Insta bejegyzés: Pletykafészek a Centrálban. Ezuttal kozepen ultem, erkelyen, jo volt. A darab egy házaspár 10. Házassági evfordulojat es az unnepsegre meghivott vendegek estejet mutatja be. A pár sehol, ugyanis az egyik fülcimpán lőtte magát, míg a másik hollétéről senki semmit nem tud. A többieknek, a rendőrök, valamint a gyanakvo es telefonon zaklato orvos elott kell falazniuk. Mindenki egyedi jellemvonással bir, kristalyt dorzsolget; szakacskodik, pedig unja, mert a munka is ugyanaz; lesérülnek a konyhában; idegbetegek és Az Operaház Fantomjáról kérdezik telefonon az orvost; politikai kampányban vesz részt; szerencsétlen félsüket ügyvéd; BMWjét túlféltő, de a helyzetet megmentő pletykafészek. Humoros, egyszernezos darab. #centralszinhaz #apletykafészek #rudolfpéter #nagykalozyeszter #simonkornel #ballaeszter #bastijuli #scherrerpeter #schmiedzoltán #bertalanágnes
Kifejtés Kezdetben az idegeskedő feleséget látjuk, akit Nagy-Kálozy Eszter alakított. Rém idegesítő volt. Simon Kornél megint (akárcsak a régi Madáchos előadásban, A Csoportterápiában) félüzemben látható a színpadon, inkább az ajtók mögé bújik, ha előjön, akkor fél süketet alakít, ugyanis véletlenül elsül a fegyver, amit a közös barátjuk kezéből vett ki... Füle mellett megy el a golyó, de egy rövidebb-hosszabb időre halláskárosult lesz. A vendégek folyamatosan érkeznek, és gyanakódnak, hol van a két ünnepelt? Az elsők között megérkezik a helyzetet megmentő Rudolf Péter figurája, neki kell nagy monológot előadni, hogy aznap este mi is történt valójában... A két felvonást hangos szóváltások kötik össze, egyiken elkezdenek veszekedni, másik kezdetén marad abba... Schmied Zoltán már olyan sok darabban láthattam, egyre inkább tudom függetleníteni a kedves pap figurától, amit a Mi kis falunk c. sorozatban alakít. Itt egy kampányolásra készülő politikusként jelenik meg, felesége a kristályőrűlt nőszemély, Bertalan Ágnes, akinek azért örültem nagyon, mert eleddig mindig csak a nagyon kellemes, mély hangját hallottam, most végre arcot tudtam párosítani ehhez a különleges hanghoz. Nagyon bájos hölgy! Básti Juli ebben a darabban debütált nekem először, Scherer Pétert sem láttam még színpadon, nála vicces volt, hogy folyamatosan megégette magát a konyhai jelenetekben, egyszer vörös ujjakkal érkezett a színpadra. Simon Kornélnál egy ideig figyeltem a hangjára, mivel Doctor Strange-t ő szokta szinkronizálni, de idővel ezt a tevékenységet abbahagytam...
Baki: a stáb tagjai hátul mocorogtak, és az önműködő ajtónál ezt pont látni lehetett...
Képek később
Link: https://centralszinhaz.hu/eloadas/pletykafeszek/ Darabmentés: "A Centrál Színházban Neil Simon háziszerzőnek számít. A
Pletykafészek című előadás felhőtlen szórakozást kínál, melyet már a
szereposztás is szavatol. A műben szereplő négy házaspárt Liptai Claudia
és Rudolf Péter, Nagy-Kálózy Eszter és Simon Kornél, Básti Juli és
Scherer Péter, valamint Bertalan Ági és Schmied Zoltán alakítják."
„Minek
az embernek ellenség, ha vannak barátai?” – szól a frappáns mondás, és
milyen igaz! New York város alpolgármestere a tizedik házassági
évfordulóját ünnepli. Érkeznek a szűk baráti kör tagjai, ám a személyzet
eltűnt, a feleségnek nyoma veszett, és vajon hol lehet maga a nagyszerű
barát és gondos férj? A szenzációra mindig éhes, de a botránytól irtózó
vendégek kénytelenek szembenézni a valósággal…
Felhívjuk nézőink figyelmét, hogy az előadásban erős fény- és hanghatással járó jelenet látható! Az előadás megtekintése 16 éven aluliaknak nem ajánlott.
Az előadást egy szünettel játsszuk, időtartama 2 óra 25 perc.
Szerző: Neil Simon
Fordító: Debreczeni Júlia
Rendező: Puskás Tamás
Összességében: Jó pofa, humoros előadás, semmi több, remek színészi alakításokkal.
A darab címe: Játék a kastélyban A helyszín: Centrál színház (1065 Budapest, Révay utca 20.) Link: https://www.centralszinhaz.hu/eloadasok/jatek_a_kastelyban Írta: Molnár Ferenc Rendező: Puskás Tamás
A darabot x éve már érdekesnek tartottam és terveztem, hogy a Vígszínházban nézem meg. A Central színházban sikerült megvalósítani a darab megtekintését. Molnár Ferenc műve igen nagy népszerűségnek örvend. Sok szinház vitte már színpadra, többek között a Madách, Víg és most a Centrál. A története egyszerű és üdítően humoros.
A díszlete inkább egy barokk templom oldaloltáraira hasonlított.
Jelmezek nem igazán korhoz kötöttek.
A szereplők közül az Almássy szeretőt játszó Schmid Zoltánnak volt a legnehezebb szövegtanulás szempontjából, az "állítólagos" francia darabban túl hosszúak a francia nemes nevek és megnevezésű helyek. Míg társnőjének szinte csak kötőszavakat kellett megtanulnia.
Insta bejegyzésem:
Játék a kastélyban a Centrálban. A lepkegyujto jatszasa ota nem voltam. A darabot Molnar Ferenc jegyzi, proza es kellokeppen humorral toltott. Két drámaíro egy kastelyba erkezik, védencükkel, az ifju zeneszerzovel, aki a primadonnaba szerelmes. Ám a nő éjszaka az egykori szeretőjével talalkozik, raadasul a hölgy szobájában és egy kellemetlen párbeszédnek lesznek fültanui a szomszedos szobában ücsörgő írók és az ifju. Hogy a fiút az öngyilkosságtól megóvja, az egyik iro a konyvvtarszobában ejszaka egy francia darabba integralja a korabban hallott beszelgetest. A primadonnaval es a volt szeretovel megbeszeli, hogy az esti szinhazi produkciot at kell irni és az általa leírt művet kell majd előadniuk. A ferfi partnert az iro kellokeppen hosszu francia nevek megtanulasara keszteti, egyfajta szivataskent, hiszen a szinesz kepes lett volna feleségét megcsalni,4 gyermeket otthagyni. Rendkivul szellemes darab. De neha a kozonseg idegesito tud lenni (a szipogo, szuszogo megtermett ferfi, akin a tarsa nem segitett szipogast illetoen es a kislany, aki nagylanynak akar mutatkozni, de jarasra keptelen cipovel probal partnere elott tiszteletet kivivni)A darab csapatat egyebkent még erositi es szinesiti a helyi titkar es lakaj. #megcsokolomaklasszikusfejed #franciamu #vagymégsem #játékakastélyban #centralszinhaz
A darabmentés az oldalról
Molnár Ferenc egyik leghíresebb, de biztosan legsikeresebb darabja érkezik ősszel a Centrál Színház nagyszínpadára Puskás Tamás rendezésében, a Játék a kastélybanAlföldi Róbert, László Zsolt, Balla Eszter, Puskás Samu és Schmied Zoltán főszereplésével.
Mit
tehet egy színműíró, ha fiatal zeneszerző barátjával együtt in
flagranti kapja annak menyasszonyát? A bizonyossal kell szembeszállnia, a
fikcióhoz kell alakítania a valóságot. Komoly kihívás ez Turai úrnak, a
híres drámaírónak is, aki bravúros megoldással és sziporkázó humorral
menti meg a fiatalok jegyességét.
ANNIEÉn beveszem az egész veronált, ami nálam van. TURAIAz kevés. ANNIETíz gramm veronál? TURAI Nem a veronál kevés. Az ön halála kevés a megoldáshoz
„Molnár
Ferenc színházi pályája csúcsán, 48 évesen, már világhírű szerzőként
írta ezt a darabot, mely vallomás a színház hatalmáról. Banálisnak
tűnhet ez az édes játék, azonban túlzás nélkül állítom, hogy a darab finoman csiszolt gyémánt. Arról mesél, hogy a színház ugyan nem tudja megváltoztatni az életünket de képes elhitetni velünk egy szebb valóságot." (Puskás Tamás)
Szereplők: Kerekes Éva (Alice, az anya), Szerednyei Béla (Bill, az apa), Nagy Sándor (Sam) és Balla Eszter (Jane)
Az előadás adatlapja: http://www.madachszinhaz.hu/showinfo.php?id=3356
A hossza: 1 óra 50 perc, nincs szünet (próza, a jelenetek hangulatos zenékkel összekötve)
A bemutató: 2016. okt. 13.
Ha valahol nincs szünet, annak meg van a miértje... Valószínűleg olyan történetet fogunk kapni, ami megrázkódtató, és a rendező úgy gondolja nem érdemes külön választani a darabot. Egy ilyen különlegességgel találkoztunk december 14-én a Madáchban.
Előzményekről
Szoktam izgulni, a pontosság - sajnos - nem az erősségem, legalábbis nem minden esetben, bár most időben indultunk el, de egy szerencsétlen baleset miatt torlódás alakult ki a körúton a Vígszínház környékén... a 9-es buszról leszállva, toporogtunk egy helyben a Jászain, egy járókelő mondta el, hogy egy okoska ütközött, és felhajtott a villamos sínekre... attól tartottam komolyan!, hogy nem fogunk beérni a színházba, pedig annyi mindent szerettem volna elintézni (megköszönni, ha az a pénztáros van, aki a RAM-ban a jó helyet ajánlotta; a karácsonyfát lefényképezni, és a büfé ajánlatait megnézni - kiderült itt olcsóbb, mint a József Attilában a kedvencem! hűűű)... végül a háromból kettőt mégiscsak sikerült kivitelezni. A Madách karifája igazán cukker, az eleddig látott fenyőfák közöl a kedvenc.
A lényeg, hogy időben odaértünk, meglett a fa, meglett a szemlélődés és még a jegyszedők is kedvesen fogadtak (Ugye tudják nincs szünet?).
Az előadásról
Szeretem a szellemi magasságokban repkedő és ott is maradó vagy komoly zuhanórepüléssel végül koppanással végződő vagy elgondolkodtató előadásokat. Ügyes kis hazugságok: Nagyon tetszett, hétköznapi történet egy olyan vallomással, ami letaglóz. Azonosultam a szereplők gondjaival, gratulálok az alakításokhoz! Érdekes előadás mindenképpen ajánlom! (insta: klaudia.kovacs.20!)
József Attila élettörténetét és munkásságát mindannyian ismerhetjük, általános, de leginkább középiskolai tanulmányainknak köszönhetően. Elmenni érdemes, mert igazi zenei csemegében lehet része a nézőnek.
Az előadás dallamvilága hűen tükrözi József Attila belső lelki vívódását, megtört személyiségét, valósan kifejtődik, hogy egy meg nem értett ember volt, és szeretethiánnyal küszködött. A két szerelem élete különböző szakaszaiban éri utol, míg Márta hosszan tartó levelezéseket képtelen folytatni és elhagyja, addig Flóra már-már elfogadná őt, de végül Attila másként dönt. A keretszerű történet összefoglalóan bemutatja a költő életét. A szöveg szempontjából József Attila verseit hallhatjuk megzenésítve, szépen kidolgozva. Látványban és érzelmekben gazdag, katarzist biztosító előadásnak tekinthető. A színmű a Madách musicalpályázatának egyik nyertes darabja. A teátrum még 2012. február 10.-én és 11.-én tartotta a két szereposztásos bemutatókat. A darab sokak számára kiugrást jelentett, többek között az egyik szerzőnek, Vízy Mártonnak, aki ugyan hangilag nem kiemelkedő, de páratlan zenei tehetséggel megáldott férfi, neki köszönhető a színmű lenyűgöző dallamvilága. Muri Enikő is ekkor került első alkalommal komolyabb színpadra, mint ismeretes ő a Gór Nagy Mária színitanoda növendéke volt. Gallusz Nikolett később csatlakozott a csapathoz, miután, az én szívemnek oly kedves művésznő, Krassy Renáta, életében másodszor nagy boldogság elé nézhetett, kisbabát várt. Így Polyák Lilla Kozmutza Flórája mellé a szép hangú Niki társulhatott. Renihez hasonlóan, anyai örömmel távozott egy hosszabb időre Balla Eszter is, így helyébe a háttérben gyakran tartózkodó Wégner Judit léphetett, aki szintén egy páratlan tehetség... Sajnálatos módon csak később lett felfedezve, most Vágó Márta szerepében látható. A címszerepet Nagy Sándor és Posta Victor alakítja.
Április elején megint műsorra tűzi a színház a magyar költőt bemutató színdarabot. Ám, ezúttal csak egy színész fogja az összes alkalommal alakítani József Attilát, mégpedig azért, mert Nagy Sándor az új előadás bemutatójára, az Agyeldobásra készül, ez egy bohózat. Jelenleg, tehát csak Victort láthatjuk Attila megformálójaként, és ez mindenképpen kiemelendő, mennyi energiával, kitartással és nem beszélve, szellemi frissességgel is kell rendelkeznie, hogy nap nap után ugyanazt a szerepet megjelenítse a színpadon. Érdemes elmenni és megtekinteni, legfőképpen buzdítani őt! :) Videóérdekességek: Nagy Sándor és Posta Victor egy-egy József Attila verset tolmácsol.
Korábban már láttam a művet, és szerencsésen elmondhatom, hogy már mindkettő szereposztással is. Nekem Victor volt az első, így róla és a darabról többet olvashattok itt:
Egy idézet a darabból, jobban mondva, egy párbeszéd: "ATTILA:Márta!
MÁRTA:Attila, hát te?
ATTILA:Nem is tudom, erre jártam...
MÁRTA:Ez különös. Tudod én erre lakom.
ATTILA:Igen,
emlékszem. Magam sem tudom, hogy történt az egész, azelőtt sohasem
jártam erre. Mindenfelé szoktam lógni, csavarogni, de errefelé soha.
Most az utóbbi időben, akármerre indultam, mindig ide lyukadtam ki.
Észrevettem, hogy folyton ezen a környéken sétálok. Előbb azt hittem,
hogy csak a Vároldal meg a Corvin tér tetszett meg, hogy jól esik
átjönni a Lánchídon, de aztán…
A Madách Színház híres a kíváló humorú komédiáiról. Ezek közé sorolható ez a darab is. Kb. két éve láttam, de jó emléket őrzök róla, hiszen fergeteges volt minden nemében. Jól megírt mű, fordulatos, váratlan szituációmegoldásokkal, újabb és újabb szereplők csatlakozása, hogy a történet semmiképpen ne maradjon egyhangú és talán mondható rá ez is - értelmezhető.
A történetéről annyit, hogy van egy idős, vagyonos úr, aki egy régi barátja egyetlen fiának kívánja a vagyonát felajánlani. A fiatal ifjú jelentkezik társával, aki sokkalta ravaszabb és éles eszűbb az örökösnél. Szövetkeznek, és sürgetik a szerződés aláírását. Ám miért is lenne ilyen egyszerű minden? A történet akkor bonyolódik, amikor újabb örökös lép színre, egy könyvelő képében, aki a megtévesztésig hasonlít az első fiúra. Az új férfi beleszeret az öreg úr lányába, aki hasonlóan érez iránta. A lányról, annyit kell tudnunk, hogy kissé hóbortos, művészi hajlamokkal bíró egyéniség, a remekeit egy műértővel szeretné véleményeztetni, aki meg is érkezik a házba. Ez a karakter furcsa meghajló mozdulatokat tesz, mint a valósában a "furcsa" és kissé elvontabb művészekre jellemző viselkedést mutat be. Egyik jelentben egy vázát kell eltörnie, ami a kandallón áll. Ez megtörtént, ám az első sorban ülő néző is kapott a cserepekből...xD Továbbiakban az lesz a sorsa, hogy ne bonyolítsa a szálakat, ezért az első kettő említett személy bebugyolálja őt egy szőnyegbe...A könyvelő és a művésznő között elmélyül a kapcsolat, bár a férfi minduntalan zavarban van, és gyakran dadog is. Folytonos keveredések vannak a két hasonló férfivel, mert mindketten az örökséget akarják meg kaparintani. Az első felvonás végén megérkezik a harmadik "kérő", egy ír, akcentussal beszélő idegen, aki megint csak hasonlít az előbbi kettőre.
A második felvonásban az egyik legviccesebb jelenet az ír sztepptánc. Megint keveredés, mert a könyvelőről hiszik, hogy az ír. Nagyon bonyolult és szinte követhetetlen a darab, de jó értelemben. Az biztos, hogy senki sem unatkozik a nézőtéren, hanem feszülten figyeli az eseményeket. Vajon mi lesz ebből? És, hogy még egy újabb szereplő is boldoggá tegyen bennünket, megérkezik az első "örökös" szerelme, egy vidéki liba, aki őrülten féltékeny a barátjára. Itt is mindig keveredések történnek. :D A végén persze kitudódik minden, és kiderül, hogy az idős úr barátjának nem egy, nem kettő, hanem három gyermeke volt. Aztán betoppan a negyedik is, egy francia.... :D
A szereplőkről továbbiakban, pár mondat
Az idős ember szerepében Székhelyi József látható. Az alkoholtól el van tiltva, de mindig kitalál valamilyen furfangos cselt, amivel italhoz juthat. Példának okán, amikor a kerekesszékébe beépített szívószálas eszközt használja. Van egy dugi szekrénye is, amit a lakájjal közösen szoktak igénybe venni.
Balla Eszter, a művészlélek leányzó. Nem olyan nagy szerep, Sanyival tökéletes párost alkottak. Izzott körülöttük a levegő.
A lakáj szerepében Magyar Attila látható. Mint mindig most is hozza a formát. A lakáj, akit meg lehet venni... Nagyon sokat tudtam rajta nevetni.
A négy örökös szerepében Nagy Sándor, aki elemében volt, magával ragadta a szerepkör, egyik pillanatban baloldalon a szekrényből pattant ki, a másik pillanatban az ablakon ugrott be. Kiválóan teljesített, csillagos ötös. Rajta is sírva nevettem.
Szerednyei Béla az első örökös ravasz barátja. Akármilyen darabban látom, Szerednyei 110 %-on teljesít. Itt is kitűnő, ahogy mindig a helyzetet menteni igyekszik. A golföltözék furcsán állt rajta és nem volt odaillő, de más csereruha nem volt kézközelben. :)
Oroszlán Szonja, a naiv, vidéki libát tökéletesen hozta, a tájszólásán egyszerűen nem tudtam nem nevetni. Egyedi és talán onnan is tudta tökéletesíteni, azaz meríteni a karakterhez, hiszen korábban a Producerek című előadásban a svéd származású Ullát alakította. A kék báli jelmez, és a gumicsizma kiegészítő verhetetlen párosnak bizonyult. Az első örököst, folyton rángatta, és szidta, hiszen a felesége...
Pusztaszeri Kornél a ház urának ügyvédje, szerelmes lesz, bódító hatású szerek által, az első számú örökösbe, mivel az a kedvesének álcázza magát. Szellemes jelenetmegoldás. A szerep kicsi, de szükséges a jelenléte.
A szerelmes, Tóth Enikő, aki Balla nagynénje. A róla készült festménnyel, lelkileg még meg kell birkóznia...ami igazából az idős úr portréja volt, csak félreértette a dolgot...A szerep kicsi szintúgy, de nagyon kedvelhető karakter.
Sándor Dávid a művészlélek. Furcsán előrehajol így üdvözli a jelenlévőket minden esetben. Az idős úr lányát szeretné meghódítani. Aztán szőnyegbe csavarva végzi.
Díszlet: egy zöld-fehér tapétával borított belső szoba, ahol mindenki megfordul, minden történés itt zajlik.
Jelmez: a kornak megfelelő, olyan, 70-es, 80-as évekbeli.
A kedvenc jeleneteim között tartom számon, a nyitányt, hiszen egy közismert dallamra átcikáznak a szobán a darab szereplői. Sanyi ír sztepptáncát és különböző karaktereinek feltűnését a színpadon, a kedvencem az ír "tapló". Az inas és az öreg úr szellemes szóváltásai. A "szerelmi" jelenet a második felvonásban.
Az előadásban nincsen zenekar, tehát felvételről halljuk a zenét.
Csak is ajánlani tudom, mert nagyszerű, szórakoztató előadás. Ray Cooney és Tony Hilton darabja garantált nyeremény, egy humorágyú, és az estét a színészek játéka teszi felejthetetlenné. Szerintem még megnézem ;)
Időpont: Április 30. szerda este 19.00 Helyszín: Madách Színház
A ballagás napjára, elfelejtvén, hogy ez az ünnepség is ekkor zajlik, jegyeket szereztem az előadásra. A darab lehet kissé távol áll tőlem, mivel "úgy" nem vagyok párkapcsolatban. A darab egy-egy szerelmespár kapcsolatát mutatja be, mindezt egy kerettörténetbe foglalva, ahol a keretet konkrétan Szente Vajk formálja meg, aki egy szál gitárral érkezik és énekel nekünk négy furcsa, de hétköznapi emberről, akik a boldogságot keresik, illetve önmaguk megtalálásán fáradoznak.
Pikali Gerda és Magyar Attila az a párocska, akik a darab elejétől kezdve ismerik egymást, sőt közös életet is terveznek! Mindkettejüknek van egy-egy szingli barátja, akiket szeretnének egy, közös párként viszontlátni, így az esküvőjük tervezése mellett azon is fáradoznak, hogy e két nézeteiben nagyon ellentétes személyiséget egymásra hangoltassa. Nagy Sanyi, a Broadway és a musicalek iránti nem tetszését kinyilvánítja, az alternatív, illetve kissé túlmodernizált színésznő Balla Eszter felé. Sanyi minden sztereotípiát felvonultat, midőn egy közös éttermi vacsora alkalmával az esküvőre készülő párocska a facér fiút igyekszik összeterelni az egyedülálló lánnyal. Sanyi szerint a "színmű tyúkszem"-ek, nagyon környezetbarátok, nem esznek állati ételeket, de dohányoznak, illetve kozmosz és egyéb dolgokban hisznek. A találkozásukkor, ezen sztereotípiák valóban megalapozottnak látszanak. Nagyon negatív hangulatba fullad az első ismeretségük, Sanyi még kezet is akar mosni, amikor elbúcsúznak. (Juj!) A közös beszélgetésük során említésre kerülnek olyan darabok, amelyeket a Madáchban játszanak. (Ez itt a reklám helye! :D)
A következő találkozó: az alternatív színházban látogatnak a barátok, hogy megnézzék a lány produkcióját, amit nagyon átélnek mind a barátok, mind a színésznő.
Máskor összefutnak egy bevásárlóközpontban, ahol Eszter parfümöt árul férfiaknak, Sanyi pedig kapva kap az alkalmon és igyekszik megszégyeníteni a nőt.
Pikali Gerda és Magyar Attila esküvői porcelán étkészlet kiválasztásán gondolkodnak, összevesznek, nehéz döntést követően születik meg a végleges választás.
A nagy napon Gerda ijedt és ideges az uszálya miatt, ami folyton követi, de Eszter vele van és megnyugtatja az összetört nőt, - ez az ő nagy napja, csak vele foglalkoznak a vendégek, őt látják. Fel kell állnia. A templomban Gerda szövege a kisajátítást helyezi előtérbe, míg Attila igyekszik meghatóan és sokat jelentő gondolatokat kimondani, "a legújabb legjobb barátom". Sanyi és Eszter tanúi az ifjú párnak, így az esküvőn újra összefutnak, és a nap végére egymásba gabalyodnak.
A második felvonásban történik, hogy az ifjú pár haza telefonál, ekkor már látható, hogy a két ellentétes személy egymásra talált. Majd útjaik külön válnak, amikor a házaspár visszatér a nászútról. Eszter külföldre megy karriert csinálni, Sanyi pedig az informatikus állásával foglalkozik, de amikor barátjával találkozik kérdezgeti, hogy van Eszter?, érdeklődik-e felőle? - ez azért is történhetett meg, mivel az összeboronálási terv elején szintúgy kamudolgokat talált ki a házaspár mindkettőről.
Eszter sikereket ér el külföldön furcsábbnál furcsább reklámokkal. Távoli beszélgetés során Sanyi és Eszter, úgy tűnik újra közelebb kerül egymáshoz, mégsem így alakul, mert Eszter nem bírja kivárni azt a bizonyos 10 másodperces várakozási időt. Sanyi több alkalommal nem hívja fel.
Legközelebb már a házaspár otthonában találkoznak újfent, akik minden kis apróságon összevesznek, házasságuk első éve nem túl boldog (folyton elhangzik a mondat "remélem ők azért boldogok"). Ekkor szeret egymásba újra a két ellentétes ember, tisztázzák a félreértéseket, Sanyi bejelenti, hogy elveszi Esztert feleségül. Az esküvővel zárul az előadás, és Vajk újra megjelenik a gitárjával.
- "hazudhatsz, de legyen jó a memóriád"
- az esküvői zenefelcserélés és "tisztelgés"
- Attila kirohanása, hogy még a kollégái is nem bírták ki nevetés nélkül :)
Benyomásaim: 4 éves előadásról van szó. Bizony sokáig vártam, szántam el magam rá, hogy elmenjek megnézni. Mégis azt kell, hogy mondjam nem élveztem az előadást annyira, mint kellett volna :( Sokan agyba-főbe dicsérték, méltatták, hogy ezért a darabért többször ellátogatott a Madáchba. Pedig a prózai előadásokat is szeretem, itt nem énekeltek, egy történetet játszottak el. Mégsem éreztem úgy, hogy ezt többször meg kellene néznem. Lehet, hogy túl hétköznapi a sztori.
Díszlet-megoldás: Kivetítőkön ábrázolták a különféle helyeket, pl. az étterem, a templom, a szereplők lakása, az utca, a bevásárló központ és a furcsa reklámok. A szereplők bemutatása is ezeken a vásznakon történt, egy alkalommal tönkre is ment, az éttermi jelenetnél pislákolt a bal oldali kivetítő. Összesen öten szerepelnek a darabban, minden egyéb kelléket a négy főszereplőnek kell a színpadon mozgósítania, cipelnie. Vajk csak a vásznakon jelenik meg, illetve az előadás elején és végén, hogy elmesélje a kezdetet és a boldog befejezést.
Jelmez: Hétköznapi, semmi extravagáns, illetve kirívó volt a baba, amellyel Eszter hadonászott a "különleges" színházi estjén (messziről élethű embernek tűnt). Kedvencek többségében a Gerda által viselt ruhák és az esküvői ruhaköltemény (saját szalagavatós ruhámra emlékeztetett). Eszter jelmezei közül a tanúként viselt ruhája volt szép.
Ez a darab a Madách musical-pályázatának első nyertese volt, még 2011-ben. Az egyik legvidámabb előadásnak mondható, a hanganyaga kapható CD-én. Egyrészt nagyon szórakoztató tud lenni, mivel a karakterekkel és problémáikkal azonosulni tudunk, felfedezhetjük magunkat bennük. Másrészt komoly kérdéseket is feszeget, ami elgondolkoztathat bennünket.
A darab maga 6 emberről szól, akik mind egy csoportos beszélgetésre érkeznek egy kis előadóterembe. Az első, egy önmagát utáló fiatal lány, aki ha tükörbe néz kövérnek látja magát, pedig nádszál vékony. Gyakran hisztizik, az első dalban ez az őrá vonatkozó sor: "A csaj, aki csini, de pici a cicije...". A karakter neve Jetti, de mivel a nevével sem elégedett ezért társait arra kéri, hogy hívják őt Zsuzsinak. E figurát Balla Eszter, illetve Szente Vajk felesége, Erdélyi Tímea alakítja.
A második színre lépő egy magas fiatalember, akiről csak később tudjuk meg mi a baja, - igazából amnéziás. Az első dalban ezek a sorok jellemzik: "...helyes a feje, de tutira ketyere..." A karakter neve Ervin Iván, az emlékei csak a darab végén térnek vissza, vagy mégsem? :) Simon Kornél vagy Sándor Dávid látható a szerepben.
Harmadik érkező egy dundi hölgyemény, aki, hogy önmagát védje a zord társadalmi kritikák elől, folyton kitalál valami újabb hazugságot az általa korábban végzett foglalkozásokkal kapcsolatban, amivel kivívja a többiek figyelmét és méltatását. A rávonatkozó sorok az első dalból: "...a húshegy, a nőnemű gladiátor...". A karakter neve Trixi, azaz Beátrix, Dobos Judit a zseniális megformálója.
Félve, bizonytalanul toppan be a negyedik tagja a társaságnak. Egy táncos, aki az Operaházban szokott fellépni. Ő is másnak mutatja magát, mint igazából. Kedvenc szava a szupcsinger. A rá vonatkozó sor: "...a srác, aki fűt, mint egy radiátor." A karakter neve Sziszi, akit Nagy Sándor alakít estéről-estére.
Az első dal lezártával csak négyen vannak a színpadon, várják a terápiát vezető orvos érkezését... Aki meg is érkezik, de nem ő az orvos. Azt hiszi, hogy a színjátszókörös tagokkal van, majd kiderül mekkorát tévedett és a csoport is meglepődik a férfi reagálásán. Az álorvos távozik, míg távol van, csatlakozik egy újabb társ, a kissé butuska, unatkozó háziasszony, Natasa. Ő az, aki a csapatot a kétségek között is összetartja, és új erővel ösztökéli, hogy maradjanak a terápián, bármennyire is reménytelennek látszik a helyzetük. Olykor idegenekkel jobban meg lehet beszélni a problémákat. Illetve voltaképpen mindegyiküknek szüksége van hallgatóságra, hiszen ezért jöttek el a találkozóra, hogy figyelmes hallgatóság segítségével problémáikra megoldásokat találhassanak. Nem szabad magunkban tartani, vagy befelé fordulni, mert előfordulhat, hogy mély depresszióba essünk.
Natasa az, aki több alkalommal kitalálja, hogy mit csináljanak, amíg az orvosra várnak, így a pszichológiai játékhoz hasonlóan is, amit egy női magazinban találtak közösen, Jettivel. Időközben visszatér az álorvos is, név szerint Lajos, és beszámolót tart arról, hogy mit élt át a színjátszókörnél. Az általa utált műfajt játszották éppen, ezért úgy gondolta, hogy nem maradhat ott, visszatért a csoporthoz. Egy dalban elénekli mi a problémája ezzel a műfajjal, pontosabban a "musicallel", milyen karakterek bukkannak fel, stb... A társak is bekapcsolódnak a zenébe, cilindert és sétapálcát ragadva előadnak egy táncos jelenetet, majd mint a színházakban már megszokott, újfent megismétlik a refrént.
Ervin Iván elmegy megkeresni az orvost, távollétében a lányok megbeszélik kinek milyen a férfiideálja. A társalgásba bevonják Sziszit is. Iván visszatérvén megkérdezi: Elnézést, itt lesz a csoportterápia? :D A többiek nem értik mit tréfál, majd egyértelművé válik a diagnózis, amit megint a szakirodalomból, azaz szaklapokból tudnak meg Natasa jóvoltából, miszerint Iván amnéziás.
Mivel nincs, aki a beszélgetéseket vezetné, maguktól kezdik el a társalgást a személyes problémáikról. Megtudhatjuk például, hogy Sziszi igazából a tömeget követi, azt várják el tőle, hogy melegnek mutassa magát, holott, saját bevallása szerint: "...én a lányokat szeretem!". A nagy bejelentés következtében kimegy az áram, így a csoport a sötétben gubbaszt. Kibeszélik mitől rettegnek a legjobban, mi történhet a világgal az elgondolásuk szerint, és Bruce Willis-t hiányolják, a megmentőt (ez akkor volt a legtalálóbb, mikor a színház közelében, néhány utcával odébb forgatott a színész). Az áramszünet valódi sötétségben játszódik, amit eddigi színházi látogatásaim során még nem éltem át, ezért is plusz pont jár neki, különleges és egyedülálló a maga nemében. A sötétben színes, világító kalapokkal láthatóak a szereplők a színpadon, illetve kesztyűik is LED-es világítást kapnak. A főfélelmek felsorolását követően a szereplők egy kupacba gyűlnek és félve a távolba merednek, így zárul az első felvonás. ÁramSZÜNET.
A második felvonásban szó esik arról ki hogy csalódott, kit hogyan dobott a párja. Roppant szórakoztató módon adják elő, minden szereplőnek már kiismerhető jelleme megmutatkozik a dalban.
Ez az egyik kedvenc dalom a darabból: Hoppá, asszem dobtak :)) És a Szerencsszombat című műsorban is felléptek :)
A furcsa pszichológiai játékra ezután kerül sor, amiben a főbb
szereplők: egy anya, egy apa, egy meg nem született gyermek, önzés,
hazugság. A zene nagyon megérintő, andalító, ekkor szeret egymásba a két
fiatal, Jetti és Sziszi.
A zene és maga a történet olyan hatással van a csoport tagjaira, hogy megrettennek az érzelmeiktől. Mind el akarják hagyni a szobát, kivéve Natasát, aki igyekszik visszahívni őket, egy dalban kifejti, hogy sok akadályt kell leküzdenünk az életben, de a végén megleljük a saját utunkat.
A győzködés alatt, sorra ülnek vissza helyeikre a szereplők, kivételt képez ez alól Trixi. Nem ül le, de ő az első, aki megragadja a sárga lufit (a kellék, amivel átadják egymásnak a szót, ha beszélni kívánnak) és elmondja, hogy valójában milyen személyiséget rejtett el ezidáig társai elől. Az őszinte analízis ekkor veszi kezdetét. Még úgy tűnik, hogy Iván és Lajos is egymásra találnak, mint elveszett testvérek, de sajnos kiderül, hogy máshol nyaraltak...De pozitívum Ivánnak visszatérnek az emlékei! :)
A terápia végén Sziszi és Jetti közösen indulnak haza, Iván is elbúcsúzik, utolsóként Lajos és Trixi távoznak. Natasa egyedül marad a teremben, és telefonon felhív valakit, akivel megbeszéli, hogy a csoportterápia sikeresen lezajlott. Ekkor tér vissza Iván és megkérdezi: "Elnézést, itt lesz a csoportterápia?" :D (Kétféle befejezést láttam az egyikben, csak Ervin Iván jött vissza, azaz megint mindent elfelejtett, míg a második változatban - ami még kedvesebb és jóval vidámabb felfogásnak tituláltam - Iván és mögötte megjelenik az egész csapat, úgy értelmeztem, hogy rájöttek ki Natasa valójában).
Natasát két bájos színésznő alakítja, Ladinek Judit és Polyák Lilla. Míg a tisztaságmániás, fertőzésektől félő álorvost, Lajost, minden esetben Szente Vajk prezentálja.
Díszlet: egy előadóterem, a helyszín nem váltakozik, de a helyzettől függően a háttérkép módosulhat (az ablakon át történő vetítések).
Jelmezt tekintve a mai kor felfogásában képzelték el a szereplőket.
A darabot biztosan megnézem majd, így írás közben kedvet kaptam hozzá. :) Eleve nagyon szeretem. Más tapasztalatok is ezt mondatják velem: volt, hogy hallottam a Madách pénztáránál, amint a pénztáros hölgy egy látogatónak ajánlotta az előadást, mert neki nagyon tetszett és ez számára most a kedvenc.
Másik örömteli tény, hogy az előadást már Győrött is játszani fogják, a bővebb információkról mindenképpen tudósítani fogok a közeljövőben. :)
Egy nagy költő sanyarú sorsa zenei megközelítéssel
Időpont: 2012. február Helyszín: Madách Színház Előadás: Én, József Attila - Attila szerelmei
2011-ben a Madách színház meghirdetett egy musical-író versenyt. Sokan pályáztak első alkalommal, köztük egy igazi "hazai" gyöngyszem is, mégpedig ez a darab, amely egy kisebb raktári bemutatót követően a nagy színpadon találta magát. Egy volt évfolyamtársnőmmel mentünk jegyet szerezni az előadásra. Ő Muri Enikőért rajongott, én Posta Victort szerettem volna látni (később a tévében történt közvetítésnek köszönhetően Nagy Sanyit is megnézhettem a szerepben). Mindketten megkaptuk, akiket akartunk. Victor meglátása a költő életével kapcsolatosan nagyon realisztikus, mélyen átgondolt és szépen felépített, tökéletes átéléssel megkoronázva, ennek ellenére inkább Nagy Sándort szokták méltatni, vele reklámozzák a darabot. Victor szerényebbnek mondható, nem a rivaldafényben tündöklő személyiség. A dalok is fülbemászóak, zeneileg megmarad az emberben egy-egy dallam, a zene szövegét József Attila versei alkották. A mostani fiatal generációnak ezt meg kell néznie!
Victor egy fenomenális József Attila volt. Hitelesen ábrázolta a költőt, annak vívódását. Magára hagyatott férfi, akit sosem tudtak szeretni igazán. Egy problémám volt csak: túlságosan is közel került Muri "összeállok minden pasival" Enikőhöz. Igen, gonosz vagyok! :) De kérem! Ha a munkásságáról kérdezik, akkor arról beszéljen, és ne a nagyon bonyolult pasi ügyeiről. Elvileg volt időszak, hogy együtt jártak, pont akkor, amikor mi megnéztük a darabot. Valahogy megéreztem, a kettejük között fennálló viszonyt, amikor zajlottak az események a színpadon. Biztos voltam benne, hogy ez a nőszemély szemet vetett rá. Hát, ha igaz is, hogy együtt voltak, a dolog nem tartott sokáig. Victort nem celebnek ismerte meg a közönség, erre ott virított Muri miatt a képernyőkön, illetve a különféle lapokban...de nagyon elkalandoztam...
Enikő is jól formálta Vágó Mártát. Továbbra sem vagyok a nagy rajongója, de természetesen elismerem a munkáját.
Krassy Renáta játszotta Kozmutza Flórát, az érettebb J. Attila szerelmét. Reni nagyon kifejező volt, visszaadta egy érett nő kétségeit, aki ugyan szeretne segíteni Attilán, de mégis ott van egy másik valaki, aki igazán ragaszkodik hozzá és feleségül szeretné kérni, emiatt nem tud határozottan állást foglalni. Nagyon nehéz döntés elé állítják, és annak ellenére, hogy Attila agresszíven viselkedik a nővel, Flóra mindezt elfeledvén képes lenne hozzá menni. Ám ez inkább sajnálat, mint szerelem. Szorosabb és valódi szerelem kibontakozása leginkább Illyés Gyulához fűzi. A vívódó Flóra belemenne a házasságba, de Attila addigra távozik a kórházból... Reni nagyon szép volt, örültem, hogy vele láthattam, és végre van egy másik darab is, amiben szerepel. Bár rettenetesen hiányzik nekem a Fantomból!!!! :'( Remélem, most már nemsokára visszatér a színházba. Ez volt az utolsó szerepkör, amiben láttam, hiszen élete legnagyobb szerepére készült, édesanya lett!!! :))
Kedvenc jelenetek, illetve versek:
- Kopogtatás nélkül
- Mintha szíved a szívem volna
- Tiszta szívvel
- Születésnapomra
- Jön a vihar (a kedvenc)
A történet egy keretbe foglalva tárja elénk Attila tragikus sorsát. Első kép, a vasútállomáson ácsorog egymagában Attila, elszavalja a Mama című versét, és egy kisfiútól, aki a gyermekkori alteregója, átveszi a kabátját, majd megindul a vonat felé. Egy térképpel letakarva viszik be az állomásra, és a körülötte állók elgondolkozva tekintenek az élettelen férfira, miképpen érhetett így véget egy fiatalember élete.
Mártát ismeri meg a költő elsőként, a két irodalmár lelkületű ifjú rögtön szimpatizál egymással, csakhogy Illyés Gyula közbe akar avatkozni, meg akarja szerezni magának Mártát, végül eláll a tervétől. Attila és Márta életét a lány szülei sem könnyítik meg, főként az apa, szeretné, ha Attila egy rendes munkahelyen, egy hivatalban dolgozna fordítóként. De ez a személyiség nélküli munka nem felel meg számára, és kitörni vágyik. Mártát közben külföldre akarják küldeni, hogy Angliában tanuljon, egy évig, majd ha visszatér ő és Attila összeházasodhatnak. Reménytelenül hisznek benne, hogy a távkapcsolat működhet, sokszor váltanak levelet, de egy idő után Márta felhagy az írással, amibe Attila beleroppan. Az első felvonásban a munkásokkal való együttműködése tetszik, mivel koreográfia szempontjából kiemelkedő. Táncban látványos, lendületes, magával ragadó hatást kelt.
A második felvonásban Kozmutza Flóra érkezik Attila életébe, aki orvosaként szeretné segíteni őt. Ám Attila idővel beleszeret a nőbe, ráadásul az igazi bonyodalmat megint ki más, mint Illyés Gyula okozza, aki megint ugyanabba a nőbe szeretett bele, mint Attila. Habár Illyés házas, mégis esdekelve kéri Flórát szeresse viszont. Ellenben Flóra kétségek közt vergődik, nem tudja hogyan döntsön, végül a sok találkozás és végső elkeseredésében, valóban szívszorító módon kéri meg Attila, hogy szeresse őt viszont. (Ha nem szorítasz) Flóra Attilát választja.
A boldogság mégsem lehet teljes, mert folyton visszatérő rémálmok gyötrik, Flórának azt mondja elmegy a nővéreihez, a vasútállomáson viszont másképp dönt, és a vonat elé veti magát. Így a kerettörténet bezárul.
Díszlet: vannak vetítőgéppel megoldott jelenetek, de igazából csak a hátteret dobja fel jobban. A látványosságot a "Jön a vihar" című dal adja, amiben Attila illúzióit madáremberek egyvelege alkotja. Minden korhű, jól kivitelezett.
Jelmezek: szintén korhű, nem találtam benne semmi kifogásolnivalót. Jól van kidolgozva. :)
Láttam politikai hangvételű bírálatokat a darabról, máskor inkább egy-egy színésszel volt gondja a közönségnek a színház vendégkönyvében olvasottak alapján.
A darab egyik elismerése, hogy a musical dalait CD formájában is rögzítették. A hangfelvételen Posta Victor, Muri Enikő, Polyák Lilla és Balla Eszter is hallható.
Írás közben megérintett újra a történet, remélhetőleg, ha elhatározom és újbóli megnézésre adom a fejem, még játszani fogják a színházban (sajnos keringenek róla hírek, hogy nem megy a nézettsége, mint két másik darabról is ez hírlett).
2013.12.16. hétfő este 19.00 Helyszín: Madách Színház Előadás: Poligamy
Nagy izgalommal vártam ezt a napot, visszaszámoltam az órákat kezdésig. Ez az egyik új darabja a színháznak, amely nemrég lett bemutatva. Örültem annak a szerencsének, hogy előzőleg láttam valamely tévécsatorna jóvoltából magát a filmet is.
A színdarabról nagyon szívesen írok. Sok mindent megtudhatott a közönség, hogy egy párkapcsolat milyen bonyodalmakkal vagy örömökkel járhat. Képet kaphattunk arról, hogy miként változhat meg az egyik fél a kapcsolatban, lehetnek más-más benyomásai, ha olyan helyzet adódik, amire nincs felkészülve az ember, például egy poronty érkezése okozhat némi ürömöt az örömben is. Végig kísértük András és Lilla vívódásait, a különös „megjelenési formákra” is a darab végén válaszokat kaphattunk. Nem beszélve a szinglilét előnyeit és hátrányait is hitelesen demonstrálták a színészek.
Andrásként Nagy Sándort láthatta a közönség. Amikor a jegyeket megvásároltam, nem számítottam rá, hogy vele fogom látni, csak reméltem, bár Nagy Balázst kiáltják sokan jobbnak e szerepre. A lényeg, hogy Sanyi nem okozott csalódást, nagyon tetszett a színpadon látott karakter, igazából a hülye grimaszokat szeretem, amiket vág, az arcmimikája szerintem lenyűgöző. Lehet szentimentálisnak tűnök, de kicsit megkönnyeztem a darab végét, amikor egyedül ott állnak a színpadon Lillával és a babával. Úgy gondolom, nagyon szép befejezést adtak a történetnek, és konkrét, teljes lezárást, nem úgy, mint a film esetében. Amikor András szerelmet vall Lillának az irodában, bizony, azért ez is nagyon megható jelenet volt. :)
Lilla: Balla Eszter. Keveset szerepelt, nem igazán tudok róla véleményt alkotni, inkább a különféle „énjei” alapján írok majd róla bővebben.
Kornél, a barát szerepében Sánta Laci jelent meg. Igazából Vajkot szerettem volna, de nem bántam meg, végül is ő sem volt rossz. Nagyon tetszett, hogy a filmhez képest a karakter itt mélyebben van kidolgozva, a férfi, aki azt hiszi, hogy ismeri a női igen-t és nem-et :D Az tetszett különösen benne, hogy mennyire kitartó, mennyire meg akarja magának nyerni Adélt, a pszichológusnőt, aki megrögzötten a szingli életet részesíti előnyben. Jó, szóval Kornél karaktere ezért különösen tetszett, mert az a harcoló típus, és sajnos, azt kell, hogy mondjam, a mai világban nagyon kevés az ilyen férfi…:( vagy én vagyok olyan ügyes és még nem találkoztam ilyennel :P
András és Kornél illetve Adél telefonbeszélgetéseik is rendkívül szórakoztatóak voltak.:)
Adél, a pszichológusnő szerepében Oroszlán Szonját fogtam ki. Az által formált figura elzárkózik a szerelemtől, nem kívánkozik felesleges bonyodalmakba keveredni, amit a szerelem okozhat. A darab elején egy igazi jégkirálynő (később valóban lesz jég is a színpadon…), akit nem lehet meggyőzni arról, hogy Kornéllal érdemes lenne „barátkozni”. Idegesíti, hogy szerelmes leveleket küld, 23 oldalon keresztül taglalja neki a szerelmét, de Adél egyszerűen nem foglalkozik vele, aztán mégis…mert elkezd róla álmodozni…:D Úgyhogy gondolhatjátok, hogy végül mégis beadja a derekát. Sokszor gondolkodom hasonlóan, mint Adél, ezért, ha megkérdeznék, és ha választanom kéne, kinek az életfilozófiája áll hozzám a legközelebb, gondolkodás nélkül Adél mellett döntenék.
A Lillákról, akik többen vannak, mint gondolnád!
Miért változnak? Nos, véleményem szerint, a színházban tett látogatásuk során Lilla közöl Andrással valamit, és ez a kiváltó oka annak, hogy „hallucinál” és bepánikol.
A változás folyamatos, tényleg alig pislogsz egyet, máris egy újabb Lillát láthatsz a színpadon. A feltűnésük nagyon jól meg lett oldva, tényleg nem tudni mikor cserélnek helyet a művésznők. Az első átváltozás során egy szőke, kissé butácska lány lesz belőle, aki topmodell-féle. Míg e karakter a színpadon tartózkodik, kéri meg András Lilla kezét, jövendőbeli apósa-anyósa jelenlétében (nem taglalom sírni kezdek a röhögéstől….:D). A következő Lilla már inkább melankolikusabb, a halál gondolatával játszik. Begyógyszerezné magát C-vitaminnal, de helyette véletlenül Kornél szájába kerül, majd kiderül, hogy a gyógyszer nem az, aminek hitték. E figura nem marad sokáig, mert rögtön új változás megy végbe, megérkezik a bombázó, aki a kedves Andrásunkat megbabonázza és meg is csalja…a főszereplő itt fogja fel, ha Lilla át alakulhat bármivé, neki cselekednie kell…A negyedik átváltozás egy bűvésztrükk alapján történik, amikor is egy orosz hölgy lép ki a varázsdobozból…A következő alakváltása egy tájszólással beszélő házi tündérke. Nagyon kis aranyos. Aztán, egy parancsolgató, gonosz tekintetű hölggyé válik, aki nem tűri, ha András más nőket is figyelmében részesít.
E két utolsó karakter váltása közben az igazi Lilla is feltűnik, csakhogy nem Lilla a neve, hanem Irma. A története pedig szomorú, és visszahat a főhősünk jelenleg zajló életére, miszerint Irma ugyanúgy terhes, ám a barátja a gyerek miatt hagyta el, ő mégis megtartotta és ki akarja hordani. A karakter szeretetteljes és kedves, aki végtelenül szomorú, megbántott és sajnálatra méltó. A problémáját különböző kifejezések kezdőbetűivel rövidíti, így próbálván könnyíteni önmagán és megküzdeni sanyarú sorsával. A karakter sokkal élettel telibb, mint a filmvásznon látott.
A parancsolgatós Lillát már nem váltja le senki, hanem minden változat egyszerre jelenik meg, és kergetik szinte az őrületbe Andrást.
A darab végén persze minden megoldódik, és András belátja, hogy volt időszak, mikor úgy gondolta nem szereti Lillát, de a különféle szituációk leküzdése után, megállapítja, hogy még mindig odavan a barátnőjéért, ezért első találkozásuk pillanatát igyekszik felidézni Kornél segítségével. Nem kell mondanom, a végén minden jól sül el.
Kiválóan sikerült a színpadra állítani a filmet, mivel láttam mindkettőt, egyértelműen a Madách Színház darabját hirdetem ki győztesnek. Díszlet tekintetében most sem okozott csalódást a helyszínek megformálása magárt beszél, azt hiszem kisebb színpadokhoz lehetne hasonlítani, bár ez kicsit most bután hangozhat, de nem találok hirtelenjében rá megfelelő szót.
Kedvenc helyszínek: a Madách Színház megjelenítése, Adél rendelője, Andrásék munkahelyek.
A koreográfia, és a gyors beszéd, hogy csak úgy pörgött a színészek nyelve, hát, le a kalappal, nagyszerű volt a kivitelezés!!!!
