Az original Fantomban van egy jelenet, ami a magyarban máshogyan van megrendezve. Ez az Éj zenéje alatt zajlik. A Fantom azt szeretné, ha az énekesnő a hangszere lenne, a közvetítő az általa megalkotott zeneiség és a társadalom között. A Fantom egy letakart tükörhöz vezeti, lerántja róla a leplet és az elképzelt jövőt látjuk: egy Christine-t formáló bábut, menyasszonyi ruhába bújtatva, amely az énekesnő közeledtére, előredől, és kilép a tükörkeretből. Nálunk az orgona megfordul, és láthatóvá válik két marionettbábú, akik csókot váltanak. Mindkettő esetben ugyanaz az eredmény, Christine elájul. :)
A hamburgi Fantom utolsó előadásai még az 1990-es évek elejére tehető. A főszereplők búcsúztak a darabtól: a musical két ismert dallamának "Az Éj zenéje" és a "Gondolj rám!" keverékéből egy csodálatos produkció született. A Fantomot Ian Jon Bourg, míg Christine-t Colby Thomas alakította.
For the final show of the Hamburg production of The Phantom of the Opera, the Phantom (Ian Jon Bourg) and Christine (Colby Thomas) sang a wonderful duet of 'Music of the Night' and 'Think of Me' combined during curtain call and the others of the cast sing the final with them. Very beautiful combination, I have never heard so.
A változatosság kedvéért, megint egy fantomos videóval kedveskedem Nektek. :)
Nem tudom Ti, hogy vagytok az első benyomás teóriával, nekem alapvetően fontos, gyakran tudom ez alapján eldönteni, hogy mennyire fogom a darab iránti rajongásomat kifejteni vagy éppen el sem kezdeni...
Nos, a Fantom esetében, én a magyar előadást láttam először, még 2006-ban. Az élményt ugyan nem tudjuk visszavarázsolni, de megmaradtak az emlékek, az ingerek és hatások, mely az előadás alatt folyamatosan értek. Nem volt fogalmam a történetről, nem néztem utána, csak azt hallottam, hogy nagyon jó, érdekes előadás. Mivel akkoriban - vagyis még egy évet számoljunk vissza (2005) - kezdtem visszaszokni a színház falai közé, azt akartam, hogy meglepjen az előadás, egy igazi katarzist vártam. És mondhatom, hogy nem maradt el. Lenyűgözött!!! Szereposztást illetően, abban a reménykedtem, hogy Mahó Andit kapom Christine-ként, és egy ideig tényleg azt gondoltam őt látom a színpadon, míg a lány öltözőjében jobban szemügyre vehettem a főhősnőt. Nem ő volt, hanem kolléganője, Fonyó Barbara. Raoul-ként teljesen meg voltam lepve, hogy a Madách Színházban látom, Homonnay Zsoltot. Már megszoktam az Operettben, így nem tudtam, hogy itt is kapott szerepet. Furcsa volt és egyben idegesítő. Számomra még nem állt össze a történet, míg nem a tükör mögött megjelent a Fantom. Posta Victor, aki csak kb. másfél éve alakíthatta Miller Zoltán utódjaként a zseniális zene angyalát és mestert, meglepő módon tetszett. Végigéltem a darabot, és meg kell mondjam, hogy a szívembe zártam a karaktereket/színészeket és az egész csodás előadást. Nem csoda, hisz azóta a rabja vagyok. Immáron 8 éve. :) "Azóta sok közös emléket gyűjtöttünk össze egymásról..."A következő kis montázsokat én állítottam össze - Levédve! :)
A Fantom a magyar változatban egy gyönyörű darab, amit Szirtes Tamás és kreatív csapatának sikerült átültetnie hazai viszonylatban, míg a külföldi produkciót rengeteg ország lemásolta, mi egy non replika, azaz egy teljesen új rendezésen alapuló művet alkottunk meg. Új díszlet, új jelmez, új felfogás a történet szempontjából. Nálunk nem egy majom ül cintányérokkal a kezében egy dobozkán, nálunk az Operaház kicsinyített mása látható. Nálunk a Fantom jelleme sokkal elgondolkodóbb, a csata a két férfi között inkább pszichológiai úton történik, mint fizikai bántalmazásban nyilvánul meg. Sok-sok apróság van, amitől a magyar produkció számomra színvonalasabb az eredeti Webber darabtól. Ha csak a jelmezeket veszem figyelembe, nekem a külföldi nem tetszik, Christine ruhakölteményei rondák, giccsesek, a Don Juan jelenetben szereplő jelmez egy asszonykórusban viselt ruhára emlékeztet...vagy legalábbis egy tehenészlányra...és ezzel nem akartam a hölgyeket sem megsérteni, de ez iszonyatos... Ellenben, hogy ne csak negatív hangnemben nyilvánuljak meg a svéd származású jelmeztervező munkásságáról, természetesen van kivétel, amit még magam is szívesen elfogadnék, az a Maszkabál jelenetben látott ruha, pompás, flitteres, habos-babos, a színek, lila és rózsaszín egyvelege teljes összhangban.
Összehasonlítva - Don Juan-ban Aminta jelmeze, amit Christine visel: balról az original, jobbon a magyar
Az eredeti előadásból a kedvencem, neve Star Princess dress:
Visszatérve, amiért ez a bejegyzés megszületett, napokban találtam egy videót, ami felkeltette a figyelmemet, méghozzá arra, hogy milyen nagyobb különbségeket láthatunk a magyar és az original darab között...
A videó összefoglalja a fantom musical történetét 15 percben, megosztva a legfontosabb momentumokat. Kezdetben angolul halljuk a "Gondolj rám" című dalt, Christine előadásában, aki a diadalának köszönhetően egy csapásra közismertté válik. És, mivel ezt is a németek készítették, a továbbiakban minden dal e nyelven hangzik el, egyes dallamok lerövidítve, mások fel sem tűnnek benne (Primadonna, Il Muto, Látjuk-e még egymást valahol?). A videó érdekessége, hogy olyan jeleneteket is bemutat, amelyek kimaradtak a 25 éves jubileumi előadásból, ilyen pl. Christine babájának színpadi megjelenése. A Maszkabál színrevitele nem a színpadon történhetett, sajnos, az eredeti helyszínt nem tudom megnevezni, de látványos és nagyon elnyerte a tetszésemet. Valószínűleg egy kastélyban rendezték. Itt a cintányéros majom idegesítő...sosem kedveltem... :) A maszk levétele elhúzódik, de a videó lezárásához tökéletesen passzol...hooppá, elmondtam a végét :P
További érdekesség, hogy a felvétel 1998-ban látott napvilágot, és a ZDF csatornán adták le, a két főszerepet, Christine-t Colby Thomas, míg a Fantomot Thomas Schulze formálta meg. Érdekes egyveleg, ezt biztosíthatom számotokra! :)
Mint bizonyára tudjátok, - főként a lelkes rajongók, akik nyomon követik a darab vonulását a világban - 2013 szeptemberétől látható a német kikötővárosban az előadás, német nyelven. Christine Daaé első szereposztás szerinti megformálója Valerie Link, aki a közösségi oldalán kedveskedett a rajongóinak egy igazán különleges, rövid időtartamú videóval, amelyben elárulja, hogyan készül el a főhősnő fürtökben gazdag hajkoronája.
A képen Valerie-t láthatjátok, immáron jelmezben, illetve Matthias Edenborn-t, aki a Fantom megszemélyesítője.
Plusz, egy link, hogy szól a dal az új szereplőkkel. A
felkészítésüket még az egykori Christine (1990-ből) Anna-Maria Kaufmann
segítette, aki csodálatos és zseniális párost alkotott az, azóta sajnos
eltávozott művésszel, Peter Hoffmann-nal. Mindkét párosról megosztok
egy-egy felvételt, az első egy tv-műsor keretei között megénekelt főcímdal,
a második már a korábbi hamburgi előadás utolsó jelenete, amely a
labirintusban zajlik. Azért is szimpatizálok Hoffmann-nal, mert a
hangszíne tökéletesen illeszkedik a Fantom karakteréhez, gyönyörűnek
tartom, nem beszélve arról, hogy ő az első olyan Fantom, aki a szerelmét
háromszor vallja meg a "hűtlen" nőnek... (bár azóta tudom, hogy ez megint színészfüggő dolog...)
Újra eljött az ideje, hogy felavassunk egy non replika Fantom produkciót! Az észt előadás készen áll, és várja a közönséget! Reméljük, ők is ügyesen oldják meg! Ma este (2014. október 4-én) van a premier.
Időpont: 2014.02. 14. Helyszín: Budapesti Operettszínház Előadás: Elfújta a szél
Az utolsó pillanatban sikerült jegyet váltanom erre a darabra. Nagyon örültem neki, kicsit olcsón akartam megúszni, mert az Operettszínházzal már régóta szakítottam, és ha megyek, az is csak egyszer egy évben adódik. Viszont a Broadway fesztiválra, amit minden évben szeptemberben tartanak, rendszerint elmegyek, és ha a tévé közvetít gálaműsort, azt is szívesen megnézem.
Akkor jöjjön a beszámoló az előadásról.
A színház előcsarnokába érve, amint megláttam a szereposztást, rögtön lehervadt a mosoly az arcomról, mivel Rhett Butlert nem az alakította este, akire számítottam volna. Ez nagyon idegesítő volt, és rosszul esett, fejben már gondoltam, hogy emiatt majd még egyszer mindenképpen meg kell néznem az előadást. Mindenesetre nekem Scarlett megformálója volt a fontosabb, mivel a másik nőszemélyt nem ismertem, ezért mindenképpen egy olyan szereplőt szerettem volna megkapni, akit nagyon szeretek, méghozzá Vágó Zsuzsit, aki szerencsére szerepelt, úgyhogy örültem neki.
Szereplőkről:
Vágó Zsuzsi Scarlettje pont olyan, amilyennek lennie kellett, egy önző, olykor utálatos, akaratos, törtető, de szenvedélyes nő, aki semmitől sem hátrál meg, és persze az állandó epekedése Ashley után is nagyon hiteles volt. Scarlet karakterével kapcsolatban nekem mindig az volt a problémám, hogy bántotta az állatot (lovat), gonosz dolog részéről. Csodálom a bátorságát, - szembe mert szállni a jenki katonával, akár többel is, a kitartását, mert Ashley-t üldözte és amikor Melanie-val és a cselédekkel visszatértek a szülőföldre. A filmben sosem szerettem a nőt, aki játszotta, viszont Zsuzsit igen, és ezt a karaktert is bravúrosan hozta, amikor részeg volt a főhősnő, az is viccesre sikeredett, nagyon jól teljesítette a feladatot. Zsuzsi valahogy nekem nőiesebb, mint a filmbeli színésznő.
Szerényi László Rhett Butler-je vérszegény volt, nem volt benne az a cinizmus, irónia, amit Szabó P. Szilvesztertől biztosan megkaptam volna. Sajnáltam is, hogy nem ő volt aznap. De, Szerényi poénjai is mind ültek, jó volt - bár jobb lett volna, ha a másik színész alakítja. Ami megint érdekes felfedezés volt nekem, hogy a a második felvonásban azt vettem észre, hogy a hangja nagyon hasonlít egy másik színész baritonjáéhoz, méghozzá Posta Victor hangjához való hasonlóságot véltem felfedezni. Szerényire visszatérve, nem volt Butler, de Zsuzsival jól kiegészítették egymást.
Nádasdi Vera játszotta Scarlett húgát, Suellen-t. Sajnos, róla is azt hittem, hogy majd ő lesz a néger dajka, végül kiderült, hogy a testvér karakterét kapta meg, volt némi átírás a szerzói jogok végett. Ellenben a hangját szeretem, mert nem megszokott hétköznapi női hang. Különösen az tetszett, amikor Scarlettel kibékültek a második felvonásban.
Janza Kata kéjnője is nagyon jól sikerültnek mondható. Őt pont figyeltem és Zsuzsinál is azt tapasztaltam, hogy féltek lejönni a lépcsőn. Tetszett, hogy adtak a karakternek egy emberi oldalt is, szegényke kénytelen volt elhagyni a gyermekét, sajnos a történetből az előélete nem derült ki, pedig jó lett volna, ha megtudhatjuk származását, miért szánta a sors ezt a szomorú életet neki. Nem volt ellenszenves, inkább sajnálatra méltó, egy jószívű nőt ismerhetett meg a közönség.
Ami csalódás volt szintén az Ashley megformálója, erre a karakterre valami nyálasabb képű palit kellett volna választani, én Dolhait tippeltem volna, és lám a felújított verzióban már ő lesz - most néztem utána, Szegeden a szabadtéri előadásokon szerepel). Szóval a férfi nem volt férfinek mondható, bár lehet, hogy ennek tényleg ez volt a lényege. Nem tudtam elképzelni és elfogadni Ashley-nek Veréb Tamást. A férfi, vagyis inkább fiú látványra riasztó számomra, nem egy sármör típus, ráadásul, ha akadna a kezem közelébe egy szívlapát, nem gondolkodnék sokat, és használnám...
Melanie viszont tökéletes volt. Nem is tudom, hogyhogy nem akadtak rá korábban erre a csodálatos lányra, Simon Pannára. Bűbájos feleség, jószívű, szeretetre méltó karakter, nagyon tetszett az alakítás. Egy csiszolatlan gyémánt a kis színésznő. Aggódtam érte, amikor a jenki megtámadta, szerencsére ott volt Scarlett és megmentette. Melanie viszonya a kéjnővel is tiszteletre méltó, hiszen nem vettette meg, mint a társadalom többi tagja, ráadásul úgy gondolja, ha az utcán összefutnának, nem nézne keresztül rajta, hanem szóba elegyednének egymással. Ez olyan emberi és kedves gesztus volt, Melanie-t kedvelem. Megbocsátó és türelmes, józanul gondolkodó és végtelenül szereti Ashleyt.
A történet komikája, aki azért vicces pillanatokat beletett a darab komor hangulatába, az Pittypat néni volt, Lehoczky Zsuzsa által megformálva.
Pár megfigyelés és részlet a történésekből:
A darab kezdetén rögtön belevágnak a történet közepébe nincs semmi huzavona és untatás. Háborúra készülnek. Ellenben Tarán nagy viadalom van, Scarlett azt ecseteli, hogy megszerzi magának az imádott Ashley-t, aki a bálon viszont bejelenti, hogy Melanie-t veszi feleségül. Scarlett erre sikítógörcsben tör ki, közben szemével villámokat szór és árgusan figyeli a szerelmespár vallomását. Ashely és Melanie arról énekelnek, hogy mennyire hasonló a gondolkodásmódjuk, - sokan a jelenlévők közül csak kalandra vágynak, - de ők ketten többet szeretnének, és úgy gondolják, a boldogságot egymástól remélhetik. Scarlett-et dühíti a boldogságuk, így mikor az összejövetel véget ér bevallja Ashley-nek, hogy szereti, aki hasonlóan érez iránta, bár ő nem magát Scarlett-et szereti, hanem inkább a bátorságát, a szenvedélyét, egyúttal megjegyzi, hogy ő és Melanie inkább összeillenek, hiszen mindketten szelídebb természetűek, nyugodtabbak. Nekem nem világos, hogy Ashley igazából melyik lányt szereti jobban. De a végén kiderül, hogy kit is szeretett mindvégig valójában. Itt jön képbe Rhett Butler, aki kihallgatja a beszélgetést. Scarlett-et bosszantja, Butler távozása után húgával tudatja, hogy a férfi biztosan érdeklődni fog iránta, hiszen látta, hogy hogyan tekint rá. A főhősnő több férfi fejét elcsavarja, az első, aki azt szeretné, hogy a felesége legyen, e kérésnek eleget tesz, de nem látjuk, hogy szerelemmel szeretné. Sőt, azt mondja a fiúnak, hogy ő bizony nem fog várni rá, ezért rögtön megkéri a kezét, összeházasodnak, de Scarlett nem csókolja szájon. A katona viszont boldogan megy a csatába, viszont sajnos nem tér vissza. Így válik Scarlett első alkalommal özveggyé. Mivel megtudja nem hősi halált halt férje, hanem tüdőgyulladás vitte el, az értesítő levelet összegyűri majd eldobja. Az özvegyi fátyolt nem hordja olyan méltósággal és tisztelettel, mint azt az elhunyt megérdemelné, Atlantába megy, és nyilvánosan megjelenik egy bálon. A bál egy jótékonysági est, ahol a legmagasabb összeget egy özvegyért, méghozzá Scarlett-ért ajánlják fel. Aki pedig a magas honoráriumot kínálja, az nem más, mint a hírhedt Rhett Butler. Scarlett-tel keringőznek, Rhett megígéri, hogy egy nap elveszi feleségül. Az eseményen ott van Melanie is, tulajdonképpen azért is megy a főhősnő Atlantába, hogy viszont láthassa a szeretet személyt. Felbolydulást okoz, mikor a színén megjelenik a bordélyház vezetője, Belle, aki szintén felajánl összeget és kéri, hogy fogadják el. Ez egy nemes gesztus részéről, szerintem.
Melanie terhességét Scarlett árulja el a haza érkező Ashley-nek, aki örül a hírnek. Amikor dúl a háború, a szereplőknek sok megpróbáltatáson kell keresztül menniük, míg végre megérkeznek Tarára. Egy idő után, amikor már feltudták építeni újból a családi fészket, látogatóba jön, fehér lovon vágtázva a bérleti díjat követelő Pintér Tibor (karaktere nevét nem tudom). Igazán lenyűgöző volt látni a gyönyörű szép fehér lovat. :) A díjat nem tudta kifizetni, Scarlett úgy dönt, hogy elmegy Rhett-hez, de a csábítás teljes sikeréhez szüksége lesz egy új ruhára is, amit édesanyjuk függönyéből kreálnak meg a cselédek. Butler-t a jenkik tartják fogva, azt hiszik róla, hogy a másik fél támogatója. Az őrökkel jól el boldoguló férfit, Belle látogatja meg, így mikor Scarlett megérkezik Belle fölényesen és diadalittasan hagyja a helyszínen Scarlett-et. Szintén a férfi húgaként mutatkozik be, de hiába a könyörgés, nem kap pénzt, csak megaláztatást. Csalódottan és dühösen távozik.
Rhett tanácsára elcsavarja a Kennedy fejét, és hozzámegy feleségül, aki igazából testvére, Suellen kérője volt. Egy harcban fejbe lövik, és Scarlett önmagát vádolja, ő volt a férfi gyilkosa. A húga ezt a szemére veti és innentől fogva nem hajlandó Scarlett-tel tovább kapcsolatot tartani.
Annyi viszontagság után, megtörténik a lánykérés. Rhett Butler nem bírja tovább, hisz nem tudja mikor lesz megint két férj között. Az özvegy nem hiszi, hogy Butler valóban feleségül kéri, de végül igent mond, csak azt nem mondja ki, amit Butler már a megismerkedésük óta érez iránta, a bűvös szót, a szeretlek-et. Innentől kezdve a második felvonásban felgyorsulnak az események, gyorsan összeházasodnak, majd gyermekáldást ünneplik, következő jelenetben már a kis Bonnie-t láthatjuk, aki kb. 6-7 éves lányka lehet, szüleivel kézen fogva sétálnak. A jelenetek közötti váltás a bordélyház szereplőinek takarása által valósul meg, valamint Belle mondja a magáét Scarlett “ártatlan személyiségét” sértő megjegyzésekkel illetve. A házasságuk kellemes, míg Ashley és Scarlett nem találkoznak újra, mivel annyira odáig van a pasiért, ezért ismét győzködi, a férfi nem tudja mit tegyen, mert két tűz között őrlődik. Melyik nőt válassza? Scarlett megcsókolja Ashley-t, egyik ismerősük, Patty néni meglátja, rögtön szárnyra kap a hír, és Butler-t ért sértést újabb megaláztatással bünteti, el kell mennie Ashley születésnapi ünnepségére, vörös ruhában, jól kikent arccal, a nagy nyilvánosság előtt kell szerepelnie, hogy megmutassa milyen arcátlan némber. De tegye meg Butler-ért és a kisgyerekért, akinek ne kelljen szenvednie az anyja viselkedése miatt. Scarlett megjelenik, rögtön összesúgnak mögötte. Egyetlen személy fogadja szeretettel, mégpedig az, akit mindenképpen el akar szakítani a “nagy szerelmétől”, Melanie. Arra, kéri, hogy szórakoztassa a vendégeket. Butler elmegy a bordélyba, mikor haza érkezik Scarlett kérdőre vonja, veszekszenek. Ám tragédia is történik, a kis Bonnie meghal, leesik a hintáról. Butler szívszorító módon öleli magához a halott gyermeket. Scarlett-et sem engedi a kicsi közelébe.
Ashley ismét feltűnik, elmondja, hogy Menalie másodszorra is terhes, de komplikációk léptek fel. Scarlett felajánlja, hogy vigyázni fog a férfire és a gyerekre, ekkor jelenik meg Rhett, Ám Ashley megvallja Melanie-t szerette mindvégig. Ez egy újabb csapás Scarlett számára, aki rájön, hogy hiábavaló álmokat kergetett - ő egy olyan szerelemben hitt, ami nem is létezett a valóságban. Mivel Rhett látta az összeölelkező Ashley-t és Scarlett-et, ezért el akarja hagyni a nőt, aki könyörög és szerelmét bizonygatja. De Rhett-et ez nem hatja meg.
