A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Abigél. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Abigél. Összes bejegyzés megjelenítése

2019. január 6., vasárnap

ÓÉv és ÚjÉv - kissé rendetlen voltam!

Mostanság valóban kissé hanyagoltam az én színházi blogomat. Sok gond foglalkoztatott, megtalált minden ügyes-bajos dolog, és nem igazán volt kedvem a színházi élményekről referálni, pedig voltam a nemes teátrumokban, de valahogy nem tudtam volna szívből írni az eseményekről. Úgyhogy most apró szösszenet erejéig felelevenítem az élményeimet!


Decemberben két alkalommal voltam színházban.
Elsőként egy nagyszerű koncertben lehetett részem. Régóta vágytam vissza az emeleti páholyokba, amit az új rendszernek köszönhetően elfelejthettem egy időre, de lám, van, hogy sikerül trükköznie az embernek, és csak hozzáfér ahhoz, ami a szívének oly kedves. 

Leoncavallo: Bohémek című előadás nálunk fut csak ezen a címen, hiszen eredetileg a Puccini féle alkotás címével egyező a darab. A hírhedt történet szerint, Leoncavallo találta ki, hogy érdemes lenne a Bohémekről egy operát szerezni. Megírta a librettot- de a megzenésítésre Puccinit kérte fel, aki kezdetben nem akart kötélnek állni, így tehát nem fogadta el a felkérést. Így Leoncavallo saját maga zenésítette meg a művet, de balszerencséjére Puccini is belefogott a mű megalkotásába, és "sajnos" az ő műve diadalmaskodott a "párbaj"ban. Évek óta az operaházak az ő változatát játsszák és az olasz vetélytárs darabja a feledés múltjába merült. A mi operaházunk is körülbelül 10 év óta nem játszotta, de mivel Puccini számára bejelentett emlékévet ünnepeljük, előkerülhetett ez a poros előadás is, a közönség megismerhette a másik változatot is. Amikor a repertoárban ezt olvastam, mindenképpen vonzott magához a mű, hiszen mégis egy rivalizálás tárgyáról van szó, egy olyan műről, ami a két zeneszerzőt örök haragba vitte. 

Leoncavallo: Bóhémek
A darabot koncertszerűen tálalták. Minden művész kifogástalan öltözetben feszített. A kidolgozott karakterek között, vagyis a két darab karakterei mind egyforma név alatt szerepeltek, ugyanakkor vannak olyanok, akik előtérbe kerültek, vannak, akik kevésbé. Legfontosabb különbség, hogy a ferstő és szerelme áll az előtérben, míg a Puccini darabban inkább a költő és kedvese (Mimi) történetére fókuszált a szerző. A férfi hangnemek is felcserélődtek, bariton-tenor.


László Boldizsár, aki az egyik főszerepet játszotta, sajnos, ülve kellett énekelnie, mert lába megsérült, amikor New Yorkban a társulattal kint tartózkodtak, nagyon impozánsnak akart mutatkozni a jégpályán, lábát törte... ha Ókovács Szilveszter (aki a darab elején volt konferanszié) nem mondja, nem valószínű, hogy feltűnt volna a szék.

A mű zeneileg szépen kidolgozott, kellemes hangzású, szívesen hallgattam. Szeretem, ha andalító vagy  ütemekben gazdag. Méltánytalan, hogy elfeledték az operaházak, ugyanakkor dicséretes, hogy pont a magyar csak megrendezte, és színpadra vitte, hogy a magyar megismerhesse a bohémek ezen oldalát is. Kiemelendő a Mimit alakító hölgy alakítása a darab végén, valóban olyan hatást keltett, mintha ki lehelte volna a lelkét (tűdőgyulladásban hal meg a karakter a darabban).

Második darabom, a szívemnek oly kedves Csajkovszkij mű, A diótörő volt, ami igazi öröm-díszáradat vett körül, hiszen, idén a tv-ben is lement, jó sokszor. December 23-án 11.00 órási időponton vettem részt. Az ide váltott erkélyi páholyt jövő évben semmiképpen nem fogom ismét választani, ez egy borzalom (hideg, nincs ruhatári fogas, rossz ott ülni). Új üdvöskét köszönhettünk a színpadon. Örültem, hogy mindvégig odafigyeléssel támogatta a herceg a partnerét (ugyanis volt egy-két nem túl feltűnő, de mégis látható lendületből való kilengése)! A színdarab előtt a tv-ben 21-én láttam, fekete-fehér eredeti változatot, aztán az előadásom után az esti órákban az eredeti színes formjátá, majd 24-én a már általam ismert mű jelentkezett be otthon. Minden percét élveztem az erkeli előadásnak! Most is a Hópihék tánca volt a legkiemelkedőbb, a huszárok és egerek csatája izgalmasra sikeredett, a palotabeli táncok színpompásak voltak. Most nem éreztem annyira szétesettnek a Virágok keringőjét, bár az új koreográfiáért és az itt megjelenő jelmezekért nem vagyok oda! A pásztorlánykákat is eltudtam nézni, akik szintén nem a kedvenceim, de orosz tánc pedig most is fergeteges volt. Nem véletlen, hogy óriási üdvrialgásban tört ki a közönség a tapsrendnél. Nem csoda, hsizen káprázatos mozdulatokat mutat be "Szergej"! Nekem is ez a kedvenc táncom. A darab dallamvilágát csak imádni lehet! :)

Az ÚjÉvet is az Erkelben kezdtem! Ha már az előző évet ott zártam, így ildomos! Soron következő mű Strauss: A denevér című vígoperettje volt. A kedvenc bérletem második előadása volt ez, és nagyon örültem neki, mert a Denevér vagyis a Batman, nagyon különleges, vérpezsdítő dallamvilágú, humoros, vidámsággal megfűszerezve. Nagyon örültem, hogy maguk a színészek is élvezték az előadást. Látszott a munka benne. A Karmester és a Zenekar is közreműködött a komédiázásban. Díszletet már talán második alkalom élem meg, hogy megtapsoltak. Ezúttal a csoda a 2. felvonáskor történt. A báli jelenet rendkívül gazdag díszlettel, impozáns szobrokkal és fényes csillárokkal van felvértezve. Ki ne szeretne egy ilyen mulatságban részt venni? Olyan jó lett volna közéjük ereszkedni és nemcsak a páholyból örvendezni velük! Ez az est csudaklassz volt! Még tartott a bécsi Zeneakadémia Újévi koncertjének a hatása!

Barátnőm meghívott az Operettszínházba, ami a jelenlegi zenés színházak közül a legtávolabb áll tőlem, mivel semmi olan darabot nem tudnak felmutatni, ami igazán magához tudna vonzani és megtartani. Régen az Operett jelentett mindent, ami színház. Időnként rimánkodtam a családomnak, hogy csak menjünk arra, mert annyira szeretnék csupán a közelében tartózkodni (még ha előadásra aznap nem is mentünk). Ez egyszer és mindenkorra (jelenlegi állapotokat tekintve)  megszakadt, és helyét átvette a MADÁCH-OPERAHÁZ-ERKEL trió. - Őszintén szólva nem is bánom. :) Az Operettbe viszont van még 1 vagy 2 darab, amit szívesen újra megnézek. Így esett, hogy az Abigélre mentünk el. Ismét páholyban ültünk, az első sorban. Jó kilátással, kényelmes székekkel, bár a szünetben jól esett felállni róluk. Az ünnepi díszbe öltözött teátrumban pár szép képet kattintottunk. Nemcsak magunkról, a szereposztásról, hanem az épület belsejéről is (néha azért muszáj gyönyörködnöm benne, még ha már nem is a kedvencem). Meglátogattuk a nénit is az emeleten (Honthy Hanna szobra). A darab, amit megtekintettünk Kocsák Tibor és Miklós Tibor szerzeménye az Abigél. Szabó Magda regényén alapuló mű, zeneileg az egyik legkedvesebb számomra, hiszen úgy vélekedem, ha egy zenés műnek több dúdolható dallama van, illetve az érzéseimre tud hatni, akkor már megvet magának és az örök kedvencek csarnokába emelem. A szereposztás vérfrissítésen esett keresztül, amiről általában úgy vélekedünk, hogy rossz szokott lenni, itt viszont kifejezetten minőségi és kifejezetten a szerepekhez idomuló szereplőgárdát sikerült összeválogatni. Mivel a darab fiatal diáklányokról szól, ezért a felújítás mindenképpen kötött és kötelező! Régi szereplők közül most láttuk: Papadimitriu Athina (aki nem tudjuk miért, de botra támaszkodva sétált mindenhová - lehet történt vele, valami baleset, mert a karakter, amit hozott sosem volt sántikáló), Pálfalvy Péter mint Vitay tábornok (kellemes orgánum, erőteljes fókusz a zenében az elesett katonákra és Magyarország sorsára nézve), Siménfalvy Ágota (Horn Micit Udvaros Dorottya alakítja a legjobban, de Ágoban van valami bájosság, ami kicsit emlékeztethet bennünket a filmbeli Horn Micire, mégpedig Ruttkai Évára),  Dézsy Szabó Gábor, Nádasdy Veronika (aki nélkül nincs karácsonyi dal, ez a karakter is rá van szabva), Jantyik Csaba (Gedeon igazgató, aki az egykori Ferenc József). Az újak közül érdemes a főszerepet alakító leányzót megemlíteni Gadó Anita, remek alakítást nyújtott, bár voltak pillanatok, amiket jobban átélhetett volna, és talán nem kellett volna az apját leénekelni (Polyák Lila ordibáló akadémia növendéke - részemről vicc :D) és ordítani... A König tanár urat alakító, Cseh Dávid Péter alakítása szintén kiemelkedő volt, hiszen fiatal, ifjonc kora ellenére hitelesen tudta megformázni és átadni nekünk a kissé furcsa, szentimentális kinézetű és viselkedéssel rendelkező tanárt, akiről senki sem feltételezne, hogy esetleg egy álarc mögé bújik... Meg voltam elégedve a csapattal! 

Ennyit mára, képek hamarosan érkeznek!




2016. április 15., péntek

Vágó Dettike és a hó esete Székesfehérvárott



Az Abigél musical vendégszerepel Fehérvárott, apró újításként belecsempésztek a darab jól ismert dalához egy kis havat...

2015. július 11., szombat

Szeged - Ma ESTE

Ma este (2015. július 11.) az Operettszínház vendégeskedik a Szegedi Szabadtéri Játékok keretein belül. Az Abigélt, a magyar produkciót vitték le, a főbb szerepekben látható: Vágó Zsuzsi, Pálfalvy Attila, Udvaros Dorottya, Mészáros Árpád Zsolt,  Nádasdi veronika, Homonnay Zsolt, Hirtling István, Simon Panna, Kékkovács Mara és Peller Anna.



További infok itt:

Új infó (2015. aug. 11.): Botrány - csak egy civil volt a színpadon! 


2014. május 30., péntek

Hogy lesz a dacos lányból érett nő?



"Abigél, Abigél, te csodálatos, titokzatos, hűvös, néma kőszobor!"

Helyszín: Thália Színház
Időpont: 2010
Előadás címe: Abigél

Kocsák Tibor vezető-karmestere a Madách Színház zenekarának, emellett zeneszerzői berkekben is ismert. Két nagyobb előadásról tudom, hogy dallamait neki köszönhetjük: Anna Karenina és Abigél. Ez utóbbi műről írok bővebben.




Szabó Magda regénye, nem ismeretlen az igazi könyvmolyok és lányregény kedvelő olvasók számára. A főszereplő Vitay Georgina, akit édesapja egy Isten háta mögötti nevelőintézetbe visz, hogy megóvja lányát az ellenségtől és minden rá leselkedő veszélytől. Georgina hevesen tiltakozik új "otthona" ellen, hiszen ott senki nem ismeri őt. A lány - én úgy látom - kissé el van kényeztetve, az a fajta, aki mindent megkap és mindent elér, illetve rettenetesen büszke, és kissé önző is. Az elutazása előtt látogatást tesznek egy idős hölgynél, megismerkedik egy délceg kiállású katonatiszttel, Kuncz Ferivel, akibe rögtön beleszeret. A férfi hasonlóan érez a lány iránt, bár, mint később kiderül, ez egy terv része volt... A lány apja búcsúajándékként egy kis hold alakú medáliont ajándékoz gyermekének, aki - pusztán bosszantásból, mivel apja nem is dohányzik - egy hamutartót ad cserébe.

Georgina, becenevén Gina elutazik Árkodra, ahol már az első napon megismerkedik az apácák szigorú nevelési módszereivel, illetve új osztálytársaival is ismeretséget köt. 



Ám a társakkal való barátság nem úgy alakul, ahogy kellene. Az első nagy óraközi szünetben az osztályból mindenki "férjhez" megy, de Gina a terráriumot kapja, amivel nem elégszik meg, és ezért beárulja a csoporttársait a tanároknál. Az osztály ezt a tettét kiközösítéssel jutalmazza... Gina így magányos, és a kertben sétálva megpillantja Abigélt, a kőszobrot, amelynek csodás hatalmat, "varázserőt" tulajdonítanak. Gina hozzá intézi szavait, és reménykedik, hogy sorsa csak rövid ideig lesz rossz.  Nem így történik, mert osztálytársai utálattal viseltetnek irányába, ezért, végső búcsút akar venni, el akarja hagyni Árkodot, levelet fogalmaz, és ezt a legellenszenvesebb lány párnája alá rejti. 






Éjszaka útnak indul, felszabadult, és a szabadság mámoros közelsége megrészegíti. A vasútállomáson egy nem Budapestre tartó vonatra akar felszállni, kifizeti a jegyét, és már indulna is, közben leveti a "fullasztó" egyenruhát, szinte mindent, amit az iskolától kapott. Örömében futásnak ered, de váratlanul az egyik tanárba, König tanár úrba ütközik, aki valamilyen okból kifolyólag szintén az állomáson kolbászol. Visszaviszi a szökevényt. 

Magas lázzal, betegen fekszik az ágyában Georgina. Közben a társai csúfolódnak állapota felől, utálkozva állapítják meg, hogy francia nyelvtudásával ezúttal nem tudja a francia tanárnőt elbűvölni. Ginát rémálmok gyötrik, ahol osztálytársai a lidércek, folyton élcelődnek vele. Mikor felgyógyul vissza szeretné kapni a levelet, amit írt, de a társa nem hajlandó átadni, mivel azt sem tudja, milyen levélről van szó. Ez a legkegyetlenebb és leggonoszabb jelenet, a "végleges" kiközösítés...




Az árkodi lakosság készül a háborúra, bármikor érheti őket bombatalálat, ellenséges katonák kezére kerülhetnek... Míg a légi készültség tart, addig bent az iskolában a lányok egymás kezét fogják, összebújnak, rettegnek mi lesz velük, és főként mi lesz a családtagjaikkal? Egyedül Gina nem látható a csoportban, hiszen utálat tárgyát képezi. A lány kétségek között vergődik, és ez az a pillanat, amikor belátja, ő volt mindenben a hibás: másként kellett volna hozzáállnia a lányokhoz, hiszen mind csak segíteni akartak rajta. Ez a legmeghatóbb (könnyek hullajtására késztető) jelenet. Gina sírva, esdekelve kéri a lányokat bocsássanak meg neki, és kezdjék újra, ha még van lehetőség erre. A legszebb, amikor egy emberként rohannak Ginához, közrefogják és vele együtt csendesen sírnak, és reménykednek, hogy túlélik a háborút. Szent a béke, és a kis csoport újra egységes.


Gina új barátai társaságában elmeséli, hogy volt egy férfi, akit nagyon szeretett, mielőtt eljött otthonról. Egy katonatiszt. A lányok nagyon ábrándosak, a legaranyosabb jelenet, amikor az álom "valósággá" válik és Kuncz megjelenik fekete szmokingban, a lányok hálószobájában. A képzelgés végén Gina örömmel csókolja meg a párnáját. 




A Tiszta jellem bemutatását elviccelik a lányok, mert az órát a nevetséges König tanár úr tartja, akit nem tekintenek férfinak. Az oktatójuk elmeséli miért olyan fontos ennek a feladatnak a teljesítése, a növendékek figyelmesen végighallgatják, megjegyzik az elmondottakat, és jellemrajzot készítenek.




A karácsonyi pillanatkép is kedves, a diákok találkozása a vasútállomáson. A fiúk megbotránkozása az intézeti lányokon, illetve Zsuzsanna testvér intése, miszerint legyenek illedelmesek. A Szent Estét Gina nem töltheti édesapjánál, ezért az intézetben marad, Torma Piroskával és Zsuzsanna nővérrel díszítik a Karácsonyfát és a Jászolt. 

Egy volt diákkal találkoznak a lányok, Horn Micivel, aki Gedeon napjából nem akármilyen fellépésben részesíti a jelenlévőket. Mici segít Ginának a szökésben, hiszen kiderül apját foglyul ejtették, és Kuncz Feri nem más, mint egy áruló, aki azért jött az iskolába, hogy elvigye magával a lányt, megpróbálván szóra bírni a szülőt. Sajnos, saját fülével hallja az áruló férfi kegyetlen szavait, amikor az igazgatóval beszél a lány kiadatásáról. Gina azt hiszi Mici a rejtélyes Abigél... de nem kap sem megerősítést e feltevésében, sem cáfolatot.

A nevelőintézet bezárja kapuit, a diákok sorban elbúcsúznak egykori otthonuktól.

Az előadás zenei világa nagyon szép. Kocsák Tibor nagyot alkotott, számomra inkább elfogadhatóbb zeneileg, mint mondjuk az Anna. Sokszor fülbemászó, a szerző különböző varriánsokat alkotott/komponált egy-egy dallammal. Egyszer meghallani és rögtön megszeretni. Különösen az Abigél szellemét megidéző misztikum tetszett, a zenéje teljességgel rejtelmes volt, nem lehetett tudni, hogy ki Abigél? Hiszen folyton nők énekelték a sorokat, miközben... :)

Kedvenc dalok: Nincsenek csodák, A Szőkés, Két szív, Áruló vagy Vitay, Kibékülés, Itt a Szent Karácsony, Karácsony esti dal.

Kedvenc jelenetek: Kuncz Feri és Gina szerelmi vallomása a második felvonás elején, Gina kiutálása, a Tesióra, Abigéles jelenetek, Gina szökése, a Kibékülés pillanata, Horn Mici tánca az iskolai bálon.

Díszlet: Egy vasrácsból álló épületszerűség, illetve az Abigél szobor. Szerintem nagyon jó, egyszerű, de lényegében minden ábrázolható vele. A szobor impozáns, szépen kimunkált.

Jelmez: Korhű és hihető.

Első alkalom: A bemutatót követően talán a második, harmadik előadás lehetett és az utolsó pillanatban szereztünk rá jegyeket, a Thália Színházban a színpadhoz közeli erkély páholy egyikében. Voltak, akik be akartak jutni, de többségüket sikerült kicseleznem, így engem érhetett a megtiszteltetés, hogy egy nagyon jó páholyból láthattuk az előadást. Aminek persze meg volt az ára is, mely szerint lemaradtunk a darab elejéről..."Férjhez megyünk mind" című számnál kapcsolódtunk be.

Szép előadás volt, megható és Gina jellemével azonosulni tudtam. Aznap este a főbb szerepekben Vágó Zsuzsit, Mészáros Árpád Zsoltot, Pálfalvy Attilát, Udvaros Dorottyát, Nádasdi Verát, Homonnay Zsoltot, Szendy Szilvit, Peller Annát és Csonka Andrást láthattuk.


Az előadás szerelmes dalával, a Két szív című duettel, a két csodás színésztehetség, Vágó Zsuzsi és Mészáros Árpád Zsolt beneveztek a magyar eurovíziós dalfesztivál előválogatójába.



Az előadásról bővebben: http://www.operett.hu/repertoar/abigel/52/9


Újdonság, hír (2015. április): A darab átköltözött - nem tudni, hogy milyen okokból kifolyólag - a Magyar Színházba.

Az előadás 1. felvonása: https://www.youtube.com/watch?v=pk9l1geOHXA