2024.okt.18. 18:30-21:00 Coppélia az Operaházban <3
Egyszavas: bábúszerelem
Insta bejegyzésem:
Októberben elkezdödőtt az Operával
is a szinházi évad. Amennyire izgultam a viszontlátásnak, annyira
kerültem idegbe a primitiv kozonsegtol es az unalmas darabtol. A
Coppelia régi vágyálmom volt, Csarnoy Katalin es Sipeki Levente
performansza örök emlék és élmény marad. Igaz, csak felvételről láttam,
de megszerettem. Élőben is látni szerettem volna, amikor odaértem, a
hatás elmaradt. Az elso felvonas diszlete szép, kidolgozott, aprolékos
és bájos. Elvileg egy lengyel falucskában játszodik, de inkább éreztem
bajornak. Semmi extra a táncban, a szép Coppéliát akarják meghoditanj a
falu bikai, koztuk a főhős is, de őt inkább belerángatják. Coppéliusz az
őrült feltalálo nemcsak kinézetben furcsa, járásában is. Mint, akit a
Hülye Járások Minisztéiriumából szalajtottak...ugyanez elmondhato a
polgarmesterrol es a harangöntőről... a falu lányai megtalálják a
kulcsot Coppéliusz házához és bemennek, hogy kideritsék ki a titokzatos
lány, aki a fiukat megszéditette. A "bábmester" utánuk vetődik, pár
furcsa lépést kovetoen. A második felvonás tortenet szempontjabol
porgosebb volt, de diszlet alapjan kicsit verszegenyebb, illetbe abban
sem vagyok biztos, hogy az egyik bábu veletlenul dőlt el, hanem esetleg
rosszul lett...ugyanis a báboknak bántodásuk esik, miután a föszereplo
fiut átveri a kedvese, amaz beoltozik az áhitott bábunak...ez a fajta
kegyetlenség a ferfiakra jellemzo, hogy palira vették, ezért szétver
mindent Coppeliusz házában...(szerencsere kifizetné a kárt a
3.felvonasban, de Coppéliusz kiüti a penzt a kezéből...) a bábut elviszi
magával a fiú, h társainak bebizonyitsa miután vágyakoztak valójában. A
faluban unnepseget tartanak, tancversenyt rendeznek, ahol ki-ki
bemutathatja tehetseget. A szerelmesek kibékülnek, megnyerik a
táncversenyt, Coppéliusz visszakapja a táncoló Coppéliáját. Primitiv
kozonseghez: nincs szoveg a balettben csak a zene es a mozdulatok...ezt
feltetlenul szukseges sutyorgással, hangos beszéddel megzavarni?... a
táncosok kozott ott van az ocsem, a Dávid, és ezt még meltatni is kell a
tapsrendnél? Ez utobbit, naná, h lehet, de nem ugy, h minden lépését a
szinpadon kommentálod, te hulye picsa!!! 😡😡😡 korulottem némán
tűrték... #coppelia
Nem férek ki 😆 Coppelia2.0: a 3.felvonasban tetszetis megint a bajor
falu képe. A darabnak amugy imádom a zenei világát, most is imádtam,
mint máskor, csak a laposabb részek lehúzták. Hát, ez a rendezés és
bizonyos koreográfiák nem remekeltek, foleg az 1.felvonás. Tatjana és
Motomi szerepeltek már korábban egyutt más darabban, de itt erzödőtt és
látszodott is, hogy vannak bizonytalanságaik egymás iránt, egy-két
mozdulatnál, emelésnél nagyon kapaszkodtak v Tatjana keze megremegett...
Majd összeszoknak. Tudom.
Folytatva, kozonseg: oreg nenik kotyogtak es a fiatalok mogottem, 3an,
akik kozul az egyiknek testvere tancolt a szinpadon. Azt nem ertem, h
akik tenyleg a darabbal foglalkoztak mellettem 3 ember, azok mem huztak
fel magukat rajtuk? Hogy nem lehet hallani ha a kozeledben dumalnak ea
alatt? Azr hiszem, nem kell mindent eltűrni. És szólok legkozelebb, ha
ezzel békétlenséget szítók vagy sem. De tudod a szórakozás nekem is
kijár! #operabudapest#coppélia#balett#melniktatiana#motomikyota
E. T. A. Hoffmann nevét minden bizonnyal Adiótörővel azonosítják, így az talán kevésbé ismert tény, hogy a Coppélia-történet A homokember
című novellája nyomán született. A polihisztor hírében álló szerző maga
is foglalkozott különböző szerkezetek és automaták építésével, és jól
tudta, hogy nem is olyan nehéz beleszeretni saját teremtményünkbe. A Coppélia balettváltozatát először 1877-ben láthatta a magyar közönség, 1953-ban pedig Harangozó Gyula
átdolgozásában került színre. Több mint 70 évvel később, a koreográfus
halálának 50. évfordulója alkalmából tűzi újra műsorra a Magyar Nemzeti
Balett azt a művet, amiben a klasszikus balett, a pantomim és a
bűvészmutatványok éppúgy megférnek egymás mellett, mint Léo Delibes későromantikus dallamai és a magyar csárdás.
Cselekmény
I. felvonás
Lengyel városka a galíciai határon. A plakátragasztó hirdetményt
függeszt ki, amely felhívja az emberek figyelmét a harangavatási
ünnepségre és táncversenyre. Swanilda, a harangöntő lánya is részt vesz a
versenyen, és büszkén mutatja barátnőinek új táncruháját. Benépesül a
tér. A legények érdeklődését felkelti az öreg ezermester, Coppélius
házának ablaka mögött ülő lány. Hogy magukra tereljék a figyelmét,
virtuóz táncba kezdenek. Ferenc, Swanilda vőlegénye is részt vesz a
táncban, amelynek végén az ablakban ülő szépség, megköszönve a
produkciót, egy zsebkendőt dob le. Ferenc büszkén emeli fel, ám ebben a
pillanatban Swanilda jelenik meg. Mindent látott, s hiába Ferenc
magyarázkodása, sértetten elrohan. A fiúkat azonban továbbra is hajtja a
kíváncsiság. Nagy zajt csapnak Coppélius háza körül. Az ezermester,
elkergetve őket, elveszíti kapukulcsát, amelyet Swanilda egyik barátnője
talál meg. A lányokat is izgatja az ezermester háza, meg a titokzatos
lány, ezért Swanildával együtt besettenkednek Coppélius házába. Az
izgatottan hazaérkező Coppélius rosszat sejtve siet be házának nyitott
ajtaján.
II. felvonás
A lányok félénk kíváncsisággal tekintenek körül az ezermester
dolgozószobájában. Swanildát csak a 'vetélytársnő' érdekli. Fel is
fedezi az ablakmélyedésben. Amikor közelebb lép hozzá, akkor veszi
észre, hogy csak bábu. A lányok önfeledten játszanak, a Coppélia babát
is felhúzzák, s az táncolni kezd. Váratlanul megérkezik az ezermester, s
kizavarja a hívatlan vendégeket. Coppélius munkához készülődik,
kedvencét, a Coppélia babát akarja még tökéletesíteni. Kihozza az
ablakmélyedésből, s csak később veszi észre, hogy egy élő ember rejtőzik
a maszk alatt. Coppélia nem más, mint Swanilda, aki hogy megmeneküljön
az ezermester haragjától, elbújt, s felvette a baba ruháit és maszkját.
Ferenc nemsokára begurul a kéményen keresztül a szobába. Coppélius - aki
ekkorra már szövetséget kötött a féltékeny, és vőlegényét
megleckéztetni akaró Swanildával - először ijesztgeti a fiút, majd
előhozza neki Coppéliát. Ferenc eleinte félszegen viselkedik, majd egyre
hevesebben udvarol. Swanilda nem bírja tovább, letépi álarcát, és
elrohan. Coppélius kárörömmel figyeli a jelenetet. A rászedett Ferenc
tör-zúz dühében, végül felkapva az igazi Coppélia babát, elrohan.
III. felvonás
Kezdődik a harangavatási ünnepség. Sietve jön a térre Ferenc, vállán a
Coppélia babával. A lányok gúnyosan méregetik a legényeket: hát ezért a
'lányért' volt az a nagy izgalom! Ferenc Swanilda bocsánatát kéri, de
hirtelen zavar támad: Coppélius rohan be, elpanaszolja a polgármesternek
sérelmét, s elégtételt követel. A kárt végül a harangöntő mester téríti
meg, s Coppélius visszakapva bábuját, távozik. A történteken mindenki
mosolyog, a fiatalok pedig táncra perdülnek, majd lelkesen ünneplik a
táncverseny győzteseit, a Swanilda - Ferenc jegyespárt.
2022.szept.1. csütörtök este - A makrancos Kata (főpróba)
Jaj, nagyon szerettem! Annak ellenére, hogy a zenéje semmitmondó volt, a története megnyert magának. A táncosok csodálatosak voltak, a koreográfia Seregi Lászlót dicséri, Vágó Nelly jelmeztervezőként közreműűködött, sikerült felfedezni, azok a fodros ruhákat, a harmonikus színeket, mind-mind az ő elképzeléseit mutatja meg színpadon. olyan kár, hogy már nem találkozhatunk velük, igazi művészek voltak a szakmájukban.
A darab 2 felvonásból áll, a szünetben megint szórakoztató volt, bár az igazán újdonságnak számító vadonatúj élmény a Hoffmann meséi alatt ért.
A darab főpróba volt, és kedvenc helyemről követtem nyomon, betársultam akaratlanul idős hölgyek klubjába, akik eleinte furcsa szemekkel méregettek, aztán befogattak, mert közéjük szólt a jegyem, megbontva a nénik egységet...hát, van ilyen. A főpróbákról azt hittem, hogy kevesen lesznek a nézőtéren, ez a Hoffmann-nál újra bebizonyosodott, de itt a darab újdonsága miatt, feltételezem nagyobb érdeklődést váltott ki, és ezrét volt tömeg, mintha csak a rendes opera előadásra mentem volna.
A történet színház a színházban, vagyis egy kocsma a kezdő és zárókép, egy író Kata történetét írja. Eleinte - mivel most sem olvastam el a szinopszist, teszem ezt azért, mert meg akarok lepődni a darabon - kissé zagyva volt, káoszos, hogy ki az igazi főszereplő. Mostanság már megszokottá vált, hogy a balettek főszerepét illetően javarészt Felméry Lilit kapom, aki ezúttal is jelen volt, de később kiderült mellékszereplő. A főkarakter pedig aza személy,a ki elfenekelte, holott inkább a viselkedése miatt az anyai figurát láttam benne. Vicces jelenetek bőven akadtak, például, hogy az egész falu retteg Kata megjelenésétől, viharszerű viselkedésével végigsöpör a színpadon, mindenki elugrik előle, mert félnek, hogy megveri őket. Aztán egy kevésbé tehetős, ám daliás kinézetű herceg megszelidíti a nőt, elveszi feleségül (persze ez a jelenet sem viszontasgságotoktól mentes, hiszena hercegféleség jól kiünnepli magát előző este, így sokára érkezik a mennyegzőre - szegény Katát már másodszorra alázza meg, a szeledítés volt az első) és a kastélyába vitteti. Az új otthonban sem bánik kesztyűskézzel a nővel, nem ad neki sem enni, semm inni...az úraság szolgálatában álló cselédek megkedvelik az arát. A közös fürdő a hites urával megváltoztatja a kapcsolatukat, immáron van étel és ital is.
Visszatérnek később a faluba, ahol a herceg megmutatja egykori barátoknak, ismerősöknek, hogy az ő felesége a legeslegengedelmesebb.
Shakespeare A makrancos hölgy c. vígjátéka egy
sor zenés színpadi és filmes adaptációt ihletett. A
balett-feldolgozások közül fontos megemlíteni Maurice Béjart 1954-ben
készített koreográfiáját Scarlatti zenéjére, a cseh Vera Untermüllerová
1961-ben cseh zeneszerző dallamaira készült művét, vagy John Cranko
ugyancsak Scarlatti zenéjére készített alkotását 1969-ből.
Ezt a sort folytatta Seregi László 1994-ben, aki koreográfiájához
Goldmark Károly zenéjét választotta, a komponista így Hidas Frigyes
igényes válogatásának köszönhetően (kis híján 80 évvel a halála után)
Shakespeare társszerzője lett. A szerkesztett balettzene új egységes
műként hat, mintha a rég halott zeneszerző épp ehhez a koreográfiához
írta volna.
A makrancos Kata része Seregi László Shakespeare-ciklusának, melyben a nagyon sikeres Rómeó és Júlia, és a Szentivánéji álom
után következett a sorban. Seregi László meghatározó egyéniség volt a
Magyar Nemzeti Balett történetében, magáénak érezte a reneszánsz
világlátást, és ez érzékelhető volt ezen műveiben is; de legfontosabb
koreográfusi képessége kiemelkedő dramaturgiai érzékében érhető tetten,
mellyel közérthetően, és szórakoztatóan fordította le a drámai műveket a
tánc nyelvére.
Cselekmény
I. felvonás Előjáték
A
londoni Hableány kocsmában egy magányos alak ül és ír. Írás közben
megelevenednek lelkének elképzelt alakjai. Lassan megtelik a kocsma, az
alakok egyre többen és többen lesznek, szinte már szétfeszítik a
falakat, és hirtelen Pádua piacterén találjuk magunkat, ahol javában
tart a farsangi mulatság.
1. szín
A maszkos,
karneváli népség között feltűnik Bianca, a gazdag Baptista lánya, Kata
húga, akit udvarlók serege vesz körbe. Megjelenik a fiatal diák,
Lucentio, aki Páduába jött tanulni, és azonnal szerelemre lobban Bianca
iránt. Bianca többi kérője is megérkezik, azonban a régi szokás szerint
Baptista addig nem adja a kisebbik lányát, míg a nagyobbik, Kata el nem
kel. A kérők méltatlankodására nyílik az ajtó, és színre lép Kata,
akitől az egész város retteg. Szétcsap a piaci népség és a kérők között,
majd visszavonszolja húgát a házba. Megérkezik a gazdagnak épp nem
nevezhető veronai nemesember, Petruchio, a szolgájával, Grumióval. A
páduaiak rábírják a bátor Petruchiót, hogy vegye feleségül a gazdag
makrancos lányt, így téve szabaddá az utat Bianca férjhezmenetele előtt.
A Biancát kergető Kata újra színre lép, ám Petruchióba ütközik, akit
most lát először. A férfi ígéretéhez híven megtöri a lány ellenállását,
majd beviszi Katát Baptista házába.
2. szín
Baptista
házában a magát zenetanárnak kiadó Lucentio hárfázni tanítja Biancát.
Kata varrónők kíséretében viharzik át a színen, és tiltakozik az ellen,
hogy felpróbálja a közelgő esküvőre készített ruhát. Baptista érkezik,
hogy lányát a templomba kísérje, de Kata bezárkózik a szobájába. Az apa
könyörgésére nyílik az ajtó, Kata gyönyörű menyasszonyi ruhában jelenik
meg, a boldog apa a háznép és a tömeg ovációja közepette vezeti lányát a
templom lépcsőjére. Az egész város izgatottan várja a házasságkötést, a
vőlegény azon¬ban sehol. Múlnak az órák, végül megjön Petruchio
részegen és az alkalomhoz nem illő öltözetben. A szertartás kis híján
botrányba fullad: Petruchio a Kata szájára forrasztott csókkal mondat
igent kedvesével. A megkönnyebbült család és Bianca kérői örömmel
üdvözlik a kierőszakolt házasságot. A főtéren már a lakomához terítenek,
ám Petruchio erőszakkal viszi Katát Páduából a saját házába.
II. felvonás 1. szín Esőben, szélben, zimankóban viszi haza Petruchio az ázó-fázó Katát.
2. szín
Petruchio
házában a lusta cselédek felpattannak gazdájuk érkezésekor. Próbálnak
rendet csinálni, de a gazda szétcsap közöttük, és ennivalót kér az éhes
Katának. A terített asztalon ínycsiklandó falatok vannak, ám a
farkaséhes Kata nem ehet belő¬lük: Petruchio üti-veri szolgáit, majd
mindenkit elzavar, mondván, hogy elrontották a vacsorát. Az éhes Kata a
földön fekve alszik el. Másnap reggel, a nehéz éjszaka után
összebarátkozik a szolgákkal, és velük együtt kitakarítja a szétvert
házat, majd átöltözteti az elhanyagolt külsejű cselédséget. A
hálószobából kilépő Petruchio rendet és tisztaságot talál, megdicséri
Katát, de szóvá teszi hozzá nem méltó öltözetét. Udvari főszabója
csodálatos ruhakölteményekkel érkezik, ám ez is csak átverés: a
bemutatott ruhákat széttépi Petruchio. Kata tehát újabb leckét kapott.
Petruchio fürdőt vesz, és felszólítja Katát, hogy segítsen neki. A férj
többé nem titkolja szerelmét, és lassan Kata is melegséget érez a szíve
táján. A kegyelem órái jönnek: Kata enni-inni kap, Petruchio az ágyába
fekteti, és gyengéd csókkal búcsúzik tőle. Megígéri, hogy vissza-viszi
Páduába, hogy megüljék a menyegzőt.
Intermezzo
Páduában
járunk, Baptista házában. Az ünneplő tömeg három friss házaspárt
üdvözöl: Petruchio Katával, Lucentio Biancával és Hortensio az özveggyel
házasodott össze. A három férj fogadást köt: kinek a felesége a
legkezesebb? Először Lucentio hívja Biancát, aki meg se hallja férje
szavát. Hortensio a második, de az ő neje se hallgat rá. Amikor
Petruchio megparancsolja, hogy Kata lépjen elő, az engedelmes, szerelmes
Kata megjelenik a színen. Szerelmi kettősük bizonyítja, hogy valóban
egymásra találtak. A vendégsereg ünneplése tornádó-szerű forgatagba csap
át, amely a nézőt és a színpadot visszaragadja a Hableány falai közé.
Utójáték A magányos költő körül szétszórt, teleírt papírlapok hevernek a földön."
Időpont: 2015. december 1. (kedd) 19.00 Helyszín: Az Állami Operaház Előadás: Csajkovszkij - A diótörő
Alkotók: Wayne Eagling (koreográfus) / Solymosi Tamás (koreográfus) / Pjotr Iljics Csajkovszkij (Zeneszerző)
Két éve, hogy nem kapok jegyet erre az előadásra. Ugyanis két éve néztem ki magamnak. És azóta, csak a Barbie és a diótörő változaton kellett tengődnöm. Mondhatni az egyetlen olyan Barbie-is film, amit el tudtam fogadni, főként azért, mert a herceget Eriknek hívták. Ez nagyon tetszett. Nos, a meseverziót minden évben megnézem, de vágytam az eredeti operaházi, vagyis balett előadásra is, csakhogy horribilis árakban voltak kaphatóak a jegyek. Az "árszint" ma sem lett kevesebb, nem csökkent, de mégis szert tettem jegyekre, mert már nyáron bebiztosítottam magamat. Összespóroltam a pénzt, úgyhogy végre egy különleges helyen élvezhetem az előadást. Most hétfő van...de pár óra és elkezdődik a karácsonyi mese balett.
Az éjféli előtti misét követően a család haza tér igen impozáns otthonába
Az Operaház vezetősége idén tervezte, hogy újszerűen alkotja meg a darabot, kicsit átalakítják a
- jelmezeket - a díszleteket
- a koreográfiát
A virágok keringője
Ez az előadás, a jelenlegi formában, mint most, csak nemrégiben lett bemutatva (nov. 26.), mondhatni szép, hogypont ebben az évben gondolták, hogy kicsit átalakítják a díszletet, a jelmezeket, a koreográfiát (holott még teljesen a régire vagyok ráhangolódva), szerencsére a zenéjét nem módosították. (Kár, hogy az előző évek verziójával már nem áll módomban összehasonlítani.) Az újonnan bemutatott Diótörő karaktereinek új koreográfiákat találtak ki, néhol ez pozitívabb irányba ment el, pl. a Hópelyhek tánca, vagy rosszabb irányt választottak és a zenével egyáltalán nem voltak összhangban, pl. a Virágok keringője, illetve a fináléban Mária Hercegnő és a Herceg kettőse, egy hosszan kitartott emelésről emlékeznék még meg, ami kimaradt az újból. Ókovács Szilveszter nyilatkozata szerint, azért módosítottak a darabon, hogy lássa a közönség, hogy a táncok bonyolultságát és nehézségi szintjét lehet még egy újabb szintre emelni. Tehát, ebben az értelmezésben, az egy nehéz emelés helyet, több kisebbet kapunk.
Kaphattam ízelítőt a készülő produkció kavalkádjából. Íme, a legfontosabb oldalak a témával kapcsolatban:
Az Operaházat akár az instagrammon is nyomon követhetjük (megígérték, hogy mindig jelentkezni fognak valami aprósággal az eseménnyel kapcsolatban): https://www.instagram.com/operabudapest/
A diótörő elengedhetetlen és hozzátartozik minden évben a Karácsony szellemiségéhez, egy varázslatos mese, a leggyönyörűbb zenével fűszerezve, amit ember valaha megalkotott. Tulajdonképpen az orosz zeneszerző, Csajkovszkij utolsó műve (tv-híradóban hallottam). A művész előszeretettel komponált legendákhoz, mesékhez zenét (pl. Csipkerózsika, Diótörő, Hattyúk tava).
Diótörő és Mária hercegnő
A diótörő története Karácsony estéjén játszódik a történet. A főszereplő kislány egy diótörő babát kap ajándékba. Családi és baráti körben művészek előadnak egy mesét, ami a Diótörőről és az Egérkirályról szól. A kislány vagyis Marika éjszaka álmok gyötrik, amelyek a valóságban életre kelnek: nagy lány lesz, és az unokaöccse (aki tulajdonképpen a Diótörő valamint a Herceg is egyben) kíséretében sok kalandot élnek át, legelsőként megküzdenek az Egérkirállyal és annak csatlósaival, majd a győzelmet követően, egy titokzatos erdőbe mennek, ahol a hópihék tánca kápráztatja el őket. Majd csónakba szállnak, és átszelik a vizeket, találkoznak denevérekkel, majd egy hatalmas palotában, a Herceg palotájában ráleljenek a boldogságra, közben különböző nemzetek táncait megismerhetjük, végül a virágok keringője is színre kerül, befejezésként a főszereplő pár is előadja táncát, majd a lányt elragadja a tömeg. Marika felébred, behívja öccsét a szobájába, elmeséli neki az álmot, majd közösen elbúcsúztatják az unokatestvért.
A szereposztásom: http://opera.hu/musor/megtekint/a-diotoro-2015/eloadas-201512011900/ A jelen, túlfűtött örömömből fakadóan egy előtte-utána állapotot osztok meg, mik voltak a benyomásaim és nézeteim az előadókról korábbi tapasztalatok és információk alapján, illetve mik az új meglátásaim a művészekről, most, hogy átélhettem a darab minden csodálatos percét velük.
Melnik Tatiana vagyis inkább Tanykpayeva Aliya (előtte) A művésznőre nagyon kíváncsi vagyok, ő ugyanis az Operaház új üdvöskéje, nem régiben csatlakozott a társulathoz. Tánctudásáról már a Hattyúk tavában megbizonyosodhatott a közönség, én nem vele láttam, de egyszer talán majd összehozzuk és kiderül, milyen Fehér és Fekete Hattyúként a színpadon. (utána) Nos, úgy tűnik az első szereposztás húzza a lábára a balettcipőt egy meghatározott ideig, mivel a honlapon nem tüntették fel a változást, de tulajdonképpen én már csak örülök ennek a váratlan módosításnak. Ugyanis, a kezdés előtt nem sikerült szereposztást taglaló prospektust szereznem, mivel teljesen abban a hiszemben voltam, hogy azon művészeket fogom látni táncolni, akik ki voltak írva, hiszen eleddig az utolsó pillanatban sosem történt változtatás, ezt elfelejtették tolmácsolni a közönség felé is az internetes portáljukon... Szóval, néztem az előadást, vártam mikor jön Mária hercegnő (első pillantásra azt gondoltam volna, hogy a gyerekeknek előadott balettjátékban résztvevő szereplők lesznek a későbbiekben a főkarakterek - de ez tévedés volt), amikor a kislány elaludt, az álombeli karakterek életre keltek, és megjelent a színen, egy fekete hajú, ázsiai származású lány, aki nem lehetett a várt orosz táncosnő (aki szőke), a kislány felnőtt alakja nem hasonlított gyerekkori énjére, mert más volt a kinézetük. Furcsa volt a felnőtt nő, amikor megláttam, de szívderítő is egyszerre. Nem gondoltam volna, hogy utolsó pillanatban módosítanak a szereplőgárdán. És mégis reménykedtem benne, hogy tényleg változás történt, ám, ezzel a jóleső érzéssel együtt kicsit belül viaskodtam magammal, hiszen a kiírt gárda helyett a lehető legjobbat kaphattam és mégis kicsit átvert az Operaház, mivel ezt titokban tartotta előttem a kezdésig. Ahogy egyre jobban körvonalazódott bennem a felismerés, úgy egyre jobban felvidultam a látványtól. El se tudtam hinni: az első Hattyúhercegnőm visszatért hozzám, vagyis akit a színpadon láthattam, az nem volt más, mint Tanykpayeva Aliya, az októberi Hattyúk tava kiemelkedő Odette és Odilia megformálója! Hihetetlen mód örültem neki, a felismeréstől nagyot dobbant a szívem! A tánctudása most is kifogástalan volt, tökéletes beleélés, káprázatos forgások, és sok mosolygás. Pozitív energia áradt a mozdulataiból, gesztusaiból, az "új" párjával összeillő duót alkottak. Nagyon látványosak voltak a forgásai, ezt szeretem benne, az alakítása is fenomenális volt, ám konkrét bajom csak a kastélyban zajoldó páros tánccal kapcsolatban volt. Nagyon vártam "az emelést", ami végül nem jött el, ezért csalódtam a jelenetben... De a művészre koncentrálok: prímabalerina, Aliya munkásságát nagyra becsülöm, és az elkövetkezendőkben is nyomon fogom követni! Ő számomra a legkülönlegesebb balerina, mert megmutatta milyen Hattyúként "élni, szeretni, szenvedélyesnek lenni, vívódni és végül elválni". Remélem egyszer a való életben is tudok vele pár szót váltani és meggyőződhetek róla, hogy a személyisége a színházon túl is szeretni és csodálnivaló. Nagy örömmel várom, mikor láthatom újra az Operaház vagy az Erkel színház színpadán.
Íme, mire gondoltam az emelést illetően:
Timofeev Dmitry vagyis inkább Leblanc Gergely (előtte) A neve nem ismeretlen számomra, ő volt az első Siegfried hercegem a Hattyúk tavában, és káprázatos párost alkottak Tanykpayeva Aliya-val. Ezúttal nem látom őket együtt. (utána) Gyors névváltozás, és Dmitry-ből hirtelen Leblanc Gergely lett. Az előadás elején azon filozofáltam, milyen sudár, milyen kecses és szép férfiú ez a Dmitry. Nem emlékeztem Dmitry-re pontosan, az emlékeimben hasonló alkatú férfi volt, mint Leblanc. Mindvégig elbűvölve néztem a Diótörő karakterét, szép férfi. Furcsa ezt leírni, mert általában a nők szoktak szépek lenni. Egy férfi legfeljebb erős, biztonságot árasztó külsővel rendelkezhet, de nem mondjuk rá, hogy szép. Leblanc mégis az volt. Hihetetlen módon. Igazi dalia. A felfedezés az első felvonás végén, a tapsrend alatt fogalmazódott meg bennem. A szünetben a jegyszedőtől megszereztem az áhított szereposztást, és valóban a csere tényén túl, végre valahára megkaptunk Leblanc Gergelyt teljes pompájában. Alig tudtam felfogni. A Diótörőben az tetszett, hogy a férfi karakter, nem egy nyálas figura, aki házasságra kell, hogy lépjen a szíve mégsem ver egyik leányért sem, sőt igen melankolikus és tragikus hősnek tekinthető. De a jelen darabban a címszereplő teljesítménye kiemelkedő, szépen táncolt, de erőtlennek is hatott, mivel őt is, mint Aliyát a koreográfia akadályozta abban, hogy valódi tehetségét megmutathassa. Mindenesetre üdítő látvány volt a színpadon, különleges piruettet láthattunk tőle, több fordulatos mozdulatsort a tengelye körül. Összhang és a harmónia, kölcsönös tisztelet, meg volt közte és Aliya között, jól működtek együtt.
Aliya és Gergely - csodás páros voltak!
Szigeti Gábor vagyis inkább Komarov Alekszandr (előtte) A művészről nem hallottam, holott az önéletrajzban számos szerep a nevéhez fűződik, bár nem igazán főszerepek ezek, természetesen ettől még lehet jó, sőt a karakter táncosok mindig nagyon bámulatosan mozognak, kifejező lépéseket hajtanak végre.
(utána) Komarov Alekszandr neve és valós személye lépett este a színpadra. Nem túl nagy a szerepe, viszont szinte folyamatos jelenléte van a történések alatt, de nincs fontos mozdulatsora. Kiemelten a bűvészmutatványokban kell jártasnak lennie, mivel a karakter a kisgyerekek arcára mosolyt csal, de olykor kedvesen elpáholja a kicsiket, ha rossz fát tettek a tűzre vagy Diótörő bábokat tesznek tönkre. Olyan apuka jellegű figura. A karácsonyi ünnepség alatt a gyermekeknek előadja három társával együtt a Diótörő meséjét. Mint mesélő egy hatalmas köpenyt vesz magára, és emögül búj elő a Diótörő, Mária hercegnő és a gonosz Egérkirály. A kalandozások végén ceremóniamesterként és mókamesterként üdvözölhetjük. Nagyon ízléses volt az öltözéke és a frizurája, sajnos többet vele kapcsolatban nem tudok megállapítani.
Cserta József (előtte) munkásságával tavaly júliusban találkozhattam. Akkoriban, ő alakította a középső fivért a Karamazov testvérek produkcióban, az Erkel színházban. (utána) Cserta József neve megmaradt és ő harcolt a címszereplővel. A csata nem igazán látványos, gyermeki szinten megmaradt, bájos és aranyos. Semmi ádáz küzdelem, de a két férfi megverekszik a leányért, aki a kanapén retteg az egerektől, akik mindvégig a farkukat fogták. A karakter kibontakozása csak az első felvonásban kerül színre, utána, ahogy legyőzték a királyt, nincs további szereplése. Teljesen eltűnik a cselekményből. Immáron csak a Herceg/Diótörő és Mária hercegnő útját követhetjük nyomon.
Aliya és Gergely, vagyis Mária és a Diótörő/Herceg az elvarázsolt erdőben
A darabot E.T.A. Hoffman ugyanazon cím alatt publikált művének színpadi, azon belül balett feldolgozása. A zenéjét Csajkovszkij komponálta.
- A hópelyhek tánca (eleddig nem volt fülbemászó, de a darabbeli - színpadi kreációja óta elnyerte a tetszésemet és gyakran dúdolgatom a zenéjét, sírtam rajta, az egész előadásban a legszebb jelenet volt, először belibbennek, folyamatosan érkeznek, mindig több és több hópihe, míg végül a színpadon 26 pelyhecske áll fel, szép volt a két szólózó hópihe hölgy - ilyenkor bánom, hogy nincsen felsorolva a művészek teljes névsora - és maga a befejezés: az távolba távozó, Égbe tovatűnő vonulás)
- A virágok keringője (de csak a zene miatt, mert a koreográfiája eléggé gyatra volt) - itt feleslegesnek éreztem, hogy legyen egy-egy kiemelten megkülönböztetett páros
- Csajkovszkij előszeretettel komponálja bele a darabjaiba más nemzetek jellegzetes zenéjét és táncát (ezúttal: spanyol, indiai, kínai, orosz, francia) (Hattyúk tavánál: nápolyi, görög, spanyol, magyar)
Szállnak a hópihék
Jelmez, díszlet
Az új módosítások többségükben tetszenek, leginkább a hópihék öltözéke változott meg, nincsen a karjukon felesleges kis bojtok. A tánc illeszkedett a zenéhez, nagyon egyben volt az egész kompozíció. A két szólótáncosnak különösen szép, aranyozott mintás jelmeze volt. A virágok keringőjében a táncosok rendszerint rózsaszín, hosszú tütüt viseltek, a két duó táncosnői külön aranyozást viseltek jelmezeiken, kitűnve így a tömegből. A Herceg önmaga lehetett, díszes aranyozott öltözék a fináléban, Diótörőként huszárjelmez, és a kezdetben álarc fedte és kiskarddal hadonászott. Mária hercegnő arannyal díszített jelmeze volt a legszebb, addig egy fehér hálóingben táncolt.
A díszlet tekintetében volt baki is, a függöny az egyik "épületszárnyba" beleakadt, de sikerült gyorsan rendbe hozni. A jelenetek, a színterek gyorsan váltakoznak, a legszebbek: a kis Marika családjának a háza, leginkább kívülről impozáns és szép az ábrázolása. A többi háttér mind megfelelt az adott körülményekhez. Amit hiányoltam az az óriás karácsonyfa volt, amely a palotában újra feltűnik a darab végén...
A hivatalosnak is tekinthető - közösségi oldalon, időközben fel lett tüntetve, miért módosult a szereposztás (Mielőbbi jobbulást kívánok, Dmitry-nek! :) ) azaz a hivatalos tájékoztatás szerint: https://www.facebook.com/HNBC1/posts/10153311362173697
"- december 1.: Timofeev Dmitry betegsége miatt Melnik-Timofeev helyett a Tanykpayeva-Leblanc páros táncolt"
A történetről: Egy részeges, bóhém életet élő apáról és annak három fiáról szól ez a mű. Mindhárom gyermek egy-egy jelzőt jelenít meg: léhaság, érzelem és az értelem. Örökség reményében összesereglenek a fiúk apjuk házánál, ám a férfi vonakodik átadni nekik a jussukat, ehelyett bemutatja züllött életét: iszik, játékokat játszik ledér nőkkel... A gyermekei közül Dimitrij a legidősebb, aki a léhaságot testesíti meg. Igazából nem sok jelenléte van a darabban, akkor lesz felértékelve a szerepe, amikor meggyilkolja a tulajdon apját. Börtönbe kerül, előtte látványosan megkötözik. Dimitrij Szerelme Katyerina, akinek apját megsegítette a fiú, ínséges időkben. Dimitrij kiábrándul a lányból, és ezt a tánc is remekül adja nekünk vissza - meglátja az apja által szintén bálványozott Grusenykát, a cigánylányt, kinek tánca mindent elfeledtet a férfiakkal... Ő egy különös szimbólum a szabad életet, a merészséget jelképezi, a vágyat. Arra is képes, hogy Katyerinát megbabonázza, női mivolta ellenében. Dimitrij tehát hűtlen lesz, de a cigánylányhoz fűződő viszonya sokkal erősebbnek bizonyul, amely még a rácsokat is leküzdi. A középső fiú és a legkisebb idegen házaknál nevelkedtek, sőt ők, apjuk második házasságából származnak. Az érzelem megjelenítője Iván, a második fiú, aki első pillantásra beleszeret a testvére jegyesébe, ezzel önmagát a kétségek legmélyebb bugyraiba taszítja. Vívódik, mert a testvére szerelmesének kegyeit keresi, de közben a bátyját sem akarja megbántani. Az apját hol utálja, hol szereti. Ő érez dühöt, a haragot, a szeretetet, a fájdalmat, örömöt, - az emberi érzelem világ teljes skáláját megjeleníti előttünk, amit a táncban tökéletesen kifejez. Leginkább egy szenvedő karakter, aki lelkiismeret furdalással küzd, ámbár kegyetlen is, az Inkvizítor szerepében, a második felvonásban. A legifjabb férfi, Alekszej, - ő az értelem, aki mindvégig igyekszik apját és a testvéreit kibékíteni, ő látja az apjában a jót, és erre próbálja felhívni a fiúk figyelmét is. Ő megy át a legnagyobb átalakuláson, hiszen papnak tanult, a békét hírdeti és valóban próbál tenni érte, ám, a jóságosság, az emberek iránti tiszta szeretete túlságosan elragadja. Segít a rabokon a börtönben, kiszabadítja őket, ám amazok a "szabadság illatára", úgy gondolják, hogy nekik mindent szabad, és a bűnözés teret nyer. Aki börtönben volt, nem véletlenül került oda, - okít minket a darab mondanivalója. A rosszat, az emberek elfajzott viselkedését látva, csalódottság lesz úrrá rajta, és apja vére felbuzog benne, így a börtönlakók látványos tánckarához csatlakozik, és önmaga is új perspektívából látja a világot. Mindez egy csapásra megváltozik, amikor újra találkozik két testvérével, akik közül Iván beleroppant a két általa szeretett lény iránt tanúsított érzelmeibe, míg a legidősebb fivér a rácsok rabja, és az igazi szerelmével a börtön falain belül kötött házasságot. Alekszej belátja, hogy tévedett, és a testvérei láttán ráeszmél arra, hogy elveszítette önmagát, ezért a megbocsájtás reményében az Ég felé kapaszkodó létrán a magasba lépked. A második felvonásban ő jeleníti meg Jézust.
Koreográfia: Látványos, szép mozdulatok egyvelege. A kortárs balett egyik legjobban kivitelezett formája. Jellegzetes a lábmozdulatokkal való kifejezésmód, amit sokszor láthattunk megvalósulni a színpadon. Nem a tengely körüli forgás a kortárs tánc jellemzője, ők próbálnak elrugaszkodni, mondhatjuk úgy, hogy szabadabb kifejezőmód. A leglátványosabb jelenetek: - Az apa és a három fivér összetartozása - mindannyian egy vérből valók, ezt jelképezte az apa figura szakadt, rongycsikókból álló ruházata, amibe a fiúk a fejüket helyezték, jobb és bal oldalán a két idősebb fivér, míg a "lába között" a legifjabb. - Dimitrij gyilkossá válása, mert megelégelte apja tivornyázását és mivel ugyanazt a nőt akarja, mint ő. Leszúrja az idős embert, a fiút foglyul ejtik - látványos kötéltornász jelenetben lehet részünk. - Szintén Dimitrijhez köthető, amikor a kedvesével a rács két oldalán állnak, nem lehetnek egymáséi. Így addig kapaszkodnak és másznak fel, míg el nem érik a tetejét, és egymást átölelik. Közben pörgették őket, amitől még dinamikusabbá és tragikussáabb változott a jelenet. - Alekszej egész jelenléte a darabban meghatározó, főként, amikor feléled benne a gonosz, és a rabokkal együtt Muszorgszkij fantasztikus zenéjére táncol, összeforr a rabok sokaságával.
Érdekesség és a regényhez köthető: a Bűn és bűnhődés állandó jelenléte, összekötve a kereszténység szimbólumaival, Jézus Krisztus és az Inkvizítor megjelenése.
Zenéje: zenei sokadalom, igazi kevertség, kuszaság, de a legnevesebb és "legnehezebb" zeneszerzők tollából válogatták össze a darab muzsikáját, úgy mint: Sergey Rachmaninov, Mogyeszt Petrovics Muszorgszkij, Richard Wagner és orosz cigányzene. Ezek mellett ki kell emelnem, hogy az élő zenekaron túl, felvételről hallhattuk a cigányzenét, illetve a kereszténységről, az éhségről, az ember esendőségéről egy előre rögzített hang mesélt nekünk.
Fogadtatás a közönség részéről: Nem mindenki a nézőtérről, de álló ovációban részesítették az évad utolsó előadását, annak szereplőit. Saját vélemény: Érdekes volt, a táncban valódi érzelmeket fejeztek ki, de igazából nem nyerte el a tetszésemet. Úgy érzem, kevésbé volt hatással rám a produkció. Meg kell mondjam, néhol untam. A produkció legjobbjai: Hadd méltassak pár embert! Elsősorban érdemes megjegyezni, hogy magyarok játszották a két főszerepet, Alekszejt és Ivánt. (Ami azért dicséretes, mert mostanság kezdtem el balettekre járni, és eleddig úgy vettem észre, hogy a főszerepeket általában orosz vagy ázsiai származású művészek szokták alakítani.) Bakó Máté Alekszej szerepformálása hiteles volt, drámai, önfeláldozó volt testvéreivel és apjával szemben. Az egész lényéből az ártatlanság sugárzott, csakhogy elcsábította őt is, vagyis akkor még csak megszédítette a szép cigánylány. Iván az Cserta József érzelmekben gazdag kifejezésmódot használt, a karaktert tökéletesen ábrázolta, minden szeretetével, minden dühével együtt. Az idősebb testvér a látványos és igen veszélyesnek ható légtornászi bemutatón túl, még a "rácsos örvényben" volt jelentőséggel, de többlettel nem bír a darabban, kicsi a szerepe. Az apuka kellő humort vitt a figurába, így az ő piruettjeit nem lehetett komolyan venni, inkább mókamesternek hatott, aki csak lézengett a színpadon. Grusenyka és Katyerina kapcsolata furcsa volt számomra...kissé modern felfogás került bemutatásra két nő között.. A közülük nem tudok és nem is akarok kiemelni senkit, mert egyformán elképesztőek voltak.
