Időpont: 2016. július 11. este 19.00
Helyszín: Madách Színház
A bemutatója két évvel ezelőtt volt, azóta Szegedet is megjárta és túl van 200 előadáson is.
A darab információs oldala: http://www.madachszinhaz.hu/showinfo.php?id=2157
Elérkezett a várva várt nagy nap! Mivel aznap délután ügyfélszolgálat kezelési tanfolyamon lefárasztották az agyi tevékenységemet, így délután jól esett a három gombócos fagyi, amit a jegyszervező ismerősömmel fogyasztottunk el, a Madáchhoz közeli kis cukrászdában. A Szamos Marcipán nem volt nyitva, eredetileg ide mentünk volna, de felfedeztem a másik lehetőséget, nem maradtunk hoppon. A kis kitérő út nem okozott gondot, lévén, hogy egész nap ültem és figyeltem az órán, majd következett a színházba vezető út a zötykölődő buszon, ahol is egy "zaklató" színészismerősömnek írogattam az Instagram felületén.
Miután jól befagyiztunk, a színház épülete elé járultunk, ott megvártuk még a jegyszervező ügyfeleit és 3/4 hétkor végre betérhettünk a színház aulájába!
Nagy izgalmamban nem figyeltem, nem néztem meg a kiírt szereplőgárdát. Nagyjából úgy is tudtam, hogy kik fognak szerepelni, mivel pár héttel korábban már kiderült a napi szereposztás, persze ismerősöm pesszimistán megjegyezte, hogy ő már nem is reménykedett abban, hogy változás történik. Nem is módosult semmi. Egyes emberekkel elfogult, másokat meg bírál, több szereposztásban látta a darabot, idáig talán már 4 alkalommal, és még másnap is ment, az utolsóelőtti alkalomra. Kicsit féltékeny vagyok, bár Stohl volt Sam, így már kevésbé irigykedem. No, de! Gyorsan magamhoz vettem egy Fantomos szórólapot (nem mintha nem lenne otthon 1000 db belőle). Beálltunk a sorba. Pont jó helyre vetődtünk, mert a baloldalra szóltak a jegyeink. Jó szórakozást kívántak, és lesiettünk a 3. sorig. A kezdőkép, díszlet tetszett első látásra is egyszerű, de könnyedén érzékelteti velünk a görög kultúrában ismert hagyományos épületeket, és a mediterrán hangulatot is visszaadta. Sajnos, amellett, hogy jó helyen ültünk a földszinten, előkerült egy általános probléma - nagyobb testalkatú emberek ültek elénk, tehát benga méretű férfiak sorakoztak fel...
Előadásról
Magát a filmet, sosem néztem végig, csak egy-egy rövid pillanatig tudta bennem az érdeklődés szikráját megcsillantani, de utána rögtön tovatűnt, ahogy rögtön átkapcsoltam máshova.
Holott az ABBA zenéjét én is nagyon szeretem, ámbár mindig is ott volt bennem ez az ellenérzés, fenntartás, azokkal az előadásokkal szemben, amelyekért a szerzők, létrehozók nem igazán szenvedtek meg, nem izzadtak vért-verejtéket érte.... Ezért nem tekintettem ezekre a darabokra, mint "igazi" színpadi műre. Gondolok itt az Operettszínház darabjára, a Szép nyári nap-ra, ami a Neoton família slágereire van alapozva, és köré egy történetet formáltak a múlt, szocialista időszakot megjelenítve. A Mamma Mia szintén ugyanez vagy a Hotel Mentol csak más-más előadók zenéjével körítve. Tehát nem érzem ezt olyan erős háttérmunkával megszületett darabnak. Hiszen könnyebb kitalálni egy történetet, ahol már meg van a zenei alap. Viszont egy olyan darab esetében, ahol a történet van meg, szépen kidolgozva, és meg kell találni hozzá a megfelelő zenét, én ezt tartom inkább kihívásnak és komolya alkotói munkának!
A történet egyszerű és bájos: a főhőse megosztottan Donna Sherida, egy egyedülálló anyuka, aki 20 éves gyermekét neveli mediterrán környezetben egy kis görög városban. A másik főszereplő pedig a lánya, Sophie, akinek a közelgő esküvőjére készülnek. Sophie választottja Sky, szeretik egymást, mégis van titok közöttük, mégpedig a lány részéről. Sophie, anyja és szerelme tudtán kívül meghív három férfit, akikről anyja naplójában olvasott, úgy gondolja, a férfiak közül az egyik biztosan az édesapja lehet. Sophie kezdetben rendületlenül hisz abban, hogy ha találkozik vele, felismeri a szülőjét, és a tettét azzal indokolja, tudni akarja, hogy ki ő valójában? Kezdetben minden remekül megy, képes kontrollálni a folyamatot, időt szeretne nyerni, hogy megismerhesse az apajelölteket. Aztán elfajulnak a dolgok, és elveszíti az irányítást a dolgok felett.... Ezalatt Donna korábbi pályatársai is megérkeznek a fiatalok menyegzőjére, így újra összeáll Dinamo együttes. A darab végén persze rendeződnek a bonyolult szálak, viszont választ nem kapunk arra, hogy ki lehet a valódi apja a darab fiatal szereplőjének. Ellenben el is marad az esküvő, és meg is lesz tartva. Mindenesetre remekül lehet rajta szórakozni. Kiváltképpen a végén, amikor testközelben megismerkedhetünk a színészekkel, velük együtt rophatjuk a színpadon, és énekelhetjük a jól ismert slágereket, Waterloo és Mamma Mia. Meg kell mondanom, nem tudtam még megfejteni, hogy a táncoslány az előadás elején, illetve a rudakra illesztett gömbökkel táncoló táncosoknak mi funkciójuk lehetett.... Talán Donna múltba való visszatérés....talán Sophie alteregójának megjelenése... Nem tudom, ezen még lesz lehetőségem gondolkodni... :)
Szereplők
Donna Sheridan alakítója, Kováts Kriszta volt, pompás beleélést tanúsított. Nekem nagyon tetszett, a különös a hangja, olyan fátyolos, olyan, mintha sokat cigizett volna, nem tudom. Szóval, érdekes hangszínnel rendelkezik, nem hétköznapi, egyből felismered, ha meghallod. Szerepe szerint egy gyermekét egyedül nevelő erős nő, ugyanakkor csupa szív anyuka is. Hatalmasat énekelt a Győztes mindent visz című szám alatt. Egyfajta kegyelemdöfés volt Sasvári karakterének.
Sasvári Sándor - a kinézete miatt is kicsit furcsa számomra gondolok itt a mély kontrasztra: nem tudom megszokni, elfogadni, mélyen ellentétben áll egymással a sötét, napbarnított bőrszíne, ezüstös hajával és világos öltözékével. Hangilag erős volt, de lehet a kihangosítás kicsit ráerősített. Nem tudom. Szimpatikus és aranyos volt, ahogy a színpadi össztáncnál a gyerekekkel körülvette magát és velük együtt táncolt.
Weil Róbert és Hajdú Steve szereplését egy kalap alá veszem. Ott voltak viccesek, ahol kellett, ott voltak komolyak, ahol az a helyét megkívánta. Persze Steve, amikor megtudta, hogy Donna a nénikéjét ápolta és Sofie róla lett elnevezve, erősen elgondolkozott az apaság tényén...Vagyis inkább felfoghatatlannak tartotta, teljesen kiborult. Már-már azt hittem, hogy le fog fordulni a színpadról.
Détár Enikő és Sári Éva: Konkrétan nem volt velük gond. Míg az előbbi három sikeres válást tudhat maga mögött, ugyanakkor a férfivadászatról sem mondott le. Ugyanez igaz az utóbbi hölgyeményre is. Ő egy kevésbé dundi alkat, mert váltótársai, emellett nem okozott gondot neki sem az éneklés, sem a tánc, sem a játék.
Muri Enikő: Fenntartásaim voltak vele szemben, sőt ellenszenvem. Ámbár két rossz közül akkor már inkább őt választom, kellemesen csalódtam. Jó volt a játéka, hangilag sem találtam kivetnivalót benne, anya-lánya közötti kapcsolat jól működött, valamint ahogy az apajelöltekkel próbált kialakítani egy bensőséges viszonyt. Persze miután irányíthatatlanná (kezelhetetlenné, túlnőtt rajta a probléma) vált a szituáció, ő is felfogta, hogy nem élhet álomvilágban... Az utolsó jelenetet szépen fejezte be, amikor hátrapillantott a csónakban, az valahogy megmaradt bennem, meg amikor az apajelöltekkel közösen énekelt.
Kiss Ernő Zsolt: Nem sokat láttam belőle. Inkább egy mellékfigura volt, hangilag sem bűvölt el, viszont egyértelműen övé volt a békalábas jelenet a strandon. Először féltem úgy, hogy lerepül róla a talp és fejbe kólint...mi lesz akkor? Amúgy látványra sem volt utolsó. A filmmel ellentétben áll a férfia, csinos magas férfias kinézete.
Kiss Ernő Zsolt: Nem sokat láttam belőle. Inkább egy mellékfigura volt, hangilag sem bűvölt el, viszont egyértelműen övé volt a békalábas jelenet a strandon. Először féltem úgy, hogy lerepül róla a talp és fejbe kólint...mi lesz akkor? Amúgy látványra sem volt utolsó. A filmmel ellentétben áll a férfia, csinos magas férfias kinézete.
A két barátnő / a két helyi pincérfiú: Az én olvasatomban, ők inkább töltelék szereplőket jelentettek. Fontos és kiemelkedő jelentőségük nem igazán volt. Csak tipikus lányt (kivétel van, de itt: bulizós - fiúzós alkat) és tipikus fiút (sajátos nyelvtudással próbálták lenyűgözni a nőket) jelenítettek meg.
Díszlet
A díszlet az egyszerű, vetítéstechnika és pár apróbb épület megjelentetésével dolgoznak, ami nem jelent feltétlenül rosszat. Sőt, ötletesen kihasználták a teret és egy valódi show-t kreáltak a színpadra.
Zene
Nyilván ABBA. Nyilván minden slágert felhasználtak. nem is akárhogy! A szöveget illetően, bravúros fordítást végeztek, olyan jók voltak, hogy rögtön meg lehetett kedvelni őket. Azt gondoltam zavaró lesz, hogy magyarul hangzik el, de semmi hiányosságom nem volt, sőt esetenként egy-egy dallam már magyarul is berögzült. Különösen igaz ez a Man of the midnight-ra vagy a Dancing queen-re. Az utóbbinál, jó volt nagyon a gondolat, hogy Istennőt mondjanak az eredeti jelentés helyett, teljesen odaillő volt (hiszen Donna-át a barátnők éppen vigasztalták).
Jelmezek
Napjainkban játszódik, a kinézet ehhez idomul. Forró és mediterrán hangulatban lenge ruházatban táncoltak a szereplők. Ugyanakkor feltűnt, hogy a nők neccharisnyát (szinte alig, főleg, akik hátrébb ültek a nézőtéren észrevehetetlen számukra) viseltek, pedig ha igazinak akarják történetet beállítani, a nagy hőségben tuti nem vennék fel harisnyát, még rövid nadrágra sem, valamint fürdőruhára sem.
Koreográfia
Megjelennek a tipikus görög mentalitást visszaadó momentumok, pl. a zorba. Ez az első felvonás végén tapasztalható. Már-már tornádószerű söpör végig a színpadon, magával ragadó... és főleg szédítő hatást kelt. Hihetetlenül dinamikus az egész előadás, szinte egy pillanatra nincs megállás, igaz ez főleg a tömeg jelenetekre. Jól megoldott.
Pár videó (nem tőlem másoktól - Youtube-ról)
Pár saját fotóm:
Fuuuh, frenetikus! Egyszerűen lenyűgöző előadás volt. Én ugyan most nem mentem fel a színpadra a végén, inkább ülve szemléltem az összesereglett embereket a színpadon. A filmet sosem láttam, ha belekezdtem, egy idő után beleuntam, és nem tudtam végignézni, viszont maga az előadás hihetetlenül van jól megalkotva. Jelentek közül, a Köszönöm a zenét tetszett, ahogy összemelegedett az apákkal Sophie, meg a békatalpas táncolás, ezek voltak a "legmegindítóbb" pillanatok, de a többit is egészen nyugodtan kiemelhetném. Azt is láttam, h kórus/tánckarban sok olyan művész van, akik jelentősebb szerepeket is megformáltak, de itt "némaleventék" voltak. Mindenképpen érdemes utána járni, próbálkozni a jegyszerzéssel, mivel ez a produkció megéri, hogy elmenj rá és bulizz egy jó nagyot. Garantált erre a szereplőgárda (úgy tudom, mindegyikkel fantasztikus) és a zene, a hangulat! :)
Mondanivalója nincs, értelme nincs. Ez csak egy bulis darab, a zenéje miatt felkapott, hiszen ki ne szeretné a svéd együttes dalait? Csak a szórakoztatás a darab célja, amit teljesen helytállóan meg is csinál.
Mondanivalója nincs, értelme nincs. Ez csak egy bulis darab, a zenéje miatt felkapott, hiszen ki ne szeretné a svéd együttes dalait? Csak a szórakoztatás a darab célja, amit teljesen helytállóan meg is csinál.
Ha sikerül többször is összehozni, az már siker,
garantáltan egy boldog embernek gondolhatod magadat!
