Párizsban jártunk, vad harcok között megszeppenve figyeltünk a kibontakozó eseményeket...
Időpont: 2016. április 16. este 19.00
Helyszín: Madách színház
Előadás: Les Misérables - A nyomorultak (A 2. Bemutató est)
Rendező: Szirtes Tamás
Játékmester: Bencze Ilona
Díszlettervező: Kentaur - Erkel László
Szereposztás
Egy
héttel a bemutató előtt kaptam a hírt, hogy van jegy az egyik
premierre. Nem hagyhattam ki! Így került sor az április 16-i
látogatásomra.
Előzményekről - mi miatt mentem el megnézni? :
Külföldön
és magyar földön egyaránt nagy híre van, elkötelezett rajongók boldog örömkiáltások közepette örülhettek, hogy visszatér a darab a színházba. Időközben megtudtam, hogy a régen játszott madáchos
előadás is, legendás szereposztásban sokáig futott repertoáron. A
szenzáció végett, mivel tömegeket vonzott be a darab, én sem hagyhattam
ki, furdalta az oldalamat a kíváncsiság. Mire fel a nagy érdeklődés és
rajongás?
Victor
Hugo regényéből készült adaptáció erőteljes mondanivalóval, üzenettel
rendelkezik, mint inkább gyönyörű zenei vonallal. Az üzenet egyértelmű: a
bűnös ember jó útra térhet. Fontos, hogy a bűnünket, a gyűlöletet
magunkban legyőzzük és megbocsássunk először magunknak és mindenkivel
emberhez méltó módon viselkedjünk.
Valóban nem hasonlítható semelyik másik előadáshoz sem.
19.00 után kezdetét vette az idő- és térbeli utazás Párizs utcáira...
I. felvonás történései
Az
első kép, kőfejtőben játszódó jelenet, ahol Jean Valjean tölti
rabéveit, megkapja a levelet, miszerint szabadulhat, de minden munkába
állásakor ezt a papírt át kell adnia a munkáltatónak, igazolva, hogy
börtönben ült... Valjean hiába próbálkozik becsületes módon munkához
jutni, a "bélyeg" miatt, mindenhonnan elküldik, ezért úgy dönt csak
becstelen úton próbál megélni a világban... Egy püspökhöz kerül, a férfi
befogadja, szállással, étellel-itallal kínálja. Valjean kihasználja a
helyzetet, és meglopja a nyomorultak segítőjét, ám menekülés közben
elkapják a rendőrök... Visszahozzák, és szembesítik a püspökkel, aki a
férfi védelmére kel, állítja az értékes tárgyakat ő ajándékozta neki, illetve
még ott felejtette az ezüst gyertyatartókat. Midőn egyedül maradnak, a
püspök próbálja megértetni vele, hogy milyen fontos megtalálni az
életben a jó utat, a bűnözés sosem jelent megoldást. A pap szavai
meghatják és gondolkozásra késztetik Valjean-t, megfogadja, hogy sosem
fog eltévelyedni már, törekedni fog a becsületességre, hogy jó ember
válhasson és a társadalom elfogadja őt. A férfi széttépi a levelet,
amely börtönbeli múltját jelképezi, hivatalosan is szakít a múltjával.
Pár
évvel később már vagyonos emberként láthatjuk viszont, immáron
polgármester lett. Textilgyár üzemeltetője is, ahol egy fiatal nőt
társnői megvádolnak, valakinek rendszerességgel pénzt küld, ráadásul a
felettese is zaklatja... Fantine elmeséli, hogy egészen fiatalon
megismert valakit, akivel hosszútávra tervezett, megesett, de a férfi
ahelyett, hogy mellette maradt volna, elhagyta. A lányát nem tudja
nevelni, így egy pénzsóvár kocsmáros házaspárnak adta, akik a gondját viselik, és ő a fáradtságukért cserében, minden hónapban pénzt küld.
Fantinét mégis kirúgják a gyárból, mivel fellázadnak ellene a nők... Még a
látogatóba érkező Valjean sem mentheti meg. Fantine az utcán
kóborol, egy idős nőnek próbálja eladni a láncát, próbál alkudni, de
kevés pénzt kap érte. A nő aztán felveti, hogy vágja le Fantine a haját,
mivel remek parókát lehetne belőle készíteni és több pénzt kereshetne
így. Az egyszeri kifizetésből nem lehet a gyermek gondozását és a saját
fenntartását finanszírozni, így a közelben lévő bordélyház "hölgyei" és a
vezetőjük maguk közé fogadják. Fantine kénytelen engedni,
prostituáltnak áll. Aztán érkezik egy nemes úr, akivel nem akar
lefeküdni, így az hamisan megvádolja és a börtönbe vetetné. Ekkor tűnik
fel Valjean (aki új nevet vett fel, miután véget vetett a múltjának) és
megvédi a nőt, utasítja a rendőröket, hogy kórházba vigyék. A férfi
összetűzésbe keveredik a rendőrfelügyelővel, Javert-tel, aki nem ért
egyet, hogy Fantinét futni hagyják, ő a becsületesség elkötelezett híve, és
aki bűnös, azt el kell ítélni, nem ismeri a könyörületesség fogalmát.
Míg vitáznak, elszabadul egy szekér, és az egyik munkás ember lába
beszorul a kerék alá. Jean Valjean erőt vesz magán, mivel mindenki
tétlen, és a munkást inkább veszni hagynák, nem hogy segítenének rajta. Leveszi a kabátját, lazít ruházatán, és felemeli a szekeret. A férfi
megmenekül, nagyon hálás a polgármesternek. Javert gyanút fog, hiszen
régebbről ismert egy elítéltet, aki hatalmas erővel bírt. Kiderül az
igazság, Valjean megmutatja a billogot a mellén... Javert megfogadja nem
nyugszik, ameddig a börtönbe vissza nem juttatja a férfit...
A
polgármester meglátogatja Fantinét a kórházban, aki lányáról,
Cosette-ről hallucinál, megkéri a férfit, hogy keresse meg és vegye
magához.... Fantine meghal, és mivel leleplezte önmagát Javert előtt,
nem maradhat a városban. Valjean, elmegy megkeresni a lányt.
Cosette,
ahelyett, hogy rendes, gyermekhez méltó környezetben nőne fel,
szolgasorban tartja a Thénardier házaspár. A kislány ábrándozik egy
kastélyról, sok barátról... De az álmát összezúzza a két gonosz
lelkületű ember és elkényeztetett, csinos ruhákba bújtatott lányuk,
Eponine. A kocsmáros és felesége kapzsik, így minden betévedő gazdagnak
tűnő előkelőséget mézes-mázosan fogadnak, miközben szépen kirabolják őket.
Thénardierék is meg akarnak élni valamiből.... ők ilyen módon próbálnak
vagyonra, több pénzre szert tenni. Egy napon, Jean Valjean az erődben
megtalálja a kis Cosette-et, próbálja megnyerni magának, igazi atyai
jósággal fordul hozzá. Amikor együtt érnek haza, a férfi átnyújtja a
házaspárnak Fantine utolsó levelét. Valjean-tól minél több pénzt akarnak
kisajtolni, ezért különféle hazugságokkal próbálják meggyőzni a férfit,
hogy több pénzt adjon a lányért. Végül elengedik... Valjean saját
leányaként neveli fel Cosette-et, amikor útnak indulnak, a szegényes
öltözék helyett egy fekete köpenyt kap a kislány és egy babát, amit
szeretettel ölel magához.
Ismét ugrunk az időben, és a forrongó Párizsba érkezünk...
Az
utcán rögtön találkozunk Marius-szal, egy fiatal diákkal, aki az
időközben elszegényedett és rablásokból élő Thénadier házaspár
szomszédságában él. Az ifjú jóban van Eponine-nal, akiről nem is sejti,
hogy viszonzatlan szerelmet táplál iránta. A lány mindent megtenne a fiú
boldogságáért. A színen megjelenik az idősebb Valjean és lánya, Cosette.
Háttal egymásnak, véletlenül neki ütközik Cosette Marius-nak. A két
fiatal rögtön egymásba szeret, és minduntalan a másikról ábrándoznak.
Eponine ezt nem nézi jó szemmel, de nem tehet semmit, mert a fiú nem őt,
hanem a gazdag lányt szereti, de nem érti, hogy mit lát benne. Titkon
meglátogatja Marius Cosette-et, mindenben Eponine segítségét kéri. Aztán
feltűnik Thénadier és bandája, hogy kifosszák Valjean házát, de Eponine
elhárítja őket, sikít, hogy a rendőröket a házhoz riassza. Marius
csatlakozik a Enjolras vezette felkelőkhöz, akik biztatják őt, képviselje közös nézeteiket. Miután Javert ismét feltűnik a színen, hogy
üldözőbe vegye a volt fegyencet, Valjean és lánya nem maradhatnak a
házukban, így elutaznak egy hosszabb időre.
II. felvonás történései
Marius
a felkelők csapatához tartozik, de nem tartja jó megoldásnak, hogy
fegyvert ragadjanak, mindezt addig tartja fent, míg a helyzet nem
éleződik... A fiúnak öltözött Eponine a barikádon igyekszik átmászni,
eldördül egy lövés, amit a csapattársak okozhattak. A lány átkerül a
túloldalra, Marius faggatja, Cosette-tel kapcsolatban (a fiú levelét ő
vitte, de ezt Jean Valjean elolvasta), amikor a lány hirtelen összeesik.
Marius vért fedez fel rajta, kiderül meglőtték. Boldogan távozik az
élők sorából, mert szerelme karjában halhat meg, a háttérben a
forradalmárok felkapják a fejüket a két földön fekvő társukra. Eponine
volt a forradalom első áldozata. Ezután Javert érkezik álruhában,
biztosítja az ifjakat velük van, de az egyik lázadó gyermek felismeri a
férfit, így a kiléte már nem titok többé. Jean Valjean is megérkezik,
neki adják a felügyelőt. Ő megkíméli a férfit, szabadon engedi, aki nem
érti, miért kegyes vele. Valjean a levegőbe lő, a többiek azt hiszik
megölte a felügyelőt. Csatlakozik a forradalmárokhoz, együtt harcolnak,
mindhalálig. Közben a barikád másik oldalát is megláthatjuk, a lázadó
gyermek megy lőszert csenni a halottaktól, ám őt is találat éri... Sok
áldozattal jár a forradalom, meghal a vezető is. Valjean a sebesült
Marius-ért imádkozik, Isten inkább az ő életét vegye el, de a fiúét
kímélje meg. Marius-ban van még élet, ezért megpróbálja elvinni
biztonságos helyre, a párizsi csatornákon keresztül haladnak, ahol
Thénadier is megtalálható, aki éppen hullákat rabol ki... Elbújik, ahogy
meghallja a közeledő lépteket... A fáradságtól összeesik
Valjean, és terhével együtt a csatorna koszos vizébe esik. A volt
kocsmáros elrabolja a fiú gyűrűjét, és felismeri a másik férfiban azt,
aki elvitte tőle Cosette-et. Amint Valjean magához tér, a férfi ismét
fedezékbe bújik. Valjean hosszú időn keresztül gyalogol, míg ki nem
érnek a csatornából, ám a végén összefutnak Javert-tel. A felügyelő
ismét csak letartoztatni szándékozik a volt fegyencet, akinek csak az a
kérése, hadd vigye biztonságba a fiút, és ő ígéri, visszajön és elviheti a börtönbe.
Javert elengedi őket, de közben gyötri a bűntudat. Belőle hiányzott a
megbocsájtás képessége, elviselhetetlennek tartja, hogy az életét egy
börtöntölteléknek köszönheti, nem akar adósa maradni. A Szajnába dobja a
botját, majd leveti magát a mélybe.
Marius
lábadozik, viszont nem tudja ki mentette meg az életét. Valjean
elköltözni szándékozik, és a fiúnak elmeséli a történetét. Marius
megígéri, hogy Cosette-nek nem mond el semmit, megőrzi a titkát. Marius
és Cosette összeházasodnak, az esküvőn két kellemetlen alak, Thénadier
és Thénadierné teszi tiszteletét, lehordja a megjelent népséget, és
Marius-szal közlik, ők lopták el a gyűrűjét... De ezt vissza is adják.
Most előkelők lettek... De nem tudták levetni a kocsmáros, léha
énjüket...továbbra is banzájoznak. Elérkezik a Valjean földi létének
vége, a férfi képzeletében megjelenik a szép Fantine. Utolsó pillanatban
Cosette és Marius megérkezik, a lány már mindent tud, de így is
elfogadja apját, szereti és nem akarja elengedni. Szellemként Eponine is
megjelenik. Jean Valjean megáldja a szerelmeseket, békében és megtisztultan hal meg.
A szereplőkről
Lévén, hogy premier előadás volt, mindenki izgul, a színészek közül mindenki másképpen éli meg a pillanatot. A 16-i bemutató nagyon szép előadás volt, habár, mint korábban írtam, a zenéje kevésbé fogott meg, a szereplők kidolgozottsága kifogástalanul sikerült.
Még senkit nem szabad elkönyvelni, van idejük átdolgozni, kidolgozni a karaktereket. A premier előadások mindig nagyobb hangsúllyal bírnak, nagy az izgalom, a kapkodás, hiszen először kerül a közönség elé egy színdarab. Szóval, senki ne ítéljen túl hamar! Adjunk nekik időt a fejlődésre, kibontakozásra!
Jean Valjean - Zöld Csaba
A második premierem volt vele
(első a Keselyű volt a Madách Stúdióban), hangilag kicsit visszafogta magát, de nagyon örültem, hogy őt kaphattam meg a három Valjean közül, neki olyan kifejezetten bűnözői arca van, viszont annál helyesebb, amikor a megtért karaktert bemutatta. Nagyon jól állt neki a paróka
(sajnos civilként nem bővelkedik hajban), és kifejezetten csinos embernek találtam polgármesterként, a későbbiekben is egy magabiztos tartása volt. Remélem lesz még alkalmam vele ismét megnézni, mert biztosra veszem, hogy a három férfi közül ő a legideálisabb és leghitelesebb Valjean megtestesítőjeként. Váltótársai, -
(mivel csak a bemutató zajlott le) még nem tudok érdemben nyilatkozni, idővel talán őket is megfogom nézni, -
Miller Zoltán és Tóth Attila.
Javert - Egyházi Géza
Reménykedtem benne, hogy jó lesz. Előzetes főpróbák ismeretében, tudomásomra jutott, hogy akkor nem remekelt, és nem mentek a gonoszságra hajlamos mély hangok. Viszont jelenhetem, hogy ez a premierre megváltozott, helyén volt minden, csak a mély hangszín furcsa volt számomra, szokatlan, de meggyőző karaktert láthattam részéről, jól játszott. Itt sem tudom, hogy kivel szeretném még megnézni. Javert figuráját, mellette még
Debreczeni Csaba és Feke Pál alakítja.
Enjolras
Fejszés Attila kifogott egy fars hangot az egyik dalnál
(még, aki a zenéhez nem is ért, az is hallhatta és fájlalhatta a fülét), nem volt gond az alakításával, de kiabált
(bár forradalmártól mit várnánk?). A ruházata túl passzentosra sikeredett nála, vagy ő maga volt túlságosan testes a jelmezhez. Mindenesetre itt nyitva hagyom a figurát, szeretném majd
Sándor Péterrel is megnézni, hátha ő jobb...
Fantine
Baranyai Annamáriának azért örültem, mert ő a Madách színésznője, és nem az Operettszínházból szerzett import... Mégsem volt olyan jó, ordibált, de az ismert dallamot viszonylag szépen énekelte
(Álmodtam egy álmot). Bárhogyan is, ha elkerülhető, akkor nem akarom a másikkal,
Vágó Dettikével látni... Inkább örültem volna annak, ha Koós Rékát választják erre a szerepre. Hozzá tökéletesen illett volna....no, de, sajnos nem én döntöttem ebben.
Marius - Borbély Richárd
Marius, oh a Marius!!!!! Ez a fiú egy álom megtestesülése! Nem énekelt erőltetetten, nem kiabált, csupa lágyság és gyengédség volt a hangja. Nagyon reménykedtem, hogy ő tökéletes lesz a szerepre - már eleve az a nyilatkozata, amit a Madách TV-nek tett:
"Olyan szép a zenéje, mintha angyalok írták volna!" - bizakodást keltett bennem, hogy inkább örüljek, mint búslakodjak, mivel a váltótársára,
Solti Ádámra (új Raoul a Fantomban) voltam leginkább kíváncsi. De tévedtem, mert fantasztikus Marius volt! Szép, férfias jelenség a színpadon. Megható volt Eponine halála, valamint amikor visszatért a forradalmárok főhadiszállására, és elsiratta a barátait... Rajta is furcsán állt a jelmez, kicsit tapadt rá, ezért valahogy annyira nem nyújtott szép látványt a ruházatában, de játék és hang alapján kifogástalan. A váltójára is kíváncsi lennék, de azt hiszem Borbély nálam már befutott, mint Marius.
Cosette - Foki Veronika
Ő is ismeretlen volt előttem, vajon honnan kapták elő? Mindenesetre nem volt rossz, kellő érzékenység, kellő gyengédség és ártatlanság áradt a hangjából, mozdulataiból. Nekem kicsit túl magas volt a hangja, de nem tehet mindenki a kedvünkre ugyebár. A váltótársát,
Tóth Angelikát is szívesen megnézném. Magáról a karakterről az a véleményem, hogy a szomorú gyereksorsa ellenére boldogabb felnőtt létre találhatott, Valjean és Marius lévén. A jelleme annyira nem érdekes, mint Eponine esetében, aki viszonzatlan érzelmeket táplált ugyanazon férfi iránt, mégis kidolgozottabb a karaktere, mint Cosette-é. Hirtelen találnak egymásra, és azonnal egymásba szeretnek, nincsenek konfliktusok, vívódások
(legfeljebb csak annyira, mint egy reménytelenül szerelmes párocska estében, ha hosszabb ideig nem láthatják egymást).
Eponine - Tóth Andrea
Úgy voltam vele, hogy a magyar Euroviziós dal versenyre jelentkező lánnyal szeretném megnézni, azután már úgy gondoltam, nem bánnám, ha
Simon Bogit kapom... Végül kihirdették
(nagy nehezen!) a szereposztást, és az előbbi nyert. Mindvégig drukkoltam, hogy jól játsszon, énekeljen. Nem volt rossz ugyan, de annyira kitűnő sem. Amúgy az Eponine karakterét szeretem a legjobban a női figurák közül a darabban. Egy fejlődő típus, először viszonylag tehetős a szülei révén: csinos ruhákban jár, ő is Cosette-t "bántja". Aztán ott van a viszonzatlan szerelem ténye, Marius a szomszédságukban lakik, de a fiú inkább barátként tekint rá, míg Eponine többre tartja a fiút egyszerű barátnál. Rendesen szenved az érzéstől, mégis mindig segít, csakhogy Marius ne kerülhessen bajba... Míg a regényben megmenti az ifjút, egy puskából száguldó golyó elé veti magát, addig a darabban nem világos, mitől és ki által lesz meglőve a lány? Hirtelen esik össze
(míg átmászik a barikádon, Enjolras szól a társainak, hogy ne lőjenek, mert az egyik csatlósuk érkezik), Marius karjaiban hal meg, bár a darabban hirtelen és felindult mozdulatokat tett, amit egy haldoklónál nem tudok elképzelni.... A jelenet szépsége abban rejlik, hogy míg ők a földön fekszenek, addig a barikádon lévő férfiak nem törődnek velük. A két "barát" a saját világukban vannak, csak később kapják fel a fejüket a forradalmárok, és néznek a hátuk mögé, a két társukra. Végül Marius szájon csókolja Eponine-t. Bízom benne, hogy Simon Bogival is megtudom nézni a karaktert, választani úgy is ráérek még... Bár ezen felvétel alapján 100-szor inkább a Tóth Andreával nézem meg, mint Boglárkával:
https://www.youtube.com/watch?v=kf5qG8JlfZk
Thénadier - Weil Róbert és "kedves" felesége, Thénadierné - Balogh Anna
Ennél nagyszerűbb párossal nem is kell jobb! Sőt szerintem nincs is jobb náluk!!! Bár
Nagy Sanyi és Sáfár Mónika is alakíthat még egy olyan fergetegeset, hogy leesem a székről... Ha már Eponine-ről beszéltünk, említsük meg soron következőleg a szüleit, a kocsmáros házaspárt, akik minden egyes pillanatban a megélhetésért küzdenek, a bűnözés minden módjával, de főként a rablással. Emellett pedig nem kímélnek senkit sem, sem élőt, sem holtat. Leginkább pénzsóvár jellem a férj, de a feleség sem marad le tőle sokkal... A dalaik nagyon viccesek, "A ház ura" a kedvencemmé vált, ez volt az első pillanat, amikor a feszült hangulatot kicsit oldani tudták a darabban. Nagyon jó a koreográfiája, a hangulata a zenének, összkép pompás volt, nagyokat nevettem rajtuk. A karakterek galád módon még a lányukat sem siratják el, csak saját magukkal foglalkoznak. Cosette és Marius esküvőjén is hívatlanul megjelennek, módosabbakká váltak, mint valaha voltak. És ezúttal sem tudják magukat meghazudtolni, hiába a szép öltözék, nem okoznak csalódást: ugyanaz a faragatlan, bunkó jellemmel először szidják, majd táncba invitálják a népet. Thénadier ráadásul visszaadja Marius-nak azt a gyűrűt, amit még az ujjairól feszegetett le, amikor a csatornában félholtan feküdt, Valjean-nal... Nagyon tetszett a páros, és őket avatom hivatalosan kedvencemmé, viszont muszáj lesz egyszer megnéznem a másik szereposztással is...
Püspök - Vikidál Gyula
Ezer százalékosan kijelenthetem, hogy nekem NEM KELL CSENGERI ATTILA!!!!!! Határozottan nem érdekel, hogy alakítja, játssza, énekli a figurát, mert ez a szerep nem neki való! Nem tudom, minek és miért vállalta el, amikor nem mondhatni, hogy olyan idős és hangi kvalitása is más szerep után kiáltana. Ez róla egy szégyen, amiért elvállalta! Nagy Balázs sem alakítja a kőszínházban, Enjolras szerepét (biztosan meg volt rá az oka), ő meg képes odáig süllyedni, hogy egy 5 mondatos szerepet elvállaljon, amikor egy Fantomot, egy Jézus Krisztust és több érdemlegesebb karaktert varázsolhatott a közönség elé? No, nem! Ez nem járja! No, de a felháborodásomat követően elmondanám a véleményemet Vikidálról: TÖKÉLETES! Ő volt az első, aki megrikkantott, a püspöknek alapvetően fontos szerepe van a darabban, hiszen az ő útmutatása miatt változik meg Jean Valjean. És, ezt tökéletesen kitudta fejezni, így nagyon boldog voltam, hogy végre a tapsrendben is felléphetett, mivel felakasztott emberként, vagy pópaként nincs olyan jelentősége, és még akkor is, ha ez a szerep valóban nem olyan nagy, teljesen ráillik (jelen korához képest, hiszen régen ő alakította Valjean-t).
A gyerekek is nagyszerűek voltak, többek között a kisfiú, aki a gyermek forradalmárt alakította. Sokszor nevettünk a vicces beszólásain. A Jóban rosszban-os gyerek, aki Cosette megformálója volt, sem nyújtott rossz alakítást, bár őt szívesen ütöttem volna meg a seprűvel (a sorozat hatása, ott vált unszimpatikussá számomra).
Dalok
Zeneileg, ahogy írtam korábban, nem olyan erős, csak pár dallam tapadhat meg az elménkben. Ez a darab is inkább a mondanivaló kihangsúlyozására törekszik. A zeneiségéből mégis kiemelendő pár dal, ami a legismertebb az
"Álmodtam egy álmot". Fantine énekli, miután kirúgták a textilgyárból, és sanyarú sorsát közli velünk. Számomra nagy kedvenc a
"Néhány csepp eső". Ezt a dalt vártam a leginkább, nagyon szeretem, annak ellenére, hogy szomorú jelenethez kapcsolódik, de érzelmi katarzist nyújt a nézőnek. A dal egy kicsit módosítva lett, hangszerügyileg még nem tudtam azonosítani, hogy mivel
(gitár vagy cimbalom), de valami pengetős hangszerrel módosították a dallam zenei vonalát, de így is meg volt az árnyaltsága. Az új kedvencem,
"A ház ura" című nóta, amit a kocsmáros házaspár énekel, ez úgy szólván az ő "himnuszuk". Vidám hangulatú, ritmusos, igazi kocsma dal, együltődben nem tudsz nyugton maradni, muszáj a fejedet ingatnod vagy dobolnod a lábadon, vagy éppen a lábaddal.... Ugyanolyan erővel söpört végig a színpadon a
"Hallod-e nép hangját?" című dal, amit a forradalmárok énekelnek az első felvonás vége felé.
"Csak rád vár egy szív" - Cosette és Marius, valamint Eponine triója, megint egy dal, amit idővel akár meg lehet kedvelni, éppen nekem ez a dallam tapadt le... A
nyitány is eléggé erős zeneileg. Valamint hozzá tenném még az elkeseredettséget, a viszonzatlan érzések fájdalmát, Eponine dalában:
"Senkim sincs már". Az utolsóként említem, mert emlékszem, hogy mennyire magával ragadt a dalnak az érzelmi töltete, mondanivalója, ahogy Borbély Richárd átadta...egyszerűen nem jutok szóhoz, a jelent is tökéletesen meg volt hozzá alkotva, ez volt az
"Üres, a szék, üres az asztal".
Kedvenc jelenetek
- A püspök tanítása (1. felv.)
- A léhűtő kocsmáros pár
- Jean Valjean és kis Cosette találkozása, a férfi küzdelme a gyermekért, a közös jövőjük tervezése
- Marius és Eponine közös jelenetei
- A forradalom hangjai
- Eponine halála (2. felv.)
- Csatorna jelenet kidolgozottsága (kivetítővel és egy alagút kijáratával)
- Marius elsíratja a bajtársait
- Jean Valjean halála - az elhunytak, Fantine és Eponine megjelennek, Cosette és Marius az utolsó percig az idős emberrel maradnak
Díszletek
A kiállításról nem készítettem képet, sajnos túl szégyenlős voltam e téren, mivel senki nem vette elő az okosteloját vagy a fényképezőgépet, hogy megörökítse a kicsinyke makettokat és a falon függő vázlatokat. Nos, nagyban, eredetiben is megint sikerült nagyot alkotnia Kentaurnak. Szeretem, hogy mindig a kornak megfelelő díszleteket képes megalkotni, sok közülük nagyon ötletesen van megoldva, nem hétköznapi, mégis valóságszerűek. Kedvencet úgy nem nagyon tudok kiemelni, de a csatorna jelenet volt nagyon jól megoldva, a szekér elszabadulása a kisvárosban, a forradalmárok barikádja és a hadiszállás, valamint Jean Valjean és Cosette ideiglenes, párizsi otthona és szép látvány volt a híd a Szajna felett
(bár mondjuk ezt nem volt nehéz megtervezni, mivel már a Józsefben is volt hasonló jelenet...).
Jelmezek
Kifogásolni csak egyet tudnék a szajhák öltözékét, túl egyszerű, túl szegényes, túl színtelenek voltak. A színésznők sem kéjelegtek úgy, mintha az Operettszínházban lettek voltak, így a jelenet kidolgozását és az ehhez tartozó jelmezek elkészítését inkább a konkurens színházra kellett volna bízni, mivel ezek a hölgyek nem ribik voltak, hanem tüneményes és dolgos háziasszonyok... Nyomában sem érhetett az Operett
(csúnya szó!) kurvás jelenteinek szereplőinek és öltözőkének. Igen, hát ez is egy érdem. Ha kuplejáros jelenet kell, az Operettszínház biztosan nem okoz csalódást
(bizonyíték erre az Elisabeth, Rudolf - Az utolsó csók, Miss Saigon, Elfújta a szél)!
Koreográfia
Tihanyi Ákos most sem hazudtolta meg magát, nagyon egyben volt minden. Tetszett, ritmusra, a zenére táncoltak, nem láttam elcsúszást.
Összességében elmondhatom, hogy nagyon érdekes előadásnak voltam szem- és fültanúja. Egyáltalán nem bántam meg, hogy vettem rá jegyet, egyszerűen fantasztikus darab, igaz, nehezen emészthető, és zeneileg sem a legkiemelkedőbbek között tartanám számon, de egy terhet, egy súlyt cipel, amely komoly üzenettel bír. A hétköznapjainkba érdemes ezt az üzenetet valóságosan kezelni, elgondolni és tanácsként elfogadni. A darab díszletei káprázatosak és monumentálisak, a jelmezek korhűek, színpadi és színészi munkák kifogástalanok. Mindenkit izgalomban tartott a premier láz, legfeljebb az éneken látszott ez meg, de semmiféle baki vagy fennakadás nem történt. Szép premier volt, és örülök, hogy a részese lehettem!
Ki fog forrni idővel, hagyjuk, hogy fellélegezzenek a művészek!
Szívesen megnézném még a többi szereposztással is
(kivéve pár embert). Addig is érdemes ezt a színészt követni, vagyis
Sánta Lászlót, aki facebook-os oldalán színházi bejelentkezéseket tesz közzé, élő-egyenes előadásban az előadás alatt a szünetben.
Kritkák:
Ha igazi katarzisra vágysz, őszintén merem ajánlani a Madách színház új produkcióját, amely ismételten le fog Szegedre látogatni. Hogy melyik szereposztással? Azt még nem lehet tudni, de addig is, amíg itt a kőszínházban megy, tessenek menni, mert nagyon megéri!
