2024.okt.21.
Madáchban koptatom a széket, a Pretty woman-nal
(Széljegyzet) Pár hasonló story, összegyűjtve: Pygmalion szobrász; Pygmalion effekt Shaw-tól; My fair lady; Micsoda nő; Micsoda nő; A lány nem jár egyedül
Link: https://madachszinhaz.hu/szindarab/pretty-woman-micsoda-no
Insta bejegyzés:
Jajjj, de nagy az örömöm!!! Imádom!!! Annyira együtt vibe-oltam a darabbal, megérte hallgatni a zenéit! Végigbuliztam a bulis számokat, a szomorúbbaknál éreztem vizes az arcom. Varázslatos lezàrása a szinhazi maraton hetvégémnek. Apróbb változtatások bekerultek a storyba és megszabadultam a Solti-Jenovari szereposztastol, legalabbis most! Es felszabadult voltam. Szaszák Zsolt jo volt David Morse szerepeben. Koszonom az elmenyt es h az ujitasokkal egy magasabb szintre kerult az eloadas, ami eddig is a legjobbak kozott volt, de most, felkerult a dobogo kozeli szintre. Lehet letaszitt ott valakit/valakiket? Még magam sem tudom...#prettywoman #menekuljnefelj #sohaneadfelazálmod #madachszinhaz #prettywomandal #elsofelvonas #londinerszorakozott #pesákádám #egyenlőség #richardgere
A Madáchba járni számomra felüdülés és szórakozás egyben. Van, amikor persze szomorúbb darabokat nézek meg, de szerencsére a Madáchban zömével vidám előadásokat tartanak.
Hétfőn este, az Operaház vasárnapi közbenjárásával gyönyörű átkötést, mondhatni átvezetést kaptam a Madách színházbeli előadáshoz, a Pretty woman-hoz. Az Operában a Solti Akadémia énekesei a Traviatá-ból a Pezsgő áriát adták elő, és ez az opera megjelenik a musical 2. felvonásában. Nagyon vártam ezt a pillanatot, de örömmel teljes vágyakozással a teljes előadás minden rezdülését éreztem. Nem nehéz állítanom, hogy számomra az etalonok egyikévé vált, hiszen olyan darabok mellé került fel, most már véglegesen, mint Az Operaház Fantomja, József és a színes, szélesvásznú álomkabát, Producerek, Mary Poppins, Csoportterápia, Én József Attila és esetleg a Nyomorultak (azért esetleg, mert túlságosan lehangoló, de az egész darab nagyon szép zeneileg, történetileg, de nem könnyed; max. egy jelenet erejéig zökkenünk ki humor szinten, de utána csak mély fájdalommal, küzdelemmel találkozunk, ami azért nem a szórakoztatást, de persze emberi sorsok). Ők a csúcsdarabok a Madáchban.
Öröm volt megtapasztalni, hogy kisebb változtatások bekerültek a Pretty-be. Gondolok itt arra az ikonikus jelenetre, amikor Vivian visszamegy a butikba, ahol első alkalommal kinézték. Az ismert dallam ekkor hangzik fel, miközben eredetileg csak a második felvonás elején „riogat” minket Happy man ezzel a bekezdéssel… most már a „beszólogatós” jelenetnél is megkapjuk a főcímdalt.
Serbán Attila és Molnár Gyöngyi miatt váltottam jegyet az előadásra, és ha már kinéztem, akkor ott volt egy jól működő páros is, Gubik Petra és Pesák Ádám személyében. Valahogy Ádám performansza sokkal jobb, sokkal a filmbeli Richard Gere-hez áll közel, és ezért is szeretem őt. Jobb, mint Solti Ádám. Gubik-ot illetően, az idősebb hölgyek, akik a balomon ültek, azt duruzsolták egymásnak – lopva elkaptam egy szösszenetet a beszélgetésből – a lány már túljátsza a karaktert…a legszerencsésebb lány c. dal előtt, ahogy fel-leugrált a kanapén, hát, igen, kicsit túltolta, de még elfogadható volt számomra. Kétségtelen, most, hogy láttam váltókkal, a 3. szereposztásból is kíváncsi lennék pár emberre: Arany Tímea, Kecskés Tímea.
Serbi nagyot nőtt a szemembe, amikor karmester karakterébe bújt. Történt ugyanis, hogy ilyenkor az első sorban helyet foglalókkal kezet fog, kezet csókol, ami éppen eszébe jut és amire a közönség is fogékony. Az első sorban ült egy kislány és egy kisfiú. A fiú közelebb ült, így hamarabb elérte Serbi kezét, aki előtte nyújtó gyakorlatot mutatott be a lábával, hogy elérje a fiút. A kislányt látni, fentről, ahogy bátran küzdött, hogy ő csak azért is eléri Serbit, igazán meghatott, a végén el is érte, az addigra közönségnek hátat fordító Serbit, aki háttal kinyújtotta a kezét, így találkoztak. Mondhatni aranyos jelenet volt.
Fogadtatás a Madáchban: a jegyszedő hölgy az emeleten megjegyezte,
mindig öröm a mosolygós embereket a nézőtérre bebocsátani, foglalkozni
velük. Olyan jól is eset a bókja, és, hogy bekísért és törődött velem.
Feleltem, hogy erre a darabra csak mosollyal szabad beülni, mert
hihetetlenül felemelő tud lenni. Szünetben a hosszú sorok miatt sprintet
kellett levágnom, pince és emelet között, ugyanis becsengetésre kerültem sorra egy bizonyos
helységben...
Emeleten ültem, és más rálátásom volt a díszletre, ami a forgószínpadon egy tégla alakú szerkezet. A helyem nagyon kényelmes volt, dicsértem is az eszem, hogy máskor is ide kell vennem jegyet. Nem úgy, mint a Ludas Matyi esetében. Kedves olvasóim, ha tehetitek, bal vagy jobb oldal első sorába semmiképpen ne vegyetek, mert a hátatok bánja! A szomszédaim mind csendben voltak, bár a nénike, akiről már szó esett, olykor a kabátját rendezgette…le is adhatta volna a ruhatárba, de nem, nem vagyunk hajlandóak 300 Ft-ot fizetni érte… Én se adtam le korábbi alkalmakkor, de nem is zavartam a mellettem ülőt vele, hogy simogatom, meg rendezgetem. Én ráültem. És, jelentem: nem lett semmi baja!
Ennyi kitekintést követően még pár szóban az előadásról. A színházi hétvégem egyik koronája volt a Pretty Woman. Minden klappolt, imádtam a zenéit, fura volt most magyarul hallgatni, mert az mp3-somra az eredeti, angol nyelvű változatot töltöttem fel, és magyarban jelentősen eltér a szöveg, mint minden más esetben is, de így jön ki a ritmus, a rím, stb. Viszont éreztem a vibe-ot, annyira együtt éltem az előadással, ami az igazi szórakozás számomra, hogy nem csak nézem, hanem beleképzelem magam. Ringatom magam tőle, nevetek a humoros részeken. Ez kell. Egy élmény volt! Tetszett mindenki, a számomra újdonságként ható színészek is tetszettek, Molnár Gyöngyi inkább egy barátnőt jelenített meg, mint Sári Éva, aki korban, mintha tényleg idősebb prosti lenne a főszereplőkhöz képest. Kivénhedt, hogy ilyen csúnyát írjak. Az még nagyon tetszett, hogy volt még két újabb szereplő: Szaszák Zsolt, mint a David Morse (végre nem a Jenővári), szerintem jó volt. Boncsér Gergely nevén még az interneten fent lévő szereposztásnál lepődtem meg, hogy hogy nem, csak az Operából el lett itt csábítva valaki egy operai szerepre. Jól állhatott volna neki, de folyton a szemébe logott egy hajtincs, kissé bugyután nézett ki, és érdekes módon az operaénekesnő tevékenysége a színpadon jobban lefoglalt a jelenetüknél, mint a férfié. Olyan üres, lélektelen volt. Ott volt, de minek? Remélem, azért ez idővel változni fog. Ennyi negatív kritikám volna, de a darabnak ez a csodálatos zeneisége még velem maradt, szinte szárnyaltam, amikor kiléptem a Madách kapuin...
Képeimet csatolom, addig a szösszenetet lehet olvasni.
