500.alkalomról a hivatalos összefoglaló videó a Madáchtól
Insta bejegyzés:
És a 2024-es év zárószinházi produkciója számomra az ünnepi Mary Poppins volt! A darab a legek közé tartozik, az egyik nagy kedvencem. Nézés közben eszméltem rá, hogy idén a legek össze is jöttek, újráztam őket, sőt! A Madách megalkotta a 4.legjobbat is. A Mary Poppins az ünnepi élményen túl nosztalgikus révedezéssel is eltöltött. Azt azért meg kell állapítanom, hogy ha most lennék fiatal bakfis, nem biztos, hogy megszeretném, mint annak idején. Az az első teljes szereplőgárda hozta el a varázslatot, amit az 500-as nyomokban tartalmazott csak. A zenéjét imádtam és imádom most is. Néhol nem álltam meg, h ne énekeljek velük együtt. Nézőkórus voltam. 😁Na, jó, azért csak előcsalogatta a gyermeki énemet. Az új szereposztásban most Auksz Éva mosolygos Mary Poppins-sza nagyon megtetszett. Simon Bogi kevésbe volt megnyero, de a mozgása atom. Maho Andi szokásos szinten teljesitett. Bertik kozul, barmennyire nem szeretem, Jenővári érdekelne egy következő alkalomra. Sándor Dávid és Sánta Laci sem voltak rosszak, lehet ha egyedul viszik, jobban kitudnak bontakozni a szerepben. Wégner Judit bájos anyuka, hallgattam volna még, de befúrta magát a kellemetlen Koós nő és végül Gallusz Niki csillogtatta meg nemes hölgy oldalát. Az apukát egyedül Weil Róbert vitte, egy "tünemény" férfi, és végig kemény jellemet mutatott, mígnem megjelent a régi dadus...és egyéb események formálták karakterét. Nagyon egész és komplex volt. Tetszett, vele is megnézném külön. A gyerekek is cukik voltak. Mindenki jó volt a szinpadon és a zenekar, a technikusok, aki csak kozremukodott.
De fontos megjegyezni: Nem szabad veszni hagyni azokat a muveszeket, akik a Madachnak alapkovei voltak es a dicsosegbe emeltek a szinhazat. Oket elfelejtettek elhivni vagy akár megemliteni.../egy momentumtól eltekintve/ és ezért nem volt annyira unnepi az unnepi 500as, viszont jo volt ujra átélni! Megint kedvet kaptam hozzá. #marypoppins #madachszinhaz #500eloadas #phantominaszinhazban #aszerelemdarabokegyike
Nincs mit többet hozzáfűznöm. :) Csak az ünnepi alkalmakat csatolom.
Csonka András hangot adott, hogy nem hívták meg, joggal szólt a kiborulása Facebook-on: https://www.facebook.com/photo/?fbid=1017894797047831&set=a.488067730030543&comment_id=1011146917723753¬if_id=1734907415847128¬if_t=feedback_reaction_generic&ref=notif
Mielőtt törlésre kerülne, gyorsan mentem az írását:
"Ezekben a percekben ért
véget a Madách színházban a Mary Poppins 500.előadása.
Legalábbis úgy tudom…
Ugyanis a színház erről nem értesített és nem is hívott meg a jubileumi
előadásra, sem az azt követő fogadásra.
A Madáchban kedves hagyomány (volt?), hogy a jubileumi előadásokon mindhárom
szereposztás szinpadra lép, és a tapsrendben feltűnnek azok, akik a múltban
részei voltak a produkcióknak. Ezt nézőként és Macskàk rajongóként többször is
átéltem, és alig vártam, hogy Haumann Pétertől újra hallhassam a színházi
macska dalát, ugyanis ilyenkor kis meglepetés extra produkciók is emelték az
este jelentőségét. 2021-ben fájó szívvel, de úgy döntöttem, hogy a 2 éves
pandémiás szünet után, 56 évesen elbúcsúzom a produkciótól, igy a 400.
előadáson már én is, mint meghivott vendég, a saját öltönyömben perdültem be a
tapsrend zenéjére Oroszlán Szonjával az oldalamon.
Persze mindig vannak hiányzók, akik aznap játszanak máshol, vagy egyéb okokból
már nem tartják fontosnak, hogy ott legyenek a régi csapattal. Ez mindegy is. A
lényeg a gesztus, ami újra összeköt valaha ebben a sikerben együtt fürdőző
színészeket.
Persze lehet, hogy a színház ezt másképp gondolja, számára elég, ha ilyenkor a
jelenleg játszó mindhárom szereposztás van a színpadon, belőlünk meg lesz egy
diakép az Örömkoncert hátsó ledfalán, vagy egy kis hely az ömlesztett
névsorolásban a Madách Színház zenés teátrummá alakulásának 20. évfordulójára
megjelent könyvben.
A 2012-es premier után 9 évig játszottam a férfi főszerepet Bertit, Szente
Vajkkal és Sándor Dáviddal váltásban. Életem egyik nagy jutalomjátéka volt ez,
amiért természetesen hálás voltam és vagyok is Szirtes Tamás direktor úrnak. Az
én kapcsolatom igazából ez volt a színházhoz, hiszen a Jézus Krisztus
Szupersztárba a 100. előadás után álltam be. Nem tartozom a Madách zenés 20
évének alapcsapatába. Vendégként boldogság volt ez az út, fontos volt az egész
ügy, ezért is reagálok most talán érzékenyebben.
Fejlődök még ebben a korban is, pár éve kussoltam volna, bízva abban, hogy
senki nem veszi észre, senki nem sajnálkozhat, vagy kárörvendhet, ha ez nekem
rosszul esik. Ma úgy gondolom, nincs időm további sebeket érintetlenül hagyni.
Ez az elmaradt gesztus most bizony fáj és bánt. Tapintatlanságnak és
érzéketlenségnek gondolom. Sajnálom, hogy nem ölelhettem meg kollégáimat, és
főleg csodálatos játszópajtásaimat, az azóta már szinte felnőtt korba lépő
egykori gyerekszereplőket. (Persze, ha őket egyáltalán meghívták)
Mary Poppinst jelenleg játszó mindhárom kolléganőmnek partnere lehettem anno,
őket külön ölelem, és üzenem Nekik, hogy hiába éneklik rendületlenül, hogy
“abszolut hibátlan”, mert nem mindig és minden az…"
A darabról készítettem fotókat is. Íme. És lássátok a korábbi összefoglalókat, a hivatalos profilról.
A kezdetek, ahogy indult a Mary Poppins a Madáchban:
Az ünnepi Mary előadások:
A 100., nekem ez volt az első, itt határoztam el, hogy megnézem, akivel lehet, de a legnagyobb benyomást Oroszlán Szonja és Sándor Dávid kettőse hozta el számomra az előadásban.
A nézőtérre belépve, egy teljesen más színpad fogadott, mint általában. A díszlet rögtön megtetszett. A '20-as évek a kedvenc korszakot idézi számomra, ahol szívesen éltem volna. A függöny ezúttal nem a nehéz, vörös bársony volt, hanem egy finom, könnyed, egyszerű és testszínű lepel, amely leesésnél kecsesen és lágyan omlott a színpadra. Két oldalon egy-egy furcsa gótikus alakzat vált ki a falból, nem tudtam igazából hova tenni, hogy történetesen mi a funkciójuk? - de illett az egész kompozícióhoz, ezért nem kifogásoltam, voltak még lámpák és egy nagyobbacska kandalló részlet is, jobb oldalon, aminek a másik felét a függöny takarta el.
Az előadás megnézése előtt az üres sorokat nézegettük, aztán a karfánkat, amire "híresebb" vagy fontos emberek nevét vésték. A környékünkön, ahol csak találtunk, azt elolvastuk. Ezekkel "a kis izékkel" szórakoztattuk magunkat Anyuval, ímg kezdetét nem vette az előadás. Az én karfámon egy hölgy neve állott: Culmann Zoltánné.
A darab története egy olyan férfiról szól, aki hetet hét országon túl ismert a balszerencséjéről. Ez az ember Fekete Péter. Egy nap betoppant egy fiatal hölgy életébe, inasként beáll hozzá és bátyjához dolgozni. A női munkaadóhoz szoros barátság, majd szerelem fűzi. Az események kibontakozása közben, segíteni próbál egykori lakótársának is, aki gépírónőként dolgozik a munkaadónő bátyjának vállalatánál, és szürke kis egér, akit nem méltatnak figyelemre sem. Péter a férfit is szeretné meggyőzni a szerelem 5 lépcsőfokáról. A főhős folyton galibát okoz, erre akar építeni a gazdag férfi és vállalatot alapít, módos társai csatlakoznak hozzá, ám az üzlet idővel tönkre megy, Péter már nem hoz szerencsétlenséget a többi emberre, aztán a szereplők szétszélednek. A főhős és a női munkaadója egymásba szeret, összeházasodnak. Együtt élnek a gépírólánnyal, aki jelentős átalakuláson ment keresztül, mégis a hőn áhított férfi elutasította. A szerelem újra lángra lobban kettejük között, amikor szilveszter éjszakáján tisztázzák a félreértéseket. És nem is kell mondanom, hogy minden jól alakul a végén...
A szereplőkről
Magyar Attila (Fekete Péter vagyis Pessty Péter)
Egy igazi tomboló szélvihar ő, aki csillapítatlanul ontja magából a humort. Szó szerint az égből pottyant alá, betört a színpad közepére. Fekete Péterként állandó komikus helyzetek főszereplője, kollégái méltó társai voltak a mókázásban, kiváltképpen Simon Bogi, akivel egy szerelmespárt alkotott. Nagyon tetszett a kettejük közt kibontakozó kapcsolat, vagyis a darab mondanivalójával megfogalmazva: abba volt szerelmes, akitől félt. Attila munkássága páratlan, kevés olyan színész van, akinek kifogyhatatlan színészi eszköztárából újabb és újabb trükköket húzhat elő. Lendület van benne, nála úgy tűnik, nincs még egy perces leállás sem. Az elsöprő előadástechnikájából most is kaptunk ízelítőt, megcsodálhattuk, hiszen díszletváltáskor önálló est formájában elregélte nekünk nézőknek, hogy milyen szerencsétlen egyénnek tartja önmagát, milyen volt kisgyerekként stb. Kifogyhatatlan humorforrás, kollégái is nehezen állták meg, hogy el ne mosolyogjanak egy-egy tréfáján. Attila Fekete Péterként, szó szerint betört a színpadra. Egy olyan férfi, aki bármibe belefog, azt szerencsétlenség fogja követni (miatta beszorulnak a liftbe, ruhákra tapos, tönkremegy a szökőkút, szavazatokat apaszt, cégeket tesz tönkre, színpadi produkciókat átalakít) minden tettét. Mindig kereste a golyóit... A szerelem öt lépcsőfokáról beszélt, a darab elején pedig kereste a létráját, aminek a negyedik foka ki volt törve, ahogy a negyedik fok sem volt meg a szerelemben. Attila páratlanul tejesített, ez már nála rutin. Humorban és szórakoztatásban első számú színész.
Simon Boglárka (Hajnal Colette)
Példás társa volt a balszerencsés férfinak. Első pillanattól fogva szimpatizált a kéményseprő férfivel, folyton hangoztatta, hogy az is szerelem minősül, ha valaki egyszerre szereti és egyszerre fél a másiktól - ezt egy színházban látta. Nem is tudom, melyik darabra gondolhatott??? :) A félelem előbb-utóbb szerelemmé válhat. Nos, Bogi stílszerű volt, talán elkényeztetett kis hölgy, aki régi gramofon lemezeket hallgat és közben cigarettát szív. Mindezekről leszokik, amint megismeri Pétert és tőle reméli, hogy segíteni tud neki a kényszerjegyesség megkötésétől. Ő hasonlóan, mint édesanyja a rivaldafénybe vágyik, bár ezt az életet Ella nem preferálja, és nem támogatja a lányt. Így kezébe veszi a sorsát, és szembeszáll bátyjával is. Simon Bogi kiválóan táncol és ének szempontjából is kifogástalan volt. Összeillenek Attilávala színpadon, nem mondom, hogy van közöttük vibrálás, inkább egy egyezményes szimpátia a másik felé, hiszen hasonló gondolkodásúak, csalafinták, jól működnek együtt.
Nagy Sándor (Sanyi) - (Hajnal Lucien)
A szép fiú, akinek mindene a pénz, a vagyon, csak ez érdekli, meg saját maga. Úgy gondolkodik, mint egy rideg számító, minden emberrel közönyös főnök. Barátja az építész, szintén hasonlóan nem megnyerő karakterként látható az első felvonásban. Péter viszont felnyitja a férfi szemét és megláttatja vele a szépet, egy fiatal nőt is akár... Sanyi Luciennel megint sikeres volt, főleg, amikor képzeletbeli nővel táncol, kezeit csókolja... Közben átvált Keresztapába... Teljesen elmebeteg volt ezúttal is, ámbár a szerep egy ideig ridegséget, tiszteletet, gőgöt is követelt magának, csak később lágyult meg, ráadásul a hősszerelmes férfi még át is verte az őt szerető nőt. Mindenesetre Sanyi csatlakozik a kedd esti tökéletes gárdához, ez a szerep telitalálat volt neki.
Mahó Andrea (Klein Klára)
Terjedelmes szőrmekabát, hogy eltakarja testét vele, hatalmas szemüvegkeret mögött értelmes nő lakozik. Ez Klein Klára, akinek megformálását két színésznőre osztották, ezúttal Mahó Andreát láthattuk. Megszeppent, igazán kis szürke egér, aki arra vágyik, hogy a főnöke végre felfigyeljen rá, hiszen a levelezésen dolgozik több, mint két éve, és azóta tart a viszonzatlan szerelem. Andrea alakításában az ember felfedezhette önmagát is, nagyon is tudtam vele azonosulni, a lelkivilággal, és szerintem ő is hasonlóan érezhet ez ügyben. A karakter tökéletesen illett hozzá. Talán némi hasonlóság van korábbi szerepeihez, mégis merőben eltér a rút kiskacsából gyönyörű hattyúvá alakulása. Kapott kicsit komikusabb szöveget, ettől nem volt üres fejű szépségideálnak megjelenítve, inkább egy gondolkodó szereplő volt. ami eltér az amúgy komolyabb figuráitól. A fehér ruhája szép volt, egyszerűséget és tisztaságot kölcsönzött viselőjének. Andrea végre megcsillogtathatta komikusabb oldalát is, balettozhatott.
Malek Andrea (Szőnyi Ella)
Lesz maga juszt is az enyém! - kezdetű nótát ő énekelte, jó volt és lehet, hogy nem rajongók a színésznőért, az előadásban nagyszerűen alakított, nagyra tartottam. Egy magas hölgyet játszott, aki egy idősebb úr szerelme után vágyakozik. Viszont ez az úr, név szerint, Károly minden nap csatak részeg, és Ella hiába várja, hogy na, hátha most fog valami értelmeset tenni vagy mondani a férfi, erre nem kerül sor. Minden egyes alkalommal röhejességbe fullad cselekedete. Ella ismerte Colette anyját, aki színésznő volt, igazából kolléganők voltak, és ő csak azt szeretné, ha a lány nem követné anyját a pályán. A második felvonásban Andrea kidomborította a színészi lét árnyékosabb oldalát, milyen nehézségekkel kell megküzdenie annak, aki ezen a pályán sikeret szeretne elérni vagy egyáltalán ebből a foglalkozásból kívánja fenntartani magát. Részletesen kidolgozott, és mélységeket tár fel ez az elbeszélés, egy monológon formájában. Végül ő is csak betársult, és csatlakozik a társulat megszervezéséhez. Utolsó pillanatban lép be Károly (Klára otthonába, ahol a csapat az utolsó jelenetben meghúzódzkodik), a férfi kér tőle valamit, amire kis gondolkodást követően igent mond.
Székhelyi József (Ebes Károly)
Károly, a részeges nagybácsi, aki csak szilveszterkor nem iszik, de az év, mind a 364 napján ittas. Összefüggéstelen mondatokkal operál, időnként megjelenik a színen és intelligens hozzáfűznivalókkal színesíti az előadás előrehaladását. Belezavar a cselekménybe, frappáns mondataitól szintén nagyokat lehet kacagni. Egyik jelentnél, amikor is Ella az Operaház Fantomja első taktusaira a palota sötét társalgójában sétál kezei között egy fátyolt tartva, majd a nő elcsavarja a férfi fejét, így amaz ébredést követően ezt meg is jegyzi, mintha valóban megtörtént volna a vázolt cselekedet..."
A csapat további tagjai: Sánta László játszotta a gazdag Angyal Gusztáv nevű építészt, aki kifejezetten pökhendi, arrogáns és beképzelt fráter volt. A karaktert egyáltalán nem kedveltem. Marie szolgalány szerepében Trecskó Zsófia lépett színpadra. A forgatagban elég sokszor megjelent, kacér volt, meg kissé butácska benyomást keltett. Ságinét Bajza Viktória jelenítette meg, vele először a társasági fogadáson találkozunk, amit Colette szervezett. Ságinét Fekete Péter mutatja be, nyelvbotlás formájában azt mondja róla: ő egy leánykereskedelem főnöke. Rozsos István csak egyszer volt jelentős, amikor lekérni szándékozta a angyali hatást keltő Mahó Andit, Ekanem Bálintról annyit tudok írni, hogy sok karaktert játszhatott.
Film- és színházi adaptálások a darabban
Úgy gondolom az egyik legjobban válogatást ebben a darabban találhatjuk.
Példának okán, Fekete Péter kéményseprőként jelenik meg az először, ekkor jár egy bravúros esernyős táncot, és a háttérben nem más szólhat, mint a Singin' in the rain...
A kis gépírónőre, Klein Klárára, felfigyel a főnöke, elhívja egy üzleti útra, persze csupán a segítségét kéri és nem mást. A lány megszeppen és a távozásra való felszólítást követően, mély örömből feltámad benne a hattyú. (Csajkovszkij: Hattyúk tava) Balettozik és távozik a színről.
Fekete Péter győzködi Klein Klárát, hogy vegye kezébe sorsát, ne legyen kishitű, hisz megtudja hódítani a főnőkét, akibe két éve szerelmes. A lány kifakad "Szerelemhez nem kell szépség, szerelemhez nem kell ész" - már Péter korholja, hogy ne legyen ennyire hisztis, végül is egy kis operettben vannak...ahogy megy a győzködés, Klára kerül az előtérbe, kitárja karjait, míg Péter mögé áll és a karokat tartja, és ekkor hallhatjuk a Titanic jól ismert betétdalát...
Az én kedvencem, mert misztikumot, kis borzongást is vegyített a jelenetbe, Ella végighúz egy fekete fátyolt a földön és a fotelben szutyokálló Károlyt igyekszik elcsábítani. A zene, nem más, mint Az Operaház Fantomja jellegzetes és fülbemászó dallama, a színpadi képhez még egy csillár is dukált. Sanyi azaz Hajnal Lucien a képzeletbeli nőről álmodozik, vele táncol, csókot ad kicsiny kacsójára, a zenés szójátékát átmódosítja a jól ismert Keresztapás hanglejtésre, míg beszélt ment alatta a zene is.
Jellegzetes mondatok
"Az a kis izéke" - Sanyi mondta mindig, amikor a gépírónőre gondolt, mert az által játszott karakternek nagyvállalatai voltak, és nem ismerhetett minden embert név szerint.
"- Alapítunk egy vállalkozást. - Lehetek korlátolt? - Te drágám, már az vagy!" - Magyar Attila és Simon Bogi párbeszéde, amikor kitörnének a szegénységből, és egy színtársulatot hoznának létre.
"Az a magas fezsültségű pletykavezeték" - Sanyi mondta Ella-ra, azaz Malek Andreára.
"Azt kérdeztem már, hogy jártál-e már öregem, Füreden..." - a legtöbbször elhangzó mondat tulajdonosa Székhelyi József volt, aki a darabban szinte végig részeg.
"Szilveszterkor csak az amatőrök isznak" - állítja Székhelyi József Károlya.
"Tisztába tegyem?" - A gépírónő, tehát Andi mondta, amikor a jegyzeteit akarta rendezni.
"Ettől még a csillár is leszakad. (nem történt meg, csupán megindult) Ja, csak meg akart ijeszteni!" - Magyar Attila azaz Fekete Péter.
"Maga az ezüstműves?" - Magyar Attila Sánta Lászlóhoz intézett szavai, mivel a jelmeze ilyen színben pompázott.
Kedvenc jelenetek: A már korábban kiemelt dalos részek, ámbár az egész előadás, minden részletében nagyszerű és rendkívül szórakoztató volt.
Kedvenc dal: Fekete Péter, Holdvilágos, de az összeset mondhatnám, mert nem éreztem, hogy valami elviselhetetlen buta operett előadáson ülök. Örökzöld és megunhatatlan slágerek, melyekben az operett ostoba hatása nem kelt életre. A környezet sem ártott neki, sőt összhangban volt vele. Egyszerűen a maga nemében örömöt okozott, vidámságot lopott a mókuskerekembe.
Díszlet-jelmez: A berendezés helytálló és korhű volt, leginkább a szilveszter éjszakájában látott óra, illetve a külföldre tett kirándulásuk során egy igazi palotában voltak elszállásolva, ez egészében nagyon jellegzetes, otthonos, elkelő hatást nyújtott, ámbár az első kép díszlete is megfelelő volt, a fehér színezetű falak miatt kiemelkedett környezetéből és világosabb színpadi képet nyújtott. A jelmezek közül Simon Bogi vörös bársonyruhája, zöld tüll betoldással kialakított jelmeze volt a legmegnyerőbb számomra. Malek Andrea Ella-ja furcsa ruhákat kapott, mindegyik kihangsúlyozta a nő magasságát, a finom esésű, de redős jelmezekkel szépen illusztrálásra került. Mahó Andrea hercegnős báli ruhája kevésbé volt megnyerő, bár megadta a kellő szépséget neki, tisztaságot, így a közönséget is elkápráztatta megjelenése. A ruha egyszerűségével fejezték ki Klein Klára ártatlanságát - persze ő is bevadult a darab végére...
A közönség benyomása: a nézőtéren most jó hangulat uralkodott, a humorosabb gondolatokra mindenki egyformán reagált, rekeszizmot jól megmozgatta. A közönség sorai között roma származású fiatalok - fehér gyerekekhez viszonyítva - több átéléssel és odafigyeléssel nézték végig az előadást. Tiszteletet érdemelnek ők is és a tanáraik, mivel manapság a színházba vonuló gyermekek igen csak rendetlenek, és 1 óra után már képtelenség lekötni a figyelmüket. Viszont ez esetben minden idegszállukkal a darabot követték, pl. ahogy Mahó Andi belejtett a fehér hercegnős jelmezében a színpadra, lehetett hallani elcsodálkozó sóhajokat... A jegyszedők kedvesek voltak, egyikük megdicsérte a helyünket (nem mondom el, melyik az! :P mármint a hely!) is, azt mondta, hogy a legjobb - szerintük is.
Biztos vagyok benne, hogy erre az előadásra még elfogok menni, humorban és zenéjében is erős rendezés! Bátran merem ajánlani, hisz garancia rá a színészi gárda, a történet, a zene.
Az előadást, április 23-án láttam a Madách Színházban. Lenyűgözőtt, hogy milyen ötletes díszletet sikerült alkotniuk, egy írógép tökéletes mását. A papír pedig a vetítővászon volt.
A történet középpontjában három férjes asszony áll: egy 19 éves, egy 30-as éveiben járó, illetve egy idősebb 57 év körüli nő, aki a kezdetek kezdetén nem akart válni, de az előbbi kettő meggyőzte, hogy másként vélekedjen. A hárman egy buszmegállóban találkoznak, összefognak, és közösen elmennek Magyar Györgyhöz, az ismert ügyvédhez, mivel ő a szakma elismert szakembere. A nők abban bíznak, hogy előreviszi az ügyüket, és hamar megtudnak szabadulni férjeiktől. De! Van egy bökkenő, méghozzá az, hogy piti dolgok miatt akarnak elválni, így a "sztárügyvéd" inkább azt tanácsolja nekik, hogy a férjeikkel való nézeteltéréseiket oldják meg, és ne a válással próbáljanak meg kiutat találni. A nők próbálnak érvelni, de nem tudnak semmit sem felhozni, így csalódottan távoznak.
Ám a sors olyan kegyes, hiszen elébük vet egy frissen végzett, pályakezdő ügyvédnőt, aki nagyon buzgó és túlcsordul az elhivatottságtól. A három nő hozzá fordul segítségért, és a bizonyítási hév elragadja a fiatal ügyvédnőt, így mindhárom nő esetét elvállalja.
Ezek után, hogy megbizonyosodjon védencei határozott állításairól elkezd nyomozni a férjek után. Első alkalommal a fiatalasszony férjét keresi fel, aki autószerelő, de a Margitszigeten kertészként tevékenykedik. Az előadás során gyakran megjelenik Magyar Attila, aki a darab elején nagyon komikusan kezdi meg a szerepét. Bájcseveg a közönséggel, néha felszólít a színpadra egy-egy embert. Kiderül, hogy Attila írta a darabot, azaz a Tanulmányt a nőkről. Kommentátorként sűrűn feltűnik és ecseteli az aktuális jelenetek fontosságát. Az autószerelő ifjúval való találkozás során kiderül, hogy ránézett a férfi ifjú hitvesére, és mivel a férj ezt nehezményezte, így a slaggal körbetekeri. Plusz egy rózsa is foglyul ejti az "elbeszélőt". Az ügyvédnő elárulja, felesége megbízásából jött, hogy átnyújtsa a válási okiratokat, viszont, amire nem számít, hogy az ifjú beleszeret a vonzó ügyvédnőbe.
Második férj esetében, egy idegesítő ébresztést hallhatunk "fél hét" - ennek többszöri megismétlésével és a vekkerek feltartásával biztatja a férjét, hogy keljen fel az ágyból és menjen dolgozni. Amikor a hitvesét átöltözteti a nő elrikkantja magát "Narancs" - így az eddig nála lévő gyümölcs egy időre eltűnik a zsinórpadláson. Majd nem várt pillanatban - újra feltűnik. A nő bejelenti válni készül, de a férj nem hisz neki. Elmegy kedvenc szórakozóhelyére.
Az ügyvédnő egy kávézóban találkozik ismét az első férjjel, aki élénken megpróbál kikezdeni a nővel, alaposan szemügyre veszi, próbálkozván egy olyan mondattal, hogy leejtett valamit a földre és meg kell keresnie. Így rögtön megnézni a nőt más látási szemszögből. Egy újabb találkozót kér tőle. A férj haza megy, és elgondolkozik, akkoriban, hogyan jött össze a jelenlegi kedvesével, akit szintén otthon talál, ketten elmélkednek. Visszarepülünk a múltba, és fény derül a kapcsolatuk első pillanataira: egy liftbe beszorultak, és a fiú oldotta meg szerelői készségeinek köszönhetően a kínos helyzetet. Eljutunk egészen az esküvőig, ahol számos kép készült, a vetítéssel fejeződik be az ő történetük. A férj elhatározza, hogy az ügyvédnőtől kér megint találkozót, alá akarja írni a válási papírokat.
A találkozót egy bárban tartják, ahol megismerkednek a második férjjel, aki komoly és élénk társasági életét él esténként, felesége nélkül. A férfi megpróbál a nőre hatni, mivel az folyton figyeli. Az ügyvédnő elbúcsúzik az elsőtől, majd a második férjjel kettesben marad, és várakozik a buszra. A férfit szembesíti a ténnyel, hogy ő a felesége ügyvédje, de a férfit ez nem hatja meg, sőt azt akarja, hogy a nő legyen a váló oka, kezdjen ki vele. Az ügyvéd kisasszony felháborodik udvariatlan viselkedésén, és távozik.
Úgy gondolja az ügyvédnő, hogy a szerelmet védeni kell, mindezt egy zongoraszólóban fejezi ki, és véleményem szerint igen meghatóra sikerült jelenetet kaptam.
A harmadik férjet már a hajón találja, ő a "kapitány". Nagyon tetszett, amikor bemondta a megállók nevét - negédesen, mintha senki sem zavarná őt éppen a munkája teljesítésében. A férj az ügyvédnő kedves érintésétől meglágyul. És, ahogy elődei, úgy ő is beleszeret a nőbe. Egyedül neki van képzelőereje, ami a színpadon testet ölt: az ügyvédnő hableány jelmezbe bújva úszkál körülötte, fergeteges tánc és dobszó bontakozik ki előttünk. Kicsit túl hosszú ez a jelenet...
A történet az első felvonásban úgy ér véget, hogy minden férfi beleegyezik a válásba.
A második felvonásban a nők már nehezebben viselik, hogy férjeik hasonló véleménnyel vannak irántuk, mint ők a történések elején. Van, aki jól fogadja, van, aki kevésbé.
A lényeg, hogy elérkezik a jogi per, és a vádlottak padján nem a férjek, hanem az ügyvédnő áll, aki állítólag elcsavarta mindhárom férfi fejét. A nők ezzel a váddal ellene fordulnak, míg a férfiak elolvadnak egyetlen szavától is. Az ügyvédnő beszéde szép és megható, mire a vádlók mind egyöntetűen meglágyulnak irányába, és mellé állnak. Így a nő büntetése, hogy foglalkozását egy évig nem gyakorolhatja.
A darab végén mindenki boldog és a kedveséhez visszatalál. Az ügyvédnőt Attila biztatja és pártolja, megmutatja neki, hogy hogyan alakult az ügyfeleinek későbbi élete.
A díszlettovábbi eleme, hogy a zenekari árkot nem használják, helyette a színpadon elhelyezett régi rádióban látható a kis létszámú zenekar.
Jelmezkorhű, a 60-as éveket idézi, ahogy a zenei világa is. Rendkívül szórakoztató, pozitív véleménnyel vagyok róla, sokat lehet nevetni. Mindenkinek bátran merem ajánlani! Lufi-halom! :)
Videóérdekesség: Magyar Attila tanulmánya a nőkről
