A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Székhelyi József. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Székhelyi József. Összes bejegyzés megjelenítése

2017. június 14., szerda

Remegő térdekkel várva....II. Szerelmes Shakespeare! - Élménybeszámoló!

Előzetes ráhangolódás

Kedves Olvasók!

Nagy örömmel írom e sorokat, elérkezett az idő, hogy véleményt fogalmazzak a Szerelmes Shakespeare-ről! :)

Előzmények:
Amikor anno a Madách honlapján megnéztem az új évad várható bemutatóit, és megláttam ezt a címet, nem igazán voltam elragadtatva. Évek óta arra várok, hogy a színház bemutassa a Fantom2-öt, de minden évben sajnos csalódnom kell. Persze ez nem tántorított el attól, hogy ne látogassam kedvenc teátrumomat. No, meg persze sok olyan előadást "teremtettek", amik vonzóvá teszik számomra a Madáchot. Az újdonságnak filmalapja is volt, tehát utánanéztem a történetének, milyen díjakat nyert. De nem igazán tudtam hova tenni magamban, egyáltalán meg akarom-e majd nézni? Végül úgy döntöttem nem lehet rossz, remélem valamikor összejön és megcsodálhatom... Ekkor még nem tudtam, hogy prózai előadásként kerül terítékre, aminek végül is nem látta semmi sem a kárát, sőt ez egy nagy előnye is ez a darabnak - majd elmondom miért! :) Egykori évfolyamtársamban felfedeztem a színházfanatikust, így összetudtunk állni, és immáron táncos lábú társaival karöltve, opera- és színháztársként is aktívan járjuk a budapesti művészeti létesítményeket! Lilla, a Bartók TáncTriptichon előadás első szünetében arról tájékoztatott, hogy két darab jegy van az erkély 3. sorában, arra még nem csaptak le. Az időpont pont a két premiert követő 3. játszási alkalmat jelentette, mondtam miért is ne? Úgyhogy késő esti órákban - Miénk volt a győzelem! Lilla állítása szerint a "Két jegy minket várt!". 

No induljon a kifakadás! :)




Időpont: 2017. június 11. vasárárnap, délután 15.00 órától
Helyszín: Madách Színház (Teréz körút)
Előadás: Szerelmes Shakespeare
A darab hossza: 2 és fél óra
Rendező: Szirtes Tamás

Régen voltam úgy elragadtatva Madáchos darabtól (bár ez általában a Fantom hatása - akkor mindig földöntúli állapotban leledzem), mint most. Hol is kezdjem? 

Reneszánsz. Shakespeare. Rómeó és Júlia. Dráma. Vívás. 
Fő ismérvei, egyszerűen megfogott a darab hangulata, Shakespeare kora, a jelmezek, a fantasztikus díszlet. 

A teátrum kitett magáért, nem hiszem, hogy korábban volt olyan nagy volumenű előadásuk, mint ez (esetleg a Fantom - ami a nagy áttörést hozott a színháznak, vagy a Nyomik lehetnek a hatalmas látványvilága végett). 



A szereposztás (kevert gárdát kaptunk, egyébként két szereposztás van)

Will: Nagy Sándor. Viola: Petrik Andrea. Királynő: Kerekes Éva. Wessex: Debreczeny Csaba. Marlowe: Zöld Csaba. Henslowe: Szerednyey Béla. Ned / Mercutio: Nagy Balázs
Burbage: Magyar Attila. Dajka: Sáfár Mónika. Fennyman: Barát Attila. Tilney: Kőrösi András. Webster: Szemennyei János. Ralph / Dajka: Székhelyi József. Sam / Júlia: Gábor Márkó
Sir Robert: Sándor Dávid. Wabash: Galbenisz Tomasz. Lambert / Tybalt / Peter: Fejszés Attila. Adam / Valentine / Benvolio: Sánta László. Frees / Capuletné / Csónakos: Ömböli Pál
Quickly Asszony / Sír Robert neje: Bajza Viktória. Kate: Tóth Angelika
Molly: Bartha Alexandra
Valamint: Berényi Dávid, Kiss Ernő Zsolt, Miskovics Róbert, Nagy Attila. Énekegyüttes: Bárány Péter, Borbély Richárd, Fellegi Lénárd, Vadász Gábor.

A történet: 
Shakespeare alkotói válságban szenved, tulajdonképpen próbálja megírni a Rómeó és Júlia drámáját, amit kezdetben vígjátéknak tervez, és természetesen teljesen más címe is van: Rómeó és Etel, kalózkodásról is szó van benne. Eredetileg a tengerre képzeli a darabot, és Rómeó nem egy veronai nemes fia, hanem egy kalóz.... A történet végső formájához nagyban hozzájárul Viola feltűnése, aki múzsája lesz az angol költőnek, és akihez egy tiltott viszony fűzi. Viola amúgy imádja a színházat, csak akkoriban férfiak játszhattak, nőknek tilos volt, ezért fiúnak öltözik be, ám Shakespeare idővel értesül erről, korábban a bálon a női megfelelőjébe már beleszeretett... Mindenesetre a nagy dráma létrejöttében és egy új (Vízkereszt vagy amit akartok!) megalkotásában segíti a nő a színháznak élő férfit. 

A szereplőket egyenként nem méltatom, de  az összképről való benyomásomat igen. Nos, mindenki rendesen odatette magát, a szerepeket szépen hozták, rendkívülien jól hangsúlyoztak, finom gesztusokat, szép jeleneteket láthattunk. Elejtett vicces fricskák, kissé malacos stílust jelentő kiszólásokat is egyaránt díjazta a közönség. Felépített karakterek jók, csak a nevekkel lehetünk gondban, én is elveszítettem a fonalat, amikor meghalt Marlow - és mindenki le volt törve, de a névmemória rossz, ezért pár másodpercig nem jutott eszembe, hogy kire is gondoltak.


Legjobb jelentek:
- Mindenképpen fontos megjegyezni, ahogy egy furcsa címből és ötletből kialakul a későbbi legendás előadás, a Rómeó és Júlia. Tehát ez a vonal érdekfeszítő lehet azok számára, akit érdekel a dráma , és szeretik is (amit persze eredetileg más műfajban képzelt a szerző)
- A vívás, és harci jelenetek
- A korabeli táncok
- A színház világ másik oldala vagyis a kulisszák mögött mi zajlik, amikor a darab megy a színpadon? Mit dolgoznak és mivel foglalkoznak a színészkollégák?
- A meghallgatás és a próbák (a humor miatt)

Pár színészről bővebben:
Petrik Andrea új tag volt, új ember a csapatban. Korábbról nem hallottam róla, de az előzetesen publikált fotók alapján nagyon szép, elragadónak volt bemutatva a jelmezeiben. Ő a másik főszereplő. Nos, élőben a hangja borzalmas, markáns, férfias. Talán tökéletes a fiú karakter megformálásához, de nőként kicsit csalódás. Mindenesetre játék szempontjából nagyon jó volt, és Nagy Sanyival fiúként - igen, igen hosszan csókolták egymást. Hmmmm.... :)


Kerekes Éva: Az Ügyes kis hazugságok darabban jelent meg először a Madáchnál, a mostani szerepe viszont mindent elsöpör, vagyis inkább túlszárnyal. Történelmi karaktert formál meg, I. Erzsébet, angol királynőt, aki Stuart Máriát ölette meg, mint ismeretes. Alakjában hangoztatja, hogy "a színházban a kutya a legjobb dolog!". Igazságos jellem, ha feltűnik érdemes rá figyelni, nagy a jelentősége. Érdekes a karakter, nem sok szövegi része van. Uralkodó, ezért minden szavára figyelnek is az emberek.  Kerekes Éva teljesen idomul a valós személy "szépségéhez" is, ezért jobban elhiszem neki a játékát. Mintha magát a királynőt láttam volna magyarul beszélni a színpadon. A jelmeze pedig káprázatos! Kerekes Éva a legideálisabb erre a szerepre (váltótársa Csákányi Eszter, aki egy kissé teltebb és számomra idősebbnek ható királynőt ábrázol)!

A két Csaba (Debreczeny és Zöld) szintén jó választásoknak bizonyultak Szirtes Tanár úr részéről, mert ha ők egy darabban alakítanak, akkor a figurák élnek és "szívből" éreznek. Míg az előbbi a pozitív közléseit faarccal és érzelemmentes módon teszi, megcsillogtatja a vívó képességeit, addig az utóbbi csalafinta arcmimikájával is bizonyítja létezését a darab előrehaladtában, segít Shakespeare-nak, bár végül ő esik áldozatul... 

Ned vagyis a színészóriás karakterét Nagy Balázs interpretálásában láthattuk, aki nem okozott nekünk csalódást, remekül hozta a férfit, akit London egész népe ismer. Részben az ő segítségével alakul át a Rómeó és Júlia. Hajdú Steve inkább valami bohócszerű figura lehet, könnyedebb, vagy egyszerűen ripacs. Hogy vele valaha megnézném-e? Esetleg, de nem őt váltanám le sebtében ebből a csapatból. 

Wesbter, vagyis a csavargó figurára, és ha jó színészt választasz vagyis kapsz, akkor mindenképpen sokat nevethetsz. A mi művészünk, Szemennyei János volt, aki pszichopata figura, legkedvencebb időtöltése a "tragédiázás".... a gyilkolgatást szereti és mindent, amit ezzel kapcsolatba hozható...

Mellék- vagy karakterszereplőnek tekinthető: Galbenisz Tomasz (szabó és dadogó, nagyon aranyos!), Sánta László (pantomimjáték a szereplőválogatáson, kutyával való játszadozás), Barát Attila őrült a patikaárus kalapjának és közben fenyegette a társaságot a pénzzel..., Sándor Dávid kevéske szerepet kapott, Viola apja személyében. 

Az énekegyüttes jelentősége abban teljesedett ki, hogy acapel formában énekeltek egy-egy jelenetnél, vagy a háttérben időnként zenészeket alakítottak. Zeneileg hangsúlyt kapnak, ezért kiemelkedőek. Összekötők és hangulatkeltők. Nagyon örültem, ha a főfavoritot nem is kaphattam meg, legalább a fiatalabb új kedvencemet, Borbély Richárdot láthattam és hallgathattam.


Állatbarát
Akiket megnéznék:
  •          Will-Solti Ádám,
  •          Viola-Tompos Kátya,
  •          Marlowe-Adorjáni Bálint,
  •          Dajka-Tóth Enikő,
  •          Tilney-Posta Victor.

Prózai darab lévén, eszembe jutott az a régi Madách, ahova nem volt szerencsém ellátogatni, mivel az épület átalakítását követően "szerződtem el" hozzájuk, de szüleim, nagyszüleim elbeszéléseiből, képet kaphattam a múltbeli Madáchról, és pont ez jutott eszembe a vívó jeleneteknél. A Madách visszatért a gyökereihez és nagyon bízom benne, hogy ezt a darabot sokáig fent fogják tartani és sikeres szériát fog befutni, mert egyértelműen megérdemli. Rengeteg befektetett munkát tapasztalhattunk meg, rengetegszer kell mozgatni a díszleteket, minden jelenetnek meg van a fontos pillanata. A darab nem ül le. Még ha színteret is vált. Érdemes hát jegyet szerezni! 

Díszlet
Gyors és könnyen mozgatható elemek jellemzik a színterek háttereit, ugyanakkor látványos és reneszánszi hatást nyújt. Kedvenc nincs, de az összhatás lenyűgöző.

Jelmez
Korhű, és szemkápráztatóak, kedvencnek a királynő ruháját választanám (ami amúgy a tervezőnek is a favoritja), ugyanakkor Viola ruházata is kellemes látványt nyújt, a fiús fiús alakot kölcsönöz neki, míg a lányos jelmezek, lányos, sőt nőies idomait engedik bemutatni.


Állatságbarátságok
Míg az Operaházban ló és szamár vonult a színpadra (Don Quijote), az Operettszínházba szintén lovon érkezett Pintér Tibor az Elfújta a szélben, a Vígszínházban egyetlen kutyus alakította Tottot-t (Óz, a csodák csodája), bár nem volt mindig jelen, addig a Madáchban a kutyák képezik a színpadi csapat kiegészítő, négylábú társait (korábban a Végtelen szerelemben és a L'élek produkciókban Gallusz Niki kis kócos kutyái). A királynő véleménye alapján, a kutya a legjobb a színházban. Íme, két betanított kutyust láthat a közönség, akik váltva szerepelnek az előadásban. A darabban egy előadásban a kutyát szerepeltetik, aki megbarátkozik a királynővel, de a színészekkel nem, így az egyiket fellökik, a másik "csepűrágóról" lerángatják a köpenyt, és nem hajlandóak azt elereszteni. Ugyanakkor nagyon játékosak és hihetetlenül jól betanította őket a mesterük, és a színészekkel is nagyon jóban vannak. :)


Újdonság
A zenés-táncos tapsrend. Rendhagyó, és eleddig sosem látott esszenciáját képezi a darab végének, amikor is a művészek a reneszánszi zenére stílszerűen táncolnak, ahol még a kutyát is eleresztik... :)

Osztálytalálkozó
Ez Nagy Sanyi véleménye, aki arról tájékoztatta a nagyérdeműt egy interjúban, szerinte ez a darab összehozta a színi évfolyamukat. Mégpedig ez az osztály 2001 és 2005 között tanult az akadémián, az Operett, musical színész szakon. Csoporttársak, akik a darabban szerepelnek:  Nagy Sándor, Ömböli Pál, Posta Victor, Szemenyei János, Tompos Kátya és Zöld Csaba.



A darab adatlapja (színlappal, szinopszissal, sőt képeket is lehet látni):

Galériák:
(A közölt képeket a Madách oldaláról vettem.)


És a saját képeim:

És a kreatív csapat táblája - újítás a Madáchban!
Az új szereposztást közlő tábla - újítás a Madáchban!



Én a büfében :)

A kezdőkép




Ajánlom? 120 %-osan! 
Mindenképpen meg kell nézni!


2015. május 28., csütörtök

Fekete Péter, te ügyefogyott

"Holdvilágos éjszakán, miről álmodik a lány..."

Időpont: 2015. május 26. (kedd) 19.00
Helyszín: Madách Színház
Előadás: Fekete Péter

Ajánló





A nézőtérre belépve, egy teljesen más színpad fogadott, mint általában. A díszlet rögtön megtetszett. A '20-as évek a kedvenc korszakot idézi számomra, ahol szívesen éltem volna. A függöny ezúttal nem a nehéz, vörös bársony volt, hanem egy finom, könnyed, egyszerű és testszínű lepel, amely leesésnél kecsesen és lágyan omlott a színpadra. Két oldalon egy-egy furcsa gótikus alakzat vált ki a falból, nem tudtam igazából hova tenni, hogy történetesen mi a funkciójuk? - de illett az egész kompozícióhoz, ezért nem kifogásoltam, voltak még lámpák és egy nagyobbacska kandalló részlet is, jobb oldalon, aminek a másik felét a függöny takarta el. 

Az előadás megnézése előtt az üres sorokat nézegettük, aztán a karfánkat, amire "híresebb" vagy fontos emberek nevét vésték. A környékünkön, ahol csak találtunk, azt elolvastuk. Ezekkel "a kis izékkel" szórakoztattuk magunkat Anyuval, ímg kezdetét nem vette az előadás. Az én karfámon egy hölgy neve állott: Culmann Zoltánné. 

A darab története egy olyan férfiról szól, aki hetet hét országon túl ismert a balszerencséjéről. Ez az ember Fekete Péter. Egy nap betoppant egy fiatal hölgy életébe, inasként beáll hozzá és bátyjához dolgozni. A női munkaadóhoz szoros barátság, majd szerelem fűzi. Az események kibontakozása közben, segíteni próbál egykori lakótársának is, aki gépírónőként dolgozik a munkaadónő bátyjának vállalatánál, és szürke kis egér, akit nem méltatnak figyelemre sem. Péter a férfit is szeretné meggyőzni a szerelem 5 lépcsőfokáról. A főhős folyton galibát okoz, erre akar építeni a gazdag férfi és vállalatot alapít, módos társai csatlakoznak hozzá, ám az üzlet idővel tönkre megy, Péter már nem hoz szerencsétlenséget a többi emberre, aztán a szereplők szétszélednek. A főhős és a női munkaadója egymásba szeret, összeházasodnak. Együtt élnek a gépírólánnyal, aki jelentős átalakuláson ment keresztül, mégis a hőn áhított férfi elutasította. A szerelem újra lángra lobban kettejük között, amikor szilveszter éjszakáján tisztázzák a félreértéseket. És nem is kell mondanom, hogy minden jól alakul a végén...


A szereplőkről
Magyar Attila (Fekete Péter vagyis Pessty Péter)
Egy igazi tomboló szélvihar ő, aki csillapítatlanul ontja magából a humort. Szó szerint az égből pottyant alá, betört a színpad közepére. Fekete Péterként állandó komikus helyzetek főszereplője, kollégái méltó társai voltak a mókázásban, kiváltképpen Simon Bogi, akivel egy szerelmespárt alkotott. Nagyon tetszett a kettejük közt kibontakozó kapcsolat, vagyis a darab mondanivalójával megfogalmazva: abba volt szerelmes, akitől félt. Attila munkássága páratlan, kevés olyan színész van, akinek kifogyhatatlan színészi eszköztárából újabb és újabb trükköket húzhat elő. Lendület van benne, nála úgy tűnik, nincs még egy perces leállás sem. Az elsöprő előadástechnikájából most is kaptunk ízelítőt, megcsodálhattuk, hiszen díszletváltáskor önálló est formájában elregélte nekünk nézőknek, hogy milyen szerencsétlen egyénnek tartja önmagát, milyen volt kisgyerekként stb. Kifogyhatatlan humorforrás, kollégái is nehezen állták meg, hogy el ne mosolyogjanak egy-egy tréfáján. Attila Fekete Péterként, szó szerint betört a színpadra. Egy olyan férfi, aki bármibe belefog, azt szerencsétlenség fogja követni (miatta beszorulnak a liftbe, ruhákra tapos, tönkremegy a szökőkút, szavazatokat apaszt, cégeket tesz tönkre, színpadi produkciókat átalakít) minden tettét. Mindig kereste a golyóit... A szerelem öt lépcsőfokáról beszélt, a darab elején pedig kereste a létráját, aminek a negyedik foka ki volt törve, ahogy a negyedik fok sem volt meg a szerelemben. Attila páratlanul tejesített, ez már nála rutin. Humorban és szórakoztatásban első számú színész.

Simon Boglárka (Hajnal Colette)
Példás társa volt a balszerencsés férfinak. Első pillanattól fogva szimpatizált a kéményseprő férfivel, folyton hangoztatta, hogy az is szerelem minősül, ha valaki egyszerre szereti és egyszerre fél a másiktól - ezt egy színházban látta. Nem is tudom, melyik darabra gondolhatott??? :) A félelem előbb-utóbb szerelemmé válhat. Nos, Bogi stílszerű volt, talán elkényeztetett kis hölgy, aki régi gramofon lemezeket hallgat és közben cigarettát szív. Mindezekről leszokik, amint megismeri Pétert és tőle reméli, hogy segíteni tud neki a kényszerjegyesség megkötésétől. Ő hasonlóan, mint édesanyja a rivaldafénybe vágyik, bár ezt az életet Ella nem preferálja, és nem támogatja a lányt. Így kezébe veszi a sorsát, és szembeszáll bátyjával is. Simon Bogi kiválóan táncol és ének szempontjából is kifogástalan volt. Összeillenek Attilávala  színpadon, nem mondom, hogy van közöttük vibrálás, inkább egy egyezményes szimpátia a másik felé, hiszen hasonló gondolkodásúak, csalafinták, jól működnek együtt.


Nagy Sándor (Sanyi)  - (Hajnal Lucien)
A szép fiú, akinek mindene a pénz, a vagyon, csak ez érdekli, meg saját maga. Úgy gondolkodik, mint egy rideg számító, minden emberrel közönyös főnök. Barátja az építész, szintén hasonlóan nem megnyerő karakterként látható az első felvonásban. Péter viszont felnyitja a férfi szemét és megláttatja vele a szépet, egy fiatal nőt is akár... Sanyi Luciennel megint sikeres volt, főleg, amikor képzeletbeli nővel táncol, kezeit csókolja... Közben átvált Keresztapába... Teljesen elmebeteg volt ezúttal is, ámbár a szerep egy ideig ridegséget, tiszteletet, gőgöt is követelt magának, csak később lágyult meg, ráadásul a hősszerelmes férfi még át is verte az őt szerető nőt. Mindenesetre Sanyi csatlakozik a kedd esti tökéletes gárdához, ez a szerep telitalálat volt neki. 

Mahó Andrea (Klein Klára)
Terjedelmes szőrmekabát, hogy eltakarja testét vele, hatalmas szemüvegkeret mögött értelmes nő lakozik. Ez Klein Klára, akinek megformálását két színésznőre osztották, ezúttal Mahó Andreát láthattuk. Megszeppent, igazán kis szürke egér, aki arra vágyik, hogy a főnöke végre felfigyeljen rá, hiszen a levelezésen dolgozik több, mint két éve, és azóta tart a viszonzatlan szerelem. Andrea alakításában az ember felfedezhette önmagát is, nagyon is tudtam vele azonosulni, a lelkivilággal, és szerintem ő is hasonlóan érezhet ez ügyben. A karakter tökéletesen illett hozzá. Talán némi hasonlóság van korábbi szerepeihez, mégis merőben eltér a rút kiskacsából gyönyörű hattyúvá alakulása. Kapott kicsit komikusabb szöveget, ettől nem volt üres fejű szépségideálnak megjelenítve, inkább egy gondolkodó szereplő volt. ami eltér az amúgy komolyabb figuráitól. A fehér ruhája szép volt, egyszerűséget és tisztaságot kölcsönzött viselőjének. Andrea végre megcsillogtathatta komikusabb oldalát is, balettozhatott.


Malek Andrea (Szőnyi Ella)
Lesz maga juszt is az enyém! - kezdetű nótát ő énekelte, jó volt és lehet, hogy nem rajongók a színésznőért, az előadásban nagyszerűen alakított, nagyra tartottam. Egy magas hölgyet játszott, aki egy idősebb úr szerelme után vágyakozik. Viszont ez az úr, név szerint, Károly minden nap csatak részeg, és Ella hiába várja, hogy na, hátha most fog valami értelmeset tenni vagy mondani a férfi, erre nem kerül sor. Minden egyes alkalommal röhejességbe fullad cselekedete. Ella ismerte Colette anyját, aki színésznő volt, igazából kolléganők voltak, és ő csak azt szeretné, ha a lány nem követné anyját a pályán. A második felvonásban Andrea kidomborította a színészi lét árnyékosabb oldalát, milyen nehézségekkel kell megküzdenie annak, aki ezen a pályán sikeret szeretne elérni vagy egyáltalán ebből a foglalkozásból kívánja fenntartani magát. Részletesen kidolgozott, és mélységeket tár fel ez az elbeszélés, egy monológon formájában. Végül ő is csak betársult, és csatlakozik a társulat megszervezéséhez. Utolsó pillanatban lép be Károly (Klára otthonába, ahol a csapat az utolsó jelenetben meghúzódzkodik), a férfi kér tőle valamit, amire kis gondolkodást követően igent mond.

Székhelyi József (Ebes Károly)
Károly, a részeges nagybácsi, aki csak szilveszterkor nem iszik, de az év, mind a 364 napján ittas. Összefüggéstelen mondatokkal operál, időnként megjelenik a színen és intelligens hozzáfűznivalókkal színesíti az előadás előrehaladását. Belezavar a cselekménybe, frappáns mondataitól szintén nagyokat lehet kacagni. Egyik jelentnél, amikor is Ella az Operaház Fantomja első taktusaira a palota sötét társalgójában sétál kezei között egy fátyolt tartva, majd a nő elcsavarja a férfi fejét, így amaz ébredést követően ezt meg is jegyzi, mintha valóban megtörtént volna a vázolt cselekedet..."
 
A csapat további tagjai: Sánta László játszotta a gazdag Angyal Gusztáv nevű építészt, aki kifejezetten pökhendi, arrogáns és beképzelt fráter volt. A karaktert egyáltalán nem kedveltem. Marie szolgalány szerepében Trecskó Zsófia lépett színpadra. A forgatagban elég sokszor megjelent, kacér volt, meg kissé butácska benyomást keltett. Ságinét Bajza Viktória jelenítette meg, vele először a társasági fogadáson találkozunk, amit Colette szervezett. Ságinét Fekete Péter mutatja be, nyelvbotlás formájában azt mondja róla: ő egy leánykereskedelem főnöke. Rozsos István csak egyszer volt jelentős, amikor lekérni szándékozta a angyali hatást keltő Mahó Andit, Ekanem Bálintról annyit tudok írni, hogy sok karaktert játszhatott. 

Film- és színházi adaptálások a darabban
Úgy gondolom az egyik legjobban válogatást ebben a darabban találhatjuk. 

Példának okán, Fekete Péter kéményseprőként jelenik meg az először, ekkor jár egy bravúros esernyős táncot, és a háttérben nem más szólhat, mint a Singin' in the rain...

A kis gépírónőre, Klein Klárára, felfigyel a főnöke, elhívja egy üzleti útra, persze csupán a segítségét kéri és nem mást. A lány megszeppen és a távozásra való felszólítást követően, mély örömből feltámad benne a hattyú. (Csajkovszkij: Hattyúk tava) Balettozik és távozik a színről. 

Fekete Péter győzködi Klein Klárát, hogy vegye kezébe sorsát, ne legyen kishitű, hisz megtudja hódítani a főnőkét, akibe két éve szerelmes. A lány kifakad "Szerelemhez nem kell szépség, szerelemhez nem kell ész" - már Péter korholja, hogy ne legyen ennyire hisztis, végül is egy kis operettben vannak...ahogy megy a győzködés, Klára kerül az előtérbe, kitárja karjait, míg Péter mögé áll és a karokat tartja, és ekkor hallhatjuk a Titanic jól ismert betétdalát...

Az én kedvencem, mert misztikumot, kis borzongást is vegyített a jelenetbe, Ella végighúz egy fekete fátyolt a földön és a fotelben szutyokálló Károlyt igyekszik elcsábítani. A zene, nem más, mint Az Operaház Fantomja jellegzetes és fülbemászó dallama, a színpadi képhez még egy csillár is dukált. 

Sanyi azaz Hajnal Lucien a képzeletbeli nőről álmodozik, vele táncol, csókot ad kicsiny kacsójára, a zenés szójátékát átmódosítja a jól ismert Keresztapás hanglejtésre, míg beszélt ment alatta a zene is.

Jellegzetes mondatok
  • "Az a kis izéke" - Sanyi mondta mindig, amikor a gépírónőre gondolt, mert az által játszott karakternek nagyvállalatai voltak, és nem ismerhetett minden embert név szerint.
  • "- Alapítunk egy vállalkozást. - Lehetek korlátolt? - Te drágám, már az vagy!" - Magyar Attila és Simon Bogi párbeszéde, amikor kitörnének a szegénységből, és egy színtársulatot hoznának létre.
  • "Az a magas fezsültségű pletykavezeték" - Sanyi mondta Ella-ra, azaz Malek Andreára.
  • "Azt kérdeztem már, hogy jártál-e már öregem, Füreden..." - a legtöbbször elhangzó mondat tulajdonosa Székhelyi József volt, aki a darabban szinte végig részeg.
  • "Szilveszterkor csak az amatőrök isznak" - állítja Székhelyi József Károlya.
  • "Tisztába tegyem?" - A gépírónő, tehát Andi mondta, amikor a jegyzeteit akarta rendezni.
  • "Ettől még a csillár is leszakad. (nem történt meg, csupán megindult) Ja, csak meg akart ijeszteni!" - Magyar Attila azaz Fekete Péter.
  • "Maga az ezüstműves?" - Magyar Attila Sánta Lászlóhoz intézett szavai, mivel a jelmeze ilyen színben pompázott.

Kedvenc jelenetek: A már korábban kiemelt dalos részek, ámbár az egész előadás, minden részletében nagyszerű és rendkívül szórakoztató volt.

Kedvenc dal: Fekete Péter, Holdvilágos, de az összeset mondhatnám, mert nem éreztem, hogy valami elviselhetetlen buta operett előadáson ülök. Örökzöld és megunhatatlan slágerek, melyekben az operett ostoba hatása nem kelt életre. A környezet sem ártott neki, sőt összhangban volt vele. Egyszerűen a maga nemében örömöt okozott, vidámságot lopott a mókuskerekembe.

Díszlet-jelmez: A berendezés helytálló és korhű volt, leginkább a szilveszter éjszakájában látott óra, illetve a külföldre tett kirándulásuk során egy igazi palotában voltak elszállásolva, ez egészében nagyon jellegzetes, otthonos, elkelő hatást nyújtott, ámbár az első kép díszlete is megfelelő volt, a fehér színezetű falak miatt kiemelkedett környezetéből és világosabb színpadi képet nyújtott. A jelmezek közül Simon Bogi vörös bársonyruhája, zöld tüll betoldással kialakított jelmeze volt a legmegnyerőbb számomra. Malek Andrea Ella-ja furcsa ruhákat kapott, mindegyik kihangsúlyozta a nő magasságát, a finom esésű, de redős jelmezekkel szépen illusztrálásra került. Mahó Andrea hercegnős báli ruhája kevésbé volt megnyerő, bár megadta a kellő szépséget neki, tisztaságot, így a közönséget is elkápráztatta megjelenése. A ruha egyszerűségével fejezték ki Klein Klára ártatlanságát - persze ő is bevadult a darab végére...

A közönség benyomása: a nézőtéren most jó hangulat uralkodott, a humorosabb gondolatokra mindenki egyformán reagált, rekeszizmot jól megmozgatta. A közönség sorai között roma származású fiatalok - fehér gyerekekhez viszonyítva - több átéléssel és odafigyeléssel nézték végig az előadást. Tiszteletet érdemelnek ők is és a tanáraik, mivel manapság a színházba vonuló gyermekek igen csak rendetlenek, és 1 óra után már képtelenség lekötni a figyelmüket. Viszont ez esetben minden idegszállukkal a darabot követték, pl. ahogy Mahó Andi belejtett a fehér hercegnős jelmezében a színpadra, lehetett hallani elcsodálkozó sóhajokat... A jegyszedők kedvesek voltak, egyikük megdicsérte a helyünket (nem mondom el, melyik az! :P mármint a hely!) is, azt mondta, hogy a legjobb - szerintük is. 

Biztos vagyok benne, hogy erre az előadásra még elfogok menni, humorban és zenéjében is erős rendezés! Bátran merem ajánlani, hisz garancia rá a színészi gárda, a történet, a zene.


Az előadásról további infok itt: http://madachszinhaz.hu/showinfo.php?id=2575
A bemutatót, idén 2015. febr. 13-án tartották.



A darabról még pár felvétel a Madách TV csatornáján keresztül:
A nagy hivatalos színházi darabokat kritizáló oldalhttp://7ora7.hu/programok/fekete-peter-10


2014. június 11., szerda

1x3néha 4 azaz egyszerháromnéhanégy



A Madách Színház híres a kíváló humorú komédiáiról. Ezek közé sorolható ez a darab is. Kb. két éve láttam, de jó emléket őrzök róla, hiszen fergeteges volt minden nemében. Jól megírt mű, fordulatos, váratlan szituációmegoldásokkal, újabb és újabb szereplők csatlakozása, hogy a történet semmiképpen ne maradjon egyhangú és talán mondható rá ez is - értelmezhető.

 
A történetéről annyit, hogy van egy idős, vagyonos úr, aki egy régi barátja egyetlen fiának kívánja a vagyonát felajánlani. A fiatal ifjú jelentkezik társával, aki sokkalta ravaszabb és éles eszűbb az örökösnél. Szövetkeznek, és sürgetik a szerződés aláírását. Ám miért is lenne ilyen egyszerű minden? A történet akkor bonyolódik, amikor újabb örökös lép színre, egy könyvelő képében, aki a megtévesztésig hasonlít az első fiúra. Az új férfi beleszeret az öreg úr lányába, aki hasonlóan érez iránta. A lányról, annyit kell tudnunk, hogy kissé hóbortos, művészi hajlamokkal bíró egyéniség, a remekeit egy műértővel szeretné véleményeztetni, aki meg is érkezik a házba. Ez a karakter furcsa meghajló mozdulatokat tesz, mint a valósában a "furcsa" és kissé elvontabb művészekre jellemző viselkedést mutat be. Egyik jelentben egy vázát kell eltörnie, ami a kandallón áll. Ez megtörtént, ám az első sorban ülő néző is kapott a cserepekből...xD Továbbiakban az lesz a sorsa, hogy ne bonyolítsa a szálakat, ezért az első kettő említett személy bebugyolálja őt egy szőnyegbe...A könyvelő és a művésznő között elmélyül a kapcsolat, bár a férfi minduntalan zavarban van, és gyakran dadog is. Folytonos keveredések vannak a két hasonló férfivel, mert mindketten az örökséget akarják meg kaparintani. Az első felvonás végén megérkezik a harmadik "kérő", egy ír, akcentussal beszélő idegen, aki megint csak hasonlít az előbbi kettőre.

A második felvonásban az egyik legviccesebb jelenet az ír sztepptánc. Megint keveredés, mert a könyvelőről hiszik, hogy az ír. Nagyon bonyolult és szinte követhetetlen a darab, de jó értelemben. Az biztos, hogy senki sem unatkozik a nézőtéren, hanem feszülten figyeli az eseményeket. Vajon mi lesz ebből? És, hogy még egy újabb szereplő is boldoggá tegyen bennünket, megérkezik az első "örökös" szerelme, egy vidéki liba, aki őrülten féltékeny a barátjára. Itt is mindig keveredések történnek. :D A végén persze kitudódik minden, és kiderül, hogy az idős úr barátjának nem egy, nem kettő, hanem három gyermeke volt. Aztán betoppan a negyedik is, egy francia.... :D


A szereplőkről továbbiakban, pár mondat

Az idős ember szerepében Székhelyi József látható. Az alkoholtól el van tiltva, de mindig kitalál valamilyen furfangos cselt, amivel italhoz juthat. Példának okán, amikor a kerekesszékébe beépített szívószálas eszközt használja. Van egy dugi szekrénye is, amit a lakájjal közösen szoktak igénybe venni.

Balla Eszter, a művészlélek leányzó. Nem olyan nagy szerep, Sanyival tökéletes párost alkottak. Izzott körülöttük a levegő.

A lakáj szerepében Magyar Attila látható. Mint mindig most is hozza a formát. A lakáj, akit meg lehet venni... Nagyon sokat tudtam rajta nevetni.

A négy örökös szerepében Nagy Sándor, aki elemében volt, magával ragadta a szerepkör, egyik pillanatban baloldalon a szekrényből pattant ki, a másik pillanatban az ablakon ugrott be. Kiválóan teljesített, csillagos ötös. Rajta is sírva nevettem.

Szerednyei Béla az első örökös ravasz barátja. Akármilyen darabban látom, Szerednyei 110 %-on teljesít. Itt is kitűnő, ahogy mindig a helyzetet menteni igyekszik. A golföltözék furcsán állt rajta és nem volt odaillő, de más csereruha nem volt kézközelben. :)

Oroszlán Szonja, a naiv, vidéki libát tökéletesen hozta, a tájszólásán egyszerűen nem tudtam nem nevetni. Egyedi és talán onnan is tudta tökéletesíteni, azaz meríteni a karakterhez, hiszen korábban a Producerek című előadásban a svéd származású Ullát alakította. A kék báli jelmez, és a gumicsizma kiegészítő verhetetlen párosnak bizonyult. Az első örököst, folyton rángatta, és szidta, hiszen a felesége...

Pusztaszeri Kornél a ház urának ügyvédje, szerelmes lesz, bódító hatású szerek által, az első számú örökösbe, mivel az a kedvesének álcázza magát. Szellemes jelenetmegoldás. A szerep kicsi, de szükséges a jelenléte.

A szerelmes, Tóth Enikő, aki Balla nagynénje. A róla készült festménnyel, lelkileg még meg kell birkóznia...ami igazából az idős úr portréja volt, csak félreértette a dolgot...A szerep kicsi szintúgy, de nagyon kedvelhető karakter.

Sándor Dávid a művészlélek. Furcsán előrehajol így üdvözli a jelenlévőket minden esetben. Az idős úr lányát szeretné meghódítani. Aztán szőnyegbe csavarva végzi.

Díszlet: egy zöld-fehér tapétával borított belső szoba, ahol mindenki megfordul, minden történés itt zajlik.

Jelmez: a kornak megfelelő, olyan, 70-es, 80-as évekbeli. 

A kedvenc jeleneteim között tartom számon, a nyitányt, hiszen egy közismert dallamra átcikáznak a  szobán a darab szereplői. Sanyi ír sztepptáncát és különböző karaktereinek feltűnését a színpadon, a kedvencem az ír "tapló". Az inas és az öreg úr szellemes szóváltásai. A "szerelmi" jelenet a második felvonásban.


Az előadásban nincsen zenekar, tehát felvételről halljuk a zenét.

Csak is ajánlani tudom, mert nagyszerű, szórakoztató előadás. Ray Cooney és Tony Hilton darabja garantált nyeremény, egy humorágyú, és az estét a színészek játéka teszi felejthetetlenné. Szerintem még megnézem ;)


A darabról bővebben: