2024.dec.24. Este a fotöjből nézve, M5 kultcsatorna
A színház ajánlója
Nincs csaladias legkor
Mi a pokember es a robot ertelme?
Diotoro bábot olelget a kislany, hatterben "moleszteralja" a Drossmeier bacsi
Nincs unokaöccs, nincs valóságis karaktere a Diótörő figurának, csak Drossmeier bácsi
A csatát követően lesznek felnőttek, a Diótörő és Marika
Hopihék régi operás stilus alapján, jelmezt tekintve (hosszú tütü és karokon lógó szalagok) de semmi több, előtte a szerelmi duett nem megható
Arab zene Drossmeier tulsagosan benne van, hadonászik a varázspálcájával, pedig a zene már megy és a valódi szereplők később kerülnek elő a varázsdobozból. A csajoknak keves idejük van kibontakozni. Két nő táncolja, de szintén kevésbé jelentős ez a tánc, akárcsak az Operában működő
Kinai tánc, vegyes páros
Ifju. Haragonzo Gyula koreográfia, operahazit kovetoen
Nincs hajo, viszont a cukorhercegno csillagpalcat kap a lepkelanyoktol, ezzel eltudja űzni a denevereket a diotorotol
Viragkeringoben tovabbra sem a zenere tancolnak
Pár jegyzetet olvashattok, amik megmaradtak nézés közben a darabról. Az operettes Diótörőnek a színház színpada túlságosan kicsi, a szereplők nem tudnak kibontakozni. Nincs kapcsolat a nagybácsi, az unokaöccs és Marika között, úgy, mint az operás verzióban, ott együtt táncolnak, és együtt élik át a mesés kalandokat. A díszlet minimalista, jelmezek is rendkívül egyszerű, olcsó benyomást keltenek. Biztosan van, akinek meghozza az ünnepi hangulatot ez a darab is, de nekem nem volt élmény. Örülök, hogy láttam, mert erre tényleg kár lett volna pénzt költeni. Sajnálom, a volt balerinát is, értem én, hogy segíteni szerettek volna neki, hogy kap szerepet a darabban, (az a kis hölgy, akire ráomlott az épület) de nagymamaként, hogy ide-odatologatják inkább megalázónak éreztem, semmint ünnepinek vagy kedves gesztusnak. Természetesen, ha neki ez megfelel és nincs rossz érzése, akkor teljesen rendben van, mert ezt ő éli meg, én csak szemlélő vagyok.
Nem lebeszélésként, de jobban döntenénk, ha inkább az operaházi változatot nézzük meg.
500.alkalomról a hivatalos összefoglaló videó a Madáchtól
Insta bejegyzés:
És a 2024-es év zárószinházi produkciója számomra az ünnepi Mary Poppins volt! A darab a legek közé tartozik, az egyik nagy kedvencem. Nézés közben eszméltem rá, hogy idén a legek össze is jöttek, újráztam őket, sőt! A Madách megalkotta a 4.legjobbat is. A Mary Poppins az ünnepi élményen túl nosztalgikus révedezéssel is eltöltött. Azt azért meg kell állapítanom, hogy ha most lennék fiatal bakfis, nem biztos, hogy megszeretném, mint annak idején. Az az első teljes szereplőgárda hozta el a varázslatot, amit az 500-as nyomokban tartalmazott csak. A zenéjét imádtam és imádom most is. Néhol nem álltam meg, h ne énekeljek velük együtt. Nézőkórus voltam. 😁Na, jó, azért csak előcsalogatta a gyermeki énemet. Az új szereposztásban most Auksz Éva mosolygos Mary Poppins-sza nagyon megtetszett. Simon Bogi kevésbe volt megnyero, de a mozgása atom. Maho Andi szokásos szinten teljesitett. Bertik kozul, barmennyire nem szeretem, Jenővári érdekelne egy következő alkalomra. Sándor Dávid és Sánta Laci sem voltak rosszak, lehet ha egyedul viszik, jobban kitudnak bontakozni a szerepben. Wégner Judit bájos anyuka, hallgattam volna még, de befúrta magát a kellemetlen Koós nő és végül Gallusz Niki csillogtatta meg nemes hölgy oldalát. Az apukát egyedül Weil Róbert vitte, egy "tünemény" férfi, és végig kemény jellemet mutatott, mígnem megjelent a régi dadus...és egyéb események formálták karakterét. Nagyon egész és komplex volt. Tetszett, vele is megnézném külön. A gyerekek is cukik voltak. Mindenki jó volt a szinpadon és a zenekar, a technikusok, aki csak kozremukodott.
De fontos megjegyezni: Nem szabad veszni hagyni azokat a muveszeket, akik a Madachnak alapkovei voltak es a dicsosegbe emeltek a szinhazat. Oket elfelejtettek elhivni vagy akár megemliteni.../egy momentumtól eltekintve/ és ezért nem volt annyira unnepi az unnepi 500as, viszont jo volt ujra átélni! Megint kedvet kaptam hozzá. #marypoppins #madachszinhaz #500eloadas #phantominaszinhazban #aszerelemdarabokegyike
Nincs mit többet hozzáfűznöm. :) Csak az ünnepi alkalmakat csatolom.
Csonka András hangot adott, hogy nem hívták meg, joggal szólt a kiborulása Facebook-on: https://www.facebook.com/photo/?fbid=1017894797047831&set=a.488067730030543&comment_id=1011146917723753¬if_id=1734907415847128¬if_t=feedback_reaction_generic&ref=notif
Mielőtt törlésre kerülne, gyorsan mentem az írását:
"Ezekben a percekben ért
véget a Madách színházban a Mary Poppins 500.előadása.
Legalábbis úgy tudom…
Ugyanis a színház erről nem értesített és nem is hívott meg a jubileumi
előadásra, sem az azt követő fogadásra.
A Madáchban kedves hagyomány (volt?), hogy a jubileumi előadásokon mindhárom
szereposztás szinpadra lép, és a tapsrendben feltűnnek azok, akik a múltban
részei voltak a produkcióknak. Ezt nézőként és Macskàk rajongóként többször is
átéltem, és alig vártam, hogy Haumann Pétertől újra hallhassam a színházi
macska dalát, ugyanis ilyenkor kis meglepetés extra produkciók is emelték az
este jelentőségét. 2021-ben fájó szívvel, de úgy döntöttem, hogy a 2 éves
pandémiás szünet után, 56 évesen elbúcsúzom a produkciótól, igy a 400.
előadáson már én is, mint meghivott vendég, a saját öltönyömben perdültem be a
tapsrend zenéjére Oroszlán Szonjával az oldalamon.
Persze mindig vannak hiányzók, akik aznap játszanak máshol, vagy egyéb okokból
már nem tartják fontosnak, hogy ott legyenek a régi csapattal. Ez mindegy is. A
lényeg a gesztus, ami újra összeköt valaha ebben a sikerben együtt fürdőző
színészeket.
Persze lehet, hogy a színház ezt másképp gondolja, számára elég, ha ilyenkor a
jelenleg játszó mindhárom szereposztás van a színpadon, belőlünk meg lesz egy
diakép az Örömkoncert hátsó ledfalán, vagy egy kis hely az ömlesztett
névsorolásban a Madách Színház zenés teátrummá alakulásának 20. évfordulójára
megjelent könyvben.
A 2012-es premier után 9 évig játszottam a férfi főszerepet Bertit, Szente
Vajkkal és Sándor Dáviddal váltásban. Életem egyik nagy jutalomjátéka volt ez,
amiért természetesen hálás voltam és vagyok is Szirtes Tamás direktor úrnak. Az
én kapcsolatom igazából ez volt a színházhoz, hiszen a Jézus Krisztus
Szupersztárba a 100. előadás után álltam be. Nem tartozom a Madách zenés 20
évének alapcsapatába. Vendégként boldogság volt ez az út, fontos volt az egész
ügy, ezért is reagálok most talán érzékenyebben.
Fejlődök még ebben a korban is, pár éve kussoltam volna, bízva abban, hogy
senki nem veszi észre, senki nem sajnálkozhat, vagy kárörvendhet, ha ez nekem
rosszul esik. Ma úgy gondolom, nincs időm további sebeket érintetlenül hagyni.
Ez az elmaradt gesztus most bizony fáj és bánt. Tapintatlanságnak és
érzéketlenségnek gondolom. Sajnálom, hogy nem ölelhettem meg kollégáimat, és
főleg csodálatos játszópajtásaimat, az azóta már szinte felnőtt korba lépő
egykori gyerekszereplőket. (Persze, ha őket egyáltalán meghívták)
Mary Poppinst jelenleg játszó mindhárom kolléganőmnek partnere lehettem anno,
őket külön ölelem, és üzenem Nekik, hogy hiába éneklik rendületlenül, hogy
“abszolut hibátlan”, mert nem mindig és minden az…"
A darabról készítettem fotókat is. Íme. És lássátok a korábbi összefoglalókat, a hivatalos profilról.
A kezdetek, ahogy indult a Mary Poppins a Madáchban:
Az ünnepi Mary előadások:
A 100., nekem ez volt az első, itt határoztam el, hogy megnézem, akivel lehet, de a legnagyobb benyomást Oroszlán Szonja és Sándor Dávid kettőse hozta el számomra az előadásban.
Rent vagyis a musicales Bohémélet a Belvárosi szinhazban. A bemutato mellett dontottunk, es lattunk par ismeros arcot, en tobbek kozott a szomszedomat is 🤭🤭🤭 A darab ugyanazt a temat dolgozza fel, mint az opera valtozat, de pozitiv a befejezessel dolgozik, Mimi ugyanis nem hal meg, sot 2x feltámad...cserébe más távozik, de az még jóval előtte. A főszereplők ezuttal is bóhémek, csak modernebb feldolgozásban, pl. Nem festő és költő hanem zenész és rendező a főszereplő páros. A hangrögzítős jelenetektől ki lehetett kergetni a nézőtérről némelyik nagyon hülye, orrhangot fogva énekelt, máskor egyszerre énekeltek sokan, az volt a gáz. Az lmbtq szál miatt érthető, h nem marad ez a darab sokáig a szinpadon. Osszesen 2 napig láthato. A tapsrend alatt bemutatásra kerult az alkotoi stáb, kiderult, h Cseh Dávid (aki a zenészt alakitotta), forditotta a darab szoveget és szorgalmazta, h mielobb bemutatasra keruljon. Én orulok, h lattuk. Egynek elment kategoria. #rent #belvarosiszinhaz #lmbtq #pucciniforogna #bemutató #premier #latexesno #azelsofelvonasreme #esenmegazimpatizaltamameleggel #aztankiderulthogygyilkolt #decsakegydarabna
Egyszavas jelző: drogfüggők
Képeim az estről
A darabról összefoglalóan A zenéje semmi különlegességet nem tartogat, egyszer-kétszer megcsillogtatta magát dallamokkal, de erre az előadásra mondjuk, hogy felejtős. Egynek elmegy. Meg kellett nézni, mert ismert. Barátnőmet hívtam el, mindketten tudtuk, hogy ez a Bohémélet operának a musicalváltozata. Mégis némi Hair kitekintés is van benne. Amerikai módi. De, ami a lényeg, nagyon örültem, amikor olvastam róla, hogy lesz. Ugyanis a múltbeli tapasztalataim alapján elmondhatom, hogy van pár színész, aki fiatal korában ebben a darabban bontogatta szárnyait, úgyhogy amikor serényen olvastam a színészek életrajzát, gyakran szembejött ez a RENT nevezetű előadás. Fejembe vettem, hogy egyszer, ha valahol megtalálom, megnézem. :) Íme, elérkezett az idő. A darab semmiről nem szól és szinte mindenről is. A szomszédommal, akivel egymásnak integettünk szünet alatt, pár nappal később összetalálkoztunk, és próbáltuk megfejteni, hogy miről is szólt... dicséretes, hogy az egyik főszereplő miatt került színpadra a darab, de tiszavirág életű, hiszen csak 2 napig volt látható a Belvárosi Színházban. Az előadás felvonultatott nagy neveket, és köztük volt Vágó Zsuzsi is, aki régen ebben szerepelt. Örültem, hogy valamiben végre újraláthatom, mert az Operettszínházban, ahova nemrég visszatért GYES-ről, nem sok mindenben szerepel. A Carmenes jósnő karakter sejtelmes, de nincs semmilyen nagyívű dala, vagyis inkább nem emlékezetes az, amit énekelt... én nagy kárnak találom, mert nagyon tehetséges, mielőtt elment babázni, imádtam minden darabban, amiben csak szerepelt. Szeretem a hangját, és ahogy formálja a karaktereket. Itt, a RENT-ben, azért hozzá kell tennem, hogy a figurája eléggé kétértelmű, most akkor a saját testvérével van viszonya? "Testvérek vagyunk, némi extrával" - hangzott a válasz, amikor kérdőre vonták egy ponton a testvéreket a darabban... hááát, fura... Szóval, Zsuzsinak nagyon örültem, a többiek meg mindegy kit kapunk. A véletlen hozta, hogy végül a szombati, bemutató előadást választottuk, ugyanis én gondoltam pontot tenni a végére, és egy szombati napot választani, mert akkor nem mosott rongyként megyek dolgozni másnap (ha vasárnapra mentünk volna)...
Amerikában járunk, és a két főszereplőnk ezúttal nem egy festő és egy költő, hanem egy ifluenszer-rendező, aki mindent is lefilmez a kamerájával, illetve a másik személy egy zeneszerző, gitáros srác, aki a szerelme életének megmentése érdekében eladja szeretett gitárját is... Van még egy fekete srác, aki ki tudja milyen művészetben jártas, de egy - szó szerint értendő - kikukázott, lánynak öltözött sráccal kezd el tiltott, szerelmi viszonyba. Köztük is elcsattan egyszer egy csók. Annyira kíváncsi lennék, hogy a színészek ilyenkor mire gondolhatnak, hogyan készülnek fel az ilyen jelenetekre, amikor nem ellenkező neművel váltanak csókot? hmmm.... nos, és a negyedik tag, szintén nem jártas semmilyen művészeti ágban, ő csak sikeresen felkapaszkodott, gazdag lett, és ő az, aki a többiektől igyekszik a lakbért beszedni... de a darab végén ő is meglágyul és segíti régi barátait. A két főhős, kesereg, hogy honnan a bánatból szedjék össze a pénzt, közben kilátogatunk a szegény negyedbe, ahol mindenféle alakokkal (csövesek, lecsúszott nők, részegek, drogosok) találkozhatunk, karácsonyi jellegű számot is énekelnek... A darab alatt saját problémájukon túl, önön életcéljukat is keresik, közben egyesekre rátalál a szerelem, mások lázadást próbálnak szitani, vagy valami koncerten helyesen beállni, mások megint túl sűrűn telefonálnak, aztán jön az üzenetrögzítő, ami hol nevetséges, hol rém idegesítő volt (talán a rendező fiú menedzsere, aki Peller Anna hangján szólalt meg, az volt a legirritálóbb hangrögzítős pillanat). Jelenet, ami tetszett? Szinte semmi. Nem volt semmilyen szempontból megragadó, mert az amerikai életérzés, a drog, a lecsúszott fiatalok léha világa, a kurvázás, nem tartozik az élet szép oldalához, vagyis, mint darab értéket tekintve a nagy nullával egyenlő. Nem közvetít semmit. Csak úgy belerohannak a nagyvilágba. Nem tartanak sehova... a kapcsolataik szélsőségesek... nos, ez legalább egyezik az eredeti művel, kicsit szélsőséges a közös vonás, mert Mimi (leszámítva a Google térképes előadást) nem kurvaként van ábrázolva... itt pedig kurva volt, aki állandóan a valagát rázta a srác előtt... nyílt titok, hogy Cseh Dávid Péter és Gadó Anita az életben is egy párt alkotnak. Itt is, vagy legalábbis megpróbálják... Anita által formált "Mimi" egy kurvának nézhető, de mégis sztríptiz táncőősnőként dolgozó, aki a szomszédos lakásban lakik, és akinek mozdulataiból is kiderül, nem véletlenül ment át gyufát kérni a fiútól, hanem fel akarja szedni...a látványos, latexes nadrágtól ki voltam akadva, de legalább a seggét a fiú arcába tolta...már-már...az egy biztos, hogy Cseh-nek biztosan tetszhetett a dolog... kettejük kapcsolatáról hol kapunk pár lopott pillanatot, hol pedig az Angel nevezetű meleg fiú kerül előtérbe, aki megölte a lakbért követelő barátjuk szerelmének a kutyáját...de ez csak a darab második felében derül ki...onnantól kezdve nem tud érdekelni, hogy megmurdelt a buzi... jujjj, de csúnyát írtam... nos, a meleg karakter egy központi figurává válik, főleg a második felvonás elejétől kezdve - az elsőben is tündököl, szó se róla, nagyon jól alakított a srác, aki nálunk brillírozott a szerepben, de, hogy mitől hal meg, az nem derül ki (feltehetőleg az AIDS miatt esik össze...de ennek még utána kell járnom).
Lentebb közlöm a leírást, ott kiderül minden, csak amikor a darabot nézed, akkor azért nem teljesen tiszta az egész...
Zeneileg ez a kettő fogott meg:
A bér
365 nap - A szerelem évszakai
A jegy.hu oldalról mentve (a leírásból is kiderül, hogy semmi konkrétról sem szól):
A RENT a rohanó élet musicalje, amelyben felkelünk,
dolgozunk, fizetünk, szexelünk, tüntetünk, szeretünk, megbetegszünk, álmodunk,
nevetünk, sírunk, remélünk és meghalunk. Az őrült rohanás közben pedig
folyamatosan keressük a pillanatot, amiben kicsit igazán élhetünk, és feltétel
nélkül boldogok lehetünk. Vajon észrevesszük, ha itt a pillanat?
Jonathan Larson többszörösen díjazott, csak a Broadway-n
több mint 5000 előadást megélt remekműve, élő zenekarral, újra Budapesten!
A RENT a rohanó élet musicalje, amelyben felkelünk,
dolgozunk, fizetünk, szexelünk, tüntetünk, szeretünk, megbetegszünk, álmodunk,
nevetünk, sírunk, remélünk és meghalunk. Az őrült rohanás közben pedig
folyamatosan keressük a pillanatot, amiben kicsit igazán élhetünk, és feltétel
nélkül boldogok lehetünk. Vajon észrevesszük, ha itt a pillanat?
„Nincs másik út. Nincs másik cél. Itt és most kell élj!”
Mark Cohen | KEREK DÁVID Roger Davis | CSEH DÁVID PÉTER Mimi Márquez | GADÓ ANITA Maureen Johnson | VERES MÓNIKA NIKA / ZSITVA RÉKA Joanne Jefferson | VÁGÓ ZSUZSI Tom Collins | EKANEM BÁLINT Angel Dumott Schunard | TARLÓS FERENC / PÁSZTOR ÁDÁM Benjamin Coffin III | KÉKESI GÁBOR
Valamint | FOJTYIK ALEXANDRA, KERESZTESI LÁSZLÓ, DÁNIEL MERCÉDESZ, FÁBIÁN
NIKOLETT, PECZ-PÉLI LUCA, BÓNA GÁBOR, FARKAS-CSÁNYI ATTILA, TÓTH ARNOLD, ALMANN
GERGŐ
Vezénylő, billentyű | SZÉP ANDRÁS / ALMANN GERGŐ
Gitár | ENDREI BALÁZS / RODEK BALÁZS
Gitár és zongora | CSIZMAR ZSOLT
Basszusgitár | SIKLAI ISTVÁN / VÖRÖS ZSOLT
Dob | BUGNER-CARVALHO BOTOND
Koreográfus munkatársa | PECZ-PÉLI LUCA
Rendező munkatársa | BIRKENSTOCK REBEKA
Műszaki vezető | FARKAS-CSÁNYI ATTILA
Zenei munkatárs | SZÉP ANDRÁS, ALMANN GERGŐ
Hangmérnök | BENKOCS GÁBOR, FARSANG ÁRON
Fény | KOVÁCS SZABOLCS
Látvány | WILHELM JUDIT
Arculat | TÓTH ARNOLD
Jelmez | DIMA RITA TIMI
Zenei vezető | SZÉP ANDRÁS
Koreográfus | HERNICZ ALBERT
Rendező | LENCHÉS MÁRTON
Fordította | CSEH DÁVID PÉTER
Kreatív producer | RUFF ROLAND
A RENT egy csapat fiatal művész küzdelmes életét követi egy éven keresztül, a
'90-es évek New York-jában.
Mark és Roger egy elhagyatott gyárépület legfelső emeletén
él, a szomszéd házat lebontották, a helyén üresen álló telken csövesek vertek
tábort.
Mark feltörekvő független filmes, élete fő művét próbálja
megalkotni, miközben lakótársa, a korán visszavonult rockzenész, Roger, keresi
az elvesztett ihletet a tökéletes dal megírásához. Roger-t azonban nemrég
halálos betegséggel diagnosztizálták.
De kinek van ideje efféle „lényegtelen” dolgokkal
foglalkozni karácsonykor, főleg akkor, amikor volt lakótársuk - időközben
jelenlegi főbérlőjük - Benny bejelentkezik a lakbérért? A srácoknak nincs egy
vasuk se, de miből is lenne? Az ember vagy életben marad, vagy pénzt keres.
A kilátástalan karácsony estén visszatér régi barátjuk, az anarchista
filozófiaprofesszor, Tom, aki újdonsült szerelméért, a csupaszív Angel-ért
lángol. Angel ugyanattól a végzetes betegségtől haldoklik, mint Roger, őt azonban
ez nem akadályozza meg abban, hogy mindig pozitív és szexi legyen.
Közben Mark volt barátnője, Marueen tüntetést szervez a
telkeket külső segítséggel felvásárló Benny ellen, aki a srácokkal együtt
paterolná ki a környéken meghúzódó hajléktalanokat, hogy beindíthassa
vállalkozását. A tüntetés technikai szervezésében Maureen segítséget kér
exétől, mert menedzsere - és jelenlegi párja - Joanne, nem ura a
helyzetnek.
Amíg Mark Maureen-nak segít, Roger békés karácsonyi
depressziójába berobban csábító szomszédjuk, a főleg sztripperként
dolgozó Mimi, aki “le tudná tenni, ha kéne”. Reményvesztett zenészünk magányos
karácsonyestéjét rendesen felpörgeti a látogatás, pedig Mimi eredetileg csak
egy szál gyufát szeretett volna kérni…
Szövegkönyv, zene, dalszöveg | JONATHAN LARSON
Eredeti koncepció, további dalszövegek | BILLY ARONSON
Hangszerelés | STEVE SKINNER
Dramaturg | LYNN THOMSON
Zenei supervisor, további hangszerelés | TIM WEIL
Az R2 PLAYGROUND produkciója.
A Music Theatre International engedélyével
A magyarországi előadási jogokat az ACA (Artist Center Agency) közvetítette
A RENT című musicalt eredetileg a New York Theatre Workshop
állította színpadra New Yorkban, a Broadway-n pedig Jeffrey Seller, Kevin
McCollum, Allan S. Gordon és a New York Theatre Workshop.
Összefoglalva: Egynek elmegy, de köszi szépen, soha többé. ;) Ha Te viszont szereted a hasonló előadást, ideje jegyet szerezni rá, ugyanis írásom során kiderült, 2025-ben vissza fog térni 1x még a Belvárosiba, februárban. Úgyhogy mindenki, aki kedvet kapott hozzá, hajrá! :)
Ma ismét az Operában rontottam a levegőt, a Diótörőn. 🤪 Annyira jo volt az idei! Kis aproságokat tettek bele, amik eleddig nem voltak,pl. Kis Marika kapja a fa első ajándékat, egy ballerina tütüt; a vendégek egymással interaktiv módon kommunikálnak, egyik vendég leönti a másikat punccsap vagy valami más folyadékkal; Marika testvére folyvást feltünik és rendet bont; szanitéc huszárok és egerek megkelenése a csatajelenetben; 2 felnött egér megveri a huszárt; a Viragkeringős lányoknak vállkendőt hoztak a fiútáncosok, mindezt egyszeres belépővel. A foszereplok szépek voltak, de kicsit elmaradtak a nagyon kitűnőtől, ettol fuggetlenul ez a paros is tetszett. Meg az unokaöccs megtartja a Marika neki ajándékozott masniját. Az orosz táncnál, most vagy túl korán lépett be a táncos vagy a karmester ébredt fel túl későn. Ez volt a hiba, de a zenekar most is remekelt, fejük felett volt plexi. Idén házmesterkedtem, egyszer, mint az Opera karbantartója, másszor vagyis most a későn érkező külföldit jelentettem a nézőtéri felügyelőknek. Ugyanis, ha tiltva van felvételt késziteni, az mindenkire vonatkozik. Ő sutyiban csinálta, feje előtt tartva, a telefonról a fényt teljesen levéve. Miután rászóltak, egy ideig megmaradt és talán szégyellte is magát, aztán újra kezdte...Nos, kedves suttyó kulfoldiek! Ha a mi Operahazunkba jottok, itt is illene betartani a szabalyokat. Legkozelebb, azert belemászok a felvetelbe. És bocsi előre is...Jah, nem bocsi! #operahaz #operahazgyermekkara #operabalett #diótörő #csajkovszkij #thenutcracker #idenisvoltakhulyekulfoldiek #amagyartsekellfelteni #tudom
Mint, minden évben ezúttal is kötelező jelleggel beválasztottam magamnak az év egyik legünnepibb előadását, ami a Karácsonyra is egyúttal ráhangol, mégpedig az operaházi Diótörő-re esett a választásom. Nem is lehetne más, most, hogy láttam az operettszínházi változatot, ami több sebből is vérzett... ennek részletes leírása az év utolsó napjára teszem, ugyanis most pótolnom kell jó pár előadást dec. 11-e óta nem írtam semmit, és van vagy 5 darab, ami lehetett volna 6 is, csak hát megbetegedés miatt, sajnos a Utánképzés ittas vezetőknek elmaradt...
A Diótörőről pár mondatban
A darabot ezúttal szokatlan helyről, ugyanakkor hasonló látási szögből tekintettem meg. A helyem a 2.sor (ami az első sor) volt,1.széke, a korlát mellett, ami attól tart vissza, hogy le ne potyogjunk az emeletről a földszintre vagy szokatlan módon esetleg valamelyik páholyba ne zuhanjunk be... A hely kényelmes, van hely a lábnak, csak a párkány része nagyon keskeny, ugyhogy észnél kell lenni, ha viszünk magunkkal valami kis apróságot, amit oda akarnánk tenni (telefon, mini retikül, színházi látcső), de tudtam könyökölni és az államra támasztani a fejem, hogy gyönyörködjem a látványban. A családias hangulatos részen, úgy ahogy már túl voltunk, amikor megjelent egy külföldi, vélhetően a bőrszíne miatt, mediterrán országból származó hölgy, és beült mellém az üres székre... (Pedig azt írták a honlapon, hogy minden jegy elkelt, erre kezdéskor még 4 szék mellettem tök üres volt...aztán csak egy maradt) a nő, ahogy írtam insta bejegyzésemben, filmezett. Nem szabad. Pontosan tudta, azért is csinálta. Legközelebb, ha ilyen adódik, én fogok rászólni, és mint gyakran Operába járó és az Erkelért is sok háttértámogatóként, leintem ezeket az embereket. Nem tud érdekelni, ha megsértődik. Akkor fotózzon, amikor engedélyezve van, vagyis a tapsrendnél.
Kitekintés elkezdve: Szerencse, hogy egyre több helyen megengedik, nekem a Madách Fantomja kapcsán volt szívet szaggató, hogy egy egyszerű tapsrendes képet töröltetett velem, egy nálam idősebb, de a szokásos madáchos jegyszedőknél nem idősebb beosztott... A nő, azóta szerencsésen elkerült onnan, és megjegyzem, szemét húzás volt a részéről, mert ha a vasfüggöny lemegy, attól még lehet fotózni, hiszen nincs benne a díszlet, nem a darab egyik jelenetét fotózom, csak a színészeket adott, finálés jelmezükben... Az tény, hogy ez a történet már nagyon régi, de minden, ami a Fantomhoz kötődik, nálam eléggé erősen üt. És ez egy undorító, goromba húzás volt a színháztól vagyis inkább a dolgozójától.... Kitekintés befejezve.
A Diótörőre ezúttal nem egyedül érkeztem, újdonsült kedvenc, kis karaktert megformáló figurámat vittem magammal. Nagyon cuki, ezt is publikálom.
Szóval a darab, olyan meghitt volt, mint mindig. Családias. Tettek bele újdonságokat, pl. Marika ajándéka egy tütü, mert annyira oda- és vissza volt nővére és az unokaöccs közös táncától, amit előadnak a fa körül. Az ápolásért felelős, szanitéc egerek és kishuszárok szintén az újdonságok közé sorolandók, egyúttal vicces is volt.
A hópelyhek tánca szép, mutatós. A szerelmi kettős, vélhetően, mert nem a megszokott partnerével láttam Beck Mariát, ezért nem tudtam úgy élvezni, meg zavart a már említett kamerázó kishölgy... Drossmeier bácsi (Kekalo Iurij) sem volt kiemelkedő, és nem azért, mert nem hozta volna az elvárt szintet, egyszerűen maga a táncos nem volt megnyerő számomra... úgy tűnik ez most egy ilyen előadás volt :D csak a kislány, Marika tánca tetszett, Beck Maria, a hőpelyhek, és a családi képek.
Jövőre is megyek :D Nem kétséges.
Az Opera ajánlója - Operamentés:
Csajkovszkij Diótörője évtizedek óta a
karácsonyi készülődés elengedhetetlen része szerte a világban és a budapesti
Operaházban is. A korábbi, hosszú éveken át repertoáron levő, mára szinte
muzeális változat emlékének adózva, 2015 karácsonyára egy újragondolt, a
klasszikus balett hagyományait követő, de a 21. század táncművészeti és
látványvilágbeli elvárásainak megfelelő, új kiállítású darab született. A
klasszikus zenei anyagra egy igazi Diótörő-specialista, a
nemzetközi hírnévnek örvendő Wayne Eagling és a társulatot igazgató Solymosi
Tamás koreografált új mesebalettet. A Magyar Nemzeti Balett életében először
készített ilyen világszerte elismert művész a társulat tagjaira szabott, a
helyi jellegzetességeket is figyelembe vevő koreográfiát, amellyel a karácsonyi
varázslat még látványosabb, még táncosabb változatban kerül a közönség elé.
„Wayne Eagling és Solymosi Tamás koreográfiája új,
korszerű és kellően fényes, ugyanakkor egyfajta főhajtás a legendásnak is
mondható Vaszilij Vajnonen- és Oláh Gusztáv-féle alkotás előtt. Rományi Nóra
jelmezei klasszikusak, szépek, időtállóak.” (Kiss Eszter Veronika, Mno.hu)
Közreműködik a Magyar Nemzeti Balett tánckara,
a Magyar Állami OperaházZenekara és Gyermekkara,
valamint a Magyar Nemzeti Balettintézet növendékei.
A szünet alatt
Elmászkáltam szokásomhoz híven, hogy feltérképezzem a terepet, ugyanis az Opera agyament igazgatója a büfé kínálata mellett az Operashop-ot is kiemelte, hogy új, gyűjtői darabok érkeztek a boltba, olyan relikviák, amiket a táncosok aláírtak. A diótörők talpazatán meg is szemléltem a kézjegyeket, de azért sok minden mást is találtam, dehát borsos áron...mit várunk, igaz? :D Egyébként most hógömböket, mágneseket, kitűzőket, zenedobozokat, plakátokat vásárolhatunk meg...ugyanakkor - jogosan felvetődött bennem, ahogy elnéztem a portékákat, hogy a magyar Operaház miért árusít olyan dolgokat, amik más operaházakhoz tartoznak (pl. a Balerina című mese a párizsi operaházban játszódik; egy zenei gyűjtemény pedig a bécsi operaházhoz tartozik...)? Szóval, ez nem szép, tisztelt igazgató bá!
Az előcsarnokban fotókiállítást szemlélhetünk meg, a táncosok és örökbe fogadható kisállatokkal közös képeket. Mutatósak, ezek egyébként a jövő évi naptár formájában megvásárolhatók, szintén a shop-ban. Nem reklámozók, csak írom. :D
