Egy apa tragédiája - Rigoletto az Erkelben

"Az asszony ingatag..."

Időpont: 2017. szeptember 24. (vasárnap) 19.00

Helyszín: Erkel színház

Előadás címe: Rigoletto (Verdi)

Rendező: Szinetár Miklós

Nagy örömömre szolgál, hogy írhatok erről a darabról, ugyanakkor nehéz szavakba is foglalni azt az élményt, amit a Rigoletto szeptember 24-i előadása adott nekem. Első alkalommal mentem egyedül az Erkel színházba, és szerencsére opera-rajongókkal találkoztam, így nem voltam annyira elhagyatott. A kezdeti - hol is van pontosan az ülésem?  - problémát áthidalva, izgalomtól túlcsordulva, lélekben felkészülve arra, hogy a szívemet eléri ez a darab, ültem a székemben. A színpadra látásom kiváló volt, érdemes választani az erkély közép részleg első sorába helyet. Szép számmal külföldiek is tiszteletüket tették a nézőtéren illetve a ruhatárban is találkoztam olaszokkal, példának okán. :) Hátam mögött egy ausztráliai magyar értekezett egy Belgiumból származó amerikai állampolgárral, aki családlátogatás címszó alatt, egyúttal az Erkelben is ellátogatott, de természetesen szavaiból kiérződött, hogy az Állami Operaházunkat is szívesen szemügyre vette volna, csakhogy az most éppen felújítási munkálatok miatt zárva van... Nos, a közönség jó humorral is meg volt áldva, hiszen a szokásos - tegyük el a telefonunkat, nem lehet hang-, és videofelvételt készíteni, - szöveget követően valakinek csak azért is, megszólalt a készüléke, ráadásul a Beverly Hills-i zsaru zenéjét játszotta... derűt okozott a nézőtéren, a közönség egy emberként felnevetett... Így kezdődött ez a fantasztikus este!

Ugyan más műfaj képviselőjéről van szó, mégis egy kalap alá veszem a Lepkegyűjtővel, mivel egy évadban sokféle előadást fogok megnézni, egymást követik, és ezért az első darab által okozott hatás a mérce, azt nemhogy megsikerült tartania, hanem még erőteljesen is átugrotta ez az opera! 

Nagypapám emlékéhez híven, aki idén már sajnos nem lehet velem, választottam még nyáron a Rigoletto-t, a kedvenc operája volt. 

Az opera jegyszervezési irodájában megváltoztattam az ülésemet, mivel első körben egy oldalerkély volt megjelölve, aztán mivel mindent már kifizettem a megtakarított pénzemből - emberek, tényleg érdemes bérletet venni! Én most először estem át a tűzkeresztségen! - Papa miatt, egy jobb helyet választottam, és erkély középről figyeltem a színpadon kibontakozó eseményeket. Utólag bevallom, nem volt rossz döntés, ahogy már a felvezetőben írtam. Lenyűgöző kilátásom volt és szerencsére nem zavart senki. Később értesültem a szereposztásról is, kiváló együttest kaptam, sőt egyedülállót, mivel a többi napokon ez a gárda egy-egy változtatással volt szerepeltetve, tehát komplexen csak itt voltak, szeptember 24-én együtt. A gárda nagyjai közé tartozik Fokanov Anatolij, mint Rigoletto; Miklósa Erika Gilda-ként; illetve a herceget László Boldizsár testesítette meg. A Csillag évadzáró ünnepségen, Anatolijt és Boldizsárt tüntették ki, Erika érdemeit nem kell ecsetelnem, őt mindenki, kivétel nélkül, ismerheti. Nagy reményekkel ültem be, és többet kaptam a darabtól, a művészektől, mint eddig bármikor is...

Rigoletto

Történet

Verdi egyik legnépszerűbb darabja, ami az apai szeretetről és a fennkölt urak léhaságáról szól. Helyszín Mantova, itt él gazdagságban a herceg, és itt él szegénységben, de szeretetben lányával egy kis házban Rigoletto, a púpos. A két férfi közötti kapcsolat, az előbbi az uralkodó, míg az utóbbi a szolgája, leginkább udvari bolondja, aki nem rest  gúnyt űzni az udvaroncokból és mindenkiből, aki csak betér a birodalomba. Montero gyermekét a herceg meggyalázta, ezért átkot szór, mind a herceg, mind a "bolond" fejére. Rigoletto megriad, és félti egyetlen kincsét az életében, a lányát. A herceget nem nagyon érdekli, ő csak mulatozik az udvarban, nőket csábít el, nem bír a vérével...majd egy napon felfedezi a púpos lányát, aki visszafogott életet él, csak a templomba jár el, senkivel nem találkozgat... Gilda beleszeret az álruhás hercegbe, aki szegény diáknak adja ki magát. Saját apját is képes átverni, csakhogy találkozzon a férfivel, de ebben közreműködik a házvezetőnő is... hiába kéri a púpos, hogy vigyázzon rá, mert egyetlen kincse. Az udvaroncok viszont megelégelik Rigoletto éles nyelvét, amit rajtuk szokott használni, kilesik és tévesen azt feltételezik, hogy a lány, aki a házában lakik a szeretője, és nem a tulajdon gyermeke. Tervet kovácsolnak, és egy este a mit sem sejtő púpos közreműködésével (akinek bekötött a szemét, mivel mindenki álarcot viselt, tartotta a létrát. - A nagy sötétben a saját házát sem ismerte meg?) elrabolják Gildát és a hercegi palotába viszik. 

A hercegről, egy röpke ideig azt feltételezhetjük, hogy szereti a lányt, idegeskedik miatta, főként azután, hogy megtudja, hogy akinek udvarolt, az nem más, mint a szolgájának a lánya (ezért is gondolnám, hogy valamiért a "viszonyukat" nem akarja megrontani). Miután az udvaroncok megérkeznek a palotába, az asztalra helyezik a fehér leplekbe göngyölt Gildát, és végiggörgetik rajta, kicsomagolják. A herceg elviszi magával, oda, ahova a nőket boldog karjai közé szokta venni... Rigoletto bohóckodás mögé rejti aggodalmait, ugyanakkor az udvaroncok látják rajta, hogy valakit nagyon keres, mennyire figyelmesen, alaposan kutat valaki után... Mivel a férfiúk nem hajlandóak megmondani, hova került a "szerető", felfedi a titkot, amit nem akart tudatni velük, a lány a sajátja, a gyermeke. Nekiront az udvaroncoknak, de azok visszatartják, a három "nemesebb" férfi sem hajlandó segíteni, még az sem, aki megtenné, mivel a  többiek visszatartják. Rigoletto fohásza, és fájdalmas kiáltása szívet marcangoló jelenete az előadásnak.

Gildát meggyalázták, apjának elmeséli mit műveltek vele, bevallja, hogy szerelmes a hercegbe, bár az nem szolgált erre a szeretetre rá, apja sírva hallgatja végig és bosszút esküszik.

Rigoletto elhatározza, hogy megöleti a korábban találkozott bérgyilkossal a herceget. Egy vidéki kocsmában arról hadovál a nemes úr, hogy mennyire könnyű a nőket ágyba vinni, és mennyire szertelenek, össze-visszafecsegnek... a szavai elbűvölik a bérgyilkos testvérét, aki eleinte ódzkodik, mert tudja, hogy a férfi egy csapodár, mégis megtudja kedveltetni magát, úgy, hogy a nő a védelmezővé váljon és ne engedje a bérgyilkos bátyjának, hogy megölje. Több lehetőségen rágódnak, majd úgy határoznak, hogy azt ölik meg, aki elsőként tér be a kocsmába. Mindez szélviharban történik... Gilda férfi ruhát ölt, feláldozza magát, és a herceg helyett őt szúrják le. Rigoletto megkapja a zsákot a testtel..ám, nem sejti, hogy ki van benne. Kifizeti a bérgyilkost, majd meghallja a herceget énekelni... megnézi a zsák tartalmát és a lányát találja meg, akitől elbúcsúzik. Megrendítő pillanat, ahogyan arra kéri, hogy ne hagyja itt, hiszen nincs senkije a világon csak a lánya... Ő jelenti az élete értelmét. A szívemet elszorította a jelenet, folyton potyogtak a könnyeim. De Gildán ejtett halálos seben már nem lehet segíteni. A kocsma fala leomlik, szembe találja magát a színházi tükörrel, ami egész alakos, az átok beteljesült...

Érzelem dús előadás, fantasztikus tehetségek, énekesi bravúrok, gyönyörű áriák, lenyűgöző és emóciókban gazdag játék, ötletes és látványos díszlet, korabeli - kicsit keverve a mai kor öltözködési stílusával.

A darab szerkezete és a műfaja: 

Opera, három felvonásban, olasz nyelven, magyar és angol felirattal

Jelmez

A púpos púpját kifogásolom egyedül, mivel az nem igazán volt púpnak mondható, kicsit nagyobbra kellett volna a tervezőnek készítenie. Látványra rendben volt, sőt kifejezetten színpompásra sikeredett az udvar, vagyis a nyitójelenet színkavalkádban és gyönyörű jelmezekben kigondolt jelmezei.

Díszlet

Monumentálisan nagy egyes jelenetekben, a herceg birodalma eltúlzott, elnagyolt festményekből kilógó meztelen testeket ábrázoltak, megjelenítve a herceg életfelfogását. Rigolettó lakhelye, kedves, borostyánnal benőtt falat hívott mutatni, szerény körülmények között éltek, de a maga módján nagyon bájos díszletet mutatott be. Kellő titokzatosságot, borzongást adott a kocsma képe az utolsó felvonásban a viharos háttérrel és zajkeltéssel. A színpadkép látványos volt, visszaadta a hangulatot, hozzájárult a darab sikeréhez.

Látvány - azaz a képgaléria: 
http://www.opera.hu/v/rigoletto-kepgaleriaja

Kellék

A legfontosabb kellék szinte folyton jelen volt a színpadon, ez egy kicsit a kulisszák mögé betekintést engedélyez, hiszen a színészek az öltözőjük elemeit, a széket és a sminktükröt nem viszik magukkal a színpadra. A két egységet összekötve Rigoletto sokszor ezt a szerkezetet tolta a színpadon, az öltözködő asztalán a bohócfejjel mintázott jogarral, olykor ezen pihent meg, elmélkedett. Másik funkciója alapján, a tükörből kilépett a bérgyilkos, így nem kellett az "utcán találkozniuk". A darab végén, amikor Gilda meghal, a kocsma fala leomlik és a sminktükre néz vissza rá, immáron viszont sokkal nagyobb méretben. Ez egy visszacsatolás, a bohócból lett bohóc szimbolika. 

A cselekményről részletesebben itt olvashattok az Opera oldalán: 

http://www.opera.hu/musor/megtekint/rigoletto-2017/

Ünnepség: http://www.opera.hu/v/jubilalo-muveszet-unnepelte-az-opera/

Nem várt és nagy meglepődésre adott okot, amikor a színpadra lépett az igazgató, Ókovács Szilveszter, és kezével jelezte, hogy egy pillanatra a tapscunamit fejezzük be és figyeljünk a szavaira... :) Ugyanis a mai nap egy ünnepi előadás is volt, hiszen Fokanov Anatolij 26 évvel ezelőtt csatlakozott a Magyar Állami Operaház csapatához (legendás felvételt tudhat magáénak - 1991 nyáron érkezett a színházhoz, nem volt meghallgatás, de addig nem tágított míg szereztek valakit, aki az énekesi tudását meghallgatta. Felvették, azóta pedig eltelt pár év...:D), akkoriban a Rigoletto-val debütált, és most ismét a púpos szerepében lépett színpadra, ugyanazzal az alázattal, mint réges régen.  Az igazgató - és mi is, a nézők - még sok-sok évet, legalább ugyanannyit kívánunk, hogy maradjon és énekeljen, játsszon a színpadon. 

Anatolijról elmondható, hogy közönség-orientált tekintettel bír, vagyis nagyon szereti a közönséget figyelni éneklés közben, nemcsak a kollégáival alakítja ki a szerephez megfelelő érzelmeket, hanem a nézőtéren helyet foglalókkal is kapcsolatot szeretne létrehozni. Ezt a tulajdonságát, és imádnivaló jellemét szeretem. 

A köszöntés után énekeltünk egy dalt, amit korábban Erwin Schrott-nak is, bár ott a születésnap volt az indok, itt a jubileum adta az okot, hogy felállva énekeljük a  „Serkenj fel, kegyes nép...” című dalt.

Anatolij-ról egy kisfilm is készült, hogy került hazánkba, hétköznapjairól, jelenéről és múltjáról vall:

Színházi szimbolika
A gazdagság, előkelő lét lett az előadás motivuma, így a kiegészítőket is ezen vonal alapján állítottam össze. Csillogó fülbevaló és karkötő, arany cérnával szegélyezett, párduc mintás sál. :)

Színházi szimbolika - nem azért nem mosolygok, mert rossz volt, csak érzelmek terén a darab kiszipolyozott. :) A kezdő színpadképet és az ünneplést is megörökítettem

Szerencsésnek érzem magam, hogy olykor akarva-akaratlanul is belenyúlok a tutiba. :)

Jövőre muszáj lesz még egyszer megnéznem (ugyanezzel a szereposztással - a három főszereplőt illetően), idén október 1-jén tartják a szezon utolsó előadását. Aki katartikus élményre vágyik, meg kell, hogy nézze!