A következő címkéjű bejegyzések mutatása: modern rendezés. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: modern rendezés. Összes bejegyzés megjelenítése

2017. december 21., csütörtök

BEN HUR - egy legenda, egy nagyszerű történet komikusabb megközelítésből


Időpont: 2017. december 9. szombat este 19.00
Helyszín: RAM Colosszeum (XIII. ker. Kárpát u. 23.)
Előadás címe: BEN HUR
Rendező: Szente Vajk
Szereplők: Magyar Attila (Daniel), Nagy Sándor (Omar), Szerednyei Béla (Edgar) és Pálmai Anna (Crystal)
Az előadás adatlapja: http://www.madachszinhaz.hu/showinfo.php?id=3508
A hossza: 2 óra, 30 perc, egy szünettel
A bemutató: 2017. febr. 11.


Az előadás egyszerűen felépített, egy sémára és klisékre alapul. Túl csordul mindenféle szóviccektől,  itt-ott lefárasztja az emberi elmét, ez jellemző Szente Vajk legtöbb könnyed műfajban megalkotott rendezéseire. 



Kiszámítható, ugyanakkor mozgalmas a darab cselekménye. Története szerint van egy négy fős színtársulat (élükön azzal a személlyel, aki viszi a hátán az előadást, és akinek az egoja miatt kell megrendezni a Ben Hur-t vagyis Daniellel - nem rest még magát dicsőíteni sem) akik fejükbe vették, hogy színpadra viszik a Ben Hur történelmi regényt, amely történet Krisztusi időkben játszódott. Időnként az eredeti író is feltűnik,  hogy "ugorjon az időben"... Jézus születésétől haláláig,  és Ben Hur világnézetet is megismerjük... Bar semmi komolyra ne gondoljunk. 

Daniel rendkívül büszke, hogy színre viszik a darabot, elsőként bemutatja a csapatot, elégedett a társulatával, akikkel karöltve képesek lesznek 500 embert is megjeleníteni a színpadon. Folyton kiszólogat a közönségnek, társaival is "elmélkedik" a színpadon, mindaddig kordában tudja tartani a csapatot, amíg egy véletlen folytán, rá nem bukkan a szerelmespárra, (nekiesnek a díszletnek, ami mögött titokban csókolodzik Crystal és Omar), meglátja azt a nőt, aki iránt vágyakozik az életben, aki titkos csókokat vált színészkollégájával... Ettől kezdve elmegy az egész előadástól a kedve, és a bosszú élteti, azonosul Ben Hur figurájával, ami a fogathajtó versenyen beteljesül, mert átmegy "szekerével" a földre került Omaron, arcon csapja Edgart, viszont a nőt már nem éri bántódás részéről... A balesetek után, nehezen találnak szavakat, de a kollégák kísérletet tesznek a megbékítésre, tudatják vele, hogy miatta, vagyis Daniel miatt vállalták a szereplést, az egészet, mert szeretik, úgy mint barátot...a vallomás megbékíti a háborgó lelket, és végül befejezik, vagyis csak próbálják, mert Jézus nem tud az Égbe emelkedni (a kötelek nem működnek)...

Nagy Sanyi és Simon Kornél váltásban alakítják Omar szerepét, Magyar Attila Ben Hur-ként

Tehát összesen 4 emberre kell számítanunk, akik előadják a darabot. Közönséggel való kommunikáció eléggé gyakoriak a Madách-féle rendezésekben,  ezúttal torna órai edzésprogramon vettünk reszt,  jobban szólva Ben Hur tengeri jelenetében mi is eveztünk, mint a rabszolgák, nekünk is hajtanunk kellett az evezőkkel (vagyis a kezünkkel) és közben jött a "csúnya" vezető (Nagy Sanyi), aki ostorral  és hangos - néhol értelmezhetetlen kifakadásokkal fenyített bennünket, mert nem vagyunk eléggé hatékonyak, plusz, azok, akik az első sorban ültek még bónuszként felolvashattak humorosa szövegeket, fel kellett olvasniuk az aktuális női szereplő segítségével kivitelezték.



A történelmi művet kisarkosítva, előzménnyel, kreatív színpadi megjelenítéssel (beleértve a jelmezt és a díszletet) és modern nyelvezettel találja. Mondanivalója csupán egyszerű üzenet : szeressük embertársainkat és ne legyünk parasztok.

Szereplők egytől egyig jók voltak, pár karakter összemosásról:
- Magyar Attila végig ő volt a főszereplő (aki kezdetben gyakran a konditeremben gyúrt...), bár a római jelenetben ő is beállt táncosnak
- Nagy Sanyi kínozta a rabokat a hajón, mellette kiderült, hogy a "rendezésük" felfogásában Messala homoszexuálisan vonzódik Hur-hoz... Jézus, aki csak egy Hello-val köszön (mint az édesanyja, Mária is - ezért modern a nyelvezet)
- Szerednyei Béla, aki Hur édesanyja (dorgálja a fiát a háztető cserepe miatt, amit bezzeg az apja már régen megszerelt volna), majd mostohaapja a római hadvezér révén, akit megment Hur, rabszolga hajcsár, a történet elbeszélője, római katona és a főszereplő anyja egyszerre - profi megoldás (elölről az anyuka, hátulról megfordulva az őr), Pontius Pilátus
- Pálmai Anna idegesítő Tirza (Oh, anyám! - felkiáltások), talpraesett Eszter (jobb figura, mélyebb hanggal (bravurós átmenet a két női karakter között, spotán betette a fejét a spájzba, majd kihúzta és Tirzából Eszter lett) - képes (bár Szerednyeire is vonatkozik) kirángatni magát a színpadról, mintha valaki más tenné az erőszakot rajta. Pontius Pilátus felesége kevés szöveggel csak táblákkal (tetszés - nem tetszés kinyilvánításra), képes fiú karaktert hozni, ő volt Mária is.

Egyes szereplőknek vannak váltóik: Nagy Sanyinak Simon Kornél, Pálmai Annának Trecskó Zsófia (hmmm...nem különös...Szente rendezés és ő is benne van...)

Kiváló megoldások: 
- Evezős jelenet,  
- Fogathajtó verseny (a legális, mivel az illegálisat nem mutathatták be)
- Inkább vicces - parókákkal mindig baj volt
- A spontán átalakulások, legjobb példa Pálmai Anna egyszerre volt Hur húga (Tirza) és szerelme (Eszter) is

Idegesítő: 
- Római polgárok élvhajhász életstílusa,  hedonizmus ábrázolása meztelenséggel is
- A Tangolita vagy kicsoda, olasz nő, aki ráhajt főhősünkre
- Hegyi beszéd bábbal ábrázolás (inkább furcsának tekinteném)

Díszlet-jelmez:
Viszonylag korhű a ruhatár és jól megoldottak az átalakulások. Díszlet római építményekkel dolgozik.

Ha a vallástól és persze a filmtől elvonatkoztatunk,  merthogy hihetjük, hogy ez egy kicsit meggyalázó mindkettőre nézve, tulajdonképpen egy groteszk humorba rejtett szeretetre vonatkozó történetet kapunk, esendő szereplőkkel. 

Prózai darab - időnként vannak zenés jelenetek (Rómába érkezés, "Tangolita" szolgájának vad bugija)

Magáról a RAM Colosseum-ról
A látogatásunk előtt pár nappal, felderítés céljából felkerestem a helyet, megközelítést hogyan lehetne majd megvalósítani. A fejben lévő GPS-esemben ezúttal sem kellett csalatkoznom, septében levágtam az utat. Csak sajnos az épület nappali megvilágításában már nem lehetett részem, lévén munka után kerestem fel. Íme a saját képekből szemezgettem:

A RAM oldalsó bejárata, és Művbejárója


a RAM-mal egy helyen van a Vakvarjú étterem is


A RAM főbejárata
A színház tulajdonképpen egy művelődési központ, és a három betűs rövidítésének a feloldása: Radnóti Miklós Művelődési Ház. Mivel ismeretlen területen jártunk, így nem tudtuk, hogy több oldalról is van bejárata... Nagy kerülővel a főbejárathoz mentünk, mivel a helyet kerítés veszi körbe. Belépve, egy impozáns kis-nagy karácsonyfa fogadott bennünket, letisztult terek, jobb oldalt ruhatár, amely az ellentétes oldalán a művháznak megtalálható volt, ez esik közelebb amúgy a színházi teremhez. A balon recepciós ült és várta a tájékozódni kívánó embereket. Az épület kör alakú kívül és belül is, nevéhez híven, egy kolosszeum idomaival dicsekedhet. A büfé széles választékban kínál különböző ízesítésű szendvicseket, süteményeket. Lépten-nyomon belebotlottunk valamilyen kis emlékkel, ami Radnótihoz köthetőek. Az épületen belül üzemel egy Szabó Ervin Könyvtár fiók és Rocklegendák Csarnoka. A színház belső terme igen érdekes hatást nyújtott, először is a fogadás nagyon tetszett a jegyszedők részéről (Én: Nem tudom, jó helyen járunk? Jegyszerdő fiú: A lehető legjobb helyen!), aztán maga a terem, igen, valóban hasonlít az Óbudán működő művház terméhez, illetve kissé mozis hatást nyújtottak a székek. Ezek pihe-puhák voltak, de a támlák lehajtásával igen nagy gondban voltam, nem olyan, mint a jól megszokott lehajtom és ott marad típusúak. Mindenesetre a kényelméből nem vont le értéket, így a Vígszínház puha székei után sorolnám kényelem kategóriában. Hogy a néző ne nagyon unatkozzon a szünet alatt, és az előadás előtt, egy vetítő vászont helyeztek el a színpad fölé, ezen leadnak ízelítőket, milyen előadásokat játszanak itt a Colosszeumban. 

Belső terek (sajátook!)




A Madách színháztól szereztem a jegyeket, mivel ez az ő előadásuk (kihelyezték, mint sok más szuper prózai vagy zenés darabot, pl. Egyszerháromnéhanégy vagy Csoportterápia), kifejezetten érdeklődtem az értékesítő hölgynél, hogy ha esetleg itt járt már korábban, tudna-e valami jó helyet ajánlani. Tudott, szóval, megvettük és nem jártunk rosszul. Mutatok egy képet, amit a Madách oldaláról vadásztam, már nem elérhető, mivel az előadás lement. Aznapi jegyértékesítés, a zöld mutatja a szabad helyeket.


Az előadás nem hagyott bennem mély nyomott, persze voltak benne jó póénok, pl. (instagrammomról szedtem le - kövessetek klaudia.kovacs.20!:

A RAM, facebook oldala, ahol aktuális programokról is lehet értesülni: https://www.facebook.com/radnotimuvhaz/



Tehát a Ram-ról / darabról elmondható: 
Igazan érdekes egy helyszín, mind külcsiben, mind belső designjában. Most már azt is tudom, hogy miért hívják RAM-nak.... Khm...khm... Komédiát néztük meg, a Ben Hurt. Szeretem az eredeti történetet a Charlton Hestonnal készített filmet, és megakartam nézni a komikus verzióját is. Nem volt rossz, de nem is az egyik legjobb előadás a Madáchtól... Nem voltunk annyira sokan a nézőtéren. A szereplőgárda jó volt, csak az a tipikus Szente Vajk rendezés, ahol itt-ott hajlamosak túlzásokba esni...


2017. október 3., kedd

Tosca - kicsit másképpen

Tosca - mi motoszka? :D Az új feldolgozás 2017-ben
Történt nyáron, Szegeden.


Ismét belefutottam egy olyan rendezésbe, amit talán nem kellett volna megvalósítani...
Ismét a modernizálás az oka a problémámnak, a dísztelenség, a jelmeztelenség, de hála a színészek kiváló munkájának a darab valahogy sikeresen túlélte, és a sziklaszirt szélén állva maradt...

A Szegedi Szabadtéri Játékok idén is rendezett egy operát, ezúttal Puccini klasszikusa valósult meg. Korábban az Erkel színházban láttam a darabot, nyereményjátékon szerzewtt jegyek voltak, de a darab valósággal beszippantott. A mostani produkcióban a színészek hihetetlen intenzív játéka adta meg a kellő lendületet és értelmét a darabnak. Valósággal a vége felé azt hittem, tényleg meg fog menekülni a festő, de sajnos a végkimenetelt nem lehet megváltoztatni. Az talán leszögezhető, hogy a szereposztás tekintetében jobban imponált számomra a felvételről látott Tosca, mivel Rost Andrea alakította a címszerepet; szerelmét, a festőt László Boldizsár, illetve a rendőr-felügyelőt, Scarpiát Kálmándi Mihály, akinek arcmimikája rendesen hozzájárult ahhoz, hogy rafinált, becstelen és gusztustalan férfit alakítson a színpadon. 

A díszlet csak egyszerű kerítésből állt, amit a határ mentéről hoztak el...no nem! De tény, hogy kerítés volt a szimbólum. A jelmezek modernek voltak, jelenkorba helyezve. Muszáj megjegyeznem, hogy lehet a festő nem is a templomot, hanem egy falat firkálgatott (lemaradtam az első felvonás elejéről) és nem a templom freskóját, hiszen ruházata eléggé egy mai suhancéra emlékeztetett: szakadt, talán gyárilag koptatott nadrág, kapucnis pulcsi, koponyát ábrázoló póló. A felügyelőn nem tapasztaltam semmi rendelleneset... ámbár a címszereplőn igen, zöld, szatén egybe ruhát viselt, mellén hatalmas pipacs díszelgett, karjain hálókesztyű feszült, amit idegességében olykor rángatott magán... Egyszerűen felidegesítenek az ilyen kiegészítők, hiszen semmi hasznuk nincs, ugyanezt gondolom a hálóharisnyáról is. Ha egy férfinek ez kell, hogy felhívjuk magunkra a figyelmet, igen szánalmas dolog. Az ember olyan ruházatot viseljen, aminek a viselete nem okoz kényelmetlenséget vagy mondjuk megbotránkoztatást... :D Nem is beszéltünk még az olasz rendőrökről... nem katonaság volt, hanem rendőrök az Angyal várban, illetve a sortűz is inkább gépfegyverekkel leadott sortűzre emlékeztethetett bennünket... 

A szereplők - mint már írtam, kitűnő érzelmi áradatukkal, színpadi jelenlétükkel és a játékukkal mentették meg az előadást. A modernizálást itt elítélem!

Tosca: Rost Andrea
Cavaradossi: László Boldizsár
Scarpia: Kálmándy Mihály
Angelotti: Rácz István
Sekrestyés: Altorjay Tamás
Spoletta, rendőrségi ügynök: Böjte Sándor
Sciarrone, rendőr: Pataki Bence
Börtönőr: Rácz Tibor
Alkotóstáb, akiket meg lehet ütni...
Szcenikus: Tóth Kázmér
Díszlettervező: Bartha József
Jelmeztervező: Kiss Zsuzsanna

Rendezőasszisztens: Toronykőy Attila
Producer: Herczeg Tamás
Karmester: Pál Tamás
Rendező: Bocsárdi László



Szimbolizmus
Tosca-tól kapott rózsát a felügyelő a földre dobja, és eltapossa. Jelentése, az övé lesz a nő és bármit megtehet vele...

Apró változtatások a színházi verzióhoz képest:
2. felvonásban Scarpia a dolgozóasztalánál foglal helyet, és hallgatja Tosca könyörgését, nem eszik-nem iszik, napszemüvegben figyel... kergetőznek az asztal körül, majd a férfi megelégeli és az asztalon keresztül magához rántja a nőt... Tosca gyilkossá válik, de a rendőr-felügyelőből vér nem folyik, miután leszúrták (ugyanez vonatkozik a festőre is, akit lelőnek mégsem vérzik). A férfinek halálakor nyitva marad a szeme - ezt a közeli kamera állásból premierplánban láthatjuk... Tosca csak a köpenyét rakja Scarpiára, mielőtt távoznak.
3. felvonás elején egy gyermek énekel ministránsi jelmezben, ezt hallgatja figyelmesen a festő, majd saját áriája is felhangzik... A fémkerítésnek ható díszletről ugrik le a mélybe a nő...

Libretto
Általában, a nagy operákat a szerzők nyelvezetén szoktuk hallgatni, és nem mindig figyeljük (már ha van) a magyar feliratozást vagy a magyar szöveget az adott dalhoz. Ezúttal a libretto jól sikerült, hiszen a festő a nagy áriában arról énekel, hogy mennyire szeretne élni, és mennyire szereti Toscát, belátja, hogy óriásit hibázott... (Levél-ária) 
Ámbár Tosca tragédiáját az utolsó szavai alapozzák meg, az itt hallható szöveg, pedig nem igazán illik hozzá...

Linkek:

A "rendes" Tosca-át az Erkelben láthatjátok. Érdemes utána keresni az opera honlapján, győzödjetek meg magatok róla! Korábbi írásomat itt olvashatjátok: