2017. december 21., csütörtök

Az est folyamán megtanultunk jól hazudni

Időpont: 2017. december 14. csütörtök este 19.00
Helyszín: Madách Színház
Előadás címe: Ügyes kis hazugságok
Rendező: Szirtes Tamás
Szereplők: Kerekes Éva (Alice, az anya), Szerednyei Béla (Bill, az apa), Nagy Sándor (Sam) és Balla Eszter (Jane)  
Az előadás adatlapja: http://www.madachszinhaz.hu/showinfo.php?id=3356
A hossza: 1 óra 50 perc, nincs szünet (próza, a jelenetek hangulatos zenékkel összekötve)
A bemutató: 2016. okt. 13.


Ha valahol nincs szünet, annak meg van a miértje... Valószínűleg olyan történetet fogunk kapni, ami megrázkódtató, és a rendező úgy gondolja nem érdemes külön választani a darabot. Egy ilyen különlegességgel találkoztunk december 14-én a Madáchban.

Előzményekről
Szoktam izgulni, a pontosság - sajnos - nem az erősségem, legalábbis nem minden esetben, bár most időben indultunk el, de egy szerencsétlen baleset miatt torlódás alakult ki a körúton a Vígszínház környékén... a 9-es buszról leszállva, toporogtunk egy helyben a Jászain, egy járókelő mondta el, hogy egy okoska ütközött, és felhajtott a villamos sínekre... attól tartottam komolyan!, hogy nem fogunk beérni a színházba, pedig annyi mindent szerettem volna elintézni (megköszönni, ha az a pénztáros van, aki a RAM-ban a jó helyet ajánlotta; a karácsonyfát lefényképezni, és a büfé ajánlatait megnézni -  kiderült itt olcsóbb, mint a József Attilában a kedvencem! hűűű)... végül a háromból kettőt mégiscsak sikerült kivitelezni. A Madách karifája igazán cukker, az eleddig látott fenyőfák közöl a kedvenc.


A lényeg, hogy időben odaértünk, meglett a fa, meglett a szemlélődés és még a jegyszedők is kedvesen fogadtak (Ugye tudják nincs szünet?).

Az előadásról


Szeretem a szellemi magasságokban repkedő és ott is maradó vagy komoly zuhanórepüléssel végül koppanással végződő vagy elgondolkodtató előadásokat. Ügyes kis hazugságok: Nagyon tetszett, hétköznapi történet egy olyan vallomással, ami letaglóz. Azonosultam a szereplők gondjaival, gratulálok az alakításokhoz! Érdekes előadás mindenképpen ajánlom! (insta: klaudia.kovacs.20!)

BEN HUR - egy legenda, egy nagyszerű történet komikusabb megközelítésből


Időpont: 2017. december 9. szombat este 19.00
Helyszín: RAM Colosszeum (XIII. ker. Kárpát u. 23.)
Előadás címe: BEN HUR
Rendező: Szente Vajk
Szereplők: Magyar Attila (Daniel), Nagy Sándor (Omar), Szerednyei Béla (Edgar) és Pálmai Anna (Crystal)
Az előadás adatlapja: http://www.madachszinhaz.hu/showinfo.php?id=3508
A hossza: 2 óra, 30 perc, egy szünettel
A bemutató: 2017. febr. 11.


Az előadás egyszerűen felépített, egy sémára és klisékre alapul. Túl csordul mindenféle szóviccektől,  itt-ott lefárasztja az emberi elmét, ez jellemző Szente Vajk legtöbb könnyed műfajban megalkotott rendezéseire. 



Kiszámítható, ugyanakkor mozgalmas a darab cselekménye. Története szerint van egy négy fős színtársulat (élükön azzal a személlyel, aki viszi a hátán az előadást, és akinek az egoja miatt kell megrendezni a Ben Hur-t vagyis Daniellel - nem rest még magát dicsőíteni sem) akik fejükbe vették, hogy színpadra viszik a Ben Hur történelmi regényt, amely történet Krisztusi időkben játszódott. Időnként az eredeti író is feltűnik,  hogy "ugorjon az időben"... Jézus születésétől haláláig,  és Ben Hur világnézetet is megismerjük... Bar semmi komolyra ne gondoljunk. 

Daniel rendkívül büszke, hogy színre viszik a darabot, elsőként bemutatja a csapatot, elégedett a társulatával, akikkel karöltve képesek lesznek 500 embert is megjeleníteni a színpadon. Folyton kiszólogat a közönségnek, társaival is "elmélkedik" a színpadon, mindaddig kordában tudja tartani a csapatot, amíg egy véletlen folytán, rá nem bukkan a szerelmespárra, (nekiesnek a díszletnek, ami mögött titokban csókolodzik Crystal és Omar), meglátja azt a nőt, aki iránt vágyakozik az életben, aki titkos csókokat vált színészkollégájával... Ettől kezdve elmegy az egész előadástól a kedve, és a bosszú élteti, azonosul Ben Hur figurájával, ami a fogathajtó versenyen beteljesül, mert átmegy "szekerével" a földre került Omaron, arcon csapja Edgart, viszont a nőt már nem éri bántódás részéről... A balesetek után, nehezen találnak szavakat, de a kollégák kísérletet tesznek a megbékítésre, tudatják vele, hogy miatta, vagyis Daniel miatt vállalták a szereplést, az egészet, mert szeretik, úgy mint barátot...a vallomás megbékíti a háborgó lelket, és végül befejezik, vagyis csak próbálják, mert Jézus nem tud az Égbe emelkedni (a kötelek nem működnek)...

Nagy Sanyi és Simon Kornél váltásban alakítják Omar szerepét, Magyar Attila Ben Hur-ként

Tehát összesen 4 emberre kell számítanunk, akik előadják a darabot. Közönséggel való kommunikáció eléggé gyakoriak a Madách-féle rendezésekben,  ezúttal torna órai edzésprogramon vettünk reszt,  jobban szólva Ben Hur tengeri jelenetében mi is eveztünk, mint a rabszolgák, nekünk is hajtanunk kellett az evezőkkel (vagyis a kezünkkel) és közben jött a "csúnya" vezető (Nagy Sanyi), aki ostorral  és hangos - néhol értelmezhetetlen kifakadásokkal fenyített bennünket, mert nem vagyunk eléggé hatékonyak, plusz, azok, akik az első sorban ültek még bónuszként felolvashattak humorosa szövegeket, fel kellett olvasniuk az aktuális női szereplő segítségével kivitelezték.



A történelmi művet kisarkosítva, előzménnyel, kreatív színpadi megjelenítéssel (beleértve a jelmezt és a díszletet) és modern nyelvezettel találja. Mondanivalója csupán egyszerű üzenet : szeressük embertársainkat és ne legyünk parasztok.

Szereplők egytől egyig jók voltak, pár karakter összemosásról:
- Magyar Attila végig ő volt a főszereplő (aki kezdetben gyakran a konditeremben gyúrt...), bár a római jelenetben ő is beállt táncosnak
- Nagy Sanyi kínozta a rabokat a hajón, mellette kiderült, hogy a "rendezésük" felfogásában Messala homoszexuálisan vonzódik Hur-hoz... Jézus, aki csak egy Hello-val köszön (mint az édesanyja, Mária is - ezért modern a nyelvezet)
- Szerednyei Béla, aki Hur édesanyja (dorgálja a fiát a háztető cserepe miatt, amit bezzeg az apja már régen megszerelt volna), majd mostohaapja a római hadvezér révén, akit megment Hur, rabszolga hajcsár, a történet elbeszélője, római katona és a főszereplő anyja egyszerre - profi megoldás (elölről az anyuka, hátulról megfordulva az őr), Pontius Pilátus
- Pálmai Anna idegesítő Tirza (Oh, anyám! - felkiáltások), talpraesett Eszter (jobb figura, mélyebb hanggal (bravurós átmenet a két női karakter között, spotán betette a fejét a spájzba, majd kihúzta és Tirzából Eszter lett) - képes (bár Szerednyeire is vonatkozik) kirángatni magát a színpadról, mintha valaki más tenné az erőszakot rajta. Pontius Pilátus felesége kevés szöveggel csak táblákkal (tetszés - nem tetszés kinyilvánításra), képes fiú karaktert hozni, ő volt Mária is.

Egyes szereplőknek vannak váltóik: Nagy Sanyinak Simon Kornél, Pálmai Annának Trecskó Zsófia (hmmm...nem különös...Szente rendezés és ő is benne van...)

Kiváló megoldások: 
- Evezős jelenet,  
- Fogathajtó verseny (a legális, mivel az illegálisat nem mutathatták be)
- Inkább vicces - parókákkal mindig baj volt
- A spontán átalakulások, legjobb példa Pálmai Anna egyszerre volt Hur húga (Tirza) és szerelme (Eszter) is

Idegesítő
- Római polgárok élvhajhász életstílusa,  hedonizmus ábrázolása meztelenséggel is
- A Tangolita vagy kicsoda, olasz nő, aki ráhajt főhősünkre
- Hegyi beszéd bábbal ábrázolás (inkább furcsának tekinteném)

Díszlet-jelmez:
Viszonylag korhű a ruhatár és jól megoldottak az átalakulások. Díszlet római építményekkel dolgozik.

Ha a vallástól és persze a filmtől elvonatkoztatunk,  merthogy hihetjük, hogy ez egy kicsit meggyalázó mindkettőre nézve, tulajdonképpen egy groteszk humorba rejtett szeretetre vonatkozó történetet kapunk, esendő szereplőkkel. 

Prózai darab - időnként vannak zenés jelenetek (Rómába érkezés, "Tangolita" szolgájának vad bugija)

Magáról a RAM Colosseum-ról
A látogatásunk előtt pár nappal, felderítés céljából felkerestem a helyet, megközelítést hogyan lehetne majd megvalósítani. A fejben lévő GPS-esemben ezúttal sem kellett csalatkoznom, septében levágtam az utat. Csak sajnos az épület nappali megvilágításában már nem lehetett részem, lévén munka után kerestem fel. Íme a saját képekből szemezgettem:

A RAM oldalsó bejárata, és Művbejárója


a RAM-mal egy helyen van a Vakvarjú étterem is


A RAM főbejárata
A színház tulajdonképpen egy művelődési központ, és a három betűs rövidítésének a feloldása: Radnóti Miklós Művelődési Ház. Mivel ismeretlen területen jártunk, így nem tudtuk, hogy több oldalról is van bejárata... Nagy kerülővel a főbejárathoz mentünk, mivel a helyet kerítés veszi körbe. Belépve, egy impozáns kis-nagy karácsonyfa fogadott bennünket, letisztult terek, jobb oldalt ruhatár, amely az ellentétes oldalán a művháznak megtalálható volt, ez esik közelebb amúgy a színházi teremhez. A balon recepciós ült és várta a tájékozódni kívánó embereket. Az épület kör alakú kívül és belül is, nevéhez híven, egy kolosszeum idomaival dicsekedhet. A büfé széles választékban kínál különböző ízesítésű szendvicseket, süteményeket. Lépten-nyomon belebotlottunk valamilyen kis emlékkel, ami Radnótihoz köthetőek. Az épületen belül üzemel egy Szabó Ervin Könyvtár fiók és Rocklegendák Csarnoka. A színház belső terme igen érdekes hatást nyújtott, először is a fogadás nagyon tetszett a jegyszedők részéről (Én: Nem tudom, jó helyen járunk? Jegyszerdő fiú: A lehető legjobb helyen!), aztán maga a terem, igen, valóban hasonlít az Óbudán működő művház terméhez, illetve kissé mozis hatást nyújtottak a székek. Ezek pihe-puhák voltak, de a támlák lehajtásával igen nagy gondban voltam, nem olyan, mint a jól megszokott lehajtom és ott marad típusúak. Mindenesetre a kényelméből nem vont le értéket, így a Vígszínház puha székei után sorolnám kényelem kategóriában. Hogy a néző ne nagyon unatkozzon a szünet alatt, és az előadás előtt, egy vetítő vászont helyeztek el a színpad fölé, ezen leadnak ízelítőket, milyen előadásokat játszanak itt a Colosszeumban. 

Belső terek (sajátook!)




A Madách színháztól szereztem a jegyeket, mivel ez az ő előadásuk (kihelyezték, mint sok más szuper prózai vagy zenés darabot, pl. Egyszerháromnéhanégy vagy Csoportterápia), kifejezetten érdeklődtem az értékesítő hölgynél, hogy ha esetleg itt járt már korábban, tudna-e valami jó helyet ajánlani. Tudott, szóval, megvettük és nem jártunk rosszul. Mutatok egy képet, amit a Madách oldaláról vadásztam, már nem elérhető, mivel az előadás lement. Aznapi jegyértékesítés, a zöld mutatja a szabad helyeket.


Az előadás nem hagyott bennem mély nyomott, persze voltak benne jó póénok, pl. (instagrammomról szedtem le - kövessetek klaudia.kovacs.20!:

A RAM, facebook oldala, ahol aktuális programokról is lehet értesülni: https://www.facebook.com/radnotimuvhaz/



Tehát a Ram-ról / darabról elmondható: 
Igazan érdekes egy helyszín, mind külcsiben, mind belső designjában. Most már azt is tudom, hogy miért hívják RAM-nak.... Khm...khm... Komédiát néztük meg, a Ben Hurt. Szeretem az eredeti történetet a Charlton Hestonnal készített filmet, és megakartam nézni a komikus verzióját is. Nem volt rossz, de nem is az egyik legjobb előadás a Madáchtól... Nem voltunk annyira sokan a nézőtéren. A szereplőgárda jó volt, csak az a tipikus Szente Vajk rendezés, ahol itt-ott hajlamosak túlzásokba esni...


2017. december 7., csütörtök

Havazott az Erkelben! Diótörőn jártam! :)

Micsoda meglepetések! Induljon az ünnepi szezon az Operaház jóvoltából!



Időpont: 2017. december 6. (szerda) este 19.00

Helyszín: Erkel Színház (VIII. kerület)

Előadás: A Diótőrő (műfaj: balett)

Zeneszerző: Pjotr Iljics Csajkovszkij
Koreográfus: Solymosi Tamás / Wayne Eagling
Adatlap: http://www.opera.hu/musor/megtekint/a-diotoro-2017/eloadas-201712061900/
Bemutató: 2015. november 28.




Sok örömteli tényről tudok beszámolni:
- Az idei Diótőrő annak ellenére, hogy nem a kedvenceimmel láttam, mégis nagyon-nagyon tetszett, megadta azt az érzést, ami a karácsonyi ráhangolodáshoz kell, hiszen tudjuk jól, hogy az orosz zeneszerző művével lesz teljes az adventi, illetve a karácsony időszaka. A mese varázslatos, szép a történet, formabontók a táncok és a zene egy álom!
- A kedvenc párosom nem titkolt, Tanykpayeva Aliya és Leblanc Gergely, akikkel ezúttal nem a színpadon, hanem az Erkel Színház előtt elhelyezett pavilonban találkoztam, ahol forralt bort és forró csokit árultak a közönségnek, illetve azok számára, akik a környéken sétáltak. A bevétel egy részét jótékony célra, az ökomenikus szolgálat részére ajánlják.
- Amíg Aliyáék kínálgatták a portékájukat, addig a színház előtti kis téren közös fotók készítésére nyílt lehetőség a Mikulás és a rénszarvasok gyűrűjében - igazán mulatságos volt, ahogy ott
- A Diótőrő legfiatalabb Máriáját és Hercegét nézhettem meg (Kim Minjung és Balázsi Gergő Ármin)
- Megkaptam az egykori legendás előadás díszleteit, amik monumentálisak, óriásiak és látványosak, ugyanakkor a mozgatásuk és a színpadra való rendezésük sok időt vesz igénybe, ezért fordulhatott elő, hogy rövidek voltak a felvonások
- Aranydió ajándék - bár a Diótörő figura se jött volna rosszul, de a kis ajándékot nagy becsben tartom :)


Kettő az egyben
2015 óta sokan sírják vissza a régi koreográfiával, régi díszletével és jelmezekkel dolgozó előadást... Az új ugyanis jelentős változtatásokat érvénybe léptetett és a felnőtté válásról szól inkább, mint egy kisgyermek mesébe illő álmáról. A koreográfia látványosabb volt, érdekesebb, és minden bizonnyal ritmusra kidolgozottabb, ami a jelen változatban különösképpen a Virágok keringőjéről nem mondható el, ritmikátlan, jobbra-balra dölöngélnek. A darabnak ez a "mélypontja", holott nekem a dallam szempontjából ez áll a szívemhez legközelebb, ugyanakkor a balett előadást megelőzően tapasztalataimat a Barbie és a Diótőrő meséből szereztem, és itt a Virágok voltak mondhatni kidolgozottabbak és kedvelhetőbbek a hópelyhekkel ellentétben. Az "élőszereplős" színpadi műben viszont pont a Hópelyhek tánca volt legjobban hatással rám, érzelmi szinten megmozgatott, és beleéltem magam. Most is így történt. Úgy gondolom itt bármilyen módosított koreográfiát hozhatnak, ha mindig mesébeillővé varázsolják a pillanatot a táncosok.
Szóval, a kettő az egyben cím arra vonatkozik, hogy a régi előadás (ami az 1950-es évektől volt látható az Operaház színpadán) díszleteit felújították és színpadra rendezték. Tehát, a  díszlet a régi előadásnak volt a díszlete, ami 2014-ig volt látható az Operában, ennek fényében más volt egyes jelenetek kidolgozása (pl. a csónakázos rész, ezt követően a barlangban elhessegetni a denevéreket, majd így megérkezni a palotába) és mivel nagyobbak is ezek az elemek, ezért a mozgatásuk meg az átrendezés is nehézkesebb és időigényes feladat volt... Igy történt, hogy rövidebbek voltak a felvonások, a lezárás is másképpen volt megoldva, mint korábban. A jelmezek viszont a 2015-ös modellhez tartoznak, a koreográfiával egyetemben. Oláh Gusztáv díszlettervező munkáit csodálhattuk meg az este folyamán, ez az eredeti. Érdekességeket díszletről, jelmezről, koreográfiáról itt olvashattok: http://tanc.reblog.hu/titkok-a-kulisszak-mogul




A különbségek (a régi - a 2015-ös új - és a kevert 2017-es)
- A nyitányok és egyéb dallamok nyitányként való használata - ekkor a színpadon nem látunk semmit, csak az összehúzott függönyt
- A családi házikó egyszer jelenik meg - a 2015-ös verzióval ellentétben a régi díszlet egydimenziós volt, vagyis annak hatott. Mindösszesen egyszer szerepelt a ház kívülről, míg a 2015-ben kétszer, hiszen folyamatosan érkeznek a vendégek a házhoz és Drossmeyer nagybácsi az unokaöccsével (későbbi diótörő), illetve nekik fognak a darab végén integetni a gyerekek, amint távoznak másnap a háztól. A 2017-esben tehát egyszer, és kivülről, majd belülre is betérünk.
- Fontos megjegyezni, hogy a 2015-ösben egy kápolnában van a család, lelkiekben felkészülnek az ünnepségre, a 2017-esben viszont nincs kápolna, a pap csak megjelenik (aszobába vezető oldalajtón) és pár perc múlva távozik is
- Mindkettőben korcsolyáztak
- 2015: Marika egy óriási fehér kanapéban alszik el, és felnőtt Máriaként ébred fel, 2017-ben: Marika a saját ágyikójában alszik el, majd másik oldalon jelenik meg a diótörő vára mellett érkezik a színpadra
- 2015-ös változatban nem emlékszem, de a mostaniban egyértelműen remekbeszabott csata jelenetet állítottak össze
- A Karácsonyfa megjelenésének a jelentősége - a 2015-ös nagyhibája, hogy a harmadik felvonás végén a nagyon régi darabban mindig megjelent a feldíszített fa, egyúttal megadva a hangulatot a szeretet ünnepéhez. A 2017-esbe visszacsempészték a fát, mivel a díszleta régi előadásé, íyg tényleg teljesebb volt a kép.
- Folytonos kommunikáció - a diótörő és Mária egy szofán foglalnak helyet, onnan figyelik a karaktertáncosok munkáját, akik fellépésület követően nem csak nekünk, de feléjük is meghajolnak - hiszen a Herceg kastélyában vagyunk (ráadásul azt is láttam, hogy a keleti táncnál, a herceg a mellkasáráa mutat, mintegy magyarázva Máriának, hogy mit fog tenni az indiai figura - rálép a férfiak mellkasára)
- Lezárás: Máriát elragadja a forgatag - ez hatásos, és dinamikus lezárása az álomnak, háttérben felhúzott karácsonyfával tökéletes. Majd az ébredést követően Marikát öccse ugrasztja ki az ágyból, az ablakhoz mennek, látják, hogy már felkelt a nap. Végül a fiú, békülése jeléül átnyújtja a diótörő bábut (amit a lány ajándékba kapott Drossmeyer bácsitól, és ennek egyik karját elszakította a testvér, mivel irigykedett rá, hogy milyen érdekes ajándékot kapott) és együtt a színpad előterébe sétálnak.
- Kedvenc jelenet: az egerek és a huszárok csatája
Szereplők - a csapat (szóló- és össztáncok)
Kim Minjung - Balázsi Gergő Ármin: A két főszereplőről nem mondtam, hogy rosszak voltak, csak nagyon fiatalkák, talán a legfiatalabbak, akik alakítják a gárdában a szerepet. A fejlődés inkább a mozgásuk tökéletesítésében látnám, lendületesebbre (pl. Mária pörgései nem voltak olyan gyorsak, inkább a részletek tökéletes bemutatására törekedett), látványosabb beállás (megérkezés a forgásból). Azért magasabbak az elvárásaim, mert a kedvenc párosommal láttam először és magasra teszem a lécet. :) Szóval, fiatalok, még fejlődhetnek, természetesen jók voltak, ahogy voltak, írtó cukik és bájosak, sokat mosolyogtak. SZÍVMELENGETŐ. :)


Szólók - karaktertáncosok
Amíg nem érkezünk a Herceg palotájába, addig nem igazán találkozunk karaktertáncosokkal, elleben itt már nagy a fennforgás. A palotabeli mulatság elkezdődik: a spanyol, az arab, a kínai, utánuk az orosz ötös, majd a három porcelánbabával zárul. Utánuk következnek a Virágok, végül látványos emelésekben gazdag páros zárja az forgatagot, Mária és a Diótőrő herceg személyében.

A jelen szereplői közül egyik sem volt igazán kiemelkedő, első alkalommal minden pompásabb volt, erőteljesebb szereplés és jelenlét, kreatív mozdulatok jellemezték a táncosok munkáját. A spanyol táncot sosem kedveltem, semmilyen és azt inkább a Hattyúk tavában szeretem nézni, eréjesebb. Az arab tánctól többet reméltem, mert Sarkissova Karina alakította a női figurát, de semmivel sem volt érdekesebb, mint társnője, kissé unalmas volt, hiszen mindvégig a férfiak táncoltak helyette, ő csak a bálvány volt, akit valamiért különlegesnek találnak és istennőként tisztelik, hordozzák, mellükre rakják a lábát, és vigyáznak rá, hogy a függöleges állásból eldölve óvatosan és puhára essen... Kár érte, a zenéje viszont ennek sokkal kiemelkedőbb, és itt visszasírom a régi 1950-es évekbeli koreot, ahol öt arab lány volt, közülük egy alakította a központi szerepet és egy zöld fátyollal táncolt. Látványosabb volt, és nem szexuális töltetű, mint a mostani, ezzel nem tudok azonosulni. A kínai hármas összhangban rendben dolgozott, a lányt Radina Dace alakította és majdnem levágta a 32 forgást, remekül forgott. Ők maradtak leginkább a szerepükben, vagyis rajtuk látszott a legjobban, bár a többiek is hozták a karaktereket, de bennük ilyen örömöt, vidámságot láttam. Az orosz "banda" a főkedvencem a karaktertáncok közül, dinamikus, látványos, egyúttal humoros töltetű és csöppnyi ízelítőt ad az orosz kultúrából, ezúttal - a korábban Anna Karenina halál szimbolikájaként táncoló - japán művész, Morimoto Ryosuke forgott körbe, ugrott a levegőbe. Nem mondanám, hogy "Szergejként" kiemelkedő volt, végül a porcelán babák is megérkeztek (kedveskedő kéztartással, háromszögbe hajlítva, egyik oldalra helyezve majd a másikra), akik közül kettő ázsiai származású volt, közülök a teltebb arcú táncolt a legjobban, a harmadik magyar volt (Földi Lea) és azt láttam, hogy kissé bizonytalan a mozdulataiban, mintha a kolléganőit nézte volna folyton (de lehet, hogy a nézőpont ahonnan én láttam, ezt mutatta felém), és nem tudott együtt mozogni velük, késve vagy sietve érte őket utól. Amúgy sem szeretem ezt a hármast...(a régi változatban három gyermek adta elő a dalt, pásztor és pásztorlánykáknak öltözve).

A tánckar tagjai itt-ott nem voltak igazán sem egymással, sem a dallamokkal összhangban, a mostani szereplésükről elmondható, hogy a tánckar tűnt már ennél összeszedettebbnek is... Ez leginkább felfedezhető a ritmusra egyáltalán nem táncolt Virágok keringőjére, ahol a zene a begyakorolt mozdulatokkal nem működött együtt, ráadásul szólófiúnak két igen eltérő nagyságú férfit választottak, akik ha egymás mellé kerültek, különös látványt nyújtottak. Szokásom, szimmetriában gondolkodni, ez itt igen-igen eltért a jótól.


A jelmezek hibájából fakadóan a Hópihék keringőjében szereplő táncosokat hattyúknak nézik, ezt sajnos már olvastam az instagrammon is... De! Hogy a legfelemelőbb pillanatról méltó módon beszéljek, vagyis a Hópihékről - az egész jelenetet havazásban játszották, a zsinórpadlásról papírreszelékek hullottak alá olyan hatást elérve a színpadon, mintha valóban havazna. A kép nagyon realisztikus volt, és igazán kidolgozott (láttam amúgy, hogy megpróbálták felvenni a jelenetet mobillal a földszinten az egyik néző - de a szemfüles nézőtéri ügyelő és egyben jegyszedő meggátolta terve megvalósításában), a dal végén pedig a színpad hátuljában berendezett "úton" tértek haza a pihék...Mindig meg kell könnyeznem ezt a jelenetet, annyira magával ragadó, bámulatosan szép, sodrodó, élethű...Lám, most írás közben is előjönnek a tegnap esti érzelmek... Álomba illő, amit nem képzelgünk, hanem a sjaát szemünkkel látunk és megcsodálhatunk a színpadon.


A karácsonyi feeling teljesen hatalmába kerített, Mikulás napjára tökéletes volt az előadás, és igazán nagy élmény jelentett.

Nagy szeretettel ajánlom mindenki figyelmébe, 0-99 éves korig!

képek forrása: a fentebb megnevezett blogból, illetve sajátjaim nemsokára következnek
Korábbi írásaim a Diótörővel kapcsolatban:

Hova látogassatok el? Idén Advent és Karácsony ideje alatt az Opaeraház és az Erkel előtt is várnak bennünket a társulat munkatársai. Az Erkel előtti pavilonban találkozhattok kedvenc táncosokkal vagy operaénekesekkel, mindkét helyütt a statiszták róják a tereket, hogy közös képet készíthessenk az arra járók /színházbajárók.

Bővebben - érdekességek:
Összehasonlítást is hozok az eredeti produkció és a mostani előadással kapcsolatban.
Ez még egy hosszas elemzés lesz... :)