A darab címe: Játék a kastélyban A helyszín: Centrál színház (1065 Budapest, Révay utca 20.) Link: https://www.centralszinhaz.hu/eloadasok/jatek_a_kastelyban Írta: Molnár Ferenc Rendező: Puskás Tamás
A darabot x éve már érdekesnek tartottam és terveztem, hogy a Vígszínházban nézem meg. A Central színházban sikerült megvalósítani a darab megtekintését. Molnár Ferenc műve igen nagy népszerűségnek örvend. Sok szinház vitte már színpadra, többek között a Madách, Víg és most a Centrál. A története egyszerű és üdítően humoros.
A díszlete inkább egy barokk templom oldaloltáraira hasonlított.
Jelmezek nem igazán korhoz kötöttek.
A szereplők közül az Almássy szeretőt játszó Schmid Zoltánnak volt a legnehezebb szövegtanulás szempontjából, az "állítólagos" francia darabban túl hosszúak a francia nemes nevek és megnevezésű helyek. Míg társnőjének szinte csak kötőszavakat kellett megtanulnia.
Insta bejegyzésem:
Játék a kastélyban a Centrálban. A lepkegyujto jatszasa ota nem voltam. A darabot Molnar Ferenc jegyzi, proza es kellokeppen humorral toltott. Két drámaíro egy kastelyba erkezik, védencükkel, az ifju zeneszerzovel, aki a primadonnaba szerelmes. Ám a nő éjszaka az egykori szeretőjével talalkozik, raadasul a hölgy szobájában és egy kellemetlen párbeszédnek lesznek fültanui a szomszedos szobában ücsörgő írók és az ifju. Hogy a fiút az öngyilkosságtól megóvja, az egyik iro a konyvvtarszobában ejszaka egy francia darabba integralja a korabban hallott beszelgetest. A primadonnaval es a volt szeretovel megbeszeli, hogy az esti szinhazi produkciot at kell irni és az általa leírt művet kell majd előadniuk. A ferfi partnert az iro kellokeppen hosszu francia nevek megtanulasara keszteti, egyfajta szivataskent, hiszen a szinesz kepes lett volna feleségét megcsalni,4 gyermeket otthagyni. Rendkivul szellemes darab. De neha a kozonseg idegesito tud lenni (a szipogo, szuszogo megtermett ferfi, akin a tarsa nem segitett szipogast illetoen es a kislany, aki nagylanynak akar mutatkozni, de jarasra keptelen cipovel probal partnere elott tiszteletet kivivni)A darab csapatat egyebkent még erositi es szinesiti a helyi titkar es lakaj. #megcsokolomaklasszikusfejed #franciamu #vagymégsem #játékakastélyban #centralszinhaz
A darabmentés az oldalról
Molnár Ferenc egyik leghíresebb, de biztosan legsikeresebb darabja érkezik ősszel a Centrál Színház nagyszínpadára Puskás Tamás rendezésében, a Játék a kastélybanAlföldi Róbert, László Zsolt, Balla Eszter, Puskás Samu és Schmied Zoltán főszereplésével.
Mit
tehet egy színműíró, ha fiatal zeneszerző barátjával együtt in
flagranti kapja annak menyasszonyát? A bizonyossal kell szembeszállnia, a
fikcióhoz kell alakítania a valóságot. Komoly kihívás ez Turai úrnak, a
híres drámaírónak is, aki bravúros megoldással és sziporkázó humorral
menti meg a fiatalok jegyességét.
ANNIEÉn beveszem az egész veronált, ami nálam van. TURAIAz kevés. ANNIETíz gramm veronál? TURAI Nem a veronál kevés. Az ön halála kevés a megoldáshoz
„Molnár
Ferenc színházi pályája csúcsán, 48 évesen, már világhírű szerzőként
írta ezt a darabot, mely vallomás a színház hatalmáról. Banálisnak
tűnhet ez az édes játék, azonban túlzás nélkül állítom, hogy a darab finoman csiszolt gyémánt. Arról mesél, hogy a színház ugyan nem tudja megváltoztatni az életünket de képes elhitetni velünk egy szebb valóságot." (Puskás Tamás)
Időpont: 2017. december 9. szombat este 19.00 Helyszín: RAM Colosszeum (XIII. ker. Kárpát u. 23.) Előadás címe: BEN HUR Rendező: Szente Vajk Szereplők: Magyar Attila (Daniel), Nagy Sándor (Omar), Szerednyei Béla (Edgar) és Pálmai Anna (Crystal) Az előadás adatlapja: http://www.madachszinhaz.hu/showinfo.php?id=3508 A hossza: 2 óra, 30 perc, egy szünettel A bemutató: 2017. febr. 11.
Az előadás egyszerűen felépített, egy sémára és klisékre alapul. Túl csordul mindenféle szóviccektől, itt-ott lefárasztja az emberi elmét, ez jellemző Szente Vajk legtöbb könnyed műfajban megalkotott rendezéseire.
Kiszámítható, ugyanakkor mozgalmas a darab cselekménye. Története szerint van egy négy fős színtársulat (élükön azzal a személlyel, aki viszi a hátán az előadást, és akinek az egoja miatt kell megrendezni a Ben Hur-t vagyis Daniellel - nem rest még magát dicsőíteni sem) akik fejükbe vették, hogy színpadra viszik a Ben Hur történelmi regényt, amely történet Krisztusi időkben játszódott. Időnként az eredeti író is feltűnik, hogy "ugorjon az időben"... Jézus születésétől haláláig, és Ben Hur világnézetet is megismerjük... Bar semmi komolyra ne gondoljunk.
Daniel rendkívül büszke, hogy színre viszik a darabot, elsőként bemutatja a csapatot, elégedett a társulatával, akikkel karöltve képesek lesznek 500 embert is megjeleníteni a színpadon. Folyton kiszólogat a közönségnek, társaival is "elmélkedik" a színpadon, mindaddig kordában tudja tartani a csapatot, amíg egy véletlen folytán, rá nem bukkan a szerelmespárra, (nekiesnek a díszletnek, ami mögött titokban csókolodzik Crystal és Omar), meglátja azt a nőt, aki iránt vágyakozik az életben, aki titkos csókokat vált színészkollégájával... Ettől kezdve elmegy az egész előadástól a kedve, és a bosszú élteti, azonosul Ben Hur figurájával, ami a fogathajtó versenyen beteljesül, mert átmegy "szekerével" a földre került Omaron, arcon csapja Edgart, viszont a nőt már nem éri bántódás részéről... A balesetek után, nehezen találnak szavakat, de a kollégák kísérletet tesznek a megbékítésre, tudatják vele, hogy miatta, vagyis Daniel miatt vállalták a szereplést, az egészet, mert szeretik, úgy mint barátot...a vallomás megbékíti a háborgó lelket, és végül befejezik, vagyis csak próbálják, mert Jézus nem tud az Égbe emelkedni (a kötelek nem működnek)...
Nagy Sanyi és Simon Kornél váltásban alakítják Omar szerepét, Magyar Attila Ben Hur-ként
Tehát összesen 4 emberre kell számítanunk, akik előadják a darabot. Közönséggel való kommunikáció eléggé gyakoriak a Madách-féle rendezésekben, ezúttal torna órai edzésprogramon vettünk reszt, jobban szólva Ben Hur tengeri jelenetében mi is eveztünk, mint a rabszolgák, nekünk is hajtanunk kellett az evezőkkel (vagyis a kezünkkel) és közben jött a "csúnya" vezető (Nagy Sanyi), aki ostorral és hangos - néhol értelmezhetetlen kifakadásokkal fenyített bennünket, mert nem vagyunk eléggé hatékonyak, plusz, azok, akik az első sorban ültek még bónuszként felolvashattak humorosa szövegeket, fel kellett olvasniuk az aktuális női szereplő segítségével kivitelezték.
A történelmi művet kisarkosítva, előzménnyel, kreatív színpadi megjelenítéssel (beleértve a jelmezt és a díszletet) és modern nyelvezettel találja. Mondanivalója csupán egyszerű üzenet : szeressük embertársainkat és ne legyünk parasztok.
Szereplők egytől egyig jók voltak, pár karakter összemosásról:
- Magyar Attila végig ő volt a főszereplő (aki kezdetben gyakran a konditeremben gyúrt...), bár a római jelenetben ő is beállt táncosnak
- Nagy Sanyi kínozta a rabokat a hajón, mellette kiderült, hogy a "rendezésük" felfogásában Messala homoszexuálisan vonzódik Hur-hoz... Jézus, aki csak egy Hello-val köszön (mint az édesanyja, Mária is - ezért modern a nyelvezet)
- Szerednyei Béla, aki Hur édesanyja (dorgálja a fiát a háztető cserepe miatt, amit bezzeg az apja már régen megszerelt volna), majd mostohaapja a római hadvezér révén, akit megment Hur, rabszolga hajcsár, a történet elbeszélője, római katona és a főszereplő anyja egyszerre - profi megoldás (elölről az anyuka, hátulról megfordulva az őr), Pontius Pilátus
- Pálmai Anna idegesítő Tirza (Oh, anyám! - felkiáltások), talpraesett Eszter (jobb figura, mélyebb hanggal (bravurós átmenet a két női karakter között, spotán betette a fejét a spájzba, majd kihúzta és Tirzából Eszter lett) - képes (bár Szerednyeire is vonatkozik) kirángatni magát a színpadról, mintha valaki más tenné az erőszakot rajta. Pontius Pilátus felesége kevés szöveggel csak táblákkal (tetszés - nem tetszés kinyilvánításra), képes fiú karaktert hozni, ő volt Mária is.
Egyes szereplőknek vannak váltóik: Nagy Sanyinak Simon Kornél, Pálmai Annának Trecskó Zsófia (hmmm...nem különös...Szente rendezés és ő is benne van...)
Kiváló megoldások:
- Evezős jelenet,
- Fogathajtó verseny (a legális, mivel az illegálisat nem mutathatták be)
- Inkább vicces - parókákkal mindig baj volt
- A spontán átalakulások, legjobb példa Pálmai Anna egyszerre volt Hur húga (Tirza) és szerelme (Eszter) is
Idegesítő:
- Római polgárok élvhajhász életstílusa, hedonizmus ábrázolása meztelenséggel is
- A Tangolita vagy kicsoda, olasz nő, aki ráhajt főhősünkre
- Hegyi beszéd bábbal ábrázolás (inkább furcsának tekinteném)
Díszlet-jelmez:
Viszonylag korhű a ruhatár és jól megoldottak az átalakulások. Díszlet római építményekkel dolgozik.
Ha a vallástól és persze a filmtől elvonatkoztatunk, merthogy hihetjük, hogy ez egy kicsit meggyalázó mindkettőre nézve, tulajdonképpen egy groteszk humorba rejtett szeretetre vonatkozó történetet kapunk, esendő szereplőkkel.
Prózai darab - időnként vannak zenés jelenetek (Rómába érkezés, "Tangolita" szolgájának vad bugija)
Magáról a RAM Colosseum-ról
A látogatásunk előtt pár nappal, felderítés céljából felkerestem a helyet, megközelítést hogyan lehetne majd megvalósítani. A fejben lévő GPS-esemben ezúttal sem kellett csalatkoznom, septében levágtam az utat. Csak sajnos az épület nappali megvilágításában már nem lehetett részem, lévén munka után kerestem fel. Íme a saját képekből szemezgettem:
A RAM oldalsó bejárata, és Művbejárója
a RAM-mal egy helyen van a Vakvarjú étterem is
A RAM főbejárata
A színház tulajdonképpen egy művelődési központ, és a három betűs rövidítésének a feloldása: Radnóti Miklós Művelődési Ház. Mivel ismeretlen területen jártunk, így nem tudtuk, hogy több oldalról is van bejárata... Nagy kerülővel a főbejárathoz mentünk, mivel a helyet kerítés veszi körbe. Belépve, egy impozáns kis-nagy karácsonyfa fogadott bennünket, letisztult terek, jobb oldalt ruhatár, amely az ellentétes oldalán a művháznak megtalálható volt, ez esik közelebb amúgy a színházi teremhez. A balon recepciós ült és várta a tájékozódni kívánó embereket. Az épület kör alakú kívül és belül is, nevéhez híven, egy kolosszeum idomaival dicsekedhet. A büfé széles választékban kínál különböző ízesítésű szendvicseket, süteményeket. Lépten-nyomon belebotlottunk valamilyen kis emlékkel, ami Radnótihoz köthetőek. Az épületen belül üzemel egy Szabó Ervin Könyvtár fiók és Rocklegendák Csarnoka. A színház belső terme igen érdekes hatást nyújtott, először is a fogadás nagyon tetszett a jegyszedők részéről (Én: Nem tudom, jó helyen járunk? Jegyszerdő fiú: A lehető legjobb helyen!), aztán maga a terem, igen, valóban hasonlít az Óbudán működő művház terméhez, illetve kissé mozis hatást nyújtottak a székek. Ezek pihe-puhák voltak, de a támlák lehajtásával igen nagy gondban voltam, nem olyan, mint a jól megszokott lehajtom és ott marad típusúak. Mindenesetre a kényelméből nem vont le értéket, így a Vígszínház puha székei után sorolnám kényelem kategóriában. Hogy a néző ne nagyon unatkozzon a szünet alatt, és az előadás előtt, egy vetítő vászont helyeztek el a színpad fölé, ezen leadnak ízelítőket, milyen előadásokat játszanak itt a Colosszeumban.
Belső terek (sajátook!)
A Madách színháztól szereztem a jegyeket, mivel ez az ő előadásuk (kihelyezték, mint sok más szuper prózai vagy zenés darabot, pl. Egyszerháromnéhanégy vagy Csoportterápia), kifejezetten érdeklődtem az értékesítő hölgynél, hogy ha esetleg itt járt már korábban, tudna-e valami jó helyet ajánlani. Tudott, szóval, megvettük és nem jártunk rosszul. Mutatok egy képet, amit a Madách oldaláról vadásztam, már nem elérhető, mivel az előadás lement. Aznapi jegyértékesítés, a zöld mutatja a szabad helyeket.
Az előadás nem hagyott bennem mély nyomott, persze voltak benne jó póénok, pl. (instagrammomról szedtem le - kövessetek klaudia.kovacs.20!:
Igazan érdekes egy helyszín, mind külcsiben, mind belső designjában. Most már azt is tudom, hogy miért hívják RAM-nak.... Khm...khm... Komédiát néztük meg, a Ben Hurt. Szeretem az eredeti történetet a Charlton Hestonnal készített filmet, és megakartam nézni a komikus verzióját is. Nem volt rossz, de nem is az egyik legjobb előadás a Madáchtól... Nem voltunk annyira sokan a nézőtéren. A szereplőgárda jó volt, csak az a tipikus Szente Vajk rendezés, ahol itt-ott hajlamosak túlzásokba esni...
"Az a Szűcs, az nem a mi Szűcsünk...Az az ő Szűcsük..."
Időpont: 2017. nov. 19. (vasárnap) 19.00 Helyszín: Madách Színház Előadás: Meseautó Rendező: Szente Vajk Bemutató: 2016. november 18. (Háhá! 1 évvel rá, + 3 nappal később ért meg nekem a darab!) Időhossz: 2 óra 30 perc, egy szünettel
Ki ne ismerné ezt az alkotást?
Akár az eredeti, fekete-fehér filmet, amiben Kabos Gyula alakítása volt felejthetetlen, vagy az ezredfordulót követő években készült remake-t, ahol Stohl András alakította a vezérigazgató urat és a sofőrt.
Mostanság szokásom a közönséget is megfigyelni, míg elkezdődik egy színmű... furcsa dolog ez... eleddig soha senkivel nem foglalkoztam, de nem tudom leküzdeni... szóval, a nézőtéren most is a "legéletrevalóbb" emberek ültek, az emeleti részen 60-as éveikben járó hölgyek, akik zacskókkal szöszmötöltek vagy hangosan sugdolództak, vagy funkció nélküli kardigánt helyeztek a karzatra, hogy nem lehetett tőle látni, vagy kis- nagy családok, ahol a drágalátos szülök baromira nem nevelték meg a gyerekeket, akik hangosan vihogtak vagy éppen a székedet rugdosták... rá kellett szólnom, és az anyuka fel volt háborodva...nem ez az első eset, bár akkor tanú voltam, hogy a szülő/tanár ki volt akadva, hogy rászóltak a gyerekekre, mert nem megfelelően viselkedtek... egy kiskorú figyelme, ha az előadás nem érdekli, hamar lankad, az ilyeneket felesleges kultúra szenthelyeire elvinni... szerény véleményem szerint... Úgy néz ki, hogy a közönségből a kulturális viselkedés alapjai kivesztek...ez már nem az első alkalom, hogy ilyen fura szerzetekkel hoz össze az élet...
Színházpajtásommal túltettük magunkat a bosszúságokon, úgyhogy jöjjön itt és most az előadásról készült összegző írásom! :)
A darab az első film nyomvonalát követi, ugyanakkor egyes karakterek jelentőségét átdolgozza, felnagyítja. Kiemelném, Kovács Vera barátnőjének a jelentőségét, Sári, aki a eredeti filmben, csak addig érdekes, míg a segítsége által Vera bekerül a központi bankba, utána a jelenléte eltörpül. A színdarabban, Vera megjegyzi, hogy Sára egy igazi angyal, neki köszönheti a munkát, és az autót... ennek hatására, a lányban "tévképzetek" alakulnak, hogy ő valóban angyal, és látni véli a társait is... érdekes elmélet... a történetet jól ismerhetjük, Szűcs János, vezérigazgatónak rengeteg kapcsolata volt, de egyik nő mellett sem tartott ki sokáig, szépen cserélte őket, mert egyik sem őt, hanem a pénzét szerette. Ezért elhatározza, hogy egy időre elutazik a csodajárgányával, amit egy autószalonban éppen a rendelkezésére bocsátanának, amikor hirtelen összetalálkozik a frissen felvett munkaerővel, Verával. A lány rögtön megtetszik neki, és, hogy próbára tegye a szándékait, eladónak, majd szegény sofőrnek/fuvarozónak mutatkozik be. Vera és Sára a szalonba csak a hecc kedvéért térnek be, igazából nem fedezné az anyagi juttatásuk egyik autó megvásárlását sem, de mivel a vezérigazgató megpillantja, és kevesebbért is odaadná a kocsit, Vera megijed és barátnőjével messze szaladnak... Sárát utoléri, és tőle megtudja Vera címét (hosszan, fárasztó párbeszédet követően, ami ennyiből állt: Én csak a másik vagyok, Vera az egyik. Miért nem lehetnék én az egyik? stb...) "lepostázza" a lakcímre az autót (A vezér kitalálja, hogy az autó ajándék lesz Vera számára, aki a 10.000 vásárló volt az üzletben...). Az autócsodához egy sofőr is jár, saját alkalmazottja ruházatát kölcsönveszi és felajánlja szolgálatait álnév alatt Szűcs. Péterffy Tamás, a vezérigazgató barátja fogadja Vera apját, mint helyi autókereskedő, és tőle tudja meg, hogy lány volt a 10.000 vásárló, ezért nyerhette meg a kocsit (Péterffy kézmozdulata, levegőben egy boltívet ír le: ő volt a 10.000-dik). A vezért amúgy Annuskán (aki a titkárnő) és Halmoson (irattár vezetője, ideveszik fel Verát) senki nem látta, nem tudja, hogyan néz ki, de biztosan van egy furcsa mozdulata, amivel elárulja magát, hogy ő a vezér (két lány beszélgetése során derül fény, Sára testével kört ír le, majd oldalra fordulva karját behajlítva beszélgetőpartnerére mutat...), - a mozdulatsort a tapsrendnél kivéve a két főszereplő bemutatta meghajlás előtt. Valahogy ez nagyon megragadhatta a képzeletüket...
Veráról pletykálni kezdenek, sőt Halmos egyszer meglesi, ezért elindul a pletykaáradat a lányról a bankban, biztosan viszonya van valakivel. Halmos kifaggatja Sárát, és félreéri a helyzetet (Vera az igazgató 10.000 "áldozata"), a szexuális utalásokká válik minden elhangzott ártatlan mondat... helyzetkomikumra tökéletes példa... Vera megelégeli, és felkeresi a Szűcsöt, hogy csökkentse le a fizetését (ugyanis egy nap után az is meg lett emelve), nem szeretne, ha rosszul ítélnék meg a kollégái. A vezér helyébe kell egy másik, ezért ismét képbe kerül Péterffy, aki a vezérrel ellentétben a jellegzetes mozdulatsor kifejezésére képes, holott előtte egy irodakukac, egy nyakigláb pacák volt, de Szűcs átalakítja, és a vezér figura túl sármosra, túl rámenősre, két szóval túl tökéletesre sikeredik... A helycsere konfliktussal is jár, most már két férfi küzd a nő szerelméért, bár a hamis vezér, csak a barátján próbál segíteni. Lillafüredre utazik a csapat, de útközben Veráék csodajárgánya lerobban, amit a sofőrnek (Szűcsnek) meg kell oldania, a segítségükre érkező "utánzat" elviszi a lányt a kastélyszállóba. Halmos egymagában is képes a táncra, és Annuska felidegesítésére telefonon keresztül, megtalálja Verát és elmondja neki az igazat, hogy ezidáig kivel furikázott, a Szűcs az nem Szűcs... Verát ez szíven üti, és nem tudja felfogni, hogy a férfi szív, miért ennyire jéghideg... eljátssza, hogy bele akar menni a vezérrel való kapcsolatba... holott előtte már szerelmet vallott, és szinte félóráig szenvedélyesen csókolódzott a sofőrrel, akivel egy kiskocsmában beszélt meg randevút... Perzse, minden jó, ha jó a vége, tisztázódnak a félreértések (Halmos elrángatja a lányt a vezérhez), és János megkéri Vera kezét. Halmos is Annuskáét, bár amint felemelik a bérét, már meggondolja magát, de Vera unszolására, beadja a derekát.
A szereposztás
Nagy Balázst ígérték az estére, de Nagy Sándor lett belőle. Ugyan erőteljesen elkerekedett a szemem, amikor megláttam a kiírást a teátrum aulájában, ugyanakkor örültem is a változásnak, hiszen Nagy Sanyi mindig is a szívem csücske volt, és lesz is. Kiguvadt szemek, jó játék, kevésbé finom hang, már nem az igazi, de itt nem is kell sokat énekelnie, vicces volt, hogy bosszankodott, nem hagyják a többi szereplők a dalát elénekelni (Miért hazudok?): Nem igaza már, sosem fejezem be! :) Tökéletes szerepformálás, és illett is hozzá. Hiszen, Nagy Sándor a hódító...veled minden dal oly bódító!
Molnár Nikolett - a Madách egy új üdvöskéje lehet, nem láttam még sosem, a Férfi jégszíve című dalban nagyot énekelt, szerintem illene egy másik szerephez is... kislányos alak, kedves arcú művésznő. Szívesen megnézném még más darabokban is, a 20-as évek öltözékeiben szépen festett.
Nagyon - nagyon - nagyon sokáig csókoloztak Sanyival, kissé túlzásokba esett a rendezés nem csak poénok terén, de csók terén is...
Simon Kornél- ez az ember egy viccművész, már a megjelenésével is feldobja a napomat, humoros töltetű, magas és még jóképű is. Így tökéletesen passzolt a vezérigazgatóhoz kitalált sejtelmes alakjához, és Sanyi cserepartnerének is megfelelt. Sziporkázó, többek között a leleplezésnél: "Péterffy a valódi nevem, két f-vel és y-nal írva. Ez egy ősi család neve, amit meg kellett változtatni korábbi formájában ugyanis Hosszpisil voltunk..."
Szerednyei Béla és Berecz Kristóf Uwe - Vera családtagjai voltak. Kettőt fizet egyet kap akciójukkal kacagásra bírták a közönséget, amúgy is nekik volt a legjobb jelenetük, mert a beszélő-táncoló-éneklő bonbonok cukorkákat dobtak a földszinti közönségnek...ez azért valahol igazságtalanság az erkély/emelettel szemben... :P
Dobos Judit, Annuskaként tetszett, ő és Magyar Attila Halmos Aladár szerepében ideális örökösei az eredeti szereplőknek is. Mintha rájuk szabták volna, tudtak mit kezdeni a jelenetekkel, talán Attila még improvizált is, amikor Judit felemelte az egyik kelléket és abból apró virágcserepek hulltak ki... ("Vigyázzon Annuska, kirepülnek a virágok és az apró emberek!")
Sári szerepében Trecskó Zsófia, míg a sofőr figuráját Barabás Kiss Zoltán játszotta.
Az előadás nem sok embert mozgat meg, szereplőként, van 9 szólószereplő, és az ensemble tagjai nyolcan voltak. Tapsrend során elájultak a vezérigazgatótól, és közöttük találtam meg Kecskés Tímeát, aki Sándor Dávid felesége, itt táncolt és dívát alakított a kastélyszállóban.
A szereplők megmondják
Díszlet és kellék
Kreatív, egyszerű. Nem minden díszlet találékony (kivéve pár, amit a zenés színházakból szerettem, pl. Az Operaház Fantomja, a József és színes álomkabátja, Mary Poppins, Tanulmány a nőkről vagy az 1x3néha4. Operaház/Erkelben: Carmen, A hugenották), ötletességen, kreatív gondolkodáson alapul. Muszáj megjegyeznünk néha azért fontos, hogy kapjunk egy érdekes hátteret, ne csak a képzelőerőnkre bízzák a látványvilág megalkotását az elménkben. Régen volt olyan előadás, ahol ez kiemelt szempont volt, most ismét jött egy szembe, a Meseautó képében. Egyszerűsége, egy- és kétdimenziós helyeket ábrázolnak a színpadi elemek, oldalt a kulisszák felé vezető útra balról a Vásárcsarnok, míg jobbról az Iparművészeti Múzeum kíséri a művészeket. Középen a Halászbástya (cukorka bolt) Lilafüred kastélyszállójával váltja egymást egy tengelyen. Szétszórtan pedig a Műcsarnok, Mátyás templom, az Opera, a Parlament látható. A Meseautó főcímdalához, illetve ha furikáztak a kocsival, a háttérben behúzták a Lánchíd és oroszlánjainak díszleteit (másik oldalukon, buja ösvény volt látható).
Kellékek - otthonra mindenképpen kell egy villamos! Ugyanis a szereplők ezt húzták be elsőként a színpadra, ami enyhe megdöbbentést okozott nekem, ezzel ábrázolták a közösségi közlekedést (illetve feltűnt a távolsági busz, két hajó, egy repülő, és kicsi házak). Mindegyik ülőalkalmatosságnak készült:
- Villamosoknak volt pórázuk, jelentőségük az angyaldalban volt, mert az egyik férfi, véletlenül a villamos elé esett, és az angyalok mentették meg az életét, miközben ijedten feküdt a pár centis "monstrum" előtt.... illetve a Szabadsághíd asztalról "véletlenül" akart leesni egy másik férfi, de ezt is sikerült megakadályozni...
- Hajó: ezen kelléken nem csak ülni, de elfeküdni is lehetett... Simon Kornél a nagy hajót behívatta... amaz begurult
- Piros automobil: ez is Kornélhez köthető, ő furikázott benne, bár ennek kimunkálása alapján egydimenziós lehetett, és lábbal meghajtott jármű, amit a közönség nem láthatott, csak azok, akik az erkély vagy emeleti részlegen ültek a színpadhoz közel.
- Körfolyosós házak, kis muskátlikkal; általában ülőalkalmatosság, máskor a Halmost megfenyítő eszköz: Judit ezt emelte fel, és "véletlenül" kiesett belőle a virág...biztosan, megfeledkezett róluk...
- Távolsági autóbusz: Halmos vagyis Magyar Attila a kicsi sofőrtől akart kérni jegyet... ezzel idegesítette fel kollegináját... de minket megkacagtatott... :)
Ezektől a szerkezetektől kicsit óvódásnak, kisgyereknek gondolhatták magukat és láttuk mi nézők őket annak. Másrészt eszembe juttatta azt az operát, amit élőben nem láttam, csak felvételről, Bohémélet, ahol Google Térkép volt egyik felvonásban a háttér, és kicsi házakon ücsörögtek a szereplők...
A bank dolgozó asztal megjelenítése - a magyar hídak alapján, felfedezhettük: az Erzsébet, Lánc, Margit, Szabadság hidakat.
Egyszóval: ötletes, Túri Erzsébet alkotásai.
Jelmez
Kovács Yvette Alida, a kor szellemét igyekezte visszaadni a ruhakölteményekkel, ugyanakkor nekem inkább a nyelvezete miatta volt gondom a darab korban való elhelyezését illetően. Tehát a stílus itt-ott egészen modern, akár utcára is felvennénk egy jelmezeket, hétköznapiak. Ami nem feltétlenül baj, ez is egy pozítív perspektíva egy előadásnál. Kovács Vera ruhái közül az első megjelenésekor visel sárga alapon, pöttyös jelmez, egy teljesen kék ruha, illetve a kastélyszállóban látható légies, nyári egybe részes ruhát választanám.
Koreográfia
Vannak benne táncos jelenetek, és klisék, amiket már megszoktunk, vagy láttunk máshol, pl. angyalok beállnak egymás mögé és az első után mindenki oldalra kiáll, hogy látszódjon... talán ide biggyeszthető, az a jelenet is, amikor egyszerre a színen három helyen tartózkodtunk és a lillafüredi kirándulásról beszélgettek a szereplők: Vera Sárával balon, középen Szűcs János sofőr Vera apjával és öccsével, jobb oldalon pedig Halmos Annuskával. A különlegesség az volt, hogy a kezdetben a színpad hátuljában volt mindenki, fokozatosan, minden párbeszéd által jöttek az előtérbe, sőt egymás "dimenziójába" is átmentek, amikor két szereplő, Vera apja és Sára összekapcsolódott egy mondta erejéig, mivel az apa nem értette, hogy mit szeretne Sára szuvenírként kapni a lányától...
Poénzuhatag
A nyelvezeten túl a sok poén volt még zavaró, néha túlzásba vitték (jelen viccével - miszerint elvették a jogosítványát a vezetőnek, ez azért volt, mert korábban már volt problémája a hatóságokkal és azok elvették tőle..., vagy kinek vagy te a fia? Az apámé... ; vagy a kimagyarázkodások: a Vera nem olyan lány, aki ilyen - olyan dolgokat tesz és ennek malőrösebb fokozatai)... ez nevezzük fárasztónak... lehet benne poén, de ne ömlesztve!
Híres mondatok a filmből a musicalben is megtalálhatóak: mint „egy a párna, egy a részvény”, vagy „a, mint Aladár, l, mint Ladár”...
Csúnya megjegyzés
Trecskó Zsófiával nincsen semmi bajom, de összefüggést látok egyes rendezések között... Szente Vajk és közötte állítólag kialakult valami kapocs, és nem lehet véletlen, hogy egyes, inkább humoros rendezéseiben a lánynak nagyívűbb szerepeket ad... Tanulmány a nőkről-ben ott szerettem, itt a sipitós hangja miatt kevésbé volt kedvelhető számomra.
Összességében elmondható, hogy nem rossz, hiszen a könnyed, vasárnap esti önfeledt szórakozáshoz tökéletesen megfelel, ezt a célt kiválóan teljesítette. A darabot inkább az egyszer nézős kategóriába sorolnám, felejthető muzsikával - hiába sulykolták a közönségnek az "angyaldal"-t a tapsrend alatt háromszor is - mindenkiben csak egy nóta maradhatott meg (nekem meg egész napa fülemben csengett):
"Meseautóban színezüst erdők során repülünk a szívünk tavaszán. Arany országút csillogó gyémánt porán repülünk a mesék kocsiján. Fenn az égben az angyalok vigyáznak ránk és a sors fogja tán a volánt. Csupa boldogság vár ezután rád és rám a mesék meseszép kocsiján."
Meseautó, a Madách habkönnyű limonádé szintű előadásai közé tartozik, hiába a besorolása musical, a prózában érvényesül minden humoros töltetet. Első alkalommal voltak fenntartásaim madáchos művel kapcsolatban, mivel sem az eredeti film, sem a Stohl-változat annak idején nem varázsolt el. Maga a zene is túlságosan "nyálas", valóban egy régi, ánti-ánti világot idéz meg...
Nagy örömmel írom e sorokat, elérkezett az idő, hogy véleményt fogalmazzak a Szerelmes Shakespeare-ről! :)
Előzmények:
Amikor anno a Madách honlapján megnéztem az új évad várható bemutatóit, és megláttam ezt a címet, nem igazán voltam elragadtatva. Évek óta arra várok, hogy a színház bemutassa a Fantom2-öt, de minden évben sajnos csalódnom kell. Persze ez nem tántorított el attól, hogy ne látogassam kedvenc teátrumomat. No, meg persze sok olyan előadást "teremtettek", amik vonzóvá teszik számomra a Madáchot. Az újdonságnak filmalapja is volt, tehát utánanéztem a történetének, milyen díjakat nyert. De nem igazán tudtam hova tenni magamban, egyáltalán meg akarom-e majd nézni? Végül úgy döntöttem nem lehet rossz, remélem valamikor összejön és megcsodálhatom... Ekkor még nem tudtam, hogy prózai előadásként kerül terítékre, aminek végül is nem látta semmi sem a kárát, sőt ez egy nagy előnye is ez a darabnak - majd elmondom miért! :) Egykori évfolyamtársamban felfedeztem a színházfanatikust, így összetudtunk állni, és immáron táncos lábú társaival karöltve, opera- és színháztársként is aktívan járjuk a budapesti művészeti létesítményeket! Lilla, a Bartók TáncTriptichon előadás első szünetében arról tájékoztatott, hogy két darab jegy van az erkély 3. sorában, arra még nem csaptak le. Az időpont pont a két premiert követő 3. játszási alkalmat jelentette, mondtam miért is ne? Úgyhogy késő esti órákban - Miénk volt a győzelem! Lilla állítása szerint a "Két jegy minket várt!".
No induljon a kifakadás! :)
Időpont: 2017. június 11. vasárárnap, délután 15.00 órától
Helyszín: Madách Színház (Teréz körút)
Előadás: Szerelmes Shakespeare
A darab hossza: 2 és fél óra
Rendező: Szirtes Tamás
Régen voltam úgy elragadtatva Madáchos darabtól (bár ez általában a Fantom hatása - akkor mindig földöntúli állapotban leledzem), mint most. Hol is kezdjem?
Reneszánsz. Shakespeare. Rómeó és Júlia. Dráma. Vívás.
Fő ismérvei, egyszerűen megfogott a darab hangulata, Shakespeare kora, a jelmezek, a fantasztikus díszlet.
A teátrum kitett magáért, nem hiszem, hogy korábban volt olyan nagy volumenű előadásuk, mint ez (esetleg a Fantom - ami a nagy áttörést hozott a színháznak, vagy a Nyomik lehetnek a hatalmas látványvilága végett).
A szereposztás (kevert gárdát kaptunk, egyébként két szereposztás van)
Will: Nagy Sándor. Viola: Petrik Andrea. Királynő: Kerekes Éva. Wessex: Debreczeny Csaba. Marlowe: Zöld Csaba. Henslowe: Szerednyey Béla. Ned / Mercutio: Nagy Balázs.
Burbage: Magyar Attila. Dajka: Sáfár Mónika. Fennyman: Barát Attila. Tilney: Kőrösi András. Webster: Szemennyei János. Ralph / Dajka: Székhelyi József. Sam / Júlia: Gábor Márkó.
Sir Robert: Sándor Dávid. Wabash: Galbenisz Tomasz. Lambert / Tybalt / Peter: Fejszés Attila. Adam / Valentine / Benvolio: Sánta László. Frees / Capuletné / Csónakos: Ömböli Pál.
Quickly Asszony / Sír Robert neje: Bajza Viktória. Kate: Tóth Angelika.
Molly: Bartha Alexandra.
Valamint: Berényi Dávid, Kiss Ernő Zsolt, Miskovics Róbert, Nagy Attila. Énekegyüttes: Bárány Péter, Borbély Richárd, Fellegi Lénárd, Vadász Gábor.
A történet:
Shakespeare alkotói válságban szenved, tulajdonképpen próbálja megírni a Rómeó és Júlia drámáját, amit kezdetben vígjátéknak tervez, és természetesen teljesen más címe is van: Rómeó és Etel, kalózkodásról is szó van benne. Eredetileg a tengerre képzeli a darabot, és Rómeó nem egy veronai nemes fia, hanem egy kalóz.... A történet végső formájához nagyban hozzájárul Viola feltűnése, aki múzsája lesz az angol költőnek, és akihez egy tiltott viszony fűzi. Viola amúgy imádja a színházat, csak akkoriban férfiak játszhattak, nőknek tilos volt, ezért fiúnak öltözik be, ám Shakespeare idővel értesül erről, korábban a bálon a női megfelelőjébe már beleszeretett... Mindenesetre a nagy dráma létrejöttében és egy új (Vízkereszt vagy amit akartok!) megalkotásában segíti a nő a színháznak élő férfit.
A szereplőket egyenként nem méltatom, de az összképről való benyomásomat igen. Nos, mindenki rendesen odatette magát, a szerepeket szépen hozták, rendkívülien jól hangsúlyoztak, finom gesztusokat, szép jeleneteket láthattunk. Elejtett vicces fricskák, kissé malacos stílust jelentő kiszólásokat is egyaránt díjazta a közönség. Felépített karakterek jók, csak a nevekkel lehetünk gondban, én is elveszítettem a fonalat, amikor meghalt Marlow - és mindenki le volt törve, de a névmemória rossz, ezért pár másodpercig nem jutott eszembe, hogy kire is gondoltak.
Legjobb jelentek:
- Mindenképpen fontos megjegyezni, ahogy egy furcsa címből és ötletből kialakul a későbbi legendás előadás, a Rómeó és Júlia. Tehát ez a vonal érdekfeszítő lehet azok számára, akit érdekel a dráma , és szeretik is (amit persze eredetileg más műfajban képzelt a szerző)
- A vívás, és harci jelenetek
- A korabeli táncok
- A színház világ másik oldala vagyis a kulisszák mögött mi zajlik, amikor a darab megy a színpadon? Mit dolgoznak és mivel foglalkoznak a színészkollégák?
- A meghallgatás és a próbák (a humor miatt)
Pár színészről bővebben:
Petrik Andrea új tag volt, új ember a csapatban. Korábbról nem hallottam róla, de az előzetesen publikált fotók alapján nagyon szép, elragadónak volt bemutatva a jelmezeiben. Ő a másik főszereplő. Nos, élőben a hangja borzalmas, markáns, férfias. Talán tökéletes a fiú karakter megformálásához, de nőként kicsit csalódás. Mindenesetre játék szempontjából nagyon jó volt, és Nagy Sanyival fiúként - igen, igen hosszan csókolták egymást. Hmmmm.... :)
Kerekes Éva: Az Ügyes kis hazugságok darabban jelent meg először a Madáchnál, a mostani szerepe viszont mindent elsöpör, vagyis inkább túlszárnyal. Történelmi karaktert formál meg, I. Erzsébet, angol királynőt, aki Stuart Máriát ölette meg, mint ismeretes. Alakjában hangoztatja, hogy "a színházban a kutya a legjobb dolog!". Igazságos jellem, ha feltűnik érdemes rá figyelni, nagy a jelentősége. Érdekes a karakter, nem sok szövegi része van. Uralkodó, ezért minden szavára figyelnek is az emberek. Kerekes Éva teljesen idomul a valós személy "szépségéhez" is, ezért jobban elhiszem neki a játékát. Mintha magát a királynőt láttam volna magyarul beszélni a színpadon. A jelmeze pedig káprázatos! Kerekes Éva a legideálisabb erre a szerepre (váltótársa Csákányi Eszter, aki egy kissé teltebb és számomra idősebbnek ható királynőt ábrázol)!
A két Csaba (Debreczeny és Zöld) szintén jó választásoknak bizonyultak Szirtes Tanár úr részéről, mert ha ők egy darabban alakítanak, akkor a figurák élnek és "szívből" éreznek. Míg az előbbi a pozitív közléseit faarccal és érzelemmentes módon teszi, megcsillogtatja a vívó képességeit, addig az utóbbi csalafinta arcmimikájával is bizonyítja létezését a darab előrehaladtában, segít Shakespeare-nak, bár végül ő esik áldozatul...
Ned vagyis a színészóriás karakterét Nagy Balázs interpretálásában láthattuk, aki nem okozott nekünk csalódást, remekül hozta a férfit, akit London egész népe ismer. Részben az ő segítségével alakul át a Rómeó és Júlia. Hajdú Steve inkább valami bohócszerű figura lehet, könnyedebb, vagy egyszerűen ripacs. Hogy vele valaha megnézném-e? Esetleg, de nem őt váltanám le sebtében ebből a csapatból.
Wesbter, vagyis a csavargó figurára, és ha jó színészt választasz vagyis kapsz, akkor mindenképpen sokat nevethetsz. A mi művészünk, Szemennyei János volt, aki pszichopata figura, legkedvencebb időtöltése a "tragédiázás".... a gyilkolgatást szereti és mindent, amit ezzel kapcsolatba hozható...
Mellék- vagy karakterszereplőnek tekinthető: Galbenisz Tomasz (szabó és dadogó, nagyon aranyos!), Sánta László (pantomimjáték a szereplőválogatáson, kutyával való játszadozás), Barát Attila őrült a patikaárus kalapjának és közben fenyegette a társaságot a pénzzel..., Sándor Dávid kevéske szerepet kapott, Viola apja személyében.
Az énekegyüttes jelentősége abban teljesedett ki, hogy acapel formában énekeltek egy-egy jelenetnél, vagy a háttérben időnként zenészeket alakítottak. Zeneileg hangsúlyt kapnak, ezért kiemelkedőek. Összekötők és hangulatkeltők. Nagyon örültem, ha a főfavoritot nem is kaphattam meg, legalább a fiatalabb új kedvencemet, Borbély Richárdot láthattam és hallgathattam.
Állatbarát
Akiket megnéznék:
Will-Solti Ádám,
Viola-Tompos Kátya,
Marlowe-Adorjáni Bálint,
Dajka-Tóth Enikő,
Tilney-Posta Victor.
Prózai darab lévén, eszembe jutott az a régi Madách, ahova nem volt szerencsém ellátogatni, mivel az épület átalakítását követően "szerződtem el" hozzájuk, de szüleim, nagyszüleim elbeszéléseiből, képet kaphattam a múltbeli Madáchról, és pont ez jutott eszembe a vívó jeleneteknél. A Madách visszatért a gyökereihez és nagyon bízom benne, hogy ezt a darabot sokáig fent fogják tartani és sikeres szériát fog befutni, mert egyértelműen megérdemli. Rengeteg befektetett munkát tapasztalhattunk meg, rengetegszer kell mozgatni a díszleteket, minden jelenetnek meg van a fontos pillanata. A darab nem ül le. Még ha színteret is vált. Érdemes hát jegyet szerezni!
Díszlet
Gyors és könnyen mozgatható elemek jellemzik a színterek háttereit, ugyanakkor látványos és reneszánszi hatást nyújt. Kedvenc nincs, de az összhatás lenyűgöző.
Jelmez
Korhű, és szemkápráztatóak, kedvencnek a királynő ruháját választanám (ami amúgy a tervezőnek is a favoritja), ugyanakkor Viola ruházata is kellemes látványt nyújt, a fiús fiús alakot kölcsönöz neki, míg a lányos jelmezek, lányos, sőt nőies idomait engedik bemutatni.
Állatságbarátságok
Míg az Operaházban ló és szamár vonult a színpadra (Don Quijote), az Operettszínházba szintén lovon érkezett Pintér Tibor az Elfújta a szélben, a Vígszínházban egyetlen kutyus alakította Tottot-t (Óz, a csodák csodája), bár nem volt mindig jelen, addig a Madáchban a kutyák képezik a színpadi csapat kiegészítő, négylábú társait (korábban a Végtelen szerelemben és a L'élek produkciókban Gallusz Niki kis kócos kutyái). A királynő véleménye alapján, a kutya a legjobb a színházban. Íme, két betanított kutyust láthat a közönség, akik váltva szerepelnek az előadásban. A darabban egy előadásban a kutyát szerepeltetik, aki megbarátkozik a királynővel, de a színészekkel nem, így az egyiket fellökik, a másik "csepűrágóról" lerángatják a köpenyt, és nem hajlandóak azt elereszteni. Ugyanakkor nagyon játékosak és hihetetlenül jól betanította őket a mesterük, és a színészekkel is nagyon jóban vannak. :)
Újdonság A zenés-táncos tapsrend. Rendhagyó, és eleddig sosem látott esszenciáját képezi a darab végének, amikor is a művészek a reneszánszi zenére stílszerűen táncolnak, ahol még a kutyát is eleresztik... :) Osztálytalálkozó
Ez Nagy Sanyi véleménye, aki arról tájékoztatta a nagyérdeműt egy interjúban, szerinte ez a darab összehozta a színi évfolyamukat. Mégpedig ez az osztály 2001 és 2005 között tanult az akadémián, az Operett, musical színész szakon. Csoporttársak, akik a darabban szerepelnek: Nagy Sándor, Ömböli Pál, Posta Victor, Szemenyei János, Tompos Kátya és Zöld Csaba.
A darab adatlapja (színlappal, szinopszissal, sőt képeket is lehet látni):
A nézőtérre belépve, egy teljesen más színpad fogadott, mint általában. A díszlet rögtön megtetszett. A '20-as évek a kedvenc korszakot idézi számomra, ahol szívesen éltem volna. A függöny ezúttal nem a nehéz, vörös bársony volt, hanem egy finom, könnyed, egyszerű és testszínű lepel, amely leesésnél kecsesen és lágyan omlott a színpadra. Két oldalon egy-egy furcsa gótikus alakzat vált ki a falból, nem tudtam igazából hova tenni, hogy történetesen mi a funkciójuk? - de illett az egész kompozícióhoz, ezért nem kifogásoltam, voltak még lámpák és egy nagyobbacska kandalló részlet is, jobb oldalon, aminek a másik felét a függöny takarta el.
Az előadás megnézése előtt az üres sorokat nézegettük, aztán a karfánkat, amire "híresebb" vagy fontos emberek nevét vésték. A környékünkön, ahol csak találtunk, azt elolvastuk. Ezekkel "a kis izékkel" szórakoztattuk magunkat Anyuval, ímg kezdetét nem vette az előadás. Az én karfámon egy hölgy neve állott: Culmann Zoltánné.
A darab története egy olyan férfiról szól, aki hetet hét országon túl ismert a balszerencséjéről. Ez az ember Fekete Péter. Egy nap betoppant egy fiatal hölgy életébe, inasként beáll hozzá és bátyjához dolgozni. A női munkaadóhoz szoros barátság, majd szerelem fűzi. Az események kibontakozása közben, segíteni próbál egykori lakótársának is, aki gépírónőként dolgozik a munkaadónő bátyjának vállalatánál, és szürke kis egér, akit nem méltatnak figyelemre sem. Péter a férfit is szeretné meggyőzni a szerelem 5 lépcsőfokáról. A főhős folyton galibát okoz, erre akar építeni a gazdag férfi és vállalatot alapít, módos társai csatlakoznak hozzá, ám az üzlet idővel tönkre megy, Péter már nem hoz szerencsétlenséget a többi emberre, aztán a szereplők szétszélednek. A főhős és a női munkaadója egymásba szeret, összeházasodnak. Együtt élnek a gépírólánnyal, aki jelentős átalakuláson ment keresztül, mégis a hőn áhított férfi elutasította. A szerelem újra lángra lobban kettejük között, amikor szilveszter éjszakáján tisztázzák a félreértéseket. És nem is kell mondanom, hogy minden jól alakul a végén...
A szereplőkről
Magyar Attila (Fekete Péter vagyis Pessty Péter)
Egy igazi tomboló szélvihar ő, aki csillapítatlanul ontja magából a humort. Szó szerint az égből pottyant alá, betört a színpad közepére. Fekete Péterként állandó komikus helyzetek főszereplője, kollégái méltó társai voltak a mókázásban, kiváltképpen Simon Bogi, akivel egy szerelmespárt alkotott. Nagyon tetszett a kettejük közt kibontakozó kapcsolat, vagyis a darab mondanivalójával megfogalmazva: abba volt szerelmes, akitől félt. Attila munkássága páratlan, kevés olyan színész van, akinek kifogyhatatlan színészi eszköztárából újabb és újabb trükköket húzhat elő. Lendület van benne, nála úgy tűnik, nincs még egy perces leállás sem. Az elsöprő előadástechnikájából most is kaptunk ízelítőt, megcsodálhattuk, hiszen díszletváltáskor önálló est formájában elregélte nekünk nézőknek, hogy milyen szerencsétlen egyénnek tartja önmagát, milyen volt kisgyerekként stb. Kifogyhatatlan humorforrás, kollégái is nehezen állták meg, hogy el ne mosolyogjanak egy-egy tréfáján. Attila Fekete Péterként, szó szerint betört a színpadra. Egy olyan férfi, aki bármibe belefog, azt szerencsétlenség fogja követni (miatta beszorulnak a liftbe, ruhákra tapos, tönkremegy a szökőkút, szavazatokat apaszt, cégeket tesz tönkre, színpadi produkciókat átalakít) minden tettét. Mindig kereste a golyóit... A szerelem öt lépcsőfokáról beszélt, a darab elején pedig kereste a létráját, aminek a negyedik foka ki volt törve, ahogy a negyedik fok sem volt meg a szerelemben. Attila páratlanul tejesített, ez már nála rutin. Humorban és szórakoztatásban első számú színész.
Simon Boglárka (Hajnal Colette)
Példás társa volt a balszerencsés férfinak. Első pillanattól fogva szimpatizált a kéményseprő férfivel, folyton hangoztatta, hogy az is szerelem minősül, ha valaki egyszerre szereti és egyszerre fél a másiktól - ezt egy színházban látta. Nem is tudom, melyik darabra gondolhatott??? :) A félelem előbb-utóbb szerelemmé válhat. Nos, Bogi stílszerű volt, talán elkényeztetett kis hölgy, aki régi gramofon lemezeket hallgat és közben cigarettát szív. Mindezekről leszokik, amint megismeri Pétert és tőle reméli, hogy segíteni tud neki a kényszerjegyesség megkötésétől. Ő hasonlóan, mint édesanyja a rivaldafénybe vágyik, bár ezt az életet Ella nem preferálja, és nem támogatja a lányt. Így kezébe veszi a sorsát, és szembeszáll bátyjával is. Simon Bogi kiválóan táncol és ének szempontjából is kifogástalan volt. Összeillenek Attilávala színpadon, nem mondom, hogy van közöttük vibrálás, inkább egy egyezményes szimpátia a másik felé, hiszen hasonló gondolkodásúak, csalafinták, jól működnek együtt.
Nagy Sándor (Sanyi) - (Hajnal Lucien)
A szép fiú, akinek mindene a pénz, a vagyon, csak ez érdekli, meg saját maga. Úgy gondolkodik, mint egy rideg számító, minden emberrel közönyös főnök. Barátja az építész, szintén hasonlóan nem megnyerő karakterként látható az első felvonásban. Péter viszont felnyitja a férfi szemét és megláttatja vele a szépet, egy fiatal nőt is akár... Sanyi Luciennel megint sikeres volt, főleg, amikor képzeletbeli nővel táncol, kezeit csókolja... Közben átvált Keresztapába... Teljesen elmebeteg volt ezúttal is, ámbár a szerep egy ideig ridegséget, tiszteletet, gőgöt is követelt magának, csak később lágyult meg, ráadásul a hősszerelmes férfi még át is verte az őt szerető nőt. Mindenesetre Sanyi csatlakozik a kedd esti tökéletes gárdához, ez a szerep telitalálat volt neki.
Mahó Andrea (Klein Klára)
Terjedelmes szőrmekabát, hogy eltakarja testét vele, hatalmas szemüvegkeret mögött értelmes nő lakozik. Ez Klein Klára, akinek megformálását két színésznőre osztották, ezúttal Mahó Andreát láthattuk. Megszeppent, igazán kis szürke egér, aki arra vágyik, hogy a főnöke végre felfigyeljen rá, hiszen a levelezésen dolgozik több, mint két éve, és azóta tart a viszonzatlan szerelem. Andrea alakításában az ember felfedezhette önmagát is, nagyon is tudtam vele azonosulni, a lelkivilággal, és szerintem ő is hasonlóan érezhet ez ügyben. A karakter tökéletesen illett hozzá. Talán némi hasonlóság van korábbi szerepeihez, mégis merőben eltér a rút kiskacsából gyönyörű hattyúvá alakulása. Kapott kicsit komikusabb szöveget, ettől nem volt üres fejű szépségideálnak megjelenítve, inkább egy gondolkodó szereplő volt. ami eltér az amúgy komolyabb figuráitól. A fehér ruhája szép volt, egyszerűséget és tisztaságot kölcsönzött viselőjének. Andrea végre megcsillogtathatta komikusabb oldalát is, balettozhatott.
Malek Andrea (Szőnyi Ella)
Lesz maga juszt is az enyém! - kezdetű nótát ő énekelte, jó volt és lehet, hogy nem rajongók a színésznőért, az előadásban nagyszerűen alakított, nagyra tartottam. Egy magas hölgyet játszott, aki egy idősebb úr szerelme után vágyakozik. Viszont ez az úr, név szerint, Károly minden nap csatak részeg, és Ella hiába várja, hogy na, hátha most fog valami értelmeset tenni vagy mondani a férfi, erre nem kerül sor. Minden egyes alkalommal röhejességbe fullad cselekedete. Ella ismerte Colette anyját, aki színésznő volt, igazából kolléganők voltak, és ő csak azt szeretné, ha a lány nem követné anyját a pályán. A második felvonásban Andrea kidomborította a színészi lét árnyékosabb oldalát, milyen nehézségekkel kell megküzdenie annak, aki ezen a pályán sikeret szeretne elérni vagy egyáltalán ebből a foglalkozásból kívánja fenntartani magát. Részletesen kidolgozott, és mélységeket tár fel ez az elbeszélés, egy monológon formájában. Végül ő is csak betársult, és csatlakozik a társulat megszervezéséhez. Utolsó pillanatban lép be Károly (Klára otthonába, ahol a csapat az utolsó jelenetben meghúzódzkodik), a férfi kér tőle valamit, amire kis gondolkodást követően igent mond.
Székhelyi József (Ebes Károly)
Károly, a részeges nagybácsi, aki csak szilveszterkor nem iszik, de az év, mind a 364 napján ittas. Összefüggéstelen mondatokkal operál, időnként megjelenik a színen és intelligens hozzáfűznivalókkal színesíti az előadás előrehaladását. Belezavar a cselekménybe, frappáns mondataitól szintén nagyokat lehet kacagni. Egyik jelentnél, amikor is Ella az Operaház Fantomja első taktusaira a palota sötét társalgójában sétál kezei között egy fátyolt tartva, majd a nő elcsavarja a férfi fejét, így amaz ébredést követően ezt meg is jegyzi, mintha valóban megtörtént volna a vázolt cselekedet..."
A csapat további tagjai: Sánta László játszotta a gazdag Angyal Gusztáv nevű építészt, aki kifejezetten pökhendi, arrogáns és beképzelt fráter volt. A karaktert egyáltalán nem kedveltem. Marie szolgalány szerepében Trecskó Zsófia lépett színpadra. A forgatagban elég sokszor megjelent, kacér volt, meg kissé butácska benyomást keltett. Ságinét Bajza Viktória jelenítette meg, vele először a társasági fogadáson találkozunk, amit Colette szervezett. Ságinét Fekete Péter mutatja be, nyelvbotlás formájában azt mondja róla: ő egy leánykereskedelem főnöke. Rozsos István csak egyszer volt jelentős, amikor lekérni szándékozta a angyali hatást keltő Mahó Andit, Ekanem Bálintról annyit tudok írni, hogy sok karaktert játszhatott.
Film- és színházi adaptálások a darabban
Úgy gondolom az egyik legjobban válogatást ebben a darabban találhatjuk.
Példának okán, Fekete Péter kéményseprőként jelenik meg az először, ekkor jár egy bravúros esernyős táncot, és a háttérben nem más szólhat, mint a Singin' in the rain...
A kis gépírónőre, Klein Klárára, felfigyel a főnöke, elhívja egy üzleti útra, persze csupán a segítségét kéri és nem mást. A lány megszeppen és a távozásra való felszólítást követően, mély örömből feltámad benne a hattyú. (Csajkovszkij: Hattyúk tava) Balettozik és távozik a színről.
Fekete Péter győzködi Klein Klárát, hogy vegye kezébe sorsát, ne legyen kishitű, hisz megtudja hódítani a főnőkét, akibe két éve szerelmes. A lány kifakad "Szerelemhez nem kell szépség, szerelemhez nem kell ész" - már Péter korholja, hogy ne legyen ennyire hisztis, végül is egy kis operettben vannak...ahogy megy a győzködés, Klára kerül az előtérbe, kitárja karjait, míg Péter mögé áll és a karokat tartja, és ekkor hallhatjuk a Titanic jól ismert betétdalát...
Az én kedvencem, mert misztikumot, kis borzongást is vegyített a jelenetbe, Ella végighúz egy fekete fátyolt a földön és a fotelben szutyokálló Károlyt igyekszik elcsábítani. A zene, nem más, mint Az Operaház Fantomja jellegzetes és fülbemászó dallama, a színpadi képhez még egy csillár is dukált. Sanyi azaz Hajnal Lucien a képzeletbeli nőről álmodozik, vele táncol, csókot ad kicsiny kacsójára, a zenés szójátékát átmódosítja a jól ismert Keresztapás hanglejtésre, míg beszélt ment alatta a zene is.
Jellegzetes mondatok
"Az a kis izéke" - Sanyi mondta mindig, amikor a gépírónőre gondolt, mert az által játszott karakternek nagyvállalatai voltak, és nem ismerhetett minden embert név szerint.
"- Alapítunk egy vállalkozást. - Lehetek korlátolt? - Te drágám, már az vagy!" - Magyar Attila és Simon Bogi párbeszéde, amikor kitörnének a szegénységből, és egy színtársulatot hoznának létre.
"Az a magas fezsültségű pletykavezeték" - Sanyi mondta Ella-ra, azaz Malek Andreára.
"Azt kérdeztem már, hogy jártál-e már öregem, Füreden..." - a legtöbbször elhangzó mondat tulajdonosa Székhelyi József volt, aki a darabban szinte végig részeg.
"Szilveszterkor csak az amatőrök isznak" - állítja Székhelyi József Károlya.
"Tisztába tegyem?" - A gépírónő, tehát Andi mondta, amikor a jegyzeteit akarta rendezni.
"Ettől még a csillár is leszakad. (nem történt meg, csupán megindult) Ja, csak meg akart ijeszteni!" - Magyar Attila azaz Fekete Péter.
"Maga az ezüstműves?" - Magyar Attila Sánta Lászlóhoz intézett szavai, mivel a jelmeze ilyen színben pompázott.
Kedvenc jelenetek: A már korábban kiemelt dalos részek, ámbár az egész előadás, minden részletében nagyszerű és rendkívül szórakoztató volt.
Kedvenc dal: Fekete Péter, Holdvilágos, de az összeset mondhatnám, mert nem éreztem, hogy valami elviselhetetlen buta operett előadáson ülök. Örökzöld és megunhatatlan slágerek, melyekben az operett ostoba hatása nem kelt életre. A környezet sem ártott neki, sőt összhangban volt vele. Egyszerűen a maga nemében örömöt okozott, vidámságot lopott a mókuskerekembe.
Díszlet-jelmez: A berendezés helytálló és korhű volt, leginkább a szilveszter éjszakájában látott óra, illetve a külföldre tett kirándulásuk során egy igazi palotában voltak elszállásolva, ez egészében nagyon jellegzetes, otthonos, elkelő hatást nyújtott, ámbár az első kép díszlete is megfelelő volt, a fehér színezetű falak miatt kiemelkedett környezetéből és világosabb színpadi képet nyújtott. A jelmezek közül Simon Bogi vörös bársonyruhája, zöld tüll betoldással kialakított jelmeze volt a legmegnyerőbb számomra. Malek Andrea Ella-ja furcsa ruhákat kapott, mindegyik kihangsúlyozta a nő magasságát, a finom esésű, de redős jelmezekkel szépen illusztrálásra került. Mahó Andrea hercegnős báli ruhája kevésbé volt megnyerő, bár megadta a kellő szépséget neki, tisztaságot, így a közönséget is elkápráztatta megjelenése. A ruha egyszerűségével fejezték ki Klein Klára ártatlanságát - persze ő is bevadult a darab végére...
A közönség benyomása: a nézőtéren most jó hangulat uralkodott, a humorosabb gondolatokra mindenki egyformán reagált, rekeszizmot jól megmozgatta. A közönség sorai között roma származású fiatalok - fehér gyerekekhez viszonyítva - több átéléssel és odafigyeléssel nézték végig az előadást. Tiszteletet érdemelnek ők is és a tanáraik, mivel manapság a színházba vonuló gyermekek igen csak rendetlenek, és 1 óra után már képtelenség lekötni a figyelmüket. Viszont ez esetben minden idegszállukkal a darabot követték, pl. ahogy Mahó Andi belejtett a fehér hercegnős jelmezében a színpadra, lehetett hallani elcsodálkozó sóhajokat... A jegyszedők kedvesek voltak, egyikük megdicsérte a helyünket (nem mondom el, melyik az! :P mármint a hely!) is, azt mondta, hogy a legjobb - szerintük is.
Biztos vagyok benne, hogy erre az előadásra még elfogok menni, humorban és zenéjében is erős rendezés! Bátran merem ajánlani, hisz garancia rá a színészi gárda, a történet, a zene.
