Hattyúk tava a diliházban - A Nemzeti Táncszínházban jártunk

 2025. febr. 15. Fekete hattyú, 19:00

Insta megjegyzés:

Ezt nevezem WOW eloadasnak! 2 felvonasos darab a Fashion week-kel karöltve, amin szintén résztvettünk ma @habosvilla . A hattyúk tava modern környezetbe lett helyezve, A fekete hattyú nem a filmet ábrázolja hanem egy elmegyógyitézetbe kerülő lány vergődésén keresztül lesz bemutatva a történet. Itt vana herceg, rezidens orvos, aki megakarja menteni a lányt; az apáca, akiben az ismert történetből az anyakirálynőt fedezhetjük fel; a gonosz főorvos, aki folyamatosan ágyhoz köti a hattyúlányt, nem mást, mint a varázsló, Rothbart...és persze a rivális, Odilia (a Fekete hattyú) is előkerül, akiről nem tudjuk, h milyen szerepet tölt be egészen az eloadas végéig... Pazar csavar van a darab végén, és gyonyoruen látványos a befejezés. Minden is a feje tetejére áll, ahogy ez egy bolondok házában lennie kell... 😂😂😂 #nemzetitancszinhaz #afeketehattyu #blackswan #példaképem #phantominaszinhazban #szegedikortarsbalett

Sok fajta érdekes és értelmes feldolgozást adhatnak a méltán ismert és népszerű balett-előadásnak, a hattyúk tavának. Ezúttal egy diliházba tették a történetet és folyamatosan próbáltak minket megvezetni, ami a végén kikerekedett, arra senki sem számított. Hihetetlen gyorsaságban kellett a szereplőknek a színre befutni, majd kifutni és ez alatt át kellett venniük egymás szerepét... Hogyan is értem ezt? A szegedi balett társulat nem mindennapi hattyú történetet hozott. Általánosságban tudjuk, hogy Odett - többségében, ha a mesékre gondolunk - szőke hajú, míg vetélytársa, Odilia sötétebb hajszínnel rendelkezik. Itt úgy tűnt a két szerep felcserélődött, barátnőmmel a szünet alatt szóvá is tettük, hogy itt valami nagyon nincs rendjén... Aztán as második felvonás végén megtörtént az átváltozás, és akit sokáig a gonosznak vagyis Odiliának gondoltunk, eredetileg ő volt a Fehér Hattyú, és a főorvos - aki eleddig a sötét hajú lányt lekötözte és bántalmazta, hirtelen oldalt váltott és ehhez a lányhoz kezdett - apafiguraként - közeledni. Lementünk hídba. Amikor a főcímdal legerőteljesebb részéhez értünk, az Odiliát alakító - szőke hajú, de mégis eleddig Fekete hattyút megformáló hölgy fehér hattyú lett és kibontotta szárnyait... a fekete hajú a színpad előterében lévő kádhoz sietett, befeküdt és fekete tollakat kezdett el a karjain végigsimítani. 

Amúgy a szőke lány, nagyszerű volt, ameddig a Feketét alakította, megölte az apácát, elcsábította a herceget, ugyanakkor fel-feltűnt az ál-Odett életében.

Egyszerű díszlettel dolgoztak, egy épület homlokzata, mint a kórházat megjelenítésképpen, és a függönyözött paravánok, amiket a szereplők toltak ide-oda. 

A hattyú lányok, csak 5-en voltak, kicsit sérelmezem, mert nekik legalább 6-an kellettek volna lenniük, 2 nagy hattyú, aki Odett-tel azonos méretű, és a 4 kishattyú.

 

A hivatalos oldalról lementve:

Az előadásban megidézett kor egybeesik A hattyúk tava ősbemutatójának idejével (1877). Ugyanakkor a XIX. század második fele az elburjánzó elmegyógyintézetek, állati lelkek által 'megszállt' betegek, a mentális kórképek kínzásokkal és egyéb furcsa módszerekkel történő kezelésének időszaka is.

Egy ilyen műintézményben vergődik számos sorstársa mellett a skizofrén Odette – aki képzelgéseiben hattyúkirálynő; bálban, palotában jár, ki-be sétál múltja, jelene, sosemlesz jövője között, hiszen a fantázia szárnyalásának nem szabhat gátat a kórterem magánya vagy a kényszerzubbony. Utóbbi hosszú, madzagban végződő ujjai, mint megcsonkított hattyúszárnyak, az átváltozás pillanatát rögzítik. Már nem ember, még nem hattyú. Már nem egészséges, még nem élőhalott.

Körötte kettős kötődésű alakok: egyrészt leképezik az alapmű karaktereit, másrészt az intézet lakói vagy alkalmazottai. A Herceg anyja – gyógyító apáca. Alexander – medikustárs. Siegfried – a láncok és erőszak, a fizikai bántalmazás helyett a kedvességre és türelemre hangsúlyt fektető fiatal orvos. Professzor Rothbart, aki maréknyi gyógyszerrel, ágyhoz kötözéssel, hidegvizes-fejmosással űzi a Gonoszt. Ekkor hirtelen felbukkan a szabad külvilágból egy fekete ruhás lány, a nagy rivális, Odile, és Odette mesevilágból szőtt álmaiba is befészkeli magát. E látomásokban fekete hattyúként szegődik nyomába, és el akarja szakítani álmai hercegétől, a fiatal orvostól. Így mosódik valóság és képzelet egyetlen rémálommá össze. Rothbart minden kétségbeesett kísérlete dacára a szépséges, sorsa ellen hiába lázadó lányt nem lehet ép eszénél tartani; számára testi rabságának valósága helyett a hallucinációk szabadsága lesz a végső otthon: a hattyúk tava.

Csajkovszkij életére is rányomta bélyegét a félelemmel teli titkolózás, számtalanszor küzdött depresszióval, még a halált is megkísértve. Öngyógyításul, terápiás céllal írta ki magából az éteri Fehér és a szenvedélyes Fekete Hattyút, érzékeny, neurotikus lelke kivetüléseit.  De, míg a klasszikus balettműben a hattyúlét a rabság metaforája – előadásunkban a szabadságé, megváltódásé.

„a jó győzelme a rossz, a fényé a sötétség fölött"

Odette: Miriam Munno / Diletta Savini
Odilia: Diletta Ranuzzi / Letizia Melchiorre
Siegfried: Francesco Totaro / Vincze Lotár
Rothbart: Czár Gergely / Füzesi Csongor
Nővér: Nyeste Adrienn
Alexander: Kiss Róbert
Segédek: Füzesi Csongor / Czár Gergely, Vincze Lotár / Francesco Totaro
Lányok, hattyúk: Nier Janka, Giordana Marzocchi, Csató Málna, Chiara Gionti, Letizia Melchiorre / Diletta Ranuzzi

Zene: Pjotr Iljics Csajkovszkij
Fény: Szabó Dániel
Jelmez: Bianca Imelda Jeremias
Díszlet terv, szcenika: Tóth Kázmér
Animáció: Madarász János, Madarász Gergő
Díszlet kivitelezés: Scabello
Dramaturg: Szokolai Brigitta
Asszisztens: Czár Gergely
Koreográfia: Juronics Tamás, Czár Gergely és a Társulat
Rendező: Juronics Tamás

 Link: https://www.nemzetitancszinhaz.hu/musor/fekete-hattyu/3004

Az özvegy víg, de vajon mi miatt? Látogatás az Opera újabb balett-estjén

2025.febr.13. 19:00-21:÷0 között az Operában

 Insta bejegyzés: 

Habkönnyű, szórakoztató, ezek mellett elegáns, humoros és végtelenül bájos kis előadás A víg özvegy az Operában. Lehár Ferenc operettjének balett változata. Kiemelt pillanatnak az 1.felvonás padödöjét láttam, azok a forgások! 😯😯😮 álomszép volt, mintha csak siklottak volna a föld felett, egy zenedoboz aranyos figuráinak képe jelent meg előttem. Ajánlom, kedves darab. #avigozvegy #avígözvegy #themerrywidow #operahaz #hungariannationalballet #hungarianstateoperahouse

 

A víg özvegyet operettként ismerhettük meg Lehár Ferenc tollából. A kedves előadás immáron balett formában is megtekinthető az operaház színpadán, és jelenthetem, hogy jól sikerült és felettébb szórakoztató. Kissé habkönnyű, nem túl bonyolított történet, de jól nyomon követhető és valahol köthető A denevér c. operetthez. Mindkettőben közös a vonás, hogy szereplők szeretnek benne szeszes italokat fogyasztani, van részeges karakter (az özvegyben pont a férfi főszereplő esik szét első megjelenésénél – vicces volt, hogy a darab kezdete előtt, amikor a zenekar hangolt a tubát megszólaltató művész gyakorlatát lehetett hallani, aztán az kimerült a jelenetben egyetlen hosszan nyújtott hangban)

A szünetek rendezetlensége
Az igazgató behozta a 30 perces büfészünetet az elsőben, a második sokkal rövidebb volt, én is korlátozva voltam, hogy az Operashop-ot meglátogassam, pedig pont akkor értem le a lépcsőn, amikor már csengetni kezdtek… szóval, kapkodhattam a lábaimat… a szünet első pár percében a zenekarból kiszűrődő kutyahangokra figyeltem, a balomon ülő hölgyekkel szót váltottunk, hogy ki lehet ennyire ugatos kedvében… :D a közönség nagyon rendben volt, a jobbomon a bérletes, megszokott csapatom, az érettebb két hölgy és a fiatalabb korosztályú hölgyemény közvetlen mellettem. Az első két hölggyel csodálatosan eltudtam beszélgetni az időt. 😊

 

Operamentés:

Vígbalett három felvonásban

Az előadás hossza: 2 óra 20 perc,  2 szünettel

Lehár népszerű örökzöldjének balettváltozata Ronald Hynd koreográfiájában 1975 óta a balettszínpadok egyik legnépszerűbb darabja. Műfaji besorolása nehéz: klasszikus alapokra épülő elemeivel, humoros fordulataival leginkább a vígbalett elnevezés illik rá. A víg özvegy csak 2014 óta szerepel a Magyar Nemzeti Balett repertoárján – meglepő módon azelőtt Hynd alkotását hazai vonatkozásai ellenére sem játszották magyar színpadon. A bohókás komédiát a közismert operett csodálatos melódiáival az Erkel Színházban mutatták be, és a határon túli turnék után az Operaház közönsége is láthatja végre. 

Cselekmény

I. felvonás 

I. kép - Pontevedro párizsi nagykövetségének előszobája 1905 

A követség bált szervez a pontevedrói nagyherceg születésnapja tiszteletére. Kromov és Prisics írnokok égnek a vágytól, hogy mielőbb abba hagyhassák a munkát és csatlakozhassanak az ünnepséghez. A francia származású Camille de Rosillon attasé szintén hanyagolná már a feladatait. Nyegus érkezik, a nagykövetség titkára, és utasítja a három férfit, hogy térjenek vissza asztalukoz, mert dolgozniuk kell. Nyegus kérdésére, hogy Danilo merre jár, azt felelik, hogy kint iszik éppen. Némi közös munka után a titkár tájékoztatja kollégáit, hogy Pontevedro csődbe ment. Ezt követően a nagykövet, Zéta Mirkó báró sétál be, kezében egy távirattal, amely azt adja hírül, hogy a gazdag pontevedrói özvegy, Glavari Hanna is megtiszteli jelenlétével a bált. A báró arra kéri Danilo grófot, vegye feleségül az özvegyet, hogy annak vagyona a kis balkáni államban maradjon. A nagykövet felesége, Valencienne is bevonul a társasághoz és együtt isznak a nagyherceg egészségére. Camille és Valencienne kivételével az urak távoznak. 

Valencienne flörtölni kezd Camille-jal. Az asszony ugyan megmutatja a gyűrűjét, ezzel utalva arra, hogy van férje, de ez nem nagyon zavarja őket az évődésben. Még a hirtelen felbukkanó Nyegust sem veszik észre. Hogy ne leplezze le magát a titkár, az asztal mögé rejtőzik és csak a csóknál bújik elő. A szerelmesek szétrebbennek, Camille eloldalog, Valencienne pedig hallgatásra kéri Nyegust.  

A Maxim mulatóból kapatosan tántorog be a követségre Danilo. A nagykövet megpróbálja rávenni a grófot a nősülésre, de mivel az részeg, Nyegust kéri meg, hogy józanítsa ki a kiszemelt vőlegényt.  

 

II. kép - A követségi bál 

A nagykövet és a felesége nyitják meg a mulatságot, azonban a báró nem tud sokáig táncolni nejével, mert reuma gyötri. Camille-t kéri meg, hogy helyettesítse őt Valencienne-nél.  

Kicsit késve érkezik meg Glavari Hanna, az özvegy milliomosnő. Zéta Mirkó bemutatja a követség munkatársainak, így Danilo grófnak is. A nagykövet mit sem sejt arról, hogy Hanna és Danilo valamikor ismerték, sőt szerették is egymást. Sok évvel ezelőtt Danilo családja ellenezte az akkor még szegény parasztlány és fiúk házasságát. A bálon Danilo elmondja Hannának, hogy még mindig szereti, de az özvegy azzal vádolja, hogy csak a pénzét szeretné megkaparintani. A csalódott gróf azzal a kendővel törli meg a homlokát, amelyet Hannától kapott emlékbe. Hanna visszaveszi a kendőjét és távozik az ünnepségről, Danilo pedig azokra az időkre emlékszik vissza, amikor parasztlányként megismerte Hannát.  

Amikor Danilo visszatér a bálterembe, éppen hölgyválasz van. Hanna Danilót választja, azonban a gróf csalódottságában udvariatlanul visszautasítja. Ettől az eljárástól Hanna megsértődik és Camille-jal táncol, ami Valencienne-t teszi boldogtalanná. Végül egy párcsere révén ismét együtt táncol Hanna és Danilo. Az özvegy bár ellenáll még a férfinak, már nem tudja leplezni iránta való szerelmét. 

 

II. felvonás - Glavari Hanna villájának kertje 

Egy nappal később Hanna ad bált párizsi villájában. A meghívottak pontevedrói népviseltben, sok és változatos tánccal ünneplik tovább a nagyherceget. Helyreáll a béke Hanna és Danilo között.  

Azonban Camille és Valencienne nem tudják tovább feltartóztatni érzelmeiket, így, félre téve minden óvatosságot, kettőst táncolnak, majd a kerti pavilonba mennek. Ekkor tűnik fel Nyegus, aki meglátja a két osonó alakot, s már siet is a kulcslyukhoz, hogy megtudja, kik vannak bent. Nemsokára Zéta Mirkó és Danilo is megérkeznek, és észreveszik a kukucskáló titkárt. Hogy megőrizze Valencienne titkát, Nyegus inkább lenyeli a pavilon kulcsát. Amíg a másik két férfi azon tanakodik, hogy miként nyissák ki az ajtót, Nyegus megkéri az arra sétáló Hannát, hogy mentse meg a helyzetet. Az asszony rááll és a hátsó bejáraton beszökik a pavilonba, így már ki lehet nyitni az ajtót. Peckesen sétál ki Camille és nem sokkal később, mindenki nagy megdöbbenésére Hanna követi. Hogy még nagyobb legyen a móka, Hanna közben még azt is elárulja, hogy Camille megkérte a kezét. A nagykövet fel van dúlva, mivel a terve dugába dőlni látszik, Valencienne elájul udvarlója hűtlenségén, Danilo pedig bánatában az özvegy lába elé hajítja a korábban visszaszerzett, szerelmi zálogul kapott kendőt. Hanna most már boldog lehet, mert kiderült, hogy Danilo tényleg belé és nem a pénzébe szerelmes.  

 

III. felvonás - A Maximban 

A mulatóban a főpincér fogadja az érkezőket. Sok furcsa figura után megérkezik Zéta Mirkó, Valencienne és Nyegus is. A nagykövet a társaság tudtára adja, hogy Pontevedro államcsődje immár elkerülhetetlen, ezért Nyegus levonja az állam lobogóját. Hogy a szomorú hangulat oldódjon, a főpincér pezsgőt hozat. Camille-t megvetéssel fogadják, Danilo pedig rögtön mulatni kezd. Mindehhez grizettek biztosítják a kellően emelkedett hangulatot. Valencienne is nagy hazafiként csatlakozik a táncolókhoz. 

A frissen érkezett Hannának két férfi is csapná a szelet. Camille a hazugság folytatásaként kötelességből és Danilo szerelemből. Danilo párbajra akarja hívni Camille-t, de Hanna közbe lép, s amikor Valencienne Camille védelmére kel, a nagykövet rögtön rájön, hogy valójában éppen az ő felesége volt bent az attaséval a pavilonban. Mindkét szerelmespár táncol, aztán Zéta Mirkó kissé megtörten a feleségén kívül annak lovagjával is megbékül. Együtt távoznak. Hanna csalódottan áll a terem közepén, de visszatér hozzá Danilo és karjaiba zárja. A pár boldogsága immár felhőtlen és Pontevedro sem megy csődbe. 

Színes világba - a torz, elszürkült valóságból menekülünk - Madáchban ismét megnéztem a Józsefet!

 József és a színes,  szélesvásznú álomkabát

 2025.febr.10. hétfő, 19.00 Madách Színház

Hétköznap teljesen más energiák mozognak a színházakban. Mi sem lehet szebb és jobb példa erre, mint az álomfejtő József története, mely egy nagyon színes, reményt keltő alkotás, hétköznapjaink felemelő mozzanata.

Az idén úgy döntöttem, szeretném látni Szaszák Zsoltot a címszerepben, mert előző évben, a jubileumi 300.alkalmon nagyon megtetszett az a kicsinyke szelet, amit mutatott a karakterből. Érdekelt hát, milyen egy teljes előadás vele. A hangja csodálatosan erős, szép. A karaktert a lehető legjobban dolgozta ki, ezért is mondhatom, hogy teljesen eltér az ő Józsefe, az eddig látott művészek (Serbán Attila, Puskás Peti) performanszától. Leginkább álmodozó tekintet jellemzi, aki még ébren is álmokat lát, kissé beképzelt emiatt, és értetlenkedik, hogy testvérei vajon miért közösítik ki maguk közül. Az is más, ahogyan ő a kabátot meglegyinti, meg be se kapcsolja magán - az azért zavart :D

A szoros apai kapcsolódás ábrázolása miatt, nem volt kétségem, hogy Kőrösi Andrást szeretném látni Jákob megformálójaként, Szaszák mellett, olyan apa-fiú kapcsolatot mutattak a jubileumon, úgy döntöttem, amint kint lesz a szereposztás, csakis velük akarom együtt látni. És ez meg is lett. Viszont, a többi szereplő is kimagasló alakítást nyújtott, és nem vártam, hogy szinte teljesen tökéletes gárda lép hétfőn este a Madách színház színpadjára.

Változások:
Meg kell említenem a koreográfiát. Nagyon sokat változtattak rajta, pl. a Fáraó szoborszerű szolgái többet mozognak a Fáraó megjelenése pillanatában. Vagy, pl. amikor József leleplezi magát a testvérek előtt, Benjamin szabadulását követően, a legfiatalabb gyereket öleli meg József utoljára, majd ketten beállnak abba a kör közepébe, ami a testvérek, a Fáraó szolgálói és az iskolás gyerekek képeznek körülöttük. Ez régen úgy volt alakítva, hogy minden testvér összeállt egy hölgyeménnyel és hozzájuk került 1 vagy 2 gyerköc. Tapasztalatom szerint ma már kevesebb csemete szerepel a darabban, ezért ez már nem nagyon kivitelezhető. A változtatások közül, egy az, amit kifejezetten nem értek, miért került módosításra: adott a western jelenet, amikor József távozását ünnepli a családi idillből, végre megszabadultak a kis kedvenctől, és ezt derekasan megünneplik. A hangzavarra visszatér Jákob, és megrázza a véres színes, álomkabátot, amit a testvérek szagattak meg és kecskevérbe áztattak, bemutatván, hogy József egy állattal bírkózott és alulmaradt ő is… (azért mondjuk itt felvetődik bennem a kérdés, hogy az apát nem érdekelte, hol a fia teste? Csak a kabát elég bizonyítékként szolgált, hogy elvesztette kedvenc fiát?) Tehát megrázza a rongyot, és erre megint felhangzik az ide illő dal, ezúttal siránkozva, egymás nyakába borulva. Az apa erre legyint, elmegy, ők pedig újra vígasságba fordulnak. Ez a rész a mostani, de már a jubileumi Józsefnál is kivonásra került, pedig pont, hogy ez adja a csúcspontját a jelenetnek.

 

Közönség – nézőtéri feeling, madáchos hangulat:

A jegyem, mint kiderült, szinte majdnem középre szólt, így fel kellett állítanom pár embert, mert óra előtt 5 perccel mentem be. De utánam is érkeztek egy idősebb pár, akik mellettem ültek, még bejjebb. A ruhatáros hölgy kedves volt, ritkán mondják azt, hogy érezzem jól magam, de most megkaptam, és a kívánság célba ért. A jegyszedőt, korábbi alkalmakról ismerem, már-már régi bútordarabnak is mondható, ezúttal is az emeleten teljesített szolgálatot, csevegtünk röviden, de azért elnézést kért, hogy fel kell állítania az embereket miattam… Na, már bocsánat, nem késtem el, egyáltalán, és akkor megyek be a nézőtérre, amikor én szeretnék. Nem beszélve arról a régi hagyományról, hogy az, aki középen ül, rendszerint utolsóként érkezik. :D alapvetően most jó hangulatban volt a jegyszedő, elmesélte, hogy az emeleti egységet jobban szereti, mert a földszinten, kint ülni, eléggé kellemetlen télen, hiszen hideg van. Ruhatár viszont az emelet-erkélynek csak egy volt, mégpedig az erkélyen. Nem tudom miért spórol ezen az igazgató mindig… A közönség kedves volt, a mellettem lévő pár, kisunokája szerepelt a darabban, végtelenül büszkék voltak, ez tisztán látszódott rajtuk. Lesték, hogy merre található a gyerek a csapatban és éljeneztek neki. Ők voltak a jobb oldalamon, a balomon, két nagyon szépen felöltözött, a színháznak megadva a kellő tiszteletet, külföldi hölgyek (a szavajárásuk alapján valami szláv népség lehettek). Nem voltam bátor, hogy a származásukra rákérdezzek, de felfigyeltem arra, hogy végtelenül jókat derültek az előadás pillanatain. Kiemelten, József és Jákob összeölelkezése, meghatotta őket, majd meglepődtek, amikor a Börtöndalt követően a Go, go Joe c. dal alatt a fekete köpenyben rejtőzködő táncosok és színészek leleplezték magukat és színes, pompázatos ruhákban jelentek meg. A dalokat egyébként nagyon élvezték (kezükkel hadonásztak maguk előtt, ütemre bólogattak, tapsoltak szorgalmasan), akárcsak én szoktam, egyszerűen imádom ezt a darabot. Webber egy mesterművet alkotott, vidám, színes, reménnyel tölti el az embert. Szórakozás a legfelsőbb szinteken.

Szereposztás:

„Szerelembe estem” Szaszák Zsolt Józsefével még tavaly a jubileumi, 300. alkalmon, akkor határoztam el, hogy jövőre, kivárom a szereposztást, és becélzom őt. Mellette pedig tűpontosan apafiguraként Kőrösi Andrást szeretném látni, a többi pedig az lesz, aki lesz… így jött össze ez a majdnem tökéletes gárda.

A narrátor szerepében sajnos nem Gallusz Nikit fogtam ki (helyette ő volt a mezítlábas Potifárné – régen arany színezetű cipellőt viseltek). Kecskés Tímea narrátorként túl harsány a hangja, nem igazán kedves, és a „nagy hangot” sem énekelte olyan szépen, mint elődei vagy jelenlegi váltói (előd: Polyák Lilla, jelenlegi és akkori váltótárs: Gallusz, Ladinek Judit; Nyári Darinka is új szereplő). Nem tetszett annyira. És mégis Tímea érdekes színésze a Madách-nak, akárcsak Wégner Judit. Kettejüket külön kell elemeznem.

Kecskés Tímea és Wégner Judit: a művészeket összeköti egy legendás, több, mint 20 éve futó előadás, Az Operaház Fantomja. 2024-ben megkapták mindketten a balettmesternő szerepét, Madame Giry-t. Elődeik Bencze Ilona és Bajza Viktória voltak. Egy fajta fiatalódási vihar/cunami söpört végig a Fantom szereposztásán, ezért ez a karakter sem maradhatott ki a szórásból. Szerencsémre, mindkét új hölggyel láthattam a darabot, megállapítom, hogy Kecskés a jobb Madame Giry szerepében, kifejezetten jól formálja, hangilag, színészileg. Sajnos, Wégner nem lett jól, túl vinnyogó a hangja hozzá. De, hogy egy további közös pontot hozzak, más előadásokban jobbak. Összefoglalva: Kecskés Madame Giry-ként jó, Narrátornak nem. Wégner Julie-nak tökéletes az Aranyoskámban és szerintem még elbűvölő lehet – csak nem kapott a jubileumi Mary Poppins előadáson elég teret – az igyekvő, előkelő nő személyében.

További szereplők a Józsefben: nekik kifejezetten örültem: Kiss Ernő Zsolt, Sándor Dávid és Sánta Laci – kiemelt, éneklő testvérek közül nekem ez a három srác jelenti a jó szereposztást.

Más tészta, hogy vajon szeretnék-e egy olyan Józsefet megnézni, ahol nem Posta Victor alakítja a Fáraót? A mostani performansz, hát, az lehengerlő volt, főleg, amikor harcművészeti kézmozdulatokkal József felé hadonászott, mindeközben azt mondta: „hadzsime”… A külföldiek is el voltak ragadtatva, az idős pár női tagjának leesett az álla, hogy Elvis-imitációt fogunk kapni, amikor leleplezték Victorról a nagy fáraói körítést. Csiszár Istvánt is szívesen megnézném a szerepben, jelenleg Victornak ő a váltója, de ahogy hétfőn volt szerencsém Victort megfigyelni, mintha szabályosan élvezte volna az egészet. Én szeretem, ahogy rázza magát a színpadon, az Elvis-vibe teljesen átjön, és hát, a hangja pontosan megvan hozzá. Szóval, ezt még a jövőre bízom, lehet akkor majd több időpontra is elmegyek, csak ezek szereplők mindenképpen legyenek: Szaszák – Kőrösi – Gallusz.  Aztán a Fáraó és testvérek még alakulhatnak mellettük...🤭🤭🤭