A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Barát Attila. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Barát Attila. Összes bejegyzés megjelenítése

2024. október 7., hétfő

Fürge róka lábak, surranó kis ágak, hip-hop jön Vuk

2024.okt.5. 10:30-12:30 között a Madáchban

Ilyen se volt még, ha csak nem nézem azt az időszakot, amikor pótszékért ácsingózva álltam a színház bejáratánál. Ezúttal viszont előadásra érkeztem. 


A Vuk

Előzmény: a kollegina rávett, hogy menjek el vele, legyen meg a teljes Madách repertoár, de főként, ha már a Ludas Matyira vettünk jegyet, akkor a másik gyerekdarabra is menjünk el. Pironkodtam, de belementem. Így, hogy láttam, azt kell írjam, cuki és tündéri volt. Még mondhatjuk, hogy felnőttnek is tetszhet. 

Egyszavas jelző: rókaprém

 

A kép a Madách színház tulajdonát képezi
 

Kibontva a story: Hajnaltájt nem tudtam aludni, folyton forgolódtam és részben azon is agyaltam, hogy oh, te jó ég! mi a bánatért is vettem erre jegyet??? Tele lesz a színház kisgyermekekkel én meg ott állok...hát, elvileg felnőttként... Amikor volt a jelenésem a teátrumban, biztatásképpen a kedvenc jegypénztáros hölgyemhez fordultam, aki megnyugtatott, miszerint kapjak fel egy gyereket és azt mondjam magaménak... :D Elnevettük magunkat, de bátorított, hogy lesznek felnőttek, ne aggódjak. És a darab is jó lesz. Mondom, okés. Lássuk a medvét. Az emeleten nem működött a ruhatár, kabátomat nem adtam be az erkélyen szolgálatot teljesítő ruhatárba, de szerencsémre, nem is szóltak rám a jegyszedők. Kolleginával az emeleten futottunk össze, elfoglaltuk helyünket, emelet közép rész sarkán, egy nagyon kedves, szőke hölgy és annak aranyhajú lánykája voltak az ülőtársaink. A kabátomon csodálkozott, hogy nem adtam le, nem lesz melegem? Éppen azon voltam, hogy a fenekem alányomom, de válaszoltam Mondtam, áh, nem megyek már le, hogy leadjam az erkély ruhatárában. Igy spóroltam pénzt és nem is szóltak meg a jegyszedők. Szóval, biztosan nem melegített, a színházban amúgy is remek klíma működött. A teltház ellenére nem voltak sokan az emelet és erkély részen, háttérben éppen magyarázkodott az egyik jegyszedő, hogy lehet a buszt lekésték, vagy bármi történt adott csoporttal, mert szerinte többen jöhettek volna, közösen... Minket nem zavart, emelet, közép, 1.sorban jó ülni, csak a lábadnak kényelmetlen. Meg, olyan két kényelem-ellen hatásos faktorral szembesültünk előadás alatt: a néha, széket rugdosó gyermek vagy azon gyermek, akinek sötétben világítós cipőt viselt...uh, az rendkívül zavaró hatást keltett, mintha egy diszkógömb mellett ülnénk a sötétben. Hogy korlátozzam a látásom ezen szegletét, előrehajoltam a könyöklőn. És még a darab előtt, meg kell írjam, 2x is rendkívül bátor voltam, mert a könyöklőre tettem a táskám, ami onnan le is eshetett volna...fuh...

 


A darab szereplőiről

A róka életét mutatják be. Van egy aggódó anya, aki várja vissza férjét a vadászatból, sok kölykük van, akik mind éhesek, vagy egyéni problémával küzdenek pl. egyiknek pisilni kellett - amikor az anyjuk elmesélt egy sötét történetet, rájött, hogy mégsem szeretne pisilni... A féltésről szóló dal nagyon szívbe markoló, nekem is kicsordult a könnyem. A dal a darab végén ismét visszatér, immáron a felnőtt Vuk és felesége éneklik a saját kicsinyüknek. Vuk apja probál élelemhez jutni, és látogatást tesz a simabőrűnél, de összetorpan egy kevésbé szimpatikus másik rókával, akivel szócsatát vív...vagyis dallamcsatát...ez a jelenet kissé unalmas volt... Vuk apja keresésére indul, anyja tiltása ellenére, Vuk apja visszatér a családi fészekbe, de az ember utána iramodik a kutyáival és a családot megtalálják, majd kiírtják őket. Vuk egyedül marad és"TÁS"-t keres, amit félreértenek TÁRS-nak... A macska, aki eleddig is mindenhol ott volt, besegít, összehozza Karak-kal a kis rókát. Pár hónap alatt Vukból felnőtt lesz, láthatjuk, ahogy edz... felnőttként keményebb arcát mutatja, a macskának is minduntalan beszólogat... a macska pedig a bonyolult rokoni szálait, akárcsak egy Habsburg családi találkozón lennénk, fejtegeti, hogy a kinek a kije és mi történt vele és mit csinált, stb. ... a macska mutatja meg Vuknak a későbbi feleségének a fényképét. Elmondja, hogy a simabőrűnél van, és nem tud megszökni a rácsok miatt, nem magától van ott... Elindulnak megmenteni. Közben ételre is szert tesznek. A vizsla kutya, udvarolgatás miatt nem tartozkodik odahaza, ezért a rókát és a libákat is meglovasítják, hogy hibáját helyrehozza a kevésbé szimpatikus rókát, Shut-ot foglyul ejti, de az emberek ledöbbenek, hogy a szép rókával mi történt, miért lett fénytelen a szőre, és kripli? A vizsla ismét cselhez folyamódik és hirtelen szagot fog, az erdőbe iramodnak, de Karak esik áldozatul. A darab végén az új rókagyerek (aki egyben Vuk kicsi megfelelője is) megkapja a sajátja mellé, Karak matricáját a motyójára.

Plusz: Egy ponton felhangzik az ismert dallam kicsinyke részlete. A rajzok, a vetítések színesítették a történetet, és jól vizualizálták adott jelenetet, pl. a vadászoknak csak a lábát láttuk, pont mint a mesében, - és ahogy kivégezték Vuk szüleit, eldördült egy lövés, míg a második felvonásban a puskának Karak esik áldozatul. A történet a kis róka életútját mutatná be, de mégis a macska viszi el a show-t, hiszen javarészt ő meséli el a történetet, így kerül a Vuk olyan helyzetbe, hogy saját történetének nem ő a főszereplője, jobbára inkább szemléli azt (akárcsak a gyerekeket a nézőtéren, amikor a macska tőlük kérdezett valamit, pl. hogy kell egy cicát megszólítani?). De az tetszett, hogy a macskát, tömpe orrúnak hívták és folyton meg akarták nyúzni... :D Vuk szülei kettős szerepet alakítottak, második karakterük a simabőrű házaspár volt. Karak, Barát Attila szerepe, illett hozzá, szerintem telitalálat, sajnáltam, amikor meglőtték, de az fura volt, hogy a szenvedése alatt még képes volt egy hosszút énekelni. 

Szenzációs volt még a 2 kutya, közülük is inkább a tacskó, aki részeg gazdájától pálinkába áztatott kenyeret kapott reggelire... minduntalan a katonás vizslakutya ételei után sóvárgott és sajnos, a tacsinak van egy olyan rossz tulajdonsága, hogy egy ponton még a macskának is képes volt udvarolni. Én kérem, nem szeretnék fajkeveredést! Hogy is nézne az ki? :D

A simabőrű, aki a vadász, a sajátos életszemléletű Barna bácsival trécsel időnként, aki kicsit sem ivott sokat...folyamatosan színjózan... :D 

A díszlet gyerek építőkockákból állt, és a vetítőn keresztül szemléltetve volt a történet. Mindenképpen egyedi megoldás.

A libák még kiemelt szereplői a történetnek, először elfüggönyözve, a ketrecben pillantjuk meg őket, előtérbe viszont a 2. felvonás alatt kerülnek, akkor a dalolászáson túl még Vuk és Csele megéheznek, elrabolják őket, de amikor menekülni kell, félúton elhagyják a madarakat, akik roppant hálásak ezért...

A mi előadásunkban még egy új embert is avattak, Baksa András lett Zöld Csaba helyett Vuk apja és a simabörű. Furcsálltam is, mert nem hasonlított Csabára távolról a szereplő :D pedig őt vártam, de a szereposztásban, korrektül minden fel volt tüntetve, csak én nem tanulmányoztam át alaposabban. Mostantól Baksa lesz mindig a szerepkörben.

Jelmezek: Az emberek nem voltak "elállatiasodva", szerényen, a vöröses bundás jelmezekben tűntek fel, inkább bizarr látvány volt a férfiak esetében, hogy az állat sajátos arcszőrzetét próbálták leutánozni, nem sok sikerrel, mert a fehér szakáll rész inkább hatott borotválatlan arcra, mint rókára. A jelmezükhöz még tartozott egy oldaltáska, mindegyiken az adott rajzfilmfigura volt ábrázolva, így mindenkit meg lehetett különböztetni egymástól. Mondhatjuk, hogy kicsit szimpla és olcsó megoldás, de szerintem működött és mondhatni, kreatívnak is tekinthető. Rókák közül egyedül hölgyeknek tudták megcsinálni úgy a frizuráját meg a teljes kinézetüket, hogy hasonlítsanak is az állathoz.

Díszlet: A gyermeki lélekhez idomulva, építőkockák voltak a díszletek, a vizuális jeleneteket kivetítővel oldották meg, szépen szemléltetve a helyszínt, vagy 1-1 szereplőt. A rókák szeme a sötét villogót, ez is jól kivehető volt a vetítéseknél.

 Pár videó, bemutató, felkészülés kapcsán



Insta bejegyzésem:

Ma a Vukot neztuk meg a kolleginaval es jelentem a gyerekdarab minositese ellenere felnottkent is tetszett. Cuki volt. Es az is, hogy roviden, de jatszottak reszletet az ismert főcimdalbol. Karak halálát megkonnyeztem. Jenovari hangilag toppon volt, jatekilag kicsit befenyitette a macskat, de azzal a női cicával én se bántam volna másként...🤭🤭🤭 Szép volt a féltés dala,amit a róka mama énekelt a darab elejen, visszatérő motivum az ea végén is. A libák fergetegesek voltak, több szerepet a 2.felvonásban kaptak. Amikor a Gunar elkezdett enekelni a dal nagyon hasonlitott a Nem vagyok en apaca c. ismert számra. Javarészt, egyebkent a macskanak volt a legtobb jelenese a szinpadon es mondanivaloja a gyerekek felé. Mindegyik felvonasban volt 1etlen monoton szám, elsoben Shut és Vuk apja szólalkoznak ossze, masodikban a vizslakutya éneke. Ezeknél a számoknál a kicsik is unhatták magukat. Legalabbis az en gyermeki enem unta... Baksa Andrasnak pedig gratu, hiszen beugro volt Vuk papa és a Simabörű szerepébe! A kajás részeknél már én is gusztust kaptam... A Madách lépcsőjét most takaritani kell, mert a bécsi perec morzsát ejteni képes étel. Kedvenc penztaros hölgyemmel megint beszelgethettem egy jót. Szeretem a Madáchot! #vuk #madachszinhaz #gyerekelőadás #decukivolt #phantominaszinhazban #rókavadászat

Link: https://madachszinhaz.hu/szindarab/vuk

Színház oldaláról mentve:

"FEKETE ISTVÁN kisregénye alapján

Zene: SZEMENYEI JÁNOS

Szöveg és dalszöveg: GYŐREI ZSOLT és SCHLACHTOVSZKY CSABA

Az előadásban, valamint a plakátokon, szórólapokon és hirdetéseken Dargay Attila eredeti rajzai láthatóak, N. Csathó Gizella eredeti háttérgrafikáinak felhasználásával.

musical gyerekeknek

Időtartam: 2 óra, egy szünettel"

Madách csillára

 

2023. március 22., szerda

József és a színes, szélesvásznú álomkabát

Egy kis mulasztás pótlása

Egyik kedvenc előadásom új címszereplőt avatott, Szaszák Zsolt személyében, aki előzetesen a Mamma Mia darabban tűnt fel először. Az ifjúnak nagyon kellemes a hangja.



Nem is szóltam egy szintén érdekes búcsúztatóról... vagyis többről, mégpedig:

Serbán Attila és Baráth Attila elhagyták idén februárban a József és a színes szélesvásznú álomkabátot. Szerepeiket szinte kezdettől fogva vitték máig (Serbi Józsefként szerepelt, Baráth Attila viszont már többlépcsős módon jutott el mostani szerepéhez, Potifár/Idősebb testvérből lett Fáraó, egy beugrásnak köszönhetően)

A képek és a videó a Madách tulajdonát képezik. 



A képek - sajnos nem lehettem élőben ott, pedig Serbiére szívesen elmentem volna. Ő nagyon nagy kedvencem volt a szerepben, szinte elhittem, hogy egy gyermek, a kedves arca miatt. Sajnos, az idő őt sem kímélte, de elhiszem a mozgófelvételek alapján, hogy most is - mint eddig bármikor - szívét-lelkét beletette a szerepbe... köszönjük szépe, hogy József voltál!


Legközelebbi búcsú, Sasvári Sándor köszön el Jézus címszerepétől a Jézus Krisztus Szupersztárban. Az időpont: 2023.ápr.7. este 19.00, Nagypéntek. Helyszín: Madách színház.













2022. november 23., szerda

Új Christinek és Raoulok a színpadon 3. rész

 2022. november 21.

Végre egy érzelmes Fantom játszik a darabban... utóbbi időkben rá kellett jönnöm, bármennyire is nem szeretem hangilag, mert nem olyan erős, Sasvári emocionális szinten sokkal közelebb áll a szívemhez és a Fantomja is olyan szeretnivaló, annak ellenére, hogy elköveti a gyilkosságokat, gonosz, stb....mégis van benne valami extra, amitől kiemelkedik és nem csak a neve miatt érdekes - bár ugye tudjuk, hogy ha a Fantomra gondolunk, akkor elsőre a laikusnak ő jut eszébe... ráadásul a nagy üvdrialgás is inkább neki szólt, mint két társának (900. előadáson például)... tudjuk, a neve miatt... de ezt most hagyjuk... lássuk a mai este tanúságait, bakijait:

Ezúttal az erkély, jobb oldal 3. sorát próbáltam ki, a hely szűkös volt. Előnytelen, de nem rossz a kilátás, inkább izgulnivalóm a másnap ígérkező alkalomon volt, hiszen a 2. sorban már nem biztos, hogy jobban fogom látni a színpadot...de ez még elválik... akinek hosszú a lába vagy ki akarja nyújtoztatni tagjait, ide semmiképpen ne foglaljon belépőt.

Saját képek a tapsrendről - Sasvári Sándor Fantom, Haraszti Elvira, mint Christine és a színpadot elhagyó Raoul, Borbély Richárd


 Insta bejegyzés:

Import lanyok 3.felvonas. Sort keritettem Haraszti Elvira es Borbely Richard estjere (11.21.)...es amennyire vartam, valahogy utoerzeskeppen nem volt kulonleges, kedden napkozben ezen elmelkedtem...séma séma hátán... szinte minden szereplo kapcsan, aki ujkent beallt, ezt gondoltam. Még egyikuknel sem fejlodott ki az egyedisége a szerepüknek. Elvira hangja kulonleges hangszin, jellegzetes operett primadonna tipus. Az ária reszt a focimdalban, mashogy enekelte vagy megcsuszott vele...ezt nem tudom, sokszor osszerezzent, a Fantommal valo kommunikaciojat ez jellemezte. A toporgasok. Nekem mini Fonyo Barbaranak tunt. Borbely Ricsi pedig a szep hangon tul nem tett hozza a vikomt figurahoz, kiveve az idos Raoult, az nagyon jol ment neki. Sasvari Fantomkent nem tudja mar kitartani a hangot. Esetlen, es rettentoen rovidre sikerult a kozos csokuk Elviraval... #azoperahazfantomja #madachszinhaz #harasztielvira #borbelyrichard #sasvarisandor #potohungary

- Haraszti Elvirának nagyon operettes  a hangja, ezert leénekli a csillagokat olykor. Erdekes volt ahogy a focimdal aria reszet enekelte, lehet ujitani akart vagy tenyleg megcsuszott, mert nem haladt együtt a zenével. 

- Az tetszett ahogy a végén a Fantom arcához dörgölődött, ugyanakkor a csók jelenetnél már attól tartottam, hogy addig húzza-halassza az érintkezést, hogy kifutnak az időből. Elvirának nem volt balettcipője, úgyhogy a dublőr megint abban volt, míg a női karakter kis sarkú, pántos cipőt viselt, egész végig, még a rózsaszín jelmezhez (amely az utolsó Christine által viselt ruhadarab) sem. 

-Sasvári nem tartotta ki a magas hangot (Éj zenéje és a második felvonás végén), de szokásos humort, meghatodottságot és szexuális tapizást hozta

- Borbely Ricsi, szépen énekel, de ő se forrt ki nekem, úgy érzem nem tesz a karakterhez semmi extrát, nem lesz egyedi a Raoul-ja vagy a vikomt karaktere nem nyújt többet? Csak simán szép fiú, aki harcol a szerelméért? Díjazom, hogy időzíteni tudta az esést, amikor Christine-t indult megmenteni...ez a Soltinak nem ment, Jenövárit takarás miatt nem láttam...de majd holnap 😆 Ricsinél egy dolgot biztosan kiemelek még, amikor az idős vikomtot játssza, nem elhamarkodott a mozgása, lassan int, lassan mozog - hiszen nem fiatal már itt.Illetve, amikor a Fantom rejtekéhez ér, ott a felsőteste kibuggyan férfi felöltője alól akárcsak a külföldi, eredeti változatban a vikomtoknak...

- Szerekován kifingott a Don Juan jelenetben, páran röhögtünk...

Link: https://www.blikk.hu/sztarvilag/hazai-sztarok/az-operahaz-fantomja-900-eloadas-sasvari-sandor/k3nghet

Saját kép - Sasvári, Haraszti, Borbély, Sáfár Mónika és Szerekován János
 

 Érdemben nem tudom méltatni. Nagyok az elvárásaim, bár csak pár hete kerültek a Madách színpadához közel az új szereplők, mégis még mindig a régieket keresem. Mert azt várom, hogy egyediséget mutatnak, de mindegyik egyforma karakterábrázolást hoz jelen állás szerint: Raoul-ok szépen énekelnek, jól játszanak, de semmi nincs mögöttük. Ugyanez vonatkozik a lányokra, csak egy félős kislány sémát öltenek magukra, azt viszik az elejétől a végééig. Folyton sikítanak, ha lehetőségük nyílik rá...

 Soha nem lesz már ugyanolyan. Valami mindig elvész, amikor újak állnak be egy darabba. Most kissé pedofil a történet...bár az eredeti is hasonló, hiszen a Fantom és Christine között nem kis korkülönbség van, de minden karakter leegyszerűsödött, borzalmas bevallani, de már a Fantommal se szimpatizálok annyira, mint szeretnék... Az este folyamán annyi érzelem sem jött át, hogy elsírjam magam.

Szerintem csak nehéz elengedni a régi dolgokat. Azt várom, amit a kedvenceim csináltak…Persze, ez bőven benne van a pakliban, mert mindenki most egy sémát játszik, bár ilyen rövid idő alatt nem forrhatott ki senki, még van idejük a saját alakításukat megtalálni, a gondolatot, hogyan formálják a szerepüket... hogyan legyen egyedi ez a Raoul, ez a Christine... A jelen Christinek (Fonyó-Krassy és Mahó) nagyon különböznek egymástól (játék, hang még a megjelenésük is), és ezért volt jó őket nézni, az újakat (Haraszti-Jenes-Széles) úgy tanították be, hogy szinte csak hangban vagy parókában különbözzenek, szinte magasságra is egyformák... (11.22. esti előadás után azt mondanám az eddig legélvezhetőbb kóristalányt a Széles Flóra alakította, színes a palettája, ahogy megjeleníti a karaktert a színpadon, kellemes a hangja, jó hallgatni. Nem akar senkit leénekelni, az Éj zenéje alatt nem az az alvótípus, mint a Jenes Kitti, de még előfordulhat, hogy a Haraszti Elvira is így tett, csak annyira nem figyeltem őt, hanem akkor pont a zenére fókuszáltam) különleges hangja mondhatni csak az Elvirának van, de nem kiemelkedő... 

Úgy vélem,  az új beállóknak kell még tapasztalat, hogy mit tehetnek még bele a karakterekbe vagy mit vehetnek el belőlük...
 

Minden Raoul-ban a Homonnay Zsoltot keresem...xD Neem! Azt keresem, hogy mitől lesz egyedi.

Zene áthat - Éj zenéje dúdolgatás:  a ruhatár felé menet: volt egy társaság, akiknek annyira tetszett a darab zenéje, hogy az említett dalt dúdolták,  - azért is volt joleső érzés ez nekem, mert egyrészt a darabnak szólt, másrészt, régen volt ekkora lelkesedés 😃 A szünet alatt pedig elkaptam egy párocskát, a női tag a Maszkabált dúdolta...

 

2016. március 12., szombat

Emléktöredékek 53. - Színészek a való életben, avagy a Művészbejárónál jártunk

Bejegyzés

Harmadik előadás után (2015. márc. 2.) kulisszajárás, de nem járunk sikerrel, a jegyszervező barátnőm és annak barátnőjével közösen mentünk, Csengeri ijesztgeti az embereket, de mihozzánk már nem jön maszkban...

Kifejtés
Először is a kulisszajárást ne tekintsétek annak, igazából a Művészbejáróhoz mentünk, usgyi be az épület előszobájába, ahol a színház művészeivel volt szerencsénk találkozni. Mivel aznap két előadás is ment, a mi Fantomunk és az újonnan bemutatott Dögkeselyű (emeleti kis színpadon, a Madách Studióban), kapkodhattuk a fejünket, annyi ismert és kedvelt művész jelent meg. Azért mentünk, hogy egy jelmezes Csengeri Fantom képet készítsünk. Ám, a  morcos portás nem szólt neki, ő meg elfeledkezett róla (Ildi előzetesen írt neki a közösségi portálon, hogy mennénk hozzá fényképezkedni...)

Csengeri Fantomos montázsom

A színház több művészét volt szerencsénk látni:
- Galbenisz Tomasz (Fantomban ő Firmin igazgató) a darabból énekelt, hihetetlenül jó kedve volt és az ő örömteli jelleméből fakadó vidámság ránk is átragadt - ráadásul ismeretlenül megölelt - annyira fura volt, csak tátottam a számat! :D De imádom a fickót!!!! :D
- Elsuhantak mellettünk: Hűvösvölgyi Ildikó (Dögkeselyűben az édesanya), Fonyó Barbara (Fantomban Christine), Bajza Viktória (most a Dögkeselyűben játszott idősebb tolvajt), Barát Attila (Nyomozó a Keselyűben), Kuthy Patrícia (Fantomban Meg Giry), a Fantom táncosai 
- Balogh Anna barátságosan ránk mosolygott
- Bot Gábort csak hátulról láttuk, majd el is tűnt...:( kár....
- Aztán megjelent a lépcsőn Ő...xD na, jó, most jön az elvont elme részlege... Posta Victor, tyű...leírhatatlan volt, mint valami herceg (érdekes meglátás - a Dögkeselyűben aznap ő volt az egyik nyomozó...balon kabátban, mint Columbo...) szintén szívélyesen ránk mosolygott, és eltűnt a sminkben? bár ebben nem vagyok biztos - de később újra megjelent (Attila mégis csak sokáig öltözködött...), a színház jegypénztárosával csevegett, majd együtt is mentek el...(remélem azért nem járnak! :D) 
- Attila végül megjelent, de nem volt már beöltözve, holott lent az öltözőkben még arra volt ideje, hogy a jó népre rá hozzá a frászt.. :D Vicces volt hallani, hogy a színházban tényleg akad egy szellem, aki űzi az ijesztgetés iparát... :)

Mindenesetre ez egy nagyon jó bizonyíték volt arra, hogy ez a teátrum tele van szerethető emberekkel, akik nemcsak a színpadon képesek elvarázsolni bennünket, nézőket, hanem olyan emberi és nem beképzelt jellemmel bírnak, amitől közelebb érezzük őket magunkhoz. Nagyon lelkesítő és pozitív tapasztalat volt ez számomra. Nem csalódtam és nagyon boldogan távoztam a színházból. 


2016. február 28., vasárnap

Emléktöredékek 41. - A Fantomom, ha eltűnt

Bejegyzés

Május elején csupa rossz hír, változó Fantom szereposztások, kallódó jegyek, végül dupla Sasvári-s előadás
A módosított szereposztásban Sasvári Posta helyett, Fonyó Barbi és Bot Gábor társául szegődőtt
Kifejtés
2014-ben még a Madách színház nem kalkulálta be az új elképzelését a darabjainak felosztását tekintve. Volt, hogy többször mehettünk megnézni egy-egy színi előadást, mert nem egy vére előre tervezett a színház, így fokozatosan vehettünk jegyeket kedvenceinkre. 2015-ben viszont a Madách Naptárat bevezették, így előre be van tervezve minden előadás, csak egyetlen rövid időszakban lehet megtekinteni bármelyi darabjukat, nincs visszatérés lehetősége. Példának okán, hogy jobban értsük a dolgot: vegyük a Fantomot, mondjuk október-novemberben játszották, következő évben még májusban. A jelen lehetőségek alapján viszont csak a január-február volt megadva. Tavaly a február-március. És, slussz-passz. Nagyon berekesztik az előadások játszási idejét, persze helyet kell adni az újaknak is, de a régi sikerek után is vágyakozik az ember.... 
Összeszedtem a kis megjegyzéseimet, amiket elkövetek egy-egy megfigyelést követően:
"Sasvári Sándor (Posta lebetegedett, előtte problémáztam több jeggyel kapcsolatban-első: vasárnap 11,csütörtök 8, majd én vettem meg 10ére és nem az lett, akit gondoltam)"
Tehát májusban, Sasvári szerepelt Fantomként (akkoriban a legnagyobb bánatomra...), ugyanakkor nem volt rossz, de nem is volt az, amit vártam. Posta Victor Fantomjára vágytam, ám még délután egyik ismerősöm szólt, hogy nem ő lesz, állítólag beteg lett, és akkor tényleg az volt... (mostani szériában is volt valami "elintéznivalója", és nem szerepelt az adott napokon - sokak bánatára. Szerencsémre, én most nem vettem konkrét helyre szóló jegyeket, így nem okozott csalódást a változás, viszont sokan eléggé csalódottak voltak, hiszen ők PV-ét akarták a színpadon látni és nem mást) de ugyanerre az időpontra tettem még egy megjegyzést, egy megállapítást, miszerint Szerednyei-Weil páros lett a kedvenc igazgatói duóm. 2016 februárjában sajnos ez megváltozott, mert nem voltak a toppon, semmi őrület nem volt, mint akkoriban. Így Barát-Galbenisz párosítás kedveltette meg magát velem.


2015. augusztus 10., hétfő

Új szerzeményem a magyar Fantomból! :)

A Maszkabál jelenete tényleg csak pár másodperc erejéig! 

Link a felvételről: https://scontent.cdninstagram.com/hphotos-xpf1/t50.2886-16/11022341_1417115081916626_16108727_n.mp4

Szereplők:
Christine - Krassy Renáta
Raoul - Magyar Bálint
Meg Giry - Kuthy Patrícia
Madame Giry - Bajza Viktória
Richard Firmin - Galbenisz Tomasz
Monsieur André - Barát Attila
Carlotta - ?
Piangi - Pankotay Péter 

 


2015. június 4., csütörtök

Spamalot Eric Idle-val 162. Spamalot

A Madách színház ünnepi előadásán sok váratlan meglepetés érhette a közönséget, és természetesen magát a szerzőt is, akinek a széke alá rejtették a Szent Kelyhet, amit a Kerekasztallovagjai az egész előadás alatt bőszen keresgéltek. 


Sokunk örömére, aznap este a teátrum bevetette a jól megszokott ünnepi előadások különleges trükkjét:

- amikor a színre, nem egy, hanem három Arthur király (Szerednyei Béla, Szervét Tibor, Barát Attila) "lovagolt" be, hű szolgájával, Petsy-vel,


- a csónakjelenetben, a pórnép "szakadt" tagjaként bemutatkozó Galahad-ből (Nagy Sándor, Feke Pál és Posta Victor) egyszerre hárman bukkantak elő a pajzs fedezékéből,



- a lovagi ballada alatt két Sir Robint akartak különféleképpen kivégezni...

- két Tim volt és két francia várvédővel (Hajdú Steve és Nagy Balázs) kellett a Lovagi csapatnak hadakoznia.


- A Tó úrnője érdekes módon egyedül volt, sajnos a másik két művésznő egyéb elfoglaltság miatt távol maradt. 


Legjobb pillanatok: Kétség kívül, Eric Idle megtalálja a Kelyhet, majd színpadra lesz szólítva, ott megkapja az "Arthurt", és bizony eltörik a mécses. Közös kép, selfie is készült. :) John Du Perez, a darab zeneszerzője is felkerül a színészek mellé a színpadra, így közös vigasság veszi kezdetét.



De mit beszélek én? Íme a felvétel a június 1. estén tartott darabról:




Könnyekig meghatódott a színház gesztusán



Kapcsolódó könyv:
http://moly.hu/konyvek/graham-chapman-john-cleese-terry-gilliam-eric-idle-terry-jones-michael-palin-monty-python-es-a-szent-kehely

A Madách híradása az eseményről:
http://www.madachszinhaz.hu/photogallery_id.php?AlbumId=407


További képsorozatok az eseményről:


A darab rajongói oldala a facebook-on:
https://www.facebook.com/gyaloggaloppmusical/photos_stream


2015. március 15., vasárnap

Az évadban utoljára találkoztam a Fantommal


Az Operaház Fantomja 2015 utolsó alkalom az évadban, de annál emlékezetesebb...

Időpont: 2015. március 8. (vasárnap este) 19.00

Ettől rettegtem mindvégig, de az időnek nem lehet parancsolni. Reggel izgultam, hogy helyet kapjak estére, most is egy pótszékes előadást terveztem. Az utolsó előadásra az évadban muszáj elmenni, kötelező, hogy remélhetőleg csak egy rövidebb időre búcsút mondjak neki.

Az ismerősömmel és a barátaival egy találkozót szerveztünk, előző alkalommal nem sikerült Csengeri Attilás Fantom jelmezbe bújt személyét lekérnünk a portára, a Műv. bejáróba. Most összejött, és nekem is elkésnem, ahogy az a rendre módra megkövetelik.... Szerencsémre, még ott voltak, szóval kijelenthetem, nekem is van végre egy Fantomos képem.

Íme:


A fényképezgetés alatt persze Attila megint bizonyította, hogy mennyire vicces személyiség. Egy mikroportot használnak a Fantomok, ez működik egyedül, így ha hétvégente kétszer játszanak, egymásnak kell odaadniuk váltáskor. Attilának sietnie kellett, ezért azt mondta, ha nem adja át, rövid időn belül a szerkezetet, akkor este a közönség ezt fogja látni-hallani: "Nézd, milyen furcsa Postánk van!"... Teljesen zakkant ez az ember! :)


Az utolsó előadásról

Az ismerős és barátai jelentették nekem, Renit leváltották és Barbara fog szerepelni helyette, így visszakaptam az évadom első szereposztását, Posta - Fonyó - Magyar. A szerelmespárnak sikerült javítania, viszont a Fantomnak megint nem járt hangos fütty a nézőtérről....




Posta Victor Fantom szerepében újra elkövette a  - nem dobom messzire az összegyűrt jegyzetet - hibát. Valahogy az Éj zenéje sem volt igazán erős. És, esetlen volt, de nem hatott meg a lánykérésnél, mint korábban. Ami mégis kiemelkedő volt, az a búcsú jelenete, megvallotta a szerelmét Christine-nek és megsimogatta a lány arcát. Szöveget tévesztett a temető jelenetben, ahol neki a "Itt vagyok, itt a Halál angyala" szöveget kellett volna mondani, ehelyett csak azt mondta, hogy "Várjatok!" - bár ebben most kissé elbizonytalanodtam, ami a hiányzó szövegrészt illeti.... Mindenesetre sajnos, nem volt olyan fenomenális, mint a második produkción nyújtott alakítása volt.

Fonyó Barbarának én voltam a huhogója, ünneplő rajongója. Szeretem őt Christine-ként, még ha szomorú is voltam, amiért nem Renit kaptam meg, holott a szereposztás szerint, ma ő lett volna, de ez a nap amúgy is nagyon össze-vissza volt a Daaé-t alakító művésznők között. Egyszer hibázott, a Don Juan végén, amit kifejezetten tökéletesen mutatott be, mennyire vonzódik a Fantomhoz, és a hangja bűvkörében él, ahogy a férfi eltávolodott tőle, ő még mindig vágyakozón állt és ezúttal ő tartotta ki a hangot, és nem a férfi. - A konkrét hiba a lánykérést követően a maszk lerántásában volt felfedezhető, Victornak kellett kifutnia a paróka és a maszk alól, mert Barbara valamiért nem rántotta le elég gyorsan, így hitelét veszítette az, hogy az énekesnő megelégelte a játszadozást, és ezért elégtételként letépi az álarcot, a műhajjal egyetemben. Amúgy minden tökéletes volt, az őrülete, a szeretete Raoul iránt (nem zokogtam ennyire erősen a tetőn játszódó jelenetnél, mint most).

Raoul, Magyar Bálintra végre felfigyeltem, hangilag tényleg értékes, de nem látom benne azt a tűzet, amit Hommonay Zsoltban, akinek a vikomtja erősebben van kidolgozva, játék szempontjából mindenképp. 

Röser Orsolya Carlotta-ként - ez már unalmas, illetve nem tudom megunni és nem vele kifogni a darabot. De legutoljára nagyon szimpatikus volt az igazgatókkal, akik a régit váltották, majd persze velük is összeveszett a második felvonásban. Szokás szerint nem énekelte a szövegét, de ezúttal más sem tette  meg ezt helyette.

Rozsos István, mint Umberto Piangi. Nem sokat tett hozzá a figurájához, csak akkor volt érdemleges, amikor a Don Juan próbáján rátaposott a kottafüzetre, és ő is csinálta a fesztivált, bár mégsem olyan agresszíven, mint kollégája, Pankotay Péter. Rozsos szintén, inkább csendesebb társ Carlotta mellett, mint Gerdesits.

Bencze Ilona és Lóránt Enikő, ők is jók voltak, különösebben nem vettem észre újabb változtatásokat a szerepformálásukban.

A két igazgató, a komoly, zeneértő Barát Attila és a világi nézetű Galbenisz Tomasz, együtt jó párost alkotott, kellő egyensúlyban volt a humor és a komolyság. 

Az külön rossz érzés volt, hogy szinte minden egyes jelenetnél megjegyeztem: ezt most láttam utoljára, ez a jelenet már nem lesz többször, utolsó primadonna, utoljára a tető jelenet...utolsó csillár szakadás...utolsó mindenből...de csak egy időre! Mert vissza fog térni, én már csak tudom. :)


Szép este volt,  köszönetet mondok az egész Társulatnak: a színészeknek, a közreműködő kórustagoknak, a táncosoknak, a technikusoknak, az ügyelőnek (hogy mindenkit időben beküldött a színpadra) minden segítőnek, akik aktívan részt vettek az összes előadás sikeres megszervezésében!


 
...de bízom benne, hogy újra eljő a Fantom kísérteni...addig pedig jó pihenést kívánok! :)


Újra próbálkozunk és olyan lett, amilyennek mindig is lenni kellett...



Az Operaház Fantomja 3. alkalom a Madáchban



Időpont: 2015. március 2. (hétfő este) 19.00

Amikor végignéztem kikkel látom majd a hivatalos három előadásomat, feltűnt, hogy a tavalyi (2014 februárjában), igen gyengén teljesítő trió újra felfog tűnni a színpadon. Vázolom: Csengeri Attila 2 percről gyorsított fel 60-ra, amikor az Éj zenéjét előadta, hadarta a szöveget, pedig nem voltak késésben. Bot Gábor csak lötyögött a színpadon, semmi harcra késztetés nem volt benne, sodródott az árral, úgyis vele megy majd Christine, minek akkor harcolni? Barbarára igazából akkor sem lehetett panaszom, ahogy most sem. Rajta nem múlott a darab sikere, ő precíz volt, mint mindig. 





Kíváncsi voltam, hogy harmadik előadásomként, hogyan sikerül teljesíteniük...

Megtörtént, és más meglepetések is értek aznap este...


Csengeri Fantomja nagyszerűen van felépítve. Az Éj zenéje teljesen jó volt, bár hangsúlyozott bizonyos kifejezéseket, de nem zavart, és élvezhető volt az egész előadásmódja. Leginkább az tetszett, és mindenképpen érdemes róla megemlékeznem, a dal kiteljesedésekor a Fantom Christine-t a karjaiba veszi, majd leengedi, és a férfi megmutatja kettejükről alkotott elképzelését. Az orgona megfordul, és az üveg mögött két marionett bábut fedezhetünk fel, amelyek megcsókolják egymást. Érdekes volt látni, ahogy Csengeri Fantomként mennyire érdeklődik Christine véleménye iránt. Figyelte a lány reakcióját az előbbi jelenet kapcsán, aztán hangos kiáltással a karjai közé veszi, amikor amaz elájul a látványtól. Sikerült elsőként tapsolnom, és a taps nem tudott elhalni, rögtön folytatták a történetet (van, amikor megvárják, míg abbamaradt a kezek által okozott ujjongás). Szóval ez a spontán „nézzük, vajon Christine mit szólna a dologhoz?” rettentően aranyos és szépen megoldott színészi játék volt. Csengeri, amikor dühöt fejt ki, szintén érdekes lehet, összehasonlítva a másik két Fantommal. A leleplezésnél, kiakad, ám magához öleli a lányt, inkább szorítja és fenyegeti. Persze ő is kuporog a földön, de közben Christine-re tekint és mintha az alakját formázná meg a levegőben: „szépségről mer álmodni”. A Fantom főcímdal alatt Attila előbb megy az orgonához játszani, mint kellene, előzetesen a tanítványát arra kéri, énekeljen neki. Leginkább ő az, aki teljesen belefeledkezik ebbe a szerepbe, bár Sasvári is hihetetlenül jól adja elő. Attila többször hangsúlyozza: hallani akarja a lányt énekelni, letérdel elé, de nem öleli úgy át, mint kollégája. „Énekelj nekem!” A főcímbe immáron különféle dobszólókat tettek, amitől oda- és vissza vagyok, mert lendületet, dinamikát, más hangzást ad a dalnak. Így még erősebb a Fantom és Christine duettje. Attila tükörben való megjelenése is tetszett. Ő nem kíséri kezével az üveglap mozgását, inkább csak legyint egyet, mire a fedőlap mozgásba lendül. A leleplezést követően Christine-re teríti a díszes köpenyét (amit a másik két Fantom nem csinál). Kellően gonosz volt az Il Muto jelenetben, ördögi kacajt hallatott, bár nem volt brekegés - ez hiányzott.  Kellő mértékben sajnálható, mégsem szorult össze teljesen a szívem érte, amikor megcsalták az Operaház tetején játszódó jelenetben. De jól formálja meg, az biztos, fejét fogja, aztán bosszút forral. Imádom a csillár lezuhanását. Most erős volt a robaja, bár lehet, ez az én tévképzetem, mert ezt a részt mindig átélem. Ami zavart Attilánál, hogy egy kosza tincs mindig az arcába/maszkjába lógott (ez a jubileumi előadások óta egyik megfigyelésem). 




A második felvonás első jelenetében (Maszkabál) nem látható, ahogy egyik Fantom sem, csak a dublőrök. A színészek a kulisszák mögül éneklik fel a szövegüket. Azért, tudom legnyilvánvalóbban elfogadni az Attila Fantomot, mert ő egy magas, vékony férfi, ahogy a Fantomról is ilyen elképzeléseink lehet. A dublőrök testalkatilag is leginkább hozzáillenek. A következő fontosabb helyszín, a temető, ahol igyekszik megint a szerelme bizalmába férkőzni, bármilyen eszközzel, ám ez nem sikerül, mert a kábulatból Raoul ébreszti fel a lányt. Ez most kifejezetten egy nagyon jól megoldott jelenet volt, a Látjuk-e még egymást valahol?című szomorú szép ballada alatt is, már a szemfülesebb nézők felfedezhetik egyik-másik sír mögött kuporgó Fantom dublőröket. Csengeri, mint a hasonmások, ő is elrejtette a köpenye mögé az arcát – ez kifejezetten tetszett. Mozgalmas és lendületes volt a jelenet, ahogy a lányt próbálja visszaszerezni, a harciasabb Raoul, aki képes lenne akár felmászni a falon, hogy elérje a sötét árnyékként mozgó férfit. A következő érdekes rész, a Fantom saját művének bemutatása előtti rendőri felkészülés. A Fantom jelzi, hogy az épületen belül bárhol lehet, a váratlan felbukkanása, pedig egy pisztolyt is hagy elsütni… szerencsére, neki nem esik bántódása, és egy furcsa, magas hajlítással a hangjában, követeli előadása megkezdését. Ez a magasabbra vitt hang, már nem kellett volna oda, véleményem szerint. A Don Juan előadásban rettentően szenvedélyes, zihál, vágyódik Christine után. Kiváló játéka itt is, ez a szerelmi fellángolás, nagyon ki tudott teljesedni. Aztán, a második leleplezés, amikor a paróka és a maszk is lekerül az arcáról… Ezt is valahogy másnak éreztem, megőrült, de csak annyira, hogy kifusson a színről, előtte, persze még lőtt egyet pisztolyával (ahogy azt tennie kell). Mindenki befut a színpadra, aztán kezdetét veszi az üldözés. Lent, a Labirintusban, Christine-t nem löki erőteljesen a földre, mint a kollégái. Barbara magától vetődik, a Fantom megmutatja a közös jövőjüket (külön érdekesség, hogy Attila, mindig megnyomja a szobrot eltérő helyeken, ezzel jelezve, hogy ott rejtett gombok vannak, amivel a titokzatos világának apró tárgyait képes mozgásba indítania), előtte szomorúan omlik Christine vállára – bár szerintem nem borult rá teljesen, mint máskor szokás. Csengeri rendesen megszenvedi a jelentet, érzelmileg sokat kivesz belőle, tényleg elhiszem, hogy egy torz arcú, megkeseredett férfit látok a színpadon. Raoul-t beengedi a rejtekhelyre, majd a nyakára a pandzsam lasszót teszi, és koronázásként – beleröfög ellenfele arcába, ez nagyon tetszett. Végig komoly marad, persze térdre borul és továbbra is győzködi a lányt, ám nem igazán figyel fel az „akasztott” vikomtra. Amikor Christine gyűlöletet érez iránta, akkor az összeszorított csuklóját harapdálja – nagyon átéli. És megint egy újabb megformálási változat. A döntésre felszólításnál, érthetően beszél, nem lihegi túl a szavakat, egyszerűen és nem hosszan ejti ki: „Válassz!”Christine pár lépést hátrál, majd onnan közelíti meg a Fantomot. Az ő csókjelenetük nagyon tetszett, ahogy összeforrnak, a Fantom esetlen és elgyötört, amíg Christine meg nem érinti az ajkát. Átöleli a férfit nyakát, fejét, majd a férfi felocsúdik a kábulatból és ő is szorosan fogja az énekesnőt, szintén a fejénél magához öleli. A szétrebbenést követően, mindketten furcsán tekintenek egymásra. Ez is egy jól kivitelezett jelenet volt, nagyon tetszett. Az üldözés közeledő hangjai megzavarják őket, Christine nem viheti magával a Fantomot, pedig megtenné. A búcsú pillanata is szépnek mondható, bár Barbara elborzadva tekint vissza a férfire, az egykori mesterére, megrázza kétszer picit a fejét, és visszanéz rá, majd kiszalad a színről. És most volt nagyon tökéletes a színpadkép: a Fantom búskomoran áll a hatalmas köpenye fedezékében, mögötte Christine és Raoul meghatottan csónakáznak. Azt éreztem, ez most ragyogó befejezés – ám! A 20. előadásomban is különleges volt a távozás, mert Christine, akit aznap Krassy Renáta formált, úgy tűnt, mintha a Szeress, csak ennyit kérek én szám első sorát a Fantomnak énekelné, a távolba veszett férfinek, aki szerelmet vallott neki, aztán a tekintete a vikomtra vándorol és továbbfolytatta a dalt. Csengeriéknél a rózsát és a maszkot is gyorsan kitették, Attila kitartotta a hangot, és úgy tűnt el a félhomályban.




Csengeri Fantom: Kifogástalan a játéka, egyszerűen imádom, és a mostani megállapítások fényében erősen vetekszik Sasvári Fantomjával. Furcsa és egyben különleges hangszínnel rendelkezik, nem mondanám kifejezetten Angyali hangnak, mégis van benne valami, amitől ő azzá teszi és azzá is válik a darab alatt. A szöveget tudta, nem vétett hibát. Angyalian tudott gonosz lenni.



Fonyó Barbara szerepléséről is pár szóban. Nagyon jó az arcmimikája, a játéka is kiemelkedő. Nagyon jól átéli a figuráját. Esetlen tagként, ezúttal túlpörögte a táncot, amiért Madame Giry leszidta, Meg pedig nem értette, hogy mi a baja Christine-nek. A Gondolj rám”-ban eleinte félős, bizonytalan, majd megbátorodik. Olyan szeretnivaló ez a jelent, bár most is vacakoltak hosszan a ruhája felsegítésénél. Mindkettejükre, Bot Gáborra és Barbarára is tudtam figyelni, hátha kikacsint felém a Raoul. Barbara táncügyileg talán nem olyan látványos, de kifejezetten tetszik, amint belekezd a dalba és még rettentően bizonytalan, annyira jól alakítja. Aranyosak voltak a vikomttal együtt, kedvenc jelenetemben is, a tetőn (én indítottam a tapsot). Az Éj zenéjében, megint lábát, lábakat, sőt az alsó testét is láthattuk, az itt megjelenő illúziók az arcán nagyon realisztikusak. Barbara legemocionálisabb jelenete egyértelműen a temetőben zajlik. Az, ahogyan ő előadja, úgy sem Reni, sem Andi nem képes. Érzelmes, szívszorító, megindító, és teljesen hihető. Az is, hogy a jelenet előtt, bár itt inkább a próbaterem hátsófalának éltüntetésen van a hangsúly, - felhúzzák a zsinórpadlásra - Barbara többször meghátrál, mielőtt a sírhoz érne. Tetszik, ahogy a Fantomhoz vonzódik ebben a jelenetben. Az őrülete a Primadonna szám alatt, Meg-gel bensőségesebbnek hatott a kapcsolata, mivel ezúttal Kuthy Patrícia volt a társa, de még mindig közel sem volt olyan jó baráti viszony közöttük, mint Reni és Pati közt. A Don Juan-ban Barbara erotikus volt, és érzéki, ahogy a Fantomot magához csábítja az asztalról, ujjával maga felé inett, jöjjön hozzá. Szóval, buják voltak. A maszk második levételénél, szerintem kissé dühös arckifejezése volt, bár lehet ezt én képzeltem bele. Barbara csókjeleneteit szeretem, a búcsúja sem volt rossz, bár én még mindig Reniét helyezem előtérbe. Hangilag szép, szövegtudása kiűtnő, hibát nem vétett, játéka minden szempontból meggyőző.




Bot Gábor, mint Raoul. Ügyi volt, elragadó, olyan édesen grófos. Hangilag kifogástalan. Kellőképpen riadt és elcsodálkozó az Il Muto jelenetben, kellő módon védelmező a tető és a temető jelentben. Tetszett, ahogy szenvedős arcot vágott, sőt inkább kétségbeesett arckifejezést mutatott, amikor ő is próbált a Fantommal hadakozni az utolsó jelenetben, miközben a pandzsam lasszó fogságában volt.








Sáfár Mónika, Pándy Piroska végül ezt az előadást mégiscsak Röser Orsolya vitte el. Érdekes, hogy február eleje óta ennek a napi szereposztásnak a Primadonna karakterének előadója többször meg lett változtatva. Röser nem nyújtott kiemelkedő teljesítményt, brekegni nem tudott, csak itt-ott volt valamennyire vicces (inkább prózában, a Hannibál jelenetben olaszul beszélt, hogy eltávozott Umberto-val), de semmi különlegesség nem volt benne. A hangja is kifejezetten irritált. Folyton mindenkinek neki akart menni, túlpörgött kis kerti törpe primadonna volt. Persze arcra aranyos, de nem ez számít most. Nem volt erős. Hangilag elfogadható, végül is opera-énekesnő, játéka nem kiemelkedő, szövegtudása hagy kivetnivalót.




Pankotay Péter nem tudom, miért gondolta úgy, hogy a Primadonna-Levelek szám alatt átveszi Carlotta szövegét. Ráadásul túl akarta a többieket is ordítani. Piangi-ként vicces volt, a Hannibál jelenetben a feltett, gyulolt kifejezéseket használta, múltkor a szep-et és a gyulolt-ot nem mondta úgy, ahogyan kellett volna helyesen. Átgázolt a szereplőkön, akik össze is néztek ezen. Umberto most is megengedte, szabad kérniük, hogy a megadottak szerint énekelje a Don Juan-t. Megint dührohamot kapott, most már szinte főtt a feje, és attól tartottam, hogy tényleg kifut a színről. Itt volt a Barbarának egy nagyon jó arcmimikája, Umberto megfordította a kottát a lány kezében, aki ettől megdöbbent, és csodálkozva eltátotta a száját, aztán persze kommunikáltak Madame Giry-vel is. Attól féltem, hogy az egyik kórustagot arcon képeli, olyan lendülettel állt meg előtte, aztán szerencsére megszólalt a zongora és a szadista dolgaitól eltekinthettünk a továbbiakban. Szóval, a Don Juan próbája megint pompásan szórakoztatóra sikeredett. Pankotay szövegtudását illetően elmondható, hogy tudja a sajátját, de úgy látszik másét is. Azt bírom benne, hogy érthetően mondja, amit énekel, az artikuláció fontos. A játéka abból a szempontból, hogy volt ez a kis kirohanása, elgondolásra késztet, hogy továbbra is jó Umberto-nak tartsam-e? Bár meg kell vallanom, hogy ő tényleg egy hisztis urat alakít, akin nem lehet csak úgy nevetni. Elővette a kendőjét és meglegyintette, lecsöndesítette a kórust, akik rajta nevettek a próbán. A kendő még akkor kerül előtérbe, amikor Carlotta visszatéréséért imádkoznak az igazgatók, ledobja a földre, és rátérdel.





 
Szerednyei Béla és Galbenisz Tomasz. Kettejüket nem lehet nem szeretni. Örültem, hogy velük látom ezúttal a darabot, mert ők alkotják a CD-én is az igazgató párost, eléggé régen szerepeltek együtt. Ám nem adták vissza a humort, amit máskor szoktak. Jók voltak, viccesek, de nem működtek szimbiózisban, viszont mindkettejük spontán bemutatott piruettje nagyon tetszett. Szerednyei a balett felkonferálását mindig mókásan kezdi, ettől lehet szeretni, köszörüli a torkát és bohókásan próbálja magyarázni, hogy hát, öhm, hát… a balettet fogjuk soron következőleg látni. Ettől eltér Barát Attila szerepformálása, mert ő nagyon komolyan gondolja a diri szerepet, nem tréfál, egyszerűen csak komoly. Az kifejezetten tetszett nála, hogy rászólt a balerinákra, amikor azok egymásnak ütköztek, amint berohantak a színpadra táncolni. Szerednyei koreográfiája megnevettetető volt, míg Galbenisz Tomasz is kiválóan táncolt a színpadon. Ő még annyival is hozzájárult, hogy Christine-nek mondta, ne nézzen úgy rá – amikor bejelentette, hogy a lány veszi át a grófnő szerepét. A tapsrendnél, sajnos nem kaptak üvöltő tetszésnyilvánítást. Viszont Galbenisz bejátszotta, hogy feltörli a színpadot, hogy Szerednyei már tiszta padlóra léphessen. Hangilag jók voltak, szövegüket tudták, játékilag sem volt rosszak, de valami hiányzott, hogy teljesek legyenek. Kár értük.

Madame Giry, Bencze Ilona elgondolásában, holott múltkor inkább Bajza Viktóriát választottam, ezúttal ő sem volt kőszívű nő. Biztosan a Meg-eken is múlik, akiket partnerül kapnak. Kuthy Patríciával jók együtt, működik az anya-lánya kapcsolat. Christine-hez való közeledés is jobban kibontakozott, főként, a „Gondolj rám” előtt. Biztató arckifejezése, a sokat sejtető pillantása. A második felvonásban Christine-re tekint az igazgatók irodájában, aki a balettmesternő segítségét kéri. Most jó volt, mint Madame Giry, csak kár, hogy ők (Meg-gel együtt) sosem részesülnek ovációban. Meg Giry szerepében Kuthy Patrícia szintén jól volt elgondolva, mindent kiválóan megoldott a színpadon, ő tényleg ragaszkodik, mint barátnő, Christine-hez.  Hangilag, szövegileg pontosak.

Bakik: A Fantom főcímzenéje alatt nem sikerült gyorsan behúzni az énekesnő öltözőjének díszletét, valamibe beleakadhatott, és így lassabban ment az eltüntetése, de ez nem volt igazán feltűnő.

Kulisszajárás: Csengeri Attilával szerettünk volna közös képet készíteni, közben sok meglepetés ért bennünket, a jegyszervező ismerősömmel és annak barátnéjával. Igazán meglepett, hogy a színészek mennyire közvetlenek, kedvesek tudnak lenni, egyáltalán nem voltak beképzeltek, és meg kell valljam kicsit őrültek voltak, de ettől szeretem ezt a társulatot.

Videóérdekesség - A labirintusban - utolsó jelenet a Fantomból, szereplők: Csengeri Attila és Fonyó Barbara: 




Érdekesség Csengeri Attiláról: http://zene.hu/cikkek/cikk.php?id=16029