Az utolsó megtartott előadás a Koronavírus színházak elleni pusztítás kezdete
2020. március 11-et írunk. Szerdai nap volt, és a kormány bejelentette, hogy kötelezi a színházakat a bezárásra. A rendelet éjféltől lép érvénybe, így biztos voltam benne, hogy ezt az előadást még végigvisszük az Erkel csapatával és a közönséggel.
A mosdókban a figyelmeztetés mindenhol kint szerepelt, hogyan kell helyesen kezet mosni. Ekkor még nem kellett maszkban végigülnünk egy darabot.
Laurenzia, egy balett, Melnik Tatiana és Leblanc Gergely táncolták a főbb szerepeket.
Egy kis spanyol falu szerelmespárjáról és közéjük rontó gonosz katona Parancsnokról szólt a darab. Volt benne szerelem, szépség, szomorúság, erőszak és tűzes akarat, amely a leginkább az utolsó jelenetben érződött, hiszen a művészek is tudták ez az utolsó és oda kell tenniük magukat!
Már hirdeti az Operaház soron következő balett bemutatóját
Tavasszal bemutatják az Állami Operaház színpadán Csajkovszkij
szintén egyedülálló és csodálatos művét, a Csipkerózsikát (Sleeping
Beauty)!
Kedvcsinálónak íme a darab képi és zenei világának momentumai:
"PREMIER: CSIPKERÓZSIKA - Április 17-től varázslat az Operaház
színpadán a világhírű koreográfus, Sir Peter Wright színrevitelében. A
Csajkovszkij és Marius Petipa által megalkotott Csipkerózsikát négy
szereposztásban játssza a Magyar Nemzeti Balett, a főszerepekben az
együttes vezető szólistái. A hagyománytisztelő, tradicionális előadás
bár megidézi a balettmese első változatait, a koreográfia azonban már a
mai igényekhez alkalmazkodik. A nyolc előadást Dénes István és Szennai
Kálmán vezényli." Forrás: https://www.facebook.com/Operahaz/videos/10153576010473181/
Időpont: 2015. december 1. (kedd) 19.00 Helyszín: Az Állami Operaház Előadás: Csajkovszkij - A diótörő
Alkotók: Wayne Eagling (koreográfus) / Solymosi Tamás (koreográfus) / Pjotr Iljics Csajkovszkij (Zeneszerző)
Két éve, hogy nem kapok jegyet erre az előadásra. Ugyanis két éve néztem ki magamnak. És azóta, csak a Barbie és a diótörő változaton kellett tengődnöm. Mondhatni az egyetlen olyan Barbie-is film, amit el tudtam fogadni, főként azért, mert a herceget Eriknek hívták. Ez nagyon tetszett. Nos, a meseverziót minden évben megnézem, de vágytam az eredeti operaházi, vagyis balett előadásra is, csakhogy horribilis árakban voltak kaphatóak a jegyek. Az "árszint" ma sem lett kevesebb, nem csökkent, de mégis szert tettem jegyekre, mert már nyáron bebiztosítottam magamat. Összespóroltam a pénzt, úgyhogy végre egy különleges helyen élvezhetem az előadást. Most hétfő van...de pár óra és elkezdődik a karácsonyi mese balett.
Az éjféli előtti misét követően a család haza tér igen impozáns otthonába
Az Operaház vezetősége idén tervezte, hogy újszerűen alkotja meg a darabot, kicsit átalakítják a
- jelmezeket - a díszleteket
- a koreográfiát
A virágok keringője
Ez az előadás, a jelenlegi formában, mint most, csak nemrégiben lett bemutatva (nov. 26.), mondhatni szép, hogypont ebben az évben gondolták, hogy kicsit átalakítják a díszletet, a jelmezeket, a koreográfiát (holott még teljesen a régire vagyok ráhangolódva), szerencsére a zenéjét nem módosították. (Kár, hogy az előző évek verziójával már nem áll módomban összehasonlítani.) Az újonnan bemutatott Diótörő karaktereinek új koreográfiákat találtak ki, néhol ez pozitívabb irányba ment el, pl. a Hópelyhek tánca, vagy rosszabb irányt választottak és a zenével egyáltalán nem voltak összhangban, pl. a Virágok keringője, illetve a fináléban Mária Hercegnő és a Herceg kettőse, egy hosszan kitartott emelésről emlékeznék még meg, ami kimaradt az újból. Ókovács Szilveszter nyilatkozata szerint, azért módosítottak a darabon, hogy lássa a közönség, hogy a táncok bonyolultságát és nehézségi szintjét lehet még egy újabb szintre emelni. Tehát, ebben az értelmezésben, az egy nehéz emelés helyet, több kisebbet kapunk.
Kaphattam ízelítőt a készülő produkció kavalkádjából. Íme, a legfontosabb oldalak a témával kapcsolatban:
Az Operaházat akár az instagrammon is nyomon követhetjük (megígérték, hogy mindig jelentkezni fognak valami aprósággal az eseménnyel kapcsolatban): https://www.instagram.com/operabudapest/
A diótörő elengedhetetlen és hozzátartozik minden évben a Karácsony szellemiségéhez, egy varázslatos mese, a leggyönyörűbb zenével fűszerezve, amit ember valaha megalkotott. Tulajdonképpen az orosz zeneszerző, Csajkovszkij utolsó műve (tv-híradóban hallottam). A művész előszeretettel komponált legendákhoz, mesékhez zenét (pl. Csipkerózsika, Diótörő, Hattyúk tava).
Diótörő és Mária hercegnő
A diótörő története Karácsony estéjén játszódik a történet. A főszereplő kislány egy diótörő babát kap ajándékba. Családi és baráti körben művészek előadnak egy mesét, ami a Diótörőről és az Egérkirályról szól. A kislány vagyis Marika éjszaka álmok gyötrik, amelyek a valóságban életre kelnek: nagy lány lesz, és az unokaöccse (aki tulajdonképpen a Diótörő valamint a Herceg is egyben) kíséretében sok kalandot élnek át, legelsőként megküzdenek az Egérkirállyal és annak csatlósaival, majd a győzelmet követően, egy titokzatos erdőbe mennek, ahol a hópihék tánca kápráztatja el őket. Majd csónakba szállnak, és átszelik a vizeket, találkoznak denevérekkel, majd egy hatalmas palotában, a Herceg palotájában ráleljenek a boldogságra, közben különböző nemzetek táncait megismerhetjük, végül a virágok keringője is színre kerül, befejezésként a főszereplő pár is előadja táncát, majd a lányt elragadja a tömeg. Marika felébred, behívja öccsét a szobájába, elmeséli neki az álmot, majd közösen elbúcsúztatják az unokatestvért.
A szereposztásom: http://opera.hu/musor/megtekint/a-diotoro-2015/eloadas-201512011900/ A jelen, túlfűtött örömömből fakadóan egy előtte-utána állapotot osztok meg, mik voltak a benyomásaim és nézeteim az előadókról korábbi tapasztalatok és információk alapján, illetve mik az új meglátásaim a művészekről, most, hogy átélhettem a darab minden csodálatos percét velük.
Melnik Tatiana vagyis inkább Tanykpayeva Aliya (előtte) A művésznőre nagyon kíváncsi vagyok, ő ugyanis az Operaház új üdvöskéje, nem régiben csatlakozott a társulathoz. Tánctudásáról már a Hattyúk tavában megbizonyosodhatott a közönség, én nem vele láttam, de egyszer talán majd összehozzuk és kiderül, milyen Fehér és Fekete Hattyúként a színpadon. (utána) Nos, úgy tűnik az első szereposztás húzza a lábára a balettcipőt egy meghatározott ideig, mivel a honlapon nem tüntették fel a változást, de tulajdonképpen én már csak örülök ennek a váratlan módosításnak. Ugyanis, a kezdés előtt nem sikerült szereposztást taglaló prospektust szereznem, mivel teljesen abban a hiszemben voltam, hogy azon művészeket fogom látni táncolni, akik ki voltak írva, hiszen eleddig az utolsó pillanatban sosem történt változtatás, ezt elfelejtették tolmácsolni a közönség felé is az internetes portáljukon... Szóval, néztem az előadást, vártam mikor jön Mária hercegnő (első pillantásra azt gondoltam volna, hogy a gyerekeknek előadott balettjátékban résztvevő szereplők lesznek a későbbiekben a főkarakterek - de ez tévedés volt), amikor a kislány elaludt, az álombeli karakterek életre keltek, és megjelent a színen, egy fekete hajú, ázsiai származású lány, aki nem lehetett a várt orosz táncosnő (aki szőke), a kislány felnőtt alakja nem hasonlított gyerekkori énjére, mert más volt a kinézetük. Furcsa volt a felnőtt nő, amikor megláttam, de szívderítő is egyszerre. Nem gondoltam volna, hogy utolsó pillanatban módosítanak a szereplőgárdán. És mégis reménykedtem benne, hogy tényleg változás történt, ám, ezzel a jóleső érzéssel együtt kicsit belül viaskodtam magammal, hiszen a kiírt gárda helyett a lehető legjobbat kaphattam és mégis kicsit átvert az Operaház, mivel ezt titokban tartotta előttem a kezdésig. Ahogy egyre jobban körvonalazódott bennem a felismerés, úgy egyre jobban felvidultam a látványtól. El se tudtam hinni: az első Hattyúhercegnőm visszatért hozzám, vagyis akit a színpadon láthattam, az nem volt más, mint Tanykpayeva Aliya, az októberi Hattyúk tava kiemelkedő Odette és Odilia megformálója! Hihetetlen mód örültem neki, a felismeréstől nagyot dobbant a szívem! A tánctudása most is kifogástalan volt, tökéletes beleélés, káprázatos forgások, és sok mosolygás. Pozitív energia áradt a mozdulataiból, gesztusaiból, az "új" párjával összeillő duót alkottak. Nagyon látványosak voltak a forgásai, ezt szeretem benne, az alakítása is fenomenális volt, ám konkrét bajom csak a kastélyban zajoldó páros tánccal kapcsolatban volt. Nagyon vártam "az emelést", ami végül nem jött el, ezért csalódtam a jelenetben... De a művészre koncentrálok: prímabalerina, Aliya munkásságát nagyra becsülöm, és az elkövetkezendőkben is nyomon fogom követni! Ő számomra a legkülönlegesebb balerina, mert megmutatta milyen Hattyúként "élni, szeretni, szenvedélyesnek lenni, vívódni és végül elválni". Remélem egyszer a való életben is tudok vele pár szót váltani és meggyőződhetek róla, hogy a személyisége a színházon túl is szeretni és csodálnivaló. Nagy örömmel várom, mikor láthatom újra az Operaház vagy az Erkel színház színpadán.
Íme, mire gondoltam az emelést illetően:
Timofeev Dmitry vagyis inkább Leblanc Gergely (előtte) A neve nem ismeretlen számomra, ő volt az első Siegfried hercegem a Hattyúk tavában, és káprázatos párost alkottak Tanykpayeva Aliya-val. Ezúttal nem látom őket együtt. (utána) Gyors névváltozás, és Dmitry-ből hirtelen Leblanc Gergely lett. Az előadás elején azon filozofáltam, milyen sudár, milyen kecses és szép férfiú ez a Dmitry. Nem emlékeztem Dmitry-re pontosan, az emlékeimben hasonló alkatú férfi volt, mint Leblanc. Mindvégig elbűvölve néztem a Diótörő karakterét, szép férfi. Furcsa ezt leírni, mert általában a nők szoktak szépek lenni. Egy férfi legfeljebb erős, biztonságot árasztó külsővel rendelkezhet, de nem mondjuk rá, hogy szép. Leblanc mégis az volt. Hihetetlen módon. Igazi dalia. A felfedezés az első felvonás végén, a tapsrend alatt fogalmazódott meg bennem. A szünetben a jegyszedőtől megszereztem az áhított szereposztást, és valóban a csere tényén túl, végre valahára megkaptunk Leblanc Gergelyt teljes pompájában. Alig tudtam felfogni. A Diótörőben az tetszett, hogy a férfi karakter, nem egy nyálas figura, aki házasságra kell, hogy lépjen a szíve mégsem ver egyik leányért sem, sőt igen melankolikus és tragikus hősnek tekinthető. De a jelen darabban a címszereplő teljesítménye kiemelkedő, szépen táncolt, de erőtlennek is hatott, mivel őt is, mint Aliyát a koreográfia akadályozta abban, hogy valódi tehetségét megmutathassa. Mindenesetre üdítő látvány volt a színpadon, különleges piruettet láthattunk tőle, több fordulatos mozdulatsort a tengelye körül. Összhang és a harmónia, kölcsönös tisztelet, meg volt közte és Aliya között, jól működtek együtt.
Aliya és Gergely - csodás páros voltak!
Szigeti Gábor vagyis inkább Komarov Alekszandr (előtte) A művészről nem hallottam, holott az önéletrajzban számos szerep a nevéhez fűződik, bár nem igazán főszerepek ezek, természetesen ettől még lehet jó, sőt a karakter táncosok mindig nagyon bámulatosan mozognak, kifejező lépéseket hajtanak végre.
(utána) Komarov Alekszandr neve és valós személye lépett este a színpadra. Nem túl nagy a szerepe, viszont szinte folyamatos jelenléte van a történések alatt, de nincs fontos mozdulatsora. Kiemelten a bűvészmutatványokban kell jártasnak lennie, mivel a karakter a kisgyerekek arcára mosolyt csal, de olykor kedvesen elpáholja a kicsiket, ha rossz fát tettek a tűzre vagy Diótörő bábokat tesznek tönkre. Olyan apuka jellegű figura. A karácsonyi ünnepség alatt a gyermekeknek előadja három társával együtt a Diótörő meséjét. Mint mesélő egy hatalmas köpenyt vesz magára, és emögül búj elő a Diótörő, Mária hercegnő és a gonosz Egérkirály. A kalandozások végén ceremóniamesterként és mókamesterként üdvözölhetjük. Nagyon ízléses volt az öltözéke és a frizurája, sajnos többet vele kapcsolatban nem tudok megállapítani.
Cserta József (előtte) munkásságával tavaly júliusban találkozhattam. Akkoriban, ő alakította a középső fivért a Karamazov testvérek produkcióban, az Erkel színházban. (utána) Cserta József neve megmaradt és ő harcolt a címszereplővel. A csata nem igazán látványos, gyermeki szinten megmaradt, bájos és aranyos. Semmi ádáz küzdelem, de a két férfi megverekszik a leányért, aki a kanapén retteg az egerektől, akik mindvégig a farkukat fogták. A karakter kibontakozása csak az első felvonásban kerül színre, utána, ahogy legyőzték a királyt, nincs további szereplése. Teljesen eltűnik a cselekményből. Immáron csak a Herceg/Diótörő és Mária hercegnő útját követhetjük nyomon.
Aliya és Gergely, vagyis Mária és a Diótörő/Herceg az elvarázsolt erdőben
A darabot E.T.A. Hoffman ugyanazon cím alatt publikált művének színpadi, azon belül balett feldolgozása. A zenéjét Csajkovszkij komponálta.
- A hópelyhek tánca (eleddig nem volt fülbemászó, de a darabbeli - színpadi kreációja óta elnyerte a tetszésemet és gyakran dúdolgatom a zenéjét, sírtam rajta, az egész előadásban a legszebb jelenet volt, először belibbennek, folyamatosan érkeznek, mindig több és több hópihe, míg végül a színpadon 26 pelyhecske áll fel, szép volt a két szólózó hópihe hölgy - ilyenkor bánom, hogy nincsen felsorolva a művészek teljes névsora - és maga a befejezés: az távolba távozó, Égbe tovatűnő vonulás)
- A virágok keringője (de csak a zene miatt, mert a koreográfiája eléggé gyatra volt) - itt feleslegesnek éreztem, hogy legyen egy-egy kiemelten megkülönböztetett páros
- Csajkovszkij előszeretettel komponálja bele a darabjaiba más nemzetek jellegzetes zenéjét és táncát (ezúttal: spanyol, indiai, kínai, orosz, francia) (Hattyúk tavánál: nápolyi, görög, spanyol, magyar)
Szállnak a hópihék
Jelmez, díszlet
Az új módosítások többségükben tetszenek, leginkább a hópihék öltözéke változott meg, nincsen a karjukon felesleges kis bojtok. A tánc illeszkedett a zenéhez, nagyon egyben volt az egész kompozíció. A két szólótáncosnak különösen szép, aranyozott mintás jelmeze volt. A virágok keringőjében a táncosok rendszerint rózsaszín, hosszú tütüt viseltek, a két duó táncosnői külön aranyozást viseltek jelmezeiken, kitűnve így a tömegből. A Herceg önmaga lehetett, díszes aranyozott öltözék a fináléban, Diótörőként huszárjelmez, és a kezdetben álarc fedte és kiskarddal hadonászott. Mária hercegnő arannyal díszített jelmeze volt a legszebb, addig egy fehér hálóingben táncolt.
A díszlet tekintetében volt baki is, a függöny az egyik "épületszárnyba" beleakadt, de sikerült gyorsan rendbe hozni. A jelenetek, a színterek gyorsan váltakoznak, a legszebbek: a kis Marika családjának a háza, leginkább kívülről impozáns és szép az ábrázolása. A többi háttér mind megfelelt az adott körülményekhez. Amit hiányoltam az az óriás karácsonyfa volt, amely a palotában újra feltűnik a darab végén...
A hivatalosnak is tekinthető - közösségi oldalon, időközben fel lett tüntetve, miért módosult a szereposztás (Mielőbbi jobbulást kívánok, Dmitry-nek! :) ) azaz a hivatalos tájékoztatás szerint: https://www.facebook.com/HNBC1/posts/10153311362173697
"- december 1.: Timofeev Dmitry betegsége miatt Melnik-Timofeev helyett a Tanykpayeva-Leblanc páros táncolt"
Időpont: 2015. június 29. 18.00-tól Helyszín: Bazilika előtti tér Előadás: Évadzáró gála
A Bazilika előtt került megrendezésre a Gála koncert közvetítése, amelynek lezajlását két nagy kivetítőn követhettük nyomon, így azok, akiknek nem sikerült az Erkelbe jegyet váltania a színvonalas műsorra, elmondhassák, hogy látták a produkciókat.
18.00-tól az Operaház által meghirdetett pályaműveket és tájékoztató kisfilmek megnézésére volt lehetőség...
19.00 után kezdődött a Gála, a házigazda az Operaház igazgatója, Ókovács Szilveszter volt. Átkötő szövegei lényegre törőek voltak, kerülte a felesleges szócsépelést. A Gála érdekessége volt, hogy a színház egyes tagjai kitüntetésben, díjazásban részesülhettek, köztük volt egy újonnan megalapított kamara zenekari díj is. Több kategóriában díjaztak.
A szervezők nagyon kedvesek és segítőkészek voltak, amikor a térre értünk. Az érdekfeszítő, magát az operaház történetét bemutató kisfilmeket jó volt végigtekinteni, sok olyan információval szolgált, amit korábban nem tudtam a zene intézményéről.
A spontán történelem órát követően, kezdődött a gála, aminek programját figyelmesen végigolvastam. A feltüntetett produkciók idén kerültek bemutatásra a színházban, így az újdonságokból kaphattunk ízelítőt.
Sajnos, egy próbán történt véletlen baleset folytán, sérülés következett be. Kikerült a programból, és így az általam hőn várt előadásra nem került sor, helyette viszont sok szépet láthattam-hallhattam, de a Hattyúk tavát még a sok különleges mű közül is rettenetesen hiányoltam. Hiszen ez az a produkció, amit szívből sajnálok, hogy nem láttam még az Operaházban, és tulajdonképpen ezért mentem el a Csillagórára... Végre láthassam egyszer. Ráadásul, a gálán fellépő táncosok magyarok voltak, és a Fekete Hattyú táncát mutatták volna be.... Emiatt csalódott voltam.
A program kimásolva, hátha eltűnik a honlapról (pirossal
jelöltem a díjazottakat):
1. W. A. Mozart: Così fan tutte – Nyitány
2. G. Verdi: Nabucco – Oh, dischiuso è il firmamento (Fenena
áriája a IV. felvonásból) – Vörös Szilvia
3. C. M. von Weber: A bűvös vadász – Nein länger trag ich
nicht die Qualen! (Max áriája az I. felvonásból) – Kovácsházi István
4. Rudi van Dantzig–Toer van Schayk–Pjotr Iljics
Csajkovszkij: A hattyúk tava – Fekete pas de deux a III. felvonásból – Kozmér
Alexandra, Oláh Zoltán
5. G. Bizet: Carmen – Je dis que rien ne m’épouvente
(Micaëla áriája a III. felvonásból) – Létay Kiss Gabriella
6. Leoncavallo: Bajazzók – Vesti la giubba (Canio áriája)
– Fekete Attila
7. P. Mascagni: Parasztbecsület – Voi lo sapete, o mamma
(Santuzza áriája) – Komlósi Ildikó
8. G. Verdi: A trubadúr – Vedi! Le fosche notturne spoglie
(Cigánykórus a II. felvonásból) (énekkar)
SZÜNET
9. Sir Kenneth MacMillan–Jules Massenet–Martin Yates: Manon
– Pas de deux – Felméry Lili, Timofeev Dmitry
10. G. Donizetti: Don Pasquale – Ah, un foco insolito (Don
Pasquale áriája az I. felvonásból) – Szvétek László
11. R. Wagner: A Rajna kincse – Wie alles war (Erda intelme)
– Gál Erika
12. C. Gounod: Faust – Le veau d’or est toujours debout
(Mefisztó rondója a II. felvonásból) – Bretz Gábor és énekkar
13. Goldmark K.: Sába királynője – 'Mein Freund er ist ein
Myrrhenstrauss' (Szulamit áriája az I. felvonásból) – Sümegi Eszter és
énekkar
14. Seregi László–Léo Delibes: Sylvia – Pas de deux a II.
felvonásból – Pap Adrienn, Bakó Máté
15. G. Verdi: Aida – Finálé a II. felvonásból – Fokanov
Anatolij, Cserhalmi Ferenc, Komlósi Ildikó, Sümegi Eszter, Fekete Attila, Rácz
István és az énekkar
Összefoglaló, az est tapasztalatai: Szünetben a
színház előadásairól kaptunk egy csokorra való t,kisebb-nagyobb
összeállításokat, gyermekelőadásoktól kezdve, az ifjúságin át a komolyabb
műfajig bezárólag. Már akkor is keserű érzés volt látni a kedvenc balettomat,
amit nem csodálhattam meg az este. Leginkább a balettek (Sylvia, Manon)
tetszettek a legjobban és a kedvenc énekesem, Bretz Gábor előadása, ámbár
örülök, hogy betekintést nyerhettünk a többi produkcióba is, az újakba és a
régi kedvencekbe.
A programajánlókra reagálva: Úgy gondolom nem jó, ha
egy színház a túlzott modernség felé halad. Előfordulhat, hogy a rendezésnek
köszönhetően teljesen más képet kapunk egy adott műről, mint általában, más
lesz a mondanivalója, mert kiforgatják önmagából. Úgy vélem a szellemiségen, a
jelmezeken sem lenne illő változtatni.
Magam pótolom a kimaradt jelenetet, íme egy régi felvétel a magyar Hattyúk
taváról:
Kiköt a hajó, melynek kapitánya vágyódik egy ifjú asszony szerelme után...
Időpont: 2013. 01. 19. körül, este 18.00 Helyszín: Állami Operaház Előadás: A bolygó Hollandi
Ezt a bejegyzést azért írom meg most, mivel korábban nem jutott eszembe, hogy a színházi élményekről blogot vezessek. Csak pár napja fogott el ez a hóbort. Nos, visszaemlékezni nem lehet mindenre, csak felidézni a legszebb és legjobb, akár a kevésbé sikerült pillanatokat.
Ez az előadás Richard Wagner szerzeménye, amely első változatában került színpadra, így láthatta a közönség az első elképzelését a műről. Felhívnám a figyelmet, hogy nincs szünet. Folyamatosan ülsz és figyelsz - bár, ha szólít a természet... de szerencsére engem nem hívott most, maradtam. :)
Ez a változat több szempontból is eléggé érdekes:
Először is itt van az a tény, hogy a legelső elkészült változatban lett bemutatva nálunk, és bizony még rengeteg minden nem úgy volt megalkotva, mint a második, ismertebb felfogásban. A jelen változatban a helyszín: Norvégia, míg a második változatban Svédország. A karakterek neve sem egyezik meg mindkét változatban, példa erre a főhősnő, Senta édesapjának neve, illetve Senta vőlegény-jelöltjének keresztneve, az elsőben Georg, míg a másodikban Erik. Oh, imádom ezt a nevet és nem örültem neki, amikor kiderült, hogy a másik megnevezést fogom hallani, grrrr...:)
Díszlet már egyedi megoldás: a falak vitorlákat ábrázoltak egyik oldalon, míg ha megfordították, akkor a szövés kesze-kusza motívumait láthattuk a falakon. Mivel a lányok, míg kedveseiket várták a halászatból vissza, addig, hogy ne unatkozzanak szőttek. Egy nagy "masina" mögött ott ült bánatosan Senta is.
A házukat egyszerűen oldották meg, csak hoztak egy ajtókeretet, ez jelképezte Senta és apjának otthonát, ahol vendégül látták a Hollandit.
Nem tetszett, hogy a hajó mindig egy vetítőn volt ábrázolva, hiányzott egy eredeti hajó is - Nem vagyok díszlettervező, de ezt csak valahogy meg lehetett volna oldani. A vetítőn látott hajó sem volt olyan fenomenális, és semmilyen formájában lenyűgöző, a süllyedésről már ne is beszéljünk...
Most ejtsünk pár szót a jelmezekről. Nagyon egyszerűen lett megoldva, modernkor ruháiba öltöztették a színészeket. Nem törekedtek igényességre, úgy készültek a viseletek, mintha a mai korban játszódna a történet. Senta és a Hollandi jelmeze volt a legjobban kimunkálva: mindketten egy-egy vörös ruhát viseltek, melyeken örvények voltak láthatóak - egy tájékoztató füzetből megtudtam, ez azért volt tervezve, mert így akarták érzékeltetni a két szereplő kiválasztottságát, az igaz, nagy szerelem kettejük között létezett. A szerelem is egy nagy örvény, és ha elkap a mámortól megszédülsz. Akkor harmonizáltak legjobban a két szereplő egymással, amikor a kék köpenyeiket levetették, így előkerültek a piros jelmezek. Ha egymáshoz közel kerültek az örvény minták egybefolytak, jelképezve az összetartozást. A darabban a kék szín, mint a tenger iránti tisztelet, illetve a piros, mint a szerelem színét jelképezte. E két színkombináció dominált az előadásban. Ötletesnek tartottam, hogy a legények és a szövő lánykák mind-mind a jelmezük elején/hátulján viselték párjuk arcképét.
A történet megfogott elsőre. Amikor elolvastam az operák könyvében miről szól, megfogadtam, hogy egy nap, ha a magyar operaházban is adni fogják, akkor ezt mindenképpen megnézem. Mondanom sem kell, eljött a nap, és egy kiemelkedően jó helyett sikerült megszereznem, páholyból. Persze nem első sorból, de megoldottuk, és láttuk az egész darabot. Az előadás, mint minden opera általában, a szerző anyanyelvén szólt, tehát németül. Az operákban a zene érint meg, nem a színpadi játék. A főszereplők közül elsőként Senta papáját ismerhetjük meg, aki meglehetősen pénzsóvár férfi. Ezt a szerepet Bretz Gábor alakította. Vele kapcsolatban gondolkodóba estem, amikor megvettük a jegyeket, mert a különleges nevű színészeket érdekesnek találom, ilyen volt pont az ő váltótársa, Palerdi András. Szép vezetéknév, nem? Őt szerettem volna, de rájöttem, hogy jobban jártam Bretz Gáborral. Első hallásra beleszerettem a hangjába. Mély, tenor hang, csodálatos. Örültem neki, szerencsére vele is a későbbiekben találkoztam más darabokban, illetve a tévében is láthattam szerepelni. Senta egy szőke lány volt, aki legalábbis az én meglátásomban sokkal idősebbnek tűnt Bretz Gábornál. De ennek még utána kell járnom. A megformáló színésznő Rálik Szilvia volt. Sentája helyes, meg volt győződve róla, hogy Hollandi és ő összetartoznak. A címszerepet, a Bolygó Hollandit Kálmándi Mihály alakította, akinek szintén fantasztikus hangja volt és fel-felbukkant más daraboknak is, mint például a Nabucco-ban. Eriket, azaz Georgo-t egy számomra ismeretlen, lehet nem is magyar színész játszotta.
A történetet egy kicsit taglalom, miért is fogott meg annyira. Az alaptörténet, van egy álmodozó lány, kit Sentának hívnak. Ismeri a bolyongó Hollandi történetét, akit megátkoztak, nem halhatott meg, örökre járnia kellett a tengert, amíg egy nő örök hűséget nem fogad neki. Ekkor megtalálhatja békéjét. Senta abban hisz, ha eljön egy nap, ő lesz az, aki felszabadítja. A dadája próbálja józan belátásra bírni, de a lány nem hagyja magát eltéríteni eredeti elképzelésétől, így a darab elején egy vörös lámpával áll, és a ködbe burkolózott tengeren sikló hajóknak jelez egy lámpával, segítve őket a kikötő megtalálásában. Senta apja, mint korábban írtam, egy pénzéhes férfi, aki attól sem riad vissza, hogy odadobja lányát egy vadidegennek, ha cserébe kap valami nagy értékű jutalmat. Az apa a legénységével kint hajózik a nyílt tengeren, váratlanul viharba keverednek és megmentésükre a Hollandi és a szellemei sietnek. Az apának ígér sok-sok kincset, ha cserébe odaadja neki egyetlen leányát. A férfi beleegyezik, közösen térnek haza. Senta meglepődik ugyan, de amikor kettesben maradnak, azonnal megvallja mély érzelmeit a Hollandi iránt, aki szintén úgy érzi, tudná szeretni a lányt és vele az örök hűség beteljesedhetne. A Hollandi távozását követően, megérkezik az állítólagos jegyese, Georg, aki emlékezteti Sentát, hogy közös életük még megvalósítható. A Hollandi visszatér és félreérti a helyzetet, azonnal útnak indul, hogy újabb 13 éven keresztül céltalanul hajózzon a tengeren. Senta magyarázatát nem hallgatja meg, ő nem szereti Georg-ot, és nem csalta meg. A Hollandi már a fedélzeten van, amikor a nő utána rohan, már biztos a döntésében: Senta, hogy bizonyítsa hűségét, beleveti magát a vízbe. Egyúttal a hajó is végérvényesen elsüllyed, hiszen tettével felszabadítja a bolyongó lelkű Hollandit és társait.
Kiemelt jelenet: amikor a mellékszereplők a matrózok és kedveseik a parton mulatnak, meglátják a Hollandi hajóját, ahol csak a legénység tartózkodik. Az ünnepségbe be akarják őket vonni, de azok nem szólnak egy szót sem, és inkább meredten bámulnak rájuk. Az ünneplőkben félelemet gerjeszt, riadtak lesznek, mikor felfedezik, hogy a legénység nem élőkből, hanem holtakból áll. Amikor a parton feltűnnek elnagyolt fejű maszkokat viselnek.
Szerintem jó darab, azt nem tudom, hogy még egyszer megnézném-e? Talán a második változattal. :) A történet tetszik, a jelmezek közül a két főszereplőét kedveltem, a többiekét inkább ötletesnek tartottam. A vetítővel bemutatott hajó egyáltalán nem tetszett a süllyedés is eléggé bénára sikeredett. A színészekkel meg voltam elégedve, Bretz, Kálmándi és Rálik munkásságát a továbbiakban is követni fogom. :)
