Nyolc nő Link: https://jatekszin.hu/eloadasok/nyolc-no/ Rendező: Korcsmáros György Előadás hossza: 2 óra 5 perc
A darab egy krimi.
Insta bejegyzés: Nyolc nő a Játékszinben. Mi meg 6 nő voltunk az erkely elso sorban 😅 A történet alapkonfliktusa igazából megrendezett és az áldozat nem áldozat, csak a történet végén, amikor rájön, milyen megátalkodott, gonosz fúriákkal élt együtt... A darabnak van film alapja is. Szerintem érdekes volt, 2.felvonásban, amikor a csészéket kocogtatják és pofákat vágnak hozza, igazán vicces jelenet. Illetve az örökifjú Pásztor Erzsi "táncra perdül". Az eddigi darabokhoz képest annyira nem egy többszörnézős, de kellő módon izgalmas, rejtélyes és nem nélkülözi a humort sem. És végülis a Játékszinbe sokszor a humor miatt megyünk. #krimiregenyekmintajaalapjan #nyolcno #jatekszin #sziporkázás #aledlampak #pásztorerzsi #hernadijudit #zsurzskati #lévayviktória #erdelyitimea #horváthlili #bansagiildiko #dobokata #krimi #humor #marcell #hutlenferj #hűtlenfeleség #zabigyerek #vénlány #nagymama #szerencsekartyazok #házvezetőnő #prostituált #testvér
Kifejtés
Ha már volt csupa fiúkból álló
előadás, pl. Pál utcai fiúk, úgy elérkezett az idő, hogy a nők is egyedül
hódítsák meg a színpadot.
A történet kezdetben 7 nőre
korlátozódik. Itt nincs éneklés, ez egy prózai, krimi szálakat mozgató előadás.
Címe szerint van filmváltozata is. Egy házban összegyűl 7 nő, egy anyuka és két
lánya, az anyuka anyja és a testvére, végül két szolgáló személyzet, a házvezető
és az újonnan felvételt kapó cselédlány. Később az eseményekhez csatlakozik egy
újabb nő, aki az anyuka férjének a testvére…
A történések ugyan izgalmasak,
krimibe illően, végül kiderül az egész csak meg van rendezve…viszont, aki körül
mozgatták a szálat, a vallomások hallatára, úgy dönt, véget vet az életének
inkább, ezért ez egy végtelenül szomorú előadás.
A szereplők mind nagyon tetszettek, kivételt képez, Dobó Kata, aki annyira sem volt jó cselédnek, az egész lénye nem volt odavaló, legalábbis én így éreztem. Tehetséget nem tudott nagyon mutatni vagy változatosságot, ő csak egy cselédnek öltözött szerető volt, mint később a darabból kiderült. Pásztor Erzsit mindig öröm látni a színpadon, de nem mertem fotót készíteni a tapsrendnél, szegény, annyira le volt sóványodva, bár egy ponton, a második felvonás alatt táncra perdült, nagy tapssal jutalmaztuk. Ő azért mindig is egy ikon volt és marad is. Hernádi Judit is remek volt a szerepében, nekem inkább a Lévay Viktória volt meglepetés, hogy előzetes ismereteim szerint Ad1 Ő a jelenlegi igazgató felesége; és amin meglepődtem Ad2 ő a Mi kis falunkban Szifon (Debreczeni Csaba) felesége... teljesen más arcát mutatta a színpadon. Erdélyi Tímea, kis vékony, törékeny lányként volt jelen a színpadon, aki a nagynénjével sokszor összetűzésbe keveredett, pimasz volt, és az egész esemény kitalációja tőle származott. Továbbá érdekes még Horváth Lili színpadi jelenléte, aki igen ráncos homlokot mutatott az első felvonás végén, amikor befutott a csapathoz, majd a következő felvonás alatt már jobban szemügyre tudtam venni és ámulatba ejtő, hogy mennyire hasonlít édesanyjára, Tordai Terire. Zsurzs Kati a féltékeny, megaszott vénlány testvért alakította, vele is kaptunk pár viccesebb pillanatot, azt gondolta magáról, hogy a családja csak jobban örülne, ha nem lenne...milyen gondolatok már ezek? Eléggé megkeseredett.
A
Játékszínben most először fordult elő, hogy egyedül megyek, kíséret
nélkül...Mégis a lehető legrosszabb érzés, a magány, az egyedüllét vett
körbe...ami ez idáig távolról elkerült a valódi színházakban... de...
Feltétlenül szükséges a társas kapcsolat? Nem lehet csak úgy menni
egyedül, hogy nem érzed a magányt? Mert velem most ez történt, x év után
derengett fel bennem ez a furcsa utálatos érzés.... bár, lehet
közrejátszott, hogy maga az előadás is párokról szól...majdnem
teljesen...ugyanis van egy kivétel!
Ami
a bajom volt: nem kívántak jó szórakozást, a ruhatáros savanyú uborka
fejet vágott és az ülésemről való érdeklődésemet se úgy válaszolta meg,
ahogyan kellett volna...ezzel szemben persze a közönség kedvesebb volt,
senki nem hisztizett be, hogy későn értem a nézőtéri helyemhez, minden
rögvest felállt, és beengedtek az erkély 1. sor, 14-es székéhez (amit a
jövőben elfogok kerülni, kicsit kitakar ezt-azt...a jobb oldalt, így nem
láttam, az ajtóból, amikor a vendégek búcsúztak, mit műveltek, pedig
ott is volt vicces jelenet...)...nem volt üdítő az sem, hogy
szerelmespárok ültek mellettem...idegesítenek...nem, és köszönöm nem
kérek férfi társaságból, mert azt követelik, hogy legyek csinos,
feszüljek meg. Nem áll szándékomban. Ha színházba vagy mondjuk olyanba,
mint a Játékszín egy színháznak nevezett helységbe megyek, szeretném
magamat összkomfortosan érezni, boldogan, vidáman és
kiegyensúlyozottan...a darab figyelemmel követése alatt, azért időnként a
kényelmetlen érzések elfogtak... remélem következő alkalommal nem fogok
ilyesmit tapasztalni...az biztos, hogy majd még beszélnem kell velük,
ha ugyan veszek még ide jegyet - hogy alapvető udvariasságot
megtehetnének...amúgy is a Csonka András-féle ügy, mindig a Játékszín
sötét múltjához fog tartozni...
Különös
játékot talál ki egy baráti társaság: bárkinek megszólal a telefonja,
képes vagy szöveges üzenetet kap, együtt hallgatják, olvassák, nézik… A
hétköznapi estén váratlan titkok pattannak föl, évtizedes szövetségek
kapcsai kezdenek kilazulni… Pedig eddig úgy gondolták, jól ismerik
egymást – ám lassanként elszabadul a pokol…
Paolo Genovese 2016-os
filmje szinte percek alatt hódította meg Európa mozijait, sőt több
országban a helyi remake-jét is leforgatták. A görög, spanyol, török,
francia, mexikói, koreai, kínai változat mellett a magyar is elkészült.
Most pedig végre színpadon is látható ez a furcsa, egyszerre vicces és
drámai történet, Magyarországon először a Játékszínben.
Bemutató: 2019. november 23.
Az előadás hossza 1 óra 50 perc, szünet nélkül
A
darabot annak idején azért választottam, mert nem volt benne szünet.
Nem érzem jól magam itt a szünetben, főként, amióta láttam, hogy a kics
térben mennyire összenyomorognak az emberek...a büfében például...
Dobó Katát beugrásáért vagyis első alkalommal való szerepléséért kollégái is tapssal jutalmazták.
Különös
titkokra derül fény, és sajnos, amilyen jól indul az este hangulata, a
baráti találkozó végén az egykor, toleráns, mindenkit elfogadó emberek
társasága megbomlik, a "fekete dobozok" által kiadott titkok
világosságra kerülnek, és elrondítják a szép estét... barátságok,
szerelmi kapcsolatok mennek tönkre...kivéve talán egyet, de lehet az is
bajban van, csak jól sikerült leplezni... hívom fel a figyelmet, Rocco
vagyis Kolovratnik Krisztián utolsó jelenetére, amiben elégedetten
borozgat magában az asztalnál, és bújja telefonját, mint akinek van
titkolnivalója, de szerencsére erre nem derül fény...
Mindenkineki van titka, és ezekre fény derül. Aki megakarja nézni tovább ne olvassa SPOILER jön!
Eva:
az est háziasszonya, tekinthető a darab főszereplőjének. Agysebész a
foglalkozása; férjével már nem olyan szerelmes a kapcsolata, inkább
megállapodásos... lányával nem a legjobb a viszonya; férjét megcsalja az
egyik vendéggel, amikor kiderül, hogy a férfi a fülbevalót neki
ajándékozta és nem a feleségének...
Rocco:
vidám és humoros, életre való karakter. Eva férje. Plasztikai sebész a
foglalkozása; féltékeny apósára, aki nem ismeri el őt, mint kiváló
szakembert, egyik hívásból derül ki; elfogadó, mert nem háborodott fel,
amikor egyik barátjukról kiderül, hogy meleg...; igazi szülői mintakép -
a lányával való telefonhívás és kapcsolat alapján; próbálja menteni a
házasságát, terápiára jár; neki is van titka, de erre nem derül fény,
még a darab végén sem... ("A buzik azt hiszik, hogy körülöttük mindenki
buzi") - volt pár frappáns beszólása, meg főleg, amikor a játékba
belekezdtek, egyik vendéget megviccelte, ismeretlen telefonról felhívta,
és eljátszotta, hogy pihegő, szerelmes nő...
Carlotta:
nem tudom meghatározni, hogy ő mivel is foglalkozik... ő hozza a
tiramisùt az esti partihoz (maszkarponéból)... szeret inni, le is
részegedik az este folyamán... a telefonhívások (holott a férje és a
meleg srác kicserélik a telefonjukat) mélyen felzaklatják, és végül
bevallja, hogy a férje vitte el a balhét, amikor elütöttek egy
embert...ezért a férj kerül majd bíróság elé (jogsijáról szó esik, hogy
bevonták). A nő attól tartott, hogy börtönt kap, nem látja a gyerekeit
felnőni... tőle eredezik a Windows-Apple számítógépek összehasonlítása
és nemesítése, vagyis a Windows egy programot tud magán futtatni, ezért
férfi; az Apple meg sok mindenre tud figyelni, viszont drága és nem
kompatibilis más formátumokkal...(ez amúgy a végén viccesbe jön ki). A
legkisebb, legfiatalabb, aki egyedül nem viselt tűsarkút az előadásban,
Bianca-t támogatja, amikor fény derül az ő megcsalatására... Megmutatta,
hogy bugyit visel, és volt egy férfi, akit a közösségi felületről ismer
és őt is felhívják, hogy találkozna vele...persze Eva játssza el,
Carlotta-át. A darab végére kikészül.
Lele,
Carlotta férje, ügyvéd, de saját ügyében nem képviseli magát. Elsőként
bukik ki, hogy részt kell vennie a játékban, és a telefonját direkt
képernyővel lefelé tartja az asztalon (ami mindennapos szokása),
étkezések szünetében, az erkélyen, félre hívja a meleg barátot, hogy
falazzon neki, mivel telefonjaik hasonlóak, hazudja azt, hogy a meztelen
fotó, amit naponta a szeretőjétől kap SMS-ben, az neki szól...
vonakodva bár, de belemegy, csak elfelejti tájékoztatni Lele-t, hogy
neki is van egy roppant kínos titka... Lele nem bukik le, csak később,
amikor már elérték a legrosszabbat is...akkor derül ki, hogy kicserélték
a telefonjukat egymás között, de a képnek már nincs jelentősége... Lele
házassága már nem működik túl jól, a férj gyakran megszólja a nőt, hogy
sokat ivott az este folyamán... poénokat ő is szórta rendesen. Az, hogy
az édesanyját, aki a közös fészkükben lakik a feleség ki akarja tenni
egy idősek otthonába, mélyen megbántja, kiderül a nőnek a mobilon jött
üzenetéből... a többiek pedig próbálnak jó példákat felhozni, hogy van,
aki valóban ott megtalálta számítását, de Lele erről hallani se akar...
Bianca:
Cosimo felesége, a legfiatalabb tagja a csapatnak, naivka, nagyon
szerelmes a férjébe. Később bevallja, hogy a mostani látszott a férje
generálta, ugyanis nem akart saját akaratból sem férjet, sem gyereket,
nem tudja milyen lenne anya szerepben... a vendéglátás alatt mindent
elhisz, meg is tréfálják, hogy nem fogadták be a bizalmi körbe...
szereti férjét, és mindvégig bizonyítja is, amikor rá terelődik egy
extől kapott furcsa SMS kapcsán...felhívja azt, és bebizonyítja, hogy
férjéhez hűséges. Ő is életvidám karakter, érdeklődve figyeli az esthez
hozzátartozó holdfogyatkozás-szemlélést...készít fotót, sőt amikor a
jelenség valóban végbemegy, pont akkor kapja az előbb említett gyanús
üzeneteket... szelíd és pironkodó, bevallja, hogy férjével próbálkoznak a
családalapítással... a gyerekről, vallásról határozott véleményt
fogalmazó Peppe-vel éles vitát folytatnak... Bianca összetörik, ahogy
fény derül férje megcsalja, holott kezdetben bizalmat szavazott a taxis
férjének diszpécserének...ez hiba volt... ugyanis a nő felhívja őket az
este, és elárulja, hogy terhes....Bianca pedig később a fürdőszobában
gubbasztva a hír miatt, kap az anyósától hívást, és az gratulál neki a
gyerekhez...mivel úgy vallja be a dolgot, hogy az anyós fia apuka
lesz... a dühkitörését követően (szinte kilóg az ablakból és
artikulálatlan hangon zengi fájdalmát, miközben Carlotta vigasztalni
próbálja...) megjelenik az amerikai konyhás nappaliban (ami a helyszín)
és a gyűrűjét a borospohárba ejti, mintegy lezárva a házasságát... férje
utána rohan a gyűrűvel...ők így távoznak a színről...
Cosimo:
Bianca férje, és úgy tűnik nagyon boldog feleségével, ám idővel
kiderül, hogy több nővel is megcsalja, többek között azzal, akinek
bizalmat szavazott, a diszpécserrel. Cosimo egyébként taxis, jellemét
tekintve könnyen haragra gerjed. Az se tetszett neki, hogy az egyik
barátról kiderült, hogy meleg...szerinte alap, hogy tudnia kellett volna
erről, mert így nincs tisztában a barátja identitásával... számomra
talán legkellemetlenebb figura, igyekszik viccesnek mutatkozni, de a
"fellángolásai" miatt kevésbé szimpatikus.
Peppe:
állítólag jár egy Lucia nevű lánnyal...állítólag nincsen titkai...
állítólag nem meleg... de az est folyamán fény derül erre...
plank-olásra is jut idő, mert egy olyan applikációt töltött le a
mobiljára, amivel többet mozog... nem hisz az idealizált család
normjában és nem vallásos...
A
darab érdekes, ajánlom, nem kimagasló, de nem is rettenetes. A filmet
is érdemes elővenni, szerény személyem is megfogja majd egyszer nézni...
"Arra vágyom, hogy legyen egy kis házam sövénykerítéssel, és a másik oldalon ott a szomszéd...."
Időpont: 2016. június 12. (vasárnap este) 19.00 Helyszín: Játékszín Előadás: Primadonnák, 75. alkalom! Rendező: Szirtes Tamás
Tavaly bepróbálkoztunk, mivel sok jót lehetett hallani a darabról. De sajnos, az egyik színész megfeledkezett magáról, no és főként az előadásról... Elfelejtette, így vidéken, Pécsett bevállalt egy darabot... Értelmiség! Ezért aznap a Játékszínben elmaradt a darab, és a színháznak nevezett helyiség visszaadta a jegyekért a pénzt... Szegényebbek lettünk egy élménnyel, de gazdagabb pénzügyileg, mivel visszakaptuk a jegyek árát... A ludas színművésznő azóta megkerült és fergetegeset alakított a most el nem maradt előadásban. Három hölgy szerepel az alkotásban, így lehet szűkíteni, viszont csúnya dolog lenne, ha elárulnám ki volt a tettes, így ezt nem is teszem meg. Még baja származna belőle. :) Azt meg nem akarhatjuk nyilván... :)
A darabról
Prózai előadás, de erőteljesen vegyíti a humort, sőt csak arra van felfűzve apró kis gyöngyei. A történet főszereplői két shakespeare-i színész, akik próbálkoznak művészetükkel az életben érvényesülni, ugyanakkor nagy pénzekről álmodoznak. Vonaton utaznak, és tudomást szereznek az újságból, hogy egy idős hölgy rég nem látott rokonait keresi, a hirdetésben az is áll, hogy örökséget várhatnak... Leo és Jack kapva kap az alkalmon. Itt a nagy lehetőség ám rövid ideig abban a hitben vannak, hogy férfiak a régen nem látott rokonok...aztán persze kiderül, hogy nem, hanem nők és ezt àlcázni kell... beöltöznek... Baj csak abból lehet, ha valaki utánuk nyomoztat vagy ők maguk szerelembe esnek, miközben a ház népével Shakespeare-t próbálnak... :)
Benyomások
Nagyon vicces, a hétköznapi szomorúságot biztosan megtörő darab. Rengeteg poénnal tűzdelve, nőknek öltözött férfiakkal, férfiaknak öltözött nőkkel. Már ezen utolsó gondolat is olyan komikus, kell egyáltalán ennél több? Megvallom, nekem Szente Vajk irtóra tetszett kislányként. Nagy Sanyi már nehezebben volt vállalható számomra nőként, együtt vitték a hátukon az előadást, ám a többiek is odatették magukat! Kedvencnek a két főszereplőt avatnám, ők voltak a legjobbak számomra, illetve a későn jövő... ööö.... mégsem a görkoris lányt, Földes Eszter... A darab elején a doktornak van egyfajta klubja és a közönség sorai között helyet foglalt egy kollégájuk, aki oda-odamondogatott a szereplőknek az első felvonás alatt. Második alkalommal a megnyilvánulása eléggé negatív volt, a két színész előadása alatt tett megjegyzéseket, bírálta Leo és Jack munkáját, amit Leo nem engedett szó nélkül... Majdnem összeverekedtek, végül a férfi csak elhagyta a színháznak nevezett helyiség nézőterét. :)
Szereplők:
- Nagy Sándor, Szente Vajk (a két szélhámos, Leo és Jack)
- Földes Eszter (helyi lány)
- Lévay Viktória (a néni egyik örököse, aki színház-rajongó és titkon szerelmes Leo-ba vagy a saját unokahugába...közben jegyben jár a "minden garast a fogamhoz verek" lelkésszel)
- Németh Kristóf (a nem költekező lelkész, az előbbi örököslány vőlegénye)
- Zsurzs Kati (a gazdag néni, aki keresi az elveszett unokahúgait...)
- Józsa Imre (a doktor, aki nem az orvosok gyöngye)
- Csonka András (a doktor ügyefogyott fia, aki szerelmes a helyi lányba, de amaz kikosarazza, mivel Jack-ért rajong)
Kedvenc jelenetek: Vajknak az első felvonás alatt lányként nem szabad megszólalnia (mivel az unokahúg állítólag süketnéma), ebből adódnak a legviccesebb jelenetek és "párbeszédek". A shakespeare-i darab próbái, különösen Földes Eszter férfi-ábrázolása. Amikor csak nőkként megjelentek a színen a főszereplők. A nagy kedvencemnek mégis leginkább azt a jelentet választanám, amikor női Vajknak el kell hitetnie a lelkésszel, hogy érdeklődik iránta, és szerelmes légyottjukat a paraván mögé bújt Sanyi és Viktória kihallgatná, végül lelepleznék a lelkészt rossz szándékairól. A női Vajk nagyon ideges lett, hogy a lelkész meg akarja mutatni, hogy mit őriz a nadrágja zsebében... (a közönség tudta, hogy nála van egy távirat, amivel lebuktathatná a nőimitátorokat - de Vajk mást értett a mozdulaton és az utalásokon - Kristóf a zsebét simogatta....közben célzott rá, hogy milyen nagy...).
A zenei montázsok felvételről szólnak, lévén, hogy a Játékszín nem alkalmas nagy zenekar befogadására. Többségében prózai előadásokat tartanak.
Filmek közül a darabhoz leginkább hasonlítható a "Van, aki forrón szereti".
A rendező személyéből fakadóan, hasonlóságokat vehetünk észre más rendezéseihez képest: a tény, hogy van egy személy a háttérben, aki a kulcsfigura, mégsem jelenik meg a színen. Pl.:
- Ördöglakat (a feleség, aki miatt a két férfi összeveszett; illetve a rendőrség) a Thália színházban
- És már senki sem - a Tíz kicsi néger (Mr. V.A. Laky) a Játékszínben.
Hely: A földszinten, a második sorban ülni remek látási körülményeket biztosít, a színészek akár a nyakadban is kiköthetnek... Még egy pozitív szempont, hogy magasra kell emelni a tekintetünket, mivel a színpad eléggé magasan helyezkedik el, így a legkisebbek is láthatják, hogy mi zajlik ott fent. Ajálatos.
Jelmezek tekintetében mai, hétköznapi kifinomultság dominál, illetve, amikor a színdarabok kerültek előtérbe, korhű jelmezekbe bújtak. A díszlet rendkívül ötletes, egyes elemeket lehetett mozgatni, egyszer ültek rajta, mint egyszerű díványon, máskor ez az ülőalkalmatosság átalakult vonatfülkévé.
A darab remek, és örülök, hogy mégiscsak elmentem megnézni - még egyszer! :D
Ünnepi előadás lévén egy torta is dukált, amit az igazgató (már nem Németh Kristóf) tolt be. 4-5x felment a függöny, a közönség egyszerűen nem akarta abbahagyni az ovációt.
UPDATE(2015. június 7-e, este, háromnegyed 8-kor!!!!! kissé csalódottan írva e sorokat)!:
Kezdés előtt nagy tömeg állt a bejárat előtt, csendben és gond nélkül zajlott a várakozás, miközben felfigyeltünk érdekes nézőtársainkra, időnként feltűnt
Németh Kristóf is...
Gyanús volt. És ez a félelmem később beigazolódott. A színházba járó lelkes rajongók várakoztak és várakoztak, míg nem negyed
órás izgulást követően az igazgató elénk lépett és bejelentette, hogy ne vegyük fejét,
amiért ő a rossz hír hozója. Nem vettük, annál inkább annak,
akinek köszönhető a MAI ELŐADÁS ELMARADÁSA!
Tájékoztatva lettünk, hogy
próbálták a kollégát többször is elérni telefonon, de nem tudták felvenni vele a kapcsolatot. Nem tudják, hogy hol lehet, mi történt vele? Viszont nélküle nem tudnak kezdeni. Tehát, bocsánatért esedezve, felajánlotta, hogy holnapi napon cserére vagy pénzvisszafizetésre vagyunk jogosultak.
Bármi előfordulhat a
színházban, eleddig szerencsére nem volt sosem - lekopogom -
visszamondás. Sajnos, most előfordult, és tényleg sajnálom azt a hat
színművészt, akik a kollégájuk miatt szintén nem léphettek színpadra, és
még jobban sajnálom a közönséget, akiknek ez az egy ember tönkre tette az
oly várt estéjét, akármi is legyen az indítéka, amiért nem volt ott időben. Két élű fegyver a színház, amely visszaüthet, mindkét fél részéről.
Nem mondhatom, hogy nem vagyok bosszús. Dehogynem! Mert reméltem, hogy egy vicces, fergeteges komédiát fogok látni, ami kikapcsol és feltölt. Ehelyett mélyen csalódtam, bánatot érzek.
De a "színháznak nevezett helységbe" továbbra is ellátogatok, elsőként úgy, hogy visszakérem a pénzt a jegyekért.
Hogy ilyen ne forduljon elő többször, mindenképpen azt tanácsolom, hogy a főszereplők esetében mindig legyen beugró színész, hiszen bármikor, bármi előfordulhat, e példa alapján is látható. És hozzátenném, hogy nem az első darabjuknál "esik ki" az egyik színészük. Erre jó lenne a továbbiakban figyelni!
Időpont: 2015. június 7. (vasárnap) este 19.00 Helyszín: A színháznak nevezett helységben azaz Játékszínben Előadás: Primadonnák
Kétséget kizáróan, amióta Németh Kristóf ezt a "teátrumot" vezeti sokkalta több, érdekesebb és színvonalasabb előadások sorozatát mutatták be. Számomra ez a hely ismeretlen volt, de bevonzott, mert érdekes kínálni valóval csábított és a kedvenc színészeimmel kecsegtetett. Szóval van ok rá, hogy elmenjek ide, és megnézzek pár előadást.
Az első élményem Agatha Christie Tíz kicsi néger című regényének színpadi adaptációja volt. Lenyűgöző és hátborzongató előadás. Kedvenc lett.
A következő alkalommal, elhívtak, de nem mentem, mert nem érdekelt a banános - egyszemélyes előadás, ami a szocialista korszakot volt hivatott szarkasztikusan bemutatni.
Időpont: 2014. 06.30. este 19.00 Helyszín: Játékszín
Agatha Christie regényét sok fajta feldolgozásban láthatta már a közönség. Ezúttal Szirtes Tamás, a Madách Színház igazgatójának fantasztikus elgondolását figyelhette meg a néző a Játékszín színpadán.
Hogyan is lehetne jellemezni a művet?
Félelmetes, hátborzongató, izgalmas és megdöbbentő. Minden percét élveztem, átéltem a történetet. Ezt a darabot nagyon - nagyon tudom ajánlani minden krimi illetve borzongásra vágyó embernek.
Magáról az estről, benyomások:
Először is, attól kellett félnem, hogy elfogunk késni Anyuval. Nem indultunk későn, de a busz, a 9-es, dugóba keveredett...Naná, hogy mindenki akkor indul haza, amikor mi meg színházba...:))
A lényeg, hogy a jó szerencsének köszönhetően időben érkeztünk az épület elé. Nem várt meglepetés is fogadott, mert a tömegből kibontakozott egy, számomra már jól ismert személyiség, a Madách Színház oszlopos tagja és olykor egyes darabok rendezője is, Szente Vajk, aki egészen átszellemült arccal, lépéseit megszaporázta és velünk szembe jött, mögöttünk meglátta azt a valakit, akivel ma este színházba tölti majd az idejét, méghozzá, Szorcsik Viktóriát. Pusziváltás (muszáj volt hátra néznem - érdekelt, hogy kinek örült ennyire), majd ők is az épület bejárata felé vették az irányt. Vajk hangját a hátam mögött hallottam, Anyu figyelmeztetett, hogy ki jár mögöttem, én tudtam, hiszen a hangját ezer közül is felismerném. Jellegzetes. Úgyhogy elmondhatom, hogy Szente Vajk a lábam nyomát csókolta...:) Még bratyizott a pénztárban helyett foglaló lánnyal. Aztán a jegyszedő elvette a jegyeket, és hallottam, hogy két másik néző is felfigyelt Vajkra és az ismeretlen ismerősre, akit nem tudtak hova helyezni, holott már látták valahol... Én tudtam, és nem sokon múlt, hogy eláruljam, végül valami miatt mégsem tettem ezt meg. Amúgy Szorcsik onnan lehet ismerős, hogy réges régen a TV2 saját gyártású szappanoperájában (Jóban rosszban) szerepelt, főnővérként. Később lett saját műsora is, de ez nem aratott széles körben sikert, így a bukott műsora után nem igen lehetett róla hallani. Most egy színházi előadás erejéig újra feltűnt, - persze csak néző volt, nem szereplő. Vajk véletlenszerű - inkább meglepetésszerű feltűnéséről azt gondoltam, lehet, hogy megint valami jeles ünnepség lesz, és neki fontos, hogy jelen legyen az előadáson. Ám! És itt jön a bökkenő, Vajk semmilyen formában nem asszisztált a darab megalkotásában, úgyhogy most inkább csak a mezei nézőt "alakította".
Első alkalom volt, hogy a Játékszínt felkerestem. És, mint olyan, véleményem is van róla, mert szeretem a teátrumok belső építészeti megoldásait megcsodálni. Magáról a színházról az a véleményem, hogy inkább egy "színháznak nevezett helységnek" nevezhető, nem mondható teátrumnak, mert megsérteném vele a többi intézményt. Igen, nagyon picike, kevés férőhelyes, összesen a földszinten 13 sor van, míg az erkélyen 4, illetve az 5. sorban a pótszékek helyezkednek el. A belső terme felújításra vár, ezt szerintem mindenképpen előre kell tervezniük a vezetőségnek, hiszen a megvilágítást szolgáló lámpákról a kis "burák" már jóformán a levegőben lógnak. A terem semmilyen különlegességet nem hordoz magában, kissé rideg benyomást kelt, olyan, mint egy pinceszínház. A színpad is túl közel van, szinte "belelóg" az "arcunkba." Túl közeli, nincs légtere. Az erkélyen ültünk, a harmadik sornak a legszélén, ami nem lett volna rossz, ha az előttünk lévők nem hajolgattak volna bele a képbe, bár akkor sem volt olyan mértékben zavaró, mert látni láttunk, csak olykor egy fej kitakarta a színpadon szereplő színészek lábát. Szóval, a színháznak nevezett helyiség, nagyon leegyszerűsített, szomorú benyomást mutat, az ülései eléggé ódivatúak (persze egy teátrumban nem ez a legfontosabb nézőpont) és inkább egy mozi belső terére emlékeztetett, valószínűleg a múltja miatt... A színpad nem rendelkezik forgó technikával, ezért csak egyetlen egy berendezést láthattunk. A cselekmény itt zajlott. Az igazgató szerint ez a legkisebb színpad a fővárosban.
Aki nagy Agatha Christie-rajongó, bizonyára ismeri a regényt. Be kell vallanom, ehhez a gyöngyszemhez még nem jutottam hozzá, pedig igazán érdekes a története. Ami, késik, nem múlik. Szóval, a hiányosságomat majd pótolom. A történet egyszerű, ám folyamatosan bonyolódik és fokozatosan válik egyre félelmetesebbé, ahogyan egyre fogynak a szereplők...
Egy ismeretlen személy (levélben V. A. Lucky) meghív 10 embert egy lakatlan szigetre. Mindegyiknek van egy múltbéli sötét bűntette, ami miatt nem bűnhődött, és tulajdonképpen ezért kapott meghívást a találkozóra. Minden szereplő, aki első alkalommal feltűnik a színen, elmond egy mondatot, - majd hirtelen a többi szereplővel egyetemben megdermed, - az éppen újonnan megjelent személyre fény vetül és egy gépies hang közli a legfontosabb tudnivalókat az illetőről: nevét, életkorát és a foglalkozását.Csonka Bandi volt az idegsebész, ezen a közönség jót derült (hangos nevetés).
Megérkezik, mind a 10 ember. Csakhogy a házigazda sehol se. Így a 10 fő egyedül várakozik és próbálja megfejteni ki lehet a meghívást küldő, Mr. Lucky. Kiderül, hogy mindannyian valamilyen formában, ki levélben, ki táviratként kapta a furcsa meghívást. Fény derül arra is, hogy a házigazda talán nem is létező személy... A karakterek összeismerkednek: az inas és a felesége, az "új" titkárnő, a kalandor, a leszerelt katonatiszt, az ideggyógyász, a bíró, az aranyifjú, a vénkisasszony és az álmilliomos rendőr.
Vacsora előtt láthatóvá válik a kandalló, amin egy kisebb tálca áll, rajta 10 kicsi néger figura. Ezeknek a jelentősége, ha megölnek valakit, eltűnik egy báb. A bábuk mellett van egy keretbe foglalt kép, amin egy versike áll, tíz kicsi négerről szól. Különösen ez a megoldás tetszett, egy gyermek hangján hangzik fel mindig a vers, folyton a színpadon szereplők létszámához igazodva. A dallam a végén lesz a legintenzívebb és legfélelmetesebb, fokozva ezáltal az őrület keltette hatást.
A vacsoránál egy hanglemezről szól a vád.Mindegyik szereplő gyilkos, elkövetett olyan bűnt, amiért nem bűnhődött meg. A szereplők szembesítve lesznek a tetteikkel, és ahogyan a történet előre halad, úgy mindegyikük sorban megvallja, hogy az adott szituációban miért cselekedett úgy, ahogy és mi az igazságtartalma a gramofonról hallott állításnak. Hiszen, amikor a vádakat végighallgatják, mindenki bőszen tagad, kivéve egyetlen embert, méghozzá a kalandort, aki bevallja, igaz, hátrahagyta az embereit, és még gúnyos hangot is megüt kijelentésével, amin a többiek mind megbotránkoznak...
Aztán következnek a vallomások, elsőként az aranyifjú esik áldozatul... Így ér véget az első felvonás. Hogy ne leplezzem le a darab titkát, mert izgalomra, Kedves Olvasóim, mindenképpen van oka, annak, aki elmegy megnézni, ezért sok mindent nem árulok el - hiszen megkértek rá! :) Csak a tapasztalatokat közlöm...
A vallomások közül - igaz a színészért nem voltam soha oda, csak fiatal korában a Bujtor filmben (Pogány Madonna) volt jó Mr. P. Smiths szerepében - láttam egy igazán, emberi alakítást, amiért kedvelni tudtam, - de most idősebb korában valahogy nem az igazi... Benedek Miklós, a leszerelt katona, aki fiatal feleségéről és annak szeretőjéről mesél, őszintén megvallja a titkárnőnek múltbeli cselekedetét. Ez a történet érintett meg a legjobban, sajnáltam szegényt, egyszerre volt megrázó és szomorú. Főként az, hogy a történetet követően, mintha megbomlott volna az elméje. A halott feleségét kereste, és majdnem a titkárnőt fojtotta meg... Egy másik történet, amit érdekesnek találtam, az idegsebészé volt, aki mindig visszafogottan elutasította az alkoholt, ha megkínálták vele: "Alkoholt soha nem iszom.". Nos, sebészként volt egy kényes esete, egy falusi nőt műtött, és részegen fogott hozzá az operációhoz, remegett a keze, és a mulasztása a páciense életébe került.
Gálvölgyi János játszotta a távolságtartó, ám felettébb magas intelligenciával rendelkező bírót, aki az eseményeket kommentálta, visszafogottan és kulturáltan beszélt. Őt is megölik...
Megdöbbentő volt még a vénkisasszony története, miszerint a korábban megbízható cselédjét ő "üldözte" a halálba. Az előadásban a megszállott, keresztény fanatikus, és erkölcscsősz.
Hajdu Steve itt nem a megszokott vicces karaktert hozta. Nos, humor mindenképpen van a figurájában, de kevésbé intenzívebb, eleve ez egy komolyabb műfaj. Vicces volt számomra, hogy állandóan a hasával volt elfoglalva, rinyált, miért nincsen reggeli? Folyton éhes volt, és a társai tudtára is adta minden egyes alkalommal - ami azért volt egybevágó, mert akkor én is éppen hasonló gondokkal küzdöttem a nézőtéren...:)
Az irónia és a geek-ek mesterének mondható a kalandor figurája, akit Németh Kristóf, a színház igazgatója alakította az este folyamán. Nem mondanám rá, hogy az a tipikus sármör, mert valljuk be, hogy egy kalandornak azért van kinézete és olyan kisugárzása, amitől a hölgyek elolvadnak. Kristófnál nem éreztem ezt, de az alakításával elégedett voltam. A titkárnő iránti vonzalma aranyos és egyszerre rémisztő volt - főként az előadás vége felé, de aztán minden megoldódott. :)
Lehengerlő és nem várt események sorozata bontakozott ki az utolsó felvonásban, amikor már mindenki mindenkit gyanúsított, a csapat próbált együtt maradni, aztán történések fokozása kizökkentették a nézőt a gondolkodása menetéből.
Látványosak voltak, az esti jelenetek, a vihar, az áramkimaradás.
Az előadás végére már teljesen összezavarodtam, de el kell mondanom, hogy jó értelemben borzongtam, szinte olyan volt, mintha egy rémisztő horrorfilmet néztem volna végig... Amikor meghalt valaki, akkor is megborzongtam, megéreztem, mikor jön el a pillanat és ráeszmélnek a tényre a szereplők is... A vége, hát az kész! Nagyon jól ki volt találva, csak azt sajnálom, hogy muszáj beletenni a szerelmi szálat...Maradna a végére csak a gyilkos...:D Jó, de akkor nem lenne happy end. :)
Az mindenesetre egy bizonyítéka a darab erejének, hogy a félelemtől majdnem sírva fakadtam... Arra emlékszem, hogy könnyes volt a szemem, amikor kiderült, hogy ki a valódi gyilkos, - minden összezavarodott, vibráltak a fények és a versike egyre erősebbé és hangosabbá vált, fokozták a hatást - egy beteg elme zavartságát mutatták be ilyen módon...
Anyuval a szünetekben találgattuk, hogy ki lehet a gyilkos, a tippünk jó volt, de gondolhattam volna, hogy lesz csavar a történetben. De mekkora csavar volt!! Elképesztő!!! :D
A lényeg, hogy rettentően izgalmas volt, a szüneteket alig vártam már, hogy végre véget érjenek és folytatódjon a történet!!!
Díszlet: egyszerűnek mondható, egy "kastély" belső vendégszobája, ahonnan több ajtó nyílik különböző folyosókra, termekbe, lakosztályokba. Különlegessége a fotocellás ajtó és a szikla-díszletelem, ami a kandalló mellett található. Kellékek közül egyértelműen a néger figurákat ábrázoló bábuk a figyelemfelkeltőek (nem beszélve arról, hogy kerülnek a helyükre).
Jelmez: nagyjából korhű, a frizurák is (ami leginkább a két hölgynél a titkárnőnél és a vén kisasszonynál figyelhető meg).
További érdekességek után kutatva találtam ezt az oldalt, amely Agatha Christie életművével foglalkozik. Én is regiztem most, - érdemes az oldalon is szétnézni:http://agatha.hu/index.php?oldal=Kilepes
