"Az a Szűcs, az nem a mi Szűcsünk...Az az ő Szűcsük..."
Időpont: 2017. nov. 19. (vasárnap) 19.00 Helyszín: Madách Színház Előadás: Meseautó Rendező: Szente Vajk Bemutató: 2016. november 18. (Háhá! 1 évvel rá, + 3 nappal később ért meg nekem a darab!) Időhossz: 2 óra 30 perc, egy szünettel
Ki ne ismerné ezt az alkotást?
Akár az eredeti, fekete-fehér filmet, amiben Kabos Gyula alakítása volt felejthetetlen, vagy az ezredfordulót követő években készült remake-t, ahol Stohl András alakította a vezérigazgató urat és a sofőrt.
Mostanság szokásom a közönséget is megfigyelni, míg elkezdődik egy színmű... furcsa dolog ez... eleddig soha senkivel nem foglalkoztam, de nem tudom leküzdeni... szóval, a nézőtéren most is a "legéletrevalóbb" emberek ültek, az emeleti részen 60-as éveikben járó hölgyek, akik zacskókkal szöszmötöltek vagy hangosan sugdolództak, vagy funkció nélküli kardigánt helyeztek a karzatra, hogy nem lehetett tőle látni, vagy kis- nagy családok, ahol a drágalátos szülök baromira nem nevelték meg a gyerekeket, akik hangosan vihogtak vagy éppen a székedet rugdosták... rá kellett szólnom, és az anyuka fel volt háborodva...nem ez az első eset, bár akkor tanú voltam, hogy a szülő/tanár ki volt akadva, hogy rászóltak a gyerekekre, mert nem megfelelően viselkedtek... egy kiskorú figyelme, ha az előadás nem érdekli, hamar lankad, az ilyeneket felesleges kultúra szenthelyeire elvinni... szerény véleményem szerint... Úgy néz ki, hogy a közönségből a kulturális viselkedés alapjai kivesztek...ez már nem az első alkalom, hogy ilyen fura szerzetekkel hoz össze az élet...
Színházpajtásommal túltettük magunkat a bosszúságokon, úgyhogy jöjjön itt és most az előadásról készült összegző írásom! :)
A darab az első film nyomvonalát követi, ugyanakkor egyes karakterek jelentőségét átdolgozza, felnagyítja. Kiemelném, Kovács Vera barátnőjének a jelentőségét, Sári, aki a eredeti filmben, csak addig érdekes, míg a segítsége által Vera bekerül a központi bankba, utána a jelenléte eltörpül. A színdarabban, Vera megjegyzi, hogy Sára egy igazi angyal, neki köszönheti a munkát, és az autót... ennek hatására, a lányban "tévképzetek" alakulnak, hogy ő valóban angyal, és látni véli a társait is... érdekes elmélet... a történetet jól ismerhetjük, Szűcs János, vezérigazgatónak rengeteg kapcsolata volt, de egyik nő mellett sem tartott ki sokáig, szépen cserélte őket, mert egyik sem őt, hanem a pénzét szerette. Ezért elhatározza, hogy egy időre elutazik a csodajárgányával, amit egy autószalonban éppen a rendelkezésére bocsátanának, amikor hirtelen összetalálkozik a frissen felvett munkaerővel, Verával. A lány rögtön megtetszik neki, és, hogy próbára tegye a szándékait, eladónak, majd szegény sofőrnek/fuvarozónak mutatkozik be. Vera és Sára a szalonba csak a hecc kedvéért térnek be, igazából nem fedezné az anyagi juttatásuk egyik autó megvásárlását sem, de mivel a vezérigazgató megpillantja, és kevesebbért is odaadná a kocsit, Vera megijed és barátnőjével messze szaladnak... Sárát utoléri, és tőle megtudja Vera címét (hosszan, fárasztó párbeszédet követően, ami ennyiből állt: Én csak a másik vagyok, Vera az egyik. Miért nem lehetnék én az egyik? stb...) "lepostázza" a lakcímre az autót (A vezér kitalálja, hogy az autó ajándék lesz Vera számára, aki a 10.000 vásárló volt az üzletben...). Az autócsodához egy sofőr is jár, saját alkalmazottja ruházatát kölcsönveszi és felajánlja szolgálatait álnév alatt Szűcs. Péterffy Tamás, a vezérigazgató barátja fogadja Vera apját, mint helyi autókereskedő, és tőle tudja meg, hogy lány volt a 10.000 vásárló, ezért nyerhette meg a kocsit (Péterffy kézmozdulata, levegőben egy boltívet ír le: ő volt a 10.000-dik). A vezért amúgy Annuskán (aki a titkárnő) és Halmoson (irattár vezetője, ideveszik fel Verát) senki nem látta, nem tudja, hogyan néz ki, de biztosan van egy furcsa mozdulata, amivel elárulja magát, hogy ő a vezér (két lány beszélgetése során derül fény, Sára testével kört ír le, majd oldalra fordulva karját behajlítva beszélgetőpartnerére mutat...), - a mozdulatsort a tapsrendnél kivéve a két főszereplő bemutatta meghajlás előtt. Valahogy ez nagyon megragadhatta a képzeletüket...
Veráról pletykálni kezdenek, sőt Halmos egyszer meglesi, ezért elindul a pletykaáradat a lányról a bankban, biztosan viszonya van valakivel. Halmos kifaggatja Sárát, és félreéri a helyzetet (Vera az igazgató 10.000 "áldozata"), a szexuális utalásokká válik minden elhangzott ártatlan mondat... helyzetkomikumra tökéletes példa... Vera megelégeli, és felkeresi a Szűcsöt, hogy csökkentse le a fizetését (ugyanis egy nap után az is meg lett emelve), nem szeretne, ha rosszul ítélnék meg a kollégái. A vezér helyébe kell egy másik, ezért ismét képbe kerül Péterffy, aki a vezérrel ellentétben a jellegzetes mozdulatsor kifejezésére képes, holott előtte egy irodakukac, egy nyakigláb pacák volt, de Szűcs átalakítja, és a vezér figura túl sármosra, túl rámenősre, két szóval túl tökéletesre sikeredik... A helycsere konfliktussal is jár, most már két férfi küzd a nő szerelméért, bár a hamis vezér, csak a barátján próbál segíteni. Lillafüredre utazik a csapat, de útközben Veráék csodajárgánya lerobban, amit a sofőrnek (Szűcsnek) meg kell oldania, a segítségükre érkező "utánzat" elviszi a lányt a kastélyszállóba. Halmos egymagában is képes a táncra, és Annuska felidegesítésére telefonon keresztül, megtalálja Verát és elmondja neki az igazat, hogy ezidáig kivel furikázott, a Szűcs az nem Szűcs... Verát ez szíven üti, és nem tudja felfogni, hogy a férfi szív, miért ennyire jéghideg... eljátssza, hogy bele akar menni a vezérrel való kapcsolatba... holott előtte már szerelmet vallott, és szinte félóráig szenvedélyesen csókolódzott a sofőrrel, akivel egy kiskocsmában beszélt meg randevút... Perzse, minden jó, ha jó a vége, tisztázódnak a félreértések (Halmos elrángatja a lányt a vezérhez), és János megkéri Vera kezét. Halmos is Annuskáét, bár amint felemelik a bérét, már meggondolja magát, de Vera unszolására, beadja a derekát.
A szereposztás
Nagy Balázst ígérték az estére, de Nagy Sándor lett belőle. Ugyan erőteljesen elkerekedett a szemem, amikor megláttam a kiírást a teátrum aulájában, ugyanakkor örültem is a változásnak, hiszen Nagy Sanyi mindig is a szívem csücske volt, és lesz is. Kiguvadt szemek, jó játék, kevésbé finom hang, már nem az igazi, de itt nem is kell sokat énekelnie, vicces volt, hogy bosszankodott, nem hagyják a többi szereplők a dalát elénekelni (Miért hazudok?): Nem igaza már, sosem fejezem be! :) Tökéletes szerepformálás, és illett is hozzá. Hiszen, Nagy Sándor a hódító...veled minden dal oly bódító!
Molnár Nikolett - a Madách egy új üdvöskéje lehet, nem láttam még sosem, a Férfi jégszíve című dalban nagyot énekelt, szerintem illene egy másik szerephez is... kislányos alak, kedves arcú művésznő. Szívesen megnézném még más darabokban is, a 20-as évek öltözékeiben szépen festett.
Nagyon - nagyon - nagyon sokáig csókoloztak Sanyival, kissé túlzásokba esett a rendezés nem csak poénok terén, de csók terén is...
Simon Kornél- ez az ember egy viccművész, már a megjelenésével is feldobja a napomat, humoros töltetű, magas és még jóképű is. Így tökéletesen passzolt a vezérigazgatóhoz kitalált sejtelmes alakjához, és Sanyi cserepartnerének is megfelelt. Sziporkázó, többek között a leleplezésnél: "Péterffy a valódi nevem, két f-vel és y-nal írva. Ez egy ősi család neve, amit meg kellett változtatni korábbi formájában ugyanis Hosszpisil voltunk..."
Szerednyei Béla és Berecz Kristóf Uwe - Vera családtagjai voltak. Kettőt fizet egyet kap akciójukkal kacagásra bírták a közönséget, amúgy is nekik volt a legjobb jelenetük, mert a beszélő-táncoló-éneklő bonbonok cukorkákat dobtak a földszinti közönségnek...ez azért valahol igazságtalanság az erkély/emelettel szemben... :P
Dobos Judit, Annuskaként tetszett, ő és Magyar Attila Halmos Aladár szerepében ideális örökösei az eredeti szereplőknek is. Mintha rájuk szabták volna, tudtak mit kezdeni a jelenetekkel, talán Attila még improvizált is, amikor Judit felemelte az egyik kelléket és abból apró virágcserepek hulltak ki... ("Vigyázzon Annuska, kirepülnek a virágok és az apró emberek!")
Sári szerepében Trecskó Zsófia, míg a sofőr figuráját Barabás Kiss Zoltán játszotta.
Az előadás nem sok embert mozgat meg, szereplőként, van 9 szólószereplő, és az ensemble tagjai nyolcan voltak. Tapsrend során elájultak a vezérigazgatótól, és közöttük találtam meg Kecskés Tímeát, aki Sándor Dávid felesége, itt táncolt és dívát alakított a kastélyszállóban.
A szereplők megmondják
Díszlet és kellék
Kreatív, egyszerű. Nem minden díszlet találékony (kivéve pár, amit a zenés színházakból szerettem, pl. Az Operaház Fantomja, a József és színes álomkabátja, Mary Poppins, Tanulmány a nőkről vagy az 1x3néha4. Operaház/Erkelben: Carmen, A hugenották), ötletességen, kreatív gondolkodáson alapul. Muszáj megjegyeznünk néha azért fontos, hogy kapjunk egy érdekes hátteret, ne csak a képzelőerőnkre bízzák a látványvilág megalkotását az elménkben. Régen volt olyan előadás, ahol ez kiemelt szempont volt, most ismét jött egy szembe, a Meseautó képében. Egyszerűsége, egy- és kétdimenziós helyeket ábrázolnak a színpadi elemek, oldalt a kulisszák felé vezető útra balról a Vásárcsarnok, míg jobbról az Iparművészeti Múzeum kíséri a művészeket. Középen a Halászbástya (cukorka bolt) Lilafüred kastélyszállójával váltja egymást egy tengelyen. Szétszórtan pedig a Műcsarnok, Mátyás templom, az Opera, a Parlament látható. A Meseautó főcímdalához, illetve ha furikáztak a kocsival, a háttérben behúzták a Lánchíd és oroszlánjainak díszleteit (másik oldalukon, buja ösvény volt látható).
Kellékek - otthonra mindenképpen kell egy villamos! Ugyanis a szereplők ezt húzták be elsőként a színpadra, ami enyhe megdöbbentést okozott nekem, ezzel ábrázolták a közösségi közlekedést (illetve feltűnt a távolsági busz, két hajó, egy repülő, és kicsi házak). Mindegyik ülőalkalmatosságnak készült:
- Villamosoknak volt pórázuk, jelentőségük az angyaldalban volt, mert az egyik férfi, véletlenül a villamos elé esett, és az angyalok mentették meg az életét, miközben ijedten feküdt a pár centis "monstrum" előtt.... illetve a Szabadsághíd asztalról "véletlenül" akart leesni egy másik férfi, de ezt is sikerült megakadályozni...
- Hajó: ezen kelléken nem csak ülni, de elfeküdni is lehetett... Simon Kornél a nagy hajót behívatta... amaz begurult
- Piros automobil: ez is Kornélhez köthető, ő furikázott benne, bár ennek kimunkálása alapján egydimenziós lehetett, és lábbal meghajtott jármű, amit a közönség nem láthatott, csak azok, akik az erkély vagy emeleti részlegen ültek a színpadhoz közel.
- Körfolyosós házak, kis muskátlikkal; általában ülőalkalmatosság, máskor a Halmost megfenyítő eszköz: Judit ezt emelte fel, és "véletlenül" kiesett belőle a virág...biztosan, megfeledkezett róluk...
- Távolsági autóbusz: Halmos vagyis Magyar Attila a kicsi sofőrtől akart kérni jegyet... ezzel idegesítette fel kollegináját... de minket megkacagtatott... :)
Ezektől a szerkezetektől kicsit óvódásnak, kisgyereknek gondolhatták magukat és láttuk mi nézők őket annak. Másrészt eszembe juttatta azt az operát, amit élőben nem láttam, csak felvételről, Bohémélet, ahol Google Térkép volt egyik felvonásban a háttér, és kicsi házakon ücsörögtek a szereplők...
A bank dolgozó asztal megjelenítése - a magyar hídak alapján, felfedezhettük: az Erzsébet, Lánc, Margit, Szabadság hidakat.
Egyszóval: ötletes, Túri Erzsébet alkotásai.
Jelmez
Kovács Yvette Alida, a kor szellemét igyekezte visszaadni a ruhakölteményekkel, ugyanakkor nekem inkább a nyelvezete miatta volt gondom a darab korban való elhelyezését illetően. Tehát a stílus itt-ott egészen modern, akár utcára is felvennénk egy jelmezeket, hétköznapiak. Ami nem feltétlenül baj, ez is egy pozítív perspektíva egy előadásnál. Kovács Vera ruhái közül az első megjelenésekor visel sárga alapon, pöttyös jelmez, egy teljesen kék ruha, illetve a kastélyszállóban látható légies, nyári egybe részes ruhát választanám.
Koreográfia
Vannak benne táncos jelenetek, és klisék, amiket már megszoktunk, vagy láttunk máshol, pl. angyalok beállnak egymás mögé és az első után mindenki oldalra kiáll, hogy látszódjon... talán ide biggyeszthető, az a jelenet is, amikor egyszerre a színen három helyen tartózkodtunk és a lillafüredi kirándulásról beszélgettek a szereplők: Vera Sárával balon, középen Szűcs János sofőr Vera apjával és öccsével, jobb oldalon pedig Halmos Annuskával. A különlegesség az volt, hogy a kezdetben a színpad hátuljában volt mindenki, fokozatosan, minden párbeszéd által jöttek az előtérbe, sőt egymás "dimenziójába" is átmentek, amikor két szereplő, Vera apja és Sára összekapcsolódott egy mondta erejéig, mivel az apa nem értette, hogy mit szeretne Sára szuvenírként kapni a lányától...
Poénzuhatag
A nyelvezeten túl a sok poén volt még zavaró, néha túlzásba vitték (jelen viccével - miszerint elvették a jogosítványát a vezetőnek, ez azért volt, mert korábban már volt problémája a hatóságokkal és azok elvették tőle..., vagy kinek vagy te a fia? Az apámé... ; vagy a kimagyarázkodások: a Vera nem olyan lány, aki ilyen - olyan dolgokat tesz és ennek malőrösebb fokozatai)... ez nevezzük fárasztónak... lehet benne poén, de ne ömlesztve!
Híres mondatok a filmből a musicalben is megtalálhatóak: mint „egy a párna, egy a részvény”, vagy „a, mint Aladár, l, mint Ladár”...
Csúnya megjegyzés
Trecskó Zsófiával nincsen semmi bajom, de összefüggést látok egyes rendezések között... Szente Vajk és közötte állítólag kialakult valami kapocs, és nem lehet véletlen, hogy egyes, inkább humoros rendezéseiben a lánynak nagyívűbb szerepeket ad... Tanulmány a nőkről-ben ott szerettem, itt a sipitós hangja miatt kevésbé volt kedvelhető számomra.
Összességében elmondható, hogy nem rossz, hiszen a könnyed, vasárnap esti önfeledt szórakozáshoz tökéletesen megfelel, ezt a célt kiválóan teljesítette. A darabot inkább az egyszer nézős kategóriába sorolnám, felejthető muzsikával - hiába sulykolták a közönségnek az "angyaldal"-t a tapsrend alatt háromszor is - mindenkiben csak egy nóta maradhatott meg (nekem meg egész napa fülemben csengett):
"Meseautóban színezüst erdők során repülünk a szívünk tavaszán. Arany országút csillogó gyémánt porán repülünk a mesék kocsiján. Fenn az égben az angyalok vigyáznak ránk és a sors fogja tán a volánt. Csupa boldogság vár ezután rád és rám a mesék meseszép kocsiján."
Meseautó, a Madách habkönnyű limonádé szintű előadásai közé tartozik, hiába a besorolása musical, a prózában érvényesül minden humoros töltetet. Első alkalommal voltak fenntartásaim madáchos művel kapcsolatban, mivel sem az eredeti film, sem a Stohl-változat annak idején nem varázsolt el. Maga a zene is túlságosan "nyálas", valóban egy régi, ánti-ánti világot idéz meg...
"Egy kis mézzel az orvosság is leszalad simán, de leszalad simááán, leszalad simán..." Időpont: 2015. május 30. (szombat) 19.00 Helyszín: szokás szerint a Maádchban... Előadás: A lapos kalapos avagy Mary Poppins
Eleddig sosem jött össze nekem a szombat esti előadásokra a pótszék váltás. Jelentem: most sikerült! Hurrá!
Jobb szórakozásom nem lévén, és mert nagyon szeretem a
darabot, mindenképpen szükségem volt egy egyedi dózisra is, tehát
nincs három szereposztás, csak egy Mary és egy Berti játssza végig az egészet,
természetesen ehhez az élményhez csak egy páros tudott igazán hozzájárulni:
Oroszlán Szonja és Sándor Dávid. Pár napja korábbi felvételeket nézegettem meg
róluk, amit a Madách TV hozott nyilvánosságra, ezen videók a legeslegelső
bemutatókról voltak hivatottak részletes tájékoztatást adni.
Íme a kettősöm felvétele, ők hogyan élték meg Mary-t az
első alkalommal:
A 200. előadás szereplőgárdája picit módosult a jelen közölt
felsorolásban. Leginkább Dunai Tamásnak örülök, Mr. Banks szerepében, hiszen
vele még nem volt szerencsém megnézni. Sokan őt kiáltják ki a legjobb apukának.
Nálam egyelőre Szervét Tibor viszi a karaktert. Számomra mások a
gyerekszereplők is, aminek örülök, főleg Uwe-nak, ő aranyos és egy harsány
fiúcska. Andrew kisasszony figuráját ezúttal Pándy Piroska megformálásában
látom majd, nagyon kíváncsi vagyok. Serbán Attila Néleuszként jelenik meg a park
jelenetben meg a karját elvesztő bohócként. Wégner Judit kevésszer hallatja
hangját, két szerepet is tudhat magáénak, de ő nem volt a múltkor.
Szonjáról úgy hírlett, hogy nem örvendett kellő egészségnek,
amikor a 200. előadáson szerepelt, bizonyára ezért is Mahó Andi vitte a hátán
Vajkkal karöltve a darabot. Remélem azóta sikerült visszanyernie a hangját,
egészségét. Sándor Dávidot mindig is szerettem, sosem volt elől, a
rivaldafénybe Berti nyomán került, és szerintem, igenis van élet a játékában.
Koós Réka az ünnepi előadáson lenyűgözött, csodás anyukaként, remélem most is
hasonlóan fog teljesíteni. Baranyai Annamária sótlan volt, nem is igazán idős
hölgyet láttam tőle, túl gyorsan mozgott, ámbár a Madaras asszony zenéje erős
érzelmi hatást gyakorol rám. Hűvösvölgyi Ildikó, mint egy manó, úgy ugrik elő a
jelentében a pult mögül, egy idő óta nagyon megkedveltem őt.
Időponjt: 2014. június 23. este 19.00 Helyszín: Madách Színház Előadás MaryPoppins
A szereposztást illetően egy kevert, vegyes főszereplő párossal szerettem volna megnézni az előadást. Vagy legalábbis, a jól megszokottól, Oroszlán Szonja-Sándor Dávid csodálatos kettősétől eltérőt, hiszen - szerencsére - folyton velük sikerült kifognom. Végül, pedig azon okból, hogy fel tudjam mérni milyenek a további szerepformálók, hogy ne jelenthessem ki, hogy csak eggyel lehet az IGAZI. :) Mindenkinek ki jár az esély a bizonyításra, no meg furdalta az oldalamat a kíváncsiság, mert Csonka Bandi Bertijét nagyon sokra tartották az ismerőseim - mert a film alapján ítélkeztek. Mahó Andi Mary-t is szeretnivalónak állították.
A megszokott leírástól, egyéni véleménytől eltérek és inkább a különféle újdonságokra helyezem most a hangsúlyt. Különösképpen a bakikról ejtsek pár szót.
Valahogy aznap este, nem voltak tisztában a Madách díszítői, hogy gyorsan kellene helyszínt módosítani. Ez nem következett be, a Park jelenet előtt közvetlenül a gyerekek hálószobáját láthatjuk, itt elhangzik a kedves dal "Abszolut hibátlan". Mary és a gyerekek kapcsolata ekkor veszi kezdetét, kibontakozik. Szeretem a dalt, és az előadásmódot is, ám a jelenetet követően a parkba mentek volna, a helyszín cserére nagyon lassan ébredtek rá, amikor kezdetét vette a színek váltása, a háttérben még mindig láthattuk a gyerekszobát, majd elkezdték a belső színpad felé húzni, kissé ügyetlenül, mert az asztalon álló lámpa, - ami Mary titokzatos, nagyon tágas táskájából került elő - a vontatás miatt lezuhant, hangos csattanással ért földet.
A következő baki, a második felvonás kezdetén volt, az - Úgy vártunk! - felirat. Csonka Bandi teljesen magától értetődően formálta a betűket, háttal állt a kivetítőnek, ezért nem tűnt fel neki, hogy már lassan a negyedik betűt rajzolta a kéményseprői eszközével, de a betűk nem jelentek meg... Aztán a technikusok észbe kaptak.
A csillagos Ég a Madáchban: megint felfedeztem két táncost, akiknek, szegényeknek - nem világított a kabátja.
De a bakik úgy vélem, csak színesítik az előadást. Bár, tudjuk az aranyszabályt, hogy egyik előadás sem egyforma.
Videóérdekesség: Egy kis kedvcsináló videó az előadáshoz, Mary Poppins medley
A szereplőkről
Mahó Andrea Mary Poppins-sa nagyon kedves, szeretetre méltó teremtés. Folyton mosolyog. Nem olyan szigorú, mint Szonja. Bájos volt, de a tánc a park jelenetben nem volt olyan látványos Andi részéről. Egy jó tanító modorában adta elő a karaktert, és élvezhető volt. De a mosolya volt, ami nagyon szerethető, ő egy szelíd Mary és túlzottan kedves. Felfedeztem olyan mozdulatokat is, amelyek A Fantom Christine-jére hasonlított. Amikor a gyerekeket megmérte, nem mutatta meg nekik az eredményt, holott Szonja mindig ekképpen cselekszik. Tetszett, hogy a bankban, amikor a pódiumon áll a gyerekekkel, melegen rámosolyog a fiúra, aki éppen rátekintett. Meg voltam elégedve, de nem ő a kedvenc Marym.
Csonka Bandi Bertije is olyan semleges volt. Akárki, akármit mond, nekem Sándor Dávid szimpatikusabb. Láttam a filmet, de el tudtam tőle vonatkoztatni, Csonka nem volt nekem olyan lenyűgöző, mint Dávid. A seprűt sem olyan légiesen, könnyedén tudta átugrani, mint a társa. Némely mondatot jobban hangsúlyoz Dávid, Csonka pedig nem. Nem rossz persze ő sem, de nekem nem az igazi.
Szerednyei Béla az apuka, akit szinte mindig megkapok, eddig ő a csúcstartó 4 előadásból 3-szor vele láttam. Néha nem értem a szöveget, amit mond, bár magát a színészt nagyon szeretem, meg az előadásmódját. Csak a szövegkiejtés nem teljesen tiszta, vagy csak én vagyok süket. :) Ezért Szervét Tibor szövegépítésben jobb. Bár, mindketten meggyőzően alakítják az akaratos apát.
Ladinek Judit az anyuka, Szerednyeinek méltó párja. Olyan helyesek ketten, Judit imádnivalóan formálja a karaktert, és ő a 4 előadásból látott 2-ön alakította Winifred-et.
A két gyerek közül Hajdú Virág az előzőleg látott Jane, míg Kristóf Uwe vette át Pál Dánieltől a kisfiú szerepét. Az előbbi eléggé harsány, mégis szerethető, mert az általa közölt kijelentések, amit pl. az apjától hallott, anyjáról szóló gondolatfűzért elbeszéli: "Apa azt mondja, olyan vagy, mint egy nyaklánc. Sokba kerülsz és csak lógsz a nyakán." A fiú kissé harsányabb, valódi rakoncátlan, neveletlen, de szerethetőbb, és aranyos arcú gyermek. A két testvér most is szeretnivaló volt.
Sáfár Mónika - elképesztő, mint mindig Miss Andrews szerepében. Olyan hülye arcokat tud vágni.
Détár Enikőnek is örültem, mert szerintem, csak vele olyan megható a madár-jelenet, hogy az ember szeme könnybe lábad. Vissza kellett fognom magamat, nehogy hangosan sírva fakadjak. Megint szép és megérintő volt.
Brill néni most is Dobos Judit alakította, illetve Ay-t most Sánta László játszotta. Ez is egy másik szerepformálás, de szerintem a Németh Gáboré jobb. Viszont Laci megtalálta a közös hangot és a lépéseket a táncban a kéményseprő brigáddal.
Corry nénitől azt mondom, nem akadtam ki, de most már biztosan tudom, hogy a Madách Színháznak is van egy Oszvald Marikája. Hűvösvölgyi Ildikó túlcifrázza a karaktert, persze nem csinál őrült bukfenceket, de valahogy nem tudom szeretni ezt a nőt, nem tudom megkedvelni, holott régen ő volt az egyik szuper cica az eredeti, első magyar Macskákban. Túlpörgi, meg olyan, manószerű a nő, vagyis inkább egy bolondos anyóka.
Lőte Attila nemcsak a szerepében volt kiemelkedő, mint a hajó kapitánya, vagy mint a bank igazgatója. Aznap este egy különleges jubileumot is ünnepelt, amit a színház igazgatója osztott meg a közönséggel. Ezért ez az előadás különleges volt. :) A kedves művész úr 80. születésnapja nagyon szép ünnepi esemény volt, a különleges alkalomból a színház igazgatója megzavarta a teátrum dolgozói számára a "legkedvesebb zenét, az Önök tapsát!". Viccesen felvezetve, nem várt pillanat volt, de a művész úr meglepődött és nagyon szerényen fogadta a tapsáradatot és a tirádákat, amelyet a közönség és kollégái hangoztattak. Isten éltesse még sokáig a Művész úrat!!! :)
Lőte Attilával készült egy riport is a jeles alkalomból, a Madách TV keretein belül:
Egy nagyon szép estének voltam szem- és fültanúja. :) Mary Poppins dalai megunhatatlanok!
Vártam az előadást, de közben attól is féltem, hogy biztos, hogy aznap megyek? Hiszen jó régen vettem meg a darabra a jegyemet, márciusban. Az év harmadik hónapjának, 20. napján, ami az én névnapom, egyúttal a Boldogság világnapja is. E jeles napon látogattam el egy volt évfolyamtársnőmmel a Madách színházba, hogy közösen megnézzük Mary Poppins-ot. Másnap elárasztottak az érzelmek, és rögtön jegynézegetésbe kezdtem. Annyira szerettem volna, újból látni. Nem kellett sokáig kutatnom, hiszen a jegyszervező ismerősöm elküldte a listáját, illetve a közösségi oldalon feltüntette milyen jegyei vannak a közeljövőre. Köztük volt az én Mary-s jegyem is. Amit azonnal lefoglaltam.
Így jött el ez az est is, na végre!!!! :)
Tudtam, kik lesznek a főbb szerepekben, hiszen még időben lett közölve a szereposztás. A színre kerülés napján sem történt semmiféle változtatás, mindenki, aki meg volt jelölve aznapra, színpadra lépett.
A két főszereplőmet illetően, - most is, mint eddig "két" alkalommal, - Oroszlán Szonja és Sándor Dávid jelenítette meg. Őszintén szólva, örültem nekik, vártam az előadást. Szükségem volt rá!!! :)
Oroszlán Szonjával, ha lehet még jobban meg voltam elégedve, mint eddig bármikor! Annyi szeretet, báj, kedvesség és a jóra való tanítás volt a karakterben. Szebb volt, kedvesebb volt, mosolygott, visszafogottan, ahogy egy nevelőnőhöz illik, mégis szerényen. Az egyik legmeghatóbb jelenetnek tartottam, amikor Mary elbúcsúzik Bertitől. Szonja oldalról megpuszilta Dávidot, majd azt láttam az arcán, hogy az egyik szeme valóban sír, mintahogy az énekében ezt kifejti. Aranyos volt a pillanat, ez a puszi, és, a felfedezés, milyen szomorúvá válhat egy nevelőnő, aki elkényszerül hagyni a családot. Szonja nekem Mary!
Sándor Dávid - az alakítása pazar volt, mint mindig Bertiként. Imádom, olyan jóravaló ember, színészként kitűnően hozza a figurát, nem tudom nem szeretni. Lenyűgözően táncol, mozgása sokrétű és látványos, a gyerekekkel jól megérteti magát, nem csoda, hiszen ő maga is apuka. Mary-vel közös jeleneteit nagyon szeretem, Szonjával tökéletes párost alkotnak, és meg van közöttük a baráti kapcsolat. Látható ez főként a tapsrendnél, amikor vidáman mosolyogtak egymásra, és Dávid rá kacsintott. Soha jobb Bertit! :)
Szervét Tibor, mint apa. Előzetesen nem gondoltam volna, hogy ennyire, de ennyire meg leszek vele elégedve. De tény, ez történt. Nagyon jó apuka, sokkalta ironikusabb, mint Szerednyei. Morcos, egy férfi, aki a munkájának él, és ahogy önmagát nevezte "Én vagyok a drágakőve a Cseresznyefa utcának.". Kiválóan ábrázolta a karaktert, noha hangilag nem a legjobb, - nem, nem énekel rosszul - csak az énekes szerep kevésbé való neki, mint a prózai. De ez csak az én meglátásom. Nagyon tetszett, én is így képzelném el az apát, egy nemtörödöm férfinek, akit a volt nevelőnője tett mogorva, magába forduló, parancsolgatós apává, és még a gyerekeivel sem foglalkozik. Ének szempontjából még annyit mondanék, ha mással nem értem mit mond a szövegben, nála minden szót tökéletesen értelmezhettem. Másik elszólás Szervéttól: "És tenné a házastárs...a társasági kötelezettségét!" :)
Koós Réka, mint anyuka. Nem hittem volna, hogy ez az a szerepkör, amiben nem tudok dönteni majd, ki legyen a kedvenc. Most már láttam, mindhárom művésznővel, Gallusz Nikivel és Ladinek Judittal, valamint a jelen megnevezettel. Réka elképesztően jó volt, a kétségbeesett asszony, aki meg akar felelni férjének és nem elbukni, mint eddig oly sokszor tette. Szuper jellemábrázolás, a karakter fejlődött, tűnődött, szerethető volt. Vicces volt a kirohanása, amikor színészi képességeit lantba veti, beront a bankba és helyre akarja igazítani az igazgatót és a tisztviselőket, hogy megvédje szeretett férjét.
A két szülő harmonizált egymással, a köztük lévő feszültség, majd szeretet kibontakozását figyelheti meg a közönség. Tetszett, csillagos ötös!
A két gyerköc, azt tették, amit tenniük kellett, - csíntalanok, rendetlenek, elviselhetetlenek voltak, de hála Mary Poppins útmutatásainak, a gyermekek a helyes irányba lettek terelve. Megtanította nekik, hogy a munka is lehet móka, hogy a játékokat szeretni kell, és tisztelni. A helyes viselkedést, és a parkban nem csak unalmas dolgok történhetnek... Az egy Schilling értékét.
Andrew kisasszony-nak nincs nagy szerepe a darabban. A második felvonás elején kerül képbe, amikor Mary eltűnik, és Winifred a régi dadát kutatja fel, meghívja magukhoz, majd felfedezik, hogy ez az asszony tette olyan borúlátóvá a férjét. Mary ellenfele Andrew kisasszony, Sáfár Mónika megjelenése már egy viccnek is felér, mert ő mindig komikusan alakítja a saját figuráit. Andrew egy gonosz nőszemély, aki a gyerekeket úgy akarja megnevelni, hogy a fiút intézetbe küldené, míg a lányt a gondozásába venné... Kedvenc "orvossága" a Vicinus olaj, amit egy nagy injekciós tűbe is felszív, ezzel riogatva a körülötte lévő embereket. A veszte, Mary Poppins színre lép, és egy "ádáz csatában", a varázslatos dadánk a gonoszt, egy madárketrecbe zárja.
Madaras asszony - a Szent Pál Székesegyház terén egy idős nő, árulja a madárcsemegét. Értéke csak egy Schilling. Mary Poppins elviszi a két gyereket, hogy megérthessék a bankban látott hitelkérő férfi szavait, aki mindkettejüknek egy-egy érmet adott. A fiú megsajnálja a nőt, ám a lány nem. Ez a jelent az egyik legimpozánsabb, legmeghatóbb. Nem tudtam, nem sírva végignézni. Van benne valami megrendítő, valami megrázó, - főként, amikor a galambok "ténylegesen" leszállnak a földre. Összeszorul a szívem, próbáltam magam tartoztatni, de nem tudtam és a mai napig sem tudom megmagyarázni magamnak miért van ez a kis színpadkép ennyire nagy érzelmi hatással rám. Leginkább Détár Enikővel a legmeghatóbb.
Corry néni-ként Bencze Ilona jelent meg. Őt kedvelem, a váltóját már kevésbé. Olyan idegesítő tud lenni...A lényeg, hogy Bencze Ilona aranyos volt, és megnyerő. A nő, aki ismerte Nagy Sándort, Rettegett Ivánt, és a többi nagy alakot a történelemből. A karakter egyszer szerepel, amikor Corry néni különleges boltját látogatja meg a csapat, azért, hogy jó szavakat szerezzenek be. Ekkor hangzik fel a darab egyik híres dala: "Szuperfenofrenetikomaxikapitális".
A tengeri medve, azaz Bumm tengernagy / Bankigazgató szerepében Koltai Jánost láthatták a nézők. A két szerep nem túl nagy, de mindkét karakternek fontos és kiemelkedő jelentősége van a darabban. A tengernagy a Cseresznyefa utcában lakik, és gyakran tengeri mondásokkal, megszólításokkal beszél Bertihez, aki van, hogy a "fedélzetet söpri", van, hogy csupán az utcában arra felé kóricál. Beszélgetőpartnere Csirip asszony, akinek egy fehér kutyája van. Bankigazgatóként Koltainak az a szerepe, hogy a jó hírt megossza a kétségbeesett Banks úrral.
Brill néni - Dobos Judit és Robertson Ay - Németh Gábor. Kettejüket együtt említem, hiszen ők a háznak a két szolgálója, a szakácsnő és az inas. Míg az előbbi morcos, és minden szólást rendszerint átértelmez, vagy bőszen szidja az inast, vagy mást ("hogy romolna meg az összes befőttje"). Úgy az utóbbi mindennek neki megy, megégeti a fenekét, belemászik mások aurájába, nekimegy az ajtónak vagy csupán bután viselkedik. Viszont mindkettő hiteles volt, szórakoztató és az előadásukat a közönség is élvezte.
Néleusz / Valentin szerepét ezúttal Kiss Ernő Zsolt játszotta. Hangilag sokkal visszafogottabb, mint Serbán Attila, ezért nekem élvezhetőbb volt, mindkét figurájának a megjelenítése. Kedvesebb, nem harsány és fülsértő. Szoborszerű viselkedés valóságosabb.
Parkőr / Northbrook "kettősét", ezúttal Barát Attila alakította. Akivel most - holott nem vagyok úgy oda érte, mint mindenki más - nagyon jól teljesítette, tudtam nevetni rajta, asszem kicsivel jobb Barabás Kiss Zoltánnál. Ő a felháborodott parkőr, aki a fiatalokat kergeti a parkban.
Rendőr / Von Hussler karakterét Galbenisz Tomasz jelenítette meg. A Parkban láthatjuk először, mint bőszen bűnre vadászó rend őrét - amikor minden virágzóvá, színesebbé válik, ő az, akinek a válla alatt szárnyai nőnek.
Néhány kedvenc jelenet, a legkedvesebb és legbolondosabb számomra a Parkbeli-jelenetek. Totál kedvencem. A gyerekek unalmasnak találják, úgy gondolják semmi sem történik a parkban. Mary megmutatja nekik, hogy nem kell feltétlenül így gondolkodniuk. A két gyerkőc egy időre egyedül maradnak, unatkoznak, ám a szobor, ami mögöttük áll, varázslatos módon életre kel. A gyermekeket lenyűgözi ugyanakkor meg is riasztja, hogy egy szoborral kommunikálnak, nem hiszik el, hogy Néleusznak hiányozhat ugyanúgy, mint nekik a saját apukája, aki mint később megtudjuk Neptunusz. A szobrokkal táncolnak, majd Mary és Berti új ruhakölteményekben jelennek meg a színpadon. A kedvenc jelmezeim. A tánc bámulatos, nagyon színpompás ruhákban történik a koreográfia előadása. Szeretem nézni ezt a jelenetet. Vidám és fergeteges. Pazarul szórakozom.
Szeretem a kéményseprők táncát is, ami nagyon elementáris, olyan földöntúli ("Föl, föl az Égbe, egy-két-há'"). Vidám, fentről mutatja meg a világot, pontosabban, azt, ahogyan a kéményseprők látják lent az embereket, illetve hogyan képzelik el saját kis világukat fent a magasban. Van benne, misztikum, izgulsz minden pillanatban mi fog történni most, és merre bukkannak fel a kéményseprők rejtekeikből. Nem beszélve arról, hogy milyen látványos táncot lejtenek a színpadon, azaz a háztetőn. A koreográfia gyors mozdulatokból tevődik össze, egyszerre látványos és nagyon szórakoztató. Viszont az egyszerre történő mozgásra rendesen koncentrálni kell, ezért becsülöm, hogy a színészek és a táncosok is, milyen szépen és ügyesen megtanulták a lépéseket. Egy, szintén kiemelendő pillanat, amikor a nézőteret beborítják a csillagok. Csodálatos érzés, egy varázslat rabja lesz a néző. A pillanat megélésére adnak is időt a színházban, ilyenkor a nézőteret figyeljük (részben), ahogy a parányi csillagokat csodáljuk, amit a színészek és a táncosok lehoztak nekünk fentről. Csudálatos! :)
A második felvonásban, amikor Mary visszatér, Berti egy üdvözlő szöveget "firkant" fel az Égre. Először sorban a betűket, a kis kéménytisztító segédeszközével. A betűk elkészültével összerázza az egészet és elsőként ezt a szöveget láthatjuk: "Váú Gyúrunk!" (Ekkor még nincs ott a "T" betű). De rögtön rendeződik az igazi felirat is, íme:
Gyakran megesnek a bakik az előadásokban, feltéve látjuk őket, és nos, az első alkalmakkor mindig adódik valami kisebb-nagyobb zűr. Szerencsére, a Mary Poppins előadásban minimális bakik fordultak elő, amik a darab és a színészek, a közreműködők teljesítményéből nem vontak le semmilyen értéket. Sőt! Olyan tapsviharban volt részük!!!! Én is alaposan tapsoltam, gyönyörű szép előadás volt, ismételten egy álom!
Az egyik baki, pont a "csillagos jelenetben" zajlott, hirtelen két táncos jelmezének világítógombjait az utolsó alkalommal nem tudták bekapcsolni. A darab szünetében a díszletmunkások rendezgették a színpadot, amit máskülönben nem szoktunk látni nyilvánosan.
Ami sosem maradhat el, és sokan várjuk a nagy pillanatot, amikor Mary Poppins a magasba emelkedik és átrepüli a Madách színház közönségét. Olyan grandiózus és felemelő látvány, amit tapssal jutalmazunk, Mary pedig vígan és szeretetre méltóan mosolyog mindenkire. Elhiszem, hogy ez felemelő, és különleges élmény lehet a művésznők számára! A reptetés valóban egyedülálló és a darab egyik leglátványosabb pillanata.
A zenéje rögtön belopta magát a szívembe, és fülbemászó dallamait sokszor dúdolgatom. Ahogy a Fantom esetében, úgy a Mary-nél is, 19-én, este azt tapasztaltam, hogy a kisgyermekeket megérintette, nem unatkoztak a darab alatt, sőt nem is lehet! De, hogy az összefüggést érzékeltessem, hallottam, hogy a "Szuperfenofrenetikomaxikapitális" dallamot énekelték a gyermekek. Mi ez, ha nem siker? :)
Videóérdekességek: A darab előkészületeiről a figyelmes színházkedvelő folyamatosan kaphatott híradást. Íme egy kis összeállítás Mary Poppins legszeretnivalóbb dalaiból és egy felvétel, ami a próbafolyamatokról ad részletes tudósítást.
Ez a darab a Madách musical-pályázatának első nyertese volt, még 2011-ben. Az egyik legvidámabb előadásnak mondható, a hanganyaga kapható CD-én. Egyrészt nagyon szórakoztató tud lenni, mivel a karakterekkel és problémáikkal azonosulni tudunk, felfedezhetjük magunkat bennük. Másrészt komoly kérdéseket is feszeget, ami elgondolkoztathat bennünket.
A darab maga 6 emberről szól, akik mind egy csoportos beszélgetésre érkeznek egy kis előadóterembe. Az első, egy önmagát utáló fiatal lány, aki ha tükörbe néz kövérnek látja magát, pedig nádszál vékony. Gyakran hisztizik, az első dalban ez az őrá vonatkozó sor: "A csaj, aki csini, de pici a cicije...". A karakter neve Jetti, de mivel a nevével sem elégedett ezért társait arra kéri, hogy hívják őt Zsuzsinak. E figurát Balla Eszter, illetve Szente Vajk felesége, Erdélyi Tímea alakítja.
A második színre lépő egy magas fiatalember, akiről csak később tudjuk meg mi a baja, - igazából amnéziás. Az első dalban ezek a sorok jellemzik: "...helyes a feje, de tutira ketyere..." A karakter neve Ervin Iván, az emlékei csak a darab végén térnek vissza, vagy mégsem? :) Simon Kornél vagy Sándor Dávid látható a szerepben.
Harmadik érkező egy dundi hölgyemény, aki, hogy önmagát védje a zord társadalmi kritikák elől, folyton kitalál valami újabb hazugságot az általa korábban végzett foglalkozásokkal kapcsolatban, amivel kivívja a többiek figyelmét és méltatását. A rávonatkozó sorok az első dalból: "...a húshegy, a nőnemű gladiátor...". A karakter neve Trixi, azaz Beátrix, Dobos Judit a zseniális megformálója.
Félve, bizonytalanul toppan be a negyedik tagja a társaságnak. Egy táncos, aki az Operaházban szokott fellépni. Ő is másnak mutatja magát, mint igazából. Kedvenc szava a szupcsinger. A rá vonatkozó sor: "...a srác, aki fűt, mint egy radiátor." A karakter neve Sziszi, akit Nagy Sándor alakít estéről-estére.
Az első dal lezártával csak négyen vannak a színpadon, várják a terápiát vezető orvos érkezését... Aki meg is érkezik, de nem ő az orvos. Azt hiszi, hogy a színjátszókörös tagokkal van, majd kiderül mekkorát tévedett és a csoport is meglepődik a férfi reagálásán. Az álorvos távozik, míg távol van, csatlakozik egy újabb társ, a kissé butuska, unatkozó háziasszony, Natasa. Ő az, aki a csapatot a kétségek között is összetartja, és új erővel ösztökéli, hogy maradjanak a terápián, bármennyire is reménytelennek látszik a helyzetük. Olykor idegenekkel jobban meg lehet beszélni a problémákat. Illetve voltaképpen mindegyiküknek szüksége van hallgatóságra, hiszen ezért jöttek el a találkozóra, hogy figyelmes hallgatóság segítségével problémáikra megoldásokat találhassanak. Nem szabad magunkban tartani, vagy befelé fordulni, mert előfordulhat, hogy mély depresszióba essünk.
Natasa az, aki több alkalommal kitalálja, hogy mit csináljanak, amíg az orvosra várnak, így a pszichológiai játékhoz hasonlóan is, amit egy női magazinban találtak közösen, Jettivel. Időközben visszatér az álorvos is, név szerint Lajos, és beszámolót tart arról, hogy mit élt át a színjátszókörnél. Az általa utált műfajt játszották éppen, ezért úgy gondolta, hogy nem maradhat ott, visszatért a csoporthoz. Egy dalban elénekli mi a problémája ezzel a műfajjal, pontosabban a "musicallel", milyen karakterek bukkannak fel, stb... A társak is bekapcsolódnak a zenébe, cilindert és sétapálcát ragadva előadnak egy táncos jelenetet, majd mint a színházakban már megszokott, újfent megismétlik a refrént.
Ervin Iván elmegy megkeresni az orvost, távollétében a lányok megbeszélik kinek milyen a férfiideálja. A társalgásba bevonják Sziszit is. Iván visszatérvén megkérdezi: Elnézést, itt lesz a csoportterápia? :D A többiek nem értik mit tréfál, majd egyértelművé válik a diagnózis, amit megint a szakirodalomból, azaz szaklapokból tudnak meg Natasa jóvoltából, miszerint Iván amnéziás.
Mivel nincs, aki a beszélgetéseket vezetné, maguktól kezdik el a társalgást a személyes problémáikról. Megtudhatjuk például, hogy Sziszi igazából a tömeget követi, azt várják el tőle, hogy melegnek mutassa magát, holott, saját bevallása szerint: "...én a lányokat szeretem!". A nagy bejelentés következtében kimegy az áram, így a csoport a sötétben gubbaszt. Kibeszélik mitől rettegnek a legjobban, mi történhet a világgal az elgondolásuk szerint, és Bruce Willis-t hiányolják, a megmentőt (ez akkor volt a legtalálóbb, mikor a színház közelében, néhány utcával odébb forgatott a színész). Az áramszünet valódi sötétségben játszódik, amit eddigi színházi látogatásaim során még nem éltem át, ezért is plusz pont jár neki, különleges és egyedülálló a maga nemében. A sötétben színes, világító kalapokkal láthatóak a szereplők a színpadon, illetve kesztyűik is LED-es világítást kapnak. A főfélelmek felsorolását követően a szereplők egy kupacba gyűlnek és félve a távolba merednek, így zárul az első felvonás. ÁramSZÜNET.
A második felvonásban szó esik arról ki hogy csalódott, kit hogyan dobott a párja. Roppant szórakoztató módon adják elő, minden szereplőnek már kiismerhető jelleme megmutatkozik a dalban.
Ez az egyik kedvenc dalom a darabból: Hoppá, asszem dobtak :)) És a Szerencsszombat című műsorban is felléptek :)
A furcsa pszichológiai játékra ezután kerül sor, amiben a főbb
szereplők: egy anya, egy apa, egy meg nem született gyermek, önzés,
hazugság. A zene nagyon megérintő, andalító, ekkor szeret egymásba a két
fiatal, Jetti és Sziszi.
A zene és maga a történet olyan hatással van a csoport tagjaira, hogy megrettennek az érzelmeiktől. Mind el akarják hagyni a szobát, kivéve Natasát, aki igyekszik visszahívni őket, egy dalban kifejti, hogy sok akadályt kell leküzdenünk az életben, de a végén megleljük a saját utunkat.
A győzködés alatt, sorra ülnek vissza helyeikre a szereplők, kivételt képez ez alól Trixi. Nem ül le, de ő az első, aki megragadja a sárga lufit (a kellék, amivel átadják egymásnak a szót, ha beszélni kívánnak) és elmondja, hogy valójában milyen személyiséget rejtett el ezidáig társai elől. Az őszinte analízis ekkor veszi kezdetét. Még úgy tűnik, hogy Iván és Lajos is egymásra találnak, mint elveszett testvérek, de sajnos kiderül, hogy máshol nyaraltak...De pozitívum Ivánnak visszatérnek az emlékei! :)
A terápia végén Sziszi és Jetti közösen indulnak haza, Iván is elbúcsúzik, utolsóként Lajos és Trixi távoznak. Natasa egyedül marad a teremben, és telefonon felhív valakit, akivel megbeszéli, hogy a csoportterápia sikeresen lezajlott. Ekkor tér vissza Iván és megkérdezi: "Elnézést, itt lesz a csoportterápia?" :D (Kétféle befejezést láttam az egyikben, csak Ervin Iván jött vissza, azaz megint mindent elfelejtett, míg a második változatban - ami még kedvesebb és jóval vidámabb felfogásnak tituláltam - Iván és mögötte megjelenik az egész csapat, úgy értelmeztem, hogy rájöttek ki Natasa valójában).
Natasát két bájos színésznő alakítja, Ladinek Judit és Polyák Lilla. Míg a tisztaságmániás, fertőzésektől félő álorvost, Lajost, minden esetben Szente Vajk prezentálja.
Díszlet: egy előadóterem, a helyszín nem váltakozik, de a helyzettől függően a háttérkép módosulhat (az ablakon át történő vetítések).
Jelmezt tekintve a mai kor felfogásában képzelték el a szereplőket.
A darabot biztosan megnézem majd, így írás közben kedvet kaptam hozzá. :) Eleve nagyon szeretem. Más tapasztalatok is ezt mondatják velem: volt, hogy hallottam a Madách pénztáránál, amint a pénztáros hölgy egy látogatónak ajánlotta az előadást, mert neki nagyon tetszett és ez számára most a kedvenc.
Másik örömteli tény, hogy az előadást már Győrött is játszani fogják, a bővebb információkról mindenképpen tudósítani fogok a közeljövőben. :)