A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Dancs Annamária. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Dancs Annamária. Összes bejegyzés megjelenítése

2022. június 10., péntek

Két oldali szemlélet és így közelíti meg a világot - A darab, amely építkezve éri el a sikert

 A tudós, aki túl sokat gondolkozott és saját magából szörnyet alkotott....

2022.június 8. szerda, 19.00
Dr. Jekill és Mr. Hyde, Budapesti Operettszínház

"Egyedül kezdtem. Egyedül is kell befejeznem."

Ha azt kérdeznétek, mikor jártam utoljára az Operettben? Hát, nem tudnék a kérdésre válaszolni. Szinte ősidők óta. És miért? Mert valahogy nem találtam vissza az Operettbe, nem került elő olyan darab, amire azt mondtam volna, hogy na! Ez kell, ezt meg akarom nézni. De legutolsó emlékem a színházi pajtásnőmmel volt, az Abigélt néztük meg páholyból az Operettszínházban (régebben a Tháliában volt). És teltek az évek, és egyre nagyobb lett a szakadék köztem és a színház között. Eltűnt, pedig régen nagyon sokat köszönhettem neki... erről bővebben később mesélek!

Viszont, most a Jekyll és Hyde az érdekes számunkra. Egy hirtelen ötlettől vezérelve, illetve barátnőm kívánságát figyelembe véve, egy Jekyll és Hyde előadásra próbáltam jegyet szerezni, amiben Sándor Péter alakítja a főszerepet. Miután megbeszéltük, hova ülünk, repült a foglalás kérése a telefonon, majd a színházba térve átvettem. Különös élmény volt, amikor ismét átléptem ennek a teátrumnak a küszöbét... sok év telt el, és megváltozott. Hogy jobb lett-e? Javára vált? Nem tudom megmondani. Csak az emlékképeim között másként létezett az Operett. De számos változáson esett keresztül 2010 után... ha jól datálom az időpontot... Az épület is megváltozott, a vezetőség is, a színészek és színésznők csapata, illetve a jegyszedők sora is kicserélődött vagy változott.... 

Frank Wildhorn garancia, mint név, hiszen szeretett musicalemet ő írta meg: Rudolf, Az utolsó csók. Illetve a darabból ismertem már két dalt (aztán, ahogy haladtunk előre a történetben és jöttek a dalok, feltűnt, hogy nem 3 hanem 5 dalt is ismerek), de az egyik az, amibe igazán beleszerettem, mert egyszerűen gyönyörű:

 A csillagok idején, egy olyan dal, ami már régóta kísért. Szeretem, ha szerepel bármelyik musical gálán. Csodálatos a dallama, a szöveg az elvontabb már, nem annyira konkrét mint a német változat, ahol a  darabbeli szerepükről, sorsukról énekelnek. 

A történet - a kivégzések
Mielőtt elindultam volna a színházba, nehogy teljesen tudatlanul üljek be, utánaolvastam, miről fog szólni az est. A főhős egy emelvényen érkezik, miután a nézőtérre csend telepedett a színpadon pedig a függöny szétrebbent. Dr. Jekyll fehér, orvosi köpenyben énekel...arról, hogy miről? Fogalmam sincs, nem maradt meg, csak az a pillanat, ahogy az ének végeztével a közönség euforikus állapotban kiáltozott, hogy mennyire elnyerte sokak tetszését.... lehet nagyot énekelt, de még eléggé unalmas volt a kezdés...aztán jött a folytatás... A lánykérés, a csodaszer bemutatása a bizottságnak, akik elutasítják kérelmét. A főszereplő motivációja viszont a darabban nagyon is egyértelmű, sőt megrendítő, azon dolgozik, hogy bomlott elméjű édesapját visszahozza az életbe...a férfi tolószékbe kényszerült, és nem tud fiával kommunikálni. Egy test, amiben a lélek egy fogoly. Jekyll a kísérletezést ezért űzi, hogy tudjon segíteni neki.

A főszereplő istenkomplexus hajlamú, valami újat akar teremteni, de ehhez emberi kísérletre lenne szüksége...lévén, hogy az elit bizottság úgy dönt nem támogatja az ötlet végrehajtását, saját magán kell tesztelnie a szert. Dr. Jekyll szörnyeteggé válik, és felemészti a másik énje, aki velejéig romlott.A férfi be akarja bizonyítani, hogy a találmányával az emberben külön választható a jó és a rossz. Mivel abszurdnak találják és őrűltnek az ötletét, kénytelen más utat választani... A laborban beveszi a szert, előtte a naplójában leírja mit/mikor tett, a tapasztalatait... és a gonosz testet ölt, sőt olyan annyira, hogy saját nevet (Edward Hyde), és "krézi" kinézetet, berekedt hangot kap, a főszereplő elméje így kettévált, és egy borzalmas gyilkos alakját felvéve jelenik meg a színpadon... "Szabad vagyok!" - felkiáltással tudatta a nézőkkel megérkezését. 

A bizottság tagjait sorra öli meg, az első a kéjenc (de mindenki a városban, Londonban, úgy hiszi hithű katolikus ember) püspök, akit egy villanyoszloppal öl meg. Tetszett a jelenetben, hogy amikor eltörte a lámpát tartó oszlopot, az szikrákat szórt. A gazdag, idős nő (akit vén banyának nevezz és állítja a nő vagyonát saját magára íratta?) nyakát elvágja, másik két férfit leszúrja. A kutyát elrabolja (aki nagyon aranyosan nézett körbe, amikor a gazdáját megölték, ő a mellkasán állt, aztán értetlenkedve körbe nézett, hogy akkor most mi van?) Tetszett, hogy Hyde a maga lassított, széles léptekben járó mozgással a kutyához lépett és elvitte magával. :) Az utolsó gyilkosságra a 2. felvonásban került sor, akkor az áldozatot, aki tudta, hogy üldözni fogja a rém, gondolta biztonságban lesz a pályaudvaron....de nem volt... jött a vonat, és Hyde belökte a szerelvény alá... a jelenet nagyon ki volt dolgozva, szabályos sokkot kaptam, és a közönség java része is megdöbbent, érződött a levegőben...

 


Női viszonyok

A darabban két hölgy szerelmes Jekyll-be. Az egyikük, egy tiszta lélek, aggódó, nem igazán nagy dallamokat megéneklő szerény, előkelő család sarja, Emma. A lány apja sokszor kétségbe vonja lánya döntését, szerinte nem helyes, hogy Jekyll-hez akar hozzámenni, mert a férfi szerinte egy megszállott tudós. Vele, kizárt, hogy a lány boldog legyen. Ráadásul a saját eljegyzéséről is elkésik Jekyll.... Emma mindvégig bízik az orvos adottságaiban, egyszer otthonában is felkeresi és biztosítja szerelméről a férfit. Kitartása az esküvőig tart, ahol sajnos a szer hatása erősebb a doktornál, és Jekyll Hyde-dá változik. Mielőtt ez bekövetkezne, megkéri az ügyvéd barátját, hogy ölje meg, mert nem élhet így tovább...úgy érzi lassan felemészti a gonosz énje, és félő neki nincs annyi ereje, hogy féken tartsa és erősebb legyen nála...a hatalom a gonoszé lesz....

A másik nő, egy prostituált, Lucy. Jekyll a legénybúcsúján a bordélyba látogat barátjával, John-nal (aki az ügyvédje is), itt ismerkednek meg egymással. Jekyll felajánlja segítségét a lánynak, aki a jó szándékot nem is tudja realizálni, reménykedni kezd a szerelemben... meg is látogatta alkalomadtán a férfit, hiszen a másik énje járt a nőnél az éjjel és ellátta a baját... Jekyll kezeli a sebeit. A darabban, végig az ő karaktere fejlődik, és mondhatni inkább ő a női főszereplő, és társa Jekyll/Hyde-nak. Annak ellenére, hogy ellenpólusként kellene viselkednie, hiszen az egyik nő a doktort, a másik a gyilkost szereti, nagy a vonzalom az orvos irányába. Nem tud olvasni, mivel az ügyvéd tudatja vele a levél tartalmát, amit a darab végén kap kézhez Jekyll-től, arra kéri, hogy haladéktalanul távozzon Londonból, mert baja eshet... Sajnos, porul jár, miközben Hyde az ágyra fekteti, Lucy kényszer helyzetben sírva fakad, egy ovatlan pillanatban, a férfi megragadja a párnát és megfojtja... (eredetileg a pályaudvarra igyekszik és Hyde egy kötéllel felakasztja) 

 

Dalok

Lucy sok dalt énekelt, ő a Vörös patkány? nevű bordély egyik főatrakciója, de nem a főmadame. Azt egy másik színésznő alakította. Ők ketten énekelték karöltve a prostituáltakkal a Csillagok idejént. Mivel általában ez egy duett volt, most kibővítették a nőkkel, akik egy-egy mondatot énekeltek meg. És a dal csúcspontjánál, a két nő a szokásos lebegő deszkán állva, háttérben csillagfényes megvilágítást kaptak... Szép volt.

A férfi kell - látványos koreográfia, nagy beleéléssel, Nádasdi Vera ott volt a szeren.

A Túl szép című dal, már szerelmi vallomásnak tekinthető az orvos irányába, és nagyon érzelmes, bájos dal. 

Emma figurája nem kapott érdemleges dalt, valahogy sekély maga a karaktere, támogató figura, de nincs olyan szélesen ábrázolva a jelleme, mint a prostituáltnak. Nála kialakulnak érzések az orvos iránt, illetve a szörny iránt is. Emma esetében már van létező, meglévő szerelem, a hűsége a darab végéig kitart, amikor is elveszíti vőlegényét...

Jekyll/Hyde: A főszereplő jó oldalának van egy kifejezetten kiváló éneke az 1. felvonásban. Kíváncsi voltam milyen lesz Sándor Péter előadásában. Észvesztően szép volt! Előtte egy emocionális pillanat, hogy az apját próbálja etetni, aki a tolószékbe kényszerült, apa és fia közötti kapcsot megjelenítették, ezért sem tudtam elítélni gonosznak látni a főszereplő törekvéseit... Szóval, az emberség megmutatkozott, szeretet formájában, és amikor egyedül maradt, meghozta döntését, a kísérleteznie kell, hogy megmentse apja életét... Eljött az óra című szám után, én sem fojtottam magamba az üdvrivalgásomat. Nagyszerű volt. Maga a színész az egész darabot a hátán vitte, én is izgatottan vártam minden megjelenését, bármelyik alakjában is volt, bár mondjuk a gonoszabbik énnek jópofa járást találtak ki, illetve a berekesztett többször is, ennek használata is jócskán nagy teherbírást jelenthetett a színész hangjának. Sem fals hang, sem rosszul mondott szöveg. A férfi egész végig tökély volt. 33 éves, fiatal orvos. Ez hihető (nem úgy, mint a 2 idősebb úr, Dolhai és Homonnay. Mindig azt vártam az átváltozásnál, mikor bontja ki a haját? Hyde ugyanis egy ápolatlan, londoni csöves volt cilinderben, ezt a benyomást keltette, kócos, zsíros haj, eltakarta az arcát. Hosszú, csimpánzmajomszerű mozgást mimmelt, a beszéde mély, torokhang, rekedtes volt. Itt-ott azért csak visszajött a rendes hangja. Igazán nehéz feladat lehetett a kettősséget művelni, egyszer Jekyll (fehér fény vetül rá, jelképezve a tisztaságot), máskor Hyde (zöld fény megjelenése, jelképezve a toxikus személyiséget). És ez dalban (Párbaj) még jobban kiütközött, amikor felváltva énekelte a szerepeket...nagyon jól elkülönítették őket egymástól, mégis bizarr volt a jelenet, a vívódás valóban tényszerű volt és előadásmód kifogástalan.


Egyéb észrevételek
  • Az Operettszínház belső terei - kivéve a nézőtér - vörös világítással működtették
  • A két ülés az erkély részen
  • Minden fogadó, illetve jegyszedő kedves viselkedése (Érezzék magukat nagyon jól! / Jó szórakozást!/
  • A szünetben a darab hátterével, egy bőrszékben mellette asztal "díszletben" lehetett fényképezkedni 
  • Először lenyeli az üvegcséből a HJ17 szert, majd utána már karjába tölti
  • Nem ismertem fel Földes Tamást (aki vagy iszonyat gyorsan megöregedett vagy tényleg megőszült az évek alatt) - csak a tapsrendnél, fejemet fogtam... mert akkor realizálodott bennem, hogy több év telt el...sőt, nagyon sok év telt el és az én szeretett operettszínházi gárdám megfogyatkozott, megöregedett, eltünedezőben van... (Bereczki Zoli más teátrumokban és a médiában szerepel, zenei karrierbe kezdett. Mészáros Árpád Zsolt és családja Olaszországba fog költözni, mivel a színházban nem kapott már régóta új szerepet. Szinetár Dórát se lehet látni... A Vágó lányok, mindketten babáznak, kisgyermeket nevelnek... Németh Attila is elhagyta a színházat, Szabó P. Szilveszterről nem tudom hol jár, mit csinálhat? a régiek közül: Dolhai Attila, Homonnay Zsolt, Földes Tamás, Pálfalvy Attila, akiket még ismerhetek)

Hogyan tegyem magamévá azt a miliőt, ami egykoron oly sokat jelentett? A változást nehéz befogadni, főleg, hogy a színházi közeggel az Operettszínház ismertetett meg engem (2005 Rómeó és Júlia). Ennek örömére a darab szünete alatt, valahogy - mellékhelyiség keresés közben - elkeveredtünk az erkély jobb oldalára, ahol először ültünk. Abban a pillanatban a székekbe pattantam, lévén, hogy nem most volt az élmény, de tudtam, hogy melyik az a két szék. Belehuppantam és átadtam magam a régi érzésnek, amikor először ültünk ott. Otthonos volt és emlékezetes. 

Azt nem tudtam, hogy a félemeleti mellékhelyiségben több fülke is van... mindig érnek meglepetések! :D

 

Dalok:
Párbaj (Molnár László előadása): https://www.youtube.com/watch?v=B4xjcbRuZJs


Pár kép az estről :) RÓlunk és majd következnek a színház belső tereiről is fotók




 


2016. augusztus 13., szombat

Ének az esőben - debűtált Szegeden

Pár videofelvétel következzen, híradás a darabról, a próbáról, a sikeréről...

 



Szerény véleményem szerint az Operettszínház megint csak "elkurválkodott" egy előadást... Pedig sok jót, szépet ki lehetett volna hozni ebből, és itt elég lett volna a minimális változtatás, mégis sikerült elrontani Kathy belépőjét, mint "kezdő színésznő", és komoly munkája lehetett Gömöri András Métának és Kis Kerényinek alias Kerényi Miklós Máténak abban, hogy NE összehangoltan táncoljanak, Don és Cosmo közös jelenetében... nagyon kár érte...

Ebből kifolyólag most nagyon haragszom a Madách színházra! 
A palettájukhoz tökéletesen illett volna ez az előadás!


És, mint, ahogy már megszokhattátok tőlem, nem szeretem a filmet a színpadi megoldással összevetni, hasonlítgatni és hőbörögni miatta, ha ez utóbbiban nem olyan színészt sikerült választani, aki a széles vásznú alkotásban megfelelő lett volna... Sokan szoktak ekképpen nyilatkozni. Még szép, hogy nem vagyok ilyen. Ámbár az Ének az esőben ez alól nagyon is kivétel nálam! A szereplők nem mindegyikével voltam megelégedve, amikor kiderült a szereposztás, viszont egyiküket a saját elképzelésemben sikerült a valóságba "átültetnem", mégpedig Kiskerot. 

Még akár fejlődhetnek is, hiszen majd tavasszal érkezik a kőszínházba a bemutatója a darabnak, még bármi megtörténhet... Szóval, adok neki egy esélyt, ám ebben a formájában számomra (még a Balkánon is vért kíván) elképzelhetetlen, hogy megkedveljem...


Aki szereti a revüt, annak ajánlott a megtekintése! És persze azoknak is, akik nem ismerik az eredeti művet. Aki látta, és szerette a filmes feldolgozást, az ne menjen el erre - mert csalódni fog!

Pár infos oldal és vélemények a darabról:
Rajta leszek, hogy keressek kritikákat róla, nem maradtok le semmiről! :)

A darab augusztus 12-én, 13-án, 14-én, 19-én és 20-án lehet megtekinteni a Szegedi Dóm téren.

Érdekességképpen megjegyzem: A Szinetár Dóra által viselt jelmez (a darabban ő alakítja a borzalmas hangú Linát) a Rebecca - A Manderlay-ház asszonya című darabban volt viselve általa és kolléganői, Vágó Zsuzsi és Vágó Dettike által.

Újrahasznosítás! :)





2015. szeptember 19., szombat

Pesti Broadway 2015 avagy ismerd meg a felcseperedő színészpalántákat a showműsor alatt

Ahol a színészek és a közönség keze egymást eléri...

Broadway jelentés az első napról - 2015. Szept. 18. (péntek)


Ha ősz, akkor színházi évadnyitás. Ha évadnyitás, akkor a Pesti Broadway jut először az eszembe, ahol a Budapesti Operettszínház társulatának tagjai gondoskodnak róla, hogy emlékezetes délutánt-estét varázsoljanak a színházkedvelő közönség számára.

Munkából jövet el kellett intéznem egy fontos dolgot: méghozzá nyereményjegyeim átvételét az Operaházban. Ez a nagyon - számomra - mámoros érzés mindig örömmel vegyes boldogsággal visz a Művészet Magas Fellegvárába! Ám a Színházak Éjszakája miatt, amit ezen a szombaton (2015. szept. 19-én tartanak Budapesten és néhány vidéki társulatnál) rendeznek, kerülnöm kellett egy nagyot, míg végre sikerült célba érnem. Az épület előtt nagy állványok sorakoztak, készültek a díszletek, még a Szfinx is úgy gondolta beöltözik...vagyis kiszíneződik... :D


A lényeg, hogy a közlekedésnek "hála" nehézkesen és iszonyatosan lassú tempóban, szinte evickélve (mert a trailer fennakadt a kis utcában egy bazi nagy terepjáró kipufogójára...vagy mire és sodorta magával, így a buszom percekig ácsorgott egy helyben miatta....) jutottam el az Operaházhoz. Átvettem a jegyeket - Őrült tánc - de van benne rendszer! című előadást fogom másnap (tehát szombaton, 2015. szept. 19-én 19.00, Erkel Színház) megnézni, majd egy újabb útvonalat találva a 9-es buszhoz, amit aztán sikerült is lekésnem, haza felé vettem az utam. 

Háromnegyed óra alatt teljesítve volt az út, aztán 1 óra múlva megint az Andrássy út környékén voltam, vagyis inkább a Nagymező utcában. 

Hát, elkezdődött. Számomra az évad a Broadway-jel beindul, és igazából még egyetlen egy alkalmat sem hagytam ki belőle, szinten minden évben - amikor meg volt tartva, és amióta színházrajongó vagyok! - tart a lelkesedésem és kijárok a programokra. Ezúttal a tájékoztatóból informálódva, úgy döntöttem, hogy csak a pénteki napot töltöm az Operettszínház előtt. 


Első napon ízelítőt kaphattunk az újdonságok repertoárjából, illetve régi, de felújított kedvencekből, különösképpen: Csínom Palkó, Marie Antoinette, A 100 éves Csárdáskirálynő, Én, és a kisöcsém, Sybill, Denevér, Fame, A Farmerkirály produkciókból hallhattunk pár számot. Sajnos, ahogy a hallgattam a dalokat, úgy éreztem ez most nem nekem szól, nem igazán érintettek meg. Nekem fontos, hogy az előadások dalainak színvonala megüssön egy bizonyos mércét, amiért érdemes rá jegyet venni... Persze bizonyos darabokról még nem mondtam le... 

A Marie Antoinette-tet vártam a legjobban, hiszen ez is Lévay Szilveszter és Michael Kunze (nevükhöz fűződik Mozart!, Elisabeth, Rebecca - A Manderley-ház asszony) című musicalek, tekintve Lévay-val folytatott szoros baráti kapcsolatra, az Operettszínház rendre szépen bemutatta. Az új előadás anyaga nem igazán ragadott meg, viszont a jelmezek többsége még a Mozart! és a Rebecca produkciókból származott - de ez nem volt probléma, még messze vannak a bemutatótól! De a lényeg a daltalanság, vagyis még nem volt eléggé fülbemászó a dallamvilága, olykor hasonlított a korábbi darabok dallamszerkezetéhez. Szóval, van még hova fejlődnie! Egy dal tetszett, amit Vágó Dettike és Mészáros Árpád Zsolt adott elő. Talán ez a musical legerősebb kompozíciója, nem beszélve arról, hogy teljesen megfelel az adott korhoz, és Marie Antoinette-hez. Ezt szeretem egy előadásban. :)


Az én és a kisöcsém - örömmel üdvözöltem Szinetár Dóra és Dolhai Attila kettősét, akiket eléggé régen nem láttunk együtt egy darabban, ez az előadás, operett újra összehozta őket. Tetszett a komikus felfogásuk, ahogy táncoltak, bohóckodtak a színpadon. Itt illő volt a tettük (Dolhai Attila fogalmam sincs, hogy miért? - de állandóan el akart repülni a színpadról. Lehet, hogy Red Bull-t ivott a fellépése előtt vagy bedobott egy Snikers-t, amitől kifordult önmagából...xD Képes volt az idétlenségével tönkretenni a leglíraibb előadások dalait is, csak azért, hogy a közönséget vigyorgásra bírja.... 

Még ebből a blokkból volt szerencsém részleteket hallani a Csárdáskirálynőből (Kálmán Imre nélkül nincs fesztivál! És a dalai örökzöldek), a Denevérből (mindig szívesen hallgatom meg ezt az operettet, a dalai kedvesek), a Fame-ből (ami szintén csalódás volt, mert dal szempontjából nulla, és a címadó dalt is kicsit úgy érzem áthangszerelték) és a Farmerkirályból.



Kisebb megszakítások voltak az egyes blokkok között, amíg a két műsorvezető, ezúttal Szinetár Dóra és Kerényi Miklós Máté, felkonferálta a fellépőket, és, hogy mit fogunk soron következőleg hallani. Kerényi Miklós Gábor, azaz ismertebb és rövidebb "becenevén" Kero és az új igazgató (aki olyan átlagos, hogy még a nevére sem emlékszem, pedig a "bázishelyünk" előtt gyakran elsétált...) is üdvözölte a közönséget...

A nap fénypontja - és tulajdonképpen ezért mentünk el - hogy hallhassunk a régi kedvenceinket is! - Hol volt, hol nem volt… - rég volt! blokkban felidézték az Operettszínház egykori siker előadásait, többek között 
  • West Side Story: Miénk az Éj - Dolhai Attila és Nádasdi Veronika, (illetve Vágó Zsuzsi és Lukács Anita is énekeltek a darabból, de sajnos a címére nem emlékszem)
  • Sweet Charity: Momentán - Siménfalvy Ágota egykori nagy szerepének legismertebb énekét ezúttal Dancs Annamária felfogásában láthattuk
  • Valahol Európában: Állj elém és nézz csak rám! - Gubik Petra és Kocsis Dénes (A nő egy Polyák Lilla utód lehet, szegény Dénest teljesen "leordította" a színpadról...
  • Cabaré: Mein Herr - Szinetár Dóra, a Konferanszié dala is (előadót nem tudom)
  • Muzsika hangjai - részleteket Kékkovács Mara és Szendy Szilvi énekelt
  • Hegedűs a háztetőn - Ha én gazdag lennék - Dézsy Szabó Gábor frenetikusan adta elő, a nézősereg imádta. :)
  • Amikor a felkonferáló is énekelt, méghozzá az Oltári fiúkból, Kerényi Máté igazi mediterrán hangulatot varázsolt
  • RUDOLF - A nagybetűs KEDVENC: Ez most más - Vágó Dettike és Dolhai Attila (azt hittem elsírom magam, Vágó lány szerette volna módosítani a dal szövegi részét, ráadásul olyan nyafizós volt a hangja, Dolhai megint csak nem értelmesen, elbohóckodik a dalt), Csak hétköznapi hős - Veréb Tamás (irritál az arca, legszívesebben légycsapóval mennék utána...de itt elfogadtam, egészen jó volt!) Ez a perc úgy fáj - Vágó Zsuzsi (a legérzelmesebb előadó az est folyamán - és a legsokszínűbb, folyton átalakult minden egyes fellépésekor, változatos volt),

 
  • Elisabeth: Hogyha kell egy tánc - Vágó Dettike és Veréb Tamás (nem voltak rosszak, de  a szintet még mindig Janza Kata és Szabó P. Szilveszter tartja...)
  • Különleges Produkcióra sor került, együtt énekelték a Rómeó és Júliából az Erkély duettet Szinetár Dóra és Dolhai Attila. Igazán derűs voltam, hogy újra együtt láthatom az egykori "veronai szerelmeseket..."
  • A nagy finálé alatt még szelfik is készültek...annyira abszurd és hülyeség, hogy ez mennyire elfogadott tevékenység... mindenről készítsünk közeli kamerába bámuló felvételt....xD

Hibák

Közönség kapcsolat: A szórólap osztogatók nem voltak figyelmesek, az érdektelen embereknek odaadták a programfüzetet, míg akikről lerítt, hogy érdekli is a színház nem. Volt, hogy szólni kellett nekik, hogy figyi!... Szóval, közönségszervezés terén van hova fejlődniük...és nem csak lézengeni kell a tömegben, mindenki arcába bele kell nyomni azt a füzetet...hihetetlen, milyen süket banda! 

Nem volt nyereményjáték, amit a helyszínen szoktak meghirdetni, de amúgy sem volt semmi hangulat...

A technikai részleg: megint óriásit alakítottak!!! A műsorfolyam java része alatt nem lehetett hallani a műsorvezetőket, bármilyen mikrofont is tettek rájuk vagy kaptak kézbe egyet-egyet... Már x. éve, hogy ezt nem tudják rendesen megoldani...


A közönség

Nagy meglepetés volt számomra, hogy ha nem is személyesen, de megismerhettem Kerény Miklós Gábor leányát, aki még tanuló... csatlakozott a Nagymező utcai színes forgatag egy kisebb csoportjához, amely cseperedő művészek sokaságából tevődött össze, voltak ott éhséggel küszködő balerinák, cukorbeteg táncosok, magas - egyáltalán nem férfias hangon kommunikáló konzervatóriumi növendékek, rendezőfélék, de ők is inkább még tanonc formájában, főzős műsorban szereplő tinik, kissé hangos és a garatra felöntő leányzók, egymás poharából ivók, ducik, soványak, és eltartott ám folytonos unatkozó arckifejezéssel nézelődő táncos-barát... Tudatalattim nem súgott, hogy engem is figyelnek...hoppáá... Nagyon sokat ittak, sokszor keverve az alkohol tartalmú koktélokat az erősebb szeszes italokkal... még inkább dohányoztak... meg kell jegyeznem vicces volt a jelenet, amikor a magas hangú rájött, hogy az egyik táncos táskájába tette a saját pénztárcáját... Pár titkos dolgot is hallhatott az, aki fülelt... :P A szövegeket kívülről fújták, de azért illedelmesek is voltak közöttük... :)



Összefoglalva

A színvonal esett, lehet, hogy hiányzott, bár szégyellem megvallani, Csonka András és az ő "számhoz teszem a mikrofont, hogy még az sem értse, aki 1 méterre áll tőlem" szokása, műsorvezetői talentuma. Nem volt a nézőkkel kapcsolat (nyereményjáték, lufit a magasba röppentünk, nem örülhettünk semmi újdonságnak), csak levezettek egy műsort. Persze azért szórakoztató volt, de érezhető, hogy a Pesti Broadway is árnyéka volt régi önmagának azaz már a Pesti Broadway sem Pesti Broadway...

KÉPEK: tőlem származnak! :)


2014. június 27., péntek

Ördögűző Éliás azaz Ördögölő Józsiás



Tolcsvay új szerzeménye

Időpont: valamikor 2012-ben
Helyszín: Operettszínház

Vannak előadások, amit az ember izgatottan vár. Egyszerű, hétköznapokból merített példák alapján, mondjunk sétálunk az utcán, közben erre-arra tekintgetünk, folyamatosan érnek bennünket ingerek.

Vagy másik példa, utazunk a tömegközlekedés "megterhelt'" járatain és az ablakból szemünk elé terülő látványra figyelünk fel. A színháznak meg vannak az eszközei, egyes darabjaira hogyan hívja fel a figyelmet. Lehet ez egy plakát, vagy szórólap. Az előbbi lehet látványos, és felkelti az érdeklődésünket. Míg az utóbbi nem annyira megfogó, hiszen sok helyütt fordulnak elő szórólap-osztogató személyek. Ha el is fogadjuk, nem feltétlenül nézzük át a tartalmát, hanem rögtön az első kukába kidobjuk. Vagy ha megnézzük talán érdektelennek találjuk a tárgyát, illetve a kivitelezett formája alapján mondunk nemet.

A plakát alapján nem szabadna ítéletet mondani egy előadásról, de van, amikor a média eszközei hatással vannak ránk. Az Ördögölő Józsiás izgalmakban bővelkedő színpadi műnek ígérkezett. Ezzel szemben nagyon gyerekes előadást kaptam, amiben a szereplők elviselhetetlen magatartást, alakítást nyújtottak.




A plakáton egy férfit láthattunk, aki fáklyát tart a kezében és szembe száll egy nála sokkalta nagyobb, démoni tekintetű lénnyel. Tulajdonképpen engem ez fogott meg, szeretem a sejtelmességet, és ahogy elnézegettem, azt tapasztaltam, hogy hordoz magában valami félelmeteset, valami démonit. Az Operettszínház előadásai közül nem mindegyiknek volt igazán érdekes plakátja, talán ez volt az egyik legkifejezőbb. Ezért is határoztam el magam, amikor a közösségi oldalon értesültem róla, hogy a tévében le fogják adni, akkor mindenképpen meg kell néznem...jah...olcsón megúszom :D A színházban más élmény egy előadást megnézni, mint otthon. Ez biztos, csak, hogy ha már itt volt a lehetőség, - miért ne alapon, legfeljebb, majd megnézem a kőszínházban is, esetleg más szereposztással. Nem így lett. Még szép, hogy nem!

Csomó mindent vártam volna ettől, de lényegében nem azt, amit kaptam. Nekem kissé túl gyerekes ez az előadás, mondjuk igen, lényegében nekik készült, de akkor is lehetne valami bája (mint a Mary Poppins-nak), amiért szeretni lehet. Tényleg nem érintett meg. Néha inkább a fejemet fogtam, amikor a színészek gügyögni kezdtek...

Kezdjük a beszámolót, elölről. Pünkösd hétfőn adták le az M1-en, 2013-ban. Bizony, jól emlékszem erre a napra. Berögzült. A szereplőkkel is nagyjából tisztában voltam, Dancs Annamária, Kerényi Miklós Máté, Kocsis Dénes, Bálint Ádám, Peller Anna, Peller Károly, Kékkovács Mara, Földes Tamás, Nádasdi Veronika és Pálfalvy Attila. Ja, és majdnem elfelejtettem Németh Attilát.



Szerintem nem kell a gyerekeknek gügyögni, már pedig itt gyakran ez zajlott, illetve ami nagyon rettentően idétlen volt az a nagy "dobolás", amikor valamilyen válaszra vártak. Ne haragudjatok, kedves Olvasóim, de nem találom a szavakat, arra emlékszem, hogy a fent nevezett dobolásos dolgot tényleg már-már túlzásnak láttam, hallottam. Bár lehet, hogy rossz szereplő volt beosztva, mert én  Pálfalvy Attilával láttam. Hm...Nos, nem tudom. Ez nem jött be, mélységesen csalódott voltam, mert túlságosan elcsépelt, kissé ostoba.

Voltak persze mentő jelenetek, főként kapcsolódtak Jázmin hercegnőhöz (Józsiás felesége), akit ezúttal Dancs Annamária felfogásában láthatott a tv előtt ülő közönség. Vágó Zsuzsi szintúgy e karakternek megformálója, őszintén sajnáltam, hogy nem őt választották, de Annamária sem volt rossz. A legmeghatóbb pillanat, amikor a toronyba zárt hercegnő a férje után vágyakozik. Az a dal szép volt, bár egyetlen egy sorát sem tudnám felidézni, viszont hatással volt rám.



Történet szempontjából, igazi mese, amiben egy fiú és barátai elindulnak a nagyvilágba, elhatározzák, Tündérországba vándorolnak és szerencsét próbálnak. A főszereplő fiú, Józsiás, megérkezik a palotába és Jázmina hercegnő kérőjének jelentkezik. Három próbát kell kiállnia neki és még annak a sok bugyután megkreált (oh, igen ez volt a másik ok, amiért túlságosan bárgyúnak tartom ezt az előadást) kérőknek, akik versengenek a hercegnő kezéért, feltűnik többek között az ördögi Bakszén és csatlósai, akik eltüntették villás farkukat és ördögszarvaikat, hiszen a tündérek kizárnák őket a versenyből, ha megtudják valódi személyazonosságukat. A két faj között nagy ellentétek feszülnek. Bakszén nagyon könnyedén mindig azt válaszolja, amit Józsiás. Rendkívül "kreatív" de egyértelműen ravasz és cseles, hisz az ellenfele válaszait ismételte, rögtön azután, hogy annak szájából elhangzott.



Kocsis Dénes (A fenti képen nem ő szerepel) karaktere inkább kissé butuska volt, nem hatott úgy, mintha kidolgozta volna előre a lépéseit. Az utolsó kérdésen persze elbukik, mert Jázmina kérésére, az ördögúrfit kérdezik először, ám az nem tud megfelelő választ adni, míg Józsiás elnyeri a hercegnő kezét. Megtörténik az esküvő, egy boldog pár egybekél, apai áldással. Minden szép és jó lenne, ha az ördög nem lenne elégedetlen. Társaival a palotába ront, és mindenkit foglyul ejt, Józsiást halállal büntetné, ám ahelyett, hogy ott végeznének vele, a főszereplő barátja ráveszi az ördögöt, hogy hadd vigye el távoli helyre, végezni fog vele, és a szívét hozza el neki ajándékba... Az ördög elfogadja az ajánlatot, így megszökik a két jó barát és tervet kovácsol. Álruhában újra feltűnik és egy ádáz csatát követően, győz a démon felett. Happy End, mondhatni.

A történet cselekménye persze nem ennyire egyszerű, hiszen ott vannak még a többi mellékszereplők, akiknek a sorsa fontos, és építőjelleggel hat a történetre. Pl. Az ördög, aki elvesztette és farkát siratja, ő a háború ellen van. Peller Károly nagyon aranyos volt a szerepkörében. Szelíd, olykor igazi vadóc, szertelen. Peller Anna (Dilló), általában pozitív hősök bőrébe szokott bújni, ellenben most egy teljesen merev, gonosz figura, aki szintén a tündérek bukását sürgeti, ezért nem riad vissza Bakszénnel szövetséget kötni és vele kacérkodni. Persze, mint minden gonosz szereplő, úgy ő is megkapja a maga megérdemelt jussát...


Kékkovács Marához tökéletesen passzol a karaktere Idilló, megtalálta a szerepét, hiszen kis vidámka, teli élettel. Táncol, pörög, Bálint Ádámba (Villikó) beleszeret és vele egy elbűvölő kettőst alkot. A páros üdítő volt a darabban, nem évődő, inkább viccelődő, a "Trillárom-trillárom" duettjük régi slágerekre enged következtetni.



Németh Attila (Ropogán) mostanság nem igazán van az Operettszínházban jelen vagy ha mégis, akkor nagyon kicsi szerepeket kap. Nem olyan idős, szerintem megmaradhatott volna Excalusnak is a Rómeóban, de végül máshogy alakult. Az itt formált figurája is, Bakszénhez kötődik, lehet neki a főnöke is, de mivel Bakszén lázadó, így öt is elnyeli a sötétség. Kerényi Miklós Mátéé Józsiás szerepe, olyan típus, akit a mesékben láthatunk a három fiú közül ő a legfiatalabb és nagy útra kell, hogy meglelje igaz útját. Kiskero ennek megfelel, - Szerényi László nem az a hercegtípus...

Műfaját tekintve rockoperett, zenéjét Tolcsvay László írta.

Jelmez: ez tetszett meg az egész darabban. Nagyon színes, nagyon kellemes és szép. Harmonizáló, a jók fehér-zöld-kék ruhái, míg a gonoszoké a fekete-vörös. 






Díszlet: kiemelni nem tudnék semmit, mert nem nagyon emlékszem volt-e valami monumentális. Egyedül a torony ragadta meg a figyelmemet, amelyben Jázmina raboskodott.

Zeneileg, talán csak a trillárom fogott meg, de semmi egyéb.






Az biztos, hogy nem nézném meg még egyszer, még ha 1000-szer is jobb a másik szereposztással.