"Egy kis mézzel az orvosság is leszalad simán, de leszalad simááán, leszalad simán..." Időpont: 2015. május 30. (szombat) 19.00 Helyszín: szokás szerint a Maádchban... Előadás: A lapos kalapos avagy Mary Poppins
Eleddig sosem jött össze nekem a szombat esti előadásokra a pótszék váltás. Jelentem: most sikerült! Hurrá!
Jobb szórakozásom nem lévén, és mert nagyon szeretem a
darabot, mindenképpen szükségem volt egy egyedi dózisra is, tehát
nincs három szereposztás, csak egy Mary és egy Berti játssza végig az egészet,
természetesen ehhez az élményhez csak egy páros tudott igazán hozzájárulni:
Oroszlán Szonja és Sándor Dávid. Pár napja korábbi felvételeket nézegettem meg
róluk, amit a Madách TV hozott nyilvánosságra, ezen videók a legeslegelső
bemutatókról voltak hivatottak részletes tájékoztatást adni.
Íme a kettősöm felvétele, ők hogyan élték meg Mary-t az
első alkalommal:
A 200. előadás szereplőgárdája picit módosult a jelen közölt
felsorolásban. Leginkább Dunai Tamásnak örülök, Mr. Banks szerepében, hiszen
vele még nem volt szerencsém megnézni. Sokan őt kiáltják ki a legjobb apukának.
Nálam egyelőre Szervét Tibor viszi a karaktert. Számomra mások a
gyerekszereplők is, aminek örülök, főleg Uwe-nak, ő aranyos és egy harsány
fiúcska. Andrew kisasszony figuráját ezúttal Pándy Piroska megformálásában
látom majd, nagyon kíváncsi vagyok. Serbán Attila Néleuszként jelenik meg a park
jelenetben meg a karját elvesztő bohócként. Wégner Judit kevésszer hallatja
hangját, két szerepet is tudhat magáénak, de ő nem volt a múltkor.
Szonjáról úgy hírlett, hogy nem örvendett kellő egészségnek,
amikor a 200. előadáson szerepelt, bizonyára ezért is Mahó Andi vitte a hátán
Vajkkal karöltve a darabot. Remélem azóta sikerült visszanyernie a hangját,
egészségét. Sándor Dávidot mindig is szerettem, sosem volt elől, a
rivaldafénybe Berti nyomán került, és szerintem, igenis van élet a játékában.
Koós Réka az ünnepi előadáson lenyűgözött, csodás anyukaként, remélem most is
hasonlóan fog teljesíteni. Baranyai Annamária sótlan volt, nem is igazán idős
hölgyet láttam tőle, túl gyorsan mozgott, ámbár a Madaras asszony zenéje erős
érzelmi hatást gyakorol rám. Hűvösvölgyi Ildikó, mint egy manó, úgy ugrik elő a
jelentében a pult mögül, egy idő óta nagyon megkedveltem őt.
"Szuperfrenofrenetikomaxikapitális!" Időpont: 2015. május 24. (vasárnap) 19.00 Helyszín: Madách Színház
Nagyon vártam már ezt az estét. Az Operaház Fantomja, valamint a József és a színes, szélesvásznú álomkabát mellett ez az egyik nagy kedvencem a teátrumban. Az első Marym volt a 100. alkalom, most a 200. is eljött, de ez már a 6. nekem. Szép utat futott be és ez remélhetőleg megmarad a későbbiekben is.
Egy pillanat műve csupán, és a gyermek felnőtté válik. Az élet pedig nem habos torta, kinek jobb sorsot, kinek rosszabbat rendel. És idővel a gyermekiség mindannyiunkból kivész, ám van egy gyógyír, amivel ez az állapot megállíthatja, sőt visszaforgathatja. A gyógyír egy színdarabot takar, méghozzá Mary Poppins csodálatos történetét.
A tegnapi előadás teljességgel magával ragadott, a sírás kerülgetett egyes jelenetnél, mint ahogy már jól megszoktam, már az örömtől is könnybe lábad a szemem, nem feltétel a szomorú pillanat. A hármas szereposztás résztvevőivel már tisztában voltam, kik fogják egymást váltani, de hogy hogyan zajlik majd a csere - csak sejtéseim voltak. A 100. bravúr, igen régen volt. Polyák Lilla érkezett elsőként a Cseresznyefa utcába, tökéletesen megbolygatva egy szigorú és precíz rend alapján élő család hétköznapjait. Társát, Bertit a háztetőn pillanthattuk meg, Csonka András személyében. Lilla esetlenül táncolt, András hangilag nekem nem megfelelő, de táncban ő is odatette magát, sőt szeretett volna csókot lopni Lillától, azaz Mary-től. Majd a Parkbeli jelenetet követően váltás történt, Mahó Andrea és Szente Vajk kettőse vette át a szereplés jogát. Andi és Vajk hosszabb ideig volt látható a színpadon, így nem véletlenül ők ketten kapták a tapsrendnél a legnagyobb éltetést. Ám, az alakításuk nélkül ez nem valósulhatott volna meg, Andi egy bájos és szeretni való Mary, őt kétszer reptették a darabban, szigorúan még csak a színpad fölött. Vajk egy jó kedélyű Berti volt.
A második felvonásban szemtanúi lehettünk a harmadik váltásnak, elsőként az "Úgy vártunk vissza!" felhőfeliratban írt üzenetnél, két Berti egyszerre formázta a betűket meg, így Vajkot Sándor Dávid cserélte le. Dávid legjobb pillanatai kétségkívül a kéményseprőkkel bemutatott tánca volt, és mivel édesapa a lurkókhoz is kellő szeretettel tudott viszonyulni. Igen-igen látványos a "színpadi deszkák helyett a falak" megmászása. Egy ideig együtt játszott Mahó Andi Maryé-vel is, akit a gyermekek hálószobájában váltott Oroszlán Szonja. Egy röpke pillanatig együtt ültek, majd Andi Szonja mögé lépett és elégedetten mosolygott, végül csöndesen távozott. Szonja Mary-je szigorú, kicsit rideg, de én tudom, hogy vannak szívmelengetőbb pillanatai is, amit most kevésbé tudott megmutatni, nem úgy, mint máskor, amikor csak ő játssza a főszerepet. Szóval, a harmadik páros is összeállt. A finálé ezúttal is lenyűgöző volt. Imádom a befejezést, csak kár, hogy olyankor vége van a mesebeli utazásnak.
A Banks család:
Az apa szerepében Szervét Tibort láttuk, míg szende kis feleségét, Koós Réka jelenítette meg. A művésznő csodálatos volt, a hangja levett a lábamról. A karakterrel megtalálták egymást, és, ahogy korábban is írtam, tökéletesen illettek egymáshoz. Tapsrendél beszaladtak a szülők is, Szerednyei Béla és Dunai Tamás, illetve egy szeretett teljes anyuka, Ladinek Judit.
A gyermekeknél nem voltam túlzottan elégedett. Tudom, hogy ez egyéni szocprobléma, de nem tudom ezt kivetkeőzni magamból, a fiút konkrétan nem tudom elviselni, hála a kedves anyukájának, aki sok darabba benyomja a fiát. Szerencsétlen gyereknél nem mindegyik poén ült, a közönség máskor nevet bizonyos részeken, a megfelelő cukiság és egyensúly hiánya miatt, ez hiba volt. A lányt egy sorozatból ismerhette meg az ország, már, aki nézte a sorozatot. Engem idegesített ott, itt viszont eltudtam tőle a régebbi szerepe alapján vonatkoztatni, bár még így is voltak fenntartásaim vele szemben. Rögtön az szembeötlő volt, hogy nem volt szőke hajú kislány. A korábbi látogatásaim során, szinte az összes kislánynak szőke tincsekkel rendelkeztek, itt az első megjelenésüknél, a fény úgy vetült a hajára, mintha szőke lenne, ezért, amikor a házban voltak, kicsit meglepődtem, és azt hittem, lecserélték közben, aztán rájöttem, hogy tévedtem. A lényeg, hogy a gyerekek kevésbé voltak érdekesek számomra, mint máskor. Persze a régiek, mivel már kinőttek a korból, így nem alakíthatták a karaktereket. Tapsrendnél láttam, hogy az új beálló kislányok is barnák.
További karakterek
Brill néniként Dobos Judit láthatta a közönség, aki nagyon tud szidni, váltótársa Bajza Viktória is jelen volt. Robertson Ay szerepében Németh Gábor hozta a szokásos nagyon buta, ám egyben vicces szolgát. A vicinus olaj népszerűsítő arca Sáfár Mónika volt, váltótársa Pándy Piroska is megjelent a tapsrendnél. A szobrot játszó Kiss Ernő Zsolt komolyan véve feladatát végig robotszerűen mozgott, váltója nem jött el. Még páran hiányoztak: Gallusz Niki, Galbenisz Tomasz, Barabás Kiss Zoltán, Serbán Attila. A madaras asszony megformálója ezúttal Baranyai Annamária volt, váltó - számomra az igazi madaras hölgy, Détár Enikő is jelen volt az előadás végén.
A szereposztás tegnapról
Szép volt újra megélni az előadást, voltak ugyan hibák (főleg a drága hangtechnikus - csókoltatom!), ám az élmény, az energiák, amik felszabadultak, feltöltöttek. Érzelmileg viszont kivett belőlem a darab. Sajnos voltak, akik nem jelentek meg a régi szereplők közül, de akik ott voltak, nekik nagyon örültünk.
A jubileum mellett más örömre is volt oka a teátrumnak a tegnapi est folyamán, az Opten cégfigyelő ügyvezetője átadott egy oklevelet, amivel a színház bizonyította jó befektetés, gazdaságilag rendben működik. Előadásaikra a jegyek sorra kelnek el. Köszönhető ez a lelkes közönségének - ahogy az igazgató úr, Szirtes Tamás mondta.
Kedvenc jelenetek: a Parkban minden egyes pillanata, az orvosság, a kéményseprők tánca, a csillagokhoz utazás.
Kedvenc dalok: az összes! Olyan teljességet, összességet alkot a zenéje, hogy nehéz a választás, de egyet mégis csak kiemelek lentebb a videóban, mert egy üzenetet hordozz magában, miszerint, ha hiszünk magunkban, bármi pozitív dolog megtörténhet velünk.
Gratulálok az egész előadás létrehozóinak, szereplőinek, közreműködőinek! További sok sikert kívánok! :)
"Megtörténhet bármi, hogyha hagyod, Néha nem megy könnyedén, hát álmodj nagyot! Nem kell tőle félni, a változás közel, Egy nagyobbacska ásóval egy hegyet hordhatsz el. Nincs előtted egy ajtó se zárva, Pillangóként röppenj ki a nagy világra! Minden álmod váltsd valóra, nem kell várnod másra! Az égen minden csillag néked ragyog, Megtörténhet bármi, hogyha hagyod."
Vártam az előadást, de közben attól is féltem, hogy biztos, hogy aznap megyek? Hiszen jó régen vettem meg a darabra a jegyemet, márciusban. Az év harmadik hónapjának, 20. napján, ami az én névnapom, egyúttal a Boldogság világnapja is. E jeles napon látogattam el egy volt évfolyamtársnőmmel a Madách színházba, hogy közösen megnézzük Mary Poppins-ot. Másnap elárasztottak az érzelmek, és rögtön jegynézegetésbe kezdtem. Annyira szerettem volna, újból látni. Nem kellett sokáig kutatnom, hiszen a jegyszervező ismerősöm elküldte a listáját, illetve a közösségi oldalon feltüntette milyen jegyei vannak a közeljövőre. Köztük volt az én Mary-s jegyem is. Amit azonnal lefoglaltam.
Így jött el ez az est is, na végre!!!! :)
Tudtam, kik lesznek a főbb szerepekben, hiszen még időben lett közölve a szereposztás. A színre kerülés napján sem történt semmiféle változtatás, mindenki, aki meg volt jelölve aznapra, színpadra lépett.
A két főszereplőmet illetően, - most is, mint eddig "két" alkalommal, - Oroszlán Szonja és Sándor Dávid jelenítette meg. Őszintén szólva, örültem nekik, vártam az előadást. Szükségem volt rá!!! :)
Oroszlán Szonjával, ha lehet még jobban meg voltam elégedve, mint eddig bármikor! Annyi szeretet, báj, kedvesség és a jóra való tanítás volt a karakterben. Szebb volt, kedvesebb volt, mosolygott, visszafogottan, ahogy egy nevelőnőhöz illik, mégis szerényen. Az egyik legmeghatóbb jelenetnek tartottam, amikor Mary elbúcsúzik Bertitől. Szonja oldalról megpuszilta Dávidot, majd azt láttam az arcán, hogy az egyik szeme valóban sír, mintahogy az énekében ezt kifejti. Aranyos volt a pillanat, ez a puszi, és, a felfedezés, milyen szomorúvá válhat egy nevelőnő, aki elkényszerül hagyni a családot. Szonja nekem Mary!
Sándor Dávid - az alakítása pazar volt, mint mindig Bertiként. Imádom, olyan jóravaló ember, színészként kitűnően hozza a figurát, nem tudom nem szeretni. Lenyűgözően táncol, mozgása sokrétű és látványos, a gyerekekkel jól megérteti magát, nem csoda, hiszen ő maga is apuka. Mary-vel közös jeleneteit nagyon szeretem, Szonjával tökéletes párost alkotnak, és meg van közöttük a baráti kapcsolat. Látható ez főként a tapsrendnél, amikor vidáman mosolyogtak egymásra, és Dávid rá kacsintott. Soha jobb Bertit! :)
Szervét Tibor, mint apa. Előzetesen nem gondoltam volna, hogy ennyire, de ennyire meg leszek vele elégedve. De tény, ez történt. Nagyon jó apuka, sokkalta ironikusabb, mint Szerednyei. Morcos, egy férfi, aki a munkájának él, és ahogy önmagát nevezte "Én vagyok a drágakőve a Cseresznyefa utcának.". Kiválóan ábrázolta a karaktert, noha hangilag nem a legjobb, - nem, nem énekel rosszul - csak az énekes szerep kevésbé való neki, mint a prózai. De ez csak az én meglátásom. Nagyon tetszett, én is így képzelném el az apát, egy nemtörödöm férfinek, akit a volt nevelőnője tett mogorva, magába forduló, parancsolgatós apává, és még a gyerekeivel sem foglalkozik. Ének szempontjából még annyit mondanék, ha mással nem értem mit mond a szövegben, nála minden szót tökéletesen értelmezhettem. Másik elszólás Szervéttól: "És tenné a házastárs...a társasági kötelezettségét!" :)
Koós Réka, mint anyuka. Nem hittem volna, hogy ez az a szerepkör, amiben nem tudok dönteni majd, ki legyen a kedvenc. Most már láttam, mindhárom művésznővel, Gallusz Nikivel és Ladinek Judittal, valamint a jelen megnevezettel. Réka elképesztően jó volt, a kétségbeesett asszony, aki meg akar felelni férjének és nem elbukni, mint eddig oly sokszor tette. Szuper jellemábrázolás, a karakter fejlődött, tűnődött, szerethető volt. Vicces volt a kirohanása, amikor színészi képességeit lantba veti, beront a bankba és helyre akarja igazítani az igazgatót és a tisztviselőket, hogy megvédje szeretett férjét.
A két szülő harmonizált egymással, a köztük lévő feszültség, majd szeretet kibontakozását figyelheti meg a közönség. Tetszett, csillagos ötös!
A két gyerköc, azt tették, amit tenniük kellett, - csíntalanok, rendetlenek, elviselhetetlenek voltak, de hála Mary Poppins útmutatásainak, a gyermekek a helyes irányba lettek terelve. Megtanította nekik, hogy a munka is lehet móka, hogy a játékokat szeretni kell, és tisztelni. A helyes viselkedést, és a parkban nem csak unalmas dolgok történhetnek... Az egy Schilling értékét.
Andrew kisasszony-nak nincs nagy szerepe a darabban. A második felvonás elején kerül képbe, amikor Mary eltűnik, és Winifred a régi dadát kutatja fel, meghívja magukhoz, majd felfedezik, hogy ez az asszony tette olyan borúlátóvá a férjét. Mary ellenfele Andrew kisasszony, Sáfár Mónika megjelenése már egy viccnek is felér, mert ő mindig komikusan alakítja a saját figuráit. Andrew egy gonosz nőszemély, aki a gyerekeket úgy akarja megnevelni, hogy a fiút intézetbe küldené, míg a lányt a gondozásába venné... Kedvenc "orvossága" a Vicinus olaj, amit egy nagy injekciós tűbe is felszív, ezzel riogatva a körülötte lévő embereket. A veszte, Mary Poppins színre lép, és egy "ádáz csatában", a varázslatos dadánk a gonoszt, egy madárketrecbe zárja.
Madaras asszony - a Szent Pál Székesegyház terén egy idős nő, árulja a madárcsemegét. Értéke csak egy Schilling. Mary Poppins elviszi a két gyereket, hogy megérthessék a bankban látott hitelkérő férfi szavait, aki mindkettejüknek egy-egy érmet adott. A fiú megsajnálja a nőt, ám a lány nem. Ez a jelent az egyik legimpozánsabb, legmeghatóbb. Nem tudtam, nem sírva végignézni. Van benne valami megrendítő, valami megrázó, - főként, amikor a galambok "ténylegesen" leszállnak a földre. Összeszorul a szívem, próbáltam magam tartoztatni, de nem tudtam és a mai napig sem tudom megmagyarázni magamnak miért van ez a kis színpadkép ennyire nagy érzelmi hatással rám. Leginkább Détár Enikővel a legmeghatóbb.
Corry néni-ként Bencze Ilona jelent meg. Őt kedvelem, a váltóját már kevésbé. Olyan idegesítő tud lenni...A lényeg, hogy Bencze Ilona aranyos volt, és megnyerő. A nő, aki ismerte Nagy Sándort, Rettegett Ivánt, és a többi nagy alakot a történelemből. A karakter egyszer szerepel, amikor Corry néni különleges boltját látogatja meg a csapat, azért, hogy jó szavakat szerezzenek be. Ekkor hangzik fel a darab egyik híres dala: "Szuperfenofrenetikomaxikapitális".
A tengeri medve, azaz Bumm tengernagy / Bankigazgató szerepében Koltai Jánost láthatták a nézők. A két szerep nem túl nagy, de mindkét karakternek fontos és kiemelkedő jelentősége van a darabban. A tengernagy a Cseresznyefa utcában lakik, és gyakran tengeri mondásokkal, megszólításokkal beszél Bertihez, aki van, hogy a "fedélzetet söpri", van, hogy csupán az utcában arra felé kóricál. Beszélgetőpartnere Csirip asszony, akinek egy fehér kutyája van. Bankigazgatóként Koltainak az a szerepe, hogy a jó hírt megossza a kétségbeesett Banks úrral.
Brill néni - Dobos Judit és Robertson Ay - Németh Gábor. Kettejüket együtt említem, hiszen ők a háznak a két szolgálója, a szakácsnő és az inas. Míg az előbbi morcos, és minden szólást rendszerint átértelmez, vagy bőszen szidja az inast, vagy mást ("hogy romolna meg az összes befőttje"). Úgy az utóbbi mindennek neki megy, megégeti a fenekét, belemászik mások aurájába, nekimegy az ajtónak vagy csupán bután viselkedik. Viszont mindkettő hiteles volt, szórakoztató és az előadásukat a közönség is élvezte.
Néleusz / Valentin szerepét ezúttal Kiss Ernő Zsolt játszotta. Hangilag sokkal visszafogottabb, mint Serbán Attila, ezért nekem élvezhetőbb volt, mindkét figurájának a megjelenítése. Kedvesebb, nem harsány és fülsértő. Szoborszerű viselkedés valóságosabb.
Parkőr / Northbrook "kettősét", ezúttal Barát Attila alakította. Akivel most - holott nem vagyok úgy oda érte, mint mindenki más - nagyon jól teljesítette, tudtam nevetni rajta, asszem kicsivel jobb Barabás Kiss Zoltánnál. Ő a felháborodott parkőr, aki a fiatalokat kergeti a parkban.
Rendőr / Von Hussler karakterét Galbenisz Tomasz jelenítette meg. A Parkban láthatjuk először, mint bőszen bűnre vadászó rend őrét - amikor minden virágzóvá, színesebbé válik, ő az, akinek a válla alatt szárnyai nőnek.
Néhány kedvenc jelenet, a legkedvesebb és legbolondosabb számomra a Parkbeli-jelenetek. Totál kedvencem. A gyerekek unalmasnak találják, úgy gondolják semmi sem történik a parkban. Mary megmutatja nekik, hogy nem kell feltétlenül így gondolkodniuk. A két gyerkőc egy időre egyedül maradnak, unatkoznak, ám a szobor, ami mögöttük áll, varázslatos módon életre kel. A gyermekeket lenyűgözi ugyanakkor meg is riasztja, hogy egy szoborral kommunikálnak, nem hiszik el, hogy Néleusznak hiányozhat ugyanúgy, mint nekik a saját apukája, aki mint később megtudjuk Neptunusz. A szobrokkal táncolnak, majd Mary és Berti új ruhakölteményekben jelennek meg a színpadon. A kedvenc jelmezeim. A tánc bámulatos, nagyon színpompás ruhákban történik a koreográfia előadása. Szeretem nézni ezt a jelenetet. Vidám és fergeteges. Pazarul szórakozom.
Szeretem a kéményseprők táncát is, ami nagyon elementáris, olyan földöntúli ("Föl, föl az Égbe, egy-két-há'"). Vidám, fentről mutatja meg a világot, pontosabban, azt, ahogyan a kéményseprők látják lent az embereket, illetve hogyan képzelik el saját kis világukat fent a magasban. Van benne, misztikum, izgulsz minden pillanatban mi fog történni most, és merre bukkannak fel a kéményseprők rejtekeikből. Nem beszélve arról, hogy milyen látványos táncot lejtenek a színpadon, azaz a háztetőn. A koreográfia gyors mozdulatokból tevődik össze, egyszerre látványos és nagyon szórakoztató. Viszont az egyszerre történő mozgásra rendesen koncentrálni kell, ezért becsülöm, hogy a színészek és a táncosok is, milyen szépen és ügyesen megtanulták a lépéseket. Egy, szintén kiemelendő pillanat, amikor a nézőteret beborítják a csillagok. Csodálatos érzés, egy varázslat rabja lesz a néző. A pillanat megélésére adnak is időt a színházban, ilyenkor a nézőteret figyeljük (részben), ahogy a parányi csillagokat csodáljuk, amit a színészek és a táncosok lehoztak nekünk fentről. Csudálatos! :)
A második felvonásban, amikor Mary visszatér, Berti egy üdvözlő szöveget "firkant" fel az Égre. Először sorban a betűket, a kis kéménytisztító segédeszközével. A betűk elkészültével összerázza az egészet és elsőként ezt a szöveget láthatjuk: "Váú Gyúrunk!" (Ekkor még nincs ott a "T" betű). De rögtön rendeződik az igazi felirat is, íme:
Gyakran megesnek a bakik az előadásokban, feltéve látjuk őket, és nos, az első alkalmakkor mindig adódik valami kisebb-nagyobb zűr. Szerencsére, a Mary Poppins előadásban minimális bakik fordultak elő, amik a darab és a színészek, a közreműködők teljesítményéből nem vontak le semmilyen értéket. Sőt! Olyan tapsviharban volt részük!!!! Én is alaposan tapsoltam, gyönyörű szép előadás volt, ismételten egy álom!
Az egyik baki, pont a "csillagos jelenetben" zajlott, hirtelen két táncos jelmezének világítógombjait az utolsó alkalommal nem tudták bekapcsolni. A darab szünetében a díszletmunkások rendezgették a színpadot, amit máskülönben nem szoktunk látni nyilvánosan.
Ami sosem maradhat el, és sokan várjuk a nagy pillanatot, amikor Mary Poppins a magasba emelkedik és átrepüli a Madách színház közönségét. Olyan grandiózus és felemelő látvány, amit tapssal jutalmazunk, Mary pedig vígan és szeretetre méltóan mosolyog mindenkire. Elhiszem, hogy ez felemelő, és különleges élmény lehet a művésznők számára! A reptetés valóban egyedülálló és a darab egyik leglátványosabb pillanata.
A zenéje rögtön belopta magát a szívembe, és fülbemászó dallamait sokszor dúdolgatom. Ahogy a Fantom esetében, úgy a Mary-nél is, 19-én, este azt tapasztaltam, hogy a kisgyermekeket megérintette, nem unatkoztak a darab alatt, sőt nem is lehet! De, hogy az összefüggést érzékeltessem, hallottam, hogy a "Szuperfenofrenetikomaxikapitális" dallamot énekelték a gyermekek. Mi ez, ha nem siker? :)
Videóérdekességek: A darab előkészületeiről a figyelmes színházkedvelő folyamatosan kaphatott híradást. Íme egy kis összeállítás Mary Poppins legszeretnivalóbb dalaiból és egy felvétel, ami a próbafolyamatokról ad részletes tudósítást.
A Madách Színház híres a kíváló humorú komédiáiról. Ezek közé sorolható ez a darab is. Kb. két éve láttam, de jó emléket őrzök róla, hiszen fergeteges volt minden nemében. Jól megírt mű, fordulatos, váratlan szituációmegoldásokkal, újabb és újabb szereplők csatlakozása, hogy a történet semmiképpen ne maradjon egyhangú és talán mondható rá ez is - értelmezhető.
A történetéről annyit, hogy van egy idős, vagyonos úr, aki egy régi barátja egyetlen fiának kívánja a vagyonát felajánlani. A fiatal ifjú jelentkezik társával, aki sokkalta ravaszabb és éles eszűbb az örökösnél. Szövetkeznek, és sürgetik a szerződés aláírását. Ám miért is lenne ilyen egyszerű minden? A történet akkor bonyolódik, amikor újabb örökös lép színre, egy könyvelő képében, aki a megtévesztésig hasonlít az első fiúra. Az új férfi beleszeret az öreg úr lányába, aki hasonlóan érez iránta. A lányról, annyit kell tudnunk, hogy kissé hóbortos, művészi hajlamokkal bíró egyéniség, a remekeit egy műértővel szeretné véleményeztetni, aki meg is érkezik a házba. Ez a karakter furcsa meghajló mozdulatokat tesz, mint a valósában a "furcsa" és kissé elvontabb művészekre jellemző viselkedést mutat be. Egyik jelentben egy vázát kell eltörnie, ami a kandallón áll. Ez megtörtént, ám az első sorban ülő néző is kapott a cserepekből...xD Továbbiakban az lesz a sorsa, hogy ne bonyolítsa a szálakat, ezért az első kettő említett személy bebugyolálja őt egy szőnyegbe...A könyvelő és a művésznő között elmélyül a kapcsolat, bár a férfi minduntalan zavarban van, és gyakran dadog is. Folytonos keveredések vannak a két hasonló férfivel, mert mindketten az örökséget akarják meg kaparintani. Az első felvonás végén megérkezik a harmadik "kérő", egy ír, akcentussal beszélő idegen, aki megint csak hasonlít az előbbi kettőre.
A második felvonásban az egyik legviccesebb jelenet az ír sztepptánc. Megint keveredés, mert a könyvelőről hiszik, hogy az ír. Nagyon bonyolult és szinte követhetetlen a darab, de jó értelemben. Az biztos, hogy senki sem unatkozik a nézőtéren, hanem feszülten figyeli az eseményeket. Vajon mi lesz ebből? És, hogy még egy újabb szereplő is boldoggá tegyen bennünket, megérkezik az első "örökös" szerelme, egy vidéki liba, aki őrülten féltékeny a barátjára. Itt is mindig keveredések történnek. :D A végén persze kitudódik minden, és kiderül, hogy az idős úr barátjának nem egy, nem kettő, hanem három gyermeke volt. Aztán betoppan a negyedik is, egy francia.... :D
A szereplőkről továbbiakban, pár mondat
Az idős ember szerepében Székhelyi József látható. Az alkoholtól el van tiltva, de mindig kitalál valamilyen furfangos cselt, amivel italhoz juthat. Példának okán, amikor a kerekesszékébe beépített szívószálas eszközt használja. Van egy dugi szekrénye is, amit a lakájjal közösen szoktak igénybe venni.
Balla Eszter, a művészlélek leányzó. Nem olyan nagy szerep, Sanyival tökéletes párost alkottak. Izzott körülöttük a levegő.
A lakáj szerepében Magyar Attila látható. Mint mindig most is hozza a formát. A lakáj, akit meg lehet venni... Nagyon sokat tudtam rajta nevetni.
A négy örökös szerepében Nagy Sándor, aki elemében volt, magával ragadta a szerepkör, egyik pillanatban baloldalon a szekrényből pattant ki, a másik pillanatban az ablakon ugrott be. Kiválóan teljesített, csillagos ötös. Rajta is sírva nevettem.
Szerednyei Béla az első örökös ravasz barátja. Akármilyen darabban látom, Szerednyei 110 %-on teljesít. Itt is kitűnő, ahogy mindig a helyzetet menteni igyekszik. A golföltözék furcsán állt rajta és nem volt odaillő, de más csereruha nem volt kézközelben. :)
Oroszlán Szonja, a naiv, vidéki libát tökéletesen hozta, a tájszólásán egyszerűen nem tudtam nem nevetni. Egyedi és talán onnan is tudta tökéletesíteni, azaz meríteni a karakterhez, hiszen korábban a Producerek című előadásban a svéd származású Ullát alakította. A kék báli jelmez, és a gumicsizma kiegészítő verhetetlen párosnak bizonyult. Az első örököst, folyton rángatta, és szidta, hiszen a felesége...
Pusztaszeri Kornél a ház urának ügyvédje, szerelmes lesz, bódító hatású szerek által, az első számú örökösbe, mivel az a kedvesének álcázza magát. Szellemes jelenetmegoldás. A szerep kicsi, de szükséges a jelenléte.
A szerelmes, Tóth Enikő, aki Balla nagynénje. A róla készült festménnyel, lelkileg még meg kell birkóznia...ami igazából az idős úr portréja volt, csak félreértette a dolgot...A szerep kicsi szintúgy, de nagyon kedvelhető karakter.
Sándor Dávid a művészlélek. Furcsán előrehajol így üdvözli a jelenlévőket minden esetben. Az idős úr lányát szeretné meghódítani. Aztán szőnyegbe csavarva végzi.
Díszlet: egy zöld-fehér tapétával borított belső szoba, ahol mindenki megfordul, minden történés itt zajlik.
Jelmez: a kornak megfelelő, olyan, 70-es, 80-as évekbeli.
A kedvenc jeleneteim között tartom számon, a nyitányt, hiszen egy közismert dallamra átcikáznak a szobán a darab szereplői. Sanyi ír sztepptáncát és különböző karaktereinek feltűnését a színpadon, a kedvencem az ír "tapló". Az inas és az öreg úr szellemes szóváltásai. A "szerelmi" jelenet a második felvonásban.
Az előadásban nincsen zenekar, tehát felvételről halljuk a zenét.
Csak is ajánlani tudom, mert nagyszerű, szórakoztató előadás. Ray Cooney és Tony Hilton darabja garantált nyeremény, egy humorágyú, és az estét a színészek játéka teszi felejthetetlenné. Szerintem még megnézem ;)
Időpont: 2014. 03. 20. (csütörtök) 19.00 Helyszín: Madách Színház Előadás: Mary Poppins
A cím, bizony árulkodó lehet azok számára, akik még nagyon régen látták a filmváltozatot. Mire gondolhatok? Oh, bizony, nem másra mint a Cseresznyefa utca csodálatos nevelőnőjére, Mary Poppinsra!
Sajnos a filmváltozatot még nem láttam, de sokan rajongói és dicshimnuszt zengenek róla. Emiatt tudok oly nagy örömmel írni erről a színpadi adaptációról, mivel nincs előttem egy példa - milyen legyen Mary és milyen legyen Berti?
Meg kell vallanom, nem az első alkalommal néztem meg a darabot. Az első, pont a 100. Mary Poppins előadás volt. Vicces, nem? Az első, a 100. Fura így leírva látni, illetve kimondása is eléggé megmosolyogtató lehet. Emlékszem, hogy nagy várakozással tekintettem a darab elé, néztem a színház honlapján a szereposztást, és mindig csak egyfélét láttam, holott ez nem egy kis ünnepség lett volna. Aztán az igazi meglepetés a nagy napon, este a színházban ért, mikor a tömeg összegyűlt ünneplés céljából. Sejtettem, hogy mindhárman szerepelni fognak. Őszintén örültem nekik, így legalább láthattam mindhárom Berti és Maryt. Természetesen nem egyszerre, a jelenetek között váltották egymást. No, de igazából a március 20.-i előadásról szeretném bővebben kifejteni az élményeimet. Az előző gondolatfüzérhez visszacsatolva, az egyedüli főbb szerepeket az ünnepségen Oroszlán Szonja és Sándor Dávid alkotta volna. A névnapi előadáson (igen, megleptem magamat, méghozzá a kedvenc előadásom megkezdése előtt - Az Operaház Fantomja - gyakran olvashatunk majd bejegyzést Róla) - az első sorban ülve kaptam kézhez a jegyeket a jegyszervező ismerősömtől. Teltek-múltak a hónapok, és még egy hónappal játszás előtt megtudtam kik fogják alkotni az "én nyerő párosomat". Nem más, mint az a két színész, akik az "első alkalomra" is fel voltak tüntetve a honlapon. Várakozással telve, számoltam vissza a napokat. Aztán itt volt az omniózus este, a jegyszedő hölgy tájékoztatott engem és volt évfolyamtársnőmet, hogy egy nagyon jó előadásra számíthatunk. Reméltem, hogy így lesz. Nem is kell mondanom, valóban beigazolódott a jóslata.
Nem találok szavakat, és talán nincsen találó kifejezés, amivel pontosan megfogalmazhatnám, milyen élményekkel és érzésekkel telve távoztam aznap este a színházból. Mary Poppins története olyan inspiráló, újból kisgyermeknek érezhettem magam, átéltem a darabot. Megéltem a csodát, a mai reggelen úgy éreztem képes lennék a magasba emelkedni, szívesen szárnyra kaptam volna. Ez egy csodálatos névnapi ajándék volt, köszönöm minden résztvevőnek, akik felejthetetlenné tették a tegnapi előadást! Oroszlán Szonja remek Mary, Sándor Dávid pedig méltó párja, Berti szerepében. Imádom őket. :)) Lenyűgöztek.
Kis kritikát is kifejtenék, de figyelem! - ez az én meglátásom. Oroszlán Szonja nagyon jó Mary volt, viszont azt erősen hiányoltam, hogy nem mosolygott olyan sokat, - én egy mosolygós Maryre számítottam, ezt vártam. Ebből a szempontból Mahó Andrea karakter formálása előnyösebb, viszont, ami Szonjánál jobban tetszett az a nevelőnő terelőszavai: "Indulás, egy-kettő, pikk-pakk!". Mahó túlságosan irritáló hanglejtéssel mondja, nem tetszik, ellenben Szonja nagyon jól teszi mindezt. Remekül táncolt, és jól megformálta a karaktert, persze a ridegséget leszámítva, nekem nagyon tetszett, mint Mary. :) Azért is voltam Szonjával kapcsolatban bajban, mert az ismerőseim közül van, aki pozitívan nyilatkozott róla, hogy ő a legjobb, míg egy másik azt állította, hogy nagyon távolságtartó, ridegebb, mint Polyák Lilla. Szerintem Szonja klassz volt. :-) Ami viszont nagyon bánt, idegesít, és nyomaszt, hogy Sándor Dávidot kritizálják. Az előbb említett, de nevén meg nem nevezett személyek nagyon élesen kritizálták őt. Van, aki azt gondolja, hogy egy rangos színházban neki nincs helye, míg másikuk szerint nem jó Bertinek, mert nem egyezik a filmbelivel. Oh, nagyon örülök, hogy nem láttam a filmet, így ettől függetlenül tudom mondani, hogy nagyon, de nagyon szeretem ezt a darabot. És, bárki is formálja Bertit én maximálisan elégedett vagyok vele, hiszen az a teljesítmény, amit ők ott a színpadon nyújtanak "nem piskóta" és képzeletbeli kalapomat megemelem előttük. Biztos vagyok benne, hogy nem volt könnyű megtanulni a nyakatekert koreográfiákat. Nehéz feladat, de ügyesek voltak és szuper módon megoldották. Ezért büszke vagyok rájuk és vád nem érheti őket! Legalábbis részemről. Én tisztelem őket, mert mindent beleadnak a siker érdekében és az élményt garantálja minden egyes mozdulat, amiért lehet, hogy korábban kínkeservesen meg kellett szenvedniük.
Elkalandoztam, szóval, engem nem érdekel, különösebben, hogy Berti magas volt-e mint egy toronyóra, vagy pöttöm. A lényeg, amit láttam, az tetszett és meggyőzően alakított. Lehet Szente Vajknak kevésbé örültem volna, - nem tudom, mostanság úgy érzem, hogy túlságosan is sok nekem, az amit a színpadon művel. Sándor Dávidnak Berti szerepe egy lehetőség volt, egy kiugrás az ismeretlenségből. A Madáchban kevés szerephez jutott, ha kapott is valamit, az inkább hasonlítható kenyérmorzsához, ami a gazdagon megterített asztalról lepottyanhatott. Vegyük sorjába:
Az örök kedvencemben, Az Operaház Fantomjában a kórus tagja - rögtön felismertem Dávidot a Hannibál jelenetben, amikor a harcosok megérkeznek a "főtérre" hirdetni Hannibál diadalmát és érkezését. (Legutóbb kerestem is a tekintetemmel őt, de aznap nem játszott.) Az 1x3néha4 vagyis egyszerháromnéhanégy című előadás egy bohózat (ezt is nagyon kedvelem, biztosan megnézem még), itt egy homokszexuális vagy inkább metroszexuális férfit alakít, aki műremekek szakértője. Egy újabb musical szerep, az Én, József Attila, amiben a költők párbaját vezényli le, konkrétan ez nem nagy szerep. Amiben először láttam kibontakozni, az a régi kedvencek közé sorolható, József és a színes, szélesvásznú álomkabát, ahol Simeont alakította, aki József 2. legidősebb testvére volt. Illetve úgy tudom ő az új Ben Mickering a Macskák musicalben. Igazából Dávid sosem képezte a rajongásom tárgyát, őt inkább elfogadtam, sokra tartottam, - de a véleményem nem a múltba réved, hanem a jelenbe és a jövőbe is átvetíthető, hiszen most is szimpatizálok vele. Nagyon örülök, hogy végre kitörhetett és lehetőséget kapott bizonyítani egy nagyobb szerepben, ami talán elhozhatja neki a sikert. Én bízom benne, hogy ez egy igazi áttörés lesz számára, mert szerintem megérdemelné, hogy végre ő is a rivaldafényben sütkérezhessen. Jó színész, aranyos ember - ahogy a gyerekekhez viszonyult, a közönséghez. A Bertijéről sem feledkeztem meg - csak védőbeszédet mondtam, mert úgy éreztem erre szükség van mindenképpen - a figura egy életvidám, Maryért rajongó személyiség, aki a kisgyerkőcökkel is igyekszik jó kapcsolatot fenntartani, illetve a Banks család többi tagjaival is. Elképesztő a tánctudása, az, ahogyan táncot lejt a deszkákon. Jó mozgású, a hangja nem egy Don Juané-hoz (kicsit "vödörből" szól - bocsánat, fura) hasonlítható, de ezért a maga nevében különleges. Legkedvesebb jelenetem, amikor a gyerekkel társalog, vagy Maryvel, illetve a kéményseprők tánca - az nagyon megindító és fantasztikusan színpadra alkalmazott pillanat. Berti nagyon imádnivaló, vagány, élettel teli, szeretem Dávid szerepformálását. :)
Kedvenc jelenetek: Mary reptetése - minden egyes alkalommal, főként az utolsó a legeslegjobb! :-) Berti tánca a kéményseprőkkel, amikor csillagos eget a Madách színház művészei lehozzák nekünk a nézőtérre és mi megcsodálhatjuk, ártatlan gyermeki lélekkel e varázslatot, ami ekkor keletkezik, hiszen, "Megtörténhet bármi, hogyha hagyod!". Amikor a konyhában tüsténkednek, oh, az is annyira egy jó jelenet, szeretem, ahogy Mary Poppins visszavarázsolja eredeti állapotukba a berendezéseket és az embereket, ahogy ráveszi a kicsiket, hogy munkálkodjanak. A ricsajt, a sok vidámságot és örömet, ami ebben a pillanatban benne lakozik: "Egy kis mézzel az orvosság is leszalad simán, de leszalad simáán, leszalad simán!" :) A Vicinus olaj sem maradhat el, Sáfár Mónikát ki kell emelnem, fennakadt szemeivel, elképesztően gonosz nevelőnő volt. Megható a Madaras hölggyel való találkozás, a gyerekek játékainak megelevenedése első alkalommal elborzasztott, - akkor azt mondtam, hogy ez az a jelenet, ami talán nem kellett volna bele. Most, másodszori megnézés során, megállapítom, hogy minden a helyén volt, és természetes, jól megoldott helyzetkép volt. Egyszerűen odaillett. Ami még kedvenc, mikor Mary összebarátkozik a gyerekekkel "Abszolúte perfekt" - kedves dal, és bámaltos, mi mindent húz elő a táskájából csakhogy a gyerekek elismerését, tiszteletét és szeretetét kivívja magának. A Szuperfenofrenetikomaxikapitális betűinek kirakása is nagyon találó, ez az egyik fő-főkedvenc jelenetem, de olyan sok van, nehéz kiválasztani egy kimondott, legeslegjobb pillanatképet a darabból. A parkbeli jelenet igazi színkavalkád, Mary ruhája csodaszép - nem kérdés, hogy az összes jelmeze közül ez a kedvencem. :-) "Mary-vel vakáció az élet, és minden perc olyan szép...a rét is színarany, ha ő ott van, a szíved, mint a nagy dob, úgy dobban..." A kedvenc dalom, bizton állíthatom, ámbár zene tekintetében is nagyon nehéz a döntés.
Díszlet: Kifogástalan, imádom! "szívecske" Annyira jól meg lett alkotva, a Cseresznyefa utcai ház külső homlokzata illetve a belső tere, a bank egyszerű, de könnyen és gyorsan mozdítható fogadófülkéi, a házak teteje a kéményekkel, a vidám színekben pompázó Park.
Jelmez: Látványos, szép, színes. A kornak megfelelő. Kedvelem, szeretem nagyon. A kedvencet fentebb már említettük.
Remélem idővel majd a másik két szereposztással is látni fogom, de most e két csodálatos színésznek köszönhetően elvarázsolva érzem magam. Hagyom, hogy sokáig hasson ez a érzés, mert az apró csodákra mindig szükségünk van az életünk szürke hétköznapjaiban.
Nagy-nagy szeretettel ajánlom ezt a darabot mindenkinek, aki szeretne egy kicsit újra gyermekké válni.
2013.12.16. hétfő este 19.00 Helyszín: Madách Színház Előadás: Poligamy
Nagy izgalommal vártam ezt a napot, visszaszámoltam az órákat kezdésig. Ez az egyik új darabja a színháznak, amely nemrég lett bemutatva. Örültem annak a szerencsének, hogy előzőleg láttam valamely tévécsatorna jóvoltából magát a filmet is.
A színdarabról nagyon szívesen írok. Sok mindent megtudhatott a közönség, hogy egy párkapcsolat milyen bonyodalmakkal vagy örömökkel járhat. Képet kaphattunk arról, hogy miként változhat meg az egyik fél a kapcsolatban, lehetnek más-más benyomásai, ha olyan helyzet adódik, amire nincs felkészülve az ember, például egy poronty érkezése okozhat némi ürömöt az örömben is. Végig kísértük András és Lilla vívódásait, a különös „megjelenési formákra” is a darab végén válaszokat kaphattunk. Nem beszélve a szinglilét előnyeit és hátrányait is hitelesen demonstrálták a színészek.
Andrásként Nagy Sándort láthatta a közönség. Amikor a jegyeket megvásároltam, nem számítottam rá, hogy vele fogom látni, csak reméltem, bár Nagy Balázst kiáltják sokan jobbnak e szerepre. A lényeg, hogy Sanyi nem okozott csalódást, nagyon tetszett a színpadon látott karakter, igazából a hülye grimaszokat szeretem, amiket vág, az arcmimikája szerintem lenyűgöző. Lehet szentimentálisnak tűnök, de kicsit megkönnyeztem a darab végét, amikor egyedül ott állnak a színpadon Lillával és a babával. Úgy gondolom, nagyon szép befejezést adtak a történetnek, és konkrét, teljes lezárást, nem úgy, mint a film esetében. Amikor András szerelmet vall Lillának az irodában, bizony, azért ez is nagyon megható jelenet volt. :)
Lilla: Balla Eszter. Keveset szerepelt, nem igazán tudok róla véleményt alkotni, inkább a különféle „énjei” alapján írok majd róla bővebben.
Kornél, a barát szerepében Sánta Laci jelent meg. Igazából Vajkot szerettem volna, de nem bántam meg, végül is ő sem volt rossz. Nagyon tetszett, hogy a filmhez képest a karakter itt mélyebben van kidolgozva, a férfi, aki azt hiszi, hogy ismeri a női igen-t és nem-et :D Az tetszett különösen benne, hogy mennyire kitartó, mennyire meg akarja magának nyerni Adélt, a pszichológusnőt, aki megrögzötten a szingli életet részesíti előnyben. Jó, szóval Kornél karaktere ezért különösen tetszett, mert az a harcoló típus, és sajnos, azt kell, hogy mondjam, a mai világban nagyon kevés az ilyen férfi…:( vagy én vagyok olyan ügyes és még nem találkoztam ilyennel :P
András és Kornél illetve Adél telefonbeszélgetéseik is rendkívül szórakoztatóak voltak.:)
Adél, a pszichológusnő szerepében Oroszlán Szonját fogtam ki. Az által formált figura elzárkózik a szerelemtől, nem kívánkozik felesleges bonyodalmakba keveredni, amit a szerelem okozhat. A darab elején egy igazi jégkirálynő (később valóban lesz jég is a színpadon…), akit nem lehet meggyőzni arról, hogy Kornéllal érdemes lenne „barátkozni”. Idegesíti, hogy szerelmes leveleket küld, 23 oldalon keresztül taglalja neki a szerelmét, de Adél egyszerűen nem foglalkozik vele, aztán mégis…mert elkezd róla álmodozni…:D Úgyhogy gondolhatjátok, hogy végül mégis beadja a derekát. Sokszor gondolkodom hasonlóan, mint Adél, ezért, ha megkérdeznék, és ha választanom kéne, kinek az életfilozófiája áll hozzám a legközelebb, gondolkodás nélkül Adél mellett döntenék.
A Lillákról, akik többen vannak, mint gondolnád!
Miért változnak? Nos, véleményem szerint, a színházban tett látogatásuk során Lilla közöl Andrással valamit, és ez a kiváltó oka annak, hogy „hallucinál” és bepánikol.
A változás folyamatos, tényleg alig pislogsz egyet, máris egy újabb Lillát láthatsz a színpadon. A feltűnésük nagyon jól meg lett oldva, tényleg nem tudni mikor cserélnek helyet a művésznők. Az első átváltozás során egy szőke, kissé butácska lány lesz belőle, aki topmodell-féle. Míg e karakter a színpadon tartózkodik, kéri meg András Lilla kezét, jövendőbeli apósa-anyósa jelenlétében (nem taglalom sírni kezdek a röhögéstől….:D). A következő Lilla már inkább melankolikusabb, a halál gondolatával játszik. Begyógyszerezné magát C-vitaminnal, de helyette véletlenül Kornél szájába kerül, majd kiderül, hogy a gyógyszer nem az, aminek hitték. E figura nem marad sokáig, mert rögtön új változás megy végbe, megérkezik a bombázó, aki a kedves Andrásunkat megbabonázza és meg is csalja…a főszereplő itt fogja fel, ha Lilla át alakulhat bármivé, neki cselekednie kell…A negyedik átváltozás egy bűvésztrükk alapján történik, amikor is egy orosz hölgy lép ki a varázsdobozból…A következő alakváltása egy tájszólással beszélő házi tündérke. Nagyon kis aranyos. Aztán, egy parancsolgató, gonosz tekintetű hölggyé válik, aki nem tűri, ha András más nőket is figyelmében részesít.
E két utolsó karakter váltása közben az igazi Lilla is feltűnik, csakhogy nem Lilla a neve, hanem Irma. A története pedig szomorú, és visszahat a főhősünk jelenleg zajló életére, miszerint Irma ugyanúgy terhes, ám a barátja a gyerek miatt hagyta el, ő mégis megtartotta és ki akarja hordani. A karakter szeretetteljes és kedves, aki végtelenül szomorú, megbántott és sajnálatra méltó. A problémáját különböző kifejezések kezdőbetűivel rövidíti, így próbálván könnyíteni önmagán és megküzdeni sanyarú sorsával. A karakter sokkal élettel telibb, mint a filmvásznon látott.
A parancsolgatós Lillát már nem váltja le senki, hanem minden változat egyszerre jelenik meg, és kergetik szinte az őrületbe Andrást.
A darab végén persze minden megoldódik, és András belátja, hogy volt időszak, mikor úgy gondolta nem szereti Lillát, de a különféle szituációk leküzdése után, megállapítja, hogy még mindig odavan a barátnőjéért, ezért első találkozásuk pillanatát igyekszik felidézni Kornél segítségével. Nem kell mondanom, a végén minden jól sül el.
Kiválóan sikerült a színpadra állítani a filmet, mivel láttam mindkettőt, egyértelműen a Madách Színház darabját hirdetem ki győztesnek. Díszlet tekintetében most sem okozott csalódást a helyszínek megformálása magárt beszél, azt hiszem kisebb színpadokhoz lehetne hasonlítani, bár ez kicsit most bután hangozhat, de nem találok hirtelenjében rá megfelelő szót.
Kedvenc helyszínek: a Madách Színház megjelenítése, Adél rendelője, Andrásék munkahelyek.
A koreográfia, és a gyors beszéd, hogy csak úgy pörgött a színészek nyelve, hát, le a kalappal, nagyszerű volt a kivitelezés!!!!
