Ma is aktuális - Valahol Európában

 2024.12.11. 19.00 Magyar Színház

Valahol Európában

Egyszavas jellemzés: gyerekbandák

Gyakran rémálomként élem meg, ha ebben a színházban a nézőtérről kell eljutnom a ruhatárba és onnan egy szabad helyre, hogy felöltözzek.

Márk helyett egy másik művészt kaptam. Jenes Kitti pedig olyan pici, hogy más gyermeklányok túlnőtték...

Reviczky Gábor a szerepében nagyon szerethető volt. Annyira örültem, hogy vele nézhettem meg.

Insta bejegyzés:

Szívfacsaró. A Valahol Európában-t, azért választottam, mert látni szerettem volna Reviczky Gábort. A történetét ismertem, a filmet láttam, de ott nem énekeltek. És a megfelelő emberrel tökéletes előadás. A darab zenéjét ismertem és eljött a pillanat, hogy magát a művet megnézzem. Ahogy elmélyedtem a gondolataimban, megjelent előttem pár olyan mű, ami a jelen darabbal közös vonásokat, mozzanatokat tartalmaz, pl. A nyomorultak, A 15., A Pál utcai fiúk és az Abigél. Ugyan ezek közül nem mindegyik olyan régi mint az Európa, de hasonló témát dolgozz fel. Mégis olyan emberi,olyan fájon kozelinek érzem. Fontos, ma is aktuális témát dolgoz fel: középpontba helyezve a háborút (gondolhatunk itt az orosz-ukran mint hozzank kozeli allapot), otthontalanság, árvaság, az elnyomó erők akik a rendet képviselik... talán hasonló helyzetben lehetnek az ottani gyerekek is... érdekes, hogy csak a pedagógusok az egyeduliek, akik nem itelkeznek a kisebbek feje folott, mig, akiket kifosztottak, szinten a fenyítés mellett döntenének. Zene szempontjából a felvonásban teljesedik ki, ugyanis ez tartalmazza azokat a fülbemászó dallamokat, amiket jol ismerhetunk. Mégis az 1. felvonásból választottam a Vándorlás dalt (végig bűbájos, de egyszerre végtelen szomorú volt) a poszthoz, mert azt még sosem hallottam és mert nagyon tetszett, ahogy a gyerekek eloadtak. A darab szomoruan er veget, nagyon siratos, legalabbis én nem birtam ki. Főleg, a végén a legártatlanabb, a legkedvesebb karakter esik áldozatul, amikor már lenne fedél a fejük felett (hála az énektanárnak), otthonuk, és egymasnak csaladjuk, akkor veszítjük el a gyermeket, és a csapat elsiratja, de mi, nézők is... #magyarszinhaz #valaholeurópában #nemszabadfélni #nemszabadsírni #odakintmostszörnyekjárnak A gyerekek előtt megemelem a kalapom! Lubickoltak a szerepukben,nagyon ugyesek voltak. Big like nekik! 🤗🤗🤗

A darab díszlete egy szétbombázott épület, egy romos lakóhely külseje és belsejét ábrázolja. Aztán a második felvonásban már kicsit otthonosabb, hiszen beköltöznek a kóborló gyerekek a sziklaszirten ékeskedő kastélyba, ahol az öreg énektanár lakik.

A jelmezek egyszerűek, nem túlgondolt ruhák, némelyik eléggé toprongyos, némelyik kicsit ízlésesebb, mivel kevésbé "otthagyott" gyermekekről van szó, pl. a franciák esetében elmondható, hogy kicsit előkelőbb ruházatot viselnek, amikor rájuk találnak a főhősők az egyik épületben (egy kislány és nagyobbacska fiú, aki a "professzor" lesz a csapatban).

Az Európában nagyon aktuális témát dolgozz fel, és érdemben együttérzést vált ki az emberből, amennyiben valóban érzelmekkel bír a néző... és mondhatom Nektek, Olvasóim, hogy nem egy embert láttam sírni a nézőtéren, amikor az első gyermeket elvesztette a csapat a vándorlásuk során, amikor a nyilasok csapdát állítva egy burgonyával megrakott teli szekeret állítanak az útra. A csapda beválik, a többségnek sikerül elmenekülni, de van, aki ottmarad...

A darab elején tetszett, hogy elkezdték összegyűjteni a főhősök a társaikat, majd idő után összefutottak egy másik bandával és akkora már mindkét csoport eléggé jelentős méretűre duzzadt. A Jenes Kitti-féle csoportban a verekedés is eléggé mímelve volt, de most nem várhatjuk el, hogy jól megverik egymást a színészek és gyerekek egymást... Jenes egyébként nem volt rossz, mint női főszereplő, de hallottam olyan megjegyzést a nézőtérről kifelé menet két nő által, hogy nem tetszett nekik az arca, nem volt túl szimpatikus...ilyen is van. Vele nem volt bajom és a főszereplő fiú sem volt rossz, de egyszer kifogott egy fars hangot, az kevésbé fogott meg. De mint csapatvezetője nagyon megfelelő volt, bár azért hozzáteszem hiányzott nekem, hogy Ember Márk legyen helyette a színpadon.... időnként elmerengtem, hogy hogyan alakítaná, vagy hogyan ábrázolná az adott pillanatokban a szerepet Márk (Hosszú a figura neve egyébként).

Reviczky Gábor pedig egy tünemény volt. Tetszett, ahogy a gyerekekkel bánt, hagyta magát megkötözni, képes lett volna arra is, hogy felkössék, mert neki már nem volt sok hátra... de ez nem helyénvaló gondolkodás... a gyermekek, főleg a legkisebb iránta tanúsított bizalmas kiváltképpen tetszett. Az előadás végét elfelejtettem, hogy miként ér véget a történet, de ahogy színre lépett abban az adott pillanatban, ráeszméltem, és fojtott hangok kíséretében igyekeztem visszanyelni könnyeimet... nagyon önfeláldozó volt, hogy a gyermekeknek adta a házát, így megmenekítve őket a nyilasok törvényei elől, akik a "rendet" képviselték.

Különleges élmény volt, és érdemesnek találom, hogy a kedvenceim sorába emeljem eme remekművet, kellemes zenéje miatt, a története és a karakterei miatt is.

Pár dalt azért hozok a darabból

Zene az kell

Kuksi dala (a közönségem is reagált erre a pár sorra: "Odakint most szörnyek járnak" - ismerve a pedofil botrányt, ami nem kerülhette el az emberek figyelmét 2024-ben, így többen körülöttem nagy levegőt szippantottak, én is felkaptam a fejem a szövegre - felmerül a kérdés, honnan jött ez a kifejezés a tüntetést szervezőknek? Látták a darabot? Vagy csak úgy, magától jött a szájukra?)

Vándorlás - az új kedvencem, a hangulata, a dallamvilága, ahogy a jelenetbe be volt iktatva, a gyerekek "vándoroltak", utjuk során krumpliföldeken jártak, ettek, amit találtak... meg volt tényleg egy hangulat körülötte, amiért lehetett kedvelni ezt a dalt

Staub - kicsit visszásnak tartom, hogy a kisebb gyerekeket erre nevelik, a cigi szeretetére...vagy imádatára... nem jó irány...

Éva dala, Talán - ennek a dalnak is nagyon szomorú, áthallásos, a saját szomorú sorsára kivetített ábrázolás

Hosszú dala, egészen egyedi, és mintha nem is tartozna a történetbe, erősen kirí a dalok sorából is, vajon ez hogyan jött létre? És, ami a fő, kihez szól a dal? Istenhez? Azokhoz a vezetőkhöz, akik a háborút vezénylik? Bárki lehet. A kérdés nyitott.

Nézz rám! - Az egész előadás egyik kiemelkedő dala, amit nagyon szeretek és nagyon vártam. Van egy fajta bizalomépítkezés, ami távolságtartás volt, a két főszereplő karakter között itt szövetséggé fejlődik. Az elidegenedés itt már mélyebb érzelmi szálakat mozgat meg, ugyanis szerelem szövődik közöttük.

Full albumot itt találjátok:

https://www.youtube.com/watch?v=fxM2D3KlAMI&list=PLKnfmTQwNxhVxgAC2HM6orqBiPAJq_L9O

A színlap, tudnivalók: https://magyarszinhaz.hu/programok/valahol-europaban/

Az oldalról mentve: 

"Egy történet a háború árnyékában, amely megtanít a túlélésre és az összetartásra

„Milliónyi éhes gyerek bitangol Európa-szerte. Nincs mit enniük, nincs hol aludniuk. Nem tudnak írni, olvasni, nem tudják mi a zene, mi a szeretet… Az otthonukat szétverte a háború.” A háború árnyékában felnövő gyerekek bandába verődve igyekeznek túlélni a borzalmakat. Egy idős zenész, Simon Péter romos kastélyában lelnek menedékre, aki nem fosztogató bűnözőket, hanem segítségre szoruló, otthonukat vesztett, árva gyermekeket lát bennük. Varázslatos történet hűségről, bátorságról, barátságról és emberségről az embertelenségben. Radványi Géza és Balázs Béla azonos című filmje alapján készült világhírű musical, Nagy Viktor rendezésében a Magyar Színház színpadán."

A darabot sok szeretettel ajánlom figyelmetekbe a Magyar színházban! Jövőre is érdemes jegyet váltani rá, 2025-ben! Minél előbb, annál jobb!

Szünet alatt:
Egy sznob fiatalember és nőtársa, akik a hátam mögött ültek, és nem örültek annak, hogy eléjük ülök, ugyanis én a kis gyerekektől kicsit azért magasabb vagyok :D - a szünet alatt, az erkély szinten található zongorán elkezdett "művészkedni", vagyis zongorázni a férfi. - közben a nőtársa felvételt készített róla... az elején még szimpatikusnak találtam ezt a módit, majd módfelett idegesítővé vált, mivel a hangos, emberi morajlást túl akarta harsogni, nem beszélve, azért is emelték meg mások a hangjukat, hogy elnyomják a zongorát, ami nem sikerült.  Szerettek volna beszélgetni egymással, hiszen nem egy lokálban voltunk. Ez is tény. Egy egyedülálló hölgy meg is jegyezte ez teljesen elfogadhatatlan viselkedés a többi vendéggel szemben. Senki nem kérte, hogy hangokat csikarjon ki a hangszerből. A pasas végig zenélte a szünetet, többek között, nem a helyi darabok, hanem a Madách színház előadásaiból szemezgetett, pl. Jézus Krisztus Szupersztár, József és a színes, szélesvásznú álomkabát. Felvetődött bennem a kérdés, hogy egy normális zenekari tag, ha ő az, akkor valóban közszemlére tenné tudását egy másik színházban? Felvágna-e "tehetségével"? Remélem, nem tartozik egyik színházhoz sem. 

Saját képgalériámból szemezgetve:

Visszatértünk a Madáchba! Nincs év Fantom nélkül.

Az Operaház katakombáiban járva...
2024.12.06. Mikulás napján

Az előző, tavaszi szekcioban nem mentem el. Most meg szomoru okom van ra, az egyik dal a darabbol sajnos aktuális lett. Bár tudnék változtatni ezen, de ez nem adatott meg...vagyis...de, lehet, hogy másként alakult volna, ha nem vagyok önző és gőgben sértett...

 Kapcsolodjunk át

Insta bejegyzés:

Ah, ujra itt Veled, Drága kicsi Fantom! A tavaszi szezonban nem voltam, úgy gondoltam, hagyom, hogy az új belepők tanuljanak, fejlődjenek. Ez a Fantom nem olyan, mint régen volt. Megfiatalodott. És kell neki egy kis idő míg megtalálja az új lenyomatát... aztan jött egy nyár, aminek soha nem kellett volna eljönnie... majd következett az ősz és úgy érezhettem, hogy látatlanul a kezedet nyujtod, en pedig most dec.6án megragadtam. Szükségem volt Rád, mint eddig soha! A darab első felvonása egy élmény volt. Nagyszerű új elgondolásokkal (pl. Raoul keserű emlekek miatt elforditja a fejét a zenedoboztól; a főcimdal éneklése végén a csuklya levétele Christine részéről; a tetőn már mindketten kipörögnek a szerelmesek; a Fantom a talapzaton áll, nem guggol; Primadonna nógatása Christine-nek, h elfogadja az uj szerepet, stb.) de még van mit összegyűjteni. Szoval, ez volt az örömkönnyes rész. A második felvonás második felétől roppantam meg. A dal, most egy valakihez szólt az én olvasatomban. Az egész milliő pedig egészen kalandos volt, az ültető félre tájékoztatása miatt mások nem voltak képben az ülőhelyekkel, nekem kellett rendet tenni. Bájcsevegtem a ruhatarossal,a szuvenires lánnyal, hogy régen volt Fantom polo szar anyagbol (itt döbbentem rá, h nem vagyok mai csirke🤪) es a Macskak felső jobb, bar a darabot nem kedvelem.🤣 fenykepeztem magam az uj es a regi Christine-nel. A A büfeben is feltüntem. Apró meglepetés volt, és majd kibujtam a bőrömből, a behivo zene olyan, mint egykor volt: a zenedoboz édes kis dallama. Muszáj voltam felvenni, de neheen jott ossze.😅 Szép este volt, még nagyon szeretnék menni a következő évben is. De az fix, hogy én nem fogom gyorsan elérni a 120 feletti megtekintesi szamot, ott még nem járok. Elobbre valo a minoseg es az erzelmi töltett, amit a Fantom képvisel kicsinyke életemben. Majdnem mindenki klassz volt, kiemelten a trió, az igazgatók és Madame Giry alakitasa tetszett a leginkabb, ugyhogy bravo nekik. #azoperahazfantomja #madachszinhaz #sokadjaradenemelegszer #vissaztertanagyszerelem #csengeriattila #szelesflora #jenővárimiklós #kecskéstimea #rőserorsolyahajnalka #sándordávid #santalaci #galbenisztomasz

 Az idei Fantom csapat meglepetés erejével hatott, sőt kifejezetten örültem a szereposztásnak, amikor végre kiderült, ki játszik nálam a Mikulás napján. 

A szereplőkről:

Csengeri Attila, szokásához híven hozta a várt szintet, korrekt és csodálatos Éj zenéjét hallottunk tőle.  

Széles Flóra, végig kimagasló alakítást nyújtott, sőt, kifejezetten szuper, új dolgokat tett a karakterbe, ami illett hozzá, többek között: a Fantommal leereszkednek annak lakhelyére, és a férfi leveti kabátját és kalapját, addig a hölgyünk, a fejéről lefejti a csuklyát, ami eleddig mindig rajta maradt a Christine-ek fején, vetkőztetni is csak a Fantom vetkőztette (Sasvári egészen biztosan), kibontotta a köpenyt összefogó madzagot. Ezúttal Christine folyamatosan a férfi felé nyújtotta kezét. Az még az elején volt, hogy a Hannibál jelenet alatt, amikor a kör közepére lökik a két táncoslányt, Christine-t és Meg-et, akkor valamilyen úton módon ki kell esni a ritmusból. Flóra ezt úgy oldotta meg, hogy kibámult a fejéből, azt a látszatot képezve, mintha az Angyali hang szólította volna meg. Remek új elgondolás a karakterhez! Egyetlen negatívumot kell felrónom neki, a darab végén, amikor visszahozza a gyűrűt, és a Fantom kezébe helyezi azt, nos, nem kellett volna a Fantom vallomására, úgy kirántania, mintha leprás lenne, hiszen előtte, még ő volt az, aki utána futott a férfinak, mivel nem akarta otthagyni (Raoul vagyis Jenővári addig gyötrődhetett a földön... :D). De ezt leszámítva, vallom, hogy még mindig ő a legméltóbb utódja a régi Christine-neknek, ezért is örültem, hogy őt kaptam.

Jenővári Miklósnál tetszett, hogy elfordította a fejét, amikor behozták a zenedobozt, hangilag kifogástalan és tetszett, ahogy egyszerre kipördültek Szélessel a tető jelenetben. Rontott, de ez kivel nem fordult már meg a régi Raoulok esetében is, hogy a Fantom elcsábítja Christine-t, addig a Raoulnak az ajtót kell feszegetni, megpróbálni kinyitni...hát, itt sikerült idő előtt kinyitni. Jó volt a mentése, hogy előre bámult, mintha nem venné észre, hogy az ajtót véletlenül mégis csak sikerült kitárni, és hát...mégis mi lett volna, ha bemegy és keresztülhúzza a maszkos férfi számításait? Ez egy talány. :D Nekem róla, egyébként az a véleményem, hogy ő az a Raoul, aki a könyvben is szerepelt. Ha esetleg többet nyivákolna, és Christine nyakon verné, akkor egy az egyben megegyeznének a könyvbeli karakterekkel. :D :D :D jó, ez csúnya, de így érzem.

Sánta Laci és Galbenisz Tomasz egy álompáros, igazgatói szerepkörben. Szirtes őket jól beválogatta, a jelenlegi 4 operaigazgatók közül nem is tudok választani, mert keverten, ki-ki a rendes párjával is jól hozza a hebehurgya diriket. Sántánál azért az nem esett jól, hogy nem huhogott a Maszkabál jelenete előtt, ott azt kell, mert az igazgatók baglyoknak vannak elmaszkírozva. 

Meglepetés, de hatalmas öröm volt, végre megismerni Kecskés Tímea Madame Giry megformálását, és jelenthetem: imádom. A két új hölgy közül messzemenően ő a jobb, hangra, hangsúlyra, kiállásra. Jó volt.

Sándor Dávid: miért? Miért kellett őt erre a figurára, vagyis Piangi szerepére kötelezni? Nem jó választás egyáltalán, a Hannibál jelenetben nem is lehetett hallani a hangját, pedig ő a tenor karakter, neki kiemelkedőnek kellett volna lennie, de semmi volt leginkább. Rossz ilyeneket írni, de a szerephez nem őt választottam volna, akkor szerződtetek valami idősebb operaénekest, mint ahogy ez régebben szokás volt, vagy valaki olyat szerzek, akinek megvannak a szükséges hangi kvalitásai a karakter megformálásához.

Röser Orsolya szokásos primadonna stílust hozta, olasz kifejezésekkel tarkítva, egy pillanatát azért kiemelném, 2. felvonás, igazgatók irodájában volt egy olyan mozzanata, mintha Christine-t biztatta volna, hogy fogadja el a Don Juan női szerepét... ez fura is volt :D tudtommal utálja a kis kóristalányt :D

Az akasztott ember, a leköszönő igazgató, az árverési kikiáltó mind átlagos volt. Meg Giry se volt túlgondolva.

Jelmez változások a parókák nem illeszkedése miatt
A 20 éves jubileum körül már kétségtelen volt, hogy elhagynak minket az első generációs, szeretett Christine-jeink. Helyettük érkeztek az újak, és bizony nekik is kell, hogy legyen ruhájuk, parókájuk. Amikor elkezdtem ennek utánajárni, mindenki hülyének nézett, akit csak meg mertem szólítani a témában, mert idáig senki nem gondolt erre. Én igen. Sőt, amikor mentem megszemlélni az újakat, akkor észrevettem változtatásokat. A kedvenc jelmezem, a második felvonás, rózsaszín szépsége, az Aminta dressz, amiről tudtam, hogy évek alatt változtatásra került a mellrész mintája. A régi, eredeti jelmez tért vissza a színpadon az új lányokkal (párhuzamos szegélyekkel díszített felsőrész - az új verziónál szív alakú a dekoltázs, csipkés rózsamintákkal dísztett felsőrész). A jelmez komplexen 5 tartozékból áll, ami a jelenlegi lányoknál 4-re vagy 3-ra lett lecsökkentve. Volt maga a ruha, egy fejpánt, két karon csüngő fátyol, és a cipők, plusz még a hozzátartozó 3 db fátyol, amiben a színpadra érkezik az adott hölgy. Flórától már a fejpántot is elvették, a cipő esetében a két másik lány nem viseli, mert túlságosan alacsonyak. Ők magasabb sarkú, testszínű, pántos cipellőt hordanak, végig az egész előadás alatt. Még egy viselet el lett hagyva, Christine Gondolj rám című száma alatt van két csuklóvédője dísznek, de Flóra azt most nem viselte. Korábban Mahó Andié volt a megtiszteltetés. A Maszkabál jelentben Christine-nek lenne szintén egy fényesen csillogó tiarája, de ehelyett egy kis virágot tettek, oldalt a fejükre. A rózsaszín jelmez fejpántjának hiánya számomra szembetűnő, mert így volt komplex a ruha.  Ugyanez elmondható az összes változtatásra, hogy a régiek megszokottak voltak és kiemelték a karaktert, addig a mostani, sok szépséget nem hordozz magában, inkább "lebutítja" a szereplőket. Véleményem szerint az új parókával semmit nem tudnak összekombinálni... A parókájuk is az előző változathoz képest jelentősen megváltozott, ugyanis annak idején, az első generációs lányoknak elől befonták a hajukat, majd a fejük tetején kapcsolódott össze a paróka az eredeti hajukkal. Állítólag ez módszer időigényesebb volt, de adott egy természetes bájt a szereplőknek. A mostani "haj" se rossz, végül is mindegyik kislánynak tűnik vele, ami a cél is, hiszen Christine 20-as éveiben jár.

Tapsrend fotóim

Madách karácsonyfája

Énképek a színházban

Szarvasokkal acsarkodó

Szarvasos ember történe avagy, hogyan ne éld az életed!

2024.12.05. Falstaff az Operaházban, 18:30-21:45 között 

Insta bejegyzés:

Annyira imádom bejárni a tereit! Még mindig olyan, mint egy titokzatos kis ékszerdoboz. Ma teltházas Falstaffot néztem meg az immáron szokásos, első soros bérletes társaimmal. Jó hangulat az megvolt, amit idonkent a 45 perces eloadas szakitott meg. A darab elott egy német urral csevegtem, és a jegyszedőkkel. 😊 Az eloadas 3 ora 15 perc, 2 szunettel. Puccini kiallitast neztem meg a Vörös Szalonban és csak járkáltam és járkáltam. A darab maga nagyon egyszeru, tortenet es karakterei alapjan is. Ami tetszett az a diszlet, a jelenetekhez párosuló, remek világositás. A szinpadon és a szinpad alatt mindenki odatette magát, senki nem tehet rola, hogy lapos volt a tortenet. De kedvenc jegyszedom szerint még megszerethetem, csak korosodnom kell, idővel nem fog zavarni, hogy vontatott, hogy huzzák az időt és az idegeimet, a folyamatos félreértések tarkitják a darabot, de legalabb itt gyorsan el lesz magyarazva, hogy ne legyen kesobb vita a felek kozott... a szellemkedés az erdőben, az még untató volt, meg az elso felvonas csapkodasai a billiárd asztalon. A diszlete minimalista, de vannak jo otletek, es az Opera szinpadát nem lattam még ilyen teljessegeben, pörén (vagy már nem emlékszem a kiskori emlékekre)... mogottem, a nem is annyira idosebb nok tudtak joizuen kacaraszni, en csak mosolyogtam. Nem ment mindig konnyen, mert a "haladjunk már" folyton bennem volt... #operahaz #operabudapest #falstaff #verdi #szarvas #agancsoseloadas #ossznepienekles #theend #operasetan #azdejovolt #kisgombommel #karacsonyipompaban #erkeleladasautan #erkelszínház #oazigaziszivfajdalom

Végre ismét bejárhattam az Opera alsóbb szintjeinek tereit. Fel is fedeztem pár kellemetlen dolgot...Na, de ezt majd a vezetőség felé tolmácsolom. Részemről a sajtóban való zajkeltés nem pálya. Szóval, a Vörös Szalonban Puccini és a magyarokhoz fűzödő viszonyáról olvashattunk, plakát kiállitás formájában. A teremben megcsodálhattunk a művészről 2 mellszobor alkotást. A darabot illetően...hát, láttam jobbat. Unalmas, vontatott, húzza az időt (és az idegeimet) bizonyos jelenetek kibontakozásánál... A kedvenc jegyszedőm azt mondta, majd belenővök, vagyis korral megkedvelem. Jelen állapotomban a jövőbeli énemnek üzenem, hogy ne tegye! A darab 3 óra 15 percet ölel fel, amit igazából a 25 perces büfészünetek nyújtanak ilyen hosszúra, mivel a felvonások egyenként max. 45 percesek. Nem baj, így volt időm felfedezni az Operaház régen látott tereit és ami még örvendetes volt, hogy gömbit is magamhoz tudtam ölelni.

Szereplők mind jók voltak, gyönyörű, tiszta hangok. Kiemelni nem szeretnék senkit most. A zenekar szokásos magas színvonalon hozta az elvárásokat. A szinpadképek, diszlet ezuttal hihetetlenul puritán volt, az erdőt is egy nagy tölgyfával ábrázolták, de az valami csodálatos részletekbe menően kidolgozva. Azt hiszem, az itt játszodó jelenetek tetszettek a legjobban. Ez volt a 3. felvonás. A mozgó lavor, mikor az erdő került előtérben humorosnak hatott. A megvilagitás is bizonyos jelenetek, érzelmek kifejezéséhez ideálisan illettek. A jelmezek nem korhoz kötöttek, pedig a játék korát meghatározzák az opera leírásánál, alább olvashatjátok.

Összegzés: Egynek elment, de, hogy én ezt a darabot megszeressem idősebb koromban? Hát...nem tartom annyira valószínűnek.

 

A darab története, operamentés:

Vígopera három felvonásban, olasz nyelven, magyar, angol és olasz felirattal 

3 óra 15 perc, 2 büfészünettel :D

A kimeríthetetlen alkotóerő, az időskori bölcs derű és a művészi megújulás közös csodája – az 1893-as ősbemutató óta mindmáig így tekint Giuseppe Verdi legutolsó operájára a világ. „Shakespeare a kedvenc íróm. Fiatalkorom óta ismerem a műveit, és mindig újraolvasom őket” – vallott egy levelében a zeneszerző, aki az egész életét végigkísérő Shakespeare-rajongás jegyében hosszú pályafutását két olyan operával (Otello, Falstaff) fejezte be, amelyek nem egyszerűen az angol drámaíró színművein alapulnak, de zenés színházi formájukban teljességgel egyenrangúak az alapművekkel. Sőt Verdi és az érdemdús librettista, Arrigo Boito közös Falstaffja bizonnyal sűrűbb, gazdagabb, mulatságosabb – és hozzá Shakespeare szelleméhez méltóbb, mint A windsori víg nők eredeti komédiája. „Tutto nel mondo e burla” – énekli a Falstaff összes szereplője, tréfacsinálók és megtréfáltak a vígoperát záró mesteri fúgában, s a majd’ nyolcvanéves Verdi üzenete a premier születési bicentenáriumának ünnepi esztendeje óta is érvényesen hangzik: „ez a világ mily furcsa”. Hát „kacagjuk egymást vígan”!

Cselekmény

Történik Windsorban, IV. Henrik uralkodása (1399-1413) idején.  

I. felvonás 

1. kép

 A Térdszalaghoz címzett kocsmában Sir John Falstaff, az egykor szebb napokat látott, ám a fejét rég korhelységre adó lovag Cajus doktor felháborodott panaszát kénytelen hallgatni, amellyel az Falstaff két csatlósát, Bardolfót és Pistolát vádolja. Azok ugyanis előző éjszaka leitatták, majd kifosztották a doktort. Cajus azonban hiába követeli vissza a pénzét, mert az ügyben döntőbíróként fellépő Falstaff úgy találja, hogy a vallomások ellentmondanak egymásnak, s ezért a vád megalapozatlan. Ízléssel, s jókor kell lopni - inti két emberét Cajus dühös távozása után a hájas lovag, akinek most előbb a kocsmáros által benyújtott számlával, majd rögtön utána saját kínzó pénztelenségével kell szembesülnie. Van azonban Falstaffnak egy nagyralátó terve, amelyet rögvest emberei elé is tár. Férfiúi vonzerejére és előkelő rangjára alapozva, elcsábítani készül ugyanis Windsor két polgárasszonyát, a dúsgazdag Ford nejét, Alicét és a szintén vagyonos Meg Page asszonyt. A tervben, amely a két hölgy vélt rokonszenvére épül, a szerelmi postás szerepe várna a két züllött fegyverhordóra, ámde ők, úri becsületükre hivatkozva, visszautasítják a találkára hívó levelek kézbesítését, a kerítői közreműködést. A felháborodott Falstaff így apródjára bízza a leveleket, majd elmondja, mit is gondol az imént fennen emlegetett becsületről, s végül elkergeti magától a két engedetlen csatlóst.   

 

2. kép

Fordék kertjében Alice és lánya, Nannetta, valamint Meg Page és a sokat tapasztalt Mrs. Quickly beszélgetnek egymással. Mindkét szépasszony szóba hozza azt a hevesen udvarló levelet, amelyet egyik is, másik is Falstafftól kapott - azonos szöveggel. A hölgyek megfogadják, hogy lóvá teszik a vén korhelyt, akiről mindannyian lesújtó véleménnyel vannak. Félrevonulnak, hogy kidolgozzák haditervüket, miközben a kert másik sarkában megjelennek a férfiak: Ford, a Falstaff tervét neki besúgó két elcsapott fegyverhordozó, valamint Nannetta két kérője, Cajus doktor és a lány szerelmét bíró ifjú Fenton. Fordot is bosszúra és csapdaállításra ösztönzik társai, akik még a felszarvazás lehetőségével is riogatják az aggódó férjet. A két csoport, a férfiak és a nők titokban tartják egymás előtt terveiket, csupán a két szerelmes, Nannetta és Fenton keres kapcsolatot egymással néhány futó szó és lopott csók erejéig. A nők elhatározzák, hogy Mrs. Quicklyt küldik követ gyanánt a megleckéztetni kívánt Falstaffhoz, míg a férfiak arra jutnak, hogy Ford álnéven állít majd be a széptevő lovag otthonául szolgáló kocsmába. 

II. felvonás 

1. kép

A kocsmában Falstaff épp visszafogadja a bűnbánatot színlelő két fickót, akik már jelentik is régi-új uruknak, hogy egy dáma kíván beszélni vele. Mrs. Quickly ő, aki arról hoz álhírt Falstaffnak, hogy udvarlása teljes sikert aratott: Alice és Meg is szerelmesen eped a lovag után, s Alice el is várja magához széptevőjét, férje távollétében, kettő és három között. Falstaff alig bocsátja el magától a hírhordásért megjutalmazott asszonyságot, máris jelentik neki új vendégét: a gazdag Forrás urat. Az álruhás Ford ez a látogató, aki azzal a kéréssel fordul Falstaffhoz, hogy köztudottan ellenállhatatlan vonzerejével és búsás jutalom ellenében csábítsa el Alice Fordot, aki ha egyszer már elbukott, talán könnyebben enged majd Forrás úr ostromának is. Falstaff elvállalja a feladatot és azzal „nyugtatja a hír hallatán hüledező férjet, hogy Fordné nemsoká - kettő és három között - amúgy is a karjaiba készül hullani. A férj felszarvazását már bizonyosnak jósoló Falstaff és a féltékenységében valósággal tomboló Fordot végül együtt távoznak: a nyugalmat színlelő férj karonfogva hagyja el a színt feleségének kövér csábítójával.   

 

2. kép

Fordék otthonában a hölgyek elégedetten hallgatják Mrs. Quickly részletes beszámolóját, s már alig várják, hogy Falstaff besétáljon a kelepcébe, amelyben a főszerepet a nagy ruháskosárnak szánják. A készülődés közepette Alice kivallatja a síró Nannettát, aki elpanaszolja, hogy Ford a keszeg Cajus doktornak szánja lánya kezét. Alice és a többiek felháborodva utasítják el ezt a lehetőséget, s közben vidáman elrendezik a találkozó színpadát. Megérkezik a kicsípett lovag, s rögtön heves udvarlásba kezd. Ha Ford meghalna, úgy nőül is venné a nőt, akinek felidézi nádszál termetű ifjúságát is, midőn még apród volt a norfolki herceg udvarában. A légyottba terv szerint toppan be Mrs. Quickly, hogy rögtön utána a felindult Meg Page is belépjen: a féltékeny és felfegyverzett férj közeledtéről hírt hozva. Csakhogy a korábban eltervezett tréfa valósággá válik, mert Ford tényleg beront a színre, hogy társaival átkutassa a házat és leszámoljon a hájas lovaggal. A nők a spanyolfal mögé elrejtett, rettegő Falstaffot egy óvatlan pillanatban a nagy ruháskosárba dugják. Az egymással összetalálkozó Nannetta és Fenton a megürült rejtekhelyre, a spanyolfal mögé húzódnak, ám szerelmes enyelgésük zaja felkelti a házat felforgató Fordék figyelmét. Miközben Falstaff a ruháskosárban fulladozik, a férfiak rajtakapják a csókolózó Nannetta és Fentont. Fordot ez a látvány is csak tovább dühíti, hiszen nem Fentonnak szánja a lányát, de már rohan is tovább, hogy Falstaffra ráleljen valamiképp. Az asszonyok a Temzébe dobatják a ruháskosarat és benne az elkínzott Falstaffot, s ennek a jelenetnek a látására a férfiak is csatlakoznak a windsori víg nőkhöz.    

III. felvonás 

1. kép

A Temzéből kikecmergett Falstaff a törzshelye előtt felettébb borús hangulatban szárítkozik, s önnön dicsőségének mulandóságáról meg a világ galádságáról elmélkedik. A forralt bor lassanként megjavítja a lovag hangulatát, s Falstaff így engedi, hogy az elébe járuló Mrs. Quickly előadja Alice sajnálkozását a rettenetes félreértés miatt. Alice nevében (aki társnőivel a háttérből hallgatja e beszélgetést) arra kéri Falstaffot, hogy éjfélkor a windsori erdőbe jöjjön az új találkára: a legendabeli Fekete Vadásznak öltözve. Az öreg kópé fellelkesülve indul jelmezét magára ölteni, miközben Ford és hitvese immár egyesült erővel készül csapdát állítani Falstaffnak. Megbeszélésük szerint Nannetta tündérkirálynőnek, Meg nimfának, Mrs. Quickly pedig boszorkánynak öltözik éjfélre, s összes barátjukat és szolgájukat mozgósítják majd a lovag megrémítésére. Ford és Cajus doktor közben titkon megállapodnak arról, hogy a csíny perceiben a barátcsuhába öltöző doktor a lefátyolozott Nannetta mellé kerüljön, s hogy az apa gyorsan megáldja majd frigyüket, ezzel kész helyzetet teremtve lánya és a terv ellen szintén hadakozó neje számára. Mrs. Quickly azonban fültanúja lesz e megbeszélésnek, s ez új irányt ad majd az eseményeknek. 

 

2. kép

A windsori erdő egyik tisztásán, a találkahelyként megjelölt öreg tölgynél éjfél előtt már minden készen áll Falstaff megleckéztetésére. Az asszonyok barátcsuhát és álarcot adnak Fentonnak, s azt is megtudjuk, hogy a tündérkirálynő jelmezét is más viseli majd: a megvesztegetett Bardolfo. De már közeledik is a tölgyhöz az agancsos fejfedőt viselő, félős Falstaff, akire légyott helyett nem evilági jelenések várnak: tündérek, koboldok, erdei szörnyek - Ford, Alice és szövetségeseik. Jól megijesztik és el is náspángolják a hájas lovagot, aki halálra rémülten fogad megjavulást. Bardolfóra magától ráismer, míg Fordék maguk fedik fel álarcaikat Falstaff előtt, aki jobb híján tűri a törpe népség gúnyát. A jókedvre derült Ford maga elé vezetteti a tündérkirálynő és a barát párosát, hogy az előzetes terv szerint megáldja frigyüket, ám Alice arra kéri férjét, áldjon meg egy másik, szintén tündérkirálynői jelmezt, illetve barátcsuhát viselő párt. Ford jó képet vág a dologhoz, ám annál nagyobb lesz az elképedése, amikor kiderül, hogy Cajus doktort Bardolfóval, míg Nannettát Fentonnal boronálta össze. Ford kénytelen belenyugodni a helyzetbe, s az új fordulat láttán felderült Falstaff javaslatára víg dallal végződik a játék.    

 

Képgalériám