Két oldali szemlélet és így közelíti meg a világot - A darab, amely építkezve éri el a sikert

 A tudós, aki túl sokat gondolkozott és saját magából szörnyet alkotott....

2022.június 8. szerda, 19.00
Dr. Jekill és Mr. Hyde, Budapesti Operettszínház

"Egyedül kezdtem. Egyedül is kell befejeznem."

Ha azt kérdeznétek, mikor jártam utoljára az Operettben? Hát, nem tudnék a kérdésre válaszolni. Szinte ősidők óta. És miért? Mert valahogy nem találtam vissza az Operettbe, nem került elő olyan darab, amire azt mondtam volna, hogy na! Ez kell, ezt meg akarom nézni. De legutolsó emlékem a színházi pajtásnőmmel volt, az Abigélt néztük meg páholyból az Operettszínházban (régebben a Tháliában volt). És teltek az évek, és egyre nagyobb lett a szakadék köztem és a színház között. Eltűnt, pedig régen nagyon sokat köszönhettem neki... erről bővebben később mesélek!

Viszont, most a Jekyll és Hyde az érdekes számunkra. Egy hirtelen ötlettől vezérelve, illetve barátnőm kívánságát figyelembe véve, egy Jekyll és Hyde előadásra próbáltam jegyet szerezni, amiben Sándor Péter alakítja a főszerepet. Miután megbeszéltük, hova ülünk, repült a foglalás kérése a telefonon, majd a színházba térve átvettem. Különös élmény volt, amikor ismét átléptem ennek a teátrumnak a küszöbét... sok év telt el, és megváltozott. Hogy jobb lett-e? Javára vált? Nem tudom megmondani. Csak az emlékképeim között másként létezett az Operett. De számos változáson esett keresztül 2010 után... ha jól datálom az időpontot... Az épület is megváltozott, a vezetőség is, a színészek és színésznők csapata, illetve a jegyszedők sora is kicserélődött vagy változott.... 

Frank Wildhorn garancia, mint név, hiszen szeretett musicalemet ő írta meg: Rudolf, Az utolsó csók. Illetve a darabból ismertem már két dalt (aztán, ahogy haladtunk előre a történetben és jöttek a dalok, feltűnt, hogy nem 3 hanem 5 dalt is ismerek), de az egyik az, amibe igazán beleszerettem, mert egyszerűen gyönyörű:

 A csillagok idején, egy olyan dal, ami már régóta kísért. Szeretem, ha szerepel bármelyik musical gálán. Csodálatos a dallama, a szöveg az elvontabb már, nem annyira konkrét mint a német változat, ahol a  darabbeli szerepükről, sorsukról énekelnek. 

A történet - a kivégzések
Mielőtt elindultam volna a színházba, nehogy teljesen tudatlanul üljek be, utánaolvastam, miről fog szólni az est. A főhős egy emelvényen érkezik, miután a nézőtérre csend telepedett a színpadon pedig a függöny szétrebbent. Dr. Jekyll fehér, orvosi köpenyben énekel...arról, hogy miről? Fogalmam sincs, nem maradt meg, csak az a pillanat, ahogy az ének végeztével a közönség euforikus állapotban kiáltozott, hogy mennyire elnyerte sokak tetszését.... lehet nagyot énekelt, de még eléggé unalmas volt a kezdés...aztán jött a folytatás... A lánykérés, a csodaszer bemutatása a bizottságnak, akik elutasítják kérelmét. A főszereplő motivációja viszont a darabban nagyon is egyértelmű, sőt megrendítő, azon dolgozik, hogy bomlott elméjű édesapját visszahozza az életbe...a férfi tolószékbe kényszerült, és nem tud fiával kommunikálni. Egy test, amiben a lélek egy fogoly. Jekyll a kísérletezést ezért űzi, hogy tudjon segíteni neki.

A főszereplő istenkomplexus hajlamú, valami újat akar teremteni, de ehhez emberi kísérletre lenne szüksége...lévén, hogy az elit bizottság úgy dönt nem támogatja az ötlet végrehajtását, saját magán kell tesztelnie a szert. Dr. Jekyll szörnyeteggé válik, és felemészti a másik énje, aki velejéig romlott.A férfi be akarja bizonyítani, hogy a találmányával az emberben külön választható a jó és a rossz. Mivel abszurdnak találják és őrűltnek az ötletét, kénytelen más utat választani... A laborban beveszi a szert, előtte a naplójában leírja mit/mikor tett, a tapasztalatait... és a gonosz testet ölt, sőt olyan annyira, hogy saját nevet (Edward Hyde), és "krézi" kinézetet, berekedt hangot kap, a főszereplő elméje így kettévált, és egy borzalmas gyilkos alakját felvéve jelenik meg a színpadon... "Szabad vagyok!" - felkiáltással tudatta a nézőkkel megérkezését. 

A bizottság tagjait sorra öli meg, az első a kéjenc (de mindenki a városban, Londonban, úgy hiszi hithű katolikus ember) püspök, akit egy villanyoszloppal öl meg. Tetszett a jelenetben, hogy amikor eltörte a lámpát tartó oszlopot, az szikrákat szórt. A gazdag, idős nő (akit vén banyának nevezz és állítja a nő vagyonát saját magára íratta?) nyakát elvágja, másik két férfit leszúrja. A kutyát elrabolja (aki nagyon aranyosan nézett körbe, amikor a gazdáját megölték, ő a mellkasán állt, aztán értetlenkedve körbe nézett, hogy akkor most mi van?) Tetszett, hogy Hyde a maga lassított, széles léptekben járó mozgással a kutyához lépett és elvitte magával. :) Az utolsó gyilkosságra a 2. felvonásban került sor, akkor az áldozatot, aki tudta, hogy üldözni fogja a rém, gondolta biztonságban lesz a pályaudvaron....de nem volt... jött a vonat, és Hyde belökte a szerelvény alá... a jelenet nagyon ki volt dolgozva, szabályos sokkot kaptam, és a közönség java része is megdöbbent, érződött a levegőben...

 

Női viszonyok

A darabban két hölgy szerelmes Jekyll-be. Az egyikük, egy tiszta lélek, aggódó, nem igazán nagy dallamokat megéneklő szerény, előkelő család sarja, Emma. A lány apja sokszor kétségbe vonja lánya döntését, szerinte nem helyes, hogy Jekyll-hez akar hozzámenni, mert a férfi szerinte egy megszállott tudós. Vele, kizárt, hogy a lány boldog legyen. Ráadásul a saját eljegyzéséről is elkésik Jekyll.... Emma mindvégig bízik az orvos adottságaiban, egyszer otthonában is felkeresi és biztosítja szerelméről a férfit. Kitartása az esküvőig tart, ahol sajnos a szer hatása erősebb a doktornál, és Jekyll Hyde-dá változik. Mielőtt ez bekövetkezne, megkéri az ügyvéd barátját, hogy ölje meg, mert nem élhet így tovább...úgy érzi lassan felemészti a gonosz énje, és félő neki nincs annyi ereje, hogy féken tartsa és erősebb legyen nála...a hatalom a gonoszé lesz....

A másik nő, egy prostituált, Lucy. Jekyll a legénybúcsúján a bordélyba látogat barátjával, John-nal (aki az ügyvédje is), itt ismerkednek meg egymással. Jekyll felajánlja segítségét a lánynak, aki a jó szándékot nem is tudja realizálni, reménykedni kezd a szerelemben... meg is látogatta alkalomadtán a férfit, hiszen a másik énje járt a nőnél az éjjel és ellátta a baját... Jekyll kezeli a sebeit. A darabban, végig az ő karaktere fejlődik, és mondhatni inkább ő a női főszereplő, és társa Jekyll/Hyde-nak. Annak ellenére, hogy ellenpólusként kellene viselkednie, hiszen az egyik nő a doktort, a másik a gyilkost szereti, nagy a vonzalom az orvos irányába. Nem tud olvasni, mivel az ügyvéd tudatja vele a levél tartalmát, amit a darab végén kap kézhez Jekyll-től, arra kéri, hogy haladéktalanul távozzon Londonból, mert baja eshet... Sajnos, porul jár, miközben Hyde az ágyra fekteti, Lucy kényszer helyzetben sírva fakad, egy ovatlan pillanatban, a férfi megragadja a párnát és megfojtja... (eredetileg a pályaudvarra igyekszik és Hyde egy kötéllel felakasztja) 

 

Dalok

Lucy sok dalt énekelt, ő a Vörös patkány? nevű bordély egyik főatrakciója, de nem a főmadame. Azt egy másik színésznő alakította. Ők ketten énekelték karöltve a prostituáltakkal a Csillagok idejént. Mivel általában ez egy duett volt, most kibővítették a nőkkel, akik egy-egy mondatot énekeltek meg. És a dal csúcspontjánál, a két nő a szokásos lebegő deszkán állva, háttérben csillagfényes megvilágítást kaptak... Szép volt.

A férfi kell - látványos koreográfia, nagy beleéléssel, Nádasdi Vera ott volt a szeren.

A Túl szép című dal, már szerelmi vallomásnak tekinthető az orvos irányába, és nagyon érzelmes, bájos dal. 

Emma figurája nem kapott érdemleges dalt, valahogy sekély maga a karaktere, támogató figura, de nincs olyan szélesen ábrázolva a jelleme, mint a prostituáltnak. Nála kialakulnak érzések az orvos iránt, illetve a szörny iránt is. Emma esetében már van létező, meglévő szerelem, a hűsége a darab végéig kitart, amikor is elveszíti vőlegényét...

Jekyll/Hyde: A főszereplő jó oldalának van egy kifejezetten kiváló éneke az 1. felvonásban. Kíváncsi voltam milyen lesz Sándor Péter előadásában. Észvesztően szép volt! Előtte egy emocionális pillanat, hogy az apját próbálja etetni, aki a tolószékbe kényszerült, apa és fia közötti kapcsot megjelenítették, ezért sem tudtam elítélni gonosznak látni a főszereplő törekvéseit... Szóval, az emberség megmutatkozott, szeretet formájában, és amikor egyedül maradt, meghozta döntését, a kísérleteznie kell, hogy megmentse apja életét... Eljött az óra című szám után, én sem fojtottam magamba az üdvrivalgásomat. Nagyszerű volt. Maga a színész az egész darabot a hátán vitte, én is izgatottan vártam minden megjelenését, bármelyik alakjában is volt, bár mondjuk a gonoszabbik énnek jópofa járást találtak ki, illetve a berekesztett többször is, ennek használata is jócskán nagy teherbírást jelenthetett a színész hangjának. Sem fals hang, sem rosszul mondott szöveg. A férfi egész végig tökély volt. 33 éves, fiatal orvos. Ez hihető (nem úgy, mint a 2 idősebb úr, Dolhai és Homonnay. Mindig azt vártam az átváltozásnál, mikor bontja ki a haját? Hyde ugyanis egy ápolatlan, londoni csöves volt cilinderben, ezt a benyomást keltette, kócos, zsíros haj, eltakarta az arcát. Hosszú, csimpánzmajomszerű mozgást mimmelt, a beszéde mély, torokhang, rekedtes volt. Itt-ott azért csak visszajött a rendes hangja. Igazán nehéz feladat lehetett a kettősséget művelni, egyszer Jekyll (fehér fény vetül rá, jelképezve a tisztaságot), máskor Hyde (zöld fény megjelenése, jelképezve a toxikus személyiséget). És ez dalban (Párbaj) még jobban kiütközött, amikor felváltva énekelte a szerepeket...nagyon jól elkülönítették őket egymástól, mégis bizarr volt a jelenet, a vívódás valóban tényszerű volt és előadásmód kifogástalan.

Egyéb észrevételek

• Az Operettszínház belső terei - kivéve a nézőtér - vörös világítással működtették
• A két ülés az erkély részen
• Minden fogadó, illetve jegyszedő kedves viselkedése (Érezzék magukat nagyon jól! / Jó szórakozást!/
• A szünetben a darab hátterével, egy bőrszékben mellette asztal "díszletben" lehetett fényképezkedni 
• Először lenyeli az üvegcséből a HJ17 szert, majd utána már karjába tölti
  
• Nem ismertem fel Földes Tamást (aki vagy iszonyat gyorsan megöregedett vagy tényleg megőszült az évek alatt) - csak a tapsrendnél, fejemet fogtam... mert akkor realizálodott bennem, hogy több év telt el...sőt, nagyon sok év telt el és az én szeretett operettszínházi gárdám megfogyatkozott, megöregedett, eltünedezőben van... (Bereczki Zoli más teátrumokban és a médiában szerepel, zenei karrierbe kezdett. Mészáros Árpád Zsolt és családja Olaszországba fog költözni, mivel a színházban nem kapott már régóta új szerepet. Szinetár Dórát se lehet látni... A Vágó lányok, mindketten babáznak, kisgyermeket nevelnek... Németh Attila is elhagyta a színházat, Szabó P. Szilveszterről nem tudom hol jár, mit csinálhat? a régiek közül: Dolhai Attila, Homonnay Zsolt, Földes Tamás, Pálfalvy Attila, akiket még ismerhetek)

Hogyan tegyem magamévá azt a miliőt, ami egykoron oly sokat jelentett? A változást nehéz befogadni, főleg, hogy a színházi közeggel az Operettszínház ismertetett meg engem (2005 Rómeó és Júlia). Ennek örömére a darab szünete alatt, valahogy - mellékhelyiség keresés közben - elkeveredtünk az erkély jobb oldalára, ahol először ültünk. Abban a pillanatban a székekbe pattantam, lévén, hogy nem most volt az élmény, de tudtam, hogy melyik az a két szék. Belehuppantam és átadtam magam a régi érzésnek, amikor először ültünk ott. Otthonos volt és emlékezetes. 

Azt nem tudtam, hogy a félemeleti mellékhelyiségben több fülke is van... mindig érnek meglepetések! :D

 

Dalok:

Csillagok idején: https://www.youtube.com/watch?v=tHIEtVyv_ac

Eljött a perc: https://www.youtube.com/watch?v=gca5RX0B9LM

Részlet: https://www.youtube.com/watch?v=JtpISz8eqQ4

Sajtótájékoztató: https://www.youtube.com/watch?v=9w719EcVuNs

Trailer Operettből: https://www.youtube.com/watch?v=SS6LhOizJxQ

Párbaj (Molnár László előadása): https://www.youtube.com/watch?v=B4xjcbRuZJs

Pár kép az estről :) RÓlunk és majd következnek a színház belső tereiről is fotók

 

Shakespeare műve teljesen más felfogásban...

Szentivánéji rémálom

Valószínűleg ezt a darabot, az első szereposztással kellett volna megnéznem - talán - de nem olyan biztos, mert a második csapattal elviselhetetlen volt. Esküszöm, hogy soha életemben még nem néztem úgy egy színpadi művet, hogy az órámat figyelgettem a sötétben, kérdést feltéve magamban: Mikor lesz már vége???

Vágó Zsuzsi nekem szimpatikusabb, mint névrokona, Vágó Bernadett, ezért őt szerettem volna látni. 

Szereplők: Vágó Zsuzsi, Szerényi László, Bálint Ádám, Peller Anna, Peller Károly, Németh Attila, Papdimithriu Athina, Homonnay Zsolt, Füredi Nikolett és Sánta László.

Noha olyan színészek alakították a szerepeket, akiket mind-mind nagyon kedveltem, mégis elégedetlenül távoztam, sőt mondhatni csalódottan! Nem volt katarzis, inkább kínlódtam, és elcsodálkoztam egyes jeleneteken, ezt miért kellett? Biztos, hogy ez így jó és elfogadható? Nem túl közönséges ez egy színházban? És lám, a közönség szereti. Akkor lehet, hogy nekem van ízlésficamom...Hát, ezzel ugye együtt kell élnem...

Shakespeare művéről van szó, amit musical formájában "újraélesztettek" vagyis inkább átértelmeztek. Szerintem, ha még lesz, - muszáj megnéznie annak, akit érdekel, hogy véleményt alkothasson, úgy ahogyan én teszem. Színes, a felfogás más, tündérek vannak, de a karakterek átgondoltak, bizonyos megoldások, oh nem merem leírni...Iszonyat...Nem tudom, hogy hasonlóan vélekednék-e az első szereposztás megnézését követően, de nem valószínű, hogy erre sort tudnék keríteni. Igazából nem is akarok, egyszer is elég volt, úgyhogy köszönöm szépen, de nem kérek belőle! Mert minden karakter, minden jelmez, díszlet ugyanaz. Ha a színészek másképp is játsszák, a színpadra került elképzelést nem tudják átmódosítani...:/

A történet leegyszerűsítve: Van a falu szépe, Hermia, akibe szinte minden férfi szerelmes. De a lány szíve csak egyikükért dobog, aki viszont nem gazdag, ezért az apja eltiltja a fiútól. Ahol egy kérő akad, ott van egy másik is, nos, ő is szívesen meghódítaná a lányt, figyelmen kívül hagyva viszont azt, aki valójában szereti őt, Helénát.

A tündérek világa sem önfeledt, hisz az uralkodó és az uralkodónő eltávolodtak egymástól. Titánia, a királynő egész nap egy ifjúsággal van elfoglalva, aki tánctudásával bűvöli el az asszonyt. Oberon, menteni szeretné kapcsolatát, így egy különleges varázslathoz folyamodik, ám az ügyetlen kis tündér segédje elbaltázza a dolgot...

...és az "építőmunkásokból" álló brigád vezetőjéből szamarat csinál, akinek vad vágyai felélesztik Titániában az elhamvadtnak hitt szikrát. Ez a kissé perverz rész...

Viszont a kis tündér, nem csak a királya ellen "vétkezik", hanem az emberek ellen is, hiszen meglátja a "szenvedő" négyest. Össze-visszaboronálja a párosokat, míg nem összejön egy különös és a kis naivának rémítő helyzet: minden férfi, az egyszerűbb és csúnyácskább Helénáért lesz oda, és Hermiát teljesen elfelejtik (Szerelmi kvartett).

Hiába könyörög a szerelmének, az elhagyja, és csak Heléne kívánságait lesi, aki az új helyzetben nem tudja mitévő legyen. Titánián már nem fog a varázslat, amikor ráébred, hogy milyen szörnyű bűnt követett el, mindenért az embereket okolja és pusztulást akar a világukra hozni. Oberon bevallja, véletlenül alakult így, a terve nem ez volt, hanem, hogy szívének oly kedves nőt visszahódítsa. Győzködése eléri a hatást, Titánia megbocsát, de a varázs ezúttal Oberonra hull, majd a szerelmespárok sorsa is rendeződik. A négy ifjú pedig megházasodhat.    

Ez volt az első előadás (a Rudolf musical iránti gyászomat követően), amely az Operettszínház színvonalának erős eséséhez köthető (legalábbis a részemről), egy lejtőn lefelé haladó első mérföldkő.

Zenei világa: Szakcsy-Lakatos Béla fejéből pattant ki. Stílusát tekintve több műfaj is keveredik a darabban, mulatóstól kezdve, a líraibb dallamokon át a keményebb vagy pörgősebb hangzású zenékig. Becsületére legyen mondva, ez a darab elért egy bizonyos icipici hatást, mégpedig egy-néhány dal évezhető és dúdolható, pl.: Majd én megmutatom (Puccos taliga), Jaj mi lesz velem (Hermia dala), Vihar, esetleg a kofic tündér éneke.

Díszlet: nem volt semmi, ami kiragadható lett volna az előadásból. Vicces volt inkább, amikor azon a deszkán (emelvényen) ücsörögtek a munkások, amelyen a Rómeó és Júliában a két édesanyja ádáz csatáját vívja...Színekben is inkább a Rómeó produkcióhoz hasonlítható.

Jelmez: nagyon modern, túlságosan giccses, színes. Hermia jelmeze még elfogadható, fekete alapú ruha. A tündérek nem túlzásokban menően kifestett arccal és testükön különböző színes motívumokkal járták a táncokat. Oberon köpenye - mint az éjszakát, míg Titánia jelmezei a nappalt jelképezik. Pont a tündérkirálynő ruhái voltak jók és elfogadhatóak számomra, ötletes, szép.

Kedvenc jelenetek: Ha van, akkor az inkább az énekeknek köszönhetően, Hermia éneke a magányról, Titánia tomboló dühe.

További kapcsolatok a darabbal: Amikor még nem ismertem, az előadás népszerűsítése érdekében az Operett a Vajdahunyadvárban rendezett egy két órás előadó estet, ingyenes belépéssel. Aznap volt Szentiván éjszakája, a darabhoz illően ezt a napot szemelték ki. Látványos műsorban lehetett része, annak, aki elment. A kedvesebb előadásokból egy-egy dal hangzott el, majd az új előadásból is, közben "tűzforgatók" is megjelentek a színen, felforrósítva a levegőt. Nagyon hosszúra nyúlt az est, kb. hajnali egykor lett vége.

A Broadway fesztiválon, nem minden évben, de gyakran idézik meg a dalokat, főként kedvelt a "Majd én megmutatom" kezdetű "slágergyanús" dalt (csak színházi körökben), Dolhai Attila előadásában, aki pillanatok alatt a hangulat magas fokára hág.

Nem voltam oda, sőt most sem vagyok rajongója ennek az előadásnak, mert egy Rudolf után ez több szinttel a béka segge alatt van...igen, csúnyán fogalmazok...de ez egy borzalom...

• Az előadásról: http://www.operett.hu/repertoar/szentivaneji-alom/56/8
• A darab I. felvonása: https://www.youtube.com/watch?v=R60xEoB_OQA
  

Elisabeth, Elisabeth, Elisabeth...

"Az már nem én lennék!"


Időpont: 2011. és 2012.
Helyszín: Budapesti Operettszínház
Előadás: Elisabeth

Ki ne ismerné a 19. század legkiemelkedőbb asszonyát, Erzsébet császárnét? A történelem órákon elhangzottak alapján, vagy a számtalan Erzsébet életével foglalkozó művek végtelen sokaságának kikölcsönzése a könyvtárakból, esetleg Bécsben tett látogatásaink alkalmával többször megláthatjuk őt, a szeszélyes, szenvedélyes, féktelen asszonyt, aki élete vége felé megkeseredetté és rideggé vált. Sissy, ahogy családi körben sokszor becézték, élete tele volt rejtelmekkel, mert ő maga is kiismerhetetlen személyiséggel rendelkezett. Sok film megörökítette őt, különböző életkorszakaiban, az egyik legismertebb filmes adaptáció, a Sissy-triológia, Ernst Marischka rendezésében, amely valljuk be, egy kicsit giccses és szirupos a valódi osztrák császárné életéhez képest. Mindezek ellenére, mindig meghat a 3. rész befejező jelenete, amikor Velencében a császári pár végigvonul a vörös szőnyegen, az olasz nép néma pillantásától kísérve, ám minden megváltozik, amikor Ludovika (Sissy édesanyja) a pár kislányát elindítja, hogy szaladjon szüleihez. A kisgyermek anyja karjaiba repül, és amíg ölelkeznek, a csöndben álló olaszok elmosolyodnak, összenéznek, és egy ember "Viva la Mamma"-t kiált, vagyis "Éljen az Édesanya!". Az olaszok egy emberként éltetik őket. Nekem ez a kedvenc jelenetem.

Színpadi feldolgozások közül kiemelkedően nagy sikereket ért el, Lévay Szilveszter és Michael Kunze közös mesterműve, az Elisabeth, amely hűen tükrözi a magyar királynét. A darabot 1990-es években állította először színpadára az Operettszínház. Egy hosszabb ideig játszották, majd levették a műsorról a rajongók nagy bánatára, aztán 2010-ben visszatért az előadás, immáron felújított szereplőgárdával, de ismerősöket is felfedezhettünk. A címszerepet az örökös megformáló, Janza Kata, az ismeretlenségből kikerült Füredi Nikolett, illetve a legifjabb tehetség, Vágó Dettike játszhatta. 

Az első változatnak a szereplőivel készült egy hanganyag is, a lemezen Janza Kata és az egykori Elisabeth, Sáfár Mónika énekelnek felváltva. A Halál szerepét Mester Tamás, míg Ferenc Józsefként Sasvári Sándort hallhatjuk. Luigi Lucheni, Elisabeth gyilkosának dalait Földes Tamás énekelte.

Az általam látott előadásokban első alkalommal Janza Katával élhettem át a darabot, míg másodszorra Vágó Dettike bújt a császárné bőrébe. 

Sissy kalandos életét talán nem kell bemutatni, hisz többségük, akik fanatikusan szeretik tudják: miként lett ő a császárné. nővére helyett, hogyan szállt szembe a szigorú bécsi udvarral illetve az őt kritizáló anyósával, hogyan küzdött gyermekei neveléséért és az általa nagyon szeretett szabadságért. Szeszélyeit, hiúságát, egészségére káros hatással bíró életvitelét, utazási hóbortjait és versírási imádatát, a magyar nép iránti lelkesedését és az értük vívott harcát. A kegyetlen anyai magatartását fiával szemben, Ferenc József iránti közönyét és végül tragikus kimenetelű halálát.

A darab minden arcát bemutatja, és nem érezzük úgy, hogy az "integrált áramköreinket" túlmelegítenék az események sorozata. Mert legutóbb láttam az Elfújta a szél című musicalt, a regény, eléggé hosszú és egy rettenetes időszakot ölel fel, a darabban a sok információ nekem túlcsordult, hiába sűrítették össze, és tényleg le a kalappal, hogy sikerült megoldani, de még így is úgy érzem, hogy ezt az előadást nehezebb megemészteni. Ezért az Elisabeth sokkalta jobb felfogásban készült, nincsenek felesleges információk, egyszerűen szórakoztat, és izgalomban tart.

A darabról és a szereplőkről általánosságban és részletekbe bocsátkozva: 

Janza Kata a tapsrendnél és végig az előadás alatt lenyűgözött, olyan méltóságteljes, királynői tartással mosolygott. A játéka pompás, csak lassan már nehezen tudom elhinni róla, hogy egy 14 éves lány, a kezdetekben...Az Elfújtában nagyon is megtalálta a szerepét, ahol egy kéjnőt formál meg, de egyes hírek szerint az igazgató és a rendező (Somogyi András) nem tudták elfogadni, hogy aki egyszer királynő volt, az, hogyan "zuhanhatott" ilyen mélyre? Oh, nem kell félreérteni, nagyon jó még most is mindkét szerepben, de úgy fogalmaztak nem méltó, hogy ilyen szerepet játsszon, amikor ő volt Erzsébet....Ezért a Szegedi Szabadtéri Színpadon látható lesz Scarlett-ként Janza, amit azért sem találok elfogadhatónak, mert azért valljuk be, hogy már ő sem lesz fiatalabb, a karakter megint csak egy korai húszas éveiben járó lány...de bízom benne, hogy megoldja, elvégre ő Janza Kata. :)

Janza és Szabó P. Szilveszter a tökéletes párosítás nálam, mint Elisabeth és Halál. Vibrál körülöttük a levegő, és két olyan ember, akikre azt mondom, egymáshoz illenek...természetesen a színpadon. :) 

Az előadás kezdetén a Pokolban járhatunk, ahol minden sötét, és megtört lelkek énékét hallhatjuk, köztük egyét, akit vallatnak kegyetlen tettéről, Luigi Lucheni-t. A karaktert Földes Tamással és Száraz Tamással is láttam, mindketten jók, hangilag egyiket sem tudom kifogásolni, ámbár az én felfogásomban Száraz inkább Luigi, mert fiatalabb, hiszen a gyilkos is egy vézna, gúnyos mosolyú fiatal férfi volt. 

Lucheni arra kérdésre, hogy miért ölte meg a császárnét, azt feleli, hogy a Halál akarta így. ("Prológus")

Ekkor megjelenik ő, ki Elisabeth szerelmesét alakítja a darabban, mégpedig a Halál. Eléggé furcsa, hogy megszemélyesítik és emberi alakot adtak neki. Ez számomra nem elfogadható. Tudjuk, hogy Erzsébet sokszor szembenézett a halállal, folyton keresgélte a szerencsétlen életéből a kiutat, és a halál volt az, aki elragadta tőle az elsőszülött gyermekét és Rudolfot is. A darabban a Halál általában fehér jelmezben tűnik fel: fehér öltöny és fehér nadrág. Az arca gusztustalanul kifestve - ezt mindig is utáltam, olyan fura, túlvilági (végül is ez az értelme) hatást nyújtott...

A Halál jelentősége a fentiek alapján fogalmazható meg - fiatal korában a cirkuszi trapézon egyensúlyozó Erzsébet leesik a mélybe, de ahelyett, hogy meghalna, a Halál megmenti, beleszeretett és úgy gondolja még nem érkezett el a lány ideje ("Útvesztő minden út").

A férfivel való találkozását követően az életének minden egyes momentumát figyelemmel kíséri, szinte mindig jelen van. A Halál emberi alakot ölt és megtéveszti a körülöttük élőket, kivételt képez ez alól a címszereplő, aki minden egyes alkalommal felismeri a férfit, akármilyen formában jelenik meg. Viszonyukat tekintve: hol Erzsébet kéri, hogy vessen véget életének, de ekkor a Halál mond ellent neki. Van úgy, hogy a Halál kéri jöjjön vele, de a nő elutasítja. A Halál bosszút is áll rajta (mint egy valóságos szerető), elviszi az elsőszülött kislányát (Zsófiát a Nagymama után elnevezve), Rudolfot körül hízelgi, bűnös gondolatokat ébreszt a koronahercegben, aki vesztébe rohan, így őt is magával ragadja.

Van egy dal, amit sosem állítottak a magyar változatban színpadra, a címe: "Hogyha kell egy tánc". A Halál és Elisabeth duettje A nő szabadságáról szól, arról a felszabadultságról, amit ez a "szellem" sem tud már korlátozni. Ígérték, hogy a dal szerepelni fog a visszatérő előadásban, ám végül ez nem következett be...pedig jó szám, elhihetitek nekem. Kedvencek között tartom számon. :) Szóval nekem, a Halál, mint egy megtestesült emberi lény, hús-vér ember, kissé bizarr. Nem tudom kedvelni, ellenben a szerepet megformálókat igen, Szabó P. Szilvesztert, illetve Kamarás Mátét (aki a bécsi Elisabeth első számú Halálja volt, még hanganyagon is ő énekli fel a karakter dalait). 

Visszatérve a darabra elejére: A Halál elbeszéli, az érzelmei valósak voltak, szerette Elisabeth-et. Majd jelenetváltás, és a múltba kerülünk, Sissy gyermeklányként jelenik meg előttünk. Édesapját győzködi, hadd menjen vele oda, ahova az apja megy (a darabban Luigi az elbeszélő, a jelenetek értelmét az ő felfogásában hallhatjuk-láthatjuk. Itt - megint nem tetszett - állítólag az apuka a bordélyházba igyekszik, de lányának természetesen teljesen mást mond). A férfi világjáró, így Sissy azt feltételezi róla, hogy éppen valami messzi, távoli helyre megy apja, mivel csak két nappal későbbre ígéri visszatérését. A lány közben panaszkodik, hogy a nevelőnő nem engedi, hogy fivérei mókás játékaiban részt vegyen, mert állítása szerint az nem illendő... Sissy magára marad, apja elbúcsúzik tőle ("Mint te"). 

A bécsi udvar a következő helyszín, ahol Ferenc Józsefet, az udvari nemeseket, illetve anyucit, Zsófia főhercegnőt láthatjuk. A fiatal császár ítélkezik emberek sorsa felett, anyja tanítása szerint "Légy kő, légy jég. Vaskéz, erő." Jóváhagyás vagy elutasítás. A legkegyetlenebb, amikor anyjára hallgatva egy szegény, magyar asszony fohászát figyelmen kívül hagyja, és annak fiát, halállal bünteti ("Mindenkinek érdeme szerint"). 

Bad Ischl-ben járunk, a színen újra feltűnik Luigi, aki arról tájékoztat bennünket, hogy a mai napon dönti el a császár, melyik unokatestvérét veszi el feleségül, akiből a későbbiekben a Birodalom császárnéja lesz. Mivel Miksa nem kíséri el a társaságot, Sissy csatlakozik édesanyjához és nővéréhez, Helénéhez. Késve érkeznek, nem marad idejük átöltözni. Megérkezik a császár. A jelenetben nagyon vicces, ahogy a nők arcuk előtt gyors mozdulatokkal legyezik magukat, erre a célra alkalmazott eszközzel, a legyezővel ; Janza Kata a kesztyűjével bajlódik inkább, igazán nem illendő módon, a szájából rángatja ki Ferenc József a kesztyűt :) ; Vágó Detti idétlenebb módon és gyorsabban pörgeti a legyezőjét maga előtt, mintha egy labdát akarna jó messzire eldobni :P. Tehát, összegezve, a női sokaságból kiválik Sissy, ezért Ferenc József őt kéri meg. Az édesanyja és Sissy anyja is meglepődik, holott előtte, még Zsófia volt az, aki Helénét felkészítette a helyes magatartásra, amint a császár őt választja. A dolog tehát balul sült el, és a kiválasztott az ifjú és szeleburdi Elisabeth lett ("Ahogy azt az ember gondolja").

A kedvenc jelenetem, amikor a jövőről beszélgetnek, a császár figyelmezteti nem olyan emberek ők, mint a többiek, sokkal nehezebb élet vár rájuk. Erzsébet megnyugtatja, nem érdekli, hogy mások mit mondanak, mert számára fontosabb, hogy ott legyenek egymásnak és egymás szemén keresztül lássák az életet. Megosztják a félelmeiket, de bíznak abban, hogy minden jóra fordul, és közösen megoldanak mindent. Kettesben vannak, F.J. megajándékozza fiatal menyasszonyát egy szép arany nyaklánccal, amit Sissy értékesnek, ám de nehéznek ítél. Az itt felhangzó dallam, visszatér a darab végén, ám a jelenlegi pozitív és bizakodó hangnemet felváltja a csalódott és kiábrándult két ember éneke - amikor Erzsébet és Ferenc József utoljára látják egymást, akkor ez a dal csendül fel ("Mint két gálya").

Az esküvőn mindenki meglepődik, főként a bécsi udvar nemesei és Zsófia főhercegnő az, kik bírálják a császárt, csatlakozik Miksa főherceg is, aki inkább félti lányát, úgy véli az udvar elfogja nyomni a gyermekét. A lakodalmon megjelenik a Halál is, mint egy kéretlen vendég, és Erzsébet szemére veti választását. A levegő megdermed körülötte, és Sissy-t a bűvkörébe vonja, amíg mindenki mozdulatlan, még maga a főszereplő is, akit elragad a férjétől, táncot lejtenek, és közben ördögi, úgynevezett "Végső táncról" énekel, amit a császárné élete végén, vele fog eljárni.

Az udvar súlyos teherként nehezedik Sissy vállára, erről megbizonyosodik már első reggelén a császárné, hiszen az udvarhölgyek és Zsófia is folyton gúnyolják helytelen magaviseletéért: szeret lovagolni, amit egy császárné nem tehetne meg... Elisabeth esdekelve siet Ferenc Józsefhez, mint egyetlen támaszához, de csalódnia kell, mert a férje anyja szavának ad igazat, és arra kéri Sissy-t, hogy mindenben engedelmeskedjen neki, és parancsait kövesse. A fiatal asszony képtelen elviselni férje rideg modorát: "Így hát cserben hagysz engem?" kérdéssel zárja kettejük társalgását. Ekkor hangzik el, a legkarakteresebb és legismertebb dal az előadásból "Az már nem én lennék". Kinyilvánítja, hogy egy szabad madár, akit nem lehet kalitkába zárni, ő keresi a lehetőségeket, veszélyt, élni kíván. 

A bécsi kávéházakban gyakran pletykálkodnak a polgárok, illetve a nemesség urai is. Találgatások hangzanak fel, Sissy gyermekáldását tekintve. A jelenet már az elsőszülött gyermek elvesztését követően játszódik. A darabban, a véletlennek köszönhetően láttam meg a Rudolfot alakító Dolhai Attilát, míg következő alkalommal már szánt szándékkal kerestem Szabó Dávidot, aki aznap szerepelt a koronahercegként. Mivel Rudolf jelentősége nagy (Erzsébet életében fontos személy), de sok szerepe nincs az előadásban, csak a második felvonásban jelenik meg, ezért egy kis pluszt kell vállalnia a szerepformálójának. Szóval Rudolf titkon még "pincérkedett" (az első felvonás kávéházi jelenetében), mielőtt teljes valóságban megjelenne ("A vidám apokalipszis").

Elisabeth nem engedi, hogy káplárok tanítsák a gyermekeit, ultimátumot ad Ferenc Józsefnek, aki végül legyőzötten megígéri hitvesének, hogy Zsófiával szembe fog szállni, ezáltal Erzsébet megkaphassa a gyermekeit és neveltetésükről ő gondoskodhasson. Sissy-t értesíti a döntéséről, ám a nő éppen fürdik, a férje az elfüggönyözött kád szélén ül, és belátja mekkorát tévedett, arra kéri ne hagyja magára és szeresse őt. Hirtelen a függöny szétrebben, és nem Sissy-t látjuk a kádban, hanem a legismertebb róla készült festményt, az igazi, hús-vér Elisabeth egy emelvényen áll, ugyanabban a ruhában, mint a képen látható mása. Olyan szép, szinte ragyog- a kedvenc jelenetem. Biztosítja a férjét, hogy vele marad, de néha adjon neki egy kis szabadságot. Az első felvonás ezzel a képpel zárul, hol a főszereplő középen tündököl és két oldalán az őt szerető férfiak, a Halál és Ferenc József karja magasba lendül és érte nyúl. Sissy magabiztosan áll középen, legyezőjét arca elé tartva ("Az már nem én lennék" repríz).

             

A második felvonásban a polgárok éheznek, és panaszkodnak, hogy nem kapnak tejet, - Luigi állítása szerint Erzsébet veszi el az emberektől, mert tejben fürdik. A tömeg lázong ("Tej"). 

Sissy és Ferenc József Magyarország uralkodói lesznek, nagyszabású ünnepély veszi kezdetét, ahol éltetik a királynét ("Éljen"). Luigi (aki kegytárgyakat ad el) ellenben inkább egy rút jövőt jósol, hamarosan eljön a káosz, az anarchia...("Giccs")

 

Egy sötét, kis szoba képe bontakozik ki, a nagy ünnepséget követően. Egy gyermeket láthatunk, aki egyedül játszik egy labdával, kesereg, hogy hol van szeretett édesanyja. Az ifjúkori Rudolfot hatalmába keríti a Halál, aki ígéretet tesz neki, hogy mindig a közelében fog maradni ("Mama, hol vagy?").

Erzsébet hatalma egyre erősödik, ami az anyós gyengülését eredményezi. Zsófia összegyűjti embereit, a tanácsnokokat, és a püspököt, tanácskozást tartanak, miként tudnák Elisabeth hatását meggátolni. Az egyik tag, méghozzá pont a püspök gondolja ki a nagyszerű tervet, amivel a nőt félre tudnák állítani. Elisabeth szép, de vannak szebb nők is rajta kívül. Kész tervvel egy hivatalnokot küldenek el, aki a bordélyházban egy "beteg" lányt választ ki, aki Ferenc Józsefet elfogja szórakoztatni ("Elpirulni, ó, itt az nem való"). Elisabeth ebből kifolyólag elkap valamilyen betegséget férjétől, állapítja meg az orvos, aki nem más, mint a Halál. A főhősnő úgy dönt, elutazik, és megpróbálja így kikúrálni magát. Ferenc József folyton leveleket küld neki, tájékoztatja az otthoni helyzetről és érdeklődik felesége hogyléte felől. Hosszú éveken keresztül a nő "egyedül", az udvarhölgyeivel utazgat fel-alá. Csillapíthatatlan, fáradhatatlan. 

"Bellamie" című dalban, Zsófia halála bekövetkezik, aki fiára mérges, ugyanakkor azt próbálja bizonygatni, hogy ő mindent megtett ezért a birodalomért, és a fia jólétéért. A Halál csukja le a nő szemét. Zsófiaként Molnár Piroska és Nádasdi Verát láthattam. Mindketten szigorú és "gonosz" anyukák voltak. Talán Molnár Piroska szerepformálása nekem valóságosabbnak tűnt, valahogy Zsófiát így képzelném el.

Rudolf ifjú férfivá érett, feleségül vette a belga királylányt, Stefániát, született egy lányuk, aki az anyja után, az Erzsébet nevet kapta. A házassága nem felhőtlen és nem is boldog, Rudolf lázadó lélek, többre vágyik. A Halál segítségére van ebben ("Ma nagyot nőtt az árnyék").

Erzsébet végre itthon van, Rudolf kéri, segítse őt apját meggyőzni, hogy elválhasson Stefániától. Ám az anyja távolságtartó vele szemben, terhes számára a fia panaszkodása, és megtagadja a segítségnyújtást. Rudolf ajkát ugyanaz a mondat hagyja el, mikor Erzsébet volt hasonló helyzetben: "Így hát cserben hagysz engem?" ("Bennem, mint tükörben"). A megtagadást követően egy táncjelenetben látható Mary Vetsera és Rudolf, amint öngyilkosságot követnek el.

Erzsébet fia sírja előtt imádkozik, könyörög bocsássa meg tettét. Végre felismeri, hogy a fia rá hasonlított ("Sírató"). A dallam ugyanaz, mint mikor Rudolf kisfiúként jelenik meg. Szívszorító legmeghatóbb pillanat, és sajnálom is, de előbb kellett volna gondolkodnia, és akkor talán Rudolf sem halt volna meg. Ezen utálatos, szeszélyes viselkedése miatt sem szeretem Elisabeth-et. A fia a segítségét kérte, de ő cserben hagyta, mert önmagával volt elfoglalva....

Újabb utazgatások megtört anyaként. Az utolsó találkozás Ferenc Józseffel egy tengerparton, ahol belátják, hogy mindketten tévedtek, főként Erzsébet a távolságtartó és elutasítja Ferenc József közeledését, aki azt javasolja kezdjenek újra mindent ("Mint két gálya").

Sissy és kísérője egy hajóhoz igyekeznek. Genf, 1898. szeptember 10.-ét írunk. A császárnénak nekimegy egy férfi, miközben előre siet, hogy elérjék a hajót. Elesik, a kísérője felsegíti. A fedélzeten rosszul lesz, ruházatát megvizsgálva látják, hogy a szíve táján apró szúrt sebet ejtettek, így hal meg, korunk legismertebb asszonya. 

A fináléban ("Lehull a fátyol"), Sissy fehér hálóruhában jelenik meg, végre megtisztultnak, felszabadultnak érzi magát. Luigi-t megkínozzák, Elisabeth a Halállal karöltve egy új világba indul. Az előadás végén a Halál a nő fehér ruháját lobogtatja a furcsa várszerű képződményből.

A szereplőkről - akikről még nem írtam:

Ferenc József szerepében Bereczki Zoltánt és Bálint Ádámot láttam. Bereczkit szeretem, jó volt. Bálint Ádám viszont tökéletesen harmonizált Vágó Dettivel. 

A darab utóélete: 2014-es évadban láthatja utoljára a közönség az Elisabeth-et. Másfél évvel ezelőtt volt egy kis szerepváltás és vérfrissítés. A címszerep megformálói a három hölgy, akiket fent már megneveztem. Ferenc József alakítói (Bereczki távozását követően): Bálint Ádám, Szomor György (aki régen Rudolf volt).

Zsófia főhercegnő alakítója: Nádasdi Vera és Kállai Bori (aki a musical műfajban újoncként jelent meg).

Halál alakítói: Szabó P. Szilveszter - nem értem miért, de már nem játszotta a szerepét, helyette három új fiú lépett a helyébe, Dolhai Attila, Homonnay Zsolt és Mészáros Árpád Zsolt. 

Díszlet: elhanyagolható, nincs, amit ki lehetne emelni...:/

Jelmez: korhű. A kedvencem, amit az ifjú Erzsébet visel az eljegyzése napján (kék színű), illetve az első felvonás végén hordott ruhaköltemény. 

Kedvenc dalok: Mint te, Útvesztő minden út, Ma nagyot nőtt az árnyék,  Az már nem én lennék valamint ennek a Repríze, Janza Kata felfogásában, Mint két gálya és ennek a zenének az "örömtelibb" változata: Semmi se nehéz .

Kedvenc jelenetek: Amikor Sissy fiatal lány, a lázadása, az esküvő, a Rudolfos jelenetek és a búcsú Ferenc Józseftől.

Zárásként még egy kis szösszenet osztanék meg Veletek, a színpadi műből ez a szám mindig kimaradt, míg az osztrák változatban benne hagyták. Kero, amikor visszahozta az előadást a három új-régi Sissy-vel azt hangoztatta, hogy a dal is szerepelni fog a produkcióban. Hát, ez nem történt meg, az igazgató úr hazudott....

A szám címe, Hogyha kell egy tánc.



Kedves Rajongók! Ha kedvet csináltam Nektek, siessetek gyorsan, hogy még láthassátok! :) 

Jegyszerzésre fel!

Baján látható utoljára musical szerepben Dolhai Attila. Egy lenyűgöző videó készült, amely a bajai előadást hirdeti: http://musicalinfo.hu/terfestes-az-elisabeth-eloadasan-video-3395

A darabról bővebben: http://www.operett.hu/repertoar/elisabeth/14/8

Hogy lesz a dacos lányból érett nő?

"Abigél, Abigél, te csodálatos, titokzatos, hűvös, néma kőszobor!"

Helyszín: Thália Színház
Időpont: 2010
Előadás címe: Abigél

Kocsák Tibor vezető-karmestere a Madách Színház zenekarának, emellett zeneszerzői berkekben is ismert. Két nagyobb előadásról tudom, hogy dallamait neki köszönhetjük: Anna Karenina és Abigél. Ez utóbbi műről írok bővebben.

Szabó Magda regénye, nem ismeretlen az igazi könyvmolyok és lányregény kedvelő olvasók számára. A főszereplő Vitay Georgina, akit édesapja egy Isten háta mögötti nevelőintézetbe visz, hogy megóvja lányát az ellenségtől és minden rá leselkedő veszélytől. Georgina hevesen tiltakozik új "otthona" ellen, hiszen ott senki nem ismeri őt. A lány - én úgy látom - kissé el van kényeztetve, az a fajta, aki mindent megkap és mindent elér, illetve rettenetesen büszke, és kissé önző is. Az elutazása előtt látogatást tesznek egy idős hölgynél, megismerkedik egy délceg kiállású katonatiszttel, Kuncz Ferivel, akibe rögtön beleszeret. A férfi hasonlóan érez a lány iránt, bár, mint később kiderül, ez egy terv része volt... A lány apja búcsúajándékként egy kis hold alakú medáliont ajándékoz gyermekének, aki - pusztán bosszantásból, mivel apja nem is dohányzik - egy hamutartót ad cserébe.

Georgina, becenevén Gina elutazik Árkodra, ahol már az első napon megismerkedik az apácák szigorú nevelési módszereivel, illetve új osztálytársaival is ismeretséget köt. 

Ám a társakkal való barátság nem úgy alakul, ahogy kellene. Az első nagy óraközi szünetben az osztályból mindenki "férjhez" megy, de Gina a terráriumot kapja, amivel nem elégszik meg, és ezért beárulja a csoporttársait a tanároknál. Az osztály ezt a tettét kiközösítéssel jutalmazza... Gina így magányos, és a kertben sétálva megpillantja Abigélt, a kőszobrot, amelynek csodás hatalmat, "varázserőt" tulajdonítanak. Gina hozzá intézi szavait, és reménykedik, hogy sorsa csak rövid ideig lesz rossz.  Nem így történik, mert osztálytársai utálattal viseltetnek irányába, ezért, végső búcsút akar venni, el akarja hagyni Árkodot, levelet fogalmaz, és ezt a legellenszenvesebb lány párnája alá rejti. 

Éjszaka útnak indul, felszabadult, és a szabadság mámoros közelsége megrészegíti. A vasútállomáson egy nem Budapestre tartó vonatra akar felszállni, kifizeti a jegyét, és már indulna is, közben leveti a "fullasztó" egyenruhát, szinte mindent, amit az iskolától kapott. Örömében futásnak ered, de váratlanul az egyik tanárba, König tanár úrba ütközik, aki valamilyen okból kifolyólag szintén az állomáson kolbászol. Visszaviszi a szökevényt. 

Magas lázzal, betegen fekszik az ágyában Georgina. Közben a társai csúfolódnak állapota felől, utálkozva állapítják meg, hogy francia nyelvtudásával ezúttal nem tudja a francia tanárnőt elbűvölni. Ginát rémálmok gyötrik, ahol osztálytársai a lidércek, folyton élcelődnek vele. Mikor felgyógyul vissza szeretné kapni a levelet, amit írt, de a társa nem hajlandó átadni, mivel azt sem tudja, milyen levélről van szó. Ez a legkegyetlenebb és leggonoszabb jelenet, a "végleges" kiközösítés...

Az árkodi lakosság készül a háborúra, bármikor érheti őket bombatalálat, ellenséges katonák kezére kerülhetnek... Míg a légi készültség tart, addig bent az iskolában a lányok egymás kezét fogják, összebújnak, rettegnek mi lesz velük, és főként mi lesz a családtagjaikkal? Egyedül Gina nem látható a csoportban, hiszen utálat tárgyát képezi. A lány kétségek között vergődik, és ez az a pillanat, amikor belátja, ő volt mindenben a hibás: másként kellett volna hozzáállnia a lányokhoz, hiszen mind csak segíteni akartak rajta. Ez a legmeghatóbb (könnyek hullajtására késztető) jelenet. Gina sírva, esdekelve kéri a lányokat bocsássanak meg neki, és kezdjék újra, ha még van lehetőség erre. A legszebb, amikor egy emberként rohannak Ginához, közrefogják és vele együtt csendesen sírnak, és reménykednek, hogy túlélik a háborút. Szent a béke, és a kis csoport újra egységes.

Gina új barátai társaságában elmeséli, hogy volt egy férfi, akit nagyon szeretett, mielőtt eljött otthonról. Egy katonatiszt. A lányok nagyon ábrándosak, a legaranyosabb jelenet, amikor az álom "valósággá" válik és Kuncz megjelenik fekete szmokingban, a lányok hálószobájában. A képzelgés végén Gina örömmel csókolja meg a párnáját. 

A Tiszta jellem bemutatását elviccelik a lányok, mert az órát a nevetséges König tanár úr tartja, akit nem tekintenek férfinak. Az oktatójuk elmeséli miért olyan fontos ennek a feladatnak a teljesítése, a növendékek figyelmesen végighallgatják, megjegyzik az elmondottakat, és jellemrajzot készítenek.

A karácsonyi pillanatkép is kedves, a diákok találkozása a vasútállomáson. A fiúk megbotránkozása az intézeti lányokon, illetve Zsuzsanna testvér intése, miszerint legyenek illedelmesek. A Szent Estét Gina nem töltheti édesapjánál, ezért az intézetben marad, Torma Piroskával és Zsuzsanna nővérrel díszítik a Karácsonyfát és a Jászolt. 

Egy volt diákkal találkoznak a lányok, Horn Micivel, aki Gedeon napjából nem akármilyen fellépésben részesíti a jelenlévőket. Mici segít Ginának a szökésben, hiszen kiderül apját foglyul ejtették, és Kuncz Feri nem más, mint egy áruló, aki azért jött az iskolába, hogy elvigye magával a lányt, megpróbálván szóra bírni a szülőt. Sajnos, saját fülével hallja az áruló férfi kegyetlen szavait, amikor az igazgatóval beszél a lány kiadatásáról. Gina azt hiszi Mici a rejtélyes Abigél... de nem kap sem megerősítést e feltevésében, sem cáfolatot.

A nevelőintézet bezárja kapuit, a diákok sorban elbúcsúznak egykori otthonuktól.

Az előadás zenei világa nagyon szép. Kocsák Tibor nagyot alkotott, számomra inkább elfogadhatóbb zeneileg, mint mondjuk az Anna. Sokszor fülbemászó, a szerző különböző varriánsokat alkotott/komponált egy-egy dallammal. Egyszer meghallani és rögtön megszeretni. Különösen az Abigél szellemét megidéző misztikum tetszett, a zenéje teljességgel rejtelmes volt, nem lehetett tudni, hogy ki Abigél? Hiszen folyton nők énekelték a sorokat, miközben... :)

Kedvenc dalok: Nincsenek csodák, A Szőkés, Két szív, Áruló vagy Vitay, Kibékülés, Itt a Szent Karácsony, Karácsony esti dal.

Kedvenc jelenetek: Kuncz Feri és Gina szerelmi vallomása a második felvonás elején, Gina kiutálása, a Tesióra, Abigéles jelenetek, Gina szökése, a Kibékülés pillanata, Horn Mici tánca az iskolai bálon.

Díszlet: Egy vasrácsból álló épületszerűség, illetve az Abigél szobor. Szerintem nagyon jó, egyszerű, de lényegében minden ábrázolható vele. A szobor impozáns, szépen kimunkált.

Jelmez: Korhű és hihető.

Első alkalom: A bemutatót követően talán a második, harmadik előadás lehetett és az utolsó pillanatban szereztünk rá jegyeket, a Thália Színházban a színpadhoz közeli erkély páholy egyikében. Voltak, akik be akartak jutni, de többségüket sikerült kicseleznem, így engem érhetett a megtiszteltetés, hogy egy nagyon jó páholyból láthattuk az előadást. Aminek persze meg volt az ára is, mely szerint lemaradtunk a darab elejéről..."Férjhez megyünk mind" című számnál kapcsolódtunk be.

Szép előadás volt, megható és Gina jellemével azonosulni tudtam. Aznap este a főbb szerepekben Vágó Zsuzsit, Mészáros Árpád Zsoltot, Pálfalvy Attilát, Udvaros Dorottyát, Nádasdi Verát, Homonnay Zsoltot, Szendy Szilvit, Peller Annát és Csonka Andrást láthattuk.

Az előadás szerelmes dalával, a Két szív című duettel, a két csodás színésztehetség, Vágó Zsuzsi és Mészáros Árpád Zsolt beneveztek a magyar eurovíziós dalfesztivál előválogatójába.

Az előadásról bővebben: http://www.operett.hu/repertoar/abigel/52/9

Újdonság, hír (2015. április): A darab átköltözött - nem tudni, hogy milyen okokból kifolyólag - a Magyar Színházba.

Az előadás 1. felvonása: https://www.youtube.com/watch?v=pk9l1geOHXA