Sajátos filozofia az alkoholizmusrol

 2024.szept.26. 19.00, Belvárosi Színház

Még egy kört mindenkinek 

 

Négy pedagógus alkohol-kísérletéről szól a darab. Van, aki bátorságot merít belőle, van, aki könnyedebben tart órát, de van, aki túltolja a biciklit...

Első alkalommal én is a bódító bor hatása alatt álltam, így nem tudtam a darabot színjózanul, teljes figyelemmel követni...ezért gondoltam, hogy másodszorra a darab anyaszínházában nézem meg a kolleginával, aki rajongott a műért. Nem jött el velem végül, így más beugrott a helyére.

A történet vicces, amikor teljesen elvesztik a józan eszüket, hülyén tancolnak, majd a kocsmában támasztják a pultot. Inni, igazan nem teszik csak felemelik az üres poharat és az ízlelést követő hangeffekt hagyja el a szájukat. Nagy korsó sört a darab végén isszák meg, amikor már a 4. társuk nem csatlakozhat a csapathoz.

Tanórákon veszünk részt, az is nagyon jó. 1x becsapnak minket történelem órán, ahol alkoholhoz, családi kötelékek és viselkedés alapján Hitlert szavazzuk meg a legszimpatikusabb figurának... tesi órán meg leszünk mozgatva, már akit eltalál a pattogó labda. Örüljünk neki, hogy mi nem leszünk kiszemelve, nem úgy, mint a kis szemüveges...

Az is vicces volt, hogy a közönségnek is megmutatták, körbevitték az adott, fogyasztásra ítélt üveget...

Mindegyik karakternek a családi hátteréről kapunk információmorzsát. Az alkoholtól időnként javult a helyzet.

Emberi: igazán az volt, amikor a tök részeg tornatanárt hazakíséri a töri tanár, nehogy a tanári megbeszélésen kiderüljön, hogy ivott. Nem is kicsit. A kísérő gondoskodik a mámoros állapotú társáról és annak idős kutyájáról. Reggel még beszélgetnek egy röpkét, de az elválásuk alapján, ami a tesi tanárt illeti, nem sok jóval kecsegtet a továbbiakban...aztán ki is derül az érettségi napján, hogy az ivászatot képtelen volt abbahagyni, vízbe fulladt...

 

További infok itt: https://port.hu/adatlap/szindarab/szinhaz/meg-egy-kort-mindenkinek/directing-45470 

A képek forrása: az Orlai Produkció által készítve. 

 Darabmentés:

Igaz, hogy mindannyian fél ezreléknyi véralkoholhiánnyal születünk? Legalábbis ezt állítja egy híres pszichiáter merész feltevése. Négy jó barát, akik kicsit mintha elveszítették volna ifjúi lelkesedésüket és lendületüket, erre alapozva kezdenek kísérletbe. Megpróbálnak úgy élni, dolgozni és szórakozni, hogy ez a bizonyos fél ezrelék soha ne hiányozzon. De vajon ez a megoldás a régi kedv és vidámság visszaszerzésére?

A hatalmas sikerű dán film alapján készült színdarab nagy beleérzéssel és humorral szembesít bennünket azzal, milyen eufóriával és milyen fájdalmakkal jár, ha az ember megpróbálja elengedni a kontrollt.

A film elnyerte az összes jelentős európai és tengerentúli díjat, köztük a legjobb külföldi filmnek járó Oscart (2021).

Plakáttervező: Csáfordi László

A(z) Orlai Produkciós Iroda és Városmajori Szabadtéri Színpad előadása

 

 Nyári programok

Az idén bevállaltam, munkatársam javaslatára, hogy nézzek meg vele szabadtéri előadásokat, ezúttal a számomra még ismeretlen Városmajori Szabadtéri Színpadon.

A látogatás első alkalommal kudarcba fulladt, ami a jegyszerzést illeti, második alkalommal meg a pénztárban túlságosan sokat tököltek...

A darabok: Még egy kört mindenkinek (Belvárosi Színház), link: https://varosmajoriszinpad.hu/eloadasok/meg-egy-kort-mindenkinek/ 

Bármi lehetséges, ha elég erősen gondolsz rá (Loupe Színházi Társulás), link: https://loupe.hu/repertoar/barmi_lehetseges

Az "alkoholista" előadás kellemes és szórakoztató kikapcsolódást nyújtott egyik nyári esténken. A másik már tragikusabb volt megélni és átélni is, azt, amit a színpadon szereplők érzelmeket bemutatták...

Thomas Vinterberg - Tobias Lindholm: MÉG EGY KÖRT MINDENKINEK

Igaz, hogy mindannyian fél ezreléknyi véralkoholhiánnyal születünk? Legalábbis ezt állítja egy híres pszichiáter merész feltevése. Négy jó barát, akik kicsit mintha elveszítették volna ifjúi lelkesedésüket és lendületüket, erre alapozva kezdenek kísérletbe. Megpróbálnak úgy élni, dolgozni és szórakozni, hogy ez a bizonyos fél ezrelék soha ne hiányozzon. De vajon ez a megoldás a régi kedv és vidámság visszaszerzésére?  A hatalmas sikerű dán film alapján készült színdarab nagy beleérzéssel és humorral szembesít bennünket azzal, milyen eufóriával és milyen fájdalmakkal jár, ha az ember megpróbálja elengedni a kontrollt. Az előadás 2023-ban az Orlai Produkciós Irodával koprodukcióban jött létre és a Városmajori Szabadtéri Színpadon került bemutatásra.  A film elnyerte az összes jelentős európai és tengerentúli díjat, köztük a legjobb külföldi filmnek járó Oscart (2021).  

Az előadás hossza 100 perc, szünet nélkül.

ALKOTÓK:  

Nikolaj – filozófiatanár: Schruff Milán 
Tommy – tornatanár: Epres Attila 
Martin – történelemtanár: Király Attila 
Peter – zenetanár: Debreczeny Csaba  
Díszlet: Zöldy Z Gergely 
Jelmez: Pető Kata 
Mozgás: Bodor Johanna 
Zene: Furák Péter 
Plakáttervező: Csáfordi László 
A rendező munkatársa: Dicső Dorka  
Rendező: Paczolay Béla Producer: Orlai Tibor

 

 

 BÁRMI LEHETSÉGES, HA ELÉG ERŐSEN GONDOLSZ RÁ

 Különbözőbbek talán nem is lehetnének, Alex és Rupert között mégis minden magától értetődően alakul – ami a lényeget illeti. De mi történik akkor, ha pont ott kap sebet egy kapcsolat, ami az egyik leglényegibb? Hogyan lehet feldolgozni egy újszülött gyermek elvesztését? Cordelia O’Neill néhol szívmelengető, máskor szívfacsaró kétszereplőse biztos kézzel vezet végig bennünket egy nagy megpróbáltatás elé állított párkapcsolat lentjein és fentjein. Megingathatatlan arányérzékkel vegyít egymásba humort és megrendülést, gyászt és életigenlést. Mint aki maga is járt azon a tájon, amelyről mesél, s akinek épp ezért készek vagyunk elhinni: lehetséges a visszatérés. Mint bármi. Csak elég erősen kell rá gondolni.  Cordelia O’Neill szövegét 2021 szeptemberében mutatták be Londonban, 2022-ben pedig elnyerte az Off West End Awardson a legjobb új színdarabért járó díjat.  

Az előadás hossza 105 perc, szünet nélkül. 

ALKOTÓK:

Játsszák: Sodró Eliza, Rusznák András

Zeneszerző: Farkas Virág ‘Zazie’
Dramaturg: Sándor Júlia
Látványtervező: Fekete Anna
Látványasszisztens: Kaszás Nina
Koreográfus: Molnár G. Nóra
Fordította: Horváth János Antal
A rendező munkatársa: Fazekas Anna

Rendező: Horváth János Antal

Az egyfelvonásos előadások hete, 04.26. és 04.29. - 1. rész

 Teljesen idegen

A Játékszínben most először fordult elő, hogy egyedül megyek, kíséret nélkül...Mégis a lehető legrosszabb érzés, a magány, az egyedüllét vett körbe...ami ez idáig távolról elkerült a valódi színházakban... de... Feltétlenül szükséges a társas kapcsolat? Nem lehet csak úgy menni egyedül, hogy nem érzed a magányt? Mert velem most ez történt, x év után derengett fel bennem ez a furcsa utálatos érzés.... bár, lehet közrejátszott, hogy maga az előadás is párokról szól...majdnem teljesen...ugyanis van egy kivétel!

Ami a bajom volt: nem kívántak jó szórakozást, a ruhatáros savanyú uborka fejet vágott és az ülésemről való érdeklődésemet se úgy válaszolta meg, ahogyan kellett volna...ezzel szemben persze a közönség kedvesebb volt, senki nem hisztizett be, hogy későn értem a nézőtéri helyemhez, minden rögvest felállt, és beengedtek az erkély 1. sor, 14-es székéhez (amit a jövőben elfogok kerülni, kicsit kitakar ezt-azt...a jobb oldalt, így nem láttam, az ajtóból, amikor a vendégek búcsúztak, mit műveltek, pedig ott is volt vicces jelenet...)...nem volt üdítő az sem, hogy szerelmespárok ültek mellettem...idegesítenek...nem, és köszönöm nem kérek férfi társaságból, mert azt követelik, hogy legyek csinos, feszüljek meg. Nem áll szándékomban. Ha színházba vagy mondjuk olyanba, mint a Játékszín egy színháznak nevezett helységbe megyek, szeretném magamat összkomfortosan érezni, boldogan, vidáman és kiegyensúlyozottan...a darab figyelemmel követése alatt, azért időnként a kényelmetlen érzések elfogtak... remélem következő alkalommal nem fogok ilyesmit tapasztalni...az biztos, hogy majd még beszélnem kell velük, ha ugyan veszek még ide jegyet - hogy alapvető udvariasságot megtehetnének...amúgy is a Csonka András-féle ügy, mindig a Játékszín sötét múltjához fog tartozni...

DE A DARABRÓL

Link: https://www.jatekszin.hu/eloadasok/teljesen-idegenek/

Szerző: Paolo Genovese

TELJESEN IDEGENEK

Keserédes komédia

Eva DOBÓ KATA
Rocco KOLOVRATNIK KRISZTIÁN
Carlotta LÉVAY VIKTÓRIA
Lele DEBRECZENY CSABA
Bianca ERDÉLYI TIMEA
Cosimo MAKRANCZI ZALÁN
Peppe NAGY SÁNDOR

Díszlet- és jelmeztervező: Kovács Yvette Alida
Dramaturg: Lőkös Ildikó
Fordította: Sediánszky Nóra
Zeneszerző: Gulyás Levente
Ügyelő: Kis-Kádi Judit / Gáncs Nikolasz
Súgó: Sajben Anita / Dobos Erika
Rendezőasszisztens: Petyi János

Rendező: CZUKOR BALÁZS

Különös játékot talál ki egy baráti társaság: bárkinek megszólal a telefonja, képes vagy szöveges üzenetet kap, együtt hallgatják, olvassák, nézik… A hétköznapi estén váratlan titkok pattannak föl, évtizedes szövetségek kapcsai kezdenek kilazulni… Pedig eddig úgy gondolták, jól ismerik egymást – ám lassanként elszabadul a pokol…

Paolo Genovese 2016-os filmje szinte percek alatt hódította meg Európa mozijait, sőt több országban a helyi remake-jét is leforgatták. A görög, spanyol, török, francia, mexikói, koreai, kínai változat mellett a magyar is elkészült. Most pedig végre színpadon is látható ez a furcsa, egyszerre vicces és drámai történet, Magyarországon először a Játékszínben.

Bemutató: 2019. november 23.

Az előadás hossza 1 óra 50 perc, szünet nélkül

A darabot annak idején azért választottam, mert nem volt benne szünet. Nem érzem jól magam itt a szünetben, főként, amióta láttam, hogy a kics térben mennyire összenyomorognak az emberek...a büfében például...

 Dobó Katát beugrásáért vagyis első alkalommal való szerepléséért kollégái is tapssal jutalmazták. 

Különös titkokra derül fény, és sajnos, amilyen jól indul az este hangulata, a baráti találkozó végén az egykor, toleráns, mindenkit elfogadó emberek társasága megbomlik, a "fekete dobozok" által kiadott titkok világosságra kerülnek, és elrondítják a szép estét... barátságok, szerelmi kapcsolatok mennek tönkre...kivéve talán egyet, de lehet az is bajban van, csak jól sikerült leplezni... hívom fel a figyelmet, Rocco vagyis Kolovratnik Krisztián utolsó jelenetére, amiben elégedetten borozgat magában az asztalnál, és bújja telefonját, mint akinek van titkolnivalója, de szerencsére erre nem derül fény...

Mindenkineki van titka, és ezekre fény derül. Aki megakarja nézni tovább ne olvassa SPOILER jön!

Eva: az est háziasszonya, tekinthető a darab főszereplőjének. Agysebész a foglalkozása; férjével már nem olyan szerelmes a kapcsolata, inkább megállapodásos... lányával nem a legjobb a viszonya; férjét megcsalja az egyik vendéggel, amikor kiderül, hogy a férfi a fülbevalót neki ajándékozta és nem a feleségének...

Rocco: vidám és humoros, életre való karakter. Eva férje. Plasztikai sebész a foglalkozása; féltékeny apósára, aki nem ismeri el őt, mint kiváló szakembert, egyik hívásból derül ki; elfogadó, mert nem háborodott fel, amikor egyik barátjukról kiderül, hogy meleg...; igazi szülői mintakép - a lányával való telefonhívás és kapcsolat alapján; próbálja menteni a házasságát, terápiára jár; neki is van titka, de erre nem derül fény, még a darab végén sem... ("A buzik azt hiszik, hogy körülöttük mindenki buzi") - volt pár frappáns beszólása, meg főleg, amikor a játékba belekezdtek, egyik vendéget megviccelte, ismeretlen telefonról felhívta, és eljátszotta, hogy pihegő, szerelmes nő...

Carlotta: nem tudom meghatározni, hogy ő mivel is foglalkozik... ő hozza a tiramisùt az esti partihoz (maszkarponéból)... szeret inni, le is részegedik az este folyamán... a telefonhívások (holott a férje és a meleg srác kicserélik a telefonjukat) mélyen felzaklatják, és végül bevallja, hogy a férje vitte el a balhét, amikor elütöttek egy embert...ezért a férj kerül majd bíróság elé (jogsijáról szó esik, hogy bevonták). A nő attól tartott, hogy börtönt kap, nem látja a gyerekeit felnőni... tőle eredezik a Windows-Apple számítógépek összehasonlítása és nemesítése, vagyis a Windows egy programot tud magán futtatni, ezért férfi; az Apple meg sok mindenre tud figyelni, viszont drága és nem kompatibilis más formátumokkal...(ez amúgy a végén viccesbe jön ki). A legkisebb, legfiatalabb, aki egyedül nem viselt tűsarkút az előadásban, Bianca-t támogatja, amikor fény derül az ő megcsalatására... Megmutatta, hogy bugyit visel, és volt egy férfi, akit a közösségi felületről ismer és őt is felhívják, hogy találkozna vele...persze Eva játssza el, Carlotta-át. A darab végére kikészül.

Lele, Carlotta férje, ügyvéd, de saját ügyében nem képviseli magát. Elsőként bukik ki, hogy részt kell vennie a játékban, és a telefonját direkt képernyővel lefelé tartja az asztalon (ami mindennapos szokása), étkezések szünetében, az erkélyen, félre hívja a meleg barátot, hogy falazzon neki, mivel telefonjaik hasonlóak, hazudja azt, hogy a meztelen fotó, amit naponta a szeretőjétől kap SMS-ben, az neki szól... vonakodva bár, de belemegy, csak elfelejti tájékoztatni Lele-t, hogy neki is van egy roppant kínos titka... Lele nem bukik le, csak később, amikor már elérték a legrosszabbat is...akkor derül ki, hogy kicserélték a telefonjukat egymás között, de a képnek már nincs jelentősége... Lele házassága már nem működik túl jól, a férj gyakran megszólja a nőt, hogy sokat ivott az este folyamán... poénokat ő is szórta rendesen. Az, hogy az édesanyját, aki a közös fészkükben lakik a feleség ki akarja tenni egy idősek otthonába, mélyen megbántja, kiderül a nőnek a mobilon jött üzenetéből... a többiek pedig próbálnak jó példákat felhozni, hogy van, aki valóban ott megtalálta számítását, de Lele erről hallani se akar... 

Bianca: Cosimo felesége, a legfiatalabb tagja a csapatnak, naivka, nagyon szerelmes a férjébe. Később bevallja, hogy a mostani látszott a férje generálta, ugyanis nem akart saját akaratból sem férjet, sem gyereket, nem tudja milyen lenne anya szerepben... a vendéglátás alatt mindent elhisz, meg is tréfálják, hogy nem fogadták be a bizalmi körbe... szereti férjét, és mindvégig bizonyítja is, amikor rá terelődik egy extől kapott furcsa SMS kapcsán...felhívja azt, és bebizonyítja, hogy férjéhez hűséges. Ő is életvidám karakter, érdeklődve figyeli az esthez hozzátartozó holdfogyatkozás-szemlélést...készít fotót, sőt amikor a jelenség valóban végbemegy, pont akkor kapja az előbb említett gyanús üzeneteket... szelíd és pironkodó, bevallja, hogy férjével próbálkoznak a családalapítással... a gyerekről, vallásról határozott véleményt fogalmazó Peppe-vel éles vitát folytatnak... Bianca összetörik, ahogy fény derül férje megcsalja, holott kezdetben bizalmat szavazott a taxis férjének diszpécserének...ez hiba volt... ugyanis a nő felhívja őket az este, és elárulja, hogy terhes....Bianca pedig később a fürdőszobában gubbasztva a hír miatt, kap az anyósától hívást, és az gratulál neki a gyerekhez...mivel úgy vallja be a dolgot, hogy az anyós fia apuka lesz... a dühkitörését követően (szinte kilóg az ablakból és artikulálatlan hangon zengi fájdalmát, miközben Carlotta vigasztalni próbálja...) megjelenik az amerikai konyhás nappaliban (ami a helyszín) és a gyűrűjét a borospohárba ejti, mintegy lezárva a házasságát... férje utána rohan a gyűrűvel...ők így távoznak a színről...

Cosimo: Bianca férje, és úgy tűnik nagyon boldog feleségével, ám idővel kiderül, hogy több nővel is megcsalja, többek között azzal, akinek bizalmat szavazott, a diszpécserrel. Cosimo egyébként taxis, jellemét tekintve könnyen haragra gerjed. Az se tetszett neki, hogy az egyik barátról kiderült, hogy meleg...szerinte alap, hogy tudnia kellett volna erről, mert így nincs tisztában a barátja identitásával... számomra talán legkellemetlenebb figura, igyekszik viccesnek mutatkozni, de a "fellángolásai" miatt kevésbé szimpatikus.

Peppe: állítólag jár egy Lucia nevű lánnyal...állítólag nincsen titkai... állítólag nem meleg... de az est folyamán fény derül erre... plank-olásra is jut idő, mert egy olyan applikációt töltött le a mobiljára, amivel többet mozog... nem hisz az idealizált család normjában és nem vallásos...

A darab érdekes, ajánlom, nem kimagasló, de nem is rettenetes. A filmet is érdemes elővenni, szerény személyem is megfogja majd egyszer nézni...

Remegő térdekkel várva....II. Szerelmes Shakespeare! - Élménybeszámoló!

Előzetes ráhangolódás: 

http://phantomvizio.blogspot.hu/2017/06/remego-terdekkel-varva-jon-madach.html

Kedves Olvasók!

Nagy örömmel írom e sorokat, elérkezett az idő, hogy véleményt fogalmazzak a Szerelmes Shakespeare-ről! :)

Előzmények:

Amikor anno a Madách honlapján megnéztem az új évad várható bemutatóit, és megláttam ezt a címet, nem igazán voltam elragadtatva. Évek óta arra várok, hogy a színház bemutassa a Fantom2-öt, de minden évben sajnos csalódnom kell. Persze ez nem tántorított el attól, hogy ne látogassam kedvenc teátrumomat. No, meg persze sok olyan előadást "teremtettek", amik vonzóvá teszik számomra a Madáchot. Az újdonságnak filmalapja is volt, tehát utánanéztem a történetének, milyen díjakat nyert. De nem igazán tudtam hova tenni magamban, egyáltalán meg akarom-e majd nézni? Végül úgy döntöttem nem lehet rossz, remélem valamikor összejön és megcsodálhatom... Ekkor még nem tudtam, hogy prózai előadásként kerül terítékre, aminek végül is nem látta semmi sem a kárát, sőt ez egy nagy előnye is ez a darabnak - majd elmondom miért! :) Egykori évfolyamtársamban felfedeztem a színházfanatikust, így összetudtunk állni, és immáron táncos lábú társaival karöltve, opera- és színháztársként is aktívan járjuk a budapesti művészeti létesítményeket! Lilla, a Bartók TáncTriptichon előadás első szünetében arról tájékoztatott, hogy két darab jegy van az erkély 3. sorában, arra még nem csaptak le. Az időpont pont a két premiert követő 3. játszási alkalmat jelentette, mondtam miért is ne? Úgyhogy késő esti órákban - Miénk volt a győzelem! Lilla állítása szerint a "Két jegy minket várt!". 

No induljon a kifakadás! :)

Időpont: 2017. június 11. vasárárnap, délután 15.00 órától

Helyszín: Madách Színház (Teréz körút)

Előadás: Szerelmes Shakespeare

A darab hossza: 2 és fél óra

Rendező: Szirtes Tamás

Régen voltam úgy elragadtatva Madáchos darabtól (bár ez általában a Fantom hatása - akkor mindig földöntúli állapotban leledzem), mint most. Hol is kezdjem? 

Reneszánsz. Shakespeare. Rómeó és Júlia. Dráma. Vívás. 

Fő ismérvei, egyszerűen megfogott a darab hangulata, Shakespeare kora, a jelmezek, a fantasztikus díszlet. 

A teátrum kitett magáért, nem hiszem, hogy korábban volt olyan nagy volumenű előadásuk, mint ez (esetleg a Fantom - ami a nagy áttörést hozott a színháznak, vagy a Nyomik lehetnek a hatalmas látványvilága végett). 

A szereposztás (kevert gárdát kaptunk, egyébként két szereposztás van)

Will: Nagy Sándor. Viola: Petrik Andrea. Királynő: Kerekes Éva. Wessex: Debreczeny Csaba. Marlowe: Zöld Csaba. Henslowe: Szerednyey Béla. Ned / Mercutio: Nagy Balázs. 

Burbage: Magyar Attila. Dajka: Sáfár Mónika. Fennyman: Barát Attila. Tilney: Kőrösi András. Webster: Szemennyei János. Ralph / Dajka: Székhelyi József. Sam / Júlia: Gábor Márkó. 

Sir Robert: Sándor Dávid. Wabash: Galbenisz Tomasz. Lambert / Tybalt / Peter: Fejszés Attila. Adam / Valentine / Benvolio: Sánta László. Frees / Capuletné / Csónakos: Ömböli Pál. 

Quickly Asszony / Sír Robert neje: Bajza Viktória. Kate: Tóth Angelika. 

Molly: Bartha Alexandra. 

Valamint: Berényi Dávid, Kiss Ernő Zsolt, Miskovics Róbert, Nagy Attila. Énekegyüttes: Bárány Péter, Borbély Richárd, Fellegi Lénárd, Vadász Gábor.

A történet: 

Shakespeare alkotói válságban szenved, tulajdonképpen próbálja megírni a Rómeó és Júlia drámáját, amit kezdetben vígjátéknak tervez, és természetesen teljesen más címe is van: Rómeó és Etel, kalózkodásról is szó van benne. Eredetileg a tengerre képzeli a darabot, és Rómeó nem egy veronai nemes fia, hanem egy kalóz.... A történet végső formájához nagyban hozzájárul Viola feltűnése, aki múzsája lesz az angol költőnek, és akihez egy tiltott viszony fűzi. Viola amúgy imádja a színházat, csak akkoriban férfiak játszhattak, nőknek tilos volt, ezért fiúnak öltözik be, ám Shakespeare idővel értesül erről, korábban a bálon a női megfelelőjébe már beleszeretett... Mindenesetre a nagy dráma létrejöttében és egy új (Vízkereszt vagy amit akartok!) megalkotásában segíti a nő a színháznak élő férfit. 

A szereplőket egyenként nem méltatom, de  az összképről való benyomásomat igen. Nos, mindenki rendesen odatette magát, a szerepeket szépen hozták, rendkívülien jól hangsúlyoztak, finom gesztusokat, szép jeleneteket láthattunk. Elejtett vicces fricskák, kissé malacos stílust jelentő kiszólásokat is egyaránt díjazta a közönség. Felépített karakterek jók, csak a nevekkel lehetünk gondban, én is elveszítettem a fonalat, amikor meghalt Marlow - és mindenki le volt törve, de a névmemória rossz, ezért pár másodpercig nem jutott eszembe, hogy kire is gondoltak.


Legjobb jelentek:
- Mindenképpen fontos megjegyezni, ahogy egy furcsa címből és ötletből kialakul a későbbi legendás előadás, a Rómeó és Júlia. Tehát ez a vonal érdekfeszítő lehet azok számára, akit érdekel a dráma , és szeretik is (amit persze eredetileg más műfajban képzelt a szerző)

- A vívás, és harci jelenetek
- A korabeli táncok
- A színház világ másik oldala vagyis a kulisszák mögött mi zajlik, amikor a darab megy a színpadon? Mit dolgoznak és mivel foglalkoznak a színészkollégák?
- A meghallgatás és a próbák (a humor miatt)

Pár színészről bővebben:

Petrik Andrea új tag volt, új ember a csapatban. Korábbról nem hallottam róla, de az előzetesen publikált fotók alapján nagyon szép, elragadónak volt bemutatva a jelmezeiben. Ő a másik főszereplő. Nos, élőben a hangja borzalmas, markáns, férfias. Talán tökéletes a fiú karakter megformálásához, de nőként kicsit csalódás. Mindenesetre játék szempontjából nagyon jó volt, és Nagy Sanyival fiúként - igen, igen hosszan csókolták egymást. Hmmmm.... :)

Kerekes Éva: Az Ügyes kis hazugságok darabban jelent meg először a Madáchnál, a mostani szerepe viszont mindent elsöpör, vagyis inkább túlszárnyal. Történelmi karaktert formál meg, I. Erzsébet, angol királynőt, aki Stuart Máriát ölette meg, mint ismeretes. Alakjában hangoztatja, hogy "a színházban a kutya a legjobb dolog!". Igazságos jellem, ha feltűnik érdemes rá figyelni, nagy a jelentősége. Érdekes a karakter, nem sok szövegi része van. Uralkodó, ezért minden szavára figyelnek is az emberek.  Kerekes Éva teljesen idomul a valós személy "szépségéhez" is, ezért jobban elhiszem neki a játékát. Mintha magát a királynőt láttam volna magyarul beszélni a színpadon. A jelmeze pedig káprázatos! Kerekes Éva a legideálisabb erre a szerepre (váltótársa Csákányi Eszter, aki egy kissé teltebb és számomra idősebbnek ható királynőt ábrázol)!

A két Csaba (Debreczeny és Zöld) szintén jó választásoknak bizonyultak Szirtes Tanár úr részéről, mert ha ők egy darabban alakítanak, akkor a figurák élnek és "szívből" éreznek. Míg az előbbi a pozitív közléseit faarccal és érzelemmentes módon teszi, megcsillogtatja a vívó képességeit, addig az utóbbi csalafinta arcmimikájával is bizonyítja létezését a darab előrehaladtában, segít Shakespeare-nak, bár végül ő esik áldozatul... 

Ned vagyis a színészóriás karakterét Nagy Balázs interpretálásában láthattuk, aki nem okozott nekünk csalódást, remekül hozta a férfit, akit London egész népe ismer. Részben az ő segítségével alakul át a Rómeó és Júlia. Hajdú Steve inkább valami bohócszerű figura lehet, könnyedebb, vagy egyszerűen ripacs. Hogy vele valaha megnézném-e? Esetleg, de nem őt váltanám le sebtében ebből a csapatból. 

Wesbter, vagyis a csavargó figurára, és ha jó színészt választasz vagyis kapsz, akkor mindenképpen sokat nevethetsz. A mi művészünk, Szemennyei János volt, aki pszichopata figura, legkedvencebb időtöltése a "tragédiázás".... a gyilkolgatást szereti és mindent, amit ezzel kapcsolatba hozható...

Mellék- vagy karakterszereplőnek tekinthető: Galbenisz Tomasz (szabó és dadogó, nagyon aranyos!), Sánta László (pantomimjáték a szereplőválogatáson, kutyával való játszadozás), Barát Attila őrült a patikaárus kalapjának és közben fenyegette a társaságot a pénzzel..., Sándor Dávid kevéske szerepet kapott, Viola apja személyében. 

Az énekegyüttes jelentősége abban teljesedett ki, hogy acapel formában énekeltek egy-egy jelenetnél, vagy a háttérben időnként zenészeket alakítottak. Zeneileg hangsúlyt kapnak, ezért kiemelkedőek. Összekötők és hangulatkeltők. Nagyon örültem, ha a főfavoritot nem is kaphattam meg, legalább a fiatalabb új kedvencemet, Borbély Richárdot láthattam és hallgathattam.

Állatbarát

Akiket megnéznék:

•          Will-Solti Ádám,
•          Viola-Tompos Kátya,
•          Marlowe-Adorjáni Bálint,
•          Dajka-Tóth Enikő,
•          Tilney-Posta Victor.

Prózai darab lévén, eszembe jutott az a régi Madách, ahova nem volt szerencsém ellátogatni, mivel az épület átalakítását követően "szerződtem el" hozzájuk, de szüleim, nagyszüleim elbeszéléseiből, képet kaphattam a múltbeli Madáchról, és pont ez jutott eszembe a vívó jeleneteknél. A Madách visszatért a gyökereihez és nagyon bízom benne, hogy ezt a darabot sokáig fent fogják tartani és sikeres szériát fog befutni, mert egyértelműen megérdemli. Rengeteg befektetett munkát tapasztalhattunk meg, rengetegszer kell mozgatni a díszleteket, minden jelenetnek meg van a fontos pillanata. A darab nem ül le. Még ha színteret is vált. Érdemes hát jegyet szerezni! 

Díszlet

Gyors és könnyen mozgatható elemek jellemzik a színterek háttereit, ugyanakkor látványos és reneszánszi hatást nyújt. Kedvenc nincs, de az összhatás lenyűgöző.

Jelmez

Korhű, és szemkápráztatóak, kedvencnek a királynő ruháját választanám (ami amúgy a tervezőnek is a favoritja), ugyanakkor Viola ruházata is kellemes látványt nyújt, a fiús fiús alakot kölcsönöz neki, míg a lányos jelmezek, lányos, sőt nőies idomait engedik bemutatni.

Állatságbarátságok
Míg az Operaházban ló és szamár vonult a színpadra (Don Quijote), az Operettszínházba szintén lovon érkezett Pintér Tibor az Elfújta a szélben, a Vígszínházban egyetlen kutyus alakította Tottot-t (Óz, a csodák csodája), bár nem volt mindig jelen, addig a Madáchban a kutyák képezik a színpadi csapat kiegészítő, négylábú társait (korábban a Végtelen szerelemben és a L'élek produkciókban Gallusz Niki kis kócos kutyái). A királynő véleménye alapján, a kutya a legjobb a színházban. Íme, két betanított kutyust láthat a közönség, akik váltva szerepelnek az előadásban. A darabban egy előadásban a kutyát szerepeltetik, aki megbarátkozik a királynővel, de a színészekkel nem, így az egyiket fellökik, a másik "csepűrágóról" lerángatják a köpenyt, és nem hajlandóak azt elereszteni. Ugyanakkor nagyon játékosak és hihetetlenül jól betanította őket a mesterük, és a színészekkel is nagyon jóban vannak. :)

Újdonság
A zenés-táncos tapsrend. Rendhagyó, és eleddig sosem látott esszenciáját képezi a darab végének, amikor is a művészek a reneszánszi zenére stílszerűen táncolnak, ahol még a kutyát is eleresztik... :)

Osztálytalálkozó
Ez Nagy Sanyi véleménye, aki arról tájékoztatta a nagyérdeműt egy interjúban, szerinte ez a darab összehozta a színi évfolyamukat. Mégpedig ez az osztály 2001 és 2005 között tanult az akadémián, az Operett, musical színész szakon. Csoporttársak, akik a darabban szerepelnek:  Nagy Sándor, Ömböli Pál, Posta Victor, Szemenyei János, Tompos Kátya és Zöld Csaba.



A darab adatlapja (színlappal, szinopszissal, sőt képeket is lehet látni):

• http://www.madachszinhaz.hu/showinfo.php?id=3474

Galériák:

• http://www.madachszinhaz.hu/photogallery_id.php?AlbumId=485
• http://www.madachszinhaz.hu/photogallery_id.php?AlbumId=483
• http://vivalamusical.hu/galeria/szerelmes-shakespeare-nagy-tompos
• http://vivalamusical.hu/galeria/szerelmes-shakespeare-solti-petrik

(A közölt képeket a Madách oldaláról vettem.)

És a saját képeim:

És a kreatív csapat táblája - újítás a Madáchban!

Az új szereposztást közlő tábla - újítás a Madáchban!

Én a büfében :)

A kezdőkép

Ajánlom? 120 %-osan! 
Mindenképpen meg kell nézni!

Nyomorultak 2.0 - Újratöltve - avagy a bemutató után változások tapasztalása a Les Misérables előadáson

Nyomorult az időjárás, de ennek ellenére egyáltalán nem vagyunk nyomorult állapotban a Madáchban!

Időpont: 2016. október 4 (kedd), este 19.00

Helyszín: Madách színház (Teréz körút)

Újra a Madáchban! Újra egy Les Mis előadáson! Hurrá - hurrá!

Barátnőm még szeptember elején hívott meg, lenne jegye az egyik október eleji előadásra, nyomban örömsikoltások közepette ugrálni kezdtem, mivel sokan kicserélődtek (nem jöttek új szereplők, félreértés ne essék, csak másokkal láttam volna), így más-más művészekkel fogom átélni a darabot! Kell ennél több??? :D

A hangulatról

Az alapozásunk már az előadás megkezdése előtt megtörtént, épphogy beléptünk az aulába. A barátnő unokatestvérétől elbúcsúztunk, aki elkísérte őt. Mivel tömeg volt, belépve a színház aulájában nem láttam őt és a hugit, balról, mivel a jobb oldalon volt található a szereposztás kiírása, ezért rögtön oda koncentráltam, meg akartam nézni, aztán majd csak meg lesz a barátnő kezdésig... :) Persze ő szuggerált, hogy ne nézzem meg a gárdát, mert szereplőváltozás terén nagyon babonás tud lenni.

Egyébiránt ez történt még: kedélyes csevegés, Laklóth Aladár felfedezése a tömegben, tollkérése a szuvenírt árusító hölgytől, várakozás további jegyekért érkező emberekre... közben megcsodáltuk kedvenceinket, a színház "társulatát" (vannak állandó szereplői a teátrumnak, de jobbára azt mondanánk a társaság nagyrésze szabaduszó művész), az erkély/emeleti részlegre felvezető lépcsősor melletti falon. Azt vettük észre, hogy átrendezték... na, ez már tisztára olyan, mint egy hipermarketben, ahol szeretik megtéveszteni az embereket... vidám hangulatban, nevetve adtuk át a holminkat, a szintén mosolygós ruhatáros hölgynek. Tetszett neki, hogy nem vagyunk normálisak... én úgy gondoltam a(és hangot is adtam ennek a véleménynek) az örömteli, felettébb vidám hangulatunk a kocsmadalhoz jelenti az alapozást... :)

Az előadásról
Lassan, de biztosan kialakul bennem a tökéletes szereplőgárda, akiket bármikor/bárkinek nagy örömmel majd ajánlani tudok! /

I think i will have my own dreamcast, but now it is in building, I hope to bring a riport, very soon from the show, to tell you guys who is the best and strongest cast from Les Misérables in Hungary! ;)

Nézzük meg a gárdát (The cast for me today):

Jean Valjean	Zöld Csaba
Javert	Debreczeny Csaba
Enjolras	Sándor Péter
Marius	Solti Ádám
Fantine	Vágó Bernadett
Cosette	Foki Veronika
Eponine	Tóth Andrea
Thénardier	Weil Róbert
Thénardierné	Balogh Anna
Püspök	Csengeri Attila
Gavroche	Draskóczy Balázs
Kis Cosette	Vida Sára
Kis Eponine	Bánsági Petronella

Előző bejegyzésem a 2016. április 16.-i bemutatóról:
http://phantomvizio.blogspot.hu/2016/04/kitort-forradaloma-madach-szinhazban.html

Az első gárdámhoz képest változott szereplők (new actors/actresses this time): Javert, Enjolras, Marius, Fantine, Püspök karakterek. Egyúttal visszaszívom a kijelentéseimet, amelyek arról bátorkodtak tájékoztatni mindenkit, aki a honlapomra látogat, hogy egyes emberekkel nem vagyok hajlandó megnézni a Nyomorultakat. Megváltozott a véleményem, mégis megnézem/megnéztem/és megnézni fogom. :) Úgy jogosabb lesz az ítéletem.

Akiket még vizsgálat alá szeretnék vonni, mert, hogy "ezúttal sem jöttek össze" (i hope to see them one day): Cosette szerepében Tóth Angelikát, Eponine-ként Simon Boglárkát és Thénardier szerepében Nagy Sándort.

Új benyomások / New experiences:

- Valjean, széttépi a börtön éveit jelképező igazolást, és ledobja a zenekari árokba, ahol a karmester vezényelt. A következő pillanatban, virágokról, patakról énekel, azaz másképpen fog élni, jó útra tér,  és a pillanat hevében hirtelen úgy tűnt, mintha a karmester (Kocsák Tibor - aki rendkívülien jól vitte a kart, csodás zenei mámor nyújtottak irányító keze alatt) haját szerette volna összeborzolni, vicces lett volna... :)
- Új benyomásként tartom nyilván, hogy legszívesebben felmentem volna a színpadra és magam vertem volna meg a színészeket, amiért botokkal ütötték Jean Valjean-t, Fantine-t pedig a nők szavakkal és persze fizikailag is bántották... persze tudom, hogy szerep, de kicsit felhúztam magam rajta...
- Javert-hez kapcsolódóan megint egy érdekesség: a két főhős megverekszik, Valjean megüti a rendőrfelügyelőt, aki ettől a falnak (vagyis a díszletelemnek) esik és a kezéből kiejti a botját...ami elgurul, már-már az első sor nézőinek ölébe pottyanna...akik előttünk ültek (biza, a második sorban foglaltunk helyet) megfogták az eszközt, hogy le ne essen a színpadról... erre én a barátnőmnek - kihagyhatatlan poén volt! - "Látod, ha most az első sorban ültünk volna, akkor megfoghattunk volna a botját!" :)))
- Eponine halála előtti pillanat: eldördül egy lövés - és végre úgy ábrázolták ezt a jelenetet, hogy biztosan állítható legyen, az ellenség lőtte le a szerencsétlent (a szereplő mászik fel a barikádon, majd egy tizedsmásodpercre e tevékenységet nem folytatja) - a darab szembe megy a regénnyel, mert a lány a fiút védi, és úgy kap halálos sebet. Ezt sajnálom, hogy nem így oldották meg.

- Javert öngyilkosságát követ el, a férfi a Szajnába veti magát. A bemutatón még nem, de most igen, így beszámolhatók egy apró, ám felettébb logikus és jó ábrázolást mutató mozzanatot a darabból: ahogy a vízbe pottyan a teste és a mélybe elmerül... Ezt egy kivetítővel oldották meg, Így sokkal jobban érzékeltetik a férfi utolsó pillanatait...

Most pedig a számomra új megformálókról

Javert - Debreczeny Csaba
Javert értékrendje nem egyeztethető össze Jean Valjean tetteivel és amit ő képvisel. Számára elviselhetetlen, hogy egy rab megmentette az életét, és adósa maradt a barikádon történt incidens után...Javert pedig mindvégig hű az elveihez, a joghoz, a rendhez. Valjean tette, felborítja az általa eddig tisztán látott rendet, úgy véli nincs tovább. Véget vet életének. Debreczeny Csaba fantasztikusan alakította a rendőrfelügyelőt, keresve sem találnék nála jobbat! Így örömmel kijelenthetem, hogy ő biztosan az álomgárda vagyis a dreamcast Javert-je! Tisztán szólt, nem volt berekedve, nem torokból szólt, nem hörgött. Csodásan alakított mind hangilag, mind játékilag!!! Te jó ég! Elképesztően bravúros volt a játéka, a mimika, az egész megjelenése. Engem megvett!

Enjolras - Sándor Péter
Először is megemelem a kalapomat előtte - mivel a mikróportja nem működött, és saját hangerejével kellett a nézőteret betöltenie... Szegény színész, és egyúttal fogyatékos technikusok! Komolyan mondom, az ország, a főváros egyik legszínvonalasabb teátrumnak a technikai felkészültsége olykor a nullával egyenlő!!! Ez olyan kiábrándító és kiakasztó tud lenni. Szerencsétlen színész... Csak 1 törtmásodpercig volt furcsa Péternek, rögtön folytatta, és igyekezett hallhatóvá lenni mindenki számára. Sajnos, az elején lefolyt baki, a második felonásban is felütötte a fejét... Játék szempontjából számomra, azért nem emelkedett ki Péter, mert a vörös mellényén kívül nem láttam, hogy mi különböztette volna meg a többiektől? Kiemelten ő lenne a vezér. Hangilag viszont tökéletes, hibátlan, és nem szólt hamisan éneke, tiszta volt. Sajnos, e tekintetben Fejszés Attila erősebb volt, dominánsabb. Ezt hiányoltam Sándor játékából. Ha ezen legközelebb javít, hogy valóban elhiggyem a vezetője a forradalmároknak, őt választom a "dreamcast" Enjolras-énak.

Fantine - Vágó Dettike
Az Operettszínházból importált hölgyemény felér egy csodával! Átéléssel, beleéléssel énekelte az Álmodtam egy álmot  - láttam rajta, hogy ő is megkönnyezte a dalt. Olyan hangi kvalitással rendelkezik, amivel Baranyai Annamária (a váltó) sosem. Ez utóbbi művésznő, ha lelke mélyére leásna, sem tudná az eszköztárából azt az odaadást, lány iránti szeretetet előcsalogatni és a nézők elé varázsolni. Vitathatatlan, hogy Dettike játéka és hangja Fantine szerepéhez tökéletesen idomul. Úgyhogy helyt adok az Igazgató úrnak, Szirtes Tamásnak, érdemes volt őt beválogatni a csapatba!Íme, lásd, bemutatom a "dreamcast" Fantine-jét!

Marius - Solti Ádám
Míg a bemutatón azt hittem hangosan felzokogok, addig az "Üres a szék, üres az asztal" dal alatt - most - "csak" inkább szemlélő szerepét töltöttem be. Nem tudtam együtt élni a színésszel. Solti inkább visszaemlékezett a múltra, de a szellemek megjelenésével sem jött át az az érzés, ami akkor tört elő belőlem, amikor Borbély Richárd állt a színpadon vagyis bicegett... Borbély Richárd Marius-a egy érzelmi katarzist idéz elő a nézőben, míg Solti ugyan lehengerlő játék alapján, hangja is szép, addig az érzelmi vonalat nem építi fel meghatóan, mint váltótársa. E hiba ellenére tetszett nagyon, kis bolondosan, szerelmesen, vigyorgó kisfiúként besétál a főhadiszállásra, amikor a többiek forrongó hangulatban várják a híreket, és készülnek az összecsapásra. Eponine halála még érdekes lehet, úgy tűnik, mintha maga sem akarná elhinni, hogy a lány a halálán van, nem tekint rá sokszor, csak ha dal szövegi része Eponine-t felemlíti. Jó volt, csinos fiatalember, így Marius szerepe egyelőre nyitott, úgy gondolom, mindkét fiú érdemes, hogy a "dreamcast"-ba bekerüljön. Kedves Olvasók, rátok bízom. Ígérem, ha bármelyiküket is kapjátok, biztosan nem fogtok csalódni!

Püspök - Csengeri Attila
Jöjjön hát a fekete leves. Sipítoztam, őrjöngtem - ha ez lenne az igazság... De nem az, Csengerit egy ilyen egyszerű szerepben látni meghökkentő volt, és a nullával volt egyenlő. Mint előzőleg írtam, sok kiemelkedő szerepe van, volt és remélhetőleg lesz is, ám a püspök karakter nem neki való. Nem értem, miért fogadta el egyáltalán ezt a szerepet? A püspök éneke az Üres a szék, üres az asztal szám dallama. Mégis a rövidke szövegtartalomba lehetett volna érzelmi többletet beletölteni, tanítást... sajnos, valahogy - a mai divatos kifejezéssel élve - nem jött át. Semmiképpen sem. Ezzel szemben Vikidál Gyula minden mozzanatában tökéletes volt püspöknek, A bemutatón ő volt az, aki először megríkatta a lelkemet. Csengeri szerepformálása nem hatott meg, tapsrendnél is láttam rajta, hogy nem fülik a foga hozzá vagy csupán rosszkedvű volt. De láttam rajta, hogy nem elégedett. Ő püspöknek azért sem jó, mert vannak tények, amik azt alátámasztják, hogy a vezetőség rosszul döntött, ezek a következők lennének: 1. nagyon magas ember, közel 2 méter, 2. a kora alapján nem is lehetne püspök, megöregítik. A "dreamcast" püspöke, így tehát nem mást, mint Vikidál Gyula.

Jean Valjean - Zöld Csaba
Továbbra is kitartok mellette, úgy nem visz rá a lélek, hogy megnézzem Tóth Attilával vagy Miller Zoltánnal, akiről nemrég megtudtam, hogy 10 előadásából csupán 2-ön tette tiszteletét és játszotta végig... Kicsit aranyos ez a hozzáállás... Tehát azt mondom, hogy mindenki a maga Valjean-t találja meg, én nagy szeretettel ajánlom Zöld Csabát! Dreamcast Jean Valjean-ja!

Cosette - Foki Veronika
Bemutatón is ő volt, most is. A karakterrel nem lehet villogni, nincs sok éneklős része, egy pici szólója van, de többségében csak duettekben/csoportban vesz részt, viszont imádom a hajukat. Nekem is kellene ilyen frizura! Tóth Angelikát még megszeretném csodálni, hogy elmondhassam melyik Cosette nyerte el a tetszésemet.

Eponine - Tóth Andrea
Bemutatón, most is. Simon Bogit szeretném egyszer látni, így addig nem tudok dönteni. Vannak jó pillanatai az énekesnőnek, és vannak rosszabbak.

Thénardier házaspár - Weil Róbert és Balogh Anna
Barátnőm (aki már látta x-szer az előadást) szavaival élve, aki még az előadás előtt azt mondta Nagy Sándornak a játéka jó, rögtön véleményt változtatott, a csatornarendszer jeleneténél, Weil Róbert 100 %-osan a jobb, mint a léhűtő kocsmáros. Szerintem is. A váltótársnak túl kedves az arca. Hangja meg már nincs. Balogh Anna is kifejező, nem megy át teljesen komikába, gonosz, de nagyon jó. Velük érdemes megnézni, a dreamcast kocsmáros házaspárja!

A gyerekszereplők nagyon jók voltak ezúttal, kiemelendő Gavroche tehetsége, vagyis Draskóczy Balázs. Kis Cosette-ként Vida Sára folyton mosolygós volt Valjean-nal. Ezek a jelenetek olyan kis szívbe lopakodók. :)


Ensemble
Nagyon együtt volt a csapat, több karaktert is játszottak. Sokan vannak, így őket nehéz lenne felsorolni (honlapon láthatóak), köszönöm nekik is az estét, tetszett az összhang minden mozzanatukban!

Érdekesség a mai előadással kapcsolatban:
Vágó Dettike kapta az Arany kotta díjat, amit minden évben a Viva La musical annak a művésznek ad át, aki kimagaslóan alakít egy-egy szerepet. A Nyomorultak Fantine szerepéért kapta az elismerést, amit valóban kiérdemelt. Engem lehengerelt! (A bíráló bizottsági tagok: Siménfalvy Ágota színművész, és Galambos Attila szövegíró)

Kedvenc dalok:
- A prológus
- Üres a szék, üres az asztal
- Senki már
- Csak rád vár egy szív
- Hallod-e a nép dalát?
- Néhány csepp eső

A "Dreamcast" vagyis az álomszereposztásom mindenképpen a következő lenne (van, ahol képtelen vagyok dönteni a kettő közül, ott mindkettőt nagy bátran merem ajánlani!):

- Jean Valjean: Zöld Csaba

- Javert: Debreczenyi Csaba

- Enjolras: Sándor Péter

- Marius: Borbély Richárd / Solti Ádám

- Fantine: Vágó Dettike

- Cosette: ???

- Eponine: ???

- Thénardier: Weil Róbert

- Thénardierné: Balogh Anna

- Püspök: Vikidál Gyula

Az előadásról: http://www.madachszinhaz.hu/showsyn.php?id=2610
A szereplőgárda: http://www.madachszinhaz.hu/showinfo.php?id=2610
Képek a darabról: http://www.madachszinhaz.hu/showalbum.php?id=2610
Video-összeállítások: http://www.madachszinhaz.hu/showvideo.php?id=2610

Link (Valjean elmeséli Marius-nak egy ember szerencsétlen történetét. Szereplők: Zöld Csaba és Solti Ádám): https://www.youtube.com/watch?v=r3okeVUqWBk

Márciusban lesz legközelebb nagyon remélem, hogy akkor már összejönnek a  hiányzó színművészek, és láthatom az igazi dreamcastot, mert egy különleges előadáshoz egy különleges gárda jár! :))