Csárdáskirálynő

Csárdáskirálynő az Operettszínházban

Link: https://operett.hu/repertoar/csardaskiralyno

Képgaléria: https://operett.hu/kepgaleria/csardaskiralyno-eloadaskepek-20190906

Előzetesen a vasárnapi buszos kirándulás alatt a szépséges magyar tájak helyett, a telefonomat böngésztem, és összeírtam pár magvas gondolatot a pár hete a kult.csatornán leadott darabbal kapcsolatban, ami nem más volt, mint a Csárdáskirálynő.

Modernebb feldolgozás a Vidnyanszki-féle rendezes. A díszletet kiemelem, ami elfoglalja a színpad teljes terjedelmet, ami nézőpontot vált. Két nézete van ugyanis, egyik az Orfeumot ábrázolja es teljesen jól hozza a miliőt egy gramofon tölcsérje. Ám, amikor megfordul egy ormótlan, üvegházszerű képződménnyé alakul, ami mellett a táncosoknak ügyelnie kell, hogy az igy keletkezett szűk térben táncolni tudjanak és ne potyogjanak a zenekari árokba. 

A szereplők kicsit le lettek egyszerűsítve, ez értendő főként a szubrett es a tancos komikus figurára, akik közös jeleneteik során emberi oldalukat mutatják meg inkább, könnyedebb kis bájos, egyszerű tánclépésekben, mint a régebbről ismert és megszokott akrobatikus tánc által kibontakozva. Örültem, hogy nem kell azon aggódnom, hogy a férfi úgy kipörgeti a nőt, hogy az a nézőtéren köt ki. Régen akár ez is előfordulhatott volna. Bóni, inkább humoros karaktert jelenít meg. Stázi mellette szintén esetlen, ügyetlen oldalát mutatja meg. Tetszett az a jelenet, ahogy a jövőjüket, családjukat megtervezik, az üvegház falára firkálva. A két szülő szerepét, főként a hercegnéét vissza szorították,nem énekel, de annál többet beszélnek mindketten. Az apuka folyton a Csárdáskirálynőnek udvarol a bálon, míg az anyuka a háttérben kukkol... A "beugrom a nagybőgőbe" Bóni által mutatkozik meg (amikor Edwin elől menekül), de magát a dalt a tapsrendnél éneklik. Az ismert dalok szöveget módosították. "Emlékszel még" jelenete is meg lett változtatva, a "szünet" alatt csak felmennek a kürt tetejére, ahelyett, hogy a nő pofán vágná a férfit, majd csókoloznának... Politika keveredik a "Hurrá, hurrá" c. számba, és hajléktalanok (akik amúgy a diszletrendezők) is megjelennek.

Miska és Feri bácsi karakterét külön választották, őket lehetett ikerpárnak is tekinteni korábbi feldolgozásban, ezért egyszerre egy időben mindig csak egy jelent meg. Az tetszett, hogy Feri bácsi az orfeumi társulattal Bécsbe utazott, Bónit követve. Szereplők egyenértékűek voltak, de ha ki kellene emelnem, Bóni karaktere vitte a prímet.

Díszlet: gramofon tölcsér, az jó, az üvegház drabális, a táncosoknak nem igazán marad hely, hogy művészetükben kiteljesedhessenek. Nagyon magas is a kompozíció, könnyen lepotyoghatnak a szereplők, ez főként a nőknél veszélyes, mert nekik még a ruhájuk sleppje is hosszú. Mindenesetre szokatlan a szerkezet, de láthatóan szépen lett kimunkálva, mert mutatos.

Jelmezek: monarchia időszakában, I. vilaghaboru koruli idoket jelenit meg. A férfiak katonai tiszti ruhában, a nök olyan ruhákban pompáznak, amit akár mostani puccos  összejövetelekre is fel lehet venni.

A dalok: ami jó volt és megszokott, miért kellett megváltoztatni? Csoda, hogy a színészek szájára illett az új szövegezés, nekem kifejezetten nem tetszett, és az újat nem is tudtam megjegyezni, bár (egy kiemelt példában) az egyik esetben ugyanazt fejezte ki, mint az eredeti, de mégis olyan erőltetettnek tűnt a szöveg (Húzzad csak, kivilágos virradatig! helyett Jaj, mamám). Ráadásul a Hajmási Péter, Hajmási Pál csak a tapsrend alatt lett elénekelve (így elvették a csillogási lehetéséget adott művésznőtől, pl. Siménfalvi Ágotától).

Összességében elmondható: a darab 1x nézős, a felsorolt negatívumok miatt. Szerencsésnek tekintem magam, hogy láthattam ingyenesen a kult.csatornán. Ha legalább meghagyták volna a szövegkönyvét, és a díszlet visszafogottabb lenne, adnék neki esélyt, hogy költök rá pénzt. Az eredeti Csárdáskirálynő örökérvényű és klassz darab. Pozitívumként viszont kiemelem azt a mozzanatot, hogy a táncos komikus és a szubrett nem ugrabugrál, és ez finom változtatást eredményezett. Siménfalvy Ágota esetében furcsa volt látnom operett előadásban, Mészáros Árpád Zsolt pedig rendesen meghízott. Másik furcsaság, hogy megszokott hajszínt visel a Stázi, általában szőke és most nem volt az… Ez amolyan megszokás kérdése, komfort érzést biztosított.

Szereplők:

Leopold Mária Lippert Weilersheim herceg: Csuha Lajos

Anhilte, a felesége: Siménfalvy Ágota

Edwin, a fiuk: Vadász Zsolt

Stázi grófnő, a herceg unokahúga: Széles Flóra

Kaucsiánó Bóni gróf: Dénes Viktor

Vereczki Szilvia: Fischl Mónika

Eugen von Rohnsdorff főhadnagy: Mészáros Árpád Zsolt

Kerekes Ferkó: Szolnoki Tibor

Link: https://mediaklikk.hu/video/kalman-imre-csardaskiralyno/

Leírás a linkben: Kálmán Imre halhatatlan remekműve, a Csárdáskirálynő a főúri, bohém szereplőivel, szerelmi bonyodalmaival és fülbemászó dallamaival maga a könnyedség emlékműve. A Kossuth-díjas Vidnyánszky Attila által rendezett különlegesen gazdag kiállítású produkció a mű eredeti, 1916-os változatához nyúlik vissza. Ezúttal újra hasonló élményben lehet részünk mint a több mint száz évvel ezelőtti közönségnek, a zseniális alkotók eredeti szándéka szerint. A Berzsenyi Krisztina által megálmodott jelmezek hagyományosak, vagyis ragyogóan elegánsak. A csillogó estélyik és snájdig egyenruhák egyenesen a boldog békeidőket varázsolják a színpadra. Cziegler Balázs grandiózus és sejtelmes díszletének legkülönlegesebb eleme az óriás gramofon, amely által életre kelnek a népszerű dallamokat. A látványos produkciót Bozsik Yvette koreográfiája teszi teljessé, az egész színpad színpompás kavalkád, tánc és elegancia.

Pár kiemelt kép (Forrás az Operettszínház galériája)

 

Don Giovanni a győztes! - vagy mégsem az?

A kedvenc Mozart operámat néztem meg új rendezésben az Operaházban

Időpont: 2024.03.06. 18:00-21:30
Helyszín: Operaház
Rendező: Claus Guth

 

Előzmény story a darabhoz

Pár nappal az előadás előtt, a Carmina Burana kapcsán botrány tőrt ki az Operában, vagyis a jelen igazgató, Ókovács Szilveszter, a büfé bevételének növelése érdekében a nevezett előadásba (ami alapjáraton 70 perc összesen), 30 perces büfé szünetet rendelt el... Napok alatt komikus mémek születtek a kijelentésre reagálva, ezen felbuzdulva, mentem én is úgy az Operába, hogy a jegyszedőket, köztük a kedvenceimet is ugrattam, többek között ilyen poénokkal fűszerezve: Megterítettek-e már a büfében?; Eljön velem fröccsözni a büfébe, Miklós? (név szerint ismerem egyiküket-másikukat) a hatás nem maradt el, és jól jöttünk mindannyian belőle, nevettünk. Ámbár, szomorú az egész eset...mindenesetre, a fél órás szünetet nem a büfében töltve sikerült elmulatnom, hanem az épület különféle egységeiben (pl. shop, teraszon esős időben). Azért a hecc kedvéért csináltam selfiet a büfében, miután megérkeztem. Az emberek egyszeráen képtelen összefogni, már aki hallott az egész dologról és nem a kő alatt lakik - simán bojkotálni kellene a büféket a különféle szinteken...de ez az összefogás, akárcsak politikai szinten a pártok között, nem tud és nem is fog soha megvalósulni... És még mielőtt a kis insta bejegyzésemet hoznám a darabról, további gondolat a Mandiner nevezetű online szennylaptól, akik az épület előtti demonstrációról írtak... Egy felfújt kaszás figura emelkedett az Operaház előtt...a többit, kedves olvasóim, itt tudhatjátok meg: https://mandiner.hu/kultura/2024/03/tuntetest-jelentettek-be-az-operahaz-ele-helyette-azonban-valami-nagyon-bizarr-dolog-tortenik

 

Ókovács jelen volt az előadáson, szokásos, oldalpáholyából figyelte a történetet, de azért időnként eltűnt - gondolom a lufis figura miatt is... az első felvonás alatt lelépett, majd a másodikban fel-felugrált a helyéről, majd csak a darab végére került elő ismét...biztosan a szünetre is készült fel, valakinek csak ki kellett sütnie a büfében a lángosokat...

 

Insta bejegyzés: https://www.picuki.com/profile/klaudia.kovacs.20

A soron következő opera, kedvenc Mozart darabom, a Don Giovanni. Az első felvonás pörgős volt és izgalmas is, amikor az autó befarolt az erdei tisztáson, kissé be akartam verni a fejemet a könyöklőbe, mert ez már a túl modern kategória... A második felv. vontatott, unalmas volt. Arra vártam, hogy bűnhődik a címszereplő, de beérték annyival, hogy térdre rogyott, majd zsákként oldalra eldőlt. A főszereplő nem tetszett, nagyon hiányzott Bretz Gábor csibész viselkedése és a kémia, ami közte és a Leporello-t alakító Cser Krisztián között mindig megvolt. Ha már szünet, akkor büfészünetet én is tartottam. Megvolt a 30 perc, számoltunk kedvenc jegyszedőimmel, akikre humorban ezúttal is számíthattam, hiszen büfés vicceim nekik is feküdtek... Nagyon szeretem az operai csapatot! Szép este volt. Don Giovanni kalandjait újra átélni jó volt, de nem kapunk pozitív befejezést. Ez egy prágai rendezés amúgy. #dongiovanni #opera

 

A büfében pózolva :D

Történetről, szereplőkről, díszletről, jelmezekről

A történet kicsit át lett helyezve, egy olasz városkép helyett az erdőbe lettünk vezetve, ahol még ajtó sincs, viszont a szövegben van, így elég furán hatott, hogy éppen kinyitják a nemlétező ajtót a fák között az erdőben... Kissé, Tell Vilmos hatást nyújtott az erdei kép, a forgó színpadot kihasználták, váltakozva a helyszíneket, buszmegálló (pl. itt vicces volt, hogy Don Giovanni a szerkezet tetejére felmászott, két oldalról pedig a dühös, faképnél hagyott szerető dobálgatta feléje a faágakat, másik oldalon, pedig a Don szolgája, Leporello visszaszolgáltatta őket, szintén a férfi felé hajigálva), a Kormányzó szobra, ami a 2. felvonásban egy kidőlt fán ácsorgó madárijesztőre hasonlított leginkább... A mostani rendezésben kiemelkedik a férfi főszereplő vonzereje, hogy neki nem tud egy nő sem ellenállni, még az sem, aki frissen megházasodott, aki szűzies életet élt gazdag apjával, vagy az a nő, aki egyszerre imádja és utálja, amiért elhagyta... Nem tudunk, nem tudok egyik női karakterrel sem szimpatizálni, és ez nem a művésznők hibája, mindegyik hang tökéletes volt. Az elején nem is érthető, hogy Donna Anna most tudatában volt annak, hogy Giovanni-val szerelmeskedik? Eredeti változatában, összetéveszti a szerelmével, majd felismervén, hogy mégsem ő az, hát üldözőbe veszi...a szövegkönyv szerint itt is így kéne történni, mégis eléggé kezdeményező magatartást tanúsít a nő, ráadásul az összes hölgy ledérként simul a lovag (Don Giovanni titulusa) karjaiba...

Van pár hülye mozdulatsor, amin szintén lehet nevetni, tehát ne legyen sótlan a Don története, ami alapjáraton a főszereplő karakterétől lehet részben humoros, itt ez nem telejsül. Két domináns figura van ilyen téren, vagyis kellene lennie, a címszereplő és a szolgája. Itt csak a szolga az, aki mesterien hozza a követelményeket, a humort. Elkötelezett csicskája a lovagnak, panaszkodik rá, mégse lép le tőle, mert kap valamennyi alamizsnát. Ő se szereti a gazdáját, főleg a meglincselés esetében, mégis, amikor a végzet bekopog hozzájuk, a halott Kormányzó "szobra" (itteni ábrázolása: ásóval a kezében két fa közé áll, közben hull a hó alá... a háttérben meg beeresztettek egy farkast a díszletek közé, hogy kóvályogjon - bár ez még a Kormányzó megjelenése előtt volt, amikor a meghívást intézte a szobor felé Don Giovanni szolgája... - biztosan ezért is felugrott Ókovács, hogy megnézze nem ette meg az embereket a díszlet mögött a farkas), és arra invitálja a lovagot, hogy menjen vele vacsorázni, Leporello hirtelen nagyon esdeklő lesz, és kéri, rimánkodik gazdájának, hogy ne legyen beképzelt, ne acsarkodjon az "öreggel", bánja meg bűneit... de ezt nem teszi meg, így a pokol démonjai marni kezdik lelkét és ő térdeplő állásból, mint egy lisztes zsák eldől... 

A díszletbe érkező autó látványától, valóban úgy éreztem, hogy mentem felröhögök, mert ez már nagyon modern stílust adott. És, valahol nem tudom hibáztatni, hiszen a Don Giovanni-nak mondhatjuk, lehet olyan értelmezése, vagyis lehet időtől függetleníteni, más korba áthelyezni. Ezért volt érdekes ez a koncepció, hogy mai, rohanó világunkba rendezték, példa erre a Don Ottavio, aki térerőt keresett az erdőben... a sminkelő Donna Ottavia; a kocsi, ami váratlanul megjelent és lefulladt, persze, hogy Giovanni, mint egy autószerelő megjelenik és segít a páron...

A nőfaló ideál: Don Giovanni, minden nőt magába tudott bolondítani, a kocsi jelenetben, hogy Donna Anna, aki elvileg gyűlőli őt, és meg akarja öletni Ottavio-val, mert rájött, hogy apja gyilkosa a lovag, - mégis autón keresztül elolvadva figyeli a férfi minden rezdülését, majd a 2. felvonásban szintén félreérthető, hogy miért Giovanni-val fog kezet, miközben Ottavio-nak énekel szerelmét bizonygatva... 

Ezek a nők, kissé kurvásak. Ledérek, és egyáltalán nem a hűség mintaképei. Donna Elvira lenen a kivétel, de őt meg Leporello szédíti meg, gazádáját mímmelve...  erősen a férfikép van felnagyítva, a gaz csábító figura, és a reménytelenül-dühösen szerelmes férfiak mintáját kapjuk.

A férfi szereplők közül a Leporello-t alakító Cser Krisztián emelném ki, hiszen évtizedek óta alakítja ezt a szerepet, talán most állt neki a legjobban, mert humort csempészett bele, pimaszságot, kapcsolata viszont nem volt meg az aktuális Don Giovanni-val (Szemerédy Károly), aki önmagában sem volt csábító hatású. Biztos vagyok benne, és a jegyszedőim is megerősítettek a gondolatomban, hogy Bretz Gábor 100x jobb nála. Vele láttam először élőben, a régi rendezésben, és felvételről Erwin Schrott performanszát.

Összefoglalva: Az első felvonás sodró lendülettel bírt, megismertük a szereplőket, voltak vicces jelenetei, a kocsi. A második felvonás már inkább nyűglődés, szinte semmi érdemleges nem történik, amíg a Kormányzóval nem találkoznak. Szextet (ha így írják) vagyis a befejezés sem pozitívm hiszen a korábbi verzióban, ott mindenki, akit megkörnyékezett a Don boldog sorsot remélhetett, erről kaptunk éneklés formájában beszámolót. A mostani változatban ez elmaradt, csak odáig jut a történet, hogy a Don megkapta a méltó bűntetését. Az operát 2 felvonásra tagolták, olasz nyelven. A félórás szünet itt indokolt, hiszen mindkettő felvonás eléggé hosszú, jól esik a mozgás a szünet alatt.

Operáról mentve

Opera két felvonásban, olasz nyelven, magyar, angol és olasz felirattal

Vannak művek, amelyek örökérvényűek, amelyeket nem lehet megunni, amelyeket nem lehet elégszer előadni. Wolfgang Amadeus MozartDon Giovannija is ilyen – nem véletlenül emlegetik az „operák operájaként”. S vannak produkciók, amelyek akár több évtizeddel ezelőtt készültek, mégis még mindig aktuálisak, így érdemes azokat újra és újra elővenni. Ilyen a Claus Guth rendezte 2008-as Salzburgi Ünnepi Játékokon bemutatott Don Giovanni-előadás, melyet színre vittek azóta Berlinben, Madridban, Amszterdamban – és a 2023/24-es szezonban a párizsi Opéra Bastille mellett látható lesz a Magyar Állami Operaházban is. Claus Guth egy erdőbe álmodta meg a Don Giovannit. Az erdő mindig is inspiráló helyszíne a drámai cselekményeknek, szerelemnek, halálnak, eltévedésnek, félelemnek, felnövésnek – gondoljunk számos népmese mellett akár a Szentivánéji álomra! A folyamatosan forgó, félelmetes, mégis szellemesen játékos erdődíszlet Guthnál kevésbé álom, mint inkább rémálom színhelye, ahol a címszereplő halála előtti hallucinációjaként kísérhetjük figyelemmel utolsó szerelmi kalandjait.

A Salzburgi Ünnepi Játékok gyártásában készült produkció eredeti jogai a berlini Staatsoper Unter den Linden tulajdonában vannak.

 

 

Cselekmény

Első felvonás

Don Giovanni éppen újabb szerelmi légyottba bonyolódott, míg szolgája, Leporello arról panaszkodik, hogy belefáradt a helyzetbe: állandóan urára kell kint várnia. Már éppen ott is hagyná, amikor meghallja, hogy vita tör ki Don Giovanni és az éppen hódítása célját szolgáló Donna Anna között. Hirtelen megjelenik Anna apja, a Kormányzó, hogy megvédje lánya erényét. Anna rájön, hogy atyja veszélyben van, ezért segítségért siet, míg a Kormányzó és Don Giovanni összecsapnak. Don Giovanni Leporello segítségével elmenekül. Amikor Donna Anna vőlegényével, Don Ottavióval ismét a helyszínre érkezik, meglátja apját vérbe fagyva. Próbálja megérteni a történteket, és követeli vőlegényétől, hogy bosszulja meg a tettet.

Donna Elvira érkezik, aki férje hűtlenségéről panaszkodik. Don Giovanni, meghallván a boldogtalan nőt, azonnal ott terem, hogy megvigasztalja. Csak az utolsó pillanatban veszi észre, hogy az nem más, mint Donna Elvira, akit ő maga vett feleségül, azután elhagyta. Leporellóra marad a feladat beszámolni az asszonynak férje szerelemi kalandjairól. Elvira összetört szíve bosszúért kiált.

Don Giovanni és Leporelló egy lakodalomba csöppennek, ahol Zerlina, a fiatal menyasszony felkelti Giovanni érdeklődését. A férfi meghagyja Leporellónak, hogy távolítsa el a vőlegényt, Masettót és a többi vendéget. Giovanni könnyedén feledteti Zerlinával Masetto iránti hűségét, amikor házasságot ígér neki. A lány képtelen ellenállni a csábításnak. Mielőtt azonban a férfi megkaphatná, amit akar, Donna Elvira jelenik meg a színen, és a férjét illető vádakkal sikerül Zerlinát elbizonytalanítania.

Don Giovanni most Donna Annával és Don Ottavióval találkozik össze, akik baráti segítségét kérik. Elvira ismét közbelép, és kétségeket ébreszt bennük férjével kapcsolatban. Ottavio nem tudja mire vélni ezeket a rágalmakat, míg Anna megérti az ismeretlen, kétségbeesett asszonyt. Giovanni azonban egyszerűen csak bolondnak nevezi, és magával viszi. Donna Annából egyszer csak kitör a panasz: Don Giovannit azzal vádolja, megpróbálta őt megerőszakolni, és apja vére is az ő kezén szárad. Don Ottavio azzal vigasztalja menyasszonyát, hogy majd ő kideríti az igazságot.

Zerlina időközben visszatér a feldúlt, sértett Masettóhoz, és megpróbálja kibékíteni. A fiú már éppen megbékélne, amikor meghallják Giovanni hangját. Zerlina rémült reakciója újra feléleszti a féltékenység lángját, és a lány könyörgése ellenére Masetto elrejtőzik, hogy kiderítse, mi folyik Zerlina és Don Giovanni között. Mielőtt bármilyen szerelem beteljesülhetne, Masetto félbeszakítja őket. Don Giovanni azzal magyarázza a helyzetet, hogy csak játék volt az egész, így akarta megünnepelni a menyegzőjüket.

Don Ottavio Donna Anna és Donna Elvira társaságában azt próbálja kideríteni, tényleg elkövette-e Don Giovanni azokat a szörnyűségeket, amivel a nők vádolják. Elvegyülnek a násznép között, akiket Leporello szórakoztat, hogy közben Giovanni újra szerencsét próbálhasson Zerlinánál – ezúttal akár erőszakkal is. A lány segélykiáltására felfigyelve az egybegyűltek Giovanni nyomába erednek, aki viszont Leporellót akarja bűnbaknak megtenni. De már senki sem hisz neki, a sarokba szorított Don Giovanni elmenekül.


Második felvonás

Leporello ugyan megfogadta, hogy most már otthagyja Don Giovannit egyszer s mindenkorra, képtelen sorsára hagyni urát. Mikor Donna Elvira újra felbukkan, Giovanni megint leveszi a lábáról, majd megparancsolja Leporellónak, hogy cseréljenek ruhát. Elvirát sikerül így rászedni, és boldogan követi Leporellót abbéli hitében, hogy sikerült a férjét visszaszereznie. Giovanni, végre megszabadulva Elvirától, újabb szerelmekről ábrándozik, ám megjelenik Masetto, hogy elégtételt követeljen. Giovanni Leporellónak adja ki magát, és azt ígérve, hogy segít megtalálni a gonosztevőt, lefegyverzi, végül összeveri Masettót. A sebesült férfira Zerlina talál rá.

Elvira még mindig abban a hitben tévelyeg, hogy a férjével tölt időt, és élvezi az egymásra találás örömét. Leporello próbál szabadulni a helyzetből, de Anna, Ottavio, Masetto és Zerlina útját állják. Azt hiszik, rátaláltak Don Giovannira, és végre eljött a bosszú ideje, ám ekkor Leporello felfedi kilétét. Az üldözőknek pedig be kell látniuk, újra rászedték őket. Mostanra Ottavio is minden kétséget legyőzött magában Don Giovanni bűntetteivel kapcsolatban, és megesküszik, hogy felelősségre vonja.

Leporello és Don Giovanni újra találkoznak, amikor is fenyegető hang hallatszik, ami Giovanni halálát követeli. Giovanni azt gondolja, tréfa, de Leporello szerint csakis a Kormányzó lehet, aki most eljött, hogy megbosszulja saját halálát. Giovanni azt parancsolja Leporellónak, hívja meg vacsorára. A hang elfogadja a meghívást.

Don Ottavio megígéri Donna Annának, hogy a büntetés nem várat sokat magára, és sürgeti, hogy lépjen már vele házasságra. Anna vonakodik. Don Giovanni a saját halálát várva fenséges lakomát tálaltat fel Leporellóval. Elvira megint megjelenik, és férje életét féltve könyörög neki, változtasson életmódján – mindhiába. Don Giovanni készen áll, hogy szembe nézzen a következményekkel, és elfogadja, hogy élete véget ér.

Forrás: Staatsoper Unter den Linden Berlin

 

A biodom világítása az Operánál is látszik

A biodom világítása az Operánál is látszik

 

Kamrában, de nem a Katona Józsefben jártunk

 Kedden jártunk a Kedden

2024.03.05. Katona József Színház - KAMRA

 

Insta bejegyzések:

https://www.picuki.com/media/3317275547672813331

Kedden jártunk a Kedd c. előadáson a Katona József Színház Kamrájában. A történet egy kis kocsma társaságának egy napját örökíti meg, boldogabb és olykor nagyon megkeseredett pillanataiban. A kocsmárosné, aki szíve-lelke a helynek, sorra megjelennek a gyakori vendégek. Elsőként a lusta disznó, kiégett, de kiváló elméjét megcsillogtató író, majd az énekkari duó, akik lelkesek az elején, majd kapcsolatuk zátonyra fut, mert egyikük megunja az örökös páros képet, amit mindenki kivetít rájuk (eszembe juttatta a South Park azon részét, amiben Philip es Terrance szétválását bemutatták). Az egyik át is nevezte magát, először Jánosra, majd a Gellert megszólítás mellett döntött. Az utolsó személy, az idegen nő, aki csak pislogni tudott, riadt fejeket vágni és...hm...hálás szerep, mert kevésszer kellett megszólalni. Ő egy igazi rejtély volt, de az egyik cinikus énekes szerint ő hozta be a "szart" a felhőtlen helyre...a darab elején elviccelődünk egy pisiversennyel, és az író combtövi viszketegségével... kissé melankolikusan ért véget, a darab folyamatosan építkezik a humorból, időnként átcsapva melankolikusság tengerébe. Mondhatni van benne társadalomkritika (pl. külföldinek magyarul beszelek, hátha felfogja a mondandómat 😅) de összességében élvezhető volt, a szereplők kiválóan alakítottak. Még a néma is...🤭 Vigyázat! Aki finnyás a nyelvészetre, a csúnya szavak használatára, az kerülje el a darabot! #kedd #katonajózsefszínház #kamra #azeltevelszemben #feketeernő #fullajtárandrea

https://www.picuki.com/media/3317283129489747901

Még pár kép a Kamrárol. A terem az ELTE Központi Kvt.-val szembeni, U alakú épület földszintjén-pincejeben található. Kedves volt a személyzet. A hely légköre is kellemes volt. A nézőteret egy hosszabb folyóson keresztül lehetett megközelíteni. @my_name_means_river -vel jól éreztük magunkat. 🤗 A darab eredetileg 1 óra 40 perc, de kicsit elhúztak. #katonajózsefszínház #kamra zárszóként annyit írnék a Kocsmatúrán túl vagyok, holnap megyek büfézni az Operába! 😂😂😂😂😂 #kocsmaoff #operabufeon

 

Onnan jöttünk le

Az alagsor - váróterem

A szereposztás, de hogy miért kedd a Kedd, az nem derült ki számomra

Fejeket vágtam, mert az Átrium óta inkább megkérdezem, lehet-e a nézőteret fényképezni

A díszlet egy kis kocsma volt

ELTE Egyetemi könyvtárával van szembe a KAMRA

Ilyen feliratokkal ritkán találkozom, számomra különlegességet jelent

Alagsor, büfé

Alagsorban várakoztunk, a ruhatár ingyenes!

A darab egy kiskocsmában játszódik, a kocsmárosné és a kiégett író kettősével találkozunk először. Magas röptű gondolatok között a nő próbálja a lármás jégszekrényt helyre tenni - ez egy visszatérő, humoros elem. Van két énekes-táncos komikus, és a nő, aki egész idő alatt egy árva szót nem szól. Az énekes duó, akik időnként tényleg dalra fakadnak, pisilő versenyt hirdetnek meg egymás között, aki veszít az elmegy a darálóért, amire a kocsmárosnénak szüksége van. A darabban vannak pozitív és felemelő, de a lét kérdéseit fitogtató, a sorsába beletörődő pillanatok. A kocsmárosné kifakadása (aki nem annyira a Mi kis falunk Tecáját juttatta eszembe) sokat mondó, rögtön azután történik meg a jelenet, hogy az idegen nő elhányja magát... és neki ezt fel kell takarítania... gusztusos... kifakad, mert az író egy csődtömeg, nem kezd semmit az életével, csak létezik bele a világba, mindenkit a helyes, kulturált szóhasználatra kioktat és mindenből is tudna jelenetet kreálna, ha ő lenne az írója...mindennek tud az írója lenni, csak a saját életének nem, a kocsmárosné leönti a felmosó vödör tartalmával... az énekes duó közül is az egyik nem bírja elviselni, hogy ha egyedül látják rögtön megkérdezik, hogy hol hagyta a másik felét? Független, önmagáért szerethető, egyedi, független egyén akar lenni. Mindenkinek van baja, a felszín alatt, a belső vívódásokról szól a történet, amely a kocsmában bontakozik ki. Egyedül a néma nőt nem tudjuk eldönteni, milyen célból jött be a helyre, miért néma, ha mégis megszólal furcsa nyelven valami dalt énekel vagy Wurst-ot mond... Az író ötlete a kóla és a fanta összeöntése, őrületbe kergetve a kocsmárosnét, aki azt akarja, hogy valami normális nevet adjon az italnak...

Összefoglalva: 1 óra 40 perces az előadás, első sorban ültünk, aki finnyás a csúnya szavakra, ne menjen az előadásra. Szintén, egynek jó volt, hétköznapi esetet dolgozott fel, hétköznapi embereket a középpontba helyezve.

Arabella, a Straussz újdonság

2024.02.23. Operaház, 19:00-22:30 között

Instabejegyzésem:

Ha péntek, akkor opera az Operában, legalábbis februárban igy jött ki a lépés. 😅😁 Strauss darabja az Arabella, nem véletlen, h nem tartozik a szerző közkedvelt művei közé, és nem repertoár darab (csak bemutató és pár alkalmat adtak neki) kicsit hosszú, amivel nem lenne gond, de végtelenül unalmas a története. Az első felv. alatt konkrétan bealudtam, ami eddig nem történt meg velem. 🤭 volt egy fiúnak öltöztetett lány, aki csak a 3.felv. alatt leplezi le magát, és kialakul egy szerelmi szál, amirol nem lehetett tudni... A 2. Felv. már érdemelt tapsot,ami a díszletet jelenti, egy bált ábrázolt, és ez a Denevért, akár a Rigolettot juttatta eszembe. A 3.-ban egy fogadó volt a színtér. A jelen rendezés 3 felvonás alatt 3 különböző díszletet használt fel. Mindegyik nagyon szép és jól kidolgozott volt, nem modern. Zenéje nem érdekes, nincs dallamtapadó pillanat. A szereplők es a zenekar hozta a megszokott magas színvonalat. Az est végén Hattyú szoborral lett kitűntetve a címszetepet alakitó, Pasztircsák Polina. #opera #arabella#strauss #keringőkirály #deittnem #remunalmas #denemajanlom

A darab egyszernézős, semmi, különleges dallamvilággal. Díszlete mindhárom felvonásban kiemelkedően mutatós, a rendezés ízléses, az énekesek és a zenekar csodálatos munkát végeztek.

 

 

Operáról lett mentve:

Opera három felvonásban, német nyelven, magyar, angol és német felirattal

Richard StraussRózsalovag-nosztalgiadarabját, az Arabellát világbemutatója után szinte azonnal műsorára vette idehaza is az Operaház, ám csak egyetlen sorozatban játszotta 1934 végétől. A 2012 tavaszi felújítás „felújítása” következik most el, a legendás díszlettervező, Csikós Attila utolsó Andrássy úti opera-enteriőrjének és Velich Rita jelmezeinek megtartásával, a Bereményi-rendezés felfrissítésével.
A műnek valójában semmi köze A rózsalovaghoz, legfeljebb a helyszín, Bécs és a császárváros híres báli hagyománya azonos. A történet sem elégikus lemondásról, az élet eliramlásáról szól, sokkal inkább a vigaszról. Arról, hogy mégis lehet rendelt párja az embernek, akire érdemes várni, s hogy összesimogatja azokat a szerelem, akik bár nem egy tőről fakadnak, érdemesek egymásra. Strauss konverzációs stílusának legszebb hangzó szigeteit komponálta az Igazira várakozó polgárlány történetéhez, és hozzárendelt egy kirobbanó délszláv férfit, aki az operairodalom egyetlen medvetámadásában is érintett.
A Strauss-opuszt, amely a német mesternek örök librettistájával, Hofmannstahllal utolsó közös munkája, Gábor Sylvie újítja fel.

 

Cselekmény

Első felvonás

Az 1860-as évek elején nehéz idők járnak a nem is oly régen még szebb napokat látott Waldner famíliára Bécsben. Mert hiába az előkelő grófi cím, ha a korhely papa elkártyázza a vagyon utolsó maradékait is. Saját úri háztartásra így immár nem futja, s a szállodába hurcolkodott család egyetlen reményének az idősebbik lány, a szépséges Arabella szerencsés kiházasítása ígérkezik, míg húga, a nővéréért rajongó Zdenka – Zdenkó keresztnév alatt – takarékosságból fiúruhában kényszerül járni. Amikor a függöny felmegy, a lányok anyja éppen egy jósnőt faggat, s a kártya ezúttal végre szerencsét ígér: egy gazdag kérőt Arabellának, s ezt az oly kívánatos házasságot a jóslat szerint csupán a kishúg veszélyeztetheti. Arabella körül jó néhány udvarló legyeskedik ezen a báli szezonon: három aranyifjú gróf, valamint a szenvedélyes szerelmű vadásztiszt, Matteo, akinek ügyét a fiatalemberhez mindinkább vonzódó Zdenka képviseli nővérénél. Mi több, látva Arabella elutasító közönyét és a tiszt fokozódó kétségbeesését, Zdenka – persze testvére nevében – maga ír bátorító szerelmesleveleket Matteónak. Merthogy Arabella az igazit, a sorstól neki rendelt társat várja, s az imént az utcán mintha meg is pillantotta volna ezt a még ismeretlen, de számára máris oly kedves férfit.
A lány még nem tudja, ám a közönség számára egyhamar kiderül, hogy a vonzó ismeretlen nem más, mint Waldner gróf kétségbeesett házassági tervének főszereplője. A nyugalmazott lovastiszt ugyanis nemrég levelet írt erősen szorongatott helyzetéről egy volt katonatársának, a tekintélyes vagyonú Mandrykának, és segélykérő soraihoz Arabella arcképét is mellékelte. Csakhogy a Horvátországba küldött levél már az örökös, az ifjabb Mandryka kezéhez érkezett, s ő annak rendje és módja szerint bele is szeretett a csupán képről megismert lányba. Az atya kitörő örömmel fogadja a reménybeli vőt, annál is inkább, mivel Mandryka máris nagyvonalú baráti kölcsönben részesíti a vén kártyást. Közösen úgy döntenek, hogy az esti táncmulatságon, a bécsi fiákeresek hagyományos húshagyókeddi bálján kerül majd sor Arabella és Mandryka formális megismerkedésére. Mintha csak megérezné e tervezgetéseket, a saját jövőjén merengő Arabella is izgatottan készülődik a bálba.

Második felvonás

Amikor Mandryka és Arabella végre megismerkednek egymással a Fiákeresek bálján, mindkettejük legszebb reményei látszanak beteljesülni. A szép, finom és elegáns Arabella lenyűgözi a férfit, míg a lány, aki Mandrykában rögtön ráismer a korábban az utcán látott idegen vonásaira, meghatottan hallgatja a messziről jött férfi elbeszélését a vidéki életről, fiatalon elhalt első feleségéről, s arról a távoli népszokásról, hogy a kérőt párjául elfogadó hajadon tiszta vízzel kínálja életének jövendő társát. Arabella, a bál királynője most már bizonyos abban, hogy rátalált az igazira, s az este hátralevő részében egy-egy tánc közben szép sorban elbúcsúzik korábbi széptevőitől. Matteo azonban – immár nem először – öngyilkossággal fenyegetőzik, s kirohanása merész lépésre sarkalja a szerelmes és riadt Zdenkát: a nővére nevében titkos légyottra invitálja a felindult tisztet, s a kezébe nyomja szállodai lakosztályuk egyik szobájának kulcsát. Zdenka és Matteo szavainak akaratlanul Mandryka is a fültanúja lesz, s a féltékenységi félreértés teljessé válik, amikor kisvártatva Arabella – elintéznivalóira hivatkozva – visszaindulna a szállodába. Az újdonsült vőlegény minderre látványos botrányt rendez: összevész Arabellával és annak egész családjával, majd a bál frivol üdvöskéjével, Fiakermillivel a karján távozik.

Harmadik felvonás

A félrevezetett Matteo boldogan hagyja el az elsötétített szállodai szobát, ahol persze nem Arabella, hanem a fiúruhájától megszabadult Zdenka ölelő karjai várták. Jókora meglepetésére azonban a szálló előcsarnokában Arabellába botlik, aki mit sem látszik tudni a megelőző óra közös szerelmi légyottjáról. A lány szokott tartózkodása és közönye mindinkább kizökkenti az amúgy is indulatos fiatalembert, s ráadásul a Waldner házaspár kíséretében megjelenő Mandryka ismét félreérti a tagadhatatlanul kompromittáló szituációt. A két gavallér már csaknem egymásra rontana, amikor az immár lányruhában megjelenő Zdenka közbeveti magát, s töredelmes vallomásával kimagyarázza a helyzetet. A tévedését beismerő Mandryka megbékélve kéri meg Waldner gróftól Zdenka kezét, persze nem a maga, hanem a fiatalabbik lány szerelmén fellelkesült Matteo számára. Ki-ki nyugovóra tér a saját szobájába, csupán Mandryka készül bús távozásra, abban a hiszemben, hogy bizalmatlanságával és indulatosságával végképp elveszítette Arabella szerelmét. De nem: Arabella újra feltűnik a színen, és egy pohár tiszta vizet nyújt át a boldog férfinak.

 

 

 

A bosszúálló gróf története

Insta bejegyzés:

Nem veletlen, hogy huzodarab a Monte Cristo! Wow! Mindket resze jo volt, kiemelten a masodik felvonas tomegjelenetei, es a bosszuk. A szokasos tortenetet koveti, de van benne par valtoztatas, pl. Dumas mint mesélo hollo, aki nem sokat mesel😅 es a lepedokkel hadonaszo baratai vagy a kalozok kozott egy nö, aki az egyik arulo aldozata is. A darab az elejen nem sározza be az irigyeket, mindegyiknek van egy érve, amiert el kell tavolitani Edmund Dantest. Csak kesobb lesznek negativ jellemek. Zeneileg 2-3 dal, ami maradando, slagergyanus. Az idos grof rabkent toltott ideje alatt felhangzo dallamok kiemelkedoek, nagyívűek és megalapozzák a kesobbi gróf ismérveit, szabadulása után mit fog tenni. Szereplok, Kerenyi Mate (alias karmesterpalca rablo a tapsrend alatt) tisztan enekelt, de mégsem tette szimpatikussá magát... Dolhai Attila gyonyoruen enekelt, szinte elhalvanyultak mellette a tarsai. Meg ecsetelhetnem, de azt majd a blogon 😜 (phantomvizio.blogspot). Mindenesetre régi operettesekkel volt teli a darab, ami jolesett, itt-ott par uj szereplo is bemutatkozott. Albertet alakito szinesz fogyhatna kicsit, de na...nem test-szegyenites, de nem hasonlitott a szuleire....xD 

 

Kiemelt dalok

 

A 2. felvonásban, a Róma jelenet alatt találkozik össze Monte Cristo Albert-tel (Mercedesz fiával), akit megvádolnak a gróf maskarás emberei, hogy elcsábított egy lányt. Párbaj során a gróf megmenti Albert becsületét.

 

 

Az 1- és a 2. felvonásban is fel-felhangzik a dal, a motivum dallamnak is mondhatjuk.

A 2. felvonásban, Haydee dala, ami kissé kurvásra sikeredett...nem illett hozzá...

 A darab 2. felvonásában a gróf összeszed 3 kalózt, akik a szellemei lesznek és feladatul kapják, hogy vigyék hirét a városban, elérje azokat, akiken bosszut akar állni. A dal a felmagasztalása a grófnak, a tapsrendnél ezt szokták énekelni: 

 

A 2. felvonásban, amikor a gróf, az egykori "barátoknak" bemutatkozik. 

Az 1. felvonás egyik kiemelkedő ez a dal és a hozzá kitalált jelenet, hiszen a kikötőben játszódik. Mercédesz várja vissza Edmund-ot, közben a halászlegény és a bankár próbálják Párizsba invitálni, ecsetelik milyen jó hely is az, és ott új életet kezdhetnek. A jelenet különlegessége, hogy Mercédesz, akárhová pillant, mindenhol a volt szerelmét látja, vele keringőzik,aztán mégis Fernand karjaiban találja magát. Elutasító vele mindig aztán, csak beleegyezik, hogy elhajózik vele Párizsba, - mert később közlik a nővel a hírt, egykori kedvese, a börtönben vesztette életét.

Díszlet: nincs túl gondolva, általános, hogy gyakran használnak vasszerkezetű állványt, ami itt bennünket a kollosszeumra emlékeztethet, egyes elemeiben. Az állandó szimbolikát képviseli az óra, ábrázolva az idő múlását. Rafináltan kihasználva, sokszor megjelenik az óra valamilyen formában, többek között visszatérését követően a gróf ketyegő órákat ajándékoz a három gazfickónak, akiken bosszút akar állni.

Jelmez: nem korhű, de itt is szabad a darab történetisége vagyis bármely korban történhet hasonló - bár Napoleon jelenléte miatt ez nem teljesen igaz...

Szereplők: Dolhai, Kerényi kristálytisztán, kellő alázattal alakították a figurát, bár az ifjú Dantest megnéztem volna egy Sándor Péter interpretálásban.

A történet nem sikkad el, jól nyomon követhetők a történések. Az elején mindenkinek van valami indoka, hogy félresöpörtesse az útból az újonnan kinevezett hajóskapitányt, Dantest. Mondhatni, talán nem is utálatos egyik sem, csak ahogy a 2. felvonás során kiderülnek az undorító tetteik, úgy válnak egyre unszimpatikusabbá a karakterek, és emelkedik föléjük Monte Cristo karaktere.

A lezárás - befejezés: amikor Albert és a gróf párbajoznak, elsülnek a fegyverek, hirtelen visszacsöppenünk If várába, ahol Faira abbé meghal, és megszületik a bosszúálló angyal... 

A darab végén: állótaps. Abszolúte megérdemelten. Kiemelt előadás, a zenéje lassan kezdett el fülbemászóvá válni, de elérte hatását. A történetből nehezen is lehetett volna rosszat kihozni, sikeresnek ítélem és merem ajánlani.

Teljes zenei gyűjtemény: https://www.youtube.com/watch?v=H5c0o556AsA&list=PLRH-9UaKeeqFtlKEyZYcPrNhNUDLHj-hn&index=2 

Jegyzetek az előadás alatt:

• 65os medál - kulcstartó az Operettben, ahol 400 Ft a ruhatár...és plusz még a jegy se volt olcsó....jájááá
  
• Kiemelt rész a darabban: Párizs jelenet 1.felvonás
• Zene: visszatérő dallam, ami az utazásról szól a lepedősök és a mesélő ábrázolja
• Kettős karakter fiatal és az idősebb Monte Cristo
• Kezdetben nem negatív 3 karakter, csak ahogy egyre számra kiderülnek a sötét titkaik
• Haydee túl kurvas, és rabszolga volt? Nem annak tűnt.
• 2.felvonás 2 tömegjelenet, a bosszú, a karakterek titkai
• A mágnes; - visszamenvén helyemre, miután jelezték, hamarosan folytatódik a darab, a ruhatár pultjára kitettek egy táblát/dobozt, amin láthatóak voltak az operettszínházzal kapcsolatos mágnesek. Egy nagyon megtetszett, azt meg is vettem, de útban hazafelé menet sajnos, a nálam lévő víz kissé elmosta rajta a festéket, de lantba vetettük politechnikai képességeinket és frissen restauráltuk. A ruhatárosok állítása szerint ez volt az utolsó példány abból a  típusból.
• A nyugdíjas nénik körülöttem nagyon cukik voltak, össze is barátkoztam a körülöttem levőkkel, Csömörről jöttek, mindenki össze-visszaült a nézőtéren, sokszor panasz volt, hogy az előtte ülőtől nem lát...nekünk is volt ebben részünk, mintha egyre jobban szükség volna a székek javítására a nézőtéren... a nénik még arra is tekintettel voltak, hogy az előttük ülő miatt muszáj voltak jobbra-balra dőlni... ez a bizonyos illető, beszólt még a második felvonás elején a hölgyeknek, hogy nem az ő beszélgetésükre kíváncsi, és dumálni a kávé mellett kell - pedig a valódi bűnösök a nénik mellett ültek, és néma kussban voltak. Utólag visszagondolva, lehet jól esett volna a néniknek és az én lelkemnek, ha szembeszállok a magas, vörös démonnal és a valódi problémát okozó emberek felé irányítom
  
•  Az Operettszínház legszemetebb jegyszedője is jelen volt... nem adtam meg neki a boldogságot, hogy hozzá megyek megmutatni a jegyet... :D

M5 csatornán rogzitett felvetelt néztem meg egy nagyon jó szereposztással.

A Monte Cristo grófja c. musical tele van szenvedéllyel és drámával. Alexandre Dumas klasszikus regényének adaptációja magával ragadó történetet mesél el bosszúról, szerelemről és megváltásról. Szomor György zenéje és Pozsgai Zsolt átdolgozása révén a mű emlékezetes dallamokkal és lélegzetelállító jelenetekkel kápráztatja el a közönséget. Vincze Balázs rendezése a grandiózus, pompás helyszíneken kelti életre a különleges karaktereket, s a nézők teljes mértékben átélhetik a misztikus legenda minden fordulatát. A musical Párizs, a tengerpart és a karnevál forgatagának varázslatos világába kalauzol, ahol minden pillanat egy újabb meglepetést tartogat. A felvétel a Budapesti Operettszínházban készült.