A vándorkutya

Kicsit elnapolták, de nem baj, muszáj most már látnom

A vándorkutya
igazi élethazugságok egy részben

2026.01.29. 19.30 helyett 2026.03.21. 15:00 Vígszínház, Házi színpad

Insta bejegyzés:  Vándorkutya a Vigszinház Házi szinpadján, 1 óra 40 perces eloadas, egyben. A plüsskutyától mindenki írtózik, mert mindenkiről mindent is tud. Hmmm...a gyilkolós részeknél azért a plüssmacskának jobban örültem volna... jó kis pszichologiai darab, mennyire retteghetünk attól, hogy féltett titkainkra fény derülhet? 🤔 Érdemes rá jegyet váltani. #vándorkutya #haziszinpad #mindenttud #rettegés

Kifejtés: A darabot eredetileg januári, esti időpontra vettem, de betegség miatt visszamondták. Visszakaptam a pénzt is és kerestem egy új időpontot, de öszintén nem örültem, hogy szombat délután az egyedüli, még vállalható alkalom (akkoriban ez volt). Mindegy, megoldottuk, a lényeg, hogy legyen. A történet megérintett, abból a szempontból, hogy kutyabarát lévén, képes voltam egy plüsskutya késsel való lesmészárlását is megkönnyezni. A történetben mindenki egyaránt, kivéve a emlékezethiányos nagymamát, be van tojva a plüsstől, mivel folyamatosan mindent lát a mikrocsaládok között. Érdekes volt Petrik Andrea ruhaváltása, a hirtelen áramszünetet követően a fekete alapú fehér kutyamintákkal tarkított ruhája a fény visszatértével fehér alapon fekete mintássá változott, lábbelije, ami fekete viszont megmaradt. A névrokonom (Majsai-Nyilas Tünde ábrázolta) nem igazán volt szimpatikus, folyamatosan görcsölt a kutya jelenlétében, meg izgága volt, igazi ideggyenge személy. A darab befejezése, hogy a kutyát a nagymama dobja ki és kigondolják, hogy milyen plüsst vegyenek majd a gyerekeknek, akik miatt van ez az egész dolog, ugyanis óvodáskorú gyerekek ezt a plüsst felváltva viszik haza magukkal, sőt a családok alkalmanként össze is jönnek. Bonyodalmat és egyúttal rejtélyt is képez az a nő, aki Hirtling István szeretőjét alakítja és végül mintha végig ott lett volna az összejövetelen, cseveg a többi szereplővel, miközben megjelenéseinek pont az a lényege, hogy a férfi megcsalja feleségét, és ráadásul a szerető lehet, hangsúlyozom, hogy lehet, hogy gyereket vár... Persze erről is kiderül az igazság. A darab nagyon érdekes pszichológia szempontból az emberek lebukástól való félelmét mutatja be. 

Nekem nagyon tetszett, kissé bízarr, hogy egy plüsstől rettegtek, két alkalommal ők maguk is kutyává váltak és elkezdtek ugatni. Illetve az egy zseniális és merész ábrázolás volt, hogy a félelem egyre intenzívebbé alakul bennük, ahogy az ablakon a kutyának az alakja növekszik, fény-árnyék játékkal bemutatva.

Darabmentés:
Link: https://vigszinhaz.hu/hu/produkciok/a_vandorkutya/20260321-1500

A Vándorkutya egy ártatlan plüssállat. Üvegszemében felvillannak a felnőttek nagy élethazugságai. Egy játék, ami azokat a szülőket köti össze, akiknek gyermekei egy óvodába járnak. Vándorol családról családra, és közben minden titkot kiszimatol. Edina, a femme fatale vacsorát rendez gyermeke édesapjával, Vilmossal az ovis szülőknek. A plüsskutya nem várt vendégként érkezik az alkoholtól fűtött társasághoz, a kissé demens nagymama kíséretében. A vendégek rémülten fordulnak el a plüssállattól, - ami mindent tud róluk.

Az előadás világa Hitchcock filmjeit idézi, egyszerre pszicho-thriller és krimi. Szórakoztató, de kíméletlen, meglepő és merész, fantasztikus színészek előadásában.

---

Az előadás időtartama 1 óra 40 perc, szünet nélkül.

Betörő az albérlőm!

Időpont: 2013.12.09. este 19.00
Helyszín: Madách Színház
Előadás: Betörő az albérlőm

Emlékeim-kritika:

Soha nem tapasztaltam, hogy egy színházban előadás előtt jazz, leginkább 1920-as évekbeli zene szóljon a nézőtéren. Beléptem, és egyszeriben jött az első kérdés, honnan jön a zene? Furcsálltam, ámbár rögtön meg is szoktam. Egyszerűen imádtam!!! Állandóan úgy éreztem mindjárt elkezdek táncolni, de nem mertem, mert még furán néztek volna rám. :D Az előadás is rendkívül szórakoztató volt. Nos, nem tudom, hogy a filmben is hasonlóan végződött-e a történet, de az biztos, hogy csak az idős hölgy maradt életben, míg a gonosztevők egytől egyig megfogyatkoztak a színpadon. Mert ez történt, ahogy a végkifejlet felé haladtunk, mindig elbúcsúztunk egy-egy bandatagtól.

Szereplők:

Mrs. Wilbeforce: Az öreg hölgyet Halász Judit alakította, nagyon hiteles, nagyon szeretetre méltó volt, az a tipikus idős hölgy, aki mindent elkövet, hogy a bérlője/bérlői teljes mértékben meg legyenek elégedve a lakhelyükkel. Kicsit kíváncsiskodó, de emellett zeneszerető személyisége is megnevettette a közönséget. Sok esetben Marcus professzor összezavarja őt, mivel ki kell találni valami indokot, ha mondjuk kiömlik a pénzzel teli nagybőgő tartója...

Marcus professzor: Mucsi Zoltán. Nos, vele kapcsolatosan fenntartásaim voltak, epizódszínész a magyar filmekben, és mindig is az volt a véleményem róla, hogy összeitta az arcát. :D Viszont adtam neki esélyt, és még milyen jó, hogy adtam! Nagyon jó szerepformálás, lobbanékony, de minden helyzetből kivágja magát, szimpatikus volt. Összetartotta a csapatot, megpróbálta azoknak a hibáját is korrigálni. Mrs. Wilbeforce folyton – akaratlanul – rálépett a sáljára, ezért gyakran fojtogatta önmagát.

Louis Harvey: az olasz maffiozóként Szerednyey Bélát láthattam. Annyira bírtam, amikor összekeverte a mondatok (leginkább közmondások) jelentését, mert az egyikük (Harry/Nagy Sanyi) mindig a „maga módján” adta a társai tudtára a véleményét. :D Kemény férfi, nem ismer irgalmat, de ő is nagyon benne volt a poéngyártásban. Hidegvérű maffiozó, aki nem bír leszámolni egy idős hölggyel, mindeközben olykor rátör az emlékezés, a múltjából felsejlő emlékek, melyek idős hölgyekhez való kapcsolatát mutatta be.

Őrnagy: Magyar Attila karaktere furcsa, de emellett tiszta röhejes is, ahogy ábrándozik, hogy újra magára öltsön egy-egy női ruhadarabot. Gyakran szóba hozza, hogy felesége, a 2. világháború alatt egy női ruhát küldött számára, és ily módon sikerült megszöknie. A női cuccok iránti rajongása sokszor megnyilvánul, gyakran mesél, illetve, amikor megtalálja Mrs. Wilbeforce egyik, frissen vasalt ruhakölteményét a spájz akasztóján, teljességgel elalél. A végén kiderül, hogy ő az, akiben nem lehet bízni, de porul is jár szegény…Nagyon hiteles volt ő is. Ideges, és gyakran dadogott is.

Egymenet: Hajdu István figurája volt az, akitől első pillanattól fogva, már-már sírva röhögtem…nagyon hülye, nagyon nagy melák, folyton baromságokat kérdez és mond. De a nagy darab ember egy érző szívet takar. Ez a darab második felvonásában kiderül. :)

Harry: Nagy Sanyi – őt nem kell bemutatni. Mint, mindig most is hozta a formáját. Kissé fel volt tupírozva a haja, és gyakran hangosan kiabált, mert úgy gondolta az idős hölgy süket. :D Vágta a pofákat, rángatta magát, kiguvadt szemekkel leste a többieket, közben többször fejbe verte magát a táblával (véletlenszerűen, pont mindig ott volt) egyszerűen kész, imádtam! Bent rekedt a szekrényben, matrózruhát öltött, mindezt megkoronázza, a folytonos tisztaságmániája.

MacDonald őrmestert Pusztaszeri Kornél alakította. Ő is hozta a formáját, igaz, nem sok szöveget kellett mondania, de amit mondott, az a szöveg is nagyon ütött :D

Mrs. Tromleyton szerepében ezúttal Hűvösvölgyi Ildikó lubickolt. A főhősnő barátnője, aki az idős hölgyek kompániájával érkezik a lakásba egy „komolyzenei” koncert reményében. Neki lényegében az volt a feladata, hogy legyeskedjen Marcus körül, és ámuljon a zenekar különleges tagjain.

Összességében: Nagyon jó a sztorija, a szereplők kitűnőek alakították a karaktereket. Még nem éreztem egyszer sem olyat, hogy feszülten várom, miként fognak kimászni egy-egy szorult helyzetből, mégis olyan ügyesen oldották meg, csak ültem és, áh, áh, de izgalmas, most mi lesz? - felkiáltásokkal a fejemben voltam csendes megfigyelője az eseményeknek. Külön kiemelném, hogy olyan pillanat sem volt eddigi színházi látogatásaim során, hogy még a függönyöket nem húzták össze, de már őrjöngő tapsviharral jutalmazták az előadókat. :) Úgyhogy a taps, amely már akkor felzengett, mikor a függöny még le sem gördült az első felvonás végén, – ez jelzi, hogy nagyon szórakoztató a darab.

A színház vendégkönyvében olvastam a pozitív és negatív kritikákat anno, amikor a darabot bemutatták. Ott szóvá tették, hogy csúnyán beszélnek a színpadon a színészek. Végiggondolva a történetet, és, hogy mégis kiket alakítottak, teljesen elfogadható, hiszen a bankrablók nem az ékesszólásukról híresek, és nem is a káromkodás nélküli beszéd képviselői. Én ebben nem találok kifogásolnivalót, bár, jó az elején engem is zavart, de tényleg a valóságot ábrázolták, és ezért tartom elfogadhatónak, ha egyszer-egyszer elhagyta ajkukat egy-egy csúnya szó. Meg pozitívumokat erősíti az előadást, hogy szünet nélkül egyfolytában röhögnöm kellett.

Díszlet: Egy bérházban játszódik a történet, így ehhez mérten, két oldala van a háznak is: egy, ami külső, késő barokk stílusú ház homlokzatát mutatja, míg a másik a belső teret jeleníti meg, amely két szintre tagolódik – az egyik a hölgy szobája, a másik Marcus lakása, amelynek nincsen „belső fala”. Plusz külön jó ötlet a vonat és a pályaudvar megjelentetése.

Jelmez: korhű. :)

Azt hiszem röviden, tömören ennyi. :P

A képek forrása: http://www.madachszinhaz.hu/showalbum.php?id=1682
A darabról bővebben: http://www.madachszinhaz.hu/showinfo.php?id=1682