Ez is búcsúzik, de azért elmegyünk megnézni még egyszer

Névnapi duhajkodás a Játékszínben

Nagyvárosi fények
2026.03.20. 19:00-22:00 között

Insta bejegyzés: Chaplin darab A nagyvarosi fenyek masodszorra is megnezve. Most mar talan ketto darab utan mondhato, h ami tetszett es leveszik repertoarbol, annak valamelyik utolso alkalmara elmegyek, megtisztelem a darabot es mindenkit, aki reszt vett a kivitelezesben. A darab tele van humoros pillanatokkal, nehanyat kiemelve: spagetti szalag huzasa; a kutya jelenetei; a boxmeccs; amikor a milliomos es a csavargo örülnek egymásnak, a rendorok elol valo menekules, amiben az ugyetlenebbik rendor a tarsat lövi meg a csavargo helyett és sorolhatnánk... kapunk talan egy boldog befejezest is. En legalabbis remelem. A darab ezzel, a névnapi alkalmammal egybekötve búcsúzott, àllitolagos hírek szerint következő évadban már nem fogják játszani. Sajnálom, édes darab volt. Az egyik ruhataros hölggyel is elbeszelgettem, targyaltuk a Jatekszin darabjait,illetve szoba kerult a nemsokara bemutatasra kerulo A séf c. eloadas is. #jatekszin #nagyvárosifények #feketefehér #acsavargo #utoljara😭

 

Festményrablás vagy inkább nyomozás?

A Da Vinci-kód nyomában
2025.10.21. 19.00-től a Játékszínben
Rendező: Szente Vajk

Link: https://jatekszin.hu/eloadasok/a-da-vinci-kod/

Insta bejegyzés: De jo volt és ajánlom is egyuttal! A Da Vinci kód elején udvozol minket a kivetiton a konyv szerzoje, Dan Brown maga. Kifejti, h orul, h művét Budapesten is szinre viszik, nagyon hálás a szini es alkotogárdának, de foként, nekunk nezoknek (ez alap, kulonben ehen halna, persue ez nemcsak a magyar kozonsegtol fugg, de a gesztus bejott...). Ezutan elkezdodik a story, szegeny nagypapat tobbszor kivegzik, h rekonstrualjak hogyan oltek meg a kuratort. A darabot vizualisan ledfalakkal hoztak le, ami manapsag nagyon nepszeru modon visz el tavoli akár kepzelt vilagokba, de sajnos ettol ugy erzem a tv elott ulok es nem hagyjak kibontakozni a szinhazi vizualitasomat. Amugy a story izgalmas volt, megerintett, amikor Sofie magát hibaztatta, h nem segitette a nagyapjat még időben. Gubik Petra tokeletesen alakitotta az artatlan Sofiet. Kolovratnik Krisztian is jo volt, bar nekem nem annyira tűnt Langdon profnak, fizimiskaja miatt. Megvoltak jol rendezve az atveresek, de en tudtam, h az oregben, akit Szerednyei Bela formalt, nem lehet megbizni. Makranczy Zalan kellemetlenul, de ez jo ertelemben, hozta a fanatikus vallásos szektást. Nagy Sanyi felügyelőként tömhette a hasát...😂 Jo est volt a darab és az ulotarsaimmal maximalisan elegedett voltam, igazi kulturalt, kedves emberek voltak, akik mára kivesztendobem vannak a vilagbol! #davincicode #davincikod #jatekszin #kolovratnikkrisztián #gubikpetra #nagysanyi #gáspárkata

Kifejtve

Megérkezvén a helyszínre, belemerültem először röviden, majd úton hazafelé hosszabban a rejtvényfejtegetésbe. Szünet alatt is lehetett ledlámpával világítani a kiállított festményeket, mind-mind Leonardo művei. Nyilván nem az igaziak :D de díjazom az ötletet, interaktív. A darab végét követően láttam, hogy töltögetnek egyesek - ingyenes jegy reményében - feladványokat, és bedobták egy dobozba. Szóval, arra biztatlak, ha szeretnél részt venni nyomozásban és erre az előadásra mész, érdemes játszani, és még talán jutalmat is remélhetsz.

Nézőtéren: ezúttal az erkély, bal oldalára vettem belépőt, nyilván, szokás szerint az 1.sorba, a legbelső székre. Mellettem jóra nevelt nagyon kedves emberek ültek, köszöntek, jó szórakozást kívántak és segítettek, amikor egy kézzel nehéz volt az ülést lenyitnom. Hálás vagyok, ha ilyen emberekkel összefutok, főleg színházi körökben, bár mostanság a hétköznapokban is lehetnének jobbra-való emberek.
A színháznak nevezett helység még mindig úgy gondolom nem adom meg neki a rendes titulust, ámbár gyönyörű ez a kis lámpákból álló sziporkázó fényáradat a nézőtéren. Ezt nagyon kitalálták, és nagyon személyre szabottá tették a Játékszínt. Felismerhetővé és nem összekeverendő tucat hellyé... oh, még mindig nem, de lassan megadom magam és megkaphatja a SZÍNHÁZ megnevezést. Azon tűnődtem, hogy a Játékszínnek vagy a Belvárosi Színháznak kisebb a színpada? Ennek is utána kell majd járnom. Évekkel ezelőtt úgy olvastam, hogy a Játékszíné a legkisebb színpad a fővárosban...hátha azóta ez változott?
A tömegiszony itt mindig megvan, főleg a külső terein, mert a nézőtéren nem tapasztalok semmi negatívat, de hering-filingem van, amikor belépek a csarnokába...

A darab: Követi egy darabon a történetet (állítólag sok minden kimaradt, könyvet el kell olvasnom!), jók - de már túl sokszor játszották vissza a kurátor gyilkosságát, ugyanakkor tényleg olyan érzésünk lehet, mintha egy moziban ülnénk és a filmet követnénk nyomon. Izgalmas, lendületes, a történet nem ül le, mindenki a rá bízott karakterét nagyszerűen hozza. A film zenéje még mindig nagy hatással van rám, egyfolytában megy a fejemben, fel is zúg ez a dal, amikor Langdon prof a darab elején az egyetemen előadást tart. Akkor is az alma a téma, ami ugye a megfejtés a Da Vinci által kifejlesztett eszközön (cryptex), aminek a rejtélyét próbálják megfejteni, miután a bankból sikerül megszerezniük. A repülös jelentnél már annyira belementek a mindenféle szimbólum dolog magyarázásba, hogy csak lestem, néztem ki a fejemből, de amúgy nagyon tetszett az összefüggés. Az alma, mint megfejtés, azért volt kicsit béna, mert nálunk 4 betűs a szó, de angolul meg 5 betűs (apple), amit ki kellett forgatni az eszközön... Az előadás a thriller kategóriába van sorolva, led falakkal ábrázolva a helyszíneket, szobrokat, festményeket, közlekedési eszközöket (autó, repülő). Az autókban való közlekedés inkább a lenti, földszinti nézőtérről érvényesült jobban vagy esetleg, ha középre veszek jegyet az erkélyen, nálunk kicsit kilógtak az autóból... :D sejtelmes a vége, és nem követi a filmet, ugyanis Sofie Langdon-nal tart Louvre-ba, és ott fedezik fel Mária Magdolna sírját, illetve Sofie viszi tovább az örökséget, vagyis Jézus vérvonalát és a sír őrzését (kiderül, hogy halottnak hitt rokonai közül kettő mégis életben van, sajnos a szülei nem). Egymás szemébe néz a két szereplő, és így ér véget a story.

A szereplők: Langdon profként nekem be is jött, meg nem is Kolovratnik Krisztián. Ő egy nagyon különleges hanggal rendelkező színész, mondanám rá, hogy sármosabb Tom Hanks-nél. De alapvetően jól formálta meg, és nagyon tetszett, csak elvonatkoztatás néha nehezemre tud esni. Gubik Petra a nyomozósegédként könnyen tanult Langdon mellett, ő is kiemelkedően és életszerűen alakította Sofie-ját. Nagy Sanyi, léha a kultúrát távolról is elkerülő nyomozóként ehetett hasábburit egy jelenetben, vicces volt. Makranczy Zalán a fanatikus gyilkosként, velőtrázó módon kínozta a testét is... Nagyon jó volt az ábrázolása, de a kinézete félelmetes, fehér hajjal és szakállal. Szerednyei Béla volt a körmönfont barátnak álcázott kutató, aki ugyan kedvesen fogadta a nyomozó párosunkat, de később kiderült, hogy minden folyamatot ő tervezett meg, alakítása megint csak szuper kategóriába sorolom. Csak furcsa volt a hanghordozása, enyhén rekedtes volt. Horváth Lajos Ottó nagypapa/kurátor figurát jelenítette meg, többször eljátszva bizonyos jeleneteket, megható volt Gubik Petrával és a kis Sofiet alakító gyerekszínésszel közös jelenetei. Kettős szerepet játszott Náray Erika, Gáspár Kata, Csonka izé...(bleh, utálom) és több figurát jelenített meg Barabás Kiss Zoltán (jó volt, őt újra színpadon látni, rég volt).

Az, hogy a modern technológiát belevitték a történetbe újdonság, pl. mesterséges intelligenciát kérte meg Sofie két esetben, amikor keresett képet vagy valami magyarázatot kért tőle (Siri)

Kiabálásra számítsatok, bizonyos jelenet már akcióba mennek át, és verekedés, dulakodásnál nem maradnak csöndben a szereplők...

A történet a Biblia körüli kutatást öleli fel, legalábbis Jézusra vonatkozóan; a kereszténység mai helyzetéről; a hithez való hozzáállásunkról, egyáltalán.

A könyv: még hátra van, de már beszerezve. De azért félek tőle, mennyire lesz más, mert ha összevetem a kedvenc Dan Brown könyvemet és az abból készült filmet (ami nem más, mint az Angyalok és Démonok), akkor azt mondanám, hogy a film a könyvvel jó barátságban van, és a jó elemeket átemelték, ami meg idegesítő volt (pl. a riporterek, akik unatkoztak, mert unták a tudosítást és izgalmasabb helyzetekre vágytak; vagy másik példa a főszereplő hölgy ruházatán való nyűglődés...) azokat szerencsére kihagyták. Viszont meg kellett barátkoznom a Camerlengo személyét bemutató színésszel, mert a könyvben egykori katolikus pap mentorom képe jelent meg, és ketten eltérnek kinézetben egymástól. 


A film: sosem tudtam végignézni, csak bizonyos jeleneteknél kapcsolódtam be a történetbe, de főként a végét szerettem megnézni, amikor az öreg kutatóval csapnak össze a templomban; Sofie vízen járását (ami most csak poénkodásba csap át, miszerint a nőt meghívhatják sűrűn bulikba, mert borrá változtatja a vizet...); Langdon egyedül tér vissza a Louvre, és letérdel, amint megfejti, hogy merre van Mária Magdolna...meg a zene fuhh....íme:

Hans Zimmer „Chevaliers de Sangreal”

 

Darabmentés:
"Dan Brown: A Da Vinci-kód

A Da Vinci-kód a legnagyobb könyvsikere a kétezres évek elejének. A történet kezdetén megölik a Louvre kurátorainak egyikét. A rendőrség először az éppen Párizsban tartózkodó neves amerikai tudós, Robert Langdon segítségét kéri a rejtély megfejtéséhez, ám a szakértő hamarosan gyanúsítottá válik. Menekülnie kell… A West End és a Broadway siker után, Magyarországon elsőként a Játékszín tűzi műsorára. De hogyan lehet ilyen intenzív, akciódús történetet színpadra vinni? Maradjunk annyiban, lehet! Mintha filmet néznénk színházban, nagyszerű színészekkel, káprázatos rendezésben, lenyűgöző látvánnyal. Színpadra alkalmazta: RACHEL WAGSTAFF és DUNCAN ABEL

A színdarab Magyarországon a THEATRUM MUNDI Színházi és Irodalmi Ügynökség közvetítésével kerül színre."

Ajánló: Igen, érdemes megnézni, azt kapod, mint a filmben, talán még érzelmileg is eléri a lelked egy bizonyos ponton, de a szórakozás, a történet izgalmát teljes mértékben sikerült a rendezésnek/szereplőknek lehoznia. 

  

Az egyfelvonásos előadások hete, 04.26. és 04.29. - 1. rész

 Teljesen idegen

A Játékszínben most először fordult elő, hogy egyedül megyek, kíséret nélkül...Mégis a lehető legrosszabb érzés, a magány, az egyedüllét vett körbe...ami ez idáig távolról elkerült a valódi színházakban... de... Feltétlenül szükséges a társas kapcsolat? Nem lehet csak úgy menni egyedül, hogy nem érzed a magányt? Mert velem most ez történt, x év után derengett fel bennem ez a furcsa utálatos érzés.... bár, lehet közrejátszott, hogy maga az előadás is párokról szól...majdnem teljesen...ugyanis van egy kivétel!

Ami a bajom volt: nem kívántak jó szórakozást, a ruhatáros savanyú uborka fejet vágott és az ülésemről való érdeklődésemet se úgy válaszolta meg, ahogyan kellett volna...ezzel szemben persze a közönség kedvesebb volt, senki nem hisztizett be, hogy későn értem a nézőtéri helyemhez, minden rögvest felállt, és beengedtek az erkély 1. sor, 14-es székéhez (amit a jövőben elfogok kerülni, kicsit kitakar ezt-azt...a jobb oldalt, így nem láttam, az ajtóból, amikor a vendégek búcsúztak, mit műveltek, pedig ott is volt vicces jelenet...)...nem volt üdítő az sem, hogy szerelmespárok ültek mellettem...idegesítenek...nem, és köszönöm nem kérek férfi társaságból, mert azt követelik, hogy legyek csinos, feszüljek meg. Nem áll szándékomban. Ha színházba vagy mondjuk olyanba, mint a Játékszín egy színháznak nevezett helységbe megyek, szeretném magamat összkomfortosan érezni, boldogan, vidáman és kiegyensúlyozottan...a darab figyelemmel követése alatt, azért időnként a kényelmetlen érzések elfogtak... remélem következő alkalommal nem fogok ilyesmit tapasztalni...az biztos, hogy majd még beszélnem kell velük, ha ugyan veszek még ide jegyet - hogy alapvető udvariasságot megtehetnének...amúgy is a Csonka András-féle ügy, mindig a Játékszín sötét múltjához fog tartozni...

DE A DARABRÓL

Link: https://www.jatekszin.hu/eloadasok/teljesen-idegenek/

Szerző: Paolo Genovese

TELJESEN IDEGENEK

Keserédes komédia

Eva DOBÓ KATA
Rocco KOLOVRATNIK KRISZTIÁN
Carlotta LÉVAY VIKTÓRIA
Lele DEBRECZENY CSABA
Bianca ERDÉLYI TIMEA
Cosimo MAKRANCZI ZALÁN
Peppe NAGY SÁNDOR

Díszlet- és jelmeztervező: Kovács Yvette Alida
Dramaturg: Lőkös Ildikó
Fordította: Sediánszky Nóra
Zeneszerző: Gulyás Levente
Ügyelő: Kis-Kádi Judit / Gáncs Nikolasz
Súgó: Sajben Anita / Dobos Erika
Rendezőasszisztens: Petyi János

Rendező: CZUKOR BALÁZS

Különös játékot talál ki egy baráti társaság: bárkinek megszólal a telefonja, képes vagy szöveges üzenetet kap, együtt hallgatják, olvassák, nézik… A hétköznapi estén váratlan titkok pattannak föl, évtizedes szövetségek kapcsai kezdenek kilazulni… Pedig eddig úgy gondolták, jól ismerik egymást – ám lassanként elszabadul a pokol…

Paolo Genovese 2016-os filmje szinte percek alatt hódította meg Európa mozijait, sőt több országban a helyi remake-jét is leforgatták. A görög, spanyol, török, francia, mexikói, koreai, kínai változat mellett a magyar is elkészült. Most pedig végre színpadon is látható ez a furcsa, egyszerre vicces és drámai történet, Magyarországon először a Játékszínben.

Bemutató: 2019. november 23.

Az előadás hossza 1 óra 50 perc, szünet nélkül

A darabot annak idején azért választottam, mert nem volt benne szünet. Nem érzem jól magam itt a szünetben, főként, amióta láttam, hogy a kics térben mennyire összenyomorognak az emberek...a büfében például...

 Dobó Katát beugrásáért vagyis első alkalommal való szerepléséért kollégái is tapssal jutalmazták. 

Különös titkokra derül fény, és sajnos, amilyen jól indul az este hangulata, a baráti találkozó végén az egykor, toleráns, mindenkit elfogadó emberek társasága megbomlik, a "fekete dobozok" által kiadott titkok világosságra kerülnek, és elrondítják a szép estét... barátságok, szerelmi kapcsolatok mennek tönkre...kivéve talán egyet, de lehet az is bajban van, csak jól sikerült leplezni... hívom fel a figyelmet, Rocco vagyis Kolovratnik Krisztián utolsó jelenetére, amiben elégedetten borozgat magában az asztalnál, és bújja telefonját, mint akinek van titkolnivalója, de szerencsére erre nem derül fény...

Mindenkineki van titka, és ezekre fény derül. Aki megakarja nézni tovább ne olvassa SPOILER jön!

Eva: az est háziasszonya, tekinthető a darab főszereplőjének. Agysebész a foglalkozása; férjével már nem olyan szerelmes a kapcsolata, inkább megállapodásos... lányával nem a legjobb a viszonya; férjét megcsalja az egyik vendéggel, amikor kiderül, hogy a férfi a fülbevalót neki ajándékozta és nem a feleségének...

Rocco: vidám és humoros, életre való karakter. Eva férje. Plasztikai sebész a foglalkozása; féltékeny apósára, aki nem ismeri el őt, mint kiváló szakembert, egyik hívásból derül ki; elfogadó, mert nem háborodott fel, amikor egyik barátjukról kiderül, hogy meleg...; igazi szülői mintakép - a lányával való telefonhívás és kapcsolat alapján; próbálja menteni a házasságát, terápiára jár; neki is van titka, de erre nem derül fény, még a darab végén sem... ("A buzik azt hiszik, hogy körülöttük mindenki buzi") - volt pár frappáns beszólása, meg főleg, amikor a játékba belekezdtek, egyik vendéget megviccelte, ismeretlen telefonról felhívta, és eljátszotta, hogy pihegő, szerelmes nő...

Carlotta: nem tudom meghatározni, hogy ő mivel is foglalkozik... ő hozza a tiramisùt az esti partihoz (maszkarponéból)... szeret inni, le is részegedik az este folyamán... a telefonhívások (holott a férje és a meleg srác kicserélik a telefonjukat) mélyen felzaklatják, és végül bevallja, hogy a férje vitte el a balhét, amikor elütöttek egy embert...ezért a férj kerül majd bíróság elé (jogsijáról szó esik, hogy bevonták). A nő attól tartott, hogy börtönt kap, nem látja a gyerekeit felnőni... tőle eredezik a Windows-Apple számítógépek összehasonlítása és nemesítése, vagyis a Windows egy programot tud magán futtatni, ezért férfi; az Apple meg sok mindenre tud figyelni, viszont drága és nem kompatibilis más formátumokkal...(ez amúgy a végén viccesbe jön ki). A legkisebb, legfiatalabb, aki egyedül nem viselt tűsarkút az előadásban, Bianca-t támogatja, amikor fény derül az ő megcsalatására... Megmutatta, hogy bugyit visel, és volt egy férfi, akit a közösségi felületről ismer és őt is felhívják, hogy találkozna vele...persze Eva játssza el, Carlotta-át. A darab végére kikészül.

Lele, Carlotta férje, ügyvéd, de saját ügyében nem képviseli magát. Elsőként bukik ki, hogy részt kell vennie a játékban, és a telefonját direkt képernyővel lefelé tartja az asztalon (ami mindennapos szokása), étkezések szünetében, az erkélyen, félre hívja a meleg barátot, hogy falazzon neki, mivel telefonjaik hasonlóak, hazudja azt, hogy a meztelen fotó, amit naponta a szeretőjétől kap SMS-ben, az neki szól... vonakodva bár, de belemegy, csak elfelejti tájékoztatni Lele-t, hogy neki is van egy roppant kínos titka... Lele nem bukik le, csak később, amikor már elérték a legrosszabbat is...akkor derül ki, hogy kicserélték a telefonjukat egymás között, de a képnek már nincs jelentősége... Lele házassága már nem működik túl jól, a férj gyakran megszólja a nőt, hogy sokat ivott az este folyamán... poénokat ő is szórta rendesen. Az, hogy az édesanyját, aki a közös fészkükben lakik a feleség ki akarja tenni egy idősek otthonába, mélyen megbántja, kiderül a nőnek a mobilon jött üzenetéből... a többiek pedig próbálnak jó példákat felhozni, hogy van, aki valóban ott megtalálta számítását, de Lele erről hallani se akar... 

Bianca: Cosimo felesége, a legfiatalabb tagja a csapatnak, naivka, nagyon szerelmes a férjébe. Később bevallja, hogy a mostani látszott a férje generálta, ugyanis nem akart saját akaratból sem férjet, sem gyereket, nem tudja milyen lenne anya szerepben... a vendéglátás alatt mindent elhisz, meg is tréfálják, hogy nem fogadták be a bizalmi körbe... szereti férjét, és mindvégig bizonyítja is, amikor rá terelődik egy extől kapott furcsa SMS kapcsán...felhívja azt, és bebizonyítja, hogy férjéhez hűséges. Ő is életvidám karakter, érdeklődve figyeli az esthez hozzátartozó holdfogyatkozás-szemlélést...készít fotót, sőt amikor a jelenség valóban végbemegy, pont akkor kapja az előbb említett gyanús üzeneteket... szelíd és pironkodó, bevallja, hogy férjével próbálkoznak a családalapítással... a gyerekről, vallásról határozott véleményt fogalmazó Peppe-vel éles vitát folytatnak... Bianca összetörik, ahogy fény derül férje megcsalja, holott kezdetben bizalmat szavazott a taxis férjének diszpécserének...ez hiba volt... ugyanis a nő felhívja őket az este, és elárulja, hogy terhes....Bianca pedig később a fürdőszobában gubbasztva a hír miatt, kap az anyósától hívást, és az gratulál neki a gyerekhez...mivel úgy vallja be a dolgot, hogy az anyós fia apuka lesz... a dühkitörését követően (szinte kilóg az ablakból és artikulálatlan hangon zengi fájdalmát, miközben Carlotta vigasztalni próbálja...) megjelenik az amerikai konyhás nappaliban (ami a helyszín) és a gyűrűjét a borospohárba ejti, mintegy lezárva a házasságát... férje utána rohan a gyűrűvel...ők így távoznak a színről...

Cosimo: Bianca férje, és úgy tűnik nagyon boldog feleségével, ám idővel kiderül, hogy több nővel is megcsalja, többek között azzal, akinek bizalmat szavazott, a diszpécserrel. Cosimo egyébként taxis, jellemét tekintve könnyen haragra gerjed. Az se tetszett neki, hogy az egyik barátról kiderült, hogy meleg...szerinte alap, hogy tudnia kellett volna erről, mert így nincs tisztában a barátja identitásával... számomra talán legkellemetlenebb figura, igyekszik viccesnek mutatkozni, de a "fellángolásai" miatt kevésbé szimpatikus.

Peppe: állítólag jár egy Lucia nevű lánnyal...állítólag nincsen titkai... állítólag nem meleg... de az est folyamán fény derül erre... plank-olásra is jut idő, mert egy olyan applikációt töltött le a mobiljára, amivel többet mozog... nem hisz az idealizált család normjában és nem vallásos...

A darab érdekes, ajánlom, nem kimagasló, de nem is rettenetes. A filmet is érdemes elővenni, szerény személyem is megfogja majd egyszer nézni...

Nagyvárosi fények – a Chaplin darab

 

Nagyvárosi fények – a Chaplin darab

Örülök, hogy ismét megcsodálhatom Nagy Sándort a színpadon. Amióta a Madáchtól eljött, nem volt lehetőségem megnézni, pedig megtehettem volna, csak hát, sajnáltam rá a pénzt… no nem a színészre, hanem arra a helyszínre, ahova elszerződött, és ahol mostanság elég sűrűn kap megmutatkozási lehetőséget…

Aztán rájöttem, hogy van a SZÉP kártyám, amivel „virtuális” pénzt költök, így fejembe vettem, hogy ami érdekel a „színháznak nevezett helységben” másnéven a Játékszínben, azt megszerzem, rangsorolás nélkül a következőkre: Nagyvárosi fények, Teltház, Csodálatos vagy Júlia és a Teljesen idegenek. Szóval, belépők biztosítva. Meglátjuk, tényleg olyan jók ezek a darabok, mint mondják…

 

Nagyvárosi fények

Chaplin film színpadi változata.

Április 13. este 19.00, Játékszín (alias a színháznak nevezet helység)

Link (tudnivalók – átörökítés): https://www.jatekszin.hu/eloadasok/nagyv%C3%A1rosi-f%C3%A9nyek/

 

„Szerző: CHARLIE CHAPLIN

Színpadra alkalmazta: Szente Vajk

Csavargó NAGY SÁNDOR
Milliomos KOLOVRATNIK KRISZTIÁN
Vak virágáruslány KOVÁCS GYOPÁR
Nagymama ZSURZS KATI
Bokszoló, Inas, Kommunális menedzser, Polgármester, Nagy ember CSONKA ANDRÁS
Dáma, Kutya, Postás, Rabló, Rendőr, Rikkancs, Színesbőrű bokszoló GÁSPÁR KATA
Boksz-bíró, Operaénekes, Orvos, Pincér, Rabló, Rendőr, Rikkancs, Sötét alak TÚRI LAJOS PÉTER

Díszlettervező: Rákay Tamás; Jelmeztervező: Kovács Yvette Alida
Dramaturg: Lőkös Ildikó; Zeneszerző: Gulyás Levente; Koreográfus: Túri Lajos Péter
Ügyelő: Gáncs Nikolasz / Petyi János; Rendezőasszisztens: Petyi János;
Illat: Zólyomi Zsolt, az "orr"

Rendező: SZENTE VAJK

Amikor a 19. század végén megjelent a film mint olyan, mindenki temette a színházat. A színház mégis túlélte a technika eme találmányát, sőt, mára be is fogadta magába, sok-sok előadás díszletelemévé téve a vetítést, a mozgóképet. Chaplin 1931-ben forgatott megindító némafilmjének, a Nagyvárosi fények színpadi adaptációja mégsem ezen az úton jár.

Fekete-fehér látványvilággal, zenével, de prózai szöveg és dal nélkül, különlegesen izgalmas, a némafilmek stílusát fölidéző színészi játékkal – és a néző fantáziáját használva eszközként ahhoz, hogy megelevenedhessen az egyszerre mulatságos és elgondolkodtató történet, tisztelegve a filmművészet nagy zsenije előtt.

CITY LIGHTS © Roy Export S.A.S. All Rights Reserved, Charlie Chaplin ™ © Bubbles Incorporated SA 2020

A Produkció bemutatását Magyarországon a ROY EXPORT S.A.S és a Theatrum Mundi Színházi és Irodalmi Ügynökség között létrejött különleges megállapodás teszi lehetővé.

Bemutató: 2020. október 17.

Az előadás hossza: 2 óra 15 perc 1 szünettel”

 

Tapasztalatok, első körben az Instabejegyzésből:

Szürke hétköznapokon, de a Húsvéton is túl vagyunk...nem vártam, hogy hanyatt dobom majdnem magam a nevetéstől, viszont ez az előadás... egy igazi kis humorbonbon, a lehető legjobb értelemben az életkedvet meghozza, folyamatosan hatása alatt tartja a nézőt.... mégis mit is várunk egy Chaplin darabtól? Ez csak jó lehet, és ezt csak elszúrni lehet...szó se róla! Hiszen Szente Vajk megint produkált, és sikerre vitte ezt az előadást is, a csodálatos közreműködők segítségével. Nagyon-nagyon tetszett. Kedvenccé vált. Természetesen, a némafilmek hangulatát varázsolták a kisszínpadra. A lelkesedés, a játékból látszódott, hogy imádják csinálni a szereplők, igazi örömjátéknak voltunk szemtanúi. Már várom a több előadást is, de az biztos, hogy Chaplin darab, a Nagyvárosi fényeket nagy-nagy szeretettel ajánlom. #nagyvárosifények #jatekszin #nagysandor #kolovratnikkrisztian #zsurzskati #kovacsgyopar #gáspárkata #turilajospeter #csonkapici #kulonlegestapsrendasegitokkel #oltoztetokkel #fodraszokkal 

Most pedig rendesen, mit is gondolok róla:

Mint, hogy írtam, egyszerűen sziporkázó és vidám volt, üdítő. Olyan vicces, mintha csak egy valódi Chaplin filmet néztünk volna meg, ámbár egy kis játszóhelyen történt mindez. A darab szeretnivaló, remekül válogatták össze a szereplőket is. A műkutya különösen tetszett, első pillantásra mintha igazi lett volna, aztán persze rájöttem a turpisságra.... A nagy ölelkezős - mindezt részegen kivitelező - jelenetek tetszettek (és azóta gyakorlom is színházas barátnővel, mivel vele mentem el), illetve, valóban olyan arcmimika, mint Chaplin-nek volt, Nagy Sanyi kellőképpen lehozta. Sokszor fogtuk a hasunkat a képtelen helyzetek miatt kialakult konfliktusokon, hogy az esetlen Chaplin, ezt hogyan fogja a következő pillanatban megoldani? 

Adott egy csavargó, aki megmenti az éppen frissen elhagyott milliomos életét, hiszen az majdnem vízbefoltja magát, mert a felesége, úgy döntött nem kíván vele többé együtt élni. Ezt a barátságot a részegség, az illuminált állapot tartja életben, hiszen, amikor a gazdag férfi kijózanodik, rendszerint nem ismeri meg a szegény "niemand-ot".  Kapcsolatukat mindig rossz szemmel néző komornyik nem is igen örül a "gyakori látogatónak"... Csonka András szolgálóként egy nő fejét megtisztította a földszinti nézőtéren, illetve egy tollas seprűvel jelent meg először ebben a formájában - hiszen, sokan a játszótársak közül több karaktert jelenítettek meg, míg Nagy Sanyi és Kolovratnik Krisztián maradtak egyedül egy szerepben - szóval, a tollas seprűvel nem próbálta meg elérni az erkélyt, - ha megtette volna, magam felé húzom az eszközt, ő meg a közönségre esett volna... szép álmok... :D - tehát, a komornyik nem kedveli a csavargót, de gazdája miatt kénytelen elviselni. Egyszer, együtt mennek vendégségbe, egy lokálszerűségbe, ahol spagettit szolgálnak fel... de a tészta helyett mást is a szájába vesz be és ki is.... ahogy bonyolódik a főszereplő élete, a szerelem is megtalálja, egy vak virágáruslány személyében... egy másik buliban, ami vélhetően Szilveszterre datálódik, a csavargónk lenyeli a kis trombitát, amit jelenlétében egy hölgy fújt, majd átadta, hogy ő is próbálja meg...csakhogy véletlenül lenyeli...és a meghívott, híres-neves énekes (már-már Richard Strauss-ra hajaz a kinézete) helyett, ő kezd el dalolni a Kék Duna keringőre... később a kutya segített rajta, hogy megszabaduljon a síptól... Amikor a pénzszerzésre adja a fejét, hogy megmentse szíve választottját, attól, hogy az utcára kerüljön, bokszolónak áll... Ötletes volt, hogy két színészre is feladtak egy izomkolosszust ábrázoló ruházatot... sajnos, a meccset elveszti, előzetesen más munkát vállalt egy gyárban, de onnan többszöri késés miatt, kirúgják.

A szereplők mindvégig némák, de, ahogy a némafilmekben szokás "magunkban motyognak", illetve, amikor ki kell írni a szöveget, hogy éppen miről diskurálnak, bemerevednek a szereplők, és a falra kivetítik a szöveget.

Többek között vicces volt, amikor Chaplin a virágárust haza akarta kísérni, párbeszéd:
"- Hazakísérem. Merre lakik?
- 50 percre.
- Olyan közel?"

Egy másik, hogy mikor fogja meglátogatni a lányt - mivel a milliomost kirabolták, és út gyanúsítják az igazai tolvajok helyett ("Majd öt-hat hónap múlva meglátogatom.") - meg kell említenem, hogy az üldőzési jelenet bravúrosra sikeredett, lassítva, váltott nézőpontból mutatva, látványosan, de mulatságosan is, hiszen ők lassan mozogtak a virágáruslány nagymamája normális tempóban, csodálkozva sétált el mellettük...

A darab vége kissé megdöbbentő volt, hiszen azt gondoltam, hogy másként fog véget érni... Nem lesz túl boldog a végkifejlet a főhősünknek. Miközben Chaplin a háttérben egy padon ül, magában keseregve, célpontot képezve a rikkancsok csipkelődéseinek, addig az előtérben, a már látását visszanyerő hölgy virágboltjában fogadja a milliomost, aki részegen nagy barátja volt a csavargónak. Ámbár a nő nem érez vonzalmat a gazdag iránt, hiszen vakon rokonszenvezett Chaplin-nel, és nem a pénzéért szerette meg, amint megpillantja szomorú ábrázatát a kirakaton túl, kéri fáradjon be hozzá a boltba. Végül, a lány megy ki hozzá, felismeri jótevőjét...

Erről a darabról öröm írni. Tulajdonképpen rossz előadást a Játékszínben még nem láttam. Első felvonás után kicsordult a könnyem, annyit nevettem. Büszkén írhatom, hogy megvett kilóra, remek szereposztás, jópofa díszletek és jelmezek. Nagyszerű est volt.

AJÁNLOM