Istenek alkonya - ismét Wagner szakít, de nem pénzelem érte, mert túúúúúlságosan nem az én bizniszem

 Wagner: Istenek alkonya

2023.05.21. este 21:00 M5 csatorna (Operaházban felvett)

Operamentés:

Zenedráma három felvonásban, német nyelven, magyar, angol és német felirattal

Barátság, szerelem, adott szó, szerződés, vendégjog – mind olyan alapvető emberi értékek, illetve azok hordozói, amelyek válság idején kiüresedhetnek, semmissé válhatnak. Richard Wagner monumentális, romantikus Ring-tetralógiája nem csupán egy tőlünk távoli mese a germán mitológia hőseivel, hanem az elmúlt két évszázad és még inkább a jelen gazdaságitársadalmi-ökológiai változásairól, értékválságairól is szól. Mindez különösen fontos M. Tóth Géza rendező számára, aki A Rajna kincse, A walkür és a Siegfried után az OPERA 2021/2022-es évadában Az istenek alkonyával teljessé tette tetralógiarendezését. Színpadi víziójában a korábbi három esthez hasonlóan a zeneszerző és egyben szövegkönyvíró társadalomkritikáját domborítja ki. Különleges, archaikus és futurisztikus elemeket egyaránt alkalmazó színpadi formanyelvével olyan világot tár a nézők elé, ahol megmutatkozik: az ember olyan módon használja ki tudását, a másik embert és ezt a világot, hogy az szükségszerűen világkatasztrófához vezet. Az istenek alkonya színpadi univerzumának alapvető vizuális alkotóeleme – mint a tetralógia korábbi három részében is – a zenével folyamatosan szinkronban mozgó, azzal párbeszédet folytató, a színpad egész terét betöltő, vetített és különleges térélményt adó látvány.

Felhívjuk kedves nézőink figyelmét, hogy előadásunkban olykor erős fényhatásokat alkalmazunk, mely az arra érzékenyek számára zavaró lehet.

 

Cselekmény

Prológus
Éjszaka a walkürök szikláján. A három norna, Erda lányai, szövik a végzet kötelét. Elmesélik, hogyan rendelte el Wotan, hogy kivágják a világkőrist, amelyből egykor a dárda nyelét faragta, hogy aztán a felaprított fát Walhalla köré halmozzák. Ez a máglya, ha lángra kap, jelzi majd az isteni rend végét. Amikor megpróbálják kifürkészni, mindez mikor fog megtörténni, hirtelen elszakad a kötél. Bölcsességüknek vége, a nornák leereszkednek a földbe.
Hajnalodik, Brünnhilde és Siegfried előbukkan a sziklabarlangból. Miután a nő védőbűbájt bocsát Siegfriedre, útjára engedi a nyughatatlan hőst. Siegfried szerelmi zálogként Brünnhildének adja a gyűrűt, amelyet a sárkánytól, Fafnertől vett el, ő pedig cserébe lovát, Granét ajánlja fel a férfinak. Siegfried útnak indul.

I. felvonás
A Gibichungok Rajna-parti csarnokában Gunther és Gutrune múlatja az időt. Féltestvérükkel, Hagennel a királyi család egyre csökkenő dicsőségéről ejtenek szót. Hagen azt tanácsolja nekik, hogy házasság révén erősítsék meg uralmukat: Gunther menyasszonyának Brünnhildét, Gutrune férjének pedig Siegfriedet javasolja. Mivel a Brünnhilde szikláját körbeölelő tűzön csak a legnagyobb hős kelhet át, Hagen merész tervet javasol: egy bájital segítségével érjék el, hogy Siegfried elfelejtse korábbi szerelmét, és beleszeressen Gutrunéba. De bátyja csak akkor adja hozzá a lányt, ha Siegfried megszerzi Brünnhildét Gunther számára. Ekkor megszólal Siegfried kürtje a folyó felől, jelezve a hős érkezését. Minden a terv szerint alakul: Gutrune átnyújtja a bájitalt Siegfriednek, aki a pohár átvételekor még Brünnhilde előtt tiszteleg, de miután megitta, azonnal szerelmet vall Gutrunénak, majd Siegfried felajánlja, hogy az alakváltás varázserejével bíró ködsüveg segítségével Guntherré változik, és átlépve a lángokon, megszerzi számára Brünnhilde kezét. A két férfi vérszövetséget köt, és útnak indulnak. Hagen hátramarad, hogy őrizze a csarnokot.
Waltraute, a walkür, elborzadva Walhalla közelgő pusztulásától, megérkezik Brünnhilde sziklájához, hogy nővére segítségét kérje. Elmondja neki, az istenek megmentésének egyetlen módja, ha Brünnhilde visszaadja a gyűrűt a rajnai sellőknek, a kincs jogos tulajdonosainak. Brünnhilde visszautasítja, mondván, Siegfried szerelme fontosabb számára, mint az istenek sorsa. Waltraute kétségbeesetten távozik. Amikor a távolban Siegfried kürtje hallatszik, Brünnhilde ujjong örömében. Boldogsága hamar zavarodottságba és rémületbe fordul, amikor egy idegen alak jelenik meg előtte, aki Guntherként mutatkozik be, menyasszonyának követeli őt, és kitépi a gyűrűt a kezéből.

II. felvonás
Éjszaka. A Gibichungok csarnoka. Hagen elaludt az őrségben. Apja, Alberich jelenik meg, mint egy álomban, és emlékezteti fiát, hogy vissza kell szereznie a gyűrűt. Megvirrad, megérkezik Siegfried. Hagen összehívja a Gibichungok hűbéreseit, akik innentől mindenben követik parancsát. Megérkezik Gunther és a megalázott Brünnhilde. Amikor meglátja Siegfriedet, dühösen megvádolja, hogy elárulta őt. Siegfried, még mindig a bájital bűvöletében, közli vele, hogy feleségül veszi Gutrunét, és hogy Brünnhilde Gunther felesége lesz. Brünnhilde észreveszi a gyűrűt Siegfried kezén, és tudni akarja, honnan szerezte, hiszen előző este az állítólagos Gunther volt az, aki elvette tőle. Brünnhilde azzal vádolja Siegfriedet, hogy ellopta a gyűrűt, és kijelenti, hogy ő a férje. Siegfried tiltakozik, és Hagen lándzsájára esküszik, hogy nem vétett a vérszövetség ellen. Visszautasítja Brünnhilde vádjait, és Gutrune és a hűbéresek kíséretében ünnepelni indul. Brünnhilde egyetlen gondolata a bosszú. Hagen felajánlja, hogy megöli Siegfriedet, de a nő elmagyarázza neki, hogy a férfi legyőzhetetlen: varázslattal védte meg – csak a háta védtelen, mert soha nem fordítana hátat az ellenségnek. Gunther habozik, hogy csatlakozzon-e a gyilkos összeesküvéshez, de végül beadja a derekát.

III. felvonás
Siegfried a vadászcsapattól elszakadva a folyó partján találkozik a három rajnai sellővel. Megkérik, hogy adja vissza nekik a gyűrűt, és ő már majdnem beleegyezik, de amikor megemlítik neki Alberich átkát, úgy dönt, hogy rettenthetetlensége bizonyítékaként mégis megtartja a gyűrűt. A sellők megjósolják közelgő halálát, és eltűnnek, épp, amikor Hagen, Gunther és a többi vadász megérkezik. Hagen bátorítására Siegfried elmeséli ifjúkorát: hogyan élt együtt Mimével, hogyan kovácsolta össze a Nothungot, a kardot, és hogyan küzdött meg a sárkánnyal. Miközben beszél, Hagen borral kínálja, amely a bájital ellenszerét tartalmazza. Az emlékezetét visszanyerő Siegfried elmeséli, hogyan kelt át a tűzön, és hogyan ébresztette fel Brünnhildét. A lány nevének említésére Hagen hátba szúrja Siegfriedet a lándzsájával, és azt mondja a megdöbbent Gunthernek, hogy megbosszulta a hamis esküt. Siegfried utolsó szavaival megemlékezik Brünnhildéről, és meghal.
Gutrune rossz álomból ébredve azon tűnődik, mi történhetett Siegfrieddel. Mikor behozzák a hős holttestét, a lány gyilkossággal vádolja Gunthert, aki azt válaszolja, hogy Hagen követte el a bűnt. A két férfi birokra kel, és Gunther meghal. Amikor Hagen a gyűrűért nyúl, a halott Siegfried fenyegetően felemeli a karját, és Brünnhilde is belép a csarnokba. Hagen nem jut el a gyűrűhöz. Az egykori walkür elrendeli, hogy a Rajna partján állítsanak halotti máglyát a hősnek. Az isteneket vádolja Siegfried halála miatt. Búcsút vesz apjától, Wotantól, majd kiveszi a gyűrűt Siegfried kezéből, és a rajnai sellőknek ígéri azt: máglyahaláluk után újra övék lesz a Rajna kincse. Ezután meggyújtja a máglyát, és a lángokba ugrik. A kiáradó folyó elpusztítja a csarnokot, Hagen hiába próbálja a gyűrű után vetni magát, csak végzetével és a sellők boldog kacajával találkozik. A távolban a lángokba borult Walhalla és az istenek látszanak.

 

 Saját megjegyzés:

nem igazán szeretem a tetralógiát, maga a történetétől vagyok kiakadva, hogy egy testvérpár lesz egymásba szerelmes és csinálnak egy gyereket, aki történetesen nem más, mint a nagy hős, Siegfried....

 

Wagner előadásoktól mentsen meg az Ég! De, hogy mégis meglegyen a repertoáromban, megnézem, főként, ha úgymond ingyen kínálják. Ezúttal a kulturális csatorna a címben nevezett darabot hozta le vasárnap a képernyőre. Este 9.00-től másnap hajnali háromnegyed 2-ig….

A darab különösen az elején nem fogott meg, megint a szokásos sallang dolgok voltak, álmodozva nézünk ki a fejünkből, hosszú szüneteket tartanak a jelenetek között, amiket úgy érzem ki kéne vágni, mert csak zene. Lemértem, ahol észbe kaptam, a vetítéseken túl nem történik ilyenkor semmi a színpadon… szétunnám a fejem… volt, hogy 6 percnyi hosszúságú „zenélés ment”….

A történet: akkor indult be, amikor rokkaorsós nők (ezek voltak a normák...) elregélték bajukat (szörnyen festettek) és a nyálas ömlengésen már túlestünk (darab eleje, hogy Brünhilda és Siegfried milyen boldog együtt, de a harcos el kell, hogy szakadjon kedvesétől, mert további hőstetteket akar végrehajtani, cserébe, szerelme zálogául odaadja a nőnek a Niebelung gyűrűjét – egymásba kapaszkodás, egymás fülébe üvöltése az adott éneknek, roppant élvezetes lehet a művészeknek…), az ármánykodos három szereplőhöz érve, éreztem, hogy beszippant a történet, és most már érdekel is… igen, futurisztikus és nagyon elvont mind a képi világa, mind a jelmezek… Siegfriedet tőrbe csalják, szerelmi bájitalt adnak, hogy az ármánykodók női tagjába legyen szerelmes, Brünhildét pedig annak fiútestvérének adja… miután vértestvéri szövetséget köt Siegfried és a fiútestvér, közösen elmennek, hogy elhozzák a walkürt, akit időközben harcostársa is meglátogatja, hogy elpanaszolja, apjuk, Wotan el van keseredve miatta, és a tanács alatt ketté tőrt pálcáját szorongatta, majd az élet fáját felaprította… Brünhilda elzavarja, mert hisz szerelme esküjében. Amikor viszont a tűzgyűrűt átlépik, nem Siegfried jelenik meg, hanem a fiútestvér, Gunther. Ezzel árulást követ el személye ellen. Erőszakkal rábírja, hogy vele menjen, az álcasüveggel átveri, megtéveszti a walkürt. A második felvonásban az új földre viszi feleségét Gunther, vele utazik Siegfried is, akinek a fiú testvérét igérte… ő előbb érkezik meg, és szintén a hülye friszkós-mellvértet viselők sorába belép, csak ő kékben tolja, míg a többiek nagyon erős neonszínekkel dolgoznak (pink, zöld, sárga). Kiköt a hajó, ami látványos, mert zsinorokat eresztenek le, mintha valóban kikötne egy hajó, és megérkezik Gunther és felesége, Brünhilde (lila sátorkabátban – ez nagyon tetszett!)… Siegfried lelepleződik, hogy megcsalta a walkürt, a középső testvér, Hagen lándzsájára esküszik, Siegfried is megteszi, bizonyítva a maga esküjét…a nép zavarodott, nem értik a walkür kirohanásait… Gunther tehetetlen… Hagen, amikor kettesben marad Brünhildével kifaggatja, hogy van-e a „hősnek” gyenge pontja… A walkür elárulja, nem áldotta meg a férfit a hátán, hiszen amaz sose fordítana hátat az ellenségnek… a lándzsás eskü/bosszútétellel zárul a felvonás.

Az egész történet során gyakran visszaidéződnek szóban a hőstettei Siegfriednek, és el is meséli ő maga a 3. felvonásban, aztán háton döfik… Brünhilde a haldokló férfi mellett virraszt, majd bocsánatot kér apjától Wotantól, és szerelmével együtt tűz általi halált választja…és persze ide még a lovat is bele akarja hívni…a felvonásban először a harcos elmegy a sellőkhöz, akik óva intik, megfogják őt ölni, ha nem dobja el a Niebelung gyűrűjét, amit az első felvonás végén elvesz Brünhildé-tól… annyira el van telve magától, hogy nem adja ki a kezéből a tárgyat. Hamarosan megérkeznek a harcos bajtársak, akikkel vadat akarnak ejteni (érkezésük előtt a saját kürtjét szemléli és úgy vizsgálgatja, mintha életében nem fújta volna még meg, miközben egész előadás alatt a kürt hangja szólal meg – és mindenki ezt várja – amikor valahova hívatott megérkezni…). Ivászat kezdődik és Hagen ráveszi, hogy meséljen arról a fantasztikus képességéről, hogy érti a madarak nyelvét… a történet elbeszélése közben, ahogy a Brünhildás részhez ér, akkor jön rá, hogy mit tett, hogy elárulta a nőt, és mivel az esküjéről is lekerült a lepel, hazudott, ezért Hagen hátba szúrja a lándzsájával… egyébként Hagen a 3. felvonás elején törpe apjával beszélget, szövi tervét, hogyan legyen uralkodó a gyűrű segítségével… miután Brünhilde, Siegfried és a ló (kehem) is a lángok martalékává lesznek, látható, ahogy a sellőktől próbálja meg elszedni a gyűrűt… mert azt a walkür önfeláldozása előtt a Rajna vízébe dobta…

Összegzés: 1x érdemes megnézni, a darab nehezen, de a ha a megfelelő részhez érsz, onnantól kezdve akár be is szippanthat... nálam a furcsa ruházatú, Elvis sérőval rendelkező keverőemberek közben ért a szippantó hatás... de sok a zene, ami alatt vetítések vannak, jobbára én ezeket, akár tetszik az utódoknak, akár nem vagy a rajongóknak, kivettem volna és egy rövidített, operabarátibb előadást faragnék/faragtam volna belőle...

Strauss szellemvilága

 Árnyék nélkül árnyékosan, de árnyaltan ábrázolva... Strauss ismert, hosszú darabján jártam

Link: https://www.opera.hu/hu/musor/megtekint/az-arnyek-nelkuli-asszony-2022/eloadas-202305191800/

 Insta bejegyzésem: Régi vágyam volt, h lássam ezt a darabot. Tetszett a tortenete. Ez fogott meg benne régen. Nagyon szerettem volna eljutni rá, és végül az ea. egy bérletembe bekerült... Strauss, akarcsak Wagner kisse tul hosszura gondolta a darabot, kozel 4 oras eloadas. Tetszett a Csaszarne /Sumegi Eszter/ ruhazata, de sajnos, azt, h ne legyen arnyeka nem sikerult megoldani... 🙃 a diszlete igazan kulonleges, a teraszon az egyik voros angyallal talalkoztam. Jo volt, es nemzetkozi kozonseg volt, ugyhogy megtalaltam mindegyikkel a kozos hangnemet. :) a darab szamomra 1x nézős, de a maga nemében nagyon kulonleges volt.

Élményeim:

A darabban azt sajnáltam, hogy nem oldották meg, hogy ne látszódjon az árnyéka a császárnénak, ugyanis az lett volna a lényeg…de maga a technikai megoldás kétséges, hiszen hogyan lehetett volna megoldani? Esetleg a testére szerelnek egy olyan lámpát, ami a fejétől világítja meg, így olyan lenne, mint napvilággal, ha délben sétálunk az utcán, árnyékunk pontosan alattunk lenne, ezt példásan ki lehetett volna vitelezni…

A darab díszlete látványos, és talán a leginkább élvezetességet biztosít, ha az Operában a földszintre veszünk jegyet. Ugyanis, fent a kakasülön nagyon zavaró, hogy színpad tetejéhez közel három monitoron keresztül meg vannak figyelve a szereplők. Láttam a kamerákat, különböző állásokból mutatták a szereplőket. Időnként pedig más felvételek is bemutatásra kerültek, többek között, meztelen női test (a kelmefestő felesége iránti vágyát bemutatva – ekkor mindketten fekszenek a  földön, de 1 méteres távolságra egymástól, a  férfi jól láthatóan a női testet simogatja – ugyanez a monitoron meztelenül köszön vissza…), vízpart, sütésre kész halak és a Mefistole darabból a műanyag szárnyú angyalok… A díszlet a monitorok-kamerákon túl egy fajta rejtélyes szürke, sötét alagsort volt hivatott bemutatni, időnként egy mókuskeréknek(?) ható traktor kereket is a színpadra gurítottak és azzal műveltek dolgokat, pl. a férfiak erőt kifejtve gurították, közben a nők átlépdeltek rajta… vagy például amikor lefektették a földre, a kelmefestő jól megverte a feleségét benne…

Még érdekességnek mondható a színpadon látható két oszlop, amelyek emelkedő-süllyedő funkciót töltöttek be: a szereplők váratlanul jelentek meg, az oszlop mögül, míg a színpadon nem láttuk átsuhanni az alakjukat. Ekkor figyeltem fel rá, hogy valami liftszerűség lehet, kérdésemre a kedvenc jegyszedőm megadta a választ, a fent említettek alapján. Továbbá az egyik oszlopból mindenféle női holmit szedtek ki és ajándékoztak, aggadták rá a kelmefestő feleségére, akinek az árnyékát akarták ellopni… a másik oszlopról pedig hamarabb került le a takarás, és láthatóvá vált a császár alakja, aki kővé dermedt a történet szerint…

A császárné ruhája: testén átüt a fény – egyszerűen gyönyörű hatást nyújtott a csillogásával Sümegi Eszter jelmeze, tényleg szemet gyönyökördtető volt, és a leírásnak megfelelő… nem tudom, hogy ők milyen nemzetiségűek voltak, de a ruházatuk alapján maharadzsák uralkodására gondolnék….

Szösszenetek, kusza gondolatok összefoglalva: A darab követhető volt, de nem az a fajta túlizgulós, leginkább valóban az 1x nézős kategóriába sorolnám. Szó esik az egyén boldogulásáról, az anyagi javak feljebb valók a családi fészek megteremtésénél. Erőszak a családon belül, a Császárnénak így nem kellett a kiválasztott áldozat árnyéka, mert vér tapad hozzá… A nő, akiket a földi lét fényűzésé vonz, inkább drága holmikat szed fel, mint, hogy a vinnyogó gyerekek hangját meghallja, akik be akarnak jönni a házba… közben a császár is időközönként megjelenik, keresve feleségét, üldözve azt, aki egykor szarvas alakot öltve fegyvere elé került, most fátyollal eltakarva, le akarja lőni…de ezt a sólyom megakadályozza… a dagadt nő – akit egy embernek hittem, kiderült, több dagadt nő van, akik különböző posztokat töltenek be, pl. a lelőtt sólyom, aki a császárné szolgája is egyben… meztelenség a színpadon: egyrészt, amikor a férfi a nőhöz közel akar kerülni, de csak vonalait simogatja…illetve, amikor a dajka egy férfit hoz a házhoz, akivel együtt kellene hálnia a kelmefestő feleségének…ebben a jelenetben, a színpadon áll a szereplő, míg a kivetítőn azt látjuk, hogy nekünk háttal áll, de meztelen férfi alakja válik ki belőle, és a nőt molesztálni kezdi…a színpadon a nő ugyanúgy mozog, mintha a kellemetlen alak tényleg ott lenne és foglyul ejtené…

A dajka ármánykodása, gyűlöli az embereket, de a végén csak közöttük kell kikötnie, mert nem segítette a Császárnét, aki maga mond fel, hogy tűnjön el tőle… a furcsa vörös angyalok, akik a második felvonás végén piros szőnyeget gurítanak ki, majd a harmadik felvonásban láng csóvát vive, kisgyermekeke kézen fogva, sétálnak a színpadon… látványra nem semmi volt… szünet alatt az egyik angyallal találkoztama  teraszon, biccentettem felé, ő meg felém. :D

Közönség: nemzetközi volt, főként németek lepték el az Operát. Talán azért is, mert Strauss darabról lévén szó, németül énekeltek a szereplők. Mivel magát az éneket nem minden esetben lehet érteni, tehát artikulációs hiba is észlelhető (ezt már a magyar operáknál is észrevettem), ezért a németek elővették a kisgépet a karfából, amin most már csak arra fog szolgálni, hogy a külföldiek nézegessék a szöveget rajta, a magyaroknak pedig rendesen ki lesz vetítve…. Többekkel összefutottam az előadás kezdete előtt, közben, szünetben. De kezdjük az elejétől: mivel félre volt téve jegyem, ezért azt mentem intézni első körben a szokásos sármos jegypénztároshoz, aki elkeserített, miszerint szereti a Wagner operákat…én nem. J Aztán, rövid várakozást követően a jegyszedő megnézte az aulában a bérletkártyámat és utamra engedett. Miután a lifthez értem, egyedül álltam előtte, de röviddel utánam már érkezett egy hölgy, aki a kinyomtatott jegyét tartotta a kezében és útba igazítást kért tőlem, angolul. A lift sosem jött olyan goyrsan, mint most, úgyhogy invitáltam, jöjjön velem, mert neki is a 3. emeletre szólt a belépője. Fent, elmagyaráztam neki, mit, hol talál, és bánatomra, neki is a kettős kitérős helyre kellett mennie…ezzel beelőzött engem… röviddel ezútán… örömmel láttam már jöttömnél, hogy kedvenc jegyszedőm lett besorolva a mai estre. Üdvözöltem és elmondtam neki, hogy barátnőm nem tudott eljönni, úgyhogy egyedül tengődöm. Miután otthagytam – lévén, neki kell fogadnia a vendégeket – elfoglaltam a helyem, de röviddel utánam érkeztek a két német férfi, akik mögém ültek volna, csakhogy a szokásos helyen továbbra sem működött a feliratos gép, és ezen sokáig tököltek, én meg idegeskedtem, mert utálom, ha a hátam mögött állnak…és az egyikük azt tette… az idei évadban befoglalt helyemről van szó, amin most a németek ültek (5.sor 7-es szék). Az ismeretlen (számomra, mert ezt a lányt még nem láttam) jegyszedő, azt tanácsolta nekik, hogy üljenek mellém…én ennek nagyon örültem, mert egész végig azon pörögtem, hogy tök laza lesz a sorom, a 4. sor, ugyanis kb. 4 szék volt még az enyémen kívül foglalva, ezek egyik se közvetlenül mellettem… A németek beültek mellém, aztán kiderült, hogy nem csak itt vannak, de előttem is a 3.sorban. Ők egy egész társaság voltak, egy pár és hozzájuk még 3 lány tartozott… féltem, hogy a fejüktől nem látok, de az első felvonásnál nem volt gondom, kifejezetten problémamentesen zajlott. Mellettem a németek is kussban figyeltek. A második felvonásra helyet cseréltek a nők egymással, így a sűrűn vakarodzó nő került elém, aki pedig a jó látásomba majdnem belerondított…de végül nem lett baj…viszont, amennyit ez mocorgott…meg a haját gumival öszefogta nagy nehezen, mert a vállára omlott egy ideig…a másik nő, a szőkeség viszont gyakran elővette a telefonját…még az első felvonás alatt, azt gondoltam, hogy ez ennyi volt és nem fognak visszatérni, de csalódnom kellett, sőt inkább meglepődtem… a harmadik felvonásnál már majdnem az egyik felállítatta sort, mikor a társai odaszóltak neki, hogy ne tegye, mert hátrébb is van ülőhely. Egyrészt becsülendő, hogy nem állították fel az embereket, és okosan megoldották, holott később jöttek vissza a szünetről. Másrészt, az, hogy hátul foglaltak helyet, szintén kiemelendő, hogy nem ragaszkodtak a 3. sorhoz, pedig visszaülhettek volna oda is… a 2. felvonást követően, a sorom bal felé vettem az irányt, és az ott ülő hölgy, angolul megkérdezte, hogy még nincs vége? Természetesen, akkor még nem volt. utána néztem 3 felvonás volt. Az „én németeimmel” a sorban, a második felvonás megkezdésére vettem fel baráti hangnemet. Egyikük áradozott, hogy tetszik neki az Operaházunk, azt mondta, hogy: traumhaft, ami álomszépet jelent. Még meséltem nekik, hogy mi történt, ugyanis, a művészek elkezdtek énekelni a színpadon, de a függöny nem ment fel, erre a háttérből bejelentették, hogy technikai gondok miatt, kis türelmet kérnek… A szünet alatt, vélhetően egy eredetileg német anyanyelvű, de mégis angolul beszélő hölggyel társalogtam a teraszon, egymásról készítettünk fotókat. Meglepődtem kedves gesztusán, ugyanis ő ajánlotta fel, később a darab után, ment fel ismerősével a teraszra, és félszavakból nekem a német nyelv hallatszódott ki, ezért gyanakszom rá, hogy ő is német volt …

Érdekesség továbbá, hogy Ókovács Szilveszter, a leköszönő igazgató is ott volt, de csak az első felvonásig maradt… amikor betört a gikszer, abban már nem vett részt…

Összességében: a nemzetközi közönség miatt nagyon egyedi volt az előadás, tetszett a látványvilága, zenéje ugyan szép, de semmi nem maradandó belőle… Egyszer, mindenképpen érdemes megnézni, nekem régi vágyam volt, mert megfogott anno a története, csak hát, iszonyúan hosszú, kb. 4 órás…

 

OPERAMENTÉS

Opera három felvonásban, német nyelven, magyar, angol és német felirattal

A szellemvilág uralkodójának gyermeke megsebzett gazellából gyönyörű lánnyá változott. Vadász és zsákmány egymásba szeretett: a tündérlány a Délszaki Sziget császárnéja lett. Testén azóta átjár a fény, mintha üvegből volna: megrekedt a szellem- és embervilág között. Ha nem sikerül árnyékot szereznie, a császár kővé fog válni...

Háború alatt született mese emberségről, önfeláldozásról, boldogságunk megbecsüléséről. 

 

 

Cselekmény

Az előadásban vetített filmben a Mefistofele c. Boito-opera produkciójának (rendező: Kovalik Balázs) Benedek Mari által tervezett jelmezei is láthatók. 

A vetített filmben rövid részletek láthatók Walther Ruttmann 'Berlin - Die Sinfonie der Großstadt' (1927) c. némafilmjéből. (Forgalmazó FOX Film Corporation US, illetve FOX EURÓPA) 

A vetített filmben szereplő halakat a felvételek ideje alatt biztonságban tartották, egészségi állapotukban romlás nem következett be.

 

I. felvonás

Egy távol-keleti sziget császára a szellemkirály, Keikobad lányát vette feleségül. Az átváltozás bűvös képességével megáldott lány (Keikobad és egy földi haladó leánya) egy vadászat alkalmával fehér gazella képében került a császár felidegzett íja elé. A lövés előtti pillanatban a rettegés kiszakította az állatalakból a gyönyörű testet: vadász és áldozata egymásba szerettek. Három nap híján egy éve császár és császárné együtt él a Hét Holdhegy által körülvett magányos szigeten. Mivel egy halandó asszonya lett, Keikobad lánya elveszítette az átváltozás mágikus képességét, de maga még nem vált igazi halandóvá: teste nem vet árnyékot. Miként üvegen, úgy halad át testén a fény. 

 

Hajnalodik. A teraszon a császárné dajkája virraszt: őrzi úrnője röpke álmát a gyűlölt halandó karjaiban. Bár a dajka gyűlöli az emberek világát, és vágyik vissza a szellemvilágba, úrnőjétől nem szakad el. Mint az eltelt tizenegy hónap mindegyikében, a tizenkettedik holdban is megérkezik a szigetre a szellemvilág egy hírnöke, hogy megtudakolja: vet-e már árnyékot Keikobad lánya. A nemleges válaszra közli a szellemkirály döntését: ha három nap múlva a császárné még mindig nem vet árnyékot, szíve alatt nem hord gyermeket, vissza kell térnie az övéihez, a császár pedig kővé dermed.

A császár három-napos vadászatra indul, hogy megkeresse kedvenc sólymát, amely gazdája segítségére volt a „fehér gazella” elejtésében is. A madarat a császár haragtól elvakulva tőrével megsebezte. A madárnak azóta nyoma veszett. 

 

A dajka felébreszti a császárnét. Megpillantják a vérző szárnyú sólymot, aki sírva idézi fel a császárné elveszett talizmánjába vésett átkot: „Ha nincs árnyék az asszony körül, a császár megkövül”. A császárné arra kéri a dajkát, hogy segítsen neki árnyékot szerezni. A dajka erre csak egy lehetőséget lát: egy halandó nőtől kell árnyékot szerezniük. Ehhez azonban le kell szállniuk a halálpárát lehelő emberi világba.  

 

Barak, a bivalyerős, jólelkű kelmefestő szerény körülmények között él fiatal feleségével és három nyomorék fivérével. Az asszony boldogtalan, hisz már harmadfél éve házasok, de még nem sikerült teherbe esnie. Rossz sorsáért, helyzetéért Barakot okolja, aki azonban bizakodóan „várja és reméli” az áldást, ami jönni fog.  

 

A dajka és a császárné szolgálónak öltözve érkeznek a kelmefestő hajlékához. Amikor a férfi a piacra indul, hogy áruját eladja, a dajka szemfényvesztő trükkökkel behálózza Barak jobb sorsra vágyó, szép feleségét: kincset, jólétet, szeretőket, örök fiatalságot ígér a nőnek, ha árnyékát, azt „a sarkába akadt sötét semmit” eladja nekik. Az asszony rááll az alkura: három napon át szolgál majd neki ez a két furcsa szerzet, amiért bérük az ő árnyéka lesz, és cserébe megkapja a boldog öröklétet.  

 

A hazatérő Barakot felesége szokatlanul szeszélyesen fogadja. A férfi erre csak egyetlen magyarázatot talál: az asszony minden bizonnyal várandós. Barak boldog - a gyermekáldás a leghőbb vágya. 

 

II. felvonás

Másnap reggel. Amint Barak kitette a lábát a hazulról, a dajka tisztátalan varázslat segítségével megidézi a kelmefestő felesége előtt egy korábban, a városban látott fiatal fiú alakját. Az ifjú szerető sápadt, erőtlen óriásként jelenik meg. Barak felesége ellenáll a csábításnak. Különösen, hogy férjét hallja közeledni hangos társaság élén. Abban a hitben, hogy hamarosan apa lesz, a nagylelkű Barak pazar lakomával, fivérei és koldusgyerekek társaságában tér haza, hogy együtt ünnepeljenek. De feleségétől csak szidást kap. 

 

Aznap éjjel. A császár megtalálta a sólymot. A madár ezúttal az erdő mélyén megbúvó sólyomházhoz vezeti. A császár döbbenten látja ott feleségét és a dajkát, amint az emberi világból visszaérkezve éjszakai nyugovóra térnek, és alakjukat belengi a bűnös emberi pára. A császárt féltékenység mardossa: arra készül, hogy végez hűtlennek vélt feleségével. De végül képtelen rá - összetört szívvel a kopár sziklák közé indul, „hol sem ember, sem állat” nem hallja panaszát.  

 

A következő napon a kelmefestő felesége és a dajka is türelmetlenül várják, hogy Barak ismét elmenjen hazulról. De a férfi nem érzi jól magát, inni kér. A dajka álomport kever az italába, majd a szoba homályában újra meg akarja idézi a fiatal csábító alakját. Az asszony ellenkezik: nem akar a dajka, e „fekete-fehér foltos kígyó” hatalmába kerülni. Visszariadva az ifjú kísértetszerű jelenésétől, rémülten keltegeti álomittas férjét. Barak magához tér, de nem érti, miért vádolja őt a felesége, és miért menekül fejvesztve a házból. A császárnéban szánalom és lelkifurdalás ébred a kelmefestő feleségének szenvedései láttán.  

 

Éjszaka. A sólyomházban a császárnét rémálmok gyötrik. Először Barak elkínzott arcát látja maga előtt, majd a császárt, amint belép egy sziklasírba, és megkövül. A császárné saját magát vádolja a két férfi szenvedéséért.  

 

A kelmefestő felesége közli Barakkal, hogy a saját házában több alkalommal is megcsalta, és saját árnyékát kiárusította: gyermekláb az ő méhét már soha nem tapossa. Az asszony árnyéka eltűnik. Barak tombol, hirtelen egy kard terem a kezében: lesújtani készül izmos karja. A dajka unszolása ellenére a császárnénak nem kell az árnyék, melyhez vér tapad. A kelmefestő felesége most először látja férjét olyannak, amilyennek mindig is látni vágyta: erős, igazságosztó férfinak. Megvallja, hogy a hűtlenség vádjában bűntelen, de készen áll férje halálos csapására. Ekkor azonban megnyílik a föld: Barakot és feleségét elnyeli a mélység. 

 

III. felvonás

Mélyen a föld alatt Barak és a felesége sötét magányban, egymástól elzárva gyötrődnek: Barakot lelkifurdalás kínozza, amiért feleségét boldogtalanságba taszította, az asszonyban pedig igaz, tiszta szerelem ébred a férje iránt. Mindkettejük előtt megnyílik a felfelé vezető út. 

 

A Hét Holdhegy legmagasabbikán egy csónak fut partra: a császárnőt és a dajkát hozza. A dajka retteg Keikobad bosszújától, a császárné ugyanis atyja színe elé készül, hogy feleljen tetteiért. Örökre elbocsátja a dajkát: „Túl keveset tudsz arról, ami az embereket hajtja, szívük mély titkait nem ismered”. A dajka kétségbeesésében Keikobad nevét kiáltja. Hírnök jelenik meg, és a dajka szemére veti, amiért szájára merte venni annak nevét, kinek gyermeke őrá volt bízva, de megóvni nem tudta. Büntetésből ezentúl az emberek között kell tévelyegnie, és azokkal laknia, akiket gyűlöl. Eközben Barak és felesége egymást keresik elkeseredetten. A császárnét egy hang szólítja: csak innia kell az Élet Arany Vizéből, s olyanná válhat, mint akinek árnyékáért eseng. „Vér van a vízben, nem iszom! Itt vétkeztem, ide tartozom.” - kiáltja a császárné. Kővé vált férjének már csak segélykérő pillantása élő, de az asszony inkább meghalna, minthogy feláldozza Barak és felesége boldogságát a sajátjáért.  

 

Az átok feloldódik: a császár újra hús-vér emberré változik, Barak és felesége egymásra találnak. Mindkét asszony alakja árnyékot vet.

„Hitvestársak, kik egymás karjában feküdtök,

ti vagytok a szakadék fölött kifeszített híd, 

amelyen át a halottak ismét az életbe lépnek! 

Áldott a ti szerelmetek műve!” Matuz János