2017. november 17., péntek

Szerelmi bájitalt kortyolgattam az Erkel színházban. Megittam a szerelmi bájitalt...vagy megitattam valakivel?

"A gondolás....rossz az elgondolás..."




Időpont: 2017. november 16. csütörtök, 19.00
Helyszín: Erkel Színház
Előadás: Szerelmi bájital (Donizetti)
Műfaj: vígopera
Rendező: Palcsó Sándor


A darab felépítése
Vígopera két felvonásban, magyar nyelven / és egy kis olasszal kiegészítve, magyar és angol felirattal



Előzmények - Az előadás előtt pár perccel
Munkahelyemen hetek óta várakozásban álló csoport végre eljöhetett tárgyalni. Az ablakcsere munkálatai miatt a találkozót halasztanom kellett, de végre sort tudtunk keríteni rá, és a körbevezetés, a gépről való tárgyalás sikerén felbuzdulva, várakozással telve ültem be az Erkelbe. Kemény munka után jár a pihenés, a szórakozás, no meg a bájital...

Az épület aulájában két oldalt a lépcsőkön felszaladva, egy-egy kistermet alakítottak ki, míg a jobb oldali egy operashop, addig a balon mindig valami aktuális, témába vágó kiállítást rendeznek be. Ezúttal, az októberi Liszt zongora és áriaest egyik szereplőjét (aki nem igényli az ételt, italt, de még az alvás sem!) lehetett megcsodálni, vagyis a különleges zongorát...

Bal oldali 6-os páholyban, korábbi ülőhelyemet tekintve közelebb helyezkedtem el a színpadhoz, jó látási körülményeket biztosított is, hiszen első számú széken foglaltam helyet. Két páholytársam később jött, és kiderült róluk, hogy művészetkedvelők, illetve mindketten gáláns, lovagiasak voltak, amit a mai férfiaktól manapság hiába várok... Közben bejött hozzánk egy idősebb úr, aki páholyt tévesztett, mindenesetre gyorsan tisztázásra került a dolog, és a bácsika beült az 5-ös páholyba... :D

Elsötétült a terem, de nem a függöny rebbent szét, hanem egy öltönyös, kopaszos, látását szemüveggel segítő férfi lépett ki a nézőtér elé. Rögtön mindenki megijedt, hogy le van fújva az előadás, mert valaki megbetegedett vagy technikai okok miatt gondok akadtak a kivitelezéssel... De nem, szerencsére, a férfi (aki feltehetőleg Kesselyák Gergely karmester lehetett) sietett megnyugtatni mindenkit, hogy igen, vészjósló lehetett az érkezése, de csupán arról szeretett volna minket tájékoztatni, hogy ez az előadás egy igazi rendkívüliség lesz! Nem rendhagyó módon fogjuk látni. Magyar nyelven magyar felirattal és a külföldiek miatt angolul látható a színpad fölött a szöveg kiírva. A férfi elmondta, hogy a főszereplő férfi, orosz származású ifjú, aki Szentpétervárról érkezett, mivel a magyar nyelv igen nehéz, ezért ő olaszul énekli minden sorát a szerepének, míg a többiek kizárólag magyarul. Egy ember a magyar csapatból viszont magára vállalt egy hatalmas feladatot, mégpedig, hogy a közös, duettek során szintén olaszul énekel a férfival, így jobban is megértve egymás kommunikációját. Igazán derűs volt így az előadás prezentálva, sokat mosolyogtunk a nyelvi változékonyságon. Aki magára vállalta, hogy mind magyarul, mind olaszul is megtanulja a szerepét, az Adinát alakító Váradi Zita volt. Le a kalappal előtte! A karmester (bár jelenleg más vezette a zenekart) továbbá elmondta, hogy pont ezen nyelvi különbözőségek miatt, nehogy kavarodás törjön ki, ezért egy súgólyukat tettek a színpad közepére mint régen az opera világ kezdetén (ma már a súgók oldaltakarásból segítik az énekeseket, a színészeket), még integetett is egy kéz a dobozszerű képződményből. Így indultunk neki a vidám darabnak.



Történet
Első olvasatra nem nyert meg magának a sztorija, hiszen megint a nő volt a középpontban, aki miatt versengenek, de megfeledkeztem a műfajnak is utána nézni, így a kezdeti nemkedvelésemből elégedetten és örömmel figyelő néző lettem. A darab kedves, a történet igen egyszerű. Adina a falu Belle-je, az a lány, aki olvasott és népszerű. Szerelmes belé egy szegény ifjú (Nemorino - Damir Zakirov), akinek érzelmeit nem viszonozza (mivel Adina egy szabad lélek, a hűség résézről nem létezik). Amikor az udvaron a földekről hazatérő parasztoknak és polgároknak történetet mond, a fiú is jelen van, és próbál közelebb kerülni a lányhoz, de a tömegen keresztül egyszerűen nem jut át, mindenki arrébb taszigálja, mintha valami gusztustalanság lenne, amit le kell rázni... Adina elbeszéli Trisztán és Izolda történetét, amiben fontos szerephez jut egy bizonyos bájital, a szenvedő Trisztánon ez segít, hiszen az italból kortyolva Izolda kedvesebbé válik a férfihoz. Szinte ugyanaz a történet, mint a darabé. Mindenkit izgalomba hoz, és tudni akarják Adinával az élen, hogy hol lehet vajon ilyen italt találni? A kérdésre nemsokára válasz érkezik, hiszen az égből ereszkedik alá egy léggömbön Dulcamara (Cseh Antal), aki egy különleges portékával jött, egy olyan bájitallal, ami a meddő nőket anyává teszi, a bénákat járóképes emberekké, tehát mindenféle csodát ígér a szer által, annak, aki vesz tőle és elfogyasztja. A történet folyamán kiderül természetesen, hogy a férfi csaló, és a főzete nem más, mint muskotály, ami semmiféle csodaszerrel nem bír, ámbár a darab végén mégis úgy tűnik elhiszi magáról, hogy csodát tett az itala. Tehát megérkezik a doktor, és a szegény nép nem tudja megfizetni az árat, amit kér, ezért mégis, hogy valamennyit keressen, lejjebb viszi az árat, így már többen vesznek tőle. Nemorino egy garast ad a szerért, bepalizza Dulcamara, elhiteti vele, hogy Adina szeretni fogja, ha beveszi a gyógyszert, legalábbis ebben a hitben hagyja (és persze a szer nem hat rögtön, el kell telnie 24 órának, addig meg az orvos eltűnik a környékről...ez a terve). Adina még korábban közli mennyire nem érdekli Nemorino sóvárgása, és nyilvánosan inzultálja, megvezeti, mert a kisvárosba érkező - egyáltalán nem beképzelt - katona parancsnoknak udvarlására és leánykérésére igent mond, csakhogy féltékennyé tegye a szegény fiút (hiába is rimánkodik, hogy várjon még 1 napot a lány). A kézfogó ünnepségen nem jelenik meg, ezért ideges lesz Adina, mert szenvedni szerette volna látni az utána sóvárgó Neronimot, de ennek hiányában a diadalt nem élvezheti ki. Kéri a parancsnokot, hogy várjanak...

Neromino újból felkeresi az orvost, és ismételten kér a szerből, csakhogy pénz hiányában nem kaphatja meg, ezért a parancsnok (hogy vetélytársát eltüntesse az útból) felajánlja, hogy lépjen be a katonasághoz, és kapni fog pénzt, 20 aranyat. Fontolóra veszi az ifjú, majd belemegy a dologba, csakhogy pénzhez jusson. Miután megszerzi, elmegy az orvoshoz, aki ismét muskotályt ad neki, de nagyobb kiszerelésben, ezért csontrészegen támolyog az udvaron, ahol már nagyon várják a lányok, akik tudják, hogy a fiú nagybácsija meghalt és hatalmas vagyont, földet hagyott unokaöccsére. Naná, hogy ezért már sokkal vonzóbbá válik a férfi a nők szemében. Adina tehetetlenül nézi végig, ahogy a nők féltékenyen egymásra, kísérik mindenhová, majd levetkőztetik és elrabolják. Adina féltékeny lesz, rájön, hogy szívet szerelem mardossa...


Adina ellopja a parancsnoktól az okmányt, ami Neromino belépését a katonaságba igazolja. Kezdetben reménykedik, hogy végre a szer hatása kezd látszódni, de csalódnia kell, hiszen Adina csak a szabadságát akarja visszaadni. A nő végül bevallja szereti, és ennél nagyobb boldogság a férfit nem érheti. Sor kerül a kibékülésre, Adina boldogan jelenti be, hogy Neromino a jegyese. A parancsnok elfogadja a döntését és továbbáll. Közben kiderül, hogy gazdag úr lett a szegény fiúból, ami csak plusz előnyét jelenti és emiatt voltak oda a kisváros lányai (mivel a pénz - ha sok van - a legrútabb férfiből is királyfit csinál)... de mindvégig csak egy nő szerelme lebegett a lelki szeme előtt, és az Adina volt, aki aztán beadta a derekát, és a gazdagság valóban egy kis többletet is ad a kapcsolathoz...

Ajánlás: Azoknak, akik csak most kezdenek megismerkedni az opera műfajával; akik szeretik a víg befejezéseket; akik élményre vágyódnak, humoros feltöltődésre.
Értékek?
Hiába a szerelem, néha a pénz az erősebb. Ugyan a darabban kiderül, hogy a lány nem pénzsóvár típus, a többiek mégis annak mondhatók, hiszen csak akkor válnak kedvessé, midőn kiderül, hogy hatalmas vagyon birtokosa.

A csaló orvos esete - aki csodaszerét nemcsak a színpadon, de a nézőtéren is kínálgatja... :)

Sajátkép - tapsrend

Érték és szimbolizmus: a magyar összekapcsolódik az olasszal: a parancsnok állandóan biciklivel érkezik a nagyobb jeleneteihez (a kerékpár a kokárda színezetét ábrázolja, helyesen és "helytelenül"). Dulcamara meglengeti a varázsló tanonc által behozott olasz, majd magyarrá változó zászlót.

Szereplők
Ugyan nem szeretem a megjelenése végett, de a legjobban, és érthetően Cseh Antal énekelt és beszélt, hadarását (mert voltak olyan részek, ahol így kellett beszélnie) is lehetett érteni. Ez a szerep neki való, a múltkori Don Giovanni-ban Massetto-t soha többé ne játssza! Derűség volt a nézőtéren, amikor az olasz kérdésre magyar válasz érkezett (hiszen eleddig Damir vagy szólóban vagy a szintén olaszul kommunikáló Váradi Zitával szólalt meg, és a kétnyelvűség érdekes hatást nyújtott a színpadon).

Váradi Zita előtt ismét megemelem a kalapomat, sosem tévesztette el az adott részekben, mindig ott ahol magyarul kellett magyarul énekelt, ahol Damirral voltak jelentei ott olaszul. Ketten aranyos párt alkottak, tetszett az összhang közöttük.

Damir Zakirovra lehet, hogy méreteiben túl nagy ruhákat adtak, valahogy a jelmezek lógtak rajta, így a filigrán testalkata kissé pocakosabb, teltebb emberre hajaztak. Gyönyörű hangja van, csodálatosan énekelte a második felvonás elején a szólódalát. Élmény volt hallgatni, és a közönséget is elvarázsolta, "Bravo" is felhangzott a nézőtérről. Percekig nem is tudtunk továbbmenni, kiérdemelten. Meghatódott, és színdarab kellős közepén meghajolt - ami azért nem szokás (csak a balettokban, illetve operákban a felvonások végén), szívére tette a kezét, nagyon köszönte a nézők szeretetét és hódolatát. Olaszul szépen énekelt, első látásra nekem Balczó Péter jutott eszembe, de a jelmezek 2 számmal nagyobb kivitelezése miatt tűnt nagydarabnak, pedig nem volt az. A karakter megjelenítése, tehetetlenségén toporzékoló figura, a nagyon szerelmesig mind rettentően jól adta elő.

Zavaros Eszternek kevés nagy pillanatai voltak, hangilag nem kellett sokat mutatkoznia, ellenben az orvcoshoz a darab végén ő csatlakozott, korábban azt hitte neki akarják adni a virágcsokrot, így amikor csak félrelökte őt a parancsnok, csak nézett. Vicces volt, mindenképpen, és ez velünk is előszokott fordulni, hogy saját magunkra gondolunk, biztosan nekünk szólnak a kedves szavak, a gesztusok, majd leesik az állunk, amikor kiderül, hogy nem. Eszternek még volt egy jelenete, a női kórussal megvitatta, hogy mennyire nagy előkelőség már Neronimo.

Geiger Lajos nagy esése - amikor szó esik, hogy félreállítsa a szegény férfit a darabban, az U alakú asztalról a padra lép, de a pad billegett, így hatalmasat esett. A nézőtéren egy emberként jajdultunk fel, és reméltük, hogy nem esett a színésznek komolyabb baja, de ügyesen felsegítették a kollégái, és míg az előtérben viaskodott magával a főszereplő, addig bajtársai felsegítették, ő pedig megszorította az egyik katonája vállát. Az ő szövegmondása énekléssel körítve, még hagy kívánnivalót maga után.


Jelmezérdekesség_ ha mélyebb lenne az eljegyzési ruhán a dekoltázs rész, komolyan elgondolkoznék azon, hogy kicsit hasonlít az eredeti Operaház Fantomja Christine menyasszonyi jelmezére
Szövegváltoztatás - ha az olasz szöveget nem követtem, lévén a táblán sem szerepelt kint a nyelv, úgy a magyart valóban nagy örömmel olvastam le, hiszen a kórusjeleneteknél nem mindig lehetett tisztán érteni, hogy most éppen miről is van szó. Adina és Dulcamara időnként változtatták a szövegüket. Azért ez érdekes volt.


Színházi szimbolika

A titkos receptúrával ellátott bájitalom a karzatra téve várta, hogy hasson rám :)

Díszlet
Az előadás térbeli épületekkel, szökőkúttal dolgozik, a megjelenítés kifejezetten tetszetős, szép látványt nyújt. Megcsodálnám közelebbről. Igazi régi opera, igazi régi stílusú díszletekkel. Imádtam.

Jelmez
Szépen kimunkált, korhű, a darabba beleillő és a díszlettel harmóniában működő volt. Adina két ruhája közül a rózsaszín, virágmintás volt a kedvencem.


A képi megjelenítés: 

Ma játsszák utoljára (2017. nov. 17. - egy nagyon kedves ismerősöm ma megy megnézni, meg is emlékezem róla itt és most!) az Erkelben, idei évadban! Ha jövőre is lesz mindenképpen menj el kedves Olvasó és nézd meg! - mert a vígoperák magyar nyelven szólalnak meg, rendkívül szórakoztatóak, különösen ez a Donizetti alkotás!


2017. november 8., szerda

Harmadik és negyedik és az ötödik avagy újra itt jár a Fantooom!

A világ szegényebb lenne nélküle!

Fent a magasban, saját kép
Időpont: 2017. november 4. 15.00 és 19.00; november 5. 15.00
Helyszín: Madách színház

Nyakamba vettem a Madách színházat, elhatároztam magam, mert végre úgy alakult az életem, hogy elmehettem duplázni a színházba! Korábban hallottam mende-mondákat lányoktól, akik ilyen-olyan előadásokra kétszer is elmentek egy nap, tehát délután és este is ott voltak a színházban. Pár hete, hogy felröppent a hír, melyik színész mikor játszik a darabban, összeállítottam egy listát, kikkel nézném meg szívesen. Az új célom, nem titkolt, szeretném minél több felállásban látni a szerelmi háromszöget. Bizony, még én sem, aki most már büszkén elmondhatom - a 35. előadásomon is túl vagyok, - nem láttam mindenkivel a történetet. Az őszi szériában - a megszeretett első gárdámon kívül - egyik csapat sem volt olyan kiemelkedően erős, akikre azt mondanám még egyszer meg akarom velük nézni, hanem inkább kiemelkedő pillanatok voltak mindenhol. Szerencsés dolog. A felújító próba eredményeképpen sok érdekességet fedeztem fel a szereplők játékában, különösen igaz ez az Operaház tetején játszódó jelenetre, vagy például az Il Muto vagy a Hannibál-t is megemlíthetjük.

A jegyszedők kedvesek voltak, és egyikük fel is ismert, beszélgettünk. Lehet azt gondolta, csak a különböző szereposztásokat szeretném megnézni és nem voltam már itt korábban x alkalommal... ha tudta volna... így is a jegypénztáros hölgy előtt tekintélyem nőtt, akkor még csak 32. előadásnál tartottam, ő meg csak 10x látta... :D


Forráshttps://www.instagram.com/p/BaeBPQahM4O/?taken-by=skyline0328

Szereplőkről
Fantom: Hiába, nekem mind a három Fantom kell, ezért is választok három különböző alkalmat, mert együtt alkotnak egy Fantomot: Posta Victor a hangja, Csengeri Attila képviseli az érzelmi vonalát az álarcos férfinak, míg Sasvári Sándorban az erőszakosságra való hajlam és a mindent elsöprő öröm Christine csókja által fejezi ki számomra komplexen a FANTOM lényét. Ezért esik nehezemre, és ha fegyvert is fognak rám, nem tudnék dönteni, kit szeretek hármójuk közül a legjobban. A művészek hangi adottsága eltérő, tényleg hihetetlen módon sikerült Szrites Tamás igazgató úrnak a színészeket megtalálnia, hiszen mindegyik más és más, ugyanakkor nemcsak a hangban, játékban is eltérnek és természetesen a szimbolizmusra is hajaz a három férfi, mivel a Fantom három különböző életkorszakát jelentik meg, Posta a legfiatalabb, Csengeri a középkorú (vagy ahogy ő szokta mondani a legcsinosabb!) és Sasvári a legidősebb. Kétszer láttam Postával, egyáltalán nem volt sehol vérszegény, sőt! Kifejezetten hálás voltam az újdonságért, amit csak ő, kizárólag ő csempészett az előadásba! Csengeri Attila (és Krassy Renáta) esetében kellemetlen lett volna kihagyni őt (és a szőkét), minden jel erre mutatott, aztán változtak a munkahelyen a dolgok és elkaptam délután a párost. Kár lett volna kihagyni, az érzelmi töltet nagyon kell a Fantom szeretethiányos lelkivilágának. Sasvári Sándorral láttam duplán, először felköszöntötték a születésnapja alkalmából, ekkor Fonyó Barbara volt a társa, míg másodszorra Mahóval lépett színpadra, és megint elkente a rúzsát...eszembe juttatta az első alkalmat... :)


Saját kép a Madáchos videó összeállítás alapján
Christine Daaé: Az őszi szezon elhozta nekem a legérdekesebb pillanatot, az utolsó (5.) előadásomon egy fontos tényre döbbentem: most, hogy végre egymás után láttam és hallottam az énekesnőket, nem volt nehéz választanom, kit tekintek Christine-nek. Ha ez a művésznő, akit a színpadon látok 10-20 évvel fiatalabb lenne, nem lenne számomra kérdés, hogy ő a legkiemelkedőbb a három művésznő közül. Ugyan, tisztelem mindhármukat, de most a prímet nálam Fonyó vitte, kiemelkedő volt az érzelmek, a játék és az énekhang terén is, úgy nem mást választok idén ősszel a legjobbnak, mint Fonyó Barbarát! Kellemes, finom hang, gyengéd és "fájdalmas" játék, szenvedélyesség... Mahó Andrea hangfekvése nem éppen imponáló a füleimnek, a magas hangoknál megrezegteti a hangszálait, ami inkább fáj, mint szép és kellemes. Az biztos, hogy a legerősebb hang az övé a három hölgy közül, de számomra nem ideális. Bár egy dolgot biztosan nem lehet elbitorolni Andreától, az nem más mint a kislányos külseje, ami sokat dob a karakter megjelenésén. Barbara nem fiatal már (44 éves), sajnos róla távolról lejön, hogy nem egy törékeny alkatú nő. Andreának ez az előnye, meg akinek tetszik az még a hangja mellett is leteszi a voksát. Krassy Renáta idén nem remekelt, nem volt hamis, nem volt rossz, de valahogy halványabb volt, és hiányzott az a többlet, amit megszoktam. Érzelmek terén neki is van hova fejlődni, hangban kellemes, Fonyó után állítanám. 
Raoul: Idén Magyar Bálint nem került be az őszi szériába, mégis titkon jelen volt. Hogyan? Bot Gábor sajnos ugyanolyan halovány volt, mint Bálint szokott lenni. A tető jelenetben szépen énekelt, de semmi pluszt nem kaptam tőle, mint vikomt megtestesítője. Botra amúgy is kíváncsi voltam, hiszen előző, a téli sorozatban nem sikerült vele is megnéznem az előadást. Kimaradt, most meg Bálint nem jött össze. Vele/Velük ellentétben áll egy erőteljes, dinamikus Raoul, Christine valódi párjaként feltűnő vikomt, Homonnay Zsolt felfogásában. A színpadi jelenléte kiemelkedő, tetszik, hogy mindig újdonságot próbál belecsempészni a nemes férfi figurájába, ezzel a monotonitást elkerülve, változatossá téve a jeleneteket, és belevenni a partnereket is, ha vevők rá, és idén bele is mentek az igazgatók. Néha már izgalmasabb, vajon hogyan fog viselkedni, mit fog tenni a következő pillanatban? Solti Ádám második számú, remek Raoul lehetne, látványosak az összeesései, miután a Fantom kötelétől megszabadult az utolsó jelenetben, persze furcsán a levegőbe beszélt - bárhol lehet a Fantom (jó gondolat!). Ő is igyekszik jól teljesíteni és a rábízott feladatot elvégezni. Két kedvenc Raoulom van, ők ketten.




La Carlotta, alias a Primadonna: Sáfár Orsolya semmilyen volt, lehet, hogy csak Mahóval szeret igazán összeveszni... Nem volt élvezetes, mint máskor a játéka. Röser Orsolya hozzám van tapadva, sosem tudok úgy végignézni három vagy öt darabot, hogy ő ne lenne benne legalább 2-3 alkalommal, és bizarr dolog, hogy még az Erkel színházban sem tudok tőle megszabadulni...Az olasz vonalat képviselve - ez rettentő nagy előnye - és talán, de csak talán, úgy érzem, hogy fejlődik, előadásról előadásra. Idén szintén boldogságos tény, hogy Pándy Piroskát 2x láthattam, ő rettentően gonosz a Primadonna képében. A grimaszok, a hangja, igazán fensőbbséges díva, aki továbbra is bitorolni szeretné a párizsi operaház színpadát. Mindketten tetszettek, így szeretettel ajánlom az opera énekesnőket.

Forráshttp://www.madachszinhaz.hu/photogallery_id.php?AlbumId=503
Umberto Piangi: A téli szezonban Szerekován János 18 előadásból 17-et vitt végig egyedül, mivel kollégái lebetegedtek. Úgy vélem, a többiek nem is kellenek bele az előadásba, talán Gerdesits Ferenc kivételével, hiszen most őt nem sikerült kifognom. Rozsos István pedig már túl idős színész, nekem ő már nem igazán tenor, "nem találok rajta fogást". Egyszerűen nem kedvelem. Szerekován kitűnő választás volt, jól vezeti végig a karaktert, Röser Orsolyával karöltve remek párt alkotnak, nem nélkülözi a humort sem, kiemelkedő jelenete a "Don Juan véres ellenfél"! Furcsa volt, szakáll nélkül látni a művészt, szombaton.


Mellék - de igazából nem azok! - szereplők
Igazgatók párosításom a  következők voltak: Szerednyei - Galbenisz (yeaaah!), Barát - Galbenisz, Szerednyei - Galbenisz, Szerednyei - Galbenisz, végül Szerednyei - Weil. Lassan olyan jó mindenki, hogy nem tudok közülük választani, sőt az igazgatókból most már bárki jöhet, olyan lenyűgözőek voltak! 

Madame Giry: Bajza Viktória és Bencze Ilona -  megfigyeltem, hogy Bajza a Hannibál jelenet alatt a korrepetitorral összebólint, ami azért érdekes, mert így tanúja lehetünk annak, hogy valóban játszanak a színészek, benne élnek a darabban. Bencze Ilona kiemelkedése a tanításban rejlik, együtt mozog a balerinákkal, Bajza kevésbé teszi ezt, ami nem feltétlenül baj, de az ő részéről a Christine-nel való összebújás ("Ő is meg lesz elégedve!") a Gondolj rám-ot követően, tetszetős pillanat. Bármelyiküket kapjátok, jó balettmestert fogtok látni!

Bencze Ilona
Meg Giry: Jött egy új kórustag, aki Meggé alakult át. Viszont nem fogja meg a rózsát, mint korábbi elődei az Angyali hangban, balerina lévén a tapsrendnél igyekezett balerinákra jellemző módon felállni. Lóránt Enikő most is, mint mindig jó volt, sőt kiderült, hogy ha nem volt a színpadon, akkor titokban kórustagként a háttérben énekelt a Don Juan próbáján...
Joseph Bouquet: Barabás Kiss Zoltán szöges ellentéte Vikidál Gyulának. Mind hangi előadás módban, mind játékban és főként termetében, ezért volt szuper jó az utolsó előadás, hiszen a felakasztott Bouquet, inkább Vikidálra emlékeztethet bennünket, mint Barabásra, aki ezúttal több szöveget csempészett bele a karakterébe (tette mindezt úgy, hogy megismételte az igazgató szavait)... ugrált a színpadon meglengetve a kötelet, amit magával hozott. Vikidál ezzel szemben beleröfögött a tánckar arcába, és kissé úgy tűnt nem csak gusztustalan zsinórmester, de még részeg is... remélem azért az nem volt. :) 

Lefevre, a leköszönő igazgató: Többségében Lőte Attilával láttam, de ezúttal Koltai János is remekelt (sőt vele élőben kétszer az utcán össze is futottam - egyszer a kutyájával sétált, másodszor ment a színházba próbálni), aki remek töltelékszöveget talált, hogy jellemezze Christine milyen földöntúli világban él. Rendkívül tetszett, és nagyon sajnálom, hogy nem sikerült megjegyeznem a szavait, mert érdekes volt, és újszerű. Lőte, már nem fájlalja a fejét a primadonna visítása alatt, ellenben - a kollégájához képest az új diriknek azt tanácsolja keressék őt Hamburgban, nem pedig Frankfurtban... :D 

Árverési kikiáltó és korrepetitor: csak és kizárólag Pusztaszeri Kornél. Nem kérem Bognár Zsoltot, őt csak és kizárólag korrepetitor szerepében szeretném látni!

Saját képecském a Nagy Triász két tagja
Saját képecském a Nagy Hármas, A Cukrok, a Nagy Triász

Az öt előadás legnagyobb momentumai!

2017. október 19. Sasvári - Fonyó - Solti
2017. október 27. Posta - Fonyó - Homonnay  (alias a Cukrok, a Nagy Hármas vagyis az Első gárda)
2017. november 4. 15.00 Csengeri - Krassy - Solti
2017. november 4. 19.00 Sasvári - Mahó - Homonnay
2017. november 5. délután Posta - Fonyó - Bot

Az októberi produkciókról, bővebben:

Ezúttal a harmadiktól kezdem:
2017. november 4. 15.00 Csengeri - Krassy - Solti
  • Solti öreg Raoul-nak túl hiteltelen, gyors a mozgása, a hangja sem kellően megalázkodott, "megvénült"
  • Krassy piruettezik Hannibál jelenetben, amikor a körben táncol Meg-gel és Carlotta-t invitálja, hogy az ijedtségre való tekintettel üljön le a trónra
  • Madame Giry és a korrepetitor nagyon jól el vannak, egymás fele bólintgatnak a Hannibál jelenetnél. Az öreg igazgató Lőte Hamburgba megy, elvileg Frankfurtot kellene mondani
  • Főcímdal csónak szinkron - a szívükhöz nyúlnak - lelkeddel egybe forr. Az ária résznél folyton mosolyog Christine, a Fantom megalázkodik
  • Éj zenéje a Fantom elé lép Christine, majd összeesik
  • Nem volt éles fennhangja a tető jelenetnél Csengerinek - azt hiszem így kedvelem a legjobban
  • Primadonna című dal, rendkívül jól kivitelezve 1 felvonásban
  • Il Muto-ban: Balett táncosok egymás között versengenek, seggel tolja arrébb a másikat
  • Sok mosolygás, de nem pörgök veled a boldogságtól mozdulat Soltitól a tető jelenetnél
  • Don Juan forró érzés
  • Dönts el, hogy "Hozzám jössz vagy sem" - térdre esdve Christine előtt, furcsán simogatva a kezével az arcát. Solti legjobb összeeső
  • Kontaktus Christine és Fantom között
  • Nem műértő közönség - bár ezt szinte mindig lehet mondani. Csak nagy tapsvihar, de nincs üvöltözés - azért bevallhatják a színészek, hogy ez utóbbi is nagyon jóleső érzés
  • Új Meg Giry - nem fogja meg a rózsát az Angyali hang jelentében.


2017. november 4. 19.00 Sasvári - Mahó - Homonnay

  • Mahó félős, folyton tagad (nem!), ugyanakkor szimpatikus a játéka Gondolj rám, Angyali hang esetében komolyan elhiszi, hogy egy angyal segíti. Tudatosan tagadja, hogy megőrült volna, fejrázás, tiszta boldogság az angyalt említvén
  • Mahó idomul a dublőr figurához, akinek kint van a haja a csuklya alól
  • Homonnay az Il Muto-ban egyetért az igazgatókkal - nem fog történni semmi katasztrófa
  • Don Juan: Sasvári mellfogása, de Andrea lassabban vetkőzött, és nem dobta le a kendőjét
  • Mahó az egyetlen, aki a Fantom felé néz, és csak az említésnél tekint Raoul-ra, amint elszöknek az álarcostól (Renáta kicsit hasonlóan oldja meg, de Mahón tényleg látszik,  bántja, hogy ott kellett hagynia azt a csupaszív és elgyötört lelket - aki olyannyira szereti őt...).


Rendezői koncepciók idei őszi szezonban: 

  • Fantom nem játszik az orgonán főcímdal azon részénél, ahol feldübörögnek az orgona sípjai...
  • Éj zenéje: Miután leemeli a nőt a deszkáról (PV tartja a leghosszabban a karjaiban), elkíséri és színésztől függően megnyomják oldalt/elől található gombot, így az orgona másik oldalán a láthatóvá válnak a bábok, amik Christine-t és a Fantomot ábrázolják jelenlegi jelmezükben. A reakció mindhárom esetben ugyanaz, a nő meglátja, a Fantom elé lép, ránéz és elájul, a Fantom átfogja
  • Szorításra való hajlam: először az Angyali hangban, amint átkerül a tükör másik oldalára, a Fantom magához szorítja a nőt, derékon ragadva, aki bódultan omol karjaiba. Második alkalom, amikor a férfi elárulja, hogy "Szépségről mer álmodni":  frázis elhangzik - majd padlóra zuhan
  • A Fantom, a maszk visszavételét követően a kék köpenyt odaviszi a lányhoz és azzal takarja be (régebben pl. Csengeri a saját palástja alá vonta az adott Christine-t)
  • Primadonna-Levelek: Raoul nem nézegeti a leveleket... fájdalom számomra, ezért bírtam a kis grafológusokat... :D
  • Il Muto-ban: Christine bemerevedik, mint apród, és már nem takarít.


Fantom a tetőn - a rendezői koncepció bűvöletében és egyéni bravurók
Mint ismeretes a Fantom is szerepel a tető jelenetben, fent az Apollo szobor talapzatánál, teljesen befedve rejtőzködik a szerelmesek elől. Sasvári kuporog oldalt vagy áll a közönséggel szemben. Előbbinél rosszul vette le a csuklyát, de akkor amikor kell, míg utóbbi esetben, akkor vált meg a köpenytől, amikor bosszút fogadott. Csengeri előadásában - egyedül ő tartja a régi rendet - a szobornál kuporog és amikor a lány nevét mondja, csak akkor veszi le a csuklyát. Később az egész köpenyt. Posta a szoborra dőlve, oldalt áll, mindvégig rajta marad a csuklya, csak akkor veszi le amikor Christine és Raoul csókolóznak.

Pörgés mánia -  ildomos vidámnak lenni a tetőn vagy sem? 
Mahó nem pörög, hasonlóan gondolkodott ezúttal Bot Gábor is, ezért ők ilyen téren most összeillenek. Bot csak kipörgette Fonyót. Homonnay korábban pörgött, de Mahó nem és így nem voltak szinkronban. Most összhangban voltak, nem pörögtek együtt. Fonyó és a Krassy is pörgős típus, csak Mahó marad komoly. Homonnay sokáig nézegetett a Fantomnak várnia kellett, míg szóhoz juthatott. Kézcsókot adott Bot, amikor megbeszéltek, hogy el kellene szökniük...

Ellentétes:
Hannibál: hasonlóság, hogy ugyanazokat a mozdulatokat követi Christine, majd kitáncol a körből - elszédül, kiesik a ritmusból vagy piruettet vág le. Angyali hang: Christine vagy rázza a fejét (Fonyó) és nem akarja elárulni a titkát vagy fejével int és kezét nyújtja (Mahó) Meg felé. Krassy-ról nem tudok nyilatkozni... Maszk lerántásakor: Az énekesnő felugrik - nem ugrik fel a csónakban, hogy kifejezze mennyire érdekli a féltett arc titka... Il Muto: Christine tiszteleg, pózba vágja magát, amikor előszőr említést tesznek róla, máskor csak bemerevedik.


Az ötödik - 2017. november 5. délután Posta - Fonyó - Bot
  • Koltai több szöveget mondott leköszönő igazgatóként
  • Angyali hang - baki: Raoul (vagyis Bot Gábor) addig feszegeti, rázza az ajtó kilincset, amíg az ki nem nyílik, ostoba módon oldalra állva, mint aki nem érzékeli, hogy kinyílt a szerkezet. Csónakjelenet: a vászon fennakadt-oldalt lógott egyik díszletmunkás lekapta (akiket olykor a háttérben fel lehet fedezni - ha megfelelő helyeken ülsz...)
  • Primadonna-Levelek - baki: Carlotta, mint aki egy legyet próbálna elhessegetni a virágcsokrokkal, jobbra balra suhint, míg az egyik csokor ki nem repül a kezéből. Következő jelenetben is ott van a csokor a földön, senki nem vitte el, ezért, ahogy színre lép magához veszi és a sminkasztalára teszi, de leejti, ismét felveszi. Kellékként hasznosítja, simogatja, szagolgatja, mintha csak a jelentbe illene. Pándynak van tehetsége az improvizáláshoz
  • Il Muto - felfedezés: két semleges szereplő szintén a színpadon sündörög, ahogy Carlotta elveszítette a hangját és helyette inkább brekeg, mivel nem tudja folytatni, kell egy beugró. A később Passarino-t alakító - most gróf, - és a lila ruhás hölgy - akiknek nem tudjuk a nevét, közül  a nő nagyon pattog, hátha ő folytathatja az előadást, ő akart Carlotta helyébe beugrani, ám az igazgatók bejelentik, hogy Christine megy a színpadra, a két szereplő sértődötten levonul, főleg a nő, aki reménykedett, hogy végre esetleg megcsillogtathatja a tehetségét (eddig nem vettem észre, de ha nincs Serafimo, akkor kivel van szerelmi viszonyban a grófnő? Hiszen a meghajlásnál ott kellene lennie még egy szereplőnek, Carlotta kiesésével megürül Christine apród figurájának a helye...furcsa, hogy ez csak most realizálódik bennem :D)
  • Il Muto - felfedezés: Pándy és Fonyó összhatása (utálom a másikat, mégis mosolygok rá, mert a szerep szerint így kell. Valamelyik Christine még az előadás kedvéért sem volt hajlandó megjátszani, hogy kedvelné a Primadonnát)
  • Vikidál gusztustalan és részegesebb figurát hoz. Teljesen helytálló, hogy porul jár 
  • Don Juan - felfedezés: annyira szívszorító a Fantom kérése, hogy szeresse őt - Christine-nek muszáj odarohanni, és csak ekkor térdel le a férfi és húzza az ujjára a gyűrűt. Apróság, hogy Posta az egyetlen, aki tudja hova kell mutatni, miután kitör a pánik, mert leleplezték a színpadon. Christine eltűnik a színről vagy a Fantom meglöki (Sasvárinál volt) ez a célzás h leviszi majd.
  • Csókjelenet: oldalról mintha megpuszilná, amint visszajön a Fantomhoz, amaz közel hajol Christine-hez, mintha meg akarna még egyszer csókolni.
A cukrok
Keretes történet
2015-ben maguk a szereplők ajándékoztak meg egy olyan ötös fogattal, ahol ugyanazok a művészek alkották a főszerepeket (Posta - Fonyó - Magyar). Idén, a bakik iránti szenvedélyemtől túlcsordulva és vezérelve, vágtam bele a szezon első alkalmába. Volt arról is tudomásom, hogy Csengeri és Sasvári pár napja ünnepelte a születésnapját... de arra nem feltétlenül gondoltam, hogy az Igazgató úr tiszteletét fogja tenni a darab végén...  Már pedig így lett, Sasvári Sándort felállva tapsoltuk, kapott egy nagyon szép és érdekes csokrot (ilyet akarok én is!), valamint, hogy szomját oltsa, borkülönlegességet. Csengeri Attila a kulisszák mögül várta, hogy behívják, így két Fantomot ünnepeltünk 2017. október 19-én. A következő ünnepség, szintén a napokban születését ünneplő Bencze Ilonának szólt (nov. 5-én), akit felköszöntött a Maszk egyesület elnöke, Felföldi Anikó (poénkodva mesélte, hogy régi ánti-ánti időkben, az aznapi előadás bevételét az ünnepelt színész kapta...), természetesen az Igazgató is jelen volt, méltatta Ilonát, akit jobbkezének nevezett, jó tanítónak és jó embernek. Hatalmas csokrot kapott a művésznő, akit szintén felállva ünnepeltünk és a tapsrendet is már állva vittük egy ideig - igazából Bot Gábor kivételével meg is érdemelték... Gonosz vagyok, de nem voltam megelégedve a munkájával... Benczére visszatérve: Az igazat megvallva, ismét csak számítottam rá, hogy majd a diri ünnepséget fog tartani, de úgy gondoltam, hogy az esti előadás (este voltak a nagy nevek - meg az ígéretes kedvencek - Mahó/Csengeri) után fogja mindezt megtenni, de nem! Merthogy a délutáni darab után került sor a méltatásra. Keretes szerkezetű előadásaim nevében is: KÖSZÖNÖM! és természetesen GRATULÁLOK ÉS ISTEN ÉLTESSE SOKÁIG ŐKET!


Bencze Ilonáról, interjú:


Keretes történethez még annyi, hogy úgy mint az első alkalomnál, úgy az utolsónál is megkerültem a háztömböt, ahol a színház van (hátha felbukkannak a színészek, nemdebár?)...

Zeneileg számomra a főcímdalon túl a Szeress, csak ennyit kérek én a főkedvencem, ennek ellenére, akárhányszor megnéztem Posta Victorral, a darab után a Győztes Don Juan hangzott fel a legtöbbször az elmémben, amely kissé túlfűtött erotikát rejt magában...

Összegzés:
Boldogságos időszak volt, nem reméltem, hogy sort tudok keríteni egy dupla előadásra is, mégis megtörtént és alaposan, de jó értelemben lefáradtam! A keretes szerkezetről nem mertem álmodni, Sasvári - Csengeri születésnapja október 19-én, akkor az első előadáson, amin bármi megtörténhet, illetve Bencze Ilona megünneplése november 5-én, a délutáni, az évben utolsó előtti előadást követően. Micsoda elképesztő összeállítás! Szeretem és mindig is szeretni fogom a Magyar Fantomot, olyan csodát varázsolnak elém, ami kiszakít a hétköznapok szürkeségéből, üdítően hat a lelkemre és jóleső érzésekkel térek haza, mert egy életre szóló élményt kapok minden alkalommal, különösen akkor felemelő ez az érzés, ha az adott csapat bravúrosan teljesít és levesz a lábamról vagy mondjuk egy jubileumi est mindent elsöprő érzelmekkel, élménnyel gazdagít. Erre nemsokára sor fog kerülni, és már alig várom. Egyelőre búcsúzom, Tőled, ki boldogabbá és színesebbé teszed életemet, Te drága, szép előadás, amit úgy neveznek, Az Operaház Fantomja!



2017. november 2., csütörtök

Szezonnyitás - Szülinap ünneplés - Egy újabb emlékezetes este a hazai Az Operaház Fantomja történetében



Időpont: 2017. október 19. 19.00
Helyszín: Madách Színház (Erzsébet krt. 29-33.)

Nem igazán szokásom az első, szezonnyitó előadásokra elmenni, a gárdának ekkor még be kell melegednie a darabba, viszont előfordul, hogy premierekre elmegyek. Tudjátok, a két "típus" közös vonásokat mutat, abban, hogy ilyenkor előszoktak fordulni gikszerek (pl. szövegtévesztés, díszlet mozgatási problémák, hangbeállás), a felújító próbát követő első előadások illetve a premierek felett lóg Demoklész kardja, e két alkalom eléggé hasonló...

Minden alkalommal előfordulhatnak bakik, amelyek látványosak, vagy kevésbé észrevehetők. De a legnagyobb esély arra, hogy probléma adódik előadás közben az a bemutató és a felújítást követő első alkalom. Most először vágtam bele a dologba, ugyanakkor a szereposztás is vonzott, hiszen Fantomként Sasvári Sándort, Christine szerepében Fonyó Barbarát és a vikomt karakterébe Solti Ádámot várhattam. Pótszékes jeggyel mentem, sikerült szerezni, egészen jó látási viszonyokat is kaptam, annak ellenére, hogy ezen a helyen sokszor a lámpák zavaró tényezők a kilátásban... A közönség összetétele - életemben nem találkoztam ilyennek - is különcre sikeredett: a pótszékek második sorában németek foglaltak helyet, akik teljes mértékben elfoglalták a nekik járó teret..., hangosan beszélő angol nyelvezetű külföldiek nagy szeretettel fényképezték a karzatra helyezett, a Madách színház által kiadott szórólapokat. Érdeklődőek voltak, egyik oldalamon ficánkoló (a szünet és a darab befejezése után) kislányok, akik azt hiszik magukról, hogy jól néznek ki és nőiesek 12 évesen... gondoljunk ruhadarabokra...hmm...késtek, de még időben érkezett egy plasztikázott anyuka a borzalmasan kifestett lányával, akik a másik oldalamon foglaltak helyet. Meg kell mondjam kedves Olvasóim, életemben nem találkoztam még ilyesmivel!!!! Ez utóbbi két nő közül az idősebbik, zörgős zacskóval és chips-szel készült fel, amit a Primadonna számtól kezdve majszolgatott...ott tartottam, hogy rászólok, végül csak befejezte...de azért ez mindennek a teteje...mivel előtte arról hadovált a kedves rokonának, hogy egy másik ismerősük mennyire nem ismeri az illemet a színházban...szerintem ő sem... kész volt a nő...de volt benne annyi lélek, hogy meghatódjon a temető jeleneten, láttam, hogy elmorzsol pár könnycseppet....

A boldogság költözik a szívembe, amikor a Madáchba beülök és megnézem, vagyis átélem a Fantomot. Olyan energialöketet, érzelmi hullámvasutat élek át, amit eleddig egy darab sem tudott átnyújtani nekem. Nem hiába szidtam Webbert a nyitány alatt: Hogy a bánatba sikerült megkomponálnia ezt az előadást? Ezt a muzsikát??? Hogy??? Kérdem hogy??? 

A pótszékem megszerzése után nagy vidáman sétáltam vissza a munkahelyemre, és a trolibusz megállójában összetalálkozott a tekintetünk az éppen arra járó Krassy Renátával, aki Christine egyik megformálója és akit sajnos valószínüleg idén nem fogok tudni megnézni. Annyi azért jár neki, hogy januárban ő, Posta Victor és Solti Ádám nagyszerű hármast alkottak és bekerültek a kedvenceim közé. Élmények januárból itt: http://phantomvizio.blogspot.com/2017/02/az-operahaz-fantomja-magyar-modra.html és nem számítottam arra sem, hogy civilként Csengeri Attilával is találkozom (bár ezt nem neveznénk találkozásnak, amikor ő lent volt a színpadon, én meg fent, a nézőtér emeleti részén). A csodálatos előadás ezt megcsinálta, elhozta nekem. Ugyanis a tapsrendet - mondom én, van hozzá érzékem, hogy úgy nyúlok bele a tutiba! - váratlanul az igazgató, Szirtes Tamás szakította félbe, aki halkan megjegyezte - ne haragudjunk, amiért az ő fülüknek oly kedves zenét a tapsvihart megzavarja - de az előadáson ünnepi köszöntést szeretnének mondani, két igen fiatal művészüknek, első körben a jelen címszereplőjének, Sasvári Sándornak, aki 60. születése napját ünnepli, míg Csengeri Attila betöltötte 50. életévét. Felállva tapsoltunk Sasinak, (kapott egy különleges virágcsokrot, amibe a maszkot is belefoglalták és egy szál gyönyörű vörös rózsát, illetve egy üveg bort kapott) és ekkor még nem tudtuk, hogy Attila is jelen van, majd az igazgató behívta, így már két remekbe szabott művészt ünnepelhettünk. Egy napon születtek és mindketten a Fantomot alakítják. Nagy boldogság volt a színházban!

Sasvári Sándor és Csengeri Attila - elragadó képek egyike
Íme a Madách közleménye
"Az Operaház Fantomja idei első előadása különleges módon zárult: két címszereplőt - Sasvári Sándort és Csengeri Attilát is kerek születésnapjukon köszönthettünk."

Galériák:

Az ünneplést megelőzően pedig volt egy előadás, amit szépen most górcső alá veszek. :)

Nehéz volt mindent észben tartani, de igyekeztem, minden újdonságot és a bakikat is feljegyezni.


Bakik

Hangi csuszások: Solti túl gyorsan mondja a szöveget a tető jelenetnél, Sasvári néhol érthetetlen szövegileg, fars hangot fogott a "Bravissimi"-nél elvágta magát - a Fantom jelenléte ekkor tudatosul a nézőkben, és ezt meg kell alapozni. Erre gyenge hangon énekelt...ami nem igazán illendő egy Zene angyalához

A csillár zuhanásának késleltetése - valami nem volt készen időben, ezért és a zenekarnak még egyszer kellett a taktust játszani, amit ekkor szokott (ráadást) - de ettől függetlenül ismét nagyot ijedtem ültemben

Sasvári bakizott a legtöbbet így nem véletlen sokszor látjátok a nevét, ugyanakkor ő volt az ünnepelt a darab végén, illetve az a bizonyos utolsó 12 perc, megint bravúrosra sikeredett, így, hogy gyenge is volt, nem tudok rá haragudni. Miért is tenném? Mindenkinek megvannak a maga mélységei és magasságai. És láttam én őt már úgy énekelni, hogy a plafon is leeshetett volna. Tényleg fantsztikus és megujuló színész, de most nem volt kitűnő. Tőlem mindig kap új esélyt, szóval legközelebb jobb lesz. No, lássuk is tovább a hibáit: első körben a Bravissimi volt hibádzó, majd az Éj zenéjénél nem énekelte ki a hangot, előbb fejezte be. Ugyanez elmondható az utolsó ének esetében. Hozzá kell tennem, utálom a lágy dallamban a hirtelen, indulatos"-nak (számomra) ható felkiáltásokat. Egyszerűen idegesítenek, mivel egy kellemes, andalító dallamról van szó, nem azt várom, hogy nagy gesztusokat tegyenek és ordibáljanak, hangsúlyozzanak egy-egy kifejezést, szeretem elhallgatni, mert megindító és szeretném azt az érzést átélni, amit Christine is ebben a pillanatban, anélkül, hogy a fülemhez kelljen kapnom. Fars hangot adott ki, amikor a kapucni levette a tető jelenetben... mivel beleakadt a hajába. Következő baki a temető jelenetben történt, amikor a Fantom bosszút esküszik a szerelmespár ellen, eleve a falat beborító borostyán lángba borul, most ezen a jelenségen túl, a tűzgolyót is kilőtte, amire előtte nem is volt szükség. A pirotechnika már előtte sem működött igazán, amikor még Christine és Raoul is a színpadon volt. Don Juan-ban viszont megérkezett a mélypont, vagyis, amikor konkrétan elfelejtette a szöveget. És igazán feltűnő volt, hogy a zenekari árokban ment a zene és ő csak folyton a "döntést" sürgette, kínos volt a zenei csönd, arcom elé kaptam a kezemet. Igaz volt már, hogy tévesztettek szöveget, de ott legalább mást írtak bele, itt viszont még az sem ment... 

Szoknyám csúszik Elissa jelmez elcsuszott girlandok
Fonyó Barbara jelmezének girlandjai szét voltak csúszva. Az esztétikusan és szimmetriailag is szépen kidolgozott jelmez egyik oldal díszítése most furcsán lógott (lehet, rosszul illesztették vagy mert régen volt a színpadon és nem megfelelően gondozták az öltöztetők) 


Szereplőkről

Sasvári most nem volt teljesítménye csúcsán, de igyekezett, méltányolom a munkáját, energiáit, és bizakodom benne, hogy következő alkalommal jobban teljesít, mégis a csók jelentnél mindig meg tud mosolyogtatni. 

Fonyó Barbara bárkivel összetehetik, ragyogóan végzi a rábízott szerepet, ő a nagy Christine, termetében, de játékban és hangban is!

Solti Ádám elsiette a szövegét, nem volt rossz, de láttam már jobb formában. A tinédzserek nagy kedvence. Jó vétel volt az igazgató részéről.

Rozsos István egy öreg úr, és nem hoz sok újat a darabba, még az elején a Hannibál jelenetben próbálkozott a szerepével, hogy milyen nehéz olasz létére az operát elénekelni a szövege miatt (!), illetve vicces kinézetével (amikor leveszi a parókát és egy masnival van rögzítve a fejéhez a műszakáll) és gúnyos megjegyzésével, ami az új igazgatóknak szólt, próbált kitűnni. Nem igazán szeretem őt Piangi-ként.

Sáfár Mónika magához képest halvány volt. Régen a Don Juan próbán lehetett nagyokat nevetni, most nem jött össze.

Galbenisz Tomasz és Szerednyei Béla: végre együtt volt az eredeti páros, örültem nekik és imádom, amikor balettozni próbálnak a közönség előtt... :) 

Bajza Viktória megint tetszett, szeretném, ha ő lehetne a kedvenc balettmesternőm.

Lóránt Enikő - nem tudom, hogy mi történhetett a váltótársával, Kuthy Patríciával (illetve Magyar Bálint sincs mostani szériában a kiírások alapján), de Enikő nem táncol, pedig Meg Giry-nek nem ártana...

Lőte (imádom igazgató figurájában, most inkább szórakozott, sőt egyenesen boldog volt, hogy végre ott hagyhatta a színházat szerepe szerint :D), Barabás Kiss, Pusztaszeri, Bognár mindig jók. Ők az állandó, stabil emberek, akik kellenek, mint mellékszereplők. 


És most pár szóban beszéljünk az Újdonságokról is! 

  • Nyitány: a csillár felmegy, lilába borul a háttér, a színpad
  • Gondolj rám: új taktusokat tettek bele, kicsit beújítva a dallamba
  • Gondolj rám után: Madame Giry megdicséri a lányt, mindezt úgy, hogy magához húzza és sejtelmesen a fülébe súgja
  • Tükör: A Fantom magához szorítja Christine-t miután sikeresen rávette, hogy átkeljen a tükrön
  • Éj zenéje: Christine látja a bábuk csókváltását és nem ájul el rögtön, hanem a Fantomhoz elé lép, majd előtte esik össze
  • Il Muto: rossz megvilágítás, Meg Giry sötétben mondja a szövegét
  • Tető: Sasvári szenved a tetőn, inkább fogta a fejét és keservesen sírt, féltem hogy leesik, mivel nem kapaszkodott a korlátban
  • Don Juan: hárfás dallamvilágban a lánykérés
  • Temető: Fonyó kiemelkedő, a közönség szerette előadását ("Bravó"-val jutalmazták)
  • Mindenki nagy kedvenccé vált miután az igazgató megjelent a színen. Felköszöntöttek Sasit es a Csengerit is. Mindig belenyúlok a tutiba. 

IMÁDOM! 
Ez most a végszó (jelenleg...)! 
IMÁDOM!