Összecsapnak a sakktáblán - A Sakk c. musical nyomában jártam a Magyar színházban

2025.03.17. 19:00
Sakk (Chess)
Magyar színház
A rendező: Cornelius Baltus
A darab adatlapja: https://sakkmusical.com/

Insta bejegyzés:

"Ma éjjel Bangkok szive érted repes, s a zene lüktet, mint a halánték..." A 2.felvonás valóban ütött, zeneileg és érzelmi szinten és hangulatra is elvitte a show-t. Az 1.felvonasban megismerjuk a foszereploket. A két sakkmester, egy amerikai és egy orosz. Az amcsinak van egy segédje, aki nem azimpatizál a szovjetekkel, '56 lévén, apját elhurcoltak, de a férfit visszakapja a darab végén, amikor az orosz ismét nyer. A férfivel amugy kialakit szerelmi kapcsolatot, aminek kesobb gyumolcse is fakad...pedig a ferfi hazas... A felvonasban a sakkfigurak tánca és játékvezetővel táncoló csapat kiemelkedo teljesitmenyt nyujtott. Standing ovation volt a foldszinti nezoteren. #sakk #chess #magyarszinhaz a diszlete nincs tulkomplikalva, egy sakktabla es 2 podium. Kis zenekarral es egy szuper korussal, illetve van egy szineszkorus es egy tanckkar. Jo, h megtudott allapodni a PSP Produkcio es a Magyar szinhaz, h itt lehet a darab. A tortebet jelentosege nekunk az 56 miatt fontos.

Oldalmentés:

A darabról
Benny Andersson - Tim Rice - Björn Ulvaeus: SAKK (Chess) musical Sakk koncert – miért?

„Az utóbbi években egyre eltökéltebb lettem, hogy legyen egy olyan angol nyelvű Chess-változat, amelyet örömmel ajánlhatok tovább producereknek és rendezőknek a jövőben. Ha bárki szeretné tudni, hogy melyik változatot támogatom, akkor a válaszom a Royal Albert Hall -ban bemutatott előadás. Hugh Wooldridge rendező nagyszerű segítségével és támogatásával, visszatértem az eredeti lemezfelvételhez. Néhány dalt és jelenetet, melyek a londoni illetve a Broadway bemutatóhoz készültek, megtartottam, így a történet letisztult. Hugh és én eldöntöttük, hogy ebben a jelentős, új előadásban a partitúrát mindenek fölé helyezzük, alá kell vetnünk magunkat a zene igényeinek. Lényegében a Chess visszatért 1984-es gyökereihez. Az idő múlásával – mely előnyére vált – mára egyértelműen klasszikussá lett. Björn és Benny nagyszerű zenéje már 10 éve volt ismert, amikor belekezdtünk a Chess-be, ez rendkívüli dolog; világ ma már tudja, hogy zenéjük időtlen és időtálló. Remélem, hogy a darab, melyet nagy szerencsémre velük együtt hozhattam létre, egy nap megbecsült része lesz ragyogó örökségüknek.” Tim Rice2008, május.

Sakk (CHESS) musical a szerelem, szenvedély, játék és küzdelem darabja, két sakkvilágbajnoki döntő története, melyet két szuper-nagyhatalom harca irányít. Benny Andersson Tim Rice és  Björn Ulvaeus a világ musicalirodalmának zeneileg egyik legigényesebb darabját alkotta meg. A becsületes sportember, a karrierista zseni, az frusztrált, ügyes de érző szívű taktikus, a hatalom hálójában kiszolgáltatottan vergődő szerelmes és a nagy politikai manipulátorok izgalmas harcát karakteresen mutatják a jelenetek, a nagyszerűen hangszerelt, szép, olykor drámai melódiák. A kiváló zenekar, hatalmas kórus, a kiváló énekesek és táncosok, akiknek tehetségét a Vámpírok bálja felejthetetlen előadásain is csodálhatjuk, teszik emlékezetessé az estét.Bemutató: 2010 augusztus 8. Margitszigeti Szabadtéri Színpad
Sakk(CHESS) musical

Képeim:

Ajánlási ráta: Kellemes kikapcsolódás, némi történelemmel fűszerezve. Izgalmas háttérstory-val, de a 2.felvonás nyitójelenete éri meg igazán a megtekintést. Nagyszerű volt. A kis orosz táncbemutató és a keménykalapos emberkék ugri-bugrija is megérte a látványt, szórakoztatóak voltak. Egyszer mindenképpen érdemes megnézni!

Puccini 5 "nője", avagy a régi korok aranyásója

2025.01.30.csütörtök, 19.00-21.45 között a cuki Operaházban

 

 

Insta bejegyzésem:

A feslett nő története. Manon Lescaut a mai korban egy aranyásó lenne, tehát Puccini korában egy érdek nő, akit a pénz, arany elbűvöl, habár első megjelenésekor szende, szűzies és zárdába szánják. Világát az ifjú lovag, vagyis diák borítja fel, szerelemre bírja maga iránt és még meg is szökteti, bár kettős az oka: 1. A fiú szerelmes, 2. Van egy másik kérő is, aki túlkoros. Manon testvére, tudja, hogy a lány szereti a pénzt, a csillogást, így nem csoda, h a szegény kérőjét elhagyja és a kóros gazdaggal kezd kapcsolatba... Manon szerelme bocsánatért esedezik, amikor újra találkoznak, és újfent szökést terveznek, de a rendőrök rajtaütnek és Manon börtönbe kerül. Innen a nőket elszállítják Amerikába, hajón. A szerelmes fiú kiharcolja, hogy felkerüljön a hajóra, igy együtt lehetnek a lánnyal. Sivatagban vándorolnak, Manon meghal,de még elmondja, h szereti a fiut. A rendezés kissé megváltozott, emlékeim szerint, 2016 óta, tobb hangsulyt kapott a kórus és a hang nélküli statiszta figurák. Annyira érdekesek voltak, hogy neha ok jobban legfoglaltak a főszereplőkhöz képest 😆 A szereposztas szuper, a zenekar is remekelt. A darab diszletet oasze kellett nyomni, igy terben túlzsúfoltságot mutatott. Mit viszunk haza a darabbol? Elkepzeles: A szerelem minden akadalyt legyoz, a Valosag: semmi értékállót nem kapunk a tortenettol. #manonlescaut #opera #operahaz #operahazkorusa #tuzniknatália #afranciapasi #manonvisziazekszereket

 

A darabot egyébként egész nap nem vártam. Borzongva gondoltam rá, kifejezetten idegesített, hogy pont az első operaélményem 2025-ben. De mivel az Operába mentem, ezért szívesen mentem. Ismét, - mivel bérletes darab - összegyűlt a már megszokott emelet 1.soros csapatom. Régi korokat idéző páholyszüneteket iktattak be az előadásba, hogy átrendezzék a színpadot. Ilyenkor nem szokás kimenni szünetre, hanem a helyünkön várjuk ki, hogy újra felgördüljön a függöny. A Manon 2 felvonásból állt,  ezekben a plusz 2 páholyszünettel. A főszereplők hangilag szépek és jók voltak, de mégis azon kaptam olykor a háttérben megjelenő figurák, statiszták és az énekkar egy-egy karaktere jobban megfogott és akkor az ő mozdulatait követtem inkább, mint a kiemelt szereplőkét. A rendezésnek ezen része nagyon is megfogott. A darabra pedig nyomokban emlékeztem, szerintem kicsit variáltak rajta. Manon is első blikkre egy szűzies, kolostorba vonuló, vöröses árnyalatú hajkoronával rendelkező nemes lánynak tűnt, aztán, hogy hogyan lett belőle parókás, barokkos stílusban teperő feslett kurva? Hát, azt megint a nézők képzeletére hagyták. 

 

Nem tudjuk meg, hogyan gatyásodott le a főszereplő páros, és, hogy a lányt a gazdagság vonzza, - mert ez az úrilány imidzsből nem derül ki... aztán ott volt még a börtön jelenet, ahol feltehetőleg prostituált személyekkel kerül egy hajóra, közöttük is volt, egy idegrángásos, vakaródzó figura, akit nem tudtam hova tenni, amikor incselkedni kezdett a katonákkal, akik végül egymásnak adták, földre teperték, és rugdosták... nagyon oda nem illő jelenet volt... felvetődött bennem, hogy most akkor ezt miért kellett? A köztes, gazdag időszakban, Manon folyamatosan a lábát mutogatja, és bárkivel képes lefeküdni, ha ékszereket, vagyont remélhet tőle, még a vén kéjenc bácsikával is, akivel együtt utaznak egy darabon, Manon és a testvére, míg az első felvonás helyszínére nem érkeznek...igen, itt meg folyton találgattam, melyik lehet a lány, sok szép, úri népség, de a kirakatos prostitúció is megjelent... az is érdekes momentuma volt az előadásnak, hogy a férfi főszereplő a honlapon található kép alapján egy öregembernek tűnt, a színpadra egy nagyon is fiatalos, sármosnak mondható férfi lépett. A fiatal operaénekest pedig elcsúfították, nem tűnt annyira fiatalnak az öltözékében, szerintem eléggé kóros volt... A darabot mintha felújították volna és mégsem, hiszen a fentebb közölt videó az erkeli időkben bemutatott változatot mutatja. Az idős hölggyel, aki a jobbomon szokott ülni, megjegyeztünk a páholyszünetben, hogy erről az előadásról nincs mit hazavinni, nincs értéke.

 

Érdekes, hogy Puccini női karakterei közül Manon Lescaut van a legkevésbé kiemelve, említve, mert nem képvisel semmiféle pozitív értéket, mint Tosca vagy Mimi vagy Turandot vagy a Pillangókisasszony (bár nála is érthetetlen az öngyilkosság a végén, de ez japán tradíció).

 

A zenekar élére visszatért Kesselyák Gergely, rendesen ünnepeltette magát, de miért is lenne ezzel gond?

 

 A videó már az újabb változat, kulissza-betekintéssel.

Saját képek hamarosan!

 

Operamentés:

Opera négy felvonásban, olasz nyelven, magyar, angol és olasz felirattal (2 óra 45 perc, 1 szünettel)

 

Puccini képzeletét megragadta Manon Lescaut és des Grieux lovag szerelmi története, melyben a hősök egymásért szembeszállnak a társadalmi elvárásokkal és az elfogadott erkölcsi törvényekkel, hiszen a komponista saját életében is hasonlóan szenvedélyes történet zajlott: Elvira Bonturihoz kötődő hatalmas érzelmeket megmozgató viszonya, mely az olasz törvények szigora miatt nem válhatott hivatalosan házassággá, töltötte be az életét. Többen megpróbálták lebeszélni a témáról, nemcsak érintettsége okán, de Massenet Manonjának hatalmas sikere miatt is, de őt szerencsére nem lehetett eltántorítani, és megszületett első országos sikert arató műve, amely csakhamar meghódította a világ színpadait. 

Az operát Szabó Máté rendezésében láthatja a közönség. 

 

Cselekmény

I. felvonás

A franciaországi Amiens egyik terén a költőnek készülő diák, Edmondo társaival együtt a szokásos esti mulatságra készül. Barátja, des Grieux nem csatlakozik a szórakozó fiatalokhoz. Egy kocsi érkezik érdekes utasokkal: Geronte, egy idősebb tehetős úr és Lescaut, a volt katona, aki gyönyörű húgát, Manont kíséri zárdába. Des Grieux azonnal beleszeret a lányba, és beszédbe elegyedik vele. Lescaut pedig Geronte támogatását szeretné megszerezni, amiért húgát is hajlandó felajánlani. Az öreg az üzlet helyett Manon elrablását tervezi. Edmondo kihallgatja Geronte-ot, és figyelmezteti des Grieux-t, aki végül Párizsba szökik a lánnyal. Lescaut megnyugtatja az öregurat, hogy nem fog sokáig tartani ez a viszony, és hamarosan visszaszerzi neki Manont. 

 

II. felvonás

Lescaut-nak igaza lett: Manon búcsú nélkül hagyta el a nincstelen des Grieux-t és most fényűző életet él Geronte párizsi házában. Unatkozik, és nosztalgiával gondol a diákkal töltött időre. Geronte ajándékképp egy madrigálkórust küld Manonnak. Mikor az öreg barátaival együtt megérkezik, Manon énekel és táncol nekik. A vendégek távoznak, s Manon azt ígéri, hamarosan csatlakozik Geronte-hoz, de hirtelen des Grieux jelenik meg a szobában: felkutatta Manont. A szerelmesek lobogó szerelemben egyesülnek újra. Geronte rajtakapja és megfenyegeti őket, majd távozik. Lescaut érkezik rohanva, hogy figyelmeztesse őket: Geronte le akarja tartóztattatni Manont, így menekülniük kell. A lány az ékszereit próbálja menekíteni, és a késedelem miatt a szökés nem sikerül: letartóztatják.

Intermezzo 

Des Grieux gondolatain keresztül ismerjük meg Manon letartóztatásának és Le Havre-ig vezető útjának történetét. 

 

III. felvonás

Börtön Le Havre-ban, a kikötőben. Hajnalodik. Des Grieux a börtön környékén várja, hogy beszélhessen Manonnal. Lescaut lefizet egy őrt, a fiatalok a rácson át találkoznak újra. Közben Lescaut csapatot szervez, hogy megszöktesse Manont. A szökési kísérlet ezúttal is elbukik, lövések dördülnek. Összesereglik a város népe, épp időben, hogy lássa az Amerikába száműzött feslett nőket, amint a hajóra szólítják őket. A kétségbeesett des Grieux megfenyegeti a hajó kapitányát, hogy engedje szabadon Manont, de lefegyverzik. A kapitánynak végül megesik a szíve a szerelmeseken, és megengedi, hogy des Grieux matrózként a hajón maradjon.

IV. felvonás

Sivatag. Des Grieux és Manon erejük végén járnak, a nő a szomjúságtól és a kimerültségtől összeesik. Des Grieux elmegy vizet keresni, hogy megmentse Manon életét. Mikor visszaér, a haldokló asszony utolsó sóhajával még ki tudja mondani, hogy szereti.

 

 Link: https://www.opera.hu/hu/musor/2024-2025/manon-lescaut-2024/

Istenek alkonya - ismét Wagner szakít, de nem pénzelem érte, mert túúúúúlságosan nem az én bizniszem

 Wagner: Istenek alkonya

2023.05.21. este 21:00 M5 csatorna (Operaházban felvett)

Operamentés:

Zenedráma három felvonásban, német nyelven, magyar, angol és német felirattal

Barátság, szerelem, adott szó, szerződés, vendégjog – mind olyan alapvető emberi értékek, illetve azok hordozói, amelyek válság idején kiüresedhetnek, semmissé válhatnak. Richard Wagner monumentális, romantikus Ring-tetralógiája nem csupán egy tőlünk távoli mese a germán mitológia hőseivel, hanem az elmúlt két évszázad és még inkább a jelen gazdaságitársadalmi-ökológiai változásairól, értékválságairól is szól. Mindez különösen fontos M. Tóth Géza rendező számára, aki A Rajna kincse, A walkür és a Siegfried után az OPERA 2021/2022-es évadában Az istenek alkonyával teljessé tette tetralógiarendezését. Színpadi víziójában a korábbi három esthez hasonlóan a zeneszerző és egyben szövegkönyvíró társadalomkritikáját domborítja ki. Különleges, archaikus és futurisztikus elemeket egyaránt alkalmazó színpadi formanyelvével olyan világot tár a nézők elé, ahol megmutatkozik: az ember olyan módon használja ki tudását, a másik embert és ezt a világot, hogy az szükségszerűen világkatasztrófához vezet. Az istenek alkonya színpadi univerzumának alapvető vizuális alkotóeleme – mint a tetralógia korábbi három részében is – a zenével folyamatosan szinkronban mozgó, azzal párbeszédet folytató, a színpad egész terét betöltő, vetített és különleges térélményt adó látvány.

Felhívjuk kedves nézőink figyelmét, hogy előadásunkban olykor erős fényhatásokat alkalmazunk, mely az arra érzékenyek számára zavaró lehet.

 

Cselekmény

Prológus
Éjszaka a walkürök szikláján. A három norna, Erda lányai, szövik a végzet kötelét. Elmesélik, hogyan rendelte el Wotan, hogy kivágják a világkőrist, amelyből egykor a dárda nyelét faragta, hogy aztán a felaprított fát Walhalla köré halmozzák. Ez a máglya, ha lángra kap, jelzi majd az isteni rend végét. Amikor megpróbálják kifürkészni, mindez mikor fog megtörténni, hirtelen elszakad a kötél. Bölcsességüknek vége, a nornák leereszkednek a földbe.
Hajnalodik, Brünnhilde és Siegfried előbukkan a sziklabarlangból. Miután a nő védőbűbájt bocsát Siegfriedre, útjára engedi a nyughatatlan hőst. Siegfried szerelmi zálogként Brünnhildének adja a gyűrűt, amelyet a sárkánytól, Fafnertől vett el, ő pedig cserébe lovát, Granét ajánlja fel a férfinak. Siegfried útnak indul.

I. felvonás
A Gibichungok Rajna-parti csarnokában Gunther és Gutrune múlatja az időt. Féltestvérükkel, Hagennel a királyi család egyre csökkenő dicsőségéről ejtenek szót. Hagen azt tanácsolja nekik, hogy házasság révén erősítsék meg uralmukat: Gunther menyasszonyának Brünnhildét, Gutrune férjének pedig Siegfriedet javasolja. Mivel a Brünnhilde szikláját körbeölelő tűzön csak a legnagyobb hős kelhet át, Hagen merész tervet javasol: egy bájital segítségével érjék el, hogy Siegfried elfelejtse korábbi szerelmét, és beleszeressen Gutrunéba. De bátyja csak akkor adja hozzá a lányt, ha Siegfried megszerzi Brünnhildét Gunther számára. Ekkor megszólal Siegfried kürtje a folyó felől, jelezve a hős érkezését. Minden a terv szerint alakul: Gutrune átnyújtja a bájitalt Siegfriednek, aki a pohár átvételekor még Brünnhilde előtt tiszteleg, de miután megitta, azonnal szerelmet vall Gutrunénak, majd Siegfried felajánlja, hogy az alakváltás varázserejével bíró ködsüveg segítségével Guntherré változik, és átlépve a lángokon, megszerzi számára Brünnhilde kezét. A két férfi vérszövetséget köt, és útnak indulnak. Hagen hátramarad, hogy őrizze a csarnokot.
Waltraute, a walkür, elborzadva Walhalla közelgő pusztulásától, megérkezik Brünnhilde sziklájához, hogy nővére segítségét kérje. Elmondja neki, az istenek megmentésének egyetlen módja, ha Brünnhilde visszaadja a gyűrűt a rajnai sellőknek, a kincs jogos tulajdonosainak. Brünnhilde visszautasítja, mondván, Siegfried szerelme fontosabb számára, mint az istenek sorsa. Waltraute kétségbeesetten távozik. Amikor a távolban Siegfried kürtje hallatszik, Brünnhilde ujjong örömében. Boldogsága hamar zavarodottságba és rémületbe fordul, amikor egy idegen alak jelenik meg előtte, aki Guntherként mutatkozik be, menyasszonyának követeli őt, és kitépi a gyűrűt a kezéből.

II. felvonás
Éjszaka. A Gibichungok csarnoka. Hagen elaludt az őrségben. Apja, Alberich jelenik meg, mint egy álomban, és emlékezteti fiát, hogy vissza kell szereznie a gyűrűt. Megvirrad, megérkezik Siegfried. Hagen összehívja a Gibichungok hűbéreseit, akik innentől mindenben követik parancsát. Megérkezik Gunther és a megalázott Brünnhilde. Amikor meglátja Siegfriedet, dühösen megvádolja, hogy elárulta őt. Siegfried, még mindig a bájital bűvöletében, közli vele, hogy feleségül veszi Gutrunét, és hogy Brünnhilde Gunther felesége lesz. Brünnhilde észreveszi a gyűrűt Siegfried kezén, és tudni akarja, honnan szerezte, hiszen előző este az állítólagos Gunther volt az, aki elvette tőle. Brünnhilde azzal vádolja Siegfriedet, hogy ellopta a gyűrűt, és kijelenti, hogy ő a férje. Siegfried tiltakozik, és Hagen lándzsájára esküszik, hogy nem vétett a vérszövetség ellen. Visszautasítja Brünnhilde vádjait, és Gutrune és a hűbéresek kíséretében ünnepelni indul. Brünnhilde egyetlen gondolata a bosszú. Hagen felajánlja, hogy megöli Siegfriedet, de a nő elmagyarázza neki, hogy a férfi legyőzhetetlen: varázslattal védte meg – csak a háta védtelen, mert soha nem fordítana hátat az ellenségnek. Gunther habozik, hogy csatlakozzon-e a gyilkos összeesküvéshez, de végül beadja a derekát.

III. felvonás
Siegfried a vadászcsapattól elszakadva a folyó partján találkozik a három rajnai sellővel. Megkérik, hogy adja vissza nekik a gyűrűt, és ő már majdnem beleegyezik, de amikor megemlítik neki Alberich átkát, úgy dönt, hogy rettenthetetlensége bizonyítékaként mégis megtartja a gyűrűt. A sellők megjósolják közelgő halálát, és eltűnnek, épp, amikor Hagen, Gunther és a többi vadász megérkezik. Hagen bátorítására Siegfried elmeséli ifjúkorát: hogyan élt együtt Mimével, hogyan kovácsolta össze a Nothungot, a kardot, és hogyan küzdött meg a sárkánnyal. Miközben beszél, Hagen borral kínálja, amely a bájital ellenszerét tartalmazza. Az emlékezetét visszanyerő Siegfried elmeséli, hogyan kelt át a tűzön, és hogyan ébresztette fel Brünnhildét. A lány nevének említésére Hagen hátba szúrja Siegfriedet a lándzsájával, és azt mondja a megdöbbent Gunthernek, hogy megbosszulta a hamis esküt. Siegfried utolsó szavaival megemlékezik Brünnhildéről, és meghal.
Gutrune rossz álomból ébredve azon tűnődik, mi történhetett Siegfrieddel. Mikor behozzák a hős holttestét, a lány gyilkossággal vádolja Gunthert, aki azt válaszolja, hogy Hagen követte el a bűnt. A két férfi birokra kel, és Gunther meghal. Amikor Hagen a gyűrűért nyúl, a halott Siegfried fenyegetően felemeli a karját, és Brünnhilde is belép a csarnokba. Hagen nem jut el a gyűrűhöz. Az egykori walkür elrendeli, hogy a Rajna partján állítsanak halotti máglyát a hősnek. Az isteneket vádolja Siegfried halála miatt. Búcsút vesz apjától, Wotantól, majd kiveszi a gyűrűt Siegfried kezéből, és a rajnai sellőknek ígéri azt: máglyahaláluk után újra övék lesz a Rajna kincse. Ezután meggyújtja a máglyát, és a lángokba ugrik. A kiáradó folyó elpusztítja a csarnokot, Hagen hiába próbálja a gyűrű után vetni magát, csak végzetével és a sellők boldog kacajával találkozik. A távolban a lángokba borult Walhalla és az istenek látszanak.

 

 Saját megjegyzés:

nem igazán szeretem a tetralógiát, maga a történetétől vagyok kiakadva, hogy egy testvérpár lesz egymásba szerelmes és csinálnak egy gyereket, aki történetesen nem más, mint a nagy hős, Siegfried....

 

Wagner előadásoktól mentsen meg az Ég! De, hogy mégis meglegyen a repertoáromban, megnézem, főként, ha úgymond ingyen kínálják. Ezúttal a kulturális csatorna a címben nevezett darabot hozta le vasárnap a képernyőre. Este 9.00-től másnap hajnali háromnegyed 2-ig….

A darab különösen az elején nem fogott meg, megint a szokásos sallang dolgok voltak, álmodozva nézünk ki a fejünkből, hosszú szüneteket tartanak a jelenetek között, amiket úgy érzem ki kéne vágni, mert csak zene. Lemértem, ahol észbe kaptam, a vetítéseken túl nem történik ilyenkor semmi a színpadon… szétunnám a fejem… volt, hogy 6 percnyi hosszúságú „zenélés ment”….

A történet: akkor indult be, amikor rokkaorsós nők (ezek voltak a normák...) elregélték bajukat (szörnyen festettek) és a nyálas ömlengésen már túlestünk (darab eleje, hogy Brünhilda és Siegfried milyen boldog együtt, de a harcos el kell, hogy szakadjon kedvesétől, mert további hőstetteket akar végrehajtani, cserébe, szerelme zálogául odaadja a nőnek a Niebelung gyűrűjét – egymásba kapaszkodás, egymás fülébe üvöltése az adott éneknek, roppant élvezetes lehet a művészeknek…), az ármánykodos három szereplőhöz érve, éreztem, hogy beszippant a történet, és most már érdekel is… igen, futurisztikus és nagyon elvont mind a képi világa, mind a jelmezek… Siegfriedet tőrbe csalják, szerelmi bájitalt adnak, hogy az ármánykodók női tagjába legyen szerelmes, Brünhildét pedig annak fiútestvérének adja… miután vértestvéri szövetséget köt Siegfried és a fiútestvér, közösen elmennek, hogy elhozzák a walkürt, akit időközben harcostársa is meglátogatja, hogy elpanaszolja, apjuk, Wotan el van keseredve miatta, és a tanács alatt ketté tőrt pálcáját szorongatta, majd az élet fáját felaprította… Brünhilda elzavarja, mert hisz szerelme esküjében. Amikor viszont a tűzgyűrűt átlépik, nem Siegfried jelenik meg, hanem a fiútestvér, Gunther. Ezzel árulást követ el személye ellen. Erőszakkal rábírja, hogy vele menjen, az álcasüveggel átveri, megtéveszti a walkürt. A második felvonásban az új földre viszi feleségét Gunther, vele utazik Siegfried is, akinek a fiú testvérét igérte… ő előbb érkezik meg, és szintén a hülye friszkós-mellvértet viselők sorába belép, csak ő kékben tolja, míg a többiek nagyon erős neonszínekkel dolgoznak (pink, zöld, sárga). Kiköt a hajó, ami látványos, mert zsinorokat eresztenek le, mintha valóban kikötne egy hajó, és megérkezik Gunther és felesége, Brünhilde (lila sátorkabátban – ez nagyon tetszett!)… Siegfried lelepleződik, hogy megcsalta a walkürt, a középső testvér, Hagen lándzsájára esküszik, Siegfried is megteszi, bizonyítva a maga esküjét…a nép zavarodott, nem értik a walkür kirohanásait… Gunther tehetetlen… Hagen, amikor kettesben marad Brünhildével kifaggatja, hogy van-e a „hősnek” gyenge pontja… A walkür elárulja, nem áldotta meg a férfit a hátán, hiszen amaz sose fordítana hátat az ellenségnek… a lándzsás eskü/bosszútétellel zárul a felvonás.

Az egész történet során gyakran visszaidéződnek szóban a hőstettei Siegfriednek, és el is meséli ő maga a 3. felvonásban, aztán háton döfik… Brünhilde a haldokló férfi mellett virraszt, majd bocsánatot kér apjától Wotantól, és szerelmével együtt tűz általi halált választja…és persze ide még a lovat is bele akarja hívni…a felvonásban először a harcos elmegy a sellőkhöz, akik óva intik, megfogják őt ölni, ha nem dobja el a Niebelung gyűrűjét, amit az első felvonás végén elvesz Brünhildé-tól… annyira el van telve magától, hogy nem adja ki a kezéből a tárgyat. Hamarosan megérkeznek a harcos bajtársak, akikkel vadat akarnak ejteni (érkezésük előtt a saját kürtjét szemléli és úgy vizsgálgatja, mintha életében nem fújta volna még meg, miközben egész előadás alatt a kürt hangja szólal meg – és mindenki ezt várja – amikor valahova hívatott megérkezni…). Ivászat kezdődik és Hagen ráveszi, hogy meséljen arról a fantasztikus képességéről, hogy érti a madarak nyelvét… a történet elbeszélése közben, ahogy a Brünhildás részhez ér, akkor jön rá, hogy mit tett, hogy elárulta a nőt, és mivel az esküjéről is lekerült a lepel, hazudott, ezért Hagen hátba szúrja a lándzsájával… egyébként Hagen a 3. felvonás elején törpe apjával beszélget, szövi tervét, hogyan legyen uralkodó a gyűrű segítségével… miután Brünhilde, Siegfried és a ló (kehem) is a lángok martalékává lesznek, látható, ahogy a sellőktől próbálja meg elszedni a gyűrűt… mert azt a walkür önfeláldozása előtt a Rajna vízébe dobta…

Összegzés: 1x érdemes megnézni, a darab nehezen, de a ha a megfelelő részhez érsz, onnantól kezdve akár be is szippanthat... nálam a furcsa ruházatú, Elvis sérőval rendelkező keverőemberek közben ért a szippantó hatás... de sok a zene, ami alatt vetítések vannak, jobbára én ezeket, akár tetszik az utódoknak, akár nem vagy a rajongóknak, kivettem volna és egy rövidített, operabarátibb előadást faragnék/faragtam volna belőle...

3 nő a színpadon, de mindegyik 1-hez köthető

2022. szeptember 7-ét írunk és végre ismét sikerült egy főpróba előadást kifognom, inkább megszereznem. A darabnak tartoztam ennyivel, hiszen első alkalommal, nehéz időket éltem meg, és most, hogy nagyjából minden OK körülöttem, megakartam adni neki, ami jár, hogy úgy nézem végig, hogy nincs bennem rossz érzés, és nyomorgás, szorongás fog el....

A főpróbát az első sorban tölthettem a szokásos 3. emeleti nézőtéri egységben, középen. A jól megszokott, csak eleddig nem az 1.sor. Független hölgyek ültek a bal oldalamon (egymástól is függetlenek), illetve jobbomon francia anyanyelvű külföldiek magyar rokonsággal, akik némi-nemileg nehezítették a jókedv rátámat, de ez idővel módosult.

Szünetben kedvenc jegyszedőmmel megvitattuk a jelen előadás jó és rossz oldalát, illetve felidéztük milyen volt a Kelen Péter által vitt darab főbb momentumai és erősségei (pl. színésznők).

 Lássuk a mostanit:

Egy kis ízelítő a tavalyi próbafolyamatokból:

 

2021-ben még az Erkelben láthattam a darabot, akkor a női főszerepet 4 különböző hölgy testesítette meg, illetve a címszerepet Nyáry Zoltán alakította. Ez volt a második szereposztás felállása. Az első tért vissza ezúttal az Opera színpadára, aminek részben örültem. Ugyanis az első változatban mindenki nagyon ügyes volt, hangilag toppon, kifejezéses gesztus, minika és alakítás jellemezte a csapatot, kivéve egy embert, Nyáryt... egyszerűen katasztrófa volt. Ezért reméltem, hogy egyszer részem lesz egy olyan változatban, ahol László Boldizsár alakítja Hoffmannt és mellette Kolonits Klárát köszönhetem mind a 4 női karakter szerepében. Ugyanis tavaly ezt vitte véghez Klára, amit most is rá lehetett bízni. 

Egy évados felállásban immáron nincs váltótárs, az előbb megnevezett csapat alakította a főbb szerepeket. Örültem nekik. Klárának mindig új és újabb esélyt adtam, de valahogy nem volt az igazi... Olympia-ként kicsit perverz volt, a férfit tapogatta - persze ez mutatta meg, hogy a bábú félreérthető mozdulatokat és gesztusokat tett Hoffmann irányába, aki ettől is, illetve a kapott furcsa szemüvegnek köszönhetően szeretett bele egy gépezetbe... tetszett, hogy volt egy férfi, aki távolról vezérelte a bábú minden mozgását, erre korábban nem figyeltem fel (csak arra, hogy ebben a báli jelenetben minden szolga kovid-os védőfelszerelésben sertepertél a színpadon). A hülyét játszó Hoffmann is jobban átjött Boldizsár alakításával, sőt előtte, ahogy megkezdi szerelmi történetét, az is jobban volt általa előadva. Aki tud, az tud, és a karaktert hozza is. 

Nem volt erőteljes Klára a 2. felvonásban sem, és talán az is kicsit zavaró volt, hogy a második felvonásban reflektorlámpával babrált a gonosz ellenlábas, Lindorf (Kálmán Péter) és gyakran szembe világított, kicsit volt kellemetlen. Klára inkább az, aki nem tud színészkedni, hanem hatalmasakat akar énekelni, ami vagy átjön a közönségnek vagy nem. Sajnos, akkor nagy óváció, mint amit az első Hoffmann-nál a női karakter esetében átéltem, az elmaradt. Ez a második rész, sosem volt a szívem csücske, de a mellettem ülő hölgyike nagyon átélte, és szerette Hoffmann és Antonia duettjét.

 

 

A harmadik felvonás lehetne egy jobb rendezésben a tökéletes kedvencem, ugyanis itt hangzik el a legcsodálatosabb női duett, ami csak az opera műfajában létezik: a Barkarola. Hihetetlen dallamos, lágy, és tényleg úgy érzem, mintha Velencében lennék és gondoláznék...a leggyönyörűbb kompozició, amit meglakottak!

...és bizony a Hoffmann-hoz köthetem az éjszaki égbolt kémlelését a tetőteraszról. Ennél fenségesebb táj nem is létezik! Első alkalommal a jegyszedő felkísért és elmondta, hogy azért nyitották emg, hogy az úrinépek lent, a fenti kevésbé tehetőseknek is legyen sétálásra, körbejárásra lehetőség. Imádom bejárni a teraszt, csodálatos érzés a magaslatokban létezni, szétnézni fentről a város különböző pontjaira, hangulatosak a szobrok is. El lehet látni a Citadelláig, a Bazilika a szomszédban, a környező épületekben mi jót csinálnak az emberek (persze nem jogsértő módon), de van egy feletebb bája annak, ha tetőn vagy.

 

És jöjjön a szokásos, megmentsük a jövendő kor számára a tartalmi leírást, és egyéb adatokat:

Link: https://www.opera.hu/hu/musor/megtekint/hoffmann-mesei-2022/eloadas-202209081800/

Opera három részben, három felvonásban, elő- és utójátékkal, francia nyelven, magyar, angol és francia felirattal

A német romantika nagy írójának, E. T. A. Hoffmann-nak meséit a csapongó képzeletnek és a valós társadalmi helyzeteknek látványos elegyítése teszi emlékezetessé. Offenbach utolsó, befejezetlenül maradt művében ellene megy fergetegesen szatirikus operettjeinek, amelyekben ki-kiütközik korának gúnyos-szellemes társadalomkritikája. Természetesen a humort e műve sem nélkülözi, de a költő szerelmi kalandjait sötét, olykor végzetes színárnyalatok uralják. Az abszolút női ideál keresése közben négy gonosz figura kíséri végig és taszítja a boldogtalanságba Hoffmannt, aki szerelmi mámorában állandóan a halállal kénytelen szembesülni. A reális világ és a hátborzongató képzelet alkotta meséivel a szerző egy olyan univerzumba vezeti el hallgatóit, ahol az álom és a valóság közötti határ könnyen elmosódik.

Cselekmény

Előjáték

Hoffmann, a sokoldalú művész – író, költő, zenész – az operacsillag Stelláért rajong. Stella éppen Mozart Don Giovannijában lép fel, Hoffmann pedig a szünetben otthagyja az előadást, és szerelmi civódásuk miatt leissza magát. A Múzsa elérkezettnek látja a pillanatot, hogy megszabaduljon riválisától, Stellától, aki csáberejével elvonja Hoffmannt tőle, vagyis az alkotástól. A cél érdekében felveszi Hoffmann régi barátjának, Nicklausse-nak a képmását. Stella békítő levelet küld Hoffmann-nak, benne az öltözője kulcsával és egy üzenettel: várja az előadás után. Lindorf, a gazdag és befolyásos tanácsos, magának akarja Stellát, ezért megszerzi a levelet. Terve szerint, ha a nő részegen találja Hoffmannt az előadás után, végleg kiábrándul belőle. Hoffmann barátai a költő után mennek, hogy megkeressék. Luther, a pultos, jelzi, hogy a szomszédban folytatódik az előadás, de ők, ahelyett, hogy visszamennének, inkább iszogatni kezdnek. Megkérik Hoffmannt, hogy szórakoztassa őket, aki elő is adja három szerelmének történetét, amelyekben egy Lindorfra emlékeztető alak mindig keresztbe tett a boldogságának.

Olympia

Hoffmann első szerelme Olympia – egy tudós feltaláló, Spalanzani automatája, akinek csodájára járnak az emberek. A tökéletes kinézetű és viselkedésű bábu elbűvölő szemeit Coppélius, egy másik feltaláló készítette. Ő Hoffmann-nak is elad egy szemüveget, amitől a költő teljesen elveszti a valóságérzékét. Spalanzani és Coppélius vitatkoznak a bábu tulajdonjogán – és a belőle származó bevételen. Spalanzani nagyobb összeget ígér Coppéliusnak, ha átengedi neki a bábu jogait, Coppélius pedig azt tanácsolja neki, hogy adja hozzá Olympiát a „bolond” Hoffmannhoz, aki még nem vette észre, hogy egy automatába szerelmes. Megérkeznek a vendégek a bemutatóra, ahol Olympia táncol és énekel. Hoffmann keringőzik vele, Olympia „túlhevül”, a férfi elesik, és eltörik a szemüvege. Coppélius, aki nem jutott hozzá a beígért pénzhez, bosszúból szétveri a bábut. Most már Hoffmann is rájön, hogy Olympia egy automata volt. Egyszerre veszti el szerelmét és lesz nevetség tárgya.

Antonia

Antonia egy tehetséges fiatal lány, akinek minden vágya, hogy énekesnő legyen. Apja, Crespel szigorúan eltiltja az énekléstől és szerelmétől, Hoffmantól is, akivel együtt szoktak zenélni. Antonia anyja ugyanis az éneklésbe halt bele: hangja túlizzította szervezetét. A lánya tőle örökölte tehetségét és betegségét. Miracle doktor megérkezik Crespelhez, és az apa akarata ellenére megvizsgálja Antoniát. Hoffmann kihallgatja a beszélgetésüket, így értesül Antonia betegségéről. Megígérteti lánnyal, hogy lemond a karrierjéről, és soha többet nem énekel. Antonia kész lenne erre, és arra is, hogy Hoffmann felesége legyen, de Miracle megidézi a lány halott anyját, aki arra biztatja, hogy ne hagyja veszni tehetségét. Antonia egy utolsó dalt énekel, és meghal Hoffmann karjaiban.

Giulietta

Hoffmann látszólag kiábrándult a romantikus szerelemből. Egy prostituált, Giulietta bűvkörébe kerül, aki Schlemil irányítása alatt szórakoztatja a férfiakat. Dapertutto – egy ördögi figura, aki az emberek lelkét akarja megszerezni – Giulietta segítségével már elnyerte Schlemil árnyékát, most Hoffmann tükörképére pályázik. Giulietta elhiteti Hoffmann-nal, hogy beleszeretett, ezzel egy pillanat alatt megnyeri magának. Figyelmezteti, hogy Schlemil meg fogja ölni a költőt, ha tudomást szerez a viszonyukról, és arra biztatja, hogy meneküljön, de a tükörképét hagyja itt neki emlékül. Hoffmann beleegyezik, Nicklausse javaslatát viszont – hogy szökjenek meg, amíg lehet – elutasítja. Meg akarja szerezni Schlemiltől a kulcsot, ami Giulietta szobáját nyitja, hogy a nőt is magával vihesse. Schlemil rátámad, Hoffmann pedig egy Dapertuttótól kapott fegyverrel megöli. Hoffmann keresi Giuliettát, de a nő kijátszotta, nélküle szökik meg.

Utójáték

Hoffmann három története véget ért, és közben vége a színházban az opera-előadásnak is. Nicklausse és a többiek megértik, hogy a három nő valójában Stella három alakja. A Múzsa ünnepel: a szerelemről lemondva újjászületett a költő, Stella pedig a részeg Hoffmann helyett, Lindorffal távozik.