Folytatjuk a Kréta királyával....jöjjön egy Mozart opera

A modern rendezés, ami ízlésesen csomagolva, de kis megbotránkoztatással kísérti az elménket...

Idomeneo, Kréta király

Operaház, 2023.05.16. este 19.00-21.45 között

Műfaj: opera

Zeneszerző: Wolfgang Amadeus Mozart (10. operája a szerzőnek, és olasz nyelvű, amit szeretett volna, a történet ritkábban volt feldolgozva, 24 évesen komponálta. Az Elektra a későbbi Éj királynő előrevetített formája)

A jó előadásokról olykor nehéz hosszan véleményt kifejteni. Egyszerűen jó, szórakoztató, néha érzelmes is lehet, a lényeg, hogy mikzöben nézzük, kellemes érzések fognak el, és van egy jó utóhatása is. Kétszóval élményben volt részünk.

Ugyanez végül is elmondható a rossz darabról is, napokig tudnak az emlékén érlelődni, hogy Oh, te Jó Ég! Mi a bánatos franc volt ez? Esetenként előfordulhat, hogy felrémlik egy-egy jelenet belőle, egy adott életszituációnkban.

El kell árulnom, nálam vegyesen szokott ez működni. Ha történet szempontjából nem fog meg – mert talán ha a zenéje nem jön át (feltéve zenés műfajú darabról van éppen szó), akkor a történetre szoktam fókuszálni.

A mostani mű esetében többször elvonták a figyelmemet a nézőtéren, nem kötött le a story-ja, hiszen végtelenül egyszerű: adott egy király, aki csatákat követően a tengeren majdnem halálát leli, de megmenekül. Cserébe, hálát mondva Neptun-nak, megígéri az Istenségnek, hogy az első ember, akit meglát a parton feláldozza (közben persze a fogadalom miatt gyötrödik és már előre sajnálja, akit fel fog áldozni…). Szerencsétlenségére, tulajdon fia érkezik, őt kell megölnie… az apa próbál kemény lenni, és fia közeledését, örömét, hogy újra láthatja szülőjét hárítani, mivel titkolja előtte, hogy áldozattá kell válnia gyermekének… Közben a másik oldalon, van egy szerelmi háromszög, a király fia szerelmes egy rabszolganőbe (aki a trójai uralkodó lánya, de a görögökhöz kerülve ő már rabnak van minősítve), és van a mostani operai események főkaraktere, Elektra, aki véres kézzel járkálgat mindenhová, mérhetetlenül szerelmes a hercegbe, amaz nem viszonozza érzéseit… (apró megjegyzés, ha már a herceggel nem jött össze a végén, én a királynak odaadtam volna, mivel az mégis sármosabb volt…). Fiát elküldi a király, aztán a fiú tudomást szerez az alkuról és önként vállalná a halált,d e szerelme közbe lép és fegyvert ránt, döfje le őt a király, ne a fiút... ez az önfeláldozás meghatja a tengerek istenét, végül Neptun másként dönt és megjelenésével nagy döbbenetet okoz (ahogy a természet megalkotta…). Kegyelmet gyakorol, kötelezi a királyt, hogy mondjon le és helyét adja át fiának, és annak szerelmének a rabszolgalánynak, aki immáron királyné lett… mindenki nagyon a boldog a végén.

Mozart kevésbé ismert és játszott darabja közé tartozik ez a mű. De pontosan beleillik a Mítosz feszt előadásai közé. Zene szempontjából átszővi Mozart jellegzetes zenei zsenije, a dallamok alapján teljesen az a szokott stílusjegy, amit ismerhetünk tőle. Nagy hehe-részek vannak benne, ami a király kiemelt dallamvilágához tartozik, brillírozhat Brickner Szabolcs, aki szegény, múltkor csak tátogott, ugyanis szegény lebetegedett, így kollégája, László Boldizsár vette át a hangi részeket, míg a színpadon játszotta a karaktert (Hunyadi László opera márciusban).

A rendezés modern, de csodálatos képi világba van csomagolva. A ruházat inkább 19.-20. századi stílust jellemez, kivéve Elektra végső megjelenése, amikor egy terebélyes, barokk kosztümöt visel, fején a nem megszokott pomádé, hanem aranyozott kígyókból álló fejdísz volt látható. Sajátos elképzelés, ami a jelmezt illeti, de nagyon ötletes, nagyon eredeti és rendkívül látványos, rögtön megtetszett. Olyan Mozartos lett tőle a darab, főleg, mert ez a világ nem illik úgy hozzá, mint mondjuk a múltkori, távol-keleti történet, a Szöktetés a Szerájból – az se tipikus osztrák/németalföldi történet, valahogy mégis működött… talán a mondavilág az, ami nem fér a fejembe, hogy Mozart-ot ez megihlette, és megszületett ez a darab is. A király porondmester jelmeze fura volt, mintha csak egy cirkusz igazgató lenne. Az orvos-barát, aki háttérben segítő szándékú figura volt, mindig talpig kezes-lábasban jelent meg…

A díszlet lakóépületekből állt, erkélyekkel. A második felvonásra futónövényekkel feldíszítették, így már tetszetősebb volt az összkép, a kék épületekhez illet a burjánzó, zöldség. Az épületek oldalán kisebb-nagyobb kivetítők voltak, ezeken furcsa, futurisztikus reklámok váltakoztak. Valóban, eltért és modernebb látképet adva Krétáról, miközben egész végig a honlapon látható képi világot vártam, de nem ezt kaptam:

 

  

A reklámok, mintha csak napjainkban játszódnának, volt „covid-ra” felhívó; doktor, aki maszkot viselt, az élet teljesebb oldalát ismét – felhívó kijelentés; emberi testet ábrázoló megjelenítések, legvégül a koronázásra felhívó plakát.

A tengerpart pedig parti sétánnyal, padokkal, állólámpákkal volt ábrázolva.

Tulajdonképpen nem nézett ki rosszul, elsőre nagyon szokatlan, idegennek tűnt, mert mást képzelt el az ember.
 

Szereplők és nem értem dolgok

-    A király, Brickner Szabolcs, központi figurává vált, amint színpadra került. Sztárolva volt a népe körében (egyrészt kiderült, ahogy viselkedtek vele a kórustagjai, körbevették, pózoltak vele a kamerába… apropó, kamera! Ez is modernség, hogy operatőr és riporter páros 2x is megjelent a darabban, nekik csak annyi volt a feladatuk, hogy a király beszédét közvetítsék a nép felé, illetve a nagy kivetítőkön lehessen közelről látni a szereplő arckifejezéseit és úgy egészben, önmagát). A hehe-részős dalokkal emelkedett ki. Apa-fiú kapcsolat, a vívódás – ami sok operában jellemző dolog, hogy órák hosszán át tudnak arról „nyivákolni”, hogy meg kell tenniük valamit, de mégsem akarják…és ezt többször teszik.. akár egymás után….

-     A király „fia” Balga Gabriella: nem értem a koncepciót… miért nő a férfi? Ez direkt ilyen formára lett megírva, tehát Mozart képzelte, vagy a mostani rendező? Magas hangú férfi kellett volna? Mert, hiába játszott férfit, kihallatszott a női hang… játékával nem volt gond, még, ahogy láttam a megszokott kis helyemről, bajuszkát/arc szőrzete is volt a művésznőnek. Egy férfias jelenete volt, amikor az ágyról tápászkodik fel, és felhúzza a sliccét, mint egy férfi…

-   Ilea, a rabszolgalány, Baráth Emőke, a második felvonás elején a darab sztárjával volt egy közös jelenete, amiben megsimogatta a sztárt…(hogyan is lehet ez? A sztár pár másodpercre beengedett kutyus volt), illetve ugyanebben a felvonásban van egy havas jelenete, ekkor vall nagy szerelméről az ellenséges férfi iránt… rá és „szerelmére” vonatkozóan a szokásos sallang, hogy megölöm magam, ha nem szeretsz. ha szeretsz és feláldoznak, abba én halok bele… és egyéb kellemetlen-nyálas-érzelgősségtől túlcsöpögős dalokat váltottak egymással a szereplő szerelmes pár...

-    A darab sztárja: 2 ízben van megjelenítve. Ugyanis, amennyiben az első felvonás alatt kezdünk bealudni, a szünetet követően a horkolást nem feltétlenül folytatjuk, mert a színpad közepéről be lesz engedve egy kutya. Feladata, hogy körbeszimatolja a színpad egyes részeit, majd IIlea-hoz megy, végül az érkező gazdájához lép, akivel közösen távozik a színről. Nagy sikere volt, a rövid performance-ot tapssal jutalmaztuk (mögöttem, a szokásos, bérletes nénik mondtak, hogy a kutya kapta a legnagyobb tapsot). A darab végén megint bejön gazdájával, hogy rácsodálkozzanak a kivetítőkre, amiken Idamante jövendőbeli koronázását hirdetik. Ez egy nagyon jópofa lezárás volt a darabnak, és ha valóban nincs a hölgy meg a kutya, valahogy laposabb lett volna maga a mű. Egyszóval: feldobta, - hogy volt benne állatos rész, ami eredetileg nem lett volna indokolt, de az általkedvelőknek ez biztosan bónuszt jelentett az „unalomban”, legalábbis nekem biztosan. Csak azt sajnálom, hogy nem fényképeztem le őket, túl lassú voltam…

-   Elektra, Topolánszky Laura, időnként olyan ellenszenvvel viseltetek iránta, pedig kifejezetten szép hangja van…valószínűleg az zavar, hogy hórihorgas és hogy nem adtak rá parókát (barna hajú Elektra a szőke helyett?)… mivel zajlik a már többször említett Mítosz feszt – központi karaktere, Elektra, aki elég sűrűn vagy megjelenik az előadásban, vagy szó esik róla, de kiemelt figura, és mivel az eredeti, Strauss darabban Rálik Szilvia eredeti haja is szőke, így azt vártam, hogy mindenhol szőke lesz az Elektra, erre itt megjelenik teljesen barnán, az átlagnál magasabb kinézettel, és egy bal kézzel, ami vérben ázott, és ezzel a kézzel semmit sem fogott meg. Mintha csak egy keze lenne, a balt sose használta, egy ízben, amikor rájött, hogy sosem fogja szeretni Idamante, akkor le akarta vágni és egy ponton azt gondoltam, hogy mindjárt meg is történik, mert a ruhája ujjába bújtatta a kezét (ez a barokk jelmeze az utolsó jelenetben viselte)…de nem. Megmaradt a végtagja, nem sikerült levágni, de mintha próbálta volna végre lemosni a karját… hangilag kifejezetten szép volt, utolsó jelenetben kiemelt szerepe volt, ahogy kesergett a viszonzatlan szerelem miatt…

-    Meglepő fordulat, Mítosz feszt megint – Neptun puritán megjelenítése a színpadon. Volt egy áldozati oltár, ami egy kisebb pódiumnak minősíthető tákolmány volt, ennek háttérét hullámok tarkították. A király fellépett, majd fia is követte (körülöttük a zombi formájú népség, akik a jobb sors reményében követelték az áldozatot – mert tudomást szereztek róla, hogy életük jobbá válhat, ha a herceget megölik…), a gyilkosságot több ízben megszakítják: az apa képtelen rá; Ilia szerelmet vall a választottjának, Elektra rohan be, majd végül érkezik a döbbenet: EGY TELJESEN MEZTELEN FÉRFI – akinek hangot kölcsönöznek a kulliszák takarásából. Ő Neptun. Aki az Opera nézőterén helyet foglalóknak megmutatja a meztelen valóságot. Elképesztő volt, hogy megint meztelenkedtek, és megint villant egy férfi pénisz (előtte lévő sorban, a szép messzelátóval rendelkező úr, el se hitte, amit lát, rögtön a távcsövön keresztül szemlélte. Én is, mert nem tudtam hinni a szememnek, hogy tényleg ott egy fütyi díszeleg???). Tehát, a darab besorolása emiatt 18 éven felüli, és nem azért, mert egy nő alakítja a férfi karaktert, és tesz férfias dolgokat, gesztusokat egy nő oldalán…tehát leszbikusnak is hathatna, de nem emiatt. A pénisz miatt... szegény, táncos fiú (ugyanis a tánckar tagja) jött egy fűszoknyában a tapsrendnél… szép, legalább nem a himbilimbijével érkezett vissza… kicsit erős lett volna…

      SZÖVEGbeli eltérés: az áldozat azt énekli a jobb kezét csókolja meg a királynak, míg a színpadon a bal kezével teszi ezt. 

Ajánlanám?

Egyszer érdemes megnézni, kutyásnak biztosan fog tetszeni az adott rész, amiben feltűnik. A szereplők csodálatosan énekeltek, a zenekar ügyes volt, a tánckar is jól alakított. Egyben érdemes megnézni, tehát minden görög témájú darabbal együtt. Nekem legalábbis most ez így jött ki, és hamarosan lezárul ez a kör és tudok dönteni, melyik okozta a legnagyobb élményt. Mivel, ez kissé unalmas, lapos volt, ezért az Alföldi Róbert-féle Iphigénia Aulisz-ban rendezését találom eleddig a legjobb mítosz darabnak, de még hátra van a java…

 

Jellemző tárgyszavak: tengeri szörny, istennel kötött alku, emberáldozat, szerelmi háromszög, szenvedés, szánalom. Apa-fia viszony.

Link: https://www.opera.hu/hu/musor/megtekint/idomeneo-kreta-kiralya-2022/eloadas-202305161900/

Operamentés

Opera seria három felvonásban, két részben, olasz nyelven, magyar, angol és olasz felirattal

A trójai háború olyan fontos történelmi esemény, hogy az európai kultúrtörténet elmúlt 2800 évének egyik fő motívumává vált, epizódjai, alakjai művészek ezreit ihlették meg. Mozart Idomeneo, Kréta királya című operájának története szerint a trójai háborúból megtörten hazatérő király és a krétai nép életveszélyesen ki van téve a természet ember által irányíthatatlan erejének. A darabot egyetlen alkalommal, 1979-ben mutatta be az OPERA. Mintegy negyed évszázadnak kellett eltelnie, hogy visszataláljon a budapesti operaszínpadra, ezúttal Almási-Tóth András rendezésében, akinél különösen hangsúlyossá válik a természet és a humánum összecsapása egy mai környezetben, ahol a nagyvárost elönti a tenger, az urbánus létet, az emberi életteret felemészti a természet. Hacsak a tengeristen meg nem bocsát...

Közreműködnek a Magyar Táncművészeti Egyetem hallgatói: Babácsi Ruszlán, Bondor Léna, Bondor Málna, Gellért Gréta, Imely Dorka Zsuzsanna, Kathona Zorka Sára, Kiricza Bence, Lászlóffy Emőke Klára, Mészáros Hanna, Nagy Levente, Ónódy Ábel, Szabó Csenge 

Cselekmény

Idomeneo, Kréta királya nyolc évvel ezelőtt indult el negyven krétai hadihajó élén az akkor már két éve tartó háborúba, itthon hagyva kilencéves fiát, Idamantét. A csaták során igazi hőssé vált, több száz embert önkezével ölt meg, kivéve a részét a végső győzelemben. Hőstetteiről rendszeresen adott hírt, hadifoglyokat küldve haza ajándékul népének. Ilia, a legyőzött uralkodó leánya is egy ilyen szállítmánnyal érkezett Krétára, a partoknál azonban a hajó viharba keveredett. Iliát Idomeneo akkor már felnőtt fia, Idamante mentette ki a hullámok közül. A két fiatal között fellángolt a szenvedély. Krétára menekült Elektra is, miután rávette immár halott testvérét, Oresztészt, hogy meggyilkolja anyjukat és annak szeretőjét. Elektra Idamantéra vágyakozik, noha tudja, hogy az apját rendíthetetlenül hazaváró fiú sosem lesz az övé, hacsak Idomeneo nem tér haza, és dönt kettejük sorsa felől…

Első felvonás

Ilia két érzés között őrlődik: szerelme egyre erősödik Idamante iránt, miközben gyűlölettel viseltetik annak apjával, népe ellenségével szemben. Idamante megvallja a lány iránt érzett szerelmét, és arra kéri, ne apja tettei alapján ítélje meg őt. Ám a rabságban élő Ilia még nem képes viszonozni a szerelmi vallomást. Arbace érkezik a hírrel, hogy a hazafelé tartó flotta hajótörést szenvedett egy viharban, és Idomeneo is vízbe fúlt. Elektra úgy érzi, minden reménye oda, mert Idamante Iliát szereti.

A tengerészek a parton az istenek könyörületét kérik. Amint a tenger lecsillapodik, Idomeneo is előkerül, akinek Neptun tengeristen megkímélte életét azután, hogy a király megesküdött, feláldozza neki az első embert, akit a sors az útjába sodor. Hirtelen feltűnik az áldozat, akiről kiderül, hogy nem más, mint a saját fia, aki apja halálhírét hallva egyedüllétre vágyik a tengerparton. Idomeneo megrémülve, hogy fiát kell feláldoznia, először fel sem fedi kilétét. Mikor megteszi, Idamante, nem érti, apja miért taszítja el magától olyan durván.

Második felvonás

Idomeneo Arbacéhoz fordul tanácsért, miként menthetné meg Idamantét az áldozattól. Megegyeznek abban, hogy száműzik a szigetről: vissza kell kísérnie Elektrát Argoszba, hogy elfoglalhassa a trónt, ők pedig közben más megoldáson gondolkoznak Neptun kiengesztelése érdekében.

Elektra örül, hogy Idamante fogja visszakísérni hazájába, így talán újra elnyerheti szívét, amit riválisa, Ilia elrabolt tőle.

Indulás előtt a kikötőben Elektra és a krétaiak hálát adnak a nyugodt tengernek, Idomeneo elbocsátja fiát. Idamante, aki nem tud semmit apja esküjéről, továbbra is értetlenül áll a kegyetlen bánásmód előtt, de kész arra, hogy elinduljon Elektrával. Mielőtt azonban vitorlát bonthatnának, újabb vihar kerekedik. Egy járvány üti fel a fejét, mely a tenger felől érkezik a viharral.

Harmadik felvonás

Ilia azt reméli, hogy a szél eljuttatja szerelmes üzenetét Idamantéhoz. Mikor az bejelenti, hogy kész meghalni, Ilia végre nyíltan megvallja szerelmét. Idomeneo és Elektra kettesben találja őket, a király, aki továbbra is képtelen felfedni indokait, ismét ráparancsol fiára, hogy hagyja el Krétát. Idamante indulásra kész. Arbace, aki tehetetlenül szemléli Kréta pusztulását, tudatja a királlyal a nép akaratát: szabadítsa meg őket a járványtól.

Idomeneo tudja, hogy cselekednie kell. Idamante követeli, hogy történjen meg az áldozattétel, ez Kréta békéjének záloga. Ilia önként vállalkozik, hogy átvegye Idamante szerepét. Viszont amint Idomeneo készen áll, hogy feláldozza fiát, Neptun hangja mennydörög: Idomeneónak félre kell állni és átadni a trónt Idamante és Ilia részére, így az istenek kiengesztelődnek. Mindenki örvendezik, kivéve Elektrát, aki a túlvilág tüzétől várja a feloldozást. Idomeneo lemond a trónról, hogy kiengesztelje Neptunt, és áldását adja fia és a trójai hercegnő nászára.

 

 

Egy májusi hétvége...Iphigenia es Istvan kiraly, hetvegei bonuszok - 2. rész

Ha szombaton III. Károlyt koronázták, nálunk ma I. Istvánt koronázzuk meg!

Istvan kiraly

Méltó helyére került a rockopera, ami kimagaslóan lett megvalósítva a színpadon, ugyanis a feltunningtól oper hangzás magával ragadó és felemeli a darabot. Igaz, van egy szint, amit mindig is képviselt fülbemászó dallamaival, a magyarság egyik legjelentősebb királyának felemelkedés-történetével, karaktereivel.

Opera oldaláról lementve

 A rockopera szimfonikus operaváltozata két részben, magyar nyelven, magyar és angol felirattal

A magyar rockopera- és musicaltermés messze legsikeresebb darabja, az István, a király a kezdetektől, az eredeti lemezkiadás óta nemcsak szimfonikus jegyekkel rendelkezett, de áthatotta a klasszikus operákra jellemző vokális, zártszámos gondolkodás, a nagyszabású tablók jelenléte és a rockmuzsikát egyetemes távlatokba emelő hangszerelés is. A magyar história egyik alaptörténetét Boldizsár Miklós Ezredforduló című drámáján keresztül megközelítő Szörényi Levente-mű verseit a régi szerzőtárs, Bródy János írta. Szörényi Levente 75. születésnapja alkalmából arra vállalkozik a Magyar Állami Operaház, hogy igazi kuriózummal kísérletezzen: az István, a királyt operai hangszereléssel, operaénekesek előadásában viszi színre. Gyöngyösi Levente zeneszerző munkája Szörényi Levente művészete előtti újabb főhajtásként is értelmezhető (korábban szimfóniát komponált az Illés együttes egyes témáira). Tisztán szimfonikus partitúrája révén és a produkcióban részt vevő operaénekesek által a mű teljességgel megszabadul a kihangosítás szükségletétől, és az Operaház atmoszférájában újabb értékei tűnnek fel. Magyarok milliói tudják fejből az István, a király máig ikonikus dalait – immár áriáit. Az újjászületett művet Szinetár Miklós, a magyar operaélet nagy mestere vitte színre.

Az előadás a Zikkurat Színpadi Ügynökség és a Melody Kft. közvetítésével jött létre.

Időpont: 2023.05.07. 11:00-13:25 Operaház

Alkotók

 

Szereplők 

Ami más volt, vagy amire felfigyeltem.

Alapvetően, ennél a darabnál az operának fel van adva a lecke, ugyanis hangzás meg émény szempontjából neki az Erkel színház-beli változatot kell legyőzni, ugyanis ott hallottunk először, és frenetikus volt. A hangzásvilág most is ketté volt választva, de lehet, mondom, csak lehet, de még mindig az Erkel a nyertes... nagyon sok énekkari tagot nem tudnak hozzánk az emeletre felcsödíteni, még így is sokan voltak lent a színpadon. Ettől függetlenül élmény volt.

A kereszt kettétörését szerintem múltkor még Koppány tette, ezúttal az első embere művelte ezt, akit később kivégeztek...

Látványos volt a jelenet, ahogy Nyári Zoltán, aki a címszerepet játszotta, fejfájást mimmelve, gyötrödik, hogy megölte rokonát és más embereket a hatalomért...

Saroltot alakító művésznő nem volt elég kemény, amikor Rékát elküldi a fenébe... azoknak a szavaknak súlya van, sőt, az eredetiben olyan véres szájú volt a nő, hogy egyenesen megijesztett...itt ez a hatás, lehet az operai finomság miatt, elmarad...amit nagyon sajnálok.

Minden szereplő jó volt, talán Koppány tünt kicsit haloványnak, illetve muszáj egyfajta párhuzamot vonnom, az István a király és Andrew Llord Webber darabja, a Jézus Krisztus SZUPERSZTÁR c. klasszikusa között. Mégpedig olyan indokkal, vagyis inkább felfedezéssel, hogy a szertző/szerzők menteni próbálják a gonoszt, megpróbálják az ő szemszögét is "szimpatikusssá" vagy elfogadóbbá tenni, mintegy mentegetőzve a karaktert, elkövetett hibái ellenére...

Ajánlanám?

TERMÉSZETESEN. EGY IGAZI MAGYAR ÉLMÉNY, CSODÁLATOS ZENÉVEL, ELTALÁLT SZEREPLŐKKEL ÉS EGY POMPÁS ZENEKARRAL, AKIK AZ ÁTÍRATOTT ÚGY VITTÉK, AHOGYAN AZT A NAGYKÖNYVBEN MEGÍRTÁK.

Egy májusi hétvége...Iphigenia es Istvan kiraly, hetvegei bonuszok - 1. rész

 

Iphigenia: Alföldi rendezésről úgy gondolkozunk, hogy ez egy botrányos darab lesz. Előzetes áttekintést követően, az opera.hu oldalán a darab adatlapját megnézve, majd a képek megtekintését követően, levontam a következtetést, hogy megint húzós estnek nézünk elébe.

 

Mindezek ellenére, az előadás kellemes csalódást okozott. Ugyanis visszafogtak a képeken látott kellemetlenségeket: tul sok vér, Iphigenia hajzuhatagának elrejtését. Maximálisan csak a nagy fal díszlet ajtonyitogatasai során kiáramló erős, sárga fény, amit negatív tapasztalatnak róhatok fel. Meg, h a főszereplő testvérpár ütődött,mert nem ismerik meg egymást elsőre...de ez a darab felépítésében szerepel, nem lehet a rendezésre fogni.

 

A főszereplők jók voltak hangilag, játékilag. A szenvedéses részen kiakadtam, amikor a papnő nem akart áldozatot bemutatni, akiről akkor még nem tudta, h az öccse, mégis erezte, h nem szabad megölnie... Diana Istennő megjelenése a színen egy kis vidámságot hozott, hiszen Oresztesz helyett a barátot szólította meg...nálunk az emeleten (jobb oldalon) ez nevetségesség tárgyává tette a szereplőt, ugyanis hangos kacajban törték ki a nézőterén. A zene kellemes volt, a rendezés és a jelmezek modernek, de mérföldekkel jobb volt, mint az Elektra múlt heten, ahol alsó testet is bemutattak.... megtévesztő: azt hittük színházas barátnéval, h 3 felvonásos lesz a kiírás alapján, akkor két szünet lesz, de csak 1 volt, de az tartalmas volt. :)

 

A külföldieknek ezúttal sem kedveztek, fordított szöveg szempontjából, elő kellett venniük a feliratos dobozkát a szék karfájából. Volt egy hisztis külföldi is, aki szerelmével volt jelen, de a 2.felvonásra mar nem jöttek be, az 1. alatt a némber még ki is ment a nézőtérről, ki tudja milyen baja lehetett...engem csak azért szidott össze, mert későn jöttem be a sorba, miközben még 7 óra se volt... de mivel ennyire tuskó és nem műértő volt a nő, a lelki békétlenségével együtt, tojtam a fejére, bár a 2.felvonás kezdése előtt szándékomban állt a barátját megkérni, h nevelje meg a nőt, hiszen én otthon vagyok az Operában, de ő csak egy vendég, úgy hogy fogja vissza magát! 

Opera oldaláról lementett anyag:

Opera három felvonásban, két részben, német nyelven, magyar, angol és német felirattal

Görög road-movie sztárnő Aulisz után Tauriszba jut. Dramaturgiai okokból fel nem ismert öccse is felbukkan barátjával. Kínos diskurzus során kiderül, hogy megölte anyját, mivel az megölte apját. A görög mitológia-családokban ismerős helyzetet tovább fokozza, hogy Címszereplő feláldozná öccsét is, ám megérkezik a barát egy praktikus hajóhaddal. A testvérek Mükénébe távoznak, remek lehetőséget teremtve az újabb folytatásra.

A felesége által meggyilkolt Agamemnon király négy gyermeke: Íphigeneia, Élektra, Oresztész, Krüszothemisz. Az OPERA MítoszFesztjén essék szó mindről: felcsendül Richard Strauss Elektrája, benne az utóbbi hárommal, és Christoph Willibald Gluck Íphigeneiája – így az ő története sem marad ki, amely művészek ezreit ihlette meg az ókori nagy drámaíróktól, Racine-on és Goethén át, és mint hallható lesz, egészen Straussig. Félig-meddig Richard Strauss tollából, vagyis az ő átiratában hangzik el ugyanis Gluck operája. Ahogyan Íphigeneia történetének egyik részét Richard Wagner írta át, ezt, az Íphigeneia Tauriszban címűt Strauss igazította hang- és történetvezetésében feszesebbre. A mitológiai alapra írott francia mű tehát németül hangzik el, de természetesen a teltebb hangzásúra módosított partitúrából nem hiányoznak Gluck korai klasszikus stílusjegyei. A rémálmok megvalósulásának, a szülő- és testvérgyilkosságoknak történetét Alföldi Róbert vitte színre első operaházi munkájaként 2014-ben, amikor is a darab Magyarországon először került színpadra teljes egészében.

2023. május 6. 19:00-21:30, Operaház

Alkotók névsora

Szereposztás

 

Tárgyszavak: kórusopera, élődráma, papnők, hit megélése, 3 fúria,

Cselekmény

Cselekmény 

 

I. felvonás 

Tauriszi hajnal Diána ligetében. A tenger felől egyre erősödő vihar közeleg. Íphigeneia és a többi görög papnő hatalmas mennydörgés, villámlás, felhőszakadás és jégeső közepette fohászkodnak az istenekhez, hogy ők, a bűntelenek megmeneküljenek a csapásoktól. A vihar lecsendesül, ám Íphigeneia lelke továbbra is feldúlt. Éjjel álmot látott: anyja, Klütaimnésztra megölte férjét, Agamamnónt, hogy lányukért bosszút álljon; Íphigeneia öccse, Oresztész pedig szintén a borzalmas halálba hullt. Ha igaz, amit az álom jósol, úgy utolsó reményük, Oresztész is elveszett, és senki sem menti meg őket attól, hogy a szkíták végül feláldozzák őket.  

Hallani is a barbárok távoli hangját: idegeneket akarnak az isteneknek áldozni. Thoász, a szkíták királya hozza a hírt: a vihar egy görög hajót sodort a partra. Küzdelem után a görög legénység elmenekült, a görög vezérek azonban foglyul estek: nekik most Íphigeneia kezétől kell meghalniuk. A lány nem hajlandó embert ölni, és úgy véli, Diána nem kívánja, hogy a barbárok vérrel áldozzanak neki. Thoász azonban hajthatatlan: álmában megjelentek neki a sértett istenek, és halállal fenyegették, ha nem vezekel bűneiért, és elszalaszt egyetlen áldozatot is.  

  „A vér elmos minden vétket, 

  A vér csillapítja a bosszú tüzét, 

Az istenek vért akarnak,  

A vér csillapítja dühüket.  

A szkíták két görögöt hurcolnak a ligetbe, vad tánccal és vérre szomjazva kívánják őket Diánának áldozni. Thoász meghagyja, hogy az áldozatnak még aznap végbe kell mennie, addig a két fogolynak Diána szentélyében kell várnia a halált. Íphigeneia Diánához fohászkodik: engedje meghalni inkább, minthogy ki kelljen oltania egy emberi életet. 

 

II. felvonás 

  A szentély csöndjében a két görög fogoly várakozik megkötözve: Oresztész és barátja, Püladész. Oresztészt mardossa a bűntudat: „bárhová is menekül, bűnt bűnre halmoz. Esengve kéri az isteneket, hogy könyörüljenek vétlen barátján, s egyedül csak ő maga haljon meg. Püladész azonban boldogan hal meg barátjával, hisz a halálban örökre egyesülne barátságuk. A templomszolga közli Thoász király parancsát: külön kell a két fogolynak várakoznia. A két barát könyörög a hajthatatlan szolgának, hogy ne válassza szét őket.  

  Oresztész megpillantja a fúriákat. Az oltárhoz rohanva könyörög az isteneknek, hogy sújtsanak le rá, a bűnös anyagyilkosra, és vessenek véget szenvedésének. Szívébe béke tér, elalszik az oltáron. A fúriák körbeveszik az öntudatlan férfit, s köztük egy pillanatra feltűnik Oresztész anyjának, a halott Klütaimnésztrának alakja is. Meg akarják büntetni az anyagyilkost, szét akarják tépni szívét, kínzón ismétlik átkukat a gyötrődő Oresztész fölött: szenvedése legyen akkora, mint vétkének súlya, de semmi kín ne oldozza fel bűne alól. Az önkívületből felriadó Oresztész meglátja a közeledő Íphigeneiát, és rémülten felkiált: „Anyám! 

  Íphigeneia eloldozza a férfit, akit elképeszt a hasonlatosság anyja és e nő között. Íphigeneia együttérzőn kérdezi őt sorsáról. „Átkozott vagyok, legyen ennyi elég. - válaszolja Oresztész. A lány azonban tovább faggatja, s mikor megtudja, hogy a férfi mükénei, azonnal Agamemnón és annak családja felől érdeklődik. Oresztész, bár minden kimondott szó kín számára, elmeséli: Agamemnónt saját felesége, Klütaimnésztra ölte meg, kinek gyilkosa, hogy apja halálát megbosszulja, saját fia, Oresztész lett. Íphigeneia s a papnők elborzadva hallgatják a férfit. „És mi lett Oresztész sorsa a szörnyű tett után? - kérdezi Íphigeneia. „A halál éjébe hullt - válaszolja az ifjú. Íphigeneia megtörten veszi tudomásul, hogy az álom jóslata igaz volt: családjából már csak nővére, Élektra van életben. Betelt a balsors mértéke. 

  A papnők a királyt és Görögországot; Íphigeneia az apját és szeretteit siratja é,s már csak a halálban vár enyhülést. Siratják Oresztészt, aki - úgy hiszik - utolsó reménységük volt a megmenekülésre. A halottnak hitt hős emlékére áldozatot mutatnak be.  

 

III. felvonás 

  Íphigeneia döntött: vállalva Thoász haragját segít megszökni a boldogtalan görög fogolynak, kinek arcában Oresztészt látja. A férfival üzenetet akar küldeni nővérének, Élektrának.  

  A papnők Oresztészt és Püladészt vezetik elő. A két barát boldogan üdvözli újra egymást. Íphigeneiát könnyekig meghatja a két férfi őszinte barátsága, ám megmenteni csak egyiküket tudja: mindannyiuk számára túl kockázatos lenne, ha Thoászt mindkét áldozatától megfosztaná. Mindkét férfi kész vállalni a halált a másikért, Íphigeneia pedig mindkettejüket megesketi, hogy az, akit megmenekít, hűen segít neki célba juttatni egy levelet. Választása Oresztészre esik, akit elborzaszt, hogy barátjának helyette kell meghalnia. 

  Oresztész kérleli barátját: meneküljön csak Püladész, hisz ő, a bűnös a fekete Eumeniszek dühétől csak a megváltó halálban remélhet menekvést. 

Íphigeneiát kéri: hagyja őt meghalni, ám a papnő hajthatatlan. A nő úgy érzi, egy felsőbb akarat visszafogná a kezét, ha őt kéne halálba küldenie. Oresztész végül azzal fenyegeti meg őket, hogy megöli magát, ha nem vállalhatja a halált Püladész helyett. Íphigeneia beleegyezik: Oresztész helyett annak barátját fogja megmenekíteni. Püladész felfedi Íphigeneiának jövetelük eredeti célját: Apollón küldte őket, hogy Diána szobrát elragadják a barbároktól. Azt ígéri, ha megtalálja hajójukat és társaikat, még aznap sereggel tér vissza az ő megmentésükre. Kéri Íphigeneiát, ha csak lehet, intézze úgy, hogy az áldozatot az éj beállta előtt ne mutassák be, s Diána szobrát hozva álljanak készen a szökésre. 

  Esteledik. Íphigeneia gyötrődve kémleli a tengert: Püladész seregét várja. Diánához fohászkodik, hogy adjon jelet, mi a helyes, mit kellene tennie: gyilkossá válnia, vagy megtagadnia az áldozatot és vállalni a megkínzatást és halált, amivel Thoász büntetné? A hajó nem érkezik. „Haljon meg hát. - mondja Íphigeneia, de megfogadja, ugyanazzal a karddal szúrja át saját szívét, amivel az áldozat életét kell majd kioltania. Oresztész megváltásként várja a halált, Íphigeneia zokogva áll a férfi előtt. A papnők az oltárhoz kísérik Oresztészt, előkészítik az áldozatot, és felszólítják Íphigeneiát: lépjen az oltárhoz. A papnő reszket, karja erőtlen. Oresztész felidézi nővére emlékét, akit, úgy hiszi, szintén így áldoztak fel: „Így hulltál egykor te is a halálba, Íphigeneia, nővérem! A két testvér egymásra ismer, Íphigeneia boldogan üdvözli fivérét.  

Egy görög nő hozza a hírt, hogy lelepleződtek: Thoász őrjöngve közelít és mindekettejüket meg fogja ölni. Íphigeneia a tengerpartra küldi papnőit, hogy ha megérkezne a hajó a görögökkel, azonnal küldjék oda őket.  

Thoász és a szkíták dühödten rontanak a ligetbe. A király dühösen felszólítja Íphigeneiát, azonnal áldozza fel azt az egyet, aki megmaradt, majd embereivel a papnőt is meg akarja öletni. Az utolsó pillanatban érkezik Püladész és a sereg, s rögtön heves harc tör ki a szkíták és görögök között.  

Hatalmas mennydörgés rázza meg a vidéket, a ligetre sötétség borul. Maga Diána jelenik meg. Szkíták, görögök egyaránt térdre hullnak előtte. Az istennő kinyilatkoztatja: Oresztész szenvedése megbékítette az isteneket, nővérével együtt visszatérhet hazájába, a szkíták pedig kötelesek visszaadni a görögöknek az istennő szobrát. Diána felszáll az égbe. A testvérek boldogan készülnek az új életre, a görögök ünnepélyesen indulnak a tenger felé, Oresztész hajójához, élükön a Diána szobrát vivő papnőkkel. „Fel, Mükénébe!  

---- eddig a tartalom-mentés

 

 A fúriák nem jöttek át nekem, de a videóból kiderült, hogy az öltönyös nők a negatív - gonosz karakterek a háttérben (vihart keltenek).

Összefoglalva: kellemes dallamvilág, a története elfogadható pusztán a tény nem, hogy a testvérek nem ismerik fel egymást, illetve az áldozattal szembeni kegyelmezés és időhúzás....

Az egyfelvonásos előadások hete, 04.26. és 04.29. - 2. rész

A nő, akit a bosszú éltetett, a baltás gyilkos, a fa-szerető

Elektra

 Link:https://www.opera.hu/hu/musor/megtekint/elektra-2022/eloadas-202304291900/

 

Insta-bejegyzés

04.28. este Operaház, egyfelvonásos

Modern és botrányos rendezés meztelenkedéssel, láthattunk férfit és nőket is meztelenül fürdeni vagy alsú testájukat megvillantani a színpadon...

 

A jelmezek is modernek, a helyszín pedig egy közfürdő, ahol a masszőrnő tartja rettegésben a pancsikázó népeket...

 

Elektra mindig a dízslet alsó részében kullog, időnként az apját megidéző fát lengeti meg maga körül, vagy cipeli jobbra-balra. Testvéreivel enyhén bizarr a kapcsolata, lánytestvérét fogdossa és mindenféle perverz mondatot mond neki, hogy milyen szép lesz majd a házassági ágyon, a teste formájáról értekezik, közben fogdossa... fivérével a felismerést követően hosszan csókolóznak, ez már nekem sokk volt...

 

Az anyját, az apja legyilkolása miatt nem kedveli, még egy baltával is megfenyegeti, de nem ér célt, hanem később a fivér öli meg, de nem az előbb említett eszközzel...

 

A darab egy igazi nagy csapás, és nem értem, hogy a magát "műértőnek" valló idős házaspár vagy csak pár, akik a hátam mögött ültek, miért hasonlították a darabot Bartók Béla szellemi alkotásaihoz, - hiszen nagyon sokan ezt a művet se bírták elviselni és elhagyták a nézőteret...

 

Az biztos, soha többé ilyet nem akarok látni, de a mítosz feszt még csak most vette kezdetét!!!!

 

 Lementve az opera.hu oldaláról

Opera egy felvonásban, német nyelven, magyar, angol és német felirattal

„Megannyi nagyvonalúan fölépített és ezen belül bámulatosan árnyalt jelenet! Mindenütt ambivalenciák, a három nőfigura eredendő rokonsága és az élet megoldatlanságaiból kinövő ellentéte - komplexitássá összeforró ellentmondásosság. Perspektíváikba bele-bele- s egyikéből a másikéba át-átdobódva azt kell éreznünk, amit Klütaimnésztra: 'Was die Wahrheit ist, das bringt kein Mensch heraus', az igazat nem bogozza ki ember” - írta Fodor Géza Kovalik Balázs rendezéséről. 

 

Richard Strauss Hofmannsthal librettójára írt letaglózó egyfelvonásosa remekmű, a női tragikum operája. Hű adaptációja a görög sorstragédia történetének, amelyben a megbékélés, a bosszú és a háborgó lelkiismeret által szított őrület feszül egymásnak. 

 

2023.április 29. 19:00-21:00, Operaház

Cselekmény

Rég nem használt fürdő kiszáradt csempéi sírbolt hűvösét árasztják. Itt halt meg a nagy király, Agamemnon. Épp a vízből lépett ki, amikor hitvese almával kínálta, ám alig harapott bele, hálót vetettek rá, és baltával ejtettek halálos sebet minden görögök legnagyobb fejedelmén. A vízbe vér keveredett, a fürdő áldozati rítus színterévé vált: egy lábbal még a vízben, a másikkal már a szárazon, sem éhesen, sem jóllakottan, ruhátlanul, de mégsem meztelen – meghalt a király. Kizökkent a világ sarkaiból, s a bosszulatlan gyilkosság súlya most az életben maradottakra nehezedik. 

 

A férjgyilkos Klytaimnestra és szeretője, a tettestárs Aegisthus álmának nyugalmát a túlvilág árnyai rabolják el. Rettegve féltik erőszakkal szerzett uralmukat, a legkisebb lázadást s a terror minden eszközével igyekeznek elfojtani. Orestest, a fiúgyermeket még öntudatra ébredése előtt eltávolították a palotából, s most Mykene minden aranyával munkálkodnak elveszejtésén. 

 

A halott király szelleme azonban nem csak az ő álmaikat lopja meg. Elektra – nevének jelentése: „borostyánragyogás” – örökre eljegyezte magát a gyászban apja emlékével, aki nászajándékképpen a Gyűlöletet küldte neki. A lelkiismeret prófétanőjeként éli aszkétikus életét, megtagadva mindent, amivel a bűnös palota a hallgatását igyekeznék megvenni. Nem hajlandó felejteni: nap mint nap apját hívja, kiáltásait a falak visszhangozzák. Lemondva a királylányhoz illő élet minden kényelméről, boldogságáról, a szenvedést, az ínséget vállalva, egyedül a bosszúnak szenteli magát. 

 

Nem így testvérhúga, Chrysothemis – nevének jelentése: „aranyszabály” –, akinek minden vágya, hogy megélhesse a nők sorsát, gyereket szülhessen, még akár egy földműves parasztnak is. Vőlegényre várva álmodik a külvilágról: kitörni bármi áron az elzárt palotaudvar fullasztó börtönéből! Élni, életet adni! Nővérét okolja, mert ha Elektra sugárzó gyűlölete anyjukat nem tartaná rettegésben, mindnyájan szabadon élhetnének. 

 

E három nőt bonyolult érzelmi kapcsolat fűzi össze. Az anya egyesíti magában egymással teljesen ellentétes habitusú lányai törekvéseit. A hajdan férje ellen lázadó asszony most minden kompromisszumon keresztül a lelki megnyugvást keresi. Ébrenlét és álomvilág között állandó révületben botorkál, éppúgy rettegve a valóság kellemetlen igazságaitól, mint az álmok fenyegetésétől. Mint a betegek, gyógyulást remél mindenben, ami pillanatnyi enyhülést ad: nem törődve azzal, mi igaz s mi nem, örömét leli abban, ha valaki kellemes szavakat duruzsol fülébe, legyen az akár a vele eddig ellenségesen viselkedő lánya is. Hisz a simulékony Chrysothemis nem adhat választ rá, mely démon zavarja meg nyugodt álmait. Hogy megtudja, lelki nyugalma visszaszerzéséhez mely áldozati állat vérének kell kifolynia, Elektra tudására van szüksége; még akkor is, ah ezért szóba kell állnia vele. 

Annyi év eltelte után nem könnyű bizalmas beszélgetésbe kezdeni. Pedig annyi év eltelte után anya és lánya sok mindenről beszélgethetne. 

 

Mindketten tudják, csupán egyetlen közös témájuk van: Orestes hazatérése. Míg Elektra a bosszúálló testvér visszatértének vízióját próbálja hatalmas szenvedéllyel és hittel valósággá szuggerálni, addig Klytaemnestra a hatalom minden lehetőségével és cinikus eszközével igyekszik magát védeni. Fantazmagóriákba kapaszkodva küzd az egyik, míg falat emel, fegyvert ragad a másik. Egymást marcangoló keringőjüket – a kegyetlen racionalitás és a még könyörtelenebb lelkiismeret örvényének peremén – Orestes halálhíre állítja meg.

Az anya örülhet: fia meghalt. 

 

Chrysothemis bátyja halott: immáron örökre zárva maradnak a kapuk. 

 

Elektra előássa a baltát, ha más nem ők, ketten állnak bosszút apjuk haláláért. „Nővéred leszek, mint ahogy még sohasem voltam az!” – ígéri húgának, s szerető, gyengéd karokkal fogja át a lány karcsú derekát, hogy gyökereket eresszen belé és megfertőzze akaratával: gyilkolniuk kell! Chrysothemis végül háromszor tagadja meg a reményt, mely azzal kecsegtetné: a véres ruhából egy pillantás alatt öltözhet majd át menyasszonyi ruhába. A túlélést ő az erősebbik oldalán keresi… Akkor hát egyedül?

Két idegen férfi jelenik meg. Orestes halálhírét hozzák, bizonyítani is tudván azt, hiszen szemtanúi voltak, ahogy a nagy Agamemnon fiát saját lovai tiporták agyon. Elektra zavarodottan próbálja távol tartani magát a hírtől s a hozzá közeledő hírhozótól, de láthatóan gyengévé tették már a nap eseményei, avagy bizonytalanná a férfi jelenléte. Hosszan néznek egymás szemébe némán. A nő, aki rég elnyomta magában a vágyat, hogy egyszer megpihenjen egy férfi karjai közt, s a férfi, aki hosszú távollét után tért haza, hogy elvégezze küldetését. Agamemnon kutyául kiontott véréből valók: testvérek. 

 

Valóban Orestes tért haza? Elektra az egyetlen, aki igazolhatja: megjött a bosszúálló. Ő az egyetlen, aki a testvért, az új királyt üdvözölheti… Elektra felismeri Orestest. 

 

Nem kétséges, mely feladat vár a fivérre. Bosszút kell állnia az apa haláláért, a család fennmaradásáért, a királyi trónért, de talán leginkább Elektra megszenvedett éveiért. Mert minden emberi érzéstől, asszonyi örömtől megfosztotta őt a hűséges emlékezés, a kompromisszumot nem ismerő ragaszkodás. Feláldozta önmagát, egykor tündöklő szépségét, férfiakat ámulatba ejtő nőiességét az apja sírján, hiszen „féltékenyek a holtak!” 

 

Az anya velőtrázó sikolya, halálhörgése rázza meg a palotát. Elektra egyetlen szomorúsága, hogy nem a balta, nem az a balta végzett az asszonnyal: a nagy sietségben elfelejtette öccsének átadni. De nem késik a másik ellenség sem: Aegisthus érkezik, akit Elektra még csak férfinak sem tart, csupán emlőnek nevez. Vele osztotta meg Agamemnón trónját Klytaemnestra, ő váltotta fel a Férfi helyét az ágyban, ő volt az orvgyilkos, aki egykor fejénél fogva vonszolta ki levágott áldozatát a házból, a fürdő kövezetén. Orestes halálhírét hallva óvatlanul lép a palotába, hogy beteljesülhessen a bosszú s a vért vér mossa le.

Chrysothemis hozza euforikus örömmel a hírt: Orestes hazatért, és lemészárolta ellenségeit. 

 

A termekben holttestek hevernek, ám hívei, akik hűségesen vártak rá, örömmel ünneplik az új királyt. A nővérek helye immár fivérük oldalán van. Elektra mostantól végre maga is a palotában élhet, anarchistából tiszta szívvel válhat royalistává. A kapuk megnyílnak, s nyugodt életet kínálnak a jogos örökösöknek. 

 

Zene szól. Örömzene. A túlvilág zenéjét csak azok hallják, akik e földi létet elhagyni készülnek. Elektra életének egyetlen értelme volt, s az beteljesült. Chrysothemis előtt új élet tárul fel. 

 

A hatalomátvétel megtörtént. Az új uralkodó: Orestes – nevének jelentése: „hegymászó”.

 

Társzavak: összetett, szélsőséges, bosszú, testvéri szeretet, görög sorstragédia

Összefoglalva: közfürdőben játszódik, modern rendezés. Jelmezek úgy szólván nincsenek, ha vannak, szimbolika mindegyikhez köthető, a fekete gyászoló Elektra, fiatal huga világos ruházatban mutatkozik, az anyjuk fennhéjázó módon csilivili öltözékben. Oresztész, a fiútestvér, hogy miért öltöztették bizti őrnek vagy Man In Black - zsarunak, felfoghatatlan.... hogy a sötétben találkozott a nővérével, az még lehetséges is, hogy nem ismerte fel, de, hogy hosszan szájra adott csókban fortak össze, majd a földön fetrengve, egymásba ölelkezve fetrengtek, még nagyobb undort váltott ki belőlem.... A balta gyakran előkerül, de Elektra csak szájalni tud, cselekvésre képtelen, ezért anyja egy megfelelő pillanatban ki is röhögi, hogy nem ért célt, pedig "próbálkozott". Megint furcsa, hogy a címszereplő apját egy facsemetével helyettesíti, mindenhová magával cipeli, illetve egyszer el is hajította nagy lendülettel... Továbbá fertő, hogy a húgát is taperolta, de ott a szövegkönyv is sokat tesz a jelenethez, hogy azt a képzetet keltse bennünk, esetleg saját neméhez vonzódik Elektra. Még megjegyzendő, hogy mielőtt az anyját és annak szeretőjét kivégzik, a pár férfi tagjával találkozik a kertben a főszereplő, és a szemébe világít egy lámpával... ezért lámpás darab. Meztelen női és férfi testet is lehetett látni, de kösz szépen, most először és utoljára szántam rá magam, hogy a mítosz feszt darabjait megnézzem, ha bármikor visszajönne, mindenkinek azt tanácsolom, fontolja meg, hogy van-e kedve görög drámákat megnézni, amiknek már az alapsztorija kínos, nemhogy egy őrűlt rendezés még dob rajta egyet...inkább nem. Köszi. A Háború és békét ugyan nem sikerült túlszárnyalnia, de erősen a háta mögött lohol...

A bejegyzésemben közölt videó rávilágít a háttérben zajló dolgokra, pszichológia szempontból. Elektra gyásza és gyűlölete; a lánytestvér (a neve túl bonyolult nekem) siránkozása miszerint évetizedek óta várja a férjet és szeretne gyereket szülni;  Oresztész hidegvérű gyilkossá válása...

 

Az egyfelvonásos előadások hete, 04.26. és 04.29. - 1. rész

 Teljesen idegen

A Játékszínben most először fordult elő, hogy egyedül megyek, kíséret nélkül...Mégis a lehető legrosszabb érzés, a magány, az egyedüllét vett körbe...ami ez idáig távolról elkerült a valódi színházakban... de... Feltétlenül szükséges a társas kapcsolat? Nem lehet csak úgy menni egyedül, hogy nem érzed a magányt? Mert velem most ez történt, x év után derengett fel bennem ez a furcsa utálatos érzés.... bár, lehet közrejátszott, hogy maga az előadás is párokról szól...majdnem teljesen...ugyanis van egy kivétel!

Ami a bajom volt: nem kívántak jó szórakozást, a ruhatáros savanyú uborka fejet vágott és az ülésemről való érdeklődésemet se úgy válaszolta meg, ahogyan kellett volna...ezzel szemben persze a közönség kedvesebb volt, senki nem hisztizett be, hogy későn értem a nézőtéri helyemhez, minden rögvest felállt, és beengedtek az erkély 1. sor, 14-es székéhez (amit a jövőben elfogok kerülni, kicsit kitakar ezt-azt...a jobb oldalt, így nem láttam, az ajtóból, amikor a vendégek búcsúztak, mit műveltek, pedig ott is volt vicces jelenet...)...nem volt üdítő az sem, hogy szerelmespárok ültek mellettem...idegesítenek...nem, és köszönöm nem kérek férfi társaságból, mert azt követelik, hogy legyek csinos, feszüljek meg. Nem áll szándékomban. Ha színházba vagy mondjuk olyanba, mint a Játékszín egy színháznak nevezett helységbe megyek, szeretném magamat összkomfortosan érezni, boldogan, vidáman és kiegyensúlyozottan...a darab figyelemmel követése alatt, azért időnként a kényelmetlen érzések elfogtak... remélem következő alkalommal nem fogok ilyesmit tapasztalni...az biztos, hogy majd még beszélnem kell velük, ha ugyan veszek még ide jegyet - hogy alapvető udvariasságot megtehetnének...amúgy is a Csonka András-féle ügy, mindig a Játékszín sötét múltjához fog tartozni...

DE A DARABRÓL

Link: https://www.jatekszin.hu/eloadasok/teljesen-idegenek/

Szerző: Paolo Genovese

TELJESEN IDEGENEK

Keserédes komédia

Eva DOBÓ KATA
Rocco KOLOVRATNIK KRISZTIÁN
Carlotta LÉVAY VIKTÓRIA
Lele DEBRECZENY CSABA
Bianca ERDÉLYI TIMEA
Cosimo MAKRANCZI ZALÁN
Peppe NAGY SÁNDOR

Díszlet- és jelmeztervező: Kovács Yvette Alida
Dramaturg: Lőkös Ildikó
Fordította: Sediánszky Nóra
Zeneszerző: Gulyás Levente
Ügyelő: Kis-Kádi Judit / Gáncs Nikolasz
Súgó: Sajben Anita / Dobos Erika
Rendezőasszisztens: Petyi János

Rendező: CZUKOR BALÁZS

Különös játékot talál ki egy baráti társaság: bárkinek megszólal a telefonja, képes vagy szöveges üzenetet kap, együtt hallgatják, olvassák, nézik… A hétköznapi estén váratlan titkok pattannak föl, évtizedes szövetségek kapcsai kezdenek kilazulni… Pedig eddig úgy gondolták, jól ismerik egymást – ám lassanként elszabadul a pokol…

Paolo Genovese 2016-os filmje szinte percek alatt hódította meg Európa mozijait, sőt több országban a helyi remake-jét is leforgatták. A görög, spanyol, török, francia, mexikói, koreai, kínai változat mellett a magyar is elkészült. Most pedig végre színpadon is látható ez a furcsa, egyszerre vicces és drámai történet, Magyarországon először a Játékszínben.

Bemutató: 2019. november 23.

Az előadás hossza 1 óra 50 perc, szünet nélkül

A darabot annak idején azért választottam, mert nem volt benne szünet. Nem érzem jól magam itt a szünetben, főként, amióta láttam, hogy a kics térben mennyire összenyomorognak az emberek...a büfében például...

 Dobó Katát beugrásáért vagyis első alkalommal való szerepléséért kollégái is tapssal jutalmazták. 

Különös titkokra derül fény, és sajnos, amilyen jól indul az este hangulata, a baráti találkozó végén az egykor, toleráns, mindenkit elfogadó emberek társasága megbomlik, a "fekete dobozok" által kiadott titkok világosságra kerülnek, és elrondítják a szép estét... barátságok, szerelmi kapcsolatok mennek tönkre...kivéve talán egyet, de lehet az is bajban van, csak jól sikerült leplezni... hívom fel a figyelmet, Rocco vagyis Kolovratnik Krisztián utolsó jelenetére, amiben elégedetten borozgat magában az asztalnál, és bújja telefonját, mint akinek van titkolnivalója, de szerencsére erre nem derül fény...

Mindenkineki van titka, és ezekre fény derül. Aki megakarja nézni tovább ne olvassa SPOILER jön!

Eva: az est háziasszonya, tekinthető a darab főszereplőjének. Agysebész a foglalkozása; férjével már nem olyan szerelmes a kapcsolata, inkább megállapodásos... lányával nem a legjobb a viszonya; férjét megcsalja az egyik vendéggel, amikor kiderül, hogy a férfi a fülbevalót neki ajándékozta és nem a feleségének...

Rocco: vidám és humoros, életre való karakter. Eva férje. Plasztikai sebész a foglalkozása; féltékeny apósára, aki nem ismeri el őt, mint kiváló szakembert, egyik hívásból derül ki; elfogadó, mert nem háborodott fel, amikor egyik barátjukról kiderül, hogy meleg...; igazi szülői mintakép - a lányával való telefonhívás és kapcsolat alapján; próbálja menteni a házasságát, terápiára jár; neki is van titka, de erre nem derül fény, még a darab végén sem... ("A buzik azt hiszik, hogy körülöttük mindenki buzi") - volt pár frappáns beszólása, meg főleg, amikor a játékba belekezdtek, egyik vendéget megviccelte, ismeretlen telefonról felhívta, és eljátszotta, hogy pihegő, szerelmes nő...

Carlotta: nem tudom meghatározni, hogy ő mivel is foglalkozik... ő hozza a tiramisùt az esti partihoz (maszkarponéból)... szeret inni, le is részegedik az este folyamán... a telefonhívások (holott a férje és a meleg srác kicserélik a telefonjukat) mélyen felzaklatják, és végül bevallja, hogy a férje vitte el a balhét, amikor elütöttek egy embert...ezért a férj kerül majd bíróság elé (jogsijáról szó esik, hogy bevonták). A nő attól tartott, hogy börtönt kap, nem látja a gyerekeit felnőni... tőle eredezik a Windows-Apple számítógépek összehasonlítása és nemesítése, vagyis a Windows egy programot tud magán futtatni, ezért férfi; az Apple meg sok mindenre tud figyelni, viszont drága és nem kompatibilis más formátumokkal...(ez amúgy a végén viccesbe jön ki). A legkisebb, legfiatalabb, aki egyedül nem viselt tűsarkút az előadásban, Bianca-t támogatja, amikor fény derül az ő megcsalatására... Megmutatta, hogy bugyit visel, és volt egy férfi, akit a közösségi felületről ismer és őt is felhívják, hogy találkozna vele...persze Eva játssza el, Carlotta-át. A darab végére kikészül.

Lele, Carlotta férje, ügyvéd, de saját ügyében nem képviseli magát. Elsőként bukik ki, hogy részt kell vennie a játékban, és a telefonját direkt képernyővel lefelé tartja az asztalon (ami mindennapos szokása), étkezések szünetében, az erkélyen, félre hívja a meleg barátot, hogy falazzon neki, mivel telefonjaik hasonlóak, hazudja azt, hogy a meztelen fotó, amit naponta a szeretőjétől kap SMS-ben, az neki szól... vonakodva bár, de belemegy, csak elfelejti tájékoztatni Lele-t, hogy neki is van egy roppant kínos titka... Lele nem bukik le, csak később, amikor már elérték a legrosszabbat is...akkor derül ki, hogy kicserélték a telefonjukat egymás között, de a képnek már nincs jelentősége... Lele házassága már nem működik túl jól, a férj gyakran megszólja a nőt, hogy sokat ivott az este folyamán... poénokat ő is szórta rendesen. Az, hogy az édesanyját, aki a közös fészkükben lakik a feleség ki akarja tenni egy idősek otthonába, mélyen megbántja, kiderül a nőnek a mobilon jött üzenetéből... a többiek pedig próbálnak jó példákat felhozni, hogy van, aki valóban ott megtalálta számítását, de Lele erről hallani se akar... 

Bianca: Cosimo felesége, a legfiatalabb tagja a csapatnak, naivka, nagyon szerelmes a férjébe. Később bevallja, hogy a mostani látszott a férje generálta, ugyanis nem akart saját akaratból sem férjet, sem gyereket, nem tudja milyen lenne anya szerepben... a vendéglátás alatt mindent elhisz, meg is tréfálják, hogy nem fogadták be a bizalmi körbe... szereti férjét, és mindvégig bizonyítja is, amikor rá terelődik egy extől kapott furcsa SMS kapcsán...felhívja azt, és bebizonyítja, hogy férjéhez hűséges. Ő is életvidám karakter, érdeklődve figyeli az esthez hozzátartozó holdfogyatkozás-szemlélést...készít fotót, sőt amikor a jelenség valóban végbemegy, pont akkor kapja az előbb említett gyanús üzeneteket... szelíd és pironkodó, bevallja, hogy férjével próbálkoznak a családalapítással... a gyerekről, vallásról határozott véleményt fogalmazó Peppe-vel éles vitát folytatnak... Bianca összetörik, ahogy fény derül férje megcsalja, holott kezdetben bizalmat szavazott a taxis férjének diszpécserének...ez hiba volt... ugyanis a nő felhívja őket az este, és elárulja, hogy terhes....Bianca pedig később a fürdőszobában gubbasztva a hír miatt, kap az anyósától hívást, és az gratulál neki a gyerekhez...mivel úgy vallja be a dolgot, hogy az anyós fia apuka lesz... a dühkitörését követően (szinte kilóg az ablakból és artikulálatlan hangon zengi fájdalmát, miközben Carlotta vigasztalni próbálja...) megjelenik az amerikai konyhás nappaliban (ami a helyszín) és a gyűrűjét a borospohárba ejti, mintegy lezárva a házasságát... férje utána rohan a gyűrűvel...ők így távoznak a színről...

Cosimo: Bianca férje, és úgy tűnik nagyon boldog feleségével, ám idővel kiderül, hogy több nővel is megcsalja, többek között azzal, akinek bizalmat szavazott, a diszpécserrel. Cosimo egyébként taxis, jellemét tekintve könnyen haragra gerjed. Az se tetszett neki, hogy az egyik barátról kiderült, hogy meleg...szerinte alap, hogy tudnia kellett volna erről, mert így nincs tisztában a barátja identitásával... számomra talán legkellemetlenebb figura, igyekszik viccesnek mutatkozni, de a "fellángolásai" miatt kevésbé szimpatikus.

Peppe: állítólag jár egy Lucia nevű lánnyal...állítólag nincsen titkai... állítólag nem meleg... de az est folyamán fény derül erre... plank-olásra is jut idő, mert egy olyan applikációt töltött le a mobiljára, amivel többet mozog... nem hisz az idealizált család normjában és nem vallásos...

A darab érdekes, ajánlom, nem kimagasló, de nem is rettenetes. A filmet is érdemes elővenni, szerény személyem is megfogja majd egyszer nézni...