A modern Trisztán és Izolda különleges látványvilággal

 Claude Debussy – Frédéric Chaslin: PELLÉAS ÉS MÉLISANDE

2024. június 16., vasárnap 11:00, Eiffel-ben 

 

Utoljara az evadban az Eiffelben. Debussy darabjat azert ajanlom a figyelmedbe, mert egyreszt erdekes a tortenete, masreszt a latvanyvilaga kiemelkedo, latvanyos, nagyon kulonleges. Fokent ez utobbi miatt valtottam jegyet az eloadasra. A darab egyebkent nagyon nehez, mondhatni, a francia Wagner testesul meg benne, neha csak megy a zene szoveg nelkul...a darab felepitese diszletugyileg latvanyos, az uveggolyokkal, az elso felvonas alatt a forgoszinpadon vannak jelen, es a zsinorpadlasrol lelog egy tukorszeruseg, ami a karakterek/szituacio kedelyallapotat tukrozi, egyreszt feher, de atforog feketebe, folyton valtakozik, majd a ket szin egybeolvad, amikor a cimszereplok szerepelnek. A darab egyebkent nagyon darabosan lett rendezve, nincs folyamatos tortenes a szinpadon, inkabb jelenetekre van bontva. A zenekari csapat ezuttal "kicsiben vitte" az eloadast, nekik is varniuk kellett az átallasok soran. A toltelek jelenetek feleslegesek voltak es teljesen ertelmetlenek (pl. 1.felvonas alatt az "Aranyhaj eresszd le a hajad a toronybol", a foszereplo holgynek nem is volt olyan hosszu haja...hirtelen, hogy megnott...2.felvonas alatt a kisherceg maganyos jelenete a sziklak korul, ahova bedobta a labdajat, majd a haza erkezo baranyok utan erdeklodik, a labdat elfelejti...). A befejezes is fura volt az asszonyok aradataval, akik folyamatosan erkeztek a forgo szinpadra, megvedtek az eroszakos ferjtol a foszereplonot. A szerelmi vallomas es a késeles megjelenitese tetszett (ez utobbit, arnyekbol lett nagy arnyek, voros fenyben volt abrazolva, a tett utan egyre csak nőtt és nőtt az árnyek). Olyan fura a női karakter, kissé frigid, értetlen, és "paraszt"..., nem mondta neki senki, hogy menjen bele a kényszerházasságba, és igy dobálta a gyűrűjét és beleejtette a vízbe...aztán nagyon szerelmes a 2.felvonasban, a lükeség az aranyhajas jelenetben kivírult...a férfiak semlegesek, fejlodes nincs.

Tetszett, a darab tortenet szempontjabol, zeneileg kellemes, a latvanyvilaga az igazan megnyero. Ugyhogy ennyi mára. Jovo evadban Erwin Schrottot nezem meg itt. #pelleasetmelisande #eiffelműhelyház #eiffeltorony #debussy #opera #operabudapest #pasztircsákpolina #bricknerszabolcs #kovácsistván

 

Operamentés:

Opera öt felvonásban, két részben, francia nyelven, magyar és angol felirattal

Az előadás hossza: 2 óra, 45 perc, 1 szünettel

A cselekmény Trisztán és Izolda történetére emlékeztetheti a nézőt. Itt is egy idősebb férfi áll két fiatal közé, akik életükkel fizetnek szerelmükért. A valós cselekményt szinte teljesen nélkülöző darab álom és valóság határmezsgyéjén játszódik, Debussy érdeklődését azonban éppen ez keltette fel! E különleges, kissé szürreális világnak a színpadi megjelenítéséhez izgalmas párosítás az egyedi formanyelvet alkalmazó dán társulat, a Kirsten Dehlholm által alapított Hotel Pro Forma közreműködése. Művészeti ágakon és műfajokon átívelő produkciókat hoznak létre, vizuális művészetek, szöveg, színház, installáció és építészet összeolvadásával, illetve egymással való dialógusba léptetésével alkotnak meg újabb és újabb formákat.

 

Cselekmény

I. felvonás
Golaud herceg vadászat közben eltéved, és egy gyönyörű, fiatal lánnyal találkozik, aki rémülten zokog egy forrás mellett. A lány a nevén kívül nem árul el neki többet magáról, de végül hajlandó vele menni. Golaud anyja, Geneviève bemutatja Mélisande-ot a fiú féltestvérének, Pelléasnak, akit megkér, hogy gondoskodjon a lányról, aki immár Golaud felesége.

II. felvonás
Pelléas és Mélisande egy kút mellett ülnek az erdőben. Mélisande egy gyűrűvel játszik, amit Golaud-tól kapott, ám ahogy az óra elüti a delet, beleejti a vízbe. Ugyanebben a pillanatban Golaud leesik a lóról vadászat közben. Amikor Mélisande meglátogatja sebesült férjét, az észreveszi, hogy hiányzik a gyűrű. Mélisande ijedtében azt hazudja, hogy egy barlangban vesztette el. Golaud követeli, hogy menyasszonya az éjszaka közepén induljon megkeresni a gyűrűt Pelléas kíséretében.

III. felvonás
Mélisande egy vártoronyban fésülködik. Pelléas érkezik ablaka alá, hogy elmondja a lánynak, távozni készül. Golaud megkérdezi fiát, a kis Ynioldot, hogy mit tud Pelléasról és Mélisande-ról, de a kisfiú nem tud semmit. A férjen kezd erőt venni terhes felesége iránt érzett féltékenység.

IV. felvonás
Golaud nagyapja, Arkel király biztatja Mélisande-ot, hogy egyszer még boldogságra lelhet Allemonde-ban, de Golaud közbeszól, és dühösen a földre taszítja feleségét. Pelléas a vár elhagyására készül, de előtte még egyszer találkozik Mélisande-dal a kútnál, ahol szerelmet vallanak egymásnak. A sötétben rájuk leső Golaud leszúrja Pelléast, majd a menekülő Mélisande nyomába ered, és önmaga ellen próbálja fordítani kését – sikertelenül.

V. felvonás
Mélisande leánygyermeknek adott életet, de haldoklik. Golaud meglátogatja, és megpróbálja kideríteni, hogy mi volt közte és Pelléas között. Mélisande bevallja, hogy szerette a fiút, majd meghal.

 

Arabella, a Straussz újdonság

2024.02.23. Operaház, 19:00-22:30 között

Instabejegyzésem:

Ha péntek, akkor opera az Operában, legalábbis februárban igy jött ki a lépés. 😅😁 Strauss darabja az Arabella, nem véletlen, h nem tartozik a szerző közkedvelt művei közé, és nem repertoár darab (csak bemutató és pár alkalmat adtak neki) kicsit hosszú, amivel nem lenne gond, de végtelenül unalmas a története. Az első felv. alatt konkrétan bealudtam, ami eddig nem történt meg velem. 🤭 volt egy fiúnak öltöztetett lány, aki csak a 3.felv. alatt leplezi le magát, és kialakul egy szerelmi szál, amirol nem lehetett tudni... A 2. Felv. már érdemelt tapsot,ami a díszletet jelenti, egy bált ábrázolt, és ez a Denevért, akár a Rigolettot juttatta eszembe. A 3.-ban egy fogadó volt a színtér. A jelen rendezés 3 felvonás alatt 3 különböző díszletet használt fel. Mindegyik nagyon szép és jól kidolgozott volt, nem modern. Zenéje nem érdekes, nincs dallamtapadó pillanat. A szereplők es a zenekar hozta a megszokott magas színvonalat. Az est végén Hattyú szoborral lett kitűntetve a címszetepet alakitó, Pasztircsák Polina. #opera #arabella#strauss #keringőkirály #deittnem #remunalmas #denemajanlom

A darab egyszernézős, semmi, különleges dallamvilággal. Díszlete mindhárom felvonásban kiemelkedően mutatós, a rendezés ízléses, az énekesek és a zenekar csodálatos munkát végeztek.

 

 

Operáról lett mentve:

Opera három felvonásban, német nyelven, magyar, angol és német felirattal

Richard StraussRózsalovag-nosztalgiadarabját, az Arabellát világbemutatója után szinte azonnal műsorára vette idehaza is az Operaház, ám csak egyetlen sorozatban játszotta 1934 végétől. A 2012 tavaszi felújítás „felújítása” következik most el, a legendás díszlettervező, Csikós Attila utolsó Andrássy úti opera-enteriőrjének és Velich Rita jelmezeinek megtartásával, a Bereményi-rendezés felfrissítésével.
A műnek valójában semmi köze A rózsalovaghoz, legfeljebb a helyszín, Bécs és a császárváros híres báli hagyománya azonos. A történet sem elégikus lemondásról, az élet eliramlásáról szól, sokkal inkább a vigaszról. Arról, hogy mégis lehet rendelt párja az embernek, akire érdemes várni, s hogy összesimogatja azokat a szerelem, akik bár nem egy tőről fakadnak, érdemesek egymásra. Strauss konverzációs stílusának legszebb hangzó szigeteit komponálta az Igazira várakozó polgárlány történetéhez, és hozzárendelt egy kirobbanó délszláv férfit, aki az operairodalom egyetlen medvetámadásában is érintett.
A Strauss-opuszt, amely a német mesternek örök librettistájával, Hofmannstahllal utolsó közös munkája, Gábor Sylvie újítja fel.

 

Cselekmény

Első felvonás

Az 1860-as évek elején nehéz idők járnak a nem is oly régen még szebb napokat látott Waldner famíliára Bécsben. Mert hiába az előkelő grófi cím, ha a korhely papa elkártyázza a vagyon utolsó maradékait is. Saját úri háztartásra így immár nem futja, s a szállodába hurcolkodott család egyetlen reményének az idősebbik lány, a szépséges Arabella szerencsés kiházasítása ígérkezik, míg húga, a nővéréért rajongó Zdenka – Zdenkó keresztnév alatt – takarékosságból fiúruhában kényszerül járni. Amikor a függöny felmegy, a lányok anyja éppen egy jósnőt faggat, s a kártya ezúttal végre szerencsét ígér: egy gazdag kérőt Arabellának, s ezt az oly kívánatos házasságot a jóslat szerint csupán a kishúg veszélyeztetheti. Arabella körül jó néhány udvarló legyeskedik ezen a báli szezonon: három aranyifjú gróf, valamint a szenvedélyes szerelmű vadásztiszt, Matteo, akinek ügyét a fiatalemberhez mindinkább vonzódó Zdenka képviseli nővérénél. Mi több, látva Arabella elutasító közönyét és a tiszt fokozódó kétségbeesését, Zdenka – persze testvére nevében – maga ír bátorító szerelmesleveleket Matteónak. Merthogy Arabella az igazit, a sorstól neki rendelt társat várja, s az imént az utcán mintha meg is pillantotta volna ezt a még ismeretlen, de számára máris oly kedves férfit.
A lány még nem tudja, ám a közönség számára egyhamar kiderül, hogy a vonzó ismeretlen nem más, mint Waldner gróf kétségbeesett házassági tervének főszereplője. A nyugalmazott lovastiszt ugyanis nemrég levelet írt erősen szorongatott helyzetéről egy volt katonatársának, a tekintélyes vagyonú Mandrykának, és segélykérő soraihoz Arabella arcképét is mellékelte. Csakhogy a Horvátországba küldött levél már az örökös, az ifjabb Mandryka kezéhez érkezett, s ő annak rendje és módja szerint bele is szeretett a csupán képről megismert lányba. Az atya kitörő örömmel fogadja a reménybeli vőt, annál is inkább, mivel Mandryka máris nagyvonalú baráti kölcsönben részesíti a vén kártyást. Közösen úgy döntenek, hogy az esti táncmulatságon, a bécsi fiákeresek hagyományos húshagyókeddi bálján kerül majd sor Arabella és Mandryka formális megismerkedésére. Mintha csak megérezné e tervezgetéseket, a saját jövőjén merengő Arabella is izgatottan készülődik a bálba.

Második felvonás

Amikor Mandryka és Arabella végre megismerkednek egymással a Fiákeresek bálján, mindkettejük legszebb reményei látszanak beteljesülni. A szép, finom és elegáns Arabella lenyűgözi a férfit, míg a lány, aki Mandrykában rögtön ráismer a korábban az utcán látott idegen vonásaira, meghatottan hallgatja a messziről jött férfi elbeszélését a vidéki életről, fiatalon elhalt első feleségéről, s arról a távoli népszokásról, hogy a kérőt párjául elfogadó hajadon tiszta vízzel kínálja életének jövendő társát. Arabella, a bál királynője most már bizonyos abban, hogy rátalált az igazira, s az este hátralevő részében egy-egy tánc közben szép sorban elbúcsúzik korábbi széptevőitől. Matteo azonban – immár nem először – öngyilkossággal fenyegetőzik, s kirohanása merész lépésre sarkalja a szerelmes és riadt Zdenkát: a nővére nevében titkos légyottra invitálja a felindult tisztet, s a kezébe nyomja szállodai lakosztályuk egyik szobájának kulcsát. Zdenka és Matteo szavainak akaratlanul Mandryka is a fültanúja lesz, s a féltékenységi félreértés teljessé válik, amikor kisvártatva Arabella – elintéznivalóira hivatkozva – visszaindulna a szállodába. Az újdonsült vőlegény minderre látványos botrányt rendez: összevész Arabellával és annak egész családjával, majd a bál frivol üdvöskéjével, Fiakermillivel a karján távozik.

Harmadik felvonás

A félrevezetett Matteo boldogan hagyja el az elsötétített szállodai szobát, ahol persze nem Arabella, hanem a fiúruhájától megszabadult Zdenka ölelő karjai várták. Jókora meglepetésére azonban a szálló előcsarnokában Arabellába botlik, aki mit sem látszik tudni a megelőző óra közös szerelmi légyottjáról. A lány szokott tartózkodása és közönye mindinkább kizökkenti az amúgy is indulatos fiatalembert, s ráadásul a Waldner házaspár kíséretében megjelenő Mandryka ismét félreérti a tagadhatatlanul kompromittáló szituációt. A két gavallér már csaknem egymásra rontana, amikor az immár lányruhában megjelenő Zdenka közbeveti magát, s töredelmes vallomásával kimagyarázza a helyzetet. A tévedését beismerő Mandryka megbékélve kéri meg Waldner gróftól Zdenka kezét, persze nem a maga, hanem a fiatalabbik lány szerelmén fellelkesült Matteo számára. Ki-ki nyugovóra tér a saját szobájába, csupán Mandryka készül bús távozásra, abban a hiszemben, hogy bizalmatlanságával és indulatosságával végképp elveszítette Arabella szerelmét. De nem: Arabella újra feltűnik a színen, és egy pohár tiszta vizet nyújt át a boldog férfinak.

 

 

 

Istenek alkonya - ismét Wagner szakít, de nem pénzelem érte, mert túúúúúlságosan nem az én bizniszem

 Wagner: Istenek alkonya

2023.05.21. este 21:00 M5 csatorna (Operaházban felvett)

Operamentés:

Zenedráma három felvonásban, német nyelven, magyar, angol és német felirattal

Barátság, szerelem, adott szó, szerződés, vendégjog – mind olyan alapvető emberi értékek, illetve azok hordozói, amelyek válság idején kiüresedhetnek, semmissé válhatnak. Richard Wagner monumentális, romantikus Ring-tetralógiája nem csupán egy tőlünk távoli mese a germán mitológia hőseivel, hanem az elmúlt két évszázad és még inkább a jelen gazdaságitársadalmi-ökológiai változásairól, értékválságairól is szól. Mindez különösen fontos M. Tóth Géza rendező számára, aki A Rajna kincse, A walkür és a Siegfried után az OPERA 2021/2022-es évadában Az istenek alkonyával teljessé tette tetralógiarendezését. Színpadi víziójában a korábbi három esthez hasonlóan a zeneszerző és egyben szövegkönyvíró társadalomkritikáját domborítja ki. Különleges, archaikus és futurisztikus elemeket egyaránt alkalmazó színpadi formanyelvével olyan világot tár a nézők elé, ahol megmutatkozik: az ember olyan módon használja ki tudását, a másik embert és ezt a világot, hogy az szükségszerűen világkatasztrófához vezet. Az istenek alkonya színpadi univerzumának alapvető vizuális alkotóeleme – mint a tetralógia korábbi három részében is – a zenével folyamatosan szinkronban mozgó, azzal párbeszédet folytató, a színpad egész terét betöltő, vetített és különleges térélményt adó látvány.

Felhívjuk kedves nézőink figyelmét, hogy előadásunkban olykor erős fényhatásokat alkalmazunk, mely az arra érzékenyek számára zavaró lehet.

 

Cselekmény

Prológus
Éjszaka a walkürök szikláján. A három norna, Erda lányai, szövik a végzet kötelét. Elmesélik, hogyan rendelte el Wotan, hogy kivágják a világkőrist, amelyből egykor a dárda nyelét faragta, hogy aztán a felaprított fát Walhalla köré halmozzák. Ez a máglya, ha lángra kap, jelzi majd az isteni rend végét. Amikor megpróbálják kifürkészni, mindez mikor fog megtörténni, hirtelen elszakad a kötél. Bölcsességüknek vége, a nornák leereszkednek a földbe.
Hajnalodik, Brünnhilde és Siegfried előbukkan a sziklabarlangból. Miután a nő védőbűbájt bocsát Siegfriedre, útjára engedi a nyughatatlan hőst. Siegfried szerelmi zálogként Brünnhildének adja a gyűrűt, amelyet a sárkánytól, Fafnertől vett el, ő pedig cserébe lovát, Granét ajánlja fel a férfinak. Siegfried útnak indul.

I. felvonás
A Gibichungok Rajna-parti csarnokában Gunther és Gutrune múlatja az időt. Féltestvérükkel, Hagennel a királyi család egyre csökkenő dicsőségéről ejtenek szót. Hagen azt tanácsolja nekik, hogy házasság révén erősítsék meg uralmukat: Gunther menyasszonyának Brünnhildét, Gutrune férjének pedig Siegfriedet javasolja. Mivel a Brünnhilde szikláját körbeölelő tűzön csak a legnagyobb hős kelhet át, Hagen merész tervet javasol: egy bájital segítségével érjék el, hogy Siegfried elfelejtse korábbi szerelmét, és beleszeressen Gutrunéba. De bátyja csak akkor adja hozzá a lányt, ha Siegfried megszerzi Brünnhildét Gunther számára. Ekkor megszólal Siegfried kürtje a folyó felől, jelezve a hős érkezését. Minden a terv szerint alakul: Gutrune átnyújtja a bájitalt Siegfriednek, aki a pohár átvételekor még Brünnhilde előtt tiszteleg, de miután megitta, azonnal szerelmet vall Gutrunénak, majd Siegfried felajánlja, hogy az alakváltás varázserejével bíró ködsüveg segítségével Guntherré változik, és átlépve a lángokon, megszerzi számára Brünnhilde kezét. A két férfi vérszövetséget köt, és útnak indulnak. Hagen hátramarad, hogy őrizze a csarnokot.
Waltraute, a walkür, elborzadva Walhalla közelgő pusztulásától, megérkezik Brünnhilde sziklájához, hogy nővére segítségét kérje. Elmondja neki, az istenek megmentésének egyetlen módja, ha Brünnhilde visszaadja a gyűrűt a rajnai sellőknek, a kincs jogos tulajdonosainak. Brünnhilde visszautasítja, mondván, Siegfried szerelme fontosabb számára, mint az istenek sorsa. Waltraute kétségbeesetten távozik. Amikor a távolban Siegfried kürtje hallatszik, Brünnhilde ujjong örömében. Boldogsága hamar zavarodottságba és rémületbe fordul, amikor egy idegen alak jelenik meg előtte, aki Guntherként mutatkozik be, menyasszonyának követeli őt, és kitépi a gyűrűt a kezéből.

II. felvonás
Éjszaka. A Gibichungok csarnoka. Hagen elaludt az őrségben. Apja, Alberich jelenik meg, mint egy álomban, és emlékezteti fiát, hogy vissza kell szereznie a gyűrűt. Megvirrad, megérkezik Siegfried. Hagen összehívja a Gibichungok hűbéreseit, akik innentől mindenben követik parancsát. Megérkezik Gunther és a megalázott Brünnhilde. Amikor meglátja Siegfriedet, dühösen megvádolja, hogy elárulta őt. Siegfried, még mindig a bájital bűvöletében, közli vele, hogy feleségül veszi Gutrunét, és hogy Brünnhilde Gunther felesége lesz. Brünnhilde észreveszi a gyűrűt Siegfried kezén, és tudni akarja, honnan szerezte, hiszen előző este az állítólagos Gunther volt az, aki elvette tőle. Brünnhilde azzal vádolja Siegfriedet, hogy ellopta a gyűrűt, és kijelenti, hogy ő a férje. Siegfried tiltakozik, és Hagen lándzsájára esküszik, hogy nem vétett a vérszövetség ellen. Visszautasítja Brünnhilde vádjait, és Gutrune és a hűbéresek kíséretében ünnepelni indul. Brünnhilde egyetlen gondolata a bosszú. Hagen felajánlja, hogy megöli Siegfriedet, de a nő elmagyarázza neki, hogy a férfi legyőzhetetlen: varázslattal védte meg – csak a háta védtelen, mert soha nem fordítana hátat az ellenségnek. Gunther habozik, hogy csatlakozzon-e a gyilkos összeesküvéshez, de végül beadja a derekát.

III. felvonás
Siegfried a vadászcsapattól elszakadva a folyó partján találkozik a három rajnai sellővel. Megkérik, hogy adja vissza nekik a gyűrűt, és ő már majdnem beleegyezik, de amikor megemlítik neki Alberich átkát, úgy dönt, hogy rettenthetetlensége bizonyítékaként mégis megtartja a gyűrűt. A sellők megjósolják közelgő halálát, és eltűnnek, épp, amikor Hagen, Gunther és a többi vadász megérkezik. Hagen bátorítására Siegfried elmeséli ifjúkorát: hogyan élt együtt Mimével, hogyan kovácsolta össze a Nothungot, a kardot, és hogyan küzdött meg a sárkánnyal. Miközben beszél, Hagen borral kínálja, amely a bájital ellenszerét tartalmazza. Az emlékezetét visszanyerő Siegfried elmeséli, hogyan kelt át a tűzön, és hogyan ébresztette fel Brünnhildét. A lány nevének említésére Hagen hátba szúrja Siegfriedet a lándzsájával, és azt mondja a megdöbbent Gunthernek, hogy megbosszulta a hamis esküt. Siegfried utolsó szavaival megemlékezik Brünnhildéről, és meghal.
Gutrune rossz álomból ébredve azon tűnődik, mi történhetett Siegfrieddel. Mikor behozzák a hős holttestét, a lány gyilkossággal vádolja Gunthert, aki azt válaszolja, hogy Hagen követte el a bűnt. A két férfi birokra kel, és Gunther meghal. Amikor Hagen a gyűrűért nyúl, a halott Siegfried fenyegetően felemeli a karját, és Brünnhilde is belép a csarnokba. Hagen nem jut el a gyűrűhöz. Az egykori walkür elrendeli, hogy a Rajna partján állítsanak halotti máglyát a hősnek. Az isteneket vádolja Siegfried halála miatt. Búcsút vesz apjától, Wotantól, majd kiveszi a gyűrűt Siegfried kezéből, és a rajnai sellőknek ígéri azt: máglyahaláluk után újra övék lesz a Rajna kincse. Ezután meggyújtja a máglyát, és a lángokba ugrik. A kiáradó folyó elpusztítja a csarnokot, Hagen hiába próbálja a gyűrű után vetni magát, csak végzetével és a sellők boldog kacajával találkozik. A távolban a lángokba borult Walhalla és az istenek látszanak.

 

 Saját megjegyzés:

nem igazán szeretem a tetralógiát, maga a történetétől vagyok kiakadva, hogy egy testvérpár lesz egymásba szerelmes és csinálnak egy gyereket, aki történetesen nem más, mint a nagy hős, Siegfried....

 

Wagner előadásoktól mentsen meg az Ég! De, hogy mégis meglegyen a repertoáromban, megnézem, főként, ha úgymond ingyen kínálják. Ezúttal a kulturális csatorna a címben nevezett darabot hozta le vasárnap a képernyőre. Este 9.00-től másnap hajnali háromnegyed 2-ig….

A darab különösen az elején nem fogott meg, megint a szokásos sallang dolgok voltak, álmodozva nézünk ki a fejünkből, hosszú szüneteket tartanak a jelenetek között, amiket úgy érzem ki kéne vágni, mert csak zene. Lemértem, ahol észbe kaptam, a vetítéseken túl nem történik ilyenkor semmi a színpadon… szétunnám a fejem… volt, hogy 6 percnyi hosszúságú „zenélés ment”….

A történet: akkor indult be, amikor rokkaorsós nők (ezek voltak a normák...) elregélték bajukat (szörnyen festettek) és a nyálas ömlengésen már túlestünk (darab eleje, hogy Brünhilda és Siegfried milyen boldog együtt, de a harcos el kell, hogy szakadjon kedvesétől, mert további hőstetteket akar végrehajtani, cserébe, szerelme zálogául odaadja a nőnek a Niebelung gyűrűjét – egymásba kapaszkodás, egymás fülébe üvöltése az adott éneknek, roppant élvezetes lehet a művészeknek…), az ármánykodos három szereplőhöz érve, éreztem, hogy beszippant a történet, és most már érdekel is… igen, futurisztikus és nagyon elvont mind a képi világa, mind a jelmezek… Siegfriedet tőrbe csalják, szerelmi bájitalt adnak, hogy az ármánykodók női tagjába legyen szerelmes, Brünhildét pedig annak fiútestvérének adja… miután vértestvéri szövetséget köt Siegfried és a fiútestvér, közösen elmennek, hogy elhozzák a walkürt, akit időközben harcostársa is meglátogatja, hogy elpanaszolja, apjuk, Wotan el van keseredve miatta, és a tanács alatt ketté tőrt pálcáját szorongatta, majd az élet fáját felaprította… Brünhilda elzavarja, mert hisz szerelme esküjében. Amikor viszont a tűzgyűrűt átlépik, nem Siegfried jelenik meg, hanem a fiútestvér, Gunther. Ezzel árulást követ el személye ellen. Erőszakkal rábírja, hogy vele menjen, az álcasüveggel átveri, megtéveszti a walkürt. A második felvonásban az új földre viszi feleségét Gunther, vele utazik Siegfried is, akinek a fiú testvérét igérte… ő előbb érkezik meg, és szintén a hülye friszkós-mellvértet viselők sorába belép, csak ő kékben tolja, míg a többiek nagyon erős neonszínekkel dolgoznak (pink, zöld, sárga). Kiköt a hajó, ami látványos, mert zsinorokat eresztenek le, mintha valóban kikötne egy hajó, és megérkezik Gunther és felesége, Brünhilde (lila sátorkabátban – ez nagyon tetszett!)… Siegfried lelepleződik, hogy megcsalta a walkürt, a középső testvér, Hagen lándzsájára esküszik, Siegfried is megteszi, bizonyítva a maga esküjét…a nép zavarodott, nem értik a walkür kirohanásait… Gunther tehetetlen… Hagen, amikor kettesben marad Brünhildével kifaggatja, hogy van-e a „hősnek” gyenge pontja… A walkür elárulja, nem áldotta meg a férfit a hátán, hiszen amaz sose fordítana hátat az ellenségnek… a lándzsás eskü/bosszútétellel zárul a felvonás.

Az egész történet során gyakran visszaidéződnek szóban a hőstettei Siegfriednek, és el is meséli ő maga a 3. felvonásban, aztán háton döfik… Brünhilde a haldokló férfi mellett virraszt, majd bocsánatot kér apjától Wotantól, és szerelmével együtt tűz általi halált választja…és persze ide még a lovat is bele akarja hívni…a felvonásban először a harcos elmegy a sellőkhöz, akik óva intik, megfogják őt ölni, ha nem dobja el a Niebelung gyűrűjét, amit az első felvonás végén elvesz Brünhildé-tól… annyira el van telve magától, hogy nem adja ki a kezéből a tárgyat. Hamarosan megérkeznek a harcos bajtársak, akikkel vadat akarnak ejteni (érkezésük előtt a saját kürtjét szemléli és úgy vizsgálgatja, mintha életében nem fújta volna még meg, miközben egész előadás alatt a kürt hangja szólal meg – és mindenki ezt várja – amikor valahova hívatott megérkezni…). Ivászat kezdődik és Hagen ráveszi, hogy meséljen arról a fantasztikus képességéről, hogy érti a madarak nyelvét… a történet elbeszélése közben, ahogy a Brünhildás részhez ér, akkor jön rá, hogy mit tett, hogy elárulta a nőt, és mivel az esküjéről is lekerült a lepel, hazudott, ezért Hagen hátba szúrja a lándzsájával… egyébként Hagen a 3. felvonás elején törpe apjával beszélget, szövi tervét, hogyan legyen uralkodó a gyűrű segítségével… miután Brünhilde, Siegfried és a ló (kehem) is a lángok martalékává lesznek, látható, ahogy a sellőktől próbálja meg elszedni a gyűrűt… mert azt a walkür önfeláldozása előtt a Rajna vízébe dobta…

Összegzés: 1x érdemes megnézni, a darab nehezen, de a ha a megfelelő részhez érsz, onnantól kezdve akár be is szippanthat... nálam a furcsa ruházatú, Elvis sérőval rendelkező keverőemberek közben ért a szippantó hatás... de sok a zene, ami alatt vetítések vannak, jobbára én ezeket, akár tetszik az utódoknak, akár nem vagy a rajongóknak, kivettem volna és egy rövidített, operabarátibb előadást faragnék/faragtam volna belőle...

Fogva tartva hableányok között a viziszörnyek társaságában

Időpont: 2018. február 4. vasárnap, este 19.00
Helyszín: Erkel színház
Előadás: Verdi - Simon Boccanegra
Rendező: Ivan Stefanutti
A főbb szerepekben: Alexandru Agache, Bretz Gábor, Pasztircsák Polina
A darab adatlapja: http://www.opera.hu/musor/megtekint/simon-boccanegra-2017/eloadas-201802041900/

Az előadásom a szabad bérlet egyik alappillére volt, amikor nyáron választhattam és láttam, hogy ki fog benne szerepelni a Simon Boccanegra-ról tudtam, hogy meg kell néznem és voksomat neki adtam. Nem is bántam meg, kíváló történet, szép zene, csodálatos énekesek, mesés zenekari szólamok. A darab tökéletes volt minden ízében és örültem, hogy ismerősöket látok a színpadon, közöttük a főkedvencemet, Bretz Gábort, akinek a neve - a szereposztást közlő lapon - vastagon volt szedve. Énekesi tudás külföldre is csábította, így örömünnepet jelent, ha itthon is megmutatja páratlan bariton hangját. Mellette még a nagyon szép és kiváló hangú művésznőt, Pasztricsák Polinát, illetve a korábban Bajazzokban megismert Alexandru Agache-t is megfigyelhettem, aki a címszerepet alakította.

Saját kép

A történet - nem rendhagyó módon - egy prológussal kezdődik. Megtudjuk, hogy van egy kalóz (a címszereplő Simon), aki egy idő óta jó útra tért, barátai dósa rangra akarják emelni, de mindezt nem nézi jó szemmel egy idős férfi, akit Fiesco-nak hívnak, mivel Simon elcsábította a lányát, Máriát, és annak gyermeke született. A lányát egy toronyba zárva őrzi, és próbálja meggátolni Simonék tervét, nem tartja méltónak a lányához. Évekkel később, a gyermekre egy idős asszony vigyáz, szintén a  toronyban élnek, Simon magához akarja venni, de az öreg meggátolja és elrabolja a kislányt, akit aztán sajátjaként nevel fel. Amelia így nevelkedik 25 éven keresztül vízi szörnyek és hableányok társaságában.

A darab 25 év elteltével folytatódik, Amelia vágyakozik a boldogság után, időközben Simon dósa lett, és egyik barátja áhítozik a jutalom után. Ez nem más lenne, mint a lány, aki toronyban él, és a dósa elmegy megkérni segítője számára a kezét. Beszélgetésük során ráismernek egymásra, Simon és Amelia rokonsági kapcsolatára, de egyelőre titokban kell tartaniuk, amit a lány valódi szerelme nem visel el, és félreérti a nő viselkedését a dósaval kapcsolatban... Mivel, nem úgy sikerül a rangra segítt férfi sorsa, ahogy ő azt elképzeli megmérgezi Simon serlegét, Fiesco megtudja, és kifejti nem így akart bosszút állni a férfin, aki elvette a lányát, majd az unokáját is... Az előadás végére minden kiderül, ki - kivel milyen viszonyban van.

Tapsrend:
A szereplők mind egytől egyig kiemelkedőek voltak, a taps-cunami nem is akart abba maradni a darab végén.

A nyughatatlan férfi esete - Don GIovanni újratöltve

Előzmények
Link: http://phantomvizio.blogspot.com/2015/12/a-megmentett-eloadas-ferfi-aki-nem-birt.html

Mozart darabjai közül még nem sokat volt szerencsém megismerni, amiket meg is tapasztaltam, nem mindegyikért rajongok, de szívesen meghallgatom a dallamokat, mert ilyen téren nagyon nyitott vagyok az újdonságra vagy az ismert klasszikusokra. De azt bátran kijelenthetem, hogy nincs Mozart-tól egyenlőre olyan nagy kedvencem, mint a Don Giovanni. Zeneileg oda vagyok érte, és napokig az elmémben marad a dallami.

Szerintem egy hihetetlenül különleges előadás, amit az Erkel színházban színpadra álmodtak. Április 10-én Erwin Schrott főszereplésével játszott előadást mutatták be az M5-ös csatornán. 

Bizonylat: http://www.opera.hu/v/erwin-schrott-a-don-giovanni-cimszerepeben-aprilis-10-en-az-m5-hd-musoran/

A létrehozók:

Zene: Wolfgang Amadeus Mozart

Rendező: Gianfranco de Bosio

Látványtervező: Naná Cecchi

Koreográfus: Andrea P. Merlo

A főszerepeket ők alakították:

 Erwin Schrott (Don Giovanni), 

Pasztircsák Polina (Donna Anna), 

Tarjányi Tamás (Don Ottavio), 

Gábor Géza (Kormányzó), 

Fodor Gabriella (Donna Elvira), 

Sebestyén Miklós (Leporello), 

Bakonyi Marcell (Masetto), 

Keszei Bori (Zerlina)

2016. December 21-i felvételt lehetett megszemlélni. 

A darab története szerint az élvhajhász - nem bírok a nadrágomban megmaradni - Don Giovanni életébe nyújt betekintést, aki bűnős életet él, átveri az embereket és cseppnyi megbánást sem tanusít. Leporello a szolgája, aki mindenhova elkíséri, és sajnos, a gazdája iránt táplált utálat őt éri utol, amikor ruhát és szerepet cserélnek. Hiszen a bosszúvágyókat rútul becsapják ők ketten. Mégis a sérelem a szolgán csattan, akit majdhogynem meglincselnek. Mégis szabadulást követően, ahelyett, hogy otthagyná Giovanni után fut, aki mit sem törődik vele, különösen igaz ez, amikor az utolsó jelenetben a Kormányzó szobrát meghívja vacsorára, ő a roskadozó asztalról kényes fogyasztja a finomságokat, míg Leporellonak egy falat sem jut... Nem igazán kifizetődő a magát lovagnak tituláló Giovanni szolgálatában állni.... 

Három nőt "hülyít" a darab során, az első Donna Anna, aki az ártatlanságot, ugyanakkor a női csalfaságot, a bosszúvágyat és nagyon szerelmes hölgy képét ábrázolja. A szűzies nőt az éjszaka kellős közepén próbálja elcsábítani, ám a nő nem engedi, hogy erényére törjenek, és a védelmére kellő édesapa (a kormányzó) leli halálát az álarcos Don Giovanni-val vívott párbajban. Anna szerelme, Don Ottavio, aki kissé bárgyú figura, ugyanakkor férfiasságot is tud tükrözni, ám a szólójából inkább az derül ki, hogy nehezen viseli, ha kedvesét fájdalom éri, hiszen az neki még rosszabbul esik... Mindenesetre őróla nem vélekedünk úgy, hogy egy macsó figura lenne, inkább védelmező. 

A második hölgy, nem más, mint az, aki korábban kapcsolatot ápolt a lovaggal, ám az megcsalta őt, és véget ért a románc. Donna Elvira, ahol csak lehet feltűnik és próbálja elsózni a címszereplő levesét... :) Az egyik legösszetettebb figura (tapsrendnél őt is éltették a legjobban), hiszen először megátkozza egykori kedvesét, bosszút esküszik és ezt betartja is, mindenhová követi a lovagot. Ám, az újra fellángolásnak köszönhetően "védelmébe venné" a férfit, illetve a bocsánatáért könyörög az utolsó jelenetben. Végül belátja, hogy nincs emberi vonása a gonosz férfinak, és miután kiderül, hogy elnyelte a föld, ő dönt, zárdába vonul...

A harmadik hölgy, az erényes, paraszti megjelenésű, Zerlina, aki menyegzőjére készül jövendőbelijével, Masetto-val. A lovag elcsavarja a nő fejét, amikor kettesben maradnak, bár tudja, hogy a férfi valószínűleg átveri...mégis kétségek közt őrlődik. Szerencsére, van egy Donna Elvira, aki közbelép, és időben megmenti a lányt a kéjsóvár férfitól. Masetto nem örül, hogy a jegyese majdnem félre kacsintott, ezért Zerlinának szép szóval, és a "tegyél velem bármit amit akarsz én akkor is szeretni foglak" hozzáállással visszanyeri a férfi bizalmát. Zerlina karaktere nem begyepesedett, vagy búskomor, gondolkodó figura, aki a darab vége felé válik bosszúszomjassá, és még arra sem rest, hogy Leporello-t egy székhez kötözze, viszont ez meg a szolgát nem tartja vissza a szökési kísérlettől. Elmondható a leányzóról, hogy talpraesett. A női karakterek közül egyértelműen ő a kedvencem.

A szereplőgárdáról

Ha összevetem a 2015-ös csapattal, mindkettő gárdában felfedezek pozitív momentumokat, most is pár mozzanat már a lelki szemem előtt lejátszódtak. 

Don Giovanni szerepében, mind Bretz Gábor, mind Erwin Schrott nagyot alakított. Az utóbbihoz hozzátéve, a külföldi sztárvendégnek nagyon jól állt a szerep, hihetetlenül jól játszotta a lovagot, arcmimikájával is igen kifejezően bánt, részletgazdag volt. Igazán semmire sem lehetett panaszom. Nem beszélve arról, hogy nagyon atraktív, csinod férfi. És aranyos volt a tapsrendnél is, amikor bekiabált a közönségnek egy magyar szót, amit a művészek gyakran megtanulnak: "KÖSZÖNÖM!". :) Ráadásul dobálta a puszikat, de nem szokásos módon, hanem úgy, mintha baseball labdát dobna el... :D

További tapsrendes, illetve a darabból felvételek:

• https://www.youtube.com/watch?v=26E55IYdFtM
• https://www.youtube.com/watch?v=1hbZ_3gCQuE

Képgaléria

• http://www.opera.hu/v/don-giovanni-kepgaleriaja  

Az új szereplőcsapat 2016-ban

• http://www.opera.hu/musor/megtekint/don-giovanni-2016/

Leporello-nak nem volt rossz Sebestyén Miklós, de inkább Cser Krisztiánt választom kedvencnek, mert jobban átjöttek a poénok, nem nézett ki annyira hajléktalannak... és Don Giovanni-hoz jobban illett testalkatilag, így a helycserés támadás is jobban sikerült. 

A színésznőknél nincs váltási vágyam, jók voltak, akikkel élőben láttam, inkább az volt a gondom, hogy Röser Orsolyával láttam élőben, míg a felvételen Polina volt, aki gyönyörű Donna Anna szerepében.

Akit viszont tuti leváltottam volna, az a paraszti figura, Masetto lett volna, nálam egy parasztnak is kinéző, egyáltalán nem dalia kinézetű színész játszott (Cseh Antal), helyette a felvételen egy igen csinos férfi volt látható, Bakonyi Marcell személyében... azt hiszem megtaláltam Posta Victor operaénekesi mását... :)

A kedvenc operám egyike! Jövőre, vagyis idén, decemberben - ha nem változtat az Opera a műsortervén - nézzétek mindenképpen!

Még egy rendkívül aranyos felvétel, amikor Erwin-t köszöntötték a születésnapja alkalmából: