Insta bejegyzés: Pletykafészek a Centrálban. Ezuttal kozepen ultem, erkelyen, jo volt. A darab egy házaspár 10. Házassági evfordulojat es az unnepsegre meghivott vendegek estejet mutatja be. A pár sehol, ugyanis az egyik fülcimpán lőtte magát, míg a másik hollétéről senki semmit nem tud. A többieknek, a rendőrök, valamint a gyanakvo es telefonon zaklato orvos elott kell falazniuk. Mindenki egyedi jellemvonással bir, kristalyt dorzsolget; szakacskodik, pedig unja, mert a munka is ugyanaz; lesérülnek a konyhában; idegbetegek és Az Operaház Fantomjáról kérdezik telefonon az orvost; politikai kampányban vesz részt; szerencsétlen félsüket ügyvéd; BMWjét túlféltő, de a helyzetet megmentő pletykafészek. Humoros, egyszernezos darab. #centralszinhaz #apletykafészek #rudolfpéter #nagykalozyeszter #simonkornel #ballaeszter #bastijuli #scherrerpeter #schmiedzoltán #bertalanágnes
Kifejtés Kezdetben az idegeskedő feleséget látjuk, akit Nagy-Kálozy Eszter alakított. Rém idegesítő volt. Simon Kornél megint (akárcsak a régi Madáchos előadásban, A Csoportterápiában) félüzemben látható a színpadon, inkább az ajtók mögé bújik, ha előjön, akkor fél süketet alakít, ugyanis véletlenül elsül a fegyver, amit a közös barátjuk kezéből vett ki... Füle mellett megy el a golyó, de egy rövidebb-hosszabb időre halláskárosult lesz. A vendégek folyamatosan érkeznek, és gyanakódnak, hol van a két ünnepelt? Az elsők között megérkezik a helyzetet megmentő Rudolf Péter figurája, neki kell nagy monológot előadni, hogy aznap este mi is történt valójában... A két felvonást hangos szóváltások kötik össze, egyiken elkezdenek veszekedni, másik kezdetén marad abba... Schmied Zoltán már olyan sok darabban láthattam, egyre inkább tudom függetleníteni a kedves pap figurától, amit a Mi kis falunk c. sorozatban alakít. Itt egy kampányolásra készülő politikusként jelenik meg, felesége a kristályőrűlt nőszemély, Bertalan Ágnes, akinek azért örültem nagyon, mert eleddig mindig csak a nagyon kellemes, mély hangját hallottam, most végre arcot tudtam párosítani ehhez a különleges hanghoz. Nagyon bájos hölgy! Básti Juli ebben a darabban debütált nekem először, Scherer Pétert sem láttam még színpadon, nála vicces volt, hogy folyamatosan megégette magát a konyhai jelenetekben, egyszer vörös ujjakkal érkezett a színpadra. Simon Kornélnál egy ideig figyeltem a hangjára, mivel Doctor Strange-t ő szokta szinkronizálni, de idővel ezt a tevékenységet abbahagytam...
Baki: a stáb tagjai hátul mocorogtak, és az önműködő ajtónál ezt pont látni lehetett...
Képek később
Link: https://centralszinhaz.hu/eloadas/pletykafeszek/ Darabmentés: "A Centrál Színházban Neil Simon háziszerzőnek számít. A
Pletykafészek című előadás felhőtlen szórakozást kínál, melyet már a
szereposztás is szavatol. A műben szereplő négy házaspárt Liptai Claudia
és Rudolf Péter, Nagy-Kálózy Eszter és Simon Kornél, Básti Juli és
Scherer Péter, valamint Bertalan Ági és Schmied Zoltán alakítják."
„Minek
az embernek ellenség, ha vannak barátai?” – szól a frappáns mondás, és
milyen igaz! New York város alpolgármestere a tizedik házassági
évfordulóját ünnepli. Érkeznek a szűk baráti kör tagjai, ám a személyzet
eltűnt, a feleségnek nyoma veszett, és vajon hol lehet maga a nagyszerű
barát és gondos férj? A szenzációra mindig éhes, de a botránytól irtózó
vendégek kénytelenek szembenézni a valósággal…
Felhívjuk nézőink figyelmét, hogy az előadásban erős fény- és hanghatással járó jelenet látható! Az előadás megtekintése 16 éven aluliaknak nem ajánlott.
Az előadást egy szünettel játsszuk, időtartama 2 óra 25 perc.
Szerző: Neil Simon
Fordító: Debreczeni Júlia
Rendező: Puskás Tamás
Összességében: Jó pofa, humoros előadás, semmi több, remek színészi alakításokkal.
Enigma.
Christofer. Őrület. Magány. Homoszexualitás. Dadogás. Egy kódfejtő
matekatikus. Simon Kornél alakitotta a címszerepet, változatos
karakterek képében pedig Száraz Dénes társult mellé a szinpadon A darab
érdekes volt, tetszett, a homoszexuális rész kicsit erős volt számomra,
de na, ez van. A darab 100 perces, szünet nélkül a 6szinben. Az epulet
kiszolgalo egységét tekintve mindenki nagyon kedves volt. 😊 A
repertoárt tekintve erdekes darabjaik vannak, konnyen lehet ide még
visszatérek. 😉 #6szín#kekulokes#akódfejtő
A 6színről mentve:
Alan Turing, avagy egy zseni rejtett élete
Eredeti cím: La Machine Turing
Hugh Whitemore BREAKING THE CODE című színműve, valamint
Alan Hodges: “Kódjátszma – Alan Turing élete” című életrajza alapján
Alan Hodges: “Kódjátszma – Alan Turing élete” című életrajza alapján
A híres angol matematikust, zsenit, csodabogarat, Alan Turingot, szinte mindenki ismeri. Turing
törte fel az addig megfejthetetlennek tűnő náci rejtjelező gép, az
Enigma kódját. Turing és csapatának munkája a Bletchley Parkban
kétségtelenül több millió életet mentett meg, mivel a kód feltörésével a
szövetségesek megértették a legféltettebb háborús üzeneteket is. Egyes
szakértők úgy vélik, hogy a háború kettő-négy évvel tovább is
eltarthatott volna, ha a kódot nem sikerült feltörni.
A
közvélemény erős nyomására 2009. szeptember 11-én a miniszterelnök,
Gordon Brown bocsánatot kért a mindenkori brit kormányok nevében, amiért
Turinggal embertelenül és méltatlanul elbántak. Tíz év múlva pedig,
2019-ben a brit polgárok megszavazták, hogy az ő képe kerüljön az új
ötvenfontos bankjegyre.
Ki
is volt ez a titokzatos zseni? Mitől félt? Mit remélt? Miért volt
kénytelen magánéletét a legszigorúbban védeni egészen addig, míg úgy
döntött, hogy nem rejtőzködik tovább?
A
kódfejtő, avagy egy zseni rejtett élete című előadás arra tesz
kísérletet, hogy más szemszögből, közel hozva Turing alakját a nézőhöz,
betekintést engedjen abba a világba, amibe sokáig csak maga Turing
léphetett be.
A szerző és a színdarab jogainak képviselője az Agence DRAMA (Franciaország, Párizs), Magyarországi partner: Hofra Színházi és Irodalmi Ügynökség. (Internetes hivatkozások: Agence DRAMA – www.dramaparis.com / Hofra: www.hofra.hu)
Az előadás hossza: 100 perc, Felvonások száma: 1 felvonás
Szereposztás:
Alan Turing: Simon Kornél
Mickael Ross / Arnold Murray / Hugh Alexander: Száraz Dénes
Alkotók:
Fordította: Horváth Patrícia
Dramaturg: B. Török Fruzsina
Díszlet: Árva Nóra
Jelmez: Kovács Andrea
Világítás: Markó Zsolt
Zene: Márkos Albert
Plakát: Horváth Viktória
Videó és animációk: Czeglédi Zsombor és Vida Konrád
Zenei felvételekben közreműködött:
Bartek-Rozsnyói Judit - hegedű
Szép András - zongora
Márkos Albert - cselló
Rendezőasszisztens: Bezerédi Bendegúz
Rendező: Horváth Patrícia
"Az a Szűcs, az nem a mi Szűcsünk...Az az ő Szűcsük..."
Időpont: 2017. nov. 19. (vasárnap) 19.00 Helyszín: Madách Színház Előadás: Meseautó Rendező: Szente Vajk Bemutató: 2016. november 18. (Háhá! 1 évvel rá, + 3 nappal később ért meg nekem a darab!) Időhossz: 2 óra 30 perc, egy szünettel
Ki ne ismerné ezt az alkotást?
Akár az eredeti, fekete-fehér filmet, amiben Kabos Gyula alakítása volt felejthetetlen, vagy az ezredfordulót követő években készült remake-t, ahol Stohl András alakította a vezérigazgató urat és a sofőrt.
Mostanság szokásom a közönséget is megfigyelni, míg elkezdődik egy színmű... furcsa dolog ez... eleddig soha senkivel nem foglalkoztam, de nem tudom leküzdeni... szóval, a nézőtéren most is a "legéletrevalóbb" emberek ültek, az emeleti részen 60-as éveikben járó hölgyek, akik zacskókkal szöszmötöltek vagy hangosan sugdolództak, vagy funkció nélküli kardigánt helyeztek a karzatra, hogy nem lehetett tőle látni, vagy kis- nagy családok, ahol a drágalátos szülök baromira nem nevelték meg a gyerekeket, akik hangosan vihogtak vagy éppen a székedet rugdosták... rá kellett szólnom, és az anyuka fel volt háborodva...nem ez az első eset, bár akkor tanú voltam, hogy a szülő/tanár ki volt akadva, hogy rászóltak a gyerekekre, mert nem megfelelően viselkedtek... egy kiskorú figyelme, ha az előadás nem érdekli, hamar lankad, az ilyeneket felesleges kultúra szenthelyeire elvinni... szerény véleményem szerint... Úgy néz ki, hogy a közönségből a kulturális viselkedés alapjai kivesztek...ez már nem az első alkalom, hogy ilyen fura szerzetekkel hoz össze az élet...
Színházpajtásommal túltettük magunkat a bosszúságokon, úgyhogy jöjjön itt és most az előadásról készült összegző írásom! :)
A darab az első film nyomvonalát követi, ugyanakkor egyes karakterek jelentőségét átdolgozza, felnagyítja. Kiemelném, Kovács Vera barátnőjének a jelentőségét, Sári, aki a eredeti filmben, csak addig érdekes, míg a segítsége által Vera bekerül a központi bankba, utána a jelenléte eltörpül. A színdarabban, Vera megjegyzi, hogy Sára egy igazi angyal, neki köszönheti a munkát, és az autót... ennek hatására, a lányban "tévképzetek" alakulnak, hogy ő valóban angyal, és látni véli a társait is... érdekes elmélet... a történetet jól ismerhetjük, Szűcs János, vezérigazgatónak rengeteg kapcsolata volt, de egyik nő mellett sem tartott ki sokáig, szépen cserélte őket, mert egyik sem őt, hanem a pénzét szerette. Ezért elhatározza, hogy egy időre elutazik a csodajárgányával, amit egy autószalonban éppen a rendelkezésére bocsátanának, amikor hirtelen összetalálkozik a frissen felvett munkaerővel, Verával. A lány rögtön megtetszik neki, és, hogy próbára tegye a szándékait, eladónak, majd szegény sofőrnek/fuvarozónak mutatkozik be. Vera és Sára a szalonba csak a hecc kedvéért térnek be, igazából nem fedezné az anyagi juttatásuk egyik autó megvásárlását sem, de mivel a vezérigazgató megpillantja, és kevesebbért is odaadná a kocsit, Vera megijed és barátnőjével messze szaladnak... Sárát utoléri, és tőle megtudja Vera címét (hosszan, fárasztó párbeszédet követően, ami ennyiből állt: Én csak a másik vagyok, Vera az egyik. Miért nem lehetnék én az egyik? stb...) "lepostázza" a lakcímre az autót (A vezér kitalálja, hogy az autó ajándék lesz Vera számára, aki a 10.000 vásárló volt az üzletben...). Az autócsodához egy sofőr is jár, saját alkalmazottja ruházatát kölcsönveszi és felajánlja szolgálatait álnév alatt Szűcs. Péterffy Tamás, a vezérigazgató barátja fogadja Vera apját, mint helyi autókereskedő, és tőle tudja meg, hogy lány volt a 10.000 vásárló, ezért nyerhette meg a kocsit (Péterffy kézmozdulata, levegőben egy boltívet ír le: ő volt a 10.000-dik). A vezért amúgy Annuskán (aki a titkárnő) és Halmoson (irattár vezetője, ideveszik fel Verát) senki nem látta, nem tudja, hogyan néz ki, de biztosan van egy furcsa mozdulata, amivel elárulja magát, hogy ő a vezér (két lány beszélgetése során derül fény, Sára testével kört ír le, majd oldalra fordulva karját behajlítva beszélgetőpartnerére mutat...), - a mozdulatsort a tapsrendnél kivéve a két főszereplő bemutatta meghajlás előtt. Valahogy ez nagyon megragadhatta a képzeletüket...
Veráról pletykálni kezdenek, sőt Halmos egyszer meglesi, ezért elindul a pletykaáradat a lányról a bankban, biztosan viszonya van valakivel. Halmos kifaggatja Sárát, és félreéri a helyzetet (Vera az igazgató 10.000 "áldozata"), a szexuális utalásokká válik minden elhangzott ártatlan mondat... helyzetkomikumra tökéletes példa... Vera megelégeli, és felkeresi a Szűcsöt, hogy csökkentse le a fizetését (ugyanis egy nap után az is meg lett emelve), nem szeretne, ha rosszul ítélnék meg a kollégái. A vezér helyébe kell egy másik, ezért ismét képbe kerül Péterffy, aki a vezérrel ellentétben a jellegzetes mozdulatsor kifejezésére képes, holott előtte egy irodakukac, egy nyakigláb pacák volt, de Szűcs átalakítja, és a vezér figura túl sármosra, túl rámenősre, két szóval túl tökéletesre sikeredik... A helycsere konfliktussal is jár, most már két férfi küzd a nő szerelméért, bár a hamis vezér, csak a barátján próbál segíteni. Lillafüredre utazik a csapat, de útközben Veráék csodajárgánya lerobban, amit a sofőrnek (Szűcsnek) meg kell oldania, a segítségükre érkező "utánzat" elviszi a lányt a kastélyszállóba. Halmos egymagában is képes a táncra, és Annuska felidegesítésére telefonon keresztül, megtalálja Verát és elmondja neki az igazat, hogy ezidáig kivel furikázott, a Szűcs az nem Szűcs... Verát ez szíven üti, és nem tudja felfogni, hogy a férfi szív, miért ennyire jéghideg... eljátssza, hogy bele akar menni a vezérrel való kapcsolatba... holott előtte már szerelmet vallott, és szinte félóráig szenvedélyesen csókolódzott a sofőrrel, akivel egy kiskocsmában beszélt meg randevút... Perzse, minden jó, ha jó a vége, tisztázódnak a félreértések (Halmos elrángatja a lányt a vezérhez), és János megkéri Vera kezét. Halmos is Annuskáét, bár amint felemelik a bérét, már meggondolja magát, de Vera unszolására, beadja a derekát.
A szereposztás
Nagy Balázst ígérték az estére, de Nagy Sándor lett belőle. Ugyan erőteljesen elkerekedett a szemem, amikor megláttam a kiírást a teátrum aulájában, ugyanakkor örültem is a változásnak, hiszen Nagy Sanyi mindig is a szívem csücske volt, és lesz is. Kiguvadt szemek, jó játék, kevésbé finom hang, már nem az igazi, de itt nem is kell sokat énekelnie, vicces volt, hogy bosszankodott, nem hagyják a többi szereplők a dalát elénekelni (Miért hazudok?): Nem igaza már, sosem fejezem be! :) Tökéletes szerepformálás, és illett is hozzá. Hiszen, Nagy Sándor a hódító...veled minden dal oly bódító!
Molnár Nikolett - a Madách egy új üdvöskéje lehet, nem láttam még sosem, a Férfi jégszíve című dalban nagyot énekelt, szerintem illene egy másik szerephez is... kislányos alak, kedves arcú művésznő. Szívesen megnézném még más darabokban is, a 20-as évek öltözékeiben szépen festett.
Nagyon - nagyon - nagyon sokáig csókoloztak Sanyival, kissé túlzásokba esett a rendezés nem csak poénok terén, de csók terén is...
Simon Kornél- ez az ember egy viccművész, már a megjelenésével is feldobja a napomat, humoros töltetű, magas és még jóképű is. Így tökéletesen passzolt a vezérigazgatóhoz kitalált sejtelmes alakjához, és Sanyi cserepartnerének is megfelelt. Sziporkázó, többek között a leleplezésnél: "Péterffy a valódi nevem, két f-vel és y-nal írva. Ez egy ősi család neve, amit meg kellett változtatni korábbi formájában ugyanis Hosszpisil voltunk..."
Szerednyei Béla és Berecz Kristóf Uwe - Vera családtagjai voltak. Kettőt fizet egyet kap akciójukkal kacagásra bírták a közönséget, amúgy is nekik volt a legjobb jelenetük, mert a beszélő-táncoló-éneklő bonbonok cukorkákat dobtak a földszinti közönségnek...ez azért valahol igazságtalanság az erkély/emelettel szemben... :P
Dobos Judit, Annuskaként tetszett, ő és Magyar Attila Halmos Aladár szerepében ideális örökösei az eredeti szereplőknek is. Mintha rájuk szabták volna, tudtak mit kezdeni a jelenetekkel, talán Attila még improvizált is, amikor Judit felemelte az egyik kelléket és abból apró virágcserepek hulltak ki... ("Vigyázzon Annuska, kirepülnek a virágok és az apró emberek!")
Sári szerepében Trecskó Zsófia, míg a sofőr figuráját Barabás Kiss Zoltán játszotta.
Az előadás nem sok embert mozgat meg, szereplőként, van 9 szólószereplő, és az ensemble tagjai nyolcan voltak. Tapsrend során elájultak a vezérigazgatótól, és közöttük találtam meg Kecskés Tímeát, aki Sándor Dávid felesége, itt táncolt és dívát alakított a kastélyszállóban.
A szereplők megmondják
Díszlet és kellék
Kreatív, egyszerű. Nem minden díszlet találékony (kivéve pár, amit a zenés színházakból szerettem, pl. Az Operaház Fantomja, a József és színes álomkabátja, Mary Poppins, Tanulmány a nőkről vagy az 1x3néha4. Operaház/Erkelben: Carmen, A hugenották), ötletességen, kreatív gondolkodáson alapul. Muszáj megjegyeznünk néha azért fontos, hogy kapjunk egy érdekes hátteret, ne csak a képzelőerőnkre bízzák a látványvilág megalkotását az elménkben. Régen volt olyan előadás, ahol ez kiemelt szempont volt, most ismét jött egy szembe, a Meseautó képében. Egyszerűsége, egy- és kétdimenziós helyeket ábrázolnak a színpadi elemek, oldalt a kulisszák felé vezető útra balról a Vásárcsarnok, míg jobbról az Iparművészeti Múzeum kíséri a művészeket. Középen a Halászbástya (cukorka bolt) Lilafüred kastélyszállójával váltja egymást egy tengelyen. Szétszórtan pedig a Műcsarnok, Mátyás templom, az Opera, a Parlament látható. A Meseautó főcímdalához, illetve ha furikáztak a kocsival, a háttérben behúzták a Lánchíd és oroszlánjainak díszleteit (másik oldalukon, buja ösvény volt látható).
Kellékek - otthonra mindenképpen kell egy villamos! Ugyanis a szereplők ezt húzták be elsőként a színpadra, ami enyhe megdöbbentést okozott nekem, ezzel ábrázolták a közösségi közlekedést (illetve feltűnt a távolsági busz, két hajó, egy repülő, és kicsi házak). Mindegyik ülőalkalmatosságnak készült:
- Villamosoknak volt pórázuk, jelentőségük az angyaldalban volt, mert az egyik férfi, véletlenül a villamos elé esett, és az angyalok mentették meg az életét, miközben ijedten feküdt a pár centis "monstrum" előtt.... illetve a Szabadsághíd asztalról "véletlenül" akart leesni egy másik férfi, de ezt is sikerült megakadályozni...
- Hajó: ezen kelléken nem csak ülni, de elfeküdni is lehetett... Simon Kornél a nagy hajót behívatta... amaz begurult
- Piros automobil: ez is Kornélhez köthető, ő furikázott benne, bár ennek kimunkálása alapján egydimenziós lehetett, és lábbal meghajtott jármű, amit a közönség nem láthatott, csak azok, akik az erkély vagy emeleti részlegen ültek a színpadhoz közel.
- Körfolyosós házak, kis muskátlikkal; általában ülőalkalmatosság, máskor a Halmost megfenyítő eszköz: Judit ezt emelte fel, és "véletlenül" kiesett belőle a virág...biztosan, megfeledkezett róluk...
- Távolsági autóbusz: Halmos vagyis Magyar Attila a kicsi sofőrtől akart kérni jegyet... ezzel idegesítette fel kollegináját... de minket megkacagtatott... :)
Ezektől a szerkezetektől kicsit óvódásnak, kisgyereknek gondolhatták magukat és láttuk mi nézők őket annak. Másrészt eszembe juttatta azt az operát, amit élőben nem láttam, csak felvételről, Bohémélet, ahol Google Térkép volt egyik felvonásban a háttér, és kicsi házakon ücsörögtek a szereplők...
A bank dolgozó asztal megjelenítése - a magyar hídak alapján, felfedezhettük: az Erzsébet, Lánc, Margit, Szabadság hidakat.
Egyszóval: ötletes, Túri Erzsébet alkotásai.
Jelmez
Kovács Yvette Alida, a kor szellemét igyekezte visszaadni a ruhakölteményekkel, ugyanakkor nekem inkább a nyelvezete miatta volt gondom a darab korban való elhelyezését illetően. Tehát a stílus itt-ott egészen modern, akár utcára is felvennénk egy jelmezeket, hétköznapiak. Ami nem feltétlenül baj, ez is egy pozítív perspektíva egy előadásnál. Kovács Vera ruhái közül az első megjelenésekor visel sárga alapon, pöttyös jelmez, egy teljesen kék ruha, illetve a kastélyszállóban látható légies, nyári egybe részes ruhát választanám.
Koreográfia
Vannak benne táncos jelenetek, és klisék, amiket már megszoktunk, vagy láttunk máshol, pl. angyalok beállnak egymás mögé és az első után mindenki oldalra kiáll, hogy látszódjon... talán ide biggyeszthető, az a jelenet is, amikor egyszerre a színen három helyen tartózkodtunk és a lillafüredi kirándulásról beszélgettek a szereplők: Vera Sárával balon, középen Szűcs János sofőr Vera apjával és öccsével, jobb oldalon pedig Halmos Annuskával. A különlegesség az volt, hogy a kezdetben a színpad hátuljában volt mindenki, fokozatosan, minden párbeszéd által jöttek az előtérbe, sőt egymás "dimenziójába" is átmentek, amikor két szereplő, Vera apja és Sára összekapcsolódott egy mondta erejéig, mivel az apa nem értette, hogy mit szeretne Sára szuvenírként kapni a lányától...
Poénzuhatag
A nyelvezeten túl a sok poén volt még zavaró, néha túlzásba vitték (jelen viccével - miszerint elvették a jogosítványát a vezetőnek, ez azért volt, mert korábban már volt problémája a hatóságokkal és azok elvették tőle..., vagy kinek vagy te a fia? Az apámé... ; vagy a kimagyarázkodások: a Vera nem olyan lány, aki ilyen - olyan dolgokat tesz és ennek malőrösebb fokozatai)... ez nevezzük fárasztónak... lehet benne poén, de ne ömlesztve!
Híres mondatok a filmből a musicalben is megtalálhatóak: mint „egy a párna, egy a részvény”, vagy „a, mint Aladár, l, mint Ladár”...
Csúnya megjegyzés
Trecskó Zsófiával nincsen semmi bajom, de összefüggést látok egyes rendezések között... Szente Vajk és közötte állítólag kialakult valami kapocs, és nem lehet véletlen, hogy egyes, inkább humoros rendezéseiben a lánynak nagyívűbb szerepeket ad... Tanulmány a nőkről-ben ott szerettem, itt a sipitós hangja miatt kevésbé volt kedvelhető számomra.
Összességében elmondható, hogy nem rossz, hiszen a könnyed, vasárnap esti önfeledt szórakozáshoz tökéletesen megfelel, ezt a célt kiválóan teljesítette. A darabot inkább az egyszer nézős kategóriába sorolnám, felejthető muzsikával - hiába sulykolták a közönségnek az "angyaldal"-t a tapsrend alatt háromszor is - mindenkiben csak egy nóta maradhatott meg (nekem meg egész napa fülemben csengett):
"Meseautóban színezüst erdők során repülünk a szívünk tavaszán. Arany országút csillogó gyémánt porán repülünk a mesék kocsiján. Fenn az égben az angyalok vigyáznak ránk és a sors fogja tán a volánt. Csupa boldogság vár ezután rád és rám a mesék meseszép kocsiján."
Meseautó, a Madách habkönnyű limonádé szintű előadásai közé tartozik, hiába a besorolása musical, a prózában érvényesül minden humoros töltetet. Első alkalommal voltak fenntartásaim madáchos művel kapcsolatban, mivel sem az eredeti film, sem a Stohl-változat annak idején nem varázsolt el. Maga a zene is túlságosan "nyálas", valóban egy régi, ánti-ánti világot idéz meg...
A darabot P. G. Wodehouse művei alapján a Goodale fivérek írták. Hűen tükrözi az angol humort, ahol a szereplőkkel minden pillanatban történik valami. A bemutatót április 18-án tartották a Madách Színházban. Tehát egy hónapot adtam nekik a tökéletesítésre. Íme a véleményem az előadásról:
Nos, az
előadásról… Egy zagyvaság, de jó értelemben. Humorral telítve, viszont sok
benne az olyan elem, amit más kabarékból, esetleg előadásokból, filmekből
átvettek, ennek ellenére ilyen formában összeállítva még nem láthatta a
közönség és az egész előadás élvezhető volt, főként ha figyelembe vesszük, hogy egy szuper szereplőgárdát sikerült összeválogatnia a szerepekre.
Összetett előadás, folytonos mozgással és komoly színpadi
jelenléttel, 1 percre sincs megállás, tréfákkal színesítve, látványos
díszlettel tarkítva, korunk legismertebb zenei dalbetéteivel (Csillagok
háborúja, Levelet kaptam live, Carmina Burana, Love is in the air, diszkó
slágerek, She walks like Rianna, New York, Anna Karenina egyik jelenete, Macskák) kiegészülve, és mindezt megkoronázza a színészek játéka, ami felejthetetlenné és
szórakoztatóvá tette ezt az előadást.
A darab
alaptörténete rendkívül egyszerű: adott egy unatkozó aranyifjú, egy lakáj,
egy szomszéd. A főszereplő érdeklődéssel tapasztalja, hogy a nézőközönség őt figyeli,
amikor olyan kényelmesen elfeküdt egy fotelban. Nem érti, hogy mit keresünk mi
ott, aztán rögtön megvilágosodik és nem riad vissza apró tréfálásoktól sem.
Tehát, a kezdés elején kicsit elcsodálkozik, majd belelendül egy szinte véget nem
érő történet elbeszélésébe... Egyedül kezd neki, de rájön, hogy ez túlságosan
bonyolult, hogy csupán egyetlen egy ember mondja el, így az lakáját megkéri
segítse őt, aki eleddig a fotel mögött rejtőzött, aztán a megfelelő pillanatban
előbújt. Tehát az első segédje, aki megjelenik a színpadon az lakája, Jeeves. Egy
kellemes megjelenésű fiatalember, magas intelligenciával, kiváló humorral,
segítőkészséggel felfegyverkezett egyén. Ő az, aki legközelebb áll a
főszereplőhöz, tudniillik, hogy a felettese gyakran elfelejt bizonyos szavakat,
így sokszor elmagyarázza, körülírja mire gondolt, végül pedig az lakája kisegíti
a szóval. Találékony, és minden esetben képes kivágni magát az adott
szituációból. Jeeves rendkívül mód szellemes is – ezt leginkább a különféle átváltozásai
során tapasztalhatjuk meg. A lakáj mellé szegődik a szomszédban lakó kissé
morcos és hallgatag férfi, aki történetnek a harmadik szereplője, szintén
hihetetlen módon tud mosolyt csalni az arcunkra. Ők ketten statisztálnak, hogy
a férfi elmondhassa nekünk a kusza történetét.
A sztorit lépésről lépésre mutatják be: kik a főbb
szereplők a történetben, miért kell a hőn áhított ronda, ám előkelőséget sugalló tárgy, a tehenes tejszínkiöntő az embereknek, amit szinte mindenki meg akar
szerezni magának. Láthatunk egy élő bábshow-t, egy idős antikvárius kereskedőt, és egy nagyon-rettentően magas égimeszelő férfit fekete kalapban és kabátban, szokásos kikocsikázást a nagyvilágba, perverz megnyilvánulásokat, ám komoly oldalt is villantanak; például megismerhetjük a tarajos gőték párzási rítusát egészen tudományos megközelítésből. Nőket is felvonultat az előadás, egy szerény és tévhitben élő leányzót, egy másik nőt, aki célratörő, szemtelen és vadorzó kutyával rendelkezik. Egy férfit, aki megszállottan rajong a gőtékért és komoly sérelemként könyveli el, hogy jövendőbeli apósa lehúzta őket a kádban... Egy dagi rendőrt, aki keresi a kalapját... Képbe kerül egy barna notesz is, amitől bonyolódik a szituáció, fenyegetések, zsarolások tanúi lehetünk. De, hogy ne legyen "unalmasabb" a cselekmény még közben folyton kitérnek valami fontosságra, amit muszáj megjegyezniük,
láthatunk különféle hasonlatokat, és jellemábrákat. Ez az egész egy
helyzetkomikumnak tekinthető.
Kedvenc jeleneteim: kocsikázás - mivel a hétköznapokból merítettek: hogyan viselkedünk a vasúti átkelőben, fenyegetjük a biciklivel közlekedőket, stb. A Macskák című musical ismert száma, a Karminca bál jelenetét is viszontláthattuk, oly módon, hogy a főhős miután megkaparintotta a tehenes tejszínöntőt megbotlik egy macskában és elejti a tárgyat és teniszezni kezd vele. A vérengzős
fenevad és látványos mutatványai, kétszer tűnik fel a kutyuli a darab során. A bábos re-make sem volt rossz, de úgy gondolom a bábszínházból már kinőttem. A lakáj kettőssége: férfit és nőt is tud egyszerre alakítani, kiesni az ablakon közben benyitni a szobába sértetlen állapotban más identitással. A nagyon
magas ember és célzatos fenyegetései, akit olykor meg kellett taszajtani, hogy elsétálhasson a színről. A hülye francia, aki a sínek között virágot szed és menekülés közben beakad a sínek közé a lába, hátul meg érkezik a vonat és oldalról a kalapácsos ember. A főhős megjelenése vagyis "beugrása" az egyes helyszíneken
és látványos arcmimikája, ahogy 20 perces sétákat két perc alatt tesz meg, közben minden tettét kommentálja.
Jelmezek: korhű, a 19. század közepéről ismert divathoz megfelelő öltözékben parádéztak a szereplők.
Díszlet: mozgatható díszletelemek és hátterek, egyszerűségre törekvő, mégis kellő látványvilágot biztosít. Változatos trükkök felvonultatása a színpadon.
Szereplők méltatása:
Nagy Sándor: Ez a szerep neki van kitalálva. Először
is a sok zenés előadást követően kipróbálhatta magát a prózaibb darabokban,
ami számára egy komoly mérföldkő volt. Az Adagio együttesből való kiválása óta
folyamatosan szerepel prózai színdarabokban, amit kellő alázattal és nagy
energiákkal teljesít. A mostani szereppel egymásra találtak, és az a szép
benne, hogy sokszor parodisztikusan adja elő a figurát, így önmagát is kicsit
belecsempészheti a karakterbe. Az arcmimikájára érdemes odafigyelni, aki ezen
nem tud nevetni, annak nincsen humorérzéke. Érdemes megjegyezni, hogy Sanyi
mindig tud magáról gondoskodni, és figyel önmagára a színpadon is – felteszem a
kérdést, hányszor láthattuk más színészeket vízben-verejtékben úszni, közben
egy nyamvadt zsebkendőjük nem volt, hogy kicsit csillapítsák izzadtságukat?
Nos, Sanyiról elmondható, hogy erre nagyon is oda figyel, és ez rendjén is van,
alig észrevehető, ha gyorsan egy kendőt elővarázsol a kabátja rejtekéből és egy
pillanatban megtörli az arcát. Szerintem ez teljesen helyén és rendjén van. Összefoglalva
a játéka kitűnő, Sanyi számomra mindig 110 %-on teljesít, és az életben egy
imádni való emberi jellemet tudhat magáénak. Kedvenc jelenetem vele a darabból: a
beszélgetései a lakájjal, a kocsikázásuk, Sanyinak a – egy helyben ugrok egy
nagyot, terpeszbe állok és nagymenőnek próbálok látszani – beállását az egyes
helyszínekre való megérkezésekor. A cselekedeteit megalapozó kommentjeinek
hitelességét. Szőszmötéléseit. A fenevaddal való birkózását.
Simon Kornél Jeeves, a lakáj szerepében látható.
Váltótársa Magyar Attila. Nagyon szurkoltam, hogy Kornéllal lássam a darabot,
bár megvallom, Attila is rendkívüli lehet, de Kornél teljes mértékben
lenyűgözött. Annyira nagyon vágytam, hogy ismételten láthassam egy darabban,
mivel a Tanulmány a nőkről esetében ez elmaradt, helyette Barát Attilát
kaptam, akin még a legkevésbé sem tudtam jót derülni. Végre összejött Simon
Kornélos előadás, ennek őszintén örültem. Első alkalommal a Csoportterápiában
láttam őt Ervin Iván szerepében, aki amnéziás figura volt, persze a kezelés
végére meggyógyult. Kornél ezúttal egy nagyon okos, merész, minden helyzetben
helytálló és magát kivágó, talpraesett és agyafúrt lakájt alakított. Nagy Sándor
hű társa volt, akit okos tanácsokkal látott el. Sokszínű egyéniség, számos figurát
ő formázott meg a színpadon, hol külön-külön, hol egyszerre. Volt ő az
esernyőjét féltő és a főszereplőt táskatolvajként megnevező Basset kapitány,
vagy az unokahúga Stefanie vagy a gyámoltalan, de annál perverzebb skót ifjú. Valamint egy titkos társaság tagja, akik rendszeresen megosztják egymással gazdáik cselekedeteit. Lakájként megtanította urát a csettintésre is.
Szerednyei Béla karakterei is fenomenálisak voltak.
Annyira bírom a megjelenését, minden figurájában van szellemesség, kisugárzás,
amitől szeretni tudom. Ő is volt hölgy, mégpedig Dália néni, aki a főszereplőt
arra kéri, hogy lopja el számára a tehenes tejszíntartót. Aztán megjelenített
egy gonosz, két méter magas (sámlival és görgőkön mozgó jelmezének
tartószerkezetét), kalapos Dart Vader-hez hasonló sötét férfit, aki csúnyán
mutogatott az ujjával. A testes rendőrt, aki a sisakját keresi és fél a
fenevadtól. A kissé kifinomult lakájt, ki mindig megköszöni, ha valaki
köszönetet mond neki, vagy szerepelt, mint „zavaró tényező” (vasúti sorompó,
eső és faágak, a csúnya dolgokat „kiáltó” néma biciklist) kocsikázás alatt –
ezt megelőzően unott ábrázattal sétált és tolta be a kellékes asztalt a színre,
majd távozáskor vizipisztollyal eláztatta a két társát. A dokumentumfilm a
tarajos gőték szaporodásáról, National Graphic emblémával illusztrálva. Vicces
mondata: mindjárt lecsírázok. Ne feledkezzünk meg az est állati sztárjáról sem: Ízisz kutyáról, Simon Kornél ebéről, aki hihetetlen módon jól betanított programmal állt elő, Sanyit rémisztgette, Kornélnak mindenben engedelmeskedett. A Madáchtól már megszokott, hogy több előadásába kedvenceinket belecsempészi, példa erre: A Végtelen szerelem - Valentin napra készült koncertsorozat, ahol Mahó Andi énekelt egy "duett"-et Gallusz Niki kedvencével, a "Jöjj, kedvesem"-t. Posta Victor önálló estjén, szintén Niki és ebe sétált be a Madách Színház Studió színpadára.
A szereplők generálják az aktuális cselekményt, egyik tréfa a másikba vezet, egyik bonyodalom követte
a másikat, de végül az i-re rákerült az a bizonyos pont és a véget nem érő
sztorinak lett egy látványos függönybehúzással és csettintéssel végződő
befejezése.
Én biztosan megnézem még egy Magyar Attilás változatban, szerintem érdemes!
Az előadást, április 23-án láttam a Madách Színházban. Lenyűgözőtt, hogy milyen ötletes díszletet sikerült alkotniuk, egy írógép tökéletes mását. A papír pedig a vetítővászon volt.
A történet középpontjában három férjes asszony áll: egy 19 éves, egy 30-as éveiben járó, illetve egy idősebb 57 év körüli nő, aki a kezdetek kezdetén nem akart válni, de az előbbi kettő meggyőzte, hogy másként vélekedjen. A hárman egy buszmegállóban találkoznak, összefognak, és közösen elmennek Magyar Györgyhöz, az ismert ügyvédhez, mivel ő a szakma elismert szakembere. A nők abban bíznak, hogy előreviszi az ügyüket, és hamar megtudnak szabadulni férjeiktől. De! Van egy bökkenő, méghozzá az, hogy piti dolgok miatt akarnak elválni, így a "sztárügyvéd" inkább azt tanácsolja nekik, hogy a férjeikkel való nézeteltéréseiket oldják meg, és ne a válással próbáljanak meg kiutat találni. A nők próbálnak érvelni, de nem tudnak semmit sem felhozni, így csalódottan távoznak.
Ám a sors olyan kegyes, hiszen elébük vet egy frissen végzett, pályakezdő ügyvédnőt, aki nagyon buzgó és túlcsordul az elhivatottságtól. A három nő hozzá fordul segítségért, és a bizonyítási hév elragadja a fiatal ügyvédnőt, így mindhárom nő esetét elvállalja.
Ezek után, hogy megbizonyosodjon védencei határozott állításairól elkezd nyomozni a férjek után. Első alkalommal a fiatalasszony férjét keresi fel, aki autószerelő, de a Margitszigeten kertészként tevékenykedik. Az előadás során gyakran megjelenik Magyar Attila, aki a darab elején nagyon komikusan kezdi meg a szerepét. Bájcseveg a közönséggel, néha felszólít a színpadra egy-egy embert. Kiderül, hogy Attila írta a darabot, azaz a Tanulmányt a nőkről. Kommentátorként sűrűn feltűnik és ecseteli az aktuális jelenetek fontosságát. Az autószerelő ifjúval való találkozás során kiderül, hogy ránézett a férfi ifjú hitvesére, és mivel a férj ezt nehezményezte, így a slaggal körbetekeri. Plusz egy rózsa is foglyul ejti az "elbeszélőt". Az ügyvédnő elárulja, felesége megbízásából jött, hogy átnyújtsa a válási okiratokat, viszont, amire nem számít, hogy az ifjú beleszeret a vonzó ügyvédnőbe.
Második férj esetében, egy idegesítő ébresztést hallhatunk "fél hét" - ennek többszöri megismétlésével és a vekkerek feltartásával biztatja a férjét, hogy keljen fel az ágyból és menjen dolgozni. Amikor a hitvesét átöltözteti a nő elrikkantja magát "Narancs" - így az eddig nála lévő gyümölcs egy időre eltűnik a zsinórpadláson. Majd nem várt pillanatban - újra feltűnik. A nő bejelenti válni készül, de a férj nem hisz neki. Elmegy kedvenc szórakozóhelyére.
Az ügyvédnő egy kávézóban találkozik ismét az első férjjel, aki élénken megpróbál kikezdeni a nővel, alaposan szemügyre veszi, próbálkozván egy olyan mondattal, hogy leejtett valamit a földre és meg kell keresnie. Így rögtön megnézni a nőt más látási szemszögből. Egy újabb találkozót kér tőle. A férj haza megy, és elgondolkozik, akkoriban, hogyan jött össze a jelenlegi kedvesével, akit szintén otthon talál, ketten elmélkednek. Visszarepülünk a múltba, és fény derül a kapcsolatuk első pillanataira: egy liftbe beszorultak, és a fiú oldotta meg szerelői készségeinek köszönhetően a kínos helyzetet. Eljutunk egészen az esküvőig, ahol számos kép készült, a vetítéssel fejeződik be az ő történetük. A férj elhatározza, hogy az ügyvédnőtől kér megint találkozót, alá akarja írni a válási papírokat.
A találkozót egy bárban tartják, ahol megismerkednek a második férjjel, aki komoly és élénk társasági életét él esténként, felesége nélkül. A férfi megpróbál a nőre hatni, mivel az folyton figyeli. Az ügyvédnő elbúcsúzik az elsőtől, majd a második férjjel kettesben marad, és várakozik a buszra. A férfit szembesíti a ténnyel, hogy ő a felesége ügyvédje, de a férfit ez nem hatja meg, sőt azt akarja, hogy a nő legyen a váló oka, kezdjen ki vele. Az ügyvéd kisasszony felháborodik udvariatlan viselkedésén, és távozik.
Úgy gondolja az ügyvédnő, hogy a szerelmet védeni kell, mindezt egy zongoraszólóban fejezi ki, és véleményem szerint igen meghatóra sikerült jelenetet kaptam.
A harmadik férjet már a hajón találja, ő a "kapitány". Nagyon tetszett, amikor bemondta a megállók nevét - negédesen, mintha senki sem zavarná őt éppen a munkája teljesítésében. A férj az ügyvédnő kedves érintésétől meglágyul. És, ahogy elődei, úgy ő is beleszeret a nőbe. Egyedül neki van képzelőereje, ami a színpadon testet ölt: az ügyvédnő hableány jelmezbe bújva úszkál körülötte, fergeteges tánc és dobszó bontakozik ki előttünk. Kicsit túl hosszú ez a jelenet...
A történet az első felvonásban úgy ér véget, hogy minden férfi beleegyezik a válásba.
A második felvonásban a nők már nehezebben viselik, hogy férjeik hasonló véleménnyel vannak irántuk, mint ők a történések elején. Van, aki jól fogadja, van, aki kevésbé.
A lényeg, hogy elérkezik a jogi per, és a vádlottak padján nem a férjek, hanem az ügyvédnő áll, aki állítólag elcsavarta mindhárom férfi fejét. A nők ezzel a váddal ellene fordulnak, míg a férfiak elolvadnak egyetlen szavától is. Az ügyvédnő beszéde szép és megható, mire a vádlók mind egyöntetűen meglágyulnak irányába, és mellé állnak. Így a nő büntetése, hogy foglalkozását egy évig nem gyakorolhatja.
A darab végén mindenki boldog és a kedveséhez visszatalál. Az ügyvédnőt Attila biztatja és pártolja, megmutatja neki, hogy hogyan alakult az ügyfeleinek későbbi élete.
A díszlettovábbi eleme, hogy a zenekari árkot nem használják, helyette a színpadon elhelyezett régi rádióban látható a kis létszámú zenekar.
Jelmezkorhű, a 60-as éveket idézi, ahogy a zenei világa is. Rendkívül szórakoztató, pozitív véleménnyel vagyok róla, sokat lehet nevetni. Mindenkinek bátran merem ajánlani! Lufi-halom! :)
Videóérdekesség: Magyar Attila tanulmánya a nőkről
Ez a darab a Madách musical-pályázatának első nyertese volt, még 2011-ben. Az egyik legvidámabb előadásnak mondható, a hanganyaga kapható CD-én. Egyrészt nagyon szórakoztató tud lenni, mivel a karakterekkel és problémáikkal azonosulni tudunk, felfedezhetjük magunkat bennük. Másrészt komoly kérdéseket is feszeget, ami elgondolkoztathat bennünket.
A darab maga 6 emberről szól, akik mind egy csoportos beszélgetésre érkeznek egy kis előadóterembe. Az első, egy önmagát utáló fiatal lány, aki ha tükörbe néz kövérnek látja magát, pedig nádszál vékony. Gyakran hisztizik, az első dalban ez az őrá vonatkozó sor: "A csaj, aki csini, de pici a cicije...". A karakter neve Jetti, de mivel a nevével sem elégedett ezért társait arra kéri, hogy hívják őt Zsuzsinak. E figurát Balla Eszter, illetve Szente Vajk felesége, Erdélyi Tímea alakítja.
A második színre lépő egy magas fiatalember, akiről csak később tudjuk meg mi a baja, - igazából amnéziás. Az első dalban ezek a sorok jellemzik: "...helyes a feje, de tutira ketyere..." A karakter neve Ervin Iván, az emlékei csak a darab végén térnek vissza, vagy mégsem? :) Simon Kornél vagy Sándor Dávid látható a szerepben.
Harmadik érkező egy dundi hölgyemény, aki, hogy önmagát védje a zord társadalmi kritikák elől, folyton kitalál valami újabb hazugságot az általa korábban végzett foglalkozásokkal kapcsolatban, amivel kivívja a többiek figyelmét és méltatását. A rávonatkozó sorok az első dalból: "...a húshegy, a nőnemű gladiátor...". A karakter neve Trixi, azaz Beátrix, Dobos Judit a zseniális megformálója.
Félve, bizonytalanul toppan be a negyedik tagja a társaságnak. Egy táncos, aki az Operaházban szokott fellépni. Ő is másnak mutatja magát, mint igazából. Kedvenc szava a szupcsinger. A rá vonatkozó sor: "...a srác, aki fűt, mint egy radiátor." A karakter neve Sziszi, akit Nagy Sándor alakít estéről-estére.
Az első dal lezártával csak négyen vannak a színpadon, várják a terápiát vezető orvos érkezését... Aki meg is érkezik, de nem ő az orvos. Azt hiszi, hogy a színjátszókörös tagokkal van, majd kiderül mekkorát tévedett és a csoport is meglepődik a férfi reagálásán. Az álorvos távozik, míg távol van, csatlakozik egy újabb társ, a kissé butuska, unatkozó háziasszony, Natasa. Ő az, aki a csapatot a kétségek között is összetartja, és új erővel ösztökéli, hogy maradjanak a terápián, bármennyire is reménytelennek látszik a helyzetük. Olykor idegenekkel jobban meg lehet beszélni a problémákat. Illetve voltaképpen mindegyiküknek szüksége van hallgatóságra, hiszen ezért jöttek el a találkozóra, hogy figyelmes hallgatóság segítségével problémáikra megoldásokat találhassanak. Nem szabad magunkban tartani, vagy befelé fordulni, mert előfordulhat, hogy mély depresszióba essünk.
Natasa az, aki több alkalommal kitalálja, hogy mit csináljanak, amíg az orvosra várnak, így a pszichológiai játékhoz hasonlóan is, amit egy női magazinban találtak közösen, Jettivel. Időközben visszatér az álorvos is, név szerint Lajos, és beszámolót tart arról, hogy mit élt át a színjátszókörnél. Az általa utált műfajt játszották éppen, ezért úgy gondolta, hogy nem maradhat ott, visszatért a csoporthoz. Egy dalban elénekli mi a problémája ezzel a műfajjal, pontosabban a "musicallel", milyen karakterek bukkannak fel, stb... A társak is bekapcsolódnak a zenébe, cilindert és sétapálcát ragadva előadnak egy táncos jelenetet, majd mint a színházakban már megszokott, újfent megismétlik a refrént.
Ervin Iván elmegy megkeresni az orvost, távollétében a lányok megbeszélik kinek milyen a férfiideálja. A társalgásba bevonják Sziszit is. Iván visszatérvén megkérdezi: Elnézést, itt lesz a csoportterápia? :D A többiek nem értik mit tréfál, majd egyértelművé válik a diagnózis, amit megint a szakirodalomból, azaz szaklapokból tudnak meg Natasa jóvoltából, miszerint Iván amnéziás.
Mivel nincs, aki a beszélgetéseket vezetné, maguktól kezdik el a társalgást a személyes problémáikról. Megtudhatjuk például, hogy Sziszi igazából a tömeget követi, azt várják el tőle, hogy melegnek mutassa magát, holott, saját bevallása szerint: "...én a lányokat szeretem!". A nagy bejelentés következtében kimegy az áram, így a csoport a sötétben gubbaszt. Kibeszélik mitől rettegnek a legjobban, mi történhet a világgal az elgondolásuk szerint, és Bruce Willis-t hiányolják, a megmentőt (ez akkor volt a legtalálóbb, mikor a színház közelében, néhány utcával odébb forgatott a színész). Az áramszünet valódi sötétségben játszódik, amit eddigi színházi látogatásaim során még nem éltem át, ezért is plusz pont jár neki, különleges és egyedülálló a maga nemében. A sötétben színes, világító kalapokkal láthatóak a szereplők a színpadon, illetve kesztyűik is LED-es világítást kapnak. A főfélelmek felsorolását követően a szereplők egy kupacba gyűlnek és félve a távolba merednek, így zárul az első felvonás. ÁramSZÜNET.
A második felvonásban szó esik arról ki hogy csalódott, kit hogyan dobott a párja. Roppant szórakoztató módon adják elő, minden szereplőnek már kiismerhető jelleme megmutatkozik a dalban.
Ez az egyik kedvenc dalom a darabból: Hoppá, asszem dobtak :)) És a Szerencsszombat című műsorban is felléptek :)
A furcsa pszichológiai játékra ezután kerül sor, amiben a főbb
szereplők: egy anya, egy apa, egy meg nem született gyermek, önzés,
hazugság. A zene nagyon megérintő, andalító, ekkor szeret egymásba a két
fiatal, Jetti és Sziszi.
A zene és maga a történet olyan hatással van a csoport tagjaira, hogy megrettennek az érzelmeiktől. Mind el akarják hagyni a szobát, kivéve Natasát, aki igyekszik visszahívni őket, egy dalban kifejti, hogy sok akadályt kell leküzdenünk az életben, de a végén megleljük a saját utunkat.
A győzködés alatt, sorra ülnek vissza helyeikre a szereplők, kivételt képez ez alól Trixi. Nem ül le, de ő az első, aki megragadja a sárga lufit (a kellék, amivel átadják egymásnak a szót, ha beszélni kívánnak) és elmondja, hogy valójában milyen személyiséget rejtett el ezidáig társai elől. Az őszinte analízis ekkor veszi kezdetét. Még úgy tűnik, hogy Iván és Lajos is egymásra találnak, mint elveszett testvérek, de sajnos kiderül, hogy máshol nyaraltak...De pozitívum Ivánnak visszatérnek az emlékei! :)
A terápia végén Sziszi és Jetti közösen indulnak haza, Iván is elbúcsúzik, utolsóként Lajos és Trixi távoznak. Natasa egyedül marad a teremben, és telefonon felhív valakit, akivel megbeszéli, hogy a csoportterápia sikeresen lezajlott. Ekkor tér vissza Iván és megkérdezi: "Elnézést, itt lesz a csoportterápia?" :D (Kétféle befejezést láttam az egyikben, csak Ervin Iván jött vissza, azaz megint mindent elfelejtett, míg a második változatban - ami még kedvesebb és jóval vidámabb felfogásnak tituláltam - Iván és mögötte megjelenik az egész csapat, úgy értelmeztem, hogy rájöttek ki Natasa valójában).
Natasát két bájos színésznő alakítja, Ladinek Judit és Polyák Lilla. Míg a tisztaságmániás, fertőzésektől félő álorvost, Lajost, minden esetben Szente Vajk prezentálja.
Díszlet: egy előadóterem, a helyszín nem váltakozik, de a helyzettől függően a háttérkép módosulhat (az ablakon át történő vetítések).
Jelmezt tekintve a mai kor felfogásában képzelték el a szereplőket.
A darabot biztosan megnézem majd, így írás közben kedvet kaptam hozzá. :) Eleve nagyon szeretem. Más tapasztalatok is ezt mondatják velem: volt, hogy hallottam a Madách pénztáránál, amint a pénztáros hölgy egy látogatónak ajánlotta az előadást, mert neki nagyon tetszett és ez számára most a kedvenc.
Másik örömteli tény, hogy az előadást már Győrött is játszani fogják, a bővebb információkról mindenképpen tudósítani fogok a közeljövőben. :)
