Nixon Kínában járt

Felvételről megtekinthető még 2025. március 29-ig az Operavision-on

Eiffel műhelyház
Nixon Kínában

 

A darabot a kőbányai helyszínen tartották. Szerencsémre, felvétel készült róla, amit a fent említett platformon meg lehet tekinteni. Mivel, nagyon hosszú előadás, nem vettem rá anno belépőt, féltem volna a helyszínről útnak indulni. Nem egy biztonságos környék vagyis nem. Az 1-es villamos a nem biztonságos...

 A darab némán indul. Egy vörös ruhás nő (Mao-Cetung felesége - derül ki később számomra) mindenkit és mindent az irányítása alatt tart, majd elindul egy felvétel, ami Kína földrajzi és kulturális szokásait szemlélteti. 

Eredeti felvételeket láthatunk, ahogy Nixon Kínába érkezik feleségével. Az elnökéknek van egy ferfi kísérőjük, Henry Kissinger, aki kezet csókol a fogadóhölgyeknek (Mao-Cetung titkárnőinek), akik mindegyike máshogy reagált a gesztusra.

Nixon találkozik a kínai elnökkel, aki kommunista gondolatait osztja meg vele és Nixon kísérőjével, aki közben James Bond-nak képzeli magát...

A kínai elnöknek van 3 jól öltözött női háttérénekese vagyis ők a titkárnői, akik egyszer tradicionális jelmezben, másszor hivatalos uniformisban jelennek meg...

Ha zeneileg nem is tetszik, a jelmez (kivéve a kínai nép, ők modernebb ruházatot viselnek, de senki nem lóg ki a sorból...) és díszlet tekinteteben hűen tükrözi adott kor kultúráját.

Nixon felesége a nagy üdvözléseket követően nyakába veszi a varost, meglátogatja a népet, köztük is a porcelángyárat, kínai riksán közlekedik, lelkesen integet, kórházat látogat, majd malacnak öltözött embereket simogat, kínai gyerekekkel labdázik majd a "gésák táncától" elbűvölten csodálkozik a  világra...és végül havazik, amit korábban mesélt Nixon-nak, hogy Kínában látta a holdat és, hogy havazott...

A vörös női osztag c. előadás Mao-Cetung felesége kreálta, hogy az amerikaikat megriassza a hatalom kegyetlenségével, de a dolog fordítva sül el... Nixonné felront a színpadra, túlságosan elhiszi, hogy a parasztlányt megkorbácsolják... 

A 3. felvonásban az utolsó estéjüket tölti Kínában a házaspár. Mindenki egy-egy szobában mesél jövőbeli törekvéseiről, vagy múltbeli eseményekről. Zárókép, ahogy Mao miniszterét a kamera körbekerüli 4x. A férfi magányosan ül egy széken, a hajnalt érzékeli, madarak csicsergését, de a teremben csönd van...

Oldalmentés:

„A Nixon Kínában John Adams eleddig legsikeresebb és – a kortárs amerikai zene egésze felől tekintve – egyik legünnepeltebb operája. Adams dokumentarista alkotásában a híradások szenvtelenségét oldja fel zenei eszközökkel, s noha a mű az amerikai elnök ötnapos kínai látogatásáról szól, a muzsika mégsem politikai üzenet hordozója. Adams zenéjének tragikomikus ereje nagyrészt a két világ és szokásrendszer kontrasztjának megjelenítéséből fakad” – említi találóan Csehy Zoltán operakalauza. A Nixon Kínában éppen az amerikai és a kínai kultúra találkozásának izgalmas témája miatt világszerte népszerű és újabban ismét rendszeresen játszott opera lett. Magyarországi bemutatója is időszerű tehát, amelyhez az OPERA Angol100 szezonja szolgáltat keretet, és amelyet az intézmény művészeti igazgatója, Almási-Tóth András rendez, izgalmas ötletességgel használva ki az Eiffel Műhelyház különleges tereit.
„Nixon olyan, mint egy mai Simon Boccanegra, akinek felesége egy egész felvonást kap, ahogy megismeri a számára új kínai világot. A másik páros, vagyis Mao és feleségének története az ideológia mögött izgalmas párkapcsolatot tár föl egy nagyszabású operashow-ban” – fogalmaz a rendező.

Az előadás felvétele megtekinthető az OperaVision oldalán 2024. szeptember 29. és 2025. március 29. között.

Cselekmény

Játszódik Pekingben, 1972 februárjában.

I. felvonás
Repülőtér Peking mellett: hideg, tiszta, száraz reggel. 1972. február 21-e, hétfő van. Csou En-laj miniszterelnök egy kisebb csoportnyi tisztviselő kíséretében a kifutópályára vonul, amint a „Spirit of ’76” elnevezésű gép a repülőtérre gurul. Miután Nixon elnök kiszáll, kezet fognak, majd az elnök az izgatottságáról és félelmeiről számol be. Egy órával később Nixon már Mao elnökkel tárgyal. Mao beszédmodora filozófiai bölcsességek, szokatlan politikai kinyilatkoztatások és semmitmondó aforizmák tárháza. Bármit is mond, titkárai és a miniszterelnök nyomatékosítja. Nem könnyű a nyugatról érkezett politikusnak lépést tartani efféle párbeszédben.
Az audienciát követően mindenki emelkedett hangulatban élvezi az első estén rendezett fogadást. Nixon elnök és felesége alig pár szót vált egymással, amikor Csou miniszterelnök szólásra emelkedik. Az első köszöntőt a hazafias testvériségre mondja. Nixon válaszában a béke reményének nevezi a kínai népet. Folytatódnak a köszöntők, amelyek egyre közvetlenebbek lesznek az idő múlásával.

II. felvonás
Másnap reggel Mrs. Nixont látjuk kísérői és újságírók társaságában. Röviden elmagyarázza, mit is jelent egy nő számára First Ladynek lenni, majd ajándékként elfogad a Pekingi Üveggyár dolgozóitól egy üvegből készült elefántot. Ellátogat az Örökzöld Népi Kommunába és a Nyári Palotába, ahol röviden elidőzik a Hosszú Élet és Jóindulat Kapujánál, majd naplementekor a Ming-sírokat tekinti meg.

szünet

Este a Nixon házaspár a Vörös női osztag című előadást tekinti meg, ami maga Mao elnök neje, Csiang Csing irányításával jött létre. A forradalmi balett az ideológiai tisztességet hollywoodi stílusú érzelmekkel tálalja, és Nixonékat inkább ez utóbbi ragadja meg: az elnyomott parasztlány van rájuk igazi hatással, az erényekről szóló rész nyűgözi le őket. Csiang Csing azonban – úgyis mint Mao Ce-tung felesége – nem egészen ezt szerette volna közvetíteni.

III. felvonás
Az utolsó este Pekingben. Az elnöki látogatás pompája és nyilvános eseményei véget értek, a főszereplők hálószobáik nyugalmába vonultak vissza, és a múlt eseményein merengenek. Mao és neje táncolnak, Nixonék házasságuk korai időszakáról nosztalgiáznak, amikor is Nixon tengerészhadnagyként szolgált a Csendes-óceánon a második világháború idején. Az opera Csou felvetésével ér véget: vajon mennyi jó származik mindabból, amit egy ember tesz élete során?


Alice Goodman szinopszisa alapján

Szarvasokkal acsarkodó

Szarvasos ember történe avagy, hogyan ne éld az életed!

2024.12.05. Falstaff az Operaházban, 18:30-21:45 között 

Insta bejegyzés:

Annyira imádom bejárni a tereit! Még mindig olyan, mint egy titokzatos kis ékszerdoboz. Ma teltházas Falstaffot néztem meg az immáron szokásos, első soros bérletes társaimmal. Jó hangulat az megvolt, amit idonkent a 45 perces eloadas szakitott meg. A darab elott egy német urral csevegtem, és a jegyszedőkkel. 😊 Az eloadas 3 ora 15 perc, 2 szunettel. Puccini kiallitast neztem meg a Vörös Szalonban és csak járkáltam és járkáltam. A darab maga nagyon egyszeru, tortenet es karakterei alapjan is. Ami tetszett az a diszlet, a jelenetekhez párosuló, remek világositás. A szinpadon és a szinpad alatt mindenki odatette magát, senki nem tehet rola, hogy lapos volt a tortenet. De kedvenc jegyszedom szerint még megszerethetem, csak korosodnom kell, idővel nem fog zavarni, hogy vontatott, hogy huzzák az időt és az idegeimet, a folyamatos félreértések tarkitják a darabot, de legalabb itt gyorsan el lesz magyarazva, hogy ne legyen kesobb vita a felek kozott... a szellemkedés az erdőben, az még untató volt, meg az elso felvonas csapkodasai a billiárd asztalon. A diszlete minimalista, de vannak jo otletek, es az Opera szinpadát nem lattam még ilyen teljessegeben, pörén (vagy már nem emlékszem a kiskori emlékekre)... mogottem, a nem is annyira idosebb nok tudtak joizuen kacaraszni, en csak mosolyogtam. Nem ment mindig konnyen, mert a "haladjunk már" folyton bennem volt... #operahaz #operabudapest #falstaff #verdi #szarvas #agancsoseloadas #ossznepienekles #theend #operasetan #azdejovolt #kisgombommel #karacsonyipompaban #erkeleladasautan #erkelszínház #oazigaziszivfajdalom

Végre ismét bejárhattam az Opera alsóbb szintjeinek tereit. Fel is fedeztem pár kellemetlen dolgot...Na, de ezt majd a vezetőség felé tolmácsolom. Részemről a sajtóban való zajkeltés nem pálya. Szóval, a Vörös Szalonban Puccini és a magyarokhoz fűzödő viszonyáról olvashattunk, plakát kiállitás formájában. A teremben megcsodálhattunk a művészről 2 mellszobor alkotást. A darabot illetően...hát, láttam jobbat. Unalmas, vontatott, húzza az időt (és az idegeimet) bizonyos jelenetek kibontakozásánál... A kedvenc jegyszedőm azt mondta, majd belenővök, vagyis korral megkedvelem. Jelen állapotomban a jövőbeli énemnek üzenem, hogy ne tegye! A darab 3 óra 15 percet ölel fel, amit igazából a 25 perces büfészünetek nyújtanak ilyen hosszúra, mivel a felvonások egyenként max. 45 percesek. Nem baj, így volt időm felfedezni az Operaház régen látott tereit és ami még örvendetes volt, hogy gömbit is magamhoz tudtam ölelni.

Szereplők mind jók voltak, gyönyörű, tiszta hangok. Kiemelni nem szeretnék senkit most. A zenekar szokásos magas színvonalon hozta az elvárásokat. A szinpadképek, diszlet ezuttal hihetetlenul puritán volt, az erdőt is egy nagy tölgyfával ábrázolták, de az valami csodálatos részletekbe menően kidolgozva. Azt hiszem, az itt játszodó jelenetek tetszettek a legjobban. Ez volt a 3. felvonás. A mozgó lavor, mikor az erdő került előtérben humorosnak hatott. A megvilagitás is bizonyos jelenetek, érzelmek kifejezéséhez ideálisan illettek. A jelmezek nem korhoz kötöttek, pedig a játék korát meghatározzák az opera leírásánál, alább olvashatjátok.

Összegzés: Egynek elment, de, hogy én ezt a darabot megszeressem idősebb koromban? Hát...nem tartom annyira valószínűnek.

 

A darab története, operamentés:

Vígopera három felvonásban, olasz nyelven, magyar, angol és olasz felirattal 

3 óra 15 perc, 2 büfészünettel :D

A kimeríthetetlen alkotóerő, az időskori bölcs derű és a művészi megújulás közös csodája – az 1893-as ősbemutató óta mindmáig így tekint Giuseppe Verdi legutolsó operájára a világ. „Shakespeare a kedvenc íróm. Fiatalkorom óta ismerem a műveit, és mindig újraolvasom őket” – vallott egy levelében a zeneszerző, aki az egész életét végigkísérő Shakespeare-rajongás jegyében hosszú pályafutását két olyan operával (Otello, Falstaff) fejezte be, amelyek nem egyszerűen az angol drámaíró színművein alapulnak, de zenés színházi formájukban teljességgel egyenrangúak az alapművekkel. Sőt Verdi és az érdemdús librettista, Arrigo Boito közös Falstaffja bizonnyal sűrűbb, gazdagabb, mulatságosabb – és hozzá Shakespeare szelleméhez méltóbb, mint A windsori víg nők eredeti komédiája. „Tutto nel mondo e burla” – énekli a Falstaff összes szereplője, tréfacsinálók és megtréfáltak a vígoperát záró mesteri fúgában, s a majd’ nyolcvanéves Verdi üzenete a premier születési bicentenáriumának ünnepi esztendeje óta is érvényesen hangzik: „ez a világ mily furcsa”. Hát „kacagjuk egymást vígan”!

Cselekmény

Történik Windsorban, IV. Henrik uralkodása (1399-1413) idején.  

I. felvonás 

1. kép

 A Térdszalaghoz címzett kocsmában Sir John Falstaff, az egykor szebb napokat látott, ám a fejét rég korhelységre adó lovag Cajus doktor felháborodott panaszát kénytelen hallgatni, amellyel az Falstaff két csatlósát, Bardolfót és Pistolát vádolja. Azok ugyanis előző éjszaka leitatták, majd kifosztották a doktort. Cajus azonban hiába követeli vissza a pénzét, mert az ügyben döntőbíróként fellépő Falstaff úgy találja, hogy a vallomások ellentmondanak egymásnak, s ezért a vád megalapozatlan. Ízléssel, s jókor kell lopni - inti két emberét Cajus dühös távozása után a hájas lovag, akinek most előbb a kocsmáros által benyújtott számlával, majd rögtön utána saját kínzó pénztelenségével kell szembesülnie. Van azonban Falstaffnak egy nagyralátó terve, amelyet rögvest emberei elé is tár. Férfiúi vonzerejére és előkelő rangjára alapozva, elcsábítani készül ugyanis Windsor két polgárasszonyát, a dúsgazdag Ford nejét, Alicét és a szintén vagyonos Meg Page asszonyt. A tervben, amely a két hölgy vélt rokonszenvére épül, a szerelmi postás szerepe várna a két züllött fegyverhordóra, ámde ők, úri becsületükre hivatkozva, visszautasítják a találkára hívó levelek kézbesítését, a kerítői közreműködést. A felháborodott Falstaff így apródjára bízza a leveleket, majd elmondja, mit is gondol az imént fennen emlegetett becsületről, s végül elkergeti magától a két engedetlen csatlóst.   

 

2. kép

Fordék kertjében Alice és lánya, Nannetta, valamint Meg Page és a sokat tapasztalt Mrs. Quickly beszélgetnek egymással. Mindkét szépasszony szóba hozza azt a hevesen udvarló levelet, amelyet egyik is, másik is Falstafftól kapott - azonos szöveggel. A hölgyek megfogadják, hogy lóvá teszik a vén korhelyt, akiről mindannyian lesújtó véleménnyel vannak. Félrevonulnak, hogy kidolgozzák haditervüket, miközben a kert másik sarkában megjelennek a férfiak: Ford, a Falstaff tervét neki besúgó két elcsapott fegyverhordozó, valamint Nannetta két kérője, Cajus doktor és a lány szerelmét bíró ifjú Fenton. Fordot is bosszúra és csapdaállításra ösztönzik társai, akik még a felszarvazás lehetőségével is riogatják az aggódó férjet. A két csoport, a férfiak és a nők titokban tartják egymás előtt terveiket, csupán a két szerelmes, Nannetta és Fenton keres kapcsolatot egymással néhány futó szó és lopott csók erejéig. A nők elhatározzák, hogy Mrs. Quicklyt küldik követ gyanánt a megleckéztetni kívánt Falstaffhoz, míg a férfiak arra jutnak, hogy Ford álnéven állít majd be a széptevő lovag otthonául szolgáló kocsmába. 

II. felvonás 

1. kép

A kocsmában Falstaff épp visszafogadja a bűnbánatot színlelő két fickót, akik már jelentik is régi-új uruknak, hogy egy dáma kíván beszélni vele. Mrs. Quickly ő, aki arról hoz álhírt Falstaffnak, hogy udvarlása teljes sikert aratott: Alice és Meg is szerelmesen eped a lovag után, s Alice el is várja magához széptevőjét, férje távollétében, kettő és három között. Falstaff alig bocsátja el magától a hírhordásért megjutalmazott asszonyságot, máris jelentik neki új vendégét: a gazdag Forrás urat. Az álruhás Ford ez a látogató, aki azzal a kéréssel fordul Falstaffhoz, hogy köztudottan ellenállhatatlan vonzerejével és búsás jutalom ellenében csábítsa el Alice Fordot, aki ha egyszer már elbukott, talán könnyebben enged majd Forrás úr ostromának is. Falstaff elvállalja a feladatot és azzal „nyugtatja a hír hallatán hüledező férjet, hogy Fordné nemsoká - kettő és három között - amúgy is a karjaiba készül hullani. A férj felszarvazását már bizonyosnak jósoló Falstaff és a féltékenységében valósággal tomboló Fordot végül együtt távoznak: a nyugalmat színlelő férj karonfogva hagyja el a színt feleségének kövér csábítójával.   

 

2. kép

Fordék otthonában a hölgyek elégedetten hallgatják Mrs. Quickly részletes beszámolóját, s már alig várják, hogy Falstaff besétáljon a kelepcébe, amelyben a főszerepet a nagy ruháskosárnak szánják. A készülődés közepette Alice kivallatja a síró Nannettát, aki elpanaszolja, hogy Ford a keszeg Cajus doktornak szánja lánya kezét. Alice és a többiek felháborodva utasítják el ezt a lehetőséget, s közben vidáman elrendezik a találkozó színpadát. Megérkezik a kicsípett lovag, s rögtön heves udvarlásba kezd. Ha Ford meghalna, úgy nőül is venné a nőt, akinek felidézi nádszál termetű ifjúságát is, midőn még apród volt a norfolki herceg udvarában. A légyottba terv szerint toppan be Mrs. Quickly, hogy rögtön utána a felindult Meg Page is belépjen: a féltékeny és felfegyverzett férj közeledtéről hírt hozva. Csakhogy a korábban eltervezett tréfa valósággá válik, mert Ford tényleg beront a színre, hogy társaival átkutassa a házat és leszámoljon a hájas lovaggal. A nők a spanyolfal mögé elrejtett, rettegő Falstaffot egy óvatlan pillanatban a nagy ruháskosárba dugják. Az egymással összetalálkozó Nannetta és Fenton a megürült rejtekhelyre, a spanyolfal mögé húzódnak, ám szerelmes enyelgésük zaja felkelti a házat felforgató Fordék figyelmét. Miközben Falstaff a ruháskosárban fulladozik, a férfiak rajtakapják a csókolózó Nannetta és Fentont. Fordot ez a látvány is csak tovább dühíti, hiszen nem Fentonnak szánja a lányát, de már rohan is tovább, hogy Falstaffra ráleljen valamiképp. Az asszonyok a Temzébe dobatják a ruháskosarat és benne az elkínzott Falstaffot, s ennek a jelenetnek a látására a férfiak is csatlakoznak a windsori víg nőkhöz.    

III. felvonás 

1. kép

A Temzéből kikecmergett Falstaff a törzshelye előtt felettébb borús hangulatban szárítkozik, s önnön dicsőségének mulandóságáról meg a világ galádságáról elmélkedik. A forralt bor lassanként megjavítja a lovag hangulatát, s Falstaff így engedi, hogy az elébe járuló Mrs. Quickly előadja Alice sajnálkozását a rettenetes félreértés miatt. Alice nevében (aki társnőivel a háttérből hallgatja e beszélgetést) arra kéri Falstaffot, hogy éjfélkor a windsori erdőbe jöjjön az új találkára: a legendabeli Fekete Vadásznak öltözve. Az öreg kópé fellelkesülve indul jelmezét magára ölteni, miközben Ford és hitvese immár egyesült erővel készül csapdát állítani Falstaffnak. Megbeszélésük szerint Nannetta tündérkirálynőnek, Meg nimfának, Mrs. Quickly pedig boszorkánynak öltözik éjfélre, s összes barátjukat és szolgájukat mozgósítják majd a lovag megrémítésére. Ford és Cajus doktor közben titkon megállapodnak arról, hogy a csíny perceiben a barátcsuhába öltöző doktor a lefátyolozott Nannetta mellé kerüljön, s hogy az apa gyorsan megáldja majd frigyüket, ezzel kész helyzetet teremtve lánya és a terv ellen szintén hadakozó neje számára. Mrs. Quickly azonban fültanúja lesz e megbeszélésnek, s ez új irányt ad majd az eseményeknek. 

 

2. kép

A windsori erdő egyik tisztásán, a találkahelyként megjelölt öreg tölgynél éjfél előtt már minden készen áll Falstaff megleckéztetésére. Az asszonyok barátcsuhát és álarcot adnak Fentonnak, s azt is megtudjuk, hogy a tündérkirálynő jelmezét is más viseli majd: a megvesztegetett Bardolfo. De már közeledik is a tölgyhöz az agancsos fejfedőt viselő, félős Falstaff, akire légyott helyett nem evilági jelenések várnak: tündérek, koboldok, erdei szörnyek - Ford, Alice és szövetségeseik. Jól megijesztik és el is náspángolják a hájas lovagot, aki halálra rémülten fogad megjavulást. Bardolfóra magától ráismer, míg Fordék maguk fedik fel álarcaikat Falstaff előtt, aki jobb híján tűri a törpe népség gúnyát. A jókedvre derült Ford maga elé vezetteti a tündérkirálynő és a barát párosát, hogy az előzetes terv szerint megáldja frigyüket, ám Alice arra kéri férjét, áldjon meg egy másik, szintén tündérkirálynői jelmezt, illetve barátcsuhát viselő párt. Ford jó képet vág a dologhoz, ám annál nagyobb lesz az elképedése, amikor kiderül, hogy Cajus doktort Bardolfóval, míg Nannettát Fentonnal boronálta össze. Ford kénytelen belenyugodni a helyzetbe, s az új fordulat láttán felderült Falstaff javaslatára víg dallal végződik a játék.    

 

Képgalériám