A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Balogh Anna. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Balogh Anna. Összes bejegyzés megjelenítése

2018. november 29., csütörtök

Rocksuli

Időpont és helyszín: 2018. október 15. esti órákban, 19.00-22.00 között a Madách színházban


Nagy örömömre szolgált, hogy egy újabb Webber-i gyöngyszemet tudunk megtekinteni, ráadásul úgy, hogy rövid idő telt el a két webberes esemény között. Pénteken voltunk a Gálán, most meg a Madáchban folytattuk, immáron teljesen rock formációban.

"A színház a műsor és a szereplőváltoztatás jogát fenntartja!" - de fent ám!!!! Micsoda este volt! 🤩😎 Nem néztük meg a kiírást az aulában, mert abban a hiszemben voltunk, hogy Borbély Ricsi játssza majd a főszerepet. Erre az előadás megkezdődik, kihunynak a fények, csak a színpadon látható 1 rockbanda előadása, megfordul a főszereplő és nekünk kiesett a szemünk!!!🤪😛 Szemenyei Janit pillantottuk meg, akit eredetileg szerettünk volna látni Deweykent...szóval Fortuna ismét velünk volt, aki még az Erkelben ragadt ránk! Rockra fel! Mindenki roppant ügyes volt, kiemelnem a tehetséges gyerkőcöket, akik élőben játszottak, Krassy Renata az Éj királynő áriával lenyűgözött! Szemenyei pedig Szemenyei. Ez a karakter rá van írva, tökéletesen hozta a szétesett rockkert! Ellenben a darabnak valóban csak egyetlen kiemelkedő dala van (bar a gyerekek óhaja a szülök és a tanár fele is meghatóra sikeredett, illetve az igazgató valódi személyiségének kibontakozása). A történet jó. Tanultunk új kifejezéseket: coolcsávó, nézünk majd mint kecskebéka a turmixban, a főgyökér. --- instagram oldalomról loptam :D


Barátnőm megjegyzése:
"Vegyesek az érzéseim a Rocksulival kapcsolatban. Ok-ok, értem én, hogy kritizálja a hagyományos oktatási rendszert, és ez a Bandák Csatája tulajdonképpen a projektmódszernek is megfelelt, amiből végül mindenki tanult formálisan és informálisan. Meg társadalomkritika is, hogy a szülők egyfolytában mobiloznak és nem figyelnek a gyerekeikre. DE emellett szerintem sok olyan üzenete van, amivel egyáltalán nem értek egyet, most eltekintve a "happy endtől". A főszereplő karakterével pedig nem tudok azonosulni. Ettől függetlenül Szemenyei János nagyon jól alakította a főhős rockert. Az egyik kislány, Mikes Zsüliett hangjától pedig teljesen odavoltam."

Az én meglátásaim még! :)
A darab alapjául a filmvásznon megjelent alkotás szolgált, azonos címmel jelent meg magyar nyelven, Rocksuli címmel, még 2003-ban. A főszerepet Jack Black alakította. Igaz a filmet, sosem láttam, de a színpadi művet már igen, így tudok róla nyilatkozni. A történetet is ismertem. A főszereplő karakter valóban nem egy pozitív hős, hiszen nemcsak barátját - akinél lakik és akinek nem fizeti a lakbért, csak henyél nála - de még egy elit magániskola igazgatóját, oktatóit és a diákjait is megtéveszteni jól felépített álcájával. Dewey Finn egy rockbandában gitárosként ügyesen helyt állt, ugyanakkor feltűnési viszketegségben szenvedve folyton előtérbe akart kerülni, amit zenésztársai nem tűrhettek, így a zenekarból kitették a szűrét. Ezután csak lomha életet él, nem dolgozik, egész nap a kanapén fekszik. Majd érkezik egy telefonhívás, amit ő fogad. Barátja nevében elmegy helyettesítő tanárnak egy elit iskolása, ugyanis nincs pénze, ezért a lakbért sem tudja kifizetni barátjának és annak irritáló barátnőjének. Annak ellenére, hogy nem oktató, tanítani a rockot és a hangszerek használatát jól tudja, hiszen ez az élete. Mégis lezser stílusával nem mindenkit nyűgöz le mind a diákok, mind a tanárok kevés bizalommal fordulnak felé, sőt az egyik gyerek árulkodik is rá, hogy nem igazán tanítja őket semmire sem az oktatójuk...aztán minden megváltozik, mert kiderül, hogy a diákoknak van érzéke és tehetsége a zenéhez, így a léha oktató elképzelése testet ölthet: a gyerköcökkel megvívja a Bandák Csatája nevezetű rockfesztiválon a szereplés jogát. Közben képet kaphatunk arról, hogy a szülők nem foglalkoznak csemetéikkel, csak a külsőre vagy saját - be nem teljesített - célokat tűznek a kicsik szeme elé, ezzel biztosítva nekik a jövőt. Tomika eléggé érdekes gyermek, ő az, aki nem kap feladatot Dewey-től, csak ül egy helyben. Számomra az ő karakterének kibontakozása jelentette az izgalmat a történetben. Egy ponton már azt gondoltam néma szegény.

A zenéje
Egy számos darab. Webber is írhat ilyesmit, de csak egy nóta volt, ami folyton visszatért: "Ordíts, hogyha fáj".

Élvonal
Webbertől kaptuk a darabot, ismét non replika formában jelenik meg a színpadon. Elsőként egész Europában nálunk lett tálalva.

A gyerekek
Casting ment a nyár folyamán, a tehetséges srácokat mi is megcsodálhattuk a színpadon.

Színészek, a felnőttek
Szemenyei János, Krassy Renáta, Galbenisz Tomasz


Egyszer mindenképpen érdemes megnézni, zeneileg viszont tényleg nem a legjobban sikerült előadása Webbernek! Sajnos.



2016. október 6., csütörtök

Nyomorultak 2.0 - Újratöltve - avagy a bemutató után változások tapasztalása a Les Misérables előadáson

Nyomorult az időjárás, de ennek ellenére egyáltalán nem vagyunk nyomorult állapotban a Madáchban!

Időpont: 2016. október 4 (kedd), este 19.00
Helyszín: Madách színház (Teréz körút)

Újra a Madáchban! Újra egy Les Mis előadáson! Hurrá - hurrá!

Barátnőm még szeptember elején hívott meg, lenne jegye az egyik október eleji előadásra, nyomban örömsikoltások közepette ugrálni kezdtem, mivel sokan kicserélődtek (nem jöttek új szereplők, félreértés ne essék, csak másokkal láttam volna), így más-más művészekkel fogom átélni a darabot! Kell ennél több??? :D

A hangulatról
Az alapozásunk már az előadás megkezdése előtt megtörtént, épphogy beléptünk az aulába. A barátnő unokatestvérétől elbúcsúztunk, aki elkísérte őt. Mivel tömeg volt, belépve a színház aulájában nem láttam őt és a hugit, balról, mivel a jobb oldalon volt található a szereposztás kiírása, ezért rögtön oda koncentráltam, meg akartam nézni, aztán majd csak meg lesz a barátnő kezdésig... :) Persze ő szuggerált, hogy ne nézzem meg a gárdát, mert szereplőváltozás terén nagyon babonás tud lenni.

Egyébiránt ez történt még: kedélyes csevegés, Laklóth Aladár felfedezése a tömegben, tollkérése a szuvenírt árusító hölgytől, várakozás további jegyekért érkező emberekre... közben megcsodáltuk kedvenceinket, a színház "társulatát" (vannak állandó szereplői a teátrumnak, de jobbára azt mondanánk a társaság nagyrésze szabaduszó művész), az erkély/emeleti részlegre felvezető lépcsősor melletti falon. Azt vettük észre, hogy átrendezték... na, ez már tisztára olyan, mint egy hipermarketben, ahol szeretik megtéveszteni az embereket... vidám hangulatban, nevetve adtuk át a holminkat, a szintén mosolygós ruhatáros hölgynek. Tetszett neki, hogy nem vagyunk normálisak... én úgy gondoltam a(és hangot is adtam ennek a véleménynek) az örömteli, felettébb vidám hangulatunk a kocsmadalhoz jelenti az alapozást... :)

Az előadásról
Lassan, de biztosan kialakul bennem a tökéletes szereplőgárda, akiket bármikor/bárkinek nagy örömmel majd ajánlani tudok! /

I think i will have my own dreamcast, but now it is in building, I hope to bring a riport, very soon from the show, to tell you guys who is the best and strongest cast from Les Misérables in Hungary! ;)


Nézzük meg a gárdát (The cast for me today):


Jean ValjeanZöld Csaba
JavertDebreczeny Csaba
EnjolrasSándor Péter
MariusSolti Ádám
FantineVágó Bernadett
CosetteFoki Veronika
EponineTóth Andrea
ThénardierWeil Róbert
ThénardiernéBalogh Anna
PüspökCsengeri Attila
GavrocheDraskóczy Balázs
Kis CosetteVida Sára
Kis EponineBánsági Petronella


Előző bejegyzésem a 2016. április 16.-i bemutatóról:
http://phantomvizio.blogspot.hu/2016/04/kitort-forradaloma-madach-szinhazban.html


Az első gárdámhoz képest változott szereplők (new actors/actresses this time): Javert, Enjolras, Marius, Fantine, Püspök karakterek. Egyúttal visszaszívom a kijelentéseimet, amelyek arról bátorkodtak tájékoztatni mindenkit, aki a honlapomra látogat, hogy egyes emberekkel nem vagyok hajlandó megnézni a Nyomorultakat. Megváltozott a véleményem, mégis megnézem/megnéztem/és megnézni fogom. :) Úgy jogosabb lesz az ítéletem.

Akiket még vizsgálat alá szeretnék vonni, mert, hogy "ezúttal sem jöttek össze" (i hope to see them one day): Cosette szerepében Tóth Angelikát, Eponine-ként Simon Boglárkát és Thénardier szerepében Nagy Sándort.

Új benyomások / New experiences:
- Valjean, széttépi a börtön éveit jelképező igazolást, és ledobja a zenekari árokba, ahol a karmester vezényelt. A következő pillanatban, virágokról, patakról énekel, azaz másképpen fog élni, jó útra tér,  és a pillanat hevében hirtelen úgy tűnt, mintha a karmester (Kocsák Tibor - aki rendkívülien jól vitte a kart, csodás zenei mámor nyújtottak irányító keze alatt) haját szerette volna összeborzolni, vicces lett volna... :)
- Új benyomásként tartom nyilván, hogy legszívesebben felmentem volna a színpadra és magam vertem volna meg a színészeket, amiért botokkal ütötték Jean Valjean-t, Fantine-t pedig a nők szavakkal és persze fizikailag is bántották... persze tudom, hogy szerep, de kicsit felhúztam magam rajta...
- Javert-hez kapcsolódóan megint egy érdekesség: a két főhős megverekszik, Valjean megüti a rendőrfelügyelőt, aki ettől a falnak (vagyis a díszletelemnek) esik és a kezéből kiejti a botját...ami elgurul, már-már az első sor nézőinek ölébe pottyanna...akik előttünk ültek (biza, a második sorban foglaltunk helyet) megfogták az eszközt, hogy le ne essen a színpadról... erre én a barátnőmnek - kihagyhatatlan poén volt! - "Látod, ha most az első sorban ültünk volna, akkor megfoghattunk volna a botját!" :)))
- Eponine halála előtti pillanat: eldördül egy lövés - és végre úgy ábrázolták ezt a jelenetet, hogy biztosan állítható legyen, az ellenség lőtte le a szerencsétlent (a szereplő mászik fel a barikádon, majd egy tizedsmásodpercre e tevékenységet nem folytatja) - a darab szembe megy a regénnyel, mert a lány a fiút védi, és úgy kap halálos sebet. Ezt sajnálom, hogy nem így oldották meg.
- Javert öngyilkosságát követ el, a férfi a Szajnába veti magát. A bemutatón még nem, de most igen, így beszámolhatók egy apró, ám felettébb logikus és jó ábrázolást mutató mozzanatot a darabból: ahogy a vízbe pottyan a teste és a mélybe elmerül... Ezt egy kivetítővel oldották meg, Így sokkal jobban érzékeltetik a férfi utolsó pillanatait...


Most pedig a számomra új megformálókról

Javert - Debreczeny Csaba
Javert értékrendje nem egyeztethető össze Jean Valjean tetteivel és amit ő képvisel. Számára elviselhetetlen, hogy egy rab megmentette az életét, és adósa maradt a barikádon történt incidens után...Javert pedig mindvégig hű az elveihez, a joghoz, a rendhez. Valjean tette, felborítja az általa eddig tisztán látott rendet, úgy véli nincs tovább. Véget vet életének. Debreczeny Csaba fantasztikusan alakította a rendőrfelügyelőt, keresve sem találnék nála jobbat! Így örömmel kijelenthetem, hogy ő biztosan az álomgárda vagyis a dreamcast Javert-je! Tisztán szólt, nem volt berekedve, nem torokból szólt, nem hörgött. Csodásan alakított mind hangilag, mind játékilag!!! Te jó ég! Elképesztően bravúros volt a játéka, a mimika, az egész megjelenése. Engem megvett!


Enjolras - Sándor Péter
Először is megemelem a kalapomat előtte - mivel a mikróportja nem működött, és saját hangerejével kellett a nézőteret betöltenie... Szegény színész, és egyúttal fogyatékos technikusok! Komolyan mondom, az ország, a főváros egyik legszínvonalasabb teátrumnak a technikai felkészültsége olykor a nullával egyenlő!!! Ez olyan kiábrándító és kiakasztó tud lenni. Szerencsétlen színész... Csak 1 törtmásodpercig volt furcsa Péternek, rögtön folytatta, és igyekezett hallhatóvá lenni mindenki számára. Sajnos, az elején lefolyt baki, a második felonásban is felütötte a fejét... Játék szempontjából számomra, azért nem emelkedett ki Péter, mert a vörös mellényén kívül nem láttam, hogy mi különböztette volna meg a többiektől? Kiemelten ő lenne a vezér. Hangilag viszont tökéletes, hibátlan, és nem szólt hamisan éneke, tiszta volt. Sajnos, e tekintetben Fejszés Attila erősebb volt, dominánsabb. Ezt hiányoltam Sándor játékából. Ha ezen legközelebb javít, hogy valóban elhiggyem a vezetője a forradalmároknak, őt választom a "dreamcast" Enjolras-énak.



Fantine - Vágó Dettike
Az Operettszínházból importált hölgyemény felér egy csodával! Átéléssel, beleéléssel énekelte az Álmodtam egy álmot  - láttam rajta, hogy ő is megkönnyezte a dalt. Olyan hangi kvalitással rendelkezik, amivel Baranyai Annamária (a váltó) sosem. Ez utóbbi művésznő, ha lelke mélyére leásna, sem tudná az eszköztárából azt az odaadást, lány iránti szeretetet előcsalogatni és a nézők elé varázsolni. Vitathatatlan, hogy Dettike játéka és hangja Fantine szerepéhez tökéletesen idomul. Úgyhogy helyt adok az Igazgató úrnak, Szirtes Tamásnak, érdemes volt őt beválogatni a csapatba!Íme, lásd, bemutatom a "dreamcast" Fantine-jét!




Marius - Solti Ádám
Míg a bemutatón azt hittem hangosan felzokogok, addig az "Üres a szék, üres az asztal" dal alatt - most - "csak" inkább szemlélő szerepét töltöttem be. Nem tudtam együtt élni a színésszel. Solti inkább visszaemlékezett a múltra, de a szellemek megjelenésével sem jött át az az érzés, ami akkor tört elő belőlem, amikor Borbély Richárd állt a színpadon vagyis bicegett... Borbély Richárd Marius-a egy érzelmi katarzist idéz elő a nézőben, míg Solti ugyan lehengerlő játék alapján, hangja is szép, addig az érzelmi vonalat nem építi fel meghatóan, mint váltótársa. E hiba ellenére tetszett nagyon, kis bolondosan, szerelmesen, vigyorgó kisfiúként besétál a főhadiszállásra, amikor a többiek forrongó hangulatban várják a híreket, és készülnek az összecsapásra. Eponine halála még érdekes lehet, úgy tűnik, mintha maga sem akarná elhinni, hogy a lány a halálán van, nem tekint rá sokszor, csak ha dal szövegi része Eponine-t felemlíti. Jó volt, csinos fiatalember, így Marius szerepe egyelőre nyitott, úgy gondolom, mindkét fiú érdemes, hogy a "dreamcast"-ba bekerüljön. Kedves Olvasók, rátok bízom. Ígérem, ha bármelyiküket is kapjátok, biztosan nem fogtok csalódni!


Püspök - Csengeri Attila
Jöjjön hát a fekete leves. Sipítoztam, őrjöngtem - ha ez lenne az igazság... De nem az, Csengerit egy ilyen egyszerű szerepben látni meghökkentő volt, és a nullával volt egyenlő. Mint előzőleg írtam, sok kiemelkedő szerepe van, volt és remélhetőleg lesz is, ám a püspök karakter nem neki való. Nem értem, miért fogadta el egyáltalán ezt a szerepet? A püspök éneke az Üres a szék, üres az asztal szám dallama. Mégis a rövidke szövegtartalomba lehetett volna érzelmi többletet beletölteni, tanítást... sajnos, valahogy - a mai divatos kifejezéssel élve - nem jött át. Semmiképpen sem. Ezzel szemben Vikidál Gyula minden mozzanatában tökéletes volt püspöknek, A bemutatón ő volt az, aki először megríkatta a lelkemet. Csengeri szerepformálása nem hatott meg, tapsrendnél is láttam rajta, hogy nem fülik a foga hozzá vagy csupán rosszkedvű volt. De láttam rajta, hogy nem elégedett. Ő püspöknek azért sem jó, mert vannak tények, amik azt alátámasztják, hogy a vezetőség rosszul döntött, ezek a következők lennének: 1. nagyon magas ember, közel 2 méter, 2. a kora alapján nem is lehetne püspök, megöregítik. A "dreamcast" püspöke, így tehát nem mást, mint Vikidál Gyula.


Jean Valjean - Zöld Csaba
Továbbra is kitartok mellette, úgy nem visz rá a lélek, hogy megnézzem Tóth Attilával vagy Miller Zoltánnal, akiről nemrég megtudtam, hogy 10 előadásából csupán 2-ön tette tiszteletét és játszotta végig... Kicsit aranyos ez a hozzáállás... Tehát azt mondom, hogy mindenki a maga Valjean-t találja meg, én nagy szeretettel ajánlom Zöld Csabát! Dreamcast Jean Valjean-ja!


Cosette - Foki Veronika
Bemutatón is ő volt, most is. A karakterrel nem lehet villogni, nincs sok éneklős része, egy pici szólója van, de többségében csak duettekben/csoportban vesz részt, viszont imádom a hajukat. Nekem is kellene ilyen frizura! Tóth Angelikát még megszeretném csodálni, hogy elmondhassam melyik Cosette nyerte el a tetszésemet.


Eponine - Tóth Andrea
Bemutatón, most is. Simon Bogit szeretném egyszer látni, így addig nem tudok dönteni. Vannak jó pillanatai az énekesnőnek, és vannak rosszabbak.


Thénardier házaspár - Weil Róbert és Balogh Anna
Barátnőm (aki már látta x-szer az előadást) szavaival élve, aki még az előadás előtt azt mondta Nagy Sándornak a játéka jó, rögtön véleményt változtatott, a csatornarendszer jeleneténél, Weil Róbert 100 %-osan a jobb, mint a léhűtő kocsmáros. Szerintem is. A váltótársnak túl kedves az arca. Hangja meg már nincs. Balogh Anna is kifejező, nem megy át teljesen komikába, gonosz, de nagyon jó. Velük érdemes megnézni, a dreamcast kocsmáros házaspárja!



A gyerekszereplők nagyon jók voltak ezúttal, kiemelendő Gavroche tehetsége, vagyis Draskóczy Balázs. Kis Cosette-ként Vida Sára folyton mosolygós volt Valjean-nal. Ezek a jelenetek olyan kis szívbe lopakodók. :)


Ensemble
Nagyon együtt volt a csapat, több karaktert is játszottak. Sokan vannak, így őket nehéz lenne felsorolni (honlapon láthatóak), köszönöm nekik is az estét, tetszett az összhang minden mozzanatukban!



Érdekesség a mai előadással kapcsolatban:
Vágó Dettike kapta az Arany kotta díjat, amit minden évben a Viva La musical annak a művésznek ad át, aki kimagaslóan alakít egy-egy szerepet. A Nyomorultak Fantine szerepéért kapta az elismerést, amit valóban kiérdemelt. Engem lehengerelt! (A bíráló bizottsági tagok: Siménfalvy Ágota színművész, és Galambos Attila szövegíró)

Kedvenc dalok:
- A prológus
- Üres a szék, üres az asztal
- Senki már
- Csak rád vár egy szív
- Hallod-e a nép dalát?
- Néhány csepp eső

A "Dreamcast" vagyis az álomszereposztásom mindenképpen a következő lenne (van, ahol képtelen vagyok dönteni a kettő közül, ott mindkettőt nagy bátran merem ajánlani!):

- Jean Valjean: Zöld Csaba
- Javert: Debreczenyi Csaba
- Enjolras: Sándor Péter
- Marius: Borbély Richárd / Solti Ádám
- Fantine: Vágó Dettike
- Cosette: ???
- Eponine: ???
- Thénardier: Weil Róbert
- Thénardierné: Balogh Anna
- Püspök: Vikidál Gyula

Az előadásról: http://www.madachszinhaz.hu/showsyn.php?id=2610
A szereplőgárda: http://www.madachszinhaz.hu/showinfo.php?id=2610
Képek a darabról: http://www.madachszinhaz.hu/showalbum.php?id=2610
Video-összeállítások: http://www.madachszinhaz.hu/showvideo.php?id=2610

Link (Valjean elmeséli Marius-nak egy ember szerencsétlen történetét. Szereplők: Zöld Csaba és Solti Ádám)https://www.youtube.com/watch?v=r3okeVUqWBk

Márciusban lesz legközelebb nagyon remélem, hogy akkor már összejönnek a  hiányzó színművészek, és láthatom az igazi dreamcastot, mert egy különleges előadáshoz egy különleges gárda jár! :))


2016. április 24., vasárnap

Fríss, új bejegyzés a Nyomorultak premiereiről!

Videó (Viva La Musical oldaláról)




A felvételen megszólalnak a darab egyes szereplői:
  • Egyházi Géza (Javert), 
  • Feke Pál (Javert), 
  • Balogh Anna (Thénadiérné), 
  • Nagy Sándor (Thénadiér), 
  • Baranyai Annamária (Fantine), 
  • Borbély Richárd (Marius), 
  • Solti Ádám (Marius), 
  • és végül de nem utolsó sorban Simon Bogi (Eponine).

2016. április 20., szerda

Kitört a forradalom....a Madách színházban!

Párizsban jártunk, vad harcok között megszeppenve figyeltünk a kibontakozó eseményeket...






Időpont: 2016. április 16. este 19.00
Helyszín: Madách színház
Előadás: Les Misérables - A nyomorultak (A 2. Bemutató est)
Rendező: Szirtes Tamás 
Játékmester: Bencze Ilona
Díszlettervező: Kentaur  - Erkel László 

Szereposztás
Jean ValjeanZöld Csaba
JavertEgyházi Géza
EnjolrasFejszés Attila
MariusBorbély Richárd
FantineBaranyai Annamária
CosetteFoki Veronika
EponineTóth Andrea
ThénardierWeil Róbert
ThénardiernéBalogh Anna
PüspökVikidál Gyula
GavrocheHalász Dávid
Kis CosetteVida Sára
Kis EponineBánsági Petronella

Egy héttel a bemutató előtt kaptam a hírt, hogy van jegy az egyik premierre. Nem hagyhattam ki! Így került sor az április 16-i látogatásomra.

Előzményekről - mi miatt mentem el megnézni? :
Külföldön és magyar földön egyaránt nagy híre van, elkötelezett rajongók boldog örömkiáltások közepette örülhettek, hogy visszatér a darab a színházba. Időközben megtudtam, hogy a régen játszott madáchos előadás is, legendás szereposztásban sokáig futott repertoáron. A szenzáció végett, mivel tömegeket vonzott be a darab, én sem hagyhattam ki, furdalta az oldalamat a kíváncsiság. Mire fel a nagy érdeklődés és rajongás? 

Victor Hugo regényéből készült adaptáció erőteljes mondanivalóval, üzenettel rendelkezik, mint inkább gyönyörű zenei vonallal. Az üzenet egyértelmű: a bűnös ember jó útra térhet. Fontos, hogy a bűnünket, a gyűlöletet magunkban legyőzzük és megbocsássunk először magunknak és mindenkivel emberhez méltó módon viselkedjünk.

Valóban nem hasonlítható semelyik másik előadáshoz sem.

19.00 után kezdetét vette az idő- és térbeli utazás Párizs utcáira... 
I. felvonás történései
Az első kép, kőfejtőben játszódó jelenet, ahol Jean Valjean tölti rabéveit, megkapja a levelet, miszerint szabadulhat, de minden munkába állásakor ezt a papírt át kell adnia a munkáltatónak, igazolva, hogy börtönben ült... Valjean hiába próbálkozik becsületes módon munkához jutni, a "bélyeg" miatt, mindenhonnan elküldik, ezért úgy dönt csak becstelen úton próbál megélni a világban... Egy püspökhöz kerül, a férfi befogadja, szállással, étellel-itallal kínálja. Valjean kihasználja a helyzetet, és meglopja a nyomorultak segítőjét, ám menekülés közben elkapják a rendőrök... Visszahozzák, és szembesítik a püspökkel, aki a férfi védelmére kel, állítja az értékes tárgyakat ő ajándékozta neki, illetve még ott felejtette az ezüst gyertyatartókat. Midőn egyedül maradnak, a püspök próbálja megértetni vele, hogy milyen fontos megtalálni az életben a jó utat, a bűnözés sosem jelent megoldást. A pap szavai meghatják és gondolkozásra késztetik Valjean-t, megfogadja, hogy sosem fog eltévelyedni már, törekedni fog a becsületességre, hogy jó ember válhasson és a társadalom elfogadja őt. A férfi széttépi a levelet, amely börtönbeli múltját jelképezi, hivatalosan is szakít a múltjával.


Pár évvel később már vagyonos emberként láthatjuk viszont, immáron polgármester lett. Textilgyár üzemeltetője is, ahol egy fiatal nőt társnői megvádolnak, valakinek rendszerességgel pénzt küld, ráadásul a felettese is zaklatja... Fantine elmeséli, hogy egészen fiatalon megismert valakit, akivel hosszútávra tervezett, megesett, de a férfi ahelyett, hogy mellette maradt volna, elhagyta. A lányát nem tudja nevelni, így egy pénzsóvár kocsmáros házaspárnak adta, akik a gondját viselik, és ő a fáradtságukért cserében, minden hónapban pénzt küld. Fantinét mégis kirúgják a gyárból, mivel fellázadnak ellene a nők... Még a látogatóba érkező Valjean sem mentheti meg. Fantine az utcán kóborol, egy idős nőnek próbálja eladni a láncát, próbál alkudni, de kevés pénzt kap érte. A nő aztán felveti, hogy vágja le Fantine a haját, mivel remek parókát lehetne belőle készíteni és több pénzt kereshetne így. Az egyszeri kifizetésből nem lehet a gyermek gondozását és a saját fenntartását finanszírozni, így a közelben lévő bordélyház "hölgyei" és a vezetőjük maguk közé fogadják. Fantine kénytelen engedni, prostituáltnak áll. Aztán érkezik egy nemes úr, akivel nem akar lefeküdni, így az hamisan megvádolja és a börtönbe vetetné. Ekkor tűnik fel Valjean (aki új nevet vett fel, miután véget vetett a múltjának) és megvédi a nőt, utasítja a rendőröket, hogy kórházba vigyék. A férfi összetűzésbe keveredik a rendőrfelügyelővel, Javert-tel, aki nem ért egyet, hogy Fantinét futni hagyják, ő a becsületesség elkötelezett híve, és aki bűnös, azt el kell ítélni, nem ismeri a könyörületesség fogalmát. Míg vitáznak, elszabadul egy szekér, és az egyik munkás ember lába beszorul a kerék alá. Jean Valjean erőt vesz magán, mivel mindenki tétlen, és a munkást inkább veszni hagynák, nem hogy segítenének rajta. Leveszi a kabátját, lazít ruházatán, és felemeli a szekeret. A férfi megmenekül, nagyon hálás a polgármesternek. Javert gyanút fog, hiszen régebbről ismert egy elítéltet, aki hatalmas erővel bírt. Kiderül az igazság, Valjean megmutatja a billogot a mellén... Javert megfogadja nem nyugszik, ameddig a börtönbe vissza nem juttatja a férfit... 

A polgármester meglátogatja Fantinét a kórházban, aki lányáról, Cosette-ről hallucinál, megkéri a férfit, hogy keresse meg és vegye magához.... Fantine meghal, és mivel leleplezte önmagát Javert előtt, nem maradhat a városban. Valjean, elmegy megkeresni a lányt.

Cosette, ahelyett, hogy rendes, gyermekhez méltó környezetben nőne fel, szolgasorban tartja a Thénardier házaspár. A kislány ábrándozik egy kastélyról, sok barátról... De az álmát összezúzza a két gonosz lelkületű ember és elkényeztetett, csinos ruhákba bújtatott lányuk, Eponine. A kocsmáros és felesége kapzsik, így minden betévedő gazdagnak tűnő előkelőséget mézes-mázosan fogadnak, miközben szépen kirabolják őket. Thénardierék is meg akarnak élni valamiből.... ők ilyen módon próbálnak vagyonra, több pénzre szert tenni. Egy napon, Jean Valjean az erődben megtalálja a kis Cosette-et, próbálja megnyerni magának, igazi atyai jósággal fordul hozzá. Amikor együtt érnek haza, a férfi átnyújtja a házaspárnak Fantine utolsó levelét. Valjean-tól minél több pénzt akarnak kisajtolni, ezért különféle hazugságokkal próbálják meggyőzni a férfit, hogy több pénzt adjon a lányért. Végül elengedik... Valjean saját leányaként neveli fel Cosette-et, amikor útnak indulnak, a szegényes öltözék helyett egy fekete köpenyt kap a kislány és egy babát, amit szeretettel ölel magához. 

Ismét ugrunk az időben, és a forrongó Párizsba érkezünk...
Az utcán rögtön találkozunk Marius-szal, egy fiatal diákkal, aki az időközben elszegényedett és rablásokból élő Thénadier házaspár szomszédságában él. Az ifjú jóban van Eponine-nal, akiről nem is sejti, hogy viszonzatlan szerelmet táplál iránta. A lány mindent megtenne a fiú boldogságáért. A színen megjelenik az idősebb Valjean és lánya, Cosette. Háttal egymásnak, véletlenül neki ütközik Cosette Marius-nak. A két fiatal rögtön egymásba szeret, és minduntalan a másikról ábrándoznak. Eponine ezt nem nézi jó szemmel, de nem tehet semmit, mert a fiú nem őt, hanem a gazdag lányt szereti, de nem érti, hogy mit lát benne. Titkon meglátogatja Marius Cosette-et, mindenben Eponine segítségét kéri. Aztán feltűnik Thénadier és bandája, hogy kifosszák Valjean házát, de Eponine elhárítja őket, sikít, hogy a rendőröket a házhoz riassza. Marius csatlakozik a Enjolras vezette felkelőkhöz, akik biztatják őt, képviselje közös nézeteiket. Miután Javert ismét feltűnik a színen, hogy üldözőbe vegye a volt fegyencet, Valjean és lánya nem maradhatnak a házukban, így elutaznak egy hosszabb időre.


II. felvonás történései
Marius a felkelők csapatához tartozik, de nem tartja jó megoldásnak, hogy fegyvert ragadjanak, mindezt addig tartja fent, míg a helyzet nem éleződik... A fiúnak öltözött Eponine a barikádon igyekszik átmászni, eldördül egy lövés, amit a csapattársak okozhattak. A lány átkerül a túloldalra, Marius faggatja, Cosette-tel kapcsolatban (a fiú levelét ő vitte, de ezt Jean Valjean elolvasta), amikor a lány hirtelen összeesik. Marius vért fedez fel rajta, kiderül meglőtték. Boldogan távozik az élők sorából, mert szerelme karjában halhat meg, a háttérben a forradalmárok felkapják a fejüket a két földön fekvő társukra. Eponine volt a forradalom első áldozata. Ezután Javert érkezik álruhában, biztosítja az ifjakat velük van, de az egyik lázadó gyermek felismeri a férfit, így a kiléte már nem titok többé. Jean Valjean is megérkezik, neki adják a felügyelőt. Ő megkíméli a férfit, szabadon engedi, aki nem érti, miért kegyes vele. Valjean a levegőbe lő, a többiek azt hiszik megölte a felügyelőt. Csatlakozik a forradalmárokhoz, együtt harcolnak, mindhalálig. Közben a barikád másik oldalát is megláthatjuk, a lázadó gyermek megy lőszert csenni a halottaktól, ám őt is találat éri... Sok áldozattal jár a forradalom, meghal a vezető is. Valjean a sebesült Marius-ért imádkozik, Isten inkább az ő életét vegye el, de a fiúét kímélje meg. Marius-ban van még élet, ezért megpróbálja elvinni biztonságos helyre, a párizsi csatornákon keresztül haladnak, ahol Thénadier is megtalálható, aki éppen hullákat rabol ki... Elbújik, ahogy meghallja a közeledő lépteket... A fáradságtól összeesik Valjean, és terhével együtt a csatorna koszos vizébe esik. A volt kocsmáros elrabolja a fiú gyűrűjét, és felismeri a másik férfiban azt, aki elvitte tőle Cosette-et. Amint Valjean magához tér, a férfi ismét fedezékbe bújik. Valjean hosszú időn keresztül gyalogol, míg ki nem érnek a csatornából, ám a végén összefutnak Javert-tel. A felügyelő ismét csak letartoztatni szándékozik a volt fegyencet, akinek csak az a kérése, hadd vigye biztonságba a fiút, és ő ígéri, visszajön és elviheti a börtönbe. Javert elengedi őket, de közben gyötri a bűntudat. Belőle hiányzott a megbocsájtás képessége, elviselhetetlennek tartja, hogy az életét egy börtöntölteléknek köszönheti, nem akar adósa maradni. A Szajnába dobja a botját, majd leveti magát a mélybe. 

Marius lábadozik, viszont nem tudja ki mentette meg az életét. Valjean elköltözni szándékozik, és a fiúnak elmeséli a történetét. Marius megígéri, hogy Cosette-nek nem mond el semmit, megőrzi a titkát. Marius és Cosette összeházasodnak, az esküvőn két kellemetlen alak, Thénadier és Thénadierné teszi tiszteletét, lehordja a megjelent népséget, és Marius-szal közlik, ők lopták el a gyűrűjét... De ezt vissza is adják. Most előkelők lettek... De nem tudták levetni a kocsmáros, léha énjüket...továbbra is banzájoznak. Elérkezik a Valjean földi létének vége, a férfi képzeletében megjelenik a szép Fantine. Utolsó pillanatban Cosette és Marius megérkezik, a lány már mindent tud, de így is elfogadja apját, szereti és nem akarja elengedni. Szellemként Eponine is megjelenik. Jean Valjean megáldja a szerelmeseket, békében és megtisztultan hal meg.


A szereplőkről
Lévén, hogy premier előadás volt, mindenki izgul, a színészek közül mindenki másképpen éli meg a pillanatot. A 16-i bemutató nagyon szép előadás volt, habár, mint korábban írtam, a zenéje kevésbé fogott meg, a szereplők kidolgozottsága kifogástalanul sikerült.

Még senkit nem szabad elkönyvelni, van idejük átdolgozni, kidolgozni a karaktereket. A premier előadások mindig nagyobb hangsúllyal bírnak, nagy az izgalom, a kapkodás, hiszen először kerül a közönség elé egy színdarab. Szóval, senki ne ítéljen túl hamar! Adjunk nekik időt a fejlődésre, kibontakozásra!

Jean Valjean - Zöld Csaba
A második premierem volt vele (első a Keselyű volt a Madách Stúdióban), hangilag kicsit visszafogta magát, de nagyon örültem, hogy őt kaphattam meg a három Valjean közül, neki olyan kifejezetten bűnözői arca van, viszont annál helyesebb, amikor a megtért karaktert bemutatta. Nagyon jól állt neki a paróka (sajnos civilként nem bővelkedik hajban), és kifejezetten csinos embernek találtam polgármesterként, a későbbiekben is egy magabiztos tartása volt. Remélem lesz még alkalmam vele ismét megnézni, mert biztosra veszem, hogy a három férfi közül ő a legideálisabb és leghitelesebb Valjean megtestesítőjeként. Váltótársai, - (mivel csak a bemutató zajlott le) még nem tudok érdemben nyilatkozni, idővel talán őket is megfogom nézni, - Miller Zoltán és Tóth Attila.


Javert - Egyházi Géza
Reménykedtem benne, hogy jó lesz. Előzetes főpróbák ismeretében, tudomásomra jutott, hogy akkor nem remekelt, és nem mentek a gonoszságra hajlamos mély hangok. Viszont jelenhetem, hogy ez a premierre megváltozott, helyén volt minden, csak a mély hangszín furcsa volt számomra, szokatlan, de meggyőző karaktert láthattam részéről, jól játszott. Itt sem tudom, hogy kivel szeretném még megnézni. Javert figuráját, mellette még Debreczeni Csaba és Feke Pál alakítja.


Enjolras
Fejszés Attila kifogott egy fars hangot az egyik dalnál (még, aki a zenéhez nem is ért, az is hallhatta és fájlalhatta a fülét), nem volt gond az alakításával, de kiabált (bár forradalmártól mit várnánk?). A ruházata túl passzentosra sikeredett nála, vagy ő maga volt túlságosan testes a jelmezhez. Mindenesetre itt nyitva hagyom a figurát, szeretném majd Sándor Péterrel is megnézni, hátha ő jobb...


Fantine
Baranyai Annamáriának azért örültem, mert ő a Madách színésznője, és nem az Operettszínházból szerzett import... Mégsem volt olyan jó, ordibált, de az ismert dallamot viszonylag szépen énekelte (Álmodtam egy álmot). Bárhogyan is, ha elkerülhető, akkor nem akarom a másikkal, Vágó Dettikével látni... Inkább örültem volna annak, ha Koós Rékát választják erre a szerepre. Hozzá tökéletesen illett volna....no, de, sajnos nem én döntöttem ebben.


Marius - Borbély Richárd
Marius, oh a Marius!!!!! Ez a fiú egy álom megtestesülése! Nem énekelt erőltetetten, nem kiabált, csupa lágyság és gyengédség volt a hangja. Nagyon reménykedtem, hogy ő tökéletes lesz a szerepre - már eleve az a nyilatkozata, amit a Madách TV-nek tett: "Olyan szép a zenéje, mintha angyalok írták volna!" - bizakodást keltett bennem, hogy inkább örüljek, mint búslakodjak, mivel a váltótársára, Solti Ádámra (új Raoul a Fantomban) voltam leginkább kíváncsi. De tévedtem, mert fantasztikus Marius volt! Szép, férfias jelenség a színpadon. Megható volt Eponine halála, valamint amikor visszatért a forradalmárok főhadiszállására, és elsiratta a barátait... Rajta is furcsán állt a jelmez, kicsit tapadt rá, ezért valahogy annyira nem nyújtott szép látványt a ruházatában, de játék és hang alapján kifogástalan. A váltójára is kíváncsi lennék, de azt hiszem Borbély nálam már befutott, mint Marius.


Cosette - Foki Veronika
Ő is ismeretlen volt előttem, vajon honnan kapták elő? Mindenesetre nem volt rossz, kellő érzékenység, kellő gyengédség és ártatlanság áradt a hangjából, mozdulataiból. Nekem kicsit túl magas volt a hangja, de nem tehet mindenki a kedvünkre ugyebár. A váltótársát, Tóth Angelikát is szívesen megnézném. Magáról a karakterről az a véleményem, hogy a szomorú gyereksorsa ellenére boldogabb felnőtt létre találhatott, Valjean és Marius lévén. A jelleme annyira nem érdekes, mint Eponine esetében, aki viszonzatlan érzelmeket táplált ugyanazon férfi iránt, mégis kidolgozottabb a karaktere, mint Cosette-é. Hirtelen találnak egymásra, és azonnal egymásba szeretnek, nincsenek konfliktusok, vívódások (legfeljebb csak annyira, mint egy reménytelenül szerelmes párocska estében, ha hosszabb ideig nem láthatják egymást).


Eponine - Tóth Andrea
Úgy voltam vele, hogy a magyar Euroviziós dal versenyre jelentkező lánnyal szeretném megnézni, azután már úgy gondoltam, nem bánnám, ha Simon Bogit kapom... Végül kihirdették (nagy nehezen!) a szereposztást, és az előbbi nyert. Mindvégig drukkoltam, hogy jól játsszon, énekeljen. Nem volt rossz ugyan, de annyira kitűnő sem. Amúgy az Eponine karakterét szeretem a legjobban a női figurák közül a darabban. Egy fejlődő típus, először viszonylag tehetős a szülei révén: csinos ruhákban jár, ő is Cosette-t "bántja". Aztán ott van a viszonzatlan szerelem ténye, Marius a szomszédságukban lakik, de a fiú inkább barátként tekint rá, míg Eponine többre tartja a fiút egyszerű barátnál. Rendesen szenved az érzéstől, mégis mindig segít, csakhogy Marius ne kerülhessen bajba... Míg a regényben megmenti az ifjút, egy puskából száguldó golyó elé veti magát, addig a darabban nem világos, mitől és ki által lesz meglőve a lány? Hirtelen esik össze (míg átmászik a barikádon, Enjolras szól a társainak, hogy ne lőjenek, mert az egyik csatlósuk érkezik), Marius karjaiban hal meg, bár a darabban hirtelen és felindult mozdulatokat tett, amit egy haldoklónál nem tudok elképzelni.... A jelenet szépsége abban rejlik, hogy míg ők a földön fekszenek, addig a barikádon lévő férfiak nem törődnek velük. A két "barát" a saját világukban vannak, csak később kapják fel a fejüket a forradalmárok, és néznek a hátuk mögé, a két társukra. Végül Marius szájon csókolja Eponine-t. Bízom benne, hogy Simon Bogival is megtudom nézni a karaktert, választani úgy is ráérek még... Bár ezen felvétel alapján 100-szor inkább a Tóth Andreával nézem meg, mint Boglárkával: https://www.youtube.com/watch?v=kf5qG8JlfZk


Thénadier - Weil Róbert és "kedves" felesége, Thénadierné - Balogh Anna
Ennél nagyszerűbb párossal nem is kell jobb! Sőt szerintem nincs is jobb náluk!!! Bár Nagy Sanyi és Sáfár Mónika is alakíthat még egy olyan fergetegeset, hogy leesem a székről... Ha már Eponine-ről beszéltünk, említsük meg soron következőleg a szüleit, a kocsmáros házaspárt, akik minden egyes pillanatban a megélhetésért küzdenek, a bűnözés minden módjával, de főként a rablással. Emellett pedig nem kímélnek senkit sem, sem élőt, sem holtat. Leginkább pénzsóvár jellem a férj, de a feleség sem marad le tőle sokkal... A dalaik nagyon viccesek, "A ház ura" a kedvencemmé vált, ez volt az első pillanat, amikor a feszült hangulatot kicsit oldani tudták a darabban. Nagyon jó a koreográfiája, a hangulata a zenének, összkép pompás volt, nagyokat nevettem rajtuk. A karakterek galád módon még a lányukat sem siratják el, csak saját magukkal foglalkoznak. Cosette és Marius esküvőjén is hívatlanul megjelennek, módosabbakká váltak, mint valaha voltak. És ezúttal sem tudják magukat meghazudtolni, hiába a szép öltözék, nem okoznak csalódást: ugyanaz a faragatlan, bunkó jellemmel először szidják, majd táncba invitálják a népet. Thénadier ráadásul visszaadja Marius-nak azt a gyűrűt, amit még az ujjairól feszegetett le, amikor a csatornában félholtan feküdt, Valjean-nal... Nagyon tetszett a páros, és őket avatom hivatalosan kedvencemmé, viszont muszáj lesz egyszer megnéznem a másik szereposztással is...


Püspök - Vikidál Gyula
Ezer százalékosan kijelenthetem, hogy nekem NEM KELL CSENGERI ATTILA!!!!!! Határozottan nem érdekel, hogy alakítja, játssza, énekli a figurát, mert ez a szerep nem neki való! Nem tudom, minek és miért vállalta el, amikor nem mondhatni, hogy olyan idős és hangi kvalitása is más szerep után kiáltana. Ez róla egy szégyen, amiért elvállalta! Nagy Balázs sem alakítja a kőszínházban, Enjolras szerepét (biztosan meg volt rá az oka), ő meg képes odáig süllyedni, hogy egy 5 mondatos szerepet elvállaljon, amikor egy Fantomot, egy Jézus Krisztust és több érdemlegesebb karaktert varázsolhatott a közönség elé? No, nem! Ez nem járja! No, de a felháborodásomat követően elmondanám a véleményemet Vikidálról: TÖKÉLETES! Ő volt az első, aki megrikkantott, a püspöknek alapvetően fontos szerepe van a darabban, hiszen az ő útmutatása miatt változik meg Jean Valjean. És, ezt tökéletesen kitudta fejezni, így nagyon boldog voltam, hogy végre a tapsrendben is felléphetett, mivel felakasztott emberként, vagy pópaként nincs olyan jelentősége, és még akkor is, ha ez a szerep valóban nem olyan nagy, teljesen ráillik (jelen korához képest, hiszen régen ő alakította Valjean-t).


A gyerekek is nagyszerűek voltak, többek között a kisfiú, aki a gyermek forradalmárt alakította. Sokszor nevettünk a vicces beszólásain. A Jóban rosszban-os gyerek, aki Cosette megformálója volt, sem nyújtott rossz alakítást, bár őt szívesen ütöttem volna meg a seprűvel (a sorozat hatása, ott vált unszimpatikussá számomra).


Dalok
Zeneileg, ahogy írtam korábban, nem olyan erős, csak pár dallam tapadhat meg az elménkben. Ez a darab is inkább a mondanivaló kihangsúlyozására törekszik. A zeneiségéből mégis kiemelendő pár dal, ami a legismertebb az "Álmodtam egy álmot". Fantine énekli, miután kirúgták a textilgyárból, és sanyarú sorsát közli velünk. Számomra nagy kedvenc a "Néhány csepp eső". Ezt a dalt vártam a leginkább, nagyon szeretem, annak ellenére, hogy szomorú jelenethez kapcsolódik, de érzelmi katarzist nyújt a nézőnek. A dal egy kicsit módosítva lett, hangszerügyileg még nem tudtam azonosítani, hogy mivel (gitár vagy cimbalom), de valami pengetős hangszerrel módosították a dallam zenei vonalát, de így is meg volt az árnyaltsága. Az új kedvencem, "A ház ura" című nóta, amit a kocsmáros házaspár énekel, ez úgy szólván az ő "himnuszuk". Vidám hangulatú, ritmusos, igazi kocsma dal, együltődben nem tudsz nyugton maradni, muszáj a fejedet ingatnod vagy dobolnod a lábadon, vagy éppen a lábaddal.... Ugyanolyan erővel söpört végig a színpadon a "Hallod-e nép hangját?" című dal, amit a forradalmárok énekelnek az első felvonás vége felé. "Csak rád vár egy szív" - Cosette és Marius, valamint Eponine triója, megint egy dal, amit idővel akár meg lehet kedvelni, éppen nekem ez a dallam tapadt le... A nyitány is eléggé erős zeneileg. Valamint hozzá tenném még az elkeseredettséget, a viszonzatlan érzések fájdalmát, Eponine dalában: "Senkim sincs már". Az utolsóként említem, mert emlékszem, hogy mennyire magával ragadt a dalnak az érzelmi töltete, mondanivalója, ahogy Borbély Richárd átadta...egyszerűen nem jutok szóhoz, a jelent is tökéletesen meg volt hozzá alkotva, ez volt az "Üres, a szék, üres az asztal".


Kedvenc jelenetek
- A püspök tanítása (1. felv.)
- A léhűtő kocsmáros pár
- Jean Valjean és kis Cosette találkozása, a férfi küzdelme a gyermekért, a közös jövőjük tervezése
- Marius és Eponine közös jelenetei
- A forradalom hangjai
- Eponine halála (2. felv.)
- Csatorna jelenet kidolgozottsága (kivetítővel és egy alagút kijáratával)
- Marius elsíratja a bajtársait
- Jean Valjean halála - az elhunytak, Fantine és Eponine megjelennek, Cosette és Marius az utolsó percig az idős emberrel maradnak


Díszletek
A kiállításról nem készítettem képet, sajnos túl szégyenlős voltam e téren, mivel senki nem vette elő az okosteloját vagy a fényképezőgépet, hogy megörökítse a kicsinyke makettokat és a falon függő vázlatokat. Nos, nagyban, eredetiben is megint sikerült nagyot alkotnia Kentaurnak. Szeretem, hogy mindig a kornak megfelelő díszleteket képes megalkotni, sok közülük nagyon ötletesen van megoldva, nem hétköznapi, mégis valóságszerűek. Kedvencet úgy nem nagyon tudok kiemelni, de a csatorna jelenet volt nagyon jól megoldva, a szekér elszabadulása a kisvárosban, a forradalmárok barikádja és a hadiszállás, valamint Jean Valjean és Cosette ideiglenes, párizsi otthona és szép látvány volt a híd a Szajna felett (bár mondjuk ezt nem volt nehéz megtervezni, mivel már a Józsefben is volt hasonló jelenet...).


Jelmezek
Kifogásolni csak egyet tudnék a szajhák öltözékét, túl egyszerű, túl szegényes, túl színtelenek voltak. A színésznők sem kéjelegtek úgy, mintha az Operettszínházban lettek voltak, így a jelenet kidolgozását és az ehhez tartozó jelmezek elkészítését inkább a konkurens színházra kellett volna bízni, mivel ezek a hölgyek nem ribik voltak, hanem tüneményes és dolgos háziasszonyok... Nyomában sem érhetett az Operett (csúnya szó!) kurvás jelenteinek szereplőinek és öltözőkének. Igen, hát ez is egy érdem. Ha kuplejáros jelenet kell, az Operettszínház biztosan nem okoz csalódást (bizonyíték erre az Elisabeth, Rudolf - Az utolsó csók, Miss Saigon, Elfújta a szél)!


Koreográfia
Tihanyi Ákos most sem hazudtolta meg magát, nagyon egyben volt minden. Tetszett, ritmusra, a zenére táncoltak, nem láttam elcsúszást.


Összességében elmondhatom, hogy nagyon érdekes előadásnak voltam szem- és fültanúja. Egyáltalán nem bántam meg, hogy vettem rá jegyet, egyszerűen fantasztikus darab, igaz, nehezen emészthető, és zeneileg sem a legkiemelkedőbbek között tartanám számon, de egy terhet, egy súlyt cipel, amely komoly üzenettel bír. A hétköznapjainkba érdemes ezt az üzenetet valóságosan kezelni, elgondolni és tanácsként elfogadni. A darab díszletei káprázatosak és monumentálisak, a jelmezek korhűek, színpadi és színészi munkák kifogástalanok. Mindenkit izgalomban tartott a premier láz, legfeljebb az éneken látszott ez meg, de semmiféle baki vagy fennakadás nem történt. Szép premier volt, és örülök, hogy a részese lehettem!


Ki fog forrni idővel, hagyjuk, hogy fellélegezzenek a művészek!


Szívesen megnézném még a többi szereposztással is (kivéve pár embert). Addig is érdemes ezt a színészt követni, vagyis Sánta Lászlót, aki facebook-os oldalán színházi bejelentkezéseket tesz közzé, élő-egyenes előadásban az előadás alatt a szünetben.

Kritkák:


Ha igazi katarzisra vágysz, őszintén merem ajánlani a Madách színház új produkcióját, amely ismételten le fog Szegedre látogatni. Hogy melyik szereposztással? Azt még nem lehet tudni, de addig is, amíg itt a kőszínházban megy, tessenek menni, mert nagyon megéri!


2015. június 1., hétfő

Jézus Krisztus Szupersztár

"Nekem tudnom kell!"

Időpont: 2011.
Helyszín: Madách Színház
Előadás: Jézus Krisztus Szupersztár


Volt évfolyamtársam és én nagy musicalrajongók vagyunk. Volt pár alkalom, hogy együtt mentünk megnézni egy-egy darabot, többek között a Spamalotot, a Fantom 10 éves előadását vagy a Csoportterápiát. És egy harmadikra is sor került, ez volt a Jézus Krisztus Szupersztár. Ez is Andrew Llord Webber által megírt mű, ami Jézus Krisztus utolsó napjait hívott bemutatni, kiváltképpen Júdás szemén keresztül. 

Sajnos, a színház beleesett abba a hibába, hogy kissé túlmodernizálta, és ami számomra idegenné tette, a jól megszokott lírai szöveg átírása volt.  

Míg az előadást néztük, folyton a szöveget mondtuk - természetesen úgy, hogy másokat nem zavartunk vele - a módosított szöveg kevésbé illet a darab drámaiságához, szerintünk. Nem éreztük magunkénak a művet. Ettől függetlenül végigültük, bár voltak olyan jelenetek, amiktől legszívesebben sírva vagy felháborodva hagytam volna ott a színházat (pl. Jézus kiűzi a templomból a kofákat - túlságosan modern, újszerű és erkölcstelen volt). 

Díszlet: nem igazán emlékszem rá, eléggé régen volt. 
Jelmez: korhű.

Zene: Webber zenéje átitatja az ember lelkét, néhol könnyed, néhol fokozatosan válik nehézzé. Nem könnyű "vinni" ezt az előadást, megrázó és a lelkünket megérinti. A legismertebb dalok a darabból: Jézus imája (- Getsemáne), Mária Magdolna éneke (- Mond, hogy szeressem őt, mond?), Júdás kesergése a pokolban (- Jézus Krisztus Szupersztár).

Jelenetek: Még ha a valós életben nem méltatom ezt az embert, Heródes dala és jelenete eléggé parodisztikusra sikeredett és lehetett rajta nevetni, eléggé elvont karakternek kell lenni ahhoz, hogy ezt jól tudják prezentálni. Számomra érdekes ez a dal, - Webber milyen embernek látta a királyt. Pilátus eléggé filozofikus természetű volt és drámai hatás neki köszönhető. Júdást az egész előadás úgy mutatja be, mintha nem tehetne semmiről sem, én mégis árulónak tartom őt, és elfogadhatatlan és legfőbb bűnnek tartom, hogy Jézust  elárulta.

Az est főszerepeiben többek között Csengeri Attilát láthattuk Jézus megformálójaként, Júdás volt Serbán Attila, Balogh Anna Mária Magdolnaként, Pilátus karakterét Posta Victor, míg Heródes szerepében Szerednyei Béla lépett a színpadra.
 
A 100. alkalomról megosztók egy linket:


A darab utóélete: A színház levette a repertoárjából, több mint 100 alkalmat megért előadást. Nem tudni, hogy valaha visszahozzák-e. Állítólag nagyon kevesen látogatták a darabot, a nézőtér fele sem telt meg, az előadás veszteséget produkált, ezért döntöttek a levétele mellett. Hasonló helyzetben volt az Anna Karenina is, ám itt a darab sokat köszönhet a nézőinek, mert úgymond "tüntettek" mellette a színház vendégkönyvében, ennek eredményeképpen a mű maradhatott, de évente minimális játszási alkalmakkal engedélyezték a létezését a rajongók nagy örömére. Mivel a Webber darab mellett nem igazán kampányoltak a látogatók, tehát nem képezett hiányt sokak számára, ezért nem maradhatott.


2014. december 17., szerda

A vészmadár esete a Madách Stúdió színpadán



Időpont: 2014. december 7. (vasárnap), este 19.30
Helyszín: Madách Stúdió színpad (Tolnai Szalon)
Előadás: Dögkeselyű - BEMUTATÓ
Műfaj: rock-rapszódia





Betegeskedem mostanság, és ez nem jó hír. Legalábbis nekem nem, aki él-hal a színházért és az ugrabugrálásért. Nos, az egészségem javuló tendenciát mutasson, rávettem magam egy jegyváltásra, a fentebb megnevezett produkció megtekintése céljából. Ezúttal a színházban reménykedtem, hogy erőt fog adni és segít, hogy egy picikét is jobban lehessek. Annyit mondhatok, hogy az előadás ideje alatt ez megtörtént.

Két ismerőssel találkoztam (2013-ban Posta Victor közönségtalálkozójának szervezői), illetve egy közös barátjukkal, így gyarapítottam ismeretségemet a színházba járó őrültek klubjában. Beszélgettünk erről-arról, főként előadásokról, de szóba hoztuk életünk mindennapjait is. Az új ismeretségekre mindig nyitott vagyok, úgyhogy nem bántam, hogy négyen voltunk, ám, úgy éreztem, hogy az előadás szünetében nem sikerült a közös hangot megtalálnunk. Különös. Ridegnek találtam a légkört, merő szigorúság, ahol még számomra is nehéz volt a felszabadult hangulat.

Az előadásról nem igazán tudtam sokat kideríteni, csupán annyit, hogy a II. Madách Musical Pályázat nyertes előadása. A színészek nagyon sokat próbáltak, jóformán a teátrumban éltek reggeltől egészen késő délutánig. Azt, hozzá kell tennem, hogy ha ez egy két felvonásos előadás, miért szorult fel az emeleti részre? Ha egyfelvonásos lenne (és egészen a szünetig így is gondoltam) akkor érdemmel lehetne ott fent, de így? Nem igazán elfogadható, túl körülményes, túl szűk a helyiség (amúgy ott található a Madách próbaterme is). 

Vasárnap délelőttöm és a délután egy részét nyomozással töltöttem, a Madách honlapján keresgéltem, és egy videót megnéztem a népszerű videómegosztó oldalon. Bár, legbelül, nem akartam mindent kideríteni a darabról, mert a sokkoló meglepetést inkább a színészekre, a rendezésre, a díszletre akartam hagyni.

Belépvén a kicsinyke terembe, észrevettem a bútorok átrendezését. Megváltozott a nézőtér (korábban Posta Victor L'élek című előadását láttam, ehhez viszonyítva volt más a térbeli elhelyezés), a színpadon nagy méretű kockák kirakósát, valamint a mennyezetről lelógó telefonokat láthattunk.  A zenekar is új helyet kapott, immáron "páholyban vagyis inkább egy kuckóban", a nézők szeme elől gondosan elzárva. Társaimmal a második sorban foglaltunk helyet, mivel szerencsésen emelkedett a nézőtér, ezért senki nem akadályozhatott a szabad kilátásban. A "főismerősöm" számára szokatlan volt, hogy mindenhova figyeljen, hiszen ennek a teremnek az volt a sajátossága, hogy a közönség sorai között járkáltak, színészek, egyszerre és mindenkorra bevonva minket az adott szituációkba. Ez mindig is tetszett.

Magáról a történetről: A főszereplő egy taxisofőr, aki szakmáját tekintve, eredetileg pedagógus lenne, de nem űzi, inkább, szellemileg egyszerűbb, de annál veszélyesebb munkakört választott ("Hová rohanok?"). Taxisként nagyon önfejű, flegma, és pimasz, sokszor felesel a központos nővel. Feleségével sem felhőtlen a kapcsolata, ráadásul mindketten félreléptek, így elválnak, a gyerek a nő mellett marad, de hiányzik neki az apja. A feleség gyakran panaszkodik, hogy a férfi csak nagy ritkán látogatja meg őket. A főszereplő az apjával sincs jóban ("Apám egy jó nevű senki"), akitől hiába kér kölcsönt, nem kap, mondván, hogy ki van fogyva a pénzből (holott svájci bankszámlával rendelkezik). Végül egy régi jó barátjára bukkan egy autószerelő műhelyben, aki kisstílű dolgokkal (pl. autók teljes átalakítása, rendszámtól kezdve a kocsi színén át, a belső alkatrészekig) keresi a kenyerét. A barát segítségével, illetve a prostituált barátnő közreműködésével belefog egy nagy vállalkozásba: tönkre akarja tenni a két öreg hölgyet, akik meglopták őt. És ez a történet alaplényege. Ugyanis, egy nap, két idős nőt vesz fel a taxijába, útjuk során a temetőben lezajlott eseményekről társalognak és bírálják a férfit a vezetői stílusáért, majd a két hölgy úgy dönt jobb, ha gyalogolnak, fizetnek és távoznak, ám ekkor a taxis észreveszi, hogy meglopták. Méghozzá az előbbi utasok... Ekkor kezdődik meg a férfi kálváriája, senki sem hisz neki, bár ő kitartóan küzd, hogy bizonyítsa igazát, közben önfejű módon elhatározza, hogy saját maga fog leszámolni a nőkkel...

Nyelvezete: modern, gyakran olyan stílust üt meg, ami persze manapság divatos, ám színházban mindig megdöbbentő (legalábbis nekem), ha káromkodnak.

Zene: A 80-as évek rock zenéjét ötvözi a líraibb dallamokkal. Véleményem szerint a legmegindítóbb, legmegrendítőbb dal az volt, amely az édesanyákról szólt, mert beleszőttek minden olyan érzést, amit csak egy anya élhet át, a gyermekeik iránti gyöngéd érzelmeket. Olyan mélységeket tárt fel ez a dal, nagyon megrendültem, nem is hittem volna, hogy ebben az előadásban lesz olyan pillanat, amitől elsírom magam, illetve nem vártam az előadótól sem, hogy ennyire erősen érzékelteti az anyák jelenlétét, szerepüket az életünkben.


Szereplők - karakterek:
Nem a darabban meghatározott név alapján, inkább a hivatásuk szerint írok róluk kritikát.

A taxis - Zöld Csaba
Ő vitte a darabot a hátán. Szinte minden jelenetben fontos volt a jelenléte. Általa ismerjük meg a karakter különféle kapcsolatait, az elképzelését az életről. A figura ironikus és nem egy pozitív hős. Az, aki állatot öl meg, az olyan embert, - ha még ezt a jelzőt lehet rá biggyeszteni - megvetem és utálom. Ugyanazt a véget reméltem neki is, és lám, öngyilkos lesz, felrobbantja az épületet. Ez így szép és kerek. Zöld Csaba játékilag nem kifogásolható, pontosan, precízen, jól felépítette a figurát. Mimikája tökéletes szintúgy, arcra is "megnyerő" bűnözőé volt.


A taxis apját, egy rocksztárt, rendőrt - mondhatni mindenest játszott Kőrösi András. Még sosem láttam őt színpadon, így érdeklődve figyeltem, hogy miként formálja meg az egymástól eltérő figurákat. Alapjában véve nekem a férfi egy lidérc, aki a taxis életében több arcúsággal jelen van. Apaként, ő a jó nevű senki, aki Svájcban él, fiát kritizálja, és önmagával elhiteti, hogy a felesége alkoholproblémáját nem ő okozta. Léha alaknak tűnik az apa figura. Az átváltozásai és felbukkanásai látványosak. Ő jelképezi a szabadságot, a lázadást és a lelkiismeretet.


A feleség megformálója Koós Réka volt. Van egy lírai dala a történetben. Időnként felbukkan, családanya szerepben, nem követel, csak szeretné, ha a férje meggondolná magát a válást illetően. A gyermekét szereti és a férjét kérleli, hogy időnként menjen el a fiúért az iskolába, mivel a kicsi ragaszkodik őhozzá is. A nő recepciós, a darab végén már előléptették, így anyagilag jobb a helyzetük (amúgy egy baki is történt: véletlenül, Csabával összeütköztek, leesett a név bilétája). Nem egy nagy szerep, de jó volt újra hallani és látni Rékát.


A prostituált, aki énekesi babérokra pályázik, Balogh Anna jelenítette meg. A karakter teljes átéléssel lett bemutatva, különösen nagy sikerű volt a lakásán játszódó jelenet, amiben eléggé lengén volt öltözve, erotikus táncot lejtett s közben énekelt. Hát, nem is kell mondanom, hogy a közönség férfi tagjait megnyerte magának. Bár én is szeretem Annát, de nekem ez már zavarba ejtő volt. :) Az általa ábrázolt figura sem kapott nagyobb hangsúlyt, mint a feleség. Ellenben erősebb jellemnek tekinthető, aki a taxis miatt aggódik, félti és talán szereti is. A férfit képes volt ráncigálni, vitázni vele, szembeszegülni vele, amiért az titokzatoskodó, magába forduló és nemtörődöm volt. A nő az egyik segítség, egy hivatalnok kocsiját szerzi meg a bűntényhez...Ő és a taxis káromkodnak a legtöbbször.


Elérkeztük az okért, aki miatt elmentem megnézni a darabot. Az őrnagy alakítójáért, Posta Victorért. Imádtam!!! Wáááá!!! Azt reméltem, hogy felbukkanása erőt fog majd adni, nem beszélve arról, hogy már hiányzott az imádni való hangja és a mozdulatai. Vártam, vártam, és egyszer csak a tömegből kivált az alakja. Hangilag akkor még el volt "bújva". De a megjelenése is sokat segített. már ez örömmel töltött el. Nos, és a karakter, amit megformál. Azt kell írjam, teljesen eltér az eddigiektől, jóval egyszerűbb, semmiképpen nem lírai a figura. Az őrnagy egyedisége az egyszerűségében rejlik, ő az, akit a filmekből jól ismerhetünk. A felügyelő mellett, egy fiatal feltörekvő személyiség, aki tele van ötletekkel ugyan, jó megfigyelésekkel, de nem minden esetben veszik komolyan az okfejtéseit, meglátásait. Victor figurája is ilyen bohókás, hebrencs volt, aki szereti megvillantani az eszét. Az előadás végén ő az, aki rájön, hogy a két hölgy egykori tolvajzsenik voltak, férjhez mentek, nevet változtattak, nem lehetett felkutatni őket, de egy idő után újra aktívan űzték a régi szakmájukat, mert anyagilag megcsömörlöttek. Szóval, az őrmester ügyesen kibogozta a szálakat. Victor figurájában leginkább a foglalkozása iránti elhivatottság, a buzgóság és az állatok iránti szeretete tetszett meg a legjobban. Olyan édes volt, sajnálta a kutyust. A taxis lakására a felügyelővel érkeztek, akkor meg az tetszett, hogy kutyabolondként áradozott és az állattal próbált kapcsolatot teremteni. Akadtak vicces pillanatok is, pl. a taxist felhívta telefonon, hogy értesítse nincs gyanúban az ellopott összeggel kapcsolatban. A rögzítőre búcsúzásként ezt mondta: Kőrösi őrnagy voltam...vagyok. :D Nagyon cuki. A lényeg, hogy eddig nem látott szerepkörbe került, szokatlan lehet a líraibb figurák után, de megéri megnézni.


A felügyelő Barát Attila személyében kelt életre. Nem igazán vagyok oda a színészért, eleddig azt vettem észre, bármilyen poént mondott az nálam erős, betonfalakba ütközött, mondhatni, hogy egy klasszikussal éljek "nem jött át nekem", mert valóban ez volt a tényállás. Ám, ezúttal a darabban kedveltem, sőt a vicces kis élcelődésein is tudtam jót derülni. Victor folytonos piszkálgatása is élvezhető volt, kellemesen szórakoztam. A felügyelő jó figura, illik Barát Attilához.


Fejszés Attila nem szerepelt olyan sokat, hogy elbűvölő véleményt írjak róla, ő volt a taxis régi jó barátja, aki illegális munkával szedte meg magát. Első megjelenése a műhelyben történt, majd ő az, aki megveszi a régi telket a taxistól, ami tekintve a föld teljes elhagyatottságát, nem ér sokat.

Ne feledkezzünk meg a két idős hölgyről, akik fiatal korukban tolvaj duóban űzték az ipart. Ők Bajza Viktória és Hűvösvölgyi Ildikó. Kettejük közül az utóbbit emelném ki, hiszen Ildikó az, aki az anyákról szóló dalt énekelte. Csodaszépen, megrendítően. A darabban van egy lánya és egy palotapincsi kutyája, őt rabolja el elsőként a taxis, ezzel próbálva felhívni magára a nő figyelmét. Zsarolja, több pénzt követel a nőtől, aki nem hajlandó kifizetni a nagy összeget a kutyáért, ám időközben változott a terv, és már a lány élete a tét, ezért beadja a derekát, miközben a rendőrökkel együttműködik, a taxis tiltása ellenére.


Az idős hölgy lánya orvostanhallgató, a kerettörténet elején és végén jelenik meg, illetve, amikor a kutya megtalálására sor kerül, valamint a zsarolás kapcsán. A taxis telefonon keresztül kapcsolatot teremt az idős nővel és annak lányával. Csakhogy a nő hangja hallatán a férfi mámorban úszik és tévképzetei alakulnak ki róla. A hangja bársonyos és felajzó. A színpadon ez látványos szemléltetésen keresztül volt érzékeltetve a közönség felé. Fekete Linda nagyon élethűen ábrázolta az elrabolt nőt, aki naivan elhitte, hogy visszakaphatják az elveszett családtagot. Végül, a rabságban tartott lányt a férfi elengedi egy búcsúszóval, miszerint hamarosan tűzijáték lesz...


A diszpécser Fehér Adrienn, a szerepén kívül még bárban énekelgető pultosnőt is megjelenített, gyakran a kórustagjaként láthatták a nézők. Míg Ömböli Pál, aki a taxis főnöke volt, kissé "langyosra" sikeredett, a dal is, amit előadott... Nem sok vizet zavart, de ő volt az, aki nem próbált segíteni, konkrétan nem is hitte el a férfinak, hogy két idős nő kirabolta. A pénzt akarta viszont látni, különben a taxist kirúgja az állásából.

A történet végén a kirakós darabkái a magasba repülnek...és középen csak egy marad, a főszereplő. Majd a taxis gyermekét láthatjuk, édesanyja felsegíti rá a táskát. A fiú immáron felnőtt férfiként életét elkezdi. Így zárul le a borús történet.

Díszlet: A nagy méretű dobókockákból álló kirakós, minden oldala más képet ábrázolt, a jelenetek közben gyakran pakolták őket ide-oda, illetve volt, hogy képeket jelenítettek meg velük: taxi, rendőrautó és egy 80-as évekbeli Volvo. Az eredeti filmből ismert üldözőjelenet nem volt, helyette, a mennyezetről lelógó telefonok szolgáltak a vízióhoz, mégpedig a zsaroló tartózkodási helyét folyton változtatta, így a bemérést nehezítette. Szerintem nagyon ötletes megoldás. Amikor a munkatársaival kommunikált, akkor is mindenki talált magának helyet, telefont.


Koreográfia: rendkívül látványos, olykor felkavaró, és a színészek számára is megerőltető lehetett megtanulni.


Étkezés a színpadon: Bizony volt egy jelenet, amelyben ez előfordult. A főszereplő az apját várta, és egy reggeli menüt fogyasztott el: tükörtojás és még valami finomságot, amit nem tudtam azonosítani, sajnos. De legalább valaki jóllakott, a többieknek meg kopogott a szemük.

Hírességek a Bemutató előadáson: Lévén, hogy december 7-én tartották a hivatalos bemutatóját az előadásnak, prominens személyek jelenlétére is lehetett számítani. A Madách Színház igazgatója, Szirtes Tamás; a zenekar vezetője, Kocsák Tibor; számos tanító könyv írója, Müller Péter az első sorban foglaltak helyet. A nézőtéren körülöttünk: Balogh János (egykori madáchos, József és a színes kabátban ő volt a Pohárnok) végig röhögte az egész előadást, még ott is felkacagott, ahol nem volt indokolt. Bencze Ilona és feltételezéseim szerint a lánya a hátunk mögött foglaltak helyet. Továbbá láttam még a Szomszédokból ismert, Trokán Pétert. Az Operettszínházban egykor szereplő színészt is felfedeztem, Fila Balázs személyében (Denevér címszerep és Perc úr a Szépség és Szörnyetegben)

Szerintem érdekes darab. Ajánlom. :)


Ha továbbiakra is kíváncsiak vagytok az előadásra, akkor itt a Bemutatóról egy kis videó összeállítás, illetve a próbafolyamatról egy felvétel:









Kapcsolódó link, a színház hivatalos honlapja:
http://www.madachszinhaz.hu/showinfo.php?id=2495