A Madách színház megint tévedett - ízlésváltozás? Beszámoló az Aranyoskámról

 "A szerepem igazságát keresem!"

 

Insta bejegyzésem az estről: 

2023.07.07. Este 19.00, Madáchban. Előzetesen a közlekedést felmerve jól döntöttem, hogy metrózom, 4-6ossal volt valami gond. Színházban rádöbbentem, h volt szereplőváltozás, aminek örültem is meg nem is (Minicici vagyis Balla Esztert is megnéztem volna Sandy karaktereben), Wégner Juditnak pedig nagyon örültem, rövid idő alatt betanult, beugró volt Peller Anna helyere. Ő igazi Madáchos. 🥰 

A történet kicsit meg lett változtatva (akár a storyt nézzük, vagy egy-egy karaktert vagy a timeline-t), a főszereplő a szerepeinek igazságát kutatja, de nem olyan hatasú/hangsúlyú a Dorothy, mint a filmben volt, mivel 1 nappal előtte azt is megnéztem, tudjam összehasonlítani. :) Könnyed, tényleg egy nyár esti, szuper, nevettető darab.😄 Jó volt, csak iszonyat hosszú az a 2 óra 50 perc. 😅 

Sánta Laci nőként jól nézett ki, le a kalappal, viszont nem mindig volt az a hangja vékony és nőies 🤭 férfiként csodálatosan kitartotta a hangokat, kristálytiszta volt. Wow. Wégner Judit kellemes látvány és szép hang. Örülök, hogy részese lehettem a sikerének (legbelül szorítottam érte). Posta Victor kapta a táncmozdulatok látványos bemutatásáról szóló rövid "összefoglalót", az elmutogatásért és az elhadarásért taps járt. Amúgy meg ő volt a görény rendező, aki Julie-ra nyomult...🤭 Csiszár István még akit kiemelek, bravúros, h a filmbeli karakterhez képest megfiatalították, agyilag leegyszerűsítették, ezektől a spontán vetkőzésektől mindenki szétröhögte magát. Molnár Gyöngyi, még róla is írják, őt is megidéztem délelőtt, mert láttam rajta a lelkesedést. Egy kész katasztrófa volt a színpadon, ami a karakter alapkövetelménye, a nő egy energiabomba, és hihetetlen milyen hosszú szöveget kellett megtanulnia... a szereposztás nagyon tetszett. 

Szívesen megnézném Serbivel is. Nos,ha a széria így folytatódik, a 100dik alkalom rohamtempóval meg fog érkezni...csak győzzük kivárni. 😁 #aranyoskam #nonreplika #aszerepigazsaga #komedia #musical #madachszinhaz #santalaszlo #wegnerjudit #molnargyongyi #ficzaistvan #csiszaristvan #postavictor #juliaesabamulatosdajka

 

Sánta Laci, ahogy a különféle castingokra készül

Innen az összeszedettebb koncepció

A filmet egy nappal az előadás előtt néztem meg (1982-es, Dustin Hoffman-nal a főszerepben). Pár jelenetét átdolgozta a Family Guy c. sorozat is. 

 

Lássuk a különbségeket (szereplők által demonstrálva):

Michael/Dorothy karaktere: a darabban, a színész a szerepének igazságát keresi és nehéz vele az együttműködés, mindig eltér (pl. New York-ról szóló koreográfiában nem hajlandó azt csinálni, amit a többiek), emiatt ki is rúgja a rendező az aktuális darabból. Ugyanezzel a személlyel a későbbiekben ismét dolgozni kezd, csak már nőként...és a rendezőnek feltűnik, hogy valami nem stimmel Dorothy-val... a filmben, szintén a karakterének az értelmét akarja kidomborítani és folyton alakítgatja a szerepét, ezért nem szeretnek vele együtt dolgozni. Ugyanakkor Dorothy-t úgy találja ki, hogy az ügynöke leszúrja, hogy szerepet nem fog soha kapni a városban... ezzel szemben a darabban, vetélytársként jelenik meg Sandy oldalán, akit a casting-on leráznának, csak mindig félreérti, hogy a köszönöm, nem arra vonatkozott, hogy jó az, amit produkál, hanem, hogy távozhat... Szóüval, elvette a barátnője színpadi lehetőségét. Oh, igen, ez is egy fontos különbség: színházban színpadi darabot rendeznek és ahhoz zajlik a szereplőválogatás; a filmben egy sorozathoz castingolnak és mivel minden héten van új rész, ezért rajongók várják a színészeket. Mivel itt még csak főpróba volt, nem jön át a hatása, hogy Dorothy mivel változtatta meg a nők életét, látásmódját...Darab: Másrészt van egy baráti-szexpajtás kapcsolata a szintén színészi babérokra törő barátnőjével, Sandy-vel. A filmben hasonló a szituáció, de nem társfüggő Sandy alakja és nem jön össze a lakótárs baráttal, mint a darabban.Sánta Laci vitte előre az előadást, folytonos színpadi jelenléttel kell léteznie, sűrűn átvedleni nőből férfiba, férfiból nővé, ami vicces helyzeteket teremt. Igaz ez főként Sandy látogatásaira... Michael elsőre a kávézóban mutatkozik be Dorothy-ként lakótársának, aki ott dolgozik, a filmben az ügynökének mutatkozik meg először női alakjában.

Julie (színésznő): A drab sajátos értelmezést ad, és mivel Wégner Judit alakította, szeretnivaló volt az egész karaktere, mint ha a bocsánat! pedig szeretem, a "debella" Peller Anna lett volna... a törékeny, gyengéd nő szerepében ezek után, nehezen tudom elképzelni... Judit tökéletes "pótlék" volt és remélem az igazgató átgondolja, hogy ne csak pótszereplőként válassza, hanem tényleges első vagy második szereposztásnak, mert nagyon jól állt neki a karakter! A változtatás a filmhez képest: nincs gyermeke, csak egy régi kapcsolatáról tud mesélni, ami azért ért véget, mert a férfivel különböző utakon jártak, nem volt összeegyeztethető, amit szerettek volna az élettől (a férfi családot akart, a nő karriert, később Julie elmeséli, hogy a férfi álma teljesült), és persze Dorothy-nak, mint "bizalmas barátnőnek" elkotyogja, mire vágyik egy kapcsolatban...ez rosszul sül el... (filmben: egy buliba mennek és ott Michael forrón kinyilvánítja szándékait, amiért Julie az arcába önti az italát; ugyanez történik a színdarabban is, csak más körítésben, Julie mellékesként egy bárban énekel, és itt próbál szerencsét Michael, amikor már túl személyes vizekre evez, a nő arcon önti) érdekesség, hogy simán belemenne az első felvonás végén elcsattant csókot követően egy leszbikus kapcsolatba... ami meglepő fordulat volt mind Michael, mind a nézők számára... :) Nem jár a rendezővel, ám kénytelen elviselni gusztustalan udvarlási szándékait, hogy a későbbiekben több szerephez jusson... A darab végén, Michael-lal egy padon összeülnek és megbeszélik a dolgokat, ez a lezárása színdarabnak. 

Wégner Judit, hatalmas beugrása július elején

Rita (a darab producere): A karakter kicsit többletet kapott a filmbelihez képest, fenyegeti a rendezőt, hogy ha nem lesz minden úgy, ahogy ő akarja, akkor amaz elfelejtheti a fizetését, erre a rendező természetesen, mindenben, még ha nem tetszik neki, de minden ötletre igent mond... Az egyik fő jelenete, amikor fizetésemelést és szerződés meghosszabbítást ajánl Dorothy-nak a második felvonás vége felé. Amúgy a casting-on jelen van, és minden ötletnek helyet ad, amit Dorothy kitalál, mert szerinte kreatív és új színt hoz a színházi világba a "nő".

Ron (a darabok rendezője, koreográfusa): boldog voltam, amikor a Madách oldalán, a kiírásban Posta Victor nevét láttam, eléggé leharcolt feje van a darabban, mint rendező. A figurájához köthető, hogy nem csak rendez, de a látványos és a "szakmai" megnevezésekkel tarkított egyes tánclépéseket is ő mutatja be a "tehetségtelen" hivatásosoknak... :) A rendező nem kedveli Dorothy-t, előtte pedig Michael-t rúgta ki az előadásából, mert az, mindig változtatni akart valamit, ezt megelégelte és kidobta a társulatból. A karakter viszonylag negatívnak mondható, nem az a tipikus főgonosz, de mégsem szimpatizálunk vele, arrogáns, fontoskodó, türelmetlen és Julie-t illetően tett nyomulós viselkedése miatt se lehet a kedvencünk. Azért egy Magyar Attila performanszra kíváncsi lennék, mindenesetre a kis lelkemnek jól esett látnom a szeretett színészemet.

 

Ron és Rita vagyis Posta Victor és Sáfár Mónika

Jeff (Michael barátja és szobatársa, az új előadás írója): az életből meríti ötleteit a saját előadásához, aminek a bemutatóját közösen tervezi Michael-lal. Viszont az összeget a barátja teremti elő Dorothy alakjában. Jeff, egy ápolatlan, holdkórosnak hat a darabban, persze a kevésbé vonzó külcsi mögött értelmes belső rejtőzködik, ami olykor-olykor frappáns módon megjelenik szóbeli frázisokban, mondatokban, amit barátjához vagy annak ideges "volt" barátnőjéhez intéz... az vicc, hogy míg a filmben nincs közük egymáshoz, úgy a darab végén egymásba habarodik Sandy, a dinka, aki szerelemtől átfütött éjszaka mámorán át látja a világot, és teljesebbnek érzi magát, hogy Jeff-fel kapcsolatba bonyolódott...Nem kell megváltoztatni a szőke herceget... Jeff-nek mutatkozik be először Dorothy-ként Michael a kávézóban. A barát rosszalja a főszereplő viselkedését és "nemváltását", de ahogy, úgy támogatja. A filmben plakáton megjelenik a Jeff által írt darab címe és szereplői (Michael és Sandy), míg a darabban csak max. említést tesznek róla, vagy még annyit sem, hogy mi lesz végül a jövendőbeli előadással? Tipikus amerikai pofát jelenített meg a küllemével, ha nem szólalt volna meg maygarul, simán amerikai színésznek is elmehetne Ficza István.

 

Ficza István és Serbán Attila

Sandy (a hibbant, volt barátnő): ugyan a filmben is eléggé szeszélyes és kontrollálatlan karakter, a darabban még jobban bemutatásra került zilált lelkivilága és őrűlt énje. Mindkettőben találtam szeretnivalóságot, és nem is tudok dönteni, melyik a jobb Sandy alakítás. Maradjunk annyiban, hogy mindkét helyen kihozták a maximumot belőle. A filmben: nehezen éli meg, ha szakítanak vele, neki tudnia kell, hogy számíthat-e holnap a másik félre? Nyivákolós, de talán kevésbé hisztis és őrült, mint a színdarabbeli, aki folyton pörög, egyik pillanatban siránkozik, hogy nincs kapcsolata, nincs lakása, nincs állása, következő pillanatban ezt még tetézni tudja valamivel... társfüggő, és folyton Michael nyakára jár... előzetesen Balla Eszter volt kikiáltva, mint előadó, de végül Molnár Gyöngyit láthattam a színpadon, aki nagyon meggyőzően alakított, és totál elmebajos volt (tetszett egyébként, hogy lelkesedik a figuráért az egyik madáchos jelmezes próba összeállításában nyilatkozott róla). Sok szöveget kellett egyébként megtanulnia, a saját dalánál, és azt szinte reppelve/hadarva elmondani. Le a kalappal mindkét alakító előtt.

Molnár Gyöngyi, a hisztérika

Max (a jó testű, de tehetségtelen színész): a leginkább átalakított karakter, az mindenképpen ez a figura, Max, filmben a John nevet viseli, éltes korú és minden nőt szeret megcsókolni, legyen akár hány éves, és gyakran nem tanulja meg a szerepei szövegét... ezzel szemben Max fiatal adonisz, aki bombasztikus testét tárja fel a közönség előtt, szöveget ő is nehezen tanul. Az erőszakos jelenet nem fajul botrányossá, de itt is a filmhez hasonlóan végződik, mégpedig Jeff érkezik haza és menti meg a főhőst. A darabban-filmben Dorothy-ba beleszeret a pancser színész, és szerenádot ad, amíg végre nem sikerül felkönyörögnie magát a "nőhöz". A filmben a szomszédok nem szólnak ki az ablakon, hogy álljon már le, a darabban többször történik kiszólás, hogy ugyan fejezze már be, mert mások aludni szeretnének. A darabbeli Max a testének mutogatása mellett, a rendező minden intését igyekszik betartani, kezdetben érthetetlen számára a változás, amit Dorothy és Julie talál ki, mégpedig az, hogy a dajkába legyen szerelmes Rudolf, Rómeó testvére (fontos megjegyezni: a darabban a Rómeó és Júliát akarják bemutatni, hatalmas, korabeli jelmezekben, de ezt formálja át Dorothy, javaslata szerint a 20-as évekbeli olasz divat szerint kellene felöltöztetni a karaktereket, a férfi lelép a feléledt Júlia helyett a Dajkával, és egy rolleren a színpadról érkeznek, majd a másik oldalon eltűnnek...). Max-ot Csiszár István alakította, vicces volt, ahogy mindig a felső testét megvillantotta, az inget megtépve, hogy a testét közszemlére tegye. A Dorothy iránti szerelmét a testére tetovált arcmással mutatta meg (amikor persze a végén kiderült, hogy férfi az áhított nő, azt mondta: újratervezés és elkezdte sikálni a hasát...).

 

Stan (Michael ügynöke): A filmbeli szövegét követi, a paradicsom hasonlat például, és, hogy soha senki nem akar Michael-lal együtt dolgozni, mert elviselhetetlen a változtatás-mániája... a filmben hozzá megy először a főszereplő, hogy megmutassa női énjét, viszont a darabban, csak a 2. felvonásban derül ki, hogy kettős életet él Michael, és, hogy a Dorothy miatt mondott le a nagy sikerű darabról, amire eredetileg jelentkezett a főszereplő, és az ügynöke is azért jött a lakására, hogy közölje, sikerült elintézni, hogy az áhított szerepet megkapta. Michael visszautasítja, ezért az ügynöke most komolyan kirúgja, nem képviseli őt továbbiakban. Kimegy az ajtón, de még visszajön, hogy mondjon valamit, és ekkor bukik le Michael, Dorothy-ként (a jelenet azért érdekes, mert az ügynök éles eszét dicséri vagy felismerő-képességét, ugyanis egyből levágja, hogy a két személy egy és ugyanaz...) Galbenisz Tomasz a szerepben, mint mindig, most is nagyon jó volt. Kis szerep, de lényeges karakter, aki a főszerep művészi pályáját egyengeti.

 

Serbán Attila és az ügynök szerepében, Galbenisz Tomasz

Jelenetek, amik át lettek dolgozva: Mivel az előadás non replika, kicsit módosították itt-ott a történetben, olykor ez a karakterre vagy a történésekre vonatkozott.

Díszlet: egyszerű, mert gyorsan lehet változtatni, kivetítve a hátteret az egyszerű falra. Semmi különlegesség nem volt benne. 

Egy jelenetet azért kiemelnék, amikor Michael felmegy egy lépcsősoron, amit gyakran használnak a reptéren, és onnan leereszkedik a zsinórpadlásról leengedett kötéllel. 

 

Jelmez: mai, hétköznapi - illetve a Rómeó és Júlia jelmezei kissé orbitális nagyságúak, veronai viselet, az korabeli, csak nagyon eltúlzott számomra, illetve a módosított darabnak a jelmezei 1920-30-as évekbeli olasz divatot jeleníti meg. 

A történet korban elhelyezése: mai, hétköznapjaink szintén, beleszőve a közösségi médiákat (pl. a bájgúnároknak van egy saját platformja, ahol mutogathatják magukat mint Max teszi ezt a színpadon - Instagram)

Intermezzo: mellékhelységbe mentem szünetben, kezet mosni, és fültanúja voltam két hölgy beszélgetésének, egyikük megjegyezte, hogy nem emlékszik a filmre, de a darab tetszik neki.

Összegzés: Első körben azt mondanám, hogy nyári esti kikapcsolódás, a darab fantasztikus humorral van fűszerezve, rendkívül szórakoztató, de semmi mondanivalója nincs (sajnos, nem úgy, mint a filmnek), hacsak annyi nem, hogy kövesd az álmaid, és ne félj akár nemet váltani, hogy elérd őket... Sajnos, amit vártam, nem jött be, nincs dallamtapadós zenéje, ami nekem egy darabnál, ha zenés - musicalről - van szó, egyszerűen szükségem van rá, hogy még a zenéjével is megfogjon, amit az Aranyoskám nem ért el. "Elbologattam", de az nem ugyanaz, mint amikor a szöveg is megmarad a dallammal a fejben. Szóval, érdemes megnézni 1x mindenképpen.

 ---

A képek a Madách színház tulajdonát képezik.

Új Christinek és Raoulok a színpadon 3. rész

 2022. november 21.

Végre egy érzelmes Fantom játszik a darabban... utóbbi időkben rá kellett jönnöm, bármennyire is nem szeretem hangilag, mert nem olyan erős, Sasvári emocionális szinten sokkal közelebb áll a szívemhez és a Fantomja is olyan szeretnivaló, annak ellenére, hogy elköveti a gyilkosságokat, gonosz, stb....mégis van benne valami extra, amitől kiemelkedik és nem csak a neve miatt érdekes - bár ugye tudjuk, hogy ha a Fantomra gondolunk, akkor elsőre a laikusnak ő jut eszébe... ráadásul a nagy üvdrialgás is inkább neki szólt, mint két társának (900. előadáson például)... tudjuk, a neve miatt... de ezt most hagyjuk... lássuk a mai este tanúságait, bakijait:

Ezúttal az erkély, jobb oldal 3. sorát próbáltam ki, a hely szűkös volt. Előnytelen, de nem rossz a kilátás, inkább izgulnivalóm a másnap ígérkező alkalomon volt, hiszen a 2. sorban már nem biztos, hogy jobban fogom látni a színpadot...de ez még elválik... akinek hosszú a lába vagy ki akarja nyújtoztatni tagjait, ide semmiképpen ne foglaljon belépőt.

Saját képek a tapsrendről - Sasvári Sándor Fantom, Haraszti Elvira, mint Christine és a színpadot elhagyó Raoul, Borbély Richárd

 Insta bejegyzés:

Import lanyok 3.felvonas. Sort keritettem Haraszti Elvira es Borbely Richard estjere (11.21.)...es amennyire vartam, valahogy utoerzeskeppen nem volt kulonleges, kedden napkozben ezen elmelkedtem...séma séma hátán... szinte minden szereplo kapcsan, aki ujkent beallt, ezt gondoltam. Még egyikuknel sem fejlodott ki az egyedisége a szerepüknek. Elvira hangja kulonleges hangszin, jellegzetes operett primadonna tipus. Az ária reszt a focimdalban, mashogy enekelte vagy megcsuszott vele...ezt nem tudom, sokszor osszerezzent, a Fantommal valo kommunikaciojat ez jellemezte. A toporgasok. Nekem mini Fonyo Barbaranak tunt. Borbely Ricsi pedig a szep hangon tul nem tett hozza a vikomt figurahoz, kiveve az idos Raoult, az nagyon jol ment neki. Sasvari Fantomkent nem tudja mar kitartani a hangot. Esetlen, es rettentoen rovidre sikerult a kozos csokuk Elviraval... #azoperahazfantomja #madachszinhaz #harasztielvira #borbelyrichard #sasvarisandor #potohungary

- Haraszti Elvirának nagyon operettes  a hangja, ezert leénekli a csillagokat olykor. Erdekes volt ahogy a focimdal aria reszet enekelte, lehet ujitani akart vagy tenyleg megcsuszott, mert nem haladt együtt a zenével. 

- Az tetszett ahogy a végén a Fantom arcához dörgölődött, ugyanakkor a csók jelenetnél már attól tartottam, hogy addig húzza-halassza az érintkezést, hogy kifutnak az időből. Elvirának nem volt balettcipője, úgyhogy a dublőr megint abban volt, míg a női karakter kis sarkú, pántos cipőt viselt, egész végig, még a rózsaszín jelmezhez (amely az utolsó Christine által viselt ruhadarab) sem. 

-Sasvári nem tartotta ki a magas hangot (Éj zenéje és a második felvonás végén), de szokásos humort, meghatodottságot és szexuális tapizást hozta

- Borbely Ricsi, szépen énekel, de ő se forrt ki nekem, úgy érzem nem tesz a karakterhez semmi extrát, nem lesz egyedi a Raoul-ja vagy a vikomt karaktere nem nyújt többet? Csak simán szép fiú, aki harcol a szerelméért? Díjazom, hogy időzíteni tudta az esést, amikor Christine-t indult megmenteni...ez a Soltinak nem ment, Jenövárit takarás miatt nem láttam...de majd holnap 😆 Ricsinél egy dolgot biztosan kiemelek még, amikor az idős vikomtot játssza, nem elhamarkodott a mozgása, lassan int, lassan mozog - hiszen nem fiatal már itt.Illetve, amikor a Fantom rejtekéhez ér, ott a felsőteste kibuggyan férfi felöltője alól akárcsak a külföldi, eredeti változatban a vikomtoknak...

- Szerekován kifingott a Don Juan jelenetben, páran röhögtünk...

Link: https://www.blikk.hu/sztarvilag/hazai-sztarok/az-operahaz-fantomja-900-eloadas-sasvari-sandor/k3nghet

Saját kép - Sasvári, Haraszti, Borbély, Sáfár Mónika és Szerekován János

 

 Érdemben nem tudom méltatni. Nagyok az elvárásaim, bár csak pár hete kerültek a Madách színpadához közel az új szereplők, mégis még mindig a régieket keresem. Mert azt várom, hogy egyediséget mutatnak, de mindegyik egyforma karakterábrázolást hoz jelen állás szerint: Raoul-ok szépen énekelnek, jól játszanak, de semmi nincs mögöttük. Ugyanez vonatkozik a lányokra, csak egy félős kislány sémát öltenek magukra, azt viszik az elejétől a végééig. Folyton sikítanak, ha lehetőségük nyílik rá...

 Soha nem lesz már ugyanolyan. Valami mindig elvész, amikor újak állnak be egy darabba. Most kissé pedofil a történet...bár az eredeti is hasonló, hiszen a Fantom és Christine között nem kis korkülönbség van, de minden karakter leegyszerűsödött, borzalmas bevallani, de már a Fantommal se szimpatizálok annyira, mint szeretnék... Az este folyamán annyi érzelem sem jött át, hogy elsírjam magam.

Szerintem csak nehéz elengedni a régi dolgokat. Azt várom, amit a kedvenceim csináltak…Persze, ez bőven benne van a pakliban, mert mindenki most egy sémát játszik, bár ilyen rövid idő alatt nem forrhatott ki senki, még van idejük a saját alakításukat megtalálni, a gondolatot, hogyan formálják a szerepüket... hogyan legyen egyedi ez a Raoul, ez a Christine... A jelen Christinek (Fonyó-Krassy és Mahó) nagyon különböznek egymástól (játék, hang még a megjelenésük is), és ezért volt jó őket nézni, az újakat (Haraszti-Jenes-Széles) úgy tanították be, hogy szinte csak hangban vagy parókában különbözzenek, szinte magasságra is egyformák... (11.22. esti előadás után azt mondanám az eddig legélvezhetőbb kóristalányt a Széles Flóra alakította, színes a palettája, ahogy megjeleníti a karaktert a színpadon, kellemes a hangja, jó hallgatni. Nem akar senkit leénekelni, az Éj zenéje alatt nem az az alvótípus, mint a Jenes Kitti, de még előfordulhat, hogy a Haraszti Elvira is így tett, csak annyira nem figyeltem őt, hanem akkor pont a zenére fókuszáltam) különleges hangja mondhatni csak az Elvirának van, de nem kiemelkedő... 

Úgy vélem,  az új beállóknak kell még tapasztalat, hogy mit tehetnek még bele a karakterekbe vagy mit vehetnek el belőlük...
 

Minden Raoul-ban a Homonnay Zsoltot keresem...xD Neem! Azt keresem, hogy mitől lesz egyedi.

Zene áthat - Éj zenéje dúdolgatás:  a ruhatár felé menet: volt egy társaság, akiknek annyira tetszett a darab zenéje, hogy az említett dalt dúdolták,  - azért is volt joleső érzés ez nekem, mert egyrészt a darabnak szólt, másrészt, régen volt ekkora lelkesedés 😃 A szünet alatt pedig elkaptam egy párocskát, a női tag a Maszkabált dúdolta...

 

Új Christinek és Raoulok a színpadon 2. rész

 2022. november 20. délután 15.00

Insta bejegyzés:

Ma atneveztem par szineszt (Safar Monika helyett Orsolya, Jenes Kitti helyett Jenes Kriszti...) es hirtelen otlettol vezerlve akartam belepot szerezni, bar par napja fontolgattam, mert az ujraleosztas miatt Jenest nem lathattam volna Christinekent. Ma meg szerepelt, ugyhogy reggel usgyi volt a penztarba. Delutani eloadas, tarsai Csengeri Attila (Fantom) es Solti Adam (Raoul) voltak. Jol jatszottak egyutt, most emocionalis szempontbol Soltit emelem ki, persze Csengeri is hozta a szokasos formajat. Jenes jateka/hangja nem rossz, de latszik rajta, hogy nemelyik dalt nehezebb volt kienekelnie, vagy a hosszabb reszeknel elhalkult, az áriája nem volt tul kiemelkedo, de a temeto dalt nagyon szepen eloadta. Fejlodnie még érdemes lehet, kiforrhat idovel. Egyenlore Széles Florat jobbnak latom. Ez a diri parositas nagyon bejott: Galbenisz- Sánta. Szep eloadas volt, emlekezetes. Jo dontes volt elmenni ra. Reszletek az esemenyrol, bakikrol a blogon: phantomvizio.blogspot.com

#azoperahazfantomja #madachszinhaz #jeneskitti #csengeriattila #soltiadam #derzsygyorgy #sáfármónika #santalaszlo #galbenisztomasz #bajzaviktoria #zsitvareka #cipo #karmesterimentes #orgonaajto #agyerekakiaztmondtavege #mindenpöpec #kiveveaszokedemon #demegmondtammiahelyzet #korbekellettvolnaneznie #utodottliba

 

Előzmény

Csütörtökön voltam egy extra jó produkción. Volt egy kis kavarodás, az újraosztás miatt, és a jelen Christine-ek bekerültek újra a Fantom forgatagba, ugyanakkor az újakat is sikerült ide-odatenni. Balul sült el a dolog, hiszen, múlt héten szombaton örömmel vettem át úgy a belépőket, hogy mindhárom új -  import - lányt látni fogom a színpadon...de az egyiket módosították, így az újak közül, már van, akit kétszer nézhetek meg. Remélem, majd jól fog teljesíteni 2.-szorra is, hiszen már elsőre nagyon jól alakított. Tetszett, és bízom benne, hogy megtartja a színészi képességeit, ezeket fejleszti, és szinten tartja magát. Miután kiderült, a módosítást, kissé bosszankodtam, egyúttal aggódtam, hogyan fogok túladni rajta? Próbáltam elcserélni, jegyszervezőket megkeresni, de nem találtam új gazdát neki... aztán este elmentem az előadásra, és amíg boldogan bent ültem a nézőtéren, ugyan jelentkezett vevő, végül amikor haza értem és végiggondoltam a produkciót, úgy döntöttem, megtartom és még egyszer megnézem az új lánnyal. És ha sikerül vasárnap délutáni Fantomra vennem jegyet, akkor ez a majdnem eldobott lesz az 50. alkalom, hogy a Madáchban megnézem szeretett előadásomat. Úgyhogy döntöttem, vasárnap elmentem, előreengedtem anyukákat gyerekkel vagy anélkül, mindegyiket megnyugtatva, hogy másra szeretnék belépőt venni, nem a Vukra, ami az aznapi gyermekelőadás volt a színházban. Egy előttem álló nőnek komoly gondjai voltak, ugyanis elvesztette a jegyeket, mégis fénymásolatokat lobogtatott, hogy neki azt mondták bármi ilyen probléma esetén a pénztárhoz kell rohannia, és azok majd segíteni fognak, de nem tudott se a pénztáros, se a művészeti titkár, aki most szintén lent tartozkodott... a fénymásolós nő, felhívta a figyelmemet, hogy akiket előre engedtem, másra is kértek jegyet...de ha borítékban van, azt már valaki lefoglalta nekik, így ehhez nincs érdemben beleszólásom. Csak remélni tudtam, hogy lesz pótszék a délutánra... És szerencsére lett. Kettővel beljebb ültem a sor elejétől, ahonnan amúgy jó rálátosom nyílt a színpadra. Hiába van rá írva, hogy korlátozottan látod az eseményeket, ez a hely jobb, mint az előző erkélyes, ugyanis ott a tv erőteljesen belelóg a látásviszonyba... szóval, szokásos, pótszék, emeleten, jó társaságban. Sokan voltunk érdeklődök, és a másik oldalaon is páran helyett foglaltak, de szerintem a rendes - közönség által megvehető - helyek fogytak el jobban, mert az első és a második sor is szinte tele volt, míg a szemben, a bal oldali pótszékeknél az első sor volt tele, a másodikban 2-3 fő foglalt helyet.

 

A darabról

Miért is volt fontos látnom pont a délutánit? Egyrészt, mivel a Jenes Kitti eredeti fellépését "szabotálták", Széles Flóra került a helyére, másrészt Kitti többször a mostani szezonban már nem látható, így ideálisnak tűnt, rátennem a kezem. További szempont, hogy ha már nem úgy sikerült választanom, akkor legyen egy Csengeri Attilás Fantom is - hiszen múltkor a pénztárosnő nagyon áradozott róla, mennyire szereti, ahogy alakítja a réjtélyes férfit... Solti csak úgy volt, szinte már fáj, hogy sokadszorra is kifogom, mint Raoult. Ugyanakkor el voltam aztán ragadtatva az emocionális kifejezéseitől, nagyon érzelmes, ügyes volt most. Lehet az új nők miatt? Hiszen az új kislányok, valóban kislányok, teljesen más paróka, hellyel-közzel régi jelmezt is viselnek, amit a mostani Christine-ek már nem (pl. a rózsaszín ködfelleg 2. felvonás Don Juan jelenet), és ha pont a két maas férfit fognak ki, igazán piciknek tűnnek mellettük a lányok, mert Csengeri és Solti is eléggé magasra nőt... :)

 

Lássuk a tapasztalatokat

- Hannibál jelenet: Jenes Kitti jól táncol, nehéz MAdame Girynek rosszt mondania rá, de aztán kiküldi, a reakciója, hogy az arcát a tenyérébe rejti (elbénáztam, jujujjj)

- Christine cipője: kis magas sarokkal rendelkező, testszínű cipőt viselt Jenes Kitti. Egész végig, az 1. felvonástól a 2.-ig, tapsrenddel bezárva. Ez persze nem feltűnő dolog, de aki jártas a darabban és szereti, ha egységes a kinézet, feltűnhetett a különbség. Főleg, akkor volt nekem szembetűnő a dolog, amikor a dublőr Christine a szokásos balettcipőt viselte, míg a színésznő meg a sarkos cipőjét... Szóval, a Főcamdalnál látszott, meg mindenhol...

- Jenes nem énekel hosszan, megnyújtva a szavakat, amiket szokás. DE nagyon szépen előadta Soltival a repríz részt az első felvonás végén (Válassz társadnak), valami plusz szépet tett bele a hangjával...

- Éj zenéje: faszoláris üveg kinyílik: akik jártak a kulisszak mögött, azok tudják, hogy az orgona hátuljában lévő üveget nevezik így, ha felkapcsolják belül a világítást, akkor látszódik, hogy valaki benne van... a bábokkal mindig mostanság az a gondom, hogy a tapsrendnél nem mozognak marionett-ként...mint régen volt szokás... ezúttal egy olyan baki fordult elő, amire eddig szerintem, amióta én járok, nem volt példa, az orgona a megfelelő pillanatban megfordult, de kinyílt ennek az üvegnek az ajtaja...Csengeri gyorsan reagált, odakapott, és próbálta becsukni, de neki se sikerült...aztán a bábú kezével kikapott és behúzta az ajtót, ami öreg hiba, hiszen ő báb, miért is mozog? Nagyon hiteltelen volt...

- Szintén Éj zenéje: a csiribá beállás, mintha varázsolni akarna a Csengeri Fantom, ez nem feltétlenül hiba, inkább csak nevetségessé tette a figurát

- Az álarc letépése: ez már komolyabb hiba, ugyanis, amikor először veszik le a Fantomról az álarcot, csak Christine látja, mi nézők nem. De, most nem kapott eléggé gyorsan az arcához Csengeri, így látni lehetett, aki olyan oldalon ült (jobb), amerre ő fordult...

- Il Muto-ban a lányok mérleget játszanak (Christinekre értve), amikor a Primadonna mögé állva, próbálják felhívni magukra a figyelmet, de az mindig kitakarja őket. Némi mozgás volt, és újdonság, hogy amikor a kopogást hallják nem a szájukat teszik össze - mintha távolról puszilkodánának, hanem a fülükhöz teszik a kezüket, hogy huha, valaki, be akarja jönni a grófnő szobájába...

- 1. felvonás Joseph Bouquet felakasztása: Ekanem Bálint játszotta ezúttal a szerepet, nem szeretem, hogy berekeszti a hangját, de ő így adja elő...most olyan hosszan nyújtotta az akasztás előtti hangot, hogy elcsodálkoztam, és azt gondoltam, hogy ez igen... emellett sajnos, viszont lent, a balerinák rontottak, nem érkeztek meg együtt, középre, ahogy ilyenkor szokás, hogy fogadják az akasztott zsinórmestert... (viszont örvendetes, hogy Sánta Laci mondhatni megérkezett a darabba, és most már úgy épül be a történetbe ez a jelenet, hogy a balerinák várják a páholyból az instrukciókat...egyikük fel is nézett a páholyra)

- Sánta László és Galbenisz Tomaszt össze kellett volna előbb tenni, együtt nagyon jól tudnak működni, pompásak voltak ezúttal.

- Don Juan próba: Derzsy György teljesen megkergült és többször megtaposta a szövegkönyvet... amúgy rettentően halovány...semmitmondó a Piangi-ja....

- Jenes Kitti hibája: a temető dal előtt, a Fantomot megidézi. A dal akkor hangzik el, amikor véget ér a Don Juan próba. Kitti sokáig bíbelődött a köpenyével, és lekéste a belépőjét...később fogott a dalba, azt hittem megvárja, míg újra ahhoz a részhez ér a zenekar, de nem, belerontott, úgyhogy a karmesternek gyorsan kellett reagálnia, 1 másodperces csönd is volt ott, hogy megtalálják a pontos hangot, amivel összekapcsolható az ének... Kitti ezt nagyon elrontotta, de dicséretes a karmester, hogy feltalálta magát.

- A Fantom nem gyerekelőadás, de mégis sokan jelentek meg kicsikkel, sőt volt olyan apuka is, aki a földszint első sorban helyett foglalt, ölében volt a gyerek. Nem biztos, hogy pont ő, de egy valaki a csendben felkiáltott... történt ugyanis: a 2. felvonás végénél jártunk, a Fantom elküldi Christine-t és Raoul-t, ne beszéljenek róla, vigyék a csónakot, stb.... miután, mindkettőt elküldi, a zene leáll a másodperc egy törtrészéig, hogy helyett adjon a majd megszólaló zenedoboznak...ebben az egy pillanatban gondolta a gyermek, hogy hangosan megszólal: VÉGE - a közönség egyszerre nevetett fel az oda nem illő reakción, kérdés, vajon Csengeri a színpadon mennyit észlelt ebből, de javára legyen mondja, összefagyott pózba állva, karjaival önmagát ölelve, folytatta a zenei részt... nehéz ügy, ha a nézőtérről érkezik valami külső behatás, az mennyire befolyásolhatja a színészt a szerep megformálásába...de Attila nem zökkent ki, így a szerepben maradt.

- Solti Ádám reakciói nagyon tetszettek, ha többet mutatnak, mint elődje, töbet vinne bele, akár kedvenc Raoul-nak mondhatnám, de egyenlőre nincs kedves vikomt az újak között (bár ő réginek számít már, inkább rangidősnek), tető jelenetnél nem pörgött ki, mint a Jenes Christine....

Még hátra van egy új Raoul és egy új Christine, de jelenlegi állapotában úgy vélem, Széles Flóra meggyőző alakítást tudhat magáénak, és jól be fog tudni illeszkedni a Fantom családba. Jenővári Miklós nem volt különleges, inkább olyan gyermeki Raoul...

Más szemszögből 4. - A Fantom elfelejti a szöveget, rosszul kapcsoló és a levágott fejet tartó Primadonna

Következő részben ismét 3 bakival örvendeztetlek meg Benneteket, ezúttal egy Fantom, egy Raoul és a Primadonna mesélnek...

Sasvári Sándor: A Fantom bosszújelenetének első mondatára nem emlékezett, így a súgó repdesni kezdett, hogy mutassa: "Tőlem kaptál szárnyat..."

Miller Zoltán: Délután Fantom, este Raoul (így beszélte meg a vezetőséggel). Volt, amikor a Raoul szövegét énekelte, gyorsan reagálnia kellett erre, és visszaváltani a Fantom karakteréhez. (Hang és testbeszéd kell a figurához)

Sáfár Mónika: Elárulta, hogy a fej, amit a Hannibál jelentnél a kezében tart Szerednyei Béla fejét mintázza.

 

Emléktöredékek 16. - Sasvári Sándor, a "divatguru"

Sasvári Sándorral első személyes találkozásom és autogram kérése, egy óbudai rendezvényen, történt. Egy helyi divattervező ruháit nézhettük meg, Sasin túl még találkozhattunk Sáfár Mónikával is. 

A műsorban nem énekeltek a "darabomból", ezért sajnálkoztam is... pedig úgymond követeltük a nézőtérről... A hiány ellenére jól szórakoztunk, a ruhák is szépek voltak :)

Később odamentem a művész úrhoz, Sasi elmondta, benne volt a műsor programjában, hogy énekel az előadásból, de végül kivették (ami szerintem gonoszság)....

Képeket is készítettem, íme! :)

Az Operaház Fantomja 2015-ben újra színre lép a Madáchban

"Segíts, akkor megszólal az Éj!"

Időpont: 2015. február 19. csütörtök este 19.00
Helyszín: Madách Színház
Előadás: Az Operaház Fantomja

Sok hónapnyi tengődés után, végre ismét színre vitték a Madáchban Webber híres darabját, Az Operaház Fantomját. Már szinte tűkön ültem. Közben megjelentek új trónbitorlók is, tehát a prágai, az észt és a román non replikák... A variánsok örömmel vegyes szomorúsággal töltöttek el, mert jó, hogy vannak új feldolgozások, de mi van a magyar változattal? Úgy a szívemhez nőtt, egyik előadás sem hasonlítható hozzá, van benne egy varázslatos töltés, amitől az ember függővé válhat, folyton többet és többet akarva... Hiányzott, rettenetesen. De most, hogy végre itt van, elérkezett a többszöri látogatás ideje is. Ebben az évadban összesen 21-szer fogják játszani. Szerintem azért ez nem olyan sok, viszont reménykedem abban, hogy nemsokára sor kerül egy 800. jubileumi előadásra is. Nagyon boldog vagyok most. Vidáman kelek, a nappalaim is hasonlóan jól telnek.

Az örömöt megelőzte a nyughatatlan idegességem, mivel imádom összehasonlítani a Fantomokat, Christine-eket és Raoul-okat, de van, hogy a fontos, ám mellékszereplőkként megnevezett művészeket is górcső alá vonom. El akartam kerülni az ugyanolyan szereposztást. Már novemberben meg kellett vennem, az egyik kedvenc helyemre (csak annyit árulok el, hogy erkély rész) a jegyeket. Volt bennem félsz, hogy úgy jön össze megint a szereposztás, mint korábban... Ezt elszerettem volna kerülni, így türelmesen, de izgatottan vártam, mikor fogják a színészek közölni időpontjaikat. Elsőként Sasvári Sándorról értesülhettem. Ő a legidősebb Fantom a magyar változatban. Hangilag tényleg nem a legjobb, de a játéka!! Az fenomenális. :) Vasárnap vele fogom megnézni. Szóval, Sasi kitette, majd Mahó Andreánál is megláttam a szerepeit, köztük felfedezve, hogy egyáltalán nem lesz nekem a Christine-em egyik időpontom alkalmával sem. Annyiból sajnálom, hogy a frissen szerzett tapasztalatok birtokában, őt nem tudom majd összehasonlítani a másik két lánnyal. Mivelhogy szerencsésen, kétszer Fonyó Barbarával, egyszer pedig Krassy Renivel fogom látni az előadást. Bot Gábor és Homonnay Zsolt oldalán is szerepeltek időpontok, ám itt már korábban megtudtam állapítani, hogy Zsolt nem lesz Magyarországon, amikor februárban az első pár előadás lemegy, mivel ő külföldön fog szerepelni kollégáival. Csengeri Attilán, a szép Fantomon :) - múlott tehát minden. Elkönyveltem magamban, hogy Attila lesz 19-én, de titkon reméltem, hogy mégsem. Végül, ez utóbbi kérésem teljesült. A közösségi oldalon, találtam rá az időpontokra, és a 19-e nem szerepelt közöttük. Majdnem biztos volt tehát, hogy az egykori első Fantomommal élem át 2015-ben az első előadást. És, így lett, mert a színház honlapja is megerősített ebben.

Az darab történetét, már tucatszor elmeséltem. Most csupán a méltatás és az érzéseimre hagyatkozva fejtem ki gondolataimat.

"Jelen lenni és megélni." - lehetne ez a mottóm is, mert most valóban ilyen érzésekkel ültem a nézőtéren.

A színházba jutás során nem történtek zűrök. Végre, egyszer senki és semmi nem fusztrált. Csak magamban pörkölődtem, mi lesz, ha visszamondja? - és effajta gondolatok jelentek meg előttem. Végül a színházban megbizonyosodhattam arról, hogy az a szereposztás jelenik meg, akiket már hetekkel ezelőtt meghirdettek. Posta Victor Fantom, Fonyó Barbara Christine és Magyar Bálint mint Raoul.

Az előadás rendben lezajlott, bár voltak bakik, amit nem mindenki vett észre, csak az aki igazán ismeri. 

A hosszú várakozást követően, jó volt újra közelről látni a jelmezeket, a díszletet, a színészek játékát, a mimikájukat. Egyszerűen egy csoda. Csillárkát is örömmel üdvözöltem, illetve a Zenedobozt, amelynek most újabb hangzást alakítottak ki lent a zenekari árokban. Nem úgy szólt, mint mindig, más volt. Mivel hónapok óta csak a képeim vannak a darab jelenteiről, velük dolgoztam, ezért hatalmas élmény volt közelről látni a szép ruhakölteményeket, felfedezni újdonságokat, megállapítást tenni a jelenetekhez. A csillár felhúzásánál éreztem: akárki, akármit mond, a legszebb non replikát nézem.

Szereplők

Posta Victor - Ő lehetne a legeslegjobb Fantom, de meg kellett mérkőznie a karakterrel. Arra próbálom felhívni a figyelmet, miszerint ő egy érzelmesebb férfit ábrázol a színpadon. Pedig tudjuk, hogy a Fantomnak több arca is van, és sajnos nála pont ez hiányzott. Szenvedély, düh, erő, pimaszság, őrület, a szomorúság, csalódottság - ez mind eltűnt nála. Szinte lélektelenül játszotta végig a szerepét. Nem adta ki a dühét, nem volt benne pimaszságra hajlam, pl. az Il Muto jelenetben. Erőtlen volt a hangja, mintha visszafogta volna magát. A tükör jelentnél megcsúszott a hangja. "A Brava, brava, bravisszima"-t szebben ejtette, mint a másik két Fantom, és ahogy én szeretem, azaz az utolsó szótagot nem mondta ki. Fonyó Barbarához fűződő viszonya tetszett, ahogy a nő érintkezett az ária résznél vele, az egymás felé kinyújtott kéz, szép mozdulatsor volt. A legszebb Éj zenéjét ő énekelte, nem voltak hangos felkiáltások hangsúlyozva ezáltal bizonyos szavakat, nem rohant. Lágy volt, kellemes a fülnek. Az utolsó jelenetben, Victor erőtlen játékban, nem szenvedélyes, "sokszor" úgy mond szaladgál, nagy köröket ír le a színpadon. Nincs benne erőszakosságra hajlam, mint kollégáiban (persze, ők is csak finomabban teszik ezt). De, amikor Raoul megérkezik a Labirintus jelenetben, olyan csábítóan dallamos volt a hangja. Huh, nagyon tetszett.

Pedig én úúgy drukkoltam, hogy jól csinálja, hogy az előadás végén a tapsrendnél örömujjongásban törjenek ki az emberek. De sem fütty, sem huhogás a nézőtérről nem érkezett, egyik szereplőnek sem. És ez eléggé elkeserített. - Bár az is lehet, hogy sokan nem ismerték ezt a fajta gesztust, szokást, miszerint a néző huhogással biztatja a művészt, hogy az általa formált karakter tökéletes volt. Szóval, Victorból hiányoztak a felsorolt tulajdonságok. A darab végén is, csak elfogadta a tényt, hogy Christine inkább odébb áll. Nem igazán látszott rajta, hogy ez gyötrelmes fájdalmat okozna neki. Pedig kellene... :( Victor viszont hangilag olyan csodát művelt, amit nem lehet úgy szönyeg alá söpörni. Ahogy ő adja elő az Éj zenéjét, úgy nem tudja bemutatni a két kollégája. Szerintem Victor hangja tökéletes, számomra, ő a Zene angyala, holott néha kissé hamisan szólt...

Fonyó Barbara - Első pillanattól fogva átéli és megéli a szerepét, ezért olyan csodás ő, mint Christine. És, igaz, nem egy kistermetű, törékeny nő, ám mégis úgy alakítja a karaktert, hogy erről sikerül megfeledkeznek vagy egyáltalán nem foglalkozom ezzel a ténnyel. Beleélés. A "Gondolj rám" című dal előadásával Christine előtt új lehetőség nyílik. Úgy tűnik Barbara többször nagy levegőt vesz, mielőtt belefog a dalba. Tökéletes átéléssel játssza a félénk kóristalányt. Teljesen zavarban van, izgatott, szinte nem kap levegőt, a jelmeze fodraival babrál, majd fokozatosan, szépen, lassan felbátorodik, és a hangja teret nyer. A kedvenc ruhám újra feltűnik - bár attól féltem, hogy nem készülnek el a szobalányok, mert most lassabban tudták felöltöztetni Barbarát. Aztán szerencsére nem így lett. A dal alatt meghatódtam, bevallom, a vidámabb zenék esetében is mostanság könnyeket morzsolok el, örömkönnyeket. A Primadonna - Levelek (második felvonásban) láttam közelről a mimikáját, olyan jól ábrázolta az összezavarodott, majd a dühtől szétrobbanó nőt. Barbara megható a temető jelenetben, az én szívemet megérintette. A csókjelenetnél teljesen átadja magát az érzésnek, átöleli a Fantomot, aki csak nagy nehezen viszonozza az ölelést. Amikor szétválnak, mindketten az ajkukat fogják, bár Barbara az, aki egy másodperccel tovább tartja a kezét a száján. Végül is ő az, aki majd visszajön a folytatásban (ami még nálunk nincs)....Szóval, inkább Barbara az, aki rácsodálkozik az érzésre. A búcsúnál picit megrázza a fejét, és hosszan tartják egymás kezét, míg el nem szakadnak. Ő a legszexisebb Christine, mivel az Éj zenéje alatt megint lábat villantott, a leleplezésnél is. :)

Magyar Bálint - Vele most nehéz esetbe ütköztem. Eleddig Bot Gábort szerettem, mint Raoul-t, erre Bálint olyan produkciót nyújt, hogy meggyőzött arról, ő is jó tud lenni. Egy fiatal, fess kiállású férfit láthattam. A Christine-nel való első találkozása is üdítő volt, nem éreztem, hogy csupán a szöveget mondják, életszerűbb volt. Barbarával harmóniában voltak. Érdekes volt látni az elgondolkodó Raoult, ahogy az ötös páholyban áll az Il Muto című opera bemutatásakor, és a könyöklőn, ökölbe szorított kezét a homlokának támasztja. Erőteljes volt az alakítása, bár a dühös fenyegetés, az hiányzott a részéről.   

Észrevételek - Újdonságok

• Kisebb szerepeket magukra öltenek ilyenkor, holott nagyobb darabokban is láthatjuk ezeket a színészeket. A kórusban felismertem Sándor Dávidot és Szentirmai Zsoltot.
• Meghatódtam és átéltem a darab dallamain, főként: Az Éj zenéjét, Gondolj rám-ot és a Szeress, csak ennyit kérek én. - Ugyanúgy ezeknél a daloknál én kezdtem meg a tapsot a nézőtéren. Pont a tető jelentnél úgy tűnt, mintha a közönség megint nem tudná, hogy kell-e véleményt nyilvánítani taps formájában vagy sem.
• A maszk levétele vagyis a Leleplezés - most kifejezetten tetszett. Mindketten megrémültek, Barbara a fejét fogta, Victor a földre vágódott (a színpad előtérében összeesik), onnan térden kúszva közelítette meg Barbarát, bár a nő nem tűnt most olyan idegenkedőnek, mint Sasvári esetében, tőle szinte undorodott. Amikor a maszkot visszaadja, a fájdalmasan síró Victornak, először csak nézi a kezében tartott álarcot, majd ráeszmél, hogy vissza kéne adnia, így feléje nyúl, amaz elkapja, majd a felhelyezést követően magához rántja és erősen szorítja a lányt, - de nem teríti be a köpenyével (ahogy pedig Csengeri szokta).
• Primadonna - Levelek. Az első felvonásban történik, hogy egy emberi kéz jelenik meg a külső üvegen, aminek nem is kellene ott lennie...különös és hátborzongató.
• Szünetben hallottam a színpadi díszletek átszerelését irányító és végrehajtó emberek hangját
• Maszkabál: valahogy furcsálltam a nagy lépcső összeillesztését. Szereplőket illetően: a lépcső alján mindig ott áll a királynő jelmezbe bujtatott szereplő. Olyan jellegzetes a barna jelmeze, ezt lecserélték, ezúttal egy reneszánszbeli, rózsaszín-lilás ruhában láttam. A koronáját megtartotta, arról ismertem meg. (Az utolsó előadásomnál is megjelent ez a rózsaszín árnyalatú ruhával a királynő. Ez volt az évad utolsó előadása és a három főszereplő is ugyanazok voltak)
• Maszkabál ismét: Madame Giry (Bencze Ilona) kalapjára ráesett az egyik dobásra használt farsangi girland, Meg (Lóránt Enikő) próbálta leszedni róla. Illetve azok, amelyek a színpadon maradtak, a Don Juan próbája alatt összesereglett szervezők gyűjtötték össze (ez eleddig nem volt). 
• Megint lehurrogták az igazgatók a Primadonnát, ezúttal mindketten megbotránkoztak Carlottán, aki Christine-t őrültnek nevezte.
• Don Juan jelentben láttam a kulisszákat. A színészeket, midőn Christine és a Fantom együtt szerepeltek a színpadon, egyes művészek kijöttek a pihenőből, hogy kollégáik munkáját megfigyelhessék (szerintem pont Barát Attilát láttam), közben hátul zajlott az élet: fel-lesétáltak a színészek.
• A második leleplezés, amely egy szerencsétlen, csúnya arcú férfit ábrázol - ahogy leveszik róla a maszkot, rögtön előre szalad a színpadon. Múltkor egy pillanatra lefagyott minden, ezúttal lendületesebbre sikeredett. Nem volt 5 perces elmélkedés, minden flottul lezajlott.
• Tapsrendnél poénból Firmin igazgató (Galbenisz Tomasz) megtörli a földet, hogy tisztára léphessen André igazgató (Barát Attila). :)

A bakikról

•  A Prológus jelentben Magyar Bálint nem hozza teljesen tökéletesen az idős Raoul képét, mondhatni gyorsabban foglal helyet a széken a kelleténél.
• Lehet az egy fars hang, ezúttal pont a Zene angyala elcsúszott egy hangon, amikor a tükörben állt és Christine-t magával akarta vinni. 
• Victorhoz fűződik egy másik baki is: amikor a Fantom elénekelte az Éj zenéjét, nekilát megalkotni a saját operáját. Láthatjuk mennyire elvonja ez a figyelmét, teljesen belemélyed a munkába. Christine-t csak kicsit takarja be a köpenyével, de az igazi baki az most jön: azaz a Fantom komponál, nincs megelégedve azzal, amit írt, így a papírlapot összegyűri és elhajítja. Csakhogy Victor egy kézzel gyűrhette össze, de nem eléggé erősen, mert a lap, csak pár centire tőle esett a földre. Így ez ott maradt, a balerinák fellépéséig, szétpréselte a vasfüggöny is. Csak a Primadonna jelenetben vette észre a Firmen-t alakító Galbenisz Tomasz a kottapapírt. Mivel amúgy is lehajolt, gyorsan átnyújtotta a színpad szélén ücsörgő súgónak. Ezt, aki rákoncentrált, láthatta, aki nem az most megtudhat egy kulisszatitkot. :)
• A Primadonna című szám elejét a zenekar elsiette, a színészeknek gyorsan kellett reagálniuk. 
• Raoul jól tűrte a lógatást, nem is himbálódzott, így a figura a hitelességét vesztette. Ő is nagyon belenyugodott a helyzetébe, hogy elkapták, legalább védekezhetett volna, aztán végén őt kellett összeszednie Christine-nek.
• Az első felvonás végén - holott lett volna bőven idejük, - késtek a színpadi háttér megjelentetésével. Az előfüggöny takarásából kilépnek az Il Muto szereplői, majd a függöny szétrebben, és az álközönséget ábrázoló vászont kellene látnunk, ami késve és sietve érkezik le, gyorsan. A csillár már a helyén van. (A zuhanás megint erőteljes, és összerázkódtam tőle.)
• Joseph Bouqet felakasztása előtt, láttam a bábu lábát a zsinórpadlásra próbálták felhúzni.

Nekem a hibái ellenére is tetszett ez a változat, ráadásul visszahozta azt az előadást, amely életem első Fantomja volt, amitől egy varázslatos kapcsolat létrejöhetett. 

Képeket itt találhattok a magyar változatról: https://www.tumblr.com/search/poto+hungary

További infok:

• http://zene.hu/20120925_tovabbra_is_nepszeru_az_operahaz_fantomja_jegyek_itt 
• http://zene.hu/20130708_megszolalnak_a_szereplok_az_operahaz_fantomja_titkai 
• http://zene.hu/20130527_10_eve_erkezett_az_operahaz_fantomja_a_madach_szinhazba

 A legnépszerűbb musicaldalok között szerepel a Fantom is:

• http://zene.hu/20111007_nepszeru_musicalslager
• http://zene.hu/20111206_vezet_a_diseny_on_ice_tarolnak_a_madach_szinhaz_musicaljei

Érdekesség Magyar Bálintról: http://zene.hu/cikkek/cikk.php?id=12711

Beülsz, megnézed, kisgyermekké válsz!

Szuperfenofrenetikomaxikapitális

Időpont: 2014. 03. 20. (csütörtök) 19.00
Helyszín: Madách Színház
Előadás: Mary Poppins

A cím, bizony árulkodó lehet azok számára, akik még nagyon régen látták a filmváltozatot. Mire gondolhatok? Oh, bizony, nem másra mint a Cseresznyefa utca csodálatos nevelőnőjére, Mary Poppinsra!

Sajnos a filmváltozatot még nem láttam, de sokan rajongói és dicshimnuszt zengenek róla. Emiatt tudok oly nagy örömmel írni erről a színpadi adaptációról, mivel nincs előttem egy példa - milyen legyen Mary és milyen legyen Berti?

Meg kell vallanom, nem az első alkalommal néztem meg a darabot. Az első, pont a 100. Mary Poppins előadás volt. Vicces, nem? Az első, a 100. Fura így leírva látni, illetve kimondása is eléggé megmosolyogtató lehet. Emlékszem, hogy nagy várakozással tekintettem a darab elé, néztem a színház honlapján a szereposztást, és mindig csak egyfélét láttam, holott ez nem egy kis ünnepség lett volna. Aztán az igazi meglepetés a nagy napon, este a színházban ért, mikor a tömeg összegyűlt ünneplés céljából. Sejtettem, hogy mindhárman szerepelni fognak. Őszintén örültem nekik, így legalább láthattam mindhárom Berti és Maryt. Természetesen nem egyszerre, a jelenetek között váltották egymást. No, de igazából a március 20.-i előadásról szeretném bővebben kifejteni az élményeimet. Az előző gondolatfüzérhez visszacsatolva, az egyedüli főbb szerepeket az ünnepségen Oroszlán Szonja és Sándor Dávid alkotta volna. A névnapi előadáson (igen, megleptem magamat, méghozzá a kedvenc előadásom megkezdése előtt - Az Operaház Fantomja - gyakran olvashatunk majd bejegyzést Róla) - az első sorban ülve kaptam kézhez a jegyeket a jegyszervező ismerősömtől. Teltek-múltak a hónapok, és még egy hónappal játszás előtt megtudtam kik fogják alkotni az "én nyerő párosomat". Nem más, mint az a két színész, akik az "első alkalomra" is fel voltak tüntetve a honlapon. Várakozással telve, számoltam vissza a napokat. Aztán itt volt az omniózus este, a jegyszedő hölgy tájékoztatott engem és volt évfolyamtársnőmet, hogy egy nagyon jó előadásra számíthatunk. Reméltem, hogy így lesz. Nem is kell mondanom, valóban beigazolódott a jóslata.

Nem találok szavakat, és talán nincsen találó kifejezés, amivel pontosan megfogalmazhatnám, milyen élményekkel és érzésekkel telve távoztam aznap este a színházból. Mary Poppins története olyan inspiráló, újból kisgyermeknek érezhettem magam, átéltem a darabot. Megéltem a csodát, a mai reggelen úgy éreztem képes lennék a magasba emelkedni, szívesen szárnyra kaptam volna. Ez egy csodálatos névnapi ajándék volt, köszönöm minden résztvevőnek, akik felejthetetlenné tették a tegnapi előadást! Oroszlán Szonja remek Mary, Sándor Dávid pedig méltó párja, Berti szerepében. Imádom őket. :)) Lenyűgöztek.

Kis kritikát is kifejtenék, de figyelem! - ez az én meglátásom. Oroszlán Szonja nagyon jó Mary volt, viszont azt erősen hiányoltam, hogy nem mosolygott olyan sokat, - én egy mosolygós Maryre számítottam, ezt vártam. Ebből a szempontból Mahó Andrea karakter formálása előnyösebb, viszont, ami Szonjánál jobban tetszett az a nevelőnő terelőszavai: "Indulás, egy-kettő, pikk-pakk!". Mahó túlságosan irritáló hanglejtéssel mondja, nem tetszik, ellenben Szonja nagyon jól teszi mindezt. Remekül táncolt, és jól megformálta a karaktert, persze a ridegséget leszámítva, nekem nagyon tetszett, mint Mary. :) Azért is voltam Szonjával kapcsolatban bajban, mert az ismerőseim közül van, aki pozitívan nyilatkozott róla, hogy ő a legjobb, míg egy másik azt állította, hogy nagyon távolságtartó, ridegebb, mint Polyák Lilla. Szerintem Szonja klassz volt. :-) Ami viszont nagyon bánt, idegesít, és nyomaszt, hogy Sándor Dávidot kritizálják. Az előbb említett, de nevén meg nem nevezett személyek nagyon élesen kritizálták őt. Van, aki azt gondolja, hogy egy rangos színházban neki nincs helye, míg másikuk szerint nem jó Bertinek, mert nem egyezik a filmbelivel. Oh, nagyon örülök, hogy nem láttam a filmet, így ettől függetlenül tudom mondani, hogy nagyon, de nagyon szeretem ezt a darabot. És, bárki is formálja Bertit én maximálisan elégedett vagyok vele, hiszen az a teljesítmény, amit ők ott a színpadon nyújtanak "nem piskóta" és képzeletbeli kalapomat megemelem előttük. Biztos vagyok benne, hogy nem volt könnyű megtanulni a nyakatekert koreográfiákat. Nehéz feladat, de ügyesek voltak és szuper módon megoldották. Ezért büszke vagyok rájuk és vád nem érheti őket! Legalábbis részemről. Én tisztelem őket, mert mindent beleadnak a siker érdekében és az élményt garantálja minden egyes mozdulat, amiért lehet, hogy korábban kínkeservesen meg kellett szenvedniük.

Elkalandoztam, szóval, engem nem érdekel, különösebben, hogy Berti magas volt-e mint egy toronyóra, vagy pöttöm. A lényeg, amit láttam, az tetszett és meggyőzően alakított. Lehet Szente Vajknak kevésbé örültem volna, - nem tudom, mostanság úgy érzem, hogy túlságosan is sok nekem, az amit a színpadon művel. Sándor Dávidnak Berti szerepe egy lehetőség volt, egy kiugrás az ismeretlenségből. A Madáchban kevés szerephez jutott, ha kapott is valamit, az inkább hasonlítható kenyérmorzsához, ami a gazdagon megterített asztalról lepottyanhatott. Vegyük sorjába:
Az örök kedvencemben, Az Operaház Fantomjában a kórus tagja - rögtön felismertem Dávidot a Hannibál jelenetben, amikor a harcosok megérkeznek a "főtérre" hirdetni Hannibál diadalmát és érkezését. (Legutóbb kerestem is a tekintetemmel őt, de aznap nem játszott.) Az 1x3néha4 vagyis egyszerháromnéhanégy című előadás egy bohózat (ezt is nagyon kedvelem, biztosan megnézem még), itt egy homokszexuális vagy inkább metroszexuális férfit alakít, aki műremekek szakértője. Egy újabb musical szerep, az Én, József Attila, amiben a költők párbaját vezényli le, konkrétan ez nem nagy szerep. Amiben először láttam kibontakozni, az a régi kedvencek közé sorolható, József és a színes, szélesvásznú álomkabát, ahol Simeont alakította, aki József 2. legidősebb testvére volt. Illetve úgy tudom ő az új Ben Mickering a Macskák musicalben. Igazából Dávid sosem képezte a rajongásom tárgyát, őt inkább elfogadtam, sokra tartottam, - de a véleményem nem a múltba réved, hanem a jelenbe és a jövőbe is átvetíthető, hiszen most is szimpatizálok vele. Nagyon örülök, hogy végre kitörhetett és lehetőséget kapott bizonyítani egy nagyobb szerepben, ami talán elhozhatja neki a sikert. Én bízom benne, hogy ez egy igazi áttörés lesz számára, mert szerintem megérdemelné, hogy végre ő is a rivaldafényben sütkérezhessen. Jó színész, aranyos ember - ahogy a gyerekekhez viszonyult, a közönséghez. A Bertijéről sem feledkeztem meg - csak védőbeszédet mondtam, mert úgy éreztem erre szükség van mindenképpen - a figura egy életvidám, Maryért rajongó személyiség, aki a kisgyerkőcökkel is igyekszik jó kapcsolatot fenntartani, illetve a Banks család többi tagjaival is. Elképesztő a tánctudása, az, ahogyan táncot lejt a deszkákon. Jó mozgású, a hangja nem egy Don Juané-hoz (kicsit "vödörből" szól - bocsánat, fura) hasonlítható, de ezért a maga nevében különleges. Legkedvesebb jelenetem, amikor a gyerekkel társalog, vagy Maryvel, illetve a kéményseprők tánca - az nagyon megindító és fantasztikusan színpadra alkalmazott pillanat. Berti nagyon imádnivaló, vagány, élettel teli, szeretem Dávid szerepformálását. :)

Kedvenc jelenetek: Mary reptetése - minden egyes alkalommal, főként az utolsó a legeslegjobb! :-) Berti tánca a kéményseprőkkel, amikor csillagos eget a Madách színház művészei lehozzák nekünk a nézőtérre és mi megcsodálhatjuk, ártatlan gyermeki lélekkel e varázslatot, ami ekkor keletkezik, hiszen, "Megtörténhet bármi, hogyha hagyod!". Amikor a konyhában tüsténkednek, oh, az is annyira egy jó jelenet, szeretem, ahogy Mary Poppins visszavarázsolja eredeti állapotukba a berendezéseket és az embereket, ahogy ráveszi a kicsiket, hogy munkálkodjanak. A ricsajt, a sok vidámságot és örömet, ami ebben a pillanatban benne lakozik: "Egy kis mézzel az orvosság is leszalad simán, de leszalad simáán, leszalad simán!" :) A Vicinus olaj sem maradhat el, Sáfár Mónikát ki kell emelnem, fennakadt szemeivel, elképesztően gonosz nevelőnő volt. Megható a Madaras hölggyel való találkozás, a gyerekek játékainak megelevenedése első alkalommal elborzasztott, - akkor azt mondtam, hogy ez az a jelenet, ami talán nem kellett volna bele. Most, másodszori megnézés során, megállapítom, hogy minden a helyén volt, és természetes, jól megoldott helyzetkép volt. Egyszerűen odaillett. Ami még kedvenc, mikor Mary összebarátkozik a gyerekekkel "Abszolúte perfekt" - kedves dal, és bámaltos, mi mindent húz elő a táskájából csakhogy a gyerekek elismerését, tiszteletét és szeretetét kivívja magának. A Szuperfenofrenetikomaxikapitális betűinek kirakása is nagyon találó, ez az egyik fő-főkedvenc jelenetem, de olyan sok van, nehéz kiválasztani egy kimondott, legeslegjobb pillanatképet a darabból. A parkbeli jelenet igazi színkavalkád, Mary ruhája csodaszép - nem kérdés, hogy az összes jelmeze közül ez a kedvencem. :-) "Mary-vel vakáció az élet, és minden perc olyan szép...a rét is színarany, ha ő ott van, a szíved, mint a nagy dob, úgy dobban..." A kedvenc dalom, bizton állíthatom, ámbár zene tekintetében is nagyon nehéz a döntés.

Díszlet: Kifogástalan, imádom! "szívecske" Annyira jól meg lett alkotva, a Cseresznyefa utcai ház külső homlokzata illetve a belső tere, a bank egyszerű, de könnyen és gyorsan mozdítható fogadófülkéi, a házak teteje a kéményekkel, a vidám színekben pompázó Park.

Jelmez: Látványos, szép, színes. A kornak megfelelő. Kedvelem, szeretem nagyon. A kedvencet fentebb már említettük.

Remélem idővel majd a másik két szereposztással is látni fogom, de most e két csodálatos színésznek köszönhetően elvarázsolva érzem magam. Hagyom, hogy sokáig hasson ez a érzés, mert az apró csodákra mindig szükségünk van az életünk szürke hétköznapjaiban.

Nagy-nagy szeretettel ajánlom ezt a darabot mindenkinek, aki szeretne egy kicsit újra gyermekké válni.


A darabról bővebben: http://www.madachszinhaz.hu/showinfo.php?id=114