A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Hirtling István. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Hirtling István. Összes bejegyzés megjelenítése

2026. március 26., csütörtök

A vándorkutya

Kicsit elnapolták, de nem baj, muszáj most már látnom

A vándorkutya
igazi élethazugságok egy részben



2026.01.29. 19.30 helyett 2026.03.21. 15:00 Vígszínház, Házi színpad

Insta bejegyzés:  Vándorkutya a Vigszinház Házi szinpadján, 1 óra 40 perces eloadas, egyben. A plüsskutyától mindenki írtózik, mert mindenkiről mindent is tud. Hmmm...a gyilkolós részeknél azért a plüssmacskának jobban örültem volna... jó kis pszichologiai darab, mennyire retteghetünk attól, hogy féltett titkainkra fény derülhet? 🤔 Érdemes rá jegyet váltani. #vándorkutya #haziszinpad #mindenttud #rettegés

Kifejtés: A darabot eredetileg januári, esti időpontra vettem, de betegség miatt visszamondták. Visszakaptam a pénzt is és kerestem egy új időpontot, de öszintén nem örültem, hogy szombat délután az egyedüli, még vállalható alkalom (akkoriban ez volt). Mindegy, megoldottuk, a lényeg, hogy legyen. A történet megérintett, abból a szempontból, hogy kutyabarát lévén, képes voltam egy plüsskutya késsel való lesmészárlását is megkönnyezni. A történetben mindenki egyaránt, kivéve a emlékezethiányos nagymamát, be van tojva a plüsstől, mivel folyamatosan mindent lát a mikrocsaládok között. Érdekes volt Petrik Andrea ruhaváltása, a hirtelen áramszünetet követően a fekete alapú fehér kutyamintákkal tarkított ruhája a fény visszatértével fehér alapon fekete mintássá változott, lábbelije, ami fekete viszont megmaradt. A névrokonom (Majsai-Nyilas Tünde ábrázolta) nem igazán volt szimpatikus, folyamatosan görcsölt a kutya jelenlétében, meg izgága volt, igazi ideggyenge személy. A darab befejezése, hogy a kutyát a nagymama dobja ki és kigondolják, hogy milyen plüsst vegyenek majd a gyerekeknek, akik miatt van ez az egész dolog, ugyanis óvodáskorú gyerekek ezt a plüsst felváltva viszik haza magukkal, sőt a családok alkalmanként össze is jönnek. Bonyodalmat és egyúttal rejtélyt is képez az a nő, aki Hirtling István szeretőjét alakítja és végül mintha végig ott lett volna az összejövetelen, cseveg a többi szereplővel, miközben megjelenéseinek pont az a lényege, hogy a férfi megcsalja feleségét, és ráadásul a szerető lehet, hangsúlyozom, hogy lehet, hogy gyereket vár... Persze erről is kiderül az igazság. A darab nagyon érdekes pszichológia szempontból az emberek lebukástól való félelmét mutatja be. 

Nekem nagyon tetszett, kissé bízarr, hogy egy plüsstől rettegtek, két alkalommal ők maguk is kutyává váltak és elkezdtek ugatni. Illetve az egy zseniális és merész ábrázolás volt, hogy a félelem egyre intenzívebbé alakul bennük, ahogy az ablakon a kutyának az alakja növekszik, fény-árnyék játékkal bemutatva.


Darabmentés:
Link: https://vigszinhaz.hu/hu/produkciok/a_vandorkutya/20260321-1500

A Vándorkutya egy ártatlan plüssállat. Üvegszemében felvillannak a felnőttek nagy élethazugságai. Egy játék, ami azokat a szülőket köti össze, akiknek gyermekei egy óvodába járnak. Vándorol családról családra, és közben minden titkot kiszimatol. Edina, a femme fatale vacsorát rendez gyermeke édesapjával, Vilmossal az ovis szülőknek. A plüsskutya nem várt vendégként érkezik az alkoholtól fűtött társasághoz, a kissé demens nagymama kíséretében. A vendégek rémülten fordulnak el a plüssállattól, - ami mindent tud róluk.

Az előadás világa Hitchcock filmjeit idézi, egyszerre pszicho-thriller és krimi. Szórakoztató, de kíméletlen, meglepő és merész, fantasztikus színészek előadásában.


Az előadás időtartama 1 óra 40 perc, szünet nélkül.



2025. október 1., szerda

A balszerencses csillagzatu eloadas, Az imposztor

 2025.09.30. Pesti szinház

Átverő-e az átverő?

Írta: Spiró György
Rendező: Rudolf Péter 
Díszlettervező: Bagossy Levente
Műfaj: komédia


Insta bejegyzés
: Az imposztor a Pesti szinházban. A balszerencses csillagzatu darab, ami elozo félévi bemutatasát követően sokszor elmaradt. Csak lestem a honlapon. Most kilrobáltam én is. Lengyelországban egy elszegényedett szinhazban jatszodik a tortenet, ahova egy megmentőt várnak, egy szinészoriást. A datab, amit bemutatnak az a Tartuff. Az elso felvonas végtérre is egy olvasoproba, másodikban már eljátsazak a darab végét, az elejét pedig levetitik. Az ismert muvesz a megalazastol megmenti az egyik kisebb szerepben megjeleno muvesz. Hogy hogyan? Deritsd ki magad a Pestiben! Már ha érdekel. 😁😁😁 #azimposztor #pestiszinhaz #kernandrás #markusluca #debütal

A darabot megelőzte a híre, az elmaradások miatt, de csak megtörtént velem a csoda, és megtartották nekem és még pár embernek a színházban. :)

Darabmentés a vigszinhaz.hu oldalról
Link: https://vigszinhaz.hu/hu/produkciok/az_imposztor/20251104-1900 
"
Wojciech Bogusławskit, a varsói színészfejedelmet meghívja a cári Oroszország által megszállt Vilna városába egy megmaradásért küzdő kis lengyel színház, hogy vendégfellépésével megmentse a társulatot a csődtől, és a különleges színházi csemegével elnyerje az orosz helytartó jóindulatát, mely remélhetőleg némi dotációban is megnyilvánul majd. A városban hatalmas az érdeklődés, a jegyüzérek már minden széket kétszer is eladtak, de a legendás színészóriás még mindig nincs sehol. Az előadás napján aztán végre megérkezik, és valóban mindenki számára „felejthetetlenné” teszi az estét…

Az előadás időtartama 2 óra 45 perc, egy szünettel."



A helyem - viszonyok és állapotok a nézőtéren
Tapasztalatom mondatta vele, hogy válasszam, ha tehetem az első sort mindig az erkélyen. Ezúttal is ott ültem. Jó rálátás, és kényelmes, szeretem, mert nincs tömegiszony érzésem. Kis terek miatt úgy érzem összeszűkül körülöttem a világ, tömegfulladás érzete lesz úrrá rajtam, ezért nem mindig szeretem lent ülni a nézőtéren, de most elkerült a negatív érzés. Én is nekimentem embereknek, mások is nekem jöttek, és nem lett belőle szóváltás. Kultúrközönség volt. :D Lenti egységet, a földszintet azért is látogattam meg, mert tetszett a díszlet. ütött-kopott homlokzat, ugyanolyan minőségű székek és egyéb kellékek, mindazt a képzeletet szolgálva, ez egy lepukkadt színház. Nem győztem csodálni, azért ez is valami. Az erkély ülésem esetében, kabát tologatás közben összeismerkedtem a balomon ülő hölggyel és kellemesen elcsevegtünk magánéleti dolgokról. Hihetetlen, de ő is menni fog a következő alkalomra, ismerőseivel, amin én is jelen leszek, Madame Tartuffe. Érdekes volt, hogy első felvonás után, egyrészt, akik mögöttem ültek három fő, illetve lent is negatív hangok szóltak, miszerint csak sima ripacskodás megy a színpadon, semmi több, annyira érdektelen a darab, hogy talán többen fejükbe vették, hogy itt hagyják a színházat. A mögöttöm ülökről biztosan tudok nyilatkozni, ők nem kértek a darab folytatásából. Megértem. És talán osztanám is a véleményüket, de úgy vagyok az előadásokkal, hogy ha már kifizettem, megnézem, illetve, van, hogy tényleg a kiváncsiság hajt, hogy a történet mire fog kifutni...




A darab első felvonása szimpla olvasópróbának tekinthető. Semmit nem csinálnak azon kívül, hogy egyrészt megismerkednek az új színésszel, akivel közös munkát vállal a társulat, és aki nagyon szemét módon előre kéri a díjazását (800 zloty helyett 3000 - bár 2000 zloty szokott általában a fellépti díja lenni, de mivel nem az ő operáját fogják bemutatni-mert be van tiltva, ezért a "beugrásért" kéri a többletet...), a társulati tagok közül, nők és férfiak is megkörnyékezik, főleg Kaminska a rámenős hölgy (róla tudni kell, hogy Márkus Luca alakította a szerepet, most első alkalommal, hogy Szilágyi Csenge babát vár), ugyan tehetős a maga módján és jól él, mégis el akar szabadulni a pici városból, hogy világot lásson, később pedig kiderül, hogy az öreg színész (mert, hogy a főszínész egy idősődő aggastyán - és hányinger fogott el, amikor Luca össze-visszanyalta Kern Andrást, aki a figura megformálója volt) szeretőjévé is szívesen válna, csak vigye el a nagyvárosba...fuj...mai aranyásó hölgyek megtestesítője, semmiképpen nem egy pozitív karakter ez. A mestert, tehát körbe rajongják, és kezdeti nehézségek ellenére, amikor hol egyedül próbálja memorizálni a darabot, amire készülnek, hol pedig a csapattal közösen dolgozik, megkedvelik, persze nem mindenki. Az idő sürget, ugyanis, érkezése napja az egyben a darab premiernapja is. Így gyorsan kell intézni mindent, de mégis kellő módon, ráérősen gyakorolnak. Ráérnek ebédelni, 3 óra előtt még kocsmázni, és utána próbálni... mindent úgy csinálnak, hogy az agg művész megismerkedjen a helyi sajátosságokkal, és aki persze azon túl, hogy a társulat tagjaival egyenként is megismerkedik, a szokásaikba is betekintést nyer, és amazok megismerik a próbák alatt az ő magas színi képzeletét Tartuffe-fel kapcsolatban. A próbák alatt, a színház igazgatója nincs kibékülve, hogy az agg állandóan változtatni akar valamit a darabon, este mégis változás történik és forradalom söpri le a darabot...

A csapatban van egy fiatal lázadó, Rybak, aki nem hajlandó seggnyalónak állni, és rögvest kifejti a sztárszínésznek, hogy ő aztán nem fogja körbeugrálni... később, mégis úgy hozza a sors, hogy az mester megismeri a fiú képzeletbeli storyját, amit nem vetett még le papírra...ugyanis ő is szeretne darabot írni...A próbák alatt látja, hogy az ifjú szenved attól, hogy a rendszert képviseli, egy rendőrt kell alakítania, akinek az értékrendjével nem ért egyet. A próbán, folyamatosan elfelejti a szöveget és szinte érződik, kivetül az utálat a ráosztott karakterrel kapcsolatban (A zászló-lengetős jelenetek viccesek amúgy). A sztár megbizonyosodik róla, hogy a fiúnak ez nagyon nem fog menni, ezért tervet eszel ki, hogy megmentse. Teszi ezt úgy, hogy a feljebbvaló, aki a színházba érkezik az esti premierre, meghívja a páholyába az sztárművészt, aki a zsebéből egy tőrt vesz elő, amit korábban az egyik díszletmunkás adott neki, családi ereklye, de nagyra tartja a színészt, ezért adta neki... Mondja, hogy a fiatal Rybak-nál hasonló eszközt fognak találni, és az a terve, hogy a darabban, a zászlóból kihasít egy kis darabot, amit nem szabadna... A fiút elcipelik, és a darabot másként fejezik be, ahogy a színészlegenda akarta. De, emiatt kitör a pánik, és embereket hurcolnak meg, golyózápor dúl a színházban... minden a feje tetejére áll, és a főszínész, csendben lelép, taxiba száll és elhagyja a területet, ahogy ígérte a társulatnak, miután befejeződőtt a darab... 
A meghurcolt fiú örömittasan érkezik és elmondja a szanaszét vert csapatnak, hogy megverték, de kapott hivatalnoki állást máshol, és ő elhagyja a társulatot. A többiek elfogadják a tényt. A társulat megkapja az előljárótól a javadalmazást, amivel fent tudják magukat tartani és későbbiekben újabb előadásokat prezentálni. Rybak hálás a mesternek... 




Sok helyzetkomikum van, csupa vicces figurával, inkább léha, iszákos társulatnak nevezném őket. 
Szemezgetve pár jobb pillanatot:
- A mester megjelenése a színházban, a két díszletépítő fogadja és ők ismertetik vele meg a helyi állapotokat... később a darabban pakolnak, szárnyakat lengetnek
- Előfordulnak részegek: hol az egyik idősebb színész, aki a felesége elvesztett fia iránti zokogását taglalja - csak a darab végén viselkedik úgy a nő, ahogy ő leírta; az egyik fiatal művésznő annyit ivott a pezsgőtől, hogy megrészegült tőle, szinte asztal alá itta magát
- Őrűlt rajongás: mindenki vagy ad az aggastyánnak valamit ajándékba, vagy kér (pl. a súgó balettcipőben táncikált, amikor a mester a kabátjáról egy gombot adott, relikviaként)
- A színházkritikus megnézi az előadást, utána meg tolmácsol az előljárónak, aki kissé Sztálinos beütésű, vagyis azt is figyeli, hogy mit fordítanak, mert annyira mégsem tudatlan...
- Amikor összeáll a darab, az elülső függönyt összehúzzák és azon nézzük végig, az első felvonást némafilmes feldolgozásban, majd szünet következik és utána már "élesben" megy a második része a darabnak. Végül a sztár távozása is filmszerűen lesz elénk tárva.






A darab betekintést nyújt a színház világába, olvasópróbák, próbafolyamatok, hogyan áll össze egy előadás, és hogyan formálódik a színpadon, amíg a függöny nem választja el a közönségtől. Egyszer érdemes megnézni, de javarészt, tényleg kissé ripacskodás a story... De azért vicces, és elvagy vele.


2023. június 5., hétfő

Csináljunk egy kis színházat! :) Julia Lambert története

 Könyvadaptáció színpadon, a darab, amire szintén régóta vágytam... 

Csodálatos vagy, Júlia! - | Jegy.hu

Eszenyi Enikőről megoszlanak a vélemények. Sokan elpártoltak tőle nevezetes botrányát követően, hogy a Vígszínházban direktori székében, nem motiválta a művészeket, hanem egyenesen bántalmazásnak vetette őket alá (legyen az fizikai vagy szóbeli)... 

Erről itt olvashattok: https://index.hu/kultur/2023/02/25/eszenyi-eniko-vigszinhaz-botrany-jatekszin-csodalatos-vagy-julia/

A következő hír, már arról szólt, hogy a színésznő visszatér a színpadra, egy kicsire, mégpedig a Játékszínbe, ahol Somerset Maugham híres regényének, a Színház-nak az adaptációját viszik színre. A főszerepet Eszenyi kapta, de a próbafolyamatok se voltak teljesen zavartalanok. Többek között Pásztor Erzsi lépett ki, mert nem bírt egy légtérben lenni Eszenyivel. 

Link: https://naphire.hu/cikk/pasztor-erzsi-eszenyi-eniko-hiszti-szinhaz

Aztán a művésznő lesérült, és amikor jöttek érte a mentők, "Nemzeti kincsnek" aposztrofálta magát, ami, hogy megvalljuk igazán túlzás és felfújt volt a média részéről, hiszen a Játékszín igazgatója is jelen volt, amikor Enikővel ez a dolog megtörtént, és a "titulus" csak egy jópofa vicc akart lenni...de ezt is sikerült kiforgatni a médiának. 

Lássuk itt: https://index.hu/kultur/2023/04/04/eszenyi-eniko-jatekszin-eloadas-baleset-verebes-istvan-mento-nemzeti-kincs/ 


Ha visszagondolok korábbi színházi élményeimre, A kertész kutyája, a Vígszínházban, olyasmi rendezés volt, amitől kiakadtak...vagy nem is...inkább a főszereplő viselkedésén, akit ekkoriban még Eszenyi alakított...többször láttam tv-ben, különféle játékfilmekben, ott is kirázott a hideg a vernyákoló hangjától...de ez a bizonyos. június 3-ai, esti előadás megváltoztatta a róla kialakított véleményemet. Egyszerűen, szeretnivaló volt, jól játszott, megmozgatta a közönséget érzelmi szinten, tudtuk rajta és vele együtt nevetni. Megilletődni a Színésznő vagyok versen, amit ő maga is megkönnyezett a 2. felvonás végén... Bravuros volt az alakítása. Nekem nagyon tetszett, és akik mellette asszisztáltak, midn jók voltak, habár kissé nyers és túlságosan "hangosnak" hatott a "rivális", fiatal színésznő (Mosolygó Sára, aki még kiforrhat, egyetemi hallgató)...

A darab - mondhatni - hűen követi a könyvben zajló eseményeket.

Darabmentés a Játékszín oldaláról:

Szerző: William Somerset Maugham

CSODÁLATOS VAGY, JÚLIA!

színház két részben

a Játékszín színpadára alkalmazta: Németh Ákos

Julia Lambert, színésznő ESZENYI ENIKŐ
Michael Gosselyn, színházigazgató, a férje HIRTLING ISTVÁN
Evie Mcgeer, mindenes a Gosselyn családban VARGA MÁRIA
Dolly de Vries, színházi vállalkozó SZŐLŐSKEI TIMEA
Tom Fennell, könyvelő LELKES BOTOND e.h.
Roger Gosselyn, a fiuk BARONITS GÁBOR
Avice Crichton, színésznő MOSOLYGÓ SÁRA e.h.

közreműködnek a Magyar Táncművészeti Egyetem
Nádasi Ferenc Gimnázium hallgatói:
Bank Lili Anna, Kópiás Konrád Lukács, Boboi Félix,
Knausz Patrik, Mészáros Hanna, Precup Júlia


Dramaturg: LŐKÖS ILDIKÓ
Díszlettervező: KOVÁCS YVETTE ALIDA
Jelmeztervező: ZOÓB KATI
Koreográfus: BÓBIS LÁSZLÓ
Ügyelő: GÁNCS NIKOLASZ
Súgó: DOBOS ERIKA
Rendezőasszisztens: KIS-KÁDI JUDIT

Rendező: SZIKORA JÁNOS

Julia Lambert remek humorú, csodálatos színésznő, mindene a színpad, a játék, más nem is létezik számára. Megteheti, hisz ott van mellette színházigazgató férje, aki két lábbal áll a földön, és bölcsen veszi tudomásul felesége mulatságos szeszélyeit. Még azt is, amikor Júlia beleszeret a jóképű, ám üres fejű könyvelőjükbe. Vígjátékba illő, ahogy Júliának ezúttal nem sikerül úrrá lennie az érzelmein…

Az előadásban elhangzik Bleyer Pál-Darvas Szilárd: Színésznő vagyok című dala

Bemutató: 2023. május 6.

Az előadás hossza 2 óra 10 perc, egy szünettel

 ------------------

A darabban először láthattam csupaszon a színpadot, háttérben ledfalon látható volt egy zongora, amin időnként játszotta, főleg, amikor színteret, jelenetet váltottak. Egyik legismertebb dallam: https://www.youtube.com/watch?v=lWhteHJoImI - kellemes és megnyugtató, szeretem jó magam is hallgatni. :) nem sok díszlettel dolgoztak, a berendezéseket a háttérben figyelő díszletesek és a kellékesek helyezték át, amikor sötétségbe borult a színpad, olykor a színészek is besegítettek az áttolásba, cipekedésbe. Díszlet: előtérben az öltözőasztal és tükre a főszereplőnek, a folyton leomló színpadi függöny, majd a belső színpad, ahol mindig változott a bútor, a helyszínek váltakozása: kerti parithoz tökéletes berendezés, egy rozoga kis lakás, lokál, a színház a kulisszák mögül figyelve, Julia és Michael otthona.... az idejét tekintve, történhet napjainkban is, tehát kortalan darab.

Minden szereplővel meg voltam elégedve, élmény volt a darab (és most nem féltem, hogy egyedül vagyok, mert másoknak sem volt párja a nézőtéren és nem éreztem nyomasztóan magam), kifejezetten tetszett az adaptáció, amikor rózsaszín, hosszú hajú parókát viselt Eszenyi, szinte kicserélődött, és nagyon fiatalnak láttam. Visszatérő gondolat volt, hogy a színházigazgató nem akar szabadulni a Shakespeare daraboktól, pedig változásra lenne szükség, és így felesége tehetségét eltékozolja, állította sűrűn Dolly, a színház menedzsere. A hosszú lábai Julia Lambert-nek. A mindeneset alakító, Evie figuráját Varga Mária nagyszerűen hozta, a komika figurája nagyon jól állt neki, jelenléte, beszólásai kellettek (a tyúkok el lesznek ragadtatva, hogy magának tojjanak, - az igazgatónak címezve) az egyes jelenetekhez, hogy még jobban fel legyenek dobva. Az által megénekelt, svéd szerelmi ballada, tapscunamit indított el a nézőtéren. Szenzációs volt.

NAGYON-NAGYON-NAGYON AJÁNLOM ezt a DARABOT!

Összefoglalva: Idén nagyon sok darabot tudtam megnézni a Játékszínben. Köszönhető a SZÉP kártyámnak. Sorrendet is felállítottam, mi tetszett a legjobban, melyik kevésbé, viszont még a legkevésbé megnyerő darabban is volt valami többlet, valami, ami megfogott és nyomott hagyott bennem, szóval, igazából nem távoztam sose rossz érzésekkel, ami a darabot illeti... 

Lássuk, hát, méltatom a fentebb megnevezett darabot: egyszerűen nagyszerű volt, élvezetes játék, követhető történet, esendő - de egymásnak megbocsátó szereplők.

A sorrendem a következő:

1. Nagyvárosi fények

2. Csodálatos vagy, Júlia!

3. Teltház

4. Teljesen idegenek