Helyszín: Az Állami Operaház
Előadás: Csajkovszkij - A diótörő
Alkotók: Wayne Eagling (koreográfus) / Solymosi Tamás (koreográfus) / Pjotr Iljics Csajkovszkij (Zeneszerző)
Két éve, hogy nem kapok jegyet erre az előadásra. Ugyanis két éve néztem ki magamnak. És azóta, csak a Barbie és a diótörő változaton kellett tengődnöm. Mondhatni az egyetlen olyan Barbie-is film, amit el tudtam fogadni, főként azért, mert a herceget Eriknek hívták. Ez nagyon tetszett. Nos, a meseverziót minden évben megnézem, de vágytam az eredeti operaházi, vagyis balett előadásra is, csakhogy horribilis árakban voltak kaphatóak a jegyek. Az "árszint" ma sem lett kevesebb, nem csökkent, de mégis szert tettem jegyekre, mert már nyáron bebiztosítottam magamat. Összespóroltam a pénzt, úgyhogy végre egy különleges helyen élvezhetem az előadást. Most hétfő van...de pár óra és elkezdődik a karácsonyi mese balett.
 |
| Az éjféli előtti misét követően a család haza tér igen impozáns otthonába |
Az Operaház vezetősége idén tervezte, hogy újszerűen alkotja meg a darabot, kicsit átalakítják a
- jelmezeket
- a díszleteket
- a díszleteket
- a koreográfiát
 |
| A virágok keringője |
Ez az előadás, a jelenlegi formában, mint most, csak nemrégiben lett bemutatva (nov. 26.), mondhatni szép, hogy pont ebben az évben gondolták, hogy kicsit átalakítják a díszletet, a jelmezeket, a koreográfiát (holott még teljesen a régire vagyok ráhangolódva), szerencsére a zenéjét nem módosították. (Kár, hogy az előző évek verziójával már nem áll módomban összehasonlítani.) Az újonnan bemutatott Diótörő karaktereinek új koreográfiákat találtak ki, néhol ez pozitívabb irányba ment el, pl. a Hópelyhek tánca, vagy rosszabb irányt választottak és a zenével egyáltalán nem voltak összhangban, pl. a Virágok keringője, illetve a fináléban Mária Hercegnő és a Herceg kettőse, egy hosszan kitartott emelésről emlékeznék még meg, ami kimaradt az újból. Ókovács Szilveszter nyilatkozata szerint, azért módosítottak a darabon, hogy lássa a közönség, hogy a táncok bonyolultságát és nehézségi szintjét lehet még egy újabb szintre emelni. Tehát, ebben az értelmezésben, az egy nehéz emelés helyet, több kisebbet kapunk.
Kaphattam ízelítőt a készülő produkció kavalkádjából. Íme, a legfontosabb oldalak a témával kapcsolatban:
- Elsőként magáról az Intézményről megtudunk érdekességeket, valamint az Operaházban zajló háttérmunkákról, készülnek a Diótörő díszletei:http://www.mediaklikk.hu/video/magyar-kronika-7-adas-eiffel-csarnok/
- Elkezdődött a Diótörő fesztivál, aminek a keretein belül az Operaház előtt kihelyezett standoknál forralt bort lehet vásárolni a Zene Fellegvárának művészeitől: http://www.opera.hu/v/diotoro-fesztival-november-29-tol/
- Az Operaházat akár az instagrammon is nyomon követhetjük (megígérték, hogy mindig jelentkezni fognak valami aprósággal az eseménnyel kapcsolatban): https://www.instagram.com/operabudapest/
- Az Operaház Karácsonyfája az épület előtt (felkészülés és a megérkezése): https://www.facebook.com/Operahaz/posts/10153278058263181
- A diótörő sajtótájékoztatója: https://www.facebook.com/Operahaz/posts/10153273295853181
- A kulisszák mögött: http://tanc.reblog.hu/jovo-heten-havazas
A promo videó
A diótörő elengedhetetlen és hozzátartozik minden évben a Karácsony szellemiségéhez, egy varázslatos mese, a leggyönyörűbb zenével fűszerezve, amit ember valaha megalkotott. Tulajdonképpen az orosz zeneszerző, Csajkovszkij utolsó műve (tv-híradóban hallottam). A művész előszeretettel komponált legendákhoz, mesékhez zenét (pl. Csipkerózsika, Diótörő, Hattyúk tava).
 |
| Diótörő és Mária hercegnő |
A diótörő története
Karácsony estéjén játszódik a történet. A főszereplő kislány egy diótörő babát kap ajándékba. Családi és baráti körben művészek előadnak egy mesét, ami a Diótörőről és az Egérkirályról szól. A kislány vagyis Marika éjszaka álmok gyötrik, amelyek a valóságban életre kelnek: nagy lány lesz, és az unokaöccse (aki tulajdonképpen a Diótörő valamint a Herceg is egyben) kíséretében sok kalandot élnek át, legelsőként megküzdenek az Egérkirállyal és annak csatlósaival, majd a győzelmet követően, egy titokzatos erdőbe mennek, ahol a hópihék tánca kápráztatja el őket. Majd csónakba szállnak, és átszelik a vizeket, találkoznak denevérekkel, majd egy hatalmas palotában, a Herceg palotájában ráleljenek a boldogságra, közben különböző nemzetek táncait megismerhetjük, végül a virágok keringője is színre kerül, befejezésként a főszereplő pár is előadja táncát, majd a lányt elragadja a tömeg. Marika felébred, behívja öccsét a szobájába, elmeséli neki az álmot, majd közösen elbúcsúztatják az unokatestvért.
A szereposztásom: http://opera.hu/musor/megtekint/a-diotoro-2015/eloadas-201512011900/
A jelen, túlfűtött örömömből fakadóan egy előtte-utána állapotot osztok meg, mik voltak a benyomásaim és nézeteim az előadókról korábbi tapasztalatok és információk alapján, illetve mik az új meglátásaim a művészekről, most, hogy átélhettem a darab minden csodálatos percét velük.
Karácsony estéjén játszódik a történet. A főszereplő kislány egy diótörő babát kap ajándékba. Családi és baráti körben művészek előadnak egy mesét, ami a Diótörőről és az Egérkirályról szól. A kislány vagyis Marika éjszaka álmok gyötrik, amelyek a valóságban életre kelnek: nagy lány lesz, és az unokaöccse (aki tulajdonképpen a Diótörő valamint a Herceg is egyben) kíséretében sok kalandot élnek át, legelsőként megküzdenek az Egérkirállyal és annak csatlósaival, majd a győzelmet követően, egy titokzatos erdőbe mennek, ahol a hópihék tánca kápráztatja el őket. Majd csónakba szállnak, és átszelik a vizeket, találkoznak denevérekkel, majd egy hatalmas palotában, a Herceg palotájában ráleljenek a boldogságra, közben különböző nemzetek táncait megismerhetjük, végül a virágok keringője is színre kerül, befejezésként a főszereplő pár is előadja táncát, majd a lányt elragadja a tömeg. Marika felébred, behívja öccsét a szobájába, elmeséli neki az álmot, majd közösen elbúcsúztatják az unokatestvért.
A szereposztásom: http://opera.hu/musor/megtekint/a-diotoro-2015/eloadas-201512011900/
A jelen, túlfűtött örömömből fakadóan egy előtte-utána állapotot osztok meg, mik voltak a benyomásaim és nézeteim az előadókról korábbi tapasztalatok és információk alapján, illetve mik az új meglátásaim a művészekről, most, hogy átélhettem a darab minden csodálatos percét velük.
Melnik Tatiana vagyis inkább Tanykpayeva Aliya
(előtte) A művésznőre nagyon kíváncsi vagyok, ő ugyanis az Operaház új üdvöskéje, nem régiben csatlakozott a társulathoz. Tánctudásáról már a Hattyúk tavában megbizonyosodhatott a közönség, én nem vele láttam, de egyszer talán majd összehozzuk és kiderül, milyen Fehér és Fekete Hattyúként a színpadon.
(utána) Nos, úgy tűnik az első szereposztás húzza a lábára a balettcipőt egy meghatározott ideig, mivel a honlapon nem tüntették fel a változást, de tulajdonképpen én már csak örülök ennek a váratlan módosításnak. Ugyanis, a kezdés előtt nem sikerült szereposztást taglaló prospektust szereznem, mivel teljesen abban a hiszemben voltam, hogy azon művészeket fogom látni táncolni, akik ki voltak írva, hiszen eleddig az utolsó pillanatban sosem történt változtatás, ezt elfelejtették tolmácsolni a közönség felé is az internetes portáljukon... Szóval, néztem az előadást, vártam mikor jön Mária hercegnő (első pillantásra azt gondoltam volna, hogy a gyerekeknek előadott balettjátékban résztvevő szereplők lesznek a későbbiekben a főkarakterek - de ez tévedés volt), amikor a kislány elaludt, az álombeli karakterek életre keltek, és megjelent a színen, egy fekete hajú, ázsiai származású lány, aki nem lehetett a várt orosz táncosnő (aki szőke), a kislány felnőtt alakja nem hasonlított gyerekkori énjére, mert más volt a kinézetük. Furcsa volt a felnőtt nő, amikor megláttam, de szívderítő is egyszerre. Nem gondoltam volna, hogy utolsó pillanatban módosítanak a szereplőgárdán. És mégis reménykedtem benne, hogy tényleg változás történt, ám, ezzel a jóleső érzéssel együtt kicsit belül viaskodtam magammal, hiszen a kiírt gárda helyett a lehető legjobbat kaphattam és mégis kicsit átvert az Operaház, mivel ezt titokban tartotta előttem a kezdésig. Ahogy egyre jobban körvonalazódott bennem a felismerés, úgy egyre jobban felvidultam a látványtól. El se tudtam hinni: az első Hattyúhercegnőm visszatért hozzám, vagyis akit a színpadon láthattam, az nem volt más, mint Tanykpayeva Aliya, az októberi Hattyúk tava kiemelkedő Odette és Odilia megformálója! Hihetetlen mód örültem neki, a felismeréstől nagyot dobbant a szívem! A tánctudása most is kifogástalan volt, tökéletes beleélés, káprázatos forgások, és sok mosolygás. Pozitív energia áradt a mozdulataiból, gesztusaiból, az "új" párjával összeillő duót alkottak. Nagyon látványosak voltak a forgásai, ezt szeretem benne, az alakítása is fenomenális volt, ám konkrét bajom csak a kastélyban zajoldó páros tánccal kapcsolatban volt. Nagyon vártam "az emelést", ami végül nem jött el, ezért csalódtam a jelenetben... De a művészre koncentrálok: prímabalerina, Aliya munkásságát nagyra becsülöm, és az elkövetkezendőkben is nyomon fogom követni! Ő számomra a legkülönlegesebb balerina, mert megmutatta milyen Hattyúként "élni, szeretni, szenvedélyesnek lenni, vívódni és végül elválni". Remélem egyszer a való életben is tudok vele pár szót váltani és meggyőződhetek róla, hogy a személyisége a színházon túl is szeretni és csodálnivaló. Nagy örömmel várom, mikor láthatom újra az Operaház vagy az Erkel színház színpadán.
Íme, mire gondoltam az emelést illetően:
(előtte) A művésznőre nagyon kíváncsi vagyok, ő ugyanis az Operaház új üdvöskéje, nem régiben csatlakozott a társulathoz. Tánctudásáról már a Hattyúk tavában megbizonyosodhatott a közönség, én nem vele láttam, de egyszer talán majd összehozzuk és kiderül, milyen Fehér és Fekete Hattyúként a színpadon.
(utána) Nos, úgy tűnik az első szereposztás húzza a lábára a balettcipőt egy meghatározott ideig, mivel a honlapon nem tüntették fel a változást, de tulajdonképpen én már csak örülök ennek a váratlan módosításnak. Ugyanis, a kezdés előtt nem sikerült szereposztást taglaló prospektust szereznem, mivel teljesen abban a hiszemben voltam, hogy azon művészeket fogom látni táncolni, akik ki voltak írva, hiszen eleddig az utolsó pillanatban sosem történt változtatás, ezt elfelejtették tolmácsolni a közönség felé is az internetes portáljukon... Szóval, néztem az előadást, vártam mikor jön Mária hercegnő (első pillantásra azt gondoltam volna, hogy a gyerekeknek előadott balettjátékban résztvevő szereplők lesznek a későbbiekben a főkarakterek - de ez tévedés volt), amikor a kislány elaludt, az álombeli karakterek életre keltek, és megjelent a színen, egy fekete hajú, ázsiai származású lány, aki nem lehetett a várt orosz táncosnő (aki szőke), a kislány felnőtt alakja nem hasonlított gyerekkori énjére, mert más volt a kinézetük. Furcsa volt a felnőtt nő, amikor megláttam, de szívderítő is egyszerre. Nem gondoltam volna, hogy utolsó pillanatban módosítanak a szereplőgárdán. És mégis reménykedtem benne, hogy tényleg változás történt, ám, ezzel a jóleső érzéssel együtt kicsit belül viaskodtam magammal, hiszen a kiírt gárda helyett a lehető legjobbat kaphattam és mégis kicsit átvert az Operaház, mivel ezt titokban tartotta előttem a kezdésig. Ahogy egyre jobban körvonalazódott bennem a felismerés, úgy egyre jobban felvidultam a látványtól. El se tudtam hinni: az első Hattyúhercegnőm visszatért hozzám, vagyis akit a színpadon láthattam, az nem volt más, mint Tanykpayeva Aliya, az októberi Hattyúk tava kiemelkedő Odette és Odilia megformálója! Hihetetlen mód örültem neki, a felismeréstől nagyot dobbant a szívem! A tánctudása most is kifogástalan volt, tökéletes beleélés, káprázatos forgások, és sok mosolygás. Pozitív energia áradt a mozdulataiból, gesztusaiból, az "új" párjával összeillő duót alkottak. Nagyon látványosak voltak a forgásai, ezt szeretem benne, az alakítása is fenomenális volt, ám konkrét bajom csak a kastélyban zajoldó páros tánccal kapcsolatban volt. Nagyon vártam "az emelést", ami végül nem jött el, ezért csalódtam a jelenetben... De a művészre koncentrálok: prímabalerina, Aliya munkásságát nagyra becsülöm, és az elkövetkezendőkben is nyomon fogom követni! Ő számomra a legkülönlegesebb balerina, mert megmutatta milyen Hattyúként "élni, szeretni, szenvedélyesnek lenni, vívódni és végül elválni". Remélem egyszer a való életben is tudok vele pár szót váltani és meggyőződhetek róla, hogy a személyisége a színházon túl is szeretni és csodálnivaló. Nagy örömmel várom, mikor láthatom újra az Operaház vagy az Erkel színház színpadán.
Íme, mire gondoltam az emelést illetően:
Timofeev Dmitry vagyis inkább Leblanc Gergely
(előtte) A neve nem ismeretlen számomra, ő volt az első Siegfried hercegem a Hattyúk tavában, és káprázatos párost alkottak Tanykpayeva Aliya-val. Ezúttal nem látom őket együtt.
(utána) Gyors névváltozás, és Dmitry-ből hirtelen Leblanc Gergely lett. Az előadás elején azon filozofáltam, milyen sudár, milyen kecses és szép férfiú ez a Dmitry. Nem emlékeztem Dmitry-re pontosan, az emlékeimben hasonló alkatú férfi volt, mint Leblanc. Mindvégig elbűvölve néztem a Diótörő karakterét, szép férfi. Furcsa ezt leírni, mert általában a nők szoktak szépek lenni. Egy férfi legfeljebb erős, biztonságot árasztó külsővel rendelkezhet, de nem mondjuk rá, hogy szép. Leblanc mégis az volt. Hihetetlen módon. Igazi dalia. A felfedezés az első felvonás végén, a tapsrend alatt fogalmazódott meg bennem. A szünetben a jegyszedőtől megszereztem az áhított szereposztást, és valóban a csere tényén túl, végre valahára megkaptunk Leblanc Gergelyt teljes pompájában. Alig tudtam felfogni. A Diótörőben az tetszett, hogy a férfi karakter, nem egy nyálas figura, aki házasságra kell, hogy lépjen a szíve mégsem ver egyik leányért sem, sőt igen melankolikus és tragikus hősnek tekinthető. De a jelen darabban a címszereplő teljesítménye kiemelkedő, szépen táncolt, de erőtlennek is hatott, mivel őt is, mint Aliyát a koreográfia akadályozta abban, hogy valódi tehetségét megmutathassa. Mindenesetre üdítő látvány volt a színpadon, különleges piruettet láthattunk tőle, több fordulatos mozdulatsort a tengelye körül. Összhang és a harmónia, kölcsönös tisztelet, meg volt közte és Aliya között, jól működtek együtt.
Szigeti Gábor vagyis inkább Komarov Alekszandr
(előtte) A művészről nem hallottam, holott az önéletrajzban számos szerep a nevéhez fűződik, bár nem igazán főszerepek ezek, természetesen ettől még lehet jó, sőt a karakter táncosok mindig nagyon bámulatosan mozognak, kifejező lépéseket hajtanak végre.
(előtte) A neve nem ismeretlen számomra, ő volt az első Siegfried hercegem a Hattyúk tavában, és káprázatos párost alkottak Tanykpayeva Aliya-val. Ezúttal nem látom őket együtt.
(utána) Gyors névváltozás, és Dmitry-ből hirtelen Leblanc Gergely lett. Az előadás elején azon filozofáltam, milyen sudár, milyen kecses és szép férfiú ez a Dmitry. Nem emlékeztem Dmitry-re pontosan, az emlékeimben hasonló alkatú férfi volt, mint Leblanc. Mindvégig elbűvölve néztem a Diótörő karakterét, szép férfi. Furcsa ezt leírni, mert általában a nők szoktak szépek lenni. Egy férfi legfeljebb erős, biztonságot árasztó külsővel rendelkezhet, de nem mondjuk rá, hogy szép. Leblanc mégis az volt. Hihetetlen módon. Igazi dalia. A felfedezés az első felvonás végén, a tapsrend alatt fogalmazódott meg bennem. A szünetben a jegyszedőtől megszereztem az áhított szereposztást, és valóban a csere tényén túl, végre valahára megkaptunk Leblanc Gergelyt teljes pompájában. Alig tudtam felfogni. A Diótörőben az tetszett, hogy a férfi karakter, nem egy nyálas figura, aki házasságra kell, hogy lépjen a szíve mégsem ver egyik leányért sem, sőt igen melankolikus és tragikus hősnek tekinthető. De a jelen darabban a címszereplő teljesítménye kiemelkedő, szépen táncolt, de erőtlennek is hatott, mivel őt is, mint Aliyát a koreográfia akadályozta abban, hogy valódi tehetségét megmutathassa. Mindenesetre üdítő látvány volt a színpadon, különleges piruettet láthattunk tőle, több fordulatos mozdulatsort a tengelye körül. Összhang és a harmónia, kölcsönös tisztelet, meg volt közte és Aliya között, jól működtek együtt.
 |
| Aliya és Gergely - csodás páros voltak! |
Szigeti Gábor vagyis inkább Komarov Alekszandr
(előtte) A művészről nem hallottam, holott az önéletrajzban számos szerep a nevéhez fűződik, bár nem igazán főszerepek ezek, természetesen ettől még lehet jó, sőt a karakter táncosok mindig nagyon bámulatosan mozognak, kifejező lépéseket hajtanak végre.
(utána) Komarov Alekszandr neve és valós személye lépett este a színpadra. Nem túl nagy a szerepe, viszont szinte folyamatos jelenléte van a történések alatt, de nincs fontos mozdulatsora. Kiemelten a bűvészmutatványokban kell jártasnak lennie, mivel a karakter a kisgyerekek arcára mosolyt csal, de olykor kedvesen elpáholja a kicsiket, ha rossz fát tettek a tűzre vagy Diótörő bábokat tesznek tönkre. Olyan apuka jellegű figura. A karácsonyi ünnepség alatt a gyermekeknek előadja három társával együtt a Diótörő meséjét. Mint mesélő egy hatalmas köpenyt vesz magára, és emögül búj elő a Diótörő, Mária hercegnő és a gonosz Egérkirály. A kalandozások végén ceremóniamesterként és mókamesterként üdvözölhetjük. Nagyon ízléses volt az öltözéke és a frizurája, sajnos többet vele kapcsolatban nem tudok megállapítani.
Cserta József
(előtte) munkásságával tavaly júliusban találkozhattam. Akkoriban, ő alakította a középső fivért a Karamazov testvérek produkcióban, az Erkel színházban.
(utána) Cserta József neve megmaradt és ő harcolt a címszereplővel. A csata nem igazán látványos, gyermeki szinten megmaradt, bájos és aranyos. Semmi ádáz küzdelem, de a két férfi megverekszik a leányért, aki a kanapén retteg az egerektől, akik mindvégig a farkukat fogták. A karakter kibontakozása csak az első felvonásban kerül színre, utána, ahogy legyőzték a királyt, nincs további szereplése. Teljesen eltűnik a cselekményből. Immáron csak a Herceg/Diótörő és Mária hercegnő útját követhetjük nyomon.
(előtte) munkásságával tavaly júliusban találkozhattam. Akkoriban, ő alakította a középső fivért a Karamazov testvérek produkcióban, az Erkel színházban.
(utána) Cserta József neve megmaradt és ő harcolt a címszereplővel. A csata nem igazán látványos, gyermeki szinten megmaradt, bájos és aranyos. Semmi ádáz küzdelem, de a két férfi megverekszik a leányért, aki a kanapén retteg az egerektől, akik mindvégig a farkukat fogták. A karakter kibontakozása csak az első felvonásban kerül színre, utána, ahogy legyőzték a királyt, nincs további szereplése. Teljesen eltűnik a cselekményből. Immáron csak a Herceg/Diótörő és Mária hercegnő útját követhetjük nyomon.
 |
| Aliya és Gergely, vagyis Mária és a Diótörő/Herceg az elvarázsolt erdőben |
A darabot E.T.A. Hoffman ugyanazon cím alatt publikált művének színpadi, azon belül balett feldolgozása. A zenéjét Csajkovszkij komponálta.
Kedvenc zenék az előadásból
- Az induló
- A hópelyhek tánca (eleddig nem volt fülbemászó, de a darabbeli - színpadi kreációja óta elnyerte a tetszésemet és gyakran dúdolgatom a zenéjét, sírtam rajta, az egész előadásban a legszebb jelenet volt, először belibbennek, folyamatosan érkeznek, mindig több és több hópihe, míg végül a színpadon 26 pelyhecske áll fel, szép volt a két szólózó hópihe hölgy - ilyenkor bánom, hogy nincsen felsorolva a művészek teljes névsora - és maga a befejezés: az távolba távozó, Égbe tovatűnő vonulás)
- A virágok keringője (de csak a zene miatt, mert a koreográfiája eléggé gyatra volt) - itt feleslegesnek éreztem, hogy legyen egy-egy kiemelten megkülönböztetett páros
- A Herceg és Mária hercegnő összes közös tánca (Barbie változatban)
- Mária hercegnő vagyis külföldiül a Cukor hercegnő tánca
- Mária hercegnő vagyis külföldiül a Cukor hercegnő tánca
- Csajkovszkij előszeretettel komponálja bele a darabjaiba más nemzetek jellegzetes zenéjét és táncát (ezúttal: spanyol, indiai, kínai, orosz, francia) (Hattyúk tavánál: nápolyi, görög, spanyol, magyar)
 |
| Szállnak a hópihék |
Jelmez, díszlet
Az új módosítások többségükben tetszenek, leginkább a hópihék öltözéke változott meg, nincsen a karjukon felesleges kis bojtok. A tánc illeszkedett a zenéhez, nagyon egyben volt az egész kompozíció. A két szólótáncosnak különösen szép, aranyozott mintás jelmeze volt. A virágok keringőjében a táncosok rendszerint rózsaszín, hosszú tütüt viseltek, a két duó táncosnői külön aranyozást viseltek jelmezeiken, kitűnve így a tömegből. A Herceg önmaga lehetett, díszes aranyozott öltözék a fináléban, Diótörőként huszárjelmez, és a kezdetben álarc fedte és kiskarddal hadonászott. Mária hercegnő arannyal díszített jelmeze volt a legszebb, addig egy fehér hálóingben táncolt.
A díszlet tekintetében volt baki is, a függöny az egyik "épületszárnyba" beleakadt, de sikerült gyorsan rendbe hozni. A jelenetek, a színterek gyorsan váltakoznak, a legszebbek: a kis Marika családjának a háza, leginkább kívülről impozáns és szép az ábrázolása. A többi háttér mind megfelelt az adott körülményekhez. Amit hiányoltam az az óriás karácsonyfa volt, amely a palotában újra feltűnik a darab végén...
A hivatalos honlap: http://www.opera.hu/musor/megtekint/a-diotoro-2015/
A hivatalosnak is tekinthető - közösségi oldalon, időközben fel lett tüntetve, miért módosult a szereposztás (Mielőbbi jobbulást kívánok, Dmitry-nek! :) ) azaz a hivatalos tájékoztatás szerint:
https://www.facebook.com/HNBC1/posts/10153311362173697
"- december 1.: Timofeev Dmitry betegsége miatt Melnik-Timofeev helyett a Tanykpayeva-Leblanc páros táncolt"
Kritikák:
A hópelyhek régen így táncoltak
