A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Náray Erika. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Náray Erika. Összes bejegyzés megjelenítése

2025. október 22., szerda

Festményrablás vagy inkább nyomozás?

A Da Vinci-kód nyomában
2025.10.21. 19.00-től a Játékszínben
Rendező: Szente Vajk

Link: https://jatekszin.hu/eloadasok/a-da-vinci-kod/


Insta bejegyzés: De jo volt és ajánlom is egyuttal! A Da Vinci kód elején udvozol minket a kivetiton a konyv szerzoje, Dan Brown maga. Kifejti, h orul, h művét Budapesten is szinre viszik, nagyon hálás a szini es alkotogárdának, de foként, nekunk nezoknek (ez alap, kulonben ehen halna, persue ez nemcsak a magyar kozonsegtol fugg, de a gesztus bejott...). Ezutan elkezdodik a story, szegeny nagypapat tobbszor kivegzik, h rekonstrualjak hogyan oltek meg a kuratort. A darabot vizualisan ledfalakkal hoztak le, ami manapsag nagyon nepszeru modon visz el tavoli akár kepzelt vilagokba, de sajnos ettol ugy erzem a tv elott ulok es nem hagyjak kibontakozni a szinhazi vizualitasomat. Amugy a story izgalmas volt, megerintett, amikor Sofie magát hibaztatta, h nem segitette a nagyapjat még időben. Gubik Petra tokeletesen alakitotta az artatlan Sofiet. Kolovratnik Krisztian is jo volt, bar nekem nem annyira tűnt Langdon profnak, fizimiskaja miatt. Megvoltak jol rendezve az atveresek, de en tudtam, h az oregben, akit Szerednyei Bela formalt, nem lehet megbizni. Makranczy Zalan kellemetlenul, de ez jo ertelemben, hozta a fanatikus vallásos szektást. Nagy Sanyi felügyelőként tömhette a hasát...😂 Jo est volt a darab és az ulotarsaimmal maximalisan elegedett voltam, igazi kulturalt, kedves emberek voltak, akik mára kivesztendobem vannak a vilagbol! #davincicode #davincikod #jatekszin #kolovratnikkrisztián #gubikpetra #nagysanyi #gáspárkata




Kifejtve

Megérkezvén a helyszínre, belemerültem először röviden, majd úton hazafelé hosszabban a rejtvényfejtegetésbe. Szünet alatt is lehetett ledlámpával világítani a kiállított festményeket, mind-mind Leonardo művei. Nyilván nem az igaziak :D de díjazom az ötletet, interaktív. A darab végét követően láttam, hogy töltögetnek egyesek - ingyenes jegy reményében - feladványokat, és bedobták egy dobozba. Szóval, arra biztatlak, ha szeretnél részt venni nyomozásban és erre az előadásra mész, érdemes játszani, és még talán jutalmat is remélhetsz.

Nézőtéren: ezúttal az erkély, bal oldalára vettem belépőt, nyilván, szokás szerint az 1.sorba, a legbelső székre. Mellettem jóra nevelt nagyon kedves emberek ültek, köszöntek, jó szórakozást kívántak és segítettek, amikor egy kézzel nehéz volt az ülést lenyitnom. Hálás vagyok, ha ilyen emberekkel összefutok, főleg színházi körökben, bár mostanság a hétköznapokban is lehetnének jobbra-való emberek.
A színháznak nevezett helység még mindig úgy gondolom nem adom meg neki a rendes titulust, ámbár gyönyörű ez a kis lámpákból álló sziporkázó fényáradat a nézőtéren. Ezt nagyon kitalálták, és nagyon személyre szabottá tették a Játékszínt. Felismerhetővé és nem összekeverendő tucat hellyé... oh, még mindig nem, de lassan megadom magam és megkaphatja a SZÍNHÁZ megnevezést. Azon tűnődtem, hogy a Játékszínnek vagy a Belvárosi Színháznak kisebb a színpada? Ennek is utána kell majd járnom. Évekkel ezelőtt úgy olvastam, hogy a Játékszíné a legkisebb színpad a fővárosban...hátha azóta ez változott?
A tömegiszony itt mindig megvan, főleg a külső terein, mert a nézőtéren nem tapasztalok semmi negatívat, de hering-filingem van, amikor belépek a csarnokába...






A darab: Követi egy darabon a történetet (állítólag sok minden kimaradt, könyvet el kell olvasnom!), jók - de már túl sokszor játszották vissza a kurátor gyilkosságát, ugyanakkor tényleg olyan érzésünk lehet, mintha egy moziban ülnénk és a filmet követnénk nyomon. Izgalmas, lendületes, a történet nem ül le, mindenki a rá bízott karakterét nagyszerűen hozza. A film zenéje még mindig nagy hatással van rám, egyfolytában megy a fejemben, fel is zúg ez a dal, amikor Langdon prof a darab elején az egyetemen előadást tart. Akkor is az alma a téma, ami ugye a megfejtés a Da Vinci által kifejlesztett eszközön (cryptex), aminek a rejtélyét próbálják megfejteni, miután a bankból sikerül megszerezniük. A repülös jelentnél már annyira belementek a mindenféle szimbólum dolog magyarázásba, hogy csak lestem, néztem ki a fejemből, de amúgy nagyon tetszett az összefüggés. Az alma, mint megfejtés, azért volt kicsit béna, mert nálunk 4 betűs a szó, de angolul meg 5 betűs (apple), amit ki kellett forgatni az eszközön... Az előadás a thriller kategóriába van sorolva, led falakkal ábrázolva a helyszíneket, szobrokat, festményeket, közlekedési eszközöket (autó, repülő). Az autókban való közlekedés inkább a lenti, földszinti nézőtérről érvényesült jobban vagy esetleg, ha középre veszek jegyet az erkélyen, nálunk kicsit kilógtak az autóból... :D sejtelmes a vége, és nem követi a filmet, ugyanis Sofie Langdon-nal tart Louvre-ba, és ott fedezik fel Mária Magdolna sírját, illetve Sofie viszi tovább az örökséget, vagyis Jézus vérvonalát és a sír őrzését (kiderül, hogy halottnak hitt rokonai közül kettő mégis életben van, sajnos a szülei nem). Egymás szemébe néz a két szereplő, és így ér véget a story.



A szereplők: Langdon profként nekem be is jött, meg nem is Kolovratnik Krisztián. Ő egy nagyon különleges hanggal rendelkező színész, mondanám rá, hogy sármosabb Tom Hanks-nél. De alapvetően jól formálta meg, és nagyon tetszett, csak elvonatkoztatás néha nehezemre tud esni. Gubik Petra a nyomozósegédként könnyen tanult Langdon mellett, ő is kiemelkedően és életszerűen alakította Sofie-ját. Nagy Sanyi, léha a kultúrát távolról is elkerülő nyomozóként ehetett hasábburit egy jelenetben, vicces volt. Makranczy Zalán a fanatikus gyilkosként, velőtrázó módon kínozta a testét is... Nagyon jó volt az ábrázolása, de a kinézete félelmetes, fehér hajjal és szakállal. Szerednyei Béla volt a körmönfont barátnak álcázott kutató, aki ugyan kedvesen fogadta a nyomozó párosunkat, de később kiderült, hogy minden folyamatot ő tervezett meg, alakítása megint csak szuper kategóriába sorolom. Csak furcsa volt a hanghordozása, enyhén rekedtes volt. Horváth Lajos Ottó nagypapa/kurátor figurát jelenítette meg, többször eljátszva bizonyos jeleneteket, megható volt Gubik Petrával és a kis Sofiet alakító gyerekszínésszel közös jelenetei. Kettős szerepet játszott Náray Erika, Gáspár Kata, Csonka izé...(bleh, utálom) és több figurát jelenített meg Barabás Kiss Zoltán (jó volt, őt újra színpadon látni, rég volt).

Az, hogy a modern technológiát belevitték a történetbe újdonság, pl. mesterséges intelligenciát kérte meg Sofie két esetben, amikor keresett képet vagy valami magyarázatot kért tőle (Siri)

Kiabálásra számítsatok, bizonyos jelenet már akcióba mennek át, és verekedés, dulakodásnál nem maradnak csöndben a szereplők...

A történet a Biblia körüli kutatást öleli fel, legalábbis Jézusra vonatkozóan; a kereszténység mai helyzetéről; a hithez való hozzáállásunkról, egyáltalán.




A könyv: még hátra van, de már beszerezve. De azért félek tőle, mennyire lesz más, mert ha összevetem a kedvenc Dan Brown könyvemet és az abból készült filmet (ami nem más, mint az Angyalok és Démonok), akkor azt mondanám, hogy a film a könyvvel jó barátságban van, és a jó elemeket átemelték, ami meg idegesítő volt (pl. a riporterek, akik unatkoztak, mert unták a tudosítást és izgalmasabb helyzetekre vágytak; vagy másik példa a főszereplő hölgy ruházatán való nyűglődés...) azokat szerencsére kihagyták. Viszont meg kellett barátkoznom a Camerlengo személyét bemutató színésszel, mert a könyvben egykori katolikus pap mentorom képe jelent meg, és ketten eltérnek kinézetben egymástól. 


A film: sosem tudtam végignézni, csak bizonyos jeleneteknél kapcsolódtam be a történetbe, de főként a végét szerettem megnézni, amikor az öreg kutatóval csapnak össze a templomban; Sofie vízen járását (ami most csak poénkodásba csap át, miszerint a nőt meghívhatják sűrűn bulikba, mert borrá változtatja a vizet...); Langdon egyedül tér vissza a Louvre, és letérdel, amint megfejti, hogy merre van Mária Magdolna...meg a zene fuhh....íme:

Hans Zimmer „Chevaliers de Sangreal”

 


Darabmentés:
"Dan Brown: A Da Vinci-kód

A Da Vinci-kód a legnagyobb könyvsikere a kétezres évek elejének. A történet kezdetén megölik a Louvre kurátorainak egyikét. A rendőrség először az éppen Párizsban tartózkodó neves amerikai tudós, Robert Langdon segítségét kéri a rejtély megfejtéséhez, ám a szakértő hamarosan gyanúsítottá válik. Menekülnie kell… A West End és a Broadway siker után, Magyarországon elsőként a Játékszín tűzi műsorára. De hogyan lehet ilyen intenzív, akciódús történetet színpadra vinni? Maradjunk annyiban, lehet! Mintha filmet néznénk színházban, nagyszerű színészekkel, káprázatos rendezésben, lenyűgöző látvánnyal. Színpadra alkalmazta: RACHEL WAGSTAFF és DUNCAN ABEL

A színdarab Magyarországon a THEATRUM MUNDI Színházi és Irodalmi Ügynökség közvetítésével kerül színre."

Ajánló: Igen, érdemes megnézni, azt kapod, mint a filmben, talán még érzelmileg is eléri a lelked egy bizonyos ponton, de a szórakozás, a történet izgalmát teljes mértékben sikerült a rendezésnek/szereplőknek lehoznia. 

  

2025. szeptember 27., szombat

Menopausa - leteszteltem a Játékszin uj nézőterét

2025.09.26. 17.00 Jatekszin, immaron uj nezoterrel

Nőkről női dolgokról női szereplők által tolmácsolva - nemcsak nőknek

Link: https://jatekszin.hu/eloadasok/menopauza/
Rendező: Bereczki Zoltán


Insta bejegyzés
: A szini tevékenysége mellett az orvvadásznak is állt Játékszinben tettem ma a tiszteletem. Amikor a lopott festményekről tartanak eloadast, arra is megyek, ki nem hagyám...🤭🤭🤭 A mostani darab, a Menopausa volt, Janza Kataval, Falusi Mariannal, Tóth Enikővel és Náray Erikával. 4 nőről szól a tortenet, a plázában talalkoznak eloszor es megismerhetjuk egyenkent a szemelyiseguket es a plazaban mit tudnak osszevasarolni, meg ha a termeszet hiv...az erzelmi skála minden fokját érintik, egyszerre megrázó, öszinte, humoros és magával sodró. Nagyon nagyon tetszett, és ezt fura kimondani a szinház felujitott nézőtere igazán bámulatos. Lehozták a csillagokat az Égről. Gyonyoru lett. A jegyszedovel, ruhatarossal beszeltem a valtozasrol. Eddig szinhaznak nevezett helysegnek mondtam, de mai napon meggyoztek, hogy már igazi intezmeny szintjere léptek. A darabra menjetek, mert pezsgoen udito, szereposztas garantalja! 80-90s evek slagereit dolgozták fel, nem minden napi felfogasban, lifteztek is es volt kozos buli a foszereplokkel. #jatekszin #janzakata #nárayerika #falusimariann #totheniko A Mewtwo kulcstarto pedig napvégi jutalom, egy keresofeladatban. #mewtwo

Többet nem is irok, szenzációs este volt. Mindenképpen nézzétek meg a Menopausát! Figyelem ez is jogvédett darab, nem lehet még a tapsrendet se fotozni.

Képgalériám


















2015. március 1., vasárnap

Szép nyári nap - Neoton musical


Szép nyári nap, sokan vándorolnak úgy, mint én....









Időpont: 2015. március 1.
Helyszín: Budapesti Operettszínház
Előadás: Szép nyári nap (Neoton musical)

Az előadásról úgy gondolom, hogy egy igazán mai darab. A kor fiataljait szólítja meg, bemutatja a különféle karaktereket, akiket magunk is megismerhettünk iskolai éveink alatt: az eminens, a bombázó, a mókás, a szabadságvágyó. 

Röviden a történet: Egy csapat gyerkőc nyári táborba megy. Van hat fiatal, akik mind meglelik a párjukat: Míg Péter és Juli összejönnek a bajban, addig Ria és Sanya szakítanak. A diákok tábori kalandjait figyelhetjük meg, örömtelibb és szomorúbb pillanataikat, megismerhetjük a felnőtteket is, akikben nem kis humor lakozik. Az egész történet nagyon könnyed. Szórakoztató, vidám, igazi ifjúsági darab. Sokszor buli hangulat uralkodik a színpadon.




 Hosszabban kifejtve:  

Szép nyári nap - a darab ezzel a számmal kezdődik, nagyon kedves hangulata van, ez az egyik kedvencem számom. A színpadon még a vasfüggönyt láthatjuk, és előtte megjelenik két ember: Rózsika és Tóth Antal bácsi, akik egy szállást vezetnek, és erről beszélgetnek. 

Megérkeznek a fiatalok, és felmegy a vasfüggöny. Egy parkot láthatunk a kezdetben, ahol a diákok összetalálkoznak, egymás nyakába ugranak, üdvözlik a társaikat, és csoportokba verődnek. Majd eljutnak a pályaudvarra. Feltűnik a történet főszereplője és édesanyja, aki az osztály orosz tanára. 

Elindulnak a vonattal, eljutnak a táborhelyre, ahol is megismerkednek a táborvezetőkkel. Szocialista időszak: orosz nyelvleckéket vehetünk Panna tanárnőtől. A tinikről is hallhatunk egy dalt, amiben kifejtik milyenek is ők? A táborvezetők megbeszélik a heti menüt, majd egy régi ismeretségre is fény derül Panna és Anti bá között. Ezután a fiú főszereplő, Péter egyedül elmélkedik a színpadon. Találkozik a főhősnővel, Julival, veszekednek, szóba kerül mindkettőnek a családja, a fiú a Nagymamájával él együtt, mert elveszítette a szüleit. A lány szigorú anyját védi, és felhívja a figyelmet, hogy Péter nem tudja ők hogyan élnek. Szerelmet vallanak egy dalban ("I love you") és szóban, illetve megtudjuk, hogyan ismerkedtek meg. A tükörjelenet következi, mindkét oldalon készülődnek a fiatalok, különösen ketten, Ria és Sanya egy megbeszélt randira. A romantikus együttlétük alatt eléggé bolondosak, tiltott dolgot tesznek, isznak. Sanya kihasználja a helyzetet, már a nadrágját is ledobja... Ria egy kényeskedő, hisztis, kissé beképzelt és magabiztos lány, nem szereti, ha a fiúja féltékenykedik. Végül arra az álláspontra jutnak, jobb, ha külön utakon járnak, szakítanak.



Konyhában dolgozik ("Valahol egész délen") a csapat, jó a hangulat. Kerényi (Öcsi) folyton piszkálja Szerényit (Sanya) ("220 felett"), közben Szabó Dávid figurája próbál a két ellentétes fiú közé kerülni, és leállítani őket, ám Máté most őt veszi célba, Julit alakító Vágó Zsuzsit is ölbe kapja, megpördül vele. 

Folyton visszatérő szereplő, Dézsi Szabó Gábor, aki jelentéseket kap Péterről, hogy amaz mit művel a táborban. Mindig a színpad szélén láthatjuk, addig középen minden elsötétül.

Anti bácsi udvarolni próbál Pannának a Kishalász étteremben... Magányosan énekel Panna a színpadon, jelenetváltást követően Ria és a lányok beszélgetnek a fiúkról, védekezésről... Ria kacér, és igazából csak játssza az agyát. Kinyilvánítja, hogy ő szeret élni... 

Pétert és Julit láthatjuk újra, a lány egy virág szirmait tépkedi (szeret-nem szeret játék). A jövőről beszélgetnek ("Latin szerenád"). Kettejük szenvedélye elburjánzik, és a fiú már-már leteperi, ám a lány magához tér, és eltávolodik tőle. 




A társaság Amerikáról beszélget, szóba kerül "Santa Maria"... A színpadon egy képzeletbeli hajót építenek a diákok. Némelyikük hajóskapitánysapkával rendelkezik. Megint egy látványos nagy táncos jelenet. Ez az első felvonás vége. - Mielőtt a vasfüggöny lemegy, mindenki lassan a földre ereszkedik, előrekúsznak a színpadon (mintha meglátták volna a közönséget vagy valami mást, amiért így tesznek).



A második felvonás



Anti bácsi mikrofonba beszél a 2. felvonás elején, szétrebben a függöny, és a társaság ezúttal ugrál... Tehát reggeli tornát űznek. :) Jó kis mozgásos, lendületes pillanatok, ugráló köteleznek, majd hulahoppoznak. Dézsiről kiderül, Juli apja, leutazik a táborhelyre és Pannával beszélget a lányukról és Péterről (disszidensnek tartja, a jelentések alapján). A férfi feltűnésére nem számított Panna, de a fülébe bogarat ültet. Juli hangját hallják a távolból, az apa elbújik, lezajlik a beszélgetés, Juli és az anyja között, ám a kimenetele nem sikerül jól, veszekedésbe torkollik, rágalmazásba, bírálatba, aminek a végén a lány kiakad, mert anyja utána nyomoz, ekkor egy pofon is elcsattan. A lány dühödten elrohan, a férfi is kioktatja, és jelzi, hogy a kapcsolatot tudják tartani itt is, a lányuk érdekében. A két nő újra egymásra találnak egy dalban, az anya a féltésről beszél, a lány a mintagyermekről, ám de a végén mégsem békülnek ki. Jelenet váltás: Ria megint a fiúzásról beszél... A Napraforgó dal végre színre kerül (de eléggé rövid ideig élvezhetjük), rájön, hogy neki Sanya kell.

A csapat megint a szabadban mozog - Péter levelet kap, először jó hírnek tűnik, miszerint felvették az egyetemre. Mindenki nagyon örül neki, viszont a levelet tovább olvasva, igazából arra hivatkoznak nincs helyük az egyetemen, így mégsem tudják felvenni. Péter teljesen kiakad, hiába próbálják a többiek lenyugtatni, a kudarcot nem képes feldolgozni, Don Quijote-ként látja önmagát.

Kishalász étteremben Panna és Anti bácsi vacsoráznak, eljön a volt férj is, és a Péteres dologgal megint előhozakodik. Pertut iszik a két férfi, immáron mindenki részeg és sor kerül a Pago, pagóra... Jolika, Rózsika, Panna, és a két férfi a közönség hangos tapsától kísérve örömtáncot lejtenek... 


Megint szerelmes suttogás Juli és Péter részéről, kifutnak a színről, majd Ria érkezik Margóval, aki könnyedén félrelöki Öcsit, Sanya is igyekszik segíteni, - mert, hogy ez egy terv része volt, végül Sanya és Ria kibékülnek. Felhangzik a "Szép nyári nap." Kiderül, kitől kapja a jelentéseket Dézsy. A táborvezető felriasztja a csapatot, akik a dal miatt elszenderedtek, majd Pétert kezdi el okolni a helyzetért és haza küldi. Rózsika elhozta a tortát, a szülök megint veszekednek a lányuk miatt. A nő hisz a lányában, ám a férfi kevésbé, persze mindketten a lánynak jót akarnak. Juli megint hisztizik, nem hisz az anyjának, állandóan az apja segítségét kéri, kiderül, hogy az apa nem biztos, hogy egy egyszerű műszerész... A barátok megzavarják a társalgást, felköszöntik Julit. Az apa elmegy, és végre anya és lánya kibékül.

Egy delegáció érkezésére készül, Anti bá és Rózsika. Öcsi végre felbátorodik és Margó figyelmét magára vonja, csakhogy a lány ideálja a vörös hajú, szemüveges fiúk. De Rózsika megoldja, hoz egy vörös parókát ("Vörös hajú, szemüveges"). Ria és Margó énekelnek közösen (ezt a dalt is megtapsolják), egyszer Öcsi kapja fel Margót, és a zenekari árok fölötti részen végigsiet vele, majd csókot váltanak, és a dal végén Margó magasba emeli a fiút, végül a karjaiban viszi ki a színről. Juli és Péter megint évődnek, a fiú át akar szökni a határon. "Mi lenne ebből az országból, hogyha mindenki elhagyná, aki másként gondolkodik?" ("Kell, hogy vár"), búcsút vesznek.


Csepregi Éva egy vörös Trabanton (ami csak egy papírautó) érkezik, a belépőjét nagy taps fogadja. Panna megígéri a lányának, hogy megpróbálja valahogy segíteni Juli szerelmét, ám a volt férj kihallgatja őket. Csepregi a Monte Carlo számmal megint tapsra ingerli a közönséget. A közösség táncot lejt, mindenki vidám, a félhomályból egy lány alakja válik ki, Juli az, aki magányosan énekel a szerelemről ("A szívtelen időt visszatartanám"), Péter is feltűnik és a búcsúkor énekelt számot hallhatjuk tőle. Csepregi és a famíliája újból feltűnik: Éva, Pannával és Rózsikával kiegészül a motoros számhoz. Felemelkednek azon a bizonyos deszkán...rivalizálás az ABBA-val...(szóban történő megemlítés). Öcsi a mulatságot megzavarja, és megrendülten felolvas idézeteket...majd visszatér a 220 felett... Péter írta az igazságokat az idézetekkel. Kiderül, hogy eltűnt, Dézsy megint ítélkezik a fiú felett. Fény derül arra is, hogy az apa egy főrangú rendőrszázados, arra utasítja a jelenlévőket, hogy menjenek haza. Felhangzik a "Holnap hajnalig". - itt a dal leginkább egy lázadásnak is nevezhető. A társak eltűnnek, Juli egyedül marad, Péter visszajön, belátja, hogy a lánynak igaza volt és a dal felerősödik. Visszatérnek a társak, sőt az egész szereplőgárda, felszállnak a vonatra, így fejeződik be a második felvonás.
 
Zene: A Neoton família számait feldolgozták, és ebbe a darabba konvertálták. Minden dal a helyén volt. Szulák Andrea előadásában a Lehunyom két szemem nagyon szép - egy nőről szól, aki a múltból visszatérő érzésekkel vívódik a jelenben. Beismeri magának, hogy a volt férfiba szerelmes, de fél, hogy elveszítheti... A Napraforgó egy nagyon jó dal, szeretem. A Pago-pago fergeteges. A szívtelen időt visszatartanám - megérintő. Mivel, szerintem, nincs olyan ember, aki ne ismerné a Neoton-t, ez okozza az  egyes számoknál a közönség felfokozott tapsmániáját. A zenéjük időtálló, és a színészek remekül át tudták adni a dalok mondanivalóját nekünk.

Koreográfia: Az egész színpadot igénybe veszik, sokat kell ugrálni. A 220 felett - a leglátványosabb táncos jelenet, Kerényi és Szabó odatették magukat. A Napraforgó a kedvenc dalom, főleg, a koreográfiában Riára sárga szalagokat tekernek, és ezeket széthúzzák, képezve ezáltal egy napraforgó szirmait. A Pago-pago őrületes.

Színpadi díszlet: A forgó színpad jól működik, különösképpen nincs díszlet, ami tetszene. Vonat eléggé silányan van megjelenítve a Ghost-ban látott metróhoz képest. Szimpatikus a megoldás, míg ők a vonatdíszlet mögött állnak, elsuhannak jellegzetes tájképek a háttérben/vonatablakokban. :)  A tükörjelenet megoldás, megosztja a színpadot. Egyik a lányok szobáját mutatja, míg a másiknál a fiúkét láthatjuk. A váltáskor mindig az egyik szoba sötétbe borul. 


 
Jelmez: Korhű és hétköznapias. Könnyed, nincs benne feltűnő viselet. A Kádár korszakban is már viselt öltözékeket láthatjuk.

Szereplők: csintalanok, jók a párbeszédek. Peller Anna és Kerényi Máté párosítása nagyszerű, viccesek, és jól összeillenek. Vágó Bernadett és Szerényi László is jók, Betti karaktere egy napraforgó, folyton más férfi után vágyódik, szomjazza a kalandot. Szerényi meg folyton fut utána, többek között pedig egy jó humorú karakter. Szabó Dávid disszidens apját mentegeti a vezető (Faragó András) és Panna (Szulák Andrea) előtt, utóbbi kettő régi ismerősök. Szulák hangilag kiváló és humoros is. Érdekes, hogy Ria és Margó többet vannak együtt a színpadon, holott Margó Juli barátnője, aki utálja Riát. Náray Erika vicces konyhás nő. 

Kedvenc jelenetek: Az első felvonásban a tükörjelenet, a nagy közös táncos pillanatok (220 felett és a Santa Maria), az ugrálóköteles a 2. felvonás elején, a részeg felnőttek Pago-pago tánca. Panna és Juli kibékülése a lány 18. születésnapján.




  
Első és második felvonás: 
https://www.youtube.com/watch?v=XWVEehLBJj4
https://www.youtube.com/watch?v=jYse0DkWPOE

2014. június 4., szerda

Az örök klasszikus, a halhatatlan szerelemről



"Szívből szeretni híven, nincs szebb, mint égni e tűzben és szállni fent, sólyomszárnyán szállni, áldást találni!"


Első alkalom: 2005. márciusa
Helyszín: Budapesti Operettszínház
Előadás: Rómeó és Júlia


2005 januárjában születésnapomon Nagymamám hatalmas ajándékkal örvendeztetett meg: színházjegyekkel, amelyek a már gyakran hallgatott előadásra, a Rómeó és Júlia című darabra szóltak. Igazán boldog voltam, és a két hónapot eléggé nehezen bírtam kivárni...

Az előadást megelőzően, engem is nagy lázban tartott az eredeti francia műnek a zenei világa, naponta többször végighallgattam, a kedvencem Benvolio és Júlia énekhangja volt. Aztán később kézbe vehettem a magyart is, és 180 fokos fordulattal, eme változatnak lettem a rabja. Szép hangzás, nagyszerű színészeket válogattak össze. Lelkesítő volt, hogy magyar nyelven hallhatom a darab szép zenéjét, ám a franciát is kedvelem. Mégis úgy ítélem meg, hogy a magyarban több a lendület, erősebb és magával ragadóbb. Bécsbe tett kirándulásaink során szert tettem a helyi színház, a Ronacker Theater előadásának hanganyagára is, ami bizonyos szempontokból jobb volt, mint a magyar. A későbbiekben, kedves Olvasóim, látni fogjátok, mire gondolok. 

A március 9-i előadásra készülgettem, megnéztem a szereposztást. Akkoriban azt hittem, hogy csak egy gárda van, aki mindig viszi a hátán az édes terhet, ám kiderült, vannak váltok, beugró színészek is. Nos, Anyukámmal mentünk el az Operettbe, és bizony a második szereposztás két főszereplőjét kaptuk meg, így elmaradt nekem a Dolhai-Szinetár páros által nyújtott élmény, amit viszont mégis pótolni tudtam, mert a későbbiekben a Szegedi Szabadtéren rögzített hivatalos felvételt beszereztem, - meg kell mondjam meg is könnyeztem...igen, túl sokszor szoktam meghatódni :)



Az est folyamán, a két főhőst György-Rózsa Sándor illetve Mahó Andrea alakította. A kis színésznőt, életemben akkor láttam először, és rögtön megszerettem. Nagyon is emlékszem, hogy mi volt róla az első benyomásom - kissé megdöbbentem - mert, olyan hihetetlenül fiatalka volt, szinte egy gyermek, ezért is volt az ő Júliája tökéletes, ártatlan és varázslatos. Innentől kezdve Mahó Andit is a szívembe zártam. Rómeója, Sándorral tökéletes harmóniában alakították a szerelmespárt.




Mercutio és Benvolio - a sok festék, amit szerencsétlenek arcára kentek a sminkesek, kissé "más" jellegű benyomást nyújtottak... No, persze miután kibontakozott, mindkettejük karaktere, már tudtam, hogy a nőket kedvelik...:D Ismerem az eredeti művet, csak színpadi feldolgozásban, ki tudja, hogy milyen változtatások, milyen felfogásban láthatsz egy darabot, ami eltér az eredetitől...

Akkor elsőként Mercutio, mint ahogy Shakespeare művében, úgy itt sem ő az, akit kedvelnék... túlságosan poétikus alkat, hajlamos túlzásokba esni, az élet könnyebbik felében hisz és ezt hangoztatja a dalokban, sokszor vagánykodik. Gúnyolódó típus, nem csoda, hogy megölik. Aznap Bereczki Zoltán formálta meg a szerepet. Nagyon élveztem. Amúgy a dal, amit közvetlenül a halála előtt énekel, tiszta opera! Mint tudjuk, az operában van az íratlan szabály, miszerint, a főhőst leszúrják még elénekel egy hosszabb hangvételű áriát... utána meghal. Mercutio megátkozza a két családot, majd összerogy, Rómeó bosszút áll érte.





Benvoliot egyszerűen imádom! Az eredeti felfogásban, tudjuk, hogy ő az, aki nem hal meg, az egyetlen, aki a kegyetlenkedést túléli a három jó barát közül. Benvolio szertelen volt, erőbomba, itt-ott kissé malac magatartással, majd az előadás végére megkomolyodik...A karakter minden Mercutio által tervezett dologban részt vesz. Harsány és tréfás, de a nagy párbajban ő inkább a békét támogatja, nincs barátja oldalán, inkább unokatestvére véleményével ért egyet. Nem osztja a boldog, házastársi kapcsolat intézményét sem, helyette szabadelvűbb, mindenben követi a "példaképnek" is tekinthető Mercutiot. Amikor Rómeó megvallja nekik, hogy szereti az ellenséges ház lányát, ő nem áll mellette, inkább szemrehányást tesz neki. A párbajt követően kevésbé aktív a szerepe. A darab végén ismét feltűnik, ami viszont megint egy eltérés Shakespeare-tól, hogy Benvolio vinné Rómeónak a levelet, amelyben közlik a "nagy tervet". Mint tudjuk nem igaz, mert Lőrinc testvér társa vinné a hírt, de túl későn érkezik meg a levéllel. Ezért az előadásban, hogy spóroljanak is a karakterekkel, Benvolio-ra hárul a feladat, közölje barátjával az imádott lány halott. - Kiszólás: nem is tudom hányszor hallgattam meg, most, hogy e sorokat írom, eszembe jut a dal. Aznap este szerettem meg Mészáros Árpád Zsoltot, aki Benvolio-ként fenomenális volt. 



A két édesanya csatája, "Gyűlölet" című számban erőteljes, igazi borzongás fut végig az ember hátán, ha látja és megtapasztalja, milyen nagy ellentét van a két család között. Csúnya szavakat is használnak :D Este Janza Kati volt Capuletné és Csengery Ottilia Montaguené. Az előadás egyik legfeszültebb jelenete, tényleg átható gyűlöletet szinte érezni lehetett a levegőben. A két nő a színpad felett, egy deszkán emelkednek a magasba. Még a legelső előadásoknál a hölgyek ruhája terebélyesebb volt, aztán akadtak gondok, mert a leereszkedésnél beakadt a jelmez szegélye a deszkába, így a két félelmet nem ismerő anyuka öltözete módosult, nadrágszoknyaszerű ruhakölteménnyé. Júlia anyja mindig piros ruhát ölt, ahogyan lánya is. Montaguené esetében a kék szín dominál, fia hasonló árnyalatú öltözékekben jelenik meg a színpadon.


 
Lőrinc barátként először Földes Tamást, majd második alkalommal Pálfalvy Attilát láthattam. Földesnek mély, igazán egyedi hangja van. 

Ez volt az első alkalom is, hogy megismerhettem Homonnay Zsoltot, akiről összességében nem volt sem pozitív, sem negatív véleményem. Első gondolatom róla, talán az volt, hogy kifejezetten "operaénekes" jellegű hangmagasságokkal kacérkodik... A magyar felfogásban az ő utolsó duettje Rómeóval, a francia változatban nem is hallható, ez egy egyedi kompozíció - legalábbis, ahogy én tudom. Megint egy különlegesség :)

Az egyik kedvenc, a - "Sosem mosolygó" férfi, Szabó P. Szilveszter, Tybaltként nagyon is hihető volt, hogy szerette Mahó Andit, hiszen ő annyira kis imádnivaló, teljesen olyan típus, akit Júliának képzelnék... meg spontán azért is gondolom, hogy hihetőbb volt a szenvedés, mert egy szép teremtés... sok az ömlengésem, de nagy hatással volt a nekem "első" megjelenése a musical világban. A lényeg, hogy Tybalt igen, keserű és megtört személyiség, a gyűlöletben nevelték, úgy tanították, hogy ne mutassa ki érzelmeit. Az ellenségei a Montague-k, akiket el kell pusztítani bármi áron... Persze ez most nagyon szélsőséges. De a két család közötti ellentétet ő szenvedi meg a legjobban. Belém égett című számban énekel gyermekkoráról, illetve van egy szám (ami a lemezen nem, de a darabban szerepel), ez lendületesebb, ebben kifejezi, hogy mennyire oda van Júliáért. Rómeó végez vele, miután ő megölte Mercutio-t.




A történetet nem ismertetem, eddig is inkább csak a finomabb részletekre tértem ki. Akkor vessük is magunkat bele, és ismerjük meg egy-egy dalt kiemelve, illetve összehasonlítva a külfölddel.


A zeneszerző  Gerard Presgurvic, a köztudatba ezzel a művével robbant be.

Dalok tekintetében, a magyar változatban a Lehetsz király egyértelműen dominánsabb a többi nemzet Rómeójával szemben, dinamikus, van benne humor (a rap-et ki lehetne hagyni - ezt a műfajt amúgy is utálom)...ggrrrr...



Székrengető, Németh Attila felfogásában a Verona című sláger, ami az előbbi dal sikerét elérte, oly módon, hogy a rádiókban is gyakran leadták. Itt is a magyarban érzek több életet, de a francia és az osztrák is remek.

Miért fáj? - Rómeó balladája az elmúlásról, Dolhai Attila és György-Rózsa Sándor által tolmácsolva is azt kell mondjam, lenyűgöző, megérinti az embert. Ebben az esetben is mindhárom változat elfogadható, a magyar talán jobban szenved a léttől...

Vár reánk a mindenség - Rómeó és Júlia közös dala a bálon, amikor megismerkednek - ez a kedvenceim között szerepel. Vidám, örömteli, azt az érzést fejezi ki, amikor egy olyan személlyel találkozunk, akit már régóta vártunk, akivel sok a közös tulajdonságunk. Egymásra találást jelképezi számomra a dal.




Erkély duett - Hirtelen, Vágó Detti és Dolhai Attila villan be, amikor Attila megvicceli Dettit - minden titkos szavát hallotta. Ez a szerelmi vallomás.



Minden szerelem vak - ez a dal, a franciában nagyon jól szól, ahogy magyarban is, ám németül nincs vagy nem vették fel hanganyagként, pedig ennek a kompozíciónak van egy lírai, majd egy keményebb, rockosabb átalakulása...Kedvenc.

Hahaha - csakis a magyar, annyi átélés, irónia és vicc van benne. Mázs, Bereczki és Náray Erika szuperül adják elő a jelenetet.



Szeme tűzben ég - Júlia felnőtté válásáról szóló dal, amit a Dajka énekel. Gyengéd, és a szeretet árad belőle, a Dajkának mindennél fontosabb az ő "kislányának" a boldogsága...Kezdetben Rómeó is vele van, és hallgatja a nő visszaemlékezését, majd örömtől mámoros állapotban távozik és magára hagyja az asszonyt. Itt is csak a magyar a legjobb, de a francia és az osztrák is megér egy misét.

Gyűlölet - csak a magyar, a német nyelvűben van még egy kihagyás, egy hatásszünet, amitől izgalmasabbá válik a dal.

Szívből szeretni - A legtöbbször, és leggyakrabban dúdolt ének, (már-már himnusz jellege van) ami Rómeó és Júlia titkos házasságkötése alatt hangzik fel, megható és szívhez szóló dallamvilággal rendelkezik.




Mercutio halála (Párbaj) - a magyar dinamikus, erőteljesebb, az osztrák változatban, viszont valóban haldokol a férfi, hiszen nehezen, sőt szaggatottan veszi a levegőt, ennek megfelelően énekel.

Oh, magas ég - a Dajka, Lőrinc barát, Verona hercegének imája, a sok keserűséget és gyötrelmet miért kell elviselniük? Miért nem élhetnek békében, kérdezik egy felsőbb hatalomtól, Istentől. A dallamvilága, szinte a szövege is egyezik, a zeneszerző második nagy művének, az Elfújta a szél című musicalben hallható siránkozással. Folyton erre a dalra gondoltam, amikor az Elfújtát néztem-hallgattam a színházban.




Pacsirta - a magyar felfogás a legkifejezőbb, a leggyönyörűbb, lírai és megindító. A másik két nemzetnek a dala labdába sem rúg mellette.



Holnap - ez egy kegyetlen ének, Júliát Párisz-hoz akarják férjül adni, mindenki nagy lelkesedéssel veti magát az előkészületekbe, kivéve Júliát. De senki nem hallgatja meg, apja, anyja, sőt az eleddig mindig mellette kitartó barátnője és nevelője szintén a mielőbbi házasságot sürgeti. Közben, azt is láthatjuk, hogy Montaguené-nak igaza volt abban, hogy Capuletné "fiúkat" tart férje mellett...



Hogy mondjam el?! - a francia jó, az osztrák változatban kap egy kis ritmust, míg a magyarban erőteljes, és az érzelmekre fókuszál, hiszen Benvolio kétségek közt vergődik, nem tudja, hogy közölje barátjával a  súlyos terhet... amit végül azzal old meg, hogy Rómeó arcába vágja az "igazságot"... aki erre dühében lerántja a színpadon a fekete függönyt, így elénk tárul a Capulet család kriptája, ahol Júlia fekszik. 




Júlia búcsúja - Rómeó öngyilkos lesz, mivel azt hiszi, Júlia meghalt. Felakasztja magát...micsoda hülyeség...most komolyan, sokkal szebb lett volna, ha beveszi a mérget, akkor lett volna még egy bónusz szám (ami sajnálatos módon a magyarból kimaradt, de az osztrákban szerepelt), de így az első éneke visszatér, egy versszak erejéig. Rómeó felakasztja magát, és dereka köré Júliát köti, aki abban a pillanatban ébred fel. A lány sem gondolkodik, elbúcsúzik, utálattal tekint a családokra. Ellenben még egy újabb megdöbbentő tény, megoldás, amit Kerény Miklós Gábor "elmezavarának" köszönhetünk, mégpedig Júlia halála, ami szintén nem felel meg az eredeti elgondolásnak, hiszen nem leszúrja magát, hanem felvágja az ereit... Véres egy jelenet mondhatom... Dallamilag ez a rész kifejezőbb és szebb, hiszen az osztrák változatban Júlia a férfit folyton csak a nevén szólogatja... de legalább leszúrja magát Rómeó tőrével...

Mit ér a hit? - Lőrinc barát megdöbben, hogy a fiatalok szerelme milyen módon fejeződött be. Ő az, aki elszállítja "kettejüket". Úgy gondolja, hiába hit, hiába imádkozott és reménykedett a szerelmesek ügyében, minden rosszul végződött. Már nem tud hinni...

Bűnösök - A kripták előtt minden szereplő megszeppent, és bűntudatos, az anyák gyermekeiket siratják...




Kimaradt számok: 
  • Rómeó és Júlia vágyakozása (Egy nap) - ez a dal a DVD-én szerepel, de a lemezen nem. A pillanat, amiben nagy várakozással tekintenek a jövő felé, remélik megtalálják az igaz szerelmet. Gyermeki.
  • Rómeó Mantovába megy, Júlia pedig a barát segítségét kéri (Angyal). Nagyon szép dal, másik nagy kedvencem.
  • Rómeó búcsúja a kriptában (az osztrák változatban egy új dallam, szép kompozíció),
  • Tybalt érzelmeire kitérő ének,
  • Mercutios és Benvolio számon kéri Rómeót miért választotta Júliát? (Jogod nem volt!),
  • Rómeó felett ítéletet mondanak (Mi lesz az ár?), stb.

Az előadást két alkalommal láttam, a fent ismertetett szereposztásokban. Nagyon jó kis előadás volt, az elsőről még az egyik jegyszedő nyilatkozta: "Most játszották a legjobban!".

Tudom, hogy folyton jönnek-mennek a váltók, főként a két főszereplőt illetően. Abban biztos vagyok, hogy remek utódai Szinetár Dórának és Mahó Andreának, a két egykori Vetsera Mária, Vágó Zsuzsi és Vágó Detti. Hogy milyenek az újak? Azt mindenki döntse el maga! :) Én a szép emlékeket őrzöm a két előadásról, illetve alkalomadtán, ha nagyon, de nagyon hiányzik, megnézem a hivatalos DVD-ét. Mert Rómeót sosem lehet megunni a "régi" szereposztással! ;)



A darab 2014 januárjában ünnepelte színpadra 
állításának 10 évét. Gratulálunk nekik!