Szép nyári nap - Neoton musical

Szép nyári nap, sokan vándorolnak úgy, mint én....

Időpont: 2015. március 1.
Helyszín: Budapesti Operettszínház
Előadás: Szép nyári nap (Neoton musical)

Az előadásról úgy gondolom, hogy egy igazán mai darab. A kor fiataljait szólítja meg, bemutatja a különféle karaktereket, akiket magunk is megismerhettünk iskolai éveink alatt: az eminens, a bombázó, a mókás, a szabadságvágyó. 

Röviden a történet: Egy csapat gyerkőc nyári táborba megy. Van hat fiatal, akik mind meglelik a párjukat: Míg Péter és Juli összejönnek a bajban, addig Ria és Sanya szakítanak. A diákok tábori kalandjait figyelhetjük meg, örömtelibb és szomorúbb pillanataikat, megismerhetjük a felnőtteket is, akikben nem kis humor lakozik. Az egész történet nagyon könnyed. Szórakoztató, vidám, igazi ifjúsági darab. Sokszor buli hangulat uralkodik a színpadon.

 Hosszabban kifejtve:  

Szép nyári nap - a darab ezzel a számmal kezdődik, nagyon kedves hangulata van, ez az egyik kedvencem számom. A színpadon még a vasfüggönyt láthatjuk, és előtte megjelenik két ember: Rózsika és Tóth Antal bácsi, akik egy szállást vezetnek, és erről beszélgetnek. 

Megérkeznek a fiatalok, és felmegy a vasfüggöny. Egy parkot láthatunk a kezdetben, ahol a diákok összetalálkoznak, egymás nyakába ugranak, üdvözlik a társaikat, és csoportokba verődnek. Majd eljutnak a pályaudvarra. Feltűnik a történet főszereplője és édesanyja, aki az osztály orosz tanára. 

Elindulnak a vonattal, eljutnak a táborhelyre, ahol is megismerkednek a táborvezetőkkel. Szocialista időszak: orosz nyelvleckéket vehetünk Panna tanárnőtől. A tinikről is hallhatunk egy dalt, amiben kifejtik milyenek is ők? A táborvezetők megbeszélik a heti menüt, majd egy régi ismeretségre is fény derül Panna és Anti bá között. Ezután a fiú főszereplő, Péter egyedül elmélkedik a színpadon. Találkozik a főhősnővel, Julival, veszekednek, szóba kerül mindkettőnek a családja, a fiú a Nagymamájával él együtt, mert elveszítette a szüleit. A lány szigorú anyját védi, és felhívja a figyelmet, hogy Péter nem tudja ők hogyan élnek. Szerelmet vallanak egy dalban ("I love you") és szóban, illetve megtudjuk, hogyan ismerkedtek meg. A tükörjelenet következi, mindkét oldalon készülődnek a fiatalok, különösen ketten, Ria és Sanya egy megbeszélt randira. A romantikus együttlétük alatt eléggé bolondosak, tiltott dolgot tesznek, isznak. Sanya kihasználja a helyzetet, már a nadrágját is ledobja... Ria egy kényeskedő, hisztis, kissé beképzelt és magabiztos lány, nem szereti, ha a fiúja féltékenykedik. Végül arra az álláspontra jutnak, jobb, ha külön utakon járnak, szakítanak.

Konyhában dolgozik ("Valahol egész délen") a csapat, jó a hangulat. Kerényi (Öcsi) folyton piszkálja Szerényit (Sanya) ("220 felett"), közben Szabó Dávid figurája próbál a két ellentétes fiú közé kerülni, és leállítani őket, ám Máté most őt veszi célba, Julit alakító Vágó Zsuzsit is ölbe kapja, megpördül vele. 

Folyton visszatérő szereplő, Dézsi Szabó Gábor, aki jelentéseket kap Péterről, hogy amaz mit művel a táborban. Mindig a színpad szélén láthatjuk, addig középen minden elsötétül.

Anti bácsi udvarolni próbál Pannának a Kishalász étteremben... Magányosan énekel Panna a színpadon, jelenetváltást követően Ria és a lányok beszélgetnek a fiúkról, védekezésről... Ria kacér, és igazából csak játssza az agyát. Kinyilvánítja, hogy ő szeret élni... 

Pétert és Julit láthatjuk újra, a lány egy virág szirmait tépkedi (szeret-nem szeret játék). A jövőről beszélgetnek ("Latin szerenád"). Kettejük szenvedélye elburjánzik, és a fiú már-már leteperi, ám a lány magához tér, és eltávolodik tőle. 

A társaság Amerikáról beszélget, szóba kerül "Santa Maria"... A színpadon egy képzeletbeli hajót építenek a diákok. Némelyikük hajóskapitánysapkával rendelkezik. Megint egy látványos nagy táncos jelenet. Ez az első felvonás vége. - Mielőtt a vasfüggöny lemegy, mindenki lassan a földre ereszkedik, előrekúsznak a színpadon (mintha meglátták volna a közönséget vagy valami mást, amiért így tesznek).

A második felvonás

Anti bácsi mikrofonba beszél a 2. felvonás elején, szétrebben a függöny, és a társaság ezúttal ugrál... Tehát reggeli tornát űznek. :) Jó kis mozgásos, lendületes pillanatok, ugráló köteleznek, majd hulahoppoznak. Dézsiről kiderül, Juli apja, leutazik a táborhelyre és Pannával beszélget a lányukról és Péterről (disszidensnek tartja, a jelentések alapján). A férfi feltűnésére nem számított Panna, de a fülébe bogarat ültet. Juli hangját hallják a távolból, az apa elbújik, lezajlik a beszélgetés, Juli és az anyja között, ám a kimenetele nem sikerül jól, veszekedésbe torkollik, rágalmazásba, bírálatba, aminek a végén a lány kiakad, mert anyja utána nyomoz, ekkor egy pofon is elcsattan. A lány dühödten elrohan, a férfi is kioktatja, és jelzi, hogy a kapcsolatot tudják tartani itt is, a lányuk érdekében. A két nő újra egymásra találnak egy dalban, az anya a féltésről beszél, a lány a mintagyermekről, ám de a végén mégsem békülnek ki. Jelenet váltás: Ria megint a fiúzásról beszél... A Napraforgó dal végre színre kerül (de eléggé rövid ideig élvezhetjük), rájön, hogy neki Sanya kell.

A csapat megint a szabadban mozog - Péter levelet kap, először jó hírnek tűnik, miszerint felvették az egyetemre. Mindenki nagyon örül neki, viszont a levelet tovább olvasva, igazából arra hivatkoznak nincs helyük az egyetemen, így mégsem tudják felvenni. Péter teljesen kiakad, hiába próbálják a többiek lenyugtatni, a kudarcot nem képes feldolgozni, Don Quijote-ként látja önmagát.

Kishalász étteremben Panna és Anti bácsi vacsoráznak, eljön a volt férj is, és a Péteres dologgal megint előhozakodik. Pertut iszik a két férfi, immáron mindenki részeg és sor kerül a Pago, pagóra... Jolika, Rózsika, Panna, és a két férfi a közönség hangos tapsától kísérve örömtáncot lejtenek... 

Megint szerelmes suttogás Juli és Péter részéről, kifutnak a színről, majd Ria érkezik Margóval, aki könnyedén félrelöki Öcsit, Sanya is igyekszik segíteni, - mert, hogy ez egy terv része volt, végül Sanya és Ria kibékülnek. Felhangzik a "Szép nyári nap." Kiderül, kitől kapja a jelentéseket Dézsy. A táborvezető felriasztja a csapatot, akik a dal miatt elszenderedtek, majd Pétert kezdi el okolni a helyzetért és haza küldi. Rózsika elhozta a tortát, a szülök megint veszekednek a lányuk miatt. A nő hisz a lányában, ám a férfi kevésbé, persze mindketten a lánynak jót akarnak. Juli megint hisztizik, nem hisz az anyjának, állandóan az apja segítségét kéri, kiderül, hogy az apa nem biztos, hogy egy egyszerű műszerész... A barátok megzavarják a társalgást, felköszöntik Julit. Az apa elmegy, és végre anya és lánya kibékül.

Egy delegáció érkezésére készül, Anti bá és Rózsika. Öcsi végre felbátorodik és Margó figyelmét magára vonja, csakhogy a lány ideálja a vörös hajú, szemüveges fiúk. De Rózsika megoldja, hoz egy vörös parókát ("Vörös hajú, szemüveges"). Ria és Margó énekelnek közösen (ezt a dalt is megtapsolják), egyszer Öcsi kapja fel Margót, és a zenekari árok fölötti részen végigsiet vele, majd csókot váltanak, és a dal végén Margó magasba emeli a fiút, végül a karjaiban viszi ki a színről. Juli és Péter megint évődnek, a fiú át akar szökni a határon. "Mi lenne ebből az országból, hogyha mindenki elhagyná, aki másként gondolkodik?" ("Kell, hogy vár"), búcsút vesznek.

Csepregi Éva egy vörös Trabanton (ami csak egy papírautó) érkezik, a belépőjét nagy taps fogadja. Panna megígéri a lányának, hogy megpróbálja valahogy segíteni Juli szerelmét, ám a volt férj kihallgatja őket. Csepregi a Monte Carlo számmal megint tapsra ingerli a közönséget. A közösség táncot lejt, mindenki vidám, a félhomályból egy lány alakja válik ki, Juli az, aki magányosan énekel a szerelemről ("A szívtelen időt visszatartanám"), Péter is feltűnik és a búcsúkor énekelt számot hallhatjuk tőle. Csepregi és a famíliája újból feltűnik: Éva, Pannával és Rózsikával kiegészül a motoros számhoz. Felemelkednek azon a bizonyos deszkán...rivalizálás az ABBA-val...(szóban történő megemlítés). Öcsi a mulatságot megzavarja, és megrendülten felolvas idézeteket...majd visszatér a 220 felett... Péter írta az igazságokat az idézetekkel. Kiderül, hogy eltűnt, Dézsy megint ítélkezik a fiú felett. Fény derül arra is, hogy az apa egy főrangú rendőrszázados, arra utasítja a jelenlévőket, hogy menjenek haza. Felhangzik a "Holnap hajnalig". - itt a dal leginkább egy lázadásnak is nevezhető. A társak eltűnnek, Juli egyedül marad, Péter visszajön, belátja, hogy a lánynak igaza volt és a dal felerősödik. Visszatérnek a társak, sőt az egész szereplőgárda, felszállnak a vonatra, így fejeződik be a második felvonás.

 

Zene: A Neoton família számait feldolgozták, és ebbe a darabba konvertálták. Minden dal a helyén volt. Szulák Andrea előadásában a Lehunyom két szemem nagyon szép - egy nőről szól, aki a múltból visszatérő érzésekkel vívódik a jelenben. Beismeri magának, hogy a volt férfiba szerelmes, de fél, hogy elveszítheti... A Napraforgó egy nagyon jó dal, szeretem. A Pago-pago fergeteges. A szívtelen időt visszatartanám - megérintő. Mivel, szerintem, nincs olyan ember, aki ne ismerné a Neoton-t, ez okozza az  egyes számoknál a közönség felfokozott tapsmániáját. A zenéjük időtálló, és a színészek remekül át tudták adni a dalok mondanivalóját nekünk.

Koreográfia: Az egész színpadot igénybe veszik, sokat kell ugrálni. A 220 felett - a leglátványosabb táncos jelenet, Kerényi és Szabó odatették magukat. A Napraforgó a kedvenc dalom, főleg, a koreográfiában Riára sárga szalagokat tekernek, és ezeket széthúzzák, képezve ezáltal egy napraforgó szirmait. A Pago-pago őrületes.

Színpadi díszlet: A forgó színpad jól működik, különösképpen nincs díszlet, ami tetszene. Vonat eléggé silányan van megjelenítve a Ghost-ban látott metróhoz képest. Szimpatikus a megoldás, míg ők a vonatdíszlet mögött állnak, elsuhannak jellegzetes tájképek a háttérben/vonatablakokban. :)  A tükörjelenet megoldás, megosztja a színpadot. Egyik a lányok szobáját mutatja, míg a másiknál a fiúkét láthatjuk. A váltáskor mindig az egyik szoba sötétbe borul. 

 

Jelmez: Korhű és hétköznapias. Könnyed, nincs benne feltűnő viselet. A Kádár korszakban is már viselt öltözékeket láthatjuk.

Szereplők: csintalanok, jók a párbeszédek. Peller Anna és Kerényi Máté párosítása nagyszerű, viccesek, és jól összeillenek. Vágó Bernadett és Szerényi László is jók, Betti karaktere egy napraforgó, folyton más férfi után vágyódik, szomjazza a kalandot. Szerényi meg folyton fut utána, többek között pedig egy jó humorú karakter. Szabó Dávid disszidens apját mentegeti a vezető (Faragó András) és Panna (Szulák Andrea) előtt, utóbbi kettő régi ismerősök. Szulák hangilag kiváló és humoros is. Érdekes, hogy Ria és Margó többet vannak együtt a színpadon, holott Margó Juli barátnője, aki utálja Riát. Náray Erika vicces konyhás nő. 

Kedvenc jelenetek: Az első felvonásban a tükörjelenet, a nagy közös táncos pillanatok (220 felett és a Santa Maria), az ugrálóköteles a 2. felvonás elején, a részeg felnőttek Pago-pago tánca. Panna és Juli kibékülése a lány 18. születésnapján.

  

További infok: http://www.operett.hu/repertoar/szep-nyari-nap/71/10

Első és második felvonás: 

https://www.youtube.com/watch?v=XWVEehLBJj4

https://www.youtube.com/watch?v=jYse0DkWPOE

A leszinkronizált előadás - Veled, uram!

Számon tartom a magyar siker előadásokat is, amiket tudok, igyekszem meg is nézni. Az egyik kedvencem az István, a király (bár műfaját tekintve ez rockopera). Egy különleges alkotás, fülbemászó dallamokkal. A Veled, Uram című darab, az előbbi folytatása, műfaji besorolását tekintve dráma. István király uralkodásának utolsó 10 évét hivatott bemutatni, illetve ködbe burkolózva fejtegeti Imre herceg rejtélyes körülmények között bekövetkező halálát.

Bródy és Szörényi szerzeményét imádom. Vegyes, vidám és erősebb érzelmi világú dallamokat komponáltak az István legenda köré. A rockhangzás erőteljesebbé teszi. A zenéje politikától sem mentes. Minden karakterhez meglepően jó dalszövegeket és zenét írtak, egyet sem tudnék kiemelni, mert mindegyik el lett találva. A darabot, sajnos sosem láttam, de a Király Dombon forgatott előadás hanganyaga meg van, és olykor előszoktam venni. Több évet váratott magára a folytatás. Szokták mondani, hogy az első sikerét egy második nem érheti utol. Lám ez most sem volt másként.

Elmentünk megnézni a darabot. Erősen koncentráltam, hogy akkori időpontra vegyünk jegyeket, amelyen Sasvári Sándor játssza Istvánt. Hogy a többiek kik lesznek? Nem igazán érdekelt, nekem Sasi volt az elsődleges. Szerencsére, aznap őt kaptam meg. :) A Thália színházban, a nézőtéren, a második oldal páholy eléggé közel volt a színpadhoz, így elragadtatással vártam az előadást, bár attól is féltem, hogy meg kell majd osztoznunk további két emberrel a helyeken. Ez végül nem következett be - miénk volt a páholy. (Aztán érthető okokból rájöttem, miért nem volt teljes a létszám a mű unalmassága miatt.) Elkezdődött az előadás, a már jól ismert dallamok (az első Istvánból) felhangzottak...ez még nem okozott gondot...nem baj, ha nosztalgiázunk, vagy memóriát frissítünk...  Ám a java még hátra volt...

Az egészben a leginkább dühítő, hogy Janza Kata és Szerényi László nem saját maguk énekeltek. Amikor először énekre nyitotta a száját a művésznő és elhangzott tőle az első pár hang, mélyen megdöbbentem. Hiszen nem a jól ismert, reszelős, karakteres hangját hallottam, hanem a lágyabb, kislányosabb Vágó Dettikéét, aki szintén szerepelt aznap az előadásban, Krisztinát alakította. Emellett pedig a hangját kölcsönözte Janzának. Mint kiderült, nem csak őt, de Szerényi László dallamait is más énekelte aznap. Ez az eset, abból a szempontból volt szerencsésebb, mert Szomor György hangja kevésbé tért el Szerényiétől vagy magyarázható ez azzal is, hogy kevésbé ismert, vagy egyszerűen nem tűnt fel senkinek sem. Még nekem sem. A megdöbbenést inkább Janza előadása váltotta ki, mégis vastapsot kapott a darab végén. Én nem ujjongtam, inkább legszívesebben leszóltam volna a páholyunkból, hangoztatva, hogy CSALÓ!

Úgy gondolom, hogy ez teljességgel elfogadhatatlan, és felháborító, hogy egy magát színvonalasnak tartó színház ilyen primitív módszert alkalmazzon! 

1. Ráadásul sehol nem volt tudatva a közönséggel, hogy kis módosítás történt a szerepeket illetően...Fel nem volt tüntetve. 

2. A hír felkerült az online felületre, és rögtön érkeztek is kommentek. A hozzászólok e hír hallatán mélységes felháborodásukat tudatták, és ők azt tanácsolták, hogy vissza kellett volna követelni a jegyek árát. Ebben igazat adok nekik. Ha valami változás történik, azt általában jelezni kellene.

3. És másik bajom, ha a két színész nem tudott aznap énekelni, mert meg voltak fázva, akkor a két váltójukat nem lehetett volna értesíteni??? Ámbár az is lehet, hogy pont nem értek rá (mert máshol játszottak), és a drága Operettnek biztosan nem füllött hozzá a foga, hogy visszaadja a közönségnek a pénzét. Kifizetünk drága jegyeket, aztán ezt kapjuk? Egy leszinkronizált előadást???

Példátlan és hallatlan pofátlanság!!! Ha még jelezték volna, de nem történt semmi erre utaló jel, hogy a két színész nem tud énekelni ma, ezért másik két társuk fog énekelni helyettük.

Megint egy hatalmas operettszínházi csalódás számomra!!!!!

A történet felejtős, ahogy maga a darab és a zenéje is. Feltűnt, hogy sokszor hallani az Istvánból már megkedvelt dallamokat. Ezeknek a folytonos felbukkanása nem tette ezt az előadást kivételessé. Jó, mit is vártunk egy folytatástól?

Történetről: Istvánt, idősebb férfiként, meglett apaként láthatjuk viszont, hamarosan átadja helyét a trónon fiának. Imre herceg eljegyzését tervezi a lengyel királyi házból származó Krisztinával, aki egy angyali teremtés (féltő és úgymond Rékát juttathatja a néző eszébe). Ám a boldogság nem lehet teljes, mert van egy unokatestvér, név szerint Orseolo Péter, aki gátolni próbálja Imrét, barátként tünteti fel magát, miközben ármány módon a család ellen cselekszik, hogy hatalmat szerezhessen. És ne feledkezzünk meg az erdőben bujdosó pogányokról sem, akik közül a vezért emelném ki, Vászolyt, a darabban megvakítanak. Gizella, István felesége átvette egykori Sarolt negatív anyatigris szerepkörét, most ő ordít mindenkivel, holott az első részben ő egy visszafogott teremtés. 

Sasvári Sándor miatt mentem, ő sem találtam aznap a hangokat... Sajnáltam is érte, de a színészt még mindig szeretem. 

"Régóta ismerlek" című szám volt az egyetlen, ami hatást gyakorolt rám, és azonnal szívembe zártam. A Broadway fesztiválon hallottam meg először azóta vártam, hogy meg is nézzem egy jelentben. Krisztina a lengyel hercegnő és Imre herceg duettje.

Homonnay Zsolt helyett, Mészáros Árpád Zsoltot vártam a színpadon, ám az előbbi felfogása sem volt rossz a karakterről. Játszott ő már gonoszat is korábban, csak ugye a nagyon okos igazgató azt az előadást egyszerűen kidobta a repertoárból... Amióta az az előadás elment, én sem maradtam a teátrumban, és évi egyszeri alkalom látogatom az Operettet, mert egyetlen egy olyan darabja sincs már, amit szerethetnék.

További infok itt: http://www.operett.hu/repertoar/veled-uram/130/8

Megint Scarlett és az elfújt élete...(bővítés a korábbihoz)

Időpont: 2014.02. 14.
Helyszín: Budapesti Operettszínház
Előadás: Elfújta a szél

Az utolsó pillanatban sikerült jegyet váltanom erre a darabra. Nagyon örültem neki, kicsit olcsón akartam megúszni, mert az Operettszínházzal már régóta szakítottam, és ha megyek, az is csak egyszer egy évben adódik. Viszont a Broadway fesztiválra, amit minden évben szeptemberben tartanak, rendszerint elmegyek, és ha a tévé közvetít gálaműsort, azt is szívesen megnézem. 

Akkor jöjjön a beszámoló az előadásról. 

          A színház előcsarnokába érve, amint megláttam a szereposztást, rögtön lehervadt a mosoly az arcomról, mivel Rhett Butlert nem az alakította este, akire számítottam volna. Ez nagyon idegesítő volt, és rosszul esett, fejben már gondoltam, hogy emiatt majd még egyszer mindenképpen meg kell néznem az előadást. Mindenesetre nekem Scarlett megformálója volt a fontosabb, mivel a másik nőszemélyt nem ismertem, ezért mindenképpen egy olyan szereplőt szerettem volna megkapni, akit nagyon szeretek, méghozzá Vágó Zsuzsit, aki szerencsére szerepelt, úgyhogy örültem neki.

Szereplőkről: 

Vágó Zsuzsi Scarlettje pont olyan, amilyennek lennie kellett, egy önző, olykor utálatos, akaratos, törtető, de szenvedélyes nő, aki semmitől sem hátrál meg, és persze az állandó epekedése Ashley után is nagyon hiteles volt. Scarlet karakterével kapcsolatban nekem mindig az volt a problémám, hogy bántotta az állatot (lovat), gonosz dolog részéről. Csodálom a bátorságát, - szembe mert szállni a jenki katonával, akár többel is, a kitartását, mert Ashley-t üldözte és amikor Melanie-val és a cselédekkel visszatértek a szülőföldre. A filmben sosem szerettem a nőt, aki játszotta, viszont Zsuzsit igen, és ezt a karaktert is bravúrosan hozta, amikor részeg volt a főhősnő, az is viccesre sikeredett, nagyon jól teljesítette a feladatot. Zsuzsi valahogy nekem nőiesebb, mint a filmbeli színésznő.

          Szerényi László Rhett Butler-je vérszegény volt, nem volt benne az a cinizmus, irónia, amit Szabó P. Szilvesztertől biztosan megkaptam volna. Sajnáltam is, hogy nem ő volt aznap. De, Szerényi poénjai is mind ültek, jó volt  - bár jobb lett volna, ha a másik színész alakítja. Ami megint érdekes felfedezés volt nekem, hogy a  a második felvonásban azt vettem észre, hogy a hangja nagyon hasonlít egy másik színész baritonjáéhoz, méghozzá Posta Victor hangjához való hasonlóságot véltem felfedezni. Szerényire visszatérve, nem volt Butler, de Zsuzsival jól kiegészítették egymást.

        Nádasdi Vera játszotta Scarlett húgát, Suellen-t. Sajnos, róla is azt hittem, hogy majd ő lesz a néger dajka, végül kiderült, hogy a testvér karakterét kapta meg, volt némi átírás a szerzói jogok végett. Ellenben a hangját szeretem, mert nem megszokott hétköznapi női hang. Különösen az tetszett, amikor Scarlettel kibékültek a második felvonásban. 

Janza Kata kéjnője is nagyon jól sikerültnek mondható. Őt pont figyeltem és Zsuzsinál is azt tapasztaltam, hogy féltek lejönni a lépcsőn. Tetszett, hogy adtak a karakternek egy emberi oldalt is, szegényke kénytelen volt elhagyni a gyermekét, sajnos a történetből az előélete nem derült ki, pedig jó lett volna, ha megtudhatjuk származását, miért szánta a sors ezt a szomorú életet neki. Nem volt ellenszenves, inkább sajnálatra méltó, egy jószívű nőt ismerhetett meg a közönség.

         Ami csalódás volt szintén az Ashley megformálója, erre a karakterre valami nyálasabb képű palit kellett volna választani, én Dolhait tippeltem volna, és lám a felújított verzióban már ő lesz - most néztem utána, Szegeden a szabadtéri előadásokon szerepel). Szóval a férfi nem volt férfinek mondható, bár lehet, hogy ennek tényleg ez volt a lényege. Nem tudtam elképzelni és elfogadni Ashley-nek Veréb Tamást. A férfi, vagyis inkább fiú látványra riasztó számomra, nem egy sármör típus, ráadásul, ha akadna a kezem közelébe egy szívlapát, nem gondolkodnék sokat, és használnám...

Melanie viszont tökéletes volt. Nem is tudom, hogyhogy nem akadtak rá korábban erre a csodálatos lányra, Simon Pannára. Bűbájos feleség, jószívű, szeretetre méltó karakter, nagyon tetszett az alakítás. Egy csiszolatlan gyémánt a kis színésznő. Aggódtam érte, amikor a jenki megtámadta, szerencsére ott volt Scarlett és megmentette. Melanie viszonya a kéjnővel is tiszteletre méltó, hiszen nem vettette meg, mint a társadalom többi tagja, ráadásul úgy gondolja, ha az utcán összefutnának, nem nézne keresztül rajta, hanem szóba elegyednének egymással. Ez olyan emberi és kedves gesztus volt, Melanie-t kedvelem. Megbocsátó és türelmes, józanul gondolkodó és végtelenül szereti Ashleyt.

A történet komikája, aki azért vicces pillanatokat beletett a darab komor hangulatába, az Pittypat  néni volt, Lehoczky Zsuzsa által megformálva.

Pár megfigyelés és részlet a történésekből:

A darab kezdetén rögtön belevágnak a történet közepébe nincs semmi huzavona és untatás. Háborúra készülnek. Ellenben Tarán nagy viadalom van, Scarlett azt ecseteli, hogy megszerzi magának az imádott Ashley-t, aki a bálon viszont bejelenti, hogy Melanie-t veszi feleségül. Scarlett erre sikítógörcsben tör ki, közben szemével villámokat szór és árgusan figyeli a szerelmespár vallomását. Ashely és Melanie arról énekelnek, hogy mennyire hasonló a gondolkodásmódjuk, - sokan a jelenlévők közül csak kalandra vágynak, - de ők ketten többet szeretnének, és úgy gondolják, a boldogságot egymástól remélhetik. Scarlett-et dühíti a boldogságuk, így mikor az összejövetel véget ér bevallja Ashley-nek, hogy szereti, aki hasonlóan érez iránta, bár ő nem magát Scarlett-et szereti, hanem inkább a bátorságát, a szenvedélyét, egyúttal megjegyzi, hogy ő és Melanie inkább összeillenek, hiszen mindketten szelídebb természetűek, nyugodtabbak. Nekem nem világos, hogy Ashley igazából melyik lányt szereti jobban. De a végén kiderül, hogy kit is szeretett mindvégig valójában. Itt jön  képbe Rhett Butler, aki kihallgatja a beszélgetést. Scarlett-et bosszantja, Butler távozása után húgával tudatja, hogy a férfi biztosan érdeklődni fog iránta, hiszen látta, hogy hogyan tekint rá. A főhősnő több férfi fejét elcsavarja, az első, aki azt szeretné, hogy a felesége legyen, e kérésnek eleget tesz, de nem látjuk, hogy szerelemmel szeretné. Sőt, azt mondja a fiúnak, hogy ő bizony nem fog várni rá, ezért rögtön megkéri a kezét, összeházasodnak, de Scarlett nem csókolja szájon. A katona viszont boldogan megy a csatába, viszont sajnos nem tér vissza. Így válik Scarlett első alkalommal özveggyé. Mivel megtudja nem hősi halált halt férje, hanem tüdőgyulladás vitte el, az értesítő levelet összegyűri majd eldobja. Az özvegyi fátyolt nem hordja olyan méltósággal és tisztelettel, mint azt az elhunyt megérdemelné, Atlantába megy, és nyilvánosan megjelenik egy bálon. A bál egy jótékonysági est, ahol a legmagasabb összeget egy özvegyért, méghozzá Scarlett-ért ajánlják fel. Aki pedig a magas honoráriumot kínálja, az nem más, mint a hírhedt Rhett Butler. Scarlett-tel keringőznek, Rhett megígéri, hogy egy nap elveszi feleségül. Az eseményen ott van Melanie is, tulajdonképpen azért is megy a főhősnő Atlantába, hogy viszont láthassa a szeretet személyt. Felbolydulást okoz, mikor a színén megjelenik a bordélyház vezetője, Belle, aki szintén felajánl összeget és kéri, hogy fogadják el. Ez egy nemes gesztus részéről, szerintem. 

Melanie terhességét Scarlett árulja el a haza érkező Ashley-nek, aki örül a hírnek. Amikor dúl a háború, a szereplőknek sok megpróbáltatáson kell keresztül menniük, míg végre megérkeznek Tarára. Egy idő után, amikor már feltudták építeni újból a családi fészket, látogatóba jön, fehér lovon vágtázva a bérleti díjat követelő Pintér Tibor (karaktere nevét nem tudom). Igazán lenyűgöző volt látni a gyönyörű szép fehér lovat. :) A díjat nem tudta kifizetni, Scarlett úgy dönt, hogy elmegy Rhett-hez, de a csábítás teljes sikeréhez szüksége lesz egy új ruhára is, amit édesanyjuk függönyéből kreálnak meg a cselédek.  Butler-t a jenkik tartják fogva, azt hiszik róla, hogy a másik fél támogatója. Az őrökkel jól el boldoguló férfit, Belle látogatja meg, így mikor Scarlett megérkezik Belle fölényesen és diadalittasan hagyja a helyszínen Scarlett-et. Szintén a férfi húgaként mutatkozik be, de hiába a könyörgés, nem kap pénzt, csak megaláztatást. Csalódottan és dühösen távozik. 

Rhett tanácsára elcsavarja a Kennedy fejét, és hozzámegy feleségül, aki igazából testvére, Suellen kérője volt. Egy harcban fejbe lövik, és Scarlett önmagát vádolja, ő volt a férfi gyilkosa. A húga ezt a szemére veti és innentől fogva nem hajlandó Scarlett-tel tovább kapcsolatot tartani.

Annyi viszontagság után, megtörténik a lánykérés. Rhett Butler nem bírja tovább, hisz nem tudja mikor lesz megint két férj között. Az özvegy nem hiszi, hogy Butler valóban feleségül kéri, de végül igent mond, csak azt nem mondja ki, amit Butler már a megismerkedésük óta érez iránta, a bűvös szót, a szeretlek-et. Innentől kezdve a második felvonásban felgyorsulnak az események, gyorsan összeházasodnak, majd gyermekáldást ünneplik, következő jelenetben már a kis Bonnie-t láthatjuk, aki kb. 6-7 éves lányka lehet, szüleivel kézen fogva sétálnak. A jelenetek közötti váltás a bordélyház szereplőinek takarása által valósul meg, valamint Belle mondja a magáét Scarlett “ártatlan személyiségét”  sértő megjegyzésekkel illetve. A házasságuk kellemes, míg Ashley és Scarlett nem találkoznak újra, mivel annyira odáig van a pasiért, ezért ismét győzködi, a férfi nem tudja mit tegyen, mert két tűz között őrlődik. Melyik nőt válassza? Scarlett megcsókolja Ashley-t, egyik ismerősük, Patty néni meglátja, rögtön szárnyra kap a hír, és Butler-t ért sértést újabb megaláztatással bünteti, el kell mennie Ashley születésnapi ünnepségére, vörös ruhában, jól kikent arccal, a nagy nyilvánosság előtt kell szerepelnie, hogy megmutassa milyen arcátlan némber. De tegye meg Butler-ért és a kisgyerekért, akinek ne kelljen szenvednie az anyja viselkedése miatt. Scarlett megjelenik, rögtön összesúgnak mögötte. Egyetlen személy fogadja szeretettel, mégpedig az, akit mindenképpen el akar szakítani a “nagy szerelmétől”, Melanie. Arra, kéri, hogy szórakoztassa a vendégeket. Butler elmegy a bordélyba, mikor haza érkezik Scarlett kérdőre vonja, veszekszenek. Ám tragédia is történik, a kis Bonnie meghal, leesik a hintáról. Butler szívszorító módon öleli magához a halott gyermeket. Scarlett-et sem engedi a kicsi közelébe. 

Ashley ismét feltűnik, elmondja, hogy Menalie másodszorra is terhes, de komplikációk léptek fel. Scarlett felajánlja, hogy vigyázni fog a férfire és a gyerekre, ekkor jelenik meg Rhett, Ám Ashley megvallja Melanie-t szerette mindvégig. Ez egy újabb csapás Scarlett számára, aki rájön, hogy hiábavaló álmokat kergetett - ő egy olyan szerelemben hitt, ami nem is létezett a valóságban. Mivel Rhett látta az összeölelkező Ashley-t és Scarlett-et, ezért el akarja hagyni a nőt, aki könyörög és szerelmét bizonygatja. De Rhett-et ez nem hatja meg.

A darabról több info: http://www.operett.hu/repertoar/elfujta-a-szel/155/10

Videóérdekesség - A Szegedi Szabadtéri Játékokon készült a felvétel:

Shakespeare műve teljesen más felfogásban...

Szentivánéji rémálom

Valószínűleg ezt a darabot, az első szereposztással kellett volna megnéznem - talán - de nem olyan biztos, mert a második csapattal elviselhetetlen volt. Esküszöm, hogy soha életemben még nem néztem úgy egy színpadi művet, hogy az órámat figyelgettem a sötétben, kérdést feltéve magamban: Mikor lesz már vége???

Vágó Zsuzsi nekem szimpatikusabb, mint névrokona, Vágó Bernadett, ezért őt szerettem volna látni. 

Szereplők: Vágó Zsuzsi, Szerényi László, Bálint Ádám, Peller Anna, Peller Károly, Németh Attila, Papdimithriu Athina, Homonnay Zsolt, Füredi Nikolett és Sánta László.

Noha olyan színészek alakították a szerepeket, akiket mind-mind nagyon kedveltem, mégis elégedetlenül távoztam, sőt mondhatni csalódottan! Nem volt katarzis, inkább kínlódtam, és elcsodálkoztam egyes jeleneteken, ezt miért kellett? Biztos, hogy ez így jó és elfogadható? Nem túl közönséges ez egy színházban? És lám, a közönség szereti. Akkor lehet, hogy nekem van ízlésficamom...Hát, ezzel ugye együtt kell élnem...

Shakespeare művéről van szó, amit musical formájában "újraélesztettek" vagyis inkább átértelmeztek. Szerintem, ha még lesz, - muszáj megnéznie annak, akit érdekel, hogy véleményt alkothasson, úgy ahogyan én teszem. Színes, a felfogás más, tündérek vannak, de a karakterek átgondoltak, bizonyos megoldások, oh nem merem leírni...Iszonyat...Nem tudom, hogy hasonlóan vélekednék-e az első szereposztás megnézését követően, de nem valószínű, hogy erre sort tudnék keríteni. Igazából nem is akarok, egyszer is elég volt, úgyhogy köszönöm szépen, de nem kérek belőle! Mert minden karakter, minden jelmez, díszlet ugyanaz. Ha a színészek másképp is játsszák, a színpadra került elképzelést nem tudják átmódosítani...:/

A történet leegyszerűsítve: Van a falu szépe, Hermia, akibe szinte minden férfi szerelmes. De a lány szíve csak egyikükért dobog, aki viszont nem gazdag, ezért az apja eltiltja a fiútól. Ahol egy kérő akad, ott van egy másik is, nos, ő is szívesen meghódítaná a lányt, figyelmen kívül hagyva viszont azt, aki valójában szereti őt, Helénát.

A tündérek világa sem önfeledt, hisz az uralkodó és az uralkodónő eltávolodtak egymástól. Titánia, a királynő egész nap egy ifjúsággal van elfoglalva, aki tánctudásával bűvöli el az asszonyt. Oberon, menteni szeretné kapcsolatát, így egy különleges varázslathoz folyamodik, ám az ügyetlen kis tündér segédje elbaltázza a dolgot...

...és az "építőmunkásokból" álló brigád vezetőjéből szamarat csinál, akinek vad vágyai felélesztik Titániában az elhamvadtnak hitt szikrát. Ez a kissé perverz rész...

Viszont a kis tündér, nem csak a királya ellen "vétkezik", hanem az emberek ellen is, hiszen meglátja a "szenvedő" négyest. Össze-visszaboronálja a párosokat, míg nem összejön egy különös és a kis naivának rémítő helyzet: minden férfi, az egyszerűbb és csúnyácskább Helénáért lesz oda, és Hermiát teljesen elfelejtik (Szerelmi kvartett).

Hiába könyörög a szerelmének, az elhagyja, és csak Heléne kívánságait lesi, aki az új helyzetben nem tudja mitévő legyen. Titánián már nem fog a varázslat, amikor ráébred, hogy milyen szörnyű bűnt követett el, mindenért az embereket okolja és pusztulást akar a világukra hozni. Oberon bevallja, véletlenül alakult így, a terve nem ez volt, hanem, hogy szívének oly kedves nőt visszahódítsa. Győzködése eléri a hatást, Titánia megbocsát, de a varázs ezúttal Oberonra hull, majd a szerelmespárok sorsa is rendeződik. A négy ifjú pedig megházasodhat.    

Ez volt az első előadás (a Rudolf musical iránti gyászomat követően), amely az Operettszínház színvonalának erős eséséhez köthető (legalábbis a részemről), egy lejtőn lefelé haladó első mérföldkő.

Zenei világa: Szakcsy-Lakatos Béla fejéből pattant ki. Stílusát tekintve több műfaj is keveredik a darabban, mulatóstól kezdve, a líraibb dallamokon át a keményebb vagy pörgősebb hangzású zenékig. Becsületére legyen mondva, ez a darab elért egy bizonyos icipici hatást, mégpedig egy-néhány dal évezhető és dúdolható, pl.: Majd én megmutatom (Puccos taliga), Jaj mi lesz velem (Hermia dala), Vihar, esetleg a kofic tündér éneke.

Díszlet: nem volt semmi, ami kiragadható lett volna az előadásból. Vicces volt inkább, amikor azon a deszkán (emelvényen) ücsörögtek a munkások, amelyen a Rómeó és Júliában a két édesanyja ádáz csatáját vívja...Színekben is inkább a Rómeó produkcióhoz hasonlítható.

Jelmez: nagyon modern, túlságosan giccses, színes. Hermia jelmeze még elfogadható, fekete alapú ruha. A tündérek nem túlzásokban menően kifestett arccal és testükön különböző színes motívumokkal járták a táncokat. Oberon köpenye - mint az éjszakát, míg Titánia jelmezei a nappalt jelképezik. Pont a tündérkirálynő ruhái voltak jók és elfogadhatóak számomra, ötletes, szép.

Kedvenc jelenetek: Ha van, akkor az inkább az énekeknek köszönhetően, Hermia éneke a magányról, Titánia tomboló dühe.

További kapcsolatok a darabbal: Amikor még nem ismertem, az előadás népszerűsítése érdekében az Operett a Vajdahunyadvárban rendezett egy két órás előadó estet, ingyenes belépéssel. Aznap volt Szentiván éjszakája, a darabhoz illően ezt a napot szemelték ki. Látványos műsorban lehetett része, annak, aki elment. A kedvesebb előadásokból egy-egy dal hangzott el, majd az új előadásból is, közben "tűzforgatók" is megjelentek a színen, felforrósítva a levegőt. Nagyon hosszúra nyúlt az est, kb. hajnali egykor lett vége.

A Broadway fesztiválon, nem minden évben, de gyakran idézik meg a dalokat, főként kedvelt a "Majd én megmutatom" kezdetű "slágergyanús" dalt (csak színházi körökben), Dolhai Attila előadásában, aki pillanatok alatt a hangulat magas fokára hág.

Nem voltam oda, sőt most sem vagyok rajongója ennek az előadásnak, mert egy Rudolf után ez több szinttel a béka segge alatt van...igen, csúnyán fogalmazok...de ez egy borzalom...

• Az előadásról: http://www.operett.hu/repertoar/szentivaneji-alom/56/8
• A darab I. felvonása: https://www.youtube.com/watch?v=R60xEoB_OQA
  

Elfújta a szél...

"Fúúúúj, örjöngj tomboló széééél..." :)

Időpont: 2014.02.14.
Helyszín: Budapesti Operettszínház
Előadás: Elfújta a szél

Utolsó előtti pillanatban szereztem rá jegyeket. Örültem Vágó Zsuzsi Scarlett-jének, hitelesnek találtam (kifejezetten őt szerettem volna látni ebben a szerepben – sikerült). Szenvedélyes, vad, olykor kegyetlen, a folytonos sóvárgása Ashley iránt idegesített, – nagyon tetszett az alakítása.

 

Meglátásaim: Vágó Zsuzsi Scarlett-je hisztis, idegbajos, kemény, megfontolt, nőies, ravasz. Pont olyan, amilyen a filmvásznon szereplő hölgy is volt. Ez így van rendjén. Magát a karaktert, eléggé butának tartom, mivel egy olyan szekér után fut, ami nem veszi fel. Másrészt ott van egy sármos, izig-vérig férfi, Butler, akivel szenvedélyes a kapcsolata, se veled, se nélküled. A kezdetben utálja és ki nem állhatja a férfi cinikus viselkedését, aztán később neki kell hízelegnie, hogy pénzhez juthasson, függöny-jelmezben... Butler lehetne a mindene, ő mégis inkább hanyagolja, és távolságtartó vele szemben, első találkozásuk alkalmával, megveti, mert kihallgatta, de közben vonzalmat is érez a férfi iránt, mivel "olyan" szemeket meresztett rá. Scarletben a könyörtelenségét utálom, megöli a lovat. A hősiességét viszont csodálom, főként abban a jelenetben, amikor Melanie-t megtámadja egy jenki, Scarlet lelővi a katonát. De a holttest eltemetése közben a kegyetlen tettére keres válaszokat, ezt sem nagyon értem, a helyében nem sajnáltam volna a katonát. Egy nőt akart bántani, megerőszakolni - nos, mondjuk ki, mit akart - , az ilyen nem érdemel sajnálatot. A folytonos vívódása és epekedése Ashley iránt, nagyon fárasztó tud lenni... Nem tudom felfogni mit eszik azon a férfin, amikor semmi férfiasság nincs benne, egyáltalán nem érdemleges és olyan semmilyen fizimiskájú. Katonaként sem látom, hogy változna róla a véleményem, a froton harcol, visszatér és kiderül, hogy nem Scarlet-et, hanem Melanie-t szereti. A főhősnő, hogy elterelje gondolatait Asley-ről, aki bejelenti eljegyzését Melanie-val, az egyik jó embernek ígéri a kezét. A férfi elveszi feleségül, de az esküvői fotónál Scarlet az orcájának az egyik felét tartja az ifjú férje felé, nem csattan el hitvesi csók. A háború úgy hozza, hogy megözvegyül, de Scarlet számára fontos a "külcsi", azt gondolja, hogy egy ócska tüdőgyulladással nem mondható volt hitveséről, hogy hősi halott volt. A második férje, a kedves hugának (Nádasdi Vera) a jegyese. Ez az egyik legundorítóbb tette, testvére kedvesét elcsábítja, teljesen elcsavarja a bankár fejét. A két házasságot követően Butler megkéri a kezét, nehogy újból férjhez menjen. :)

Scarlet jelmezei közül a függöny-jelmez, illetve az utolsó jelenetben látható ruhaköltemény tetszik.

Szerényi Lászlóval azért nem voltam ennyire megelégedve, kedvelem a színészt, sosem volt vele gondom, és végül is ültek a poénok, de nem találtam meg benne a cinikus, lekicsinylő Rhett Butlert. A férfi látja csak valójában, hogy milyen Scarlet. Mélyebben megismeri, és nem ítéli el, csak ellenszenvesen viselkedik vele, csupán bosszantás céljából. Butler előtt megnyílik Scarlet, hiszen látja mikor valóban boldog és önfeledt, látja szomorúan és iszákos állapotban. Szabó P. Szilveszter jobb lett volna, sajnos ezt benéztem.

Külön kiemelném még Melanie-t, akit Simon Panna alakított. Maga a karakter egy csupa szív, nyugodt természetű, igazán kedves és bájos egyéniség. Panna hangja pedig lenyűgöző volt, szépen szólt. :)

Zene: Presgurvic írta, aki a Rómeó és Júlia zeneszerzője is. Sok melódia visszaemlékeztetett az első művére, így előadás alatt gyakran gondoltam a Rómeó-ra. Ennek ellenére, fülbemászónak találom a zenéjét, és kellemes, jó volt hallgatni, hiszen az ember nosztalgiázott közben.

A filmet már láttam, még a könyv hátra van, úgyhogy nekifekszem a dolognak….:D

Ajánlom a musicalt megtekintésre, még aki nem tette. Tényleg szuper darab.

A szegedi előadáshoz képest észrevettem, hogy vannak eltérések, kár érte. Kíváncsi lettem volna a nagy „esés”-re. Meg Nádasdi Vera hirtelen dajkából Scarlett testvére lett. Ez szokatlan.


Zenei válogatás,  itt is kiemelek pár érdekes dalt:

•  Vágó Zsuzsi - Ez a csönd
• Janza Kata - Kéjnő
• Nádasdi Vera - Fúj, őrjöngő szél

A kőszínházban külön tetszett az állati „meglepetésvendég” a színpadon. Aki látta az tudja, mire – inkább kire gondolok :D

A képek forrása: https://www.jegymester.hu/hun/Production/88411/Gerard-Presgurvic:-Elfujta-a-szel

A darabról: http://www.operett.hu/repertoar/elfujta-a-szel/155/9