2006 volt a darab bemutatási éve, azóta többé-kevésbé jelentős átalakuláson esett keresztül: musicalből átminősítették operetté, új szereposztást kapott.
A sikere viszont töretlen! Hiszen a klezmer zene sajátossága egyedülállóvá teszi a darabot, néhol bohókás, néhol érzelmektől túlcsorduló lírai vonalak...
Szép, és egy kerek történetet tár elénk. Rózsi, az árva lány meséjét, aki megszerette volna találni a világban a helyét. Egy erdélyi - román - magyar kisvárosban játszódik a történet, a kora harmincas években. Rózsi a kocsmáros gyámsága alatt cseperedik fel, a férfi sajátjaként szereti a lányt. Egy nap fény derül a lány származására, a lány egy gazdag zsidó félrelépésének gyümölcse... Az özvegyasszony, vagyis Blumné ezt kifejezetten rosszul viseli, hogy férje hűtlen volt hozzá, de alighogy megismeri a lányt, rögtön megkedveli és próbálja bevezetni a társaságba. Az árvának van egy szerelme is, aki eleinte nagyon gyáva, és nem mer apjával szembeszállni, hogy elvehesse feleségül a lányt. Mivel a fiú családja viszonylag gazdag nem vezethet oltár elé egy ismeretlen származással megbélyegzett nőt. Rózsi, mivel meg akarja ismerni az igazi apjának vélt férfi közösségét, Blumnéhoz költözik. A lány megismerkedik a kultúrával, és kedves emberekre lel, ugyanakkor egy kikosarazott férfi is a nyomában van...végül a zsidó emberek nem fogadják be, innen is kirí, ahogy a város kispolgárok társadalmából is...
A szereposztásom nem az volt, amit szerettem volna (pedig első közös előadásuk volt! Mészáros Árpád Zsolt és Siménfalvi Ágota), mert Kékkovács Mara és György-Rózsa Sándor alakították a főbb szerepeket, ennek ellenére nagyon tetszett az előadás. Kedves és szerethető volt és jó szereposztás megválasztásával az is marad. A Budapest Klezmer Band szolgáltatja az előadás zenéjét, ezúttal nincs zenekari árok. A darab drámai, de egyben megható is.
A Menyasszonytánc mondanivalója: a származás megértése, a szeretet és az összetartás fontossága. Firtatja, hogy milyen problémákkal kell szembenéznünk, ha egy közösség tagja szeretnénk lenni... a beilleszkedés nehézségeit...
Ahol a színészek és a közönség keze egymást eléri...
Broadway jelentés az első napról - 2015. Szept. 18. (péntek)
Ha ősz, akkor színházi évadnyitás. Ha évadnyitás, akkor a Pesti Broadway jut először az eszembe, ahol a Budapesti Operettszínház társulatának tagjai gondoskodnak róla, hogy emlékezetes délutánt-estét varázsoljanak a színházkedvelő közönség számára.
Munkából jövet el kellett intéznem egy fontos dolgot: méghozzá nyereményjegyeim átvételét az Operaházban. Ez a nagyon - számomra - mámoros érzés mindig örömmel vegyes boldogsággal visz a Művészet Magas Fellegvárába! Ám a Színházak Éjszakája miatt, amit ezen a szombaton (2015. szept. 19-én tartanak Budapesten és néhány vidéki társulatnál) rendeznek, kerülnöm kellett egy nagyot, míg végre sikerült célba érnem. Az épület előtt nagy állványok sorakoztak, készültek a díszletek, még a Szfinx is úgy gondolta beöltözik...vagyis kiszíneződik... :D
A lényeg, hogy a közlekedésnek "hála" nehézkesen és iszonyatosan lassú tempóban, szinte evickélve (mert a trailer fennakadt a kis utcában egy bazi nagy terepjáró kipufogójára...vagy mire és sodorta magával, így a buszom percekig ácsorgott egy helyben miatta....) jutottam el az Operaházhoz. Átvettem a jegyeket - Őrült tánc - de van benne rendszer! című előadást fogom másnap (tehát szombaton, 2015. szept. 19-én 19.00, Erkel Színház) megnézni, majd egy újabb útvonalat találva a 9-es buszhoz, amit aztán sikerült is lekésnem, haza felé vettem az utam.
Háromnegyed óra alatt teljesítve volt az út, aztán 1 óra múlva megint az Andrássy út környékén voltam, vagyis inkább a Nagymező utcában.
Hát, elkezdődött. Számomra az évad a Broadway-jel beindul, és igazából még egyetlen egy alkalmat sem hagytam ki belőle, szinten minden évben - amikor meg volt tartva, és amióta színházrajongó vagyok! - tart a lelkesedésem és kijárok a programokra. Ezúttal a tájékoztatóból informálódva, úgy döntöttem, hogy csak a pénteki napot töltöm az Operettszínház előtt.
Első napon ízelítőt kaphattunk az újdonságok repertoárjából, illetve régi, de felújított kedvencekből, különösképpen: Csínom Palkó, Marie Antoinette, A 100 éves Csárdáskirálynő, Én, és a kisöcsém, Sybill, Denevér, Fame, A Farmerkirály produkciókból hallhattunk pár számot. Sajnos, ahogy a hallgattam a dalokat, úgy éreztem ez most nem nekem szól, nem igazán érintettek meg. Nekem fontos, hogy az előadások dalainak színvonala megüssön egy bizonyos mércét, amiért érdemes rá jegyet venni... Persze bizonyos darabokról még nem mondtam le...
A Marie Antoinette-tet vártam a legjobban, hiszen ez is Lévay Szilveszter és Michael Kunze (nevükhöz fűződik Mozart!, Elisabeth, Rebecca - A Manderley-ház asszony) című musicalek, tekintve Lévay-val folytatott szoros baráti kapcsolatra, az Operettszínház rendre szépen bemutatta. Az új előadás anyaga nem igazán ragadott meg, viszont a jelmezek többsége még a Mozart! és a Rebecca produkciókból származott - de ez nem volt probléma, még messze vannak a bemutatótól! De a lényeg a daltalanság, vagyis még nem volt eléggé fülbemászó a dallamvilága, olykor hasonlított a korábbi darabok dallamszerkezetéhez. Szóval, van még hova fejlődnie! Egy dal tetszett, amit Vágó Dettike és Mészáros Árpád Zsolt adott elő. Talán ez a musical legerősebb kompozíciója, nem beszélve arról, hogy teljesen megfelel az adott korhoz, és Marie Antoinette-hez. Ezt szeretem egy előadásban. :)
Az én és a kisöcsém - örömmel üdvözöltem Szinetár Dóra és Dolhai Attila kettősét, akiket eléggé régen nem láttunk együtt egy darabban, ez az előadás, operett újra összehozta őket. Tetszett a komikus felfogásuk, ahogy táncoltak, bohóckodtak a színpadon. Itt illő volt a tettük (Dolhai Attila fogalmam sincs, hogy miért? - de állandóan el akart repülni a színpadról. Lehet, hogy Red Bull-t ivott a fellépése előtt vagy bedobott egy Snikers-t, amitől kifordult önmagából...xD Képes volt az idétlenségével tönkretenni a leglíraibb előadások dalait is, csak azért, hogy a közönséget vigyorgásra bírja....
Még ebből a blokkból volt szerencsém részleteket hallani a Csárdáskirálynőből (Kálmán Imre nélkül nincs fesztivál! És a dalai örökzöldek), a Denevérből (mindig szívesen hallgatom meg ezt az operettet, a dalai kedvesek), a Fame-ből (ami szintén csalódás volt, mert dal szempontjából nulla, és a címadó dalt is kicsit úgy érzem áthangszerelték) és a Farmerkirályból.
Kisebb megszakítások voltak az egyes blokkok között, amíg a két műsorvezető, ezúttal Szinetár Dóra és Kerényi Miklós Máté, felkonferálta a fellépőket, és, hogy mit fogunk soron következőleg hallani. Kerényi Miklós Gábor, azaz ismertebb és rövidebb "becenevén" Kero és az új igazgató (aki olyan átlagos, hogy még a nevére sem emlékszem, pedig a "bázishelyünk" előtt gyakran elsétált...) is üdvözölte a közönséget...
A nap fénypontja - és tulajdonképpen ezért mentünk el - hogy hallhassunk a régi kedvenceinket is! - Hol volt, hol nem volt… - rég volt! blokkban felidézték az Operettszínház egykori siker előadásait, többek között
West Side Story: Miénk az Éj - Dolhai Attila és Nádasdi Veronika, (illetve Vágó Zsuzsi és Lukács Anita is énekeltek a darabból, de sajnos a címére nem emlékszem)
Sweet Charity: Momentán - Siménfalvy Ágota egykori nagy szerepének legismertebb énekét ezúttal Dancs Annamária felfogásában láthattuk
Valahol Európában: Állj elém és nézz csak rám! - Gubik Petra és Kocsis Dénes (A nő egy Polyák Lilla utód lehet, szegény Dénest teljesen "leordította" a színpadról...
Cabaré: Mein Herr - Szinetár Dóra, a Konferanszié dala is (előadót nem tudom)
Muzsika hangjai - részleteket Kékkovács Mara és Szendy Szilvi énekelt
Hegedűs a háztetőn - Ha én gazdag lennék - Dézsy Szabó Gábor frenetikusan adta elő, a nézősereg imádta. :)
Amikor a felkonferáló is énekelt, méghozzá az Oltári fiúkból, Kerényi Máté igazi mediterrán hangulatot varázsolt
RUDOLF - A nagybetűs KEDVENC: Ez most más - Vágó Dettike és Dolhai Attila (azt hittem elsírom magam, Vágó lány szerette volna módosítani a dal szövegi részét, ráadásul olyan nyafizós volt a hangja, Dolhai megint csak nem értelmesen, elbohóckodik a dalt), Csak hétköznapi hős - Veréb Tamás (irritál az arca, legszívesebben légycsapóval mennék utána...de itt elfogadtam, egészen jó volt!) Ez a perc úgy fáj - Vágó Zsuzsi (a legérzelmesebb előadó az est folyamán - és a legsokszínűbb, folyton átalakult minden egyes fellépésekor, változatos volt),
Elisabeth: Hogyha kell egy tánc - Vágó Dettike és Veréb Tamás (nem voltak rosszak, de a szintet még mindig Janza Kata és Szabó P. Szilveszter tartja...)
Különleges Produkcióra sor került, együtt énekelték a Rómeó és Júliából az Erkély duettet Szinetár Dóra és Dolhai Attila. Igazán derűs voltam, hogy újra együtt láthatom az egykori "veronai szerelmeseket..."
A nagy finálé alatt még szelfik is készültek...annyira abszurd és hülyeség, hogy ez mennyire elfogadott tevékenység... mindenről készítsünk közeli kamerába bámuló felvételt....xD
Hibák
Közönség kapcsolat: A szórólap osztogatók nem voltak figyelmesek, az érdektelen embereknek odaadták a programfüzetet, míg akikről lerítt, hogy érdekli is a színház nem. Volt, hogy szólni kellett nekik, hogy figyi!... Szóval, közönségszervezés terén van hova fejlődniük...és nem csak lézengeni kell a tömegben, mindenki arcába bele kell nyomni azt a füzetet...hihetetlen, milyen süket banda!
Nem volt nyereményjáték, amit a helyszínen szoktak meghirdetni, de amúgy sem volt semmi hangulat...
A technikai részleg: megint óriásit alakítottak!!! A műsorfolyam java része alatt nem lehetett hallani a műsorvezetőket, bármilyen mikrofont is tettek rájuk vagy kaptak kézbe egyet-egyet... Már x. éve, hogy ezt nem tudják rendesen megoldani...
A közönség
Nagy meglepetés volt számomra, hogy ha nem is személyesen, de megismerhettem Kerény Miklós Gábor leányát, aki még tanuló... csatlakozott a Nagymező utcai színes forgatag egy kisebb csoportjához, amely cseperedő művészek sokaságából tevődött össze, voltak ott éhséggel küszködő balerinák, cukorbeteg táncosok, magas - egyáltalán nem férfias hangon kommunikáló konzervatóriumi növendékek, rendezőfélék, de ők is inkább még tanonc formájában, főzős műsorban szereplő tinik, kissé hangos és a garatra felöntő leányzók, egymás poharából ivók, ducik, soványak, és eltartott ám folytonos unatkozó arckifejezéssel nézelődő táncos-barát... Tudatalattim nem súgott, hogy engem is figyelnek...hoppáá... Nagyon sokat ittak, sokszor keverve az alkohol tartalmú koktélokat az erősebb szeszes italokkal... még inkább dohányoztak... meg kell jegyeznem vicces volt a jelenet, amikor a magas hangú rájött, hogy az egyik táncos táskájába tette a saját pénztárcáját... Pár titkos dolgot is hallhatott az, aki fülelt... :P A szövegeket kívülről fújták, de azért illedelmesek is voltak közöttük... :)
Összefoglalva
A színvonal esett, lehet, hogy hiányzott, bár szégyellem megvallani, Csonka András és az ő "számhoz teszem a mikrofont, hogy még az sem értse, aki 1 méterre áll tőlem" szokása, műsorvezetői talentuma. Nem volt a nézőkkel kapcsolat (nyereményjáték, lufit a magasba röppentünk, nem örülhettünk semmi újdonságnak), csak levezettek egy műsort. Persze azért szórakoztató volt, de érezhető, hogy a Pesti Broadway is árnyéka volt régi önmagának azaz már a Pesti Broadway sem Pesti Broadway...
A csókos asszony előadás a régi nagy kedvencekkel lett rögzítve, kazetta formájában (Vígszínház előadása volt még akkoriban), gyakran hallgatom a zenéjét. A nagynevűek közül érdemes említést tenni Kaszás Attiláról, mint Dorozsmai Pista, Pápai Erikáról, mint Pünkösdi Kató megformálója, illetve egy tiszteletre méltó színészóriásról, aki az idős gróf szerepében volt látható, Darvas Iván.
Megfogadtam, ha egyszer színházban újra előveszik a történetet, mindenképpen elmegyek és megnézem. Nos, az Operettszínház így tett. Az egykori vígszínházi kedvenc előadás az Operett karmai közé került, megrendezésre viszont a Tháliában került sor.
A legfőbb szerepekben Homonnay Zsolt, Gesztly Veronika és Huszti Péter volt látható. Az előadás hosszúra sikeredett, még úgy is, hogy kivettek belőle jó zeneszámokat és tettek bele buta dalokat (pl. Oszvald Marika hattyúk tava előadása). A főszereplők barátainak megformálójára, őszintén szólva nem emlékszem, abban viszont biztos vagyok, hogy két alternatíva közül eggyel biztosan megnéztem. A mindig kedélyes, derűs és életvidám Ibolya Edét, Peller Károly alakította, míg szerelmét, Rica-Macát, Szendy Szilvi formálta. Faragó András játszotta Kató nevelőjét, míg tudjuk, hogy az első, eredetiben Kern Andrásé volt ez a szerep. Mahó Andit nem láttam Katóként, de szívesen megnéztem volna vele is. Ezt nagyon sajnálom.
Kissé át lett értelmezve megint a történet. Míg a régi változatban, az öreg úr valódi, mély érzelmeket táplál a színházvilág új üdvöskéje iránt, úgy most, ez az idős ember a gyermekét látja benne. Végül, sajnos kiderül, nem az, akinek hitte...
A fiatal színésznő sikert arat egy előadásban, a Csókos asszony címszerepében. A ház, ahol lakik ünnepi fogadtatásban részesíti. A lány szeretné, ha a szerelme is örülne a sikerének, de az csak lump figura. A hedonizmus képviselőjének tekinthető. Dorozsmai Pista szereti az italt, a nőket. De az ízlésének túl szerény és egyszerű a főszereplő, Pünkösdi Kató. A lányhoz beállít egy idős úr, aki meghívja magához. A kérésnek eleget tesz, és a férfi megvallja érzelmeit iránta. Az idős úr ígéretet is tesz neki, hogy kifinomult úrinővé varázsolja a lányt, ha az megengedné. És, mivel Pista elutasító, a megtört szívű gyermek a grófhoz siet, aki egy előkelő hölgyet farag belőle. Amikor újra találkoznak, Pista nem ismeri fel Katót, és lám, most bezzeg beleszeret... A végén a lány úgy dönt, a élvhajhászt választja. Közben adódnak vicces szituációk, melankólikus jelenetek. Az életet vidáman kell megélni ezt tanusítja Rica-Maca és szerelme Ibolya Ede, akik a darabban a barátok és egyben táncos komikusok. Nem is kérdés, hogy Peller-Szendy páros elképesztően jól alakítják a figurákat.
A két verzió összevetése
Szerencsére láttam, mindkettőt, tehát az elsőt (még tv-ben leadták), és ugye az operettes felfogású alkotást. A régivel konkrétabban az volt a bajom, hogy jelmez tekintetében abszolút nulla, de a díszlete csodás. A régiek méltatása, Kaszás Attila kitűnő alakítása, Igó Éva és Mészáros László kettőse. A régi Csókos asszonynak csak az úrinő jelmeze volt szép, de egy teljes műnek tekinthetjük a darabot, sok-sok zenével. Az újban a jelmezek különösen szépre sikeredtek, főként Kató által viseltek, viszont zeneileg az átdolgozása nem tetszett.
Díszlet: egy mozgalmas udvarház épülete, ahol Pünkösdi Katókát ünnepli a tömeg, a nagy színházi sikerét. Az öreg gróf lakhelye, amely otthonosnak mondható, de a főúri kényelmekhez hasonlítható berendezéssel ellátott. Jelmez tekintetében a Csókos asszony a legszebb. Ki lett véve több dal, mégis kb. este 11-ig voltunk a színházban...
Miért Dolhai Attila kapja meg a DVD kiadatásának jogát? - A népszerűségét tekintve, nagy rajongói tábora miatt. Az operettes előadások felé vette az irányt, elege lett a musicalekből, és ez is az egyik határozott mérföldkövek közé tartozó szerepe volt, amely döntésre bírta, hogy merre kíván továbbhaladni színészi pályafutását tekintve. Mivel sokak kedvence, ezért választották a DVD-éhez, holott első szereposztásban Homonnay Zsolt szerepelt. De az Operett arra megy rá, kivel tudja jobban eladni a darabjait...
Az új szereposztás érkezése: Bordás Barbara és Dancs Annamária a fiatalkák, vették át Gesztly Veronika, Fischl Mónika és Mahó Andrea karakterét, (DVD-én Kékkovács Mara). Egyéb változtatásokról is betudok számolni, új szereplők között még megtalálhatjuk: Szabó Dávidot (Csonka Bandi kilépett, őt váltja, aztán mégis visszajött az utolsó előadásra) és Kapócs Zsokát (Peller Anna szült, váltója).
A darab bemutatója 2006-ban volt, míg a felújításra 2013-ban került sor.
Ajánlom-e vagy sem? - Egyszer megnézhető. Az előadás három felvonásos, két szünettel.
"Abigél, Abigél, te csodálatos, titokzatos, hűvös, néma kőszobor!" Helyszín: Thália Színház Időpont: 2010 Előadás címe: Abigél
Kocsák Tibor vezető-karmestere a Madách Színház zenekarának, emellett zeneszerzői berkekben is ismert. Két nagyobb előadásról tudom, hogy dallamait neki köszönhetjük: Anna Karenina és Abigél. Ez utóbbi műről írok bővebben.
Szabó Magda regénye, nem ismeretlen az igazi könyvmolyok és lányregény kedvelő olvasók számára. A főszereplő Vitay Georgina, akit édesapja egy Isten háta mögötti nevelőintézetbe visz, hogy megóvja lányát az ellenségtől és minden rá leselkedő veszélytől. Georgina hevesen tiltakozik új "otthona" ellen, hiszen ott senki nem ismeri őt. A lány - én úgy látom - kissé el van kényeztetve, az a fajta, aki mindent megkap és mindent elér, illetve rettenetesen büszke, és kissé önző is. Az elutazása előtt látogatást tesznek egy idős hölgynél, megismerkedik egy délceg kiállású katonatiszttel, Kuncz Ferivel, akibe rögtön beleszeret. A férfi hasonlóan érez a lány iránt, bár, mint később kiderül, ez egy terv része volt... A lány apja búcsúajándékként egy kis hold alakú medáliont ajándékoz gyermekének, aki - pusztán bosszantásból, mivel apja nem is dohányzik - egy hamutartót ad cserébe.
Georgina, becenevén Gina elutazik Árkodra, ahol már az első napon megismerkedik az apácák szigorúnevelési módszereivel, illetve új osztálytársaival is ismeretséget köt.
Ám a társakkal való barátság nem úgy alakul, ahogy kellene. Az első nagy óraközi szünetben az osztályból mindenki "férjhez" megy, de Gina a terráriumot kapja, amivel nem elégszik meg, és ezért beárulja a csoporttársait a tanároknál. Az osztály ezt a tettét kiközösítéssel jutalmazza... Gina így magányos, és a kertben sétálva megpillantja Abigélt, a kőszobrot, amelynek csodás hatalmat, "varázserőt" tulajdonítanak. Gina hozzá intézi szavait, és reménykedik, hogy sorsa csak rövid ideig lesz rossz. Nem így történik, mert osztálytársai utálattal viseltetnek irányába, ezért, végső búcsút akar venni, el akarja hagyni Árkodot, levelet fogalmaz, és ezt a legellenszenvesebb lány párnája alá rejti.
Éjszaka útnak indul, felszabadult, és a szabadság mámoros közelsége megrészegíti. A vasútállomáson egy nem Budapestre tartó vonatra akar felszállni, kifizeti a jegyét, és már indulna is, közben leveti a "fullasztó" egyenruhát, szinte mindent, amit az iskolától kapott. Örömében futásnak ered, de váratlanul az egyik tanárba, König tanár úrba ütközik, aki valamilyen okból kifolyólag szintén az állomáson kolbászol. Visszaviszi a szökevényt.
Magas lázzal, betegen fekszik az ágyában Georgina. Közben a társai csúfolódnak állapota felől, utálkozva állapítják meg, hogy francia nyelvtudásával ezúttal nem tudja a francia tanárnőt elbűvölni. Ginát rémálmok gyötrik, ahol osztálytársai a lidércek, folyton élcelődnek vele. Mikor felgyógyul vissza szeretné kapni a levelet, amit írt, de a társa nem hajlandó átadni, mivel azt sem tudja, milyen levélről van szó. Ez a legkegyetlenebb és leggonoszabb jelenet, a "végleges" kiközösítés...
Az árkodi lakosság készül a háborúra, bármikor érheti őket bombatalálat, ellenséges katonák kezére kerülhetnek... Míg a légi készültség tart, addig bent az iskolában a lányok egymás kezét fogják, összebújnak, rettegnek mi lesz velük, és főként mi lesz a családtagjaikkal? Egyedül Gina nem látható a csoportban, hiszen utálat tárgyát képezi. A lány kétségek között vergődik, és ez az a pillanat, amikor belátja, ő volt mindenben a hibás: másként kellett volna hozzáállnia a lányokhoz, hiszen mind csak segíteni akartak rajta. Ez a legmeghatóbb (könnyek hullajtására késztető) jelenet. Gina sírva, esdekelve kéri a lányokat bocsássanak meg neki, és kezdjék újra, ha még van lehetőség erre. A legszebb, amikor egy emberként rohannak Ginához, közrefogják és vele együtt csendesen sírnak, és reménykednek, hogy túlélik a háborút. Szent a béke, és a kis csoport újra egységes.
Gina új barátai társaságában elmeséli, hogy volt egy férfi, akit nagyon szeretett, mielőtt eljött otthonról. Egy katonatiszt. A lányok nagyon ábrándosak, a legaranyosabb jelenet, amikor az álom "valósággá" válik és Kuncz megjelenik fekete szmokingban, a lányok hálószobájában. A képzelgés végén Gina örömmel csókolja meg a párnáját.
A Tiszta jellem bemutatását elviccelik a lányok, mert az órát a nevetséges König tanár úr tartja, akit nem tekintenek férfinak. Az oktatójuk elmeséli miért olyan fontos ennek a feladatnak a teljesítése, a növendékek figyelmesen végighallgatják, megjegyzik az elmondottakat, és jellemrajzot készítenek.
A karácsonyi pillanatkép is kedves, a diákok találkozása a vasútállomáson. A fiúk megbotránkozása az intézeti lányokon, illetve Zsuzsanna testvér intése, miszerint legyenek illedelmesek. A Szent Estét Gina nem töltheti édesapjánál, ezért az intézetben marad, Torma Piroskával és Zsuzsanna nővérrel díszítik a Karácsonyfát és a Jászolt.
Egy volt diákkal találkoznak a lányok, Horn Micivel, aki Gedeon napjából nem akármilyen fellépésben részesíti a jelenlévőket. Mici segít Ginának a szökésben, hiszen kiderül apját foglyul ejtették, és Kuncz Feri nem más, mint egy áruló, aki azért jött az iskolába, hogy elvigye magával a lányt, megpróbálván szóra bírni a szülőt. Sajnos, saját fülével hallja az áruló férfi kegyetlen szavait, amikor az igazgatóval beszél a lány kiadatásáról. Gina azt hiszi Mici a rejtélyes Abigél... de nem kap sem megerősítést e feltevésében, sem cáfolatot.
A nevelőintézet bezárja kapuit, a diákok sorban elbúcsúznak egykori otthonuktól.
Az előadás zenei világa nagyon szép. Kocsák Tibor nagyot alkotott, számomra inkább elfogadhatóbb zeneileg, mint mondjuk az Anna. Sokszor fülbemászó, a szerző különböző varriánsokat alkotott/komponált egy-egy dallammal. Egyszer meghallani és rögtön megszeretni. Különösen az Abigél szellemét megidéző misztikum tetszett, a zenéje teljességgel rejtelmes volt, nem lehetett tudni, hogy ki Abigél? Hiszen folyton nők énekelték a sorokat, miközben... :)
Kedvenc dalok:Nincsenek csodák, A Szőkés, Két szív, Áruló vagy Vitay, Kibékülés, Itt a Szent Karácsony, Karácsony esti dal.
Kedvenc jelenetek: Kuncz Feri és Gina szerelmi vallomása a második felvonás elején, Gina kiutálása, a Tesióra, Abigéles jelenetek, Gina szökése, a Kibékülés pillanata, Horn Mici tánca az iskolai bálon.
Díszlet: Egy vasrácsból álló épületszerűség, illetve az Abigél szobor. Szerintem nagyon jó, egyszerű, de lényegében minden ábrázolható vele. A szobor impozáns, szépen kimunkált.
Jelmez: Korhű és hihető.
Első alkalom: A bemutatót követően talán a második, harmadik előadás lehetett és az utolsó pillanatban szereztünk rá jegyeket, a Thália Színházban a színpadhoz közeli erkély páholy egyikében. Voltak, akik be akartak jutni, de többségüket sikerült kicseleznem, így engem érhetett a megtiszteltetés, hogy egy nagyon jó páholyból láthattuk az előadást. Aminek persze meg volt az ára is, mely szerint lemaradtunk a darab elejéről..."Férjhez megyünk mind" című számnál kapcsolódtunk be.
Szép előadás volt, megható és Gina jellemével azonosulni tudtam. Aznap este a főbb szerepekben Vágó Zsuzsit, Mészáros Árpád Zsoltot, Pálfalvy Attilát, Udvaros Dorottyát, Nádasdi Verát, Homonnay Zsoltot, Szendy Szilvit, Peller Annát és Csonka Andrást láthattuk.
Az előadás szerelmes dalával, a Két szív című duettel, a két csodás színésztehetség, Vágó Zsuzsi és Mészáros Árpád Zsolt beneveztek a magyar eurovíziós dalfesztivál előválogatójába.
