"Az már nem én lennék!"
Időpont: 2011. és 2012.
Helyszín: Budapesti Operettszínház
Előadás: Elisabeth
Ki ne ismerné a 19. század legkiemelkedőbb asszonyát, Erzsébet császárnét? A történelem órákon elhangzottak alapján, vagy a számtalan Erzsébet életével foglalkozó művek végtelen sokaságának kikölcsönzése a könyvtárakból, esetleg Bécsben tett látogatásaink alkalmával többször megláthatjuk őt, a szeszélyes, szenvedélyes, féktelen asszonyt, aki élete vége felé megkeseredetté és rideggé vált. Sissy, ahogy családi körben sokszor becézték, élete tele volt rejtelmekkel, mert ő maga is kiismerhetetlen személyiséggel rendelkezett. Sok film megörökítette őt, különböző életkorszakaiban, az egyik legismertebb filmes adaptáció, a Sissy-triológia, Ernst Marischka rendezésében, amely valljuk be, egy kicsit giccses és szirupos a valódi osztrák császárné életéhez képest. Mindezek ellenére, mindig meghat a 3. rész befejező jelenete, amikor Velencében a császári pár végigvonul a vörös szőnyegen, az olasz nép néma pillantásától kísérve, ám minden megváltozik, amikor Ludovika (Sissy édesanyja) a pár kislányát elindítja, hogy szaladjon szüleihez. A kisgyermek anyja karjaiba repül, és amíg ölelkeznek, a csöndben álló olaszok elmosolyodnak, összenéznek, és egy ember "Viva la Mamma"-t kiált, vagyis "Éljen az Édesanya!". Az olaszok egy emberként éltetik őket. Nekem ez a kedvenc jelenetem.
Színpadi feldolgozások közül kiemelkedően nagy sikereket ért el, Lévay Szilveszter és Michael Kunze közös mesterműve, az Elisabeth, amely hűen tükrözi a magyar királynét. A darabot 1990-es években állította először színpadára az Operettszínház. Egy hosszabb ideig játszották, majd levették a műsorról a rajongók nagy bánatára, aztán 2010-ben visszatért az előadás, immáron felújított szereplőgárdával, de ismerősöket is felfedezhettünk. A címszerepet az örökös megformáló, Janza Kata, az ismeretlenségből kikerült Füredi Nikolett, illetve a legifjabb tehetség, Vágó Dettike játszhatta.
Az első változatnak a szereplőivel készült egy hanganyag is, a lemezen Janza Kata és az egykori Elisabeth, Sáfár Mónika énekelnek felváltva. A Halál szerepét Mester Tamás, míg Ferenc Józsefként Sasvári Sándort hallhatjuk. Luigi Lucheni, Elisabeth gyilkosának dalait Földes Tamás énekelte.
Az általam látott előadásokban első alkalommal Janza Katával élhettem át a darabot, míg másodszorra Vágó Dettike bújt a császárné bőrébe.
Sissy kalandos életét talán nem kell bemutatni, hisz többségük, akik fanatikusan szeretik tudják: miként lett ő a császárné. nővére helyett, hogyan szállt szembe a szigorú bécsi udvarral illetve az őt kritizáló anyósával, hogyan küzdött gyermekei neveléséért és az általa nagyon szeretett szabadságért. Szeszélyeit, hiúságát, egészségére káros hatással bíró életvitelét, utazási hóbortjait és versírási imádatát, a magyar nép iránti lelkesedését és az értük vívott harcát. A kegyetlen anyai magatartását fiával szemben, Ferenc József iránti közönyét és végül tragikus kimenetelű halálát.
A darab minden arcát bemutatja, és nem érezzük úgy, hogy az "integrált áramköreinket" túlmelegítenék az események sorozata. Mert legutóbb láttam az Elfújta a szél című musicalt, a regény, eléggé hosszú és egy rettenetes időszakot ölel fel, a darabban a sok információ nekem túlcsordult, hiába sűrítették össze, és tényleg le a kalappal, hogy sikerült megoldani, de még így is úgy érzem, hogy ezt az előadást nehezebb megemészteni. Ezért az Elisabeth sokkalta jobb felfogásban készült, nincsenek felesleges információk, egyszerűen szórakoztat, és izgalomban tart.
A darabról és a szereplőkről általánosságban és részletekbe bocsátkozva:
Janza Kata a tapsrendnél és végig az előadás alatt lenyűgözött, olyan méltóságteljes, királynői tartással mosolygott. A játéka pompás, csak lassan már nehezen tudom elhinni róla, hogy egy 14 éves lány, a kezdetekben...Az Elfújtában nagyon is megtalálta a szerepét, ahol egy kéjnőt formál meg, de egyes hírek szerint az igazgató és a rendező (Somogyi András) nem tudták elfogadni, hogy aki egyszer királynő volt, az, hogyan "zuhanhatott" ilyen mélyre? Oh, nem kell félreérteni, nagyon jó még most is mindkét szerepben, de úgy fogalmaztak nem méltó, hogy ilyen szerepet játsszon, amikor ő volt Erzsébet....Ezért a Szegedi Szabadtéri Színpadon látható lesz Scarlett-ként Janza, amit azért sem találok elfogadhatónak, mert azért valljuk be, hogy már ő sem lesz fiatalabb, a karakter megint csak egy korai húszas éveiben járó lány...de bízom benne, hogy megoldja, elvégre ő Janza Kata. :)
Janza és Szabó P. Szilveszter a tökéletes párosítás nálam, mint Elisabeth és Halál. Vibrál körülöttük a levegő, és két olyan ember, akikre azt mondom, egymáshoz illenek...természetesen a színpadon. :)
Az előadás kezdetén a Pokolban járhatunk, ahol minden sötét, és megtört lelkek énékét hallhatjuk, köztük egyét, akit vallatnak kegyetlen tettéről, Luigi Lucheni-t. A karaktert Földes Tamással és Száraz Tamással is láttam, mindketten jók, hangilag egyiket sem tudom kifogásolni, ámbár az én felfogásomban Száraz inkább Luigi, mert fiatalabb, hiszen a gyilkos is egy vézna, gúnyos mosolyú fiatal férfi volt.
Lucheni arra kérdésre, hogy miért ölte meg a császárnét, azt feleli, hogy a Halál akarta így. ("Prológus")
Ekkor megjelenik ő, ki Elisabeth szerelmesét alakítja a darabban, mégpedig a Halál. Eléggé furcsa, hogy megszemélyesítik és emberi alakot adtak neki. Ez számomra nem elfogadható. Tudjuk, hogy Erzsébet sokszor szembenézett a halállal, folyton keresgélte a szerencsétlen életéből a kiutat, és a halál volt az, aki elragadta tőle az elsőszülött gyermekét és Rudolfot is. A darabban a Halál általában fehér jelmezben tűnik fel: fehér öltöny és fehér nadrág. Az arca gusztustalanul kifestve - ezt mindig is utáltam, olyan fura, túlvilági (végül is ez az értelme) hatást nyújtott...
A Halál jelentősége a fentiek alapján fogalmazható meg - fiatal korában a cirkuszi trapézon egyensúlyozó Erzsébet leesik a mélybe, de ahelyett, hogy meghalna, a Halál megmenti, beleszeretett és úgy gondolja még nem érkezett el a lány ideje ("Útvesztő minden út").
A férfivel való találkozását követően az életének minden egyes momentumát figyelemmel kíséri, szinte mindig jelen van. A Halál emberi alakot ölt és megtéveszti a körülöttük élőket, kivételt képez ez alól a címszereplő, aki minden egyes alkalommal felismeri a férfit, akármilyen formában jelenik meg. Viszonyukat tekintve: hol Erzsébet kéri, hogy vessen véget életének, de ekkor a Halál mond ellent neki. Van úgy, hogy a Halál kéri jöjjön vele, de a nő elutasítja. A Halál bosszút is áll rajta (mint egy valóságos szerető), elviszi az elsőszülött kislányát (Zsófiát a Nagymama után elnevezve), Rudolfot körül hízelgi, bűnös gondolatokat ébreszt a koronahercegben, aki vesztébe rohan, így őt is magával ragadja.
Van egy dal, amit sosem állítottak a magyar változatban színpadra, a címe: "Hogyha kell egy tánc". A Halál és Elisabeth duettje A nő szabadságáról szól, arról a felszabadultságról, amit ez a "szellem" sem tud már korlátozni. Ígérték, hogy a dal szerepelni fog a visszatérő előadásban, ám végül ez nem következett be...pedig jó szám, elhihetitek nekem. Kedvencek között tartom számon. :) Szóval nekem, a Halál, mint egy megtestesült emberi lény, hús-vér ember, kissé bizarr. Nem tudom kedvelni, ellenben a szerepet megformálókat igen, Szabó P. Szilvesztert, illetve Kamarás Mátét (aki a bécsi Elisabeth első számú Halálja volt, még hanganyagon is ő énekli fel a karakter dalait).
Visszatérve a darabra elejére: A Halál elbeszéli, az érzelmei valósak voltak, szerette Elisabeth-et. Majd jelenetváltás, és a múltba kerülünk, Sissy gyermeklányként jelenik meg előttünk. Édesapját győzködi, hadd menjen vele oda, ahova az apja megy (a darabban Luigi az elbeszélő, a jelenetek értelmét az ő felfogásában hallhatjuk-láthatjuk. Itt - megint nem tetszett - állítólag az apuka a bordélyházba igyekszik, de lányának természetesen teljesen mást mond). A férfi világjáró, így Sissy azt feltételezi róla, hogy éppen valami messzi, távoli helyre megy apja, mivel csak két nappal későbbre ígéri visszatérését. A lány közben panaszkodik, hogy a nevelőnő nem engedi, hogy fivérei mókás játékaiban részt vegyen, mert állítása szerint az nem illendő... Sissy magára marad, apja elbúcsúzik tőle ("Mint te").
A bécsi udvar a következő helyszín, ahol Ferenc Józsefet, az udvari nemeseket, illetve anyucit, Zsófia főhercegnőt láthatjuk. A fiatal császár ítélkezik emberek sorsa felett, anyja tanítása szerint "Légy kő, légy jég. Vaskéz, erő." Jóváhagyás vagy elutasítás. A legkegyetlenebb, amikor anyjára hallgatva egy szegény, magyar asszony fohászát figyelmen kívül hagyja, és annak fiát, halállal bünteti ("Mindenkinek érdeme szerint").
Bad Ischl-ben járunk, a színen újra feltűnik Luigi, aki arról tájékoztat bennünket, hogy a mai napon dönti el a császár, melyik unokatestvérét veszi el feleségül, akiből a későbbiekben a Birodalom császárnéja lesz. Mivel Miksa nem kíséri el a társaságot, Sissy csatlakozik édesanyjához és nővéréhez, Helénéhez. Késve érkeznek, nem marad idejük átöltözni. Megérkezik a császár. A jelenetben nagyon vicces, ahogy a nők arcuk előtt gyors mozdulatokkal legyezik magukat, erre a célra alkalmazott eszközzel, a legyezővel ; Janza Kata a kesztyűjével bajlódik inkább, igazán nem illendő módon, a szájából rángatja ki Ferenc József a kesztyűt :) ; Vágó Detti idétlenebb módon és gyorsabban pörgeti a legyezőjét maga előtt, mintha egy labdát akarna jó messzire eldobni :P. Tehát, összegezve, a női sokaságból kiválik Sissy, ezért Ferenc József őt kéri meg. Az édesanyja és Sissy anyja is meglepődik, holott előtte, még Zsófia volt az, aki Helénét felkészítette a helyes magatartásra, amint a császár őt választja. A dolog tehát balul sült el, és a kiválasztott az ifjú és szeleburdi Elisabeth lett ("Ahogy azt az ember gondolja").
A kedvenc jelenetem, amikor a jövőről beszélgetnek, a császár figyelmezteti nem olyan emberek ők, mint a többiek, sokkal nehezebb élet vár rájuk. Erzsébet megnyugtatja, nem érdekli, hogy mások mit mondanak, mert számára fontosabb, hogy ott legyenek egymásnak és egymás szemén keresztül lássák az életet. Megosztják a félelmeiket, de bíznak abban, hogy minden jóra fordul, és közösen megoldanak mindent. Kettesben vannak, F.J. megajándékozza fiatal menyasszonyát egy szép
arany nyaklánccal, amit Sissy értékesnek, ám de nehéznek ítél. Az itt felhangzó dallam, visszatér a darab végén, ám a jelenlegi pozitív és bizakodó hangnemet felváltja a csalódott és kiábrándult két ember éneke - amikor Erzsébet és Ferenc József utoljára látják egymást, akkor ez a dal csendül fel ("Mint két gálya").
Az esküvőn mindenki meglepődik, főként a bécsi udvar nemesei és Zsófia főhercegnő az, kik bírálják a császárt, csatlakozik Miksa főherceg is, aki inkább félti lányát, úgy véli az udvar elfogja nyomni a gyermekét. A lakodalmon megjelenik a Halál is, mint egy kéretlen vendég, és Erzsébet szemére veti választását. A levegő megdermed körülötte, és Sissy-t a bűvkörébe vonja, amíg mindenki mozdulatlan, még maga a főszereplő is, akit elragad a férjétől, táncot lejtenek, és közben ördögi, úgynevezett "Végső táncról" énekel, amit a császárné élete végén, vele fog eljárni.
Az udvar súlyos teherként nehezedik Sissy vállára, erről megbizonyosodik már első reggelén a császárné, hiszen az udvarhölgyek és Zsófia is folyton gúnyolják helytelen magaviseletéért: szeret lovagolni, amit egy császárné nem tehetne meg... Elisabeth esdekelve siet Ferenc Józsefhez, mint egyetlen támaszához, de csalódnia kell, mert a férje anyja szavának ad igazat, és arra kéri Sissy-t, hogy mindenben engedelmeskedjen neki, és parancsait kövesse. A fiatal asszony képtelen elviselni férje rideg modorát: "Így hát cserben hagysz engem?" kérdéssel zárja kettejük társalgását. Ekkor hangzik el, a legkarakteresebb és legismertebb dal az előadásból "Az már nem én lennék". Kinyilvánítja, hogy egy szabad madár, akit nem lehet kalitkába zárni, ő keresi a lehetőségeket, veszélyt, élni kíván.
A bécsi kávéházakban gyakran pletykálkodnak a polgárok, illetve a nemesség urai is. Találgatások hangzanak fel, Sissy gyermekáldását tekintve. A jelenet már az elsőszülött gyermek elvesztését követően játszódik. A darabban, a véletlennek köszönhetően láttam meg a Rudolfot alakító Dolhai Attilát, míg következő alkalommal már szánt szándékkal kerestem Szabó Dávidot, aki aznap szerepelt a koronahercegként. Mivel Rudolf jelentősége nagy (Erzsébet életében fontos személy), de sok szerepe nincs az előadásban, csak a második felvonásban jelenik meg, ezért egy kis pluszt kell vállalnia a szerepformálójának. Szóval Rudolf titkon még "pincérkedett" (az első felvonás kávéházi jelenetében), mielőtt teljes valóságban megjelenne ("A vidám apokalipszis").
Elisabeth nem engedi, hogy káplárok tanítsák a gyermekeit, ultimátumot ad Ferenc Józsefnek, aki végül legyőzötten megígéri hitvesének, hogy Zsófiával szembe fog szállni, ezáltal Erzsébet megkaphassa a gyermekeit és neveltetésükről ő gondoskodhasson. Sissy-t értesíti a döntéséről, ám a nő éppen fürdik, a férje az elfüggönyözött kád szélén ül, és belátja mekkorát tévedett, arra kéri ne hagyja magára és szeresse őt. Hirtelen a függöny szétrebben, és nem Sissy-t látjuk a kádban, hanem a legismertebb róla készült festményt, az igazi, hús-vér Elisabeth egy emelvényen áll, ugyanabban a ruhában, mint a képen látható mása. Olyan szép, szinte ragyog- a kedvenc jelenetem. Biztosítja a férjét, hogy vele marad, de néha adjon neki egy kis szabadságot. Az első felvonás ezzel a képpel zárul, hol a főszereplő középen tündököl és két oldalán az őt szerető férfiak, a Halál és Ferenc József karja magasba lendül és érte nyúl. Sissy magabiztosan áll középen, legyezőjét arca elé tartva ("Az már nem én lennék" repríz).
A második felvonásban a polgárok éheznek, és panaszkodnak, hogy nem kapnak tejet, - Luigi állítása szerint Erzsébet veszi el az emberektől, mert tejben fürdik. A tömeg lázong ("Tej").
Sissy és Ferenc József Magyarország uralkodói lesznek, nagyszabású ünnepély veszi kezdetét, ahol éltetik a királynét ("Éljen"). Luigi (aki kegytárgyakat ad el) ellenben inkább egy rút jövőt jósol, hamarosan eljön a káosz, az anarchia...("Giccs")
Egy sötét, kis szoba képe bontakozik ki, a nagy ünnepséget követően. Egy gyermeket láthatunk, aki egyedül játszik egy labdával, kesereg, hogy hol van szeretett édesanyja. Az ifjúkori Rudolfot hatalmába keríti a Halál, aki ígéretet tesz neki, hogy mindig a közelében fog maradni ("Mama, hol vagy?").
Erzsébet hatalma egyre erősödik, ami az anyós gyengülését eredményezi. Zsófia összegyűjti embereit, a tanácsnokokat, és a püspököt, tanácskozást tartanak, miként tudnák Elisabeth hatását meggátolni. Az egyik tag, méghozzá pont a püspök gondolja ki a nagyszerű tervet, amivel a nőt félre tudnák állítani. Elisabeth szép, de vannak szebb nők is rajta kívül. Kész tervvel egy hivatalnokot küldenek el, aki a bordélyházban egy "beteg" lányt választ ki, aki Ferenc Józsefet elfogja szórakoztatni ("Elpirulni, ó, itt az nem való"). Elisabeth ebből kifolyólag elkap valamilyen betegséget férjétől, állapítja meg az orvos, aki nem más, mint a Halál. A főhősnő úgy dönt, elutazik, és megpróbálja így kikúrálni magát. Ferenc József folyton leveleket küld neki, tájékoztatja az otthoni helyzetről és érdeklődik felesége hogyléte felől. Hosszú éveken keresztül a nő "egyedül", az udvarhölgyeivel utazgat fel-alá. Csillapíthatatlan, fáradhatatlan.
"Bellamie" című dalban, Zsófia halála bekövetkezik, aki fiára mérges, ugyanakkor azt próbálja bizonygatni, hogy ő mindent megtett ezért a birodalomért, és a fia jólétéért. A Halál csukja le a nő szemét. Zsófiaként Molnár Piroska és Nádasdi Verát láthattam. Mindketten szigorú és "gonosz" anyukák voltak. Talán Molnár Piroska szerepformálása nekem valóságosabbnak tűnt, valahogy Zsófiát így képzelném el.
Rudolf ifjú férfivá érett, feleségül vette a belga királylányt, Stefániát, született egy lányuk, aki az anyja után, az Erzsébet nevet kapta. A házassága nem felhőtlen és nem is boldog, Rudolf lázadó lélek, többre vágyik. A Halál segítségére van ebben ("Ma nagyot nőtt az árnyék").
Erzsébet végre itthon van, Rudolf kéri, segítse őt apját meggyőzni, hogy elválhasson Stefániától. Ám az anyja távolságtartó vele szemben, terhes számára a fia panaszkodása, és megtagadja a segítségnyújtást. Rudolf ajkát ugyanaz a mondat hagyja el, mikor Erzsébet volt hasonló helyzetben: "Így hát cserben hagysz engem?" ("Bennem, mint tükörben"). A megtagadást követően egy táncjelenetben látható Mary Vetsera és Rudolf, amint öngyilkosságot követnek el.
Erzsébet fia sírja előtt imádkozik, könyörög bocsássa meg tettét. Végre felismeri, hogy a fia rá hasonlított ("Sírató"). A dallam ugyanaz, mint mikor Rudolf kisfiúként jelenik meg. Szívszorító legmeghatóbb pillanat, és sajnálom is, de előbb kellett volna gondolkodnia, és akkor talán Rudolf sem halt volna meg. Ezen utálatos, szeszélyes viselkedése miatt sem szeretem Elisabeth-et. A fia a segítségét kérte, de ő cserben hagyta, mert önmagával volt elfoglalva....
Újabb utazgatások megtört anyaként. Az utolsó találkozás Ferenc Józseffel egy tengerparton, ahol belátják, hogy mindketten tévedtek, főként Erzsébet a távolságtartó és elutasítja Ferenc József közeledését, aki azt javasolja kezdjenek újra mindent ("Mint két gálya").
Sissy és kísérője egy hajóhoz igyekeznek. Genf, 1898. szeptember 10.-ét írunk. A császárnénak nekimegy egy férfi, miközben előre siet, hogy elérjék a hajót. Elesik, a kísérője felsegíti. A fedélzeten rosszul lesz, ruházatát megvizsgálva látják, hogy a szíve táján apró szúrt sebet ejtettek, így hal meg, korunk legismertebb asszonya.
A fináléban ("Lehull a fátyol"), Sissy fehér hálóruhában jelenik meg, végre megtisztultnak, felszabadultnak érzi magát. Luigi-t megkínozzák, Elisabeth a Halállal karöltve egy új világba indul. Az előadás végén a Halál a nő fehér ruháját lobogtatja a furcsa várszerű képződményből.
A szereplőkről - akikről még nem írtam:
Ferenc József szerepében Bereczki Zoltánt és Bálint Ádámot láttam. Bereczkit szeretem, jó volt. Bálint Ádám viszont tökéletesen harmonizált Vágó Dettivel.
A darab utóélete: 2014-es évadban láthatja utoljára a közönség az Elisabeth-et. Másfél évvel ezelőtt volt egy kis szerepváltás és vérfrissítés. A címszerep megformálói a három hölgy, akiket fent már megneveztem. Ferenc József alakítói (Bereczki távozását követően): Bálint Ádám, Szomor György (aki régen Rudolf volt).
Zsófia főhercegnő alakítója: Nádasdi Vera és Kállai Bori (aki a musical műfajban újoncként jelent meg).
Halál alakítói: Szabó P. Szilveszter - nem értem miért, de már nem játszotta a szerepét, helyette három új fiú lépett a helyébe, Dolhai Attila, Homonnay Zsolt és Mészáros Árpád Zsolt.
Díszlet: elhanyagolható, nincs, amit ki lehetne emelni...:/
Jelmez: korhű. A kedvencem, amit az ifjú Erzsébet visel az eljegyzése napján (kék színű), illetve az első felvonás végén hordott ruhaköltemény.
Kedvenc jelenetek: Amikor Sissy fiatal lány, a lázadása, az esküvő, a Rudolfos jelenetek és a búcsú Ferenc Józseftől.
Zárásként még egy kis szösszenet osztanék meg Veletek, a színpadi műből ez a szám mindig kimaradt, míg az osztrák változatban benne hagyták. Kero, amikor visszahozta az előadást a három új-régi Sissy-vel azt hangoztatta, hogy a dal is szerepelni fog a produkcióban. Hát, ez nem történt meg, az igazgató úr hazudott....
A szám címe, Hogyha kell egy tánc.
Kedves Rajongók! Ha kedvet csináltam Nektek, siessetek gyorsan, hogy még láthassátok! :)
Jegyszerzésre fel!
