A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Vágó Dettike. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Vágó Dettike. Összes bejegyzés megjelenítése

2026. április 19., vasárnap

Idei utolso Sissy blokk es nekem az utolso Sissy

2026.04.17. 19:00-22:00 

Elisabeth 3.0 Erkel szinház



Immáron A trón után a Sissy-t is 3. alkalommal és talán utoljára nézem meg. Nagy örömet okozott, de úgy erzem a fátyolos "bevonattal" és Ember Márk Luigi Luchenijével méltón tudom lezárni ezt a darabot. Folytatasban annyira nem bizok. Sajnos, a 3ból 1x sem fogtam ki Bori Rékát a címszerepben, illetve a Halált megtestesitő szineszt, Koltay-Nagy Balázst sem, a többieknél minden váltó megvolt. Az én izlésvilágomnak a Cseh Dávid Péter-féle Ferenc József (továbbiakban FJ) tökéletes volt, éreztem benne, hogy bár sajnalja a magyarokat, de anyjának nem mond ellent, megtartva az uralkodói fenséget, alázatot.

Insta bejegyzés: Sissytől búcsúzom az idei évadban és még kérdéses, h folytatom-e, mert tulajdonképpen kimaxoltam, bár 2 szereplot nem lattam a 3 alkalomból. Egyelőre maradjon ez a csodálatos emlék meg róla! A darabot Ember Márk performansza vitte végig a hátán. A mostani alkalom kulonlegessege a fátyolban rejlett, amit a nézőtéren, a foldszintrol az erkelyre huznak fel. Igazán csodalatos elmenyben volt reszem. Akarcsak mult heten, amikor a Hollo repult el felettem. Tokeletes volt, nagyon megkonnyezteto volt, akarcsak a premiere napjan. Lehet azert Márk is kellett,hogy meg legyen az a bizonyos premier okozta boldogság. Egyedi varázst visz az eloadasba. Az ulotarsaim jobbomon, nagyon kedvesek voltak. Látták már a darabnak kulonfele feldolgozasait vidéken es a fovarosban is, osszesen 6 alkalommal.  A fátyolnál szóltam azert, h most figyeljenek, mert kulonleges dolog fog tortenni. A shopban jarva szereztem 2 uj relikviat és a "kotelezo" szinhazi mellekhelyiseg fotot is elkeszitettem  bar azt nem csekkoltam, milyen fejet vágok rajta. Szóval, most bucsuzom a Sissytől. Egy álomcsoda volt. #elisabeth #kedvencek #erkelszinhaz






Megint meghatározó élményt biztosított a Sissy. Olyasmi volt, mint a bemutató. Ráadásul jobb ülőtársakkal voltam felvértezve, mint a Trón esetében. Ott a gyerekek dumáltak és a kellemetlen fejű nő, aki a családját hozta el, mégis ismerte a többieket mögöttünk - talán még a gyerekeseket is, állandóan nézte őket, mert zavarta, hogy olykor kommentáltak. Talán azt várta, hogy majd rájuk szólok, de nem tettem ilyen szívességet neki, amúgy sem tudott nyugodtan maradni, állandóan izgett-mozgott a nő. Ezért is volt jó, hogy a 2.felvonásra az egyik lányával helyett cserelt, igy már nekem is nyugtom volt. De még így is a srácokat strírőlte... olykor. 

Maradjunk a Sissy-nél. Hihetetlenül jó volt a vibe, a fátyol jelenet, amire úgy vártam, akárcsak a Hollóra, káprázatos volt, két felvételt erről a pillanatról láthattok fentebb (nagyon kék lett). Az egész nézőtér, kivéve, szegény oldalpáholyok, be lesznek vonva. Pár percig tart a jelenet, amíg Sissy kimondja az igent FJ-nek. 

Kezdés: Este Puskás Peti és Tóth Angelika fogadta a közönséget. Én szeretem ezt az üdvözlős dolgot, viszont, most valahogy megint valami másra asszociáltam, nem figyeltem arra, amit mondtak, nem tudnám felidézni, talán csak azt, hogy gyönyörűnek, fülbemászónak találják a darab zenéjét. És ezt senki sem vitatja.

Ami tetszik a darabban: 

  • A kétféle Sissy megjelenítése; 
  • A felnőtt Rudolf és Sissy közös jelenete, amiben a nő azzal van elfoglalva, hogy a fiatalkori énjét bámulja és próbálja felidézni, hogyan nézett ki akkor - ez a transz nagyon jól oda illett. 
  • A Hogyha kell egy tánc - arra szükség volt; 
  • Szinetár Dóra idős Zsófiaként, ahogy szétterült mint egy béka, amikor a menye egyik, róla készült festményét bámulta. 
  • Ha Ember Márk Luigi Lucheni, akkor minden egyes jelenete, ezt felsorolni is uh, hogy mennyi energiát visz a figurába. És annak ellenére, hogy egy utálatos személy volt éltében, mégis megölte a királynét, valahogy elfeledteti a negatív érzéseinket, teszi ezt kellő humorral, alázattal és mindent elsöprő szeretetével a közönség felé. Majd el is felejtettem, hogy itt autogramosztás meg fényképezgetés is van, ha úgy ülsz a földszintén és felkérnek gyere fel a színpadra. Ez is jó élmény lehet, bár nekünk fentebb nem annyira. Viszont, ezúttal egy úriember, majdnem visszabukott a színpadról, engem is megijesztett. Számhoz kaptam a kezem, de szerencsére ép bőrrel megúszta. De, hogy visszatérjek Márkra, papír repülőt hajtogat, amit elhajít az osztrák tisztnek, aki FJ-nek visz egy prostituáltat. A giccsnél, nem tudom hogyan tartotta a szájában a konfettit, de ahogy azt kihányta...rögtön lementem hídba. Ugrálásai, táncos megnyilvánulásai ez mind-mind hozzátesz és valahogy elveszi a show-t azoktól a művésznőktől, akik Elisabeth-et formálják, ezért inkább Luigi a hős. Az is tény, hogy a Giccs című szám ment a fejemben egész nap.
  • Tetszik még a bolondoknál tett látogatása a címszereplőnek, eddig nem vettem észre vagy nem emlékeztem rá, de ahogy belebújik a kényszerzubbonyba az döbbenet... Most inkább sokszor ordibáltak, de ez egy sajátosság a Sissyktől... nem tudom megszokni... erzelmek erzelmek hátán...
  • Rudolf haláltusájába jó, beletették Mária Vetserát és Stefániát (ám valamiért a hajszín nekem nem jön be, ami Stefániát illeti meg folyton csak a menyasszonyi jelmezében rohangál Rudolf után)
  • A "hősszerelmes" vagyis a Halál szerepében tetszelgő Veréb Tamás most is nagy hangokat szólaltatott meg, és a karóráját buzerálta... :D nem, az kéken világított...elsőre én nem is vettem észre ezt a funkciót. Más ez a figura, mint régebben volt, ami nem baj. Nekem a régi nem tetszett. Most, egyben van, teljesen sápadt, fehér és hasonlít az albínóra az Óvakodj a törpétől c. filmben.
  • A fátyol, fuh az nagyon ott volt, kellemes, selyem tapintása volt annak az anyagnak, amit a fejünkre húztak. 

Ami kevésbé tetszik: 

  • Értem én, hogy dühös, de ezt inkább egy mostani kis fúria adná elő, ha nem kapja meg azt, amit akar, vagyis Sissy testvére, Helene dühébe asztalokat dönt fel, mert Ferenc József végül nem őt választja, később a viselkedése, a nézőkre húzott fátyolban duzzog és  nehezen hajol meg huga előtt, amikor FJ már elvette; 
  • Ahogy átöltöztetik Sissy-t az esküvői jelmezébe, a színésznő felsőtestét meztelennek látjuk, kezeivel takarja melleit. 
  • A Hogyha kell egy tánc - minek kellett egy hisztis, gyermek Rudolfot beletenni? 
  • Meg eleve Rudolf olyan fura kinézetű, inkább hasonlít a folyton kever-kavaró Halálhoz, mint FJ-hez
  • A nácis jelenet sem rémlik nekem, amikor az emberek lázadoznak és FJ, Rudolf, a katonáik és Luigi az erkélyről nézik az eseményeket
  • Nagyot nőtt az árnyék - eh, ez is más lett, mert csak gurítottak egy labdát a régi változatban, most már Rudolf életszakaszait követhetjük nyomon, pl. az esküvőjét, a magyarok kérését, hogy apja helyett ő regnáljon,mert a liberális nézetei jobban tetszenek a magyaroknak és el akarnak szakadni Ausztriától, és végül a megőrülését.


Nem tudom kategória: 

  • Nagyon tetszik az elgondolás, hogy Schratt Katalint beleteszik az előadásba és talán még a dallal is passzolna, de mégis egy ellenszenvet okoz nekem, mert a kedvenc dalom a darabból és mindig az a kép jelent meg a lelki szemeim előtt, ahogy FJ és Sissy elválnak egymástól a tengerparton. Nem úgy, mint most, hogy az osztrák színház maszkabálos jelenetéből egy lányt kirángat Sissy és elviteti a palotába, hogy FJ-nek társaságot találjon...

A jövőt illetően még nem tudom lesz-e negyedik, az biztos, hogy A trón-nal még megyünk tovább. 

A mostani alkalmon a shopból beszereztem a Trón hűtőmágnesét és egy nyakbavaló bilétatartót, ami a Dobbanaszív szlogent ábrázolja. Szemezte egy pufidzsekivel, de a shop-os pénztáros hölgy húzta az összegre a száját (tudné, hogy én, hogy húztam a számat, amikor a baseball sapkára mondtak egy szép összeget), illetve rögtön ugrottak, amikor elmeséltem, hogy immáron harmadik alkalommal nézem meg, de még nem láttam 2-3 szereplővel a darabot, de az egyiknek nem tudtam a nevét, itt volt az ugrás, és rögtön mondták is a nevet. Köszönöm a lelkesedést és kiszolgálást! Igazán élmény volt itt lenni!  

2026. április 6., hétfő

Az orchideás darab Rebecca bemutato az Erkelben

2026.04.02. Rebecca premier Erkelben 19.00-22.15 között



Insta bejegyzés: Ma este ismét premier az Erkelben. Ma este mentem egy kicsit gyújtogatni...Viccet félretéve, a Rebecca bámulatosan lett megálmodva és büszke vagyok rá, h az erkeli csapat csodás, fiatal muveszeivel a darab sikeressége garantált volt. Parádés szereposztással, a darabnak szuksege volt már egy ujjászuletesnek! Malek Andrea szerepformalasa meggyozo volt, kicsit melyebben enekelte a hazvezetono dalait, de meg voltam vele elegedve! A karaktert tokeletesen hozta, nalam ő a második Mrs. Danvers, mert az etalont nem taszitották le, az pedig Polyák Lilla. Az amerikai "urinot" Udvaros Dorottya csodalatos beleéléssel hozta, imádtam minden pillanatat, amikor szinpadon volt  pedig a multban ezt a karaktert elviselhelhetetlennek talaltam. Maxim testvere, Vago Detti es a ferjet jatszo Fejszes Attila imadnivaloak voltak szerepukben, tokeletes tamogatoi karakterek a foszereploknek. Fawellt alakito Vereb Tomi, sajat szamanal az ernyo miatt szinte Enek az esobennek hato tancjelenetet adott elo, de o is lehengerlo volt. Brasch Bence es Kovacs Gyopar voltak a foszereplok, Bence sokat futkosott a szinpadon meg ütlegelte a padlot  h az indulatat bemutassa, de a Jègmosolynál fura volt a tartasa, ott amikor elkezdte kisse komikus volt. Az, h vegre kapunk egy "primitiv" Rebeccat a hatterben, jo otlet. Gyopár az izgulas miatt egy fals hanggal inditotta a belepojet, de biztosan ideges volt, megesik. A karaktert szepen vitte, ahogy, kellett. O is nagyon tetszett. Az, h fiatalok a szineszek, a rendezésnek megengedheto, h a párnak kesobb gyermeke szulessen. Paholytarsak okesak voltak, az est csodas volt!!!!! Imádok az Erkelben premierezni!!!! 

6/4 premierem volt, a Demjén es a bárányos gyerekdarabra nem mentem... #premier #erkelszínház #rebecca

Kifejtes LESZ!

Galéria
















2025. október 7., kedd

Elisabeth újratöltve, az Erkel bemutatóján jártam

2025.10.03. 19.00 Erkel szinhaz - Elisabeth

Zeneszerzők: Michael Kuncze és Sylvester Lévay
Rendező: Szente Vajk
Koreográfus: Túri Lajos Péter
Link: https://erkelszinhaz.hu/eloadas/elisabeth/



Izgalmakkal telve vártam ezt a napot. Az újjászületett Erkelbe a nyár folyamán a bemutató alkalmakra vettem belépőt. Azóta láttam a Trónt, és mivel tetszett, megnézem majd november újra.

Ezúttal viszont egy visszatérő, régi kedvenc borzolja a kedélyeket. Mégpedig Lévay Szilveszter és Michael Kunze által jegyzett darab, az Elisabeth. Örömteli érzés számomra a visszatérése,saját kedvenc musicallistám egyik népszerű darabja. A próbafolyamatokról, készülődésről, szellemi ráhonolódásra az Erkel közösségi platformjai naprakészen tájékoztattak. 

Az előadás 2 óra 40 perc, 1 szünettel.



A történet a közismert, egyik legszeretettebb királynénkról szól, Erzsébet osztrák császárnéről. A rendezés ezúttal egyedülálló módon, Sissy-t két szinésznő is megjeleníti, egy fiatalabb és a már anyai Erzsébet karakterét nem sokkal, de idősebb művésznők alakítják. Erre a kettős felosztásra kíváncsi voltam, hogyan fog működni. Másrészt, a számomra ellenszenves,emberi alakot öltött Halál figura, jégkék szemei megborzongtatók. Nem igaz? És fehér öltönyben jelenik meg, olyan, mai modernnek tűnik.

Lehet, hogy egy kép erről: 2 ember, öltöny és kabát
Az Erkel face fiókján találhattok hasonló tartalmakat link

Luigi Lucheni figurája is egy démoni vámpírszüleményre hasonlít, mint inkább emberre, smink alapján. Meglátjuk milyen lesz a színpadon.

Akire még kíváncsi leszek: Szinetár Dóra Zsófia főhercegnő szerepben, Puskás Peti, mint Ferenc József és Szabó P. Szilveszter, aki itt is sajnos kevesebb szereplési idővel fog bírni, ugyanis Sissy apja nem sokáig van képben, de van egy jelentős közös dala lányával. 

A nagy duettre még inkább kíváncsi vagyok, hogy töménytelen ígérgetések után végre sikerült neki a darabban helyet találni? Ha 3 perccel többet kell ülnöm érte a páholyban, az is megéri, csak legyen már végre a "Hogyha kell egy tánc?"

Annyi bizonyos, hogy a táncos részek megint látványosak lesznek. Túri Lajos Pétert, nem tudom honnan szalajtotta Szente Vajk, de megérte teljesen. Amit a szinpadra varázsol az az ember a táncosok által az egy fergeteg, egy csoda!

Ennyi előzmény, előgondolat után, lássuk az eredményt a színházban!

Insta bejegyzés: Perfection. Alázat. Profizmus. Magas szinteken. Ezek jellemzi az Erkelben pénteken bemutatott Elisabeth c. musicalt, mai napig a kedvenc előadásaim közé tsrtozik és úgy mint a Rudolfnál, itt is drukkoltam, Oh, csak jó legyen! És...az volt! Több is annál! Múltidéző, könnyfakasztó,bámulatos új elgondolások. Szerintem megyek még! 🥰😍🥰😍🥰 A darab annyira magával sodort, h tollat ragadtam és irtam pár kedves sort a csapatnak! Be is dobtam a gömböt a Homokórába. Előadás megkezdése előtt Puskás Peti és Szabó P. Szilveszter üdvözölte a közönséget. A nézőtéren ezuttal is megtaláltam pár hiresseget...pl.Bródy úgy tünik mindig ugyanazon a helyen ül a premiereken. Ezen állitásom még változhat. Hátra van az Apácashow. #erkelszínház #elisabeth #premier #bemutató #vagodetti #puskaspeti #verebtamas #szinetardora #braganikita penteken nekem nagyot #dobbanaszív em es elnezest, h nem Detti a hang, de őt nem találtam. Viszont imadtam Sissyként! 🥰🥰🥰 Puskás jó FJ volt, egyedül a parókája miatt volt fura Nikita Rudolf szerepében, de ő is szeretnivaló volt. Szinetár Dóra kellően gonosz utálatos anyós. Veréb Tomi a feher gentlemen jelmezben,ijesztő volt, de amikor elkezdett játszani és énekelni, a karakterének az éle eltűnt. Márknak hihetetlenül jól állt az olasz gyilkos figurája. Mindenki nagyon szuper volt! Zseniális az Erkel teljes csapata!!! @erkelszinhaz

 

Képek az estéről 














Összességében az újítások alapvetően kedveztek a darabnak. A kétféle Sissy megjelentetése egyszerre is lenyűgöző hatást nyújtott (amikor Rudolf kéri anyja segítségét, amaz inkább el van foglalva a ténnyel, hogy a fiatalabb önmagát bámulja és összeméri magát vele, mennyit öregedett az évek során...). Nagyon jó, csak nem értek egyet az elhelyezéssel, pedig logikus Ferenc Józsefnek a találkozója/összeboronálása Schratt Katalinnal a Mint két gálya című szám alatt, amit mindig is imádtam, de itt azért volt bennem fanyarság, hogy ide kellett tenni, de örülök, hogy Schratt Katalin alakja is beemelésre került a történetbe. Felettébb pedig a legboldogabb pillanatom egyike a "Hogyha kell egy tánc" c. dal elhelyezése a musicalbe volt a felemelő, a nagy pillanat, amire a bemutatója és az osztrák változat óta várok, hogy a magyar előadásban is szerepeljen. A Halál karaktere egy visszafogott gentlemen figura, és igényesen volt felépítve, nem rogyasztotta a térdeit, mint régen, zeneileg tűpontos, egy ármányos figura, aki mindig ott van Sissy életében, de visszafogottan, kellő ridegséggel távol tartva magát az élő emberektől. A táncosai pedig a koreográfusi munka egyik kiemelkedő példái, micsoda táncot műveltek le a színpadon, wow. A tapsrendnél kapunk még kis ízelítőt, zenei csokrot a darab népszerű dalaiból. Énekelni viszont csak ketten teszik meg, Ember Márk (Luigi) és Veréb Tamás (Halál). A befejezés is egyértelműen szebb, mint volt az Operettszínházban játszott előadás. Sissy-t nem vetkőztetik le hálóingre, vagyis a fekete ruháját nem veti le, hanem abban marad és így ragadja el a tudjukki...

Megyek, megyek, megyek...ááááh, imádom! 

2016. október 6., csütörtök

Nyomorultak 2.0 - Újratöltve - avagy a bemutató után változások tapasztalása a Les Misérables előadáson

Nyomorult az időjárás, de ennek ellenére egyáltalán nem vagyunk nyomorult állapotban a Madáchban!

Időpont: 2016. október 4 (kedd), este 19.00
Helyszín: Madách színház (Teréz körút)

Újra a Madáchban! Újra egy Les Mis előadáson! Hurrá - hurrá!

Barátnőm még szeptember elején hívott meg, lenne jegye az egyik október eleji előadásra, nyomban örömsikoltások közepette ugrálni kezdtem, mivel sokan kicserélődtek (nem jöttek új szereplők, félreértés ne essék, csak másokkal láttam volna), így más-más művészekkel fogom átélni a darabot! Kell ennél több??? :D

A hangulatról
Az alapozásunk már az előadás megkezdése előtt megtörtént, épphogy beléptünk az aulába. A barátnő unokatestvérétől elbúcsúztunk, aki elkísérte őt. Mivel tömeg volt, belépve a színház aulájában nem láttam őt és a hugit, balról, mivel a jobb oldalon volt található a szereposztás kiírása, ezért rögtön oda koncentráltam, meg akartam nézni, aztán majd csak meg lesz a barátnő kezdésig... :) Persze ő szuggerált, hogy ne nézzem meg a gárdát, mert szereplőváltozás terén nagyon babonás tud lenni.

Egyébiránt ez történt még: kedélyes csevegés, Laklóth Aladár felfedezése a tömegben, tollkérése a szuvenírt árusító hölgytől, várakozás további jegyekért érkező emberekre... közben megcsodáltuk kedvenceinket, a színház "társulatát" (vannak állandó szereplői a teátrumnak, de jobbára azt mondanánk a társaság nagyrésze szabaduszó művész), az erkély/emeleti részlegre felvezető lépcsősor melletti falon. Azt vettük észre, hogy átrendezték... na, ez már tisztára olyan, mint egy hipermarketben, ahol szeretik megtéveszteni az embereket... vidám hangulatban, nevetve adtuk át a holminkat, a szintén mosolygós ruhatáros hölgynek. Tetszett neki, hogy nem vagyunk normálisak... én úgy gondoltam a(és hangot is adtam ennek a véleménynek) az örömteli, felettébb vidám hangulatunk a kocsmadalhoz jelenti az alapozást... :)

Az előadásról
Lassan, de biztosan kialakul bennem a tökéletes szereplőgárda, akiket bármikor/bárkinek nagy örömmel majd ajánlani tudok! /

I think i will have my own dreamcast, but now it is in building, I hope to bring a riport, very soon from the show, to tell you guys who is the best and strongest cast from Les Misérables in Hungary! ;)


Nézzük meg a gárdát (The cast for me today):


Jean ValjeanZöld Csaba
JavertDebreczeny Csaba
EnjolrasSándor Péter
MariusSolti Ádám
FantineVágó Bernadett
CosetteFoki Veronika
EponineTóth Andrea
ThénardierWeil Róbert
ThénardiernéBalogh Anna
PüspökCsengeri Attila
GavrocheDraskóczy Balázs
Kis CosetteVida Sára
Kis EponineBánsági Petronella


Előző bejegyzésem a 2016. április 16.-i bemutatóról:
http://phantomvizio.blogspot.hu/2016/04/kitort-forradaloma-madach-szinhazban.html


Az első gárdámhoz képest változott szereplők (new actors/actresses this time): Javert, Enjolras, Marius, Fantine, Püspök karakterek. Egyúttal visszaszívom a kijelentéseimet, amelyek arról bátorkodtak tájékoztatni mindenkit, aki a honlapomra látogat, hogy egyes emberekkel nem vagyok hajlandó megnézni a Nyomorultakat. Megváltozott a véleményem, mégis megnézem/megnéztem/és megnézni fogom. :) Úgy jogosabb lesz az ítéletem.

Akiket még vizsgálat alá szeretnék vonni, mert, hogy "ezúttal sem jöttek össze" (i hope to see them one day): Cosette szerepében Tóth Angelikát, Eponine-ként Simon Boglárkát és Thénardier szerepében Nagy Sándort.

Új benyomások / New experiences:
- Valjean, széttépi a börtön éveit jelképező igazolást, és ledobja a zenekari árokba, ahol a karmester vezényelt. A következő pillanatban, virágokról, patakról énekel, azaz másképpen fog élni, jó útra tér,  és a pillanat hevében hirtelen úgy tűnt, mintha a karmester (Kocsák Tibor - aki rendkívülien jól vitte a kart, csodás zenei mámor nyújtottak irányító keze alatt) haját szerette volna összeborzolni, vicces lett volna... :)
- Új benyomásként tartom nyilván, hogy legszívesebben felmentem volna a színpadra és magam vertem volna meg a színészeket, amiért botokkal ütötték Jean Valjean-t, Fantine-t pedig a nők szavakkal és persze fizikailag is bántották... persze tudom, hogy szerep, de kicsit felhúztam magam rajta...
- Javert-hez kapcsolódóan megint egy érdekesség: a két főhős megverekszik, Valjean megüti a rendőrfelügyelőt, aki ettől a falnak (vagyis a díszletelemnek) esik és a kezéből kiejti a botját...ami elgurul, már-már az első sor nézőinek ölébe pottyanna...akik előttünk ültek (biza, a második sorban foglaltunk helyet) megfogták az eszközt, hogy le ne essen a színpadról... erre én a barátnőmnek - kihagyhatatlan poén volt! - "Látod, ha most az első sorban ültünk volna, akkor megfoghattunk volna a botját!" :)))
- Eponine halála előtti pillanat: eldördül egy lövés - és végre úgy ábrázolták ezt a jelenetet, hogy biztosan állítható legyen, az ellenség lőtte le a szerencsétlent (a szereplő mászik fel a barikádon, majd egy tizedsmásodpercre e tevékenységet nem folytatja) - a darab szembe megy a regénnyel, mert a lány a fiút védi, és úgy kap halálos sebet. Ezt sajnálom, hogy nem így oldották meg.
- Javert öngyilkosságát követ el, a férfi a Szajnába veti magát. A bemutatón még nem, de most igen, így beszámolhatók egy apró, ám felettébb logikus és jó ábrázolást mutató mozzanatot a darabból: ahogy a vízbe pottyan a teste és a mélybe elmerül... Ezt egy kivetítővel oldották meg, Így sokkal jobban érzékeltetik a férfi utolsó pillanatait...


Most pedig a számomra új megformálókról

Javert - Debreczeny Csaba
Javert értékrendje nem egyeztethető össze Jean Valjean tetteivel és amit ő képvisel. Számára elviselhetetlen, hogy egy rab megmentette az életét, és adósa maradt a barikádon történt incidens után...Javert pedig mindvégig hű az elveihez, a joghoz, a rendhez. Valjean tette, felborítja az általa eddig tisztán látott rendet, úgy véli nincs tovább. Véget vet életének. Debreczeny Csaba fantasztikusan alakította a rendőrfelügyelőt, keresve sem találnék nála jobbat! Így örömmel kijelenthetem, hogy ő biztosan az álomgárda vagyis a dreamcast Javert-je! Tisztán szólt, nem volt berekedve, nem torokból szólt, nem hörgött. Csodásan alakított mind hangilag, mind játékilag!!! Te jó ég! Elképesztően bravúros volt a játéka, a mimika, az egész megjelenése. Engem megvett!


Enjolras - Sándor Péter
Először is megemelem a kalapomat előtte - mivel a mikróportja nem működött, és saját hangerejével kellett a nézőteret betöltenie... Szegény színész, és egyúttal fogyatékos technikusok! Komolyan mondom, az ország, a főváros egyik legszínvonalasabb teátrumnak a technikai felkészültsége olykor a nullával egyenlő!!! Ez olyan kiábrándító és kiakasztó tud lenni. Szerencsétlen színész... Csak 1 törtmásodpercig volt furcsa Péternek, rögtön folytatta, és igyekezett hallhatóvá lenni mindenki számára. Sajnos, az elején lefolyt baki, a második felonásban is felütötte a fejét... Játék szempontjából számomra, azért nem emelkedett ki Péter, mert a vörös mellényén kívül nem láttam, hogy mi különböztette volna meg a többiektől? Kiemelten ő lenne a vezér. Hangilag viszont tökéletes, hibátlan, és nem szólt hamisan éneke, tiszta volt. Sajnos, e tekintetben Fejszés Attila erősebb volt, dominánsabb. Ezt hiányoltam Sándor játékából. Ha ezen legközelebb javít, hogy valóban elhiggyem a vezetője a forradalmároknak, őt választom a "dreamcast" Enjolras-énak.



Fantine - Vágó Dettike
Az Operettszínházból importált hölgyemény felér egy csodával! Átéléssel, beleéléssel énekelte az Álmodtam egy álmot  - láttam rajta, hogy ő is megkönnyezte a dalt. Olyan hangi kvalitással rendelkezik, amivel Baranyai Annamária (a váltó) sosem. Ez utóbbi művésznő, ha lelke mélyére leásna, sem tudná az eszköztárából azt az odaadást, lány iránti szeretetet előcsalogatni és a nézők elé varázsolni. Vitathatatlan, hogy Dettike játéka és hangja Fantine szerepéhez tökéletesen idomul. Úgyhogy helyt adok az Igazgató úrnak, Szirtes Tamásnak, érdemes volt őt beválogatni a csapatba!Íme, lásd, bemutatom a "dreamcast" Fantine-jét!




Marius - Solti Ádám
Míg a bemutatón azt hittem hangosan felzokogok, addig az "Üres a szék, üres az asztal" dal alatt - most - "csak" inkább szemlélő szerepét töltöttem be. Nem tudtam együtt élni a színésszel. Solti inkább visszaemlékezett a múltra, de a szellemek megjelenésével sem jött át az az érzés, ami akkor tört elő belőlem, amikor Borbély Richárd állt a színpadon vagyis bicegett... Borbély Richárd Marius-a egy érzelmi katarzist idéz elő a nézőben, míg Solti ugyan lehengerlő játék alapján, hangja is szép, addig az érzelmi vonalat nem építi fel meghatóan, mint váltótársa. E hiba ellenére tetszett nagyon, kis bolondosan, szerelmesen, vigyorgó kisfiúként besétál a főhadiszállásra, amikor a többiek forrongó hangulatban várják a híreket, és készülnek az összecsapásra. Eponine halála még érdekes lehet, úgy tűnik, mintha maga sem akarná elhinni, hogy a lány a halálán van, nem tekint rá sokszor, csak ha dal szövegi része Eponine-t felemlíti. Jó volt, csinos fiatalember, így Marius szerepe egyelőre nyitott, úgy gondolom, mindkét fiú érdemes, hogy a "dreamcast"-ba bekerüljön. Kedves Olvasók, rátok bízom. Ígérem, ha bármelyiküket is kapjátok, biztosan nem fogtok csalódni!


Püspök - Csengeri Attila
Jöjjön hát a fekete leves. Sipítoztam, őrjöngtem - ha ez lenne az igazság... De nem az, Csengerit egy ilyen egyszerű szerepben látni meghökkentő volt, és a nullával volt egyenlő. Mint előzőleg írtam, sok kiemelkedő szerepe van, volt és remélhetőleg lesz is, ám a püspök karakter nem neki való. Nem értem, miért fogadta el egyáltalán ezt a szerepet? A püspök éneke az Üres a szék, üres az asztal szám dallama. Mégis a rövidke szövegtartalomba lehetett volna érzelmi többletet beletölteni, tanítást... sajnos, valahogy - a mai divatos kifejezéssel élve - nem jött át. Semmiképpen sem. Ezzel szemben Vikidál Gyula minden mozzanatában tökéletes volt püspöknek, A bemutatón ő volt az, aki először megríkatta a lelkemet. Csengeri szerepformálása nem hatott meg, tapsrendnél is láttam rajta, hogy nem fülik a foga hozzá vagy csupán rosszkedvű volt. De láttam rajta, hogy nem elégedett. Ő püspöknek azért sem jó, mert vannak tények, amik azt alátámasztják, hogy a vezetőség rosszul döntött, ezek a következők lennének: 1. nagyon magas ember, közel 2 méter, 2. a kora alapján nem is lehetne püspök, megöregítik. A "dreamcast" püspöke, így tehát nem mást, mint Vikidál Gyula.


Jean Valjean - Zöld Csaba
Továbbra is kitartok mellette, úgy nem visz rá a lélek, hogy megnézzem Tóth Attilával vagy Miller Zoltánnal, akiről nemrég megtudtam, hogy 10 előadásából csupán 2-ön tette tiszteletét és játszotta végig... Kicsit aranyos ez a hozzáállás... Tehát azt mondom, hogy mindenki a maga Valjean-t találja meg, én nagy szeretettel ajánlom Zöld Csabát! Dreamcast Jean Valjean-ja!


Cosette - Foki Veronika
Bemutatón is ő volt, most is. A karakterrel nem lehet villogni, nincs sok éneklős része, egy pici szólója van, de többségében csak duettekben/csoportban vesz részt, viszont imádom a hajukat. Nekem is kellene ilyen frizura! Tóth Angelikát még megszeretném csodálni, hogy elmondhassam melyik Cosette nyerte el a tetszésemet.


Eponine - Tóth Andrea
Bemutatón, most is. Simon Bogit szeretném egyszer látni, így addig nem tudok dönteni. Vannak jó pillanatai az énekesnőnek, és vannak rosszabbak.


Thénardier házaspár - Weil Róbert és Balogh Anna
Barátnőm (aki már látta x-szer az előadást) szavaival élve, aki még az előadás előtt azt mondta Nagy Sándornak a játéka jó, rögtön véleményt változtatott, a csatornarendszer jeleneténél, Weil Róbert 100 %-osan a jobb, mint a léhűtő kocsmáros. Szerintem is. A váltótársnak túl kedves az arca. Hangja meg már nincs. Balogh Anna is kifejező, nem megy át teljesen komikába, gonosz, de nagyon jó. Velük érdemes megnézni, a dreamcast kocsmáros házaspárja!



A gyerekszereplők nagyon jók voltak ezúttal, kiemelendő Gavroche tehetsége, vagyis Draskóczy Balázs. Kis Cosette-ként Vida Sára folyton mosolygós volt Valjean-nal. Ezek a jelenetek olyan kis szívbe lopakodók. :)


Ensemble
Nagyon együtt volt a csapat, több karaktert is játszottak. Sokan vannak, így őket nehéz lenne felsorolni (honlapon láthatóak), köszönöm nekik is az estét, tetszett az összhang minden mozzanatukban!



Érdekesség a mai előadással kapcsolatban:
Vágó Dettike kapta az Arany kotta díjat, amit minden évben a Viva La musical annak a művésznek ad át, aki kimagaslóan alakít egy-egy szerepet. A Nyomorultak Fantine szerepéért kapta az elismerést, amit valóban kiérdemelt. Engem lehengerelt! (A bíráló bizottsági tagok: Siménfalvy Ágota színművész, és Galambos Attila szövegíró)

Kedvenc dalok:
- A prológus
- Üres a szék, üres az asztal
- Senki már
- Csak rád vár egy szív
- Hallod-e a nép dalát?
- Néhány csepp eső

A "Dreamcast" vagyis az álomszereposztásom mindenképpen a következő lenne (van, ahol képtelen vagyok dönteni a kettő közül, ott mindkettőt nagy bátran merem ajánlani!):

- Jean Valjean: Zöld Csaba
- Javert: Debreczenyi Csaba
- Enjolras: Sándor Péter
- Marius: Borbély Richárd / Solti Ádám
- Fantine: Vágó Dettike
- Cosette: ???
- Eponine: ???
- Thénardier: Weil Róbert
- Thénardierné: Balogh Anna
- Püspök: Vikidál Gyula

Az előadásról: http://www.madachszinhaz.hu/showsyn.php?id=2610
A szereplőgárda: http://www.madachszinhaz.hu/showinfo.php?id=2610
Képek a darabról: http://www.madachszinhaz.hu/showalbum.php?id=2610
Video-összeállítások: http://www.madachszinhaz.hu/showvideo.php?id=2610

Link (Valjean elmeséli Marius-nak egy ember szerencsétlen történetét. Szereplők: Zöld Csaba és Solti Ádám): https://www.youtube.com/watch?v=r3okeVUqWBk

Márciusban lesz legközelebb nagyon remélem, hogy akkor már összejönnek a  hiányzó színművészek, és láthatom az igazi dreamcastot, mert egy különleges előadáshoz egy különleges gárda jár! :))


2016. szeptember 29., csütörtök

Broadway fesztivál idén is fergetegesre sikeredett

Link: http://www.operett.hu/operett.php?pid=read&hId=1242

A programok közül a szombatiról számolnék be, mivel azon vettem részt. 

2016.09.17. SZOMBAT - Műsorvezető: Peller Anna és Kerényi Miklós Máté

18.35 Kalandok Éve II.
Ízelítő a Budapesti Operettszínház 2016-2017-es évadának repertoár előadásaiból és új bemutatóiból: A Csárdáskirálynő, A chicagói hercegnő, Nők az idegösszeomlás szélén, Virágot Algernonnak, Marie Antoinette, Ének az Esőben. Közreműködnek színházunk szólistái

19.40 Musical Együtteseink közös műsora
20.00 20 éves az Elisabeth musical. Ünnepi műsor az Elisabeth produkció sztárjaival

Sajnos, este fél 7-kor elkezdett esni az eső, és mindenki az Operettszínház előtt az esernyők vagy esőkabátok védelmében figyelte a színpadon kibontakozó eseményeket.

Az operettekről lemaradtunk, de pont Janza Kata énekelt a Nők az idegösszeomlás szélén-ből, amikor megérkeztünk a színház elé. A darab nem nyerte meg a tetszésemet, főleg, azok után, hogy megjelent Gubik Petra eléggé piszkos szájízű dallal... borzalmas volt, és megbotránkoztató, mert a szövegben ez szerepelt (jah, amúgy a dalról annyit, hogy egy nyivákoló idiótát kellett alakítania, aki azon nyűglődik, hogy a pasi, akivel randizott miért nem hívja fel....): a "faszt, két sz-szel írják?"... innentől kezdve még jobban "imádtam a nőt"...tudom, persze ez egy szerepe, de legszívesebben hozzávágtam volna valamit, Gubik Petra nekem olyan, mint Polyák Lilla, aki imád sikoltozni a színpadon... Elnézést minden Lilla rajongótól! Petrának szerintem tökéletesen áll az undok, Ashley-imádó Scarlet O'Hara szerep...

Persze, kis operettbe belefutottunk, Csengeri violám és Éjjel az omnibusz tetején. Peller Anna és Peller Károly előadásában.

A következő blokkban Marie Antoinette-ből is elhangzottak dalok, érdekes volt számomra  a megállapítás, hogy kicsit idillikusabb, meghatóbb, és "kedvesebb" (azt nem mondom, hogy fülbemászó, mert szó sincs róla a 4. Kunze-Lévay darab esetében...) volt számomra az előadás...biztosan a más környezet miatt éreztem ezt. Vágó Dettike ekkor lépett először fel, és sajnos, meghűléssel küszködött, ennek ellenére, a stylist vagy ő maga, de egy hátat szabadon hagyó ruhát viselt, ami egy beteg állapotban lévő ember számára nem kedvező hatást nyújt, semmi védelmet... Fel nem foghatom, hogy hagyhatták így mászkálni szerencsétlent. Mielőtt énekelt volna nekünk, elmondta, hogy sok előadását vissza kellett mondania, de azért jött el, mert itt vagyunk mi, a közönség. Kíváncsi leszek, hogy a Nyomikban ő lesz vagy sem...remélem azért felgyógyul, Baranyai Annamáriából már így is úgy is elég volt... Detti és Gubik énekelték Antoinette és Margrid duettjét az előadásból, Vágó Zsuzsi (kis kedvencem) egy békességet remélő dallal lépett fel társaival közösen. 

Dalok:
https://www.youtube.com/watch?v=eBG5vrbGg6Q (Vágó Zsuzsi és az énekkar)
https://www.youtube.com/watch?v=H-QEM790ATs (Vágó Dettike és Gubik Petra)

Plusz pont: Megemlékeztek a Rudolf-Az utolsó csók, ami idén lenne 10 éves, ebből az alkalomból, előadták a legismertebb közösségi dalt, Ez a híd! Még vitatkoztak a színészek, hogy Árpi elcsúszott a végén...mennyire őrültek már :D

Ének az esőben - szó szerint!
Gömöri András a főcímdallal jelent meg először a színen... Persze aranyos volt tőle, hogy bizakodóan szólt a közönséghez, remélhetőleg valóban abbamarad az Égi áldás... A legkedvesebb ember, minden bizonnyal, Mészáros Árpád Zsolt volt, aki igyekezett az Ének az esőbenből énekelt számot úgy előadni, hogy látszódjon is az összegyűlt nép számára, az egy dobozra állhatott fel. Szép gesztus volt tőle, az egészben az volt a legszebb, hogy mire ő végigénekelte a számát, már el is állt az eső! Erre a két konferanszié hívta fel a figyelmet. Kerényi Miklós Máté, Dancs Annamari és Gömöri András Máté elénekelték a Good morning-ot. Jó volt, bizakodóan tekintek az előadásra, remélem összejön majd!


A Musical együttes a Hercules rajzfilm zenéjét dolgozta fel, volt egy menetelős-katonásdi dal, meg egy hölgyemény, aki remekül táncolt, viszont a dal eléggé felejtős volt.

Amit egész végig vártunk, és a tömeg is erre elkezdett mozgolódni, az Elisabeth volt. Immáron 20 éve volt, hogy bemutatták, az igazgató (nem a Kero) elmesélte a darab szegedi bemutatójának történetét....ez az előadás is olyan reménytelennek bizonyult, mint anno a Fantom. Komplikációk adódtak, de végül a kitartásukból fakadóan Elisabeth megszeretgette magát a közönséggel, és a magyarok imádják (bár ugyanez mondható el külföldről is). Világszerte ismert és népszerű mű. 
A diri továbbá elmondta, hogy Mester Tamás mellé kerestek egy másik szereplőt, aki a Halált megtudná formálni. A szereplőválogatáson pedig a, szinte a sarokban ácsorgó, a többi színésszel egyáltalán nem együtt mozgó, Szabó P. Szilveszter feltűnt a két vezetőnek (dirinek és Keronak), összesúgtak, ez a fiú lesz a másik Halál... 

A nagyszabású ünnepség alkalmából rendhagyó módon viccesebb felfogásban is terítékre kerültek a darabból jól ismert dallamok. Ezekből szemezgettem nektek párat.

A legjobb, legmegnevettetőbb az mindenképpen a Ma nagyot nőtt az árnyék című számot emelném ki. Részt vettek, mint Halál megformálói, Dolhai Attila, Szabó P. Szilveszter és Homonnay Zsolt, valamint Rudolfként Gömöri András Mátét láthattuk. 


Elisabeth fő dalát, Az már nem én lennék, az egykori és az örök Elisabeth, Polyák Lilla és Janza Kata prezentálta. Az egészben az volt a legérdekesebb és legaranyosabb, hogy Kata tátogott és színészkedett (pantomimezett), amíg Lilla a szöveget énekelte, ő csak állt egy helyben, de Kata átélte a darabot.


A legerősebb dal, ami mindig kimaradt a darabból, nálunk - mert, hogy az osztrák és más változatokban ezt valamiért nem vették ki - a Hogyha kell egy tánc, Szabó P. Szilveszter és Janza Kata által bontakozott ki, a maga csodálatos teljességében.


A Giccs-et Mészáros Árpád Zsolt, Földes Tamás, Dézsy Szabó Gábor és Kis Kerényi adták elő, ki szöveggel, ki anélkül. :) 


Kocsis Dénes valószínűleg változatossá kívánta tenni, vagy valóban, de elfelejtette a Rudolf szövegét a Bennem, mint tükörben című szám esetében. Betti volt az anyukája, ami eléggé fura összhatást nyújtott, szinte majdnem egy korosztály...hogy lehetnének anya és fia? 


Megint egy remek dal volt, a Mint két gálya, hiszen ezt két teljesen más megoldásban láthattuk, a fiatal Ferenc Józsefet és Sissy-t, Bálint Ádám és Vágó Dettike énekelték, látszott rajtuk, hogy még hisznek az összetartozásban. Míg az idősebb pár, Janza Kata és Szomor György volt, ők a szétválást sietették. 


Semmi, de semmi - énekelte a betegséggel küszködő Vágó Dettike. 


Ha a társaság énekbe kezd, a közönség sikoltozásba... :) Útvesztő minden út


Idén nagyon kitettek magukért, és igaz csak szombaton voltunk, az egy telitalálatos nap volt! :))

2016. június 2., csütörtök

A forradalom folytatodik! Ezúttal az Operettszínházból jelentjük

A hírhedt divatmesternő, Marie Antoinette

Időpont: 2016. május 29. (Úr napja a Keresztény világban és gyereknap a hétköznapokban), 19.00 
Helyszín: Budapesti Operettszínház
Előadás típusa: musical
A darab bemutatója: idén, 2016 márciusában (forradalom hónapjában...)
Szerzők: Lévay Szilveszter és Michael Kunze

A főzene: Nincs rá szó
 
Az ajánló



A legendás szerző páros művei az Operettszínház repertoárjában állandóan jelen van. Noha, nem mindegyiknek jut helye egy azon éven belül, szinte nincs olyan évad, hogy ne legyen valamelyik darabjuk mégis terítéken a színházban. 2015 szeptemberében a szokásos Pesti Broadway ünnepség keretein belül megismerkedhettem a darab dallam világával. Nos, akkor csak egy szám volt, ami elbűvölt, így bízom benne, hogy változni fog a ma esti bemutatkozás után....


Az én nézetemben a Lévay - Kunze csapat alkotásai közül (sok színházkedvelő véleményével ellentétben) nekem a Mozart! az első helyezett. Aztán jön csak az Elisabeth, végül a Rebecca - A Manderley-ház asszonya. Hogy hol helyezkedik el a Maria Antoinette az hamarosan kiderül...

A szereposztás (A kiváló lefejezett főhősnőkről készült poszterek csatolva :P)


A történelmi személyről annyit érdemes tudnunk, és talán tudható is minden művelt ember számára: Mária Terézia harmadik legidősebb lánya volt, akit a francia trónörökössel kötendő érdekházasságba erőltették. Idővel, viszont szerelmi házasság alakult ki közöttük, ámbár a politika távolabb vitte egymástól a szerelmeseket. Így Antoinette a divattal, a túlzásokba vitt költekezéssel kezdett el foglalkozni. Rongyrázás ment az udvarba, mivel férjére ráunt, több szerelmi viszonyt is folytatott, többek között egy svéd származású nemessel... A nép éhezett, de a siralmaikat nem hallotta meg, nem törődött velük.... A nép viszont nem tűrt sokáig, fellázadtak az uralkodók ellen, végül XVI. Lajos és a felesége feje is porba hullt...Győzőtt az igazság!

Nos a  darabban szerepel egy plusz érdekes karakter, Margrid Arnaud, a forradalmár lány, akiről később kiderül, hogy Antoinette féltestvére....hmmmm....furcsa, nagyooon furcsa....tulajdonképpen ő egy kitalált karakter. A valóságban nem létezett, az ő figurája hasonlítható a korábbi Lévay-Kunze előadásokhoz, vagyis: Mozart mellett Amadé jelenik meg, míg Elisabeth esetében a Halál emberi alakot ölt és a szeretőjének adja ki magát. A Manderley-ház asszonyánál Rebecca az, aki látatlanul jelen van a színpadon, folyton szó esik róla. De ez utóbbi inkább misztikumot jelent, mert a többieknek a jelenléte fizikai valóságban kerül a néző elé, addig ez utóbbi nem. Margrid nem igazi karakter, de a jelleme a darab előrehaladtával fokozatosan bontakozik ki, változik. Kezdetben utálja a királynét, gúnyolja és a halálát kívánja, egyre erősödik benne a gyűlölet lángja (vicces, mert tűzben bővelkedünk egy-egy jelenet során), aztán megismeri Antoinette-et közelebbről, és közösen felfedeznek egy titkot a múltból, ami összeköti őket a darab végére.... Margrid hű marad a királynéhez, és az Orleánsi herceget, valamint a költő-politikust küldi a guillotine alá. A nép felszabadul a királyi család pazarló, tékozló elnyomása alól, ámbár egy másik veszély is feltűnik fekete símaszkban és gépfegyverrel a kezében...

Antoinette a bíborosnak nem, de egy egyszerű szegény lánynak megbocsátott, amikor amaz nem fogadta el a pohárköszöntőt és leöntötte a királynét pezsgővel

A DARAB FELÉPÍTÉSE
A történet csak a királyi család bukásához vezető utat mutatja be. Tehát, nem láthatjuk, hogyan kerül a lány a trónra, de Antoinette a darab során elárulja, hogy nagyon fiatalon lett királyné (14 évesen, 21 éves korában hálták el a házasságot). 

A darab szerkezetét tekintve, nagyon különleges és eltér az eddigi elődeitől, hiszen nincsen keretbe foglalva. Nincs egy első kép, ami az előadás végén visszatérne, és lezárná a történetet. Nem, itt linálisan, időrendben haladva, váltakoznak a jelenetek és a helyszínek. Egyszer egy fényes, királyi palotában járunk és a család (vagy inkább a királyné) életmódját követhetjük nyomon, míg a következő pillanatban már Párizs utcáin kóborlunk és megismerkedünk a "pénzérme" másik felével, azon emberekkel, akik a fényűzés helyett a porban, mocsokban kell, hogy éljenek. Tehát, folytonos színváltások vannak.

Jelmezek
A darab ruházati stílusa akár a Rómeó és Júliához is hasonlítható. Jól ötvözi a modernt a korhű, rokkokó jelmezekkel, összhangban működik a párosítás. Legfeljebb Antoinette esetében a cipőjét kifogásoltam a szerelmi légyottoknál (fehér, magas sarkú, kb. 10 centis). 

Díszlet
Az Operettszínházban már megszokhattuk, hogy díszlet-anorexiában szenvednek az alkotók, rendezők. Több hangsúlyt fektetnek a hangra és a színpadi játékra. Ami nem is baj. Az én olvasatomban a zene a lényegi szempont, de ezt majd kifejtem. A díszletet egy nagy "M" és "A" kettőse alkotja, egyik oldala fából összetákolt barikádnak tetszik, ami az utolsó jelenetben guillotinne-é alakul át. A színház máig (számomra) legkedvesebb eleme a forgó színpadba épített szerkezet, amit általában mindenféle "kéjlaknak" tudnak berendezni, de természetesen darabonként eltérő a helység használati funkciója. Az "MA" a címszereplő monogramja, aranyozott a másik oldala. 
 
Egyszerű, de frappáns díszletmegoldás

Játsszuk a tűzzel! - mint mindig, Kero degeneráltságát nem tudja levetkőzni
Nos, valóban. Nincs olyan előadás Kerényi Miklós Gábor rendezésében, ahol ne jelenne meg valami kis pirotechnikai felkészültséget igénylő jelenet. A nép fellázadása Maria Antoinette iránt, pont ezzel a látványossággal él. Margrid meggyújtott egy fáklyát, míg mindenki csatlakozott, már sok-sok lángocska égett. Majd közösen meggyújtották a díszletet, az "MA"-át. Azért a jelenet során bíztam benne, hogy a tűzoltóság egyik kocsija legalább készen áll, ha bármi balul sülne el. De a 2. felvonás kezdetére nem keletkezett semmi probléma, így a darab folytatódhatott tovább. - A Miss Saigonban tűzijátékoztak, és az egyik rakéta lángra lobbantotta a színpad fölötti függönysor egyikét. A színészek a tetőre menekültek, a közönség a színház bejárata elé. Tévében is hírt adtak az esetről, persze a médiától megszokott kis túlzásokkal körítve....

Dallamvilága
Az ember elhallgatta, de Maria Antoinette és Axel, első szerelmi kettőse volt az egyetlen olyan dal, ami megmaradhatott sokunk elméjében. Látszik, hogy a szerzőpáros csak erre a duettre fektetett hangsúlyt, míg a többi dal mellett könnyedén elsiklatunk. Nincs dallamtapadás! Ha egy legalább sikeres tudott lenni, miért nem tudták a többit is hasonlóan jól és erősen kidolgozni? Zeneileg nem szabad sokat várnunk az előadástól, korábbi elődjeihez képest, nem bővelkedik dúdolható számokkal!

Az ő duettjük volt az egyetlen olyan dal, ami ebből a darabból fennmaradhat az idők során.
Nagyon szegényes a 4. Lévay-Kunze musical zenei világa

Szitokszavak
Elhangzik pár sértő szó, legtöbbször Antoinette-et illetik a szép jelzők... de Margrid ellen is repül egy csúnya kifejezés...

Koreográfia
Szokás szerint látványos tömegjelenetek. És két vámpírtáncoshoz hasonlatos figura, akik a végén terroristaként jelentek meg.


A cselekmény
Először Orleáns hercegével találkozunk, aki fiával (vagy a kis allteregójával) közösen dolgozik a férfi nyomdájában. A dalában kifejezi mennyire gyűlöli a királynét, és, hogy az szintén őt, ugyanolyan érzésekkel bír irányába. Itt még csak annyit feltételezünk róla, hogy a nőt meg akarja fosztani a hatalmától. A későbbiekben viszont kiderül róla, hogy a saját magát vagy a fiát szeretné a trónon látni... Miután kiénekelte magából a gyűlöletet, elé hoznak egy lányt, akit az utcán találtak és akivel a herceg szövetséget köt. A nő nagyon hasonlít Antoinette-re, ami még kapóra jöhet.... A következő pillanatban, képváltás és egy ünnepségen találjuk magunkat. Marie Antoinette felpompázott báli ruhájában feltűnést kelt, örömét fejezi ki és a király üdvözletét tolmácsolja a nemeseknek. A bíboros, akivel rossz viszonyt ápol a királyné békéltető szándékkal érkezik, ajándékot is hoz a nőnek. Ám, a királyné, hiába a térdre ereszkedett bíboros, nem fogadja el a békejobbot és elutasítja a férfit, mivel amaz a múltban nem keresztényhez illő módon beszélt, tehát nem fogadta szívesen francia honban... Ekkor érkezik a szegény lány, aki elmeséli a nép nehéz sorsát. Antoinette, ahelyett, hogy elgondolkodna a szavain, pezsgőt nyújt a lánynak, (kicsit abszurd és nevetséges jelenet volt. Inkább megszégyenítette a lányt, mint segítette) aki elutasítja a gesztust, és a nőre önti a kehely tartalmát. A nemesek felháborodnak, míg Antoinette nem, ő megbocsát a jövevénynek. Viszont a lány nem hajlandó megbocsátani neki, amit az emberekkel tett, ezt kiabálja, amikor az őrök elviszik magukkal.


A "kedves" gesztus
Axel és Antoinette kapcsolatát is nyomon követhetjük. Hol egymás mellett állnak a bajban, hol inkább a különböző politikai nézeteik miatt nem lehetnek egymás támaszai. Semleges találtama  férfi főszereplőt, nem éreztem vele együtt, de nem is utáltam. Viszont nem volt kedves gesztus a részéről, hogy a gyermekeket nem vitték volna magukkal, amikor a szökést tervezték Antoinnette-tel, a guillotinne gyilkos pallósa elől... Nincs igazán kidolgozott szerelmi kapcsolat, jóban rosszban együtt, szeretjük egymást. Kevésbé éreztem, hogy szerelmesek lennének egymásba. Margrid eközben a párizsi fiatalokkal az utcán tengődik, a helyi költő nagyon jó fricskákat ír a királynéról. Egyik alkalommal, a királyi őrség előtt éneklik a dalt, provokációként. nem veszik észre magukat, és folytatjáka  fröcscsögést, a gyúnolodást, nem veszik komolyan a veszélyt (meg, hogy az őröknél van fegyver). Az őrök a tömegbe lőnek, és meghal pont a legártatlanabb ember (érdekes, hogy itt előtérbe kerül az nagy általánosság: azokat bántjuk, akik gyengébbek nálunk, és akik nem tudnak védekezni). Margrid elsíratja a gyereket, aki vért köhög fel. Felesküsznek, hogy ezért a királyné lakolni fog.... Két fura figuránál tesz látogatást a királyné. Léonard, a parókamester és Rose, a divatminiszter nagy lelkesedéssel fogadját a királyi fenséget, és minden új ruha kollekciót bemutatnak, amit kiváltképpen neki terveztek. Ezek között fellelhető egy, ami az amerikaiak felszabadításával kapcsolatba hozható, illetve egy bizonyos személlyel, aki nem más, mint Axel... A ruhákon apróbb változtatásokat kezdeményez a királyné, de az utolsó darabbal meg van elégedve, sőt kifejezetten rajong érte, rüögtön magára is ölti. Megjelenik az ékszerész, aki csekély összegért cserébe ("csak Önnek, Felség megszámítom 1 millió frankért." - igazán olcsó, szerintem mindannyian lazán a zsebünkből kiveszünk ennyit...) egy ragyogó nyakéket adna el a kiirálynénak (amit a világítástervezés alapján mindig pompás, delelyes fényben ábrázoltak) - legendája szerint ez az a nyaklánc, ami miatt a Francia forradalom kitört...mondjuk tényleg nem volt olcsó... :) Ám a nő nemet mond az ajánlatra. A divatminiszter és a parókamester saját érdekeiket tartják szem előtt. Bárkit kiszolgálnak, aki megfizeti a munkájukért. Nem húznak sem a pornép felé, sem a királyi családot nem támagatják. A darab végén ők is menekülőre fogják, bezárják a divatos kis boltjukat, és Németországba indulnak, mivel úgy gondolják, ott jobban elismerik őket.

Leonárd, a parókamester és Rosé, a divatminiszter - két feszültséget oldani próbáló figura
Mivel Amerika felszabadításában segédkezett Axel, az ő tiszteletére alkották meg a divatguruk a csillagmintás báli ruhát
A vitorlás hajóra nem is emlékszem, hogy volt e rajta. Mindenesetre ez a jelenet a hírhedt nyakékről szól
XIV. Lajossal is találkozunk, a divatbemutató során megjelenik, de mivel saját maga öltözködött, így a viselete is ezt tükrözte vissza (más-más színű cipőt vett fel - de csak akkor lettünk rá figyelmesek, amnikro Antoinette felhívta ráa  figyelmet). A király egyszerű élet után vágyakozik (amikor fogságban vannak, azt is elmondja, hogy szerény körülmények között élhetnének, jó barátságban a szomszédokkal...), és megtudjuk, hogy szeret barkálcsolni. Ismét az utcán, Margridot letartoztatják a rendőrök, de a svéd nemes férfi megmenti, nemes címére, rangjára és a királyi családhoz fűzödő kapcsolataira hivatkozva szabadon engedik a lányt. Margrid igéretet tesz, ha a férfi szorult helyzetbe kerülne, ő visszaadja a kölcsönt és segíteni fog... Közben az Orleánsi herceg sem tétlenkedik, ravasz tervet sző: A versaillesi bálon a bíboros megveszi a királynénak a nyakláncot, majd átadja neki, egy zajoktól távol eső helyen. Csakhogy nem Antoinette-vel találkozik (és kapja meg a rózsát tőle), hanem Margrid-dal, aki hasonló öltözékben van, mint a királynő, átveszi a nyakláncot. Így bajba sodorják a királynét és a bíborost, akit a nő megvádol hazugsággal, miszerint ő hatalmazta fel, hogy vegye meg számára a nyakláncot. A bálon mindenki álarcot visel, előzetesen megkapták a jelmezeket a fura divatmesterektől. És a bálon, összecserélik a párokat is. Orleáns elveszi a királynétól a rózsát, amit amaz a svédtől kapott. Antoinette a cserét felfedezi, de végül nem teszi szóvá, csak csodálkozik...

A versailles-i bál kicsit zöldre sikeredett, ugyanakkor a nagy átverés helyszíne is volt
A király foglalkozik a találmányokkal is, és Antoinette pont akkor keresi fel, amikor Monsineur Guillotinne legújabb szerkezetét mutatta be a felségnek. A férfi marasztalja a feleségét, nézze meg a gép működését, de amikor a pallos lecsap, Antoinette ideges lesz, megijed, és a férfit távozásra szólítja fel... (közeli jövőre utalás)

A jövendő, a megpecsételődőtt sors

A nő odasétál az asztalhoz, észrevesz egy levelet, elolvassa. Valaki tájékoztatta a királyt, hogy a felesége megcsalja, és méregdrága nyakláncot vett. Hivatják a bíborost, magyarázatot akarnak, ő mindenet elmesél, ám végül a Bastille-ba vezetik, Antoinette akarata szerint. Az orleánsi herceg ismét a nép lázadásának tűzét szítja, elveti a nevét és rangját, hogy elhivatottságát jelezze a társai felé. Kezet fog a néppel. A palotát megtámadják (Antoinette nem érti az őrség miért nem védi meg őket - a király nem akar feszültséget, ezért elveszi az őröktől a fegyvereket) a lázadók, köztük Margrid, viszont a herceg csak később jelenik meg. Egy piros sapkát erőltetnek a királyra, vegye fel! (Sejteni lehet, hogy ebből csakis baj származhat) A király felveszi, ki is gúnyolják, Antoinette felemeli a hangját, de a csőcselék elnyomja. Megjelenik a herceg is. Csak egyezkedésről esik szó: Lajos mondjon le és az országban kikiálltják a köztársaságot. A család nem egyezik bele, de a herceg időt ad nekik, hogy átgondolják, mert még szabadon távozhatnának. Az emberek VÉGÜL egyelőre elhagyják a palotát. Ám, mivel hamisan van megvádolva a bíboros, a nép továbbra is lázadozik, Antoinette és XIV. Lajos, a dajka, meg a gyerekek az "MA" díszleten állnak, amit az emberek fáklyákkal felgyújtanak. I. felvonás vége.

Kero aberráltsága újra testet öltött, nem volt elég pánik, amikor egyszer a tüzes játéka veszélyeztette a színházban lévőket, továbbra is a tűz közeli élményeket biztosít a nézőknek (remélem a tűzoltóság számát tudják! vagy legalább egy kocsi mindig itt dekkol a teátrum mellett)
Antoinette nem hagyja magát megfélemlíteni

A 2. felvonásban, már még komolyabbra fordulnak a dolgok. Az emberek forrongása végett a családnak el kell menekülnie. Axel az Orleánsi herceggel viaskodik, "kardot" ragadnak és harcolnak, a svéd olyan elvetemült, hogy még a herceg gyermekének életét is kioltaná. Szerencsére kiszabadítja a fiút, odaadja a kezében lévő címét igazoló kincseket, és a gyermeket menekülésre szólítja fel. Ez a jelenet különösen szép és megható volt, a fiú a távolban még megáll és visszanéz apjára, aki utolsó pillanatig próbálja feltartoztatnia  svédet... Végül, nem történik semmi közöttük... Csak fenyegetések...

Orleáns hercege és a kisfia (a darabban inkább úgy tűnt, mintha a férfi kisebb allteregója lenne) - szép volt, amikor megmentette a fiút Axel támadása elől




Axel bejáratos a palotában (és ő az, aki a pornép közé is leereszkedik. Margriddal tartja a kapcsolatot. Bár az ő fellépése nem olyan közvetlen és erőteljes, mint a hercegé) , nemcsak, hogy a szerelmét lássa, hanem politikai szempontból is. Antoinette egyszer felszólítja, hogy legyen főtanácsos, de a férfi nem akar ilyen vakmerő lenni, és a király szeme láttára hűtlenkedni... Ekkor szétmennek, viszont a fővesztés előtti időkben még egymásra találnak, majd megint elszakadnak, mert a férfi nem tudná vállalni, hogy Antoinette gyerekeit is magával vigye.

A menekülés és a csúf vég
Egyszerű, polgároknak vannak beöltözve, csupán az udvarhölgyét és a dajkát viszik magukkal, az egyik egy előkelő grófnőnek mutatkozik be Párizs határán. Ezen kellene túljutniuk, és akkor biztosan megmenkülnének. Antoinette komorna lesz, a férje a kocsis. Ám, a kifizetésnél, Marie elszólja magát (Lajosnak), és az őr figyelmesebben szemügyre veszi a pénzérmét, amit a király adott neki. Lelelplezi őket, Antoinette egyszer könyörög, majd felemeli a hangját, majd ismét könyörög és próbálja lefizetni az őrt, de az, az igazságszolgáltatás kezére adja őket.

Börtönben raboskodik az egész család és a két szolgájuk. Felügyelőként Margrid érkezik, aki árulást bizonyító leveleket keres. Az őrizet alatt közelebb kerülnek egymáshoz, Antoinette-tel. Hiszen, amikor a trónörököst nyugtatni próbálja az anyja (mivel a gyermeket nem engedték ki a dajkával sétálni és ettől a gyerek hisztirohamot kapott) egy ismerős dalt kezd el énekelni, amit Margrid is ismer, együtt folytatják a dalt. A szegény lány elmeséli, hogy az apját sosem ismerte, az anyja infásnő volt (kiderül, Antoinette apjának szeretője - de ez a fikció a történetben), és gyakran dúdolgatta ezt az altatót, amit az apja énekelt. Közös pont az apa elhalálozási éve. Ráeszmélnek a titokra, féltestvérek (ezért is hasonlíthatnak külsőleg egymásra). Antoinette egy szerelmeslevélnek mondott irományt ad át a lánynak, hogy juttassa el Axelnek. Viszont a levélről kiderül, hogy nem az, aminek a királyné állította. A király egy másik teremben lehet, mert nincs folyton jelen a családdal. Egyik pillanatban befut hozzájuk, és közli, megölték a dajkát, és a fejét feltűzték egy botra. Antoinette nem akarja elhinni, az ablakhoz megy és rémes látványtól felkiált, fejét fogja, el van hűlve az emberi gonoszságtól... képtelen elhinni mit tettek az emberek. Ekkor mondja: "Ezek nem emberek, hanem állatok." Erre válaszol Margrig "Akikkel állatokként bántak." A királyt elviszik, lefejezik. Margrid zsebre teszi a levelet, találkozik is a svéddel és megsegíti, becsempészi Antoinette-hoz, aki a megpróbáltatások alatt megőszült. Szerzetesnek álcázva, könnyen eltud menekülni Axel az érkező herceg és a forradalmi bizottság elől. A parancs szerint: elakarják szakítani a fiúgyermeket az anyától (később fellázadhat, nem kockáztathatnak). Marie Antoinette mindent megtesz, hogy a gyermeket megvédje. Nem engedi, ezer körömmel kapaszkodik a csöppségbe, küzd érte, végül - mivel az ellenség túlerőben van, - szívszorító módon kitépik a fiát a karjai közül... Így kijelenti már nem érdekli semmi és senki, öljék meg! A tárgyalás alatt sok rettenetes vád éri az osztrák asszonyt, többek között perverz viszonynak mondják, amit fia és közte volt (mivle kicsiként magához vette, amikor az félt, és együtt aludtak). Margrid a tárgyalásnál nem adja át a hazaárulás terhelő bizonyítékaként szolgáló levelet, hanem a két gonoszt, a herceget és a költőt vádolja meg (a herceg saját magának és fiának készítette elő a trónt és igazából nem gondolta komolyan a néppel való szövetséget). Őket letartoztatják, de ekkora már Marie Antoinette feje a porba hullt.  

A költő Margridért oda van, de az ő szerelme sem igazi, sőt aljasabb, mert egyik kijelentésében hangoztatja, ha Margrid nem szolgálja a közös ügyüket, szó nélkül ellene fordul...



Szereplők

Vágó Dettike első olyan szerepe, ami negatív érzelmeket válthat ki belőlünk, míg az elején nem kedveljük, addig az előadás végére megsajnáljuk és megérthetjük mit miért tett. Dettike hitelesen alakította, mind a tékozló asszonyt, mind a családanyát, akit megfosztanak gyermekétől. A tárgyalásán rossz színben tüntetik fel, olyan vádakkal is illetik, amik a mai világban elfogadottak lennének, és nem erkölcstelenségnek számítanának (a fiát magához vette az ágyban - na, már most a franciák sem ártatlan és erkölcsös népség...). Hangilag kiváló volt, tiszta és szép, erősen szólt. 

Vágó Zsuzsi sosem volt még ennyire provokatív, pimasz, makacs és "mocskos" karakter. Ugyanakkor az ő személye a darab első felében jobban ki van dolgozva, lent él a csatornák között, mindennapjait a szomorú emberi sorsok (köztük sajátja is) töltik ki. Az ő karaktere fikció, mégis a legjelentősebb dalok hozzákapcsolódnak, ő az érme másik fele, aki a világ rossz oldalát látja. A karakter fejlődése nyomon követhető a darabban, hogyan lesz az egyszerű leányból a forradalom egyik legnagyobb alakja. Hangban kiváló, játékban is lenyűgöző volt, a pökhendi kis utcagyermeket hitelesen alakította. 

Homonnay Zsolt, hozzá illenek a gonosz figurák, nagyon vonzó tud lenni a szerepkörben. Ugyanakkor féltő apai oldalát is megmutatta, amikor a gyermekét próbálta megmenteni a svéd nemes férfitól. Megnyerő személyiségnek mégsem mondható, ő sem tudott igazán diadalt aratni, mint egykori nagy szerepében, Taffee grófként. Orleáns hercege kezdetben kifejezi mennyire gyűlöli a királynét, aztán állandóan a forradalmárok, a nép között sündörög, és fondorlatos terveket sző, csakhogy keresztbe tegyen a nőnek. Azt állítja a nép nevében cselekszik, hercegi ragja miatt lehurrogják és nem adnak szavának hitelt az emberek, persze politikusként, minden látszathoz hozzátartozó állítást kell tennie, így kijelenti, hogy ő is polgártárs, és egyszerű nevet választ, a rangját is leveti, de igazából saját magának és gyermekének készítené elő a trónt. Hatalom után sóvárog. És állíthatjuk róla, hogy a darab legkétszínűbb karaktere. De végül megjárja, hiszen bitófára kerül, a leleplezésekor csak mosolyogni tud. 

Auksz Éva és Angler Balázs, mint a divatminiszter és parókaszakértő szerepkörében léptek aznap este színpadra. A két figura szerepköre ideális a feszültségoldásra. Nem húznak egyik oldalhoz sem, csak az számít, hogy munkájukat végezhessék, és ezért megfelelő pénzbeli juttatásban részesüljenek. Senkit nem pártolnak, igaz, meghökkennek, amikor a herceg elviszi a szegény lányt hozzájuk, de mivel egy nemes kérte fel őket a munkára, ezért szót fogadnak, és minden tőlük telhetőt elkövetnek, hogy a fiezető ügyfél elégedetten távozzon a boltból. A lázas forradalom idején rá kell döbbenniük, hogy nincsenek megbecsülve, hiába akarnak nagy ruhakölteményeket készíteni, ha nincs rá kereslet. Németországba tervezik útjukat, és a szolgáikat is magukkal viszik (mivel azok kérik). Bohókás karakter, kifizetődő szerep, de valahogy nem brillíroztak. Talán hiányzott a meleg parókamesterből a plusz a többlet, ugyanúgy a divatminiszter sem űzte magasan a karakter kidolgozottságát, amivel a figurákat el lehetett volna adni, ebben úgy gondolom a másik szereposztás jobb lehet (Peller Anna és Bálint Ádám). 

Magócs Ottóról csak azt hallottam, hogy régen játszott a Mozart-ban a címszerepet, most meg az Abigélben König tanár urat alakítja. Sosem gondoltam volna, hogy elér a keze, utolér engem is, és megnézhetem színpadi tevékenységét. Énekhangilag annyira nem fogott meg, de ahogyan a színpadra sikerült varázsolnia a király szerény személyiségét, az esetlenségét, a vágyait, a hiszékenységét, azt mondhatom, hogy nagyon jól megoldotta a feladatot és remek alakítást nyújtott. Bár a kedvenc operettes színészem (Mészáros Árpád Zsolt alias Mészi alias MÁZS) a váltótársa, mégsem mondanám, hogy problémát jelentett számomra, hogy nem Árpival láttam (enyhe képzavarom lenne, mivel a másik felállásban Polyák Lilla az Antoinette, és egykor Mészi volt a Rudolf, és Lilla a gonosz felesége, Stefánia...mostan megváltozik a kapcsolat és Lilla csalja meg Árpit). Örülök, hogy lehetett új benyomásom, és megismerhettem Magócsot is.

Veréb Tamás, a költő - politikus szerepében (annyira nem bírtam még a nevét sem vagyok hajlandó megjegyezni). Hangilag rendben volt, de mivel egy gazfickó volt, az elején "udvarolt" Zsuzsinak, majd ellene fordult, nem tette szimpatikussá. A tapsrendnél nem is tudtam neki szívből a kezemet ütögetni, ezáltal elismerve a munkáját. Mindazonáltal bizton állíthatom, hogy a figurát sikerült megragadnia és jól alakított. Tisztára bicskanyitogató volt. 

Jantyik Csabát öröm volt újra látni és hallani a színpadon. Jellegzetes orgánuma van, és emlékeztetett a régmúlt időkre, amikor az Operettben még játszották a Rudolf - Az utolsó csók című darabot, amiben ő alakította a Ferenc Józsefet. Ezúttal bíborosként a királyné bocsánatáért kell esedeznie, aztán a "kitartottja" és a forradalmárok által tőrbe lesz csalva, még a börtönt sem kerülheti el, ám kiszabadul. A karakter befolyásolható. 

Szinte utoljára hagytam, a svéd nemest, Axelt alakító Horváth Dánielt, aki rendkívül jól játszott, hangilag nem igazán fogott meg. És valahogy nem tudtam a férfi szándékaival azonosulni sem. Nem éreztem erős kapcsolatot közte és a szeretője között. A karakter katona lévén több helyütt is jelen van, rálát a nehéz sorsú emberek világára és a pompás palotabeli életre is. Ugyanakkor mindkét világból van egy-egy nő, aki vonzódik hozzá. 

Siménfalvy Ágota a gyermekek őrzésén kívül és, hogy tanácsokat adott a királynénak, nem csinált semmit, ugyanez a szerepkör illeti Kékkovács Marát. Nem kell énekelniük. Nem néztem meg a szereposztást, de, amikor megszólalt a színpadon, nem tudtam elhinni, hogy Ágotát látom. Voltaképpen őt éri a brutális halál: kimegy sétálni a levegőre, és levágják a fejét a forradalmárok.


Perverzitás a színpadon
Szexuális jelenetek vannak az előadásban, mint (szinte) minden operettes produkcióban, az arcpirító, sikongatós nők a bordélyból... Ezúttal viszont az utca emberei viselkedtek hasonlóan. Arra lettem figyelmes, ahogy oldalról felözönlöttek a színpadra, de ketten lemaradtak, és egymáson vonaglottak, mindezt egy gyerek orra előtt csinálták (ha az nem kis növésű törpe volt - de nem hinném). Illetve megint egy furcsa jelent volt a divatszalonban, az előtérben tartózkodtak az üzlet tulajdonosai és valakikkel beszélgettek (nem emlékszem kikkel) a háttérben a szolgák egymásnak estek, a férfi lefektette a nőt az asztalra és a vasalóval a ruhája gyűrődéseit kisimította... :D

Érthetetlen
A  rendező (Kero) állandó gyújtogatási kényszere és, amit az operettben sosem láttam - Alföldi-féle elképzelés a modernizálásra - két kommandós a darab végén, akik fegyvert szegeznek a népre...



Képgaléria





A család összetart, akárhogy is lesz a jövőben


Hol egymás mellett, hol egymás ellen. Ez egy igazán érdekes, valóságos kapcsolat volt.

A tenyérbemászó stílusával tényleg elnyerte Veréb Tamás a Legutálatosabb mellékkarakter címet. A darabban ő egy költő-politikust, egy ambiciózus és rámenős forradalmárt alakít, aki a végén nem rest a korábban imádott Margridot is a bitófára küldeni...

Nagyon jó kép Margrid (Vágó Zsuzsi) és Antoinette (Vágó Dettike)


Az uralkodó egyszerű életet részesíti előnyben, szeretne is úgy élni, szerényen, barkácsolgatással el lenne - Antoinette szavában nem kételkedik, pedig egy levél arról tájékoztatja, hogy ő az ország első számú felszarvazottja

Orleáns hercege polgári nevet választott, így bizonyítja a nép előtt, hogy az érdekük közös

Impozáns volt a karakter megformálása, Antoinette-ként lenyűgözött Vágó Bernadett
A bíboros békülni akart a királynéval, de amaz elhárította, Orleáns hercege pedig fondorlatos trükkel tőrbe csalta mindkettejüket

Az utolsó pillanatban is...Együtt

Margrid egy mankóval bicegő fiú védelmezője volt, de a gyermeket megölték

Anyai ösztönök

Kispolgári öltözékbe bújva sem tudtak elmenekülni, miért hagyták Lajost fizetni? Meg a feleség is elszólta magát :D


Az ellentétes oldalak, mégis van közös pont az életükben

A fogságban megőszült


Margrid kezet nyújt Antoinette-nek, hogy az feltudjon állni


Elől a két vámpírtáncos

A darab egyik legmegrázóbb, legszívszorítóbb jelenete volt, amikor Antoinette-től elszakították a fiát, hiába küzdött érte

Összegzés
A darab történelmi személyiségről szól, a műfaj kedvelője révén szeretek tanulni, így a történelmi előadások mindig is közel álltak a szívemhez. Főleg az Osztrák Birodalom, a Monarchia személyiségei világa érintett meg és érdekelt világéletemben (mindez főleg abban az esetben, ha korhűen van tálalva, hiteles az ábrázolás). Marie Antoinette világa pazar, a fényűzés körül forgott, míg a nép szolgasorban élt, és ő nem velük foglalkozott csak a saját jólétével. Unalmában csak költekezett, és költekezett, a király gyengekezű volt. Így a vesztüket valahol meg lehet érteni. A darabot nyugodt szívvel merem ajánlni, főként Vágó Dettike és Vágó Zsuzsi főszereplésével! Kiválóan helytálltak, igaz csak pár "ismerős" tapsolt állva nekik... A nézők többség a helyén ülve maradt, de ez a "sikertelenség" nem a szereplők hibájából fakadt. Mivel az előadás zeneileg nem különleges, persze az előadás mód, próza és ének tökéletes volt, mégis nem volt benne meg az a speciális érzelmi töltet, mint a többi Michel Kunze és Lévay Szilveszter darabban. Meglátjuk meddig játsszák majd a darabot az Operettben. 

Ajánlom, de nem annyira szívhez szóló, mint más operettes (régi) előadások.

  • Kritika a Viva La musical oldalról:
http://vivalamusical.hu/kritikak/semmi-sem-fekete-vagy-feher 
  • Még az olvasópróbáról és a darab előzményeiről:
http://fidelio.hu/zenes_szinhaz/2016/01/11/az_evad_nagy_dobasa_lesz_a_marie_antoinette/
  • A színlap, infooldal:
http://www.operett.hu/repertoar/marie-antoinette/197/11

Kritika - ők is hasonlóan látják a darabot, mint én:


Képek a Viva La musical, Musical Galéria és a Musicalinfo közösségi oldaláról származnak.