1x3néha 4 azaz egyszerháromnéhanégy

A Madách Színház híres a kíváló humorú komédiáiról. Ezek közé sorolható ez a darab is. Kb. két éve láttam, de jó emléket őrzök róla, hiszen fergeteges volt minden nemében. Jól megírt mű, fordulatos, váratlan szituációmegoldásokkal, újabb és újabb szereplők csatlakozása, hogy a történet semmiképpen ne maradjon egyhangú és talán mondható rá ez is - értelmezhető.

 

A történetéről annyit, hogy van egy idős, vagyonos úr, aki egy régi barátja egyetlen fiának kívánja a vagyonát felajánlani. A fiatal ifjú jelentkezik társával, aki sokkalta ravaszabb és éles eszűbb az örökösnél. Szövetkeznek, és sürgetik a szerződés aláírását. Ám miért is lenne ilyen egyszerű minden? A történet akkor bonyolódik, amikor újabb örökös lép színre, egy könyvelő képében, aki a megtévesztésig hasonlít az első fiúra. Az új férfi beleszeret az öreg úr lányába, aki hasonlóan érez iránta. A lányról, annyit kell tudnunk, hogy kissé hóbortos, művészi hajlamokkal bíró egyéniség, a remekeit egy műértővel szeretné véleményeztetni, aki meg is érkezik a házba. Ez a karakter furcsa meghajló mozdulatokat tesz, mint a valósában a "furcsa" és kissé elvontabb művészekre jellemző viselkedést mutat be. Egyik jelentben egy vázát kell eltörnie, ami a kandallón áll. Ez megtörtént, ám az első sorban ülő néző is kapott a cserepekből...xD Továbbiakban az lesz a sorsa, hogy ne bonyolítsa a szálakat, ezért az első kettő említett személy bebugyolálja őt egy szőnyegbe...A könyvelő és a művésznő között elmélyül a kapcsolat, bár a férfi minduntalan zavarban van, és gyakran dadog is. Folytonos keveredések vannak a két hasonló férfivel, mert mindketten az örökséget akarják meg kaparintani. Az első felvonás végén megérkezik a harmadik "kérő", egy ír, akcentussal beszélő idegen, aki megint csak hasonlít az előbbi kettőre.

A második felvonásban az egyik legviccesebb jelenet az ír sztepptánc. Megint keveredés, mert a könyvelőről hiszik, hogy az ír. Nagyon bonyolult és szinte követhetetlen a darab, de jó értelemben. Az biztos, hogy senki sem unatkozik a nézőtéren, hanem feszülten figyeli az eseményeket. Vajon mi lesz ebből? És, hogy még egy újabb szereplő is boldoggá tegyen bennünket, megérkezik az első "örökös" szerelme, egy vidéki liba, aki őrülten féltékeny a barátjára. Itt is mindig keveredések történnek. :D A végén persze kitudódik minden, és kiderül, hogy az idős úr barátjának nem egy, nem kettő, hanem három gyermeke volt. Aztán betoppan a negyedik is, egy francia.... :D

A szereplőkről továbbiakban, pár mondat

Az idős ember szerepében Székhelyi József látható. Az alkoholtól el van tiltva, de mindig kitalál valamilyen furfangos cselt, amivel italhoz juthat. Példának okán, amikor a kerekesszékébe beépített szívószálas eszközt használja. Van egy dugi szekrénye is, amit a lakájjal közösen szoktak igénybe venni.

Balla Eszter, a művészlélek leányzó. Nem olyan nagy szerep, Sanyival tökéletes párost alkottak. Izzott körülöttük a levegő.

A lakáj szerepében Magyar Attila látható. Mint mindig most is hozza a formát. A lakáj, akit meg lehet venni... Nagyon sokat tudtam rajta nevetni.

A négy örökös szerepében Nagy Sándor, aki elemében volt, magával ragadta a szerepkör, egyik pillanatban baloldalon a szekrényből pattant ki, a másik pillanatban az ablakon ugrott be. Kiválóan teljesített, csillagos ötös. Rajta is sírva nevettem.

Szerednyei Béla az első örökös ravasz barátja. Akármilyen darabban látom, Szerednyei 110 %-on teljesít. Itt is kitűnő, ahogy mindig a helyzetet menteni igyekszik. A golföltözék furcsán állt rajta és nem volt odaillő, de más csereruha nem volt kézközelben. :)

Oroszlán Szonja, a naiv, vidéki libát tökéletesen hozta, a tájszólásán egyszerűen nem tudtam nem nevetni. Egyedi és talán onnan is tudta tökéletesíteni, azaz meríteni a karakterhez, hiszen korábban a Producerek című előadásban a svéd származású Ullát alakította. A kék báli jelmez, és a gumicsizma kiegészítő verhetetlen párosnak bizonyult. Az első örököst, folyton rángatta, és szidta, hiszen a felesége...

Pusztaszeri Kornél a ház urának ügyvédje, szerelmes lesz, bódító hatású szerek által, az első számú örökösbe, mivel az a kedvesének álcázza magát. Szellemes jelenetmegoldás. A szerep kicsi, de szükséges a jelenléte.

A szerelmes, Tóth Enikő, aki Balla nagynénje. A róla készült festménnyel, lelkileg még meg kell birkóznia...ami igazából az idős úr portréja volt, csak félreértette a dolgot...A szerep kicsi szintúgy, de nagyon kedvelhető karakter.

Sándor Dávid a művészlélek. Furcsán előrehajol így üdvözli a jelenlévőket minden esetben. Az idős úr lányát szeretné meghódítani. Aztán szőnyegbe csavarva végzi.

Díszlet: egy zöld-fehér tapétával borított belső szoba, ahol mindenki megfordul, minden történés itt zajlik.

Jelmez: a kornak megfelelő, olyan, 70-es, 80-as évekbeli. 

A kedvenc jeleneteim között tartom számon, a nyitányt, hiszen egy közismert dallamra átcikáznak a  szobán a darab szereplői. Sanyi ír sztepptáncát és különböző karaktereinek feltűnését a színpadon, a kedvencem az ír "tapló". Az inas és az öreg úr szellemes szóváltásai. A "szerelmi" jelenet a második felvonásban.

Az előadásban nincsen zenekar, tehát felvételről halljuk a zenét.

Csak is ajánlani tudom, mert nagyszerű, szórakoztató előadás. Ray Cooney és Tony Hilton darabja garantált nyeremény, egy humorágyú, és az estét a színészek játéka teszi felejthetetlenné. Szerintem még megnézem ;)

• Azt nagyon sajnálom, hogy erről lemaradtam, mekkora mentés a művészek részéről: http://www.blikk.hu/blikk_sztarvilag/veszfenyben-jatszottak-a-darabot-2244937 

A darabról bővebben:

• http://www.madachszinhaz.hu/showinfo.php?id=1225
• http://szinhaz.hu/budapest/45426-1x3-neha-4-a-madach-egyenleterol

József Attila élete és elvesztett szerelmei

Egy nagy költő sanyarú sorsa zenei megközelítéssel



Időpont: 2012. február
Helyszín: Madách Színház
Előadás: Én, József Attila - Attila szerelmei

2011-ben a Madách színház meghirdetett egy musical-író versenyt. Sokan pályáztak első alkalommal, köztük egy igazi "hazai" gyöngyszem is, mégpedig ez a darab, amely egy kisebb raktári bemutatót követően a nagy színpadon találta magát. Egy volt évfolyamtársnőmmel mentünk jegyet szerezni az előadásra. Ő Muri Enikőért rajongott, én Posta Victort szerettem volna látni (később a tévében történt közvetítésnek köszönhetően Nagy Sanyit is megnézhettem a szerepben). Mindketten megkaptuk, akiket akartunk. Victor meglátása a költő életével kapcsolatosan nagyon realisztikus, mélyen átgondolt és szépen felépített, tökéletes átéléssel megkoronázva, ennek ellenére inkább Nagy Sándort szokták méltatni, vele reklámozzák a darabot. Victor szerényebbnek mondható, nem a rivaldafényben tündöklő személyiség. A dalok is fülbemászóak, zeneileg megmarad az emberben egy-egy dallam, a zene szövegét József Attila versei alkották. A mostani fiatal generációnak ezt meg kell néznie! 

Victor egy fenomenális József Attila volt. Hitelesen ábrázolta a költőt, annak vívódását. Magára hagyatott férfi, akit sosem tudtak szeretni igazán. Egy problémám volt csak: túlságosan is közel került Muri "összeállok minden pasival" Enikőhöz. Igen, gonosz vagyok! :) De kérem! Ha a munkásságáról kérdezik, akkor arról beszéljen, és ne a nagyon bonyolult pasi ügyeiről. Elvileg volt időszak, hogy együtt jártak, pont akkor, amikor mi megnéztük a darabot. Valahogy megéreztem, a kettejük között fennálló viszonyt, amikor zajlottak az események a színpadon. Biztos voltam benne, hogy ez a nőszemély szemet vetett rá. Hát, ha igaz is, hogy együtt voltak, a dolog nem tartott sokáig. Victort nem celebnek ismerte meg a közönség, erre ott virított Muri miatt a képernyőkön, illetve a különféle lapokban...de nagyon elkalandoztam...

Enikő is jól formálta Vágó Mártát. Továbbra sem vagyok a nagy rajongója, de természetesen elismerem a munkáját.

Krassy Renáta játszotta Kozmutza Flórát, az érettebb J. Attila szerelmét. Reni nagyon kifejező volt, visszaadta egy érett nő kétségeit, aki ugyan szeretne segíteni Attilán, de mégis ott van egy másik valaki, aki igazán ragaszkodik hozzá és feleségül szeretné kérni, emiatt nem tud határozottan állást foglalni. Nagyon nehéz döntés elé állítják, és annak ellenére, hogy Attila agresszíven viselkedik a nővel, Flóra mindezt elfeledvén képes lenne hozzá menni. Ám ez inkább sajnálat, mint szerelem. Szorosabb és valódi szerelem kibontakozása leginkább Illyés Gyulához fűzi. A vívódó Flóra belemenne a házasságba, de Attila addigra távozik a kórházból... Reni nagyon szép volt, örültem, hogy vele láthattam, és végre van egy másik darab is, amiben szerepel. Bár rettenetesen hiányzik nekem a Fantomból!!!! :'( Remélem, most már nemsokára visszatér a színházba. Ez volt az utolsó szerepkör, amiben láttam, hiszen élete legnagyobb szerepére készült, édesanya lett!!! :))

Kedvenc jelenetek, illetve versek:

- Kopogtatás nélkül

- Mintha szíved a szívem volna

- Tiszta szívvel

- Születésnapomra

- Jön a vihar (a kedvenc) 


A történet egy keretbe foglalva tárja elénk Attila tragikus sorsát. Első kép, a vasútállomáson ácsorog egymagában Attila, elszavalja a Mama című versét, és egy kisfiútól, aki a gyermekkori alteregója, átveszi a kabátját, majd megindul a vonat felé. Egy térképpel letakarva viszik be az állomásra, és a körülötte állók elgondolkozva tekintenek az élettelen férfira, miképpen érhetett így véget egy fiatalember élete.

Mártát ismeri meg a költő elsőként, a két irodalmár lelkületű ifjú rögtön szimpatizál egymással, csakhogy Illyés Gyula közbe akar avatkozni, meg akarja szerezni magának Mártát, végül eláll a tervétől. Attila és Márta életét a lány szülei sem könnyítik meg, főként az apa, szeretné, ha Attila egy rendes munkahelyen, egy hivatalban dolgozna fordítóként. De ez a személyiség nélküli munka nem felel meg számára, és kitörni vágyik. Mártát közben külföldre akarják küldeni, hogy Angliában tanuljon, egy évig, majd ha visszatér ő és Attila összeházasodhatnak. Reménytelenül hisznek benne, hogy a távkapcsolat működhet, sokszor váltanak levelet, de egy idő után Márta felhagy az írással, amibe Attila beleroppan. Az első felvonásban a munkásokkal való együttműködése tetszik, mivel koreográfia szempontjából kiemelkedő. Táncban látványos, lendületes, magával ragadó hatást kelt.

A második felvonásban Kozmutza Flóra érkezik Attila életébe, aki orvosaként szeretné segíteni őt. Ám Attila idővel beleszeret a nőbe, ráadásul az igazi bonyodalmat megint ki más, mint Illyés Gyula okozza, aki megint ugyanabba a nőbe szeretett bele, mint Attila. Habár Illyés házas, mégis esdekelve kéri Flórát szeresse viszont. Ellenben Flóra kétségek közt vergődik, nem tudja hogyan döntsön, végül a sok találkozás és végső elkeseredésében, valóban szívszorító módon kéri meg Attila, hogy szeresse őt viszont. (Ha nem szorítasz) Flóra Attilát választja.

A boldogság mégsem lehet teljes, mert folyton visszatérő rémálmok gyötrik, Flórának azt mondja elmegy a nővéreihez, a vasútállomáson viszont másképp dönt, és a vonat elé veti magát. Így a kerettörténet bezárul.

Díszlet: vannak vetítőgéppel megoldott jelenetek, de igazából csak a hátteret dobja fel jobban. A látványosságot a "Jön a vihar" című dal adja, amiben Attila illúzióit madáremberek egyvelege alkotja. Minden korhű, jól kivitelezett.

Jelmezek: szintén korhű, nem találtam benne semmi kifogásolnivalót. Jól van kidolgozva. :)

Láttam politikai hangvételű bírálatokat a darabról, máskor inkább egy-egy színésszel volt gondja a közönségnek a színház vendégkönyvében olvasottak alapján. 

A darab egyik elismerése, hogy a musical dalait CD formájában is rögzítették. A hangfelvételen Posta Victor, Muri Enikő, Polyák Lilla és Balla Eszter is hallható. 

Írás közben megérintett újra a történet, remélhetőleg, ha elhatározom és újbóli megnézésre adom a  fejem, még játszani fogják a színházban (sajnos keringenek róla hírek, hogy nem megy a nézettsége, mint két másik darabról is ez hírlett).

Képek forrása: http://www.madachszinhaz.hu/showalbum.php?id=85

Bővebb információk az előadásról: http://www.madachszinhaz.hu/showinfo.php?id=85
További olvasnivaló: http://ujszo.com/online/kultura/2012/05/17/viragos-zenes-magyarorszag

Betörő az albérlőm!

Időpont: 2013.12.09. este 19.00
Helyszín: Madách Színház
Előadás: Betörő az albérlőm

Emlékeim-kritika:

Soha nem tapasztaltam, hogy egy színházban előadás előtt jazz, leginkább 1920-as évekbeli zene szóljon a nézőtéren. Beléptem, és egyszeriben jött az első kérdés, honnan jön a zene? Furcsálltam, ámbár rögtön meg is szoktam. Egyszerűen imádtam!!! Állandóan úgy éreztem mindjárt elkezdek táncolni, de nem mertem, mert még furán néztek volna rám. :D Az előadás is rendkívül szórakoztató volt. Nos, nem tudom, hogy a filmben is hasonlóan végződött-e a történet, de az biztos, hogy csak az idős hölgy maradt életben, míg a gonosztevők egytől egyig megfogyatkoztak a színpadon. Mert ez történt, ahogy a végkifejlet felé haladtunk, mindig elbúcsúztunk egy-egy bandatagtól.

Szereplők:

Mrs. Wilbeforce: Az öreg hölgyet Halász Judit alakította, nagyon hiteles, nagyon szeretetre méltó volt, az a tipikus idős hölgy, aki mindent elkövet, hogy a bérlője/bérlői teljes mértékben meg legyenek elégedve a lakhelyükkel. Kicsit kíváncsiskodó, de emellett zeneszerető személyisége is megnevettette a közönséget. Sok esetben Marcus professzor összezavarja őt, mivel ki kell találni valami indokot, ha mondjuk kiömlik a pénzzel teli nagybőgő tartója...

Marcus professzor: Mucsi Zoltán. Nos, vele kapcsolatosan fenntartásaim voltak, epizódszínész a magyar filmekben, és mindig is az volt a véleményem róla, hogy összeitta az arcát. :D Viszont adtam neki esélyt, és még milyen jó, hogy adtam! Nagyon jó szerepformálás, lobbanékony, de minden helyzetből kivágja magát, szimpatikus volt. Összetartotta a csapatot, megpróbálta azoknak a hibáját is korrigálni. Mrs. Wilbeforce folyton – akaratlanul – rálépett a sáljára, ezért gyakran fojtogatta önmagát.

Louis Harvey: az olasz maffiozóként Szerednyey Bélát láthattam. Annyira bírtam, amikor összekeverte a mondatok (leginkább közmondások) jelentését, mert az egyikük (Harry/Nagy Sanyi) mindig a „maga módján” adta a társai tudtára a véleményét. :D Kemény férfi, nem ismer irgalmat, de ő is nagyon benne volt a poéngyártásban. Hidegvérű maffiozó, aki nem bír leszámolni egy idős hölggyel, mindeközben olykor rátör az emlékezés, a múltjából felsejlő emlékek, melyek idős hölgyekhez való kapcsolatát mutatta be.

Őrnagy: Magyar Attila karaktere furcsa, de emellett tiszta röhejes is, ahogy ábrándozik, hogy újra magára öltsön egy-egy női ruhadarabot. Gyakran szóba hozza, hogy felesége, a 2. világháború alatt egy női ruhát küldött számára, és ily módon sikerült megszöknie. A női cuccok iránti rajongása sokszor megnyilvánul, gyakran mesél, illetve, amikor megtalálja Mrs. Wilbeforce egyik, frissen vasalt ruhakölteményét a spájz akasztóján, teljességgel elalél. A végén kiderül, hogy ő az, akiben nem lehet bízni, de porul is jár szegény…Nagyon hiteles volt ő is. Ideges, és gyakran dadogott is.

Egymenet: Hajdu István figurája volt az, akitől első pillanattól fogva, már-már sírva röhögtem…nagyon hülye, nagyon nagy melák, folyton baromságokat kérdez és mond. De a nagy darab ember egy érző szívet takar. Ez a darab második felvonásában kiderül. :)

Harry: Nagy Sanyi – őt nem kell bemutatni. Mint, mindig most is hozta a formáját. Kissé fel volt tupírozva a haja, és gyakran hangosan kiabált, mert úgy gondolta az idős hölgy süket. :D Vágta a pofákat, rángatta magát, kiguvadt szemekkel leste a többieket, közben többször fejbe verte magát a táblával (véletlenszerűen, pont mindig ott volt) egyszerűen kész, imádtam! Bent rekedt a szekrényben, matrózruhát öltött, mindezt megkoronázza, a folytonos tisztaságmániája.

MacDonald őrmestert Pusztaszeri Kornél alakította. Ő is hozta a formáját, igaz, nem sok szöveget kellett mondania, de amit mondott, az a szöveg is nagyon ütött :D

Mrs. Tromleyton szerepében ezúttal Hűvösvölgyi Ildikó lubickolt. A főhősnő barátnője, aki az idős hölgyek kompániájával érkezik a lakásba egy „komolyzenei” koncert reményében. Neki lényegében az volt a feladata, hogy legyeskedjen Marcus körül, és ámuljon a zenekar különleges tagjain.

Összességében: Nagyon jó a sztorija, a szereplők kitűnőek alakították a karaktereket. Még nem éreztem egyszer sem olyat, hogy feszülten várom, miként fognak kimászni egy-egy szorult helyzetből, mégis olyan ügyesen oldották meg, csak ültem és, áh, áh, de izgalmas, most mi lesz? - felkiáltásokkal a fejemben voltam csendes megfigyelője az eseményeknek. Külön kiemelném, hogy olyan pillanat sem volt eddigi színházi látogatásaim során, hogy még a függönyöket nem húzták össze, de már őrjöngő tapsviharral jutalmazták az előadókat. :) Úgyhogy a taps, amely már akkor felzengett, mikor a függöny még le sem gördült az első felvonás végén, – ez jelzi, hogy nagyon szórakoztató a darab.

A színház vendégkönyvében olvastam a pozitív és negatív kritikákat anno, amikor a darabot bemutatták. Ott szóvá tették, hogy csúnyán beszélnek a színpadon a színészek. Végiggondolva a történetet, és, hogy mégis kiket alakítottak, teljesen elfogadható, hiszen a bankrablók nem az ékesszólásukról híresek, és nem is a káromkodás nélküli beszéd képviselői. Én ebben nem találok kifogásolnivalót, bár, jó az elején engem is zavart, de tényleg a valóságot ábrázolták, és ezért tartom elfogadhatónak, ha egyszer-egyszer elhagyta ajkukat egy-egy csúnya szó. Meg pozitívumokat erősíti az előadást, hogy szünet nélkül egyfolytában röhögnöm kellett.

Díszlet: Egy bérházban játszódik a történet, így ehhez mérten, két oldala van a háznak is: egy, ami külső, késő barokk stílusú ház homlokzatát mutatja, míg a másik a belső teret jeleníti meg, amely két szintre tagolódik – az egyik a hölgy szobája, a másik Marcus lakása, amelynek nincsen „belső fala”. Plusz külön jó ötlet a vonat és a pályaudvar megjelentetése.

Jelmez: korhű. :)

Azt hiszem röviden, tömören ennyi. :P

A képek forrása: http://www.madachszinhaz.hu/showalbum.php?id=1682
A darabról bővebben: http://www.madachszinhaz.hu/showinfo.php?id=1682