Összecsapnak a sakktáblán - A Sakk c. musical nyomában jártam a Magyar színházban

2025.03.17. 19:00
Sakk (Chess)
Magyar színház
A rendező: Cornelius Baltus
A darab adatlapja: https://sakkmusical.com/

Insta bejegyzés:

"Ma éjjel Bangkok szive érted repes, s a zene lüktet, mint a halánték..." A 2.felvonás valóban ütött, zeneileg és érzelmi szinten és hangulatra is elvitte a show-t. Az 1.felvonasban megismerjuk a foszereploket. A két sakkmester, egy amerikai és egy orosz. Az amcsinak van egy segédje, aki nem azimpatizál a szovjetekkel, '56 lévén, apját elhurcoltak, de a férfit visszakapja a darab végén, amikor az orosz ismét nyer. A férfivel amugy kialakit szerelmi kapcsolatot, aminek kesobb gyumolcse is fakad...pedig a ferfi hazas... A felvonasban a sakkfigurak tánca és játékvezetővel táncoló csapat kiemelkedo teljesitmenyt nyujtott. Standing ovation volt a foldszinti nezoteren. #sakk #chess #magyarszinhaz a diszlete nincs tulkomplikalva, egy sakktabla es 2 podium. Kis zenekarral es egy szuper korussal, illetve van egy szineszkorus es egy tanckkar. Jo, h megtudott allapodni a PSP Produkcio es a Magyar szinhaz, h itt lehet a darab. A tortebet jelentosege nekunk az 56 miatt fontos.

Oldalmentés:

A darabról
Benny Andersson - Tim Rice - Björn Ulvaeus: SAKK (Chess) musical Sakk koncert – miért?

„Az utóbbi években egyre eltökéltebb lettem, hogy legyen egy olyan angol nyelvű Chess-változat, amelyet örömmel ajánlhatok tovább producereknek és rendezőknek a jövőben. Ha bárki szeretné tudni, hogy melyik változatot támogatom, akkor a válaszom a Royal Albert Hall -ban bemutatott előadás. Hugh Wooldridge rendező nagyszerű segítségével és támogatásával, visszatértem az eredeti lemezfelvételhez. Néhány dalt és jelenetet, melyek a londoni illetve a Broadway bemutatóhoz készültek, megtartottam, így a történet letisztult. Hugh és én eldöntöttük, hogy ebben a jelentős, új előadásban a partitúrát mindenek fölé helyezzük, alá kell vetnünk magunkat a zene igényeinek. Lényegében a Chess visszatért 1984-es gyökereihez. Az idő múlásával – mely előnyére vált – mára egyértelműen klasszikussá lett. Björn és Benny nagyszerű zenéje már 10 éve volt ismert, amikor belekezdtünk a Chess-be, ez rendkívüli dolog; világ ma már tudja, hogy zenéjük időtlen és időtálló. Remélem, hogy a darab, melyet nagy szerencsémre velük együtt hozhattam létre, egy nap megbecsült része lesz ragyogó örökségüknek.” Tim Rice2008, május.

Sakk (CHESS) musical a szerelem, szenvedély, játék és küzdelem darabja, két sakkvilágbajnoki döntő története, melyet két szuper-nagyhatalom harca irányít. Benny Andersson Tim Rice és  Björn Ulvaeus a világ musicalirodalmának zeneileg egyik legigényesebb darabját alkotta meg. A becsületes sportember, a karrierista zseni, az frusztrált, ügyes de érző szívű taktikus, a hatalom hálójában kiszolgáltatottan vergődő szerelmes és a nagy politikai manipulátorok izgalmas harcát karakteresen mutatják a jelenetek, a nagyszerűen hangszerelt, szép, olykor drámai melódiák. A kiváló zenekar, hatalmas kórus, a kiváló énekesek és táncosok, akiknek tehetségét a Vámpírok bálja felejthetetlen előadásain is csodálhatjuk, teszik emlékezetessé az estét.Bemutató: 2010 augusztus 8. Margitszigeti Szabadtéri Színpad
Sakk(CHESS) musical

Képeim:

Ajánlási ráta: Kellemes kikapcsolódás, némi történelemmel fűszerezve. Izgalmas háttérstory-val, de a 2.felvonás nyitójelenete éri meg igazán a megtekintést. Nagyszerű volt. A kis orosz táncbemutató és a keménykalapos emberkék ugri-bugrija is megérte a látványt, szórakoztatóak voltak. Egyszer mindenképpen érdemes megnézni!

Színes világba - a torz, elszürkült valóságból menekülünk - Madáchban ismét megnéztem a Józsefet!

 József és a színes,  szélesvásznú álomkabát

 2025.febr.10. hétfő, 19.00 Madách Színház

Hétköznap teljesen más energiák mozognak a színházakban. Mi sem lehet szebb és jobb példa erre, mint az álomfejtő József története, mely egy nagyon színes, reményt keltő alkotás, hétköznapjaink felemelő mozzanata.

Az idén úgy döntöttem, szeretném látni Szaszák Zsoltot a címszerepben, mert előző évben, a jubileumi 300.alkalmon nagyon megtetszett az a kicsinyke szelet, amit mutatott a karakterből. Érdekelt hát, milyen egy teljes előadás vele. A hangja csodálatosan erős, szép. A karaktert a lehető legjobban dolgozta ki, ezért is mondhatom, hogy teljesen eltér az ő Józsefe, az eddig látott művészek (Serbán Attila, Puskás Peti) performanszától. Leginkább álmodozó tekintet jellemzi, aki még ébren is álmokat lát, kissé beképzelt emiatt, és értetlenkedik, hogy testvérei vajon miért közösítik ki maguk közül. Az is más, ahogyan ő a kabátot meglegyinti, meg be se kapcsolja magán - az azért zavart :D

A szoros apai kapcsolódás ábrázolása miatt, nem volt kétségem, hogy Kőrösi Andrást szeretném látni Jákob megformálójaként, Szaszák mellett, olyan apa-fiú kapcsolatot mutattak a jubileumon, úgy döntöttem, amint kint lesz a szereposztás, csakis velük akarom együtt látni. És ez meg is lett. Viszont, a többi szereplő is kimagasló alakítást nyújtott, és nem vártam, hogy szinte teljesen tökéletes gárda lép hétfőn este a Madách színház színpadjára.

Változások:
Meg kell említenem a koreográfiát. Nagyon sokat változtattak rajta, pl. a Fáraó szoborszerű szolgái többet mozognak a Fáraó megjelenése pillanatában. Vagy, pl. amikor József leleplezi magát a testvérek előtt, Benjamin szabadulását követően, a legfiatalabb gyereket öleli meg József utoljára, majd ketten beállnak abba a kör közepébe, ami a testvérek, a Fáraó szolgálói és az iskolás gyerekek képeznek körülöttük. Ez régen úgy volt alakítva, hogy minden testvér összeállt egy hölgyeménnyel és hozzájuk került 1 vagy 2 gyerköc. Tapasztalatom szerint ma már kevesebb csemete szerepel a darabban, ezért ez már nem nagyon kivitelezhető. A változtatások közül, egy az, amit kifejezetten nem értek, miért került módosításra: adott a western jelenet, amikor József távozását ünnepli a családi idillből, végre megszabadultak a kis kedvenctől, és ezt derekasan megünneplik. A hangzavarra visszatér Jákob, és megrázza a véres színes, álomkabátot, amit a testvérek szagattak meg és kecskevérbe áztattak, bemutatván, hogy József egy állattal bírkózott és alulmaradt ő is… (azért mondjuk itt felvetődik bennem a kérdés, hogy az apát nem érdekelte, hol a fia teste? Csak a kabát elég bizonyítékként szolgált, hogy elvesztette kedvenc fiát?) Tehát megrázza a rongyot, és erre megint felhangzik az ide illő dal, ezúttal siránkozva, egymás nyakába borulva. Az apa erre legyint, elmegy, ők pedig újra vígasságba fordulnak. Ez a rész a mostani, de már a jubileumi Józsefnál is kivonásra került, pedig pont, hogy ez adja a csúcspontját a jelenetnek.

 

Közönség – nézőtéri feeling, madáchos hangulat:

A jegyem, mint kiderült, szinte majdnem középre szólt, így fel kellett állítanom pár embert, mert óra előtt 5 perccel mentem be. De utánam is érkeztek egy idősebb pár, akik mellettem ültek, még bejjebb. A ruhatáros hölgy kedves volt, ritkán mondják azt, hogy érezzem jól magam, de most megkaptam, és a kívánság célba ért. A jegyszedőt, korábbi alkalmakról ismerem, már-már régi bútordarabnak is mondható, ezúttal is az emeleten teljesített szolgálatot, csevegtünk röviden, de azért elnézést kért, hogy fel kell állítania az embereket miattam… Na, már bocsánat, nem késtem el, egyáltalán, és akkor megyek be a nézőtérre, amikor én szeretnék. Nem beszélve arról a régi hagyományról, hogy az, aki középen ül, rendszerint utolsóként érkezik. :D alapvetően most jó hangulatban volt a jegyszedő, elmesélte, hogy az emeleti egységet jobban szereti, mert a földszinten, kint ülni, eléggé kellemetlen télen, hiszen hideg van. Ruhatár viszont az emelet-erkélynek csak egy volt, mégpedig az erkélyen. Nem tudom miért spórol ezen az igazgató mindig… A közönség kedves volt, a mellettem lévő pár, kisunokája szerepelt a darabban, végtelenül büszkék voltak, ez tisztán látszódott rajtuk. Lesték, hogy merre található a gyerek a csapatban és éljeneztek neki. Ők voltak a jobb oldalamon, a balomon, két nagyon szépen felöltözött, a színháznak megadva a kellő tiszteletet, külföldi hölgyek (a szavajárásuk alapján valami szláv népség lehettek). Nem voltam bátor, hogy a származásukra rákérdezzek, de felfigyeltem arra, hogy végtelenül jókat derültek az előadás pillanatain. Kiemelten, József és Jákob összeölelkezése, meghatotta őket, majd meglepődtek, amikor a Börtöndalt követően a Go, go Joe c. dal alatt a fekete köpenyben rejtőzködő táncosok és színészek leleplezték magukat és színes, pompázatos ruhákban jelentek meg. A dalokat egyébként nagyon élvezték (kezükkel hadonásztak maguk előtt, ütemre bólogattak, tapsoltak szorgalmasan), akárcsak én szoktam, egyszerűen imádom ezt a darabot. Webber egy mesterművet alkotott, vidám, színes, reménnyel tölti el az embert. Szórakozás a legfelsőbb szinteken.

Szereposztás:

„Szerelembe estem” Szaszák Zsolt Józsefével még tavaly a jubileumi, 300. alkalmon, akkor határoztam el, hogy jövőre, kivárom a szereposztást, és becélzom őt. Mellette pedig tűpontosan apafiguraként Kőrösi Andrást szeretném látni, a többi pedig az lesz, aki lesz… így jött össze ez a majdnem tökéletes gárda.

A narrátor szerepében sajnos nem Gallusz Nikit fogtam ki (helyette ő volt a mezítlábas Potifárné – régen arany színezetű cipellőt viseltek). Kecskés Tímea narrátorként túl harsány a hangja, nem igazán kedves, és a „nagy hangot” sem énekelte olyan szépen, mint elődei vagy jelenlegi váltói (előd: Polyák Lilla, jelenlegi és akkori váltótárs: Gallusz, Ladinek Judit; Nyári Darinka is új szereplő). Nem tetszett annyira. És mégis Tímea érdekes színésze a Madách-nak, akárcsak Wégner Judit. Kettejüket külön kell elemeznem.

Kecskés Tímea és Wégner Judit: a művészeket összeköti egy legendás, több, mint 20 éve futó előadás, Az Operaház Fantomja. 2024-ben megkapták mindketten a balettmesternő szerepét, Madame Giry-t. Elődeik Bencze Ilona és Bajza Viktória voltak. Egy fajta fiatalódási vihar/cunami söpört végig a Fantom szereposztásán, ezért ez a karakter sem maradhatott ki a szórásból. Szerencsémre, mindkét új hölggyel láthattam a darabot, megállapítom, hogy Kecskés a jobb Madame Giry szerepében, kifejezetten jól formálja, hangilag, színészileg. Sajnos, Wégner nem lett jól, túl vinnyogó a hangja hozzá. De, hogy egy további közös pontot hozzak, más előadásokban jobbak. Összefoglalva: Kecskés Madame Giry-ként jó, Narrátornak nem. Wégner Julie-nak tökéletes az Aranyoskámban és szerintem még elbűvölő lehet – csak nem kapott a jubileumi Mary Poppins előadáson elég teret – az igyekvő, előkelő nő személyében.

További szereplők a Józsefben: nekik kifejezetten örültem: Kiss Ernő Zsolt, Sándor Dávid és Sánta Laci – kiemelt, éneklő testvérek közül nekem ez a három srác jelenti a jó szereposztást.

Más tészta, hogy vajon szeretnék-e egy olyan Józsefet megnézni, ahol nem Posta Victor alakítja a Fáraót? A mostani performansz, hát, az lehengerlő volt, főleg, amikor harcművészeti kézmozdulatokkal József felé hadonászott, mindeközben azt mondta: „hadzsime”… A külföldiek is el voltak ragadtatva, az idős pár női tagjának leesett az álla, hogy Elvis-imitációt fogunk kapni, amikor leleplezték Victorról a nagy fáraói körítést. Csiszár Istvánt is szívesen megnézném a szerepben, jelenleg Victornak ő a váltója, de ahogy hétfőn volt szerencsém Victort megfigyelni, mintha szabályosan élvezte volna az egészet. Én szeretem, ahogy rázza magát a színpadon, az Elvis-vibe teljesen átjön, és hát, a hangja pontosan megvan hozzá. Szóval, ezt még a jövőre bízom, lehet akkor majd több időpontra is elmegyek, csak ezek szereplők mindenképpen legyenek: Szaszák – Kőrösi – Gallusz.  Aztán a Fáraó és testvérek még alakulhatnak mellettük...🤭🤭🤭 

 

Visszatértünk a Madáchba! Nincs év Fantom nélkül.

Az Operaház katakombáiban járva...
2024.12.06. Mikulás napján

Az előző, tavaszi szekcioban nem mentem el. Most meg szomoru okom van ra, az egyik dal a darabbol sajnos aktuális lett. Bár tudnék változtatni ezen, de ez nem adatott meg...vagyis...de, lehet, hogy másként alakult volna, ha nem vagyok önző és gőgben sértett...

 Kapcsolodjunk át

Insta bejegyzés:

Ah, ujra itt Veled, Drága kicsi Fantom! A tavaszi szezonban nem voltam, úgy gondoltam, hagyom, hogy az új belepők tanuljanak, fejlődjenek. Ez a Fantom nem olyan, mint régen volt. Megfiatalodott. És kell neki egy kis idő míg megtalálja az új lenyomatát... aztan jött egy nyár, aminek soha nem kellett volna eljönnie... majd következett az ősz és úgy érezhettem, hogy látatlanul a kezedet nyujtod, en pedig most dec.6án megragadtam. Szükségem volt Rád, mint eddig soha! A darab első felvonása egy élmény volt. Nagyszerű új elgondolásokkal (pl. Raoul keserű emlekek miatt elforditja a fejét a zenedoboztól; a főcimdal éneklése végén a csuklya levétele Christine részéről; a tetőn már mindketten kipörögnek a szerelmesek; a Fantom a talapzaton áll, nem guggol; Primadonna nógatása Christine-nek, h elfogadja az uj szerepet, stb.) de még van mit összegyűjteni. Szoval, ez volt az örömkönnyes rész. A második felvonás második felétől roppantam meg. A dal, most egy valakihez szólt az én olvasatomban. Az egész milliő pedig egészen kalandos volt, az ültető félre tájékoztatása miatt mások nem voltak képben az ülőhelyekkel, nekem kellett rendet tenni. Bájcsevegtem a ruhatarossal,a szuvenires lánnyal, hogy régen volt Fantom polo szar anyagbol (itt döbbentem rá, h nem vagyok mai csirke🤪) es a Macskak felső jobb, bar a darabot nem kedvelem.🤣 fenykepeztem magam az uj es a regi Christine-nel. A A büfeben is feltüntem. Apró meglepetés volt, és majd kibujtam a bőrömből, a behivo zene olyan, mint egykor volt: a zenedoboz édes kis dallama. Muszáj voltam felvenni, de neheen jott ossze.😅 Szép este volt, még nagyon szeretnék menni a következő évben is. De az fix, hogy én nem fogom gyorsan elérni a 120 feletti megtekintesi szamot, ott még nem járok. Elobbre valo a minoseg es az erzelmi töltett, amit a Fantom képvisel kicsinyke életemben. Majdnem mindenki klassz volt, kiemelten a trió, az igazgatók és Madame Giry alakitasa tetszett a leginkabb, ugyhogy bravo nekik. #azoperahazfantomja #madachszinhaz #sokadjaradenemelegszer #vissaztertanagyszerelem #csengeriattila #szelesflora #jenővárimiklós #kecskéstimea #rőserorsolyahajnalka #sándordávid #santalaci #galbenisztomasz

 Az idei Fantom csapat meglepetés erejével hatott, sőt kifejezetten örültem a szereposztásnak, amikor végre kiderült, ki játszik nálam a Mikulás napján. 

A szereplőkről:

Csengeri Attila, szokásához híven hozta a várt szintet, korrekt és csodálatos Éj zenéjét hallottunk tőle.  

Széles Flóra, végig kimagasló alakítást nyújtott, sőt, kifejezetten szuper, új dolgokat tett a karakterbe, ami illett hozzá, többek között: a Fantommal leereszkednek annak lakhelyére, és a férfi leveti kabátját és kalapját, addig a hölgyünk, a fejéről lefejti a csuklyát, ami eleddig mindig rajta maradt a Christine-ek fején, vetkőztetni is csak a Fantom vetkőztette (Sasvári egészen biztosan), kibontotta a köpenyt összefogó madzagot. Ezúttal Christine folyamatosan a férfi felé nyújtotta kezét. Az még az elején volt, hogy a Hannibál jelenet alatt, amikor a kör közepére lökik a két táncoslányt, Christine-t és Meg-et, akkor valamilyen úton módon ki kell esni a ritmusból. Flóra ezt úgy oldotta meg, hogy kibámult a fejéből, azt a látszatot képezve, mintha az Angyali hang szólította volna meg. Remek új elgondolás a karakterhez! Egyetlen negatívumot kell felrónom neki, a darab végén, amikor visszahozza a gyűrűt, és a Fantom kezébe helyezi azt, nos, nem kellett volna a Fantom vallomására, úgy kirántania, mintha leprás lenne, hiszen előtte, még ő volt az, aki utána futott a férfinak, mivel nem akarta otthagyni (Raoul vagyis Jenővári addig gyötrődhetett a földön... :D). De ezt leszámítva, vallom, hogy még mindig ő a legméltóbb utódja a régi Christine-neknek, ezért is örültem, hogy őt kaptam.

Jenővári Miklósnál tetszett, hogy elfordította a fejét, amikor behozták a zenedobozt, hangilag kifogástalan és tetszett, ahogy egyszerre kipördültek Szélessel a tető jelenetben. Rontott, de ez kivel nem fordult már meg a régi Raoulok esetében is, hogy a Fantom elcsábítja Christine-t, addig a Raoulnak az ajtót kell feszegetni, megpróbálni kinyitni...hát, itt sikerült idő előtt kinyitni. Jó volt a mentése, hogy előre bámult, mintha nem venné észre, hogy az ajtót véletlenül mégis csak sikerült kitárni, és hát...mégis mi lett volna, ha bemegy és keresztülhúzza a maszkos férfi számításait? Ez egy talány. :D Nekem róla, egyébként az a véleményem, hogy ő az a Raoul, aki a könyvben is szerepelt. Ha esetleg többet nyivákolna, és Christine nyakon verné, akkor egy az egyben megegyeznének a könyvbeli karakterekkel. :D :D :D jó, ez csúnya, de így érzem.

Sánta Laci és Galbenisz Tomasz egy álompáros, igazgatói szerepkörben. Szirtes őket jól beválogatta, a jelenlegi 4 operaigazgatók közül nem is tudok választani, mert keverten, ki-ki a rendes párjával is jól hozza a hebehurgya diriket. Sántánál azért az nem esett jól, hogy nem huhogott a Maszkabál jelenete előtt, ott azt kell, mert az igazgatók baglyoknak vannak elmaszkírozva. 

Meglepetés, de hatalmas öröm volt, végre megismerni Kecskés Tímea Madame Giry megformálását, és jelenthetem: imádom. A két új hölgy közül messzemenően ő a jobb, hangra, hangsúlyra, kiállásra. Jó volt.

Sándor Dávid: miért? Miért kellett őt erre a figurára, vagyis Piangi szerepére kötelezni? Nem jó választás egyáltalán, a Hannibál jelenetben nem is lehetett hallani a hangját, pedig ő a tenor karakter, neki kiemelkedőnek kellett volna lennie, de semmi volt leginkább. Rossz ilyeneket írni, de a szerephez nem őt választottam volna, akkor szerződtetek valami idősebb operaénekest, mint ahogy ez régebben szokás volt, vagy valaki olyat szerzek, akinek megvannak a szükséges hangi kvalitásai a karakter megformálásához.

Röser Orsolya szokásos primadonna stílust hozta, olasz kifejezésekkel tarkítva, egy pillanatát azért kiemelném, 2. felvonás, igazgatók irodájában volt egy olyan mozzanata, mintha Christine-t biztatta volna, hogy fogadja el a Don Juan női szerepét... ez fura is volt :D tudtommal utálja a kis kóristalányt :D

Az akasztott ember, a leköszönő igazgató, az árverési kikiáltó mind átlagos volt. Meg Giry se volt túlgondolva.

Jelmez változások a parókák nem illeszkedése miatt
A 20 éves jubileum körül már kétségtelen volt, hogy elhagynak minket az első generációs, szeretett Christine-jeink. Helyettük érkeztek az újak, és bizony nekik is kell, hogy legyen ruhájuk, parókájuk. Amikor elkezdtem ennek utánajárni, mindenki hülyének nézett, akit csak meg mertem szólítani a témában, mert idáig senki nem gondolt erre. Én igen. Sőt, amikor mentem megszemlélni az újakat, akkor észrevettem változtatásokat. A kedvenc jelmezem, a második felvonás, rózsaszín szépsége, az Aminta dressz, amiről tudtam, hogy évek alatt változtatásra került a mellrész mintája. A régi, eredeti jelmez tért vissza a színpadon az új lányokkal (párhuzamos szegélyekkel díszített felsőrész - az új verziónál szív alakú a dekoltázs, csipkés rózsamintákkal dísztett felsőrész). A jelmez komplexen 5 tartozékból áll, ami a jelenlegi lányoknál 4-re vagy 3-ra lett lecsökkentve. Volt maga a ruha, egy fejpánt, két karon csüngő fátyol, és a cipők, plusz még a hozzátartozó 3 db fátyol, amiben a színpadra érkezik az adott hölgy. Flórától már a fejpántot is elvették, a cipő esetében a két másik lány nem viseli, mert túlságosan alacsonyak. Ők magasabb sarkú, testszínű, pántos cipellőt hordanak, végig az egész előadás alatt. Még egy viselet el lett hagyva, Christine Gondolj rám című száma alatt van két csuklóvédője dísznek, de Flóra azt most nem viselte. Korábban Mahó Andié volt a megtiszteltetés. A Maszkabál jelentben Christine-nek lenne szintén egy fényesen csillogó tiarája, de ehelyett egy kis virágot tettek, oldalt a fejükre. A rózsaszín jelmez fejpántjának hiánya számomra szembetűnő, mert így volt komplex a ruha.  Ugyanez elmondható az összes változtatásra, hogy a régiek megszokottak voltak és kiemelték a karaktert, addig a mostani, sok szépséget nem hordozz magában, inkább "lebutítja" a szereplőket. Véleményem szerint az új parókával semmit nem tudnak összekombinálni... A parókájuk is az előző változathoz képest jelentősen megváltozott, ugyanis annak idején, az első generációs lányoknak elől befonták a hajukat, majd a fejük tetején kapcsolódott össze a paróka az eredeti hajukkal. Állítólag ez módszer időigényesebb volt, de adott egy természetes bájt a szereplőknek. A mostani "haj" se rossz, végül is mindegyik kislánynak tűnik vele, ami a cél is, hiszen Christine 20-as éveiben jár.

Tapsrend fotóim

Madách karácsonyfája

Énképek a színházban

Fürge róka lábak, surranó kis ágak, hip-hop jön Vuk

2024.okt.5. 10:30-12:30 között a Madáchban

Ilyen se volt még, ha csak nem nézem azt az időszakot, amikor pótszékért ácsingózva álltam a színház bejáratánál. Ezúttal viszont előadásra érkeztem. 

A Vuk

Előzmény: a kollegina rávett, hogy menjek el vele, legyen meg a teljes Madách repertoár, de főként, ha már a Ludas Matyira vettünk jegyet, akkor a másik gyerekdarabra is menjünk el. Pironkodtam, de belementem. Így, hogy láttam, azt kell írjam, cuki és tündéri volt. Még mondhatjuk, hogy felnőttnek is tetszhet. 

Egyszavas jelző: rókaprém

 

A kép a Madách színház tulajdonát képezi

 

Kibontva a story: Hajnaltájt nem tudtam aludni, folyton forgolódtam és részben azon is agyaltam, hogy oh, te jó ég! mi a bánatért is vettem erre jegyet??? Tele lesz a színház kisgyermekekkel én meg ott állok...hát, elvileg felnőttként... Amikor volt a jelenésem a teátrumban, biztatásképpen a kedvenc jegypénztáros hölgyemhez fordultam, aki megnyugtatott, miszerint kapjak fel egy gyereket és azt mondjam magaménak... :D Elnevettük magunkat, de bátorított, hogy lesznek felnőttek, ne aggódjak. És a darab is jó lesz. Mondom, okés. Lássuk a medvét. Az emeleten nem működött a ruhatár, kabátomat nem adtam be az erkélyen szolgálatot teljesítő ruhatárba, de szerencsémre, nem is szóltak rám a jegyszedők. Kolleginával az emeleten futottunk össze, elfoglaltuk helyünket, emelet közép rész sarkán, egy nagyon kedves, szőke hölgy és annak aranyhajú lánykája voltak az ülőtársaink. A kabátomon csodálkozott, hogy nem adtam le, nem lesz melegem? Éppen azon voltam, hogy a fenekem alányomom, de válaszoltam Mondtam, áh, nem megyek már le, hogy leadjam az erkély ruhatárában. Igy spóroltam pénzt és nem is szóltak meg a jegyszedők. Szóval, biztosan nem melegített, a színházban amúgy is remek klíma működött. A teltház ellenére nem voltak sokan az emelet és erkély részen, háttérben éppen magyarázkodott az egyik jegyszedő, hogy lehet a buszt lekésték, vagy bármi történt adott csoporttal, mert szerinte többen jöhettek volna, közösen... Minket nem zavart, emelet, közép, 1.sorban jó ülni, csak a lábadnak kényelmetlen. Meg, olyan két kényelem-ellen hatásos faktorral szembesültünk előadás alatt: a néha, széket rugdosó gyermek vagy azon gyermek, akinek sötétben világítós cipőt viselt...uh, az rendkívül zavaró hatást keltett, mintha egy diszkógömb mellett ülnénk a sötétben. Hogy korlátozzam a látásom ezen szegletét, előrehajoltam a könyöklőn. És még a darab előtt, meg kell írjam, 2x is rendkívül bátor voltam, mert a könyöklőre tettem a táskám, ami onnan le is eshetett volna...fuh...

 

A darab szereplőiről

A róka életét mutatják be. Van egy aggódó anya, aki várja vissza férjét a vadászatból, sok kölykük van, akik mind éhesek, vagy egyéni problémával küzdenek pl. egyiknek pisilni kellett - amikor az anyjuk elmesélt egy sötét történetet, rájött, hogy mégsem szeretne pisilni... A féltésről szóló dal nagyon szívbe markoló, nekem is kicsordult a könnyem. A dal a darab végén ismét visszatér, immáron a felnőtt Vuk és felesége éneklik a saját kicsinyüknek. Vuk apja probál élelemhez jutni, és látogatást tesz a simabőrűnél, de összetorpan egy kevésbé szimpatikus másik rókával, akivel szócsatát vív...vagyis dallamcsatát...ez a jelenet kissé unalmas volt... Vuk apja keresésére indul, anyja tiltása ellenére, Vuk apja visszatér a családi fészekbe, de az ember utána iramodik a kutyáival és a családot megtalálják, majd kiírtják őket. Vuk egyedül marad és"TÁS"-t keres, amit félreértenek TÁRS-nak... A macska, aki eleddig is mindenhol ott volt, besegít, összehozza Karak-kal a kis rókát. Pár hónap alatt Vukból felnőtt lesz, láthatjuk, ahogy edz... felnőttként keményebb arcát mutatja, a macskának is minduntalan beszólogat... a macska pedig a bonyolult rokoni szálait, akárcsak egy Habsburg családi találkozón lennénk, fejtegeti, hogy a kinek a kije és mi történt vele és mit csinált, stb. ... a macska mutatja meg Vuknak a későbbi feleségének a fényképét. Elmondja, hogy a simabőrűnél van, és nem tud megszökni a rácsok miatt, nem magától van ott... Elindulnak megmenteni. Közben ételre is szert tesznek. A vizsla kutya, udvarolgatás miatt nem tartozkodik odahaza, ezért a rókát és a libákat is meglovasítják, hogy hibáját helyrehozza a kevésbé szimpatikus rókát, Shut-ot foglyul ejti, de az emberek ledöbbenek, hogy a szép rókával mi történt, miért lett fénytelen a szőre, és kripli? A vizsla ismét cselhez folyamódik és hirtelen szagot fog, az erdőbe iramodnak, de Karak esik áldozatul. A darab végén az új rókagyerek (aki egyben Vuk kicsi megfelelője is) megkapja a sajátja mellé, Karak matricáját a motyójára.

Plusz: Egy ponton felhangzik az ismert dallam kicsinyke részlete. A rajzok, a vetítések színesítették a történetet, és jól vizualizálták adott jelenetet, pl. a vadászoknak csak a lábát láttuk, pont mint a mesében, - és ahogy kivégezték Vuk szüleit, eldördült egy lövés, míg a második felvonásban a puskának Karak esik áldozatul. A történet a kis róka életútját mutatná be, de mégis a macska viszi el a show-t, hiszen javarészt ő meséli el a történetet, így kerül a Vuk olyan helyzetbe, hogy saját történetének nem ő a főszereplője, jobbára inkább szemléli azt (akárcsak a gyerekeket a nézőtéren, amikor a macska tőlük kérdezett valamit, pl. hogy kell egy cicát megszólítani?). De az tetszett, hogy a macskát, tömpe orrúnak hívták és folyton meg akarták nyúzni... :D Vuk szülei kettős szerepet alakítottak, második karakterük a simabőrű házaspár volt. Karak, Barát Attila szerepe, illett hozzá, szerintem telitalálat, sajnáltam, amikor meglőtték, de az fura volt, hogy a szenvedése alatt még képes volt egy hosszút énekelni. 

Szenzációs volt még a 2 kutya, közülük is inkább a tacskó, aki részeg gazdájától pálinkába áztatott kenyeret kapott reggelire... minduntalan a katonás vizslakutya ételei után sóvárgott és sajnos, a tacsinak van egy olyan rossz tulajdonsága, hogy egy ponton még a macskának is képes volt udvarolni. Én kérem, nem szeretnék fajkeveredést! Hogy is nézne az ki? :D

A simabőrű, aki a vadász, a sajátos életszemléletű Barna bácsival trécsel időnként, aki kicsit sem ivott sokat...folyamatosan színjózan... :D 

A díszlet gyerek építőkockákból állt, és a vetítőn keresztül szemléltetve volt a történet. Mindenképpen egyedi megoldás.

A libák még kiemelt szereplői a történetnek, először elfüggönyözve, a ketrecben pillantjuk meg őket, előtérbe viszont a 2. felvonás alatt kerülnek, akkor a dalolászáson túl még Vuk és Csele megéheznek, elrabolják őket, de amikor menekülni kell, félúton elhagyják a madarakat, akik roppant hálásak ezért...

A mi előadásunkban még egy új embert is avattak, Baksa András lett Zöld Csaba helyett Vuk apja és a simabörű. Furcsálltam is, mert nem hasonlított Csabára távolról a szereplő :D pedig őt vártam, de a szereposztásban, korrektül minden fel volt tüntetve, csak én nem tanulmányoztam át alaposabban. Mostantól Baksa lesz mindig a szerepkörben.

Jelmezek: Az emberek nem voltak "elállatiasodva", szerényen, a vöröses bundás jelmezekben tűntek fel, inkább bizarr látvány volt a férfiak esetében, hogy az állat sajátos arcszőrzetét próbálták leutánozni, nem sok sikerrel, mert a fehér szakáll rész inkább hatott borotválatlan arcra, mint rókára. A jelmezükhöz még tartozott egy oldaltáska, mindegyiken az adott rajzfilmfigura volt ábrázolva, így mindenkit meg lehetett különböztetni egymástól. Mondhatjuk, hogy kicsit szimpla és olcsó megoldás, de szerintem működött és mondhatni, kreatívnak is tekinthető. Rókák közül egyedül hölgyeknek tudták megcsinálni úgy a frizuráját meg a teljes kinézetüket, hogy hasonlítsanak is az állathoz.

Díszlet: A gyermeki lélekhez idomulva, építőkockák voltak a díszletek, a vizuális jeleneteket kivetítővel oldották meg, szépen szemléltetve a helyszínt, vagy 1-1 szereplőt. A rókák szeme a sötét villogót, ez is jól kivehető volt a vetítéseknél.

 Pár videó, bemutató, felkészülés kapcsán

Insta bejegyzésem:

Ma a Vukot neztuk meg a kolleginaval es jelentem a gyerekdarab minositese ellenere felnottkent is tetszett. Cuki volt. Es az is, hogy roviden, de jatszottak reszletet az ismert főcimdalbol. Karak halálát megkonnyeztem. Jenovari hangilag toppon volt, jatekilag kicsit befenyitette a macskat, de azzal a női cicával én se bántam volna másként...🤭🤭🤭 Szép volt a féltés dala,amit a róka mama énekelt a darab elejen, visszatérő motivum az ea végén is. A libák fergetegesek voltak, több szerepet a 2.felvonásban kaptak. Amikor a Gunar elkezdett enekelni a dal nagyon hasonlitott a Nem vagyok en apaca c. ismert számra. Javarészt, egyebkent a macskanak volt a legtobb jelenese a szinpadon es mondanivaloja a gyerekek felé. Mindegyik felvonasban volt 1etlen monoton szám, elsoben Shut és Vuk apja szólalkoznak ossze, masodikban a vizslakutya éneke. Ezeknél a számoknál a kicsik is unhatták magukat. Legalabbis az en gyermeki enem unta... Baksa Andrasnak pedig gratu, hiszen beugro volt Vuk papa és a Simabörű szerepébe! A kajás részeknél már én is gusztust kaptam... A Madách lépcsőjét most takaritani kell, mert a bécsi perec morzsát ejteni képes étel. Kedvenc penztaros hölgyemmel megint beszelgethettem egy jót. Szeretem a Madáchot! #vuk #madachszinhaz #gyerekelőadás #decukivolt #phantominaszinhazban #rókavadászat

Link: https://madachszinhaz.hu/szindarab/vuk

Színház oldaláról mentve:

"FEKETE ISTVÁN kisregénye alapján

Zene: SZEMENYEI JÁNOS

Szöveg és dalszöveg: GYŐREI ZSOLT és SCHLACHTOVSZKY CSABA

Az előadásban, valamint a plakátokon, szórólapokon és hirdetéseken Dargay Attila eredeti rajzai láthatóak, N. Csathó Gizella eredeti háttérgrafikáinak felhasználásával.

musical gyerekeknek

Időtartam: 2 óra, egy szünettel"

Madách csillára