A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Szulák Andrea. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Szulák Andrea. Összes bejegyzés megjelenítése

2014. május 3., szombat

Próbálnak minket megérteni a férfiak, gyakran ez nem sikerül. Ám itt ez a darab, amely megoldást kínálhat...


Tanulmány a nőkről


Időpont: 2014. április 23. szerda este 19.00
Helyszín: Madách Színház





Az előadást, április 23-án láttam a Madách Színházban. Lenyűgözőtt, hogy milyen ötletes díszletet sikerült alkotniuk, egy írógép tökéletes mását. A papír pedig a vetítővászon volt. 

A történet középpontjában három férjes asszony áll: egy 19 éves, egy 30-as éveiben járó, illetve egy idősebb 57 év körüli nő, aki a kezdetek kezdetén nem akart válni, de az előbbi kettő meggyőzte, hogy másként vélekedjen. A hárman egy buszmegállóban találkoznak, összefognak, és közösen elmennek Magyar Györgyhöz, az ismert ügyvédhez, mivel ő a szakma elismert szakembere. A nők abban bíznak, hogy előreviszi az ügyüket, és hamar megtudnak szabadulni férjeiktől. De! Van egy bökkenő, méghozzá az, hogy piti dolgok miatt akarnak elválni, így a "sztárügyvéd" inkább azt tanácsolja nekik, hogy a férjeikkel való nézeteltéréseiket oldják meg, és ne a válással próbáljanak meg kiutat találni. A nők próbálnak érvelni, de nem tudnak semmit sem felhozni, így csalódottan távoznak. 

Ám a sors olyan kegyes, hiszen elébük vet egy frissen végzett, pályakezdő ügyvédnőt, aki nagyon buzgó és túlcsordul az elhivatottságtól. A három nő hozzá fordul segítségért, és a bizonyítási hév elragadja a fiatal ügyvédnőt, így mindhárom nő esetét elvállalja. 



Ezek után, hogy megbizonyosodjon védencei határozott állításairól elkezd nyomozni a férjek után. Első alkalommal a fiatalasszony férjét keresi fel, aki autószerelő, de a Margitszigeten kertészként tevékenykedik. Az előadás során gyakran megjelenik Magyar Attila, aki a darab elején nagyon komikusan kezdi meg a szerepét. Bájcseveg a közönséggel, néha felszólít a színpadra egy-egy embert. Kiderül, hogy Attila írta a darabot, azaz a Tanulmányt a nőkről. Kommentátorként sűrűn feltűnik és ecseteli az aktuális jelenetek fontosságát. Az autószerelő ifjúval való találkozás során kiderül, hogy ránézett a férfi ifjú hitvesére, és mivel a férj ezt nehezményezte, így a slaggal körbetekeri. Plusz egy rózsa is foglyul ejti az "elbeszélőt". Az ügyvédnő elárulja, felesége megbízásából jött, hogy átnyújtsa a válási okiratokat, viszont, amire nem számít, hogy az ifjú beleszeret a vonzó ügyvédnőbe. 



Második férj esetében, egy idegesítő ébresztést hallhatunk "fél hét" - ennek többszöri megismétlésével és a vekkerek feltartásával biztatja a férjét, hogy keljen fel az ágyból és menjen dolgozni. Amikor a hitvesét átöltözteti a nő elrikkantja magát "Narancs" - így az eddig nála lévő gyümölcs egy időre eltűnik a zsinórpadláson. Majd nem várt pillanatban - újra feltűnik. A nő bejelenti válni készül, de a férj nem hisz neki. Elmegy kedvenc szórakozóhelyére.

Az ügyvédnő egy kávézóban találkozik ismét az első férjjel, aki élénken megpróbál kikezdeni a nővel, alaposan szemügyre veszi, próbálkozván egy olyan mondattal, hogy leejtett valamit a földre és meg kell keresnie. Így rögtön megnézni a nőt más látási szemszögből. Egy újabb találkozót kér tőle. A férj haza megy, és elgondolkozik, akkoriban, hogyan jött össze a jelenlegi kedvesével, akit szintén otthon talál, ketten elmélkednek. Visszarepülünk a múltba, és fény derül a kapcsolatuk első pillanataira: egy liftbe beszorultak, és a fiú oldotta meg szerelői készségeinek köszönhetően a kínos helyzetet. Eljutunk egészen az esküvőig, ahol számos kép készült, a vetítéssel fejeződik be az ő történetük. A férj elhatározza, hogy az ügyvédnőtől kér megint találkozót, alá akarja írni a válási papírokat.

A találkozót egy bárban tartják, ahol megismerkednek a második férjjel, aki komoly és élénk társasági életét él esténként, felesége nélkül. A férfi megpróbál a nőre hatni, mivel az folyton figyeli. Az ügyvédnő elbúcsúzik az elsőtől, majd a második férjjel kettesben marad, és várakozik a buszra. A férfit szembesíti a ténnyel, hogy ő a felesége ügyvédje, de a férfit ez nem hatja meg, sőt azt akarja, hogy a nő legyen a váló oka, kezdjen ki vele. Az ügyvéd kisasszony felháborodik udvariatlan viselkedésén, és távozik. 

Úgy gondolja az ügyvédnő, hogy a szerelmet védeni kell, mindezt egy zongoraszólóban fejezi ki, és véleményem szerint igen meghatóra sikerült jelenetet kaptam.

A harmadik férjet már a hajón találja, ő a "kapitány". Nagyon tetszett, amikor bemondta a megállók nevét - negédesen, mintha senki sem zavarná őt éppen a munkája teljesítésében. A férj az ügyvédnő kedves érintésétől meglágyul. És, ahogy elődei, úgy ő is beleszeret a nőbe. Egyedül neki van képzelőereje, ami a színpadon testet ölt: az ügyvédnő hableány jelmezbe bújva úszkál körülötte, fergeteges tánc és dobszó bontakozik ki előttünk. Kicsit túl hosszú ez a jelenet...


A történet az első felvonásban úgy ér véget, hogy minden férfi beleegyezik a válásba.

A második felvonásban a nők már nehezebben viselik, hogy férjeik hasonló véleménnyel vannak irántuk, mint ők a történések elején. Van, aki jól fogadja, van, aki kevésbé.

A lényeg, hogy elérkezik a jogi per, és a vádlottak padján nem a férjek, hanem az ügyvédnő áll, aki állítólag elcsavarta mindhárom férfi fejét. A nők ezzel a váddal ellene fordulnak, míg a férfiak elolvadnak egyetlen szavától is. Az ügyvédnő beszéde szép és megható, mire a vádlók mind egyöntetűen meglágyulnak irányába, és mellé állnak. Így a nő büntetése, hogy foglalkozását egy évig nem gyakorolhatja.

A darab végén mindenki boldog és a kedveséhez visszatalál. Az ügyvédnőt Attila biztatja és pártolja, megmutatja neki, hogy hogyan alakult az ügyfeleinek későbbi élete.

A díszlet további eleme, hogy a zenekari árkot nem használják, helyette a színpadon elhelyezett régi rádióban látható a kis létszámú zenekar.

Jelmez korhű, a 60-as éveket idézi, ahogy a zenei világa is. Rendkívül szórakoztató, pozitív véleménnyel vagyok róla, sokat lehet nevetni. Mindenkinek bátran merem ajánlani! Lufi-halom! :)

Videóérdekesség: Magyar Attila tanulmánya a nőkről



2014. március 31., hétfő

Egy asszony története, akit sosem láthatunk, mégis mintha ismernénk


"Rebecca, bármerre jársz te most, vágyódó lelked vonz az otthonod felé..."


 Időpont: 2010. március
Helyszín: Budapesti Operettszínház
Előadás: Rebecca- A Manderley-ház asszonya
 

Szép emlékek fűznek az Elisabeth és Mozart! szerzőpáros eme két alkotásához. Nem volt kérdés, ha Rebecca is eljut Magyarországra megnézem. Azóta nem csak a darabot, de több filmváltozatot is láttam. Pont pár hete ment a tévében egy feldolgozás, amiben Maxim-ot Charles Dance alakította. Ő az egyik kedvenc külföldi színészem. Nagyon szeretem őt, különösen Az Operaház Fantomja 1990-ben készült filmes adaptációjában, lenyűgöző és felejthetetlen alakítást nyújtott. A Rebeccában is hiteles volt, kissé idősebb az általam gondolt karakter korához képest, de ha jól tudom az eredeti regényben is idősebb Maxim Carolinánál.

Az Operettben Maxim-ot Bereczki Zoltán, "én"-t Szinetár Dóra felfogásában láthattam. Aranyosak voltak együtt. Mrs. Danvers, a gonosz házvezetőnő, Polyák Lilla tolmácsolásában jelent meg. Ő az a nő, aki visszavárja a halott Mrs. De Winters-t, és nem nyugszik bele, hogy egy új asszony elveheti a korábbi helyét, hisz, úgy gondolja, hogy a szépségben nem érhet fel a régihez.



A történetben az a legérdekesebb, hogy nem láthatjuk semmilyen formában, nem jelenik meg a színen, a korábbi Mrs. De Winters, tehát Rebecca. Alakját ködbe burkolják, csak utalások történnek rá, hogy milyen volt. A házvezetőnő által a legrészletesebb módon ismerhetjük meg Rebeccát, az orchideákhoz hasonlítja: "Olyanok, mint ő, e pompás szirmok". Ez volt az előadásban a kedvenc jelenetem és a kedvenc dalom is. Polyák Lilla elképesztő hatással mutatta be, erővel bír ez a dal, olyan elementáris, "Mégis él tovább". Libabőrös voltam, amikor hallgattam.

Másik kedvenc jelenetem, amikor a címszereplőt "éneklik meg". A házvezetőnő el akarja űzni az új asszonyt, és az ügy érdekében arra is képes, hogy rávegye szerencsétlen nőt, hogy öngyilkosságot kövessen el. Kifejező ebben a jelenetben a sok árnyalak, akik mind visszavárják Rebeccát.



A másik fél, aki sokat árul el a régi asszonyról - megtévesztő módon "Én"(Carolina) és a közönség is úgy gondolja, hogy valóban csak rá tud gondolni, és sosem fogja elfelejteni, az Maxim. Nagy meglepődés érhet bennünket, amikor kiderül, ő semmilyen módon nem szerette Rebeccát, sőt gyűlölte. "Jégmosoly".

Díszlet: Vetítővászonnal tudták megoldani az egyes helyszínek megváltoztatását a háttérben. Ilyenkor legtöbbször a színpad előterében volt egy vagy két szereplő, akik az óceánt kémlelték, a vetítővásznon a tengert láthattuk. A kastély két részből állt: az egyik a könyvtárszoba, ahol a két szerelmes énekli a "Jöjj, szörnyű az éj"-t, illetve a másik oldala a kastély nagy lépcsősora. Ez látványosra sikeredett, egy ódon kastély belső építészeti berendezéséhez mérten. 

"Én" felbátorodása és szembeszállása is egészen jól lett kivitelezve. 

Jelmez: Korhű, kedvencem, a barokk stílusú ruha, amit az álarcosbálon "én"(Carolina) magára ölt.


Amit utáltam vagyis inkább zavart: a rokonság feltűnése - nem szerettem a mellékszereplőket valamilyen oknál fogva... A gazdag asszonyságot sem kedvelem, aki a főszereplő korábbi munkaadója (Szulák Andrea) volt.

A kastély leégését jobban oldottam volna meg - már ég a ház, de, hogy látványosabb legyen - mondjuk a házvezetőnő (aki egyébként a tűzet okozta) akkor gyújtja fel a lépcső korlátait, amikor Carolina és Maxim visszatérnek...

A zenéje megragad, persze talán nincs benne olyan sok dal, mint pl. a Mozart!-ban, vagy amivel úgy igazán megszerettetné magát. A legfontosabbakról, körülbelül szót ejtettem a leírásomban. Valószínűleg megnézem a másik szereposztással is, mondjuk egy Vágó Zsuzsi-Szabó P. Szilveszterrel. Az jó lenne. :)

 
A darab leírása: http://www.operett.hu/repertoar/rebecca-a-manderley-haz-asszonya/87/9

A darab felvétele, első és második felvonás: https://www.youtube.com/watch?v=KMIZxDYa4Wo