Felvételről néztem meg a darabot, és örültem, hogy a részese lehettem. Méltón állít emléket a Nemzeti 11 vagyis az Aranycsapatnak. Puskás történetét kísérhetjük nyomon, Bozsik a barátja, aki képviselőként is próbált helyt állni. Czubor az, aki árulónak kéne lennie, mégsem az, a két említett személy kiáll érte. Emil menedzsernek köszönhetően Puskás eljut a Real Madridig. És, hát az én gondolatmenetemhez híven, az áruló az a csajszi, aki vissza lett utasítva...
Zenei anyagból pár villantás. Ez a legerősebb dal a darabból:
Az ellenállás:
A darabot a Szuper TV2 sugározta 08.08-án. De az előadást megtudjátok venni a Kőszívű előadással együtt akár.
A krimik mindig izgmasak es jo volt vegre ellatogatni olyan helyre, ami sosem volt eredetileg teátrum (olykor a falon átszűrödő hangokból ki is derült számomra, hogy egy másik moziterem van mellettünk).
Mozibol lett szinhaz, raadasul a Vidam szinpad itt talalt otthonra. De vendégelőadók érkeztek és az ő munkájukat néztem meg. A mozis feeling végig tetszett. Az már viszont kevésbé, hogy itt is meg kellett verekednem a helyemért...mivel, hogy ültek rajta. A spiné úgy gondolta ha már az utolso sor legszélső székét nem sikerült megvásárolnia, akkor majd elfoglalja, hátha nem jön az illető...de erre rábaszott. Ilyenkor nehéz megállnom, hogy ne fakadjak ki, természetesen magamban. Kivülröl csak az látszik, hogy mosolyogva magyarázom a helyzetet. Igy már megértem a miskolci utastársaim kifakadását, amikor véletlenül az ő közös helyükre ültem. Négyen voltak, de később nagyjából jól elbeszélgettünk. De az idegenvezető mutatta rosszul az ábrát, ezt egy másik utastárs megtudta erősíteni. Mindegy. Szóval, nehezen viselem, ha elfoglalják a helyem. És sajnos ez már több esetben megvolt az Erkelben, Tháliában és a Belvárosi szinházban. Páholyokban legtöbbször, de a mostani, sima emelkedő nézőtér volt. Vajon ma, a Tháliában megont mi fog rám várni???
Insta bejegyzés: Első alkalom a mozi-szinhazban, a Veres1ház szinház társulata egy Agatha Cristie darabot hozott el. Ezuttal sem maradhatott el a szélmalom harcom a hulye nézőkkel, akik az én székemre pályáznak...csak tudnám, mivel érdemeltem ezt ki? De most elhessentettem, akit kellett. Már az utolso sorban sem lehet nyugodtan ulni...🤣🤣🤣🤣🤣 Szabo P. Szilveszter es Kalid Artur alakitottak a főszerepeket, ők nagyon jók is voltak. Próza. És kissé kiszamithato volt a vége, de errol nem a rendezo, szeteplok tehettek, hanem az kronő. Eloadast kovetoen hallottam a nézőktől ilyen kritikákat:"zavaro volt, h egy síkban álltak fel a szereplok", "nem erre a szinpadra voltak berendezkedve". Mindkettot jogosnak találom. #veres1színház #agathacristie #akroydgyilkossag
Leírás:
A TÖRTÉNET A számos rejtélyes és titokzatos ügyet
felgöngyölítő, kiváló belga nyomozó, Hercule Poirot nyugdíjba vonul.
Békés nyugdíjas éveit élvezendő, a barátságos, de kissé álmatagul
eseménytelen angol uradalmi birtokra, King’s Abbott-be költözik. Ám nem
sokkal érkezése után a helységben két megmagyarázhatatlan haláleset
történik. A Scotland Yard által kirendelt rendőrfelügyelő nincs a
helyzet magaslatán, így a gyászoló család kérésére Poirot – nyugdíj ide
vagy oda – a tőle megszokott hevülettel veti bele magát az igazság
megszállott keresésébe, ami feltehetőleg pályafutása utolsó megoldott
bűnügye lesz. Segítségéül szegődik a helyi orvos, Dr. James Sheppard, s
az ő kettősük leleményes együttműködése során fény derül az igazságra,
ami sokkal meglepőbb, mint ahogyan azt gondolnánk.
Agatha Christie regényét színpadra adaptálta: Mark Shanahan
A programok közül a szombatiról számolnék be, mivel azon vettem részt. 2016.09.17. SZOMBAT - Műsorvezető: Peller Anna és Kerényi Miklós Máté 18.35 Kalandok Éve II. Ízelítő a Budapesti Operettszínház 2016-2017-es évadának repertoár előadásaiból és új bemutatóiból: A Csárdáskirálynő, A chicagói hercegnő, Nők az idegösszeomlás szélén, Virágot Algernonnak, Marie Antoinette, Ének az Esőben. Közreműködnek színházunk szólistái
19.40 Musical Együtteseink közös műsora 20.00 20 éves az Elisabeth musical.Ünnepi műsor az Elisabeth produkció sztárjaival
Sajnos, este fél 7-kor elkezdett esni az eső, és mindenki az Operettszínház előtt az esernyők vagy esőkabátok védelmében figyelte a színpadon kibontakozó eseményeket.
Az operettekről lemaradtunk, de pont Janza Kata énekelt a Nők az idegösszeomlás szélén-ből, amikor megérkeztünk a színház elé. A darab nem nyerte meg a tetszésemet, főleg, azok után, hogy megjelent Gubik Petra eléggé piszkos szájízű dallal... borzalmas volt, és megbotránkoztató, mert a szövegben ez szerepelt (jah, amúgy a dalról annyit, hogy egy nyivákoló idiótát kellett alakítania, aki azon nyűglődik, hogy a pasi, akivel randizott miért nem hívja fel....): a "faszt, két sz-szel írják?"... innentől kezdve még jobban "imádtam a nőt"...tudom, persze ez egy szerepe, de legszívesebben hozzávágtam volna valamit, Gubik Petra nekem olyan, mint Polyák Lilla, aki imád sikoltozni a színpadon... Elnézést minden Lilla rajongótól! Petrának szerintem tökéletesen áll az undok, Ashley-imádó Scarlet O'Hara szerep...
Persze, kis operettbe belefutottunk, Csengeri violám és Éjjel az omnibusz tetején. Peller Anna és Peller Károly előadásában.
A következő blokkban Marie Antoinette-ből is elhangzottak dalok, érdekes volt számomra a megállapítás, hogy kicsit idillikusabb, meghatóbb, és "kedvesebb" (azt nem mondom, hogy fülbemászó, mert szó sincs róla a 4. Kunze-Lévay darab esetében...) volt számomra az előadás...biztosan a más környezet miatt éreztem ezt. Vágó Dettike ekkor lépett először fel, és sajnos, meghűléssel küszködött, ennek ellenére, a stylist vagy ő maga, de egy hátat szabadon hagyó ruhát viselt, ami egy beteg állapotban lévő ember számára nem kedvező hatást nyújt, semmi védelmet... Fel nem foghatom, hogy hagyhatták így mászkálni szerencsétlent. Mielőtt énekelt volna nekünk, elmondta, hogy sok előadását vissza kellett mondania, de azért jött el, mert itt vagyunk mi, a közönség. Kíváncsi leszek, hogy a Nyomikban ő lesz vagy sem...remélem azért felgyógyul, Baranyai Annamáriából már így is úgy is elég volt... Detti és Gubik énekelték Antoinette és Margrid duettjét az előadásból, Vágó Zsuzsi (kis kedvencem) egy békességet remélő dallal lépett fel társaival közösen.
Plusz pont: Megemlékeztek a Rudolf-Az utolsó csók, ami idén lenne 10 éves, ebből az alkalomból, előadták a legismertebb közösségi dalt, Ez a híd! Még vitatkoztak a színészek, hogy Árpi elcsúszott a végén...mennyire őrültek már :D
Ének az esőben - szó szerint!
Gömöri András a főcímdallal jelent meg először a színen... Persze aranyos volt tőle, hogy bizakodóan szólt a közönséghez, remélhetőleg valóban abbamarad az Égi áldás... A legkedvesebb ember, minden bizonnyal, Mészáros Árpád Zsolt volt, aki igyekezett az Ének az esőbenből énekelt számot úgy előadni, hogy látszódjon is az összegyűlt nép számára, az egy dobozra állhatott fel. Szép gesztus volt tőle, az egészben az volt a legszebb, hogy mire ő végigénekelte a számát, már el is állt az eső! Erre a két konferanszié hívta fel a figyelmet. Kerényi Miklós Máté, Dancs Annamari és Gömöri András Máté elénekelték a Good morning-ot. Jó volt, bizakodóan tekintek az előadásra, remélem összejön majd!
A Musical együttes a Hercules rajzfilm zenéjét dolgozta fel, volt egy menetelős-katonásdi dal, meg egy hölgyemény, aki remekül táncolt, viszont a dal eléggé felejtős volt.
Amit egész végig vártunk, és a tömeg is erre elkezdett mozgolódni, az Elisabeth volt. Immáron 20 éve volt, hogy bemutatták, az igazgató (nem a Kero) elmesélte a darab szegedi bemutatójának történetét....ez az előadás is olyan reménytelennek bizonyult, mint anno a Fantom. Komplikációk adódtak, de végül a kitartásukból fakadóan Elisabeth megszeretgette magát a közönséggel, és a magyarok imádják (bár ugyanez mondható el külföldről is). Világszerte ismert és népszerű mű.
A diri továbbá elmondta, hogy Mester Tamás mellé kerestek egy másik szereplőt, aki a Halált megtudná formálni. A szereplőválogatáson pedig a, szinte a sarokban ácsorgó, a többi színésszel egyáltalán nem együtt mozgó, Szabó P. Szilveszter feltűnt a két vezetőnek (dirinek és Keronak), összesúgtak, ez a fiú lesz a másik Halál...
A nagyszabású ünnepség alkalmából rendhagyó módon viccesebb felfogásban is terítékre kerültek a darabból jól ismert dallamok. Ezekből szemezgettem nektek párat.
A legjobb, legmegnevettetőbb az mindenképpen a Ma nagyot nőtt az árnyék című számot emelném ki. Részt vettek, mint Halál megformálói, Dolhai Attila, Szabó P. Szilveszter és Homonnay Zsolt, valamint Rudolfként Gömöri András Mátét láthattuk.
Elisabeth fő dalát, Az már nem én lennék, az egykori és az örök Elisabeth, Polyák Lilla és Janza Kata prezentálta. Az egészben az volt a legérdekesebb és legaranyosabb, hogy Kata tátogott és színészkedett (pantomimezett), amíg Lilla a szöveget énekelte, ő csak állt egy helyben, de Kata átélte a darabot.
A legerősebb dal, ami mindig kimaradt a darabból, nálunk - mert, hogy az osztrák és más változatokban ezt valamiért nem vették ki - a Hogyha kell egy tánc, Szabó P. Szilveszter és Janza Kata által bontakozott ki, a maga csodálatos teljességében.
A Giccs-et Mészáros Árpád Zsolt, Földes Tamás, Dézsy Szabó Gábor és Kis Kerényi adták elő, ki szöveggel, ki anélkül. :)
Kocsis Dénes valószínűleg változatossá kívánta tenni, vagy valóban, de elfelejtette a Rudolf szövegét a Bennem, mint tükörben című szám esetében. Betti volt az anyukája, ami eléggé fura összhatást nyújtott, szinte majdnem egy korosztály...hogy lehetnének anya és fia?
Megint egy remek dal volt, a Mint két gálya, hiszen ezt két teljesen más megoldásban láthattuk, a fiatal Ferenc Józsefet és Sissy-t, Bálint Ádám és Vágó Dettike énekelték, látszott rajtuk, hogy még hisznek az összetartozásban. Míg az idősebb pár, Janza Kata és Szomor György volt, ők a szétválást sietették.
Semmi, de semmi - énekelte a betegséggel küszködő Vágó Dettike.
Ha a társaság énekbe kezd, a közönség sikoltozásba... :) Útvesztő minden út
Idén nagyon kitettek magukért, és igaz csak szombaton voltunk, az egy telitalálatos nap volt! :))
Mint, ahogy a címben is írtam, a két eseményről lesz bővebben szó. Többek között felvételeket osztanék meg, amik a legfurcsább és legütősebb produkciókat jelenítik meg. A Broadway színészei most sem hazudtolták meg önmagukat! :) Íme:
2006 volt a darab bemutatási éve, azóta többé-kevésbé jelentős átalakuláson esett keresztül: musicalből átminősítették operetté, új szereposztást kapott.
A sikere viszont töretlen! Hiszen a klezmer zene sajátossága egyedülállóvá teszi a darabot, néhol bohókás, néhol érzelmektől túlcsorduló lírai vonalak...
Szép, és egy kerek történetet tár elénk. Rózsi, az árva lány meséjét, aki megszerette volna találni a világban a helyét. Egy erdélyi - román - magyar kisvárosban játszódik a történet, a kora harmincas években. Rózsi a kocsmáros gyámsága alatt cseperedik fel, a férfi sajátjaként szereti a lányt. Egy nap fény derül a lány származására, a lány egy gazdag zsidó félrelépésének gyümölcse... Az özvegyasszony, vagyis Blumné ezt kifejezetten rosszul viseli, hogy férje hűtlen volt hozzá, de alighogy megismeri a lányt, rögtön megkedveli és próbálja bevezetni a társaságba. Az árvának van egy szerelme is, aki eleinte nagyon gyáva, és nem mer apjával szembeszállni, hogy elvehesse feleségül a lányt. Mivel a fiú családja viszonylag gazdag nem vezethet oltár elé egy ismeretlen származással megbélyegzett nőt. Rózsi, mivel meg akarja ismerni az igazi apjának vélt férfi közösségét, Blumnéhoz költözik. A lány megismerkedik a kultúrával, és kedves emberekre lel, ugyanakkor egy kikosarazott férfi is a nyomában van...végül a zsidó emberek nem fogadják be, innen is kirí, ahogy a város kispolgárok társadalmából is...
A szereposztásom nem az volt, amit szerettem volna (pedig első közös előadásuk volt! Mészáros Árpád Zsolt és Siménfalvi Ágota), mert Kékkovács Mara és György-Rózsa Sándor alakították a főbb szerepeket, ennek ellenére nagyon tetszett az előadás. Kedves és szerethető volt és jó szereposztás megválasztásával az is marad. A Budapest Klezmer Band szolgáltatja az előadás zenéjét, ezúttal nincs zenekari árok. A darab drámai, de egyben megható is.
A Menyasszonytánc mondanivalója: a származás megértése, a szeretet és az összetartás fontossága. Firtatja, hogy milyen problémákkal kell szembenéznünk, ha egy közösség tagja szeretnénk lenni... a beilleszkedés nehézségeit...
Az előadás legismertebb száma a Szóló szaxofon. Érzelmes, romantikus dal. Sokan szeretik, többek között én is. A darab beharangozása izgalommal töltött el, aztán a kedvem lelohadt, mert volt szerencsém pár dalt meghallgatni belőle, a szaxofonon túl... Nos, az Amerika iránti erőltetett imádás, számomra a legelrettentőbb kompozíció. Emiatt is, sokáig halogattam az előadás megtekintését. Pontosabban 2013 óta nem igazán akarództam elmenni rá. Aztán jött egy váratlan fordulat, amit Kerényi Miklós Gábor nagyon jól kigondolt...
Szereplők tekintetében ragaszkodtam volna anno egy Vágó Zsuzsihoz, ő a kedvencem az operettes művésznők közül, ám ezúttal lecseréltem úgymond őt, mivel a képbe jött egy izgalmasabb előadó. A megnevezés korrekt, mert Hien nem színészképzőben cseperedett fel. Évekkel ezelőtt a Megasztár X. szériájában, a döntős 12 főből álló csapat tagja volt. Kislányként ismerhette meg az ország, de mára felnőtt nővé érett. Az Operettben szerepel, de csak pár előadás erejéig a Miss Saigon Kim karakterét alakítja. Az, hogy vietnami származású lányként megkapta a szerepet, egyedülálló, és bennem új távlatokat nyitott, másfajta szemszögből érdeklődni kezdtem az előadás iránt. Hiszen, ki más játszhatná ezt el jobban, mint egy vietnami leány, akit nem kell kifesteni, hogy hasonlítson a jellemző ázsiai emberek arckifejezésére, nem beszélve arról, hogy az idősebb rokonai között találhatunk olyan embert, aki e borzalmas körülményeket el kellett, hogy szenvedje...
Nem haboztam, és rögtön félretetettem két jegyet az előadásra.
A színházba megérkezés
Korábban kellett elindulnunk Anyuval, mivel aznap érkezett Budapestre Putyin orosz elnök, és konvoja sok felfordulást, bonyodalmat okozott a fővárosban. Izgultam, hogy munkából időben haza érek, mindent elintézek, amit ekkor elszoktam intézni, illetve sikerül időben megérkeznünk a színházba. A 9-es busszal nem volt gond, eljutottunk a Báthory utcáig, ott leszálltunk, végig gyalogoltunk egy hosszú utcát, mígnem elérkeztünk a színházhoz. Még időben. Bár el lehetne mondani ezt a szervezésről is...Mivel, letettük a kabátokat (aznap a 9-es gondot okozott, ezért kényszerítve voltam, hogy a 86-ossal menjek haza...), a 86-os bilétát kaptuk kézhez (egyáltalán nem ironikus)... Aztán csak várni és várni... ismerős arcokat is felfedeztünk az előcsarnokban, illetve még a bemenetelnél láttuk, hogy újra indult az Operett shop üzemeltetése. A tolakodás után, jegyellenőrzés, ruhatár körüli lődörgés, majd hosszan tartó várakozás következett, közben felmértük a színházba járó társaságot is... Szóval, sokáig várakoztunk, lehetett hallani, hogy éppen a beéneklés zajlik...19.00 óra előtt kb. 5 perccel nyitották meg az ajtókat, végre betérhettünk. És mégsem mehetett minden zökkenőmentesen, mivel elfoglalták a helyünket. Ám, ezt sikerült intelligensen megoldanom.
Még az előadás elkezdése előtt, meglepetések meglepetése volt, hogy a volt igazgató, Kerényi Miklós Gábor megjelent a színpadon. Nyelvbotlásként értelmezte, hogy egy "zavart" pillanatában még mindig az Operettnek a igazgatójaként jellemezte magát. Ezt persze a hálás közönség tapssal jutalmazta... (Mi speciel nem, mert nem szeretjük a dirikémet...). Szóval, a létének az értelme csupán annyi volt, hogy elmagyarázta a darabot nem lehetett volna bemutatni ma este, mivel két színész is, akik egy szerepet formáltak, mindketten lebetegedtek. Szerencsére volt nekik egy tartalékuk, aki több évvel ezelőtt alakította a figurát, így nem jelenthetett számára akadályt a beugrás. Tehát a nap hőse, Földes Tamás volt. A volt igazgató, azaz a jelenlegi művészeti igazgató tájékoztatása előtt, már sikerült a színház honlapján a szereplőváltozásról értesülnöm. Elsőként az döbbentett meg, hogy nem Mészáros Árpád Zsoltot fogjuk látni, mint Professzort, hanem Szabó P. Szilvesztert. Az előzetes kiírás szerint Mészi lett volna, de mivel kiutazott külföldre, amit nem értek, hogy hogyan engedhette meg a színház, ha egyszer már volt beosztása - jó, tudom, a színháznak jogában áll változtatni a műsoron... - de mégis azért eléggé csalódott voltam, illetve, aki John-t mutatta volna meg nekünk, ő lebetegedhetett (bár pontosan nem lehet tudni), és a másik szereplőt nem riasztották, így egy régebbi szereplő, Földes Tamás lett aznap este a megformálója a karakternek. No, ennyi meglepetés volt. Illetve, amikor az előcsarnokban várakoztunk, már az gyanús volt, hogy Kero hirtelen megjelent a tömegben, de gyorsan eliszkolt - ő mindig olyan észrevehetetlen tud lenni...
Az előadás megkezdése előtt három nyelven (magyar, angol és német) elmondták a szokásos dolgokat, amiket nem szabad csinálni a darab menetele alatt. Illetve, ami furcsa és eddig még nem hallottam, felhívták a figyelmet arra, hogy erős hang és fényeffektusok várhatóak a műsor elején. Tehát, tessünk vigyázni... :) Végül megkezdődött az előadás, és valóban, minden úgy történt, ahogy mondta....
A vietnami háború idején, Saigonban játszódik a történet. Az Operettben a Rebecca musical bemutatása óta a háttérben felhúzható széles vászon mindig nagy szerepet kapott. Erre a felületre vetítettek most is ( leginkább a zenekari árok ötletes filmezése tetszik a legjobban a tapsrendnél). A vásznon egy helikoptert láthattunk, amely rakétákat lő ki, a színpad egyes sarkain betalált, hangos fény és hangeffektek itt jelentek meg... Összerázkódik az ember ettől, utána még a katonák is lövöldöztek kicsit... Az amerikai támaszpontot, ahol dúl a harc, hirtelen felváltja egy új kép. Egy emeleti szoba, ahol Kim, az árva vietnami lány, munkát kér egy kétes hírű férfitől. A Professzor munkát ad az általa üzemeltetett kéjbarlangban, így van, ez egy piros lámpás ház vezetője volt. Kim kirí a sok romlott nő közül, a "főasszonyság", a Professzor parancsára gondjaiba veszi és a lányt, felöltözteti egy hozzáillő, tisztaságot sugárzó, fehér öltözékbe, ami tradicionális vietnami ruhadarab. Kim nem ehhez a világhoz tartozik, ezt láthatjuk, teljesen eltér azoktól a nőktől, akik körülveszik. Aztán, betérnek az amerikai katonák a bárba... A főasszonyság szintén szabadulni szeretne a helytől, kérleli a partnerét vigye el, de az szinte belerúg, elutasítja, csak inni akar, aztán megdönteni (csúnya szóval) a nőt... A főasszonyságnak ez a száma, ő panaszkodik a világról, amelynek rabja, és amiből nem szabadulhat. Kicsit túl erős a hangja véleményem szerint. Történik még egy szavazás is, ki legyen a Miss Saigon? Ezt a megmérettetést, ő nyeri meg.
Megismerhetjük a visszafogott Christ, és barátját Johnt, aki egy igaz szívű ember (majd a későbbiekben megtudjuk miért gondolom én ezt). Lehet John vagy egy katonatárs, de lefizetik a Professzort, hogy szolgáltasson Chrisnek egy lányt, aki tiszta, és megkapható. A férfi nem gondolkozik sokáig, és az új lányt javasolja a figyelmükbe. Kim és Chris egymáshoz sodrodnak, a fiú sajnálja, és nem akarja vele eltölteni az éjszakát, míg Kim erősködik, hogy ez a munkája, ez a kötelessége. Közben az egyik katona egy szaxofonnal felpezsdíti a közönsége hangulatát, ekkor hangzik fel a szóló szaxofon először, még ének nélkül. Chris végül belemegy a dologba, és másnap szorongásokkal telve ébred, nem tud szabadulni a gondolattól, hogy egy kedves és tiszta lányt ő rontott meg, és, hogy a világ, amiben él erre a borzalmas sorsa kárhoztatja. Úgy gondolja, hogy a lány többet és jobbat érdemel, el kellene vinnie magával Amerikába. Kim elmeséli az élettörténetét, ahogy látta a családját elmenni...
Sokat gondolkodnak, hogyan és miként lépjenek, hogyan viselkedjenek, hogyan vészeljék túl a háborút... Egy lehetőség van, ha összeházasodnak, és elmennek innen. Kim eltervezi az eljegyzést, kínai nyelven énekel, és minden egykori nőtársa immáron ruhában, felöltözve kimonoban látható a színpadon. Nagyon jellegzetes, meghitt ez a jelenet, Kim a kis bőröndjébe rejtette minden kincsét, két gyertyát vesz elő, meggyújtja őket és a szellemekhez szól. Társai vele együtt imádkoznak, Kim Christ tanítja, hogyan kulcsolja össze pontosan imára a kezét. Végül rózsaszirmokat dobnak rájuk, és kínai nyelven fogadalmat mond a lány, Chris szerint ez a legszebb, amit valaha hallott. Megmosolyogtató és megható pillanat volt. Ám a volt jegyes, visszatér és egy revolverrel hadonászik, visszaköveteli, ami az övé, Kimet. Ám a lány arra hivatkozik, hogy a szüleik kötötték meg anno a házassági szerződésüket, de mivel ők már, sajnos nem élnek, így ez a szerződés jogosultságát veszti. Mindenki úgy él, ahogy és akivel akar. A volt szerető megfenyegeti a párt, majd távozik, mivel Kim folyton Chris elé veti magát. Miután elment, minden visszaáll, ám a zavargást még fel kell dolgozniuk. Chris a férfi után ered, végül visszatér, nem érte utol. A szertartást követően kettesben maradnak, ekkor hangzik fel kettejük előadásában a Szóló szaxofon. Soha ennél szebben nem mutatták még be a dalt. Rettentően tetszett, kellően érzelmes, kellő mértékben szép, mind érzelmileg, mind látványban teljességet alkotott. A duett vége felé megjelenik az amerikai őrtoronyban a szóló szaxofonos, akit már korábban láthattunk, Kim és Chris odarohannak alája, és ott énekelnek, a duettjük végét megzavarja a fegyverek tűzének ropogása... Kim Christ, arra kéri, hogy a bőröndjét vigyék magukkal, így a fiú még a dühös fegyverek kereszttüzében odafut a bőröndhöz, majd felkapja, és a lánnyal együtt elmenekülnek a helyszínről. Chris szabadságot kér, hogy hadd lehessen Kimmel, ezt megbeszéli John barátjával, aki az őrállomáson van.
Jelenetváltás. A Kínai Népköztársaság bemutatója: látványos zászló dobálok, parádés fegyverforgatók felvonulása, gimnasztikai szalagokkal való levegőben táncolás. Mindenhonnan Mao Ce-tung képe néz vissza ránk, hatalmas szobrot is megmozgatnak. Volt egy kínai sárkány is - ez vicces volt, tetszett. A parádé közepén feltűnik egy ismerős alak, aki a nép lányait eladta szolgálataikért cserébe, ezért börtönbe vetetnék, ám ezt meggátolja valaki. Egy ismerős férfi, aki nem más, mint Kim volt jegyese. Tábornoki címet szerzett magának, és még mindig nem hajlandó lemondani a lányról, így alkut ajánl a Professzornak: a szabadságát úgy kaphatja vissza, ha cserébe felkutatja Kimet és átadja neki. Mindez három évvel később történik.
Kim egy elhagyatott viskóban él, látszólag egyedül, majd kiderül, hogy az amerikai katonától született egy gyermeke, akiért az életét is odaadná, csakhogy a gyermek boldogan élhessen. A volt kérő, mivel a Professzor elárulta hol tartózkodik a lány, meglátogatja, és arra kötelezi, hogy éljen vele, hisz most végre mindent megkaphatna, de Kim ellenszegül, és elutasítja a férfi ajánlatát, ő a férjét várja vissza. Bár, mindenki tudja, hogy a katona nem fog visszajönni érte, ő rendületlenül bízik benne. Ami végtelenül csodálatra méltó és egyszerre rettentően naiv a viselkedés. A volt jegyes meglátja a gyermeket, és meg akarja ölni, a Christől kapott fegyverrel Kim lelövi a férfit. A halála viszont egy életen át kísérti a nőt.
Amíg a gyermekről nem tudunk egy jelenet erejéig egy képben összevonva láthatjuk Amerikában Christ, aki új feleségével közösen él, ám a nő nem érti, hogy a férje miért alszik mindig szorongva, gyakran rémálmai vannak, és ő hiába próbálja nyugtatni, ez nem sikerül neki. Tudni szeretné mit élt át a férje a messzi távolban. Ki az a Kim? - akit folyton szólogat. A másik oldalon, pedig ott van a lány, Kim, aki egyedül áll, és csak abban reménykedik, hogy volt kedvese visszatér hozzá, hiányolja.
A gyilkosságot követően Kim és a gyermeke már csak a Professzor pártfogását remélhetik, ám a férfi erősen tiltakozik ellene, nem tudja mennyire lesz megoldható, hogy elhagyhassák az országot. Végül megpillantja a gyermeket, akit magához ölel, és unokaöccsévé fogad. Így hárman, közösen útnak indulnak. A férfi lefizeti az őrt, majd a naplementében láthatjuk eltávolodni őket. Ez az első felvonás vége. (A vasfüggönyre kivetítenek vietnami menekülteket.)
A második felvonásban magyarázatot, választ kapunk arra, hogy miért alakulhatott úgy a cselekmény az első felvonásban, ahogy történt. A legkiemelkedőbb jelenet, amikor Christ kényszerítik, hogy menjen a csapatával vissza az anyaországába. Ő ellenkezik, mert Kimnek megígérte elviszi erről a borzalmas helyről, hogy a szabadság országában új életet kezdhessenek. Mindent megtesz, hogy megtalálja, de hiába, a kerítésen nem engedik át a felettesei. Kim is próbálkozik a rácsok túloldalán, de folyton csak nemleges választ kap. Próbál felmászni a kerítésre is, de mindig lehúzzák. A tömeg a rácsok mögött szintén menekülni akar, a katonák megpróbálják visszatartoztatni az embereket. Két világ mutatkozik meg: a szabadok és a rabok. Kim nem jut be, Chris nem jut ki. Végül a férfi kénytelen elhagyni a katonai támaszpontot. Megérkezik a helikopter, és neki el kell mennie vele, még egyszer utoljára, hosszan kinéz a fülkéből, aztán becsukódik az ajtaja, és az amerikaiak távoznak, hátrahagyva az élni vágyó sok lelket...
A felvétel az Aranypálca című karmesteri versenyen készült. Kim karakterét Vágó Zsuzsival láthatjuk, míg Kocsis Dénest Chris szerepében.
Kim felfogása nagyon naiv, az ő életében a fiú jelenti az életet, a reményt. Ő a napfény az életében, míg Chris számára a lány a holdfényt jelenti.
A második felvonás elején, megint a vietnami háborúról kapunk információkat... Borzalmas... Aztán, már Amerikában vagyunk, John a vietnami félvér gyermekekért küzd, értük szervez gyűjtést. Az összegyűlt úri társaságban vannak, akik sajnálkozva tekintenek a kezükbe adott prospektusban láthatók gyermekek képmásaira, míg mások az érdeklődés különösebb szikrája nélkül, csak átfutják azt. A vendégek között ott van Chris és felesége, Ellen. Hamarosan megtudja, hogy Kim Bangkokban van, és nem egyedül él ott.
John először egyedül keresi fel a lányt, aki megint prostitúcióra kényszerül, ám ezúttal, a Professzor nem a felettese, hanem csak egy alkalmazott egy bárban, de ez is hasonlóan működik, mint a korábbi Saigonban. Ámbár a férfit folyton kérdőre vonja a felettese, amiért az kevésbé aktív a munkája terén, és még a gyermeket sem tűri meg. John segíteni próbál a vietnami lánynak, megígéri, hogy elhozza Christ, de megadja a férfi tartózkodási helyét is.
Kim-et kísérti a múltja, nem lehet boldog, nem adhat boldog jövőt gyermekének, ha vele marad a pici. A férfi, aki egykor a jegyese volt, szellem képében jelenik meg előtte, és figyelmezteti, hogy az amerikai iránt érzett végtelen odaadása nem fog viszonzásra lelni... A férfi teljesen fehéren, mellén egy vörös folttal jelölve, jelenik meg a színpadon. A jelenetben Kimet irányítja, a bűvkörében tartja, hiába fut, előle nem menekülhet.
Kim nagyon boldog, így rögtön a hotelbe megy, hogy viszontláthassa szerelmét. Ám nem vele, hanem annak feleségével találkozik. Kim megdöbben, még a cédula is kiesik a kezéből, amin a cím szerepelt. A két nő szóváltásba keveredik, a vietnami lány rettentően elkeseredik, azt szeretné, ha a pár a gyermeket örökbe fogadná. Ám a nő sajátot is szeretne, Kim elszalad, nem bírja elviselni a fájdalmat. Ekkor érkezik meg John és Chris. Ellen felelősségre vonja a férfit, és felveti, hogy talán nem is szereti őt. Chris biztosítja, hogy csak őt szereti, hiszen amikor ő a mélységekben járt, vele volt, vigasztalta. De, látnia kell a fiát.
Kim elbúcsúzik a gyermekétől, majd kiküldi a szobából játszani, és szíven lövi magát. A gyermek meghallja a lövést, visszamegy és anyját a padlón fekve találja, kezében a Christől kapott fegyverrel (amit még a férfitől kapott, hogy megvédje magát, ha kell - a helikopterrel való haza térés előtt volt ez). Chris és a többiek késve érkeznek meg, a kisfiú, mint mindig elbújik, ezúttal az asztal mögé. Megérkezik a Professzor is, és ő is összeomlik. Kim utolsó erejével megvallja, szeretné, ha vigyázna a gyermekére, és a szerelmük kínai szövegét mondja el, majd kileheli a lelkét. Chris a gyermekre tekint, mindenki szomorúan lehajtja a fejét, csöndes gyásszal zárul a második felvonás vége, és a történet megható befejezést kap.
Díszlet és kedvenc jelenetek: Forgószínpadon láthatjuk a katonai bázist, Kim lakhelyeit, a hotelszobát, és a bárt is. Számomra a legjobban kivitelezett megoldások a helikopteres jelent volt, a szertartás és a szóló szaxofon, az első felvonás vége, a szellem üldözési pillanata, valamint a megható befejezés.
Jelmez: Korhű, megfelel időben a háborús öltözékeknek. Kim eljegyzési szertartáson viselt ruhája tetszett meg a legjobban. A jelmezei között van minden, a pompásabb fehértől kezdve, egészen a szegényes, egyszerű ruhadarabig.
Koreográfia: Nagyon látványos, főként a tömegjeleneteknél, pl.: a kíni felvonulás, vagy az amerikai álom. De, a két főt követelő jelentek is tökéletesen voltak kivitelezve, főként a szóló szaxofonnál.
Zene: Semmi sem maradt meg... Csak egy száma van a Szóló Szaxofon, az Érted adnám életem, illetve az Amerikai álom (amit a Professzor képzel el a szabadság országáról) - bár én ez utóbbit nem nevezném kiemelkedőnek. A Szóló szaxofon volt, mint egyetlen értékelhető dal, többször ismételve. A két előadó, Hien és Kocsis Dénes nagyszerűen énekelték.
Érzelmi világa: Azt hiszem az eddig látott darabok közül ennek volt a legmélyebb, legerősebb érzelmi hatása rám. Különös mondanivalója van, végül is a vietnámi háborúról szól, az emberekről, akik a harcban életüket vesztették, a gyermekekről, akiket lenéztek... Egyszerre tanulságos, és egyszerre tragikus. Olyan előadás, amely az emberi érzelmekre irányul, és nem bírod ki sírás nélkül.
Szereplők:
Kim - Hien
Érte mentünk el a színházba, holott nagyon is ódzkodtam a darabtól, főleg az amerikai szám miatt, mert idegesített... A lényeg, hogy Hien hangja tökéletes volt, sehol egy hamis hang, mindvégig tiszta és bájos maradt. Ő egy virág volt a szeméttengerben. A kisgyerekkel nagyon aranyosak voltak. Kedves volt számomra, ahogy mindig magához édesgette, nevén szólította: Tem. Hien hangilag olyan erős, hogy némelyik operettes művésznővel is felveheti a versenyt, kár, hogy csak erre a két hónapra lett szerződtetve. Szeretni való volt, ahogy Kocsis Dénessel tökéletesen adták elő a darab ismert dallamát. Egyszerű volt, és tiszta, az átélése tökéletes. Érted adnám életem. Míg sajnos a másik dal, nem Hien előadásában szólal meg, ez a hitről szól: Még mindig hiszem.
Chris - Kocsis Dénes
Az én szememben nagyot nőtt, sőt úgy tudom ő tényleg az újoncok közé tartozik. Fiatal és tehetséges, a hangja sokszor olyan volt, mintha Dolhai Attilát hallanám... Játéka szintén meggyőző, Hiennel közösen előadott szaxofon duett méltán kerülhet e legcsodálatosabb duett közé, amit valaha hallottam.
Professzor - Szabó P. Szilveszter
Nem értem miért kellett neki hajlott háttal előadnia a karaktert? Vagy csak azért, hogy a kisgyermek kezét jobban tudja fogni az első felvonás végén? Áh, nem hinném. Mindenesetre ez furcsa volt. Pénzéhes karakter, de van benne bohócságra hajlam, amit már jó régen nem láttam tőle. Pfeifferként szerettem meg, de itt attól féltem, hogy idegesíteni fog a tenyérbemászó modora, meg az amerikai dal, ahogy ő adja elő, irritáló volt mindig számomra, emiatt mindig is féltem megnézni ezt az előadást... De szerencsére a dal nem okozott lelki sérülést nekem, már alig emlékszem rá. :) Szili megható volt, amikor a kicsit a magasba emelte. Nagybácsi lett. :D Jól alakított, tetszett. Tisztára őrült volt.
John - Földes Tamás
Mondhatni ő volt a nap hőse, a darab megmentője. Köszönet érte, bár voltak jelenetek, amikor papírról olvasta a szöveget, szerintem ez megbocsátható bűn. Hiszen legeslegutolsó pillanatban kellett visszatérnie. Szóval, ügyes volt, és a gyermekekért való kiállásáért még inkább pozitív karakternek tartom. Játéka kifogástalan volt. Nem is tűnt fel, hogy idősebb a barátjánál (mármint úgy értem, hogy John-nak nem kell feltétlenül egykorúnak lennie Chris-szel, lehet simán egy idősebb tiszt is).
Összefoglalva: A darab hiszékeny nőkről is szólt, egy borzalmas és tragikus háborútól sújtott helytől való szabadulásról. Az előadás az érzelmekre hat, de zeneileg semmiképpen nem kiemelkedő. Felhívja a figyelmet a vietnami emberekre, akiket a háború szegénységre kényszerített, bűnbe csábított... Bűnbe sodor minket a szeretteink féltése, és ha embert ölünk, annak az emléke örökre velünk marad. Gyötör a lelkiismeret. A főhősnő sem menekülhetett a múltja elől. Úgy érzem, hiába győzködte magát és a feleségét Chris - szerintem nem tett meg mindent, hogy Kimmet magával vigye Amerikába. Ha szeretek valakit, mindent feladok érte, küzdök és ellenszegülök mindennek, csak, hogy vele lehessek, csak, hogy épségben magam mellettem tudhassam. A sok prostituáltakkal kooperáló jelenetek nagyon idegesítettek, ezeket kivettem volna a darabból, holott tudom ennek is léteznie kell benne, de bántotta a szépérzékemet. Ez a darab szintén szerencsétlen szerelmesekről szól, ámbár úgy érzem, ez háttérbe szorul, és erősebb a hit, a szeretet, a féltés jelenléte, és nem kevésbé elhanyagolható tényező, hogy tanító jelleggel is bír.
Tetszett a közös éneklés a tapsrend alatt. Szép volt, csodálatos. Úgy érzem, hogy ezt egy másik színészgárda nem biztos, hogy úgy tudná színpadon bemutatni, mint ők. Tudom, elhamarkodott kijelentés, de letaglózott, amit láttam.
A darab igen sokrétű mű, telítve különféle érzelmi
megnyilvánulásokkal, a szívszorító képektől kezdve a pörgősebb
jelenetekig, ahol megjelenik a tömeg, de innen kiválik mindig egy-egy személy, és az ő szemszögéből értelmezhetjük a történéseket. Mindenki talál benne valamit, amit a maga módján értelmezhet, humort, sírásra ösztökélést, de legtöbbször inkább gondolkodásra késztet.
A tapsrend és kabátok kikérése után sem szakítottunk a darabbal, mivel haza felé menet az Andrássy úton rendőri sorfal állta utunkat, illetve a fejünk felett körözött egy helikopter is. Mi ez, ha nem a darab utóhatása??? :) Putyin elnök konvoja pár perccel később elhúzott előttünk, utána már minket is szabadon engedtek...
Hamarosan újra a színpadon lesz látható egy régi nagy kedvenc...
Jó lenne látni...
A Mozart! Michel Kunze és Lévay Silvester egyik mesterműve. A három, eddig, Magyarországon bemutatott darabjuk közül, ezt szeretem a legjobban. Megérintő, igazi vívódó, lázadó és szeszélyes személyiséget mutat be...
Valóságosabb a történet elbeszélése, az Elisabeth túlontúl elborult, elvont számomra, hogy a császárnénak a szeretője...tudjuk ki...
A Mozart! varázslata szeptember 26-án újra éled... Addig is pár videó a legjobb előadókkal (szubjektív, nekem ők a legjobbak!) :)
Vágó Bernadett: A herceg rég másutt jár
Szabó P. Szilveszter: A győzedelmes zeneszó
Mészáros Árpád Zsolt: Árnyékdal
Dolhai, Szabó P. Szilveszter: Az egyszerű út
Siménfalvy Ágota: Forog tánc
Polyák Lilla: Csillagok aranya
Végezetül a darab himnuszának is tekinthető dallama:
"Szívből szeretni híven, nincs szebb, mint égni e tűzben és szállni fent, sólyomszárnyán szállni, áldást találni!"
Első alkalom: 2005. márciusa Helyszín: Budapesti Operettszínház Előadás: Rómeó és Júlia
2005 januárjában születésnapomon Nagymamám hatalmas ajándékkal örvendeztetett meg: színházjegyekkel, amelyek a már gyakran hallgatott előadásra, a Rómeó és Júlia című darabra szóltak. Igazán boldog voltam, és a két hónapot eléggé nehezen bírtam kivárni...
Az előadást megelőzően, engem is nagy lázban tartott az eredeti francia műnek a zenei világa, naponta többször végighallgattam, a kedvencem Benvolio és Júlia énekhangja volt. Aztán később kézbe vehettem a magyart is, és 180 fokos fordulattal, eme változatnak lettem a rabja. Szép hangzás, nagyszerű színészeket válogattak össze. Lelkesítő volt, hogy magyar nyelven hallhatom a darab szép zenéjét, ám a franciát is kedvelem. Mégis úgy ítélem meg, hogy a magyarban több a lendület, erősebb és magával ragadóbb. Bécsbe tett kirándulásaink során szert tettem a helyi színház, a Ronacker Theater előadásának hanganyagára is, ami bizonyos szempontokból jobb volt, mint a magyar. A későbbiekben, kedves Olvasóim, látni fogjátok, mire gondolok.
A március 9-i előadásra készülgettem, megnéztem a szereposztást. Akkoriban azt hittem, hogy csak egy gárda van, aki mindig viszi a hátán az édes terhet, ám kiderült, vannak váltok, beugró színészek is. Nos, Anyukámmal mentünk el az Operettbe, és bizony a második szereposztás két főszereplőjét kaptuk meg, így elmaradt nekem a Dolhai-Szinetár páros által nyújtott élmény, amit viszont mégis pótolni tudtam, mert a későbbiekben a Szegedi Szabadtéren rögzített hivatalos felvételt beszereztem, - meg kell mondjam meg is könnyeztem...igen, túl sokszor szoktam meghatódni :)
Az est folyamán, a két főhőst György-Rózsa Sándor illetve Mahó Andrea alakította. A kis színésznőt, életemben akkor láttam először, és rögtön megszerettem. Nagyon is emlékszem, hogy mi volt róla az első benyomásom - kissé megdöbbentem - mert, olyan hihetetlenül fiatalka volt, szinte egy gyermek, ezért is volt az ő Júliája tökéletes, ártatlan és varázslatos. Innentől kezdve Mahó Andit is a szívembe zártam. Rómeója, Sándorral tökéletes harmóniában alakították a szerelmespárt.
Mercutio és Benvolio - a sok festék, amit szerencsétlenek arcára kentek a sminkesek, kissé "más" jellegű benyomást nyújtottak... No, persze miután kibontakozott, mindkettejük karaktere, már tudtam, hogy a nőket kedvelik...:D Ismerem az eredeti művet, csak színpadi feldolgozásban, ki tudja, hogy milyen változtatások, milyen felfogásban láthatsz egy darabot, ami eltér az eredetitől...
Akkor elsőként Mercutio, mint ahogy Shakespeare művében, úgy itt sem ő az, akit kedvelnék... túlságosan poétikus alkat, hajlamos túlzásokba esni, az élet könnyebbik felében hisz és ezt hangoztatja a dalokban, sokszor vagánykodik. Gúnyolódó típus, nem csoda, hogy megölik. Aznap Bereczki Zoltán formálta meg a szerepet. Nagyon élveztem. Amúgy a dal, amit közvetlenül a halála előtt énekel, tiszta opera! Mint tudjuk, az operában van az íratlan szabály, miszerint, a főhőst leszúrják még elénekel egy hosszabb hangvételű áriát... utána meghal. Mercutio megátkozza a két családot, majd összerogy, Rómeó bosszút áll érte.
Benvoliot egyszerűen imádom! Az eredeti felfogásban, tudjuk, hogy ő az, aki nem hal meg, az egyetlen, aki a kegyetlenkedést túléli a három jó barát közül. Benvolio szertelen volt, erőbomba, itt-ott kissé malac magatartással, majd az előadás végére megkomolyodik...A karakter minden Mercutio által tervezett dologban részt vesz. Harsány és tréfás, de a nagy párbajban ő inkább a békét támogatja, nincs barátja oldalán, inkább unokatestvére véleményével ért egyet. Nem osztja a boldog, házastársi kapcsolat intézményét sem, helyette szabadelvűbb, mindenben követi a "példaképnek" is tekinthető Mercutiot. Amikor Rómeó megvallja nekik, hogy szereti az ellenséges ház lányát, ő nem áll mellette, inkább szemrehányást tesz neki. A párbajt követően kevésbé aktív a szerepe. A darab végén ismét feltűnik, ami viszont megint egy eltérés Shakespeare-tól, hogy Benvolio vinné Rómeónak a levelet, amelyben közlik a "nagy tervet". Mint tudjuk nem igaz, mert Lőrinc testvér társa vinné a hírt, de túl későn érkezik meg a levéllel. Ezért az előadásban, hogy spóroljanak is a karakterekkel, Benvolio-ra hárul a feladat, közölje barátjával az imádott lány halott. - Kiszólás: nem is tudom hányszor hallgattam meg, most, hogy e sorokat írom, eszembe jut a dal. Aznap este szerettem meg Mészáros Árpád Zsoltot, aki Benvolio-ként fenomenális volt.
A két édesanya csatája, "Gyűlölet" című számban erőteljes, igazi borzongás fut végig az ember hátán, ha látja és megtapasztalja, milyen nagy ellentét van a két család között. Csúnya szavakat is használnak :D Este Janza Kati volt Capuletné és Csengery Ottilia Montaguené. Az előadás egyik legfeszültebb jelenete, tényleg átható gyűlöletet szinte érezni lehetett a levegőben. A két nő a színpad felett, egy deszkán emelkednek a magasba. Még a legelső előadásoknál a hölgyek ruhája terebélyesebb volt, aztán akadtak gondok, mert a leereszkedésnél beakadt a jelmez szegélye a deszkába, így a két félelmet nem ismerő anyuka öltözete módosult, nadrágszoknyaszerű ruhakölteménnyé. Júlia anyja mindig piros ruhát ölt, ahogyan lánya is. Montaguené esetében a kék szín dominál, fia hasonló árnyalatú öltözékekben jelenik meg a színpadon.
Lőrinc barátként először Földes Tamást, majd második alkalommal Pálfalvy Attilát láthattam. Földesnek mély, igazán egyedi hangja van.
Ez volt az első alkalom is, hogy megismerhettem Homonnay Zsoltot, akiről összességében nem volt sem pozitív, sem negatív véleményem. Első gondolatom róla, talán az volt, hogy kifejezetten "operaénekes" jellegű hangmagasságokkal kacérkodik... A magyar felfogásban az ő utolsó duettje Rómeóval, a francia változatban nem is hallható, ez egy egyedi kompozíció - legalábbis, ahogy én tudom. Megint egy különlegesség :)
Az egyik kedvenc, a - "Sosem mosolygó" férfi, Szabó P. Szilveszter, Tybaltként nagyon is hihető volt, hogy szerette Mahó Andit, hiszen ő annyira kis imádnivaló, teljesen olyan típus, akit Júliának képzelnék... meg spontán azért is gondolom, hogy hihetőbb volt a szenvedés, mert egy szép teremtés... sok az ömlengésem, de nagy hatással volt a nekem "első" megjelenése a musical világban. A lényeg, hogy Tybalt igen, keserű és megtört személyiség, a gyűlöletben nevelték, úgy tanították, hogy ne mutassa ki érzelmeit. Az ellenségei a Montague-k, akiket el kell pusztítani bármi áron... Persze ez most nagyon szélsőséges. De a két család közötti ellentétet ő szenvedi meg a legjobban. Belém égett című számban énekel gyermekkoráról, illetve van egy szám (ami a lemezen nem, de a darabban szerepel), ez lendületesebb, ebben kifejezi, hogy mennyire oda van Júliáért. Rómeó végez vele, miután ő megölte Mercutio-t.
A történetet nem ismertetem, eddig is inkább csak a finomabb részletekre tértem ki. Akkor vessük is magunkat bele, és ismerjük meg egy-egy dalt kiemelve, illetve összehasonlítva a külfölddel.
A zeneszerző Gerard Presgurvic, a köztudatba ezzel a művével robbant be.
Dalok tekintetében, a magyar változatban a Lehetsz király egyértelműen dominánsabb a többi nemzet Rómeójával szemben, dinamikus, van benne humor (a rap-et ki lehetne hagyni - ezt a műfajt amúgy is utálom)...ggrrrr...
Székrengető, Németh Attila felfogásában a Verona című sláger, ami az előbbi dal sikerét elérte, oly módon, hogy a rádiókban is gyakran leadták. Itt is a magyarban érzek több életet, de a francia és az osztrák is remek.
Miért fáj? - Rómeó balladája az elmúlásról, Dolhai Attila és György-Rózsa Sándor által tolmácsolva is azt kell mondjam, lenyűgöző, megérinti az embert. Ebben az esetben is mindhárom változat elfogadható, a magyar talán jobban szenved a léttől...
Vár reánk a mindenség - Rómeó és Júlia közös dala a bálon, amikor megismerkednek - ez a kedvenceim között szerepel. Vidám, örömteli, azt az érzést fejezi ki, amikor egy olyan személlyel találkozunk, akit már régóta vártunk, akivel sok a közös tulajdonságunk. Egymásra találást jelképezi számomra a dal.
Erkély duett - Hirtelen, Vágó Detti és Dolhai Attila villan be, amikor Attila megvicceli Dettit - minden titkos szavát hallotta. Ez a szerelmi vallomás.
Minden szerelem vak - ez a dal, a franciában nagyon jól szól, ahogy magyarban is, ám németül nincs vagy nem vették fel hanganyagként, pedig ennek a kompozíciónak van egy lírai, majd egy keményebb, rockosabb átalakulása...Kedvenc.
Hahaha - csakis a magyar, annyi átélés, irónia és vicc van benne. Mázs, Bereczki és Náray Erika szuperül adják elő a jelenetet.
Szeme tűzben ég - Júlia felnőtté válásáról szóló dal, amit a Dajka énekel. Gyengéd, és a szeretet árad belőle, a Dajkának mindennél fontosabb az ő "kislányának" a boldogsága...Kezdetben Rómeó is vele van, és hallgatja a nő visszaemlékezését, majd örömtől mámoros állapotban távozik és magára hagyja az asszonyt. Itt is csak a magyar a legjobb, de a francia és az osztrák is megér egy misét.
Gyűlölet - csak a magyar, a német nyelvűben van még egy kihagyás, egy hatásszünet, amitől izgalmasabbá válik a dal.
Szívből szeretni - A legtöbbször, és leggyakrabban dúdolt ének, (már-már himnusz jellege van) ami Rómeó és Júlia titkos házasságkötése alatt hangzik fel, megható és szívhez szóló dallamvilággal rendelkezik.
Mercutio halála (Párbaj) - a magyar dinamikus, erőteljesebb, az osztrák változatban, viszont valóban haldokol a férfi, hiszen nehezen, sőt szaggatottan veszi a levegőt, ennek megfelelően énekel.
Oh, magas ég - a Dajka, Lőrinc barát, Verona hercegének imája, a sok keserűséget és gyötrelmet miért kell elviselniük? Miért nem élhetnek békében, kérdezik egy felsőbb hatalomtól, Istentől. A dallamvilága, szinte a szövege is egyezik, a zeneszerző második nagy művének, az Elfújta a szél című musicalben hallható siránkozással. Folyton erre a dalra gondoltam, amikor az Elfújtát néztem-hallgattam a színházban.
Pacsirta - a magyar felfogás a legkifejezőbb, a leggyönyörűbb, lírai és megindító. A másik két nemzetnek a dala labdába sem rúg mellette.
Holnap - ez egy kegyetlen ének, Júliát Párisz-hoz akarják férjül adni, mindenki nagy lelkesedéssel veti magát az előkészületekbe, kivéve Júliát. De senki nem hallgatja meg, apja, anyja, sőt az eleddig mindig mellette kitartó barátnője és nevelője szintén a mielőbbi házasságot sürgeti. Közben, azt is láthatjuk, hogy Montaguené-nak igaza volt abban, hogy Capuletné "fiúkat" tart férje mellett...
Hogy mondjam el?! - a francia jó, az osztrák változatban kap egy kis ritmust, míg a magyarban erőteljes, és az érzelmekre fókuszál, hiszen Benvolio kétségek közt vergődik, nem tudja, hogy közölje barátjával a súlyos terhet... amit végül azzal old meg, hogy Rómeó arcába vágja az "igazságot"... aki erre dühében lerántja a színpadon a fekete függönyt, így elénk tárul a Capulet család kriptája, ahol Júlia fekszik.
Júlia búcsúja - Rómeó öngyilkos lesz, mivel azt hiszi, Júlia meghalt. Felakasztja magát...micsoda hülyeség...most komolyan, sokkal szebb lett volna, ha beveszi a mérget, akkor lett volna még egy bónusz szám (ami sajnálatos módon a magyarból kimaradt, de az osztrákban szerepelt), de így az első éneke visszatér, egy versszak erejéig. Rómeó felakasztja magát, és dereka köré Júliát köti, aki abban a pillanatban ébred fel. A lány sem gondolkodik, elbúcsúzik, utálattal tekint a családokra. Ellenben még egy újabb megdöbbentő tény, megoldás, amit Kerény Miklós Gábor "elmezavarának" köszönhetünk, mégpedig Júlia halála, ami szintén nem felel meg az eredeti elgondolásnak, hiszen nem leszúrja magát, hanem felvágja az ereit... Véres egy jelenet mondhatom... Dallamilag ez a rész kifejezőbb és szebb, hiszen az osztrák változatban Júlia a férfit folyton csak a nevén szólogatja... de legalább leszúrja magát Rómeó tőrével...
Mit ér a hit? - Lőrinc barát megdöbben, hogy a fiatalok szerelme milyen módon fejeződött be. Ő az, aki elszállítja "kettejüket". Úgy gondolja, hiába hit, hiába imádkozott és reménykedett a szerelmesek ügyében, minden rosszul végződött. Már nem tud hinni...
Bűnösök - A kripták előtt minden szereplő megszeppent, és bűntudatos, az anyák gyermekeiket siratják...
Kimaradt számok:
Rómeó és Júlia vágyakozása (Egy nap) - ez a dal a DVD-én szerepel, de a lemezen nem. A pillanat, amiben nagy várakozással tekintenek a jövő felé, remélik megtalálják az igaz szerelmet. Gyermeki.
Rómeó Mantovába megy, Júlia pedig a barát segítségét kéri (Angyal). Nagyon szép dal, másik nagy kedvencem.
Rómeó búcsúja a kriptában (az osztrák változatban egy új dallam, szép kompozíció),
Tybalt érzelmeire kitérő ének,
Mercutios és Benvolio számon kéri Rómeót miért választotta Júliát? (Jogod nem volt!),
Rómeó felett ítéletet mondanak (Mi lesz az ár?), stb.
Az előadást két alkalommal láttam, a fent ismertetett szereposztásokban. Nagyon jó kis előadás volt, az elsőről még az egyik jegyszedő nyilatkozta: "Most játszották a legjobban!".
Tudom, hogy folyton jönnek-mennek a váltók, főként a két főszereplőt illetően. Abban biztos vagyok, hogy remek utódai Szinetár Dórának és Mahó Andreának, a két egykori Vetsera Mária, Vágó Zsuzsi és Vágó Detti. Hogy milyenek az újak? Azt mindenki döntse el maga! :) Én a szép emlékeket őrzöm a két előadásról, illetve alkalomadtán, ha nagyon, de nagyon hiányzik, megnézem a hivatalos DVD-ét. Mert Rómeót sosem lehet megunni a "régi" szereposztással! ;)
