Lepkére vadásztunk... vagy mégsem???

"A lepkegyűjtő titkos videóblogja"

Kíváncsiság. Félelem. Borzalom. Izgalom.
Ezen érzelmek kavarogtak bennem mindvégig, míg az előadást figyeltem... Jöjjön a beszámoló! :)))

Időpont: 2017. szept. 21. (csütörtök) 19.00
Helyszín: Centrál Színház (Budapest, Révay utca 18.)
Előadás címe: A lepkegyűjtő
Rendező: Horgas Ádám

A kezdőkép után a pincében

Nyár közepén, éjféltájt hívott fel egy ismeretlen, aki aztán az életemre tört...hihi...csak vicceltem! Nem! Vagy mégis? :D Szóval, színházpajtásom, Lilla hívott fel, értesített, hogy van még két plusz jegy a darabra... 

Értethetetlennek tűnt, miért ennyire felkapott, és miért megy mindig telt házzal az előadás... Persze, minden kérdésemre válaszra leltem, ahogy beültem a teátrumba, ami egykoron a Vidám Színpadként működött, most új néven, új társulattal dolgozik a Centrál Színház.

Más a lecsóba csap bele és ráfröcsköl a trutymó, úgy itt is in medias res - azonnal a közepébe vágnak... :) - Amúgy az előzményeket a videóban láthatjátok, remekül kidolgozva! Nekünk már csak be kell ülnünk a nézőtérre és izgulnunk a fejlemények miatt... :)

A történet

Egy milliomos megunva a magányt és örök szenvedélyét, a lepkegyűjtést, kiveti hálóját egy különleges példányra... Frederick beleszeret Mirandába, az ígéretes festőnövendékbe, akit megfigyel, majd el is rabol és vidéki házának pincéjében fogva tart... A lány nem érti, miért pont ő? És többszöri kísérletet tesz, hogy elszökjön, de terve minduntalan kudarcba fullad... A férfi csak szeretni, inkább birtokolni akarja, és reméli, hogy a fogva tartás ideje alatt a lány is mélyebb érzelmeket kezd majd iránta táplálni... Megegyeznek, hogy Miranda 4 hétig marad, utána szabadon engedi, ám Freddy furcsa álma, és majd a valóság is közbeszól... nem akarja elengedni, semmiképpen... és mikor már megkapná, ami minden férfit érdekel, a nő életét kioltja... de nem búslakodik sokáig, hiszen új prédáját már kiszemelte...

Szereposztás
Bereczki Zoltán és Ágoston Katalin

Bereczkit, mint rajongó ismerem, mint magánszemély nem, ezért ebből a szemszögből figyeltem őt. Maga a pszichopata karaktert hitelesen tudta ábrázolni, sőt! Kifejezetten jól hozta, de mivel van vele szembe ez a véleményem, miszerint egy szeretnivaló színész, az életben nem csinálna ilyesmit, nehezebb volt elfogadnom őt ebben a szerepkörben, ugyanakkor lelki szemeim előtt Szabó Szilveszter jelent meg, akiről simán eltudnám képzelni, hogy nőket rabol és pincébe zárja őket... :D Igaz, Szilit is nagyon kedvelem, de neki meg van hozzá az arca, míg Zoltánt szerényebb és kedvesebb léleknek látom... Azaz, az alakítás tökéletes volt, a benyomásaimtól eltekintve, lenyűgöző játék, esetlen és esendő férfi bemutatása, tökéletes pszcihopata jellemvonásokkal.... csak a magas, vinnyogó hangon ne mondta volna azt, hogy: "A lepkegyűjtő titkos videóblogja". 

Ágoston Katalin alakítása is valóságos, együttéreztem vele, amikor először megláttuk a színpadon. Az értetlenkedését, a félelmet, a rémálmainak jelentését. Idővel a karakter jelleme jobban kibontakozik, látjuk vidámnak és huncutnak, disznóviccet mesélőnek, a közelgő szabadulás örömének mámorában úszónak, szépnek a kék ruhában, kiszolgáltatottnak az elején és a végén... ám, sajnos a végén mégis csak ő húzz a rövidebbet. 

Mindketten hitelesek voltak, a rendező találékonyságát is dicséri, hogy e feladatra ezt a két színészt választotta.

 

Vér és egyéb nedvek a színpadon

Kevésbé megszokott, és a legtöbb esetben nem igazán tudnak mit kezdeni azzal, ha valakit leszúrnak vagy lelőnek, az rendesen vérezzen is, oda a hitelesség... Legtökéletesebb példa erre, nem a hazai viszonyokból szereztem, hanem a külföldi előadás esetében láttam, a Love Never Dies-ban Christine Daaé-t meglövik, összeesik, de semmi jelét nem látjuk a ruháján egyre szélesedő vérfoltnak... Bizonyára a jelmez költségessége, és szépsége miatt is nem nyúltak ehhez az eszközhöz... Nedvek: Miranda a darab elején a kloroform miatt hány, majd később a faszékkel fejbe veri Freddy-t, (akinek ettől a mozdulattól véres lesz a szája), hogy elszökjön (de mint tudjuk emberfeletti erővel bírnak a pszichopaták és nem lehet őket csak úgy kiütni), ám kiderül, hogy a pince ajtón kívül a ház ajtaját sem tudja kinyitni megfelelő kilépetőt nélkül... Fejbe veri a férfit, nem üti ki eléggé, újra feléled, miután felajánlkozik neki, a férfi mellbe szúrja...

Látványvilág

A Kisszínpadot kettészelte egy függöny, ezen a vásznon jelent meg Bereczki, illetve egyetlen alkalommal Ágoston arca is. Kissé rémisztő hatást nyújtott, hogy felnagyítva, a webkamera segítségével Zoltán arcát az "arcunkba kaptuk"... Az előtérben volt egy asztalka (rajta a számítógép, egy ízléstelen angyalszoborral), amit sínen húztak be, ha a függönyt elhúzták, és így a pincébe kerültünk. Ez a helyiség "otthonosan" már amennyire egy fogvatartottnak ez otthonosnak tekinthető, egy nagy ággyal, kis asztallal, székkel, egy állandóan forgó ventilátorral, egy ruhásszekrénnyel, két ablakszerűséggel berendezve, plusz egy vödörrel...nos, igen, ezt mindig elvitte magával Freddy... A két szín váltakozásában nem akadt gond, minden a helyén volt, és remekül mozogtak.

Félelemkeltés elemei

A darab nemcsak a sejtelmes, horrorfilmbe illő zenéjével, a kékes félhomályban, a fehér, sterilnek ható szobával (kórházi függönyével) hátborzongató, ugyanakkor figyelemfelkeltő thrillerként van színpadra állítva. A történet egy percre sem ül le, fogva tart. Az elejétől a végéig, és hajt, sőt űz a kíváncsiság, végül mi lesz a nő sorsa és mi történik Freddy-vel a végén... Minden eszközt megragadott a rendező, hogy az izgalmat végig fenntartsa.A félelmetes elemek a lepkékhez fűződnek, amik Miranda álmaiban nyernek teret. Első alkalommal a lány az esőerdőbe képzeli magát, majd hirtelen felbukkanak a kék szárnyai... Ő a pillangó. Majd a gyűjtemény okoz ijedtséget, álmában először csak az egyik, majd minden megölt lepke hirtelen csapkodni kezd a szárnyaival. Utolsó félelmetes kép, amikor az állatok egyre sűrűbben egyre nagyobb erővel, nekicsapódnak a pince ablakának, végül kitörik azt... Aki ezektől nem lesz libabőrös, vagy nem ijed meg, az nagyon erős idegzetű lehet. :D

Utalás a lepkékre

Barkóba formájában, az utolsó közös estén; a rémálmokban; amikor bemutatja a gyűjteményét a férfi, illetve Bereczki első színre lépésekor behoz egy pillangót, amit a gépe előtt vizsgálgat...

Időtartam

Mivel, hogy ne múljon el a darab hatása, ezért 1 felvonásban játsszák, 1 óra 30 perc alatt a végére is érünk. Mi háromnegyed 9-kor jöttünk ki a Kisszínpad terméből, előtte vastapssal ünnepeltük a párost.

Vélemények

Midőn baktattunk le a lépcsőn, egy hátunk mögött lépdelő lánypáros beszélgetése megragadta a figyelmünket. Egyikőjük mesélte, hogy már háromszor sikerült megnéznie, de három alkalomból ez a volt a leginkább hátborzongató számára. Nekünk is! :D De mi már elsőre belenyúltunk a tutiba! :D

Színházi szimbolika

Törekszem  arra, hogy minden évben valami újdonsággal kedveskedjek Nektek, Olvasóknak, többek között, kitaláltam most a színházi szimbolika rovatot, vagyis valamilyen kiegészítőt viselek, ami összefüggésbe hozható az éppen aktuális darabbal. Ezúttal a lepkére koncentrálva, felvettem az arany medálomat, ami egy lepkét ábrázol, illetve a fülbevalóm, ami az állat szívókáját jeleníti meg. :)

Színházi szimbolika

A darab John Fowles: A lepkegyűjtő regénye alapján került a színpadra. Már meg is rendeltem a könyvet... ezek után nagyon kíváncsi vagyok rá! Remélem hasonlóan izgalmas lesz.

  

Összefoglalás

Tehát, számomra elkezdődött hivatalosan is az idei színházi évad! Az első előadás, lenyűgöző volt, és érthető miért annyira felkapott, hamar elkelnek a jegyek, mindig telt házzal menő darab. A lepkegyűjtő, amely magas színvonalú produkció, magasra tette a lécet, amit vagy nagyon nehéz lesz megugorni a soron következőknek, vagy pont szinten tudják majd tartani az érdeklődésemet.

 

A továbbiakban, bízom benne, hogy a többi előadásom is hasonlóan nagy élményekkel, érzelmekkel fognak magukhoz ragadni. 

Hogy merem-e ajánlani a Lepkegyűjtőt? 

Nem ajánlom, hanem kötelezem, hogy ezt mindenképpen nézzétek meg! ;) 

A leírtak alapján csak jó, őrületesen izgalmas lehet!

Centrál Színház bejárata

A kisszínpad (két színházteremmel bír az épület, itt gyalogolni kell a felső emeletre)

A látható díszlet, vagyis a kezdőkép: az asztali számítógép és a függöny

 

• A színház lapja és a színdarab: https://www.centralszinhaz.hu/eloadasok/a_lepkegyujto
• A könyv linkje: https://moly.hu/konyvek/john-fowles-a-lepkegyujto
• Érdekesség, Ágoston Katalin  mesél élményeiről: http://www.kulturprojekt.hu/agoston-katalin-amikor-elkezdtuk-jatszani-minden-eloadas-vegen-osszeszorult-a-gyomrom/
• Kritika: http://7ora7.hu/2015/04/20/lelektelenul_906
• Kritika: http://www.life.hu/kult/20150410-bereczki-zoltan-szinesz-betegesen-szerelmes-a-lepkegyujto-cimu-darabban-a-central-szinhazban.html 

 

Több, mint egy hetes pihenő után újra itt!

Újra a színház világába merítkezem, ezúttal is a Madách színházba visz az utam... (Nocsak, mily meglepő!)

2016. április 8-án sikertelenül nem ért utol telefonon a jegyszerző barátosném. Egy nappal később tekintettem csak a mobilom kijelzőjére, amikor felfedeztem, hogy volt egy nem fogadott hívásom. Rögtön visszahívtam őt, és elbeszélgettük az időt, kb. 20 percet...Egészségünkre! :D

Barátosném szerzett a Nyomorultak musicalre jegyeket, a Bemutatóra. Szombaton megyünk, már nagyon kíváncsi vagyok rá. :)

A film (nem az új) egy régebbi változata nem igazán nyűgözött le, de a tömegeket vonzó darabok engem is vonzanak. Szeretném legalább egyszer látni őket, és a Nyomorultak, Az Operaház Fantomja mellett a külföldi blogolok és rajongók szemében valami egészen különleges előadás. Remélem én is hasonlóan érzek majd iránta, nagyon várakozás teljes vagyok.

Szereposztásom még nincs meg adva a színház honlapján, ami azért is furcsa, mert pénteken lesz az első bemutató.

A darabból volt mindig is egy kedvenc számom, amit Eponine és Marius énekelnek, sajnos a lány meghal, és ez a dal ekkor hangzik el.

Néhány csepp eső

Addig is itt van pár felvétel:
Az olvasópróba: https://www.youtube.com/watch?v=bUpZ9oPyNgI
A három Jean Valjean: https://www.youtube.com/watch?v=-4Z6O_UUtsQ&nohtml5=False
A régi Rockszínház felvétele: https://www.youtube.com/watch?v=tzpLdjBOUO8&nohtml5=False


Kedvcsinálónak az előadás promoja:

Szinetár Dóra és Bereczky Zoltán koncertje 2008-ból

A teljes előadást élvezhetjük, jó minőségben. Nagyon jó emlékezni a régi párra, akiktől pirult a közönség, ha színpadra léptek együtt. Mindig volt mosolygásra okunk, nézőknek. Ők ketten, Dóra és Zoltán egy tüneményes pár voltak, egész lényükből szeretet sugárzott, mind a rajongók felé, mind egymás iránt. Ők voltak - legalábbis szerintem - a színházi világ legeslegszebb házaspárja. 2008-ban még érezhettük ezt a csodát. Azóta külön utakon járnak, de nosztalgiaként ez a felvétel kicsit kárpótolhat minket.

Látható, nagyon jó dalokat válogattak össze Musical Duett lemezeikre, többek között hallhatunk részleteket: az Aladdin, Fame, Jekill és Hyde, Yentl, Miss Saigon, Nyomorultak és még sok népszerű és ismertebb musicalekből valamint a pop kultúra meghatározott zenéivel szórakoztattak bennünket. Az előadást profin levezényelték, látványos táncos jelenetekkel tarkították, hol derűre lehet okunk, hol szomorúságra. De egy biztos: a közönség szívét rabul ejtették. 

Az örök klasszikus, a halhatatlan szerelemről

"Szívből szeretni híven, nincs szebb, mint égni e tűzben és szállni fent, sólyomszárnyán szállni, áldást találni!"


Első alkalom: 2005. márciusa
Helyszín: Budapesti Operettszínház
Előadás: Rómeó és Júlia

2005 januárjában születésnapomon Nagymamám hatalmas ajándékkal örvendeztetett meg: színházjegyekkel, amelyek a már gyakran hallgatott előadásra, a Rómeó és Júlia című darabra szóltak. Igazán boldog voltam, és a két hónapot eléggé nehezen bírtam kivárni...

Az előadást megelőzően, engem is nagy lázban tartott az eredeti francia műnek a zenei világa, naponta többször végighallgattam, a kedvencem Benvolio és Júlia énekhangja volt. Aztán később kézbe vehettem a magyart is, és 180 fokos fordulattal, eme változatnak lettem a rabja. Szép hangzás, nagyszerű színészeket válogattak össze. Lelkesítő volt, hogy magyar nyelven hallhatom a darab szép zenéjét, ám a franciát is kedvelem. Mégis úgy ítélem meg, hogy a magyarban több a lendület, erősebb és magával ragadóbb. Bécsbe tett kirándulásaink során szert tettem a helyi színház, a Ronacker Theater előadásának hanganyagára is, ami bizonyos szempontokból jobb volt, mint a magyar. A későbbiekben, kedves Olvasóim, látni fogjátok, mire gondolok. 

A március 9-i előadásra készülgettem, megnéztem a szereposztást. Akkoriban azt hittem, hogy csak egy gárda van, aki mindig viszi a hátán az édes terhet, ám kiderült, vannak váltok, beugró színészek is. Nos, Anyukámmal mentünk el az Operettbe, és bizony a második szereposztás két főszereplőjét kaptuk meg, így elmaradt nekem a Dolhai-Szinetár páros által nyújtott élmény, amit viszont mégis pótolni tudtam, mert a későbbiekben a Szegedi Szabadtéren rögzített hivatalos felvételt beszereztem, - meg kell mondjam meg is könnyeztem...igen, túl sokszor szoktam meghatódni :)

Az est folyamán, a két főhőst György-Rózsa Sándor illetve Mahó Andrea alakította. A kis színésznőt, életemben akkor láttam először, és rögtön megszerettem. Nagyon is emlékszem, hogy mi volt róla az első benyomásom - kissé megdöbbentem - mert, olyan hihetetlenül fiatalka volt, szinte egy gyermek, ezért is volt az ő Júliája tökéletes, ártatlan és varázslatos. Innentől kezdve Mahó Andit is a szívembe zártam. Rómeója, Sándorral tökéletes harmóniában alakították a szerelmespárt.

Mercutio és Benvolio - a sok festék, amit szerencsétlenek arcára kentek a sminkesek, kissé "más" jellegű benyomást nyújtottak... No, persze miután kibontakozott, mindkettejük karaktere, már tudtam, hogy a nőket kedvelik...:D Ismerem az eredeti művet, csak színpadi feldolgozásban, ki tudja, hogy milyen változtatások, milyen felfogásban láthatsz egy darabot, ami eltér az eredetitől...

Akkor elsőként Mercutio, mint ahogy Shakespeare művében, úgy itt sem ő az, akit kedvelnék... túlságosan poétikus alkat, hajlamos túlzásokba esni, az élet könnyebbik felében hisz és ezt hangoztatja a dalokban, sokszor vagánykodik. Gúnyolódó típus, nem csoda, hogy megölik. Aznap Bereczki Zoltán formálta meg a szerepet. Nagyon élveztem. Amúgy a dal, amit közvetlenül a halála előtt énekel, tiszta opera! Mint tudjuk, az operában van az íratlan szabály, miszerint, a főhőst leszúrják még elénekel egy hosszabb hangvételű áriát... utána meghal. Mercutio megátkozza a két családot, majd összerogy, Rómeó bosszút áll érte.

Benvoliot egyszerűen imádom! Az eredeti felfogásban, tudjuk, hogy ő az, aki nem hal meg, az egyetlen, aki a kegyetlenkedést túléli a három jó barát közül. Benvolio szertelen volt, erőbomba, itt-ott kissé malac magatartással, majd az előadás végére megkomolyodik...A karakter minden Mercutio által tervezett dologban részt vesz. Harsány és tréfás, de a nagy párbajban ő inkább a békét támogatja, nincs barátja oldalán, inkább unokatestvére véleményével ért egyet. Nem osztja a boldog, házastársi kapcsolat intézményét sem, helyette szabadelvűbb, mindenben követi a "példaképnek" is tekinthető Mercutiot. Amikor Rómeó megvallja nekik, hogy szereti az ellenséges ház lányát, ő nem áll mellette, inkább szemrehányást tesz neki. A párbajt követően kevésbé aktív a szerepe. A darab végén ismét feltűnik, ami viszont megint egy eltérés Shakespeare-tól, hogy Benvolio vinné Rómeónak a levelet, amelyben közlik a "nagy tervet". Mint tudjuk nem igaz, mert Lőrinc testvér társa vinné a hírt, de túl későn érkezik meg a levéllel. Ezért az előadásban, hogy spóroljanak is a karakterekkel, Benvolio-ra hárul a feladat, közölje barátjával az imádott lány halott. - Kiszólás: nem is tudom hányszor hallgattam meg, most, hogy e sorokat írom, eszembe jut a dal. Aznap este szerettem meg Mészáros Árpád Zsoltot, aki Benvolio-ként fenomenális volt. 

 

A két édesanya csatája, "Gyűlölet" című számban erőteljes, igazi borzongás fut végig az ember hátán, ha látja és megtapasztalja, milyen nagy ellentét van a két család között. Csúnya szavakat is használnak :D Este Janza Kati volt Capuletné és Csengery Ottilia Montaguené. Az előadás egyik legfeszültebb jelenete, tényleg átható gyűlöletet szinte érezni lehetett a levegőben. A két nő a színpad felett, egy deszkán emelkednek a magasba. Még a legelső előadásoknál a hölgyek ruhája terebélyesebb volt, aztán akadtak gondok, mert a leereszkedésnél beakadt a jelmez szegélye a deszkába, így a két félelmet nem ismerő anyuka öltözete módosult, nadrágszoknyaszerű ruhakölteménnyé. Júlia anyja mindig piros ruhát ölt, ahogyan lánya is. Montaguené esetében a kék szín dominál, fia hasonló árnyalatú öltözékekben jelenik meg a színpadon.

 

Lőrinc barátként először Földes Tamást, majd második alkalommal Pálfalvy Attilát láthattam. Földesnek mély, igazán egyedi hangja van. 

Ez volt az első alkalom is, hogy megismerhettem Homonnay Zsoltot, akiről összességében nem volt sem pozitív, sem negatív véleményem. Első gondolatom róla, talán az volt, hogy kifejezetten "operaénekes" jellegű hangmagasságokkal kacérkodik... A magyar felfogásban az ő utolsó duettje Rómeóval, a francia változatban nem is hallható, ez egy egyedi kompozíció - legalábbis, ahogy én tudom. Megint egy különlegesség :)

Az egyik kedvenc, a - "Sosem mosolygó" férfi, Szabó P. Szilveszter, Tybaltként nagyon is hihető volt, hogy szerette Mahó Andit, hiszen ő annyira kis imádnivaló, teljesen olyan típus, akit Júliának képzelnék... meg spontán azért is gondolom, hogy hihetőbb volt a szenvedés, mert egy szép teremtés... sok az ömlengésem, de nagy hatással volt a nekem "első" megjelenése a musical világban. A lényeg, hogy Tybalt igen, keserű és megtört személyiség, a gyűlöletben nevelték, úgy tanították, hogy ne mutassa ki érzelmeit. Az ellenségei a Montague-k, akiket el kell pusztítani bármi áron... Persze ez most nagyon szélsőséges. De a két család közötti ellentétet ő szenvedi meg a legjobban. Belém égett című számban énekel gyermekkoráról, illetve van egy szám (ami a lemezen nem, de a darabban szerepel), ez lendületesebb, ebben kifejezi, hogy mennyire oda van Júliáért. Rómeó végez vele, miután ő megölte Mercutio-t.

A történetet nem ismertetem, eddig is inkább csak a finomabb részletekre tértem ki. Akkor vessük is magunkat bele, és ismerjük meg egy-egy dalt kiemelve, illetve összehasonlítva a külfölddel.

A zeneszerző  Gerard Presgurvic, a köztudatba ezzel a művével robbant be.

Dalok tekintetében, a magyar változatban a Lehetsz király egyértelműen dominánsabb a többi nemzet Rómeójával szemben, dinamikus, van benne humor (a rap-et ki lehetne hagyni - ezt a műfajt amúgy is utálom)...ggrrrr...

Székrengető, Németh Attila felfogásában a Verona című sláger, ami az előbbi dal sikerét elérte, oly módon, hogy a rádiókban is gyakran leadták. Itt is a magyarban érzek több életet, de a francia és az osztrák is remek.

Miért fáj? - Rómeó balladája az elmúlásról, Dolhai Attila és György-Rózsa Sándor által tolmácsolva is azt kell mondjam, lenyűgöző, megérinti az embert. Ebben az esetben is mindhárom változat elfogadható, a magyar talán jobban szenved a léttől...

Vár reánk a mindenség - Rómeó és Júlia közös dala a bálon, amikor megismerkednek - ez a kedvenceim között szerepel. Vidám, örömteli, azt az érzést fejezi ki, amikor egy olyan személlyel találkozunk, akit már régóta vártunk, akivel sok a közös tulajdonságunk. Egymásra találást jelképezi számomra a dal.

Erkély duett - Hirtelen, Vágó Detti és Dolhai Attila villan be, amikor Attila megvicceli Dettit - minden titkos szavát hallotta. Ez a szerelmi vallomás.

Minden szerelem vak - ez a dal, a franciában nagyon jól szól, ahogy magyarban is, ám németül nincs vagy nem vették fel hanganyagként, pedig ennek a kompozíciónak van egy lírai, majd egy keményebb, rockosabb átalakulása...Kedvenc.

Hahaha - csakis a magyar, annyi átélés, irónia és vicc van benne. Mázs, Bereczki és Náray Erika szuperül adják elő a jelenetet.

Szeme tűzben ég - Júlia felnőtté válásáról szóló dal, amit a Dajka énekel. Gyengéd, és a szeretet árad belőle, a Dajkának mindennél fontosabb az ő "kislányának" a boldogsága...Kezdetben Rómeó is vele van, és hallgatja a nő visszaemlékezését, majd örömtől mámoros állapotban távozik és magára hagyja az asszonyt. Itt is csak a magyar a legjobb, de a francia és az osztrák is megér egy misét.

Gyűlölet - csak a magyar, a német nyelvűben van még egy kihagyás, egy hatásszünet, amitől izgalmasabbá válik a dal.

Szívből szeretni - A legtöbbször, és leggyakrabban dúdolt ének, (már-már himnusz jellege van) ami Rómeó és Júlia titkos házasságkötése alatt hangzik fel, megható és szívhez szóló dallamvilággal rendelkezik.

Mercutio halála (Párbaj) - a magyar dinamikus, erőteljesebb, az osztrák változatban, viszont valóban haldokol a férfi, hiszen nehezen, sőt szaggatottan veszi a levegőt, ennek megfelelően énekel.

Oh, magas ég - a Dajka, Lőrinc barát, Verona hercegének imája, a sok keserűséget és gyötrelmet miért kell elviselniük? Miért nem élhetnek békében, kérdezik egy felsőbb hatalomtól, Istentől. A dallamvilága, szinte a szövege is egyezik, a zeneszerző második nagy művének, az Elfújta a szél című musicalben hallható siránkozással. Folyton erre a dalra gondoltam, amikor az Elfújtát néztem-hallgattam a színházban.

Pacsirta - a magyar felfogás a legkifejezőbb, a leggyönyörűbb, lírai és megindító. A másik két nemzetnek a dala labdába sem rúg mellette.

Holnap - ez egy kegyetlen ének, Júliát Párisz-hoz akarják férjül adni, mindenki nagy lelkesedéssel veti magát az előkészületekbe, kivéve Júliát. De senki nem hallgatja meg, apja, anyja, sőt az eleddig mindig mellette kitartó barátnője és nevelője szintén a mielőbbi házasságot sürgeti. Közben, azt is láthatjuk, hogy Montaguené-nak igaza volt abban, hogy Capuletné "fiúkat" tart férje mellett...

Hogy mondjam el?! - a francia jó, az osztrák változatban kap egy kis ritmust, míg a magyarban erőteljes, és az érzelmekre fókuszál, hiszen Benvolio kétségek közt vergődik, nem tudja, hogy közölje barátjával a  súlyos terhet... amit végül azzal old meg, hogy Rómeó arcába vágja az "igazságot"... aki erre dühében lerántja a színpadon a fekete függönyt, így elénk tárul a Capulet család kriptája, ahol Júlia fekszik. 

Júlia búcsúja - Rómeó öngyilkos lesz, mivel azt hiszi, Júlia meghalt. Felakasztja magát...micsoda hülyeség...most komolyan, sokkal szebb lett volna, ha beveszi a mérget, akkor lett volna még egy bónusz szám (ami sajnálatos módon a magyarból kimaradt, de az osztrákban szerepelt), de így az első éneke visszatér, egy versszak erejéig. Rómeó felakasztja magát, és dereka köré Júliát köti, aki abban a pillanatban ébred fel. A lány sem gondolkodik, elbúcsúzik, utálattal tekint a családokra. Ellenben még egy újabb megdöbbentő tény, megoldás, amit Kerény Miklós Gábor "elmezavarának" köszönhetünk, mégpedig Júlia halála, ami szintén nem felel meg az eredeti elgondolásnak, hiszen nem leszúrja magát, hanem felvágja az ereit... Véres egy jelenet mondhatom... Dallamilag ez a rész kifejezőbb és szebb, hiszen az osztrák változatban Júlia a férfit folyton csak a nevén szólogatja... de legalább leszúrja magát Rómeó tőrével...

Mit ér a hit? - Lőrinc barát megdöbben, hogy a fiatalok szerelme milyen módon fejeződött be. Ő az, aki elszállítja "kettejüket". Úgy gondolja, hiába hit, hiába imádkozott és reménykedett a szerelmesek ügyében, minden rosszul végződött. Már nem tud hinni...

Bűnösök - A kripták előtt minden szereplő megszeppent, és bűntudatos, az anyák gyermekeiket siratják...

Kimaradt számok: 

• Rómeó és Júlia vágyakozása (Egy nap) - ez a dal a DVD-én szerepel, de a lemezen nem. A pillanat, amiben nagy várakozással tekintenek a jövő felé, remélik megtalálják az igaz szerelmet. Gyermeki.
• Rómeó Mantovába megy, Júlia pedig a barát segítségét kéri (Angyal). Nagyon szép dal, másik nagy kedvencem.
• Rómeó búcsúja a kriptában (az osztrák változatban egy új dallam, szép kompozíció),
• Tybalt érzelmeire kitérő ének,
• Mercutios és Benvolio számon kéri Rómeót miért választotta Júliát? (Jogod nem volt!),
• Rómeó felett ítéletet mondanak (Mi lesz az ár?), stb.

Az előadást két alkalommal láttam, a fent ismertetett szereposztásokban. Nagyon jó kis előadás volt, az elsőről még az egyik jegyszedő nyilatkozta: "Most játszották a legjobban!".

Tudom, hogy folyton jönnek-mennek a váltók, főként a két főszereplőt illetően. Abban biztos vagyok, hogy remek utódai Szinetár Dórának és Mahó Andreának, a két egykori Vetsera Mária, Vágó Zsuzsi és Vágó Detti. Hogy milyenek az újak? Azt mindenki döntse el maga! :) Én a szép emlékeket őrzöm a két előadásról, illetve alkalomadtán, ha nagyon, de nagyon hiányzik, megnézem a hivatalos DVD-ét. Mert Rómeót sosem lehet megunni a "régi" szereposztással! ;)

A darab 2014 januárjában ünnepelte színpadra 

állításának 10 évét. Gratulálunk nekik!

• Az előadásról bővebben: http://www.operett.hu/repertoar/romeo-es-julia/19/9

"Dallamok és szólamok"

"Hol van Mozart?"

Helyszín: Budapesti Operettszínház
Előadás: Mozart!

Pár hónapja felröppent a hír, hogy újra játszani fogja a Budapesti Operettszínház Lévay-Kunze szerzőpáros remekművét, a Mozart!-ot. A régi nagy kedvenceim közé sorolom, részben azért is, mert a teátrum egyik legremekebb, legviccesebb művészével láthattam, és az nem Dolhai Attila volt. Nem bizony, hanem Mészáros Árpád Zsolt. Első alkalommal a Rómeó és Júliában láttam, és akkor rögtön a kedvencem lett. Egyszerűen a szertelensége, a mókázásra való hajlama, az életkedv, rengeteg pozitív energia árad belőle, a néző feltöltődik minden egyes előadása alatt. Az általa életre keltett karakterek valódi érzésekkel, valódi küzdőszellemmel párosultak. Ki nem fogyó energiatartalékokkal felvértezett színész, aki az életben nagyon kedvelhető, nincsen elszállva magától, szimpatikus. Az autogramja is különleges a kutyás rajzzal (legalábbis szerintem kutya lehet) - és úgy tűnt jó az emlékezőtehetsége is, hiszen két alkalommal vettem a bátorságot és álltam sorba az aláírásáért, én úgy gondolom az a furcsa pillantása második alkalommal, annak tudható be, hogy emlékezett rám... 

Régen volt, nagyon rég, de jól eső érzésekkel gondolok vissza életemnek erre a szakaszára, amikor csak az Operettszínház környékén tudtam korzózni, szabadidőmben. :)

Árpiban sok energia van, az ő felfogásában szeretem nézni a különféle történetek figuráit. Először Benvolio-ként láttam, aztán kiderült, hogy a Mozart!-ban is játszik, méghozzá a főszerepet. Meg kellett néznem. Azt hiszem, nem árulok el nagyobb titkot, én is a szentimentális rajongók közé tartoztam, Mázs volt az első "színész-szerelmem".

A későbbiekben örültem a hírnek, miszerint megkapta a Rudolf - Az utolsó csók című musical második szereposztásában a főszerepet! Jobb Rudolfot el sem tudtam volna képzelni! Utána jöttek az érdekesebbnél érdekesebb karakterek, Kuncz Feri figurája az Abigélben, a Rebecca-ban szintén egy ellenszenves szerepet kellett alakítania. 

De most a Mozart!-ról beszélünk.

Wolfgang Amadeus Mozart élettörténete nagyon szomorú. Rengeteg adaptáció készült, mind film, mind színpadi mű tekintetében. Lévay Szilveszter Micheal Kunze-val közösen alkották meg a teátrumokban játszott előadást, amely Mozart egész életét hivatott bemutatni, kezdve a gyerekkorától a szégyenteljes haláláig.

Az előadás nyitójelenetében Costanze, a címszereplő volt felesége egy professzorral keresi az elhunyt sírhelyét. A férfi vádolja, hogy legalább egy keresztet állíttathatott volna neki, de a nő folyton panaszkodik, fázik és a pénzét követeli. A sírt nehezen megtalálják, a professzor úgy érzi, hogy a sírhely zenével töltött... 

...és hirtelen a múltba kerülünk, pontosabban Salzburgba, ott is egy palota zsúfolt zenetermébe. A tömeg egy kisfiút hallgat és figyel, akit az apja, mint egy cirkuszi attrakciót mutogat. A gyermek nem más, mint Mozart. Az apja azt reméli, hogy a fia és a lánya tehetségével kevéske anyagiakhoz fognak jutni. Ám a fiú hirtelen belázasodik, a tömegből kiválik egy különleges barna hajkoronájú asszony, Waldstätten bárónő, aki a fiú segítségére siet, és az összegyűlt embereket korholja ("Micsoda kincs").

Ugrunk pár évet, és az apró fiú, férfivá cseperedik - ezt a színpadon nagyon jól megoldották - egy fehér vászont láthatunk, a kis Amadé nőni kezd, és csak nő és nő, amíg egy fura, bohó fiatalember át nem szakítja a vásznat. A nővére szintén időközben felnőtt, így ketten örülnek Amadeus által haza hozott különleges kabátnak, amit szerencsejátékon nyert. A boldogságuk rövid életű, az édesapjuk ráförmed Mozartra, hogy ők csak és kizárólag tisztességes módon juthatnak hozzá ilyen értékes viselethez, de a rangjukból adódóan ez nekik nem való. A kabátot Nannerl visszaviszi a boltba.

Mozart, Collorado érsekkel való találkozása sem örömteli, hiszen a zeneszerző és apjával késnek a megbeszélt találkozóról, amit az érsek nehezen fogad el. Szerinte a fiú szemtelen, és tiszteletlen vele szemben, ezért kidobja a palotájából. Idővel viszont a zene, ami a zeneszerző tollából fakad, több figyelmet kap részéről, és nem tudja felfogni, hogy lehet valaki ilyen tehetséges. A darab végén egyezséget kínál Mozart-nak térjen vissza Salzburga, neki komponáljon, de az elutasítja az ajánlatot, mert a maga ura akar lenni.

Amadeus sok nehézségen kell, hogy keresztül verekedje magát: a szegénységen, - hiszen csak a halott zenész jó zenész ("Ez Bécs!"). Apja elismeréséét vívott harcai ("Miért nem fogadsz el engem?"), majd szüleinek elvesztése. A bohém élet rabja lesz, a bécsi színház igazgatójának és furcsa társulatának jóvoltából ("Egy csipetnyi szív, meg egy csipetnyi ész").

Constanze, aki egy kétes hírű családból származik (a mama alkoholista, az apa börtöntöltelék, három nővére közül az egyik színésznő és a főurasságok között keresi meg a kenyerét, a másik kettő ronda és ostoba - a dal szerint), szerelmes lesz a fiúba ("Szeret, mind ki ismer"), és ugyan próbálja visszatartani a rossztól, neki sem sikerül. Magára maradva, reggelenként úgy gondolja a mulatás az élet értelme, a házimunka nem neki való. Constanze folyton csak táncolna és táncolna ("Forog a tánc"), e szerzeményben hangzik el, hogy nem gyászolná sokáig a férjét, ha az meghalna a kemény munkában.

Mozart a küzdelmeit nem egyedül éli meg, hiszen vele tart egy kisfiú is, akit Amadé-nak hívnak, a porcelánfiú. Tulajdonképpen ő a gyermek Mozart megtestesítője, a "gyermeki én" kivetülése a felnőtt férfinak. Amadé szerepe akkor a legerősebb, amikor komponál, és kifogy a tintája, ilyenkor az igazi Mozart vérét használja fel. Az első felvonás végén a karjába, míg legutoljára Mozart szívébe döfi a hangvillát... ("Árnyékom, hogyan lépjem át?"- Árnyékdal).

A zeneszerző élete során sok barátra, de ellenségre is szert tesz. Barátként tekinthet Waldstätten bárónőre (akit én például nem értek, hogy az előadás alatt egy évet sem öregedett, mindvégig ugyanúgy néz ki), minden alkalommal megvédte az intrikáló főnemesek és polgárok elől, mert amazok a tehetségét pocskondiázták. A bárónő abban hisz, hogy a fiúnak el kell hagynia a "kastélyt", amelyben apja fogva tartja, mert maga is csalódott a világban ("Arany csillagpor").

A színház igazgató, aki egy bohémet farag belőle és megmutatja neki a színház, a szórakoztatás léha világát.

Mozart családja: Apja ugyan vasszigorral fogja fiát, de mindezt féltésből teszi ("Vasba zárd szíved"). Az egyik legérdekesebb jelenet, amikor Mozart egy utcai forgatagba keveredik, mindenki álarcot visel, és a sok arc nélküli személy között hollófekete köpenyben és fekete maszkban megjelenik az édesapja, aki vádló hangon szól hozzá, elítéli a viselkedéséért.

Nannerl, Mozart nővére egy kedves és szeretetre méltó karakter. Bízik öccse sikerében, aki nélküle utazik el. A testvére sorsa igenis fontos számára, ám nem mennek úgy a dolgok, ahogyan szeretnék, ezért a piacon a sok kofának azt meséli, hogy az öccse igazán remekül él Mannheim-ban, és hamarosan a család utána fog menni. Colllorádo csicskája, Arco gróf viszont letöri a vidámságot a lány arcáról, és biztosítja róla, hogy Mozart sehol sem fog érvényesülni, amíg az érsek keze bárhová elér. Tehát a fiú tengődik, és nincs biztos állása. Nannerl saját magát és öccsét egy hercegi testvérpárhoz hasonlítja, akik egy nagy kastélyban éltek, a herceg saját útját járja ("A herceg rég másutt jár") és a hercegnő már nem fogja őt viszont látni. Egy nagyon kedves dal, amit a lány az édesapjával közösen énekelnek. Megható.

Lázadó fiatalok társaságától sem tartja magát távol a címszereplő. A szeretet és megértés hiányzik az életéből. Constanze gyakran korholja, hogy nem dolgozik, utolsó reményük egy hollófekete köpenybe megjelenő alak, aki az apjára emlékezteti Mozart-ot. A megbízásából egy rekviemet kell megírnia, amivel nagyon nehezen halad. A felesége elhagyja, majd mégis visszatér hozzá, és haláláig vele marad.

A zárójelenetben minden szereplő egy sírhalom körül áll, ahol feltehetőleg Mozart nyugszik. Méltatják a zenei zsenialitását, és emberfeletti virtuozitását.

Zene: A darab erőssége, hogy jó sok dal van, amit lehet dúdolgatni, egyszóval fülbemászó. Kedvenceim: Szeret mind ki ismer, Zene az vagyok én, Árnyékdal, A herceg rég másutt jár, Egy csipetnyi szív meg egy csipetnyi ész, Egyszerű út, Ez Bécs!.

Az előadásnak van egy fajta misztériuma, körüllengi a sötétség.

Díszlet: Van egy hídszerkezet, amivel mindent ki lehet alakítani.

Jelmez: Hol modernebb, hol korhűbb, de elfogadható.


Szereposztás: 

• Mázs a kedvenc Mozart. A három alkalomból háromszor vele láttam.
• Constanze-ként mindig Siménfalvi Ágota, aki nagyon jól formálta a szerepét, ez a karakter szerettette meg velem a színésznőt is, akivel sokáig távolságtartó voltam.
• Janza Kata Nannerl-ként nagyon kedves és imádnivaló teremtés volt.
• Földes Tamás mint szigorú apa teljesen hiteles, hangilag is kifejező.
• Collorado szerepében Németh Attilával és Szabó P. Szilveszterrel is megnézhettem. Nekem inkább Szilveszter alakítása tetszett jobban, mivel hozzá illenek a sötétebb lelkivilágú egyéniségek.
• Bereczki Zoltán Schikander alakítója mindig lenyűgözött és a karakterből áradt a vidámság, valamint a ledérség. Volt benne lendület, dinamizmus, a mókás dalnak köszönhetően a színház világába betekintést kaphatunk.

Egy színes riport, rajongók által körbevett színészek és a vidám kis dal: Zene, az vagyok én! Részlet az Operettszínház szilveszteri előadásából. :)

A darab utóélete: A musical lekerült a repertoárból, de az Operett nagyon is ragaszkodik a műhöz, így sokszor hallhattunk egy-egy részletet elhangozni belőle, pl. ha a teátrum különleges versenyeknek adott helyszínt, például az Aranypálca Karmesteri verseny. A "Zene az vagyok én!" dal mindig a zárás volt. Állítólag szeptemberben visszahozzák a felújított darabot...

Úgy hírlik Mázs szerepelni fog az "új" előadásban, kedves rajongók! :P

Bővebben itt olvashattok a nagy visszatérésről, illetve a színház további, várható előadásairól:

http://www.musicalinfo.hu/budapesti-operettszinhaz-2014-2015-evad-bemutatok-3334

Az darabról bővebben: http://www.operett.hu/repertoar/mozart/1/6

A 2014. szeptemberi előadásról már elkészült a várható hármas szereposztás, íme: http://www.operett.hu/repertoar/mozart/1/10

 

Megjegyzés: 

• Mozart szerepét tekintve, MÁZS-ot várom. Slussz-passz. Dolhai Attila már nem fog szerepelni a musicalben a rajongók bánatára. Viszont az újoncok között Veréb Tamás és Kocsis Dénest hallhatja a közönség.
• Colloredo-ként eléggé furcsa lesz a karcos hangú Feke Pált látni, ámbár lehet nem lesz rossz. Szabó P. Szilveszter viszont első számú a karakter megformálásában. A régi hercegérsek neve, Németh Attila - nem látható, furcsa, hogy minden darabból kimarad, még, ami nagyjából illett is hozzá. Szerényi László? ööö, nem, szerintem teljességgel nem az ő karaktere.
• Constanze-t illetően végtelenül örülök, mert úgy látom két bájos művésznő fogja alakítani, Vágó Zsuzsi és Simon Panna.
• Leopold Mozart-ként csak Földes Tamás, de Szomor György is, akár szóba jöhet.
• Nannerl Mozart Vágó Dettikével és az újoncnak számító Gubik Petrával tekinthető meg.
• Waldstätten bárónő régi ismerős, Polyák Lilla és az új szereplő Janza Kata. Hát, rá kíváncsi vagyok. Sajnos a női szigorúság, keménység árad belőle. A karakter pedig egy nagyon szelíd, jószívű teremtés, aki minden erejével az ifjú Mozart-ot támogatja....és, aki a darabban örökké fiatal...nem látom, hogy változna a korral... Ráadásul Vágó Dettike is alakítja majd a figurát.
• Schikaneder szerepében Bálint Ádámot és Kiskerot láthatjuk majd. Szerintem ők, mindketten telitalálatok. Vidám koficcok, mint egykori elődük, Bereczki Zoltán. Bár, mint igazgatóknak, talán kicsit túlságosan is fiatalok. Ám, inkább ők, mint Szolnoki Tibor. 
• Arco grófként újfent Dézsi Szabó Gábort láthatjuk, váltótársa pedig Langer Soma lesz. 
• Szerintem érdemes még Cäcilia Weber-t megjegyezni, hiszen ezt a figurát Szulák Andrea és Kállai Bori alakítják majd. Két teljesen eltérő zenei stílusvilágot képviselő művész. 

Hát, érdekes lesz.

Most már nem kell "sokat" aludnunk, és itt az új-régi előadás. Íme a link, amellyel jó felkészülést, örömteli várakozást kívánok :)

A Walt Disney csodálatos meséje a színpadon kibontakozik

"Nincs szépség e földön..."


Helyszín: Budapesti Operettszínház
Előadás címe: Szépség és szörnyeteg

A klasszikus Disney mesék színpadi adaptációját egy rajongó nem hagyhatja ki repertoárjából. A szereposztás is nagyon érdekesnek tűnt, a tündérmesét sokan szeretjük.

A darab gyermekien bájos, kedves szerethető karakterekkel, szépen kivitelezett, ami az operettes darabok esetében nem mindig sikerül, értem ezalatt, hogy a színpadi megjelenítés tökéletességére nem törekszenek. Kevésbé igyekeznek látványos külcsit adni egy-egy darabnak. Merőben több figyelmet kap az őrjítően magasra emelkedő deszkák mozgatása és a különféle tűzijátékok, a díszletek gyakran elhanyagolhatóak. Persze az Operett ezen a hozzáállásán is sikeresen változtatott, és jobb látványtervezővel dolgozik.

Díszlet: a kastély különleges színpadi elem, amely a forgószínpadon mozog. Egyéb helyszíneket is megjelenítenek, mint például a könyvesbolt, ahova Belle járni szokott, illetve a kocsma, ahol Gaston és népes társasága szabadidejét tölti, Belle és édesapja otthona, végül a mocsár. Kedvencem a kastély, illetve a különleges rózsa szobája.


Jelmezek: A kastély lakóinak öltözete nagyon színpompás, kedvencem Belle és Babett által viselt ruhakompozíciók. Az életre kelt tárgyak jelmezein ismerős motívumokat vélhetünk felfedezni, hiszen a herendi porcelángyár mintáit látjuk viszont. Ettől egyedivé és giccsmentessé válik a kinézet, mivel külföldön a díszítést túlzásba viszik. A magyar előadás ezzel szemben letisztult, "emberibb" változatot tár a néző szeme elé. A szörnyeteg elmaszkírozását egyesen fantasztikusnak találtam, nagyon ötletes, és emlékeztet a rajzfilmben látott karakterre.

Kedvenc jelenetek: Lehetne más, mint a berendezések megelevenedése? A ebéd tálalása, A Szépség és szörny közös jelenetei, főként, amikor együtt vacsoráznak. Káprázatos tánckoreográfiák. 

Szereposztás:

• Belle: Két alkalommal láttam Szinetár Dórával, és egyszer Vágó Dettikével. Mindketten meggyőzőek voltak, bár hangilag talán Dettike jobb Belle-nek bizonyult. Rövid ideig Mahó Andrea is alakította ezt a karaktert. Vele sajnos nem láttam, pedig kíváncsi lettem volna rá, Andi az egyik kedvenc színésznőm, először Júlia szerepében volt szerencsém megismerni. 
• Szörnyetegként - furcsa módon - Homonnay Zsolt tetszett jobban, az átalakulás is vele érdekesebb volt, Szabó P. Szilveszter sem volt rossz, mint szörny, de Homy erősebb. 
• Gaston: a gonosz férfi, aki szépségesnek és tökéletesnek hiszi magát, nem nagyon emlékszem rá ki volt az alakító, de azt hiszem láttam mindkét színésszel, Imre Sebastiannal és Németh Attilával. Maga a figura rettentően ellenszenves, nem is szeretem a karaktert, olyan akaratos, macsó típusú férfit jelenít meg, akivel biztosan nem állnék szóba... Mértéktelenül erőszakos és utálatos, igazából nem is szereti Belle-t csak megakarja szerezni magának, mint egy trófeát, hogy eldicsekedhessen vele. Lám a "furcsa" feltaláló lányát is sikerült megszédítenie. Három őrült nőszemély lesi minden kívánságát, de hát azok is kinéznek valahogy... 
• Lefou: Gaston szolgájaként Mészáros Árpád Zsoltot és Sánta Lacit láttam. Árpié meggyőzőbb és hülyébb volt :D 
• Teamama szerepében Nádasdi Verát és Náray Erikát láttam. Náray tetszett jobban, valahogy Vera hangja nem illett a karakterhez, de ettől függetlenül ő is kedves volt. 
• Lángőr: A kedvenc. Láttam, az akkori szereposztások szerint, mindhárom színésszel, Bereczki Zoltánnal, Csonka Andrással és Ádám Bálinttal. Kiemelkedően teljesített Bereczki, a többiek nem voltak olyan színesen, viccesek és lenyűgözően parádésak, fele annyira sem voltak vidámak, mint ez az ember.

• Perc úr: Földes Tamás és Fila Balázs. Nem tudok különbséget felfedezni, talán Földes jobban beleélte magát a szerepbe, ezért ő a jobb. "Ne húzza fel magát, Perc úr!" - de felhúzta...:)) 
• Csorbi: az összes gyerektáncosnak gratulálok, nagyon kis ügyesek voltak. 
• Madame de La NagyKomod: Siménfalvy Ágota. Nagyon vicces, és idegesítő a sikongatásával. 
• Babett, a tollseprű: Dénes Judit és Vörös Edit. Igazából nagyon kicsi szerep, folyton jelen van a történések közepette, de nincs sok jelentősége, azon kívül, hogy minden férfival flörtöl.

Sajnos az Operettszínház levette a műsorról ezt az előadást, de számos sikert tudhat magáénak, hiszen a társulat vendégszerepelt Ausztriában, Németországban.

Bővebb infok itt: http://www.operett.hu/repertoar/a-szepseg-es-a-szornyeteg/23/8 

Videóérdekesség: A kedvenc jelenetem - Önnek jár



Újdonság, hír (2015. április): 2014/2015-ös repertoárba visszatért az előadás megújult szereposztással. Többek között láthatjuk Polyák Lillát és Szulák Andreát, mint Teamama. Teljesen új szereplőket is, például Barkóczi Sándor (Szörnyeteg), Jenes Kitti (Belle), Szentmártoni Norman (Gaston), Angler Balázs (Lángőr). Illetve van egy szomorúbb hír is, egy olyan színésznő, aki egykor Belle-t alakította, most Babett-ként áll színpadra, ő Kékkovács Mara. - Szerintem ez azért szomorú, mert Belle volt a főszereplő, Babett alig beszél pár sort, de Marának ez a figura biztosan jól áll avagy jobban áll, mert eléggé kacér és ledér karakter - Mara sokszor csábosan viselkedik, ezért sem olyan rossz, hogy Babett-ként folytatja tovább a musicalben pályafutását.

Egy asszony története, akit sosem láthatunk, mégis mintha ismernénk

"Rebecca, bármerre jársz te most, vágyódó lelked vonz az otthonod felé..."


 Időpont: 2010. március
Helyszín: Budapesti Operettszínház
Előadás: Rebecca- A Manderley-ház asszonya
 

Szép emlékek fűznek az Elisabeth és Mozart! szerzőpáros eme két alkotásához. Nem volt kérdés, ha Rebecca is eljut Magyarországra megnézem. Azóta nem csak a darabot, de több filmváltozatot is láttam. Pont pár hete ment a tévében egy feldolgozás, amiben Maxim-ot Charles Dance alakította. Ő az egyik kedvenc külföldi színészem. Nagyon szeretem őt, különösen Az Operaház Fantomja 1990-ben készült filmes adaptációjában, lenyűgöző és felejthetetlen alakítást nyújtott. A Rebeccában is hiteles volt, kissé idősebb az általam gondolt karakter korához képest, de ha jól tudom az eredeti regényben is idősebb Maxim Carolinánál.

Az Operettben Maxim-ot Bereczki Zoltán, "én"-t Szinetár Dóra felfogásában láthattam. Aranyosak voltak együtt. Mrs. Danvers, a gonosz házvezetőnő, Polyák Lilla tolmácsolásában jelent meg. Ő az a nő, aki visszavárja a halott Mrs. De Winters-t, és nem nyugszik bele, hogy egy új asszony elveheti a korábbi helyét, hisz, úgy gondolja, hogy a szépségben nem érhet fel a régihez.

A történetben az a legérdekesebb, hogy nem láthatjuk semmilyen formában, nem jelenik meg a színen, a korábbi Mrs. De Winters, tehát Rebecca. Alakját ködbe burkolják, csak utalások történnek rá, hogy milyen volt. A házvezetőnő által a legrészletesebb módon ismerhetjük meg Rebeccát, az orchideákhoz hasonlítja: "Olyanok, mint ő, e pompás szirmok". Ez volt az előadásban a kedvenc jelenetem és a kedvenc dalom is. Polyák Lilla elképesztő hatással mutatta be, erővel bír ez a dal, olyan elementáris, "Mégis él tovább". Libabőrös voltam, amikor hallgattam.

Másik kedvenc jelenetem, amikor a címszereplőt "éneklik meg". A házvezetőnő el akarja űzni az új asszonyt, és az ügy érdekében arra is képes, hogy rávegye szerencsétlen nőt, hogy öngyilkosságot kövessen el. Kifejező ebben a jelenetben a sok árnyalak, akik mind visszavárják Rebeccát.

A másik fél, aki sokat árul el a régi asszonyról - megtévesztő módon "Én"(Carolina) és a közönség is úgy gondolja, hogy valóban csak rá tud gondolni, és sosem fogja elfelejteni, az Maxim. Nagy meglepődés érhet bennünket, amikor kiderül, ő semmilyen módon nem szerette Rebeccát, sőt gyűlölte. "Jégmosoly".

Díszlet: Vetítővászonnal tudták megoldani az egyes helyszínek megváltoztatását a háttérben. Ilyenkor legtöbbször a színpad előterében volt egy vagy két szereplő, akik az óceánt kémlelték, a vetítővásznon a tengert láthattuk. A kastély két részből állt: az egyik a könyvtárszoba, ahol a két szerelmes énekli a "Jöjj, szörnyű az éj"-t, illetve a másik oldala a kastély nagy lépcsősora. Ez látványosra sikeredett, egy ódon kastély belső építészeti berendezéséhez mérten. 

"Én" felbátorodása és szembeszállása is egészen jól lett kivitelezve. 

Jelmez: Korhű, kedvencem, a barokk stílusú ruha, amit az álarcosbálon "én"(Carolina) magára ölt.

Amit utáltam vagyis inkább zavart: a rokonság feltűnése - nem szerettem a mellékszereplőket valamilyen oknál fogva... A gazdag asszonyságot sem kedvelem, aki a főszereplő korábbi munkaadója (Szulák Andrea) volt.

A kastély leégését jobban oldottam volna meg - már ég a ház, de, hogy látványosabb legyen - mondjuk a házvezetőnő (aki egyébként a tűzet okozta) akkor gyújtja fel a lépcső korlátait, amikor Carolina és Maxim visszatérnek...

A zenéje megragad, persze talán nincs benne olyan sok dal, mint pl. a Mozart!-ban, vagy amivel úgy igazán megszerettetné magát. A legfontosabbakról, körülbelül szót ejtettem a leírásomban. Valószínűleg megnézem a másik szereposztással is, mondjuk egy Vágó Zsuzsi-Szabó P. Szilveszterrel. Az jó lenne. :)

 

A képek forrása: http://7ora7.hu/hirek/premier-elotti-fotok-rebecca-a-manderley-haz-asszonya

A darab leírása: http://www.operett.hu/repertoar/rebecca-a-manderley-haz-asszonya/87/9

A darab felvétele, első és második felvonás: https://www.youtube.com/watch?v=KMIZxDYa4Wo