A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Sándor Dávid. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Sándor Dávid. Összes bejegyzés megjelenítése

2025. február 15., szombat

Színes világba - a torz, elszürkült valóságból menekülünk - Madáchban ismét megnéztem a Józsefet!

 József és a színes szélesvásznú álomkabát

 2025.febr.10. hétfő, 19.00 Madách Színház



Hétköznap teljesen más energiák mozognak a színházakban. Mi sem lehet szebb és jobb példa erre, mint az álomfejtő József története, mely egy nagyon színes, reményt keltő alkotás, hétköznapjaink felemelő mozzanata.

Az idén úgy döntöttem, szeretném látni Szaszák Zsoltot a címszerepben, mert előző évben, a jubileumi 300.alkalmon nagyon megtetszett az a kicsinyke szelet, amit mutatott a karakterből. Érdekelt hát, milyen egy teljes előadás vele. A hangja csodálatosan erős, szép. A karaktert a lehető legjobban dolgozta ki, ezért is mondhatom, hogy teljesen eltér az ő Józsefe, az eddig látott művészek (Serbán Attila, Puskás Peti) performanszától. Leginkább álmodozó tekintet jellemzi, aki még ébren is álmokat lát, kissé beképzelt emiatt, és értetlenkedik, hogy testvérei vajon miért közösítik ki maguk közül. Az is más, ahogyan ő a kabátot meglegyinti, meg be se kapcsolja magán - az azért zavart :D

A szoros apai kapcsolódás ábrázolása miatt, nem volt kétségem, hogy Kőrösi Andrást szeretném látni Jákob megformálójaként, Szaszák mellett, olyan apa-fiú kapcsolatot mutattak a jubileumon, úgy döntöttem, amint kint lesz a szereposztás, csakis velük akarom együtt látni. És ez meg is lett. Viszont, a többi szereplő is kimagasló alakítást nyújtott, és nem vártam, hogy szinte teljesen tökéletes gárda lép hétfőn este a Madách színház színpadjára.


Változások:
Meg kell említenem a koreográfiát. Nagyon sokat változtattak rajta, pl. a Fáraó szoborszerű szolgái többet mozognak a Fáraó megjelenése pillanatában. Vagy, pl. amikor József leleplezi magát a testvérek előtt, Benjamin szabadulását követően, a legfiatalabb gyereket öleli meg József utoljára, majd ketten beállnak abba a kör közepébe, ami a testvérek, a Fáraó szolgálói és az iskolás gyerekek képeznek körülöttük. Ez régen úgy volt alakítva, hogy minden testvér összeállt egy hölgyeménnyel és hozzájuk került 1 vagy 2 gyerköc. Tapasztalatom szerint ma már kevesebb csemete szerepel a darabban, ezért ez már nem nagyon kivitelezhető. A változtatások közül, egy az, amit kifejezetten nem értek, miért került módosításra: adott a western jelenet, amikor József távozását ünnepli a családi idillből, végre megszabadultak a kis kedvenctől, és ezt derekasan megünneplik. A hangzavarra visszatér Jákob, és megrázza a véres színes, álomkabátot, amit a testvérek szagattak meg és kecskevérbe áztattak, bemutatván, hogy József egy állattal bírkózott és alulmaradt ő is… (azért mondjuk itt felvetődik bennem a kérdés, hogy az apát nem érdekelte, hol a fia teste? Csak a kabát elég bizonyítékként szolgált, hogy elvesztette kedvenc fiát?) Tehát megrázza a rongyot, és erre megint felhangzik az ide illő dal, ezúttal siránkozva, egymás nyakába borulva. Az apa erre legyint, elmegy, ők pedig újra vígasságba fordulnak. Ez a rész a mostani, de már a jubileumi Józsefnál is kivonásra került, pedig pont, hogy ez adja a csúcspontját a jelenetnek.

 


Közönség – nézőtéri feeling, madáchos hangulat:

A jegyem, mint kiderült, szinte majdnem középre szólt, így fel kellett állítanom pár embert, mert óra előtt 5 perccel mentem be. De utánam is érkeztek egy idősebb pár, akik mellettem ültek, még bejjebb. A ruhatáros hölgy kedves volt, ritkán mondják azt, hogy érezzem jól magam, de most megkaptam, és a kívánság célba ért. A jegyszedőt, korábbi alkalmakról ismerem, már-már régi bútordarabnak is mondható, ezúttal is az emeleten teljesített szolgálatot, csevegtünk röviden, de azért elnézést kért, hogy fel kell állítania az embereket miattam… Na, már bocsánat, nem késtem el, egyáltalán, és akkor megyek be a nézőtérre, amikor én szeretnék. Nem beszélve arról a régi hagyományról, hogy az, aki középen ül, rendszerint utolsóként érkezik. :D alapvetően most jó hangulatban volt a jegyszedő, elmesélte, hogy az emeleti egységet jobban szereti, mert a földszinten, kint ülni, eléggé kellemetlen télen, hiszen hideg van. Ruhatár viszont az emelet-erkélynek csak egy volt, mégpedig az erkélyen. Nem tudom miért spórol ezen az igazgató mindig… A közönség kedves volt, a mellettem lévő pár, kisunokája szerepelt a darabban, végtelenül büszkék voltak, ez tisztán látszódott rajtuk. Lesték, hogy merre található a gyerek a csapatban és éljeneztek neki. Ők voltak a jobb oldalamon, a balomon, két nagyon szépen felöltözött, a színháznak megadva a kellő tiszteletet, külföldi hölgyek (a szavajárásuk alapján valami szláv népség lehettek). Nem voltam bátor, hogy a származásukra rákérdezzek, de felfigyeltem arra, hogy végtelenül jókat derültek az előadás pillanatain. Kiemelten, József és Jákob összeölelkezése, meghatotta őket, majd meglepődtek, amikor a Börtöndalt követően a Go, go Joe c. dal alatt a fekete köpenyben rejtőzködő táncosok és színészek leleplezték magukat és színes, pompázatos ruhákban jelentek meg. A dalokat egyébként nagyon élvezték (kezükkel hadonásztak maguk előtt, ütemre bólogattak, tapsoltak szorgalmasan), akárcsak én szoktam, egyszerűen imádom ezt a darabot. Webber egy mesterművet alkotott, vidám, színes, reménnyel tölti el az embert. Szórakozás a legfelsőbb szinteken.


Szereposztás:

„Szerelembe estem” Szaszák Zsolt Józsefével még tavaly a jubileumi, 300. alkalmon, akkor határoztam el, hogy jövőre, kivárom a szereposztást, és becélzom őt. Mellette pedig tűpontosan apafiguraként Kőrösi Andrást szeretném látni, a többi pedig az lesz, aki lesz… így jött össze ez a majdnem tökéletes gárda.

A narrátor szerepében sajnos nem Gallusz Nikit fogtam ki (helyette ő volt a mezítlábas Potifárné – régen arany színezetű cipellőt viseltek). Kecskés Tímea narrátorként túl harsány a hangja, nem igazán kedves, és a „nagy hangot” sem énekelte olyan szépen, mint elődei vagy jelenlegi váltói (előd: Polyák Lilla, jelenlegi és akkori váltótárs: Gallusz, Ladinek Judit; Nyári Darinka is új szereplő). Nem tetszett annyira. És mégis Tímea érdekes színésze a Madách-nak, akárcsak Wégner Judit. Kettejüket külön kell elemeznem.

Kecskés Tímea és Wégner Judit: a művészeket összeköti egy legendás, több, mint 20 éve futó előadás, Az Operaház Fantomja. 2024-ben megkapták mindketten a balettmesternő szerepét, Madame Giry-t. Elődeik Bencze Ilona és Bajza Viktória voltak. Egy fajta fiatalódási vihar/cunami söpört végig a Fantom szereposztásán, ezért ez a karakter sem maradhatott ki a szórásból. Szerencsémre, mindkét új hölggyel láthattam a darabot, megállapítom, hogy Kecskés a jobb Madame Giry szerepében, kifejezetten jól formálja, hangilag, színészileg. Sajnos, Wégner nem lett jól, túl vinnyogó a hangja hozzá. De, hogy egy további közös pontot hozzak, más előadásokban jobbak. Összefoglalva: Kecskés Madame Giry-ként jó, Narrátornak nem. Wégner Julie-nak tökéletes az Aranyoskámban és szerintem még elbűvölő lehet – csak nem kapott a jubileumi Mary Poppins előadáson elég teret – az igyekvő, előkelő nő személyében.








További szereplők a Józsefben: nekik kifejezetten örültem: Kiss Ernő Zsolt, Sándor Dávid és Sánta Laci – kiemelt, éneklő testvérek közül nekem ez a három srác jelenti a jó szereposztást.

Más tészta, hogy vajon szeretnék-e egy olyan Józsefet megnézni, ahol nem Posta Victor alakítja a Fáraót? A mostani performansz, hát, az lehengerlő volt, főleg, amikor harcművészeti kézmozdulatokkal József felé hadonászott, mindeközben azt mondta: „hadzsime”… A külföldiek is el voltak ragadtatva, az idős pár női tagjának leesett az álla, hogy Elvis-imitációt fogunk kapni, amikor leleplezték Victorról a nagy fáraói körítést. Csiszár Istvánt is szívesen megnézném a szerepben, jelenleg Victornak ő a váltója, de ahogy hétfőn volt szerencsém Victort megfigyelni, mintha szabályosan élvezte volna az egészet. Én szeretem, ahogy rázza magát a színpadon, az Elvis-vibe teljesen átjön, és hát, a hangja pontosan megvan hozzá. Szóval, ezt még a jövőre bízom, lehet akkor majd több időpontra is elmegyek, csak ezek szereplők mindenképpen legyenek: Szaszák – Kőrösi – Gallusz.  Aztán a Fáraó és testvérek még alakulhatnak mellettük...🤭🤭🤭 

 





2024. december 30., hétfő

Varázslat, amit elhiszel, - Hiszen megtörténhet bármi, hogyha hagyod!

 2024.dec.21. 19.00 Madách

Mary Poppins

500.alkalomról a hivatalos összefoglaló videó a Madáchtól



Insta bejegyzés:

És a 2024-es év zárószinházi produkciója számomra az ünnepi Mary Poppins volt! A darab a legek közé tartozik, az egyik nagy kedvencem. Nézés közben eszméltem rá, hogy idén a legek össze is jöttek, újráztam őket, sőt! A Madách megalkotta a 4.legjobbat is. A Mary Poppins az ünnepi élményen túl nosztalgikus révedezéssel is eltöltött. Azt azért meg kell állapítanom, hogy ha most lennék fiatal bakfis, nem biztos, hogy megszeretném, mint annak idején. Az az első teljes szereplőgárda hozta el a varázslatot, amit az 500-as nyomokban tartalmazott csak. A zenéjét imádtam és imádom most is. Néhol nem álltam meg, h ne énekeljek velük együtt. Nézőkórus voltam. 😁Na, jó, azért csak előcsalogatta a gyermeki énemet. Az új szereposztásban most Auksz Éva mosolygos Mary Poppins-sza nagyon megtetszett. Simon Bogi kevésbe volt megnyero, de a mozgása atom. Maho Andi szokásos szinten teljesitett. Bertik kozul, barmennyire nem szeretem, Jenővári érdekelne egy következő alkalomra. Sándor Dávid és Sánta Laci sem voltak rosszak, lehet ha egyedul viszik, jobban kitudnak bontakozni a szerepben. Wégner Judit bájos anyuka, hallgattam volna még, de befúrta magát a kellemetlen Koós nő és végül Gallusz Niki csillogtatta meg nemes hölgy oldalát. Az apukát egyedül Weil Róbert vitte, egy "tünemény" férfi, és végig kemény jellemet mutatott, mígnem megjelent a régi dadus...és egyéb események formálták karakterét. Nagyon egész és komplex volt. Tetszett, vele is megnézném külön. A gyerekek is cukik voltak. Mindenki jó volt a szinpadon és a zenekar, a technikusok, aki csak kozremukodott. 

De fontos megjegyezni: Nem szabad veszni hagyni azokat a muveszeket, akik a Madachnak alapkovei voltak es a dicsosegbe emeltek a szinhazat. Oket elfelejtettek elhivni vagy akár megemliteni.../egy momentumtól eltekintve/ és ezért nem volt annyira unnepi az unnepi 500as, viszont jo volt ujra átélni! Megint kedvet kaptam hozzá. #marypoppins #madachszinhaz #500eloadas #phantominaszinhazban #aszerelemdarabokegyike

Nincs mit többet hozzáfűznöm. :) Csak az ünnepi alkalmakat csatolom.

Csonka András hangot adott, hogy nem hívták meg, joggal szólt a kiborulása Facebook-on:
https://www.facebook.com/photo/?fbid=1017894797047831&set=a.488067730030543&comment_id=1011146917723753&notif_id=1734907415847128&notif_t=feedback_reaction_generic&ref=notif

Mielőtt törlésre kerülne, gyorsan mentem az írását:

"Ezekben a percekben ért véget a Madách színházban a Mary Poppins 500.előadása.

Legalábbis úgy tudom…

Ugyanis a színház erről nem értesített és nem is hívott meg a jubileumi előadásra, sem az azt követő fogadásra.
A Madáchban kedves hagyomány (volt?), hogy a jubileumi előadásokon mindhárom szereposztás szinpadra lép, és a tapsrendben feltűnnek azok, akik a múltban részei voltak a produkcióknak. Ezt nézőként és Macskàk rajongóként többször is átéltem, és alig vártam, hogy Haumann Pétertől újra hallhassam a színházi macska dalát, ugyanis ilyenkor kis meglepetés extra produkciók is emelték az este jelentőségét. 2021-ben fájó szívvel, de úgy döntöttem, hogy a 2 éves pandémiás szünet után, 56 évesen elbúcsúzom a produkciótól, igy a 400. előadáson már én is, mint meghivott vendég, a saját öltönyömben perdültem be a tapsrend zenéjére Oroszlán Szonjával az oldalamon.
Persze mindig vannak hiányzók, akik aznap játszanak máshol, vagy egyéb okokból már nem tartják fontosnak, hogy ott legyenek a régi csapattal. Ez mindegy is. A lényeg a gesztus, ami újra összeköt valaha ebben a sikerben együtt fürdőző színészeket.

Persze lehet, hogy a színház ezt másképp gondolja, számára elég, ha ilyenkor a jelenleg játszó mindhárom szereposztás van a színpadon, belőlünk meg lesz egy diakép az Örömkoncert hátsó ledfalán, vagy egy kis hely az ömlesztett névsorolásban a Madách Színház zenés teátrummá alakulásának 20. évfordulójára megjelent könyvben.

A 2012-es premier után 9 évig játszottam a férfi főszerepet Bertit, Szente Vajkkal és Sándor Dáviddal váltásban. Életem egyik nagy jutalomjátéka volt ez, amiért természetesen hálás voltam és vagyok is Szirtes Tamás direktor úrnak. Az én kapcsolatom igazából ez volt a színházhoz, hiszen a Jézus Krisztus Szupersztárba a 100. előadás után álltam be. Nem tartozom a Madách zenés 20 évének alapcsapatába. Vendégként boldogság volt ez az út, fontos volt az egész ügy, ezért is reagálok most talán érzékenyebben.
Fejlődök még ebben a korban is, pár éve kussoltam volna, bízva abban, hogy senki nem veszi észre, senki nem sajnálkozhat, vagy kárörvendhet, ha ez nekem rosszul esik. Ma úgy gondolom, nincs időm további sebeket érintetlenül hagyni. Ez az elmaradt gesztus most bizony fáj és bánt. Tapintatlanságnak és érzéketlenségnek gondolom. Sajnálom, hogy nem ölelhettem meg kollégáimat, és főleg csodálatos játszópajtásaimat, az azóta már szinte felnőtt korba lépő egykori gyerekszereplőket. (Persze, ha őket egyáltalán meghívták)

Mary Poppinst jelenleg játszó mindhárom kolléganőmnek partnere lehettem anno, őket külön ölelem, és üzenem Nekik, hogy hiába éneklik rendületlenül, hogy “abszolut hibátlan”, mert nem mindig és minden az…"


A darabról készítettem fotókat is. Íme. És lássátok a korábbi összefoglalókat, a hivatalos profilról.
























A kezdetek, ahogy indult a Mary Poppins a Madáchban:




Az ünnepi Mary előadások:

A 100., nekem ez volt az első, itt határoztam el, hogy megnézem, akivel lehet, de a legnagyobb benyomást Oroszlán Szonja és Sándor Dávid kettőse hozta el számomra az előadásban.


A 200. alkalom


A 300. alkalom


A 400.