Több, mint egy hetes pihenő után újra itt!

Újra a színház világába merítkezem, ezúttal is a Madách színházba visz az utam... (Nocsak, mily meglepő!)

2016. április 8-án sikertelenül nem ért utol telefonon a jegyszerző barátosném. Egy nappal később tekintettem csak a mobilom kijelzőjére, amikor felfedeztem, hogy volt egy nem fogadott hívásom. Rögtön visszahívtam őt, és elbeszélgettük az időt, kb. 20 percet...Egészségünkre! :D

Barátosném szerzett a Nyomorultak musicalre jegyeket, a Bemutatóra. Szombaton megyünk, már nagyon kíváncsi vagyok rá. :)

A film (nem az új) egy régebbi változata nem igazán nyűgözött le, de a tömegeket vonzó darabok engem is vonzanak. Szeretném legalább egyszer látni őket, és a Nyomorultak, Az Operaház Fantomja mellett a külföldi blogolok és rajongók szemében valami egészen különleges előadás. Remélem én is hasonlóan érzek majd iránta, nagyon várakozás teljes vagyok.

Szereposztásom még nincs meg adva a színház honlapján, ami azért is furcsa, mert pénteken lesz az első bemutató.

A darabból volt mindig is egy kedvenc számom, amit Eponine és Marius énekelnek, sajnos a lány meghal, és ez a dal ekkor hangzik el.

Néhány csepp eső

Addig is itt van pár felvétel:
Az olvasópróba: https://www.youtube.com/watch?v=bUpZ9oPyNgI
A három Jean Valjean: https://www.youtube.com/watch?v=-4Z6O_UUtsQ&nohtml5=False
A régi Rockszínház felvétele: https://www.youtube.com/watch?v=tzpLdjBOUO8&nohtml5=False


Kedvcsinálónak az előadás promoja:

Pesti Broadway 2015 avagy ismerd meg a felcseperedő színészpalántákat a showműsor alatt

Ahol a színészek és a közönség keze egymást eléri...

Broadway jelentés az első napról - 2015. Szept. 18. (péntek)

Ha ősz, akkor színházi évadnyitás. Ha évadnyitás, akkor a Pesti Broadway jut először az eszembe, ahol a Budapesti Operettszínház társulatának tagjai gondoskodnak róla, hogy emlékezetes délutánt-estét varázsoljanak a színházkedvelő közönség számára.

Munkából jövet el kellett intéznem egy fontos dolgot: méghozzá nyereményjegyeim átvételét az Operaházban. Ez a nagyon - számomra - mámoros érzés mindig örömmel vegyes boldogsággal visz a Művészet Magas Fellegvárába! Ám a Színházak Éjszakája miatt, amit ezen a szombaton (2015. szept. 19-én tartanak Budapesten és néhány vidéki társulatnál) rendeznek, kerülnöm kellett egy nagyot, míg végre sikerült célba érnem. Az épület előtt nagy állványok sorakoztak, készültek a díszletek, még a Szfinx is úgy gondolta beöltözik...vagyis kiszíneződik... :D

Az Operaház programról bővebben: http://www.opera.hu/v/szabadteri-programkavalkad-a-hetvegen/

A lényeg, hogy a közlekedésnek "hála" nehézkesen és iszonyatosan lassú tempóban, szinte evickélve (mert a trailer fennakadt a kis utcában egy bazi nagy terepjáró kipufogójára...vagy mire és sodorta magával, így a buszom percekig ácsorgott egy helyben miatta....) jutottam el az Operaházhoz. Átvettem a jegyeket - Őrült tánc - de van benne rendszer! című előadást fogom másnap (tehát szombaton, 2015. szept. 19-én 19.00, Erkel Színház) megnézni, majd egy újabb útvonalat találva a 9-es buszhoz, amit aztán sikerült is lekésnem, haza felé vettem az utam. 

Háromnegyed óra alatt teljesítve volt az út, aztán 1 óra múlva megint az Andrássy út környékén voltam, vagyis inkább a Nagymező utcában. 

Hát, elkezdődött. Számomra az évad a Broadway-jel beindul, és igazából még egyetlen egy alkalmat sem hagytam ki belőle, szinten minden évben - amikor meg volt tartva, és amióta színházrajongó vagyok! - tart a lelkesedésem és kijárok a programokra. Ezúttal a tájékoztatóból informálódva, úgy döntöttem, hogy csak a pénteki napot töltöm az Operettszínház előtt. 

Programismertető: http://www.operett.hu/cikkek/zenes-tancos-hetvege-a-nagymezo-utcaban-ismet-broadway-fesztival/1146  

Első napon ízelítőt kaphattunk az újdonságok repertoárjából, illetve régi, de felújított kedvencekből, különösképpen: Csínom Palkó, Marie Antoinette, A 100 éves Csárdáskirálynő, Én, és a kisöcsém, Sybill, Denevér, Fame, A Farmerkirály produkciókból hallhattunk pár számot. Sajnos, ahogy a hallgattam a dalokat, úgy éreztem ez most nem nekem szól, nem igazán érintettek meg. Nekem fontos, hogy az előadások dalainak színvonala megüssön egy bizonyos mércét, amiért érdemes rá jegyet venni... Persze bizonyos darabokról még nem mondtam le... 

A Marie Antoinette-tet vártam a legjobban, hiszen ez is Lévay Szilveszter és Michael Kunze (nevükhöz fűződik Mozart!, Elisabeth, Rebecca - A Manderley-ház asszony) című musicalek, tekintve Lévay-val folytatott szoros baráti kapcsolatra, az Operettszínház rendre szépen bemutatta. Az új előadás anyaga nem igazán ragadott meg, viszont a jelmezek többsége még a Mozart! és a Rebecca produkciókból származott - de ez nem volt probléma, még messze vannak a bemutatótól! De a lényeg a daltalanság, vagyis még nem volt eléggé fülbemászó a dallamvilága, olykor hasonlított a korábbi darabok dallamszerkezetéhez. Szóval, van még hova fejlődnie! Egy dal tetszett, amit Vágó Dettike és Mészáros Árpád Zsolt adott elő. Talán ez a musical legerősebb kompozíciója, nem beszélve arról, hogy teljesen megfelel az adott korhoz, és Marie Antoinette-hez. Ezt szeretem egy előadásban. :)

Az én és a kisöcsém - örömmel üdvözöltem Szinetár Dóra és Dolhai Attila kettősét, akiket eléggé régen nem láttunk együtt egy darabban, ez az előadás, operett újra összehozta őket. Tetszett a komikus felfogásuk, ahogy táncoltak, bohóckodtak a színpadon. Itt illő volt a tettük (Dolhai Attila fogalmam sincs, hogy miért? - de állandóan el akart repülni a színpadról. Lehet, hogy Red Bull-t ivott a fellépése előtt vagy bedobott egy Snikers-t, amitől kifordult önmagából...xD Képes volt az idétlenségével tönkretenni a leglíraibb előadások dalait is, csak azért, hogy a közönséget vigyorgásra bírja.... 

Még ebből a blokkból volt szerencsém részleteket hallani a Csárdáskirálynőből (Kálmán Imre nélkül nincs fesztivál! És a dalai örökzöldek), a Denevérből (mindig szívesen hallgatom meg ezt az operettet, a dalai kedvesek), a Fame-ből (ami szintén csalódás volt, mert dal szempontjából nulla, és a címadó dalt is kicsit úgy érzem áthangszerelték) és a Farmerkirályból.

Kisebb megszakítások voltak az egyes blokkok között, amíg a két műsorvezető, ezúttal Szinetár Dóra és Kerényi Miklós Máté, felkonferálta a fellépőket, és, hogy mit fogunk soron következőleg hallani. Kerényi Miklós Gábor, azaz ismertebb és rövidebb "becenevén" Kero és az új igazgató (aki olyan átlagos, hogy még a nevére sem emlékszem, pedig a "bázishelyünk" előtt gyakran elsétált...) is üdvözölte a közönséget...

A nap fénypontja - és tulajdonképpen ezért mentünk el - hogy hallhassunk a régi kedvenceinket is! - Hol volt, hol nem volt… - rég volt! blokkban felidézték az Operettszínház egykori siker előadásait, többek között 

• West Side Story: Miénk az Éj - Dolhai Attila és Nádasdi Veronika, (illetve Vágó Zsuzsi és Lukács Anita is énekeltek a darabból, de sajnos a címére nem emlékszem)
• Sweet Charity: Momentán - Siménfalvy Ágota egykori nagy szerepének legismertebb énekét ezúttal Dancs Annamária felfogásában láthattuk
• Valahol Európában: Állj elém és nézz csak rám! - Gubik Petra és Kocsis Dénes (A nő egy Polyák Lilla utód lehet, szegény Dénest teljesen "leordította" a színpadról...
• Cabaré: Mein Herr - Szinetár Dóra, a Konferanszié dala is (előadót nem tudom)
• Muzsika hangjai - részleteket Kékkovács Mara és Szendy Szilvi énekelt
• Hegedűs a háztetőn - Ha én gazdag lennék - Dézsy Szabó Gábor frenetikusan adta elő, a nézősereg imádta. :)
• Amikor a felkonferáló is énekelt, méghozzá az Oltári fiúkból, Kerényi Máté igazi mediterrán hangulatot varázsolt
• RUDOLF - A nagybetűs KEDVENC: Ez most más - Vágó Dettike és Dolhai Attila (azt hittem elsírom magam, Vágó lány szerette volna módosítani a dal szövegi részét, ráadásul olyan nyafizós volt a hangja, Dolhai megint csak nem értelmesen, elbohóckodik a dalt), Csak hétköznapi hős - Veréb Tamás (irritál az arca, legszívesebben légycsapóval mennék utána...de itt elfogadtam, egészen jó volt!) Ez a perc úgy fáj - Vágó Zsuzsi (a legérzelmesebb előadó az est folyamán - és a legsokszínűbb, folyton átalakult minden egyes fellépésekor, változatos volt),

 

• Elisabeth: Hogyha kell egy tánc - Vágó Dettike és Veréb Tamás (nem voltak rosszak, de  a szintet még mindig Janza Kata és Szabó P. Szilveszter tartja...)
• Különleges Produkcióra sor került, együtt énekelték a Rómeó és Júliából az Erkély duettet Szinetár Dóra és Dolhai Attila. Igazán derűs voltam, hogy újra együtt láthatom az egykori "veronai szerelmeseket..."
• A nagy finálé alatt még szelfik is készültek...annyira abszurd és hülyeség, hogy ez mennyire elfogadott tevékenység... mindenről készítsünk közeli kamerába bámuló felvételt....xD

Hibák

Közönség kapcsolat: A szórólap osztogatók nem voltak figyelmesek, az érdektelen embereknek odaadták a programfüzetet, míg akikről lerítt, hogy érdekli is a színház nem. Volt, hogy szólni kellett nekik, hogy figyi!... Szóval, közönségszervezés terén van hova fejlődniük...és nem csak lézengeni kell a tömegben, mindenki arcába bele kell nyomni azt a füzetet...hihetetlen, milyen süket banda! 

Nem volt nyereményjáték, amit a helyszínen szoktak meghirdetni, de amúgy sem volt semmi hangulat...

A technikai részleg: megint óriásit alakítottak!!! A műsorfolyam java része alatt nem lehetett hallani a műsorvezetőket, bármilyen mikrofont is tettek rájuk vagy kaptak kézbe egyet-egyet... Már x. éve, hogy ezt nem tudják rendesen megoldani...

A közönség

Nagy meglepetés volt számomra, hogy ha nem is személyesen, de megismerhettem Kerény Miklós Gábor leányát, aki még tanuló... csatlakozott a Nagymező utcai színes forgatag egy kisebb csoportjához, amely cseperedő művészek sokaságából tevődött össze, voltak ott éhséggel küszködő balerinák, cukorbeteg táncosok, magas - egyáltalán nem férfias hangon kommunikáló konzervatóriumi növendékek, rendezőfélék, de ők is inkább még tanonc formájában, főzős műsorban szereplő tinik, kissé hangos és a garatra felöntő leányzók, egymás poharából ivók, ducik, soványak, és eltartott ám folytonos unatkozó arckifejezéssel nézelődő táncos-barát... Tudatalattim nem súgott, hogy engem is figyelnek...hoppáá... Nagyon sokat ittak, sokszor keverve az alkohol tartalmú koktélokat az erősebb szeszes italokkal... még inkább dohányoztak... meg kell jegyeznem vicces volt a jelenet, amikor a magas hangú rájött, hogy az egyik táncos táskájába tette a saját pénztárcáját... Pár titkos dolgot is hallhatott az, aki fülelt... :P A szövegeket kívülről fújták, de azért illedelmesek is voltak közöttük... :)

Összefoglalva

A színvonal esett, lehet, hogy hiányzott, bár szégyellem megvallani, Csonka András és az ő "számhoz teszem a mikrofont, hogy még az sem értse, aki 1 méterre áll tőlem" szokása, műsorvezetői talentuma. Nem volt a nézőkkel kapcsolat (nyereményjáték, lufit a magasba röppentünk, nem örülhettünk semmi újdonságnak), csak levezettek egy műsort. Persze azért szórakoztató volt, de érezhető, hogy a Pesti Broadway is árnyéka volt régi önmagának azaz már a Pesti Broadway sem Pesti Broadway...

KÉPEK: tőlem származnak! :)

Szinetár Dóra és Bereczky Zoltán koncertje 2008-ból

A teljes előadást élvezhetjük, jó minőségben. Nagyon jó emlékezni a régi párra, akiktől pirult a közönség, ha színpadra léptek együtt. Mindig volt mosolygásra okunk, nézőknek. Ők ketten, Dóra és Zoltán egy tüneményes pár voltak, egész lényükből szeretet sugárzott, mind a rajongók felé, mind egymás iránt. Ők voltak - legalábbis szerintem - a színházi világ legeslegszebb házaspárja. 2008-ban még érezhettük ezt a csodát. Azóta külön utakon járnak, de nosztalgiaként ez a felvétel kicsit kárpótolhat minket.

Látható, nagyon jó dalokat válogattak össze Musical Duett lemezeikre, többek között hallhatunk részleteket: az Aladdin, Fame, Jekill és Hyde, Yentl, Miss Saigon, Nyomorultak és még sok népszerű és ismertebb musicalekből valamint a pop kultúra meghatározott zenéivel szórakoztattak bennünket. Az előadást profin levezényelték, látványos táncos jelenetekkel tarkították, hol derűre lehet okunk, hol szomorúságra. De egy biztos: a közönség szívét rabul ejtették. 

Pesti Broadway 2014

Amikor a színészek is mások...esetleg meg/bevadulnak...


Időpont: 2014. szeptember 19-20.
Helyszín: a Nagymező utcában

Ha szeptember, akkor Pesti Broadway. A minden évben megrendezésre kerülő fesztivál olykor nagyon jó programokat hoz, a színészek munkája ekkor átfogalmazódik, és gyakran nem a megszokott tartásukkal jelennek meg a nagyközönség előtt, vagyis sokkal "lazábbak", elengedik magukat, és a tökéletes jókedv megteremtésére összpontosítanak. Az Operettszínház művészei lépnek fel a megszokottól eltérő szerepkörökben, ezúttal sem maradhatott el ez a szokásuk.

Megérkezvén a helyszínre, azt tapasztaltam, hogy rettentő módon el vannak maradva. Mivel összeállítottam egy csinos kis táblázatba a két napos programrendet, észrevettem, hogy fél órát csúsznak... 18.45-kor már a Mozart! című musical szereplőinek kellett volna a színpadon megjelenniük, ehelyett egy meglepetést konferált fel Csonka András (műsorvezető) méghozzá a sokak által kedvelt Szinetár Dórát. Szerencsétlen, sokat köhögött (vigyázzon az egészségére!), vizet kellett kérnie, ráadásul a technikusok (én ezeket az embereket "mennyire szeretem"! - nem is találok rá szavakat...) nem tudták feltenni a nagyszerű duett hanganyagát, amit Janza Katával adott volna elő Dóra.

Így a produkcióját le kellett zárnia, helyére pedig megérkeztek a Mozart-osok. A jól ismert dallamokat a korábbról ismert (mondhatni első szereposztások keverése) szereplők illetve az új beállók énekelték közösen.

A "Mozart, Mozart!" kezdetű rendkívül dallamos és erőteljességet sugalló zenével indítottak, mely a zeneszerző nagyságát hivatott bemutatni, nevezhetjük siratónak is. Ekkor még a két régi és új fiú nem volt jelen a színpadon.

Aztán a "Zene az vagyok, én" - Mészáros Árpád Zsolt és Veréb Tamás duó-ja valamint a nélkülözhetetlen karakter, a kis porcelánfiú, Amadé is  feltűnt. Mészi (én így szoktam hívni) mint mindig most is hozta azt a hóbortos, dinamikus, szenvedélyes és jó kedélyű férfit, akit eleddig az ő tolmácsolásában megismerhettük. Veréb Tamás hangilag nekem személy szerint nem tetszett. Tudom, hogy ezzel nem sokan értenek egyet, - sajnos azt sem tudom, hogy honnan kotorták elő. Mert nem tudom mondani rá, hogy csiszolatlan gyémánt - és hol voltál idáig? Ezt nem, talán még nem. Hangilag semmi különlegességet nem találtam benne. Egyszerűen nem volt színész, aki ezt a figurát játssza, Mészin kívül. Tudjuk, hogy Dolhai Attila idén nyáron befejezte a musicalekkel való kapcsolatát és belevetette magát az opera és operett műfaj kitanulásába. Talán belejön majd mindkét fiú, persze megtörténhet. De egyelőre erre nem látok sok esélyt erre.

Sajnos, Veréb és Simon Panna tolmácsolásában a "Szeret, mind ki ismer" sem érte el azt a szintet, amit kellett volna. Ez a dal egy szerelmes ballada, kedves gesztusokkal, nem túlzott romantikával. Ehelyett azt kaptam, amit nem szerettem volna, túlcsorduló nyálrengeteget.... Veréb Tamás olyan folydogáló volt...jaj...nem, nem tetszett... A dal, ami kimaradt a magyar Mozart!-ból is színre került Vágó Betti és Szomor György által. Kedves és szép volt.

Két új fiú alakítja a Schikanader színigazgató szerepét is, közölük Ádám Bálintot emelném ki, mert tökéletesen szórakozott volt, és mulattatta a közönséget, nem csak elénekelte a dalt, még rá is játszott. :) Ez fergeteges volt. Aztán jött az "én színésznői allteregom"  Vágó Zsuzsi (aki mindig imádni való, de férjhez ment és elveszítette azt a régi, kislányos báját - egy komoly és erős nővé érett) Forog a tánc című számmal nagy sikert aratott.

Földes Tamás (régi Leopold Mozart) és Gubik Petra (új Nannerl) a Herceg rég másutt jár-t énekelte el. Valahogy ez sem tetszett igazán, és inkább Petrával van bajom - túl hosszúra húzta a szavakat/hangokat...de lehet ez is csak a szokás kérdése. Az új és régi Leopold Mozart "Vasba zárták a szívüket", előadók Földes Tamás és Szomor György volt. Majd egy énekverseny is felhangzott, elrondítva ezzel egy nagyszerű számot, "Csillagok aranya". Elsőként Polyák Lilla kezdett bele a mesélésbe, majd Vágó Bernadett (akit nem értek miért volt ott, ha ez nem az ő karakteréhez kapcsolható dal?) majd Janza Kata zárta be ezt a különös hármast. A dal előrehaladtával egyre erősebbé válik egy felszólítás: Ne féltsd gyermeked, ha menni akar, enged el!

Furcsa volt Szabó P. Sziveszter szerepében Szerényi Lászlót és Feke Pált látni. Persze mindketten lehetnek "gonosz" figurák, miért is ne? De furcsán hatott, Szilit már sokan megszoktuk, és a szerep az ő nevével, illetve Németh Attilával (aki valamiért nagyon el van tűnve a színházban...) forrt össze egykor. Szerényi "Győzedelmes zeneszó"-ja érdekesen hatott, sok emlékem nincs róla, viszont Feke Pállal közösen már alakítottak egy nagyot, főleg, amikor módosították és kitartották a hangot. Igazából, akkor nyerte el Szerényi a tetszésemet, mikor Veréb Tamással eladták "Az egyszerű út"-at. Az jó volt. A blokk lezárásaként Mészáros Árpád Zsolt, majd a kollégái "ölelésében" az "Árnyékdal" hangzott fel.

Szinetár Dóra és Janza Kata végre elénekelhették a dalt, az Elisabeth-ből: Ma nagyott nőtt az árnyék. :) Szerintetek ki volt Rudolf és ki volt a Halál? Nos, bizonyára már kitaláltátok: Dóra Rudolf szerepében tündökölt azaz Rudolfina, és a női Halál énekszólamát ezúttal Katától hallottuk. Igazán fergeteges volt ez a produkció is, egyúttal bebizonyították, hogy nők is eltudják énekelni ezt a nagyon férfias dalt.

Az is vicces volt, hogy mindig sikerült elsőre kitalálnom, ki kit fog felhívni a színpadra (főként, amikor titokzatoskodtak), ilyen volt a Janza Kata Halál szerepében, és magának, Dórinak a megjelenése a felállított színpadon.

A többi élményről csak apránként, részletekben közlök egy-két megállapítást.  

Még mielőtt továbblépnék e gondolattal - ma reggel olvastam egy kedves bejegyzést, Bordás Barbaráról. Lássuk csak, miről van szó, egy videó megosztásán keresztül. Tapsolj csak nékem - Bordás, Dancs, Kékkovács

Lufikat is osztottak, kaptál, ha kértél alapon. Fehér lufihoz egy ceruza és egy kis papír is járt, ami a léggömbhöz volt erősítve. A kártyára  leghőbb kívánságunkat kellett ráírni. Egy jelzés, egy közös ének, mélyen megindító dal során a lufikat elengedték, némelyik tovaszállt, némelyek a fák ágaiba belegabalyodtak.

Az ensemble tagjai, akik gyakran a színészek mellett láthatók a darabokban, tehát a táncosok, kórustagok is kedveskedtek a közönségnek egy-egy produkcióval. Vörös Edit, az egyik feltörekvő új tag is részt vett a forgatagban, hol a férfikat bolondította magába, hol szerelmesen romantikus nőként jelent meg. Az ensemble-ből voltak ismerős arcok, ami igazán örömmel kecsegtetett, végül is tényleg jó dolog, hogy minden évben őket is elismerik és rendezhetnek egy külön előadást a Broadway-en, ahol megmutathatják, miben tehetségesek még. Örültem az Anasztázia meséből ismert keringőnek, egy fiú és egy lány kedves tolmácsolásában. Érdekesen indult, mert fel kellett húzni a marionett babát. Ez a dal, abból a szempontból is fontos nekem, mert visszaidézte a régi időszakot, legalábbis, ami jó volt, a gimnáziumi évekből. A szalagavatóm dallama volt.

Kevésbé elfogadható volt számomra, hogy a nők a bugyijukat mutogatták...senki nem kíváncsi erre...Vagy mégis??? Illetve igaz, hogy jól volt felépítve a cintányérral és székkel táncoló lányok koreográfiája, de az öltözékük és ők maguk is, nem éppen "tisztességesnek" néztek ki...

Némelyik zene olyan hatással volt, a helybeli hajléktalanokra, hogy önkéntesen táncra perdültek. - Mindenhol akad ilyen csoport, vagy egy fő. A Nagymező utcában voltak egy páran, és komolyan mondom, némelyik jelentkezhetne az Operettszínházba háttértáncosnak!

Egy régi ismerőssel is összefutni, a nagy banzáj közepén - jó dolog. :) Főként, ha mindketten szeretjük a musical műfajt...szóval, tartalmas beszélgetést folytattunk, időközben megjelent Serbán Attila, aki a következő fellépő volt. A színész ismert számokat énekelt, kezdésként Judás dalát, a Jézus Krisztus Szupersztárból. Jekyll és Hyde Eljött az óra volt az utolsó a repertoárjából, majd felszólította maga mellé barátját, Feke Pált. Tudniillik, egy igen sikeres előadás (én még nem láttam), a Blues Brothers-eket formálták meg a színpadon. Nagyon tetszett, komikusak voltak, hülye arcokat vágtak, vicces volt az egész performance.

Végül, amire már úgy vártunk elérkezett, ez a MÁZS koncert - de kb. 10 percig tartott vagy még addig sem, mivel a csúszásnak köszönhetően, illetve a megállapodás szerint este 10-kor már be kellett fejezni a fesztiválozást, így Mázs (Mészi) számára rendkívül kevés idő állt rendelkezésre, ezért a fia, Mészáros Bende és Janza Kata sem léphetett már fel. A legkevesebb időt kapták, mégis a legjobban és legszebben kitöltötték, mert olyan előadásból énekeltek, amit tiszta szívemből szeretek: Rudolf - Az utolsó csók. Elsőként a "Hétköznapi hős" majd egy duett következett "Értem születtél" Vágó Zsuzsival. A kivetítőn - majdnem jó képekkel sikerült ábrázolni a történetet, a technikusoknak... Egész nap nem ejtettem könnyeket, de a zene ezúttal hatásssl volt rám. Nagyon szeretem Mészit és Zsuzsit - ők voltak/lesznek számomra a tökéletes romantikus pár, Rudolf és Vetsera Mária.

És a dal

Rudolf - Az utolsó csók című musicalből ismert szép dal, "Értem születtél" nagy duett. 2014 szeptember 19-én az Operettszínház előtt tartották a minden évben már hagyománnyá vált Broadway Fesztivált. Számomra ez a kis kettős volt a nap fénypontja. Varázslatos. Ők az én imádni való Rudolfom és Mária Vetserám.

2014. szept. 20-án, délutáni időben

17.00 Elsőként (mivel színházak éjszakája is volt) az Operaház előtt megrendezésre kerülő modern felfogású, magyar nyelven felhangzó vígoperát hallgattam meg, amely két szerelmesről szólt, a nő egy másik férfihoz ment hozzá, de a volt szerető ebbe nem nyugodott bele és folyton feltűnt, mindig más és más jelmezben, szerepkörben és keverte a szálakat vagy khm...mást. A díszlet egy esküvői torta volt, a kisebb párnácskák képezték a tortán lévő habot, illetve egy házaspárt ábrázoló szobor volt a legfőbb díszítőeleme a tortának. A férj fejét folyton "leütötték". Mókás volt. :) A társulat tagjai az éppen alakuló helyzethez híven megjelentek, lufikat dobáltak az Operaház erkélyéről, vagy énekeltek. Egy órát töltöttem e csodás épület előtt.

18.00 Majd az Operetthez mentem, szintén egy órát voltam ott. Az új és régi musical előadásokból, meg operettekből adtak ízelítőt a színészek. A műsorvezető ezúttal Peller Károly volt. Szereplők: Nádasdi Vera, Vágó Zsuzsi, Vágó Betti, Veréb Tamás, Földes Tamás. Megjegyzés: A Miss Saigon dalok többségének hasonló lenne a befejezése? (mint a Szóló Szaxofon-nak?).

Jól éreztem magam, ezúttal sikerült horgásznom egy tájékoztató prospektust is, amit sajnos pénteken már nem tudtam kezeim közé kaparintani.

"Dallamok és szólamok"

"Hol van Mozart?"

Helyszín: Budapesti Operettszínház
Előadás: Mozart!

Pár hónapja felröppent a hír, hogy újra játszani fogja a Budapesti Operettszínház Lévay-Kunze szerzőpáros remekművét, a Mozart!-ot. A régi nagy kedvenceim közé sorolom, részben azért is, mert a teátrum egyik legremekebb, legviccesebb művészével láthattam, és az nem Dolhai Attila volt. Nem bizony, hanem Mészáros Árpád Zsolt. Első alkalommal a Rómeó és Júliában láttam, és akkor rögtön a kedvencem lett. Egyszerűen a szertelensége, a mókázásra való hajlama, az életkedv, rengeteg pozitív energia árad belőle, a néző feltöltődik minden egyes előadása alatt. Az általa életre keltett karakterek valódi érzésekkel, valódi küzdőszellemmel párosultak. Ki nem fogyó energiatartalékokkal felvértezett színész, aki az életben nagyon kedvelhető, nincsen elszállva magától, szimpatikus. Az autogramja is különleges a kutyás rajzzal (legalábbis szerintem kutya lehet) - és úgy tűnt jó az emlékezőtehetsége is, hiszen két alkalommal vettem a bátorságot és álltam sorba az aláírásáért, én úgy gondolom az a furcsa pillantása második alkalommal, annak tudható be, hogy emlékezett rám... 

Régen volt, nagyon rég, de jól eső érzésekkel gondolok vissza életemnek erre a szakaszára, amikor csak az Operettszínház környékén tudtam korzózni, szabadidőmben. :)

Árpiban sok energia van, az ő felfogásában szeretem nézni a különféle történetek figuráit. Először Benvolio-ként láttam, aztán kiderült, hogy a Mozart!-ban is játszik, méghozzá a főszerepet. Meg kellett néznem. Azt hiszem, nem árulok el nagyobb titkot, én is a szentimentális rajongók közé tartoztam, Mázs volt az első "színész-szerelmem".

A későbbiekben örültem a hírnek, miszerint megkapta a Rudolf - Az utolsó csók című musical második szereposztásában a főszerepet! Jobb Rudolfot el sem tudtam volna képzelni! Utána jöttek az érdekesebbnél érdekesebb karakterek, Kuncz Feri figurája az Abigélben, a Rebecca-ban szintén egy ellenszenves szerepet kellett alakítania. 

De most a Mozart!-ról beszélünk.

Wolfgang Amadeus Mozart élettörténete nagyon szomorú. Rengeteg adaptáció készült, mind film, mind színpadi mű tekintetében. Lévay Szilveszter Micheal Kunze-val közösen alkották meg a teátrumokban játszott előadást, amely Mozart egész életét hivatott bemutatni, kezdve a gyerekkorától a szégyenteljes haláláig.

Az előadás nyitójelenetében Costanze, a címszereplő volt felesége egy professzorral keresi az elhunyt sírhelyét. A férfi vádolja, hogy legalább egy keresztet állíttathatott volna neki, de a nő folyton panaszkodik, fázik és a pénzét követeli. A sírt nehezen megtalálják, a professzor úgy érzi, hogy a sírhely zenével töltött... 

...és hirtelen a múltba kerülünk, pontosabban Salzburgba, ott is egy palota zsúfolt zenetermébe. A tömeg egy kisfiút hallgat és figyel, akit az apja, mint egy cirkuszi attrakciót mutogat. A gyermek nem más, mint Mozart. Az apja azt reméli, hogy a fia és a lánya tehetségével kevéske anyagiakhoz fognak jutni. Ám a fiú hirtelen belázasodik, a tömegből kiválik egy különleges barna hajkoronájú asszony, Waldstätten bárónő, aki a fiú segítségére siet, és az összegyűlt embereket korholja ("Micsoda kincs").

Ugrunk pár évet, és az apró fiú, férfivá cseperedik - ezt a színpadon nagyon jól megoldották - egy fehér vászont láthatunk, a kis Amadé nőni kezd, és csak nő és nő, amíg egy fura, bohó fiatalember át nem szakítja a vásznat. A nővére szintén időközben felnőtt, így ketten örülnek Amadeus által haza hozott különleges kabátnak, amit szerencsejátékon nyert. A boldogságuk rövid életű, az édesapjuk ráförmed Mozartra, hogy ők csak és kizárólag tisztességes módon juthatnak hozzá ilyen értékes viselethez, de a rangjukból adódóan ez nekik nem való. A kabátot Nannerl visszaviszi a boltba.

Mozart, Collorado érsekkel való találkozása sem örömteli, hiszen a zeneszerző és apjával késnek a megbeszélt találkozóról, amit az érsek nehezen fogad el. Szerinte a fiú szemtelen, és tiszteletlen vele szemben, ezért kidobja a palotájából. Idővel viszont a zene, ami a zeneszerző tollából fakad, több figyelmet kap részéről, és nem tudja felfogni, hogy lehet valaki ilyen tehetséges. A darab végén egyezséget kínál Mozart-nak térjen vissza Salzburga, neki komponáljon, de az elutasítja az ajánlatot, mert a maga ura akar lenni.

Amadeus sok nehézségen kell, hogy keresztül verekedje magát: a szegénységen, - hiszen csak a halott zenész jó zenész ("Ez Bécs!"). Apja elismeréséét vívott harcai ("Miért nem fogadsz el engem?"), majd szüleinek elvesztése. A bohém élet rabja lesz, a bécsi színház igazgatójának és furcsa társulatának jóvoltából ("Egy csipetnyi szív, meg egy csipetnyi ész").

Constanze, aki egy kétes hírű családból származik (a mama alkoholista, az apa börtöntöltelék, három nővére közül az egyik színésznő és a főurasságok között keresi meg a kenyerét, a másik kettő ronda és ostoba - a dal szerint), szerelmes lesz a fiúba ("Szeret, mind ki ismer"), és ugyan próbálja visszatartani a rossztól, neki sem sikerül. Magára maradva, reggelenként úgy gondolja a mulatás az élet értelme, a házimunka nem neki való. Constanze folyton csak táncolna és táncolna ("Forog a tánc"), e szerzeményben hangzik el, hogy nem gyászolná sokáig a férjét, ha az meghalna a kemény munkában.

Mozart a küzdelmeit nem egyedül éli meg, hiszen vele tart egy kisfiú is, akit Amadé-nak hívnak, a porcelánfiú. Tulajdonképpen ő a gyermek Mozart megtestesítője, a "gyermeki én" kivetülése a felnőtt férfinak. Amadé szerepe akkor a legerősebb, amikor komponál, és kifogy a tintája, ilyenkor az igazi Mozart vérét használja fel. Az első felvonás végén a karjába, míg legutoljára Mozart szívébe döfi a hangvillát... ("Árnyékom, hogyan lépjem át?"- Árnyékdal).

A zeneszerző élete során sok barátra, de ellenségre is szert tesz. Barátként tekinthet Waldstätten bárónőre (akit én például nem értek, hogy az előadás alatt egy évet sem öregedett, mindvégig ugyanúgy néz ki), minden alkalommal megvédte az intrikáló főnemesek és polgárok elől, mert amazok a tehetségét pocskondiázták. A bárónő abban hisz, hogy a fiúnak el kell hagynia a "kastélyt", amelyben apja fogva tartja, mert maga is csalódott a világban ("Arany csillagpor").

A színház igazgató, aki egy bohémet farag belőle és megmutatja neki a színház, a szórakoztatás léha világát.

Mozart családja: Apja ugyan vasszigorral fogja fiát, de mindezt féltésből teszi ("Vasba zárd szíved"). Az egyik legérdekesebb jelenet, amikor Mozart egy utcai forgatagba keveredik, mindenki álarcot visel, és a sok arc nélküli személy között hollófekete köpenyben és fekete maszkban megjelenik az édesapja, aki vádló hangon szól hozzá, elítéli a viselkedéséért.

Nannerl, Mozart nővére egy kedves és szeretetre méltó karakter. Bízik öccse sikerében, aki nélküle utazik el. A testvére sorsa igenis fontos számára, ám nem mennek úgy a dolgok, ahogyan szeretnék, ezért a piacon a sok kofának azt meséli, hogy az öccse igazán remekül él Mannheim-ban, és hamarosan a család utána fog menni. Colllorádo csicskája, Arco gróf viszont letöri a vidámságot a lány arcáról, és biztosítja róla, hogy Mozart sehol sem fog érvényesülni, amíg az érsek keze bárhová elér. Tehát a fiú tengődik, és nincs biztos állása. Nannerl saját magát és öccsét egy hercegi testvérpárhoz hasonlítja, akik egy nagy kastélyban éltek, a herceg saját útját járja ("A herceg rég másutt jár") és a hercegnő már nem fogja őt viszont látni. Egy nagyon kedves dal, amit a lány az édesapjával közösen énekelnek. Megható.

Lázadó fiatalok társaságától sem tartja magát távol a címszereplő. A szeretet és megértés hiányzik az életéből. Constanze gyakran korholja, hogy nem dolgozik, utolsó reményük egy hollófekete köpenybe megjelenő alak, aki az apjára emlékezteti Mozart-ot. A megbízásából egy rekviemet kell megírnia, amivel nagyon nehezen halad. A felesége elhagyja, majd mégis visszatér hozzá, és haláláig vele marad.

A zárójelenetben minden szereplő egy sírhalom körül áll, ahol feltehetőleg Mozart nyugszik. Méltatják a zenei zsenialitását, és emberfeletti virtuozitását.

Zene: A darab erőssége, hogy jó sok dal van, amit lehet dúdolgatni, egyszóval fülbemászó. Kedvenceim: Szeret mind ki ismer, Zene az vagyok én, Árnyékdal, A herceg rég másutt jár, Egy csipetnyi szív meg egy csipetnyi ész, Egyszerű út, Ez Bécs!.

Az előadásnak van egy fajta misztériuma, körüllengi a sötétség.

Díszlet: Van egy hídszerkezet, amivel mindent ki lehet alakítani.

Jelmez: Hol modernebb, hol korhűbb, de elfogadható.


Szereposztás: 

• Mázs a kedvenc Mozart. A három alkalomból háromszor vele láttam.
• Constanze-ként mindig Siménfalvi Ágota, aki nagyon jól formálta a szerepét, ez a karakter szerettette meg velem a színésznőt is, akivel sokáig távolságtartó voltam.
• Janza Kata Nannerl-ként nagyon kedves és imádnivaló teremtés volt.
• Földes Tamás mint szigorú apa teljesen hiteles, hangilag is kifejező.
• Collorado szerepében Németh Attilával és Szabó P. Szilveszterrel is megnézhettem. Nekem inkább Szilveszter alakítása tetszett jobban, mivel hozzá illenek a sötétebb lelkivilágú egyéniségek.
• Bereczki Zoltán Schikander alakítója mindig lenyűgözött és a karakterből áradt a vidámság, valamint a ledérség. Volt benne lendület, dinamizmus, a mókás dalnak köszönhetően a színház világába betekintést kaphatunk.

Egy színes riport, rajongók által körbevett színészek és a vidám kis dal: Zene, az vagyok én! Részlet az Operettszínház szilveszteri előadásából. :)

A darab utóélete: A musical lekerült a repertoárból, de az Operett nagyon is ragaszkodik a műhöz, így sokszor hallhattunk egy-egy részletet elhangozni belőle, pl. ha a teátrum különleges versenyeknek adott helyszínt, például az Aranypálca Karmesteri verseny. A "Zene az vagyok én!" dal mindig a zárás volt. Állítólag szeptemberben visszahozzák a felújított darabot...

Úgy hírlik Mázs szerepelni fog az "új" előadásban, kedves rajongók! :P

Bővebben itt olvashattok a nagy visszatérésről, illetve a színház további, várható előadásairól:

http://www.musicalinfo.hu/budapesti-operettszinhaz-2014-2015-evad-bemutatok-3334

Az darabról bővebben: http://www.operett.hu/repertoar/mozart/1/6

A 2014. szeptemberi előadásról már elkészült a várható hármas szereposztás, íme: http://www.operett.hu/repertoar/mozart/1/10

 

Megjegyzés: 

• Mozart szerepét tekintve, MÁZS-ot várom. Slussz-passz. Dolhai Attila már nem fog szerepelni a musicalben a rajongók bánatára. Viszont az újoncok között Veréb Tamás és Kocsis Dénest hallhatja a közönség.
• Colloredo-ként eléggé furcsa lesz a karcos hangú Feke Pált látni, ámbár lehet nem lesz rossz. Szabó P. Szilveszter viszont első számú a karakter megformálásában. A régi hercegérsek neve, Németh Attila - nem látható, furcsa, hogy minden darabból kimarad, még, ami nagyjából illett is hozzá. Szerényi László? ööö, nem, szerintem teljességgel nem az ő karaktere.
• Constanze-t illetően végtelenül örülök, mert úgy látom két bájos művésznő fogja alakítani, Vágó Zsuzsi és Simon Panna.
• Leopold Mozart-ként csak Földes Tamás, de Szomor György is, akár szóba jöhet.
• Nannerl Mozart Vágó Dettikével és az újoncnak számító Gubik Petrával tekinthető meg.
• Waldstätten bárónő régi ismerős, Polyák Lilla és az új szereplő Janza Kata. Hát, rá kíváncsi vagyok. Sajnos a női szigorúság, keménység árad belőle. A karakter pedig egy nagyon szelíd, jószívű teremtés, aki minden erejével az ifjú Mozart-ot támogatja....és, aki a darabban örökké fiatal...nem látom, hogy változna a korral... Ráadásul Vágó Dettike is alakítja majd a figurát.
• Schikaneder szerepében Bálint Ádámot és Kiskerot láthatjuk majd. Szerintem ők, mindketten telitalálatok. Vidám koficcok, mint egykori elődük, Bereczki Zoltán. Bár, mint igazgatóknak, talán kicsit túlságosan is fiatalok. Ám, inkább ők, mint Szolnoki Tibor. 
• Arco grófként újfent Dézsi Szabó Gábort láthatjuk, váltótársa pedig Langer Soma lesz. 
• Szerintem érdemes még Cäcilia Weber-t megjegyezni, hiszen ezt a figurát Szulák Andrea és Kállai Bori alakítják majd. Két teljesen eltérő zenei stílusvilágot képviselő művész. 

Hát, érdekes lesz.

Most már nem kell "sokat" aludnunk, és itt az új-régi előadás. Íme a link, amellyel jó felkészülést, örömteli várakozást kívánok :)

A Walt Disney csodálatos meséje a színpadon kibontakozik

"Nincs szépség e földön..."


Helyszín: Budapesti Operettszínház
Előadás címe: Szépség és szörnyeteg

A klasszikus Disney mesék színpadi adaptációját egy rajongó nem hagyhatja ki repertoárjából. A szereposztás is nagyon érdekesnek tűnt, a tündérmesét sokan szeretjük.

A darab gyermekien bájos, kedves szerethető karakterekkel, szépen kivitelezett, ami az operettes darabok esetében nem mindig sikerül, értem ezalatt, hogy a színpadi megjelenítés tökéletességére nem törekszenek. Kevésbé igyekeznek látványos külcsit adni egy-egy darabnak. Merőben több figyelmet kap az őrjítően magasra emelkedő deszkák mozgatása és a különféle tűzijátékok, a díszletek gyakran elhanyagolhatóak. Persze az Operett ezen a hozzáállásán is sikeresen változtatott, és jobb látványtervezővel dolgozik.

Díszlet: a kastély különleges színpadi elem, amely a forgószínpadon mozog. Egyéb helyszíneket is megjelenítenek, mint például a könyvesbolt, ahova Belle járni szokott, illetve a kocsma, ahol Gaston és népes társasága szabadidejét tölti, Belle és édesapja otthona, végül a mocsár. Kedvencem a kastély, illetve a különleges rózsa szobája.


Jelmezek: A kastély lakóinak öltözete nagyon színpompás, kedvencem Belle és Babett által viselt ruhakompozíciók. Az életre kelt tárgyak jelmezein ismerős motívumokat vélhetünk felfedezni, hiszen a herendi porcelángyár mintáit látjuk viszont. Ettől egyedivé és giccsmentessé válik a kinézet, mivel külföldön a díszítést túlzásba viszik. A magyar előadás ezzel szemben letisztult, "emberibb" változatot tár a néző szeme elé. A szörnyeteg elmaszkírozását egyesen fantasztikusnak találtam, nagyon ötletes, és emlékeztet a rajzfilmben látott karakterre.

Kedvenc jelenetek: Lehetne más, mint a berendezések megelevenedése? A ebéd tálalása, A Szépség és szörny közös jelenetei, főként, amikor együtt vacsoráznak. Káprázatos tánckoreográfiák. 

Szereposztás:

• Belle: Két alkalommal láttam Szinetár Dórával, és egyszer Vágó Dettikével. Mindketten meggyőzőek voltak, bár hangilag talán Dettike jobb Belle-nek bizonyult. Rövid ideig Mahó Andrea is alakította ezt a karaktert. Vele sajnos nem láttam, pedig kíváncsi lettem volna rá, Andi az egyik kedvenc színésznőm, először Júlia szerepében volt szerencsém megismerni. 
• Szörnyetegként - furcsa módon - Homonnay Zsolt tetszett jobban, az átalakulás is vele érdekesebb volt, Szabó P. Szilveszter sem volt rossz, mint szörny, de Homy erősebb. 
• Gaston: a gonosz férfi, aki szépségesnek és tökéletesnek hiszi magát, nem nagyon emlékszem rá ki volt az alakító, de azt hiszem láttam mindkét színésszel, Imre Sebastiannal és Németh Attilával. Maga a figura rettentően ellenszenves, nem is szeretem a karaktert, olyan akaratos, macsó típusú férfit jelenít meg, akivel biztosan nem állnék szóba... Mértéktelenül erőszakos és utálatos, igazából nem is szereti Belle-t csak megakarja szerezni magának, mint egy trófeát, hogy eldicsekedhessen vele. Lám a "furcsa" feltaláló lányát is sikerült megszédítenie. Három őrült nőszemély lesi minden kívánságát, de hát azok is kinéznek valahogy... 
• Lefou: Gaston szolgájaként Mészáros Árpád Zsoltot és Sánta Lacit láttam. Árpié meggyőzőbb és hülyébb volt :D 
• Teamama szerepében Nádasdi Verát és Náray Erikát láttam. Náray tetszett jobban, valahogy Vera hangja nem illett a karakterhez, de ettől függetlenül ő is kedves volt. 
• Lángőr: A kedvenc. Láttam, az akkori szereposztások szerint, mindhárom színésszel, Bereczki Zoltánnal, Csonka Andrással és Ádám Bálinttal. Kiemelkedően teljesített Bereczki, a többiek nem voltak olyan színesen, viccesek és lenyűgözően parádésak, fele annyira sem voltak vidámak, mint ez az ember.

• Perc úr: Földes Tamás és Fila Balázs. Nem tudok különbséget felfedezni, talán Földes jobban beleélte magát a szerepbe, ezért ő a jobb. "Ne húzza fel magát, Perc úr!" - de felhúzta...:)) 
• Csorbi: az összes gyerektáncosnak gratulálok, nagyon kis ügyesek voltak. 
• Madame de La NagyKomod: Siménfalvy Ágota. Nagyon vicces, és idegesítő a sikongatásával. 
• Babett, a tollseprű: Dénes Judit és Vörös Edit. Igazából nagyon kicsi szerep, folyton jelen van a történések közepette, de nincs sok jelentősége, azon kívül, hogy minden férfival flörtöl.

Sajnos az Operettszínház levette a műsorról ezt az előadást, de számos sikert tudhat magáénak, hiszen a társulat vendégszerepelt Ausztriában, Németországban.

Bővebb infok itt: http://www.operett.hu/repertoar/a-szepseg-es-a-szornyeteg/23/8 

Videóérdekesség: A kedvenc jelenetem - Önnek jár



Újdonság, hír (2015. április): 2014/2015-ös repertoárba visszatért az előadás megújult szereposztással. Többek között láthatjuk Polyák Lillát és Szulák Andreát, mint Teamama. Teljesen új szereplőket is, például Barkóczi Sándor (Szörnyeteg), Jenes Kitti (Belle), Szentmártoni Norman (Gaston), Angler Balázs (Lángőr). Illetve van egy szomorúbb hír is, egy olyan színésznő, aki egykor Belle-t alakította, most Babett-ként áll színpadra, ő Kékkovács Mara. - Szerintem ez azért szomorú, mert Belle volt a főszereplő, Babett alig beszél pár sort, de Marának ez a figura biztosan jól áll avagy jobban áll, mert eléggé kacér és ledér karakter - Mara sokszor csábosan viselkedik, ezért sem olyan rossz, hogy Babett-ként folytatja tovább a musicalben pályafutását.

Egy asszony története, akit sosem láthatunk, mégis mintha ismernénk

"Rebecca, bármerre jársz te most, vágyódó lelked vonz az otthonod felé..."


 Időpont: 2010. március
Helyszín: Budapesti Operettszínház
Előadás: Rebecca- A Manderley-ház asszonya
 

Szép emlékek fűznek az Elisabeth és Mozart! szerzőpáros eme két alkotásához. Nem volt kérdés, ha Rebecca is eljut Magyarországra megnézem. Azóta nem csak a darabot, de több filmváltozatot is láttam. Pont pár hete ment a tévében egy feldolgozás, amiben Maxim-ot Charles Dance alakította. Ő az egyik kedvenc külföldi színészem. Nagyon szeretem őt, különösen Az Operaház Fantomja 1990-ben készült filmes adaptációjában, lenyűgöző és felejthetetlen alakítást nyújtott. A Rebeccában is hiteles volt, kissé idősebb az általam gondolt karakter korához képest, de ha jól tudom az eredeti regényben is idősebb Maxim Carolinánál.

Az Operettben Maxim-ot Bereczki Zoltán, "én"-t Szinetár Dóra felfogásában láthattam. Aranyosak voltak együtt. Mrs. Danvers, a gonosz házvezetőnő, Polyák Lilla tolmácsolásában jelent meg. Ő az a nő, aki visszavárja a halott Mrs. De Winters-t, és nem nyugszik bele, hogy egy új asszony elveheti a korábbi helyét, hisz, úgy gondolja, hogy a szépségben nem érhet fel a régihez.

A történetben az a legérdekesebb, hogy nem láthatjuk semmilyen formában, nem jelenik meg a színen, a korábbi Mrs. De Winters, tehát Rebecca. Alakját ködbe burkolják, csak utalások történnek rá, hogy milyen volt. A házvezetőnő által a legrészletesebb módon ismerhetjük meg Rebeccát, az orchideákhoz hasonlítja: "Olyanok, mint ő, e pompás szirmok". Ez volt az előadásban a kedvenc jelenetem és a kedvenc dalom is. Polyák Lilla elképesztő hatással mutatta be, erővel bír ez a dal, olyan elementáris, "Mégis él tovább". Libabőrös voltam, amikor hallgattam.

Másik kedvenc jelenetem, amikor a címszereplőt "éneklik meg". A házvezetőnő el akarja űzni az új asszonyt, és az ügy érdekében arra is képes, hogy rávegye szerencsétlen nőt, hogy öngyilkosságot kövessen el. Kifejező ebben a jelenetben a sok árnyalak, akik mind visszavárják Rebeccát.

A másik fél, aki sokat árul el a régi asszonyról - megtévesztő módon "Én"(Carolina) és a közönség is úgy gondolja, hogy valóban csak rá tud gondolni, és sosem fogja elfelejteni, az Maxim. Nagy meglepődés érhet bennünket, amikor kiderül, ő semmilyen módon nem szerette Rebeccát, sőt gyűlölte. "Jégmosoly".

Díszlet: Vetítővászonnal tudták megoldani az egyes helyszínek megváltoztatását a háttérben. Ilyenkor legtöbbször a színpad előterében volt egy vagy két szereplő, akik az óceánt kémlelték, a vetítővásznon a tengert láthattuk. A kastély két részből állt: az egyik a könyvtárszoba, ahol a két szerelmes énekli a "Jöjj, szörnyű az éj"-t, illetve a másik oldala a kastély nagy lépcsősora. Ez látványosra sikeredett, egy ódon kastély belső építészeti berendezéséhez mérten. 

"Én" felbátorodása és szembeszállása is egészen jól lett kivitelezve. 

Jelmez: Korhű, kedvencem, a barokk stílusú ruha, amit az álarcosbálon "én"(Carolina) magára ölt.

Amit utáltam vagyis inkább zavart: a rokonság feltűnése - nem szerettem a mellékszereplőket valamilyen oknál fogva... A gazdag asszonyságot sem kedvelem, aki a főszereplő korábbi munkaadója (Szulák Andrea) volt.

A kastély leégését jobban oldottam volna meg - már ég a ház, de, hogy látványosabb legyen - mondjuk a házvezetőnő (aki egyébként a tűzet okozta) akkor gyújtja fel a lépcső korlátait, amikor Carolina és Maxim visszatérnek...

A zenéje megragad, persze talán nincs benne olyan sok dal, mint pl. a Mozart!-ban, vagy amivel úgy igazán megszerettetné magát. A legfontosabbakról, körülbelül szót ejtettem a leírásomban. Valószínűleg megnézem a másik szereposztással is, mondjuk egy Vágó Zsuzsi-Szabó P. Szilveszterrel. Az jó lenne. :)

 

A képek forrása: http://7ora7.hu/hirek/premier-elotti-fotok-rebecca-a-manderley-haz-asszonya

A darab leírása: http://www.operett.hu/repertoar/rebecca-a-manderley-haz-asszonya/87/9

A darab felvétele, első és második felvonás: https://www.youtube.com/watch?v=KMIZxDYa4Wo